Szombat

 Hát ma eldőlt azért hogy hiába gondoltam én azt, hogy simán jobban leszek pár nap alatt, és nem kell itthon maradnom. Hiba volt, mert nem hogy jobban nem vagyok egy hét után sem, de sokkal rosszabb a helyzet, mint amit még tolerálni tudok. Igaz, nálam ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy elnémulok, főleg az ilyen típusú fájdalmak kapcsán, ami most is van. Örülök, ha nem kell nyelnem, mert akkor a komplett bal fele fáj a fejemnek, így csak akkor beszélek, ha kérdeznek. Ezt egyébként valószínűleg élvezik itthon, de nyilván nem mondják, csak időnként aggódva megkérdezi Balázs, hogy jobb egy kicsit? És olyankor mutatom, hogy hát so-so..

Na mindegy is, már belenyugodtam, hogy hétfőn nem megyek. Van (lenne) egy csomó dolgom, de mimdegy, mert most fontosabb meggyógyulni rendesen. 

A fentiek miatt természetesen nem is nagyon történt semmi, megnéztük itthon az MTK -Fradi örökrangadót. Jó kis meccs volt, 1-6-ra nyert a mi csapatunk. 

Szeptember végén

 A magam részéről hitetlenkedve néztem a naptárt az asztalomon ma hajnalban, mert tudtam persze, hogy hanyadika van, de igazán csak ma szembesültem azzal, hogy vasárnap elkezdődik az október. Egy rossz szavam sincs a szeptemberre, sokkal több jót és örömet okozott, mint nem, az időjárás is igazán kedvemre való volt. Ha most nem lenne ez a nyavalya, ami csak nem hagy békén, akkor tökéletesen elégedett is lennék mindennel. 

Ma egyébként már a köhögéssel küzdöttem legtöbbet, majd miután vettem a gyógyszertárban erre való szirupot, és két korty után határozottan sokkal jobb is lett a helyzet, elkezdett a bal fülem szórakozni velem. Még nem fáj, de már érzékeny, illetve ugyanazon az oldalon a fülem alatti nyirokcsomó is jól bedurrant. Ettől egy kicsit fáj a fogam, úgyhogy nyaktól felfelé nem vagyok túl jó formában. 

Elfáradtam a héten, sok mindennel kellett foglalkozni, volt, amire nagyon sok időt kellett áldozni. És van olyan is, aminek még nem sikerült a végére járni. De lesz a jövő héten is lehetőség ezekre. 

Erik talán kicsit jobban van, de azért vannak kétségeim afelől, hogy hétfőre teljesen jól lesz, és nem úgy jár majd, hogy nem teljesen meggyógyulva a vonatpótló buszon nyomorogva majd összeszed még valamit. Na majd meglátjuk.

Addig még van egy egész hétvége M 

Már majdnem

 Ma már sokkal közelebb volt a hétvége, mint a héten eddig bármikor. Nem is baj, mert igazából megbántam már, hogy nem hallgattam senkire, és a látszólag semmi kis náthámmal nem maradtam itthon. Nem azért, mert olyan rosszul lennék, de jól sem. Ma megint katasztrófa, hogy mennyire el van dugulva az orrom. Amúgy azon is gondolkodtam, hogy lehet, hogy most már én is allergiás vagyok valamire..

Erik kapott ma antibiotikumot, ahogy sejtettem, a köhögésre inhalációs port. Mondta neki a doki, hogy kérje el tőlem hozzá az inhalálót, abból felesleges lenne még egyet itthon tartani, mert egyébként nem olcsó. Mindig rácsodálkozom erre, hogy micsoda memóriája van, nem csak azt rakja össze, hogy ki kihez tartozik, de még azt is tudja, hogy hónapokkal ezelőtt mit írt fel nekem.

Elég fáradt voltam ma a tegnap esti meccs után, de nem volt olyan rossz a helyzet, mint múlt héten. Azért most már várom, hogy majd nemsokára már mehetek aludni. 

Hétközi forduló

 Ami nem pontos megfogalmazás, mert csak pótlónap volt az MLSZ naptárában, nekünk meg van elhalasztott meccsünk az elfuserált BL selejtezők miatt. Nem a legbarátibb időpontban került sor erre a mérkőzésre, a szerda este nyolc órás kezdés azért olyan, amit bizony be kell vállalni. 

Na de mi nem riadunk vissza késői kezdéstől, úgyhogy természetesen ott voltunk. Erik nem jött, mert ő nincs jól, eddig csak náthás volt és köhögött, ma már a füle is fájt. Kedden beszélt az orvossal, még akkor az orvos is azt mondta, nem kell ide semmi különös, csütörtök délután azért menjen be, aztán meglátják. Hát holnap megy ugye, de szerintem nem ússza meg antibiotikum nélkül, túl makacs ez a valami. 

Patrik munkából jött, így ő később ért oda, lemaradt a szokásos meccsnapi fotóról is, de sebaj. 

Egyébként 1:0-ra nyertünk, úgyhogy nem kellett megbánni, hogy ott voltunk 

Kedd

 Ma délután végre fodrásznál voltam. Már múlt héten is nagyon szerettem volna, de nem sikerült találni egy olyan időpontot, ami mindkettőnknek jó, így meg kellett alkudnom a mai nappal. Festeni is kellett, ritkítani is, vágni is. Lehet mondani, hogy némi tatarozásra volt szükségem

Úgy tűnik, hogy most a náthám már múlóban van, de most már köhögök. Ez sem jobb egy fokkal sem. 

Hétfő

 Hát nem volt semmi ez a nap. Reggel még fáztam, aztán délután meg nem győztem vetkőzni, mert úgy kisütött a nap, hogy öröm volt látni. Sétáltam is egy jót a jó melegben. Jól is esett kiszellőztetni a fejem, egyrészt mert bent a raktárban egész nap be volt dugulva az orrom, másrészt egy It-s szoftvereltávolítás miatt két órányi sziszifuszi munkám ment a levesbe. Ilyen még sosem volt, eddig mindig jött egy értesítés, hogy mentsem el a munkáimat, mert valamit telepíteni vagy frissíteni kell. Hát most felvillanr hogy eltávolítják azt a programot, és már csinálták is. Mindegy, mert már megtörtént, de akkor nagyon rosszul esett. 

Este a nagybátyámhoz kellett mentőt hívni, mert borzasztóan fulladt. Kaptam egy kisebb sokkot, amikor megláttam (anyukám jött, hogy menjek segíteni, mert baj van), a feje gyakorlatilag feldagadt és kék volt, a szemei kidülledtek az erőlködéstől. Borzasztóan látvány volt, de láttam, hogy mindenki pánikol, így én próbáltam megőrizni a nyugalmamat és a józan eszemet. Az élettársával hivattam a mentőt, anyukámmal hozattam egy vizes zsebkendőt, közben a nagybátyámhoz beszéltem folyamatosan, hogy nyugodjon meg, jön a segítség. Ült a lépcsőn az udvaron, időnként mindenáron el akart indulni, jobb híján a vizes zsebkendővel törölgettem a nyakát meg a fejét, gondoltam, ha másra nem, arra jó lesz, hogy kicsit a pánikot enyhíti. Nem tudom milyen ösztön volt, ami miatt folyamatosan menni akart, de ezt ugye nem engedhettem. Végig nyugodt maradtam, csak a lábam remegett egy kicsit, amikor az elején láttam a borzalmas küszködést. Gyorsan ideért a mentő, de sok időnek tűnt. Nagyon kedves fiatal mentőorvos volt, megvizsgálták, kapott oxigént, és elvitték a sürgősségire. 

A náthám most épp a fülemre készül rátelepedni...

Vasárnap

 Ma is esőre ébredtünk. Olyan lelombozó nekem ez a szürkeség, ami ilyenkor van, hogy máris úgy érzem, mintha már hetek óta tartana ez az állapot, nem két napja. De szerencsére lesz még azért jobb is, ahogy néztem az előrejelzéseket. 

Továbbra is olyan érdekes állapotban vagyok, amire nem mondanám semmiképpen sem azt, hogy beteg vagyok,de olyan hangom van, mint aki ki sem látszik a náthából. Na majd meglátjuk, hogy végül a nátha lesz az erősebb, vagy az immunrendszerem. 

Ma nem kellett főznöm, azzal leptek meg a család férfi tagjai, hogy összedobták egy kaja rendelés árát. Nagyon jól esett, nem mondom. 

Délután meccsre mentünk. Kicsit furcsa volt pulcsit venni, de úgy van a dalban is, hogy "eshet eső, fújhat szél, elindul ki zöld-fehér". Ha nem így lenne sem nagyon tartana vissza az időjárás, úgyhogy ez a rész mindig csak abból a szempontból releváns, hogy mit kell felvenni. 

Láttunk már izgalmasabb meccset is, de miután nyertünk, így nincs is miről beszélni. Ezért is három pontot adtak. 

Hazafelé volt egy kis izgalom, apósom kocsijában elszakadt az ékszíj. Úgy fordultunk vissza, hogy az autópálya egyik leállósávjából hazavontassuk. Nem voltam nyugodt, amíg vissza nem értünk, Roli vele volt az ő kocsijában, nem egy életbiztosítás az ilyen helyeken egy lerobbant autóban ülni. Szerencsére semmi baj nem történt, gond nélkül haza is húztuk. 

Szombat

 Ma megérkezett az ősz. Délelőtt esett az eső is, utána már csak be volt borulva. 

