Körmös nap

 A mai napban az volt az egyik jó, hogy plusz órák miatt korábban jöttünk haza. 

A másik pedig, hogy voltam körmösnél, és ha már itt van a jó idő, akkor lett ilyen tavaszias hangulatú körmöm. 

Szerda

 Ma voltam üzemorvosnál kora délután. Én ugyan nem aggódtam, de a kollégák elárulták, hogy ők azért kicsit kétségbe voltak esve, hogy mi lesz velük, ha nem lesz jó a vérnyomásom, és nem enged dolgozni tovább. Egyébként ott is magas volt, elsőre is, aztán mondta, hogy lazítsak, sóhajtsak párat. Másodszorra magasabb lett, mondtam is neki, ne mondja, hogy lazitsak, nyugodjak meg, mert nem vagyok ideges, de ettől leszek .. Harmadszorra még mindig 160/99 volt, de ott elengedte a méricskélést. Megbeszéltük menet közben, hogy volt már ilyen, és akkor is voltam a háziorvosnál, majd most is elmegyek. Minden mást rendben talált, így majd csak jövő ilyenkor találkozunk. Így mindenki megnyugodhatott, bár a probléma nem oldódott meg, de majd foglalkozunk azzal is. 

Munka után voltam az okmányirodában (vagy kormányablak?), le fog járni a személyim, de nem várom meg azt az időpontot, mert lesz mostanában olyan ügyintézésem, amihez kelleni fog. Nem lenne célszerű nem új személyi igazolvánnyal csinálni. Nagyon gyorsan végeztem, nagyon kedves volt mindenki, pedig úgy mentem, hogy vajon bejutok e, mert hiába szerettem volna időpontot foglalni, nem volt szabad, csak március végére. De gondolom valahogy úgy van beállítva, hogy délutánra nemigen lehet foglalni, legyen hely azoknak is, akik csak így mennek, mint most én is. 

Most pedig még nézzük a Debrecen -Fradj kupameccset, már a hosszabbítás második félideje van, nemsokára tizenegyesek döntenek majd valószínűleg. Meglátjuk hogy alakul..

Kedd

 Megmondom őszintén, már volt időm bőven barátkozni azzal a gondolat, hogy akkor most azok az éveim következnek, amikor nem csak több erőfeszítés kell tennem saját magamért, és másképp kell magamra gondolni, de időnként előfordul az is, hogy egyszerűen csak átveszi az irányítást a belső hatalom. De azt hiszem, ehhez nekem a világ összes ideje sem lesz elég. Az lehet, hogy a saját makacsságom, korlátaim és meggyőződéseim is sok nehézséget jelentenek, de azért helyenként már ezekből is engedtem. Azt még azért mégsem gondolnám, hogy akkor most gyakorlatilag újra kellene saját magamat alkotnom, de már magam sem tudom mi is lenne jó. Egy biztos, életemben nem volt még ekkora teher nőnek lenni, mint mostanában. Minden arról szól, hogy éppen mit miért és hogyan befolyásol az, hogy éppen vajon hogy állnak a hormonjaim. Ami egyébként csak teória, mert nem lehet normálisan mérni, és egyébként sincs semmi összehasonlítási alap. Honnan is tudnánk, hogy vajon milyen volt régen, amikor soha fel sem merül még csak hasonló vizsgálat sem. 

A legtöbb, amit tehetek magamért, hogy hallgatok az ösztöneimre, és a lehető legtöbb olyan dolgot megtenni, ami jó nekem. 

Ezek mentén ma délután munka után még könyvtárban voltam. Nem volt teljes az élmény, pedig Balázs bevállalt velem egy sétát is (és ez mindig jó), az egész napos vérnyomás mizéria azért éreztette a hatását, nem tudtam ott sem teljesen kikapcsolni, de sokat segített a könyvek illata, és az ottani, semmivel össze sem három nyugalom. 

Majd holnapra is kitalálunk valamit..

Jól kezdődik

 Ez a hét. Már eleve nagyon furcsa volt reggel felkelni. Nem az a szokásos jajj, tudnék még aludni érzés, hanem valami egészen fura, nagyon ólmos fáradtság. 

Aztán délelőtt többször is jó kótyagos volt a fejem, de ezt ráfogtam arra, hogy nem ittam még eleget. 

Itthon megmértem a vérnyomásomat. 141/98. Najó, hát kicsit lefekszem, biztos az időjárás, meg a hormonok..egy óra fekvés után 152/104. 

Pedig amúgy nem mondanak, hogy rosszul érzem magam. Igaz, azt sem, hogy minden jó. Azért kicsit most megijedtem. 

Szerdán üzemorvoshoz megyek. Ilyen vernyomatr mér, kitér a hitéből is. Bízom benne, hogy holnap már nem ilyen lesz, és csak valami átmeneti zűrzavar. 

