Könyves péntek

 Múlt héten írtam, hogy sajnos nem sikerült befejezni a könyvet, amit épp olvastam, és azt is, hogy pedig egészen stílusos volt a választás. 

Azt is sikerült elfelejtenem, hogy készítsek ehhez a poszthoz egy fotót a valódi naplementével a háttérben. Na sebaj..

Az biztos, hogy egészen más érzés volt úgy olvasni, hogy teljesen frissek voltak az emlékeim Nicosiáról, a kettéválasztott városról.

Ebben a könyvben az az időszak elevenedett meg, amikor mindez megtörtént. Három család története, akiket különböző élethelyzetben ért ez a csapás, és akik végül mindannyian olyan kompromisszumokat kötöttek az életben maradás érdekében, ami az események előtt minden bizonnyal elképzelhetetlen volt számukra. 

A könyv elején elég hosszú ideig tart az a bevezetésféle leírás, amitől érthető lesz minden, ami később történik. Nagyon részletesen ír a görög és török ciprióták közötti konfliktusról, a politikai viszonyokról. Nagyon szemléletes a főszereplő családok életének bemutatása, szinte láttam magam előtt azokat a kis házakat, ahol éltek, és a tengerparton épült szálloda is megelevenedett előttem. 

Famagusta városában élnek mindannyian, ami ma szellemváros már, és elsősorban vezetett túrák keretében lehet megtekinteni. Mi sajnos ezt most kihagytuk, mert ugyan volt kontakt is, aki ráadásul magyar, de elég borsos volt az ár négyünknek, és most ez nem fért bele a keretbe. Van miért visszamenni valamikor, mert a könyv elolvasása után még inkább szeretném látni ezt is a saját szememmel. 

Az írónő méltó emléket állított az 1972-es eseményeknek. Én bátran ajánlom, szerintem senkinek nem okoz majd csalódást. 

Csütörtök

 Úgy látszik, valamiért minden délelőttnek olyannak kell lenni, amikor csupa felhő minden, hogy aztán délután még jöhessen a hétágra szóló napsütés. 

Ma egy kicsit feldobta a napot, hogy voltunk vért adni Balázzsal. Én az idén most adtam először, mert amikor volt, akkor pont a fogászatra jártam, és nem adhattam. 

Délután meg kicsit korábban jöttünk haza, mert mentem fél ötre fodrászhoz. Most csak festette a hajamat, nem vágtunk belőle, és ritkítani sem kellett. 

Szerda

 Ez a hét valamiért borzasztóan lassan telik. Legalábbis az a része mindenképpen, amit a kötelező dolgokkal kell tölteni. Annyi energiát vesz el egész nap, hogy már nem is nagyon marad másra, amikor végre hazajövök. Oké, az elmúlt két napban az is minden energiámat elvette, hogy szenvedtem ezzel a valamiféle fájdalommal. Ami egyébként ma délelőtt varázsütésre megszűnt, és már csak néha érzem egy rövid időre. 

Ma délután végre kisütött a nap, és rögtön meg is érkezett a tavasz. Most már akár maradhat is szerintem. 

Keddi meccsnap

 Még ma is kitartóan fáj minden porcikám deréktól lefelé, ülni nagyjából a kínok kinját jelenti hosszabb ideig. Ennek ellenére azért dolgoztam is rendesen, és az idő nagy részében ültem. Korábban jöttem ma haza, mert mentünk meccsre. Egy elmaradt meccset pótoltak ma. Itt aztán megint ülni kellett jó sokat, meg ugye az oda-vissza út a kocsiban is csak így működik. Most háromnegyed tizenegy van, és már azzal biztatom magam, hogy még ezt a pár mondatot leírom, és elnyúlok előbb a kádban, utána meg az ágyamban, és majd úgy jó lesz. 

A meccset szerencsére megnyertük, nagyon mérges lettem volna, ha nem így történik. 

Hétfő

 Ez ma nekem egy nagyon furcsa nap volt. Már reggel azzal kezdődött, hogy nem töltött fel a telefonom. Újabban csinál ilyeneket, és egyébként marhára tud idegesíteni. Szerencsére tudtam vinni magammal a töltőmet, így ezt a problémát elég gyorsan tudtam orvosolni. 

Aztán már ébredéskor is fájt a derekam, ami kitartott egész nap. Estére mar nem csak a derekam, hanem a hasam alja is. El sem tudom képzelni, hogy mitől lehet, vagy mi ez. A mindig varázserővel bíró fürdőben reménykedem most, hátha esetleg fázott éjszaka, és csak attól van. 

Na és amúgy az időjárással sem vagyok elégedett. Ez a szaharai por a legkevésbé sem hiányzott az életemből. 

Vasárnapi választás

 Nem fogok politizálni. Eddig is nagyon ritkán tettem, most meg már régóta inkább sehol sem, mert egészen biztos, hogy legalább egy valaki félreérti, megsértődik, magára veszi, és én ilyenen senkivel nem vitatkozom. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, és kész. 

Arra viszont egész életemben emlékezni fogok, hogy ma milyen sokan mentek el, és éltek a szavazati jogukkal. Még ilyen magas részvétel sosem volt, és én erre most büszke vagyok. 

Mi együtt mentünk mind az öten, meg is jegyezték, hogy milyen rendes család vagyunk, ahogy szépen egymás alatt írtuk alá az ívet. 

Szombati Balaton

 Tegnap délután Erik csak úgy a semmiből megkérdezte, hogy holnap nem megyünk a Balatonra? Egy ilyen kérdésre nem mond az ember nemet, így ma délelőtt fogtuk magunkat, és elmentünk Balatonfüredre. Millió dolog lett volna itthon, de nem baj, majd azok is meg lesznek valamikor. 

Nem volt még túlságosan meleg, de a nap szépen sütött, gyönyörű virágok vannak Füreden a Tagore sétányon, mindenféle színű tulipán, nárciszok. A Balaton is egész jól összeszedte magát itt, Füreden meg egyébként is minden olyan szép, rendezett. Már készen van a kikötő felújított bejárója is, az is szép, ízléses lett.

Sokan sétáltak, fagyiztak, ücsörögtek a sétányon. 

A harmonikás bácsi is megvan még, nélküle nem is ugyanaz lenne. 

Vacsorára megfőztem a húsvéti sonkát, es bepótoltuk a húsvéti vacsorát is. 🙂