Kedd

 Ma betársultam Balázshoz, és hajnalok hajnalán keltünk. Amúgy tök fura volt, mert magamtól felébredtem háromkor, és olyan ébernek tűntem, hogy azt hittem, már nem is fogok aludni. De aztán dehogynem, és kicsit nehezemre is esett felkelni négykor. 

Azt szeretem egyébként az ilyen korán induló napokbany hogy amíg a kollégák/főnökök nem érkeznek meg fél nyolc tájban, addig tök sok mindent meg tudok csinálni. Meg gyorsabban is telik a nap. 

Délután voltam fodrásznál. A fodrász, akihez most már egy jó ideje rendszeresen járok saját üzletet nyitott a szomszéd faluban, de követtem őt oda. Nagyon szép kis szalont csináltak, és olyan elképesztően kényelmes fejmosója van, hogy ha semmi másért nem is, már ezért megérné odamenni. De minden mással is elégedett voltam. Ma melírozni is kellett megint, emiatt elég hosszúra nyúlt az ott töltött idő, de a végeredmény nagyon tetszik. Ő le is fényképezte, ha majd felteszi fb-ra, megmutatom. 

Hétkezdés

 Ma egy egészen rendhagyó hétfő volt. Abból a szempontból mindenképpen, hogy egyáltalán nem úgy kezdődött, ahogy azt vártuk, vagy amire készültünk. Balázsnak az éjszaka közepén jött az üzenet, hogy az egyik kollégája beteg lett. Ő lett volna a délutános. Aztán hajnali fél négykor jött a következő üzenet a másik kollégától, aki megkérdezte, ébren van e. Ekkor már ébren volt, mert rezgett az óra a kezén, hogy jelezze az üzenet érkezését. Na, ez a kolléga volt, aki jelezte azt is, hogy igazából ketten maradtak, és hát akkor Balázs lesz a reggeles műszakvezető. Így ő hajnali ötre dolgozni ment, én meg szerezhettem magamnak reggelre fuvart. Na de ez bármikor benne van a pakliban, hogy valakivel történik valami, ami miatt mindent át kell szervezni. Az nyilván nem jó, hogy bárkivel bármi ilyesmi történik, de az mindig megnyugtató, ha nem mi vagyunk azok, akik miatt borul minden. Inkább a másik oldalon jó lenni ilyenkor. 

Ennek megfelelően Balázs egész napja ilyen szürreális volt, és a munkaidő végén majdnem csak úgy menekült haza. 

Nekem is jutott ma mindenféle feladat, de legalább gyorsan eltelt a nap, mire kettőt pislogtam, már jöttem is haza. 

Itthon szerencsére minden rendben van. Elvittük a felesleges ruhákat a ruhagyűjtő konténerbe, már egy ideje várta bezsákolva az alkalmat. Ma délelőtt a jövő heti utazásunk utolsó tudnivalói is eljutottak hozzánk. Most már nagyon várom, biztos nagyon jó lesz. 

Vasárnap

 Azt egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy borzasztó módon punnyadt vagyok. A tegnapi udvari tevékenység után ma reggel úgy ébredtem, hogy olyan helyeken is izomlázam van, ahol nem is tudtam, hogy van izmom. Pedig amúgy nem is gondolok úgy magamra, mint egy lusta valaki, aki meg sem mozdul. De nyilván olyan igazi mozgásokat nem végzek. Azt nem gondolom, hogy most majd ettől a felismeréstől hirtelen megváltozik minden, sosem voltam ez a típus, de majd megpróbálok valamit mégis kitalálni, mert mégiscsak öregszem azért, és a nem használt izomzatom inkább leépül már, mint nem. De most tök más dolgokkal vagyok elfoglalva, nem érek rá ebbe túl sok energiát tenni. (Meg egyszerűbb is nem foglalkozni vele) 

Ma volt itthon Patrik, úgyhogy ötösben ebédeltünk. Mindig teljesen más hangulata van egy ilyen ebédnek, még akkor is, ha a négyesben ebédeléshez képest látszólag csak annyi a változás, hogy eggyel többen vagyunk. Mondjuk az eggyel több jelen esetben pont az, amitől kerek egész lesz minden. 

Mostanra Erik is, és én is kezdünk végre egészen jól lenni, most épp Roli kezdi fújni az orrát. Pedig már reménykedtem, hogy ők ketten megússzák. 

Este elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé olyan gyönyörű naplementét láttunk. 

Ezek Erik fotói, aki sétálás közben gyönyörködött benne. Elképesztő színek voltak. 

Szombat

 Ma jól kialudtam magam végre. De onnantól, hogy kilenckor felébredtem, gyakorlatilag egészen este nyolcig folyamatosan tettem -vettem. Mostam is, főztem is, sütöttem is, az udvaron is rendezkedtem. Igazából minden olyan kis semmiségnek tűnik, mégis nem csak egész nap tartott, de ráadásul jól el is fáradtam. 

De ez a mai napsütéses idő határozottan jó hatással volt rám. Végre sehol semmi szél, meg felhő. Nagyon szeretem. 

Könyves péntek

 

Ó, anyám, már megint micsoda elképesztően szívszorító téma. Nem tudom, hogy ez a nő honnan tud ennyi olyan történetet kitalálni, amikben az olvasó nem tud kívül helyezkedni, és csak olvasó maradni. Beyah és Sámson különleges története is olyan, ahol annyi minden történik, annyira nehéz és fájdalmas sors jutott mindkettőjüknek az éppen csak felnőttség ellenére is. 

Egészen különleges módon kísérhetjük Beyah egyéniségének fejlődését. 

Megrázó, tanulságos és különleges élmény volt olvasni. 

Kíváncsi vagyok

 

Megláttam ezt a videót, és az jutott eszembe, hogy egészen biztos, hogy én ott lennék a pasi mögött és csinálnám vele/utána, a fiúk és Balázs a másik oldalon. Balázs valószínűleg felvenné, a fiúk meg mondogatnák vigyorogva, hogy jajj, anya, de gáz vagy. 😁 

Na de kíváncsi vagyok rá, hogy Ti melyik oldalon lennétek? 

Kész

 A térkövezés. Csak elfelejtettem lefényképezni, de majd megmutatom, hogy mi van most a múlt heti lövészárok helyén. Volt még ma reggel egy kis egyeztetésre szükség, mert nem minden volt teljesen úgy, ahogy lennie kellett, meg tegnap este szembesültünk csak azzal, hogy elfelejtettünk valamit kérni. De szerencsére megoldottak mindent. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel a céggel, nagyon szépen és nagyon korrekten dolgoztak. Ritka már az ilyen, de ők tényleg itt voltak, amikorra mondták, úgy csinálták, ahogy kértük. Nem kellett senkit hívogatni, figyelni, keresni százszor. Ha sor kerül a hátsó udvarra is, vagy bármi hasonló dologra (van még tennivaló, csak pénzkérdés minden)y akkor is őket fogjuk keresni. 

Egyszer majd gondolom a rengeteg portól is megszabadulunk, ami most mindent beterített. 🙂

Kedd

 "Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak. Nagy bánata van a cinegemadárnak. 

Szeretne elmenni, ő is útra kelni, de cipőt az árva sehol sem tud venni. " 

Ez a vers jutott ma eszembe többször is, amikor a hideg szélben álltam. Igen, megterhelő volt az a hőkupolás időszak, embert próbáló hőséggel, de nekem fázni még mindig sokkal rosszabb. Pedig nekem is voltak ezen a nyáron nehéz napjaim. Na mindegy, ezzel kell most megbarátkozni, ez lesz hónapokon keresztül. 

Kicsit bánom egyébként, hogy tegnap nem mentem orvoshoz, mert ugyan nem vagyok kifejezetten betegnek mondható, de teljesen egészséges sem. Most meg már megy a kolléganőm szabira csütörtöktől, majd csak kedden jön legközelebb, így nekem menni kell. Mindegy, megígértem magamnak, hogy ha elsejéig nem leszek makkegészséges, akkor elsején megyek dokihoz. 

A térkövezés lassan kész lesz, vannak még javítanivalók is, meg a ház fala mellett vágni kell (természetesen egy egyenes fal sem volt), de talán holnap meglesz minden. 

Hétfő

 Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy a nyitott tetőablakon csak úgy süvít a szél. Régen (amikor még azt gondoltam, hogy aki 48 éves, az már öreg) azt hittem, hogy ez valami szuperképesség, felébredni az ilyesmire, de mostanában már szert tettem én is erre. És ha már felébredtem, eszembe jutott, hogy kint vannak a teraszon a törölközők, amiket a hűtő takarításhoz használtunk, úgyhogy kimentem érte. Abban a koromban, amikor a 48at öregnek gondoltam, semennyi pénzért sem mentem volna ki az éjszaka közepén egyedül kimenjek a teraszra, mert akkoriban még simán elhittem, hogy a rézfaszú bagoly el tud vinni. Most meg...

Szóval így indult a hétfő. Szerencsére a fentiek után még azért aludtam egy kicsit. 

Ma végre már tényleg a térkövezést csinálják, az előkészítő munkák készen vannak. Már most látszik, hogy milyen szép lesz. 

Vasárnap

 Ma tök jó napunk volt egészen délután öt óráig. Már tegnap megbeszéltük, hogy ma, kihasználva a talán utolsó szép, nyárias napot, elmegyünk valahová egy kicsit kirándulni, sétálni. Tegnap még két terv volt, ma délelőtt dőlt el, hogy akkor Tatára megyünk. Egyáltalán nem távolság tőlünk, mégsem voltunk ott már évek óta. Pedig szép a tatai tó, a vár, és a környék is. Most is nagyon jót sétáltunk a tó körül, élveztük a tényleg szinte nyári meleget még. Érdekes, hogy Erik emlékezett arra, hogy kisebb korukban sokszor jöttünk ide, Rolinak semmi emléke nem volt erről. Patrik nem volt velünk, de szerintem ő is emlékszik (ő egyébként is olyan dolgokra is szokott, amit mindenki más elfelejtett már rég). 

Reggel Balázs amúgy mondta, hogy nem biztos, hogy mennünk kéne, mert nem festek valami jól, de én nagyon menni akartam, így aztán eszemben sem volt bevallani, hogy valóban nem vagyok csúcsformában. Nagyjából a séta felénél éreztem is már ezt, de szerencsére pont akkor leültünk egy padra, úgyhogy gyorsan össze is szedtem magam. És végül mire indultunk visszafelé, már szinte úgy éreztem magam, mint akit kicseréltek. 

Hazafelé még megálltunk Tatabányán, Eriknek borbélyhoz volt időpontja, én meg még bevásároltam az intersparban. 

Na és aztán itthon volt egy kis feketeleves. A spájzban van a fagyasztó, arra jöttünk haza, hogy folyik, vagyis van a környékén egy kis víz. Igazából ott még nem is foglalkoztunk vele, fel lett törölve, és ennyi. Aztán jártam arra megint, és még több víz volt ott. Akkor kinyitottam, és szembesültem vele, hogy ez bizony nem hűt. Na mondom, remek, gyorsan ki kell pakolni, leolvasztani, biztos az a baj, hogy nagyon jeges már. Sajnos szinte mindent ki is kellett dobni, már puha volt a benne lévő cuccok nagy része. Roli segített leolvasztani és rendbe tenni. Amikor visszadugtam, néztem hülyén, hogy ez bizony nem csinál semmit. Gondoltam, akkor ez megadta magát. De aztán kiderült, hogy az okos konnektor a ludas, az döntött úgy, hogy neki ennyi volt a pályafutása. Így a fagyasztó megúszta, és már működik. Egyetlen pozitívum, hogy ezt is olyan régóta halogattam megcsinálni, most végre készen van. 

