Vasárnap

 Kicsit időzavarba kerültem ma reggel. Nem csak az óraátállítás miatt, az viszonylag hamar leesett, hogy a falióra és a telefonom miért nincs összhangban, de azon kellett gondolkodnom, hogy akkor most milyen nap is van? Vasárnap érzésem volt a legkevésbé, de aztán csak beláttam, hogy de, bizony, vasárnap van. Nem mintha különösebb jelentősége lett volna, mert mára nem volt semmi tervünk, azon kívül, hogy kellett menni vásárolni. 

Az ebéd elkészült, és ugyan kinézve az ablakon megvolt bennem a vágy, hogy valahová menjünk, de ezt nagyjából úgy tudtam volna elképzelni, hogy kigondolom, és ott is termek. Persze, ilyen nincs, úgyhogy nem is mentünk sehova. Ilyen végtelenül unalmas vasárnap délután kerekedett belőle, amikor kitakarítottam a sütőt, meg elpakoltam a ruhákat. Az, hogy nagyon korán sötét lett, nem dobott fel egy kicsit sem, nem ez a kedvenc időzónám, ahol most vagyunk. 

Annak örülök, hogy holnap még itthon leszünk, szerintem jól fog esni. 

Meccsnap

 Az egy plusz motiváció volt a mindenféle mellékhatás legyőzésében, hogy ma meccsre mentünk. Tudtuk, hogy össze kell szedni magunkat, mindenkinek jól kell lenni. Olyan helyre mentünk, ahol még sosem jártunk. A gyirmóti csapat az idei évtől NB1-es csapat csak, most jutottak fel. 

Szerencsére mindannyian jól voltunk, még a karunk fáj, de az azért nem akadályoz semmiben. A tegnapi sok alvásnak köszönhetően ma reggel már nyolckor hajat festettem (mondjuk nem is mertem halogatni, hátha később nem tudom majd a kezem miatt), ez azért nálam hétvégén korai időpontnak számít. Sikerült kimosni is mindent, ebédre gyros készült. 

Fél ötkor indultunk, szeretünk nagyon időben indulni, bármi közbejön útközben, ne kelljen idegeskedni, ráadásul nem tudtuk, hol tudunk majd parkolni, a Google maps nem mutatott parkolót, csak a környező utcákat. Most már tudjuk, hogy parkoló is van, tök jó helyen tudtunk megállni. 

A meccs első félideje felejthető volt, csalódást okozott. Aztán a második félidőben szerencsére sikerült két gólt rúgni, ezzel nyertünk. Elégedettek nem lehetünk, de legalább nem szomorúan jöttünk haza. És mindenképpen egy újabb tök jó élmény volt együtt. Patrik nem volt velünk, ő eredetileg színházba ment volna, de végül a színházi előadás betegség miatt elmaradt, így elment a barátja pizzériájába segíteni. 

Péntek

 Jó volt a megérzésünk, hogy mára szabadnapot intéztünk (vagy épp ezzel vonzottuk be, nézőpont kérdése), mert ma reggel mindenki úgy ébredt, hogy az oltás mellékhatásai erősen jelen voltak. Erik és én lázasak is voltunk, Balázsnak és Patriknak nem volt láza, de fájt a bőrük. Mindenki fekvésre vágyott. Nekem délelőtt a láz mellett fájt minden porcikám. A karom nekem is, Balázsnak is nagyon fáj, de azt olvastam már régebben is, hogy ez a moderna oltás után sokkal intenzívebb, mint a többinél. 

A nap nagy részében csak úgy voltunk, annyi időre összeszedtük magunkat, amíg elmentünk vásárolni, de annyi bőven elég is volt, utána megint le kellett feküdnöm, mert kezdett rázni a hideg. 

Mostanra azért már jobb a helyzet, remélhetőleg ez az egy nap elég volt a feldolgozásra, de majd kiderül holnap. Balázs hajnalban dolgozni megy, estére meg meccsjegyünk van. A munka nyilván nem opcionális, a meccsről lemondhatunk, ha mégsem leszünk elég jól. 

A harmadik

Megkaptuk ma a harmadik oltást. Mi, szülők Modernát, Patrik és Erik Pfizer-t. Mindenki jól van, nekem mondjuk fáj nagyon a karom, de annyi baj legyen. Holnap itthon leszünk, előre gondolkodtunk, és úgy intéztük, bármi lesz is az oltás után, ne érjen meglepetés senkit. 

A holnapi szabadnap miatt ma megint jó sokat dolgoztam, főleg mert hónap vége is van, és egy csomó mindent kell ilyenkor mindenképpen befejezni. De mindegy, túl vagyok rajta.

Szerda

 Van a facebookon egy karácsonyos csoport, ahol már egy ideje beindult az élet, és nap mint nap gyártják a szebbnêl szebb manókat, díszeket. Néha már viszket a tenyerem, hogy én is előszedjem a díszeket. Nézegettem pár webáruházat is, ahonnan rendelnék pár dolgot, de a családi béke érdekében egyelőre nem tettem. Senki nem osztozik az én manóimádatomban, és karácsonyi hangulat imádatomban. Illetve ez így nem igaz, mert amikor már a fények világítanak, az mindenkinek tetszik, csak az odavezető út, amiért nem rajonganak. Pénzt meg végképp nem akarnak ilyesmire költeni. Na persze nem aggódom, mert eddig is megjelentek itt mindenféle kellékek 

De közben folyamatosan gondolkodom azon is, hogy hova lehetne még egy csípős szekrényt tenni, meg hogy mit is tudnêk kezdeni a nappali tetőablak alatti részével, mert továbbra sem szeretem. Pedig minden adott lenne ahhoz, hogy akár az legyen a kedvenc helyem a lakásban. 

A szekrényeket is ideje lenne átpakolnom, vannak ott feleslegesen tárolt ruhák, meg kéne ezektől szabadulni. Pénteken itthon leszek, van arra a napra több verzió is a fejemben, de ugye attól is függ minden, hogy lesz e az oltásnak valami mellékhatása. Előfordulhat, hogy egész nap feküdni fogok, mint ahogy ez megtörtént már a második oltás után. De miután négyen is kapunk oltást, az is lehet, hogy a többieket kell majd ápolgatni. És természetesen az is lehet, hogy buzogni fog bennem a tettvàgy. 

Addig még holnap hajnalban dolgozni megyek, és itt sem fog ártani, ha buzog bennem a tettvàgy, mert van bőven tennivaló.

Kedd

 A tegnapi és a mai nap felért simán négy nappal is, legalábbis tennivalók szempontjából. Nagyjából három ember helyett dolgozom, és természetesen Murphy úr is ott ólálkodik, mert folyamatosan történik valami, amit azonnal le kell reagálni, megoldást találni, stb, stb. Az biztos, hogy legalább az idő nagyon gyorsan telik emiatt. 

Megérkezett ma a csomagom a bonprixtől. Izgultam miatta, mert rendeltem egy dzsekit is, és nem voltam benne teljesen biztos, hogy a méretét jól sikerült belőni. Semmi extra, egy egyszerű fekete. Gondolkodtam valami színesebb verzión, mert tetszik egyébként másokon, de végül inkább maradtam ennél, mert szerintem azokban nem lennék teljesen én. Szeretem a feketét, és jól is áll nekem szerintem. Rendeltem két garbót is, az egyik sárga, a másik piros, úgyhogy azért lesz szín is néha rajtam. Szerencsére minden méret pont jó, nem kell visszaküldenem semmit (hogy utáltam volna).A dzseki jó meleg is, ami must már azért elkél. 

Rendeltem egy csősálar is, ilyenem még nem volt soha. Jó puha és meleg, remélhetőleg megtanulom hordani is. Mert pl azért nem hordok egy-két pulcsimat, mert a nyakam fázik benne. 

Hétfő

 Az iskolásoknak őszi szünet van, amire tegnap még Patrik is rácsodálkozott, amikor megjegyezte, hogy ó, nincs ám a fiúknak nagy bajuk, csak nincs kedvük suliba menni, így inkább a meccsre sem jönnek. Mire felvilágosítottam, hogy ez nem az hét, amikor ilyen eszközökre szükség lenne, mert egyébként sincs suli. Azt meg már tudják, hogy november kettőtől újra kötelező lesz a maszkviselés az iskolában (az övékében rendelték el), ami nem teszi őket túl lelkessé. Ha eljön az a pillanat, hogy nem lesz kötelező bejárni, akkor nem is fogom erőltetni. 

Nem nagyon tetszenek az elmúlt egy-két héten látott-hallott-olvasott hírek a vírus kapcsán. Megint nagyon sok a beteg, és egyébként itt mifelénk nem tesztelik az oltott embereket, pedig van bőven mindenféle tünetekkel náthás, torokfájós ember. Persze, nem minden covid, épp most nagyon könnyű megfàzni is, mert csak én vagyok olyan elvetemült, hogy a fázós lábamon már vastag zokni van. De az nekem döbbenet, hogy akiknek taknyuk-nyáluk egybefolyik, a többségük vígan jár dolgozni, küldi a gyereket oviba. Egy sima bármit sem kell továbbadni senkinek, legalább ezt megtanulhattuk volna. Persze, tudom, könnyen dumálok, a táppénz kiesett jövedelem, stb stb (majd a mostani fizetésemen látni is fogom), de én ezt régen is nehezen fogadtam el. Ha időben otthon marad az ember, pár nap elég, később hetek lehetnek belőle, és az sokkal rosszabb. De ez nem fog változni. 

