Kezdődik

 Minden a szokásos. A hétkezdés is, természetesen. Tényleg milyen jó lenne egyszer úgy ébredni hétfő reggel, hogy onnantól kezdve egész életemben azt csinálom, amihez kedvem van. Ha most újrakezdeném az életemet, biztosan valami olyan hivatást választanék magamnak, ami nem helyhez kötött. A mostanra megszerzett élettapasztalatommal felvértezve győzném meg magam arról, hogy mennyivel másabb életem lehetne. Nem cserélném el az eddigieket semmi pénzért sem, de hálás lennék egy másfajta jövőért. 

Nem tudok mit írni ma sem, mert nem történt semmi érdekes. 

Vasárnap

 Ma olyan szépen sütött a nap, hogy egesz nap azt sajnáltam, hogy itthon vagyunk, és nem mentünk el valahova. 

Bánatomban feláldoztam magam a házimunka oltárán, és megcsináltam egy csomó mindent, amit általában minden héten ugyanígy megcsinálok. Jó, volt azért amit most extraként bevállaltam a konyhában. Ez úgy nagyjából le is foglalta a délutánomat. Utána meg azon bánkódtam, hogy mindjárt vége is a hétvégének, és kezdődnek megint a semmit sem erő hétköznapok. 

Erik hazaért már ebédre, úgyhogy ma már nem hárman ebédeltünk. 

Meccsnap

 Nem is csak egy sima meccs, hanem a Derbi napja. Ami a meccsek meccse, mindennél fontosabb. Ezt a meccset mindenki meg akarja nyerni. Erik nincs itthon a hétvégén, egy barátjának a szülinapját ünneplik, így ő kihagyta ezt a meccset. Gondolom azért kicsit bánja, mert nyertünk, három gólt is szereztünk, a Dózsa még egyet sem. Az első félidő lehengerlő volt, az a fajta, ami miatt meccsre járunk. A második félidő már kevésbé volt élvezetes, de nem múlt rajta semmi már. 

Egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha valamikor majd úgy lesz, hogy ketten maradunk. Már így is, hogy csak hárman vagyunk itthon tök furcsa minden. Pedig hát Erik sem csap itthon nagy zajt, vagy ilyesmi, mégis tök más így. 

Könyves péntek

 

Nemrég olvastam az írónőtől a Mindig december című könyvét. Azt is szerettem, de ezt egy kicsit jobban. Nagyon szépen megírt történet, van benne szomorúság is, szerelem is, egy csomó kedvesség és egy csomó olyan emberi tulajdonság, amitől bármelyikünk lehetne a főszereplő. Van benne egy kis meseszerű szépség is. 

Nagyon kellemes olvasmány, ajánlom. 

Novellagyűjtemény. Nagyon ritkán olvasok ilyesmit, mert nem szeretem ezeket a nagyon rövid történeteket. Az, hogy most kivételt tettem, igazából csak véletlen. De ezek a novellák mind olyan komplexek, és olyan mélyre hatolnak az ember lelkébe, hogy nem tűnik rövidnek. Tanulságos olvasmány. 

Fogorvosos-favágós

 A mai nap már nem munkával telt nekem. Délután mentem a fogorvoshoz a következő foghúzásra, és úgy voltam vele, hogy a múltkor is jó döntésnek bizonyult a két nap betegállomány, így most is így lesz. Még jól is jött ki, mert ma jöttek kivágni az udvaron a hatalmas méretű fákat, így volt, aki beengedje őket, meg ilyesmi. Nagyon mást nem igényeltek, tökéletesen profi csapat jött. Volt náluk mindenféle védőfelszerelés, amit használtak is rendeltetésszerűen. Az ágakat ledarálták, a többit össze is vágták. Még holnap visszajönnek a tuskómaróval, de a nagy része készen van, és ezzel tettünk egy újabb elég költséges, és nagyon látványos lépést az új udvarunk felé. Még van bőven vele teendő, mire egyszer olyan lesz, amilyet szeretnénk, de a jó dolgokra érdemes várni. 

Délután Erikkel együtt mentünk a fogorvoshoz, mindkettőnknek mára volt időpontja. Nekem kihúzta még azt a fogamat, amivel mást már nem lehetett kezdeni. Szerencsére ez most sokkal jobban ment, mint januárban a másik, alig éreztem. Most azért a helyét már érzem, de elviselhető bőven. 

Erik nem volt ennyire szerencsés, neki gyökérkezelés kellett, ráadásul egy jól begyulladt gyökér volt, ami eléggé fájt neki. Rögtön fel is dagadt egy kicsit az arca, és szemmel láthatóan is nagyon nem volt jó érzés neki, de most már benne van a gyógyszeres tömés, az szépen pár nak alatt meggyógyítja majd. Jövő héten is együtt megyünk, akkor remélhetőleg mindketten úgy jövünk ki, hogy minden rendben, nem fájt semmi. 

Nagyjából ennyi is volt a mai nap, értelemszerűen a foghúzás után már nem álltam neki itthon semminek, csak pihentem. 

Szerda

 Ez a mai egyáltalán nem volt rossz nap, de csak az egynek elment kategória. Mozgalmas volt, sok minden történt munka közben, de nem túlzó mértékben. Nagyjából az ilyen napokkal lennék elégedett mindig.

Igaz, cserébe itthon nagy a csend, délutánra mindenki leereszt, és csak úgy elvan mindenki a saját kis világában. Ezzel sincs baj, mert van ilyen, nem lehet mindig nyüzsögni és folyton beszélgetni egymással. Mondjuk ennek megvannak azok a veszélyei, hogy magában mindenki tervezget ezt -azt, és aztán ha végül egy kicsit sem hasonlítanak egymásra a tervek, akkor akad némi nézeteltérés. 

A héten már nem dolgozom, holnap megint foghúzás vár rám. Nem vagyok sokkal nyugodtabb, mint múltkor, de bízom benne, hogy ez is gond nélkül menni fog. 

És már megint hó

 Annyira reméltem, hogy ez az előrejelzés majd már nem jön be, de úgy látszik, ez az az év, amikor a hóból is megárt a sok. Bár gondolom valaki ennek is tudott örülni, neki ma jó napja volt. 

Igazából ez volt a nap fő eseménye, ezen kívül semmi extra, csak minden történt, ahogy egy átlagos kedden szokott. 

Meg amúgy ma kedvem sincs írni m