Szombat

 Ma megint egy furcsa szombat volt. Most még a furcsaságot is tudtuk fokozni, mert ma nem csak Balázs, hanem Roli is dolgozott. Ezen a nyáron nagyon komolyan vette ezt a munka dolgot, és amilyen nehezen indult neki, végül olyan nehezen hagyja abba. Hétfőn már egyetemére megy, de ma még bevállalta a hatodik napot is a héten. Megy majd még tovább is, a jövő hét egyetemi hét, akkor nem, de utána megint. Pedig amúgy szerintem most már ráférne egy kis pihenés is. 

Erik itthon volt végül, pedig eredetileg úgy volt, hogy megy el valahová, de aztán őt legyőzte a fáradtság, és inkább itthon maradt. Át is aludta a délelőttöt. 

Én előzetesen mindenféle világmegváltó tervet szőttem erre a délelőttre, de aztán közbe szólt az, hogy úgy ébredtem, kapar a torkom. Jól fel is húztam magam rajta, mert rövid időn belül ez már a második ilyen. Pedig amúgy sejtem, hogy bőven köze van ahhoz, hogy tárva - nyitva hagyott ablaknál takaró nélkül alszom el. És éjszaka is fel szoktam arra ébredni, hogy ha betakarózom, akkor olyan melegem van, hogy megizzadok. És hát persze hogy akkor jön az, hogy azonnal lerúgom magamról a takarót. Nemrégen mesélte nekem Balázs, hogy valami műsorban látta, hogy igazából a megfázás nem létező jelenség, hanem csak olyankor, amikor az ember fázik, azzal van a szervezete elfoglalva, hogy ezt a jelenséget lekezelje, és emiatt fogékonyabb bármit elkapni. Na én azért ezt a fentiek miatt fenntartással kezelem. De persze bármi lehet. Próbálok mindenféle csodaszert bevetni, hogy ne érezzem a torkomon ezt a hilye érzést (mondjuk pálinkát még nem ittam), remélem nem tart sokáig, és nem is lesz rosszabb. 

Könyves péntek

 Ha már ugye múlt héten "szóba került" Timivel, és ha már találtam is olyan CoHo könyvet, amit még nem olvastam, akkor naná, hogy ezzel kezdtem a könyvtárból kölcsönzött könyvek olvasását. 

Hát még most sem tudnám megmondani, hogy szerettem vagy sem, de az egészen biztos, hogy nagyon furcsa, mondhatnám beteg könyv volt ez. Leginkább szerintem ez is volt a cél, gondolkodásra késztetni az olvasót, megmutatni, hogy mindenki lehet fura és normális egyszerre, mert igazából minden csak nézőpont kérdése. Lakhatsz egy templomban egy hatalmas káoszban, minden zugban egy családtaggal úgy, hogy közben láthatatlan maradsz. Mindenki furcsa, és valahogy mindenki láthatatlan a másiknak. Természetesen azért eljut a történet arra a pontra, amikor történik valami, amitől mindenkinek kinyílik kicsit a szeme. Igazából innentől sokkal szerethetőbb az egész, de semmiképpen sem az, amit valamikor is szeretnék újra elolvasni. Fura módon egyik karaktert sem kedveltem igazán. 

De az épp kissé depressziós korszakomban nem volt ez rossz olvasmány. 

Végre

 Ma voltam kardiológián. Végre május óta sikerült bejutni. Ez már önmagában egy sikersztori azok után, hogy heteken keresztül teljes sikertelenség volt az időpontfoglalás bárhová is. De sokkal örömtelibb volt az, amikor az EKG és a szívultrahang után azt mondta az orvos, hogy a szívem tökéletesen egészséges. Végre találtunk egy olyan szervemet, ami hiba nélkül működik. Fel is dobott ez a hír nagyon, pedig nem is gondoltam arra, hogy bármit is találhatnak itt. Azért jó volt hallani ezt, na. 

Ma emiatt csak fel fél tizenegyre mentem dolgozni. Ezt a csökkentett munkaidőt meg tudnám szokni. Tök jó volt, hogy reggel kényelmesen ébredtem, mostam egy adagot, elpakoltam minden reggel használt cuccot a konyhában. Ha kicsit tudatosabb lettem volna tegnap a vásárlásnál, akkor még főzni is tudtam volna, de nem volt itthon minden ahhoz, amit csináltam volna, boltba menni meg azért nem volt időm. 

Délutánra jól kimélyítették az udvaron a térkövezéshez a helyet, tök fura így. 

Most még nézzük a Celtic-Fradi meccset, a 34. percben vezetünk egy góllal. Sok van még hátra, de jó lenne nyerni. Meglátjuk. 

Tessék, történés

 Szóval most akkor egy pár napig nem lesznek olyan napok, amikor nem történik semmi. Ma megérkeztek azok az emberek, akik az udvarunk egyik felén, és a ház mellett megcsinálják a térkövezést, meg elbontanak egy kerítést és egy sufnit. Az eredeti terveink szerint ennél többet is csináltak volna, de az árajánlat után kellett azért alkudni magunkkal, hogy miből tudunk engedni. Ez egyébként nem az erősségünk, mert jobban szeretjük úgy csinálni a dolgainkat, hogy amit elkezdünk, azt be is fejezzük. De ez most így lesz, képzeletben három részre osztottuk a telket, és ez az első harmad. 

Reggel még egy viszonylag rendezett udvaron mentem keresztül, amikor dolgozni mentem. Délutánra meg már egészen másképp nézett ki. Most inkább hasonlít háborús övezetre, mint udvarra, de jövő héten már jó lesz. 

Tudom én

 Van egy csomó nagy igazság, amit az ember tud, vagy másoktól tud meg. Olyankor meg is állunk egy kis időre, átgondoljuk, bólintunk egyet, vagy biccentünk, hogy aztaa, ez milyen igaz, vagy hogy aztaaa, nekem is ezt kéne kipróbálni/megcsinálni. Aztán a pillanat elmúlik, és tovább sodor a saját valóság, amibe nem feltétlenül fér bele komfortosan az a másik igazság. A nem komfortos dolgokat meg ki szereti, ugye? Másnak a cipője nem kényelmes, szorít, vagy lötyög még akkor is, ha annak a másnak a lábán olyan jól mutat. 

Azt veszem észre magamon, hogy van egy csomó igazság, amiről tudok, és lehetne az enyém is, de csak kósza gondolatok maradnak. Sosem voltam az a valaki, aki saját magáért megtett olyan dolgokat, amik másokban ellenérzéseket váltottak ki. Még csak olyan ruhát sem veszek fel soha többé, amire valaki olyan megjegyzést tett, ami nekem nem esett jól, vagy nem erre számítottam. Sosem harcoltam a férjemen és a gyerekeimen kívül senkiért és semmiért. Annyi mindent hagytam elhitetni magamról már gyerekként is, hogy igen, bőven lenne min dolgozni magamon. De nem teszem, mert még attól is tartok, mi lehet utána. Szóval jól van ez így, pedig dehogy van jól. 

Voltam ma a háziorvosnál, végre megmutattam neki a csontsűrűség mérés eredményét. Mit mondjak? Simán rávágta, hogy hát ez jó ... lett. És nem, nem vettem tőle rossznéven, mert csak egy tök őszinte reakció volt. Kért ő is laborvizsgálatot, mert mindenképpen kezelni kell, az eredménytől függ, hogy ő is tudja, vagy kell hozzá reumatológus is. 

Hétfő

 Meglepő módon ma esőre ébredtünk. Lehet, hogy ez csak nekem volt meglepetés mondjuk. Igaz, nem böngésztem az időjárás előrejelzését a hétvégén. 

A mai nap legjobbja abszolút az volt, hogy korábban jöttem haza. Aztán a második legjobbja az volt (és egyben egy régóta halogatott dolog is letudva), hogy voltam masszázson. Ez most az a fajta volt, ami nem csak kellemes pillanatokat okozott, de ezt tudtam előre. 

És ez a mai is egy ilyen végtelenül semmitmondó és unalmas poszt. Mégis át kéne gondolnom újra ezt a minden nap írok dolgot. 

Vasárnap

 Ma sem történt semmi extra, csak ilyen teljesen átlagos itthoni nap volt. Nem váltottuk meg a világot, csak a saját kis világunkban maradtunk. Abban volt ebéd készítés, aztán kisebb takarítások, Forma 1, magyst kupa, La liga és Premier Legue meccs is. 

Egy baj volt csak ezzel a mai nappal: túl hamar véget ért. 

Szombat

 Még úgy is, hogy ezen a héten csak három napot dolgoztam jól esett ma reggel, hogy nem kellett korán kelni, és munkába indulni. Az kevésbé volt jóleső érzés, hogy Balázs meg pont ma ment, de mondjuk tudtam ezt előre. És éppen emiatt terveztem be mára, hogy könyvtárba megyek. (Meg azért, mert tegnap Patrik is itthon volt, meg az eső is esett). Úgyhogy délelőtt voltam a könyvtárban. És milyen jó, hogy tegnap Timivel viberen Colleen Hoover könyvekről beszéltünk, mert ma megnéztem, és találtam kettőt is, amit még nem olvastam. 

Ezen kívül még mindenféle szokásos hétvégi dolgot csináltam, főzés, mosás, sütő takarítás, mert csirkét sütöttem, és jól telefröcsögte. Az egyébként a mai nap nagy tanulsága, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen húst vesz az ember. Ma csak a jóval drágább tanyasi csirke volt a boltban, azt sütöttem meg. Egészen más íze volt, és egészen másképp is sült. Az mondjuk elég gáz, hogy nem ez az alap minőség. 

Az, amit ma Gyurkó Szilviától hallottam a gyermekvédelemmel kapcsolatban a sajtótájékoztatón nagyon felkavart. El fogom olvasni a 200 oldalas tanulmányt is, bár nagy eséllyel ki fog készíteni. 

Könyves péntek

 

"Egyesek maradnak, mások mennek. És vannak olyanok is, akik feladják." 

Ez a harmadik könyvem az írónőtől, és ez volt a legnehezebb. Nem olyan értelemben, hogy rossz lenne, vagy unalmas, hanem annyira más, mint bármi, amit tőle olvastam. De megkockáztatom, hogy a mostanában olvasott könyvek közül ez volt az, ami úgy okozta a legtöbb fejtörést, hogy közben tulajdonképpen nem is tűnt ez annyira fel. Mégis folyamatosan ott motoszkált a gondolataimban. Nyilván azért is, mert annyi mindenben lehet azonosulni a főszereplőkkel, annyi minden ismerős a saját életemből is. De sokkal inkább az a titokzatos valami volt, amire már az elején utalás van, mégis csak a legvégén derül ki, hogy hogy is ér össze végül a titokzatosság és a trió története.

Én azt gondolom, az írónő olyan csodálatos stílusban ír, annyira tudatosan építi fel a történeteit abból a szempontból is, hogy milyen hatást szeretne elérni azzal, ahogy alakítja az eseményeket, hogy érdemes mindenkinek időt szánni arra, hogy elolvassa a műveit. Ezt is. 

