Végre péntek

 Azt már nem is kell mondanom, hogy természetesen ma is esőre ébredtünk. Ha tényleg jövő héten naposabb idő lesz, már el sem fogom hinni. Épp ma hallottam bent az egyik kollégától, hogy augusztus közepe óta 109 mm eső esett. Én ugyan nem értek ehhez egy kicsit sem, de azt mondta, hogy ugyan az aszály után valóban szükség volt rá, de ez azért kicsit már sok. Mindegy is, nem alakulok át valami esőelemző bloggerré. 

A munka erre a hétre befejeződött. Volt ma is mit csinálni, szó nem lehetett egy unalmas, órát figyelő péntekről. Nem mintha nagy rajongója lennék az ilyen napoknak..

A térdem ma a megszokottnál is jobban fájt, de még egy darabig ez így lesz, november 22-re kaptam időpontot. Mondjuk holnap már október lesz, és elég gyorsan telik az idő. 

Ami ennél is durvább, sőt, sokkal durvább, hogy akartam idöpontot kérni szemészetre is. Ott már 2023 májusra adtak volna legkorábban, de mondtam, hogy akkor azt hagyjuk inkább. 

Csütörtök

 Semmi egetrengető dolog nem történt (hála istennek). Munkaidőben találtam magamnak bőven elfoglaltságot. Nem lett volna muszáj mindenáron minden percet hasznosan kitölteni, de jobb szeretek így tenni. Mindig van mit csinálni, mindig van, aminek utána kell nézni, vagy épp csak előkészíteni. Olyankor, amikor lébecolós nap lenne, akkor szoktam ezeket elővenni, mert így jól telik az idő is, és hosszú távon mindig kifizetődik az előrelátás is.

Mire hazaértünk, már itthon volt az új mikrónk is, amit Roland és Balázs beüzemeltek pár perc alatt, és rögtön fel is avattuk a borsófőzelék melegítésével. 

Nálunk nem nagyon rázott meg senkit az őszi szünet elmaradása, de könnyen vagyunk, nem terveztünk semmilyen utazást arra az időszakra, meg ugye egyébként is egy héttel később kezdődött a tanév. Mondjuk ha jól emlékszem, egyébként sem lett volna túl hosszú ez az őszi szünet, és lesz ott október végén egy négynapos hétvége, ami talán kicsit kárpótol mindenkit.

Szerdán

 Végre sütött a nap. Teljesen más hangulatban telt ez a nap, már csak ettől a kis apróságtól. 

Délután fodrásznál voltam, kicsit megint megkönnyebbült a fejem, fellélegzik a fejbőröm. 😊Azt az ottani hajmosást reggelig bírtam volna. 

Patrik is hazaérkezett, jó fáradtan, így aztán biztosak lehetünk benne, hogy az a csapat rendesen meg lett építve. 

Ma

 Az időjárás most már aztán teljesen kihoz a sodromból. Ma reggel S változatosság kedvéért köd volt. Aztán jött a jó kis hideg szél, ami legalább a ködöt eltűntette, de még mielőtt lett volna időnk egy kicsit is örülni a napsütésnek, már meg is érkezett az épp aktuális eső. Hogy ne legyen ez sem nagyon unalmas, volt mellé villámlás és mennydörgés is. 

Azt tegnap el is felejtettem megörökíteni, hogy a mikrónk úgy döntött, a brassói lesz az utolsó, amit megmelegít nekünk. Nem lehet egy szavunk sem, nagyjából huszonöt éves lehetett már, de azért nem örültünk. Már megrendeltük a másikat, de majd csak csütörtökön lesz itt. Addig elég fura módon pl kapszulás kávét ittam reggel. Holnap lehet, hogy inkább a tűzhelyen fogom melegíteni. 

Kezdődik

 Úgy tűnik, hogy ezek a napok olyanok, hogy ahogy az egyik befejeződött, úgy kezdődik a másik. Tegnap este esővel fejeztük be, ma reggel esőre ébredtünk. Én nem tudom máshol hogy van ez, de itt nálunk annyi eső esett már szeptemberben, hogy lassan sok is lesz már a jóból. 

Mindenki elkezdte a hetet rendben, fiúk suliba mentek, mi dolgozni. Senkiben nem volt túl nagy lelkesedés, én pl simán el tudtam volna képzelni, hogy a kanapén bekuckózva töltöm a napot, Egyébként is tegnap este óta van valami furcsa fájdalmam a bal oldalon a derekam fölött. Fogalmam sincs mi van ott, vagy mitől fáj, de nem valami kellemes. Na mindegy..