Vasárnap

 Az így pár nap után már biztos, hogy nagyon jó döntés volt ez a szőnyegmentesítés. Egészen más levegő van a szobákban, sokkal jobb. Úgy tűnik, valamennyivel kevesebb a por is, ami ráadásul sokkal gyorsabban és hatékonyabban eltüntethető egy porszívózással. Roli már most sokkal kevesebbszer fújja az orrát, pedig egy ideje már borzasztóan sokszor (és nagyon idegesítően) trombitált. 

Ma sétáltunk egyet délelőtt a boltba, aztán végül, mivel Balázs és Roli visszavitték a két bontatlan csomag laminált padlót a Diego-ba, a Burger King főzte az ebédünket. Na jó, nem teljes egészében, mert csak szendvicset hoztak, amihez az airfryerben sütöttem krumplit, Balázsnak hús is ott sült, ő nemigen eszik ilyen helyről, vagy legalábbis nagyon ritkán. De jó volt így is, szeretem az ilyen gyorsan elkészülő ebédeket. 

Délután megcsináltam a szokásos vasárnap délutáni takarítást, végre a könyveket is visszapakoltam a helyükre. 

Meccsnap is volt, nem is akármilyen. Most csak tévén keresztül drukkoltunk, de a csütörtöki csalódottság után alaposan kárpótoltak mindenkit. Öt gólt rúgtunk Újpesten. Ez a győzelem mindig édesebb az összes többinél. 

Ha szombat

 Akkor együtt ebédel a család teljes létszámban. Ma kicsit későn, mert Balázs dolgozott, és ő ugyan többször is mondta délelőtt, hogy ne várjuk meg, együnk nyugodtan, de senki nem hallgatott rá, nem volt kérdés, hogy majd akkor lesz ebéd, amikor mindenki itthon lesz. 

Párszor már eszembe jutott, hogy hogy is lesz ez akkor, amikor majd egyszer talán lesz olyan is, hogy mindenki hoz magával még egy embert, mert most is jó nagy edényekben főzök, jókora mennyiségek fogynak mindenből. De természetesen meg fogom oldani azt is, mert ugyan a főzés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de az majd egy tök Mád helyzet lesz már. Úgy gondolom most, hogy úgy lesz, hogy már előtte nap is arra fogok készülniük, hogy másnap mindenki haza érkezik. Szerintem minden lányt szeretni fogok a fiaim mellett, mert az alap nálam, hogy aki a gyerekeimet szereti, azt én is szeretem. 

Na de jó messzire szaladtam előre, ezek egyelőre csak álmok, képzelgések. 

Patrik nem sokat mesél arról, milyen nélkülünk, de mindig megerősíti, hogy minden rendben. Amiben bizonytalan, azzal kapcsolatban felhív, vagy ír messengeren, és megkérdezi, minden mást megold. Mondjuk sejtettem, hogy így lesz, elég talpraesett gyerek volt mindig is. 

Végre kipakoltam az összes zsákot. Meg vagyok elégedve, mert még maradt hely is a szekrényben úgy is, hogy a mi szobánkban a komód egyik feléből is átpakoltam a meccsre járós ruhàinkat. 

Holnap még a könyveket is visszapakolom, és kész minden. Mondanám, hogy egy darabig látni sem akarok semmi pakolni és takarítani valót, de ismerve magunkat, két hét múlva már majd a következő valamit tervezgetjük. 

Péntek

 Három óra alvás után mentünk dolgozni, és meg is beszéltük, hogy legközelebb akkor megyünk ilyen későn kezdődő meccsre, ha másnap tudunk szabadságra menni. Most is tervben volt, csak mire meglett a hivatalos időpont, Balázs kollégája már lefoglalta a repülőjegyeket. De semmi gond ezzel, csak már nem megy olyan könnyedén sem az ébredés ilyen kevés alvás után, sem végigcsinálni a következők napot. 

Munka után kettőre temetésre mentünk. Most nem családtagtól szerencsére, hanem egy kedves ismerőstől búcsúztunk. Nagyon megható polgári szertartás volt, már az első zeneszám alatt sem bírtam könnyek nélkül, és aztán, ahogy a szónok elbúcsúzott tőle a két fia nevében, hát teljesen kikészített. Minden mondatból áradt, hogy mennyire szerették egymást ő és a gyerekei. 

Ezek után alig vártam, hogy itthon lehetőségem legyen egy kicsit ledőlni a kanapéra, már fájt nyitva tartani a szememet. Aludtam is kb másfél órát, utána még nekiálltam végre Erik szobájából is kihozni a hét elején óta ott parkoltatott zsákokat. Napok óta össze van szerelve már a szekrény, ahová el kellett ezeket a holmikat tenni, de még eddig nem volt időm rá. 

