Ebben az évben az utolsó

 Nem is tudom, mit lehet így, az év utolsó napján írni egy olyan felületen, ahol az év minden napján készült egy-egy bejegyzés valamiről, ami épp akkor fontos volt, vagy épp aznap történt, vagy épp akkor úgy éreztem magam. Így aztán nagyjából mindent tudtok rólam az idén is.

Meg ugye egyébként is, ennyi idősen már elég kiszámítható az ember, nemigen vannak nagyon komoly újdonságok az érdeklődési körömben. Mindig van olyan, ami kicsit más, mint előtte bármikor, mert mindig egy újabb élethelyzetbe kerül az ember, amihez alkalmazkodik valahogy. Jár ez időnként szomorúsággal, máskor nagy felismerésekkel, vagy akár csak elfogadással. 

Ma még, hagyományos módon (már lehet így hívni, évek óta így van ez) voltunk Siófokon egy idei utolsó Balaton -látogatáson. Megvolt a koccintás is (szigorúan alkoholmentes pezsgővel). Délután még készült egy adag tiramisu, mert mostanra már minden süti elfogyott szinte, és az milyen béna már, hogy nincs itthon süti.

Tök hagyományos módon virslit vacsoráztunk, és ilyenkor még én is önszántamból ezt eszem. 

A facebookra készült pár kollázs az év legjobb ilyen-olyan pillanataiból, és az idén olvasott könyvekből. Ez utóbbit szeretettel ajánlom Teide-nek szemezgetésre. Az elveszett nevek füzete az egyik nagy kedvencem volt. 

Mindenkinek boldog új évet kívánok. 😊

Szombat

 Karácsony óta valahogy olyan, mintha egy másik időzónába kerültem volna. Jobban mondva nagyjából azóta, amikor huszonharmadikán odaértünk Balatonlellére. Elindultunk a hóesésben, és odaértünk úgy, hogy sütött a nap, hónak nyoma sem volt. 

Az ott töltött napok sokkal inkább emlékeztettek a nyárra, mint a télre, épp csak a strandolás nem jutott eszünkbe. Annyira jó volt az a fajta gondtalanság, és időtlenség, hogy azóta is nehezen térek vissza a rendes kerékvágásba. 

Ehhez még jött ez a haláleset a családban, amitől hirtelen anyukám olyan fura lett. Borzasztóan megrázta az egész, nem tud vele mit kezdeni. Attól, hogy ő most így van, én magam is kicsit furán érzem magam, ez egy új helyzet, hogy kettőnk közül én vagyok a felnőttebb. 

Azt már nem is nagyon tudom hova tenni, hogy időközben ott tartunk, hogy ennek az évnek ez az utolsó előtti napja..

Egyébként már akartam írni, de még nem került rá sor, hogy vettem és szedem reggel és este a Remifemin plus-t. Elég gyorsan éreztem a jótékony hatását, nagyjából öt nap alatt megszűntek a hőhullámok, és azóta sem volt egy sem. Szedem mellé a d-vitamint is, mert mindenki azt mondta, hogy az is jó. Azt nem tudom mennyire van összefüggés, de mióta ezeket szedem, nem nagyon fájt a fejem. Illetve most pár napig a d-vitamint elfelejtettem (nem, lusta voltam elővenni a fiókból), és a második napon, amikor nem vettem be, fájt egy kicsit. Lehet hogy ezt tesztelni fogom, hogy tudjam, valóban van e összefüggés, vagy csak a véletlen hozta így. De a Remifemin plus-szal meg vagyok elégedve, szedni fogom tovább. 

Az év utolsó munkanapján

 Azt már tudom egy ideje, hogy az utolsó munkanapom lesz a méltó lezárása ennek az évnek, pontosan le is fogja képezni az egészet egy napba sűrítve. 

Ma jött a könyvvizsgáló. A legelső verzió az volt, hogy december 31-én érkezik majd. A főnökeim semmi kifogással nem éltek volna akkor sem, mert az sem zavarta volna őket, hogy az vasárnapra esik az idén. Így nézve tulajdonképpen még lehetek hálás is, hogy nem gondolták komolyan, hogy a vasárnap délelőttöt leltározgatással töltjük. 

Az a fentiek fényében semmi meglepetést nem okozott, hogy ez az elmúlt évek legrosszabb közös leltárja volt a valaha itt megfordult összes könyvvizsgálót beleértve. Mindent rendben talált, minden az volt, aminek lennie kellett, minden annyi volt, amennyinek lennie kellett, egyébként. Mindegy, túl vagyunk rajta, és jövőre elvileg nem én leszek vele majd. 

Miután hazaértünk, ebédeltünk, engem annyira húzott az ágy, hogy muszáj volt kicsit lefeküdni a kanapéra. Naná, hogy be is aludtam kicsit. Mondjuk nem voltak nagy terveim egyébként sem már mára, úgyhogy éppenséggel nem baj, hogy így történt. 

:(

 Tavaly december végén a tűzesetünkről posztoltam, és akkor azt gondoltam magamban, hogy annál rosszabb év végénk sohasem lesz. 

Egészen ma hajnalig gondoltam ezt..Balázs egy puszival ébresztett három óra előtt tíz perccel. Az időpont is meglepő volt, de az még inkább, hogy én rögtön olyan éber voltam, mintha már délelőtt tíz óra lett volna. "Itt van az ügyeletes kocsi a ház előtt", mondta. Mindketten sejtettük, hogy baj van. A nagybátyám már tegnap sem volt jól, úgy volt, hogy ma reggel beviszik a kórházba, megvizsgálják, és majd meglátjuk. (Ő az a nagybátyám, akiről nemrég írtam, hogy mentőt kellett hívni hozzá). 

Aztán megnéztem a telefonom, és ott várt az üzenet anyukámtól, hogy a nagybátyám meghalt. 

Nem mesélem el a részleteket, mert borzasztó, és nagyon sajnálom anyukámat, hogy ezt át kellett élnie. Az orvos azt mondta, a nagybátyámnak nem fájt, nem érzett semmit, egy pillanat volt az egész. Legalább neki már nem fáj. 

Nem volt az az ember, akiről sok jót lehet mondani, nem volt sem kedves, sem nagylelkű. Nem volt sem jó apa, sem jó testvér. Nagybácsinak néha aljas volt, de bajban lehetett azért rá számítani. Mégis..itt volt az én életem minden napján, itt éltünk együtt. Látott engem kisbabaként, vitt engem mentővel életveszélyes állapotban az Apáthy kórházba (akkor mentősofőr volt). Ébresztett ő is minket éjszaka, mert lerobbant a kocsija, és én is ébresztettem őt, amikor Balázs orra az éjszaka közepén vérzett brutális módon. A gyerekeimet is látta felnőni, és a maga módján még büszke is volt rájuk. 

Ma hajnalban elment. Egy emberrel megint kevesebb fő tartozik a családunkhoz. A többiekkel pedig megint egy temetésen fogunk találkozni..😔

Már itthon

 Ma délelőtt sajnos haza kellett jönnünk, holnap már dolgozunk. Pedig ez most olyan jól sikerült kis utazás volt, amit bármeddig tudtam volna nyújtani még. 

De még ma is volt egy csodahajnal, amit Rolinak köszönhet most sikerült megörökíteni is. Továbbra is ő az nálunk, aki ilyen téren a legjobb. Mondjuk elképesztő türelemmel és kitartással utána is olvas mindennek. Ahhoz meg nekünk kell kitartás, ha valami ilyet elkezd elmagyarázni, főleg, mert leginkább angolul olvas ilyesmit, és úgy is van a fejében. Amikor erről beszél, angolul gondolkodik, és azt lefordítva adja át nekünk magyarul. Önmagában ez az egész bámulatos egyébként, csak néha kicsit kacifántos az egész. 

Elkészült a szokásos családi szelfi is természetesen. 

Itthon elég gyorsan kipakoltunk, a hazahozott szennyes azóta már kimosva, megszárítva a szekrényekben vsn. Délután elsétáltunk a boltba. Nem épp a Balaton part, de most ez is megteszi..

Karácsony második napja van

 Hát ma hajnalban olyan csodát láttunk, amit még eddig sosem. Lefényképezni nem tudtam, csak az emlékeim közé készült egy újabb kép. A telihold olyan gyönyörű ezüsthidat festett ide a Balatonra, amit csak tátott szájjal tudtam csodálni percekig..Hát ezek miatt a csodapillanatok miatt nem lehet megunni a Balatont sohasem. Mindig van még valami új, valami, amit még nem láttunk, ahol nem voltunk. 

Az időjárás is csoda volt ma, napsütés, 12 fok, nagyon jól esett sétálni délután. Sokan érezték így, nagyon sokan sétáltak a parton. A forralt bor jól esett így is, hogy nem volt nagyon hideg. 

Fél ötre moziba mentünk Siófokra, megnéztük a Semmelweis című filmet. Tetszett mindenkinek. 

A Mekiben vacsoráztunk, itthon még tartottunk egy újabb Sequence partit. 

Ez is egy jó nap volt. 

Karácsony első napja van

 Ma reggel is ugyanaz volt az ébredés, és nagyon meg tudnám szokni, hogy ha ez akár a hátralévő életemben végig így lenne, hogy már az ágyból a Balatont látnám. De majd hátha hétvégén kihúzzák pont azt az öt számot, ami nekünk jó. Annyi tervem van erre az esetre, hogy Hadházi Laci is kispályás hozzám képest, pedig neki is volt olyan comedy estje, amiben nagyon rákészült erre. 

És hétfő is volt, a jobbik fajtából, amit lehet szeretni. Az ebédet ma is házhoz hozták. Ez itt a déli parton nem olyan egyszerű, mint amilyen Füreden volt, de szerencsére azért nem is lehetetlen. 

Ebéd után Balázzsal kettesben voltunk Füreden. Komppal mentünk át, méghozzá az új komppal, ami nagy élmény volt. Már egy csomó képen láttuk, de élőben még nem, Siófokon nem nagyon jártunk a nyáron. De ez így pont jó volt nekünk, csak még különlegesebbé tette a mai napot. 

Füreden jó sokan voltak, a Tagore sétány nagy részét elfoglalja most a korcsolyapálya. Egészen különleges látvány, akik szeretik ezt a sportot, nekik biztosak nagy élmény is lehet itt végigmenni. Nekem a téli sportokhoz még annyi közöm sincs, mint a nyáriakhoz, így én csak maximum nézem az ilyesmit. De jót sétáltunk, ittam egy forralt bort, ettünk nagyon finom almás pitét és rácsos linzert a Karolina cukrászdából, és aztán hazajöttünk. 

Este még volt egy jó kis társasjáték parti itthon. Honfoglalóztunk és Sequence-eztünk. Honfoglalóban még csak -csak felvettem a versenyt, de a másik játékban naná, hogy legyőztek.

Boldog karácsonyt!

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy felültem az ágyban, és láttam a Balatont. Ez már önmagában egy akkora ajándék, amitől rögtön tudtam is, hogy ma csak karácsony lehet. 

Délelőtt még vettünk egy-két dolgot a tescoban, mert az ebédet ugyan megrendeltem, a sütiket bedobozolva elhoztam, de azért az egész napra nem elég, és minden nem jutott eszembe tegnap.

Az ebéd egyik felét házhoz hozták, a másik feléért elmentünk..

Természetesen hoztunk magunkkal karácsonyfát is. Van egy pici műfenyőnk, még akkor vettük, amikor a régi, pici lakásban már végképp nem fért el egy karácsonyfa, ez volt a hűtő tetején. Azóta minden évben adventkor már díszíti a lakást, és volt velünk a füredi karácsonyunkon is, most pedig itt is. 

Nagyot sétáltunk este, nagyon jó volt, napközben pedig tévéztünk, teát ittunk a teraszon, gyönyörködtünk a naplementében. Jó most itt nekünk..

Mindenkinek Boldog karácsonyt kívánok. 

Leléptünk

 Azt nem árultam el eddig, pedig már október elején tudtuk, hogy így lesz, de mi ma összepakoltunk, és Balatonlelléig meg sem álltunk. Az idén itt töltjük a karácsonyt, csak mi öten. Pont jól jön a megint csak együtt töltött idő, az elmúlt hetekben nem sok idő jutott beszélgetésekre, sétákra, majd most. ..

Ezért kellett tegnap mindenképpen mindent megcsinálni, ma már csak az összepakolásra, süti dobozolásra kellett időt szánni. 

A tegnap este kezdődött havazás már hajnali négykor felébresztett, ahogy a tetőről zúdult le a hó, akkora robajjal járt, hogy ijedtemben majdnem kiugrottam az ágyból. Otthon havazik kitartóan azóta is, itt pedig napsütés fogadott minket, és elképesztő gyönyörű kilátás a Balatonra az apartmanból..

Home office

 Ami rengeteg embernek nem csak természetes már rég, de akár már egyenesen unják is, az nekem ma adatott csak meg. Azt kell, hogy mondjam, meg tudnám szokni. Azt biztosan kellene gyakorolni kicsit, hogy hatékonyabb is legyen a dolog, mert simán képes voltam inkább a munkával foglalkozni, mint amit most mellette is lehetett (volna) csinálni. Valamennyire működött párhuzamosan is a kettő, de messze nem úgy, ahogy én azt még tegnap este terveztem. Na de azt már tudjuk, hogy ez a hét a folyamatos újratervezések hete, nem kell meglepődni semmin. 

Végül azért ma végre kapott csokit is az isler is, a zserbó is. A bejglik a tepsiben várják a reggeli sütést. És most, este tizenegyre a kimosott négy adag ruha is el van már pakolva. Még amúgy gondoltam volna ma sütni csokis-narancsos pöfeteget, de kénytelen voltam elhalasztani máskorra. 

Voltam ma a könyvtárban, mert kellett még nyomtatnom színesben egy ajándék kupont, és így megörültem, mert ott volt a könyv, amit már egy ideje szeretnék elolvasni, annyi jót olvastam róla a Niok csoportban a facebookon. Ha tényleg olyan jó, fogok róla írni. 

Csütörtök

 Már tök jól kezelem, hogy minden napot többször is újra kell tervezni, már nem is idegesít, csak megteszem. Van, amit napok óta csak tologatok ide -oda, talán holnap sor kerül arra is..

Ma délután újra lett festve a hajam, végre nem az a béna barnás-őszes árnyalat van a fejemen. 

Kicsit nehezen álltam neki, de készen létt végül a zserbó is. Vagyis hát már csak arra vár, hogy csoki kerüljön a tetejére. 

Holnap itthonról dolgozom majd. Sok dolgom nem lesz azért, a reggeli statisztikát kell megcsinálni mindenképpen, meg ami a napi rutinhoz tartozik. 

De legalább lesz időm mosni is, és nem kell méga este nekiállni válogatni, bekészíteni a mosógépbe. 

Az van

 Már szerda van, és azon kívül, hogy tegnap este meglekvározódott a linzer is, és az isler is, más nem történt. Úgy volt, hogy ma fodrászhoz megyek, mert újra kell festeni, ledobja az új festéket a hajam (úgyhogy nem lesz több kísérletezés), de aztán négykor kiderült, hogy nem megyek, mert közben neki máshogy alakult, de elfelejtett szólni. Átraktuk holnapra. Így amit holnapra terveztem, az borul kissé. A vásárlást gondoltuk elintézni akkor helyette, el is mentünk Tatabányára a plázába, a húgoméknak kellene még ajándékot venni. 

Az ma újfent bebizonyosodott, hogy nem nagyon vagyok alkalmas a shoppingolásra, és nem adok pénzt bármilyen hülyeségre sem. Nem vettünk semmit. Bementünk a Tesco-ba is, ahonnan szintén üres kézzel jöttünk ki. De legalább lemosattuk a kocsit, és tankoltunk is. 

A Müllerben sem vettem ajándékot, de ott legalább tök jól éreztem magam, és bármeddig tudtam volna nézelődni. 

Az ajándék meg szerintem valami újabb nyomozós játék kupon lesz, majd holnap kitalálom, hogy olyan legyen, ahová el kell menni, vagy otthoni szabadulószoba inkább.

Holnap ilyenkorra meg szerintem készen lesz a zserbó is.

Kedd

 Ma reggelre nálunk akkora kód lett, hogy alig láttunk az orrunkig is. Hideg is volt, ezzel a nyirkos hideggel meg amúgy is a világból ki lehet üldözni. Fáztam egész nap, és ettől elég kedvetlen is voltam. 

Annyiszor hallottam már ezt a "két ünnep között" kifejezést mostanában is, hogy kezdem kicsit utálni. 😁 Főleg, hogy olyan jelentőségteljesen használják egy csomóan, mintha legalábbis valami új időszámítás kezdete lenne. Nyilván azoknak, akik otthon vannak már, vagy pár napon belül elérkezik ez az időszak, tényleg egy másik időszámítás lehet, ezt nem vitatom, de egyébként nincs túl nagy jelentősége szerintem annak a pár napnak. 

Nálunk még mindig hiányzik egy-két ajándék, szerintem csütörtök délután kell rászánni az időt. Mondjuk munka után és zserbósütés előtt. 

Hétfő

 Vágyakozva gondolok vissza minden ilyen időszakban azokra a régi karácsonyokra, amikor még itthon voltam, és ilyenkor már teljes lázban és pánikban voltam, hogy minden meglegyen időben, minden süti elkészüljön. Imádtam minden percét, és mindig nagyon sajnálom, hogy ugyanazt már nem tudom újra megteremteni. Nem csak a fiúk miatt, magam miatt is sajnálom, mert én is minden alkalommal olyan jól éreztem magam. 

Persze az is jó, ami most van, és most is lesz minden, ami valakinek fontos valamiért, de egy icipici hiányérzet marad azért. 

Ma már dolgoztam. Ahhoz képest, hogy az üzleteinkben már október közepétől karácsony van, nálunk csak némi díszítés és a karácsonyo zene az, ami árulkodik arról, mi közeledik. Egyébként nincs szó meghittségről, lelassulásról. Talán a covid első éve volt az egyetlen nagy kivétel ez alól, akkor tudtunk mindannyiszor igazán hálásak lenni mindenért és mindenkiért, aki velünk ünnepelt. 

Advent harmadik vasárnapja

 Az öröm vasárnapja. Ezúttal meccsnap is volt ezen a vasárnapon, és végre tényleg örülhettünk is, mert láttunk egy győztes meccset.. Az külön öröm volt, hogy ma nem volt olyan nagyon hideg sem. Az meg a bónusz, hogy ma lehetett forralt bort is venni, méghozzá nagyon cuki pohárban..

A karácsonnyal sehogy sem állunk, arról például ma még fogalmam sincs, hogy anyukám és a nevelőapám mit fog kapni. Nagyon rossz passzban vannak, a nevelőapám hónapok óta nincs jól, szeretnék nekik valamit, ami kicsit kirángatná őket ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből. Kézenfekvő lenne egy kisebb utazás, vagy valami program, de a nevelőapám már nem nagyon tud vezetni, csak itt helyben. Az sem lenne gond, hogy el kell vinni őket, megoldanánk, de nem vagyok benne biztos, hogy jelen helyzetben ez nem egy újabb, megoldásra váró probléma lenne inkább, mint jó ajándék. Egyébként is nehéz nekik ajándékot venni, de most még nehezebb lett. Lassan teljesen kifutok az időből. 