Délutánra kisütött a nap, ettől aztán a kedvem is jobb lett, minden egészen más ilyenkor. Sokkal vidámabb, sokkal színesebb, kevésbé fázós. Kapjuk már az ízelítőt, hogy milyen lesz az az alig húsz fokos iroda úgy, hogy közben kint is hűvös van. 

Most pedig nézzük a Magyarország-Olaszország Nemzetek Ligája meccset, ahol a tét a legjobb négy közé jutás már. Az eddigi eredmények is hatalmas csodák már, az Európa Bajnok ellen pedig leginkább csodának kell történnie. Főleg, hogy már vezetnek 0:2-re. De ha nem jutunk a négy közé, akkor sincs semmi okunk szomorkodni, vagy csalódottnak lenni. Az elmúlt sok év legjobb válogatottját láthattuk a nemzetek ligájában. Szerintem bármelyik angol szurkoló cserélne most velünk. 

Vasárnap

 Ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk. A sorozatot is, persze, mert a ma délutáni program is ez volt. Nem is nagyon lehetett más, nálunk egész délután esett az eső. 

Sütöttem délután fonott kalácsot, nagyon finom lett. Egy nagyon kevés maradt a kalácslisztből, körül kell néznem, hol tudok venni. Nálunk a sparban csak nagy ünnepek környékén van. 

Patrik ma este elment, holnap kora reggel indulnak Szlovéniába csapatépítőre,  egyszerűbb lesz Budapesten belülről odajutni a találkozási pontra. Majd szerda délután érkezik haza. 

Szombat

 Olyan jót aludtam, és olyan kipihenten ébredtem, hogy azt gondoltam, ez a nap lesz az, amikor "ide nekem az oroszlánt" is. Gondolatban már tervezgettem is, hogy miután a főzésre sem kellett energiát fordítanom ma, mert Balázs főzött, mi mindenre tudom majd hasznosítani. Arra nem számítottam, hogy ma is lecsap rám egy ilyen alattomos fejfájás, Kicsit aggaszt, hogy újabban furcsán összevissza működik a testem, nincs semmi kiszámíthatóság. Még nem rohanok azonnal orvoshoz, de a fontosabb változásokat felírom magamnak, hogy ha mégis odáig fajul, hogy úgy érzem, orvoshoz kell fordulnom, akkor tudjam. 

A nagy energiatöbblet el is tűnt már ebéd utánra, így a sok minden helyett nem csináltam mást, mint néztem a Korona című sorozatot a netflixen. Nekem ez eddig kimaradt, de csak eddig. Négy részt néztünk meg, utána még elpakoltam a kimosott ruhákat. 

Péntek

 Végre elérkezett a hét utolsó munkanapja is. Pont jókor, mert már nem is lett volna kedvem semmiképpen sem többhöz. Korán mentünk, a hajnali öt óra már az asztalomnàl talált, és már a reggeli statisztikához számoltam az adatokat. Egyébként ilyenkor csak az a nehéz, ameddig ráveszem magam, hogy keljek ki az ágyból. Amikor ez megvan, már minden rendben, és öttől fél nyolcig nagyon sok mindent meg szoktam csinálni. 

Eriknek ma suli után volt az első munkanapja. Természetesen izgultunk érte, hogy milyen lesz neki, stb..Egy kisebb logisztikai központba ment, webáruházak rendelésér csomagolják. Fél kilenckor ért haza, úgyhogy jó hosszú napja volt, reggel a 6:56-os vonattal ment. Elfáradt, és fájt a feje is, de tetszett neki, jól érezte magát. Igazából pont ennyi elég is most. Keres egy kis pénzt, annyit vállal csak, amennyi belefér minden téren, és közben viszonylag tét nêlkül belekóstol ebbe a másik világba is. Azt gondolom, ha úgy sikerül, ahogy tervezi, akkor nemsokára ő is nagyon magabiztos és nagyon határozott fiatalember lesz.

Most pedig nézzük még a német-magyar nemzetek ligája meccset. Az első félidő óta Szalai góljaval vezetünk, és ugyan a második félidőben van izgulnivaló, de eddig még minden rendben. Egy elképesztő csoda ez .Nem mertem elküldeni a posztot, amíg tartott a meccs, de most már biztos, hogy megnyertük. Történelmi siker. 

Csütörtök

 Ma már végre többet láttuk a napot, mint az esőfelhőket. Azért hűvös volt, és szerintem ez már így is marad, de ezen már nem lehet változtatni. 

Nagyon fáj a térdem, most már nagyon idegesít is. Délután fel is hívtam a kartonozót, hogy időpontot kérjek az ortopédiára. Azt mondja a hölgy a telefonban, hogy "megnézem, hogy megnyitotta e már a napjait a doktor úr...sajnos nem, jövő héten szerdán érdeklődjön". Mire felfogtam amit mondott, és levegőt vettem, hogy megkérdezzem, ugye az októberi időpontokról van szó, már el is köszönt, és le is tette. Úgyhogy most várom a jövő szerdát, amikor talán sikerül időpontot szerezni. 

Nyomi

 Egész héten pont olyan nyomi vagyok én is, mint az időjárás. Már többször is azt gondoltam, hogy majd a következő napra már biztosan kitör rajtam valami betegség, de eddig még erről nincs szó. De azért ma este már lázat mértem, mert a fútött lakásban is fáztam (36,8). A fülhőmérő nem akart bekapcsolni elemcsere után sem (elképzelhető, hogy nagyjából 18 év után most már megunta a működést), így előkotortam a fiókból a régi, higanyos lázmérőt az akcióhoz. Ez egyébként még az a lázmérő, amelyik annak idején egy-egy iskolaundor kapcsán is velem volt, egy pillanatra kellett csak a teába belemártani, máris megvolt az egyhetes otthonlét. XD 

De simán lehet, hogy ez csak az őszköszöntő állapotom. 

Egyébként aggasztóan hanyatlik a memóriám, már gondoltam rá, hogy lehet, hogy valahova el kell mennem megvizsgáltatni, vajon belefér e még ez a normális keretekbe, vagy már nem. Olyan dolgok nem jutnak eszembe, ami sosem okozott gondot. Pl.valakinek a neve. Vagy ma például nem jutott eszembe az eeszt. És amikor valami nem jut eszembe, és gondolkodnom kell(ene) csak egy légüres térben tapogatózom. 

Ehhez kapcsolódóan cserébe a dolgozós agyam viszont ritkán hagy cserben, pedig használom rendesen. 

Kedd

 Ma sem történt semmi különös. Esett az eső, hideg is volt. Itthon ma már be is gyújtottunk, estére már jól esett, jól áthűlt a lakás máris. Meg így napsütés nélkül azért teljesen más a hőérzet is. 

Munka után körmösnél voltam, aztán bementem a dm-be, elfogyott itthon a wc papír és a papírtörlő is. Volt egy csomó pontom, így jó sok kedvezménnyel vásároltam. Figyelem ezeket, igyekszem mindenhol követni a kuponos akciókat is, bár a Lidl applikáció valamiért nem nyerte el a tetszésemet. Majd azért még adok neki esélyt, egy kicsit türelmesebb időszakomban. 

Nem zöld, hanem szürke 

És csak esik

 Hát én nem tudom, de nekem az az érzésem, hogy itt nálunk már bőven bepótolta az eső a hiányosságokat, de az biztos, hogy itt aztán esett már az elmúlt napokban -hetekben eleget. Ma reggel döbbenetes hideg is volt, és ahogy néztem az időjárás előrejelzést, már nem is nagyon számíthatunk túl sok jóra. Kicsit nekem gyors ez a tempó, de majd megpróbálom felvenni a fonalat. 

A munkanap nem tartogatott semmi érdekeset, kaptam egy újabb feladatot, amihez elkezdtem az adatokat összerakni, de menet közben kiderült, hogy nem is áll rendelkezésre minden információ, úgyhogy várni kell, amíg megkapjuk. Van azért addig is mit csinálni, nem unatkozom. 

Délután itthon bepótoltam a tegnap elmaradt házimunkát, pedig úgy indultam haza, hogy biztosan lefekszem egy fél órára legalább, mert nagyon álmos voltam. Aztán végül nem így lett. 😊 

Meccsnap

 Ma egy nagyon különleges Magyar kupa meccs volt. Már a sorsolás pillanatában is nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, amikor a mi városunk csapata mellé sorsolták a Fradit, mert ugyan volt már egy ilyen kupameccs, de az a kovid miatt zártkapus volt. A sors most adta vissza, amit akkor elvett tőlünk. Csak pár pillanatig volt kérdés, hogy ott leszünk e, mert a jegyárak inkább a kupadöntő áraira hasonlítottak, amit a Puskás Arénában rendeznek, nem egy vidéki nb3-as csapat mobillelátójára. De Erik volt az, aki kimondta a kulcsmondatot ezzel kapcsolatban::Minden vidéki fradista arról álmodik, hogy egyszer a saját városába jön a Fradi, nem nézhetjük a tévében." 

A jegyeket a Balatonon vettük, a taraszon. Ma, amikor a szakadó esőben áztunk éppen bőrig, eszembe is jutott, hogy milyen jó kis nyárias idő volt ott akkor. Furcsa volt egyébként, hogy mindössze tíz perccel az indulás után már meg is érkeztünk. 

Arra nem voltunk felkészülve, hogy a meccs ideje alatt kétszer is olyan eső érkezett, amitől ugyan felejthetetlen élmény marad ez a meccs, de nem úgy fogok rá emlékezni, hogy de jó volt. 

A kötelezőt azért hoztuk, 0:2-re nyertünk, de ez az összes pozitívum, amit el lehet mondani a ma délutánról. 

Szerencsére tíz perc alatt itthon voltunk, és a fürdőkádban mindenki elég gyorsan átmelegedett. 

Szombat

 Úgy örültem már tegnap este is a hétvégének. Elterveztem hogy mi mindent fogok megcsinálni délelőtt, amíg Balázs dolgozik, aztán meg majd milyen jó lesz délután..

Na, ehhez képest olyan migrénnel ébredtem, hogy a fal adta a másikat...Azonnal próbáltam mindent bevetni, hogy minél hamarabb szabaduljak, de épp csak annyit sikerült elérnem 11-ig, hogy már nem kellett mozdulatlanul feküdnöm. 

A sok mindenből, amit terveztem annyi lett csak, hogy egy adag ruhát kimostam. 

Délután moziban voltunk, megnéztük az Együtt kezdtük című magyar filmet. Az már megnézés nélkül is siker volt nálam, hogy a film nagy része a Balatonnál játszódik (Badacsonyban), és még Mucsi Zoltán is játszik benne. Tetszett a film egyébként, bár nem mondható mely mondajivalójúnak, de pont tökéletes egy borongós-fejfajós szombat délutánra. 

A fejem egyébként méf mindig fáj. 

Péntek

 Hajnali négykor kelni nem szívderítő élmény, de azért az mindenképpen jó érzés, hogy ma reggel ez a korai ébredés már a pénteket hozta el. A pénteket általában szeretem, mert már ott lóg a hétvége a levegőben. Ma még egyébként is az átlagosnál is jobb nap volt, az összes főnökünk távol volt. 

Délután volt még egy alapítványi megbeszélésem az egyik helyi cukrászdában. Úgy alakult, hogy végül rám maradt az ovi alapítványának az elnöki tisztsége. Most még kicsit macerás, mire az összes papírmunka végére érünk, és mindenki aláír mindent, de ha ez megvan, utána azért nem igényel olyan nagyon sok időt. Sok évvel ezelőtt nagyon komoly harcot vívtunk érte, hogy sikerüljön az akkori kuratórium tagjaitól megszerezni mindent, és újraéleszteni az alapítvány tényleges működését, emiatt nem sokat gondolkodtam rajta, hogy vállaljam e. A kuratórium régi elnöke sajnos már nincs közöttünk, egy tag meg lemondott, de azért vannak még lelkes, segítőkész emberek, akik szívesen csinálják velem együtt. Remélhetőleg még majd a jövőben is sok kisgyerek fog örömmel játszani az alapítvány támogatásával vásárolt játékokkal, sporteszközökkel, és lesznek ehhez folyamatosan bevételeink is. Így majd minden ráfordított energia és idő jó befektetés lesz. 

