2021. szept. 22.

Meccsnap

 Kiszurkoltuk a győzelmet, pedig nem volt valami jó meccs. De a győzelmet nem kell megmagyarázni, főleg nem a MOL Fehérvár elleni győzelmet. Egy góllal jobbak voltunk. 

Nem volt melegünk, de elég aktívan szurkolunk hozzá, hogy ne fázzunk. Azért azt nem bántam meg, hogy vettem fel egy vastag zoknit is. Kellett. 



2021. szept. 21.

Kedden hétfő

 Tudtam én előre, hogy egy pillanat alatt a nyakamba szakad majd minden, amitől múlt héten sikerült megszabadulni. Nyilván ez így lesz mindig, amíg nem mi leszünk az ötöslottó egyetlen nyertesei. Illetve közben persze néha elmenekülünk egy kicsit, hoszabb-rövidebb időre. 

Egyébként semmi érdekes nem történt, hacsak az nem számít annak, hogy estére csak úgy magától megfájdult a jobb bokám, és nem kellemes érzés rálépni.

2021. szept. 20.

Lógós hétfő

 Tegnap délután odáig fajult bennem a "mégnemakarokdolgoznimenni" érzés, hogy szóltam a főnökömnek, és a kollégámnak, aki helyettesíteni szokott, hogy én bizony ma még szeretnék csúszón lenni, ha nem dől össze a raktár nélkülem még egy napig. Mindketten jó pihenést kívántak még a mai napra. Jó fejek, na. Mondjuk biztos, hogy fordított esetben én is így reagáltam volna. 

A pihenés, és a Balaton part elvonási tünetek mellett egész nap felváltva adagoltam a ruhákat a mosógépbe, majd a szárítóba. Egy adag ágynemű maradt, azt már csak azért nem indítottam el, mert már reklamáltak a "szárítószag" miatt. Ezen kívül minden a szekrényben van már. 

Érdekes érzés egyébként ez a mostani hazajövetel, rosszabb, mint nyáron a hosszú nyaralás után. Biztos, hogy azért, mert tudom, az idén már nem lesz ilyen. Meg persze azért is, mert ezen a héten sokkal inkább ki tudtam kapcsolni, és semmivel sem foglalkozni, mint nyáron. Nyáron fontos volt a sok program, mindent át akartam élni, mindent látni akartam, egy percre sem megállni. Akkor az úgy volt tökéletes, most meg ezzel a csendességgel. 

Nehéz lesz felvenni újra az őrült ritmust, újra részt venni a mókuskerékben, hajtani akkor is, ha egyébként nem értek egyet mindig az iránnyal, ahová tartunk. Vagy inkább úgy pontosabb, hogy ezek mindenféle elágazások nem olyanok, ahová szívesen megyek. Az nem megoldás, hogy ne foglalkozzak vele, csak menjek gondolkodás nélkül, és azt néztem csak, hogy minden hónapban megérkezik a bankszamlàra a fizetés, mert akkor nem is lennék többé saját magam. Mégis muszáj függetleníteni magam egy csomó mindentől. Ez lesz az ősz nagy feladata. 

Van már időpontunk a harmadik oltásra, Rolinak nem javasolja a háziorvosunk, elfogadtuk, és egyelőre akkor ő nem kap. Mi pedig mind a négyen modernát fogunk kapni október 28-án. 

Roli jövő hét elején Auschwitz-ba utazik az iskolával, illetve Lengyelországba, és oda is ellátogatnak. Az iskola nyerte pályázaton az utat, csak költő pénzt kell vinnie. Nagyon fel van dobva ettől, nagyon várja. Az nem volt kérdés, hogy elengedjük e, bár természetesen féltjük, mert még mindig képes hajmeresztő dolgokra, de majd itthon izgulunk, ő ettől hadd érezze jól magát. 

Patrik épp ekkor csapatépítő lesz, mondjuk ő országhatáron belül marad, de nem lesz itthon. Erik így pár napig egyke lesz, ami még sosem fordult vele elő, így ő meg ezt az érzést várja. 

Ez a hét egyébként sűrű lesz, szerdán meccsre megyünk, csütörtökön masszázsra megyek, pénteken körmöshöz, vasárnap pedig megint meccsre. Nem fogunk unatkozni. 

2021. szept. 19.

Újra itthon

 Ma már csak ilyen kis laza félnapunk volt a Balatonon. Nem volt könnyű nekiállni összepakolni, főleg, mert ma is még olyan jó melegen sütött bá nap. De erőt kellett venni magunkon, mert most már következnek a dolgos hétköznapok. 

Rutinos csomagoló vagyok, nagyjából egy óra alatt minden össze volt pakolva, és sorakoztak a bőröndök és táskák. Balázs is nagyon rutinos már a csomagtartó megtöltésében, pedig a két rollert nem egyszerű bepakolni három bőrönd és két táska mellé. De megoldottuk, természetesen. 