Milyen igaz

 És milyen nehéz is. 

De az életünk nem csak (játék és mese) folyamatos változás, hanem folyamatos tanulás is. Minden életszakaszban tanulunk valamit, és minden életszakaszban el is hagyunk az előzőleg tanultakból valamit. Ami talán nem is kevésbé fontos, de éppen akkor már kevesebb szükség van rá. 

És talán emiatt van az, hogy a nagymamák/nagypapák olyan bölcs türelemmel vannak, gyakorlatilag elnyűhetetlennek tűnő idegrendszerrel és türelemmel. Pedig valószínűleg csak tudják már, amit kell, és megszabadultak mindentől, ami már nem szolgál. Megtanultak életül. 

És újra munka

 Nem tudom miért reménykedem mindig abban, ha pár napig nem dolgozom, hogy majd valami változásra megyek vissza, mert sosem történik ez meg. Legalább esélyt azért szoktam adni a dolognak, de persze semmi okom rá. Úgyhogy ezen a téren minden változatlan. 

De ma eszembe jutott, hogy amúgy nagyon idegesítő az, ami az elmúlt években trend lett a Facebookon, hogy mondjuk van egy süti vagy kaja kép, és oda van írva, hogy recept kommentben. Hát ne már...hogy mindenért kattintani kell, és még újabbat kattintani. Értem, persze, hogy ezek a kattintások hozzák a bevételt, de idegesítő. 

A mai kihívásom majdnem elmaradt, de az utolsó pillanatban mégis rendbe raktam az éjjeliszekrényem fiókját. Ez is valami. 

Kedd

 Ez volt az utolsó szabadságos napom. Szerencsére azért nem az idénre, és a következő tök jó lesz. De most ez ennyi volt, holnap már megyek dolgozni. Nem vagyok maradéktalanul elégedett ezzel a szabival most, sokkal kevesebb dolgot csináltam meg, mint amire előzetesen gondoltam. De a mai feladatot is elvégeztem, és kiselejteztem a ruháim közül azokat, amik már nem jók rám, vagy eleve melléfogás volt megvenni, és csak pakolásztam őket jobbra -balra. Még egy évvel ezelőtt kergettem azt az álmot, hogy a hízásom csak átmeneti, és simán jó lesz még rám az a felső, vagy nadrág. Mostanra tudom, hogy ha ez valaha még meg is történik, akkor sem fogom már azokat hordani. 

Egyébként elképesztő, hogy milyen furcsa időszakom van még mindig. Egyszerre van az, hogy ne szóljon hozzám senki, de mindenáron beszélgetésre vágyom. Valljuk be, a kettő együtt elég nehéz. És nagyjából mindennel ez van. Nem vagyok teljesen normális. 

Hétfő

 Na, azért ezt a fázás dolgot, ami na éjszaka és reggel volt, már egészen el is felejtettem. Elég régen volt már, hogy a lábam úgy fázott, hogy bebugyoláltam a takaróba. Jó, az ablak teljesen ki volt nyitva, és én alszom közelebb hozza, így érthető, de fura érzés volt, az biztos. Gondolom lesz majd időm újra megszokni. 

Jó kis ráérős szabadnap volt a mai. Főztem is, kicsit takarítottam is, voltunk délután egy régóta húzódó ügyet intézni. Nem mostanában kerül pont a végére még, de megint egy kicsit tisztult a kép azzal kapcsolatban, hogyan tovább. 

Azt találtam ki magamnak, hogy most a következő utazásunkig minden nap megcsinálok valamit, amit régóta halogatok már. Egyfajta challenge, mert az most úgyis trendi. Ma például letakaritottam a konyhaszekrény tetejét. (Nem is mondom el, mióta nem csináltam meg). Biztos lesz olyan is, amikor nagyobb dolgot csinálok meg, ma ennyi volt, amihez kedvem is volt, meg bele is fért a napba. Mondjuk ez jó hülyén hangzik úgy, hogy dolgozni sem voltam, de ez az igazság. 

Vasárnap

 Ma újra öten ebédeltünk együtt itthon, Erik és Patrik ugyanazzal a vonattal érkeztek haza ma délben. Készült háromféle módon csirkemell, meg köretként sajtos krumpli. Mindenki jól lakott, mindenkinek ízlett minden, ilyenkor megéri a konyhában töltött idő. Pedig amúgy fárasztó kitalálni is, elkészíteni is. Ma is folyamatosan zsonglőrködtem az idővel még a sütővel, hogy minden beférjen, időben legyen kész, de ne túl korán, vagy ne nagyon későn, ne hűljön ki az, ami először elkészült, mire az utolsót is ki tudom venni. De sikerült jól kiszámolni..

Délután csak úgy elvoltunk, a fiúk Forma 1et néztek. Szerencsére az idén már senki nem veszi túl komolyan, így nincsenek vérre menő viták a közvetítés alatt. 

Patrikot a futam után elvittük Kelenföldig, aztán amikor hazaértünk, megnéztük a Fradi -Újpest meccset. Az első félidő után érzett öröm azért a végére már nem volt olyan felhőtlen, végül döntetlen lett. 

Még két napig itthon leszek, így ma este nem zavar, hogy holnap hétfő lesz. 

Szombat

 Kevés dolgot viselek nehezebben a tétlenségnél. Az sem a kedvencem amikor annyi dolgom van egyszerre, hogy nem tudom hova kapjak. Legjobb az arany középút. Így volt ma is, amikor folyamatosan elfoglaltam magam. Délelőtt főztem, pitát sütöttem a gyroshoz, meg tirokafterit csináltam. Sokkal kevésbé volt bonyolult mindegyik, mint vártam. 

Közben lehúztam az összes ágyneműhuzatot, így folyamatosan ment a mosógép és a szárító. Kimostam a paplanokat is, mázlim volt, hogy pont megszáradtak, mielőtt elkezdett esni. 

Délután takarítottam, lidlben voltam, aztán visszahúztam az ágyneműhuzatokat. Tök jó illatú lett az összes szoba a friss ágyneműtől. 

Könyves péntek

 

Nagyon megszenvedtem vele, nem találtam meg benne azt, amit kerestem, és végül, teljesen szokatlan módon, nem is fejeztem be rendesen, mert átugrottam oldalakat többször is. 

Nem tudom egyébként megmagyarázni, hogy mi volt a bajom a könyvvel, leginkább unalmasnak találtam. Pedig életrajzi ihletésű, könyves téma. 

Erről így nem is tudok igazi véleményt írni a leginkább azért osztom meg, hátha valaki kíváncsi lenne rá, és így kerül a szeme elé. 

Egyébként ma tök jó napunk volt. Reggel elvittük Rolit dolgozni, aztán mentünk tovább Budapestre. A kocsiba szereltettük be a menetrögzítő kamerát, a Westend mögött. Találkoztunk Patrikkal is, kávéztunk, sétáltunk, segítettem neki otthon ágyneműt húzni, mert azt most nem tudta megcsinálni a bordája miatt. 

Itthon megvártuk délután Rolit az ebéddel (Erik munka után elment Budapestre, csak vasárnap jön haza majd), aztán már csak elpakoltam a konyhában, felmostam, és semmi több. 

Szabadságon

 Hú, nagyon nehezen dolgozom fel, hogy úgy vagyunk itthon, hogy nem utazunk sehova, és mindegyik gyerekünk dolgozik. Olyan furcsa így, hogy még nem is tudok vele mit kezdeni. 

Voltunk ma is Tatabányán a kocsi regisztrációs matricája miatt, de nem készült még el. Fogalmam sincs mi az, amire nem elég egy hónap, de nincs mit tenni, várni kell. 

Este megnéztük a Fradi meccset, ami végre tök jó kis meccs volt. 

Szerda

 A heti péntek is egyben. Össze is vagyok kicsit zavarodva, mert ugyan tudtam, persze, hogy holnaptól szabin vagyok, mégsem volt meg az az igazi eufória érzés, amikor jöttünk haza. De ez mostanában szinte mindennel így van, hogy semmi sincs meg egészen, csak olyan kurtán-furcsán félig. De azért mostanra már egészen jó érzés tudni, hogy holnap nem azzal kezdődik a nap, hogy dolgozni megyünk. 

Elfáradtam ma, és nincs is mit mesélnem, úgyhogy megyek inkább fürödni és aztán aludni. 

Szeptember

 Ez az a nap, ami akkor is új kezdetet jelent, ha nem január van, hanem szeptember. Rengeteg kisgyerek, nagyobbacska gyerek, kiskamasz, majdnem felnőtt, és éppen felnőtt kezdett ma egy új évet valamelyik intézményben. Vannak olyan szülők is, akik éppen úgy, ahogy akár a gyerekük kezdett a bölcsiben vagy oviban, munkába álltak (vagy erre készülnek a beszoktatás időszaka után) 

Mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, ahogy mindenkinek a maga gyereke a legkülönlegesebb. 

Mögöttem van nagyon sok év, amit a saját gyerekkoromban és aztán szülőként a gyerekeim kapcsán eltöltöttem a különböző oktatási intézményekben. Vannak borzasztó emlékeim, de szerencsére vannak nagyon jók is. Voltak nehéz napok, kemény időszakok, és voltak olyanok, amikor hálás voltam azokért, akik nap közben ott voltak valamelyik fiammal, és segítettek abban, hogy érdeklődő, logikusan gondolkodni tudó felnőttek legyenek majd. 

Ennyi év tapasztalattal a hátam mögött én csak egyetlen dolgot szeretnék tanácsolni mindenkinek. Legyetek lazák. Nem számít a jegy, nem számít, hogy benne van e a legjobb háromban, vagy akár az első tízben. Az számít, hogy bízzon bennünk, hogy megtanulja, nem szégyen hibázni sem, és hogy tisztában legyen a saját képességeivel. Én azt tapasztaltam a saját gyerekeim kapcsán leginkább (de másoknál is megfigyeltem), hogy ha megvan a kellő önbizalom, akkor mindenki megtalálja azt az utat, ami neki a legjobb. 

Egy kicsit más

 Ez a hétfő nem pont ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, mert tudom, hogy a héten csak három napot dolgozom. Így azért könnyebb sokkal. Pedig egyébként minden pont ugyanúgy zajlott, mint bármikor máskor. Korán kelés, ugyanazok az arcok, ugyanazok a poénok, ugyanazok a feladatok. De ez mindenhol így van, legalábbis sejtésem szerint nagyon kevés embernek adatik meg az, hogy csupa móka és kacagás minden napja. 

Délután voltunk Tatabányán a kormányhivatalban, de úgy tűnik, tartoztunk az ördögnek, mert a gépjármű részleg csak négyig volt, mi meg négy óra kettő perckor értünk oda. Még mindig várjuk az egyéni rendszámos matricánkat, most már egy hónapja. Nem tudtuk meg, hogy megvan e már, úgyhogy ennek a kiderítése várat magára. 

A holnapi tanévkezdés kapcsán minden érintettnek kívánok egy tök jó tanévet, mindenki érje el azt, amit szeretne. De azért ne vegyétek véresen komolyan, mert csomó minden nem attól függ, milyen jegyek vannak a krétában. 