Meccsnap

 Sokkal többet jelent most fociszurkolónak lenni, mint eddig bármikor. Van most ez az egyébként mindenkinek nehéz és bizonytalan időszak, amikor nem tudjuk mit hoz a holnap, vagy a jövő hét, ennél messzebb meg már csak a nagyon optimisták mernek tervezni. (pl mi, akik már a jövő évi nyaralást is beterveztuk) Nem véletlenül nem írok ezekről. Azért sem, mert még mindig van bennem optimizmus, és hiszek abban, hogy nem kapunk több terhet annál, amivel meg tudunk birkózni, és azért sem, mert semmiképpen sem szeretnék olyan véleményt megfogalmazni, ami bármilyen politikai állásfoglalást is feltételez. Többek között ezért sem írok a facebook posztokhoz akkor sem, ha nagyon kikívánkozna belőlem valami. Egyébként is azt gondolom, ezt a facebookot nem úgy használjuk, ahogy kéne. Mert nem erre lett ez kitalálva, amilyen most. Tudom, persze, hogy az elüzletiesedett világban itt is a pénz lett az úr, és mindenféle algoritmus gondoskodik róla, hogy tolja az arcunkba egész nap a clickbate cikkeket, amikre aztán boldog-boldogtalan reagál, kommentel, egymásnak esik, és gerjeszti is önmagát az egész. De mindegy is. 

Szóval ebben az egyébként terhelt világban a legjobb dolgok egyike, amikor elkezdődik a focimeccs, és onnantól 90 (+ akármennyi) percen keresztül nem gondolsz másra, csak figyeled, mi történik. Örülsz ugrálva, kiabálva, ölelkezve a gólnak, bosszankodsz káromkodva, ciccegve, sohajtozva, ha nem sikerül valami. Minden érzelem tiszta és őszinte. Nincs kicsi gólöröm, ahogy nincs kicsit bosszankodás sem. Kijön minden, amit átélsz, megélsz, és egy pillanatra sem jut eszedbe sem infláció, sem rezsiár, sem háború. 

Ezekre a 90 percekre olyan nagy szükség van most, mint egy falat kenyérre. És nem mondom, hogy holnaptól mindenki járjon focimeccsre, de kívánom, hogy mindenki találjon valamit, amitől ezt megkapja. 

Az meg csak hab a tortán, hogy ma este szinte csodát éltünk át, és a második Európa Liga csoportkör meccset is megnyertük. Monaco is zöld-fehér már. 💚🤍

Szerda

Minden a szokásos hétköznapi mederben zajlott ma is, azt kivéve, hogy ma voltam üzemorvosnál is, az épp aktuális éves alkalmassági vizsgálaton. Semmi extra ez, vérnyomásmérés, látásvizsgálat, mellkashallgatas, némi hasnyomkodás (ezt mondjuk nem értettem sosem, hogy minek). A tüdőszűrőm már februárban elkészült, arra épp csak ránézett, és már pecsételte is be a kiskonyvbe az alkalmas jelzést. Jövő ilyenkorig nem kell vele találkoznom. 

Nálunk egyébként már karácsony van, már érkezik a szaloncukor és a Mikulás. Elég szürreális látvány, amikor még van grillfűszer és grillszósz is. Dehát ez ilyen, még akkor is, ha sosem fogom megszokni. 

Kedd

 Nem esett jól természetesen ma reggel dolgozni menni, de ez sosem úgy működik, hogy éppen jól esik e, vagy van e kedvem hozzá. Volt pár levelem, amin át kellett rágni magam, átnézni mi az, ami megvárt, mi az, amit megoldottak. Délelőtt ezeket megcsináltam, meg azokat a táblázatokat is kitöltöttem, amiket nekem kell vezetni. Maradt egy-két olyan dolog, ami hosszabb elmélyülést igényel, ezekre ma nem volt időm, mert egytől már megbeszélések követték egymást. 

Időnként eszembe jutott, hogy most mennyivel jobb lenne a strandon ülni egy padon. 😊

Itthon épp csak megebédeltünk, és már mentünk is masszázsra. Három hete voltam, úgyhogy most aztán már rám fért. 😊 

Van még a héten pár dolog, amit el kéne intézni, remélem, hogy lesz hozzá kedvem is, energiám is, időm is.. 

Szabad hétfő

 Vagyis hát még a munkahelytől távol töltött nap inkább, mert ez a hétfő már korántsem hasonlított a múlt hetihez, amikor egész nap a Balaton parton henyéltünk. 

Az álmodozós hét után azért ma rámköszönt a valóság, ami egy kisebb hegynyi mosnivalóban, egész nap kitartó fejfájásban, és több üzletet is érintő bevásárlásban testesült meg. Nehezítette a dolgot, hogy esett is, így csak egy adag ruha száradt meg a kötélen, illetve az még inkább, hogy egyikünk sem volt valami jól. Semmi különös, valószínűleg kicsit érzékenyebben reagáltuk le a frontot. 

