Vasárnapi választás

 Nem fogok politizálni. Eddig is nagyon ritkán tettem, most meg már régóta inkább sehol sem, mert egészen biztos, hogy legalább egy valaki félreérti, megsértődik, magára veszi, és én ilyenen senkivel nem vitatkozom. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, és kész. 

Arra viszont egész életemben emlékezni fogok, hogy ma milyen sokan mentek el, és éltek a szavazati jogukkal. Még ilyen magas részvétel sosem volt, és én erre most büszke vagyok. 

Mi együtt mentünk mind az öten, meg is jegyezték, hogy milyen rendes család vagyunk, ahogy szépen egymás alatt írtuk alá az ívet. 

Szombati Balaton

 Tegnap délután Erik csak úgy a semmiből megkérdezte, hogy holnap nem megyünk a Balatonra? Egy ilyen kérdésre nem mond az ember nemet, így ma délelőtt fogtuk magunkat, és elmentünk Balatonfüredre. Millió dolog lett volna itthon, de nem baj, majd azok is meg lesznek valamikor. 

Nem volt még túlságosan meleg, de a nap szépen sütött, gyönyörű virágok vannak Füreden a Tagore sétányon, mindenféle színű tulipán, nárciszok. A Balaton is egész jól összeszedte magát itt, Füreden meg egyébként is minden olyan szép, rendezett. Már készen van a kikötő felújított bejárója is, az is szép, ízléses lett.

Sokan sétáltak, fagyiztak, ücsörögtek a sétányon. 

A harmonikás bácsi is megvan még, nélküle nem is ugyanaz lenne. 

Vacsorára megfőztem a húsvéti sonkát, es bepótoltuk a húsvéti vacsorát is. 🙂 

Nemkönyves péntek

 Ugyan utazott velem a repülőn egy roppant stílszerű könyv, de végül nem sok időt töltöttem olvasással a Cipruson töltött napokon, úgyhogy ezen a héten nem tudok még beszámolni egy újabb elolvasott könyvről. 

Ma négykor keltünk, ötkor már dolgoztunk. Nem esett jól a korán kelés sem, meg az a télies hideg sem, ami ma reggel is volt, de cserébe már fel kettőkor úton voltunk haza. Jól is jött ez, mert így még volt egy kis idő pihenni, mielőtt este meccsre mentünk. Ma ilyen egészen furcsa meccsnap volt, mert úgy mentünk, hogy jött velünk Erik is, de ő csak Kelenföldig, mert a Hősök terére tartott a koncertre. Roli az egyetemen volt, vele és Patrikkal a stadion előtt találkoztunk. 

Azt egy percig sem bántam, hogy vettem fel aláöltözetet is, meg a pulcsi alá is egy garbót, és a téli kabátomat vittem, mert csak egy hajszál híján nem fáztam..

Az első félidő borzasztó volt, a második szerencsére már egészen másképp alakult, és nyertünk is végül. 

Most fél tizenkettő van, és már nagyon várom, hogy a mai napnak vége legyen. Még gyorsan megpróbálom Eriket elérni messengeren, hogy tudjam, rendben van, és aztán megyek aludni. 

Akkor újra

Egy utazás után a hazaérkezés kevésbé rossz érzés, főleg, mert az ember a saját otthonába tér haza, ahol mégiscsak jó lenni, mert minden olyan, ahogy nekünk kényelmes, ahogy mi szeretjük. Nem véletlen az a mondás sem, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Igaz, még sokkal jobb lenne, ha ez az otthon egy tengerparti városban lenne, de igy sem rossz, ahogy van. 

Na de egy ilyen utazás után először dolgozni menni az valami brutálisan szar érzés. Mázli, hogy a héten csak kettő napot kell kibírni, és abból az egyik már el is telt ma. Olyan helyen voltunk napokig, ahol minden és mindenki élvezte az életet, jól érezte magát. Ma meg ott találtam magam egy full lehangolt társaságban, ahol tíz emberből kettő, akivel érdemes néha szót is váltani. 

