Hétkezdés

 Ez a hét egy furcsa hét lesz, az egészen biztos. Főleg, mert pont a hét közepére esik egy munkaszüneti nap. Így aztán lehet, hogy két csütörtök is lesz, vagy két hétfő... igazából csak hangulat kérdése azt hiszem, hogy minek tekintjük majd. 

Olyan szépen sütött ma reggel a nap, ráadásul Balázs ma itthon volt, úgyhogy nagyjából nulla kedvvel mentem én dolgozni. Szívesebben indultam volna valahova kirándulni. 

Ehhez képest a munkanap nagy része egészen vállalható volt, az utolsó fél órát leszámítva. Az sem volt életem legrosszabb fél órái közé sorolható, csak kicsit sem voltam arra hangolva, hogy ezredszer lerágott csontokat rágcsáljak megint.

Kárpótlásul munka után még egy jót sétáltunk is a napsütésben. A lábaim annyira nem lájkolják, hogy ma 12 ezer lépést is megtettem, na de majd később még megköszönik..

Meccsnap

 Ez egy tökéletes vasárnap volt. Napsütéssel, délelőtti kettesben (bevásárlós) sétálással, rántott húsos ebéddel. Ebéd után még összepakoltam, hajat mostam, felmostam, és aztán indultunk a meccsre. 

Mostanában ritkán megyünk olyan meccsre, ami nem hazai pályán van, de ez most kivétel volt. Amikor elkezdték árulni a jegyeket, még korántsem volt biztos, hogy már bajnokként megyünk majd, arra viszont nagy esély volt, hogy legkésőbb ezen a meccsen eldől majd. A jegyárusítás kezdetekor pedig résen kell lenni, mert nagyon gyorsan elfogynak. Most is kb öt perc alatt megtelt a vendégszektor, csak a szerencsén múlt, hogy Erik meg tudta venni. 

Érdekes, hogy az MTK vendég szektorába mindig úgy megyünk, hogy meleg van. Egyébként is egy betonkatlan, így azért a jónál is jobbnak tűnik mindig, de én szeretem. Ide fűződik az az emlékem, amikor olyan meleg volt, hogy még rólam is csorgott a víz, és egymás után két gólról maradtam le, mert épp a büfében álltam sorba vízért. 

Az mindig különleges élmény, amikor sorfalat állnak a mi csapatunknak bevonuláskor, most is az volt. Hatalmas tisztelet illeti ezért az MTK csapatát, hogy hazai pályán is megtették ezt. Nem kötelező ez soha, senkinek, de szép szokás, és szép gesztus. 

A meccset megnyertük, és jól éreztük magunkat. Megint szereztünk egy jó kis közös élményt, amit elraktározhatunk a többi közé. 

Alakul

 Végre kezd arra hasonlítani az időjárás, ami elvárható így április végén. Még nem az igazi, mert a szél túlságosan kitartó, így a napsütés nem mindig tud elég csodát tenni, de jól haladunk. Ma már egy jó kiadós bevásárlós séta közben kicsit meg is izzadt a hátam. 

Patrik itthon volt ma, így megvolt a heti egy családi ebédünk, aztán együtt mentünk megköszönteni anyukámat és a nevelőapámat. Mindketten a héten ünnepelték a szülinapjaikat. 

A délután kicsit szenvedősre sikeredett, a gyomrom rendetlenkedett egy kicsit. Szerencsére azért kora estére már jobb lett a helyzet, így amit mindenképpen meg kellett csinálnom ma, az készen lett. Holnap délután meccsre megyünk, így holnap a főzés után már nem sok időm lesz egyebekre. 

Könyves péntek

 Az nagyon vicces, hogy amikor a címet írom ezeken a pénteki napokon, a könyves szó után a telefonom automatikusan megjeleníti a Kálmán szót is. Pedig én egészen biztos, hogy ezt a nevet sosem írtam le sehova sem. De jókat mosolygok rajta mindig. 

Ezen a héten végül befejeztem a múlt heti Grecsó könyvet. Nem, így az elolvasása után sem jött meg a kedvem az író további műveiből választani, talán majd egyszer. Mert egyébként azt azért pozitívumként mindenképpen meg kell említeni, hogy a nyelvezet, amit használ, és ahogy használja, szimpatikus. Nincsenek felesleges sallangok, egyszerű, tényszerű minden leírás és ábrázolás. A nyáron olvastam pl. Pető Péter Halálka című művét, hát ott egészen belefáradtam néha abba, hogy értsek magyarul..

Szóval a Grecsó könyv után valami könnyed, könnyen olvashatóra vágytam. Colleen Hoovertől több mindent olvastam már. Most a Minden tökéletesed című könyvét olvastam, kivételesen pdf formátumban. Néha van ilyen, bár továbbra is inkább a hagyományos könyv formátumot részesítem előnyben, de már nem zárkózom el teljesen a másik változattól sem. 

