Ami rengeteg embernek nem csak természetes már rég, de akár már egyenesen unják is, az nekem ma adatott csak meg. Azt kell, hogy mondjam, meg tudnám szokni. Azt biztosan kellene gyakorolni kicsit, hogy hatékonyabb is legyen a dolog, mert simán képes voltam inkább a munkával foglalkozni, mint amit most mellette is lehetett (volna) csinálni. Valamennyire működött párhuzamosan is a kettő, de messze nem úgy, ahogy én azt még tegnap este terveztem. Na de azt már tudjuk, hogy ez a hét a folyamatos újratervezések hete, nem kell meglepődni semmin.
Végül azért ma végre kapott csokit is az isler is, a zserbó is. A bejglik a tepsiben várják a reggeli sütést. És most, este tizenegyre a kimosott négy adag ruha is el van már pakolva. Még amúgy gondoltam volna ma sütni csokis-narancsos pöfeteget, de kénytelen voltam elhalasztani máskorra.
Voltam ma a könyvtárban, mert kellett még nyomtatnom színesben egy ajándék kupont, és így megörültem, mert ott volt a könyv, amit már egy ideje szeretnék elolvasni, annyi jót olvastam róla a Niok csoportban a facebookon. Ha tényleg olyan jó, fogok róla írni.
Kellemes karácsonyi ünnepet kívánok az egész családnak! :-) Írjál a könyvtárról, könyvekről gyakran, hátha nekem is visszajön egyszer az olvasós kedvem...! Gyakran hiányzik, de kb. egy éve valahogy nincs energiám, erőm hosszasabban olvasni.
VálaszTörlés