Utolsó nyári vasárnap

 Na nem valószínű, hogy az időjárásra lehet ezt mondani, legalábbis még a héten amikor néztem a harminc napos előrejelzést, akkor egészen nyárias hőmérsékletet jelzett szeptember végéig is. De a vakációzó gyerekeknek egy darabig most nem lesz ilyen gondtalan és felhőtlen szabadidejük. Kezdődik a hétvégi leckeírások, tanulások időszaka. 

Nálunk ez már alig befolyásol valamit, Roli még az egyetemen érintett, de az már tök más világ, mint a közoktatás. Holnap lesz a tárgyfelvétel, de azt már tudja, hogy kb milyen napokon lesz órája, így azt is be tudta már tervezni, hogy szeptemberben mikor megy dolgozni. Amilyen nehezen indult el, most aztán belehúzott rendesen, és megy minden alkalommal, amikor csak tud és lehet is. 

Ezen a vasárnapon sem történt semmi különös, ebédet csináltam, mostam, takarítottam, este Fradi meccset néztünk. Így is tök gyorsan eltelt a nap, és a hétvége, sokkal gyorsabban, mint ahogy szerettem volna. 

Szombat

 Minden a szokásos szombati menetrend szerint zajlott. Volt itthon Patrik is. Már sokkal jobban néz ki a keze szerencsére. A bordája még fáj, és a hasán lévő ütés helyén is lett egy jól kidudorodó vérömleny szerűség. Nyugodtabb lennék, ha látta volna orvos, de nem tudom rávenni, hogy megmutassa, mert ő feleslegesnek gondolja. Ahhoz meg már elég régóta felnőtt, hogy ha ő feleslegesnek érzi, akkor kitartson az álláspontja mellett. Az egyéb tanácsaimat azért megfogadta, csak ebben ilyen makacs. 

Délután voltunk Budaörsön az Auchanban. Ismét megállapítottam, hogy erre a shoppingolás dologra nem annyira vagyok ilyen körülmények között alkalmas. Idegesítően nagy ez a hely, indokolatlannak éreztem, hogy ekkora távolságokat kelljen megtenni egy -két dologért, úgyhogy nagyon gyorsan el is döntöttem, hogy nem nézelődök. Pedig amúgy kéne vennem pár dolgot, de nagyon nehéz lesz, az biztos. 

Könyves péntek

 

Az merő véletlen, hogy ugyanattól az írónőtől két könyvet is olvastam egymás után. Bevallom, észre sem vettem a könyvtárban, hogy így van. 

Ez a könyv nagyon tetszett. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy több idősíkon játszódott, olyan szépen fonódott össze a két történet, mint ahogy egyébként is összetartozott minden korban valahogy mindenki. 

Az nekem teljesen új információ volt, hogy valóban létezett a házasságszerző intézménye, sohasem hallottam róla. Ebben a könyvben ez az intézmény lett bemutatva, némi kis varázslatot, meseszerűséget csempészve bele. 

Bátran ajánlom mindenkinek, könnyed, kellemes olvasmány. 

Csütörtök

 Most éppen, amikor ezt írom, ott kéne lennem a Groupama arénában, és drukkolni a Trabzonspor elleni visszavágón. Az ilyen meccseket egyébként is különösen szerettem mindig, kellemes idő van, telt ház. Nézzük a tévén keresztül, és azért fel tudom idézni még az illatokat is, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy ott vagyok. 

Mint ahogy el tudom képzelni magam a nap bármelyik pillanatában akár Tenerifén az óceán partján, akár Cipruson vagy Máltán a tengerparton, vagy a Balaton mellett is. Minden hely olyan hely ezek közül, amivel kapcsolatban csak olyan érzések jutnak eszembe, ami jó nekem. Ha (vagy legyünk pozitívak, és mondjuk úgy, hogy amikor) egy nagyobb pénzösszeg landol a bankszámlánkon, habozás nélkül fogom ezeket az élményeket tovább gyarapítani. 

Egyébként nem tudom, hogy más országok lakosai milyen emberek, amit én láttam ezeken a helyeken, nagyon nagy többségében pozitív volt, de azt nem tudom megítélni hogyan viszonyulnak a saját országukhoz, de az nekem végtelenül szomorú tapasztalás, ahogy mi, magyarok kezeljük ezt a jelenséget a Balatonnál, a Velencei tónál és a Tiszánál is. (Általánosítok természetesen, és mindemellett tisztelet a kivételnek, mert van azért) Azt is értem, hogy sokan haragszanak is pl a Balaton körül kialakult túlárazásra (én is), és ez is hozzájárul a helyzet kezeléséhez, és semmiképpen sem segít. De amire ebből ki akartam lyukadni, az az, hogy nem tudom van e még ilyen nép, aki ilyen kárörvendve nézi, hogy a természeti kincseink, a turizmusunk van veszélyben, és (bár erre talán nem kerül sor) sajnos előfordulhat, hogy az unokáink már nem strandolnak majd a Balatonnál. 

Mindenkinek van (lenne) abban felelőssége, hogy a tőle telhető mértékben és módon segítsen, legalább ne fordítsunk hátat ezeknek a helyeknek amiatt, hogy már nem ugyanolyan, mint volt öt -tíz évvel ezelőtt. A helyi vendéglátóknak pedig abban, hogy kicsit áldozzanak a busás haszonból, mert néha kettőt hátra kell lépni annak érdekében, hogy utána többet lehessen előre lépni. 

De nem én leszek az, aki megtalálja a megoldást ezekre, ahogy az sem, aki meg tudja változtatni az embereket. 

Szerda

 Ez a hét eddig nagyon gyorsan telik. Igaz, a héten gőzerővel láttam neki az elmaradt feladataimnak. Így, hogy leginkább ezzel foglalkoztam, sikerült is jól ráhangolódni, és egymás után megcsinálni az összes témát. Eddig ez hiányzott, hogy normálisan végig tudjam gondolni, és ne kelljen mindig valami másra is figyelni. Nem is tudtam, hogy ennyire nyomasztott, hogy még lóg a levegőben, de ma, amikor az utolsót is feltöltöttem, egészen megkönnyebbültem. 

Mondjuk szárnyakat nem kaptam a megkönnyebbüléstől, mert délután itthon már semmihez nem volt kedvem és energiám, de minden nem lehet azért tökéletes. 

Napok óta van bennem egy érzés, hogy úgy szeretnék valamit. Arról fogalmam sincs, hogy mi ez a valami, remélhetőleg azért valahol rábukkanok majd hamarosan. 

Nem tudom

 Nem emlékszem rá, hogy mikor vártam olyat, hogy végre gyógyszert szedhessek. Biztosan volt pedig már ilyen, például amikor a lábammal szenvedtem. De ez az örökös huzavona saját magammal most már végképp kicsinál. Hol lever a víz, hol fázom. Hol nem tudok aludni, hol bármikor, bárhol sikerülne. Vagy feszült vagyok, vagy teljesen közönyös. Szerintem mimdenf kipróbáltam, ami orvos nélkül lehetséges, épp csak a piócás ember maradt ki. De talán már csak a szeptembert kell kibírni, és megérkezik a megoldás. Nagyon várom. 

Hétfő

 Gondolom abban nincs semmi meglepő, ha azt mondom, hogy semmi kedvem nem volt reggel dolgozni indulni. Egy csomó sokkal jobb programot is el tudtam volna képzelni ezen kívül. Na de ez van, ezt kell szeretni.

Egyébként semmi extra történés nincs, minden rendben, mindenki teszi a dolgát. Mondhatnám úgy is, hogy meglehetősen unalmas nyár vége ez..

Vasárnap

 És el is érkezett a hosszú hétvége utolsó napja. Délelőtt nagyon nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán nekiálljak bárminek is. Pedig egyébként én szerencsés vagyok, mert amit az asztalra teszek, azt megeszik. Jó, nyilván nem olyat főzök, amit nem szeretnek, és igyekszem tekintettel lenni a mindenféle igényekre is. Végül azért lett ebéd, és mindenki jól lakott. Ebéd után a fiúk fát pakoltak, én meg nekiláttam a mindenféle apróságnak, amit halogattam napok óta, de meg kellett csinálni. A hűtőben kellett rendet tenni, a a fürdőt kitakarítani, felmosni, port törölni. Hát olyanok, ami mindenhol minden héten ott van az elvégzendő feladatok listáján. Megcsináltam mindent, most egy pár napig mondjuk, hogy rendben lesz. Vagy legalábbis elfogadható állapotú. 

Azt kicsit sajnálom, hogy nem mentünk sehova, még ha egyébként jó itthon is lenni, és megcsinálni amit kell, vagy ücsörögni. 

Próbálok megbarátkozni azzal, hogy most ilyen időszak jön, amikor a hétvégék kissé unalmasak lesznek, mert nem lesz meccs, ahová megyünk, és mindenki nehezen lesz mozdítható bárhová is, mondván, jajj, hadd pihenjünk már. Pedig annyi helyen nem voltunk még, és annyi mindent nem láttunk még. De nem akarok mindig én lenni az elégedetlen meg a duzzogó, úgyhogy csemvsm maradok, és majd, amikor úgy adódik, akkor örülök annak, ami épp lesz. 

Szombat

 Ma végre mindenki itthon volt egyszerre. 

Patrik szegény nagyon megjárta szerda este. Az egyik buszmegállóban várta az éjszakai buszt, amikor egy rolleres elütötte. A kezét nagyon csúnyán lezúzta több helyen is, a tenyerén is van egy jó nagy seb. Megütötte a bordáját is, mert a rolleres ráesett. Nem néz ki épp a legjobban emiatt, de még így is hálásak lehetünk, hogy ennyivel megúszta, és nem lett nagyobb baj. Azt hagyjuk is, hogy a rolleres is otthagyta segítség nyújtás nélkül, de a buszon sem kérdezte meg senki, hogy esetleg szüksége van e valamire. 

Könyves péntek

 Erre a hétre megint kettő is jutott, most éppen ilyen termékeny időszakom van ebből a szempontból. Volt ez már másképp is az idén, még ki tudja... még lehet, hogy lesz is. 

Szerettem ezt a könyvet, pedig nem hiszem, hogy az írónő fő műveként lehetne említeni. De még ha írt is ennél jobbat, akkor is ez egy olyan szépen megírt tisztelgés a kávéház előtt, amit már csak emiatt az érzés miatt is érdemes elolvasni. Emellett több emberi sorsot is figyelemmel kísérhetünk, akiket természetesen a kávéházban töltött idő köt össze, pedig mindannyian teljesen más személyiségek, más anyagi körülmények között élnek. Jó volt lelassulni esténként ebben a világban, kellemes olvasmány volt. 

Ez a könyv elég érdekes volt abból a szempontból, hogy olvasás közben többször is megváltozott a véleményem róla. Rögtön az elején felhúztam magam azon, hogy milyen hülyeség már gyakorlatilag az első oldalakon elárulni a titkot, hogy aztán utána meg úgy tegyünk, mintha nem tudnánk. Emiatt a könyv első harmadában nem szerettem olvasni, és semmi nem volt szimpatikus benne. Sem a történet, sem a főszereplők..aztán valahogy mégis közel került hozzám, még ha annyira nem is, hogy mondjuk szívesen olvasnám újra, vagy sajnáltam volna, hogy véget ért. De egészen tanulságos és érdekes volt abból a szempontból is, hogy egy közös titok mi mindent művel két ember lelkével, kapcsolatával, hogyan hat az életükre. Szóval végül azért értettem, hogy miért is tudatta rögtön az elején az írónő velünk ezt a dolgot, egészen más hatása lett volna mindennek, ha megfordítja, és csak a végén derül ki. Az egy másik könyv lett volna. Összességében tetszett, és sokféle gondolatot indított el bennem. 

Augusztus húsz

 Ma úgy ünnepeltük az államalapítást, hogy Balázs kollégáival együtt voltunk egy kerti partin az egyiküknél. Tulajdonképpen ugye az em kollégáim is, de mégis inkább az övé, mert ők dolgoznak egy helyen. De ez részletkérdés. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon finomakat ettünk, nagyon jót beszélgettünk, este nyolckor jöttünk haza. Akkor is leginkább csak azért, mert Balázs reggel megy dolgozni. 

Ma volt

 Ma is egy ilyen egészen hektikus és nem szokványos munkanapom volt. Két hete helyettesítek is a saját munkám mellett ennek minden jó és rossz oldalát megtapasztalva. Igaz, ezekből a napokból mindig inkább azt hozom csak magammal, hogy erre is képes voltam, és sikerült úgy megcsinálni, hogy talán észre sem vették, hogy nincs jelen az, aki egyébként ezzel foglalkozik mindig, mert minden jól működik. Abban van egy kis nehézségem csak, hogy amire ilyenkor nem marad időm, az marcangol, és nehezen szabadulok a bűntudattól, de ez a végtelen maximalizmusom miatt van. Annyit már fejlődtem, hogy nem dolgozom munkaidő után, hogy enyhítsek ezen az érzésen, hanem hagyom, hogy legyen most így.

A mai napból hoztam egy teljesen új tapasztalást is, mert interjúztatni is voltam. Érdekes volt, mert volt olyan korú, aki a gyerekünk lehetett volna (Balázzsal voltam, ő tartotta a tájékoztatót), és volt, akit egészen fiatalon még bácsinak tekintettem volna. Tök érdekes volt látni, hogy mennyire másképp is voltak jelen ebben a helyzetben. A fiatal fiúk igazi kíváncsisággal, előremutató kérdésekkel, az idősebbek meg inkább félelmekkel, kételyekkel. Én is szoktam tapasztalni a közvetlen kollégákkal is a generációs különbségeket, és Balázs is sokszor mondja, hogy mennyire másképp kell kezelni a húsz éveseket, mint az ötven körülieket. Ahogy ma megmutattam nekik a raktárt, beszéltem nekik pár dologról, kísérgettem őket a személyes interjúra, meg utána ki a raktárból az jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne, ha képesek lennénk inkább erőforrásként tekinteni arra, hogy ugyanazon a területen van minden korosztály is jelen, és tudnánk a lehető legjobban felhasználni mindenkinek a saját erősségeit ahelyett, hogy mindenáron mindenkire ugyanazt a kabátot erőltetnénk rá. És ez mindenre igaz szerintem, nem csak a mi munkánkra. 

Én hiszek abban, hogy nem kell mindent mindenáron agyonszabályozni ahhoz, hogy jól működjön. 

Kedd

 Az a jó ezen a héten, hogy olyan kis rövid. Mondjuk én is, Balázs is és Roli is dolgozik pénteken is, de legalább lesz egy szabadnap előtte. De azért ez az augusztus húsz mindig már jelzi a nyár végét, és bennem meg amúgy is van hiányérzet a nyár kapcsán. Na nem hiszem, hogy bármi is még történik augusztus végéig, ami ezt a hiányérzetet feloldja. 

Láttam ma a felhívást, hogy holnap megnyílik a jelentkezés a babasimogató önkéntes programba. Gondolkodtam rajta, hogy jelentkezem, de aztán inkább mégsem, mert valószínűleg a szívem szakadna meg minden alkalommal, amikor ott kéne hagynom őket. Mondjuk ez a babasimogató név kicsit fura nekem, mert rögtön az állatsimogatóra asszociálok róla. De valahol azt is olvastam egyszer, hogy nem lehet felvenni ezeket a babákat, csak simogatni őket, lehet, hogy ezért így hívják. (De lehet higy ez nem is így van, nem tudom)

A gyógyszer határozottan használ, sokkal jobban vagyok már. 

Bahh

 Lehet hogy gyorsan felejtek, vagy egyébként tényleg elég régen voltam így leterítve ilyen nyavalyától. Jó, volt helyette másféle, az is igaz. Mindenesetre nehezen felidézhető, hogy mikor volt utoljára, hogy ennyire fájt a torkom, a légcsövem, és sokkal jobban esett szép csendben lenni, mint megszólalni. Természetesen azért dolgozni mentem, pedig még reggel öltözködés közben is gondolkodtam. Nem azért amúgy, mert én vagyok a munka hőse, vagy épp jelöltetni szeretném magam valami mártír avatáson, hanem mert akkor is kéne valamit megcsinálnom, ha egyébként betegállományban lennék. Akkor meg már ne keressek kevesebbet érte. Annyit legalább megtettem, hogy felhívtam a háziorvosomat. Vele kapcsolatban egyébként meggyőződésem, hogy ott van az ország tíz legjobb háziorvosa között. Most is tök jó fej volt, kifaggatott, köhögnöm kellett, hogy hallja. Írt fel gyógyszert, köptetőt, ellátott mindenféle jó tanáccsal, nem ítélkezett, nem bírált. Még azt is elmondta hogy lesz elérhető szerda után ügyelet, ha mégis szükségem lenne rá. Bízom benne, hogy a négy napi gyógyszer tökéletesen elég lesz, és jól leszek már az első két nap után. 

Hozzánk megérkezett a front, ma egész nap borús idő volt, és időnként egy kevéske eső is esett. Nem éppen mérhető mennyiség, még a port sem biztos, hogy elverte, de a levegő lehűlt. 

Arra meg ma este jöttem rá, hogy valószínűleg az is a bajom, hogy tök sok minden volt másképp ezen a nyáron, mint eddig. "Csak" egy hetet voltunk nyaralni, nem mentünk meccsekre, és még most úgy van, hogy a szeptemberi utónyaralás is elmarad. Pedig ilyenkor már azt szoktuk várni. Racionális gondolkodással persze most ezt így kell csinálni, de azért nem olyan könnyű megélni. 

Vasárnap

 Ma Balázs dolgozott, Erik elment Pestre, így délelőtt ketten maradtunk Rolival. Bevásároltam a lidlben és az eco familyben, aztán megfőztem az ebédet.

Délután vittünk Patriknak is az ebédből, mert ugyan volt itthon tegnap is, meg tegnapelőtt is, de mindkét nap máshová ment még tőlünk, nem haza, így nem vitt semmit. Szeretem azért legalább egy-két hétköznapját könnyebbé tenni, úgyhogy most így, hogy vittünk neki ma, nyugodtabb vagyok. 

Hazafelé felvettük Eriket, aki így megúszott egy vonatozást. 

Sajnos nem sikerült a hétvégén kilábalni ebből a valamiből, de persze vagyok olyan őrült, hogy úgy tervezem, megyek reggel dolgozni. 

Szombat

 Még nem vagyok teljesen jól, de végülis nem lett olyan borzasztó ez az egész, mint amire gondoltam még csütörtökön. Ettől függetlenül megvisel, és baromi rossz kedvem is van. Semmi okom rá, de attól még ez van. 

Csupa olyat írnék most a amit később megbánnék, így inkább nem is írok. 

Könyves péntek

 

Sohasem olvastam még olyan könyvet, ami fekete lapokra fehér betűkkel van nyomtatva, és bevallom, az első pár oldalon még kicsit zavart is ez.

De aztán ez a könyv is magával ragadott, és az sem érdekelt volna különösebben, ha lila betűkkel van, mert olyan wow élmény volt ez is, hogy a végén azt bántam, hogy már vége is van. 

Zseniális a történet, az, ahogy meg van írva, ahogy mindig van benne egy újabb csavar, és még újabb, de semmi nem erőltetett.  

Abszolút értem mitől van ekkora rajongótábora az írónőnek, tényleg fantasztikus, ahogy ír. Pont azt adta ez a könyve is, amiért én olvasni szeretek. Tökéletes kikapcsolódást a mindennapokból. 

Csütörtököt mondtam

 Na csak félig, mert azért még nem annyira vészes a helyzet, mint amilyen lúzerségnek érzem, hogy nyáron megfázok. Vagy valahonnan összeszedtem valamit, ezt ugye nem tudom. Egy biztos, már tegnap délután is fáztam. Aztán ma reggel úgy ébredtem, hogy majd megfagytam. Jó, egyébként 14 fok volt, de indokolatlanul nagyon fáztam. Meg egész délelőtt. Aztán dél körül megérkezett az a csikizős érzés az otromba, és ilyen fura gyengeség érzés. Egész délután is ilyen folyton váltakozó volt minden. Nem mondom azt, hogy beteg vagyok, de nyilvánvaló, hogy nem vagyok teljesen egészséges sem. A holnapi napot még megoldom, aztán ha hétvégén nem múlik el, vagy legalább nem lesz jobb, akkor hétfőn megyek orvoshoz. 

Szerintem ilyen még nem is volt velem sosem. Na de még él bennem a remény, hogy holnap úgy ébredek, mintha ez a mai meg sem történt volna. 

Szerda

 Most nem írom le ugyanazt, pedig nagyjából másolhatnám a tegnapi napot egy az egyben. Mondjuk vélhetően mindenki így van ezzel, hogy szinte minden nap egyforma.

Ma este viszont volt részleges napfogyatkozás. Mindig érdeklődéssel követem az ilyen eseményeket, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy szükség lenne speciális szemüvegre, vagy valamire, amin keresztül figyelni lehet, úgyhogy csak Roli és mások fotóin láttam igazán. Emlékszem arra a bizonyos 1999-esre, az egy kicsit félelmetes is volt. Ebből sok mindent nem lehetett érzékelni itt nálunk, de a képeken szép volt. 

Kedd

 Ma reggel együtt mentünk hárman dolgozni. Erik és én reggelente nem vagyunk túl lelkesek és beszédesek, Balázs az, aki hármunk közül a legaktívabb ilyenkor. Mondjuk ez szerencse, mert ugye ő vezet, ahhoz meg nem árt, ha nem félig alszik még. 

Roli is megy minden nap dolgozni egészen augusztus végéig. Fáradt nagyon, és jó sokat fogyott is, de eldöntötte, hogy végig megy még augusztusban, és nem is adja fel. Egyébként szemmel láthatóan jót is tett neki ez a tapasztalás, egy csomó mindent másképp lát. 

A munkanap gyorsan eltelt, jó sok mindent kellett csinálnom, a délután pedig itthon egészen nyugis volt. 

Hétfő

 Ma nem volt idő unatkozni munka közben, sőt..jól be is kellett osztanom mindent, hogy se kapkodni ne kelljen, de ne is maradjon el semmi. Ezen a héten kettő kolléganőt is helyettesítek, úgyhogy nem csak a hétfő ilyen, hanem várhatóan az egész hét, de nem baj. 