Ez a nap sem vonul be a hét legjobb napjai közé, ez a náthásság most olyan váratlanul ért, és annyira idegesít, hogy szetrobbanok tőle. Mondjuk elég fura is, mert érzek ízeket, mégis olyan hangom van, mint akinek minden létező ürege a fején tele van mindenfélével. Magamban azt mantrázom hogy holnap reggel úgy ébredek, hogy nyoma sincs az egésznek. Ennek a realitása igen kicsi, de azért lehetek elképesztő módon optimista..

Zombi nap

 Már majdnem éjfél volt, amikor lefeküdtem este, és négykor kelni kellett. Kár elmúlt az idő, amikor a nehezebb ébredés ellenére is, három -négy óra alvással is pillanatok alatt magamra találtam, és majdnem jobban is éreztem magam egész nap, mint 8-9 óra alvás után. Ez  már nincs, jött a helyére a zombi állapot. Gyakori egész nap másra sem tudtam gondolni, mint hogy aludni akarok. Esküszöm, ha nem féltem volna attól, hogy tényleg elalszom ott, ahol vagyok, simán az asztalomra borultam volna egy kicsit. 

Fel kettőkor indultunk haza, és még volt egy kis idő addig, amíg indulni kellett Budapestre. Végül a megbeszélt találkát lemondták, de addigra már megígértük Patriknak, hogy elvisszük, Eriknek meg hogy ha már úgyis útbaesik, akkor bemegyünk az ikeába is telefontartó kisbigyóért. 

Lehet hogy a földkerekség egyetlen nője vagyok, akinek egy IKEA látogatás felér egy komoly büntetéssel, így az elmaradt hogy órákig setalgassunk a csetreszek és a szuper praktikus dolgok között. Megkerestük amiért mentünk, és már ott sem voltunk. 

Arra az időre összeszedtem magam, amíg rendet raktam a konyhában, de semmi mást nem csináltam ma. Egyébként mára én is náthás lettem, ez sem segített azon, hogy kicsit jobban érezzem magam. 

De majd ma éjjel alszom egy jót. 

Meccsnap

 Hajnali öttől kettőig dolgoztunk, aztán hazajöttünk, ebédeltünk, lassan készülődtünk a meccsre. Az első Konferencia Liga csoportkörös meccsre egy szerb ellenfél ellen. 

Hajnalban még az volt a tervem, hogy kicsit lepihenek majd itthon munka után. Nem lett belőle semmi, de sebaj. Ötkor indultunk, de hamarabb kellett volna, mert a közlekedés sem volt a legjobb, a beléptető kapuknál meg kifejezetten nagy tömeg várt. Szerencsére azért időben bejutottunk..

A meccs a kicsit ijedt kezdés ellenére is jó volt, nyertünk is. 

Ma

 Nagyon zűrös nap volt ma, és nem abból a fajtából, ami még jó is tud lenni. 

Munka után a napi sétánk a könyvtárba vezetett, már régen nem voltam ott, mondjuk a nálam lévő könyveket is csak mostanra olvastam ki, de máris itt van az utánpótlás. 

Most meg nagyon fáj a fejem, úgyhogy el is megyek inkább fürdeni, aztán lefeküdni, holnap úgyis korán kell kelni.

A hét második napja

 Reggel olyan igazi őszi borús időre ébredtünk, amiből aztán délelőttre eső is lett. A rádióban hallottam, hogy azt mondták, délutánra lesz megint napsütés, és akár 29-30 fok is, de elég szkeptikus voltam. Pedig végül nekik lett igazuk. 

A munkanap gyorsan eltelt, volt mit csinálni, akadt mindenféle megoldandó feladat. Változatos is volt, mert minden probléma más jellegű volt. De ezekkel sosem volt bajom, legalább nem lustul el az agyam. 

Munka után még beugrottam a lidlbe, onnan kellett olyat is vennem, amit kocsival kellett hazavinni, de aztán volt még egy sétálós körünk is a sparba. Ma reggelre Roli jó náthás lett, és elhasználta a papírzsebkendő készletet, azt kellett pótolni. Jó három kilométeres séta ez ilyenkor oda-vissza, jól is esett ma is. 

Egyébként extra dolgok most nem történnek, mondhatnám úgy is, hogy "most nyugalom van, kevés lázadás (csak mutatóban, hogy azért lássa más)" A szülői értekezletet kihagytam, úgy döntöttem, semmi kedvem végighallgatni megint, ahogy Roli osztályfőnöke nekiáll egy -két tanulót bemószerolni az anyjánál, hogy épp cigizik, vagy elkésett, vagy bármi. Sosem értettem ezt, hogy ha van is ilyen közlendője, miért nem négyszemközt teszi meg az adott szülővel. Ráadásul nehéz ügy felnőtt viselkedést várni tőlük, ha közben meg úgy kezeljük, mint egy óvodást. (És nem, ez nem azt jelenti, hogy egyetértek azzal, hogy cigiznek, bár nagyjából az utolsók között vagyok, akik bárki feje fölött emiatt pálcát törhetnek) 

Új hét

 Ma megint egy új hét kezdődött. Kétségkívül az okozta a legmagasabb izgalmat, hogy vajon Patrik és Erik reggel bejut e gond és késés nélkül a munkahelyre/suliba úgy, hogy igencsak slendrián módon kidolgozott dolognak tűnt ez a vonatpótló buszos móka. Azt láttuk, hogy buszvezetőket még ma is keresnek, azt meg olvastuk a helyi csoportban, hogy volt olyan buszvezető, aki azt sem tudta hol van. Na, őt sem irigylem..

