Április

 Őszintén remélem, hogy most már ez az április végre elhozza a tavaszt, és hoz egy csomó jó dolgot. Rögtön jól is kezdődött, mert már délelőtt sütött a nap, és voltak végre egészen kellemes időszakok is. 

Egyébként semmi nem történt ma, csak úgy eltelt a nap a szokásos dolgokkal, mint munka, vásárlás, napi házimunkák. De jól van ez így, holnapután már más élmények érnek majd. 

És mára ennyi, mert megint nem jutott eszembe korábban posztot írni, most meg már túl fáradt vagyok hozzá. 

Kedd

 Hát nem tudom, biztos velem van a baj, de én ma egész nap azt éreztem, hogy megfagyok. Jó, ezügyben nem én vagyok az, aki mérvadó, de akkor is a csontjaimban éreztem az összes esőt, meg szelet, meg mindent. De állítólag holnap már jobb lesz. Igaz, csak akkor hiszem el, ha majd érzem a saját bőrömön, mert tegnapelőtt is jelezte a telefonom, hogy felmelegedés várható a következő hét napban, de csak hidegebb lett. 

Kicsit fura amúgy, hogy ezt az idei húsvétot teljesen offoltam, és semmi süti, vagy ilyesmi tervem nincs. Karácsonykor sem voltunk itthon, de akkor készültem, és vittük magunkkal (mondjuk utólag azt is kár volt az avas dióval), meg már hetekkel előtte vadásztam a lehetőségeket, honnan tudunk majd rendelni vacsorát, most meg épp csak annyi, hogy majd a húgom gyerekeinek hagyok itthon ajándékot. De gondolom, hogy az én kalácsom nélkül is lesz azért húsvét, és majd most is ki fog derülni, hogy egyébként tényleg semmi jelentősége ezeknek, csak nekem fontosak. 

Épp valamelyik nap gondoltam rá, hogy szerintem az elmúlt húsz évben nem változtam olyan ütemben, mint amennyit most, egy-két év alatt. Igaz, talán nem is volt még erre ekkora szükség eddig. Van, ami tök könnyen ment, mondhatni, fel sem tűnt, csak megtörtént. És van, ami azért még mindig olyan, hogy néha gondolkodom, hogy biztosan jobb ez így? Nincs is soha egyértelmű válasz, mert mindig hangulattól/lelkiállapottól függ. Talán az egyetlen, amit nagyon sajnálok, és másképp csinálnám most már, hogy végül nem maradt senki, aki olyan igazi barát lenne, akinek bármikor, bármit elmondhatnék. Az csak üres ígéret (sajnos részemről is), hogy majd a régi barátságot újraélesztjük, mert ha eddig nem volt erre igény, idő, akkor most sem lesz. Eltelt egy csomó idő, másfajta életet élünk már, nincs az, hogy majd ott folytatjuk, ahol abbamaradt valamikor. Pont emiatt másoknak pedig már nemigen hagyom, hogy olyan mélységben lássanak bele a lelkembe és az életembe, mint valamikor annak az egy-két embernek, akik valóban mindent tudtak rólam. Ezek a felszínes kapcsolatok még nem pótolják. De ebben én pont annyira hibás vagyok, mint ők. Valamiért így kellett lennie. 

Hétfő

 Hát volt már az idén pár olyan hétfő, amit szívből tudtam utálni már az ébredés után. Ez a mai is azok közé került be. Nagyjából minden volt, amit nem szeretek. Hideg, sötét, eső és szél. Fel is vettem a vastag zoknit is, és a téli kabátot is. Szerencsére ez egy rövid hét munka szempontjából, és amúgy a hétfőt is megmentette a mai projekt megbeszélés. Semmi kedvem nem volt hozzá, de végül tök jó hangulatú másfél óra volt, és pillanatok alatt magával is ragadott az az energia, amit a projektvezető hoz magával mindig. Tök érdekes egyébként, hogy az ő személye is olyan, akit a többség utál valamiért, de én azt gondolom, nem az ő személyét nem szeretik, hanem inkább azt az érzést, amit az generálhat, hogy szembesül vele az ember tíz perc alatt, hogy ő aztán tisztában van a képességeivel, és nem érdekli senkinek a pozíciója. Egy olyan világban, ahol mesterségesen van fenntartva egy egészen komolyan belterjes hierarchia, ez nem nyerő. Pedig egyébként sokat lehet tanulni az ilyen emberek magabiztosságából, munkatempójából. Én így állok hozzá. Amúgy is kedvelem az okos embereket. 

Meg egyébként Patrik szokott róla eszembe jutni, aki hasonló pozícióban van a saját munkahelyén, és hasonló magabiztossággal van ellátva is a munkájával kapcsolatban (is). 

Vasárnap

 Az időjárásnak elfelejtettek szólni, hogy közben áttértünk a nyári időszámításra, úgyhogy ideje lenne befejezni ezt a hülyeséget. De én akkor most jeleztem, reméljük, hogy célba is ér. 

Engem nem szoktak különösebben megviselni ezek a mindenféle óraállítások, maximum októberben rosszul esik, hogy korábban sötétedik. De pont ugyanúgy ébredek, alszom el, szóval nem oszt, nem szoroz. Amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor sem volt ez nagy dolog nálunk, szerencsére ők is gond nélkül álltak át bármikor bármelyikre. 

Délelőtt megcsináltam az ebédet, parmezános csirke volt, meg párizsi szelet krumplipürével. Ebéd után kicsit takarítottam a konyhában, nagyon figyeltem arra, hogy kordában tudjam tartani magam, mert ha belelendülök, akkor estig sem végzek, ráadásul valószínűleg alig maradna jártányi erőm utána. Ez meg most nem fér azért bele, hogy ennyire elfárasszam magam. Nincs egyébként semmi baj, csak most megint az az időszak van, amikor többször is van hőhullámom. Arra még nem jöttem rá, hogy mitől függ, megjelenik e, de az már biztos, hogy ha többet pihenek, akkor hamarabb elmúlik. 

Meg amúgy is, most már nagyon kell vigyázni magamra. Ezért (többek között) 

Szombat

 Azt hiszem most jött el az idő arra, hogy kicsit átalakítva a napjaimat ne este akarjak blogot írni a jövőben. Most már hetek óta minden este alig tudom ilyenkor összeszedni magam, mert álmos vagyok, alig tudom a szememet nyitva tartani. Így születnek a pár mondatos bejegyzések, mert nincs többre kapacitásom már. 

Úgyhogy majd kitalálom hogy legyen inkább,  hogy jó legyen. 

Ma is ez a helyzet egyébként, úgyhogy csak megmutatom a tegnap készült körmeimet. 

Bal kéz 

Jobb kéz 

Könyves péntek

 

Az írónő nagyon szépen ír, nagyon kedves kis történet ez is, mint ahogy eddig az összes , bármit is olvastam tőle. Igazi kikapcsolódást jelent. 

Bárkinek ajánlom. 

Fodrászos nap

 Ma NFM vagyok hajlandó még csak leírni sem,  hogy tényleg ideért a rossz idő. Elég lehangoló ez anélkül is, hogy még írják is róla. 

Munka után voltam ma fodrásznál, és most szépen be van festve, ki lett ritkítva, így most jó könnyű is lett a fejem. Ma egyébként ott a fodrásznál kiderült, hogy milyen kicsi is a világ. Jött egy fiatalember, akinek vágta addig a haját, amíg nekem hatott a festék. Beszélgettek közben , mesélte a srác, hogy az autópálya építésén dolgozik, és csak hétvégén jár haza a családjához, van egy nyolc hónapos kisbabája is. Abban már a beszélgetés elején megegyeztek, hogy mindketten Hajdú -Bihar megyéből származnak. És a beszélgetés végén az is kiderült, hogy a srác sógora a fodrász lány férjének az egyik legjobb barátja. Érdekes volt látni az örömöt az arcukon, amikor ez kiderült.