A zsákok kipakolása kapcsán rájöttem, hogy Balázsnak már megint igaza volt, és az a két paplan, amit nem használtunk már vagy három éve feleslegesen foglfljs nálunk a helyet, úgyhogy szerintem holnap elvisszük adományba. Nincs baja, csak nekünk már nincs rá szükségünk. 

Meccsnap

 Nem túl nagy reményekkel vágtunk neki azért ennek a mai Konferencia Liga meccsnek, de szurkolóként mindig az a dolgunk, hogy akkor is ott legyünk a csapat mögött/mellett tizenkettedik játékosként, ha alig van esély is bármire. 

Este kilenckor kezdődött a meccs, teltház volt ennek ellenére is. Az ilyen meccsek különlegesek, mindig van egy plusz emiatt. Ezúttal csak nekünk, szurkolóknak volt különleges, a csapatunkon nem látszott, hogy ugyanazért küzdenének, amiért mi is ott vagyunk a hétköznap késő esti időpont ellenére. 

Így aztán most véget is ért a Konferencia Liga sorozatunk. Látva a mai játékot, jobb is ez így, egyelőre nagy még ez a kabát, nőni kell még hozzá, erősödni, fejlődni. 

Emlék lesz ez a kupatavasz is, ha nem is túl édes emlék, de nem csak a szépeket őrizzük. 

A bajnokságban és a Magyar Kupában folytatjuk tovább. 

Szerda

 Ez a szerda több mindenről is lehetne nevezetes, de igazából nem is lehet nevezetességeket kapcsolni hozzá. Hacsak azt nem, hogy reggel mondták a rádióban, hogy megérkezett az első gólya Akasztóra. Na, ő már remélhetőleg tud valamit, és nem véletlenül érkezett. 

Apropó, rádió...reggelente szokták hallgatni a kollégák az irodában a Rádió1-en Balázsék műsorát. Van Balázsnak az az erőltetett nevetése, amitől falra tudnék mászni, és ez nagyjából negyed óránként hallható. Ismerek egyébként személyesen is ilyen embereket, akik tudnak ilyet. Engem nagyon taszít, mert azt feltételezem magamban, hogy egyébként sem őszinte. De gondolom találkoztatok már a jelenséggel ti is. 

Délután voltam fodrásznál, kellett festeni is már, meg ráfért egy igazítás is minden téren. 

Addig a fiúk összerakták azt az egy maradék szekrényt. Kicsit fura az új helyén, de nem néz ki rosszul. Pénteken majd elpakolok végre mindent a helyére, és akkor lassacskán eljutunk megint egy rendezettebb lakáshoz. Az idén még ilyen nem is volt. De érdemes volt kicsit áldozni, bevállalni a káoszt, mert most sokkal szebb lett megint minden. 

Sunyi hétfő

 A tegnapi szabadságon töltött nap kissé összezavart mindent, így aztán ma többszörös is azt gondoltam, hogy ma hétfő van. Többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez ma ilyen sunyi hétfő, ami tulajdonképpen kedd. 

A délelőttöt egy maratoni megbeszélésen töltöttem. Nagyon nem szeretem ezeket, mert már régóta nem hiszek abban, hogy valóban érdemes több órákat beletenni ezekbe. Hiába vannak jó ötletek, valahol mindig elakad az egész. Arra jó volt, hogy már délben úgy érezzem magam, mint egy kifacsart mosogatórongy. 

Egyébként ezen kívül semmi említésre méltó nem történt. A kocsinkban kicserélődött az összes szűrő, meg olaj, meg ami még szükséges volt, így most már efelől is nyugodtak lehetünk. 

És kész

 Na most úgy vagyok vele, hogy egy darabig ne lássak semmiféle kuplerájt, port, takarófóliát, festő hengert, mert sikitani fogok. 

Egyébként is nehezen viselem az ilyenfajta felfordulást, ilyen rövid idő alatt kétszer egymás után meg már bőven túl van minden határon. Mondjuk az a nagy lakás átka, hogy még csak a lakás fele van készen, de a másik felére már "csak" a festés vár majd. Valamikor. Talán még az idén. 

Reggel korán keltünk, mert még ki kellett hozni a szobából a bútorokat, de már úgy volt előkészítve minden, hogy alig fél óra elég volt. Balázs a tegnapi szőnyegfelszedés után egész éjjel orrot fújt, és még a délelőtt nagy része is így telt, mintha a parlagfűszezon kellős közepén lennénk. Most vagy a szőnyegben volt egy rakás lappangó pollen, vagy időközben a por is komolyan betársult az allergének közé, nem tudom. Aggasztó volt a helyzet, egy kicsit el is küldtem tíz óra körül Roli szobájába lefeküdni. Addigra már vett be gyógyszert, evett fagyit, gondoltam talán még egy fél óra nyugalom hiányzik ahhoz, hogy jobban legyen. Szerencsére jobban lett, és délután kettő körül már nem úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat. 

