Csütörtök

Végül kiderült, hogy hivatalosan is csütörtök volt, és nem tartottunk pénteki rövid napot a hét utolsó munkanapján. Na de annyi baj legyen, végi ez is véget ért.
Igaz, szerintem a hét legnyűgösebb napja volt (pedig a nap is sütött), mert már reggel úgy ébredtem, hogy nagyon nem stimmel a gyomrommal. Ez aztán ki is tartott egész nap, kisebb szünetekkel tarkítva.
De majd holnaptól megjavul, remélem.

Szerda

Ez ma már olyan nap volt, amikor lett volna kedvem bevackolódni az ágyamba téli álmot aludni. Már el is felejtettem, milyen érzés fázni, meg milyen az, hogy délután kettőkor olyan sötét van, mintha már esteledne. De most megkaptam az emlékeztetőt, és máris tudom, hogy semmi nem változott ezzel kapcsolatban, még mindig utálom.
Erik leletét van valami, amit találtak (nyilván nem véletlenül fáj neki), nem sikerült megfejteni mindent, de az azért biztosnak tűnik, hogy a szalagjai épségben vannak, porcleválás nincs. A többit meg majd az orvos megmondja valamikor.
Szerencsére holnap már péntek van, munkailag legalábbis. Az még nem derült ki ma sem, hogy olyan péntek lesz e, mint egyébként, és csak kettőig kell lenni, vagy azért ennyire nem dőzsölünk. De majd meglátjuk. Bármilyen megoldást el tudok fogadni, de persze jobban örülnék a kettőkor hazajövős változatnak.

Keddi kis rövid

Hát nem is tudom, hogy miről írjak. Van egy csomó minden, amin töröm a fejem, de lusta vagyok szavakba önteni, meg fáradtnak is érzem magam ahhoz, hogy egy komolyabb témáról írjak.
Meg persze az is közrejátszik ebben, hogy újabban már csak a telefonomról írok, és nekem nem megy sehogy sem a két kézzel pötyögés, amit a gyerekeim olyan profin űznek. Néha próbálkozom azért, hátha egyszer sikerül ráéreznem, de inkább kevesebb, mint több sikerrel megy ez nekem.
Jó ez így egyébként, kényelmesen bekucorodom a kanapé sarkába a blogoláshoz, és nagyjából a negyedik mondat után már sűrűn pislogok a nagy kényelemben, aztán többször is azon kapom magam, hogy jól esik csukva tartani a szememet.
Erik mri lelete holnap lesz kész, kíváncsi vagyok rá kiderül e valami a közel egy éve tartó térdfájásáról  A röntgen nem mutatott semmit, de az nem sokat jelent.
Nagyon jó, hogy már túl is vagyunk a hétköznapok felén, jó lesz három napot itthon lenni.

Hétfő

Az, hogy az óraátállítás után még villámgyorsan beköszöntött az ősz is, több, mint sokkoló hatással volt rám. Igaz, ez a sokk annyiban nyilvánul csak meg, hogy egêsz nap olyan voltam,int egy alvajáró.
Hálás voltam érte, hogy valószínűleg másokra is ilyen hatással volt mindez, mert ahhoz képest, hogy hétfő volt, senki n akarta megváltani a világot. Remélem, hogy ezen a héten nagyjából erre is lehet számítani, bár már kezdődik a hisztéria a csütörtök este kezdődő kamionstop miatt. Addig mindenki mêg a jelenleg nem is létező áruját is be akarja hozni.
A fiúk êlvezettel vetették bele magukat a semmittevés rejtelmeibe. Jól teszik. Én is pont ugyanezt tenném a helyükben.

Meccsnap

Egy hét alatt a harmadik olyan meccs, ami nagyon-nagyon fontos. A derbi azért, mert az a derbi, mindig, mindennél fontosabb a győzelem. A csütörtöki a Moszkva ellen azért, hogy elhiggye mindenki, hogy van keresnivalónk Európa legjobbjai között. A mai, a Fehérvár ellen pedig azért, mert jelen pillanatban ők a legnagyobb riválisaink a magyar bajnokságban.
Az első kettő fontos meccset megnyertük.
Ma délután pedig mindannyian úgy mentünk Fehérvárra, hogy hittünk abban, meg tudjuk csinálni. Olyan szurkolást rég hallottak Fehérváron, mint ma este.
És sikerült. Mi nyertünk. Nem tingli tangli játékkal, hanem olyannal, amit érdemes lesz majd többször is megnézni.
Fenomenális pillanatokat éltünk át. Holnap nem mindenkinek lesz hangja, aki ma este ott volt, de nem számít.