Amúgy

 Azt teljesen elfelejtettem az idén, hogy december elsején blogszülinap volt itt. Pedig már tizenöt éve minden évben megemlékeztem róla. Na de most már ez így alakult. Hátha majd a tizenhatodikat nem felejtem el. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy fáj a torkom. Elég furán ráadásul, olyan egyszerre fáj és kapar, de olyan valószerűtlen érzés, hogy nem is tudom. Mindegy, nem leszek beteg megint. Ettem mézet, jobb híján. A meleg teát egyáltalán nem kívántam, jobban esik a hideg. Beszélni nem esik jól, viszont ha sokáig nem teszem, utána jó nehéz megszólalni. Na majd meglátjuk mi lesz ebből. Leginkább semmi, remélem. Holnap még meccs van. 

Megsütöttem ma a linzerek és az islerek tésztáit. Linzer kb 60 db lesz a lekvározós mutatvány után, az islert nem számoltam. Zserbó és bejgli biztosan lesz még, más nem tudom. 

Körmös nap

 Lehet mondani, hogy jó magasról teszek mindenféle hagyományra, meg elvárásra, meg úgy egyáltalán az idén a karácsonyra is...de bizony ma is lógós nap volt. 

Még csak főzni sem főztem ma semmit, a pizzafutár hozta az ebédet. Aztán délután sétáltunk egyet a körmösig, ahol elkészültek a karácsonyi körmeim.

Hazafelé is sétáltunk, Balázs eljött elém Erikkel. 

Pont jó volt ez így. 

Kiszurkoltuk

 A kupatavaszt az Európai Konferencia Ligában..Elég volt egy döntetlen ehhez, és pont egy döntetlen is lett a végeredmény. 1-1. Van egy nagyon pici hiányérzet az emberben, mert mi vezettünk, és ők egyenlítettek, így nem lehettünk csoportelsők, és így kell még nekünk még egy meccset játszani ahhoz, hogy ott tartsunk, ahol már jártunk egyszer. Vagy majdnem ott, mert ez nem az Európa Liga. De ez ma így jó volt, ahogy volt. Jó meccset láttunk, annak ellenére is, hogy ha 0-0 lett volna az eredmény, az is jó lett volna mindkét csapatnak. 

Szerda

 Ma délelőtt fél tízig aludtam. Erre biztos van, aki felhúzza a szemöldökét, de hát ez van. Mondjuk olyan sötét volt az eső miatt, hogy alig hittem a szememnek, amikor az órára néztem, de mindegy is. Ez a csapadék dolog most már nekem azért kezd az agyamra menni. Tegnap kicsit jó volt, mert sütött a nap, legalább az utat meg a járdákat felszárította, erre már este kezdődött megint az eső. A kertekben áll a víz a föld tetején, gondolom ugyanez a helyzet a földeken is. Szóval most egy jó darabig elég lenne már. 

Már lehúztam az ágyneműt, amikor eszembe jutott, hogy ma Luca nap van, amikor nem nagyon szabad házimunkát végezni, de mondjuk tök mindegy, mert főzni és mosogatni is kell mindig. Még most egyébként sem úgy húztam ágyneműt, hogy jajj, most már aztán muszáj, hanem mert ilyen kedvem volt, így ez nem munka. 😁

Voltam délután könyvtárban, addigra elállt az eső, úgyhogy még sétálni is sikerült egyet. Szerencsémre a kedvenc könyvtárosaim voltak ott, még kicsit beszélgetni is volt idő és lehetőség. Egy csomó tök jó könyvet hoztam magammal, jókat fogok esténként olvasni. 

Tegnap óta szedem a remifemin plus-t. Azt írja a tájékoztató, hogy legalább két -három hét mire lesz valami hatása. Kíváncsian várom. Majd beszámolok róla, hogy mit tapasztalok, hátha másnak is jól jön. 

Kedd

 Erre a hétre be is fejeztük a munkát. Nem mondom, hogy nem volt elég belőle bőven még így is, de túl vagyunk rajta, és ez most tök jó érzés, gyakorlatilag vasárnap estig azt csinálunk, amihez kedvünk van. 

Hétkezdés

 Ma nem volt olyan rossz ez a hétfő. Leginkább az volt ennek az oka, hogy tudtam, ez egy különleges hét lesz, mert valóra válik egy titkos vágyam. Megfordul ugyanis az arány, két nap munka után öt nap hétvége következik.

Voltam ma masszázson is, az idei utolsón..Nagyon jó volt, a talpaim különösen szerették. Mondjuk a talpmasszázst kb bármeddig bírnám. 

Karácsonyi ajándékok terén még nem történt semmi előrelépés, ötletszinten sem nagyon. Odáig jutottam, hogy keresgéltem azért a húgom kisfiának, de még nem rendeltem semmit, mert valahogy nem az igazi. 

Havas vasárnap

 Ma reggelre megint behavazódtunk. Hajnalban felébredtem, ki kellett mennem mosdóba, Balázs akkor már készülődött dolgozni (még négy óra sem volt) Akkor néztem a tetőablakot, még nem volt semmi ilyesmi, pedig láttam én is a telefonomon az előrejelzést, hogy ez várható hajnalban. Megnyugodva visszaaludtam. Aztán Balázs hívott (nem tudom hány óra volt, mert addigra a tetőablakot elsötétítette a hó, így elveszett minden időérzékem), hogy a fiúkat keltsem majd havat lapátolni, nehogy anyám álljon neki. Én azzal a lendülettel ahogy letettem a telefont, vissza is aludtam, fél nyolckor ébredtem újra, de természetesen már elkéstem, addigra ellapátolta. Ez nálunk generációk óta így van kódolva, hiába is mondom, hogy ne csinálja, mert majd megcsináljuk. Vagy hamarabb kelünk, mint ő, vagy ez van. A következő kört azért már a fiúk csinálták, és szerencsére ez elég is volt. 

Semmi extra nem történt egyébként, szerencsére az újabb Fradi vereséget is csak tévében láttuk. 

Szombat

 Tegnap este úgy elfárasztottam magam, hogy mire ágyba kerültem, már az ájulás kerülgetett. Mostanában egyébként sokszor van ez az érzésem, hogy el fogok ájulni, és ez mindig aggaszt azért kicsit. Nem úgy, hogy folyton ezen gondolkodom, de ott sunnyog azért a kisördög. Pedig szerintem nagyon sok mindenen változtattam, sokkal többet pihenek, mint eddig valaha, nem sanyargatom magam. Elkezdtem októberben a kalóriaszámolást is, de felfüggesztéttem, mert úgy éreztem, amellett, hogy az jó volt, hogy két -három kiló lement rólam, hiányzott a szénhidrát. Most meg arra nincs már energiám, hogy még azzal is kísérletezzek, mi az, amivel tudom helyettesíteni, vagy pótolni. Azért nem zabálom tele magam sütivel, de ha megkivánom, megeszem. 

Voltunk ma a szemüvegemért, ami rekordgyorsasággal elkészült. Az már most biztos, hogy olvasni sokkal jobb ebben, de valószínűleg cserélgetni fogom egy darabig minden egyébhez. Aztán ki tudja, lehet, hogy végül mégis úgy döntök, hogy megcsináltatom azt a verziót, ami még nem multifokális, de már tudja azt, hogy nem kell cserélgetni.

Vettem a Deichmann-ban egy bokacsizmát. Nem azt, amit eredetileg kinéztem magamnak, mert az élőben mégsem tetszett, hanem ezt. 

Ez egyébként élőben jobban néz ki. Jó melegnek tűnik, belül is van bélelve. 

Az ebédet a meki főzte ma. Délután sütöttem egy almás kalácsot, meg csináltam sport szelet sütit is. Kellett volna a spájzban is rendet tenni, de ahhoz már nem maradt semmi energiám..

A karácsonyi ajándékok terén is nagyon komoly lemaradásban vagyok, pedig össze kell szedni magam, mert kifutok az időből, amíg még tudok online is. 

Végre péntek

 Na pont így éreztem én ezt a hetet, de most már péntek este van, mondjuk, hogy túl vagyunk rajta. A hétvége meg biztosan jó lesz ezek után. 

Délután a fiúk lehozták nekem a dobozokat a padlásról, így végre előkerültek a díszek és a fények is. Nagyon elfáradtam mire elkészült, de most tetszik, és már jövő héten tök jó lesz hazajönni úgy, hogy világítanak majd a lakás több pontján is..

"A semmi ágán

 ..ül szívem, kis teste hangtalan vacog."

Így vagyok most én is, ahogy József Attila írta. 

Valahogy semmi sem kerek. Folyton fáradt vagyok, mert (és) nem alszom jól. Szétszórt vagyok, nem tudok rendesen koncentrálni. Nem jutnak eszembe tök nyilvánvaló dolgok nevei, és előfordul, hogy a finommotorikus mozdulatokkal meggyűlik a bajom. A hangulatom a béka feneke alatt van leginkább. Borzasztóan hiányoznak mellőlem a barátok, de kb a falra mászok tőle, ha valaki annál a három lépés távolságnál közelebb akar kerülni. 

Persze, mindent elolvastam a hormonális változások egyéb hatásairól, meg azt is tudom, hogy a decemberi egyébként is nehéz időszak ilyen szempontból, nagyon sok a sötét idő, de a megszerzett tudás most még csak egy adathalmaz a fejemben, tart a feldolgozás. 