Itthon még mindig megvolt az érzés, hogy de jó itt lenni megint, a retro konyha után a szép, modern konyhában. Kb egy óra alatt a kipakolás is megvolt, még egy adag ruha mosása és szárítása is belefért. 

Agyilag nagyon pihentető volt ez a hét, nagyon jól ki tudtunk kapcsolni mindketten. Nagyon sokat jelentett mindkettőnknek, és sokat fogjuk emlegetni még szerintem. Érdekes élmény ilyenkor ott lenni, mert a nyári egészen más világ után itt ilyenkor egyfajta álomszerűen lelassult világ van. Olyan nagy a csend, amitől pillanatok alatt teljes nyugalom száll meg. Az ember akaratlanul is ehhez a csendhez, és lelassult világhoz alkalmazkodik, órákat lehet eltölteni azzal, hogy csak azt figyeljük, épp honnan süt a nap. Fantasztikus. Örök emlék marad ez a hét is. 

2021. szept. 18.

A Balatoni hajózás napja

 Amikor először láttam az eseményt a Bahart facebook oldalán, azonnal megdobbant a szívem, mert tudtam akkor már, hogy ezen a héten épp a Balatonon leszünk. Rögtön be is jelöltem, hogy "ott leszek", és már csak azért kellett drukkolnom, hogy az idő is jó legyen, és a család kevésbé "hajóbuzi" ágát is rá tudjam venni, hogy elmenjünk. Szerencsés ember vagyok, az összes fiam rábólintott rögtön az első kérdésre. Balázs közel annyira szereti a hajókat, mint én, neki a tömeg nem a barátja, de most még ő is szívesen indult neki. 

A tegnapi esőnap után ma napsütésre, de hidegre ébredtünk, így legalább afelől nyugodt voltam, hogy elázni nem fogunk. Komppal mentünk át Szántódról Tihanyba, onnan alig pár perc alatt már Füreden voltunk. Itt már kicsit borús és szeles idő volt, de nem volt vészes. Találtunk parkolóhelyet is, az étterem közelében, ahová délre foglalt nekünk asztalt Patrik. 

Fantasztikus élmény volt látni a balatoni flotta összes hajóját egymás mellett felsorakozva. (Illetve két komp hiányzott, ezek szolgálatban voltak). A beszédekből nem sokat hallottunk, ahhoz messze tudtunk csak megállni a Tagore sétányon. Akkor képest, hogy nem volt agyonpromózva az esemény, rengetegen voltak. 25 évente van ilyen, amikor felsorakoznak a hajók, és díszszemle is van. Nem fogom elfelejteni, az biztos, és remélem, 25 év múlva újra itt lehetek. 

A díszszemle után elmentünk ebédelni, nagyon finomat ettünk ismét a Borcsa étteremben. 

Még megálltunk Tihanyban sétálni (itt is nagyon sokan voltak), fagyizni, gyönyörködni a kilátásban, rácsodálkozni, hogy ilyenkor is minden gyönyörű ott is. 

Itthon még lementünk a partra, és kipróbáltam végre az elektromos rollert is. Nagyon paráztam tőle, és nem is fogom rendszeresen használni, de jobb élmény volt, mint itt vártam. 

Nagyon jó kis nap volt ez, tele élménnyel, amire nagyon sokáig emlékezni fogok. 















2021. szept. 17.

Péntek

 Úgy lett, ahogy az előrejelzésekben meg volt írva. Ma reggel esőre és hűvösre ébredtünk, amit még szél is kísért. Nem mondom, hogy repestem az örömtől (és az is eszembe jutott, hogy a többség egész héten dolgozott, iskolába járt, pont a hétvégére romlik el az idő), de nem szólhatok egy rossz szót sem. 

Délutánra az eső elállt, voltunk sütizni, meg egy kicsit sétáltunk is. Estére pedig még a nap is előbukkant. 










A kisöcsik tűlnőttek rajta 😊


2021. szept. 16.

Csütörtök

 Még mindig nem unjuk azt, hogy egész nap azt csináljuk,amihez épp kedvünk van. Biztos eljönnek az idő,bármikor már vágynánk valami tennivalóra, de ezt nem tudjuk letesztelni, azért ezek a gondtalan balatoni napok is meg vannak számlálva. 

De ma még élveztük a nyárias meleget, többször is voltunk a parton, és élveztük a nyugalmat, az elénk táruló fantasztikus látványt. Valószínűleg ma utoljára tudtuk megnézni a naplementét is, holnaptól nagyon ígérik a rosszabb időt. 

Este megnéztük a Fradi meccset is, biztató kezdet után végül kikaptunk a Bayer Leverkusentől. Erre számítottunk, így nagy csalódás nem ért bennünket. 

Balázst érte ma egy kisebb baleset, rosszul lépett, és a rosszabbik bokája kicsit megsérült. Azt próbálta védeni inkább, amikor érezte, hogy baj lesz, de így most a térde is fáj, mert arra esett rà. Nem lilult be a bokája környéke, de kicsit be van dagadva. Remélem reggel azért lábra tud majd állni.