Ma is workshop

 Ma megvolt a workshop második napja is. Kevésbé volt szórakoztató, mint tegnap, pedig rövidebb is volt, és interaktívabb is. Mégis sokkal nagyobb volt benne a káosz, mint amiben én komfortosan érzem magam. A végére több volt a kérdés bennem, mint amire az eredeti kérdéseim közül választ kaptam, de jön a tesztidőszak, és majd akkor biztosan más lesz az egész. 

Ma szerencsére hamarabb hazaértünk, pedig volt ma is olyan szakasz az M0-áson, ahol épp csak lépésben tudtunk araszolni. 

Nem tudom mi van a szemeimmel, de mindkettő olyan fura. Kicsit olyan érzés, mintha ki lenne száradva, de amúgy meg elég sokat könnyezik. A sarka fáj is egy kicsit, meg az alsó szemhéjam olyan, mintha égne. Szerencsére nincs tapasztalatom az ilyesmivel, úgyhogy fogalmam sincs mi lehet ez. 

Workshop

 Ma megint egy új dolog történt az életünkben. Másoknak ez mindennapos esemény, nekem nagy dolognak számít. Egy kétnapos workshop első napja volt ma, a jövő áprilisban esedékes új raktárkezelő rendszerrel ismerkedünk. Jó nap volt, nagyon intenzív, nagyon odafigyelős, de élveztem minden percét. Tok jó volt mást csinálni munkaidőben, úgy, hogy egyébként ez is munka, csak másmilyen. 

Az kevésbé volt kellemes része a napnak, hogy a hazaút ötven perc helyett több, mint két óra volt, de ezzel nem lehet mit csinálni. 

Itthon még gyorsan csináltam egy pár pirított csirkemelles wrapet, meg megettük a tegnapról maradt palacsintát, és már este is lett. 

Holnap hasonló nap lesz. 

Hétfő

 Volt ma valami biztos a levegőben, mert ma extrán sok volt a hülye a munkahelyen. Igyekeztem kimaradni a hülyék által generált hülyeségekből, és sikerült is szerencsére. Mondjuk hétfőnként könnyen elfoglalom magam, ilyenkor van egy jó pepecselős munkám. Elég unalmas, az előző heti adatok kiértékelése, meg feltöltése, de erre a célra tökéletes. 

Balázs ma még itthon volt, megcsinálták apósommal a bojler vízkőtelenítését. Hát mit ne mondjak, még szerencse, hogy még működött. De most rendben van már végre. És nem csak kitakarította a fürdőt a művelet után, de még palacsintát is sütött nekünk. Meg lehetne szokni a kényeztetést. 

Megint napok óta elég rosszul alszom, így mostanra eléggé kivagyok. Remélhetőleg ma már vagyok annyira fáradt, hogy menni fog, és nem ébredek fel óránként. 

Vasárnap

 Tegnap a meglepetés látogatással véget ért a mindenféle meglepetések sorozata, ami nagyjából szeptember eleje óta nagyon sok szabad percemet lefoglalta. Életemben nem titkolóztam még ennyit Balázs előtt,  mint a múlt hónapban. Megérte minden perce, látni az örömét. Mindig azt mondta, hogy ő nem szereti a meglepetéseket, de azért azt most nagy magabiztossággal állítom, hogy talán mert sosem volt még igazi meglepetésben része. Kisebbek voltak régebben is részemről, de ez az idei azért nagyobb volt minden eddiginél. 

Ezzel egyidőben az (elvileg) idei utolsó utazásunk is megvolt, és most úgy találtam magam, hogy gyakorlatilag nincsen semmi, amire készülni kell, amit várni lehet. Jó, persze, a karácsonyra akár már lehet készülni, de ezen kívül gondolom. Már eleve ilyen tök ritkán van, de az, hogy ez az érzés most nem töltött el szorongással, vagy ilyen fomo érzéssel, az is tök fura. 

Mondjuk az nem én vagyok, aki csak úgy van, és közben nincs ezer terve mindenre, mert hogyne lenne. Nincs nálam olyan perce a napnak, amikor ne gondolkodnék valamin, vagy ne csinálnék valamit. Elég ritka az is, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálok, , vagy csak egyfélére koncentrálok. Nehezen is tudom megérteni azt, hogy hogyan képesek emberek egész nap filmet nézni. Nem, nem ítélem el, de halálra unnám magam egész nap a kanapén ülni,. Amikor tavalyelőtt a lábammal volt az a probléma, akkor is komoly büntetésként éltem meg, hogy nem tudtam járni. 

Úgyhogy most van egy kis szabad kapacitásom, valószínűleg ki fogok találni valamit, amitől hasznosnak érzem majd az eltöltött időt ezen a világon. És ezek közben majd gondolkodom ki mit kapjon karácsonyra. 

Egy jó kis szombat

 Én már tudtam egy ideje, hogy a ma délután nem lesz egy teljesen szokványos szombat délután. Balázs mit sem sejtett arról, hogy a közvetlen kollégái készülnek őt meglepni. Amiatt, hogy neki meglepetés volt, nem is tudtam nagyon rákészülni a vendégfogadásra, vettem azért üdítőt, pár doboz sört, meg készült egy torta is. Balázs nagyon meglepődött, de nagyon örült, pontosan úgy zajlott, ahogy én azt gondoltam előzetesen. Nem tudott mindenki eljönni, volt, aki beteg lett, volt, aki menet közben meggondolhatta magát, vagy szimplán elfelejtette, de sebaj. Ahogy régen a mama mondta "aki nem jött, annak nem kellett hazamenni" 

Tök jókat beszélgettünk, jól éreztük magunkat együtt. Amikor megérkeztek, még itt volt Patrik is, de ő nem sokkal később elment egy másik szülinapi bulira. Roli fél hét körül ért haza, nem sokkal azelőtt, hogy a vendégek már menni készültek. Erik meg egész hétvégén máshol van. 

Péntek

 Nem könyves. És semmi plusz jelző, mert ez ma egy tök átlagos péntek volt. Talán egy kicsit túlságosan is átlagos. Na de nem szólhat minden nap arról, hogy csak jó dolgok vannak benne. Mondjuk az nem tudom milyen, de lehet, hogy azt is meg lehet unni. 

Azon gondolkodtam ma, hogy azok a kollégák, akikről az a legenda járja, hogy mennyire lojálisak, hűségesek, meg minden, igazából inkább csak kényelmesek. Mert tök sokan vannak, akik nem azért vannak itt húsz éve, mert annyira jó nekik itt, hanem mert megszokták. Mondjuk magamat is sorolhatom ide.  

Délután voltam vásárolni (és természetesen elfelejtettem két dolgot is), meg pár apróságot megcsináltam itthon.  

Amúgy azt meg tudnám szokni, hogy csak két napot kell dolgozni egy héten. 

És újra munkanap

 Nem volt túl sok időm akklimatizálódni, mert ma reggel már menni is kellett dolgozni. Nem volt valami felemelő érzés. Még az a szerencse, hogy ezen a héten csak két nap, és aztán megint következik egy hétvége. Természetesen nem változott semmi, csak egy ilyen utazás után élesebb a kontraszt, és jobban, hamarabb észreveszem a hibákat, és a nehezen viselhető dolgokat. 

Volt a hét elején az a Gryllus Dorka ügy, amikor a Reggeli című műsorban interjú közben rosszul lett. Én nem láttam a műsort, csak a hírt, és igazából a kommentek miatt néztem meg később, hogy vajon mi történt, ami ennyire sok embernél verte ki a biztosítékot. Én amit láttam, azzal teljesen együtt tudtam érezni, voltam már hasonló szar helyzetben. Nem kamerák előtt, de emberek között. Kínos és kellemetlen, megpróbálni eltitkolni a másik előtt, közben úgy tenni még magam előtt is, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. 

Az, ahogy az internet népe lereagálta ezt az incidenst elég elkeserítő volt. Kevés kivételtől eltekintve a többség mindenféle negatív jelzőt aggatott rá, együttérzés és emberi érzések alig voltak jelen. 

És akkor ma egy videós üzenetben tisztázta, hogy tulajdonképpen az egész nem egy spontán történés volt, hanem egy figyelemfelkeltő kampány része. És itt az internet istenadta népe megint csak nem azt látta meg a történetben, hogy a figyelemfelkeltés célja pontosan az, hogy az egyébként közömbös, egyáltalán nem célközönség is felkapja a fejét a történtek kapcsán, esetleg utánanézzen, kérdezzen, eszébe jusson hasonló eset, és megértse. Nem, itt most megint az a téma, hogy micsoda gusztustalan dolog ezzel kampányolni, eljátszani valamit (egy színésznőnek..). Páran nem átallották gyorsan közölniy hogy mekkora csalódást okozott nekik, mert szerintük ez az emberek csúnya átverése volt. Pedig elmondta azt is, hogy az volt az eredeti terv, hogy október 17-én kerül ki ez a videó, ami végül ma került ki, pont a rengeteg ilyen -olyan reakció és komment miatt. 

Természetesen én, mivel érintett vagyok, másképp értékelem, mint azok, akiktől ez a dolog még vagy már távol áll. De sem gusztustalannak, sem szemétségnek nem tudnám értékelni enélkül sem. Azt pedig végképp nem értem, hogy Gipsz Jakab a világvégéről miért érzi fontosnak, hogy leírja egy ilyen videó alatt, hogy "szánalmas vagy, mindig utáltalak". Oké, hogy bárki bármit leírhat ezeken a felületeken, de lehet úgy is, hogy ami nem tetszik, azt csak továbbgörgeti.