Az év legfurcsább hónapja szerintem. Akárhogy is, kicsit mind várjuk, vagy teremtjük (vagy várjuk és teremtjük) a csodát, mindenkinek van valami, amitől igazán kedves az adventi időszak. Ugyanakkor mindannyian így, vagy úgy, de értékeljük is az évet, számot vetünk egy csomó mindennel, ami nem feltétlenül a legpozitívabb dolog mindig. Mondjuk lehet úgy csinálni, hogy csak a jóra koncentrálunk, csak az nem teljesen őszinte.
Az elseje rögtön hozott magával egész napos esőt, pedig a kollégám egész nap csak azt hajtogatta, hogy pedig ma Elza nap van, úgy illene, hogy legyen hó..😁 Természetesen többször el is indította az ominózus Jégvarázsos dalt, figyelte, mit szólok. De neki elnézem, ő az egyik, aki rengeteget segít nekem abban, hogy az egyébként nem könnyű mindennapokat kicsit könnyedebben tudjam végigcsinálni. Pedig, ha nem lennénk kollégák, szerintem soha nem lett volna olyan szitu, amikor mi ketten egyáltalán beszélgetni kezdünk..
A tegnap esti meccs végül komoly izgalmakat hozott, már-már feladtuk a reményt, hogy a döntetlennél jobb eredmény születik, amikor a 87. percben Pesic ráfordult, és góóóól. Újvári Máté kommentálásában sokkal jobb ez, mint leírva, látni és átélni még jobb volt. Az izgalmak hatására viszont nem volt nagyon könnyű elaludni, ráadásul alig egy óra alvás után felébredtem, ki kellett jönnöm mosdóba, meg inni. A lábaimon úgy kiszáradt a bőröm, hogy muszáj volt bekennem, és fürdés után elfelejtettem. Persze ettöl az egésztől felébredtem rendesen, nem tudtam azonnal visszaaludni, ötre meg mentünk dolgozni.
Nem volt őszinte a mosolyom, amikor Balázs ébresztett. Délutánra éreztem is ezt a nagyon kevés alvást, szeressétek korán itthon voltunk, és így kicsit ledőltem délután. Lett volna éppen dolgom is, de megvár minden. Úgyis legalább kétszer annyi idő lett volna minden ilyen nyűgösen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése