Tádám

 Bea tippje telitalálat volt, mert éppen ez a hatezredik poszt. 🙂 Nem semmi szám ez, büszke is vagyok rá. Kevés olyan dolog van,, amiben úgy vagyok ennyire kitartó, hogy igazából csak nekem okoz örömet. 

Ha nem lennék ennyire álmos, akkor sok mindent írhatnék arról, hogy milyen is volt ez a kezdetektől mostanáig. De megmondom őszintén, annyira fáradtak a szemeim, hogy alig tudom nyitvatartási id már..

Így csak csendben röviden emlékezem meg erről a napról. 

Köszönöm nektek, akik tippeltetek. És köszönöm azt is, hogy itt vagytok. 

Hétfő

 Azért most már akárhogy is lesz, szerintem tavasz illat van a levegőben. Igaz, hogy ma nem volt olyan szép napos idő, mint hétvégén, de a levegő már nem hideg, és ez tök jó. 

Ma egészen furcsa és érdekes munkanapom volt. Ma kezdődött egy nagyon nagy projekt, aminek az előkészítésében és majd várhatóan a tényleges lebonyolításában is aktív szerepet kaptam. Az még különlegesebbé teszi, hogy Balázs is részt vesz benne, még ha ma, a projekt indító megbeszélésen ő nem is tudott részt venni. Nagyon elfáradtam egyébként, nagyon intenzív nap volt, de kíváncsian várom majd a továbbiakat. 

Meccsnap

 Ma olyan különleges vasárnap volt, amikor úgy ébredtünk, hogy minden szobában aludt valaki. Ez mostanra lett különleges, mióta Patrik nem lakik itthon, nem túl gyakran fordul elő ilyesmi. Épp ezért minden ilyen nap ajándék. Nem történik semmi különös, mégis egészen más érzés. 

Délelőtt megcsináltam az ebédet, aztán ebéd után kicsit szusszantunk. Patrik a kettő órási vonattal hazament, hogy a meccs előtt a hátizsákját le tudja tenni, meg kabátot cserélt, tegnap a szövetkabátjában jött haza, ami a bálhoz tökéletes volt, meccsre azért nem a legideálisabb. 

Mielőtt indultunk mi is, még hajat mostam, felmostam, kitakarítottam a fürdőt és a wc-t. 

A meccs nem volt unalmas, időnként egészen komolyan megemelte a pulzusunkat is. Mondhatni minden mérhető mutatóban klasszisokkal jobbak voltunk, de kimaradt minden. Az utolsó percekben sikerült csak vezetést szerezni, amikor már azt hittük, csak döntetlen lesz. De minden jó, ha jó a vége, a történelem könyvekbe az kerül csak be, hogy ezen a héten három meccset is nyert a csapatunk. 

Szombat

 Én nem tudom, hogy mindenki megőrült e, vagy csak ennyire unatkoznak a férfiak, de most már a hócipőm tele van azzal, hogy időről időre arra ébredünk, hogy valaki éppen háborúzik a másikkal. Messze van, de nem olyan nagy már ez a világ, hogy számítson a távolság. Mondjuk tenni nem tudok ellene semmit, csak az erősödik bennem, amihez már egy ideje tartom magam. Nem görcsölök azon, hogy mindenfélére spóroljak, hogy legyen még több minden, amit birtokolhatok. Azon vagyok, hogy a mindennapok jók legyenek, hogy minél több élményem legyen az itt és mostban, mert amíg ennyi őrült vezető van ezen a világon, addig bármikor megtörténhet, hogy egyik napról a másikra senkinek nem lesz semmije. Az emlékeimet meg nem tudja elvenni senki. 

Ma itthon volt Patrik is, és itt is alszik ma éjjel, a barátaival ment egy bálba ma este. 

És ma végre felszámoltam a szennyes tartó tartalmát. Öt adag ruhát mostam, szárítottam. Mondjuk ha nagyon megtömném a mosógépet, akkor lehet, hogy csak négy lett volna, de nem teszek ilyet, mert nem is mossa ki szépen, meg gyűrött is lesz minden. Nem ér annyit. 