Fél négyre lettek készen mindkét szobával, és kezdődhetett a takarítás, bútorok visszapakolása. Menet közben a függönyöket és az ágyneműt kimostam, megszárítottam, ablakot is pucoltam ott, ahol hamarabb végeztek, de a java még ezután következett. 

Fel kilencre a mi szobánk teljesen készen volt, a ruhák is a helyükre kerültek. Patrik régi szobája hellyel -közzel van készen, oda még egy szekrényt össze kell szerelni, de ez már a holnap feladata lesz. 

Mindenhol valami

 Ez a mai nap így telt, hogy folyton mindenhol minden volt, csak épp a helyén nem nagyon. Nem szólhatok egy rossz szót sem, mert Balázs a fiúkkal szinte mindent megcsinált, a szekrényekből kellett csak kipakolnom. 

Mindkét szobában felszedte a szőnyegeket, borzasztó mennyiségű por volt miattuk mindenhol. Az egészen biztos, hogy nálunk többet nem lesz padlószőnyeg. Egy életre megutáltam. Azt nagyon kíváncsian várom, hogy a por hogy alakul majd ezek után. Nyilván soha nem lesz olyan, nem lesz por, de azért várok javulást e téren. 

A mindenféle megpróbáltatások ellenére én almás kalácsot sütöttem délután Balázsnak, ő meg cserébe nekünk palacsintát vacsorára. 

Ma

 Ma megint öten ebédeltünk itthon, Patrik is megérkezett. Az ő kívánságára készült a húsleves után krumplipüré, cordon bleu és uborka saláta. Vitt belőle magával holnapra is. Na mondjuk nem mintha aggódni kéne, hogy enélkül éhezik, mert főzni is tud (és néha szokott is), és a rendelések tárháza is nagyjából végtelen. 

Az ebédkészítés-ebédelés és az ebéd utáni elpakolás után már inkább csak pihentünk, holnap erőltetett menetben kell két szobát kiüríteni, a bent lévő bútorokat is kihozni. Ez a mostani két szoba már mindenkinek púp a hátára, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez után már végre minden a helyére kerülhet, eltűnik az étkezőből a laminált padló stóc, nem lesz több lapra szerelt bútor a falnak támasztva. Majd csak túl leszünk rajta ..

Péntek (könyv is van)

 Ez ma egy elég mozgalmas péntek volt. Hajnali négy előtt már elkezdődött, amikor Balázs először ébresztett. Nem keltem fel rögtön, még legalább fél órát töltöttem a takaró alatt, néha még aludtam is pár percet. Ebben nagyon különbözőek vagyunk, ő szeret reggelente nagyon ráérősen készülődni, kávézik, olvasgat (engem ébresztget), míg én szeretek minél tovább az ágyban lenni. Nekem elég reggelente akár egy negyed óra is mindenre indulás előtt. De jól ismerem magam, minden így van előkészítve este, hogy már csak a táskámba kelljen beletenni. 

Elég sok minden jutott mára a munkahelyen is, de legalábbis nagyon gyorsan eltelt a nap. 

Délután muszáj volt kicsit lefeküdni, talán egy fél órát aludtam is. Végül még eddig nem lettem beteg, de továbbra is érzem időnként, hogy szúrkál/fájdogál a fülem. 

Könyves péntek azért nincs ma, mert még küzdök ezzel a könyvvel: 

Meccsnap

 Ma csak itthonról, tévén keresztül, mert Görögország azért nincs túl közel, még akkor sem, ha repülővel már nem nagyon vannak elérhetetlen távolságok. Egyszer majd szeretnék egy ilyen külföldi meccsre is elmenni a csapatunknak szurkolni, de ez anyagi megfontolásból nem mostanában lesz. Mondjuk ez a meccs nem is feltétlenül érte volna meg, mert kikaptunk az Olimpiakosz csapatától 1:0-ra. Nem játszottunk rosszul pedig, voltak tök jó perceink, meg egy lesgól is rögtön az elején. Na majd jövő hét a visszavágót már élőben látjuk, reméljük ott a végeredmény is nekünk kedvez majd. 

Elkezdtük ma délután kipakolnl a szekrényeket, hétfőn a maradék két szoba is sorra kerül majd. Végre eltűnik majd az étkezőből a laminált padló halom. Mondjuk amíg majd eljön az érzés, hogy de jó, készen vagyunk, elég sok munka van, de utána egy darabig le van a gond az ilyenekről. 