Újabban csodabogárnak számítunk ismerősi körben a harmadik oltással kapcsolatban is. Mert a többség "biztos, hogy nem" kéri. És ez lett a normális. Hogy nem kell. El tudom ezt fogadni, semmi bajom ezzel, ahogy azt is el tudom fogadni, hogy valaki egyáltalán nem kéri. Ez utóbbit nem értem, de nem az én dolgom érteni. Felnőtt emberek, minden bizonnyal alaposan megfontolták. De ugyanezt várnám visszafelé is. Elfogadást az én véleményem iránt. Aki megkérdezte, hogy miért döntöttem így, annak elmondtam. Aki lehülyéz, meg közli, hogy most "kapom majd a kegyelemdöfést", hát neki meg inkább nem mondok semmit. 

De egyébként jó nap volt ma. Szépen sütött a nap, elindítottunk valamit, ami örömmel tölt el bennünket, és ezek az apró örömök visznek tovább mindig. 

Meccsnap

 Ma sem olyan volt, mint kellett volna, egyáltalán nem olyan játékot láttunk, amiért érdemes ott fagyoskodni a lelátón. Ennek ellenére ott voltunk, igaz, kicsit megfogyatkoztva, mert Erik ma reggel úgy ébredt, hogy nem érzi jól magát, fáj mindene, Roland pedig köhög. Így ők azt a bölcs döntést hozták, hogy nem jönnek. Elvileg ugye mindenki oltott, aki meccsre jár, és minden alkalommal ellenőrzik is a kártyát rendesen, de az ördög egy ideje nem alszik. És ha csak egy sima megfázás, arra sem hiányzott volna még az esti nulla fok körüli hőmérséklet. Egy gólnélküli döntetlenért meg nem is érte volna meg (mondjuk ezt előre nem tudhattuk) 

Én igyekeztem minden házimunkàval végezni a meccs előtt, rekordidő alatt mostam fel és pakoltam el a mosott ruhákat. Nagyon utáltam volna, ha itt marad, inkább összekaptam magam. 

A meccs előtt viszont hatalmas sikerélményem volt, mert a nap szurkolója játékot ezúttal én nyertem meg. A telefonom képernyőjén villogott, hogy te lettél kisorsolva, az Aréna kivetítőjén ott volt a nevem, és még fel sem fogtam, már írtak is páran a messengeren azok közül váz ismerősök közül, akik ott voltak, hogy gratuláljanak. Rég nyertem már fradis játékon, és tök jó érzés volt. A következő hazai meccsen (gondolom nem az El meccs, hanem bajnoki) a VIP szektorba van jegyem másodmagammal. 

Október 23

Ma nem írok semmit, csak megosztom Márai Sándor versét. Tisztelet a Hősöknek. 🇭🇺

Mennyből az angyal 

Mennyből az angyal menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony,
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény lángol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, aki eladta,
Aki háromszor megtagadta,
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta,
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekszenek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mi végre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Mért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: "Elég volt."

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik, mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?...

Angyal vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- a gyermek, a szamár, a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik - mennyből az angyal

Péntek

 Ma is hajnalban mentünk, nagyon fura, hogy ez a hajnali háromnegyed öt, amikor indulunk, gyakorlatilag sötét éjszaka lenne. És ez csak rosszabb lesz az óraátállítás után. Jó sok dolgom volt, mint ahogy egész héten is. Most mondjuk ez egy olyan hét volt, amikor ezt nem bántam, jól be tudtam osztani az időmet, minden nap sikerült mindent befejezni is. Voltak apró sikerélményeim is, és ez természetesen jólesett a lelkemnek. 

Ma kettőkor jöttünk haza, rögtön be is mentünk a boltba, hogy elkerüljük a tömeget. Azért voltak így is elegen, de egész gyorsan végeztem. Végre eljutottam a dm-be is, komoly készletet szereztem be pattanás kezelő mindenféléből, mert most már aztán borzasztóan unom, hogy úgy néz ki az arcom, mint akinek még egy feje nő az orra mellett. 

Balázs ma csapatépítöre ment a kollégáival, én pedig takarítottam délután. Most volt hozzá kedvem is, így elég sok mindent megcsináltam. Maradt még azért holnapra is, feltéve, hogy akkor is lesz kedvem 

Csütörtök

 Vagy kispéntek. Kinek mi esik jobban. 

Jó korán kezdődött ez a nap is, még bőven sötét volt, amikor már dolgoztunk. Nagyon nem szeretem a korán kelést, viszont nagyon szeretem azt az időszakot, ami öttől fél nyolcig van. Nagyon sok mindent meg tudok ilyenkor csinálni, nagyon hatékony tudok lenni. Nem is értem, miért nincs annyi rugalmasság a munkáltatókban, hogy lehessen egyénre szabott munkaidö. Mert van, aki például 12 és 14 óra között a legjobb, van, aki csak nyolc után. Persze, tudom én, hogy ha ez a munkavállalókra lenne bízva, abból lenne őskáosz, de talán csak eleinte. 

Van egy borzasztóan csúnya pattanásom az arcomon. Nem piszkálom, nem nyomkodom, csak kenegetem, de naptól napra csúnyább. Utálom. 

Voltam ma masszázson, nagyon jó volt. A talpaim meg a lábaim teljesen újjászülettek. 

Szerda

 Teljesen unalmas szerdai nap volt. Mondhatnám úgy is, hogy ez is csak egy unalmas hétköznap volt. Annyi azért történt, hogy készen lett az autónk, és most megint szép csendes menet közben. 

Voltunk délután a vision expressben, must Balázs szemét kellett megnézni. Az egyik szemével távolabbra már nem lát olyan jól, mint eddig. Kicsit valóban romlott. Nála is felmerült a bifokális lencse, de nem vállalta be ő sem még. 

Holnap végre megyek masszázsra, már várom, mert a lábaim nagyon furcsák napok óta már. 

A csudába

 Ma is egy olyan meccsnap volt, amitől nem lettünk boldogok. Megint kikaptunk. És ez most már a sokadik csalódást okozó meccs. De hát most ez van. Nyilván nem szólhat mindig minden a felhőtlen örömről, és sikerekről. Jó lenne pedig. 

A kocsink szerelőnél van, nem is lett kész ma. Nincs nagy baja, szerencsére, csak a keréknél zörög valami. Nem értek hozzá, úgyhogy nem is okoskodok ide semmit. Holnap már biztos készen lesz. 

Egyébként meg nincs egy kicsit sem hangulatom semmihez. Legszívesebben téli álmot aludnék máris. 

Csak egy hétfő

 Végtelennek tűnő körforgás ez, hogy mindig jön a hétfő, amikor újra menni kell dolgozni, és ott is mindig olyan kiszámítható minden. Ugyanazok a problémák, csak egyik héten piros körrel jelöljük, a másik héten még zöld háromszöggel, fenntartva ezzel a fejlődés illúzióját. Rosszabb napjaimon borzasztóan zavar ez, és fel tudnék robbanni tőle, máskor, amikor nagyvonalú vagyok és jókedvű, akkor csak legyintek. Az mindenképpen vigaszt nyújt, hogy vagyok még annyira fiatal, hogy részese leszek annak, amikor eljön az idő, és muszáj lesz valódi változást elérni. Arra meg külön trenírozom magam, hogy amikor majd itt tartunk, ne legyek kerékkötő. 

A fiúk fáradtak, most azért már szemmel látható jelei vannak annak, hogy az iskola ténye mellett az is fárasztó, hogy milyen régóta nem töltöttek már ennyi időt ilyen fegyelmezett, szabályozott közegben. Ma megint téma volt az esetleges online oktatás, Roli kissé vágyakozva jegyezte meg, hogy nem is bànná. Pedig nincs semmi gondja, jó jegyei vannak (épp ma számolt be róluk, csak azért tudom) . 

Erik kicsit elveszettnek tűnik most, mint aki sehol sincs jó helyen. Ez az utolsó iskolai éve várhatóan, egyelőre nem látom magam előtt őt jövő ilyenkor. De biztos vagyok benne, hogy ki fog ebből lábalni, csak még nincs hozzá kellő motiváció. 

Patrik pedig csendes magányában dolgozik itthon, kicsit fura és agyatlannak tűnő időbeosztásban, de ő szereti csinálni. 

Az úgy volt..

 ..hogy ezt a vasárnapot majdnem teljes egészében ellógtam. Na jó, minden ki van mosva, és minden a szekrényekben van, és azért az sem volt gyenge mutatvány...öt adag ruha (a nyolc kilós mosógépben), az egész heti zokni mennyiség. De ezen kívül aztán nem erőltettem meg magam. Megnéztem, ahogy a napfény szépen eljátszik a porszemcsékkel itt-ott, de semmi kedvem nem volt porrongyot ragadni. Pedig a glamour napok keretében beszereztem ezt az új csodaizét a portörléshez (swiffer), de még csak a pókhálókat szedtem le vele. 

Még főznöm sem kellett, mert Balázs születésnapja alkalmából apósom.meghívott minket ebédre. Az első verzió szerint elmentünk volna valahová, de már akkor, amikor kiderült, hogy Balázs ezen a hétvégén kettőből két napot dolgozik, sejtettem, hogy ez nem így lesz. Igaz, nekem az volt a gondolatom, hogy elhalasztjuk, de végül csak házhoz rendelés lett belőle. Így is jó volt egyébként, mert annyira azt nem bánom, hogy nem kellett azon agyalni, mit vegyek fel. 

Nem vágyom a holnap reggelre, mert ebben a semmit csinálós kedvemben sokkal jobb lenne itthon. 

Meccsnap

Megmondom őszintén, egész héten vártam ezt a ma délutáni meccset, mert tudtam, hogy ma itt végre megint együtt leszünk, úgy, hogy közben senki nem dolgozik, nem kell másra is figyelni. Azt gondoltam (és szerintem velem együtt nagyjából még minden fradi szurkoló), hogy lesz egy jó kis gálameccs, ahol rengeteg gólt fogunk rúgni. 

Nos, az a rész legalább jó volt, hogy tényleg zavartalanul együtt voltunk. Illetve inkább csak együtt voltunk. Mert az azért megzavart mindenkit, hogy igen rövid idő alatt az ellenfél vezetett két góllal is. Kihordtunk lábon több infarktust is, kaptunk pár idegrohamot, és végül kikaptunk.

És csak azért nem akkora csalódás ez az egész, mert legalább együtt voltunk. 

Péntek

 Hú, micsoda hideg volt már reggel. Egy kicsit sem esett jól, hogy mínusz egy fokban kellett mennem dolgozni. De legalább itt nem esett a hó. Lehet, hogy ha az ajtón kilépve szembetalálom magam valami hófélével, vissza is fordultam volna. 

A munkaidő viszonylag gyorsan eltelt, volt mit csinálni ma is, de azért érződött, hogy mindenkinek péntek van. 

Mire hazaértem, már fájt a fejem, azt gondoltam, hogy csak éhes vagyok, és ha eszek valamit, akkor el is múlik, de sajnos csak rosszabb lett, úgyhogy a végén a péntek délutánt arra pazaroltam, hogy ágyban fekve vártam, hogy végre elmúljon a fejfájás. 

Csütörtök

 A mai nap is korán kezdődött, hajnali ötkor már a munkahelyi asztalomnál ültem, és bőszen számoltam a reggeli statisztikához az adatokat. 

Ez a lendület kellett is egész nap, rengeteg dolgom volt. Mondjuk ilyenkor valahogy visz magával a lendület, és nem is érzem, hogy fáradt vagyok. Jó, néha vannak kisebb hullámvölgyek, de olyankor iszom egy kávét, és utána mehet is minden tovább. 

Patrik megérkezett Sevillából, hulla fáradtan, mert ma hajnalban sikerült csak ágyba kerülni, majd aztán négy óra alvás után indulni kellett. A repülőút jó hosszú volt, aludni nem tudott, úgyhogy mire fél ötkor felvettük a vasútállomáson, már szemmel láthatóan alig látott el kettőig. Kipakolt, evett, és aludt is estig. Gondolom most majd azért kell pár nap, amíg kipiheni ezt a pár napot, bár holnap már dolgozik. 

Azért az jó, hogy holnap már péntek, bár a hétvégénk.elég fura lesz, Balázs mindkét nap megy dolgozni, és mindkét nap délután van programunk is. Neki semmiképpen sem lesz pihentető ez a két nap. Szerencsére holnap viszont ő nem dolgozik, így kicsit tud pihenni is. 

Így jár

 Aki este tizenegyig focimeccset néz, és még utána megy fürdeni, természetesen az épp aktuális könyvvel a hóna alatt, az bizony hajnali négykor, amikor kelni kell, máris érzi, hogy ez a nap borzalmasan hosszú lesz.

Délelőtt még egészen jól bírtam, de aztán dél körül rendesen odavoltam már. A helyzetet súlyosbította, hogy egész nap nagyon fáztam. Ezt meg ugye kipihent állapotban is nehezen viselem. Egytől még tartottam egy két órás rögtönzött tájékoztatót a munkámról új kollégáknak. 

Ötre fodrászhoz mentem, amit tegnap még nagyon vártam, ma meg semmi kedvem nem volt hozzá már. De persze mentem, és most már tök jó, hogy befestette és levágta a hajamat. 

Most meg alig várom, hogy sorra kerüljek a fürdőben. 

♥️

 Nézem az arcot, amit ugyanúgy ismerek, mint a sajátomat. Làtom a szarkalábakat a szeme körül, amik úgy lettek, hogy minden pillanatban együtt voltunk. Látom az ősz hajszálakat, amikkel ő sokkal nehezebben barátkozik, mint én. Nekem tetszik, ahogy a szinte fehér borostája is, de ő mindig gyorsan leborotválja, amikor már nagyon látványos. Nézem a kezeit, amik olyan sok mindent voltak képesek megtenni már. Nézem a szemeit, amikben még mindig el lehet veszni, a mosolyt a szája szegletében, a kis zavart tekintetét, amikor váratlan helyzetben találja magát. Minden rezdülését ismerem, minden pillantásából tudom, mire gondol, hogyan fog reagálni. 

Éppen ma 45 éves. Huszonnyolcadszor ünnepeljük együtt a születése napját. Minden nap emlékezetes volt, és minden itt van bennünk. 

45 évesen is ugyanolyan szerethető, mint 17 évesen volt. És én remélem, hogy még majd legalább ugyanennyi szülinapot ünneplünk együtt, mint amennyi idős ő most. Cuki öreg pár leszünk. ♥️

Érdekes

 Van olyan, hogy az ember kattog egy csomó mindenen, és aztán szembejön ez: 

Én hiszek ezekben, és egy csomó minden értelmet nyert, amit mostanában nem tudtam hova tenni. 

És ma megint új körmeim is lettek. Igazán egyedi, mert minden egyes szín úgy lett kikeverve több színből. Szeretem. 

Vasárnap

 Olyan igazi őszre ébredtünk ma. Esett az eső, hűvös is volt.. Gondoltam is magamban, hogy a legjobb, amit ilyenkor lehet tenni, hogy elutazik az ember valami jó meleg helyre, még egy kicsit élvezni a nyarat. Patrik pontosan ezt tette ma délután. Négy óra előtt tíz perccel indult a repülő, hét óra után valamivel jelezte, hogy megérkeztek, huszonkilenc fokba, és szikrázó napsütésbe. Hát azért ez micsoda jó dolog. 😊

Itthon eközben a fiúk megnézték a forma 1-et, én megcsináltam a szokásos takarítást, ágynemút cseréltem, vacsorára goffrit sütöttem. 

Este még gondoltam egy merészet és mégis becsatlakoztam az egyik fradis messenger csoport online beszélgetésébe. Jót beszélgettünk, mindenféle témában, és jól el is ment az idő, fél tizenegykor vettem ki a fülhallgatót a fülemből. 

El is gondolkodtam azon, hogy vajon ha lenne ilyen online blogeste, vajon hányan vennének részt rajta..

Van pár dolog

 Amit át kell gondolnom, mielőtt leírom őket. Ha egyáltalán valaha ez meg fog történni. Mert akárhogy is, azért az utóbbi időben elég gyakran mérlegeltem, mielőtt valamit leírtam. És ez így nincs jól. Sosem voltak tabuk, sosem akartam cenzúrázni magam, mégis megteszem. Gondolatban bevallom, búcsúzkodom a blogvilágtól, de persze nem megy. Hozzàmnőtt, ennyi év alatt olyan sok mindent kaptam itt, amit nehéz csak úgy itthagyni. Gondolkodom valami köztes megoldáson is, de a zárt blog nem tűnik opciónak. 

Na majd meglátjuk. 

Addig ma este szurkoljunk a magyar válogatottnak. Hajrá magyarok! ⚽🇭🇺

Glamour napok pipa

 Teljesítettem a rossmannos küldetést ma délután. Figyelmeztettem Balázst, hogy ne kapjon kisebb infarktust, amikor meglátja az sms-t, de persze kapott azért, amikor meglátta, hogy 43ezer forint volt a végösszeg. Az kicsit megvigasztalta, hogy egyébként kuponok nélkül majdnem a duplája lett volna, de azért persze ilyenkor mindig morog. Ez a pénzköltés dolog ez nagyon tud neki fájni. 😁 Ez gondolom ilyen férfiakba kódolt dolog, mert a fiúk is nagyon hasonlók. 

De még mindez előtt délelőtt valamiért ellenállhatatlan kényszert éreztem arra, hogy elmenjek a piacra. Nem vagyok egy nagy piacra járó, főleg mióta ebben a munkakörben dolgozom, mert lehetőségem sincs péntek délelőttönként ilyen időtöltésre. Meg persze azért sem, mert a legutóbbi alkalmak csalódást okoztak, hiába mentem, nem kaptam, amit szerettem volna. De ma valamiért azt gondoltam, hogy én most aztán megyek. Sokkal jobban is vagyok, jó idő van, legfeljebb sétálok egyet. Még menet közben megfogalmozódott bennem, hogy veszek paplant magunknak, ha ott lesz az az asszony, akitől anyukám már többször vásárolt ilyesmit, mert az agyamra megy, hogy ami van, kisebb, mint a huzat, és folyton igazgatni kell. 

Vettem paplant is (Roli szerint ez egy hülye szó, és huzatbavalónak kéne inkább hívni 😂), de nem is ez a legfontosabb. Hanem hogy végre szembetaláltam magam A kardigánnal, amit úgy nagyjából másfél éve keresek. Semmi extra, kötött, fekete, kapucnis, hátul kötővel. De hát végre..