Nem segít ezen a tény, hogy a velünk együtt élő idősebb generációk (kettő is, ugye) úgy tűnik egyszerre robbannak le. Támogatni kell őket lelkileg abból a kevés erőből, ami még van, meghallgatni akár minden nap is ugyanazokat a problémákat. Nem tudunk segíteni, csak azzal, hogy elvisszük őket, ahová kell, megcsináljuk, amit már nem tudnak, próbálunk tanácsot adni, és aztán nem plafonon lenni attól, hogy semmit nem fogadnak meg.

Természetesen mi is behavazódtunk rendesen, az én hangulatom ettől sem lett jobb most, mert jelen pillanatban sok mindent látok ebben, csak nem a szépet. De a hiba e téren bennem van, tudom. 

De legalább holnap már péntek lesz. 

Szerda

 Pörög ez a hét megint rendesen, már szerda este van. 

Ma végre eljutottam a fodrászhoz, már nagyon rám fért a hajfestés. Most egy új festékkel festettünk, van a Rossmann-nak egy saját márkás hajfestéke, olyat vettem. A feketével mondjuk nagy bakot azért nem lehet lőni, maximum gyorsabban kopik majd, de ez sem feltétlenül mérvadó nálam, mert egyébként is elég gyorsan nő a hajam, a töve meg hófehér, úgyhogy nagyon nagy lenövést nem lehet hagyni. 

Éppen hazaértem a meccsre. Ma Mezőkövesden játszott a csapatunk, egy elhalasztott meccset pótoltak ma este. Szerencsére ma végre sikerült nyerni, éppen ideje is volt már. 

Mai orvosos

 Voltam ma szemvizsgálaton. Egy picit romlott a szemem közelre, és javult egy picit távolra. Ugye milyen érdekes? Megrendeltem az új szemüveget is. Nem biztos, hogy teljesen jól döntöttem, mert a legolcsóbb verziót választottam, de majd kiderül. 

Aztán voltam nőgyógyászati vizsgálaton is. Nagyon kedves doktornő volt. Megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs semmi bajom, éppenséggel korainak korai még, hogy ezzel kell foglalkozni,  de nincs mit tenni. Igazából mire ide eljutottam, már pont elég volt nekem ez, hogy megerősítette, nincs semmi baj, csak épp zajlik valami a szervezetemben. Azt már eldöntöttem, hogy hagyom a maga útján haladni ezt a dolgot, és majd kitapasztalom mi lenne nekem jó. A lehetőségek tárháza nagyjából végtelen ma már. 

Tél

 Ez a december úgy tűnik az idén nem viccel, mert ma reggel -9 fok volt, amikor mentünk dolgozni. Egy kicsit sem tetszett, sőt, mondhatom úgy is, hogy borzasztóan rosszul esett ennyire fázni. Sokkal jobb érzés amikor egy vékony kis kardigán is elég , vagy akár az sem kell. Na mindegy, csak ki kell bírni valahogy tavaszig. 

A munkakedvem ma itthon maradt, mert nem sok hasznos dolgot csináltam. Sürgős semmi nem volt, de éppen most pont alkalmas lenne ez az időszak arra, hogy a régen halogatott dolgoknak nekiálljak. Csak épp a kedv hiányzik hozzá. 

Tegnap este még befejeztem Kelényi Angelika egyik könyvét, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki. Még soha nem olvastam tőle semmit ezt megelőzően, de nagyon kellemesen meglepett. Nem egy nagy sztori, de nagyon jó stílusban írt, vitt magával folyamatosan. Szerintem fogok még olvasni tőle. 

Advent első vasárnapja

 És meccsnap. Bevallom, nálunk most inkább ez utóbbi volt a hangsúlyos, bár jobban tettük volna, ha inkább az adventi hangolódásra szánjuk az időnket és az energiánkat. Mert az még hagyján is, hogy ma sem nyertünk, meg még egyetlen nyomi kis gól sem volt egész meccsen, de még meg is fagytunk. Pedig ma nem csak én öltöztem be, de mindenki szó nélkül vette elő az aláöltözetet, mindenkin dupla zokni volt. Én még takaróval is készültem (és kellett is), de így is nagyon fáztunk. Nem is értem, voltunk már ennél sokkal hidegebb időben is, ami kevésbé esett rosszul, mint ez a mai. 

Szombat

 Nem tudok beszámolni sem karácsonyi hangulatról, sem adventi készülődésről, egyik sincs még jelen nálunk. Mondjuk minden évben külön könyörgést tartok a dobozaimért, amik a padláson vannak, de most még csak egyszer szóltam miatta, ez nem is számít igazán. Holnap úgysem lesz ilyesmire időm, meccsre megyünk délután, úgyhogy majd jövő héten startolok rá erre a könyörgés dologra..

Megvolt ma az Eb csoportok sorsolása. Izgalmas volt, hogy vajon hová kerülünk, és milyen jó, hogy már nem kell azon izgulni, hogy vajon a pótselejtezőn sikerül e legyőzni az ellenfelet, mert most sima út vezetett az Eb-re. Tudom, keveseket izgat ez a téma, de azért legyetek képben Ti is.

2024 nyarán Németországban ezeket az országokat kell legyőzni először. 😊

Hello, december!

  Az év legfurcsább hónapja szerintem. Akárhogy is, kicsit mind várjuk, vagy teremtjük (vagy várjuk és teremtjük) a csodát, mindenkinek van valami, amitől igazán kedves az adventi időszak. Ugyanakkor mindannyian így, vagy úgy, de értékeljük is az évet, számot vetünk egy csomó mindennel, ami nem feltétlenül a legpozitívabb dolog mindig. Mondjuk lehet úgy csinálni, hogy csak a jóra koncentrálunk, csak az nem teljesen őszinte. 

Az elseje rögtön hozott magával egész napos esőt, pedig a kollégám egész nap csak azt hajtogatta, hogy pedig ma Elza nap van, úgy illene, hogy legyen hó..😁 Természetesen többször el is indította az ominózus Jégvarázsos dalt, figyelte, mit szólok. De neki elnézem, ő az egyik, aki rengeteget segít nekem abban, hogy az egyébként nem könnyű mindennapokat kicsit könnyedebben tudjam végigcsinálni. Pedig, ha nem lennénk kollégák, szerintem soha nem lett volna olyan szitu, amikor mi ketten egyáltalán beszélgetni kezdünk..

A tegnap esti meccs végül komoly izgalmakat hozott, már-már feladtuk a reményt, hogy a döntetlennél jobb eredmény születik, amikor a 87. percben Pesic ráfordult, és góóóól. Újvári Máté kommentálásában sokkal jobb ez, mint leírva, látni és átélni még jobb volt. Az izgalmak hatására viszont nem volt nagyon könnyű elaludni, ráadásul alig egy óra alvás után felébredtem, ki kellett jönnöm mosdóba, meg inni. A lábaimon úgy kiszáradt a bőröm, hogy muszáj volt bekennem, és fürdés után elfelejtettem. Persze ettöl az egésztől felébredtem rendesen, nem tudtam azonnal visszaaludni, ötre meg mentünk dolgozni. 

Nem volt őszinte a mosolyom, amikor Balázs ébresztett. Délutánra éreztem is ezt a nagyon kevés alvást, szeressétek korán itthon voltunk, és így kicsit ledőltem délután. Lett volna éppen dolgom is, de megvár minden. Úgyis legalább kétszer annyi idő lett volna minden ilyen nyűgösen.

Csütörtök

 Ami ma meccsnap is. Szerbiában játszik éppen a csapatunk az EKl-ben. Az első félidőben megszerezte a vezetést az ellenfél, jelenleg a reményeink a kupatavaszra éppen el is szállnak szépen. De még van majdnem egy egész félidő, amikor van lehetőség gólokat rúgni. Na majd meglátjuk. 

Nálunk nemigen esett hó, helyette eső volt egész nap, és nagyon hideg. Szerencsére azért nem ónos eső volt, de igen kellemetlen volt így is. 

Ma beszéltem a fodrászommal este, a héten már beszéltünk, kérdőjeles volt, hogy tudok e menni hozzá holnap délután, de jövő hét szerda lett belőle, úgyhogy még ki kell bírnom majdnem egy hetet. 

Hétvégén kicsit össze kellene szedni a gondolataimat karácsony témában, leginkább a húgom gyerekeinek az ajándék tekintetében, ami sosem egyszerű. 

Szerda

 Hát nem tudom miről.is mesélhetnék. Egy átlagos munkanap volt csak ez is. Mindig vannak a napnak jobb és kevésbé jó részei, és mindig az a legjobb, amikor már hazafelé indulunk. 

Ilyenkor télen még épp csak világos van, amikor indulunk, és még éppen nem megy le a nap, amikor hazaérünk. Ez borzasztóan ki tud csinálni, sokkal fáradtabb vagyok, mint a nyári időszakban.. Hiába, a napelemek nem úgy működnek ilyenkor. 

Az jó, hogy holnap már csütörtök van, az már fel lábbal a hétvége. De az viszont elég durva, hogy holnap már vége is lesz a novembernek..

Kedd

 Ma megint úgy ébredtem, hogy fájt a fejem. Mondjuk most szinte biztos, hogy elfeküdtem a nyakamat, attól van. Egész nap ki is tartott megint, pedig a fájdalomcsillapítótól.a tornáztatásig mindent bevetettem. Szerintem írok a Jézuskának, hogy hozzon nekem egy nagyon kényelmes párnát. 

Nekem már most nagyon hiányzik a nyár a hosszú napokkal, a napsütéssel, meg mindennel, amit jelent. Borzasztóan lehangoló ez a sötétség. 

Mondjuk a sötétség ellen majd hétvégén előkerülnek a díszek és a fények a lakásba. Roli épp hétvégén emlegette, hogy azt szereti, amikor már vannak idebent ezek a fények. 

Csak úgy magunk közt

 Egy kicsit sem olyan téma, amit átlagember a nyilvánosság elé tár. Persze, bennem is ott van azért a szemérmesség is, de talán pont amiatt, hogy a saját kérdéseimre sem nagyon sikerül választ találni sehol, én írok róla.. Igen, megint a klimax, vagy menopauza, vagy nevezzük bárhogy. 

A legelső furcsa tüneteim óta eltelt egy év is már. Többször, több orvosnál jártam az ilyen -olyan panaszaimmal, kérdéseimmel. Egy kivétellel mindenki segítőkész is volt, csak épp mindig volt egy még újabb elvégzendő vizsgálat, ami miatt érdemi előrelépés a mai napig sem történt. Azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyi ellátás milyen jelenleg, milyen várakozási idővel kell számolni az államilag finanszírozott szakrendeléseken. A csontsűrűség mérés vizsgálatra nem tudok időpontot szerezni, mert az idén már biztosan nincs, a januári időpontokat meg még nem is nyitották meg. A mammográfia, és a rákszűrés megvan egyébként, lassan úgy járok, azokat újra kell csináltatni. Hormonvizsgálat még nem volt. Szerintem annyira nem vették azért komolyan még, merthogy "csak" 45 éves vagyok. 

Csakhogy közben a helyzet fokozódik már egy ideje megint. Soha életemben nem voltam ennyire összezavarodva és elveszve a saját testemmel kapcsolatban, mint most. Nem tudom hova tenni ezeket a változásokat, mert egyáltalán nem érzem magam olyan öregnek, akinek ilyesmivel kell küszködni. Nem is hiszem el, hogy én, aki még most is bármikor bevállalnék egy kisbabát, ott tartok, hogy már nincs ezzel kapcsolatban döntési lehetőségem. 

Amikor két és fél héttel ezelőtt figyelmeztetett a naptáram először, hogy késik két napot, még nem zavart, volt már 21 napos ciklusom is, és 33 napos is. De az a figyelmeztetés azóta is ott van, csak a napok száma változik. Természetesen csináltam tesztet, volt bennem egy nagyon halvány kis remény, hogy hátha...de persze nem, szó nincs terhességről..

A hőhullámok elképesztő mértékben vannak jelen, néha úgy érzem, simán belülről fel fogok gyuladni. Leginkább késő délután, este, és éjszaka vannak. 

Furcsa lelkiállapotban vagyok, hol a csillagokat is lehoznám bárkinek, hol pedig megmoccanni és megszólalni sincs kedvem..

Jövő héten keddre tudtam időpontot szerezni nőgyógyászatra. Nem tudom még magam sem, hogy mit várok, vagy mit szeretnék..lehet, hogy ha már itt tart ez a dolog, akkor hagyni kell, hadd intézze úgy a szervezetem, ahogy, és csak ezeket a kísérő tüneteket kell valahogy kezelni. Nem tudom. 

Azt tudom, hogy nagyon nehéz most a saját nőiességemet jól elhelyezni. 

Meccsnap

 Arra ébredtem reggel, hogy esik a hó, és áramszünet van. Ezt pont ilyen sorrendben konstatáltam magamban. Gondoltam is, hogy na, akkor még megpróbálok aludni egy kicsit, mert a hóesés nem a barátom, áram nélkül meg kávézni sem tudok, és hátha lesz olyan szerencsém, hogy mire újra felébredek, a hó eltűnik, és lesz áram. Nem pont így lett, mert talán húsz percet aludtam még. Már épp ott tartottunk, hogy a grillrácsra téve mécsessel melegítünk kávét (jó, ez az én agyamból pattant ki, Balázsra várt a megvalósítás), amikor visszajött az áram. Pont arra a húsz másodpercre, amíg a kávém meleg lett..Ezzel én már elégedett voltam, gondoltam, akkor részemről az sem nagy gond, ha csak dél körül lesz újra áram, mert akkor ma is megúszom a főzést. 😁 Ekkora mázlim azért nem volt, fél óra sem kellett, és működött minden rendesen. Na nem baj, tepsis krumplit csináltam, sütöttünk mellé az air fryerben csirkemellet..

A nagy hideg, a napközben is többszöri havazás miatt, és azért, mert nem mindenki van száz százalékos egészségi állapotban a mai meccsnapot mégis inkább itthonról abszolváltuk. A fagyoskodás nem hiányzott, de én azért bántam kicsit, mert ilyenkor legalább találkozunk ismerősökkel, beszélgetünk kicsit. Na sebaj...úgysem volt valami jó meccs ez sem.

Szombat

 Ma olyan szépen sütött a nap. De csak bentről volt igazán szép, mert odakint letépte a fejünket is a szél. Na sebaj, majd holnap, amikor meccsre megyünk, leszünk a levegőn eleget. 

Az ebéd a mekiből érkezett ma. Olyan szerencsénk nincs, hogy kihozza a foodora, de Balázs és Roli elmentek érte. Volt egy csomó utalványunk, amiket a véradásokon szoktak adni, szerencsére már múltkor eszembe jutott, hogy azok az idén év végén lejárnak, így most azzal fizettünk. Tudom amúgy, hogy a boltban is el tudtam volna költeni, de így mégis különlegesebb volt. 

Délután sütöttem almás kalácsot, kakaós csigát és csokis tekercset. Volt egy pár órás projekt, de örültem, hogy örömet szereztem vele. 

Péntek

 Ma délelőtt elmentem a táppénzes papíromért. Mielőtt indultam, megbeszéltem magammal, hogy az lesz a fokmérője annak, hogy kiiratom e magam hétfőre dolgozni, hogy az a húsz perces séta milyen lesz.  Ha elfáradok, lever a víz tőle, akkor még nem tartok ott, hogy hétfőn alkalmas legyek dolgozni. De nem volt ilyen, úgyhogy kezembe kaptam a papírt. Azt nem mondom, hogy nem esne jól akármeddig itthon lenni, de ugye a felnőttség arról is szól, hogy olyanokat is csinálunk, ami nem feltétlenül okoz örömet. 

Az más kérdés, hogy nem így kéne ennek lenni, mert egy ideális (és utópisztikus) világban mindenki megtalálná a maga számára boldogságot, elégedettséget is okozó pénzkereseti forrást. Gondolom, ha ez így lenne, akkor egészen másképp érezné magát mindenki a munkahelyén, egymást támogatva tudnánk dolgozni..Ez kihatna az életünkben minden másra is, kevesebb lenne a stressz (ami egyébként szerintem a mindenféle bajaink legalább nyolcvan százalékának okozója), többet mosolyognánk. 

Nem hiszem, hogy innen, ahol most tart a világ, és az emberiség el lehet jutni oda, ami ideális lenne, sokkal egyenesebb út vezet jelenleg a még aljasabb, még lelekrombolóbb világ felé. Szomorú..

Ezért jó időnként kicsit kiszakadni ebből az egészből, és csak itthon lenni, még akár ilyen áron is, hogy egy betegség kell hozzá. Hacsak nem pont azért betegszik meg az ember, mert pont akkor már szüksége van erre a kis kiszakadásra. 

Most már

 Biztos, hogy megmaradok, meg az is, hogy valóban a javulás útjára léptem. Még azért nem most kell bármilyen erőnléti megmérettetésen részt vennem, de nem is cél ez egyelőre. 

Azon gondolkodtam, hogy csak az én életem során egy ilyen nátha/megfázás/vírus kezelése is milyen sokféle volt már. Gyerekkoromban rögtön írtak fel sumetrolimot vagy maripent, gőzölni kellett. Aztán volt az az időszak, amikor a gőzölésre úgy tekintettek, mint valami emberiség ellen elkövetett rémtett, nagyjából ezzel egyidőben tűnt el a sumetrolim és a maripen is, és érkeztek a mindenféle forró italporok, ami természetesen rögtön csodaszerként robbant be a köztudatba. Ma már azért mind tudjuk, hogy azt a csodaként elkönyvelt hatást a brutális koffein mennyiség érte el elsősorban, amit azzal is elértünk volna, ha egy aspirint egy energiaitallal veszünk be. Aztán megjelentek ezeknek az italporoknak a tabletta verziói is, mellé az orrspray-k. Abból is volt egy, meg a tengervízes, ma már van olyan választék, hogy csak győzze az ember eldönteni, melyiket válassza. 

Vannak még a vitaminokra, illóolajokra esküszők, vannak, akik nagyjából semmiben sem hisznek, és vannak, akik szerint minden az oltás miatt van..

Én egyébként abban hiszek, hogy mindenkinek ismernie kell a sajátosságait, és ahhoz ragaszkodni, ami már bevált. Nem baj, ha az épp nem divat, vagy mások nem úgy csinálják. 

Egy fokkal jobb

 Ma már egy kicsit jobban voltam. Azért még az erőnlétem nagyjából a béka feneke környékén van, de legalább már nem alatta. Még nagy dolgokat nem tervezek, de már felporszívóztam ma. Micsoda örömök. 😁

Látom egy csomó fényképen, videón, hogy rengeteg helyen már nem csak a karácsonyi díszítés van készen teljes pompájában, hanem a karácsonyfa is. Úgyhogy megállapítottam magamban, hogy nem(csak) a multikkal van a baj, akik már október közepétől tolják az arcunkba a karácsonyt, hanem azért az emberekkel is. Ha ilyesmire is gond nélkül rá tudják venni az embereket (márpedig ez színtiszta manipuláció, amivel ezt elérték), akkor bizony ez mindig így is lesz. Mert ha most sikerült október közepén, akkor jövőre megpróbálják majd pár nappal, esetleg egy héttel hamarabb, és ha megint bejön, és beindul a versenyszellem (vagy csordaszellem?), akkor ezt minden évben el lehet játszani. Egészen komoly pénzeket lehet így az emberek zsebéből kivarázsolni karácsonyig. 