Könyves péntek

 

Szándékosan választottam most olyan könyvet, ami inkább a nyálas semmiség kategória, mint komoly irodalmi értéket képviselő regény.  Arra tökéletes, hogy jól kikapcsolja az embert, bár ebből a műfajból sem kiemelkedő.

Az írónő stílusa tetszik, a szereplők kicsit furák, mert egyetemisták, mégis olyan életet élnek, mint egy középkorú pár. A konfliktusaik is kissé eltúlzottak.

De jól szórakoztam vele, és még van pár rész a sorozatból. 

A nap, ami egy hétig tartott

 Érzésre legalábbis. Ugye tegnap este a prágai Vaclav Havel repülőtérről posztoltam, este tizenegykor landoltunk Budapesten. Hála istennek, hogy elérhető a city break parkoló ilyen földi halandóknak is, mint mi, mert ennek köszönhetően egy óra múlva már itthon voltunk. Na de az akkor is már éjfél volt...és még akkor villámgyorsan kipakoltunk a hátizsákból, amíg mindenki végzett a fürdéssel, addig megcsináltam a szendvicseket a mai munkába menéshez. Fél kettőkor kerültem ágyba, és négy negyvenkor kelni kellett. A mi fit alkalmazás be is jegyezte, hogy az alvásminőségem rossz volt. Inkább csak rövid, szerintem. 

Muszáj volt korán menni, mert délután időpontunk volt Erikkel a fogorvoshoz. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, kicsit benéztem, hogy mikor is érkezünk haza Prágából, simán az vizionáltam, hogy délután jövünk haza. Pedig egyébként tudtam, hogy nem (csak nem sejtettem). Mindegy, tudom magamról, hogy néha belebakizok az ilyenekbe..

A munka természetesen nem esett jól, a kevés alvás miatt duplán nem. 

A fogorvosnál minden rendben volt, készen van a másik nagy tömésem is. Már csak egy kicsi van, meg a fogkőleszedés, és azzal az összes saját fogam rendben lesz. 

Mire onnan hazaértünk, már szédültem néha a fáradtságtól, de még volt ma egy Fradi meccs is, amit nézni kellett legalább a tévében. Szerencsére ma jó meccs volt, meg is nyertek, így holnap a mi csapatunkat sorsolják majd a legjobb 8 között az Európa Ligában. 

Most már este tíz óra, úgy érzem magam, mint aki még soha életében nem tudott aludni. De mindjárt már az következik

Viszlát, Prága!

 Ma fordul a kocka, és úgy lesz, hogy ma reggel még itt ébredtünk, de már nem itt fekszünk le majd, hanem otthon. Igaz, az már holnap lesz, amikor ágyba kerülök, de ez részletkérdés. 

11-kor kellett elhagyni a szállást, addig még mindenki összepakolt, telefont töltött, kávéztunk, reggeliztünk. A repülőnk csak este tízkor indul, így ma még bőven volt időnk a város olyan részeit is felfedezni, ahol még nem jártunk az elmúlt napokban. Szerencsére tök jó idő volt, sütött a nap is. Jártunk mindenféle hatalmas emelkedős részeken, volt, ahol alig bírtam már felmenni, de végül csak megcsináltam. 

Ebédeltünk, kávéztunk, söröztünk több helyen is, de azért már öt óra körül eléggé megviseltek voltunk, addigra jól esett volna már kicsit kényelmesebben ülni, vagy épp csak elnyújtózni egy kicsit. Ehelyett még egy utolsó vendéglátóegységbe is betértünk, de igazából már senki nem nagyon kért semmit. Onnan busszal jöttünk a repülőtérre, ami jó hosszú út volt (mondjuk időnk éppen pont volt). 

A tömegközlekedés egyébként egészen kiváló, bőven lenne mit tanulni nekünk, magyaroknak is. A buszon, villamoson is lehet jegyet venni (nem feláras), és nagyon sűrűn járnak egymás után. A belvárosban csak villamosok járnak, buszokat ott nem láttunk, a troli is csak a közelébe jön a belvárosnak. És metró is van több vonalon is közlekedik. 

Sokkal kellemesebb hely, mint ahogy én azt képzeltem, örülök, hogy itt is voltunk.