Unalmaa

Szerintem az eléggé unalmas lenne, ha most azt írnám, hogy annyira fáradt vagyok, hogy alig várom, hogy lefeküdhessek aludni. Mint ahogy az is uncsi, ha azon örvendezem, hogy holnap nem kell korán kelni, és nem kell dolgozni sem.
A korán kelés ről jut eszembe, ne felejtsétek el holnap reggel, hogy a telefonok tudják majd a helyes időt, a faliórákbak segíteni kell.

Majdnem

Még csak a küszöbön jár nálunk a hétvége, mert mi mindketten megyünk holnap is dolgozni. Én mondjuk már bánom, hogy bevállaltam a túlórát, mert mar ma is elég nyűgös és fáradt vagyok, és ez nem lesz másképp holnap sem. De majd előveszem az anyagias felemet, és azt fogom nézni, milyen jó lesz majd fizetéskor, hogy bevállaltam.
Ezt a nyűgösséget leszámítva minden rendben van, mindenki jól van. Mondjuk ez akár elég is lehetne ahhoz, hogy ne legyek nyűgös semmitől sem. De ehhez valami angyalnak kéne lennem.

Meccsnap fotelból

Ahogy az előző EL csoportkör meccs után sok százezer Fradi család szomorkodott, és értetlenkedett, úgy ma este ugyanez a sok százezer Fradi család tombolva ünnepelte, hogy legyőztük a Moszkva csapatát egy góllal.
Jól is játszottak, sokkal jobban, mint az elmz hetekben. Nyilván nem hiba nêlkül, de most ez is pont elegendő volt ahhoz, hogy a sokkal esélyesebb csapattól elhozzuk a három pontot.
Igaz, ebben a kilencven percben is volt több infarktusom, meg mindenféle hiperventilaciós tünetem, de nem számít.

Felelősség

Hírt adtam arról is, amikor Teó és Kleó megérkeztek hozzánk, így azt is elmesélem, hogy mától új családban laknak. Sajnos be kellett látnunk, hogy jelen élethelyzetünkben nem vagyunk alkalmasak két Nagysándor papagájjal együtt élni. Fantasztikus madarak, gyönyörűek, okosak, és nagyon tanulékonyak is. De emiatt rendkívül sok időt igényelnek, aktívan foglalkoztatva szeretnek lenni. Ha nem így van, akkor őrjítő rikácsolással jelzik, hogy ők unatkoznak. 

Igaz, vagyunk elegen, de mégsem. Én azon túl, hogy beszéltem hozzájuk (és azt nagyon bírták, mindig nagyon figyeltek) semmi mást nem csináltam velük. Nem mertem benyúlni sem a kalitkába. Patrik és Erik is némi távolság tartással kezelte őket, de adtak nekik enni, néha .ég simogatás is előfordult. Roli, aki a leginkább szerette volna, hogy papagájaink legyenek, bármikor megfogta őket, neki hagytak is, de leginkább akkor foglalkozott velük, ha kedve tartotta. 

Balázs foglalkozott velük a legtöbbet, neki már vissza is fütyülték a dallamot, amit ő fütyült nekik. De neki sincs elég ideje most velük lenni. 

Miatta sajnálom a leginkább, hogy ez most így alakult, mert azt hiszem, ő most megint elveszített valamit, ami fontos volt neki. 

Teó és Kleó szempontjából azt hiszem, így lesz a legjobb. Egy házaspárhoz kerültek, ahol nagyon várták őket, és nagyon lelkesen fogadták őket ma délelőtt. 

Nálunk még majd egyszer, a nyugdíjas éveinkben eljön az ideje annak is, hogy egy, vagy két ilyen okos madár legyen a társaságunkban.

Volt, nincs

A nap legjobb és legfontosabb híre, hogy lekerült a gipsz. A csont szépen összeforrt. Az inak persze kicsit letapadtak hat hét alatt, de szép fokozatosan majd az is visszarendeződik. Megmutatták, hogyan kell tornáztatni. Még kapott két hét felmentést tesiből, biztos, ami biztos. 

Persze ma is rengetegen voltak, így ma is eltöltöttünk ott pár órát, de nem baj.. optimista vagyok, így azt gondolom, sokáig nem jövünk ide.
A nap másik legjobb híre, hogy holnap szabadnap lesz. A legjobbkor, a hét közepén..

Első nap pipa

Ezen a héten legalábbis már túl is vagyunk az első napon. Kicsit persze kapkodósra sikerült minden, de sebaj, az a lényeg, hogy minden fontos dolog megvan, nem késtünk el az mri-ről sem, és még fehér inget is vasaltam.
Erik amúgy stramm fiatalemberként viselte a vizsgálatot. Én aggódtam kicsit, hogy viseli majd el azt a bezártság érzést, ami ott bent van, de nem volt erre semmi okom. Kivéve, hogy én vagyok az anyja, és nekem munkaköri kötelességem mindig aggódni. 😊
És azt sem szabad elfelejtenem megjegyezni, hogy wooow, tényleg huszonhat fok volt ma.

Hétvége

Ahogy a hétköznapok, úgy a hétvége is gyorsan eltelt. Mire kettőt pislogtam, már vasárnap este volt. Na jó, azért ennyire gyorsan mégsem, mert arra volt idő, hogy a fontosabb dolgok meglegyenek..úgymint fradi meccsen drukkolás, mosás, főzés, vásárlás. Pulcsit nézni még mindig nem volt időnk, de szerencsére nincs is rá szükség még. Kíváncsian várom a holnapi időjárást, az előrejelzések szerint akár huszonhét fok is lehet.
A hét eleje igen zsúfoltnak ígérkezik, holnap Erikkel megyünk mri vizsgálatra, kedden Rolival traumatológiàra. Ha minden igaz, akkor megszabadul a gipsztől. Reméljük sikerül nagyon hosszú búcsút venni minden gipsztől.
Még szerencse, hogy utána szerdán lesz egy kis pihi is.

Meccsnap

Minden fradistának a legfontosabb meccs az Újpest elleni (figyeltem, nehogy megint kisbetűvel írjam, aztán kapjak miatta). Erre a meccsre várunk mindig, mert itt aztán van mindenféle érzelem, ki lehet tombolni minden frusztráltságot. A lilák is pont ugyanígy vannak ezzel, igaz...messze van az ő létszámuk attól, hogy valaha is partnerek legyenek ebben. De ez legyen az ő bajuk.
Nekünk a mai Derby is felejthetetlen élményt nyújtott. Nem is feltétlenül a foci miatt, mert az azért ma este sem volt az igazi, de a hangulat...hát még sosem voltunk olyan meccsen, ahol tűzijáték is van. Elképesztő volt. Varázslatos. Bámulatos. Felejthetetlen.

Ez a hét

Ez a hét is nagyon gyorsan eltelt. Így, hogy a hét közepén volt egy nap, amikor nem kellett mennem dolgozni azért kicsit kevésbé volt fárasztó, mint általában. Vagyis inkább legalább volt egy olyan hétköznap is, amikor a munkára keveset kellett gondolnom.
Múltkor már tök jó volt az a zsibbadás, ami előtte előjött, de most megint elég gáz. A bal kezem is, és a bal lábam is zsibbad. Most már tényleg kezdeni kéne valamit vele (ilyenkor szokott megjavulni, amikor ilyesmit írok)
Az álomkór is rajtam van, most is majd leragadnak a szemeim már. Pedig még csak tíz óra. Igaz, hajnali ötre mentem dolgozni..
Holnap meccsnap. Derbi...

Hivatalosan

Jól sejtettem, hogy letelt a próbaidőm újra, mert ma aláírtam (már megint) a határozatlan időre szóló szerződést. Csak formaság, de azért jó érzés. Körülbelül tíz évvel ezelőtt elképzeltem magamnak ezt a munkakört, és most az enyém. Hosszú, rögös út vezetett idáig, de jó volt ez így, sokat tanultam közben mindenről.

Nyílt nap

Ez az a középiskola a környéken, ahová még egyik gyerekünk sem járt. Ráadásul pont ez van helyben. Így most nekem is jelentett némi újdonságot minden, és nem csak a szakképzés 4.O miatt, ami már majd érinti is Roland évfolyamát, bárhol kezdi is jövőre a tanévet. De ez egyébként nekem annyira irreleváns, hogy nem is túl sok mindent jegyeztem meg belőle. Felesleges is egyébként, mert lesz még addig úgyis bőven változás.
A hely "szellemére" koncentráltam, figyeltem az ott lévő diákokat, tanárokat, hogy milyen ábrazattal mászkálnak a folyosón, egyáltalán, hogy milyen benyomást szerzek itt
 Figyeltem Rolit is, azzal a szemmel, hogy el tudom e itt képzelni őt, beillik e ide a maga kis különc, kissé hóbortos beállítottságával.
Az iskola maga kicsit lepukkant már, bőven ráférne egy kis modernizálás. De úgy tünt nekem, hogy igaz a hír, miszerint szeretnek ide járni a gyerekek. (Az épp ebből az iskolából nálunk gyakorlatozó diákokat is megkérdeztem tegnap, és ők is azt mondták, jó hely)
Angol órát és egy informatikai tárgyat néztünk meg. Nekem az angol kicsit unalmas volt, a tanár nagyon halkan beszélt. A hálózatok gyakorlat viszont tetszett még nekem is. Simán megjegyeztem, hogy kell egy switchet beállítani, még rákapcsolni pár gépet úgy, hogy dinamikus Ip címet kapjon.
De ami sokkal fontosabb az én véleményemnél: Rolinak is tetszett, azt mondta, szívesen járna ide. Még majd megnézzük a két bátyja iskoláját is, bár Erik mindenáron le akarja beszélni Rolit arról, hogy ő is oda menjen, de persze Roli fog dönteni.

Maradhat

Minden egyes napon újra és újra rácsodálkozom, és minden egyes napon nagyon élvezem ezt a jó időt, a gyönyörű napsütést, aminek bizony még nagyon jó ereje is van. Szerintem ha arról lenne szó, akkor hajlandó lennék egy csomó mindent beáldozni azért cserébe, hogy az év nem nyári hónapjaiban ilyen idő legyen.
Holnap nem dolgozom, Rolival nyílt napra megyünk a helyi gimibe. Kíváncsi leszek rá, hogy mit szól hozzá majd, tetszik e neki, stb..

Ez is, az is

Még egy-két hét eltelik ebben a választási mizériában, de majd lecseng mindenkiben minden esemény és történés, és aztán minden megy tovább, ahogy eddig.
Részemről tiszteletben tartom mindenki véleményét, és sok sikert kívánok mindenkinek, aki mától képviselő vagy polgármester lett a városában.
Kicsit furcsák vagyunk mostanában. Mindenkinek megvan a maga dolga, nagyjából minden napra jut mindegyiküknek valami, amin gondolkodik, amit meg kell tenni, ahová el kell menni. Emiatt aztán kicsit introvertáltak vagyunk mindannyian, mert amikor jut valamennyi csend és nyugalom a sok tennivaló között, akkor tényleg mindenki magában akar lenni. Erre ugye régebben lehetőség sem volt, de most akár az is előfordulhat, hogy ahányan vagyunk, annyi helyiségben tartózkodunk. Nem feltétlenül jó ez így, de ez most egy ilyen időszak. Majd jön valami, amitől túljutunk ezen is, és másképp fogjuk megélni ezeket a helyzeteket.

Vasárnap

Lehet abban valami, hogy az az én (egyik) legnagyobb bajom, hogy nem fekszem le időben, és emiatt aztán nem tudom kialudni magam. Ezt ugye nem nagyon szívesen ismerem el, de abból kiindulva, ahogy ma reggel ébredtem...hát muszáj vagyok ezt a következtetést levonni. Mert persze, tegnap este már tíz óra előtt ágyban voltam. De persze az is lehet, hogy a jó balatoni levegő volt rám olyan fergeteges hatással, hogy még ma reggel is éreztem.
Lényeg a lényeg: ma soknapos semmittevés és mindenre alkalmatlanság után végre üteste mostam a szennyes tartót (öt adag volt a hétkilós mosógépben), háromféle húst sütöttem ebédre, és még végre a wc-ket is kisikáltam.
Természetesen szavazni is voltunk, és most már a politikatudomány szakos egyetemistától kapom az információkat az eredményekről.
És természetesen megnéztük a válogatott meccset is ma este. Az a meccs volt, amire lehet mondani, hogy de legalább megvan a három pont.
Ez egy jó hétvége volt, gyönyörű idővel, még tarthatna pár napig.

A hét fénypontja

"Néha nem is kell több,
csak egy hely, ahol
az ember menedékre lel.
Hol a béke magához ölel,
és ahol a természet nyugalmat lehel..."

