2021. máj. 31.

A mi hősünk

 Nem tudom, hogy kikiálthatom e a legnagyobb hősnek, vagy meg kell osztanom közte és Patrik között a címet, de most, nekem pillanatban a mi saját hősünk Erik. 

Ma már hivatalos, hogy minden érettségi vizsgàja sikerült. A matek hármas, ami akkor is egy komoly hőstett lenne tőle, ha nem épp másfél tanév digitális oktatás lenne a háta mögött. Az angol ötös, amivel mutatott egy nagy fricskát mindkét testvérének, akik egy percre sem hitték el, hogy nélkülük is képes lesz rá. A magyar és a töri is hármas, itt egy-két ponttal maradt csak le, de üsse kavics, nincs semmi jelentősége a jegynek. Az info külön hőstett azzal a kettessel, amivel a legjobbak között futott be az osztályban. (Nem ennyire hülyék, csak háromnegyed évre eltűnt a tanár) 

Nagyon büszkék vagyunk rá, ahogy végigcsinálta a teljes tanévet, meg az előzőt (amikor még Roli is az ő gondja volt, mert ő figyelte azt a classroomot is), ahogy ebben a normálisnak közel sem nevezhető helyzetben is tette a dolgát. 

Nemsokára hivatalosan is a kezében lesz a bizonyítványa annak, hogy érett lett. ❤️

2021. máj. 30.

Vasárnap

 Kicsit jobb volt ma már a helyzet gyomorilag, de még mindig nem felhőtlen. Enni még nem nagyon van kedvem, de főzni már azért sikerült undor nélkül is. Tegnap még ránézni sem tudtam a húsokra sem a húspultban. Szóval ilyen kis óvatos duhajként töltöttem a mai napot, és mostanra már azért elértem a tegnapra tervezett célt is. Ebből következik, hogy kirándulás, kiruccanás ma sem volt, de sebaj. Már csak harminckét nap, és megyünk nyaralni. Az már nem is olyan sok.

Az idén még a megszokottnál is jobban várom. Pedig mindig nagyon-nagyon, de most még az eddigieket is meg tudtam fejelni a várakozásban. 

Egyébként megfordult a fejemben, hogy holnap nem megyek dolgozni, de aztán mégis megbarátkoztam a gondolattal, hogy menni kell. Van ugyan még bőven szabim, de nem árt beosztani, hosszú még az év. 

2021. máj. 29.

Ez sem

Ma sem az a szombat volt, ami után csupa izgalmas kalandról tudnék beszámolni. Panaszkodni nem akarok, mert igazán nincs miért, de azért ez a nap nem lesz majd azok között, amikre szívesen gondolok vissza. És az is majdnem biztos, hogy egyhamar nem eszem nokedlit. Pedig egyébként szeretem. De az érzés már nem kölcsönös, úgyhogy akkor hanyagoljuk egymást ezentúl. 

Pedig egyébként arra készültem, hogy amíg Balázs dolgozik, én majd főzök valami finomat, meg megcsinálok ma minden fontos házimunkát, és így akkor holnap majd jól elmegyünk itthonról valahova. Akkor is, ha esik. De már nem vagyok biztos semmiben sem, újabban minden előzetes tervem felülíródik 


2021. máj. 28.

Végre péntek

 Az nagy mázli volt ezen a héten, hogy csak négy napot kellett dolgozni. Egyébként sem lett volna kedvem többhöz, úgyhogy ma igazán jól esett, hogy már péntek van. 

Adtam ma vért is, márciusban is tervben volt már, de akkor végül mégsem jött a Vöröskereszt a munkahelyemre. De ma igen. Az előzetes vérvétel során agybafőbe dicsértek, mert nagyon jó érték volt a hemoglobin szintem, ami állítólag az ilyen kis vékonyka, pici nöknél nagyon ritka. Nálam sem volt ez mindig így, sőt ..volt olyan időszak az életemben, kb annyi idős voltam, mini most Roli, amikor olyan vérszegény és vashiányos voltam, hogy vénásan kaptam a vas injekciót. Azt nem tudom, hogy hogyan és mikor rendeződött ez nálam, mert én aztán nem szedek semmilyen vitamint, és nagyjából elrettentő példa vagyok mindenkinek az étkezési szokásaim terén. Azért azt remélem, hogy ha már így alakult, akkor ez így is marad. 

Fodrásznál is voltam ma délután, pár évet fiatalodtam a festés, vágás után. 

Most pedig már csak arra várok, hogy a fürdőszoba az enyém legyen. Olvasok egy kicsit, aztán megyek aludni. 

2021. máj. 27.

Újratervezés

 A munkámban tulajdonképpen ugyanazt szeretem, amit nagyon utálok is. Folyamatosan újra kell terveznem mindent, minden héten újra át kell gondolni mindent. A harmadik etapja zajlik éppen a raktár átépítésének, már befordultunk a célegyenesbe. Épp tegnap jutottam el oda, hogy a fejemben már megvolt a terv, hogy is lesz majd az a bizonyos költözés, amire mindösszesen egy szombati nap lesz, és úgy kell lebonyolítani tokkal-vonóval, hogy akár a következő nap éjszakáján gond és fennakadás nélkül tudjanak dolgozni. Az a legfőbb szempont, hogy nem lehet fennakadás a boltok ellátásában. Olyan nincs, hogy azért ne kerüljön valahova áru, mert béna a koordinátor, és nem tudta megoldani a feladatait. Illetve biztos van ilyen...egyszer. Először és utoljára. Összetett és bonyolult a móka, de már nem remeg a kezem sem, amikor többszáz termék gyűjtőjelyét kell elmozgatni. Az első ilyennél még voltak álmatlan éjszakáim. Tisztában vagyok a folyamatokkal, mi után mi következik, mi mit okoz. 

Szóval, tegnap azt gondoltam, meg tudom oldani. Nem lesz tökéletes, de közel lesz ahhoz, amit elképzeltem a legelején, és sokféle szempontot figyelembe véve, mindenkinek jó lesz. Aztán ma, csak úgy mellékesen, gondolatébresztőnek szánva, az új beton szélén állva a főnököm rámutatott egy területre, és megkérdezte, mi lenne, ha azt a részt ott mégsem kapnám meg, és nem állványoznánk be. Kapásból azt válaszoltam, hogy "ne tedd ezt velem", de természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha az ő fejükben elvetődött a gondolat, akkor az bizony szárba fog szökkenni, és az úgy is lesz. 

Kezdhetem elölről a gondolkodást, még több szempontot figyelembe véve. Az biztos, hogy megunni nem lehet. 

2021. máj. 26.

Ma van a szülinapom

 Még nekem is hihetetlen volt ma reggel, amikor Balázs ébresztett, hogy valóban, igaziból süt a nap hétágra, és nem csak álmodom. Ez már önmagában csodássá tette, és mindez csak fokozódott. 

A kollégáim fantasztikusan jó fejek, kedvesek, és igazán emlékezetessé tették a mai napot a kedvességekkel, apró meglepetés csokikkal. Az külön jól esett, hogy az egyébként soha, semmire nem ráérő főnököm szánt rá egy negyed órát, és csak azért eljött a mi irodánkba, hogy engem felköszöntsön. Még puszit is kaptam tőle, amire nagyon hosszú ideje nem volt példa, maszkban beszélgetünk már egy éve. (Mindketten megkaptuk már mindkét oltásunkat) 

Itthon pedig..hát már egy ideje nem találok szavakat arra, amennyi szeretettel elhalmoznak a család férfitagjai. Megkaptam végre a táskát, amit már mutattam, és az idén is megvalósult a Fradi bérlet vàgyam is. Pedig megint kicsit rezgett ez ügyben a léc, aggódtam is, hogy vajon mi lesz..

Azt nem tudom, hogy mikor fogom magamról is elhinni, hogy valóban én vagyok az, aki 43 éves lett, mert azért belül, a lelkemben, nem vagyok ennyi. Esetleg megfordítva. 

Azért elárulom, hogy a szülinapi gyertyafújós kívánságomnak volt köze a napsütéshez..

2021. máj. 25.

Ebből elég

 Ma úgy döntöttem, nem érdekel az időjárás. Úgysem tudom befolyásolni (és jobb is ez mindenkinek), semmi mást nem tehetek, mint hogy elfogadom, és függetlenül attól, süt e a nap, vagy esik e az eső, élem az életemet. Ez nem jelenti, hogy mindig, minden rózsaszín boldogság buborék lesz, ilyen csak a mesékben van. De ott egye meg a fene, ha hagyom magam ennek a bolond világnak. 

A szemüvegem szárát ma megigazították, és órák óra rajtam van, mindenféle hányinger nélkül. Holnap szerintem ebben megyek dolgozni, és csak tartaléknak viszem magammal a régit. 

Vettem magamnak egy farmert a C&A-ban. És még mindig bőven jó rám a 36-os, ez jó hír. Pedig a 38-assal kezdtem a próbát, azt gondoltam, nem létezik, hogy a kisebb rám jöjjön. Vittem magammal egy zöld blúzt is, de a tükörből anyám nézett vissza rám, úgyhogy azt gyorsan el is felejtettem, nagyon nem az én stílusom volt. 

Este felhívtam a fodrászt, és pénteken már tudok is menni hozzá. Duplán jó hír, nem kell magamnak hajat festenem a héten, és még a hajam is le lesz vágva. 


2021. máj. 24.

Hétfő

 Reggel végre sütött a nap, egészen úgy tűnt, mintha csak egy normális májusi napra ébredtünk volna. De persze tudtuk már akkor is, hogy csalóka illúzió csupán, mert délutánra megint ideér az eső. (És tartotta a menetrendet, pontosan kettőkor megérkezett) Már túl vagyok a mérgelődésen, ma már nem is érdekelt ezzel kapcsolatban semmi. 

Ebédre a fiúk hoztak a burger kingből hamburgert, így ma a főzést megúsztam. Délután kitakarítottam a fürdőt, sütöttem zsemlét, kakaós és zserbós csigát. 

A szemüveg kérdés is egészen jól halad, egyre több időt van rajtam. Még a végén tényleg megszokom. 

Holnap Roli nem megy suliba, mert megfázott. Még érvényben van a szabály, hogy csak az mehet, aki teljesen egészséges. Biztos vagyok benne, hogy megfázás, és nem több, de tüsszög, fújja az orrát, jobb, ha itthon marad. 

2021. máj. 23.

Vasárnap

 Írjam, hogy nálunk ma megint egész nap szakadt az eső? Már teljesen megszokott időjárás jelentés, de engem most már annyira frusztrál, hogy azt nem is tudom elmondani. Nem vagyok egy világcsavargó, de most azt érzem, hogy belebolondulok ebbe a folyamatos egyformaságba. Munka, vásárlás, házimunka, eső, eső, szél, hideg..és így tovább. 

Már nem is tudom mi lenne jó, mert igazán nézhetném úgy is, hogy de legalább mindenki egészséges, mindenkivel minden rendben. Sort keríthetnék a régóta halogatott tálaló szekrény pakolásra, vagy válogathatnám a ruhákat a szekrényekből. Vagy akár moshattam volna függönyt és ágyneműt is, és még sorolhatnám, de ezek közül egyikre sem éreztem azt, hogy de jó lenne. Ebben a lelkiállapotban szerintem a szekrények tartalmát kidobtam, felszabdaltam volna inkább, mint hogy rendbe tegyem. 

Holnapra sem érkezett semmi biztató, esetleg a délelőtt lesz olyan, amilyennek május végén lenni illene..de a holnapban legalább annyi pozitív lesz, hogy nem kell dolgozni menni. 

2021. máj. 22.

Új szemüveg

 Ma reggel kaptam emailt, hogy átvehetem a szemüvegemet. Aztán délelőtt hívtak is az üzletből ugyanezért. 

Délután elmentünk érte. Kellett rajta kicsit állítgatni, mert ferde volt, de azt sikerült megoldani. Azt már csak itthon vettem észre, hogy a szárán is kellett volna még, mert az sem teljesen jól illeszkedik. Na nem baj, úgyis szoknom kell még, ez a cilinderes lencse elég furcsa hatással van rám. Az tény, hogy elképesztő élesen látom vele a betűket, de most még tíz perc után hányingerem van. Balázs azt mondja, ez normális, pár nap alatt elmúlik. Nagyon remélem. Addig szépen, fokozatosan szoktatom magam hozzá. 

Ilyen:



2021. máj. 21.

Végre péntek

 Ez most egy különösen nehéz hét volt, és nagyon jó, hogy végre magam mögött hagytam. Érdekes, hogy nem azért volt nehéz, mert valami nagyon fontos, esetleg határidős feladatom lett volna, vagy épp olyan, amin sokat kellett agyalni. Nem voltak ilyenek, csak a megszokott napi rutinok, egy-két extrával megspékelve, mégis olyan erőltetett menetnek éreztem, mint már rég. 

Nem baj, túl vagyunk rajta, kezdődhet a hétvége. Direkt nincsenek külön terveim erre a három napra, nem akarok csalódást magamnak, ha nem olyan lesz az időjárás, vagy ha nem lesz hozzá kedvem. Majd úgy lesz minden, ahogy lesz, és úgy lesz jó. 

Azt kicsit elrontottam a héten, hogy nem vásároltam hét közben többet, és ma sem volt türelmem már munka után semmihez, így holnap még meg kell küzdenem majd a tömegben. Már előre utálom minden pillanatát, de mindegy, túl kell esni rajta. 


2021. máj. 20.

Csütörtök

 Továbbra sem vagyok sem kedélybajnok, sem egészségtől kicsattanó állapotban, de vettem voltaren tapaszt a kezemre (Balázsnak jutott eszébe), és sokkal jobb volt így. A kisujjamra ugyan nem tudom tenni, mert nem lehet elvágni, és újabban ilyen kis szabálykövető vagyok, de a kezem többi nagyon fájós részén jó szolgálatot tett. 

Az sem dobott fel, hogy na reggel is esőben mentünk dolgozni, de amikor délelőtt előbukkant a nap, az azért már adott némi reményt. Baromi fáradt vagyok, ami miatt mar-mar lepuhányoztam magam, amikor eszembe jutott, hogy dehát az idén még talán csak egy olyan napom volt itthon, amikor nem valami dolog volt, és nem beteg voltam. 

Nem merek nagy dolgokat tervezni a hétvégére, mert ki tudja milyen idő lesz, úgyhogy lesz, ahogy lesz. Legfeljebb majd itthon leszünk, és függönyt mosok, vagy csak úgy leszek..majd kiderül. Addig még egyet kell dolgozni. 

2021. máj. 19.

Szétesve

 Egyáltalán nincs rám jó hatással ez a nem tudom minek nevezzem évszak. A fejem kitartóan fáj minden nap, emiatt folyamatosan gyógyszerezem magam, hogy sikerüljön az elviselhető szinten tartani. Közben fáj a kezem is, valami megmagyarázhatatlan okból. Tényleg nem tudom mi történt vele, de egyre idegesítőbb ez is. Ez a kétféle fájdalom együtt annyi energiát vesz el mindenhonnan, hogy minden egyéb területen szét vagyok esve. Egy csomó mindent elfelejtek, amit nem, ahhoz nincs kedvem. Minden reggel külön tortúra munkába indulni, mert jelenleg a munkámat is utálom. 

Nem vagyok túl pozitív ezekben a napokban, sajnálom. 

2021. máj. 18.

Már megint

 Egy fejfájós szombatnál csak egy fejfajós munkanap rosszabb. Ez utóbbit ma éltem át, nem volt miatta jó napom. Párszor azt éreztem, hogy pillanatok választanak csak el attól, hogy roppant kínos helyzetbe hozzam magam, és elájuljak. Jeleztem a kollégáknak, hogy nehogy mentőt hívjanak, ha ilyesmi történik, csak szóljanak Balázsnak, majd ő hazahoz. A kínos helyzetet megúsztam, de alig vártam, hogy vége legyen a napnak. 

Voltam ma masszíroztatni, ott tök jó volt, még a fejfájásom is elmúlt egy kis időre. 

Szóval ma megint nyűgös vagyok, és szenvedek, és egyáltalán nem tudok írni semmi normálisat. 


2021. máj. 17.

Olyan vagyok

 Mint az időjárás. Hol sírhatnékom van, hol örülök mindennek, de néha csak úgy vagyok, olyan semmilyen állapotban. Próbálok mindent könnyedén felfogni, örülni az apró dolgoknak, örülni annak, hogy élek, de azért ez nem minden nap megy könnyedén. Egy borús, zuhogó esővel kezdődő hétfőn ez egyáltalán nem is ment, és legszívesebben a fejemre húztam volna a takarót is, csak ki se kelljen mozdulni. Persze, kellett..és eszembe is jutott, hogy középiskolás koromban ilyenkor nagyon könnyedén kitaláltam magamnak valami kórságot, csak hogy biztosan ne kelljen a lábamat sem kitenni a házból. Jó, hát túl sokszor én sem tudtam átverni anyámat, de az a pár alkalom, amikor sikerült, az azért maga volt a kánaán. Ilyenkor egész nap nagybetegen feküdtem az ágyban, épp csak olvasásra futotta az erőmből, de egy-egy könyv kiolvasása varázserővel bírt. 😁 

Ma kifejezetten sajnáltam, hogy már nem tizenöt éves vagyok. 

2021. máj. 16.

Pont így..

 Találtam, egyetértek, megosztom :)

" Egyik nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés 50 évesnek lenni...

Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én öreg lennék. 

Végül is úgy gondolom, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem!

Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon a nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót a teraszra, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy extravagáns legyek. 

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az idő hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy éjfélig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén...és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek, ha elég szerencséjük lesz hozzá!

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.


Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt.

Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.


Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. .


Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha… És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.


Mosolyogj s a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz ! ! "

2021. máj. 15.

Nem az én napom

 Már reggel úgy indult a nap, hogy fejfájással ébredtem. Nem akármilyennel, mert már akkor tudtam, hogy nehéz lesz megszabadulni, ja egyáltalán sikerül. Majdnem a körmöket is lemondtam inkább, de addigra, két kávén, némi kekszen és három fájdalomcsillapítón túl bevállaltam, és miatt a rózsaszín öt árnyalata van a körmeimen. 

Ez nem volt sajnos elég ahhoz, hogy a világot is rózsaszínben lássam. A fejfájás kitartott, hol jobban, hol kevésbé kínozva. Nem tudom mennyi gyógyszer van bennem, van az a mennyiség, ami után már nem tartom számon. De ma már többet nem veszek be. Mindjárt elmegyek fürdeni, aztán lefekszem, hátha .


2021. máj. 14.

Péntek

 A mai napban az mindenképpen jó volt, hogy a rövid nap még a szokásosnál is rövidebb volt, már fél egykor jöttünk haza. Rolit fél kettőre vittük az oltásra. Ott minden rendben volt, bár annak a kedvességnek, amit a saját oltásom kapcsán tapasztaltam, itt most nyoma sem volt. Az részemről rendben van, hogy nem engedték be, csak a gyerekeket, a szülők kint vártak, de az, hogy ezt olyan hangnemben közlik, hogy "szülőket nem kérünk", szerintem gáz. Főleg, hogy egy olyan anyukával közölték, aki az ájulasra hajlamos lányát szerette volna bekísérni. Szegény, el is ájult bent is, Roli mondta, amikor kijött. Anyuka addigra odakint már mindenféle színben játszott, szerintem érezte, hogy baj van. Az is fura volt nekem, hogy nem is szóltak neki ki, mert rendben, hogy az ájult gyerek a legjobb kezekben volt, de azért a saját ájulásaim kapcsán még emlékszem, hogy milyen az az utolsó pillanat, mielőtt bekövetkezik, és milyen az első, amikor magamhoz tértem. Egyik sem az az élmény, amikor nem tesz jót, ha ismerős arc van ott az ember mellett. 

Egyébként az ájulás kapcsán jutott eszembe, meg mostanában egyébként is már többször, mindenféle kapcsán hogy milyen jó, hogy évek óta nem történt már meg velem. Pedig sokszor éreztem magam közel hozzà, rengetegszer feszítettem túl a húrt. Valami mégis megváltozott, hála az égnek, és talán, ha szerencsém van, akkor így is marad. 

