Könyves péntek

 

Hű.. nagyon régen olvastam olyan könyvet, ami egyszerre váltott ki belőlem rajongást, és ellenszenvet is. A végére mondjuk csak a rajongás maradt meg, de eleinte bőven volt a másik érzelemből is. 

Egy egészen szürreális szerelmi történet, ahol nem csak hatalmas korkülönbség van a pár között, de valami egészen más kötelék is. Ettől lesz olyan fura. De az írónő olyan szépen építette fel, olyan részletesen ábrázolt karakterekkel, érzelmi leirásokkal, amitől a végére igazából már semmi furcsaság nincs. 

Nagyon olyan könyv, aminek az olvasása abszolút kikapcsol, elfelejteti a hétköznapi gondokat. 

Csütörtök

 Tegnap nagyon elfáradtam, és még ma sem voltam a legpihentebb. Nem tudom mások hogy vannak vele, de én az ilyen nagy horderejű döntések után egyszerre vagyok felhőtlenül boldog, és borzasztóan leeresztett is. Persze, addig, amíg megbeszéltük, kiválasztottuk, vártunk rá, folyamatosan volt valami, ami adagolta az adrenalint, tegnap meg egyszerre az összes eltűnt. 

Mondjuk simán lehet, hogy ez egy hülye belemagyarázás csak. 

Mindenesetre nagyon örülök neki, hogy ma már csütörtök volt. 

Vettünk egy autót

 

Ez volt, amit már a múlt héten intéztünk, és azóta vártuk a telefont, hogy mikor mehetünk érte. A miénket otthagytuk, beszámították ennek az árába. 

Nem ezért az autóért mentünk eredetileg, amikor múlt héten mentünk, egy másikat néztünk ki. De végül ez lett a befutó, mert szebb, extrább, és annyival nem volt drágább, hogy ne érte volna meg inkább. 

Most azt nem mesélem el, hogyan született a döntés, mert hosszú lenne leírni, de nem egyik pillanatról a másikra történt. 

De ma egy újabb álmunk vált valóra ezzel az autóval, amikor kigördültünk a kereskedésből. 

Kedd

 Ma megérkezett a mammográfia leletem, és pont az van rajta, amit egy ilyen szűrővizsgálat után látni szeretne az ember. Minden rendben van. Természetesen erre számítottam, de jobb ezt írásban látni, nem csak sejteni. Lett közben időpontom kardiológiára is, lassan, de biztosan begyűjtök mindent a továbblépéshez. 

Azért, hogy ne legyen teljesen felhőtlen minden, begyulladt a lábamon is az egyik körömágy, meg a kezemen is. Majd fürdés után bekenem, remélem segít rajta. 

Azon gondolkodtam egyébként ma, hogy vajon mikorra tehető az, amikor az emberek többsége elkezdett bármit "odahányni" az internetre válogatás nélkül bárkinek és bármilyen témában. Egyszerűen elképesztő, hogy azok a platformok, amik eredetileg arra lettek szánva, hogy bármilyen távolságban is legyünk egymástól, könnyen és egyszerűen meg lehessen osztani egymással a gondolatokat, érzéseket, fényképeket, később már videókat is. Emlékszem, amikor elkezdődött ez a blogolás, ez az egész még olyan kultúrált formában zajlott. Senkinek nem kellett kétszer meggondolni, leírhatja e a büszkeségét, vagy épp a bánatát, bátran lehetett segítséget kérni. 

Mostanra kezd inkább egy igazi szemétdombbá válni a közösségi média összes felülete. Emberek veszik maguknak a bátorságot tök ismeretlen emberek posztja alá odakommentelni, hogy "úgy nézel ki, mint egy undorító disznó" vagy "minek kellett az ilyet megszülni".. Én nem mondom, hogy nem nevettem még soha senkin, vagy nem gondoltam csúnyát valakiről, de eszembe sem jutna senkit nyilvánosan megalázni. Nem is tudom, ez vajon még visszafordítható dolog, vagy már örökre így marad? 

27

 Ma megint nosztalgiáztam egész nap. Volt ez a 27 év, amíg a kis mekegő csomagból, akit a kezembe kaptam lett cuki kisfiú, komoly nagyfiú és egészen érdekesen komoly felnőtt. Közben belőlünk, két kis bizonytalan fiatal szülőből lett két középkorú, sokat látott, sokat tapasztalt szülő. 

Hogy újrakezdeném e? Bármikor.

Gondolatban átéltem ma sok -sok pillanatát az elmúlt éveknek, és ugyan néha van olyan gondolatom, hogy csinálhattuk volna sokkal jobban is, mégsem változtatnék semmin, mert így kellett ennek lennie. 

Az mondjuk eléggé hihetetlen, hogy egy 27 éves fiam is van már, de hát fiatalon szülővé válni ezt teszi. 🙂

Vasárnap

 Na, ez egy ilyen takarítós hétvége volt. De végre a tetőablakok is tiszták, Balázs kellett hozzá, azokat nem tudom egyedül megcsinálni. Se elég magas, se elég ügyes nem vagyok hozzá, de csapatmunkában megoldottuk. 

Délután megnéztük a forma 1 magyar nagydíját. Nem volt egy izgalmas futam, én kb a negyvenedik kör környékén el is mentem inkább hajat mosni. 

Este meg megnéztük a Paks -Fradi első félidejét. Szerencsére a második félidőt már nem láttuk, csak az eredmény jutott el hozzánk. Nem ez a meccs volt az, ami miatt megbánjuk, hogy nem vettünk bérletet. (4:2-re nyert a Paks)

Szombat

 Ma ilyen fura szombati nap volt, mert délelőtt csak ketten voltunk itthon Rolival, és aztán később, amikor Balázs is hazaért már a munkából, akkor is csak hárman maradtunk. 

Na unatkozni nem volt időm, mondjuk direkt alakítottam így. A szokásos heti mosás mellett még függönyöket is mostam, meg ablakokat is pucoltam. Már nagyon régóta halogattam, és minden héten csak mérgelődtem rajta, hogy már megint úgy maradt. De most nagyon szép tiszta minden, elégedett vagyok. És persze jól el is fáradtam. 

Könyves péntek

 

Ez a könyv olyan, ami szépen az első oldalaktól kezdve beszippant, és nem ereszt nemhogy a könyv végéig, de még utána sem. Borzasztóan sok benne a tragédia, nagyon nehéz sorsú, mégis elképesztően erős akaratú gyerekek, brutális, lelketlen, gyenge felnőttek a szereplői. Sokkal kevesebb a pozitív karakter, mint a negatív, mégis szinte letehetetlen. 

Már napokkal ezelőtt befejeztem, már vissza is vittem a könyvtárba, de még ma is nagyon sokszor jutott eszembe. 

Azt hiszem más könyvét nem olvastam az írónőnek, de fogok még, mert nagyon tetszett, ahogy ír.

Érzelmileg nagyon megterhelő könyv, de én ajánlom mindenkinek. 

Csütörtök

 Ma nagyon korán keltünk, mert ötre mentünk. Jól elszoktam már ettől, de szerencsére azért nem volt olyan nagyon vészes. Jó hűvös volt ma is, majdnem még a mellényemet is felvettem a kardigán tetejére, de azért azt mégis túlzásnak éreztem. De amúgy simán elbírtam volna magamon. Furcsa egy nyár ez. 

Korán is jöttünk haza, délután Budapesten volt dolgunk azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban, amiről majd jövő héten fogok beszámolni. Jól el is fáradtunk benne. Hazafelé még felvettük Rolit Törökbálinton, és együtt jöttünk haza. 

Itthon már csak a szokásos napi dolgok voltak hátra. 

Hétfőn egyébként olyan kilátástalanul hosszúnak tűnt a hét, de mégis meglepően gyorsan eltelt, már csak egy munkanap...

Szerda

 Vannak azok a napok, amikor nem igazán történik semmi. Ez a mai is egy ilyen volt. Persze, millió apróság mindig van, és van várakozás is mindig valamire. Vagy éppen vannak tervek, tennivalók, amiket át kell gondolni, meg kell tervezni. Közben persze minden, ami egy átlagos naphoz tartozik, most is jelen volt. 

Majd amikor aktuális lesz, akkor elmesélem. 

Amíg várok a leleteimre, meg megtalálom valahol azt a kardiológust, aki megvizsgál, addig vettem egy új gyógynövényes cuccot a hőhullámaim és egyéb cuki tüneteim enyhítésére. Meglátjuk hogy milyen lesz, vagy lesz e bármilyen egyáltalán. 

Kedd

 Ma már egy fokkal azért jobb volt minden, mint tegnap. Még mindig kissé elveszettnek éreztem magam a munkahelyi környezetben, de kevésbé volt világvége hangulatom, mint tegnap. Nyilván a teljes igazság az érzéseimmel kapcsolatban nem csak a szabadság utáni nyűgösség, hanem valami sokkal mélyebb és komolyabb. Folyamatosan rendezgetem magamban a dolgokat, és igyekszem egy élhető és elfogadható verziót kialakítani a mindennapjaimban, ami még én vagyok azért. Nem könnyű, de biztosan nem lehetetlen. Ennél sokkal nehezebb dolgokon is túl vagyok már. 

Délután munka után még voltam a könyvtárban. Több okból is jól esett elmenni. A könyvtárba menni mindig jó, az meg külön öröm volt, hogy minden gond nélkül mentem gyalog is, nem fájt a lábam, nem esett nehezemre, sőt, kifejezetten jól is esett egy kis mozgás. 

A fiúk közül ma este senki nincs itthon, ami kicsit hétvége érzést ad egy keddi napra. 

Hétfő

 Ez egy különösen nehéz hétfő volt. Nem csak azért, mert két hét szabadság után menni kellett dolgozni, de mindezt egy hosszabbításos, half time show-s, eredményhirdetéses vb döntő végignézése után kellett abszolválni. Szerencsére legalább a spanyolok nyertek. 

Egész nap fájt a fejem, ami annyira nem része már az életemnek és a mindennapjaimnak, hogy sokkal nehezebben viselem el, mint régen. Mire hazajöttünk, már minden bajom volt.

Azt legalább kibírtam, hogy nem aludtam el délután, de semmi nem volt jó ma. 

Vasárnap

 A nyári szabadság utolsó napja. A vb döntő napja. A nyári szabadság gyorsabban telt, mint a vb, és azért nekem élvezetesebb is volt. Voltak azért jó meccsek, de közel sem láttam annyit a mindenféle időeltolódás miatt, mint amennyit láttam volna akkor, ha nincsenek ezek a speciális körülmények. Lassan vége is van egyébként az első félidőnek, eddig gól nem született még, a spanyolok többször is közel voltak már hozzá, mint az argentínok. A család nagyobb része a spanyoloknak drukkol, Erik teljesen speciális eset, mert neki kb mindegy. Messi miatt Argentínának jobban szurkol ma este, de egyébként Yamal és a Barcelona miatt meg a spanyoloknak is. 

A tegnap este vizionált élmény elmaradt mára, helyette megcsináltam mindenféle hétvégén szokásos házimunkát, így most szép tiszta az összes padló és minden szaniter is. Épp végeztem, amikor ideért a hidegfront. Nem viccelt, mert olyan széllel jött, ami pillanatok alatt huszonkét fokra hűtötte a levegőt. Szerencsére nálunk kárt nem okozott, de láttam a tiktokon már, hogy Zalaegerszegen és Nagykanizsán nem voltak ilyen szerencsések. 

Szombat

 Ma Patrik is itthon volt, és az ő kívánságára készült töltött csirke. Ami igazából inkább töltelékes, mert nálunk a csirke felsőcombok tetejére kerül a töltelék, nem a bőre alá. A "recept" a mamáé, máj és májkrém is van benne, ezt szeretik nálunk. Mondjuk Roli nem, ő már tegnap mondta, hogy ő ugyan nem szokott ilyet kérni tőlem, de légyszi csináljak valami mást is, mert ő ezt nagyon nem szereti. Így készült pár szelet parmezános csirkemell is, és pár szelet rántott csirkecombfilé is. Ez utóbbi az airfryerben, mert újabban az olajban sütés sem a barátja senkinek. 

Délután a fiúk nézték a tour de France-t, közben beszélgettünk is néha. 

Volt ma egy fél óra, amit őrült szemviszketéssel és tüsszögéssel töltöttem. Eddig nem voltam allergiás semmire, őszintén remélem, hogy nem most fogom ezt elkezdeni. 

Kicsit már kezd rám törni az érzés, hogy nem akarok hétfőn dolgozni menni. Maradt bennem hiányérzet bőven ez után a furcsa nyaralás és szabadság után, de leginkább semmi kedvem újra azokhoz az egyforma napokhoz, és hát a kollégáim sem hiányoznak egy kicsit sem. Jó lenne holnap még valami jó élményt szerezni bármivel, ami feldob, vagy ad egy jó lezárást ennek a két hétnek, de erre nem látok nagy esélyt, a többiek értékelik, ha nem kell sehová menni, és nem kell semmit sem csinálni. 

Könyves péntek

 

Ez a második rész sokkal jobban tetszett, mint az első. Gondolom nagyban hozzájárult, hogy rögtön egymás után olvastam őket, így még bőven benne voltam a főszereplők életében. Az egyetlen csalódást az okozta, hogy előzetesen azt gondoltam, két kötet van csak, és már bőven a könyv háromnegyedénél tartottam, de nem értettem hogyan lesz ebből majd végkifejlet. És akkor utánanéztem, hogy van még egy rész... úgyhogy most majd azt is el kell olvasnom ahhoz, hogy tudjam mi lesz végül Frida színésznői karrierjével. 

Ennek a könyvnek olyan gyönyörű borítója van, hogy első látásra bele is szerettem a könyvtárban. Aztán az első oldalak elvarázsoltak, és azt gondoltam, végig így lesz. Sajnos nem, mert végül valahogy ellaposodott az egész. És amíg az első és az utolsó novella tényleg egészen komoly lelki feltöltődést jelentett, és valami egészen érdekes hangulatba is kerültem tőle, a másik kettő annyira kevés volt, hogy azóta is van bennem némi hiányérzet, és már többször is eljátszottam a gondolattal, vajon hogy tudtam volna én ezt jobban megírni. (Nyilván sehogy)

Ritkul

 Valamelyik nap láttam valahol (mert újabban minden social media felületen mindenféle random ember posztjait látom), hogy arról elmélkedett egy fiatal nő, hogy vajon mi lehet a levegőben júliusban, merthogy nagyjából elseje óta minden olyan fura, olyan nyomott a hangulata. Naná, hogy nem bírtam ki, és megnéztem a kommenteket is, ahol aztán sorra mindenki egyetértett vele. Kb amúgy én is osztom ezt, sosem volt még ilyen furcsa júliusom, mint az idén.

Erre még ma rátett egy lapáttal a csontritkulás vizsgálat eredménye. Ami összességében, és összértékelésben még nem nagyon szar, de már csökkent csontsűrűség van mindenhol, a négyes csigolyámnál pedig már van csontritkulás is. Nyilván ebben közrejátszik a menopauza, és talán a hormonterápia majd segít valamennyit (ha még ebben az évszázadban találok kardiológust is), de kell keresnem egy reumatológust is. Meg nyilván a háziorvos is kell hozzá, mert a kalciumpótlás az én esetemben a vesekő képződésre való hajlamommal nem a legvidámabb dolog. 

Őszintén? Arra számítottam, hogy minden tök rendben van, és lesz egy tök jó leletem. Mondjuk azt nem tudom hogy mire alapoztam, mert éppenséggel lehetnék valami ortopédiai tankönyv élő elrettentő példája is. 

De innen szép nyerni. Vagy mi. 

Csak úgy vagyunk

 Lehetne még az is ezen a héten, hogy felforgatjuk a lakást, és kitakarítjuk az utolsó sarkot is, vagy akár ki is festhettünk volna. Vagy bármi egyebet is találhattunk volna az idő hasznos eltöltésére. De egyiket sem csináljuk a fentiek közül. Az idő nagy részében csak úgy vagyunk, ezt időnként megszakítja egy mammográfiai vizsgálat, vagy egy fodrász időpont, esetleg készül valami étel, vagy elmegyünk a boltba. 

És most ez így is jó nekünk. 

Ma is Balaton

 Ma volt az a nap, amikor visszamentünk a szombaton ott hagyott rollerekért. Erik azt mondta, ő is jön velünk, csak alszik reggel pár órát. Hittük is, meg nem is, hogy tényleg felkel majd fél tízkor, ahogy mondta, de legnagyobb meglepetésünkre, felkelt, öltözött, fogat mosott, és indultunk. 