Ez sem az a nap

Épp tegnap este írtam, hogy majd eljön az is, amikor szeretni fogom a munkámat, úgy igazán, és tök magabiztos leszek. Na, ez nem az a nap volt, amikor ez bekövetkezett. De semmi csüggedés nincs bennem, már csak azért sem, mert péntek van, és így aztán egy nagy hajrá után kettőkor kihúztam a laptopból minden kábelt, és eljöttem haza.
Még tegnap azt gondoltam, én naiv, hogy ma, miután két órával hamarabb hazaérünk, mint egy átlagos napon, majd simán a világot is megváltom. De ha azt nem is, hát legalább mosok, felmosok, bevásárolok, és még a glamour napos kuponjaimat is elvásárolom. Ennek a felsorolásnak a kilencven százaléka csak terv maradt, de legalább a kuponos részt teljesítettem. Igaz, leginkább azért, mert azzal kapcsolatban elég komoly nyomás volt rajtam, mert holnap nem leszünk itthon, vasárnap meg zárva van a rossmann.
Kéne vennem pulcsit is magamnak, de szerintem ez most kimarad, mert a vasárnap délutánt nem szeretném ilyen helyen tölteni.

Mindenesetre levontam a tanulságot, nem szabad előre tervezni.

Szerintem letelt

Már a múlt héten is élő akartam venni a megbízásomat, hogy megnézzem, meddig is szól pontosan. Ha jól sejtem, akkor október elsején lejárt a harmadik próbaidőm is ezen a munkahelyen.
Sejthető ez abból is, hogy szintén a múlt héten a főnököm azt mondta, ugyan nem kérdezett meg róla, hogy én is így gondolom e, de ő javasolta a véglegesítésemet.
Így aztán most hátra is dőlhetnék, és összedörzsölhetném a tenyeremet, hogy akkor most már, ha csak nem csinálok valami őrültséget, vagy nem nyerek a lottón (esetleg a fiaim nem ajánlják majd fel, hogy eltartanak), akkor nagyjából nyugdíjas koromig (vagy amíg még lesz ép eszem) a munka kérdés még van oldva.
Még emlékszem, milyen volt azt érezni, hogy nem kellek sehova, milyen volt kétszáz önéletrajzot elküldeni, sok-sok állásinterjún részt venni, és aztán csalódni minden alkalommal. Soha többé nem szeretném ezt átélni.
És hogy hogy érzem magam én most? Még mindig van mit tanulnom. Minden nap van valami, ami újdonságot hoz. Tele van ez a munkakör magányos agyalásokkal, folyamatos készenléttel, és excel függvényekkel.
Nem titok, hogy voltak napok, amikor azt gondoltam, feladom, és inkább visszamegyek a régi helyemre. Biztos lesznek is még.
Mégis úgy érzem, hogy a munka nekem való, és eljön az idő, amikor szeretni fogom, és nem tudnak már majd zavarba hozni kérdésekkel.
A mindenféle egyéb zavaró tényezőkön, amik nyilván az én érzéseimet is befolyásolják, majdtúl leszünk...mint ahogy egyszer majd minden magyarországi munkahely.

Ez is eljött

Rolinak pénteken kezdődnek a táncpróbák. Ő is nagyjából úgy áll neki, mint annak idején a két bátyja, de szerintem pont úgy fog járni a végére is, mint ők. Eddig is jóban volt az osztálytársaival, de ettől a táncolós dologtól majd még jobban kötődnek egymáshoz. Most lesz hirtelen nagyfiú belőle, és mire majd valamikor februárban az utolsó táncot járják, ott fog tartani, hogy de jó volt ez, milyen kár, hogy vége van.
És milyen érdekes, hogy én most ezt úgy élem meg, hogy végre már itt tartunk, és minden nappal közelebb lesz a szabadulás.

Mi van itt?

Azt nem tudom, hogy mitől lehet, de azt figyeltem meg egy ideje, hogy az emberek nagyon nagy százaléka úgy viselkedik, mint akinek elment az esze. Nincs semmi kontroll, nincs semmi átgondoltság, logika... nagyjából mindenki mindent úgy csinál, ahogy kedve tartja. Úgy közlekedik, ahogy neki jó, úgy vásárol, hogy mindenki rá figyeljen, mindenbe beleköt, mindent jobban tud.
Nem tudom hova vezet ez, vagy egyáltalán hogy meddig tart ez az áldatlan állapot, mindenesetre nagyon furcsa. És ugyan frappáns befejezés lenne, ha azt írnám, hogy csak én vagyok a helikopter, de sajnos nem igaz. Néha én sem vagyok teljesen normális.

Nem adom fel

Mindig az van, hogy mire idáig elér az idő, és vége van a napnak, már se kedvem, se türelmem, se agykapacitásom nincs semmihez.
Még mindig furcsa ez nekem is, mert mindig
fontosak voltak nekem ezek az esti posztok.
Mindig találok újabb és újabb mentséget saját magamnak, mindig szabok egy másik határidőt, amikortól már majd jobb lesz, kicsit lazább napok jönnek, aztán borul mindig minden.
Nem adom fel, mert annyi mindenért megküzdöttem már.

Meccsnap

Na...ez az őrült nő már megint nekiáll itt meccset elemezgetni, gondoljátok magatokban.
De ezúttal nem, csak úgy mellékesen megemlíteni, hogy ma délután is meccsen voltunk. (Nyilván, ha egy frenetikus és gólgazdag meccs lett volna, akkor azért több gondolatom is lenne ennél)
Jó volt ma is együtt lenni, még a nap is kisütött a kedvünkért.

Ma sem

Ma sem olvashattok semmi érdekeset vagy sziporkázót, ha erre jártok. Elképesztő módon fáradt vagyok, mint aki egy hete megállás nélkül szenet lapátok. Szerintem erre az állapotra mondják, hogy olyan, mint az őszi légy.
Ennek az állapotnak megfelelően ma sem történt itthon semmi különös, csak a "kötelezőket" teljesítettem. Így nem sült ma sem sütemény, nem mosódtak ki a függönyök, meg egy csomó minden más sem történt.
De nem baj. Még nem tartunk ott, hogy válságstábot kelljen összehívni.

Irány a hétvége

Megint túl vagyunk egy fárasztó héten. Most jöhet a hétvége, amikor meg kell próbálni megtenni/elvégezni, ami a hétköznapokba nem fér bele.
Természetesen a hétvége általában kevés, és egy csomó minden elmarad, kimarad. Ettől persze az ember sz@rul érzi magát, főleg, amikor már a sokadik hétvégén marad el valami.
De majd egyszer megtanulom, hogy ezekkel ne foglalkozzak. Sok értelme egyébként sincs, és sokkal jobban tenném, ha olyan dolgokra koncenrálnék, amik jók.

Meccsnap

Vannak olyan meccsek, amikor semmi nem sikerül, amikor minden helyzet(ecske) kimarad, amikor senki nem játszik elég jól, amikor nincs egy pontos passz, nincs semmi olyan mozzanat, amire azt lehet mondani, hogy ez igen..
Van olyan, hogy rossz nézni azt a fajta szenvedést, ami a pályán foci helyett megy.
Ez ma egy ilyen meccs volt. Ki is kaptunk három nullára.
Mégsem erre emlékszem majd ebből. Hanem arra, hogy nekünk megadatott, hogy élöbem halljuk az EL himnuszt, hogy részt vehettünk egy Európa Liga csoportkörön meccsen. Az, hogy ezt együtt éltük át, mindannyian, külön élmény még ezen felül is.
Arra is emlékszem majd, hogy milyen sokan voltunk, milyen fergeteges volt részt venni az egész stadionos koreóban.
Minden egyebet bármikor visszanézhetek majd videón, igaz, nem valószínű, hogy eszembe fog jutni majd valaha is.

Patrik később csatlakozott hozzánk, de akkor már nem csináltunk új fotót

Szülői értekezlet

Ma meghallgattam az előzetes tájékoztatást arról a programról, aminek keretében Erik jogosult két hét nyelviskolai képzésre külföldön. Állami finanszírozású, az idei tanévben indul először. Mint minden ilyen, még teljesen képlékeny minden.
Erik még vacillál. Menne is, még nem is..Engem kicsit zavar, hogy olyan, mintha a gombot keresnék a kabátot, még alszunk rá egyer-kettőt..

Mindig rohan

Ez a hét megint olyan, amikor csak rohanunk egész nap, egy perc megállás és nyugalom sincs. Jó az, amikor pörgés van, de azért most jól tudna esni egy laza, láblógatós nap. Olyan, amikor nyugodtan át lehet gondolni bármit, mert van idő rá, amikor esetleg kicsit lehet előre tervezni, vagy csak egy-két dolognak normálisan utána járni.
Ez most nem az az időszak. De nem baj.
Holnap szülői értekezletre megyek Erikhez a nyelvtanulasos pályázat kapcsán. Nem tudom, akarjuk e, épp ezért meghallgatom mit mondanak.
Csütörtökön meh meccsnap lesz. Fontos meccsnap.