Délután vártam a tescos rendelést, ami tök szokatlan módon másfél óra késéssel érkezett csak meg. Szerencsére semmi olyan nem volt benne, ami addigra már kellett volna, de azért kicsit idegesítő volt, hogy nem tudom miért nem érkezett meg. Aztán kiderült, hogy egy autóval kevesebb volt délutánra, emiatt aztán az egyiknek már nem fért bele, a másik meg még nem tudott indulni. Végül persze megérkezett, és a futár többször is elnézést kért, csak fura volt, mert általában az a jellemző, hogy kicsit korábban érkeznek, nem később. 

Szerintem azt nem is meséltem, hogy az apám a végrendeletében a húgomra és rám hagyta azt a tulajdonát, ami soha nem is létezett. Emiatt aztán most hivatalosan le kell mondani arról, amit sosem tudtunk volna megkapni. Neki is, nekem is, és a gyerekeinknek is. Én értem, hogy az ügyvéd, aki a végrendeletet elkészítette, nem ellenőrzi a tulajdonát, csak azt, hogy az illető beszámítható e valóban, és megfelel e a végrendelet annak, aminek kell. Azt kevésbé értem, hogy valaki hogy nincsen tisztában azzal, hogy mi az övé, és mi nem. Főleg, mert egyszer már le is mondott erről a tulajdonáról a váláskor, szintén a mi javunkra, és akkor a bírónő felvilágosítitta, hogy at OTP-s kölcsön van csak a nevén. Még meg is kérdezte, hogy tisztában van vele, hogy adósság fizetésről mondott le a gyerekeinek? Na mindegy, én a magam részéről egyébként sem vártam semmit ettől az embertől (amíg élt, addig sem volt rá képes, hogy bárkinek bármit is adjon önzetlenül), de tök jól meglettem volna anélkül, hogy ilyen papírokat töltögessek ki, és postázzak. 

Vasárnap

 Ma elvittük az új kocsinkat a Balatonhoz. Jó, igazából fordítva történt, de a lényeg végülis az, hogy ma Badacsonyban voltunk. Olyan útvonalon mentünk, ahol még sosem. Ez is véletlenül alakult így, de jók az ilyen véletlenek. Nagyvázsony és Mencshely felé jártunk. 

Badacsonyban ebédeltünk az Alapozó Falatozóban, aztán ettünk egy fagyit az olasznál. Gondoltunk rá, hogy Keszthely felé indulunk haza, és a déli parton is végigmegyünk, de végül nem kockáztattuk a vasárnap délutáni autópálya forgalmat. 

Tihanyban rengetegen voltak, így ott nem álltunk meg, és kimaradt Füred is ezúttal. 

De jól éreztük magunkat, jól teljesített a kocsi is minden téren. 

Itthon már csak pár apróságot kellett megcsinálni, de egész könnyedén ment egy ilyen nap után. 

Szombat

 A nap legjobb része mindenképpen az volt, hogy nem én főztem, hanem Balázs. Mindamellett, hogy nagyon szeretek a családomról gondoskodni, a főzés az, amit nagyon szívesen hagyok rá bármikor. Kérni ritkán szoktam tőle ezt, de amikor ő ajánlkozik, akkor természetesen örömmel elfogadom. 

Délután csak egy kevés házimunkát csináltam meg, aztán este megnéztük a Fradi -Real Madrid edzőmeccset. Csak a tévén keresztül, mert brutális jegyárak voltak. Szerencsére nálunk senki nem Real Madrid szurkoló, így bőven jó volt tévén keresztül is. Egyébként nem is volt rossz meccs, 1:2 lett a végeredmény a spanyol csapat nyert. Mondjuk ezt azért lehetett sejteni, teljesen más színt az övéké. 

Könyves péntek

 Ezen a héten kettő könyvvel is. 

Az előző héten ennek a sorozatnak az első részét olvastam, és arról is csupa jót írtam. Ez a könyv még annál is jobb volt. Egész egyszerűen az elmúlt pár hónap legszebb könyve, és az írónő belépett abba a táborba, akitől mindent szeretnék elolvasni, ami csak kikerül a kezei közül. Szerelmi történet ez is, de olyan magas fokra emelte ezt a műfajty hogy valami külön nevet kéne rá kitalálni. Ez a könyv egy olyan mese, ami a két főszereplőt a pokol legmélyebb bugyraiból rángatja ki, és juttatja el őket végül a meseszerű, boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezésig. Csodás élmény volt olvasni, elvarázsolt minden este. 

A két Carian Cole könyv után elég éles váltás volt B.E Belle könyvet olvasni, kellett is jó pár oldal hozzá, hogy már ne vonjam fel a szemöldököm a szókimondó, vulgáris szavakért. De aztán a sztori elvitt magával, és szépen ott is tartott a végéig. Nem volt szokványos a befejezés sem, mert még a legvégén is okozott meglepetést. Izgalmas, mozgalmas könyv sajátos stílusban. Szerintem aki túl tudja tenni magát azon, hogy vannak benne csúnya szavak, azoknak mindenképpen jó olvasmány. 

Csütörtök

 Ez a hét minden nyűgösség ellenére is jó gyorsan telik. Ami akkor nem baj, ha holnap délután hirtelen lelassul majd minden, és ettől a hétvége jó hosszúnak tűnik majd. Nagy eséllyel nem így lesz, de aztán ki tudja.. mostanában azon sem lepődnék meg, ha szembejönne velem egy tyrannosaurus. 

A forróság miatt mindenki a végét járja már, teljes mértékben kifogyóban van mindenkinél a türelem is. Érthető okokból. Ma, amikor délután négykor hazaértünk, a barométer külső érzékelője szerint 46,6 fok volt odakint. Nagyjából ennyinek is éreztem, amikor hosszú farmerban és fekete zárt cipőben kiszálltam a lidl parkolóban a kocsiból. A héten minden nap egy kisebb ünnep volt, amikor hazaérkezés után levehettem a cipőt, zoknit és a hosszúnadrágot. 

Túl sok mindenről nem tudok írni, nálunk sem ez a hét az, amikor történik bármi is. 

Tudom már

 Most már rájöttem, hogy miért ilyen fura ez a nyár, és miért nem úgy élem meg, mint eddig. Ugye egész télen alig várom, hogy végre olyan idő legyen, hogy bármennyit kint lehet lenni a levegőn, elmenni ide - oda. Na ehhez képest ezen a nyáron gyakorlatilag többet vagyunk a lakásban, mint kint. És hát megmondom őszintén, ezt most így, ebben a formában unom már. Én azt a nyarat szeretem, amikor meleg van ugyan, de nem gyilkos forróság. Mondjuk ezzel biztos vagyunk még így páran. Kicsit egyébként emiatt az idei időjárás miatt szkeptikus is vagyok a téren, hogy érdemes e az eredeti terveinknek megfelelően rendbe tenni az udvart, vagy tök másban kéne gondolkodni (pl egy pillanatok alatt megnövő dzsungelt telepíteni szárazságtűrő fákkal és bokrokkal)

Megint fáj a fejem kb egy hete már. Nem úgy igazán, amire mindenképpen gyógyszert kell bevenni, hanem inkább tompán, és időnként beleszúr egy -egy ponton hol az egyik, hol a másik oldalon. 

A helyzet csak fokozódik

 Mármint a meleg terén. Most már a raktárban is érezhető a felmelegedés, pedig ilyen aztán sohasem történt még azóta, mióta itt dolgozom. Azt nem fogom senki orra alá dörgölni, hogy évekkel ezelőtt akartam már átrendezni az egyik raktárrészt, pont amiatt, hogy sose okozzon problémát a nyári meleg. Nem engedték, mert az a megszokott, hogy ott azok a termékek vannak. Hát jó..azért én majd szép lassan előkészülök erre, ne érjen váratlanul, ha mégis.  

Délután voltam fodrásznál, és levágattam a hajam. Megnőtt most már annyira, hogy a nyakam aljáig ért. És most, hogy ilyen hosszú volt, minden reggel a tükörből egy sokkal idősebb valaki nézett rám, és nem tetszett. Úgyhogy ma véget vetettem ennek a hossznak, és most csak a fülem aljáig ér. Ritkítani is kellett már. Festette is, melírozta is. Ott töltöttem két és fél órát, de tök jó volt most ez így. És most ez így tetszik. Lehet, hogy pár hónap múlva kezdem megint elölről, nálam nem lehet tudni..

Hétkezdés

 Semmi jót nem lehet várni ettől a héttől, legalábbis kevés esély van arra, hogy könnyű lesz jól érezni magunkat. Nyilván minden nap adunk esélyt ennek, és semmi értelme annak, hogy csak szorongjunk vagy idegeskedjünk rajtunk kívül álló dolgokon. Amit tudunk, megtesszük most is, és ezután is így lesz. 

Hétfő reggel, mint a hétfők többségében, dolgozni indultunk. Nem nagy kedvvel, az tény, mert egy csomó jobb dolgot is tudnék csinálni helyette, ha mondjuk más, szerencsésebb csillagzat alatt születtem volna. Különösebb okom így sincs panaszra, csak mostanában egyébként is a kedvetlen és elégedetlen időszakomat élem. Afféle középkorú h.p. lett belőlem,amit igyekszem visszafogni, de néha azért előbukkan. 

Van egy határidős munkám is, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy még nagyon gondolkodni sem volt kedvem rajta. 

Vasárnap

 Még mindig szoknom kell, hogy egyre többször vannak olyan napok, amikor csak ketten vagyunk itthon Rolival. Ez a hétvége is egy ilyen furcsa hétvége volt. Pénteken hazajött Patrik, és ugyan sikerült nem egész egy óra alatt ebédet csinálnom, és együtt ebédeltünk (még Roli nélkül), de utána Erik már ment is. Roli fél öt körül hazaért, Patrik háromnegyed hatkor már indult a barátaival éjszakai pecázásra. Szombat reggel ide jött haza aludni, délután ment csak haza, addigra Roli már elment moziba. 

Balázs egész hétvégén dolgozott. 

Erik ma este érkezett meg. (És kaptam tőle egy állóporszívót)

Én meg csak úgy követem az eseményeket, igyekszem képben lenni, hogy aki éppen itthon van, annak legyen épp az, amit szeret, vagy szívesen enne. 

Ma a víz és áramspórolás érdekében lemondtam a hajmosásról. Amúgy alig vártam volna, de kedden megyek fodrászhoz, így ez most pocsékolás lett volna, és inkább csak komfortcélokat szolgált volna, mint valódi szükséget. Kis dolog, kis segítség, de úgy gondolom, az ilyesmi is számít. 

Nehéz lesz

 Olyan régóta mondják már a klímakutatók és szakértők, hogy egyszer majd elfogy a víz, és olyan meleg nyarak lesznek, ahol a harminc fok hűvösnek számít. És olyan nagyon nem foglalkozott vele igazán senki. Időnként előtérbe került, aztán megint nem. Hétköznapi emberként is pont így éltem meg, természetesen tudtam, hogy vannak olyan történések, amik miatt már egy csomó minden sosem lesz a régi, mégsem sejtettem, hogy ez valóban be is következik. 

Ahogy azt sem, hogy pár évvel a covid után most egy egészen másféle kihívás vár ránk, és ha nem is ugyanolyan, de mégis nagyon hasonló összefogásra és fegyelmezettségre van szükség. (Mondjuk az elmúlt hat év történései után nem lepne meg az sem, ha jövő hónapban megérkeznének a földönkívüliek) 

Sokan vagyunk, sokféle élettel, sokféle szokással, vérmérseklettel, hittel és politikai hovatartozással. De most nem számít ez, hogy ki kicsoda, vagy kire szavazott, vagy jár e templomba. Csak az, hogy mindenki tegyen valamit, ami segít ezt a helyzetet valahogy átvészelni. Azt gondolom, a legkisebb dolog is számít. 

Könyves péntek

 

Hű.. nagyon régen olvastam olyan könyvet, ami egyszerre váltott ki belőlem rajongást, és ellenszenvet is. A végére mondjuk csak a rajongás maradt meg, de eleinte bőven volt a másik érzelemből is. 

Egy egészen szürreális szerelmi történet, ahol nem csak hatalmas korkülönbség van a pár között, de valami egészen más kötelék is. Ettől lesz olyan fura. De az írónő olyan szépen építette fel, olyan részletesen ábrázolt karakterekkel, érzelmi leirásokkal, amitől a végére igazából már semmi furcsaság nincs. 

Nagyon olyan könyv, aminek az olvasása abszolút kikapcsol, elfelejteti a hétköznapi gondokat. 

Csütörtök

 Tegnap nagyon elfáradtam, és még ma sem voltam a legpihentebb. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én az ilyen nagy horderejű döntések után egyszerre vagyok felhőtlenül boldog, és borzasztóan leeresztett is. Persze, addig, amíg megbeszéltük, kiválasztottuk, vártunk rá, folyamatosan volt valami, ami adagolta az adrenalint, tegnap meg egyszerre az összes eltűnt. 

Mondjuk simán lehet, hogy ez egy hülye belemagyarázás csak. 

Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy ma már csütörtök volt. 

Vettünk egy autót

 

Ez volt, amit már a múlt héten intéztünk, és azóta vártuk a telefont, hogy mikor mehetünk érte. A miénket otthagytuk, beszámították ennek az árába. 

Nem ezért az autóért mentünk eredetileg, amikor múlt héten mentünk, egy másikat néztünk ki. De végül ez lett a befutó, mert szebb, extrább, és annyival nem volt drágább, hogy ne érte volna meg inkább. 

Most azt nem mesélem el, hogyan született a döntés, mert hosszú lenne leírni, de nem egyik pillanatról a másikra történt. 

De ma egy újabb álmunk vált valóra ezzel az autóval, amikor kigördültünk a kereskedésből. 

Kedd

 Ma megérkezett a mammográfia leletem, és pont az van rajta, amit egy ilyen szűrővizsgálat után látni szeretne az ember. Minden rendben van. Természetesen erre számítottam, de jobb ezt írásban látni, nem csak sejteni. Lett közben időpontom kardiológiára is, lassan, de biztosan begyűjtök mindent a továbblépéshez. 

Azért, hogy ne legyen teljesen felhőtlen minden, begyulladt a lábamon is az egyik körömágy, meg a kezemen is. Majd fürdés után bekenem, remélem segít rajta. 

Azon gondolkodtam egyébként ma, hogy vajon mikorra tehető az, amikor az emberek többsége elkezdett bármit "odahányni" az internetre válogatás nélkül bárkinek és bármilyen témában. Egyszerűen elképesztő, hogy azok a platformok, amik eredetileg arra lettek szánva, hogy bármilyen távolságban is legyünk egymástól, könnyen és egyszerűen meg lehessen osztani egymással a gondolatokat, érzéseket, fényképeket, később már videókat is. Emlékszem, amikor elkezdődött ez a blogolás, ez az egész még olyan kultúrált formában zajlott. Senkinek nem kellett kétszer meggondolni, leírhatja e a büszkeségét, vagy épp a bánatát, bátran lehetett segítséget kérni. 

Mostanra kezd inkább egy igazi szemétdombbá válni a közösségi média összes felülete. Emberek veszik maguknak a bátorságot tök ismeretlen emberek posztja alá odakommentelni, hogy "úgy nézel ki, mint egy undorító disznó" vagy "minek kellett az ilyet megszülni".. Én nem mondom, hogy nem nevettem még soha senkin, vagy nem gondoltam csúnyát valakiről, de eszembe sem jutna senkit nyilvánosan megalázni. Nem is tudom, ez vajon még visszafordítható dolog, vagy már örökre így marad? 

27

 Ma megint nosztalgiáztam egész nap. Volt ez a 27 év, amíg a kis mekegő csomagból, akit a kezembe kaptam lett cuki kisfiú, komoly nagyfiú és egészen érdekesen komoly felnőtt. Közben belőlünk, két kis bizonytalan fiatal szülőből lett két középkorú, sokat látott, sokat tapasztalt szülő. 

Hogy újrakezdeném e? Bármikor.

Gondolatban átéltem ma sok -sok pillanatát az elmúlt éveknek, és ugyan néha van olyan gondolatom, hogy csinálhattuk volna sokkal jobban is, mégsem változtatnék semmin, mert így kellett ennek lennie. 

Az mondjuk eléggé hihetetlen, hogy egy 27 éves fiam is van már, de hát fiatalon szülővé válni ezt teszi. 🙂

Vasárnap

 Na, ez egy ilyen takarítós hétvége volt. De végre a tetőablakok is tiszták, Balázs kellett hozzá, azokat nem tudom egyedül megcsinálni. Se elég magas, se elég ügyes nem vagyok hozzá, de csapatmunkában megoldottuk. 

Délután megnéztük a forma 1 magyar nagydíját. Nem volt egy izgalmas futam, én kb a negyvenedik kör környékén el is mentem inkább hajat mosni. 

Este meg megnéztük a Paks -Fradi első félidejét. Szerencsére a második félidőt már nem láttuk, csak az eredmény jutott el hozzánk. Nem ez a meccs volt az, ami miatt megbánjuk, hogy nem vettünk bérletet. (4:2-re nyert a Paks)

Szombat

 Ma ilyen fura szombati nap volt, mert délelőtt csak ketten voltunk itthon Rolival, és aztán később, amikor Balázs is hazaért már a munkából, akkor is csak hárman maradtunk. 

Na unatkozni nem volt időm, mondjuk direkt alakítottam így. A szokásos heti mosás mellett még függönyöket is mostam, meg ablakokat is pucoltam. Már nagyon régóta halogattam, és minden héten csak mérgelődtem rajta, hogy már megint úgy maradt. De most nagyon szép tiszta minden, elégedett vagyok. És persze jól el is fáradtam. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv olyan, ami szépen az első oldalaktól kezdve beszippant, és nem ereszt nemhogy a könyv végéig, de még utána sem. Borzasztóan sok benne a tragédia, nagyon nehéz sorsú, mégis elképesztően erős akaratú gyerekek, brutális, lelketlen, gyenge felnőttek a szereplői. Sokkal kevesebb a pozitív karakter, mint a negatív, mégis szinte letehetetlen. 

Már napokkal ezelőtt befejeztem, már vissza is vittem a könyvtárba, de még ma is nagyon sokszor jutott eszembe. 

Azt hiszem más könyvét nem olvastam az írónőnek, de fogok még, mert nagyon tetszett, ahogy ír.

Érzelmileg nagyon megterhelő könyv, de én ajánlom mindenkinek. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán keltünk, mert ötre mentünk. Jól elszoktam már ettől, de szerencsére azért nem volt olyan nagyon vészes. Jó hűvös volt ma is, majdnem még a mellényemet is felvettem a kardigán tetejére, de azért azt mégis túlzásnak éreztem. De amúgy simán elbírtam volna magamon. Furcsa egy nyár ez. 

Korán is jöttünk haza, délután Budapesten volt dolgunk azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban, amiről majd jövő héten fogok beszámolni. Jól el is fáradtunk benne. Hazafelé még felvettük Rolit Törökbálinton, és együtt jöttünk haza. 

Itthon már csak a szokásos napi dolgok voltak hátra. 

Hétfőn egyébként olyan kilátástalanul hosszúnak tűnt a hét, de mégis meglepően gyorsan eltelt, már csak egy munkanap...

Szerda

 Vannak azok a napok, amikor nem igazán történik semmi. Ez a mai is egy ilyen volt. Persze, millió apróság mindig van, és van várakozás is mindig valamire. Vagy éppen vannak tervek, tennivalók, amiket át kell gondolni, meg kell tervezni. Közben persze minden, ami egy átlagos naphoz tartozik, most is jelen volt. 

Majd amikor aktuális lesz, akkor elmesélem. 

Amíg várok a leleteimre, meg megtalálom valahol azt a kardiológust, aki megvizsgál, addig vettem egy új gyógynövényes cuccot a hőhullámaim és egyéb cuki tüneteim enyhítésére. Meglátjuk hogy milyen lesz, vagy lesz e bármilyen egyáltalán. 

Kedd

 Ma már egy fokkal azért jobb volt minden, mint tegnap. Még mindig kissé elveszettnek éreztem magam a munkahelyi környezetben, de kevésbé volt világvége hangulatom, mint tegnap. Nyilván a teljes igazság az érzéseimmel kapcsolatban nem csak a szabadság utáni nyűgösség, hanem valami sokkal mélyebb és komolyabb. Folyamatosan rendezgetem magamban a dolgokat, és igyekszem egy élhető és elfogadható verziót kialakítani a mindennapjaimban, ami még én vagyok azért. Nem könnyű, de biztosan nem lehetetlen. Ennél sokkal nehezebb dolgokon is túl vagyok már. 

Délután munka után még voltam a könyvtárban. Több okból is jól esett elmenni. A könyvtárba menni mindig jó, az meg külön öröm volt, hogy minden gond nélkül mentem gyalog is, nem fájt a lábam, nem esett nehezemre, sőt, kifejezetten jól is esett egy kis mozgás. 

A fiúk közül ma este senki nincs itthon, ami kicsit hétvége érzést ad egy keddi napra. 

Hétfő

 Ez egy különösen nehéz hétfő volt. Nem csak azért, mert két hét szabadság után menni kellett dolgozni, de mindezt egy hosszabbításos, half time show-s, eredményhirdetéses vb döntő végignézése után kellett abszolválni. Szerencsére legalább a spanyolok nyertek. 

Egész nap fájt a fejem, ami annyira nem része már az életemnek és a mindennapjaimnak, hogy sokkal nehezebben viselem el, mint régen. Mire hazajöttünk, már minden bajom volt.

Azt legalább kibírtam, hogy nem aludtam el délután, de semmi nem volt jó ma. 

Vasárnap

 A nyári szabadság utolsó napja. A vb döntő napja. A nyári szabadság gyorsabban telt, mint a vb, és azért nekem élvezetesebb is volt. Voltak azért jó meccsek, de közel sem láttam annyit a mindenféle időeltolódás miatt, mint amennyit láttam volna akkor, ha nincsenek ezek a speciális körülmények. Lassan vége is van egyébként az első félidőnek, eddig gól nem született még, a spanyolok többször is közel voltak már hozzá, mint az argentínok. A család nagyobb része a spanyoloknak drukkol, Erik teljesen speciális eset, mert neki kb mindegy. Messi miatt Argentínának jobban szurkol ma este, de egyébként Yamal és a Barcelona miatt meg a spanyoloknak is. 