Patrik végül elment a Volánbusszal, ami ilyen távolsági járat. Erik a vonatpótló busszal ment már nem csúcsidőben. Egy óra tíz perc volt az egyébként 28 perces út. Hazafelé rosszabb volt a helyzet, mert bár teljesen különböző időpontban jöttek, mindketten arról számoltak be, hogy csak a szerencsén múlott, hogy felfértek a buszra, volt, aki ott maradt. Izgalmas időszak lesz, az egyszer biztos. 

Gondolom ők ketten sokkal jobban várják majd a hétvégét, mint én. 

Vasárnap

 Ma olyan szép napos időre ébredtünk, mintha nem is szeptember közepe lenne, hanem inkább még augusztus utolsó heteiben járnánk. Jó is lenne, vagy akár most megállítani az időt. 

Ma egy csomó energiám volt, ugye mindig mondtam, hogy napelemmel működöm...így egy csomó mindent megcsináltam, amit szeptemberre mindenképpen beterveztem. Így lett egy szép tiszta francia bulldog itthon, aki szegény olyan rohamosan öregszik, hogy egyre nyilvánvalóbb az, hogy nem lát már túl jól, és a hallása sem tökéletes már. Pedig egyébként ránézésre nem tűnik öregnek, csak hát mégiscsak az idén már 12 éves. Bulldog létére nagyon jól tartja magát.

Itt például látszik is a szemén az a folt, amivel ugyan többször is voltunk az állatorvosnál, de nincs rá garancia, hogy műtét után tökéletesen látna, az altatás meg túl nagy kockázattal jár nála, így békén hagyjuk. 

Miután Freddy, a háza, a táljai szép tiszták lettek, és a fürdőt is kitakarítottam, következtek az ablakok, amiket már nézegetek egy ideje, hogy hű, milyen csúnya, ahogy a port ráégette a nap. De most már azt nézem milyen szépen csillog, és fantasztikusan jó illata van a frissen mosott -vasalt függönyöknek. 

Közben a fiúk megnézték a forma 1-et, ezúttal megúsztuk nagyobb viták nélkül szerencsére. Mondjuk lehet, hogy attól féltek, kiugrok valamelyik ablakon, ha elkezdik, és inkább kibírták. 

Holnap kezdődik a két bejárósnak a nem könnyű időszak. A tájékoztatások alapján semmi jóra nem lehet számítani, de remélem, hogy végül pozitív csalódás lesz, és nem több órával kell korábban indulniuk, hogy időben megérkezzenek a suliba és a munkahelyre. 

Szombat

 Ma reggel végre akkor keltem, amikor nekem jól esett, és nem, amikor muszáj volt. Azért ez egy sokkal ideálisabb állapot, mint a hétköznapokon.

Szerencsére vásárolni nem kellett menni, mert vártuk a házhozszállítós autót mára. Igaz, ma is volt hiánycikk, de ez mostanában sajnos elég gyakran így van. Mondhatnám, hogy már számolok vele, de azért ez nem igaz, minden alkalommal azt remélem, hogy mindent hoznak, amit kértem. 

Délelőtt ment a mosógép, meg közben készült az ebéd. Ebéd után megnéztük a Fradi első kupameccsét, amit Nagyecseden játszott. 0-8 lett a végeredmény. 

Késő délután én esküvőre mentem, Balázs és a fiúk pedig Pestre mentek. Igazi falusi lagzi volt egyébként, háznál felállított sátorral, meg mindennel, ami csak ilyenkor szokás. Az egyik volt kolléganőm lánya ment férjhez. Szépek voltak, megható volt a templomi szertartás. 

Amikor én hazaértem a fiúk még bőven Pesten voltak, a messengeren épp akkor érkezett a fotó a Dürerből, ami azt jelentette, hogy vacsorázni már nem fognak, mert pizzát süt nekik Andris, és hogy bőven van időm felmosni is mindenhol anélkül, hogy bárki összejárkálná két percen belül. Az csak most jutott eszembe, hogy éppenséggel nyugodtan leülhettem volna megnézni egy filmet, vagy bármi, de ez fel sem merült bennem. 

Péntek

 Természetesen ez is egy olyan péntek volt, ami már hajnali négykor kezdődött. Most már olyanok ezek a hajnali kelések, mint valami borzasztó kínzás, még sötét éjszaka van olyankor. Ó, milyen jó is az, amikor ilyenkor már a nap is ébredezik velünk együtt. De lesz majd ilyen még jövőre is, és akkor majd újra örülni fogok. 