Az időjárástól nem is akarok nyilatkozni, szerintem mindenki ugyanazt érzi most már. De majd csak..


2021. máj. 13.

Csütörtök

 Ma délután ötre volt időpontom szemvizsgálatra. Már egy ideje észrevettem, hogy vannak gondok a látásommal, az apró betűs részeket már nagyon nehezen betűzöm ki. Eleinte a fáradtságra fogtam, de aztán egyre gyakoribb lett, napszaktól függetlenül. 

Nagyon kedves hölgy volt a vizsgálaton. Emlékszem, amikor Balázs szemüvegét csinaltattuk, ő is elmesélte az élményt, amikor azt a lencsét tette a próbaszemüvegbe, ami a legjobb neki, micsoda élmény volt élesen látni. Most én is ezt éltem át, tényleg nagyon jó. Kicsit gondolkodóba ejtett, mert az olvasáshoz és a távol latashoz nem egyforma erős dioptria kell, de még nem akartam multifokális lencsét, maradtunk az olvasó változatnál. Miután megszoktam a szemüvegességet már, azt javasolta, ha csak távolra nézéshez kell, akkor vegyem fel a mostani szemüvegemet nyugodtan. 

Nem romlott egyébként olyan sokat, mint ahogy gondoltam, még mindig csak 1,25 dioptriának felel meg, de már cilinderes a lencse. Találtunk keretet is, megrendeltem a szemüveget, legkésőbb 27-én elkészül elvileg. 

Vásároltunk is pár dolgot, ha már ott jártunk.a ruhaboltok közelében. Balázs talált magának farmerokat, Rolinak vettünk pólókat, rövidnadrágot. És még én is vettem egy farmert is, pár felsőt is. 

Jó kis délután volt. 


2021. máj. 12.

Szerda

 Ma reggel még nagyon nagy optimizmussal egy vékony felsőben és vékony kardigánban mentem dolgozni. Azt gondoltam, ma még lesz olyan jó idő, hogy ez bőven elég lesz Hát volt is..kb délig. Aztán hozzánk megérkezett az éppen aktuális hidegfront, esett, fújt a szél, és hát igen..kevés volt az a nyárias öltözék. 

Erik túl van most már az összes érettségi tantárgyán, ma volt az utolsó. Nem látszik rajta még a fergeteges megkönnyebbülés, most még inkább csak szorong amiatt, hogy sikerült e minden. Eszméletlen módon nincs önbizalma, és nem hiszi el magáról, hogy neki is nagyon könyv tudása van, és bizony ő is nagyon jó memóriával rendelkezik. Pedig egyébként így van, hihetetlenül sok információt tárol, nagyon sokrétű az érdeklődése. Természetesen azért a foci az első ebben is, de ott nehéz zavarba hozni. Nagyon drukkolok neki, hogy jobban sikerüljön, mint amit gondol magában, mert olyan jó lenne, ha ő is büszke lenne magára.

Holnap már csütörtök, és mivel pénteken már fél egykor jövünk haza, így már csak másfél napot kell dolgozni. Ezt meg már fél lábon is..


2021. máj. 11.

Hoppá

 Vasárnap este a nagy melankóliámban végül megrendeltem a táskát. Addigra már csak két alkotó volt versenyben, mindkettejüknél két táska. Még délután kértem itthon szavazatokat, hogy szerintük melyik lenne a jó, erre szavaztak a legtöbben. Én meg tulajdonképpen ecc-pecc módszerrel döntöttem végül.. Na jó, nem.. Anikó Balaton kollekciója nem hagyott nyugodni, mert ugye nyár jön, ha nyár, akkor az meg Balaton. Még könnyebben döntöttem volna, ha sötétkék helyett zöld lenne. 

Kicsit izgultam miatta, és ma még is érkezett. Őszinte leszek, elsőre nem pont az, amit vártam, pedig minden elvárásomnak megfelel, van laptop tartó zseb, tablet tartó zseb (tablet híján más lesz benne), de valahogy hiányzik egy kicsit a mostani táskám puhasága még. Ez gyöngyvászon, így nem is lehet olyan puha, csak még furcsa. Lesz időm barátkozni vele, amíg használatba veszem, mert ez lesz a szülinapi ajándékom. 

És akkor íme: 



2021. máj. 10.

Hétfő

 Szombaton a meccsen egy szurkolótárs énekelte, hogy "Egyik délután megyek az utcán..." Na persze nem az eredeti szöveggel, hanem egy teljesen más verzióban, de a dal bekúszott szépen az agyamba, és azóta random felbukkan. Ez pl tök vidám perceket szerzett nekem ma is a mindenféle nem túl szívderítő munkahelyi dolgok között. Ugye mi mindenre jó egy focimeccs? 

Rolandnak sikerült teljesen zökkenőmentesen időpontot foglalni az oltásra, pénteken kora délután fogja megkapni. Arra készültünk, hogy jó sokára fog csak sikerülni, mert majd biztos megint lesz valami gikszer az oldalon, de nem, meglepően gyorsan ment. Nem is kell máshova menni, itt, a helyi oltóponton megkaphatja. 

Nálunk épp emiatt még nem kezdődött meg a jelenléti oktatás, ezen a héten még biztos, hogy itthon lesz. Tőlem akár maradhatna év végéig is már, de azért ennyire még én sem vagyok renitens, és akár még jó is lehet neki majd, ha megy, és találkozik rajtunk kívül másokkal is. 

Erik szerdán még megcsinálja az informatika érettségit (mint szakmai tárgy), és utána túl van mindenen. 

Csütörtökre van időpontom szemvizsgálatra, remélem nem ér majd nagy csalódás az ügyben, hogy mennyit romlott a szemem, de érzésre nem sok jóra számítok. 

Azt ki ne felejtsem, hogy ma végre milyen jó idő volt.. még reménykedem benne, hogy mégsem ér ide a lehűlés, és így marad. 

2021. máj. 9.

Vasárnap

 A tegnapi feltöltődés után ma következett egy jól megszokott, és végtelenül unalmas vasárnap, amikor a kötelező főzésen, mosáson, felmosáson túl nem történt semmi. Vannak olyan napok, amikor ez is jó tud lenni, de ez nem az volt. Az őrületbe kergeti már ez az örökös rohanás a mókuskerék tetején, mindig ugyanazt csináljuk. Dolgozunk, hogy legyen pénzünk, amit aztán otthagyunk a boltban, hogy legyen mit ennünk, legyen mivel kimosni a ruháinkat..persze, hálás vagyok érte a sorsnak, hogy mindez ebben a sorrendben meg is tud valósulni, és jobb napjaimon teljesen tudatosan meg is élem ezt az érzést, de egyéb napokon, mint ez a mai is, elegem van belőle. Uncsi. 

És ma egyébként is ahhoz lett volna kedvem, hogy a Balaton parton ebédeljek, aztán nézzem a vizet, és a hajókat, egyek egy jó sütit egy cukrászdában, és eszembe se jusson semmi más ezen kívül. 

Na majd legközelebb, addig meg nyomjuk át unalmas egyformaságot. 

2021. máj. 8.

Meccsnap

 Ma volt az utolsó bajnoki meccs. Nekünk már tét nélkül, hetek óta biztos az újabb bajnoki cím. Volt ugyan még két mutató, amivel lehetett rekordot dönteni, de ez már csak a hab azon a bizonyos tortán. Azért elárulom, a hab is meglett, rekordpontszámmal nyertünk, és a kapott gólok száma is rekordkevés lett. 

Jó hangulat volt, szerencsére a nap is jó melegen sütött, minden adott volt egy jó, kikapcsolódást jelentő délutánhoz. 


Az érem átadás az idén furcsa körülmények között zajlott, azon már nem vettünk részt csak online formában. De nagyon jó volt ez így is, jó, hogy amennyire csak lehetett, részesei voltunk a sikereknek, még a covid helyzet mellett is jutott jó pillanat ősszel is, most is. 

Jövőre remélhetőleg innen, és így folytatjuk (ami ebben az esetben azt jelenti, hogy nyáron. ) 

A kép ne tévesszen meg senkit, valójában mindenki ott volt, csak Patrik később ért oda, és addigra a kép már elkészült. Csinálhattunk volna másikat, de végül ez elmaradt. 

2021. máj. 7.

Végre péntek

 Még így is hosszúnak tűnt ez a hét, hogy hétfőn itthon voltam. Vagyis inkább úgy helyes, ha azt mondom, nagyon untam minden nap dolgozni menni. Ebben biztos benne van az időjárás is, mert attól aztán teljesen ki vagyok már borulva. Nem hiszem el, hogy az idén tényleg nem lesz tavasz, de már én azt sem bánnám, ha holnap a nyár kezdődne. Engem nem érdekel, ha a hidegrekordok megdőlése után rögtön a kánikula következik. 

Gyakorlatilag hat hónapja legalább tart már ez az összevissza, de leginkább hideg és szeles idő, és ez már borzasztóan hosszú idő. 

Na mindegy, mert erre aztán semmi ráhatásom nincs. Arra viszont van, hogy a hétvégén kipihenjem magam, és eléggé feltöltődjek ahhoz, hogy a következő hetet is bírjam 

2021. máj. 6.

A neheze megvan

 Erik ma délután végre úgy jött haza, hogy miután levette az öltönyt-fehér inget, hogy a nehezén túl van. Legjobban kedden fáradt el, a matek mindig is nagy mumus volt, utoljára kis alsós korában szerzett ebből a tantárgyból igazi sikerélményt. Azóta minden egyes tanévben csak fokozódott a nehézség, pedig tényleg foglalkozott vele. Kedden pedig akkora tétje volt annak a pár órának, amitől teljesen maga alatt volt. Még délután is látszott rajta, hogy mennyire megviselte az egész, sápadt volt, fáradt volt. És még aznap este fél nyolctól kilencig volt egy töri óra is. 

Nálunk nincs nagyobb tétje most ennek az étettséginek, mint hogy legyen meg, nem készül sem főiskolára, sem egyetemre, főleg mert még van egy év, amit a technikumban fog eltölteni. 