Jó napot választottunk, mert tök jó idő volt, a nyaralás alatt kimaradt strandolást is pótoltuk most többször is. 

Elhoztuk a rollereket, ebédeltünk, aztán még visszamentünk a strandra egy kicsit. 

Három körül indultunk haza, addigra Erik azért már fáradt volt, de végül a kocsiban nem aludt. 

Amúgy tök meg tudnám szokni ezeket a ráérős napokat. 

Még ez sem olyan hétfő

 Ez az idei szabadság mindenben más, mint az eddigiek. Például, hogy csak egy hetet voltunk a Balatonon, de kettő hetet vagyunk szabin. Ezen a héten még vannak lazább napok is, és vannak olyanok, amikor valahová menni kell, vagy valamit intézni kell. Vagy, mint ma, jönnek kipakolni a garázst. Azt a garázst, ami velem egyidős kb, és eddig nagyjából csak bekerült oda minden, kifelé nem igazán. Egy része már megvolt tavaly, de az igazán nagy falat mostanra maradt. Az nagy mázli, hogy tavaly rátaláltunk a kollégám ajánlására Gyuriékra, akik nem csak gyorsan és jól dolgoznak, de még abban is tök jó fejek, hogy anyagilag sem akarja lehúzni az embert. Ma kétszer fordultak, de mindent elvittek, amit szerettünk volna. Sőt, két szekrényt is, ami évek óta csak útban volt, és semmit nem tudtunk vele kezdeni. Igaz, az kicsit küzdős volt, de Balázs és Erik megoldotta. 

És még főzni sem nekem kellett ma, mert Balázs bevállalta azt is.  

Vasárnap

 Ez egy szomorú vasárnap, mert megint elment valaki, aki pótolhatatlan űrt hagy maga után zenészként, énekesként. Már semmiképpen sem lesz többé sem James, sem Bond.  A hírek szerint sajnos beteg volt, így valószínűleg neki már jobb így, nincs többé fájdalom, és szenvedés. A dalaiban ő is örökké élni fog. 

És ez egy furcsa vasárnap volt, mert úgy készültünk, hogy ebéd után megyünk Patrikhoz. Volt itt egy csomagja, amit nem tudott elvinni tegnap, meg akkor már főzni is úgy főztem, hogy neki is legyen. Addig minden rendben is volt, amíg elkészült az ebéd, minden finom volt. Balázs segített rendbetenni a konyhát, mert borzasztó kuplerájt csináltam főzés közben. Még gyorsan kiteregettem egy adag ruhát, és már igazából csak indulni kellett volna, amikor még elmentem mosdóba. És ott egy pillanat alatt vissza is köszönt a sok évvel ezelőtti múlt. Annak a rosszullétnek a határán voltam, ahol régen többször is. Megmondom őszintén, abban a pillanatban rettegtem. Amikor szembesültem azzal, hogy ó, basszus, ezt az érzést már éreztem, és ó, basszus, most baj lesz. Nem lett szerencsére, de végül csak Balázs és Erik ment Patrikhoz. Nekem kellett egy jó óra, amíg összeszedtem magam, és már nagy magabiztossággal tudtam azt gondolni, hogy nem lesz semmi baj. Azért besz.rtam, na. Rég volt már, hogy ilyet át kellett élnem (és remélem sokára lesz majd megint)

A nap további részében már óvatos voltam mindennel, de igyekeztem még magam előtt is azt mutatni, hogy minden rendben. 

Újra itthon

 A mai nap arról szólt, hogy reggel mindent összepakoltunk, a rollereket elvittük Timiékhez, akik tök jó fejek, és keddig eltárolják nekünk. Azért kellett így szervezni, mert végül többen jöttünk haza, mint amennyien mentünk eredetileg. Patrik is velünk jött ma haza. És ugyan ment az egyezkedés, hogy hogyan tudjuk minél bonyolultabban megoldani (és ki fog jobban megsértődni, hogy pont ő nem fér be a kocsiba), amikor eszembe jutott, hogy megkérdezem őket, hogy esetleg lehet e ez a megoldás. Így legalább még jövő héten is lesz egy balatoni nap.

Itthon aztán mindent kipakoltunk, a mosógép szorgalmasan dolgozott, vele párhuzamosan persze én is és estére minden tiszta ruha a helyén volt a szekrényben. 