A munkanap nem volt unalmas ma sem, volt min gondolkodni is, voltak azért jó hangulatú pár perces beszélgetések is. Ilyenkor, pénteken már mindenkinek kicsit jobb kedve van az átlagosnál, és sokkal könnyebben vesszük a nehézségeket is, mint hétfőn vagy kedden akár. 

Munka után még összefutottunk a kapuban Erikkel, aki a suliból hazajött, de ment vissza dolgozni. 

Fél háromra mentem körmöshöz. Most ezt a körmömet nagyon sajnáltam leszedetni, szerettem, mert tök jó vidám és színes volt. Onnan gyalog jöttünk haza, Balázs eljött elém. 

Hazaérkezéskor Patrikkal sikerült összefutni a lépcső aljában, aki szokás szerint épp indult valahová. Akkor ugyan itthon volt, amikor hazaértünk, de hallottuk, hogy épp valami meetingje van, így nem zavartuk. 

Este volt egy nagyon szívszorító élményem. Már hét óra is elmúlt, amikor csengetett valaki. Kinéztem az ablakon, az egyik szomszéd néni volt az unokájával. Annyit kérdezett, hogy a fiúk tudnának e segíteni Annácskának letölteni a teams-t a telefonjára. Ott leragadtam, hogy a fiúkat segítsége kellene, mondtam, hogy sajnos ők nincsenek itthon. A kislány olyan lógó orral indult haza, én úgy megsajnáltam..és aztán be is ugrott, hogy hát de helló, hát ebben én is tudok neki segíteni, így fogtam magam és mentem utánuk. A helyzetet bonyolította, hogy nincs internetük, így meg kellett osztanom az én mobilnetemet neki, hogy le tudjuk tölteni amit szeretne. Hát azt a boldogságot, ami volt az arcán, amikor sikerült az iskolában kapott email címmel bejelentkezni..egy darabig nem felejtem el. Még maradtam egy kicsit beszélgetni a nagymamájával, hogy tudjon addig is beszélgetni a barátnőjével, de azért nem sok ideje volt. Csillogó szemekkel köszönte meg, hogy segítettem.. Persze többször is kérlelte közben a mamát, hogy most már köttessék be az internetet.. Szerintem amúgy a mama el fogja intézni neki..

És íme az új körmeim: 

Csütörtök

 A tegnapi lógós nap azért nem adott annyi pluszt, hogy ma frissen és üdén ébredjek, pedig a fogamat többször is megcsodáltam a tükörben, és a látvány igazán feldobott. Na ennek ellenére is továbbra is tart nálam az az állapot, ami azzal jár, hogy nagyjából egész nap bármikor szívesen hevernék a kanapén. Ma persze ez már nem volt kivitelezhető, ennyi szabadság a világon nincs sajnos. Várt rám egy jó kis feladat is, már tegnap a vonaton hívtak miatta. Ugyan elmondtam a telefonban mit kéne csinálni, de tudtam, hogy meg fog ez várni engem. Így is lett. Jó sokáig tartott, mire egyáltalán azt sikerült átgondolni hogyan is álljak neki, de aztán utána már csak egy kis időt kellett rászánni. Érdekes, hogy az ilyeneket szeretem egyébként mindamellett, hogy vannak bőven lélekromboló hatásai is. (Csak ebben a témában ez legalább a negyvenedik verzió). De az a része tök jó, amikor sikerül összerakni, hogy melyik adatot honnan, hogyan és milyen formában kell kiszedni a rendszerből..

Ma már az időjárás is inkább őszi volt, mint nem, de sebaj. 

Hétfőtől kezdődik nálunk a vasútvonalon felújítása, leginkább őskáosz várható. Patrik és Erik lesz a leginkább elszenvedője az egésznek, és nagyon tervezni sem tudnak, mert még az sem világos hogy a vonatpótló buszok mettől meddig járnak majd. Nem ez lesz az ingázás legjobb időszaka számukra. 

A mosoly ára

Még vasárnap este történt, hogy egyszer csak letört a középső fogamból egy darabka. Az, ami már egyébként is javítva volt, sok-sok évvel ezelőtt egy csúnya rosszullét alatt tört le. Egyébként sincsenek túl jó fogaim, de eddig legalább a "kirakat" olyan volt, ami teljesen vállalható volt. 

Hétfőn telefonáltam is a fogászatra időpontot kérni, október negyedikére tudtak adni. Balázs rögtön mondta, hogy ne már, telefonáljak inkább oda, ahol Roli is volt, ott legalább biztos, hogy szépen megcsinálják, és nem a jövő hónapban lesz belőle valami. Mára kaptam időpontot, igaz, délelőttre, így egy nap szabit ki kellett vennem. 

Fel tízre mentem. Fura volt egyedül menni, mostanában nem nagyon volt ilyenre példa. 