A tegnap este vizionált élmény elmaradt mára, helyette megcsináltam mindenféle hétvégén szokásos házimunkát, így most szép tiszta az összes padló és minden szaniter is. Épp végeztem, amikor ideért a hidegfront. Nem viccelt, mert olyan széllel jött, ami pillanatok alatt huszonkét fokra hűtötte a levegőt. Szerencsére nálunk kárt nem okozott, de láttam a tiktokon már, hogy Zalaegerszegen és Nagykanizsán nem voltak ilyen szerencsések. 

Szombat

 Ma Patrik is itthon volt, és az ő kívánságára készült töltött csirke. Ami igazából inkább töltelékes, mert nálunk a csirke felsőcombok tetejére kerül a töltelék, nem a bőre alá. A "recept" a mamáé, máj és májkrém is van benne, ezt szeretik nálunk. Mondjuk Roli nem, ő már tegnap mondta, hogy ő ugyan nem szokott ilyet kérni tőlem, de légyszi csináljak valami mást is, mert ő ezt nagyon nem szereti. Így készült pár szelet parmezános csirkemell is, és pár szelet rántott csirkecombfilé is. Ez utóbbi az airfryerben, mert újabban az olajban sütés sem a barátja senkinek. 

Délután a fiúk nézték a tour de France-t, közben beszélgettünk is néha. 

Volt ma egy fél óra, amit őrült szemviszketéssel és tüsszögéssel töltöttem. Eddig nem voltam allergiás semmire, őszintén remélem, hogy nem most fogom ezt elkezdeni. 

Kicsit már kezd rám törni az érzés, hogy nem akarok hétfőn dolgozni menni. Maradt bennem hiányérzet bőven ez után a furcsa nyaralás és szabadság után, de leginkább semmi kedvem újra azokhoz az egyforma napokhoz, és hát a kollégáim sem hiányoznak egy kicsit sem. Jó lenne holnap még valami jó élményt szerezni bármivel, ami feldob, vagy ad egy jó lezárást ennek a két hétnek, de erre nem látok nagy esélyt, a többiek értékelik, ha nem kell sehová menni, és nem kell semmit sem csinálni. 

Könyves péntek

 

Ez a második rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Gondolom nagyban hozzájárult, hogy rögtön egymás után olvastam őket, így még bőven benne voltam a főszereplők életében. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy előzetesen azt gondoltam, két kötet van csak, és már bőven a könyv háromnegyedénél tartottam, de nem értettem hogyan lesz ebből majd végkifejlet. És akkor utánanéztem, hogy van még egy rész... úgyhogy most majd azt is el kell olvasnom ahhoz, hogy tudjam mi lesz végül Frida színésznői karrierjével. 

Ennek a könyvnek olyan gyönyörű borítója van, hogy első látásra bele is szerettem a könyvtárban. Aztán az első oldalak elvarázsoltak, és azt gondoltam, végig így lesz. Sajnos nem, mert végül valahogy ellaposodott az egész. És amíg az első és az utolsó novella tényleg egészen komoly lelki feltöltődést jelentett, és valami egészen érdekes hangulatba is kerültem tőle, a másik kettő annyira kevés volt, hogy azóta is van bennem némi hiányérzet, és már többször is eljátszottam a gondolattal, vajon hogy tudtam volna én ezt jobban megírni. (Nyilván sehogy)

Ritkul

 Valamelyik nap láttam valahol (mert újabban minden social media felületen mindenféle random ember posztjait látom), hogy arról elmélkedett egy fiatal nő, hogy vajon mi lehet a levegőben júliusban, merthogy nagyjából elseje óta minden olyan fura, olyan nyomott a hangulata. Naná, hogy nem bírtam ki, és megnéztem a kommenteket is, ahol aztán sorra mindenki egyetértett vele. Kb amúgy én is osztom ezt, sosem volt még ilyen furcsa júliusom, mint az idén.

Erre még ma rátett egy lapáttal a csontritkulás vizsgálat eredménye. Ami összességében, és összértékelésben még nem nagyon szar, de már csökkent csontsűrűség van mindenhol, a négyes csigolyámnál pedig már van csontritkulás is. Nyilván ebben közrejátszik a menopauza, és talán a hormonterápia majd segít valamennyit (ha még ebben az évszázadban találok kardiológust is), de kell keresnem egy reumatológust is. Meg nyilván a háziorvos is kell hozzá, mert a kalciumpótlás az én esetemben a vesekő képződésre való hajlamommal nem a legvidámabb dolog. 

Őszintén? Arra számítottam, hogy minden tök rendben van, és lesz egy tök jó leletem. Mondjuk azt nem tudom hogy mire alapoztam, mert éppenséggel lehetnék valami ortopédiai tankönyv élő elrettentő példája is. 

De innen szép nyerni. Vagy mi. 

Csak úgy vagyunk

 Lehetne még az is ezen a héten, hogy felforgatjuk a lakást, és kitakarítjuk az utolsó sarkot is, vagy akár ki is festhettünk volna. Vagy bármi egyebet is találhattunk volna az idő hasznos eltöltésére. De egyiket sem csináljuk a fentiek közül. Az idő nagy részében csak úgy vagyunk, ezt időnként megszakítja egy mammográfiai vizsgálat, vagy egy fodrász időpont, esetleg készül valami étel, vagy elmegyünk a boltba. 

És most ez így is jó nekünk. 

Ma is Balaton

 Ma volt az a nap, amikor visszamentünk a szombaton ott hagyott rollerekért. Erik azt mondta, ő is jön velünk, csak alszik reggel pár órát. Hittük is, meg nem is, hogy tényleg felkel majd fél tízkor, ahogy mondta, de legnagyobb meglepetésünkre, felkelt, öltözött, fogat mosott, és indultunk. 

Jó napot választottunk, mert tök jó idő volt, a nyaralás alatt kimaradt strandolást is pótoltuk most többször is. 

Elhoztuk a rollereket, ebédeltünk, aztán még visszamentünk a strandra egy kicsit. 

Három körül indultunk haza, addigra Erik azért már fáradt volt, de végül a kocsiban nem aludt. 

Amúgy tök meg tudnám szokni ezeket a ráérős napokat. 

Még ez sem olyan hétfő

 Ez az idei szabadság mindenben más, mint az eddigiek. Például, hogy csak egy hetet voltunk a Balatonon, de kettő hetet vagyunk szabin. Ezen a héten még vannak lazább napok is, és vannak olyanok, amikor valahová menni kell, vagy valamit intézni kell. Vagy, mint ma, jönnek kipakolni a garázst. Azt a garázst, ami velem egyidős kb, és eddig nagyjából csak bekerült oda minden, kifelé nem igazán. Egy része már megvolt tavaly, de az igazán nagy falat mostanra maradt. Az nagy mázli, hogy tavaly rátaláltunk a kollégám ajánlására Gyuriékra, akik nem csak gyorsan és jól dolgoznak, de még abban is tök jó fejek, hogy anyagilag sem akarja lehúzni az embert. Ma kétszer fordultak, de mindent elvittek, amit szerettünk volna. Sőt, két szekrényt is, ami évek óta csak útban volt, és semmit nem tudtunk vele kezdeni. Igaz, az kicsit küzdős volt, de Balázs és Erik megoldotta. 

És még főzni sem nekem kellett ma, mert Balázs bevállalta azt is.  

Vasárnap

 Ez egy szomorú vasárnap, mert megint elment valaki, aki pótolhatatlan űrt hagy maga után zenészként, énekesként. Már semmiképpen sem lesz többé sem James, sem Bond.  A hírek szerint sajnos beteg volt, így valószínűleg neki már jobb így, nincs többé fájdalom, és szenvedés. A dalaiban ő is örökké élni fog. 

És ez egy furcsa vasárnap volt, mert úgy készültünk, hogy ebéd után megyünk Patrikhoz. Volt itt egy csomagja, amit nem tudott elvinni tegnap, meg akkor már főzni is úgy főztem, hogy neki is legyen. Addig minden rendben is volt, amíg elkészült az ebéd, minden finom volt. Balázs segített rendbetenni a konyhát, mert borzasztó kuplerájt csináltam főzés közben. Még gyorsan kiteregettem egy adag ruhát, és már igazából csak indulni kellett volna, amikor még elmentem mosdóba. És ott egy pillanat alatt vissza is köszönt a sok évvel ezelőtti múlt. Annak a rosszullétnek a határán voltam, ahol régen többször is. Megmondom őszintén, abban a pillanatban rettegtem. Amikor szembesültem azzal, hogy ó, basszus, ezt az érzést már éreztem, és ó, basszus, most baj lesz. Nem lett szerencsére, de végül csak Balázs és Erik ment Patrikhoz. Nekem kellett egy jó óra, amíg összeszedtem magam, és már nagy magabiztossággal tudtam azt gondolni, hogy nem lesz semmi baj. Azért besz.rtam, na. Rég volt már, hogy ilyet át kellett élnem (és remélem sokára lesz majd megint)

A nap további részében már óvatos voltam mindennel, de igyekeztem még magam előtt is azt mutatni, hogy minden rendben. 

Újra itthon

 A mai nap arról szólt, hogy reggel mindent összepakoltunk, a rollereket elvittük Timiékhez, akik tök jó fejek, és keddig eltárolják nekünk. Azért kellett így szervezni, mert végül többen jöttünk haza, mint amennyien mentünk eredetileg. Patrik is velünk jött ma haza. És ugyan ment az egyezkedés, hogy hogyan tudjuk minél bonyolultabban megoldani (és ki fog jobban megsértődni, hogy pont ő nem fér be a kocsiba), amikor eszembe jutott, hogy megkérdezem őket, hogy esetleg lehet e ez a megoldás. Így legalább még jövő héten is lesz egy balatoni nap.

Itthon aztán mindent kipakoltunk, a mosógép szorgalmasan dolgozott, vele párhuzamosan persze én is és estére minden tiszta ruha a helyén volt a szekrényben. 

Az utolsó nap

 Azt még majd feldolgozom, hogy mennyire más volt az idén minden nap, amit itt töltöttünk a Balatonnál, de végül ezen az utolsó teljes napon azért minden jó volt. 

Gyönyörű szép, napos, szélcsendes nyári nap volt, pont olyan, amilyenről a februári didergős napokon álmodozik az ember. Nem a fullasztó kánikula, hanem az a meleg, ami kellemesen csábít arra, hogy kicsit a tóban lehűtse magát az ember. Erre egyébként tökéletesen jó az alacsony vízállás, hogy pillanatok alatt felmelegítse a huszonegy fokos vizet olyanra, amiben jól érzi magát az ember. Jó, én bevallom, csak a lábamat hűtöttem le benne, de sokan körülöttem (többek között a család férfitagjai is) azért szemmel láthatóan kellemesen érezték magukat úgy is, hogy belemerültek (értsd: ücsörögtek, vagy térdeltek) a vízben. 

Ma déltől (egész pontosan fél egytől, de ne vesszünk el a részletekben) újra együtt volt a család, és egy helyen volt az összes fiam, ami akkor is szép napot eredményezett volna, ha egyébként a külső körülmények nem ideálisak. Így a kettő együtt meg igazi joker. 

Nagy dolgok nem történtek, grilleztünk, beszélgettünk, söröztünk, fröccsöztünk, meccset néztünk, pont, ahihyz egy igazi gondtalan nyári nspon tenni kell. 

Még ha bármelyik posztom is némi elégedetlenséget sugallt volna, amit az elmúlt egy héten írtam, erről nem volt szó. Más volt, mint eddig, de jó volt minden perc így is, ahogy volt.