Az utolsó nap

 Azt még majd feldolgozom, hogy mennyire más volt az idén minden nap, amit itt töltöttünk a Balatonnál, de végül ezen az utolsó teljes napon azért minden jó volt. 

Gyönyörű szép, napos, szélcsendes nyári nap volt, pont olyan, amilyenről a februári didergős napokon álmodozik az ember. Nem a fullasztó kánikula, hanem az a meleg, ami kellemesen csábít arra, hogy kicsit a tóban lehűtse magát az ember. Erre egyébként tökéletesen jó az alacsony vízállás, hogy pillanatok alatt felmelegítse a huszonegy fokos vizet olyanra, amiben jól érzi magát az ember. Jó, én bevallom, csak a lábamat hűtöttem le benne, de sokan körülöttem (többek között a család férfitagjai is) azért szemmel láthatóan kellemesen érezték magukat úgy is, hogy belemerültek (értsd: ücsörögtek, vagy térdeltek) a vízben. 

Ma déltől (egész pontosan fél egytől, de ne vesszünk el a részletekben) újra együtt volt a család, és egy helyen volt az összes fiam, ami akkor is szép napot eredményezett volna, ha egyébként a külső körülmények nem ideálisak. Így a kettő együtt meg igazi joker. 

Nagy dolgok nem történtek, grilleztünk, beszélgettünk, söröztünk, fröccsöztünk, meccset néztünk, pont, ahihyz egy igazi gondtalan nyári nspon tenni kell. 

Még ha bármelyik posztom is némi elégedetlenséget sugallt volna, amit az elmúlt egy héten írtam, erről nem volt szó. Más volt, mint eddig, de jó volt minden perc így is, ahogy volt. 

És megint eltelt egy nap

 Kicsit felemás volt, mert reggel és délelőtt még nem volt egyáltalán jó idő, így nagyon kedvünk sem semmihez, de aztán ebéd után már kezdett javulni minden. Gondolom azért, mert szépen megevett mindenki mindent. 

Délután voltunk Timiékkel lángosozni, tök jót beszélgettünk is mindenféléről. 

És ezt most gyorsan elküldöm, mert lemerül a telefonom. 

Borús szerda

 Folytatódik a teljesen szürreális balatoni nyaralás. A mai epizódban is főszerepet kapott a szél, a borús idő és még egy kevés eső is. Nem mondhatom magam teljesen elégedettnek e téren, de nem lehet mindig nekem jó. 

Ma délután, tekintettel az időjárási körülményekre voltunk egy kisebb kiránduláson kocsival. Megálltunk Balatonfenyvesen egy sétára, de ott aztán még az itteninél is komolyabb szél fújt, úgyhogy nem sokáig maradtunk. Aztán megálltunk Balatonmáriafürdőn, ahol egyébként a kikötőt még nem is láttuk sosem. Innen még elmentünk Balatonszentgyörgyig, és ott fordultunk vissza. Amig lehetett a bicikliúton mentünk, azért azon az útvonalon sokkal több mindent lehet látni, és jobb is így. Egyébként a biciklisek sincsenek annyian, mint szoktak, úgyhogy nem nagyon zavartunk senkit. 

Délután még sétáltunk itt Bogláron is, voltunk vacsorázni meg fagyizni is. 

Aztán este kicsit mindenki már túlreagált mindent, úgyhogy sokkal hamarabb befejeződött a nap, mint szokott. 

És ezt a keddet is

 Mármint szerettem, mint tegnap a hétfőt. Még mindig nehezen térek napirendre magamban azon, hogy az idén úgy érkeztünk a Balatonra, hogy semmi tervünk semmire, csak úgy vagyunk. De amúgy működik, csak fura. Időnként van bennem késztetés, hogy menjünk Tihanyba, menjünk Badacsonyba, vagy bárhová, de mivel igen alacsony lenne a fogadókészség, így hagyom is. Sétálgatunk, meccset nézünk a kivetítőn, eszünk, beszélgetünk, pihenünk. És ennyi az egész. Én még a Balatonban nem voltam, ami az elmúlt évek után szintén fura, de eléggé lehűlt a víz, és egyébként is minden nap fúj a szél is, nekem ez nem strandidő. Mondjuk megvagyok így is, emiatt nincs bennem hiányérzet. 