Az írónő könyvei eddig mindig tetszettek, most sem volt ez másképp. Varázslatos, ahogy bánik a szavakkal. Az érzelmeket olyan mélységben tudja írásban is átadni, hogy az ember szíve még olvasás közben is beleremeg vagy belehasad. Ez a mostani könyve is tele van drámával, mégsem éreztem magam egy percig sem rosszul olvasás közben. Sőt. Szerettem, ahogy ennyi fájdalmas küzdés mellett is ennyire szerették egymást, hogy olyan szépen élték meg a legrosszabb pillanatokat is. Igazából olyannyira magával ragadott az a rengetegféle érzelem menet közben, hogy pár óra alatt el is olvastam. 

Mindenkinek szívesen ajánlom, akik szeretik a mély érzelmű könyveket. 

De komolyan...

 Azt már egy ideje figyelem, vagy inkább úgy mondanám, hogy feltűnik, hogy milyen sokan használják az olyan megszólításokat, hogy Drága xy.. elsősorban a Facebookon futok ebbe bele. Szülinapi, névnapi köszöntők során elsősorban, de egyéb kontextusban is szemet szúrt már. Nem is feltétlenül van ezzel baj, mert ismerek olyan néniket, akik valóban mindenkit úgy hívnak, hogy "drágaErzsikém, drágaMarikám" vagy kedveskémnek, drágaságomnak szólítanak mindenkit. Nekem ez is furcsa, mert az ilyesmi olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. De azoktól, akikkel azért beszélgettem már sokszor, és az életemben nem hallottam tőle kedveskedő, becéző szavakat igen furcsa ezt látni. Nem nagyon értem, hogy mire jó ilyenfajta álarcot viselni, és azt mutatni magáról, ami nem igaz. 

Mondjuk az a másik, hogy nem vágom mire jó előadni magát, hogy mekkora szupersztár, tökéletes anya, feleség, akárki, miközben nem az. Értem én, hogy mindenkinek vannak vágyálmai magával kapcsolatban, és akár a tökéletesség is lehet egy ilyen, de azzal, ha olyanokat posztolgatnak, ami csak részben igaz, de tök mást sugall, az saját maga becsapása is. És ez vajon hová vezet? 

Időzavar

 Az egészen szürreális élmény, hogy este háromnegyed nyolckor még világosban a télikabátomban, jeges, metsző szélben sétálok hazafelé a fodrásztól. Sehogy sem tudom összerakni ezt a hideget azzal, hogy nyári időszámítás van. Ha minden igaz, akkor azért már nem is kell olyan sokáig küzdeni ezzel az érzéssel. Mondjuk én azt sem bánnám, ha soha többé nem kéne télikabátot vennem, de ilyen biztos nem lesz. Igaz, jelen pillanatban annak is örülnék, ha egyáltalán el lehetne már rakni a szekrénybe. 

Ez a mai nap nem volt jó nap egyébként. Már rosszul kezdődött, az örök konfliktus forrás kettőnk között egészen komoly szintre emelkedett már reggel hat óra tízkor. Ugye Balázs az, aki nagyon korán ébred, és nagyon éber és aktív már hajnalban is. Ő szeret ilyenkor kényelmesen kávézni, olvasgatni, ráhangolódni a napra. Én pont az ellenkezője vagyok, este vagyok bármeddig is ébren, olyankor a magam kis tempójában lezárom a napot, reggel viszont szeretek még egy kicsit aludni, még két percre visszabújni a takaró alá, stb stb. Na ebből aztán adódnak viták, mert hát az bizony előfordul, hogy már vagy ötödször szól Balázs, hogy most már aztán tényleg kelhetnék, én meg még épp visszaszundikáltam. Így volt ez ma is, csak épp elpattant az a bizonyos húr. Ez aztán mindkettőnk napjára rányomta a bélyegét, nem volt jó. 

Most még nézzük a Magyar Kupa elődöntőt, éppen megszerezte a vezetést a Nyíregyháza, úgyhogy jelenleg ők állnak úgy, hogy a döntőbe jutnak. Na majd meglátjuk mire lesz elég a hátralévő idő. Nagy tragédia nem történik akkor sem, maximum nem megyünk a Puskás Arénába a döntőre. 

Amúgy

 A héten úgy alakult, hogy hétfőn ötre masszázsra volt időpontom, ma négyre körmöshöz, holnap fél hatra pedig fodrászhoz megyek. Ez tegnap azt jelentette, hogy munka után hazarohantunk, volt fél órám lezuhanyozni, átöltözni, és enni, aztán menni kellett. Ma rögtön munka után a körmöshöz mentem. Holnap egy vásárlás még belefér hazafele, de ha jót akarok magamnak, akkor úgy megyek a fodrászhoz, hogy előtte bepakolom a mosogatógépet is. Nagy esély van rá, hogy nyolc után érek csak haza. 

Mindamellett, hogy ezek jó dolgok, és tök jó, hogy beleférnek ilyenek, nem a szívem csücskei ezek a rohanós napok.

Kis pici lépés

 Ami mára kiderült, hogy egyébként semmi sem. Mégis itt belül, az én lelkemben meg ott van a büszkeség, hogy végül (igaz, kellett biztatás hozzá a családtól) megtettem magamért. 

Vannak dolgok, amik beárnyékolják a mindennapokat a munkám során. Szeretem csinálni, szerintem jól csinálom, szeretem azt, hogy vannak benne változók, időnkénti újra kell gondolni, finomhangolni. Reagálni az újdonságokra, stb. Ezek a tök jó részek, amik frissen tartják az agyamat, és nem hagynak belefásulni. 

És vannak azok a részek amik nem jók, mert nehéz megélni és elfogadni, hogy mások csak lavíroznak, ők úgyis megfelelnek. 

Egy darabig elég az, hogy van, ami néha tovább lendit. Aztán már nem elég. 

Múlt héten pénteken megpályáztam egy másik pozíciót házon belül. Volt egy kis pánik a kollégák részéről, amikor jeleztem. 

Ma hívtak, elmondták mit kellene csinálni, és beszéltünk az anyagiakról is. Kevesebb a pénz, így nem ez lesz az én utam. 

De felszabadít érzés, hogy már nem érzem azt, hogy nem hagyhatom cserben a többieket, hanem magamnak szeretnék jobbat  Nem megalkuvást, hanem valódi jót. Hiszek benne, hogy lesz ilyen. És ahhoz is elég bátor leszek majd. 

Mint valamikor

 Ma úgy ébredtem, hogy a hormonjaim visszarepítettek nagyjából 11-12 éves koromba. Szerintem ilyen zsigeri szinten akkor viselt meg ennyire egy hónap vége. Ez is akkora hülyeség, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy tényleg még ezzel is muszáj az ember életébe beleszólni? Legalább 34 év eltelt úgy az életemből, hogy sohasem nyavalyogtam az ilyen dolgok miatt, nem zavart semmiben. Nem voltak olyan dolgaim, hogy jajj, engem kímélni kell, mert most vannak a nehéz napjaim, esetleg a fejem fájt. 

Most meg a napom nagy részét fekve töltöttem. Néha azért megcsináltam ezt-azt, de nagyon nehezemre esett. Közben felváltva idegesített a tehetetlenség és a fájdalom. 

Még jelen pillanatban is úgy fekszem a kanapén, hogy meleg vizes palack van a hátamon, ami egyébként nagyon jó érzés. 

Na szóval ez egy elég ramaty vasárnap volt. 

35 (és 22 is)

 Na meg meccsnap. 😊 

Ma úgy készülünk a meccsnapra, hogy Balázsnak és nekem volt egy kis titkos meglepink is ottanra. Erik fiunk a héten 22 éves lett, és hát mivel most ez egy olyan szülinap volt, amikor meglepetésre nemigen számíthatott, mert már amikor megvette a tévéjét, akkor megbeszéltük, hogy abba adunk amennyit adunk, de az a szülinapi ajándék is. Csak aztán eszünkbe jutott, hogy hohó, hát ezen a hétvégén meccsre megyünk, ott pedig van lehetőség egy jó kis meglepetésre. Le is leveleztem az illetékesekkel. 

A meccs előtt egy fél órával szóltunk neki, hogy azért majd figyelje a kivetítőt...kaptunk egy olyan igazi "Erikes" fülig érő mosolyt cserébe, és kicsit zavarban volt, és gyorsan hozzátette, hogy nemáár, anya. De figyeltem az arcát, ahogy mentek a köszöntések a kivetítőn, várta, mikor jelenik meg az övé, és nagyon örült neki. Mi meg vele, mert szeretjük, amikor örül, ő különösen őszintén tud mindennek. 

Minden mellé még egy nagyjából rém unalmas gól nélküli meccs után a 35. bajnoki címnek is örülhettünk (bár felhőtlenebb lett volna egy több gólos győzelem után ez az öröm) A szurkolók jó része a pályán ünnepelt együtt a csapattal, különleges látvány volt ez is. 

Könyves péntek

 

Nem jutottam el a héten a könyvtárba, úgyhogy választottam egy olyan könyvet, ami már egy ideje itt van a polcomon, a fiúktól kaptam. Még nem olvastam semmit az ítótól, de többször is találkozom már a nevével. 

A könyv kellemes olvasmány, még ha nem is a legvidámabb, és nekem egyáltalán nem az, ami nagyon olvastatja magát. Még nem is olvastam ki teljesen. Nem vagyok benne biztos egyelőre, hogy ettől az írótól még sok mindent fogok olvasni, de meglátjuk. 

Ha vidámságra vagy varázslatra, esetleg mesékre van szükséged, ne ezt a könyvet válaszd. 

Csütörtök

 Ma, a szokásoktól eltérően hajnalban mentünk dolgozni. Ez ugye általában csak a péntekre igaz, most megtoldottuk még egy nappal. 

Voltunk ma húsüzemi látogatáson. Összesen tizenhárman voltunk, a raktár mindhárom területéről változó létszámban. Különleges élmény volt, több okból is. Egyrészt, mert náluk is munkaidő volt, és így termelés közben láthattunk mindent, másrészt mert együtt vettünk részt Balázzsal. Voltunk már itt egyébként, de akkor nem dolgoztak, tulajdonképpen inkább csak nézelődés volt ez akkor. Jól be kellett öltözni nekünk is, ahogy bent is mindenkinek kell, hajháló, maszk, köpeny, lábzsák. Belépés előtt még az kell menni egy fertőtlenítő bigyón is, csak akkor enged be a forgóvillás kapu, ha már túl vagy ezen. Szóval nekem eddig sem volt kérdés, honnan veszek húst és felvágottat, ezután meg még annyira sem. Amit láttam, az lenyűgözött. Nagyon komolyan összehangolt munka folyik ott, mindenki profi. Láttuk hogyan darabolják a fél disznót (pár másodperc alatt kint volt az oldalas),, hogyan készül a debreceni, hogyan töltik a virslit, hogyan füstölik, láttuk a sonkákat a formában, láttuk hogyan kerül a dobozba a szeletelt hús, a szeletelt felvágott..Láttuk, ahogy a laborban vizsgálják a termék mintát. Nagyon sokan és nagyon keményen dolgoznak azért, hogy minden úgy kerüljön a vásárlókhoz majd, hogy mindenki elégedett legyen. 

Jó élmény volt ez ma. 

Délután nem sok mindentn  csináltunk, itthon voltunk. Én egy felmosás erejéig azért áldoztam a házimunka oltárán, és ez volt a legnagyobb vállalásom is erre a napra. 

Szerda

 Hát ez a mai nap elég érdekes volt. Napközben többször is rám jött a frász, mert olyan szédüléseim voltak, hogy az bizony ijesztően volt. Szerencsére mindig elmúlt úgy, ahogy jött. 

Nagyon nem esik jól ez a hideg, szerintem kétszer annyira tudok most fázni, pedig ez amúgy sem feltétlenül normális mértékű nálam akkor sem, ha csak úgy szimplán van meg.  De hiába nézem napjában többször is az időjárás előrejelzést, nem nagyon van benne kedvemre való. 

Mindenféle a keddi télben

 Hát a vasárnapi nyár után igencsak mellbevágó volt ez a mai időjárás. Már -már a hideg, esős november jutott róla eszembe...még szerencse, hogy már átállítottuk az órát, és nem sötétedett nagyon korán. Hát mindegy amúgy, mert ez a hideg már itt van, érdekes volt megélni, hogy korán reggel kevésbé volt hideg, mint délelőtt. 

Ma gondoltam rá, hogy fel kéne hívnom a fodrászt is egy időpontot egyeztetni vele, de aztán végül ez elmaradt. Közben eszembe jutott az is, hogy hajfesték is kell. Itt gondolkodom kell, hogy milyet is vegyek, mert ugyan minden szempontból elégedett vagyok azzal, amit most használok (syoss), csak az elmúlt két alkalom már viszketett a fejem, szóval lehet, hogy váltani kell. Az nem opció, hogy nem festjük be, de volt már, hogy márkát kellett váltani csak. Meglátjuk. Erről majd még beszélek a fodrásszal is, meg gondolkodom én is. 

Amúgy az nagyon érdekes tapasztalás, hogy mostanában elképesztően módon vagyok kívánós, és olyan dolgokat kívánok meg, amin én is rendesen elcsodálkozom. De persze itt nem arról van szó, mint amikor fiatalabb korunkban hirtelen kívánósak lettünk, de hasonló. Igyekszem kordában tartani, és ellenállni, bár szerencsére nem édességeket vizionálok magamnak. Kivéve azt a rácsos linzert, amit hétvégén ettünk Füreden, mert az bármikor jöhetne újra. És ha visszagondolok, hogy mi minden volt még ott a sütis pultban...

Kipróbáltam a DM saját márkás arctisztító habját. Nagyon jó érzés használni, nagyon kellemes, finom illata van. Én nem elemezgetem mi van benne, úgysem értek hozzá, még kb húsz év múlva majd azt mondják, na, azt aztán biztos nem szabad használni, úgyhogy olyanokat használok, amik nekem árban is jók, és használható is arra, amire való. 

Hétfő

 Reggel még tartott a tegnapi feltöltődés hatása, és egész jó kedvvel kezdtem neki a hétnek. Ez nem túl gyakori azért, úgyhogy jól meg is kell jegyeznem. 

Éreztem egész nap, hogy sajnos igaz lesz az a hír, hogy jön a rosszabb idő. Nem fájt a fejem, csak olyan kis nyomi voltam. Mostanra pedig már meg is érkezett a hűvös, és az eső. Nem örülök. 

Este amíg gyártottam a holnapi szendvicseket volt valami, ami eszembe jutott, hogy majd arról írok, de mostanra sikerült elfelejteni teljesen. Nem lehetett olyan nagyon fontos ezek szerint. 

Roland az idén érettségizik, de csak jövőre ballag majd. Ő már a legújabb technikusi képzés szerint jár, ami (szó se róla) elég hülyén van. Csak az alap tárgyakból érettségiznek, a szakma jövőre lesz. De az érettségi vizsgák után még ugyanúgy járnak majd suliba, mint előtte (csak más lesz az órarend), és így készülnek a szóbelire, hogy közben még lesz mindenféle tanóra is. Kicsit úgy érzem, nincs ez rendesen átgondolva. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez mindenhol így van e, vagy iskolafüggő, de végülis mindegy is. Mindenképpen furcsa és amúgy kiszúrás is velük szemben. 

Legjobb vasárnap

 Ez a hétvége nagyon jól sikerült, annyi kívánságom teljesült...ugye kezdődött a brassóival tegnap, amit csak kérnem kellett, és megcsinálta Balázs. 

Aztán folytatódott ma azzal, hogy délelőtt a Balatonhoz mentünk. Az a Bagossy Brothers dal, amiben éneklik, hogy "Ha Balatonon járok, enyém a világ" abszolút az én dalom. 

Ma Füreden voltunk, és már Csopak előtt nagyon vártam a pillanatot, amelyikről tudtam, hogy az lesz az, amikor előbukkan a Tó, mert az a pillanat az, amikor egyszerre leszek nagyon boldog és nagyon nyugodt. Az a bizonyos megérkeztem érzés. Sejtem, hogy azért is szeretem ennyire a Balaton minden kis csücskét, mert itt még mindig jó volt minden. Itt nincsenek a hétköznapi problémák, sőt, itt problémák sem nagyon vannak. Itt szépségek, nyugalom, végtelenség, határtalanság, és mosolyok vannak. 

Ma is ez volt. Pedig sokan voltak, mégsem hallottam morgást sehol. Az emberek sétáltak, örültek a napsütésnek, élvezték a pillanatokat. 

Ettem végre fagyit is, amire ugyanúgy egész héten vágyakoztam, mint a brassóira. 

Mielőtt haza indultunk, még vettünk sütit az egyik kávéházban. Amikor karácsonykor itt voltunk, ettünk a jégpálya mellett tőlük isteni finom almás pitét. Már akkor megfogadtuk, hogy amikor majd jövünk, megkeressük őket. Mondtam a kávéházban, hogy elviselte szeretnék sütit, elmondtam milyet, és hogy kártyával szeretnék fizetni. Át kellett mennem a kisboltba a kávézó mellé oda hozták kis dobozban. És nem hiszitek el, a kis boltban a hölgy megismert, és megkérdezte, hogy lehet, hogy mi már találkoztunk? Mondtam, hogy igen, karácsonykor. És még arra is emlékezett, hogy akkor is két szelet pitét vettünk. Hát fülig ért a szám ettől a meglepetéstől. (Egyébként nagyon sokan voltak ott most is)

És még a Fradi is megnyerte a mai meccset is. Jövő héten alakulhat úgy, hogy a meccs után már az új bajnokcsapatot fogjuk köszönteni. 

Ó, bárcsak mégse jönne az a hidegfront. 

Szombat

 Tegnap hajnali négy órás kelés után fél tizenkettőig ébren voltam, úgyhogy ez után így aludtam reggel fél kiencig, mint a bunda. 

Nagyon jó dolgom volt, ma Balázs főzte az ebédet. Olyan finom brassóit csinált, hogy csak na. Hatalmas adagot megettem, nagyon jól esett. 

Volt ma itthon Patrik is, és csak azért nem ebédeltünk együtt öten, mert Erik dolgozni volt. Nem sokáig volt itthon Patrik, mert eljegyzési bográcsozásra ment a legjobb barátjához. Kicsit erre a hírre irigykedtem is..na nem tőlük a boldogságot, hanem hogy milyen jó lenne, ha nálunk is lenne egy olyan lány, akivel kölcsönösen így szeretik egymást. 

Nem sok kedvem van írni, most kicsit zavar, hogy látszólag magamban beszélek, és alig van még valaki, aki rendszeresen ír. 

Könyves péntek

 Még nem értem a végére, de biztosan nem tart ki jövő hét péntekig, úgyhogy inkább itt van a helye. 

Az írónőtől több könyvet is olvastam már. Ázok közé a szerzők közé tartozik nálam, akiknek a stílusára rá kell hangolódni. 

Most is így volt, körülbelül a hatvanadik oldalnál érkezett meg hozzám. 

A történet kicsit fájdalmasan szomorú, de már ott van az ígérete annak is, hogy lesz itt boldogság a végére. Nagyon szépen ír érzelmi ábrázolásokat, ezeket nagyon át tudom élni. 

Szívesen olvasom, és kíváncsian várom hogyan találka meg a boldogságot a két főszereplő. 

Csütörtök

 Ez a hét olyan nyögvenyelős, pedig repül az idő egyébként, de valahogy mégsem úgy telik, ahogy szeretném. Na jó, hát ha úgy telne, akkor nem is munkával tölteném az időm nagy részét. 

Most lesz az öt éves évfordulója annak, hogy ebben a munkakörben dolgozom, és most tök érzem is, amit szoktak mondani, hogy ötévente váltani kellene, mert kiég, belefásul az ember. Nem is a kiégést, mert amit csinálok, azt szeretem, inkább a közeg az, amibe beleuntam kicsit. Majd persze megint jön valami, ami továbblendít, nagyjából mindig ez a forgatókönyv..

Jól belefeledkeztem itt a kanapén a Liverpool -Atalanta meccsbe, de már vezet két góllal az Atalanta, úgyhogy gyorsan elmegyek fürdeni, hajnalban kelni kell.

Meccsnap

 Még van pár forduló hátra ebből a bajnokságból, amit jelenleg 11 ponttal vezet a csapatunk. A mai egy halasztott meccs pótlása volt, még valamikor februárban (?) lett volna esedékes, csak akkor még tartott a Konferencia Liga csoportkör. 

A Diósgyőr csapatával játszottunk. Azt nem mondom, hogy a meccs minden perce megérte, hogy azért, hogy ott lehessünk, négykor keltünk, és ötkor már dolgoztunk, majd aztán villámgyors bevásárlás, ebéd, némi rendrakás után már készülődni is kellett. De ugye ezeket nem számítja az ember..és viszonylag gyorsan feledésbe is merülnek a csalódott pillanatok, mert van helyette sok-sok élmény. Ma is láttunk egy csodagólt is, és nyertünk is. Ez jön velünk majd a hosszú távú emlékek között..

Változások

 Nem tudom pontosan megmondani azt, hogy mikortól datálódik minden változás, de mindegy is, mert nem ez a lényeg.  Egy évvel ezelőtt még biztosan másképp volt. 

- Folyadék fogyasztás. A valamikori napi 1 literből mostanra gond nélkül van napi 2,5, és valamikor még több. Persze nem minden nap egyforma, és sosem erőltetem magamba csak azért, hogy legyen meg az akármennyi. Iszok, mert jólesik, és pont annyit, amennyi jól esik. 

- Kávé fogyasztás. Réges régen napi négy -öt kávét is megittam. Feketén, cukorral. Tavaly ilyenkor szerintem már csak kettőt, esetleg hármat, mostanra csak reggel. Érdekes, hogy pont semmi köze az egésznek az álmossághoz. 

-A súlyom. A tavaly ilyenkori állapothoz képest kb 4 kg plusz. Az egyetlen olyan változás, aminek nem örülök. De majd meglátjuk ez hogyan alakul a jövőben. 

-A fejfájások. Nagyjából a tizedére csökkent mostanra..Neha rá is csodálkozom, hogy jé, már vagy két hete nem fájt a fejem. 

-Dohányzás. Klasszikus értelemben már nem cigizek. Iqost használok kb december óta. Mostanra az igazi cigit nem hiszem, hogy el tudnám szívni, de nem próbáltam. Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, de ezt köztes állapotnak tekintem. Van tervem arra is hogyan lesz, ahogy ezt az iqosra váltást is egy kidolgozott stratégia mentén csináltam. 

Az, hogy mindezek miatt nem vagyok felhőtlenül boldog és elégedett, csupán annak köszönhető, hogy egyébként annyi szarság vesz körül, ami szétmarcangolja a lelkem..

Remélem jövő ilyenkor már e téren is sokkal jobb lesz minden.

Hétfő

 Olyan érdekes időzavarba kerültem reggel, amikor indultam dolgozni. Tiszta olyan volt, mintha egy nyári reggel lenne már. Napközi od párszor emlékeztettem magam, hogy amúgy még csak április van. 

