Van pár dolog, amitől agyfaszt tudok kapni. Első helyen van a logikátlanság. Régebben elnéző voltam a mindenféle logikát nélkülöző hülyeségekkel, mostanában már a világból ki lehet vele kergetni. De ez leginkább csak a munkám során érint, és szinte biztos, hogy mostanra már bőven kimerült az ilyen irányú toleranciám.
A helyesírási hibáktól. Leginkább a muszáj ly-jal írva az, amitől azonnal a plafonon vagyok.
Meg attól, amikor látom leírva, hogy "Drága x.y, nagyon boldog névnapot kívánok!" Na, ettől a drága kezdetű megszólítástól a hideg is kiráz. (Bocsánat, ha valaki használja, attól még én így érzem)
De a legesleg....amikor valaki úgy ír nekem levelet, hogy Szia Diána! Brrrrrrrr, hát nem tehetek róla, de helyből utálom az illetőt, pedig szegény csak a nevemen szólít. Nagyon sokáig mindenhol Diana voltam, pont azért, mert ezt a Diánázást utáltam...pillanatok alatt Dianna lett belőle.
Szóval, ha valaki fel akar idegesíteni, egész egyszerűen csak írjon nekem egy levelet, hogy: Drága Diána. Muszály lenne újra megtervezni a már háromszor tesztelt új folyamatot, egy másik nagyon fontos szempont került előtérbe.
Ezzel így biztosan célt lehet érni..
ezektől én is kivagyok :-) + még a ba-be-ban-ben helytelen használatától is, meg az egyelőre/egyenlőre is nagy kedvencem, meg a külöMbség.
VálaszTörlésBelátom, öregszem, egyre több minden zavar :-)
Na igen..ezek is, tényleg. 😊
TörlésAgyfasztol elegge kivagyok 😂😂😂
VálaszTörlésNem amugy, csak nem tudtam kihagyni. 🤣🤣
Ez jó..😂🤣
TörlésIge előtt álló igekötők különírása: olyan gyakori, hogy már szinte elfogadottá vált (nekem meg a szemem kiég tőle.) Kisfiúnk, kisfiunk helyett. Annyira nehéz megállni időnként, hogy ne javítsam ki ezeket, de legtöbbször témához nem illő sz.rakodásnak tűnne, kioktatásnak, úgyhogy nem szólok. De ha senki sem szól, akkor továbbra is rosszul írja, még jobban elterjed, így romlik a nyelv, a helyesírás, terjed az igénytelenség.
VálaszTörlésAbszolút így van, igen.
TörlésA közvetlen főnököm élőszóban is borzasztóan helytelenül beszél (pedig a magyar az anyanyelve), a megint helyett megim-et mond, ha valakiről beszél, mindig "az", vagy "annak", sohasem Ő vagy Őt. Borzasztó szerintem.
Volt egy kollégánk, aki évekig minden levelében azt írta, hogy tályékoztassátok a kollégákat, míg egyszer végre valaki vette a bátorságot, és szólt neki, azóta jól írja.
Erről eszembe jutott még egy vesszőparipám: amikor egy tárgyra személyes névmást használnak.Pl. tegnap vettem őt, egy táskára utalva. Vagy amikor nagybetűvel írják a személyes névmást a mondat közepén. Rettenet.
VálaszTörlés