Mindegy, el is telt ez is, délután voltam a lidlben, és aztán már csak itthon a napi dolgokat csináltam meg. 

Újra itthon

 Így kezdődött a reggel: 

Aztán úgy folytatódott, hogy ma már nem a tengerparton sétálgattunk, hanem a repülőtéren. Erik ment délutánra dolgozni, épp csak annyi időre ugrott haza, amíg átöltözött, és már ment is. 

Mi meg kipakoltunk, kimostam pár adag ruhát, el is pakoltam már amíg lehetett. Szóval akklimatizálódtunk. 

Mondjuk mostanra már érzem is, hogy jól sikerült, jól elfáradtam. 

Még ma is itt

 De aki már unja, annak jó hírem van, holnaptól megint jönnek a jól megszokott, egyforma hétköznapok otthon. Pedig teljesen meg tudnám szokni ezt a fajta életet, ami itt van. Itt sem siet senki sehova, tök türelmes és normális mindenki. A központ rész környéke gyakorlatilag teljesen fel van túrva, minden utca úgy néz ki, mint egy háborús övezet, az üzletek, vendéglátó egységek bejáratai gyakorlatilag egy -egy raklapból összetákolt lépcsőn megközelíthetőek, de úgy tűnik, senkit nem zavar ez. A munkások félreállnak a turistáknak, és fordítva is. Bevallom, magyar emberként rendesen rá is csodálkoztam erre, én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen helyzetekben mindenki néz a másikra, mint a véres rongyra, és legalább tízféle szitokszó hagyja el a száját, amíg elmennek egymás mellett. Ugyanez igaz arra is, hogy hányféle kultúrájú ember él itt egymás mellett békésen. 

Ma már csak ilyen lájtos napot tartottunk, és csak itt helyben sétáltunk (de itt nem keveset), meg akartuk nézni a napfelkeltét, de nem sikerült úgy látni, ahogy szerettük volna, mert hát persze, felhős volt. Nem baj, így is jó volt. Ma is voltunk repülőket nézni, későn ebédeltünk a (most már hívhatom így) kedvenc éttermünkben. Aztán egy rövid szusszanás után még sétáltunk, kávéztunk, majd aztán söröztünk/aperoloztunk. 

Most még összepakolunk, hogy ne mindent reggel kelljen, aztán holnap reggel elindulunk haza. És majd egyszer még biztosan visszajövünk. 

Húsvét hétfőn

 Ez is egy emlékezetes húsvét hétfő lesz majd a jövőre nézve. Ma Aiya Napán voltunk kirándulni. Természetesen busszal mentünk ide is, ahogy Nicosiaba. Már az utazás is egy jó élmény volt, egészen másféle tájakat láttunk, mint eddig Cipruson. Legnagyobb csodálkozásomra még legelő teheneket is. Simán azt gondoltam, hogy erre a szigetre minden ilyesmit úgy hoznak, és maximum gyümölcsöt, zöldséget termesztenek. Na, azt nem tudom, hogy ezt honnan vettem, mert sosem néztem utána, csak úgy ez volt bennem. 

Aiya Napa varázslatosan szép, itt olyan kék a tenger, mint Máltán. Sokkal inkább a turistákra, nyaraló vendégekre van berendezkedve, az látszik mindenhol, de minden nagyon szépen gondozott, nagyon jól kitalált. Olyan, amiről látszik, hogy itt is szeretik az embereket, akik ide járnak, és szeretnék, hogy jól érezzék magukat. 

Nagyon sokat sétáltunk, és nagyon sokat gyönyörködtünk mindenben. Ott is ebédeltünk az egyik strand mellett. Nagyon finom volt minden, és ilyen tengerre néző kilátással meg külön élmény volt. 

Négy óra körül értünk vissza, itt még ittunk egy kávét/narancslevet (erre a narancslére, amit itt préselnek a kávézóban simán rá lehet függeni), aztán persze megvolt a napi eső is, addig kicsit pihentünk, hogy este még tudjunk megint sétálni egyet.