Egyébként nagyon furcsa volt, hogy egyetlen gyerekünk sem volt itthon, nem is emlékszem rá, mikor volt ilyen utoljára. 

Újra itthon... meccsnap

 Ma reggel már úgy keltünk, hogy tudtuk, neki kell állni összepakolni, és búcsút kell inteni az egy hétig otthonunknak fogadott szállásnak. Nem esett jól, mert mindamellett, hogy mindig jó hazaérkezni, mégis azzal jár, hogy a gondtalan napok után következnek az unalmas, szorgos hétköznapok. 

Viszonylag gyorsan elpakoltunk mindent, 10 órakor már el is indultunk haza. Kicsivel fel 12 után már itthon is voltunk, anyukám jóvoltából volt ébredünk is. Mindent kipakoltunk, egy adagot kimostam, de közben már készülődtünk a meccsre, ami ma fél hatkor kezdődött. 

Ma sem kellett csalódnunk, mert nyert a csapatunk három nullra. Igaz, nem volt annyira fergeteges meccs, mint a csütörtöki, de hát annyi baj legyen...

Utolsó nap

 Mármint egész nap.  Ma még itt alszunk, de holnap délelőtt elindulunk haza, és ezzel most akkor nálunk is vége van az idénre a balatoni szezonnak. Nem mondom, hogy nem vagyunk mázlisták, mert az idén is sok jó pillanatunk volt itt. 

Ezen a héten sikerült agyilag teljesen kikapcsolni, én pl a leveleimet sem néztem meg a céges telefonon. Majd hétfő este átnézem, hogy nagyjából képben legyek kedden a kezdéshez. 

Mai képek: 

Péntek

 A tegnapi meccsnap igazából ma ért véget, mert már hajnali egy óra volt, amikor visszaértünk Boglárra. A stadionból kifelé jövet, amíg eljutottunk a parkolóig, rommá áztunk. Rajtam és Erikem volt kardigán, nekünk így a mezünk legalább száraz maradt, de a többiek vetkőztek a kocsinál. Balázsnak a kocsiban volt egy kardigánja, neki volt mit felvenni, Patrik és Roli viszont félmeztelenül utaztak hazáig. Váltóruhával azért már jó ideje nem készülök, de most azért feljegyeztem magamban, hogy majd valami univerzális ruhadarabot az ilyen esetekre tegyek be a kocsiba. Vagy veszek mindenkinek esőkabátot...

Amikor visszaértünk, még azért megtettük a már hagyományosnak mondható sétánkat a strandra. 

Ma már nem volt olyan jó idő, bár hideg sem. Az eső is egészen estig megkímélt bennünket. Délelőtt leküzdöttem egy jóféle migrént, szerencsére egész gyorsan sikerült. Voltunk ma cukrászdában, ettünk lángost, sétáltunk, a fiúk fociztak, rollereztek. 

A szomszédban esküvőre készülnek, a lány anyukája és nagymamája itt lakik ahol mi is, csak az alsó szinten, így ma tanúi lehettünk a frizura próbának is. Most már kíváncsi vagyok rá, hogy majd milyen lesz igazából. 

Balaton és meccsnap

 Mindig különleges élmény a Balatonról meccsre menni, és szinte sohasem hagyjuk ki ezt sem az életünkből. 

A mai különleges meccsnap volt, ma kezdődött az EL csoportkör, a török Trabzonspor volt az ellenfél. 

Nagyon jó idő volt délelőtt, színte nyárias meleg, zavartalan napsütés. Délutánra kicsit befelhősödött, de a meleg maradt. Ma is voltam bent a Balatonban is. Csak sétálgattam benne, tök jó a talpamnak a homokos vízben sétálni. Arról nem is beszélve, hogy micsoda fantasztikus érzés az a végtelenség, ami a vízben állva körülvesz. 

A meccs fantasztikus élmény volt, nem is tudom mikor éltünk át utoljára ilyet egy nemzetközi meccsen, úgy, hogy egészen korán kiállították az egyik jàtékosznkat. De tíz emberrel is nyertünk, mindenki fantasztikus volt. 

Most pedig még úton vagyunk vissza a Balatonra, pontosan a következő meccsnapig még ott leszünk. 

És csak megy tovább

 Ezek a mostani balatoni napok egészen másfajta élményeket adnak, mint akár a nyári nyaralás napjai, akár azok a napok, amiket egyébként itt töltöttünk azóta. Akkor, talán igazodva a nyári pezsgéshez, talán csak azért, mert mi magunk is jobban vágytunk arra, rengeteg helyen jártunk, mindenféle élményt szereztünk. Most egy csendesebb időszak van, és elsősorban azt élvezzük, hogy dacára mindennek, mi ugyanúgy együtt vagyunk, mint eddig. Jók ezek a napok, a napközbeni séták, az esti vacsorák a Hunyadi büfében, aztán a késő estébe nyúló beszélgetések az udvaron. Nagyon jó érzés átélni, megélni, jó ez a lelassulás, jó együtt lenni a fiúkkal megint úgy, ahogy azért otthon sohasem sikerül. 

És ma is voltunk a Balatonban is. 

Mint ahogy ma meglátogattuk a helyi önkiszolgáló mosodát is. Annyi ruhája nincs senkinek, ami ennyi napra elég lenne, így ki kellett találni valamit. Szerencsére pont itt, Bogláron van ilyen hely, ahol van erre lehetőség. Azt nem mondom, hogy nem mostam már olcsóbban, de kézzel mosni sem lett volna jobb (ráadásul ahhoz is kellett volna venni mosószert és öblítő, majdnem ugyanez a költség lett volna). Ide meg bementem, bepakoltam a ruhákat, majd egy óra múlva mentem, kiszedtem, itt meg kiteregettem. (Szárító is van, de úgy gondoltam, ha ilyen szép idő van, nem pazarolunk erre sem pénzt, sem energiát l)

Napkeltétől Napnyugtáig

 Úgy alakult a mai nap, hogy sikerült a napfelkeltét is végignézni a partról. Ez nyilván az északi partról az igazi, de semmiképpen sem elhanyagolható élmény innen sem. Nem lehet sem szavakkal, sem képekkel visszaadni azt a csodát, aminek a részesei  voltunk. Még hallottuk a szarvasbőgést, amikor már ébredezett a természet a tó mellett és a tavon. Olyan szépen alakult át a szürkeség mindenféle színű csodává, mintha valaki varázsecsettel festette volna. 

És aztán egyáltalán nem véletlenül ugyaninnen végignéztük azt is, ahogy ugyanez a festő a varázsecsettel visszafelé is megteszi ugyanazt a varázslatot, és még mielőtt a nap aludni tért volna, újra elvarázsolt mindenkit. 

Jól megy ez

 A semmittevés dolog. Azt gondoltam, hogy majd nem lesz ez ilyen egyszerű, mert pénteken is úgy hagytam ott a munkát, hogy inkább csak abbahagytam egy csomó mindent. De megy ez...nem nagyon gondolkodom semmin, nem olvasok híreket, csak úgy élvezem a pillanatokat. 

Ma még a strandon is voltunk, és ugyan csak térdig, de bent voltunk a vízben is. 

Vasárnap

 Igazi semmittevős napot tartottunk. Bár igazából ez a terv a jövő hétre is. Pontosan ezért jöttünk, hogy most mindenki rápihenjen még a mindenféle határidők és feladatok tömkelege okozta mindenre. 

Ebédre sült kolbászt, hekket és hamburgert ettünk. Ebéd után pedig sétáltunk egy nagyot, séta közben megállva, vagy kicsit ücsörögve itt-ott. Kicsit szédültem ma, mire Erik megállapította, hogy biztos leesett a vércukrom. Hallgattam rá, és egyébként is napok óta édességre vágyom, ettem egy nutellaval töltött kürtőskalácsot. Egyébként Eriknek igaza lehetett, mert egészen új erőre kaptam ez után. 

A derbit a tévében néztük, nagyon élveztük minden percét. 

Balaton

 Ma reggel a bónusz nyaralás (őszölés) első napjára ébredtünk. Igaz, hogy nagyon fáradtan ébredtem, de alig vártam, hogy induljunk. 

Nagyon kedves házaspár várt minket a szálláshelyen, nagyon tetszik mindenkinek a ház. Az külön nem semmi, hogy mosogatás közben a Balatont látni. 

Berendezkedtünk. vásároltunk ma. Voltunk sokat sétálni is, természetesen a vizet is kipróbáltuk. Csak ilyen épphogy bokáig, de pont elég is volt ennyi is. Elsőre hideg volt nagyon, de pár perc után már egészen kellemes volt.