Nem Valentin napi

 Volt egy olyan időszaka az életemnek, ami sohasem merül feledésbe még akkor sem, ha mostanra szerencsére a mindennapjaimnak nem része már. Abban az időszakban sokat tanultam magamról, sok mindent tapasztaltam meg másokkal kapcsolatban. Nehéz időszak volt, mindegyik felvonása. Akkoriban tudtam meg, hogy ez a mai nap 1997 óta az epilepsziával élők világnapja is. Szent Bálint az ő védőszentjük is. 

Ez a nap nekem inkább erről szól azóta is. Keserű tapasztalás volt, hogy milyen sokan néztek rám akkoriban más szemmel, hogy milyen sokan gondolták azt, hogy nem vagyok teljes értékű ember. El kellett titkolnom, hogy ezzel a betegséggel élek együtt, ha dolgozni akartam, mert még az orvosok között is többen voltak, akik úgy tekintettek erre, mint valami komoly fogyatékra. Egy igazi árnyékvilág, ahonnan nagyon nehéz kilépni. Én több, mint tizenegy éve vagyok teljesen tünetmentes, és teljesen gyógyszermentes is. Szerencsém van, mert bármire képes vagyok, de tisztában vagyok azzal is, hogy sohasem gondolhatom azt, hogy nem történik meg többé. (Ezért nincs jogosítványom)

Sokkal többen vannak ott, azon az árnyékos oldalon, mint gondolnánk, nagyon sokan élnek ezzel a betegséggel, Sajnos vannak közöttük olyan betegek is, akiket komoly korlátok közé szorit mindez, de szerencsére ők vannak kevesebben. 

Ha valaha megtudod valakiről, mert bízik benned annyira, hogy elmondja, ne tekints rá más szemmel. Kérdezd meg, mi a teendőd, ha segítségre szorul, vagy kérdezz meg bármit, amire kíváncsi vagy, el fogja mondani. 

És ezen a napon gondolj rájuk is. 

Nyűgös

 Ez a hét eddig semmiképpen sem az én hetem. Jó, még a nagy része hátravan, fordulhat is a kocka, de most éppen nagyon nyűgös vagyok. Az az állapot, amikor nem vagyok beteg, de mégsem az igazi semmi. Ma egész nap fájt a bőröm, és a bal fülem alatti nyirokcsomónál jó sokszor volt ilyen jó kis nyilalló fájdalom. Ez pont elég is volt ahhoz, hogy inkább ahhoz legyen csak kedvem, hogy itthon feküdjek a kanapén, mint hogy az asztalomnál üljek. Lázam nincs, még hőemelkedés sem, úgyhogy ez, hogy a bőröm is fáj, ez teljesen érthetetlen. Pedig ha bármi kórság le akar teríteni, még esetleg holnap megteheti, utána már nem érek rá. 

Hétfő

 Ez ma nem a nagyon unalmas hétfők közé tartozott, volt mindenféle, amivel kellett foglalkozni munkaidőben. Nem csak munkával, kivételesen. 

Munka után voltam masszázson, ami nagyon jót tett a fájós lábaimnak. Közben jókat nevettünk, mert Móni az a fajta ember, aki úgy tud kiakadni dolgokon, hogy nem lehet, hogy nem nevetsz rajta.. Többek között emiatt sem keresnék sohasem itt helyben valakit, aki esetleg ugyanígy meg tudna masszírozni. Azért is, mert hűséges fajta vagyok, meg azért bárkit nem avatok ilyen szinten az életembe, hogy láthat engem egy bugyiban. Szerencsére nincs olyan terve, hogy abbahagyná, amit csinál, úgyhogy még egy darabig biztosan járni fogok hozzá. Van, hogy csak havonta egyszer, van, hogy kéthetente, mikor hogy alakul. 

Patrik tegnap hazaérkezett Ciprusról, most először volt olyan, hogy egy külföldi út után nem ide jött haza. Délelőtt hívtam, hogy megtudakoljam, rendben van e minden (este jelezte, hogy megérkezett), és hát persze, feltettem az örök kérdést is, volt e mit ennie. Volt, mert rendelt magának, válaszolta, és majd ma munka után megy vásárolni. 

Vasárnap

 Ma egy olyan tipikus vasárnap volt, amikor délelőtt ebéd készült, teljesen klasszikus rántott hús és krumplipüré. Délután süti sült, kókuszkocka. 

Aztán még mostam, felmostam, fürdőt rendbe tettem, és elpakoltam a mosott ruhát. Mire idáig jutottam, hat óra volt, borzasztóan fájtak a lábaim és a derekam. Ettől kiborultam, és kifakadtam, pedig egyébként semmi nem esett nehezemre a fentiek közül, csak ez a rohadt fájdalom olyan rosszul érintett, képtelen voltam jól kezelni. Ritkán van ilyen egyébként, nem szokásom azért ez a fajta kiakadás. Nem is tervezem bevezetni továbbra sem. 