Azt írta ma este az osztályfőnökük, hogy "nagyot mentek ebben a négy napban, és többet érdemeltek volna". Én ezt nem tudom megítélni, a magyart meg tudtam volna gond nélkül csinálni, matekból szinte biztos, hogy megbuknék, a törit összehoztam volna valahogy..angolt meg sosem tanultam, de Erik erre mondta egyedül, hogy ez jó volt. 

Az tény, hogy egész héten nem láttam mosolyogni, viszont nagyon sokszor láttam feszült arccal, öltönyben. Nagyon jól áll neki, de ha ezen múlik a mosolya, nem baj, ha nem gyakran fogom öltönyben látni. 

Jövő héten még jön az informatika, és megvagyunk. Jó érzés lesz túl lenni rajta. 

2021. máj. 5.

Szerda

 Határozottan határozatlan vagyok mostanában. Még mindig nincs sem táskám, sem farmerom, sem más. Táska ügyben annyi előrelépés történt, hogy van kettő, ami jobban tetszik az átlagnál, és volt egy, ami szinte tökéletes volt, csak kicsit kisebb, mint ami nekem kéne. Ennél írtam is a hölgynek, aki készíti, hogy vállal e egyedi méretet, de jelen pillanatban sajnos nincs kapacitása. Keresgélek azért, valamiért az a fixa ideám, hogy rá fogok találni arra, amit azonnal meg akarok majd szerezni. 

A ruha kérdés azért várat magára, mert továbbra sem szeretek próba nélkül vásárolni, nem nagy kedvem lenne vesződni a visszaküldéssel. Igaz, ahhoz sem érzek magamban még elég kedvet, hogy bárhol is egy próbafülkében öltözködjek. 

Azt nem is meséltem, hogy Freddy múlt héten megint orvost igényelt. Megint ugyanaz volt a baja, mint a múltkor is. Kapott injekciót (egyúttal a kötelező oltást is megkapták mindketten). Vettünk neki olyan tápot, ami könnyen emészthető, hátha megoldjuk a problémát. Jelenleg ő eszi a legdrágább kaját mindőnk közül. Ezt a tápot kapja most egy át egyben. Később majd keverjük a másikkal, aztán kiderül, hogy lesz a legjobb. Roli már nagyon rutinos az állatorvosi látogatások kapcsán, mindkét alkalommal ő volt, aki asszisztált a dokinak, és intézett mindent, amit kellett. 


2021. máj. 4.

Hát..izé

 A gyerekeim felnőttsége most még sokkal jobban letaglózott, és fejbevágott, mint eddig valaha. Erik érettségizik, Patrik diplomázik, és Roland is sokkal inkább önálló már, mint nem. Persze, tudtam én ezt mindig, hogy egyszer ez bekövetkezik, azzal is tisztában voltam elvileg, hogy minden egyszerre fog történni, mert ők aztán mindig, mindent egyszerre csinálnak. De valahogy azt gondoltam, hogy mire ide eljutunk, már szinte elegem is lesz a gyerekségükből, kamaszságukból, és alig várom majd, hogy végre békén hagyjanak. Hát nem így lett, mert ugyan mindig mozgalmas volt velük az élet, mindig történt valami, de mégis, mindannyian olyan normális, jó fej kamaszok voltak mindig, akikkel a legnagyobb probléma a mai napig is csak az, hogy a szobáikban nem tartanak akkora rendet, ami a mi igényeinknek megfelelne. Emiatt akadnak kisebb kérdőre vonások, némi határidő kijelölés amikorra puccba vágják a szobáikat, de ennyi az egész. 

Így most ez az élethelyzet kicsit nehéz, mert már nem igényel senki különösebb gondoskodást, még ha egyébként szeretik is, ha megcsinálom nekik a szendvicset, vagy bármi mást. 

Most értem azokat, akik még ilyenkor vállalnak még egy gyereket, nagyjából értem, hogy történhet az, hogy azt gondolják, már nem is lehet, és hopp, mégis érkezik. A testem engem is kezd "cserben hagyni", nem úgy működik, ahogy fiatalabb koromban. Ugyanakkor a lelkem még egyáltalán nem öreg ennyire, ettől van ez a fura hiányérzet, ez a kettős érzés, amit jelen pillanatban még nem tölt be semmi. Nem, nem tervezem, hogy még szülnék, elfogadtam ezt a döntést sok évvel ezelőtt. 

Az sem segít ezeken az érzéseken, hogy mindig van valami nyűgöm. Vagy fáj valami, vagy csak folyamatosan fáradt vagyok, vagy épp az oltás utáni állapotot nyögöm. Ez utóbbi még mindig velem van, sokkal jobb már, de még messze nem vagyok a legjobb formámban.



2021. máj. 3.

Hétfő

 Eriknek elkezdődött az érettségi vizsgák sorozata. Ez a hét lesz az erőltetett menet, csütörtökig minden nap..ami persze megszokott dolog, csak ilyen hosszú kihagyás után tűnik nagyon soknak.

Nem volt nagyon nehéz a mai magyar, vagy csak nekem tűnik úgy. aki egyébként is mindig szerettem ezt a tantárgyat. Erik is azt mondta, nehezebbet várt ennél, sokat írt, végig kitöltötte az időt is. Meglátjuk majd. 