Szerintem emiatt volt ez a kényszer bennem, hogy menjek oda. Azt azért még most nem mertem bevallani, hogy most akkor ehhez a kardigánhoz kéne nekem egy pár vékonyabb, színes garbó, vagy félgarbó.  Remélhetőleg nem két évig kell azt is  keresgélni. Mondjuk a fenti példa is mutatja, hogy nem érdemes megalkudni. 

Alakul

 Még nem vagyok egy házitündér, de ma már legalább főztem. Igaz, csak paprikás krumplit, és igaz, hogy az bőven elég is volt erőnlétileg, de nem kell nagyravágyónak lenni. Holnapra komolyan össze kell kapnom magam, mert ott vannak a rossmannos kuponjaim, amikkel a tervek szerint egy kisebb vagyont fogok otthagyni az üzletben, de spórolni is fogok nem keveset. Ha mindent meg tudok venni, akkor az idén már nem nagyon kell tisztítószerre és finomkozmetikai szerekre költeni. Kivéve, ha valamit elfelejtek. Erre is van esély. 

A hétvégére nincsen semmi terv, valószínűleg majd itthon leszünk, és pihen mindenki. Patrik vasárnap utazik megint, ezúttal Sevillába. Nem mondom, hogy nem irigylem érte, merthogy ott 30 fok körül van a hőmérséklet, és azt nagyon bírnàm én is. Azt nem tudom, hogy ez lesz e az idén az utolsó utazása, vagy még esetleg tervez valamit. Járt már az idén Németországban, Csehországban, Görögországban. És Magyarországot is bejárta rendesen, nincs oka panaszra. (mondjuk a panaszkodás nem jellemző egyik gyerekemre sem) 

Valamelyik nap én is láttam egy tiktok videót egy, a Mátrában lévő vendégházról, fürdődézsával, elképesztő gyönyörű helyen. El is játszottam a gondolattal, hogy meglepem magunkat egy hétvégével ott, de aztán mire ide jutottam, már nem találtam meg a videót, hogy utána tudjak nézni. De ha legközelebb belebotlok, azonnal utána fogok nézni. 

Csak punnyadás

 És más semmi. Tök jóban vagyok a kanapéval, és az ágyammal. Mindkettő mellett van egy-egy kupac papírzsebkendő, mikor épp hol talál rám az éppen aktuális tüsszögés roham. Szerintem életemben nem tüsszentettem még ennyit, mint az elmúlt napokban. Roli, aki ma csatlakozott hozzám a lógósok táborában már javasolta, hogy húzzam a strigulákat, vajon mennyi lenne a végeredmény egy nap alatt. Neki szerencsére még (és remélhetőleg így is marad) nincs nagy baja, de ő is fújja az orrát, és kicsit fáj a torka, így felelősségteljes döntéssel ma reggel már nem ment suliba. 

Ezek a nap fontos történései. Nem főztem, ma is rendeltük a kaját, mosni is csak azért mostam két adagot, mert nagyjából öt perc erőfeszítést igényelt, és legalább úgy éreztem, hogy van valami haszna is annak, hogy itthon vagyok.

Egyébként nem nekem való ez így. Legalább lenne már egy kis erőm, hogy mondjuk ne csak a fekvés essen jól. Majd talán holnap. 

Amiket mostanában olvastam

 

Fábián Janka az egyik nagy kedvencem a magyar írónők között. Még nem volt olyan könyve, amit ne szerettem volna olvasni, bár a Lotti öröksége című kicsit nehezen "érkezett meg" hozzám, majdnem a könyv háromnegyedénél tartottam, amikor végre magával sodort. 

Kate Hewitt olyan stílusban ír, mint Jodi Picoult, elképesztő érzelmi hullámvasút eddig minden könyve, amit olvastam tőle. Most épp az ő Emlékedböl élek könyve van soron. 

Az auschwitzi könyvtáros történetét akkor olvastam, amikor Roli ott volt. Szürreális élmény volt, hogy ő küldte a képeket, és a könyvben rendre megjelentek a helyszínek. Rengeteg könyvet olvastam már, ami ebben a korban játszódik, szívszorító és fájdalmas emberi sorsok elevenednek meg ezeken a lapokon, biztosítva, hogy soha, senki ne felejthesse el őket. 

Az egy lépés a boldogság című könyv nagyon érdekes olvasmány volt. Külön feldühített, amikor azt éreztem, hogy egy borzasztó tragédia mintha csak mellékszálként lenne felhasználva, még szerencse, hogy érdekelt a folytatás is (meg egyébként sem hagyok félbe könyvet), mert így legalább kiderült, hogy téves volt az akkori következtetésem. 

Milly Johnson pedig egy bűbájos írónő, sokadik könyve ez már, ami kikapcsolt a hétköznapi semmiségekből, és elrepített egy másik világba. Nagyon jól bánik a karaktereivel, az ember olvasás közben simán befogadja egyiket-másikat a baráti körébe. 