Szeretem a karácsonyt, és az adventi időszakot. Advent idején. Nem három héttel hamarabb, és nem öt héttel tovább. Akkor, amikor annak van az ideje. Nem azért, mert vaskalapos vagyok, hanem mert szerintem ez így jó. Azt is elfogadom, hogy másoknak másképp jó, csak nem értem. 

És csak az ágyat nyomom

 Több, mint idegesítő, hogy ma is az egész napot az ágyban/kanapén fekve töltöttem. Na jó, azt a kb másfél órát leszámítva, amíg megcsináltam az ebédet. Az, hogy ez az idén, sőt, alig egy hónap leforgása alatt már másodszor fordul elő, egészen példátlan. Rám ez sohasem volt jellemző,. Úgy látszik, már csak múlt időben mondhatom el ezt magamról. 

Az történik egyébként, hogy ha nem fekszem, akkor maximum negyed óra elteltével fáj minden porcikám, és fázom. Így aztán fekszem. Nyomkodom a telefonomat, olvashatók, tiktok videókat nézek, tévét nézek, ilyesmi. Nagyjából halálra unom magam közben, és próbálom feltalálni a gondolatokkal vezérelhető portörlö szerkezetet. 

Hát ez van. Legalább kipihenem magam. 

Akkor megint

 Nem is tudom mikor volt ilyen, hogy egymás után két hónapban is voltam betegállományban. Nem mintha bármit is számítana, hogy volt e már ilyen. Most így jártam, itthon nyomom az ágyat. Nem vagyok lázas, de pont annyira vagyok ramatyul, hogy csak.a fekvés essen jól. Hát mindegy, ha így, akkor így..nem erőltetek semmit, mert nem éri meg. 

Vasárnap

 Ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt az orromon. Nagyon sokszor voltam már náthás, de ilyen intenzív orrdugulással még sosem kezdődött. Borzasztó érzés volt, főleg hogy hiába fújtam orrspray-t, hiába fújtam ki, semmi nem történt. Jól fel is húztam magam rajta, hogy hajnali négykor ezért nem aludhatok. Előtte egy órakor azért voltam kint, mert pisilnem is kellett, meg szomjas is voltam. 

Már fogtam a takarómat meg a kispárnámat, hogy akkor megyek, és majd a kanapén elvergődök magammal, amikor Balázs már mondta is, hogy nem, majd ő, mert úgyis nézni akarja a forma 1-et kora reggel. És azzal a lendülettel kikapcsolta a tévét, kiment, és rám csukta az ajtót. Jól meg is sértődtem pár percre, hogy na, fasza, itt hagyott becsukva, mint valami rossz gyereket. De persze azért ez az érzés elmúlt, egy idő után kidugult az orrom is, és még aludtam is. 

Roland hasonló állapotban ébredt, mint én, elég hamar el is dőlt, hogy akkor nekünk holnap nem az a klasszikus hétfő lesz, hanem az, amikor hívom majd a háziorvost. 

Az ebédet leginkább Balázs készítette, én már csak a sütési fázist felügyeltem. 

Délután megnéztük a magyar válogatott utolsó Eb selejtező meccset. Montenegró ellen játszottuk, már "csak" a csoportelsőség volt a tét. Az első félidő nem volt a legjobb, de aztán a másodikra egy másik fokozatra kapcsoltak, és nem csak gyönyörű gólokat, de elképesztő védéseket is láttunk. Egy csoda volt ez a sorozat, minden fociszerető magyar ember álma vált valóra. 

Szombat

 Délelőtt megérkezett az online shopból a bevásárlás, így ma nem kellett elmenni sehova vásárolni. Volt ugyan, amit elfelejtettem rendelni, vagy épp nem hoztak, de egyik sem olyan, ami ne érne rá holnapig. 

Ebédre kolbásszal töltött szűzpecsenyét ettünk krumplipürével. Sütöttem sütit is, múlt héten láttam egy kevert almás süti receptet, azt sütöttem meg. Finom lett. 

A mosásnak is a végére értem ma, el is pakoltam a ruhákat. Ma is egy Kadarkai podcastet hallgattam közben, így azért nem olyan unalmas a hajtogatás. 

Szabadnap

 Ez a mai szabadságom töltött napom sem arról szólt, hogy megváltottam volna a világot, vagy legalább felszámoltam volna a mosásra váró ruhakupacot. Helyette fél hétkor még angyali nyugalommal visszafeküdtem, és aludtam is fél tízig. Na mondjuk akkor, amikor másodszor felébredtem olyan sötét volt, mintha legalább már esteledne. 

Ebédre gyrost csináltam, az hamar meg is van, és szereti is mindenki. 

Délután voltam körmösnél, tök egyszerű körmeim lettek, de most ez pont jó. 

Hello, EB!

 Ma este futballtörténelem íródott Bulgáriában. Olyan régen volt ilyen, hogy pótselejtező nélkül jutott ki a magyar válogatott az Eb-re, hogy még csak tervben sem voltam akkor. Ma este ezt is megéltük. Igaz, nem volt egy kicsit sem sima ügy, de én nagyjából erre is számítottam az előzmények ismeretében. Nagyon fontos játékosaink sérültek meg, nélkülük most sokkal nehezebb minden. És még ott volt az az egy hétig tartó huzavona a bolgár szurkolók miatt, hogy hol is lesz ez a meccs megrendezve. Gyakorlatilag az utazás pillanatban dőlt el, hogy akkor hova is kell utaznia a válogatottnak. Na de már ez is majd csak a történelem része lesz. Része az útnak, ami tulajdonképpen Németországba vezetett Bulgárián, Montenegrón, Szerbián és Litvánián keresztül. 

Ma este ott azzal az utolsó pillanatos öngóllal sokak álma vált valóra, sokak rengeteg munkája térült meg. 

És nem, nincs most itt az ideje károgni, bezzegakórházakranincspénzezni. Ma este büszkének kell lenni. Mert van mire.

Ezek most

 Most épp ilyen betegeskedős időszakban vagyunk..A saját nyűgjeimet már ecseteltem eleget. Amúgy nagyon meglepő módon jövő hét szerda délutánra kaptam időpontot neurológiára. Tök jó, hogy ilyen hamar, ugyanakkor jajj, ilyen hamar? Az előéletem miatt a neurológia nekem nagyobb mumus, mint a fogorvos.De nem lehet az ember beszari, főleg nem akkor, ha arról van szó, hogy jobb lehet ettől egy csomó minden. 

Közben Balázs lebetegedett. Már egy-két napja kapar a torka, mára már az orrát is fújja. Még eljött reggel dolgozni, de tíz órakor már jött is haza, belátta, hogy jobb lesz most itthon. Délutánra Erik is úgy érkezett haza, hogy neki is fáj a torka, és tüsszög orrot fúj. Remélhetőleg pár nap alatt túl is lesznek rajta, és mi, többiek ezt megússzuk. Kicsi rá az esély, de ki tudja..

Mindennapi fejfájásomat

 ..add meg nekem ma is..És mintha csak kértem volna, pontosan úgy is lett. Ma viszont már eljutottam odáig, hogy felhívtam a háziorvosomat, adjon valami tanácsot, mégis mit csináljak, mert ez már egészen embertelen, ami hetek óta tart. Volt ötlete, azt mondta, próbáljuk meg a pulzusomat csökkenteni, mert ilyen elhúzódó fejfájásnál ez be szokott jönni. Írt fel gyógyszert, meg fájdalomcsillapítónak flectort.. Kell időpontot kérnem neurológiára, vérvételre, szemészetre. Beszéltünk a hormonális érintettségről is, az sincs kizárva, de itt nem stimmel az idő hosszúsága szerinte. Hát én nem tudom. Vannak másféle változások is az életemben, amit neki elmondtam (írni még direkt nem írtam róla). Mindkettőre azt mondta, ez abszolút jó is dicséretes változás, de most akkor kísérletezni kell, és megtalálni egy jó egyensúlyt. 

Hát ja, az jó lenne. De az sem baj, ha megjelenik tündérkeresztanya a varázspálcával, és megold mindent egy pillanat alatt. 

Agyfasz

 Van pár dolog, amitől agyfaszt tudok kapni. Első helyen van a logikátlanság. Régebben elnéző voltam a mindenféle logikát nélkülöző hülyeségekkel, mostanában már a világból ki lehet vele kergetni. De ez leginkább csak a munkám során érint, és szinte biztos, hogy mostanra már bőven kimerült az ilyen irányú toleranciám. 

A helyesírási hibáktól. Leginkább a muszáj ly-jal írva az, amitől azonnal a plafonon vagyok.  

Meg attól, amikor látom leírva, hogy "Drága x.y, nagyon boldog névnapot kívánok!" Na, ettől a drága kezdetű megszólítástól a hideg is kiráz. (Bocsánat, ha valaki használja, attól még én így érzem)

De a legesleg....amikor valaki úgy ír nekem levelet, hogy Szia Diána! Brrrrrrrr, hát nem tehetek róla, de helyből utálom az illetőt, pedig szegény csak a nevemen szólít. Nagyon sokáig mindenhol Diana voltam, pont azért, mert ezt a Diánázást utáltam...pillanatok alatt Dianna lett belőle. 

