Mondjuk nem úgy, ahogy abban a régi dalban volt, hogy miénk volt a sziget. Az, hogy ha ott csak ketten lettünk volna, és csak nézzük a vizet, egy kellemes emlék lenne most. Ez a különös éjszaka nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, bár az is tény, hogy volt már sokkal rosszabb is. Az, hogy most rosszabbul érintett, mint eddig bármikor, az azért van, mert már nagyon régen nem fordult elő ilyen.
Melegem volt nagyon, amikor lefeküdtem, kicsit mérges is voltam anyukámra, amiért begyújtott. Igaz, nálunk le vannak zárva a radiátorok, a hálószobában meg még nem is volt sohasem kinyitva. Az ablak is mindig nyitva van legalább egy kicsit, szerintem már nem is tudnék máshogy aludni. Ennek ellenére is meleg volt, és én sehogy sem találtam a helyem a saját ágyamban. Forgolódtam egy darabig, de semmi nem volt jó. Kinomban színeztem egy képet a telefonomon, az szokott segíteni abban, hogy el tudjak aludni, de most ez sem. Mire a telefonokat letettem, már éreztem, hogy valami nem kóser egyébként sem, nagyon pörgött az agyam. Mire végiggondoltam, hogy fel kéne kelni inni egy pár kortyot, a következő pillanatban már az volt, hogy Balázs rémülten nézett, én meg nem értettem mitől van ez a fáradt érzés a lábaimban, mintha valami hegymászás után lennék. Mint megtudtam, volt egy lábrázásom, ami már ezer éve nem fordult elő, és sehogy sem értettem, hogy mitől. Főleg egy masszázsos nap után.
Nagyon nehezen sikerült abból a furcsa állapotból kivergődni, ráadásul nem találtam magnéziumot (és ma elfelejtettem venni)..
A lábaim még mindig (vagy már megint) nem az igaziak, de remélem ma elkerül ez az élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése