Nem is tudom, mit lehet így, az év utolsó napján írni egy olyan felületen, ahol az év minden napján készült egy-egy bejegyzés valamiről, ami épp akkor fontos volt, vagy épp aznap történt, vagy épp akkor úgy éreztem magam. Így aztán nagyjából mindent tudtok rólam az idén is.
Meg ugye egyébként is, ennyi idősen már elég kiszámítható az ember, nemigen vannak nagyon komoly újdonságok az érdeklődési körömben. Mindig van olyan, ami kicsit más, mint előtte bármikor, mert mindig egy újabb élethelyzetbe kerül az ember, amihez alkalmazkodik valahogy. Jár ez időnként szomorúsággal, máskor nagy felismerésekkel, vagy akár csak elfogadással.
Ma még, hagyományos módon (már lehet így hívni, évek óta így van ez) voltunk Siófokon egy idei utolsó Balaton -látogatáson. Megvolt a koccintás is (szigorúan alkoholmentes pezsgővel). Délután még készült egy adag tiramisu, mert mostanra már minden süti elfogyott szinte, és az milyen béna már, hogy nincs itthon süti.
Tök hagyományos módon virslit vacsoráztunk, és ilyenkor még én is önszántamból ezt eszem.
A facebookra készült pár kollázs az év legjobb ilyen-olyan pillanataiból, és az idén olvasott könyvekből. Ez utóbbit szeretettel ajánlom Teide-nek szemezgetésre. Az elveszett nevek füzete az egyik nagy kedvencem volt.
Mindenkinek boldog új évet kívánok. 😊
Boldog új évet kívánok nektek! Köszönöm a könyves montázst! :-)
VálaszTörlésBoldog Új évet Nektek! Legyen sok vidám pillanatotok idén is!
VálaszTörlés