Szóval, ha valaki fel akar idegesíteni, egész egyszerűen csak írjon nekem egy levelet, hogy: Drága Diána. Muszály lenne újra megtervezni a már háromszor tesztelt új folyamatot, egy másik nagyon fontos szempont került előtérbe.

Ezzel így biztosan célt lehet érni..

Meccsnap

 Mondtam csütörtök este, hogy vasárnapig nem megyünk meccsre, és úgy is lett. Ma viszont mentünk. Szerencsére a nap is kisütött ma már, és a szél is elállt, ami tegnap este még jó erősen fújt. Meleg azért nem volt, de arra van a takaró, meg a több réteg ruha, hogy ne fázzunk ilyenkor sem. 

A derekam nem volt eléggé bebugyolálva, azt most érzem egy kicsit, de majd egy jó meleg fürdő szerintem elég lesz, hogy utána jó legyen megint. 

Azon kívül, hogy együtt voltunk, más öröm nem nagyon volt ezen a meccsen, mert nemigen sikerült semmi azon kívül, hogy kaptunk egy gólt, és azzal ki is kaptunk. Na nem baj, ez most egy ilyen meccs volt, majd lesz jobb is. 

Ilyen ez

 Ma nem fájt a fejem, cserébe időről időre volt egy-egy hőhullám, ami meglepett. De még mindig inkább ez, mint az a nyomorúságos fejfájás, ha már muszáj valaminek lenni. Még mindig vár rám egyébként egy csontritkulás vizsgálat, és majd ha az is meglesz, utána lehet szó bármiféle kezelésről, ami talán megszüntetné ezeket. Igaz, mindig úgy van, hogy mire teljesen elhatározom magam, hogy na most aztán már tényleg kérek időpontot, elintézem, akkor biztos, hogy jön valaki valami rémsztorival az ilyen hormonpótló gyógyszerről, és máris elbizonytalanít. Hát úgyhogy majd lesz valahogy. Most megint előszedtem azt a gyógynövényes ízét, amit vettem, remélhetőleg nem felejtem majd el bevenni. Tesztelhetnék egy hónapot így is, van e különbség. Jobban mondva inkább kettőt, mert úgy lenne értelme, minden második hónap az, ami egyforma. 

A hőhullámok mellett komoly édességéhség is gyötört, de bármi eszembe jutott, amit mondjuk sütöttem volna, mindenhez hiányzott valami, az eső meg esett..Végül Balázs mentett meg, sütött palacsintát..

Péntek

 Ma szabadságon voltunk. Van még pár napunk, és úgy döntöttünk, hogy az ilyen hétköznapi meccsnapok után pénteken nem megyünk (még lesz egy decemberben is). Igaz, hogy nem olyan nagyon későn van a meccs, de jobb ez így, hogy nem kell hajnalok hajnalán kelni. 

Azt mondjuk nem sejthettem előre, hogy tervezni sem lehetett volna jobban. Hát ugye ez is csak nézőpont kérdése, de jobb volt ez így, ha már így kellett lennie. Sokat küszködtem a fejfájással mostanában, de ahogy ma ébredtem, az minden eddiginek a hatványozott alakja volt. Először próbáltam, hogy nem is kelek fel, hátha még egy kis alvás csodát tesz. Elhelyezkedtem, Balázs párnáját is bevetve, és még aludtam is. De pont az ellenkezője sikerült, még jobban fájt. A kávé és a gyógyszerek nagyon lassan kezdtek hatni, gyakorlatilag délig csak feküdtem. Próbáltam mozdulatlanul amikor megvolt az a pont, ahol éppen nem volt borzasztó..

Így aztán ma a pizzériában készült az ebédünk, és a futár hozta. 

Nem múlt el egyébként teljesen egész nap sem, de már kevésbé volt elviselhetetlen. Nem úgy, mint az eső, ami csak esett egész délután...

Meccsnap

 Ma EKl csoportkör meccs volt. Háromnegyed hétkor kezdődött, négykor indultunk itthonról, okulva abból, hogy legutóbb nagyon neccesen értünk oda..Ma is teltház volt, nem akartunk újra azon stresszelni a beléptető kapuknál a tömegben, hogy beérünk e a kezdősípszóra. Korábban mentünk dolgozni, hogy korábban tudjunk hazajönni.. 

Jól tettük, hogy időben indultunk, így is másfél óra alatt értünk oda, hatalmas volt a forgalom Budapesten, pont addigra értünk be, mire mindenki indult a munkából hazafelé. 

A meccs nem volt rossz, kis csalódás, hogy nyerni nem sikerült, csak döntetlen lett, de egyébként szép eredmény ez is. Vasárnapig most nem megyünk meccsre. 

Nem tudom mi legyen a cím

 Valamelyik reggel jutott eszembe, és kérdeztem Balázst a kocsiban, amikor dolgozni mentünk, hogy emlékszik rá, amikor gumikesztyűben jártam vásárolni? Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, amikor még adott időben mehettünk csak, még csak bizonyos számú ember lehetett bent, stb stb. Tényleg olyan, mintha száz év eltelt volna már, pedig azért nem volt olyan nagyon régen. 

Most ez nem tudom hogy jutott eszembe megint, hacsak nem arról, hogy egyébként azt gondoltam megosztani veletek, hogy mennyit változott bennem az elmúlt években ez a vásárlás dolog. Még élénken megvan bennem annak az élménye, amikor az első Cora nyitott Magyarországon. Balázs már a nyitás előtt ott dolgozott, így voltam olyan szerencsés, hogy a hivatalos nyitás előtti megnyitón is ott lehettem. Az egy csoda volt akkor. A legelső napon mentünk vásárolni, legalább fél órát álltunk sorba, hogy bejussunk. Olyan dolgokat lehetett venni, amit még akkor nem nagyon lehetett máshol. Nagyon sokáig jártunk minden hónapban oda nagybevásárlást tartani, és még mindig emlékszem arra is, hogy egy telepakolt bevásárló kocsinyi mindenféléért 25 ezer forintot hagytunk ott. Akkor még egész tömbben vettük az ementáli sajtot, amit most pl meg sem nézek inkább. 

Aztán viszonylag gyors ütemben indult el a tesco-k, sparok térhódítása, elérhetőbb közelségbe kerültek a különlegesebb termékek is, és a nagyobb választék. Mire a gyerekeim felnőttek, már bőven lett itt körülöttünk mindenféle bevásárló hely, volt valami olyan tendenciát, hogy nagyjából öt évente jött egy újabb hálózat, aki hódította. Ilyen volt nálunk a Lidl (Aldi nincs). Én is nagyon szerettem náluk vásárolni, nagyon sok nagyon jó minőségű sajtot, tejterméket, felvágottat árulnak. 

De mostanra nálunk nagyon sokat romlott a színvonal, a zöldség, gyümölcs választék sem olyan már, mint akár tavaly ilyenkor, a pékség kifejezetten kiábrándító. Még mindig van pár dolog, amit náluk veszek, de egyre ritkábban megyek be, mert több csalódást okoz, mint nem. 

Mostanra egyébként is jobban preferálom az online bevásárlást, nem hiányzik egy kicsit sem az a fajta vásárlás élmény, amikor a kocsival sétálunk a polcok.között, végigböngészve mindent. 

Már csak az lenne ennél is jobb, ha lenne egy olyan igazi pékség, ahol tudnék venni finom pékárut. 

Kedd

 Az elmúlt pár napban megint rosszul alszom..Nehezen is megy az elalvás is, és jó sokszor fel is ébredek. Tegnap éjjel egykor felébredtem arra, hogy nagyon melegem van. Amíg kimentem mosdóba, addig kijjebb nyitottam a tetőablakot. Pár perc elég is volt, mert kintről azért jó hűvös levegő jött már be. Aztán még megébredtem háromkor is, és még egyszer fel őt körül. A fél ötös megébredésnél voltam olyan álmos, hogy ránéztem az órára, és nagyon örültem, hogy még aludhatok tovább. 

Reggel persze pont fordítva volt minden, akkor a felkelés esett nehezemre, és akkor meg fáztam, és jól esett a takaró alatt feküdni. 

Nem gondolom, hogy ez valaha is változni fog, pedig sok minden egyszerűbb lenne, ha ez történne. 

Egyébként ebben a fiúk is inkább rám hasonlítanak.

Hát én nem tudom

 Tudom, tudom, nem népszerű most ilyet írni, de az a helyzet, hogy nekem tetszik ez az új Tóth Gabi szám. Igaz, csak annyiban foglaltam állást a témában, hogy azt gondoltam, hogy hát bizony, aki k..nak öltözik, ne csodálkozzon, ha meg..ák. Az meg ugye egyébként is nagy truvàj (ahogy a gyerekeim mondanák), hogy mindenki nyilvánosan nem csak állást foglaljon az ilyesmiben, de minimum az életvezetési tanácsok mellett még el is átkozzák nagyjából az ükunokáját is. 

Igaz, legjobb lenne ilyenkor csendben hagyni elülni az indulatokat, és hagyni, hogy majd az internet népe elfoglalja magát Győzikével, aki újabban a Fradi meccseken parádézik, és utána napokig -hetekig szájkaratézik Curtisszel, de ugye vannak, akik szeretik, ha foglalkoznak velük. Vagy nem tudom, hogy ezt szeretik e, vagy csak valóban azt gondolják, hogy na, megtaláltam azt, amivel egyszer s mindenkorra pontot tesznek a dolog végére. És így születik pl.egy ilyen dal. Ami egyébként értő hallgatással nagyon mély érzelmű, és nagyon szép dal. 