És miután ma este Argentína legyőzte Egyiptomot a nyolcaddöntőben, Erik sem csalódottan jött haza a meccsnézés után. Igazából egyre csak közelebb kerülünk ahhoz, hogy a családi tippjátékot ő nyerje, de végülis még van jó pár meccs, bármi megtörténhet. 

Ezt a hétfőt szeretem

 Amikor már ébredéskor sem úgy van, hogy össze kell szedni magam minél hamarabb, mert menni kell dolgozni. Erről ma szó sem volt, mert a munka éppenséggel eszembe sem jutott egészen mostanáig, amikor ezt leírtam. És ez még így lesz jó pár napig szerencsére. 

Ez a mostani nyaralás egyébként egészen szürreális élmény, mert pont olyan, mintha szeptember első hete lenne. Továbbra is nagyon kevesen vannak, pont a fent említett időszakban szokott ez így lenni. Most én nem bocsátkozom mindenféle okfejtésbe, hogy mi lehet ennek az oka, nem az én dolgom ez. Persze véleményem van, de leginkább végtelenül szomorú ez az egész a rengeteg üresen álló ház látványával, a bőven helyet kínáló strandokkal, és bármikor bárhol szabad asztalt kínáló vendéglátóhelyekkel. Az sem én leszek, aki ennek a helyzetnek a megoldását megtalálja, bár nyilván lennének ötleteim. Ha esetleg valamikor lesz erről társadalmi egyeztetés, akkor le is fogom írni (mondjuk jó sok idő lesz, mire idáig eljutnak, ha egyáltalán, de figyelni fogom) 

Ma az időjárás is elég érdekesre sikeredett, mert egyik pillanatban hűvös volt, és kellett a kardigán, beborult, aztán kisütött a nap, és meleg lett. Ebédre grilleztünk ma is, nagyon finomra sikerült megint. 

Délután Balázssal elmentünk vonattal Fonyódra, megnéztük az új kikötő részt, ami az idén készült el. Szép lett nagyon. Visszafelé Fonyódligetig sétáltunk, jó hosszan a part mellett egy futópályán (gondoltam is Beára, hogy itt milyen jókat tudna futni reggelente), ittunk menet közben egy nagyon finom meggyszörpöt. Aztán Fonyódligetről vonattal jöttünk vissza Boglárra, méghozzá emeletes vonattal, amivel még sosem utaztunk. Tetszett nagyon, természetesen az egy megálló kedvéért is felmentünk az emeletre. 

Este még sétáltunk itt helyben is, a kikötőben lévő egyik helyen kezdtük el nézni a portugál-spanyol meccset. Nagyon sokan voltak rá kíváncsiak, szinte telt ház volt azon a helyen. Mi ketten Balázssal az első félidő után hazajöttünk, a fiúk maradtak. Még tart a meccs, jelenleg úgy néz ki, nem is dől el rendes játékidőben, de még bármi lehet. 

Vasárnap

 Ez is egy olyasmi nap volt, mint a tegnapi, legalábbis olyan értelemben biztosan, hogy a mai nap is arról szólt, amiről szabadság alatt egy napnak szólnia kell. 

Azért ma kicsit aktívabbak voltunk a tegnapinál, mert ebéd után, amit az egyik Platán strand melletti strandbüfében ettünk egy kicsit pihentünk, és aztán előbb megnéztük a felújított boglári főteret, aztán felsétáltunk a Várdombra. Ezt már egyszer, pár évvel ezelőtt megtettük ugyanígy, akkor azért sokkal nehezebben küzdöttem fel magam. Igaz, sokkal melegebb is volt akkor, mint most. Meg ezek szerint akkor valahogy puhányabb is voltam. Onnan fentről továbbra is lenyűgözően szép a kilátás. 

Visszafelé egy egészen vadregényes úton jöttünk le, nem azon, ahol a hivatalos fel és lejáró van. Voltak izgalmas részek, amikor azért kicsit aggódtam, hogy majd a végén gatyafékkel érünk le, de szerencsére mindenki épségben leért. 

Még aztán este vacsorázni is elmentünk egy nagy sétával a Hunyadiba, és megint hekket ettem. Közel 22 ezer lépéssel zártuk a napot, jóleső fáradtsággal. 

Szombat

 Ez egy jó szombat volt, mert tényleg úgy telt, ahogy egyébként szerintem egy hétvégi napnak kellene mindig (csak egyébként nagyon ritkán fordul elő). A reggelt a kedvenc balatoni kávézónkban indítottuk, ami egyébként a legkevésbé sem extra, mert az állomáson van, de nagyon finom kávét főznek, és úgy is szolgálják fel, mintha valami fullos helyen lennénk. Tálcán, a kávé mellé vizet is adnak, és egyébként is van valami varázsa. Aztán sétáltunk egyet, ebédre grilleztünk tarját, a parázsban sütöttünk mellé krumplit, meg csináltunk egy jó kis salátát is. Nagyon finom volt minden, még Patriknak is tudtunk belőle csomagolni is otthonra, hogy holnap se kelljen az ebéddel foglalkoznia. 

Miután Patrik elment, mi még fagyiztunk egyet Lellén a Soprano fagyizóban, ott is sétáltunk egyet. A tulaj addig lenyírta a füvet, amit pénteken nem tudott (kérte, hogy ha megyünk valahova egy órára, akkor szóljunk neki, hogy meg tudja csinálni. 

Este még voltunk meccset nézni a kikötőben, de mi menet közben Balázzsal elmentünk inkább kicsit a Sziget strandon ücsörögni. És milyen jól tettük, mert így találkoztunk Timiékkel is. 

Roli még este moziba ment Lellére, mi Erikkel még beszélgettünk a teraszon, amíg meg nem jelentek a nagy lepkék, amikkel azért már nem volt kedvünk együtt lenni, úgyhogy befejeztük a napot. 

Balaton

 Ma elkezdődött az idei nyári nyaralásunk. A szokásos mérgelődés megvolt a bepakoláskor, aztán akkor, amikor az autópályára felhajtáskor megláttuk a torlódást, de aztán természetesen megérkeztünk rendben és időben, és minden kisimult. 

Még otthonról megrendeltem a Tescoból az üdítőket, vizet, szerencsére mindent meg is hozott, és mire kipakoltunk, már itt is volt, és mehettünk hekket enni. Már múlt héten is azt szerettem volna enni, úgyhogy most aztán különösen jól esett. Még a hekkezés után sétáltunk a parton, megnéztük a kikötőben újonnan nyílt helyet, aztán egy másikat, ahol a vb meccset is lehetett nézni. 

Az egyébként tök jó meglepetés volt, hogy végül ma Patrik is jött. Igaz, holnap megy is, mert megy valami buliba, de ha minden igaz, még jövő héten is visszajön egy kicsit. Úgyhogy ma és holnap megint együtt van a család. 

Egyébként ma eléggé kihalt volt minden, úgy tűnik, nincsenek túl sokan, de lehet, hogy holnap majd érkeznek sokan. 

Csütörtök

 Ma nagyon fáradt vagyok. Pedig korán hazajöttem a munkából is, de végül egész estig meg sem álltam, mindig találtam még valamit, amit meg kellett csinálni. Szerencsére holnaptól szabadságon vagyunk, és holnaptól egy kicsit megint balatoni család leszünk. Nem annyi ideig, mint az előző években, de jó lesz így is. 

Holnap onnan jelentkezem, most muszáj minél hamarabb ágyba kerülnöm. 

Megérkezett

 A front, természetesen, ami vitte magával a kupolát a csudába, és ahogy láttam az interneten megosztott videókból sajnos sok embernek a keze munkáját, értékeit is. Ezért nem szeretem én ezeket a frontokat meg viharokat, jó sok baj van velük. Például egész nap fáj tőle az ember feje, meg mindenféle egyéb baja van. Mondjuk igen, így volt ez sokaknál a kánikulában is. 

Ez a hét egyébként jó gyorsan telik, jó sok dolgom van a szabi előtt. De ez jó, nem bánom egy kicsit sem, hogy így alakult. Itthon azért nem viszem túlzásba az aktivitást. Készül minden nap valami egyszerű ebéd, mindig el is van minden pakolva, mosogatva, de ezen kívül semmi máshoz nincs energiám. 

Most jött el a hajam hosszát illetően az a pont, amikor időnként már úgy idegesít, hogy azon gondolkodom, legközelebb levágatom. De igyekszem kitartani, ha már eddig kibírtam. Nem könnyű.