Elfáradt, már akkor látszott, amikor hazaért. Igaz, én, aki egész nap a kanapén feküdtem a mindenféle izomfájdalmaktól gyötörten, nyilván érdekesen ítéltem meg a helyzetet, mert akkor még ott tartottam, hogy mindenki hős volt a szememben, aki gond nélkül feljött hozzánk a 21 lépcsőn. 

Evett, átöltözött, és már aludt is. 😊 Holnap folyt.köv a nagy mumus matekkal. 

Közben amíg Erik éppen érőben van, Patrik leadta a szakdolgozatát ma. Nagyon büszkék vagyunk rá. Ott sem zajlik semmi sem a megszokott rend szerint, a védés is online lesz. Arról még semmi hír, hogy vajon a diplomaosztóval mi lesz..

Azért akárhogy is, vészesen öregszem...

2021. máj. 2.

Vasárnap

 Alattam a föld, fölöttem az ég, bennem pedig..nem csak a létra, hanem a Szputnyik második adagja is. 

Az eredetileg bennem lévő létra elég gyorsan össze is veszett ezzel a valamivel, ami ma betolakodott oda, és nagyjából délután négy órától folyamatos a harc. Nincs kifogásom ellene, mert pontosan ez volt a cél is, hogy induljon be a harc, de azért azt nem bántam volna, ha ilyen kis szolid csetepaté lett volna csak, mint amiről beszámoltak mások is. Nálam kemény világháború kerekedett, 39 fokos lázban égek, fáj minden porcikám, és még mindig fázom. A 39 fok azért már nem az, amikor a háborús hősöknek hagyom az agysejtjeimet is pusztítani (pusztul az magától is, elég nyilvánvaló jelekkel), vettem be lázcsillapítót. 

Az első oltás után sokkal enyhébb volt, mint must, de lehet, hogy a karma az, ami figyelt, amikor egész héten azt mantráztam, hogy inkább én vállalok duplán minden tünetet, mellékhatást, csak Erik legyen jól. Így is lett, szerencsére ő teljesen jól van (hiába, fiatal, nem olyan lestrapált immunrendszere van, mint az enyém) 

Nincs semmi baj, számítottam erre (najó, ennek egy light verziójára), holnap szabin leszek, és kiheverem. 

Azért meg hálát adok a sorsnak, hogy előbb jutottam oltáshoz, mint a vírushoz, ki tudja mit művelt volna velem, ha ez a legyengített verzió is kiüt. Remélhetőleg olyan komoly védettségem lesz, hogy a vírus fog félni ezentúl tőlem..

2021. máj. 1.

Meccsnap

 Sok-sok hónap után először újra élőben szurkolhattunk. Lehet azon vitatkozni, hogy jó döntés e engedni, így, ebben a formában, jó döntés e elmenni, mert természetesen bőven vannak érvek ellene is. Azokkal is egyet tudok érteni. Mondtunk már le meccsről ősszel amiatt, mert nem éreztük biztonságosnak. A mai nappal kapcsolatban nem volt bennünk kérdés, tudtuk, ha lehet, ott szeretnénk lenni. Eriknek az érettségi előtt pont jól jött egy ilyen este, ahol kikapcsolódhatott, örülhetett, szurkolhatott (és remélhetőleg jó sok feszültség is eltűnt belőle legalább ezekre az órákra) 

Az időjárás is velünk volt, ma reggel arra ébredtünk, hogy tavasz van, meleg van, és nemhogy kabát, de még kardigán sem kell. 

Délelőtt Erik osztályfőnökétől búcsúztunk viszonylag szűk körben (sokan nem jöttek el), nagyon megleptük az ajándékokkal, nagyon boldog volt. Jót beszélgettünk, a gyerekeket megnyugtatta, hogy a rend összes apácája értük imádkozik most. Jó látni, hogy ezek a lakli, esetlen kamaszok milyen szeretettel fordulnak hozzá, és még jobb, hogy ez kölcsönös is. 

A meccsre jó korán érkeztünk, annyira korán, hogy még alig voltak rajtunk kívül. Így történt meg az az eset, hogy a speaker külön köszöntött is minket. Nagy élmény volt, biztos emlegetjük egy darabig.

(Beléptetés előtt ellenőriztek minden szükséges okmányt, és nem engedték be csak azt, akit a közlönyben megjelentek szerint lehet) 

Azért kezdésre egészen jó kis létszám lett, messze nem olyan, mint normál körülmények között lett volna. Látszik a vírushatás mindenkin, működött a távolságtartás, ahol csak lehetett, a maszkot is hordták az emberek, pedig ez utóbbi bent már nem lett volna kötelező. 

A játékosokon is látszott, hogy jól esett nekik újra szurkolók előtt játszani, van olyan köztük, aki már nagyon régóta csapattag, mégis most volt először úgy a pályán, hogy nem volt üres a lelátó. 

Nyertünk, és jól megünnepeljük a bajnokcsapatot. 

Patrik hiányzik. Ő ma pecázni volt, és nem számolt a napsütéssel .enyhe napszúrást kapott, inkább itthon maradt