Lemondott

 Ma délután lemondott Novák Katalin a köztársasági elnöki tisztségéről. 

Azt hiszem, mindannyian sejtettük, hogy akárhogy csűrik, csavarják is az ügyet, ez lesz a vége. 

Abban a városban élek, ahol megtörtént ez a szégyenletes dolog. A várost is megosztotta annak idején, nagyon sokan nem hitték el, hogy a látszólag makulátlan jellemű pedagógusok képesek lehetnek ilyesmire. Nem az én dolgom ítélkezni felettük, megtette ezt a bíróság, és megteszik majd ott, a végső elszámoltatásnál. Nekem van véleményem róluk, és az a legkevésbé sem olyan, amivel nem börtönben ülnének addig a bizonyos elszámoltatásig. 

Mint nőt, sajnálom nagyon, mert egyébként minden megvan benne, ami miatt mindannyian tekinthetjük követendő példának is akár. Szép nő, három gyerek után sem elhanyagolt, leharcolt kinézettel, nagyon szépen tud beszélni, nagyon kifejező tekintete is van. Azt nem tudom ezekből mennyi a természetes, és mennyi a "megcsinált", de bárhogy van is, összességében olyan a megjelenése és a kisugárzása, ami kellemes. Most ezzel minden politikai karrier véget ért neki is, és Varga Juditnak is. 

De az a világ igazsága kell, hogy legyen, hogy a gyerekek sérelmére elkövetett bármilyen bűncselekmény olyan, amire soha, semmilyen körülmények között nincs bocsánat. 

Könyves péntek

 Olyat olvastam a héten, amit nem szoktam túl sűrűn. Leginkább azért nem, mert én általában este olvasok a kádban (és ma van a kádban olvasás világnapja), és az ilyen pszichothrillerek néha rendesen berezeltetnek, vagy felzaklatnak, ami elalvás előtt nem a legjobb. 

De valamiért ezt a könyvet mégis elhoztam legutóbb a könyvtárból. Arra már nem emlékszem, hogy a borítója fogott meg, vagy csak az a gondolat volt mögötte, hogy akkor most kicsit kilököm magam a megszokott komfortzónàmból (és ezt a szót még mindig utálom). Ha meg már itt volt, hát akkor miért is ne olvasnám el? 

A lány, aki a főszereplő, az FBI nyomozója, nem mellesleg egy eldobott gyerek, aki nevelőszülőknél, és intézetekben nőtt fel, 16 éves korában elrabolják, megerőszakolják, de megszökik. Felnőttként, már nyomozóként futás közben megtámadják, elő adásban közvetítik a támadói, ő pedig egycsapásra híres lesz emiatt, futótűzként terjed ahogy kis vékony nőként elintézi a támadóját. Látja az egykori rablója is ezt, és ezzel el is indul a lavina...

A sztori jól van felépítve, az írónő jó stílusban ír, szinte észrevétlenül olvas el az ember száz oldalakat is belőle, mert folyamatosan van valami cselekmény. A karakterek is olyanok, hogy egyértelműen tudja az ember ki a szimpatikus, ki nem. Néha az én izlésemnek sok volt benne a brutális vonal, de még belefért. Az külön tetszett benne, hogy az FBI világát úgy mutatja be, hogy nincs túlmisztifikálva, de egyértelmű, hogy azért a legjobbak. A végén szerencsére azért a jó győzedelmeskedett a gonosz fölött, mégis maradt bennem egy kevés hiányérzet valamiért. 

Azt hiszem, pont emiatt fogom elolvasni a második részét is, ha lesz. 

Ma

 Ma több csalódás is ért. A legnagyobb az volt, hogy nem engedtek vért adni, mert 365 napon belül négyszer adtam, tíz nap múlva lesz az a nap, amikor már túl leszünk ezen. A flamingó napom már volt, de valahogy mégis ez a 365 napos dolog nem jött ki jól. Rosszul érintett, mert olyan értelmetlennek tűnik ez a szabály. De persze, tudom, hogy engem védenek ezzel, de mégis. 

Igaz, nagyjából ez után fél órával már gondolhattam azt, hogy a fentiek egészen biztosan nem véletlenül történtek így, mert olyan fejfájás tört rám, ami pillanatok alatt kicsinált, voltak félelmeim, hogy eljutok odáig, hogy majd úgy kell összevakarni. Ez az egyik legnagyobb parám egyébként, hogy egyszer rosszul leszek a munkahelyemen, és ott fekszem tök kiszolgáltatott állapotban majd a kollégák előtt. Haza is jöttünk ma kicsit hamarabb, itthon vettem be ibumaxot és no-spat, ettem, és aztán feküdtem egy jó órát. Ettől jobb lett sokkal, de teljesen nem múlt el még most sem. 

És aztán beszéltem ma valakivel, azt remélve, hogy megnyílik egy út számomra egy másik pozíció felé, de nem, mert nem beszélek sem angolul, sem németül. Igen, nekiállhatok tanulni még, de nem érzem magam képesnek arra, hogy megtanulok olyan szinten, ami egy üzleti nyelvet használó közegben szükséges. És nekem ezt a nulláról kellene elkezdeni. Szóval, bármennyire szeretném is azt csinálni, amit ez a lehetőség nyújtana, nem fogom. Azért kicsit fáj. 

Nahát

 Ma reggel fél hét körül, amikor mi készülődtünk már dolgozni, úgy tűnt, Roli tegnapi orrfolyása kicsit jobb lett, és tud menni suliba. Egy órával később, amikor hivtam, már nem volt ilyen rózsás a helyzet, mert már hőemelkedése volt, és fázott. Így aztán csak bevitte a suliba az iratait az érettségire jelentkezéshez, már maszkban, és jött is haza. Hívta a háziorvost, aki ellátta instrukciókkal. Egész délelőtt folyamatosan ment feljebb a láza, 38,6-nàl vett be gyógyszert, de feljebb ment, 39,4-ig meg sem állt. Nem volt jól, aggódtam is miatta, hívtam többször, írtam neki többször. Ilyen magas láza neki nem szokott lenni. Fáj a dereka is nagyon, gondolom ez valami influenza szerű dolog lesz. Mondjuk már a hét elején mondta, hogy az osztálytársak közül többen is pont így jártak. 

Remélhetőleg a nehezén ezzel a mai nappal túl is van, és azt sem nagyon bánnám, ha mi nem kapnánk el. De ez majd kiderül a napokban. 

Meccsnap

 Úgy voltunk ezzel a mai első hazai fordulóval, hogy vártuk is, meg nem is. Vártuk, persze, mert meccsre menni mindig jó, de hát kedd este nyolckor kezdeni az azért kicsit nyűgös tud lenni. Na és hozzá társult még, hogy Roli már vörösre fújta az orrát. Nem volt nagyon rosszul, nem merült fel, hogy kihagyná a meccset, de hát ebből még bármi lehet majd. 

Ilyen előzmények után arra érkeztünk a stadionhoz, hogy nem működnek a beléptető kapuk. Aztán működni kezdtek, bejutottunk, kivéve Rolit. Nagyjából negyed óra tökölődés után érkezett egy valaki, akit mindenki várt már, mint a messiást, egy darab pda-val. Ő volt a helyzetmegoldó ember ma este. A helyzetet nem tudta könnyen megoldani, de legalább megtudtuk, hogy a hibát az okozza, hogy újítottak a beléptető kapukon, de egy tíz évvel ezelőtti frissítést töltöttek vissza (wtf?), így az időközben felnőtt Rolit egy gyerek bérlettel keresett a rendszer, és nem fogadta el, hogy ő bizony beszkennelve akat bejutni. Szerencsére megoldották a problémát a pénztárban, és bejutott. 

Kár is lett volna ezt a ma estét kihagyni, mert nem csak a kivetítőn volt meglepi Balázsnak, de még ráadásul 5:1-re nyertünk is. Nem csak a pda-val felszerelkezett ember volt helyzetmegoldó ma este, hanem a 19-es mezt viselő Varga Barna is, aki az ötből négy gólt szerzett. Illetve tulajdonképpen ötöt, de egyet elvett a videobíró, és még adott egy gólpasszt is. Emlékezetes meccs volt, az biztos. 

Már majdnem

 büszke voltam magamra, hogy mit nekem mindenféle melegfront, meg szél, észre sem veszem. Sehol egy fejfájás, vagy bármi más. Erre ébren voltam szinte egész éjjel. Egészen három óráig csak pár percekre bóbiskoltam el, a maradék időben felváltva volt mindenféle..melegem volt, viszketett a lábam, szomjas voltam, kényelmetlen volt a párna, stb stb..

Aztán végül aludtam háromtól négyig, és amikor kelni kellett majdnem belepusztultam. 

Ehhez képest egészen jól bírom, mindjárt este tíz óra van, és még mindig ébren vagyok. De azért már alig várom hogy aludhassak.

Vasárnap

Még ma sem volt az igazi ez a tavasz dolog, mert itt olyan szél fúj, ami egy kicsit sem kellemes. Ennek ellenére azért gyalog voltunk vásárolni már, a hőmérséklet tökéletesen megfelelő volt hozzá. A többit meg próbáltuk figyelmen kívül hagyni. 

Ebédre gyrost ettünk. Ebéd után míg Balázs és Erik sétált egy extra kört is a saját tempójukban is, én megcsináltam a tiramisut, amit Eriknek ígértem, aztán kitakarítottam a fürdőt. Kicsit nagyobb takarítás volt, mint amit eredetileg terveztem, mert egyik dolog hozta magával a másikat, de legalább ez is készen van. 