Egyébként erről eszembe jutott, hogy vakskikod februárban beszélgettem bent az egyik takarító nénivel, aki mondta, hogy ő bizony emlékszik rá, hogy volt ilyen február nem is olyan nagyon régen. Én meg bőszen egyetértettem vele, hogy bizony, én is emlékszem, pont 22 éve volt, abban az évben, amikor Erik született. De azért akkor sem szaladt ennyire az időjárás, mert az is egy nagyon erős emlék, hogy amikor bementünk a kórházba 17-én, még nem volt semmi kizöldülcve, mire 24-én hazajöttünk, már minden tavaszba borult. 

Láttam ma pár videót a tiktokon az amerikai napfogyatkozásról. Lenyűgöző és félelmetesnek volt egyszerre, és persze, erről eszembe jutott az az 1999-es, ami nálunk volt. Az is érdekes élmény volt. Patrik egészen pici baba volt még. 

Na azért nem csak nosztalgiáztam ma, de ezen kívül nem sok említésre méltó dolog volt ma. 

Meccsnap

 Ma a nyárias időben mentünk meccsre. Megint korai kezdés volt, úgyhogy nagyon kellett igyekezni az ebédkészítéssel, és ebédeléssel, háromnegyed egykor indulni kellett. De tartottuk a tervet mindenben, már duruzsolt a mosogatógép, amikor indultunk.

Nem semmi meccs volt, szerintem hónapok óta nem volt ilyen hangulat, mint ma délután. Jó sokan is voltunk, a hivatalos nézőszám 17675. Azt lehetetlen elmesélni, hogy ilyenkor teljesen mindegy, hogy bankigazgató vagy, vagy éppen diák, mindenki ugyanúgy énekli hogy Hajrá Fradi, mindenki ugyanúgy hördül fel, ha kimarad a helyzet, és mindenki ugyanúgy ugrik fel a gólnál. Nagy élmény tud lenni, amikor ennek a vége győzelem is, mint ma. 

Szombat

 Ma reggel, saját magamat is meglepve, épp csak egy kicsivel ébredtem később, mintha dolgozni mentem volna. Pedig hétvégén általában be szoktam pótolni az alvás lemaradásomat, és legalább fél kiencig alszom. 

Balázs dolgozott ma, így nem készültem korai ebédre. Patrik is így időzítette az érkezését, mondjuk azért nem ebédre esett be. Tepsis krumpli volt az ebéd, meg sütöttem még almás kalácsot is, és kokuszkockát is. 

A héten hozattunk egy konténert, amibe a hátsó udvarból kezdtük el felszámolni a nagybátyámék által felhalmozott elképesztő mennyiségű szemetet, sittet. Azt most hagyjuk is, miért nekünk kell, miért nem vitették el ők, amikor keletkezett. Balázs, Erik és Roli már tegnap is rengeteg sittet pakolt bele, Roli és Erik délelőtt is lapátolt, talicskázott, aztán még délután együtt fejezték be. Legalábbis a konténer tele van.

Könyves péntek

 Erre a hétre rögtön kettőt is hoztam. Abból a műfajból, amit tudom, nagyon sokan megvetnek, és nem is nagyon sorolják a bármilyen irodalmi értéket képviselő művek közé. Meggyőzni senkit nem fogok, tiszteletben tartom az ilyen véleményeket is..

Az írónő előző könyveit is olvastam, van, amit többször is. Lehet azok vitatkozni, mennyire gáz, vagy káros a szürke ötven árnyalata könyvek bármelyike, de én akkor is úgy voltam vele, hogy a Stephen King könyvek hatására sem kezdtem mindenféle horrorcselekményeket (bár a Cujo olvasása után kicsit féltem a bernáthegyi kutyáktól) kitalálni és megvalósítani. 

Azok a könyvek akkor egy tabunak számító világról szóltak, és akár bevalljuk, akár nem, milliók fantáziáját mozgatták meg. 

Ez a két könyv (a másodikat még nem teljesen végig olvastam el, de hétvégén biztosan befejezem) is sok szexet tartalmaz, ez tény. És vannak benne bőven csúnya szavak is. Szóval széplelkű, prűd olvasóknak nem ajánlanám. De azoknak, akik szeretik a meséket, a meseszerű szerelmi történeteket nem túl nyálas formában, mindenképpen. 

Az írónő egyébként szerintem fergeteges stílusban ír, a meglehetősen szabatos kifejezés mellett gyönyörűen tud érzelmeket és gondolatokat leírni. De minden mást is úgy, hogy nekem például egészen filmszerű élmény olvasni, látom magam előtt folyamatosan az eseményeket. 

Ezek a könyvek úgy kellettek a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Elvarázsoltak, belemerültem a mesevilágba, és egészen kitárta a szívemet is.