Egyébként meg tudjuk, hogy örök igazság, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek. Mindenki tudja a szerepét is ebben..

Vasárnap

 Nem voltam ma valami csúcsformában. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy ma sem. Azért ma már ennek ellenére aktívabb voltam, mint tegnap. Ebéd után sütöttem egy almás kalácsot, kakaós csigát, és nutellás muffint. A muffin borzasztó rossz lett, én nem is értem. Gyakorlatilag azért lehet mondani, hogy egy muffint nem lehet elrontani, de ez valahogy mégis olyan lett, amit legszívesebben rögtön a kukába dobtam volna. Még nem tettem meg, de csak azért, mert sajnálom a nutellát, amit elhasználtam bele. Meg még kap egy esélyt, a hátha holnapra jobb lesz. 

Délután volt meccs, itthon néztük végig, ahogy kikaptunk Kecskeméten (már megint). Nem volt jó nézni, még akkor sem, ha ez benne van, nem lehet minden meccset megnyerni. 

A sarki fényről lemaradtam, csak a neten láttam képeket, nagyon szépek azok is.

Szombati semmittevés

 Ma igazi szabadnapot tartottuk. Nem ment a mosógép, nem csináltunk semmi házimunkát, azon kívül, hogy kétszer fél órát töltöttünk az ebéd és a vacsora készítésével, meg utána bepakoltam a mosogatógépbe.

Délután átmentünk Felcsitra a Pancho Arénába meccset nézni, a Puskás Akadémia a Diósgyőr ellen játszott. Hát... igazából az volt a legpozitívabb, hogy ugyan fáztunk egy kicsit, de legalább igazi jó, tiszta, falusi levegőn voltunk. A meccs egyébként egy gól nélküli döntetlen lett. 

A fejem ma is fájt, de ma teljesen kezelhető tartományban maradt, egy szem fájdalomcsillapító el is mulasztotta. Ez az elmúlt hetek tapasztalatai után igazi wow élmény volt. 

Péntek

Már nincs abban semmi meglepő, hogy ma hajnalban is arra ébredtem, hogy nem csak úgy szimplán fáj a fejem, hanem rohadtul fáj. Arra jó ez az egész, hogy lassan sikerül oda fejlesztenem az ilyen irányú fájdalomtűrő képességemet, hogy csak akkor derül ki rólam, hogy van valami ilyesmi, ha elárulom. Állítólag az azért lebuktat, ha beszélek, de egyébként meg ilyenkor nem éppen a beszédes oldalam jön elő. Na mindegy is, a délelőtt ma is így telt, de azért nem állt meg az élet, dolgoztam, mintha minden rendben lenne..

Azt azért próbálom megfejteni, hogy mi lehet a fő irány fejfájás ügyben, mert úgyis akkor jutok csak előrébb, ha magamnak kitalálom, hogy mi okozhatja. Utána esetleg már van esélyem segítséget kérni..

Délután itthon szerencsére sokkal jobb volt a helyzet, egy fél órát még szundítottam is a kanapén..

Az egyébként tök érdekes jelenség, és csak mostanában figyeltem meg magamon, hogy vannak olyan tulajdonságok, amiket az egyik emberben kifejezetten kedvelek, míg a másik ember meg taszít emiatt. Például vannak a tiktokon sokan, akik ilyen -olyan vlogokat készítenek. Általában kisgyerekes anyukákat szoktam látni. Na, náluk figyeltem ezt meg először. 

Milyen nap van?

 Aki eddig a héten képben volt, hogy milyen nap is van, ma az is összezavarodott teljesen. Mert olyan volt, mintha hétfő lenne, de közben csütörtök volt. Ez mondjuk sokkal jobb így, mintha forditva lenne, de az biztos, hogy rendesen össze tudja keverni az ember fejében a dolgokat. 

Az már napközben eszembe jutott, hogy mindenképpen meg kell örökítenem írasban is, hogy ma már már november másodika van, de a téli kabátom még a szekrényben van. Bár.. igazából szerintem ez lenne a normális, a november még őszi hónap. Ősszel meg ne kelljen téli kabát. Mondjuk én akkor sem szomorkodnék, ha többet nem is kéne felvenni, de nyilván ilyen nem lesz. 

Öt órát sem aludtam éjjel, úgyhogy mostanra olyan vagyok, mint akin kétszer átment az úthenger. 

Meccsnap

 Ma is meccsre mentünk, este nyolckor kezdődött a Magyar Kupa éppen aktuális fordulójában a mi meccsünk. A nagy mumus Puskás Akadémia csapatát fogadtuk. Azt azért nem gondoltuk, hogy összesen 132 perc kell hozzá, hogy sikerüljön továbbjutni, de így lett. A hosszabbítás hosszabbításában Abu Fani egy kezezés után nagy nehezen megadott tizenegyesből szerezte meg a negyedik gólunkat, amivel végül kiharcoltuk a továbbjutást. 

Negyed tizenkettő van, nagyjából húsz perc múlva leszünk otthon, és még egy óra minimum, mire majd ágyba kerülök. Nem lesz vidám holnap reggel sem az ébredés. 

Patrik is ott volt, csak később érkezett, mert kupameccs maratont tartottak ma délután, a Vasas meccsről érkeztek, szinte a kezdésre. 

Különös éjszaka volt

 Mondjuk nem úgy, ahogy abban a régi dalban volt, hogy miénk volt a sziget. Az, hogy ha ott csak ketten lettünk volna, és csak nézzük a vizet, egy kellemes emlék lenne most. Ez a különös éjszaka nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, bár az is tény, hogy volt már sokkal rosszabb is. Az, hogy most rosszabbul érintett, mint eddig bármikor, az azért van, mert már nagyon régen nem fordult elő ilyen. 

Melegem volt nagyon, amikor lefeküdtem, kicsit mérges is voltam anyukámra, amiért begyújtott. Igaz, nálunk le vannak zárva a radiátorok, a hálószobában meg még nem is volt sohasem kinyitva. Az ablak is mindig nyitva van legalább egy kicsit, szerintem már nem is tudnék máshogy aludni. Ennek ellenére is meleg volt, és én sehogy sem találtam a helyem a saját ágyamban. Forgolódtam egy darabig, de semmi nem volt jó. Kinomban színeztem egy képet a telefonomon, az szokott segíteni abban, hogy el tudjak aludni, de most ez sem. Mire a telefonokat letettem, már éreztem, hogy valami nem kóser egyébként sem, nagyon pörgött az agyam. Mire végiggondoltam, hogy fel kéne kelni inni egy pár kortyot, a következő pillanatban már az volt, hogy Balázs rémülten nézett, én meg  nem értettem mitől van ez a fáradt érzés a lábaimban, mintha valami hegymászás után lennék. Mint megtudtam, volt egy lábrázásom, ami már ezer éve nem fordult elő, és sehogy sem értettem, hogy mitől. Főleg egy masszázsos nap után. 

Nagyon nehezen sikerült abból a furcsa állapotból kivergődni, ráadásul nem találtam magnéziumot (és ma elfelejtettem venni).. 

A lábaim még mindig (vagy már megint) nem az igaziak, de remélem ma elkerül ez az élmény. 

Hétfő

 Vagy csütörtök...mert lehet ez a hét akár olyan is, amikor két csütörtök és két péntek van. Az ilyen hétfő utálóknak, mint én, pont jó egy ilyen játék. Nem mintha ma lett volna időm azzal foglalkozni, hogy milyen nap van. Reggel egy jóféle migrénnel ébredtem, és hiába volt nagy a szám a múltkor, hogy többet így biztos nem megyek be, most nem volt más választásom, a kolléganőm szabadságon van. Szerencsém volt, mert időben elkaptam, a kávé után rögtön vettem be nospa fortét és algopirint, amikor beértünk dolgozni megettem a vészhelyzetre tartogatott kekszemet is. Egy óra múlva már egészen jól voltam. Kellett is ez, mert jó sok dolgom volt, oda is kellett figyelnem. 

Munka után hazasiettünk, Roli megsütötte addigra a halat Balázsnak, nekem is kitalálta a rizi hizit, csak le kellett üljünk az asztalhoz kézmosás után. 

Voltam masszázson is, nagyon jól esett, a nyakamat tök jól ki tudta masszírozni..Fájt kicsit, de a végeredmény már jó..

Meccsnap

 Tudom, nem nagyon szeretitek ezeket a posztokat, de sebaj. Nekem fontos része az életemnek, így aztán írni is fogok róla mindig. A mai meccsnap különösen fontos volt, hiszen ma a Derby napja volt, ami mindig a meccsek meccse az ősi rivális, az Újpest csapata ellen. Teltházas meccs volt, húszezernél is többen voltunk. Ez már önmagában is nagyon különleges hangulatot ad mindig. Itt ezen a meccsen mindenki szurkolt, mindenki felfokozott hangulatban volt, a legkisebbektől a legidősebbekig. 

Volt azért némi izgulnivaló még a meccs előtt, Dibusz megsérült, így a cserekapusunkra várt a nagy feladat. Szerencsére gond nélkül megoldotta, kapott gól nélkül lehozta. 

A hangulat parádés volt, lesz büntetés bőven majd, az biztos, mert volt mindkét tábor részéről mindenféle pirotechnika, és tűzijáték. (Mielőtt bárki aggódni kezdene, a tűzoltók ott voltak egészen közel, és figyeltek) 

A derbyt a mi csapatunk nyerte 3:0-ra, így ma is elégedetten jöttünk haza. 

A parkolóban még egy bónusz öröm is jutott, egy régi kedvenccel találkoztam, Telek Andrással, aki nagyon kedvesen szelfizett velem egyet.