A rendelő nagyon szép, modern, mindenki nagyon kedves volt. Másfél óta alatt készen is lett, szebb, mint új korában. 

Igaz, az összeg, amit otthagytam olyan volt, amitől majdnem dobtam egy hátast, de már mindegy.  Remélhetőleg jó sokáig szép marad. 

Kedd

 Ez a mai nap kicsit furcsa volt. Mondjuk leginkább em voltam furcsa, nem annyira a kedd hibája lehetett ez. Már ébredni is nagyon nehezen sikerült, és aztán egész nap borzasztó nyomott voltam. Nagyon régen nem éreztem már magam ilyen pocsékul úgy, hogy közben egyébként nem volt kifejezetten semmi bajom. A fejem kicsit fura volt, de nem fájt, csak olyan kótyagos volt. Vártam is a délutáni masszázst, reméltem, hogy az majd segít ezen. Valóban sokat javított a helyzeten, a talpaim még most is visszasírják azokat a perceket. Van a talpam közepén egy pont, ami egyébként nem fáj, de egy masszázs olyan jó azon a részen, hogy legszívesebben mindig masszíroztatnám. A reflexológia szerint azon a részen van a gyomor/nyombél/hasnyálmirigy. Szerencsére egyikkel sincs problémám, legalábbis nem tudok róla. 

Most is majd leragadnak már a szemeim, pedig én ilyenkor még bőven nem szoktam álmos lenni. 

Hétfő

 A múlt hét hétfő sokkal jobb volt, mint ez a mostani, ez vitán felül áll. Pedig amúgy a hétfők között ez a mostani sem végezne rossz helyen. 

Tegnap este szerencsétlen módon letört az egyik fogamból egy darab. Látható helyen van, így minél hamarabb meg kell csináltatni. Szerdán fel tízre kaptam időpontot, így aznap ki kell vennem egy nap szabit. 

Ma voltunk üzemorvosnál, Balázs is, és én is, egymás utáni időpontjaink voltak. Mindketten teljesen alkalmasak vagyunk, de jövőre már nem együtt megyünk, mert a tüdőszűrő érvényességi idejéhez adta meg az orvosi alkalmasságot is, így én jövőre február végén megyek már, Balázs majd csak május végén. 

Tök jó, hogy még most is ilyen jó idő van, bármeddig örülnék neki. 

Vasárnap

 Azt már tegnap is tudtam, hogy ma nem kell főznöm, mert meghívást kaptunk a Dürer Kertbe. Ott van a Pereferico második pizzázója (az első Csepelen van), ahol Andris igazi autentikus nápolyi pizzát készít. Andris Patrik egyik legjobb barátja, ezt a pizzériát is együtt csinálják. Patrik leginkább munkát tesz bele, illetve időnként Erik is megfordul itt diákmunkásként. Ő ma is dolgozott. 

A Dürer kertben még sosem jártunk, egészen különleges hangulata van. A Duna part közelsége még különlegesebbé teszi. Andris pizzája pedig olyan, amit akkor is muszáj még tovább enni, amikor már azt érzed, nem tudsz egy falatot sem lenyelni. Ha valaki kedvet kapott, szeptember 30-ig még biztosan talál alkalmat rá, hogy megkóstolja. A hétvégeken biztosan nyitva vannak. 

Szóval megettük a pizzát, körülnéztünk a Dürer kertben (épp valami sörfesztivál hétvége volt, így mindenhol mindenféle különleges sört kínáló stand volt). Beszélgettünk kicsit Andrissal és Erikkel, aztán mi elindultunk. Patrik maradt még egy kicsit, Rolival egyet sétáltunk a Kopaszi gáton még (láttunk teknőst úszni), aztán őt elvittük a Széll Kálmán térre, ahol találkozott az osztálytársaival meg az iskolából azokkal, akikkel együtt mentek a mai válogatott meccsre. 

Mi itthon néztük a mai válogatott meccset, ami ma egy 1:1-es döntetlen lett. 

Holnap pedig kezdődik újra mindenkinek a napi rutin. Munka, iskola, stb...

Újra itthon

 Ma reggel még a Balatonnál ébredtünk, de ma este már itthon fekszünk le aludni. Közben meg bepakoltunk négy bőröndöt, három rollert és magunkat az autóba.Patrik és a negyedik roller vonattal jött haza. Odafelé egy héttel ezelőtt Erik és Roli vonatozott a saját rollereikkel, így aztán ez egy teljesen igazságos megoldás volt. Az mondjuk tény, hogy az odafelé út sokkal kényelmesebb volt, na de ennél nagyobb bajunk sose legyen. Itthon kipakoltuk a négy bőröndöt, minden a helyére került. Már négy adag ruhát mostam, abból három már a szekrényekben van, egy még a szárítógépben. Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el a két világ közötti átállásban, mert de, elfáradtam, de még holnap lesz lehetőség pihenni is egy kicsit. 

Amikor ma reggel készülődtünk kiköltözni a szállásunkról, megálltam egy pillanatra az ablakból nézni a tavat. Fájt a szívem, mert holnaptól jó darabig megint nem lesz a mindennapjaim része ez a látvány, nem sétálhatok le a partra hallgatni a víz hangját, és csak azt hallani, minden mást kizárva. Ugyanakkor olyan hálás is vagyok, hogy bár nem olyan könnyű megoldani, mégis sikerült az idén is ilyen sok gondtalan napot ott tölteni. Gyerekként egyszer nyaraltunk, az összes többi nyaralás már bőven a felnőtt életemhez, jobban mondva az elmúlt tizenpár évhez köthető. Az, hogy akadtak nehézségek már sokszor, de még mindig megoldottuk, sokat jelent, és sokat segít abban, hogy a legnehezebb napokon is kitartsak. 

Elkészült a családi "Balatontól búcsúzós" szelfi is. 

Utolsó nap

 Az idén már biztosan nem lesz ilyen, hogy reggel itt ébredünk, és este itt fekszünk még le. Bár..soha nem lehet tudni mit hoz még az élet, és van még hátra ebből az évből azért bőven, úgyhogy inkább úgy fogalmazok, várhatóan már nem lesz ilyen az idén. 

De most még ez pontosan így volt, reggel itt ébredtünk, elsétáltunk kávézni a Mávéházba, ahogy eddig minden reggel. Nagyon finom kávét főznek, meg tudnám szokni, hogy minden reggel az ő kávéjukkal kezdődjön a nap. A kávézás után megvettük a reggelit a sparban mindenkinek. És innentől már csak a ráérős semmittevés várt ránk. Az ebédet házhoz hozták, csak annyi dolgunk volt vele, hogy megmelegítsük, és az udvari asztalnál megegyük. Ebéd után sétáltunk, aztán meg strandoltunk is egy utolsót. A víz már hideg, maximum 22-23 fokos lehet, nyáron biztos, hogy nem mennék a közelébe sem, vagy maximum a lábujjamat dugnám bele, de most nem volt vele különösebb bajom. Jó, hát bele azért nem merültem, de a bikinialsóm bőven vizes lett. 

Este még megörvendeztett bennünket egy csodás naplemente is. 

Sok minden kimaradt, nem voltak nagy kirándulások most sem, nem voltunk az idén egyáltalán Siófokon, de nincs bennem mégsem hiányérzet, mert az, hogy itt voltunk együtt, mindennél többet ér. Ki tudja meddig adatik ez még meg, hogy mind itt vagyunk. 

Képekben

 

Nyárias ősz

 Mára olyan szép idő lett, mintha nem is szeptember eleje lenne, hanem valamikor augusztus elején járnánk csak. Örülök neki, szeretem, hogy hétágra süt a nap. Pont, mintha ünnepelné azt, hogy itt vagyunk a Balatonon. 

Az egészen érdekes megtapasztalás, hogy bár semmit nem KELL csinálnom továbbra sem, mégsem unatkozom. Még akkor sem, ha vannak olyan órák, amivel nem tudok elszámolni, mert csak ücsörögtem, és néztem magam elé. Az meg még érdekesebb, hogy ennek ellenére is ugyanúgy telik az idő. 

Ma nem strandoltunk, illetve csak bokáig jártam a vízben, de Balatonboglár összes strandját bejártuk, mindenhol ültünk egy kicsit a parton. 

Nagyon drukkolok, hogy ezen a hétvégén legyen a miénk az Ötöslottó főnyereménye, hogy bármeddig nyújthassam ezt az időt. 

Csak a semmittevés

 Itt most olyan, mintha csak alig páran lennénk ezen a világon. Vannak azért még nyaralók, meg vannak, akik a nyaralójukat újítják fel, lezárják a szezont, de azért egész hosszú utcákat is végig lehet úgy sétálni, hogy rajtunk kívül nincs senki sem az utcán. Teljesen jó is ez így most, tök jó ez a lelassulás. 

Ma már szépen abbamaradt a szél, délután még strandoltunk is. A víz mondjuk olyan hőmérsékletű, amiről nem nagyon lehet azt mondani, hogy nekem való, de most valamiért nem zavart a hideg víz. A vízállás egyébként szerintem elképesztően jó, évek óta nem volt ilyen magas ilyenkor. Tavaly meg pláne nem..

Még mindig élvezem, hogy semmi dolgom, semmi komoly dologról nem kell döntést hozni, teljesen mindegy hány óra van. 