Csütörtök

 A mai nap egyértelműen legjobb híre, hogy vettem magamnak kettő darab farmert. Már egy ideje nézegettem mindenfelé (ami ez esetben a mindenfelé webáruházat jelenti), de amikor végre találtam valahol árban is megfelelőt, vagy legalább megközelítőleg megfelelőt (nem adok 15-20 ezer forintot egy farmerért), akkor természetesen nem volt a méretemben. 

Aztán múlt héten a legkényelmesebb (és emiatt agyonhordott) farmernadrágom megunta a strapát, és elszakadt a combom belső felénél. Ami pont az a hely, ahol hiába is próbálom megvarrni, az első használat első tíz percében ugyanolyan lesz. Ebben persze az is benne lehet, hogy ez a varrás dolog is gátolva van az agyamban, és nem jól csinálom.. A fentiek miatt nem is próbálkozom már ilyesmivel..

De ma, miután megkérdeztem egy kollégától, mégis hol vette a farmerját, és elárulta, hogy a kínai boltban, gondoltam, na, akkor ma oda megyünk, és én farmer nélkül nem jövök ki. 

Sikerrel jártam, rögtön kettőt is vettem. Mondjuk négyet próbáltam fel, de ez jó arány. Még ki nem mostam, úgyhogy holnap még a kevésbé kényelmesben megyek dolgozni, de ezt már fél lábon is kibírom. 

Kupaszerda

 Ez a mai nap sem volt az enyém, pedig jól indult, Csak aztán jött egy nagyon igazságtalan és nagyon jogtalan leb.szás, ami olyan nagyon rosszul esett, hogy nem is tudtam megemészteni még most sem. Nyilván muszáj lesz, ha nem is megemészteni, de túllépni rajta, de ez már csak a holnap ígérete marad. 

Kárpótlásul, ha nem is élőben, de ma este meccsnap is van. Magyar kupa negyeddöntő, amit a Diósgyőr ellen játszunk, eddig eredményesen, vezetünk két góllal. 

Borzasztó nehéz feladat számomra, hogy találjak valamit, amit szívesen mozognék a sétáláson kívül. Biztos ez is olyan egyébként, amit meg lehet szeretni, és be lehet építeni a mindennapokba, láttam egy csomó mindenkinél már. De bevallom, én erre nem láttam példát senkitől. Igaz, egy csomó minden másra sem, amit meg csinálok, de jól jellemzi a hozzáállásbeli és elhatározásbeli problémáimat, hogy pl amikor sétálunk, az esetek többségében kapunk erre egy félig gúnyos megjegyzést anyámtól. Na ezt csak azért írtam le, mert tök jól érzékelteti az egész gyerekkoromat. Akkori mindig az volt, hogy mégis mit akarsz te, amikor a saját lábadban elesel, stb stb. De ebből az árnyékból ki kell lépnem, mert minden más tünetem tök jól rendeződött ezzel a perimenopauza dologgal kapcsolatban, de a kilók szaporodnak. Ennél kevesebbet enni nem tudok már, az egészen biztos, ezzel kapcsolatban a fehérje bevitelemen kéne növelni, de még akkor sem megy, ha egyébként szeretem a húsokat. 

Szóval van itt mivel foglalkozni..

Sunyi hétfő

 Ez volt ma. Merthogy kedd, de mégis pont olyan volt, mintha egy hétfő lenne. Az érzést még megkoronázta, hogy szakadó esőben és szélben indultunk reggel. Nagy szerencse, hogy nem megyünk messzire, mert azt még külön utáltam volna..

Szerencsére azért voltak jó dolgok is ma is. Végül a nap is kisütött, és voltam ma masszázson is. És ahogy ott nagy bölcsen megállapítottuk, ez az óraállítás okozta tovább van világos olyan, mintha varázspálcával kapnánk egy jó adag energialöketet. 

Húsvéthétfő

 Olyan jó kis nyárias idő lett volna, ha ez az őrült, viharos szél abbahagyta volna a tombolást. De sajnos nem volt ilyen szerencsénk, egész nap, megállás nélkül fújt. Az külön érdekes, hogy ilyen viharos szélben mégis itt volt az a porfelhő..

Hát mindenképpen érdekes időjárás volt ezen a húsvéton, az már biztos. Annak örülök, hogy mi szombaton voltunk a Balatonon, szerintem aznap volt a legzavartalanabb jó idő. 

Patrik ma is itthon volt, ma is együtt ebédeltünk. Természetesen nem mulasztották el a locsolást sem, gondoskodtak róla, hogy ne hervadjak el. Erik és Roli megvárta amíg Patrik ideért, és együtt locsoltak, mint ahogy eddig mindig, kicsi koruktól kezdve. Az ilyen dolgaiktól mindig repes a szívem, mert ez olyan természetesen jön nekik. 

Délután jórészt csak pihentünk, én magamban többször is azon örvendeztem, hogy hétfő van, és nem a munkahelyen vagyunk. Sajnos a kedd már nem okoz majd ilyen örömet.