Engem továbbra is sokkal inkább kikapcsolnak a könyvek, mint a filmezés, és még minden este legalább egy órát töltök emiatt a fürdőszobában (és ezért alszom olyan keveset)

Akkor ennyit erről

 ...a hétről, legalábbis munka szempontjából. Már tegnap este is éreztem, hogy nem teljesen oké minden a felső légútjaim tekintetében, de nem tűnt vészesnek a dolog. Reggel is úgy ítéltem meg, hogy ugyan kicsit hallani a hangomon, de vállalható ez (maszkban), se hőemelkedés, se torokfájás.

Hát ez így is volt pár órán keresztül. Aztán szépen, fokozatosan rosszabb lett a helyzet, időnként rám tört egy-egy tüsszögés roham, ami borzasztóan kellemetlen volt, de még délután egykor is voltak olyan félóráim, amikor olyan volt, mintha mi sem történt volna.

Mostanra azért már kicsit jobban átvette az uralmat ez a nyavalya, úgyhogy a józan paraszti eszemre (meg Balazsra) hallgatva holnap már nem megyek. Nem kell kísérteni a sorsot. 

Meccsnap

 Ma is meccsnap volt, Pakson. Már megvannak a jegyek kb két hete, de azért kicsit izgultunk, hogy vajon ezt is ki kell hagynunk, vagy ezen már ott tudunk lenni. Kicsit rezgett a léc, de szerencsére végül fent maradt a helyén, és elindultunk. 

Nem először járunk Pakson, és valamiért szeretünk ide jönni. Pedig nem feltétlenül vendégbarát a stadion, a vendégparkoló konkrétan a város szélén a kukoricaföld mellett van. Cserébe nem kevés autó fér itt el, mondjuk ide mindenki kocsival jön. Túl van már ez a stadion is a felújításon, de elég retro maradt, nem esett át azokon a ráncfelvarrásokon, amin a legtöbb társa. De éppen ez a kicsit "falusi báj" (a jelző pozitív, senkit nem bántok vele) teszi különlegessé. Itt is olyan népünnepély jellege van a Fradi meccseknek, a helyiek közül is nagyon sokan fradisták. Ami még vonzóvá teszi, hogy itt mindig arra lehet számítani, hogy lesz egy jó kis küzdős, hajtós meccs, ahol mindenki gólokat akar szerezni. 

Így volt ez ma is. Voltak gólok, volt elvett gól, volt visszavont sárga lap, volt tizenegyes, volt kiállítás, volt jó hangulatú szurkolás, és a végén lett egy 1:3-as végeredmény, így most a mi csapatunk megint ott van a tabellán, ahová való..az első helyen. 

Mi pedig megint szereztünk egy jó közös élményt, találkoztunk barátokkal, jól éreztük magunkat. 

Szombat

 Egy újabb olyan nap, amikor csak rémesen unalmas dolgokról tudnék írni, mert nem történt semmi. Ami történt, az az, hogy olyan migrénnel ébredtem, hogy a fal adta a másikat, és vissza kellett feküdnöm kávé és gyógyszer után. Nem pont ilyen szombat délelőttre vágytam, még akkor sem, ha egyébként nem volt semmi különös tervem a mai napra. 

A felnőtt fiaink buliznak, ki itt, ki ott. Patrik nemrég jelezte, hogy mégsem jön haza ma, mert még nem ért oda mindenki, akit várnak. Fogalmam sincs, hova várják ezeket a valakiket, de nem is ez a lényeg, hanem hogy jelezte, ne várjuk. 

Roli kiélvezi, hogy egyedül maradt, és a FIFA 22-ben menedzseli egész este a fradit. Egészen elképesztő üzleteket köt. 

Péntek

 Egy húzós hét utolsó munkanapja volt ma. Végre. Semmi sem volt ma sem egyszerű, sőt, a helyzetet bonyolította csak, hogy még csőtörés is volt. Hát mit ne mondjak, megkönnyebbülés volt végre hazajönni. Kicsit aggódtam, hogy addig fajul a dolog, hogy be fog görcsölni a vesém, de szerencsére nem történt ez meg. 

Balázs na itthonról dolgozott, mert ilyenkor a hónap első napjaiban a fizetéseket számolja, nincs idő betegeskedni. Természetesen már az is jó volt neki, hogy legalább itthonról tudta ezt csinálni, mégis kényelmesebb volt, mint bent percenként orrot fújva. Kicsit azért jobban van, ha minden igaz, akkor szerintem egy-két napon belül túl is lesz rajta. 

Nekem olyan semmilyen kedvem van, egy csomó mindenen jár az agyam, de leginkább csak felületesen.