Patrik épp úton van Ciprusra. Érdekes, hogy mennyire hozzá lehet ehhez is szokni, hogy a gyerekek röpködnek a világban. Azt nem mondom, hogy nincs bennem egy egészséges féltés felé, de már nem izgulom magam halálra, mint első alkalommal.

Szombat

 Nálunk elmaradt az a tavasz berobbanás, amit még az időkép applikáció is jelzett már a hét közepén. Az igaz, hogy már messze nem volt olyan hideg, mint mondjuk hét elején, de a nap sem sütött, és elég kemény szél is fújt. De nem vagyok telhetetetlen (nagyon), tudok még várni egy kicsit. 

Patrik ma is itthon volt, ma is öten ebédeltünk. Ezt így azért meg tudom majd szokni hosszú távon is, és jó lesz így. Bár rögtön a jövő hét szombat nem ilyen lesz, mert holnap elutazik Ciprusra, és csak következő hét vasárnap jön majd haza. 

Semmi extra dolgot nem csináltunk ma, délután megnéztük a tévében a tavaszi forduló első Fradi meccsét. Kisvárdán játszott a csapatunk, és nyertünk is, úgyhogy jól kezdődik a tavasz ebből a szempontból. A következő forduló kedden lesz, azt a meccset majd élőben nézzük. 

Van bennem napok óta egy ilyen fura hiányérzet, amit sehogy sem tudok összekapcsolni semmivel, fogalmam sincs mi okozza. Már annyit gondolkodtam rajta, hogy vajon elfelejtettem e valamit, de még nem derült ki. 

Könyves péntek

 Rögtön a múlt heti csalódottság után levettem a polcról a következő könyvet. Az első oldalak után sóhajtottam egyet, hogy nem lehetek ilyen hülye, hogy megint ugyanaz a téma, tök hasonló koncepció. Majdnem le is tettem, de aztán mégsem, és ezúttal nem bántam meg. 

A téma itt is a második világháború, és itt is visszaköszön a több idősík is, de szerencsére itt azért teljesen másképp, és végül a könyv végén még össze is kapcsolódik a kettő..

Elég jó kikapcsolódást nyújtott esténként, és gyorsan ki is olvastam. A történet főszereplőjéről igazából csak a végére döntöttem el, hogy mégis szimpatikus nékem, addig folyamatosan váltakozó érzéseim voltak az irányába. 

Szóval ezt a könyvet jó szívvel ajánlom..

Akit érdekel, a kettővel ezelőtti bejegyzésbe sikerült a videót betenni. 

Csütörtök

 Tulajdonképpen, ha holnap nem temetés miatt lennék itthon szabadságon, akkor örülnék is, hogy a mai volt a hét utolsó munkanapja. Így azért nem annyira felhőtlen ez az érzés. Most már remélem, hogy még ezen a holnapi búcsún túl leszünk, és nagyon hosszú időre elfelejthetjük az ilyen eseményeket. 

Furcsán érzem magam a héten, olyan semmilyen minden. Mondjuk sejtem, hogy leginkább a lelkem fáradt el ebben a keserves januárban, ami az idén sokkal több rosszat hozott magával, mint jót. Szerencsére azért mindig vannak jó dolgok is, kisebbek, nagyobbak, amik valamelyest segítenek, de könnyebb lenne mindezt nyáron feldolgozni. Ha lehetne az ilyet választani..

Az már biztató, hogy ma már február van, elvileg az utolsó téli hónap. Ezt mondjuk tényszerűen azért nem merném kijelenteni, de hátha az idén a papírforma érvényesül. 

Tegnap megérkezett az első temus rendelésem. Rendeltem egy kulcstartó polcot, kulacsot, mosogatószivacsot, és kis művirágokat. Minden rendben megérkezett, és mindennel meg is vagyok elégedve. Nem mellesleg tök jó áron vettem ezeket. A mosogatószivacsnak az a története, hogy Erik már rendelt onnan egyszer, és meg kellett neki valami apróság az ingyenes szállításhoz, így aztán rendelt nekem szivacsot. Amikor megérkezett a csomag, akkor jött rá, hogy hát ő bizony az ötszörösét rendelte annak, amit gondolt, mert azt hitte, darabra rendeli, de csomagban volt. Sebaj, elhasználjuk. Elsőre úgy tűnt, jó silány minőségű lesz, de menet közben kiderült, hogy teljesen jó, csak kb kétnaponta újat kell használni belőle. Na, ezt így megszoktam mire elfogyott, hogy azóta is sajnálom, hogy már nincs. Most megint van, de én nem rendeltem, csak egy csomaggal..