Ez az a hétfő

 Amiből nincs annyi az évben, amennyit igazából szeretnék, de minden ilyen hétfőért, pont a ritkasága miatt igazi csodaként tekintek. Nem csak nem kellett dolgozni indulni ma reggel, de még olyan szerencsés is vagyok, hogy a konyha ablakából egyenesen a Balatonra látok rá. Ez önmagában is már egy elképesztő csoda nekem, hogy ilyen van. Talán a lelkemet is eladnám érte, hogy legyen egy saját, ilyen paraméterekkel rendelkező ingatlanom. Nem tudom ugyan elég lenne e a lelkem cserélve, többszáz millió forintot is kérnek egy vízparti házért. 

Ma is nagyon fújt a szél, a vízparton nem is kellemes már ekkora erejű, de azért többször is megnéztük, vajon változott e már. Ezen kívül voltunk Zamardiban, a fiúk gokartoztak. Az egészen elképesztő, hogy kiskorukban kevésbé volt kiélezett versenyhelyzet közöttük, mint most. Felnőtt fiatalemberekről beszélünk, akik egyébként mindannyian értelmesek, de mindenki nyerni akart, és mindenki jobb akart lenni a másiknál. Mindenkinek volt arra is magyarázata, miért úgy alakult, ahogy, és természetesen mindenki meg volt arról is győződve, hogy csak ő volt teljesen sportszerű, a többiek meg neki köszönhetnek mindent. Egy darabig vicces ez, utána nagyon idegesítő. Szerencsére azért gyorsan lezajlik az ilyesmi, és nem lesz belőle örök harag. 

Sétáltunk is ma is, rollerezni is voltak többször is. A teraszon vacsoráztunk, ami otthon majd hiányozni fog biztosan. 

Úgyhogy most minden jó. 😊

Semmi dolog

 Nagyon jó érzés volt ma reggel úgy ébredni, hogy tudtam, semmi dolgom nincs. De annyira semmi, hogy éppenséggel, ha ahhoz lenne kedvem, akkor akár egész nap ágyban is maradhatnék. De ez persze eszem ágában sem volt, sokkal jobban szeretek itt sétálgatni, mint hogy fekvéssel töltsem az időt. 

Voltunk ma Badacsonyban, mert nyáron Patrik erről lemaradt, már akkor megígértük neki, hogy visszamegyünk együtt. Tökéletes kiránduló idő volt ma, az én izlesemnek mondjuk a szél kicsit sok volt, de hát ez az én bajom. 

Délután amíg a fiúk Forma 1et néztek, Patrik elment a helyi csapat focimeccsére mi Balázzsal sétáltunk egy nagyot. Sokkal nagyobbat, mint amit beterveztünk, mert végül a Várdombra is felmentünk, pedig nyáron azt mondtam, na, ide én nem jövök többet gyalog, majd belepusztultam akkor is, mire felértünk. Ez a rész most sem volt másabb, ezek a meredek emelkedők igencsak megviseltek, de nem adtam fel, csakazértis is felmentem. 

A mai ZTE -Fradi meccset hanyag módon csak az eredményeken követtük nyomon, helyette is sétáltunk, teraszon vacsoráztunk. A szél rendületlenül fúj, de nem veszi el a kedvemet. 

Újabb Balaton

 Egy egész hét jut belőle megint, ami hatalmas boldogság. A mai nap meg azért részben a fáradtságé volt, reggel pakoltam el a cuccaink jó részét, majd aztán ide megérkezve ki kellett pakolni a bőröndökből, és hát az egész heti fáradtság sem múlt még el. De itt ez is másmilyen érzés. 

Péntek

 A szokásos kora hajnali pénteki kezdéssel indult a nap. Sötét éjszaka volt még, amikor háromnegyede ötkor már majdnem a munkahelyi parkolóban voltunk. Az az időszak nagyon gyorsan elmúlik, amikor ilyentájt már a nap is a reggeli ébredezést tartja. Pedig az nagyon jó időszak, olyankor szeretek korán menni. Gondoltam, hogy ma lesz egy csomó mindenre időm a korai kezdéssel, olyan jó nyugisan, ráérősen, de persze ez nem így lett. Még az utolsó fél órában is kellett egy kicsit kapkodnom, de vegil persze mindent rendben hagytam ott. 

Holnap reggel indulunk egy újabb balatoni hétre. Nagyon várom, ez után az őrült hét után nagyon jó lesz megint lelassulni, élvezni a nyugalmat. Már biztosan halljuk majd a szarvasbőgést, ilyenkor már ez az időszak van. Délután még mostam két adagot, a bőröndök nagyjából készen vannak, még reggel nagyjából egy óra alatt mindent elpakolok. Mondjuk ilyenkor szokott valami kimaradni, amikor ilyen magabiztos vagyok, de a szemüvegeken kívül bármit tudunk könnyedén pótolni. De majd még reggel úgyis újra átgondolom mi kellhet még..

Ma délután kisorsolták a Fradi EKL csoportkör ellenfeleit. Illetve hát minden csapatét, de nagyon más csapat nem érdekel. 

Nem lesz könnyű ellenfél egyik sem. 

Holnap a Balatonról jelentkezem.