Pünkösd vasárnap

 Egészen érdekes tapasztalás, hogy egy nálunk "katolikusabb" (ez gondolom azért nem egy létező szó, de egyszerűbb ezt használni most) országban Pünkösd vasárnap nem úgy ünnep, hogy zárva vannak az üzletek. A kisebb, családi vállakozások nem feltétlenül dolgoznak, de minden más zavartalanul működik. Azt nem mondom, hogy jó ez így, mert személy szerint azt gondolom, hogy tök jó az, hogy azért legalább az ország egy részének (a szerencsésebb felének) van lehetősége ezeken az ünnepnapokon plusz szabadnaphoz jutni. Most azért a mi dolgunkat turistaként megkönnyítette, hogy ők így állnak ehhez hozzá, nem kellett külön vadászni semmire, hogy vajon mi van nyitva, mit lehet, mit nem. 

Már tegnap eldöntöttük (sőt, igazából már otthon), hogy ma biztosan strandolni fogunk. Szerencsére az időjárás is így gondolta, nem csak mi. Az fura, hogy minden applikáció szerint 24-25 fok van, de legalább 32-nek érződik. Uberrel mentünk a strandra, mert elvileg vannak tök jó buszjáratok, amikkel bárhová el lehet jutni, de négyünknek nem feltétlenül olcsóbb megoldás. És ez az uberes verzió kényelmesebb is. 

A Ghadira bay-i strandra mentünk, az előző máltai utunkon ez tetszett a legjobban, itt sekély víz van, lassan mélyül, és nagyon szép hely is. 

A tenger nekem még hideg, 19 fokos kb, ezért én leginkább csak a látványban gyönyörködtem. Párszor azért bementem, próbálkoztam, de pár perc séta után éreztem, hogy ez nem az a hőmérséklet, ami jól esik nekem. Csalós volt, mert egyébként a homok annyira forró volt, hogy alig lehetett menni benne. Azért jól éreztük magunkat, a fiúk természetesen kevésbé voltak erre a hőmérséklet dologra érzékenyek. 

Visszafelé félútig mentünk csak, a St. Paulo öbölnél sétáltunk még egy nagyot. Az a rész nagyon szép, és sokkal felkapottabb is, mint Msida, ahol a mi szállásunk van. Jó sokan voltak mindenhol. 

A tegnap esti degeszig jóllakottság után ma inkább csak egy -egy pizzát rendeltünk, az is bőven elég volt. 

Málta

 Ma délelőtt elindultunk a repülőtérre, hogy egy újabb kaland vegye kezdetét. Az úticél Málta, mert vissza akartunk jönni, és tök jó áron találtuk a repülőjegyeket akkor, amikor tervezgettük. Így aztán most jöttünk vissza. 

Már a repülőtéren ért egy nagyon kellemes meglepetés. Épp a beszálló kapu felé sétáltunk, amikor egy férfi hang mögöttem kimondta a nevem némi kérdő hangsúllyal. Megfordultam, hogy megnézzem ki lehet az, de hirtelen fogalmam sem volt, ki lehet ő. Aztán persze bemutatkozott, és örömmel ismertem fel benne Eszter barátnőm fiát. Pár mondatot váltottunk, és fülig érő szájjal mentem tovább. Tök jó érzés volt, hogy sok év után is még felismert, és nem ment el mellettem. (Ahogy elmondása szerint én korábban mellette)

A repülőút ma kevésbé volt élvezetes, mint eddig bármikor, sem a felszállás, sem a leszállás nem volt zökkenőmentes teljesen. Ilyen is van. Azt gondoltuk egyébként, hogy most majd nem lesz akkora kontraszt, mert otthon is jó meleg van már, de tévedtünk, mert itt másképp süt a nap. 

Délután értünk csak ide, háromkor szállt le a repülő, így ma már nagyon komoly programunk nem volt. Elfoglaltuk az apartmant, elmentünk a sparba gyümölcsöt és üdítőt venni. Kicsit később vacsoráztunk a tengerparton, mindenki degeszre jól lakott, pedig meg sem tudtuk enni az összes ételt, amit kihoztak. 

Könyves péntek

 Két hét kellett hozzá, hogy ezt az elképesztően szomorú, és mégis valamiért reménykeltő könyvet elolvassam. Nem volt könnyű történet, a főhősnő igencsak nehéz életet kapott. Bővelkedett történésekben, hatalmas utat tett meg szó szerint is, és átvitt értelemben is. 

Olyan könyv ez, ami úgy zaklat fel, hogy közben mégis van benne valami megnyugtató is, valami, amitől egy pillanatra sincs semmi kétség az emberben, hogy bármit túl lehet élni, és bármit ki lehet bírni. 

A világ, amiben játszódik, és a korszak kicsit távol áll tőlem, de nagyon kevésszer zavart ez olvasás közben. 

Gizusnak köszönöm az ajánlást, nem bántam meg, hogy hallgattam rád. 

Már majdnem

 Egész héten borzasztó rosszul alszom. Illetve ez így nem igaz, mert csak az elalvás megy nehezen, utána már nincs gond. Emiatt aztán a reggelek mindig komoly kínlódással indulnak, mert felkelni pont olyan nehéz, mint elaludni. Az okát nem nagyon értem ennek az egésznek, mert fáradt vagyok, és álmos is, mégis csak forgolódok másfél órán keresztül legalább. Most este vettem be egy melatonin tablettát, kíváncsi vagyok rá, hogy segít e. 

Napközben nem nagyon történt semmi, délután itthon megcsináltuk az ebédet, aztán kitakarítottam a sütőt, rendbe raktam a konyhát, még ilyen szokásos apróságokat megcsináltam. 

Annak egész nap örültem, hogy már majdnem péntek van. 

Szerda

Évek óta mondogatom, és évről évre biztosabb is vagyok benne, hogy nem csak a levegőbe beszélek ezzel, hogy én bizony napelemmel működöm. Teljesen más a közérzetem ilyenkor, minden sokkal könnyebben megy, másképp látom a világot, másképp hatnak rám a mindenféle események. Ami a múlt héten nehezemre esett, vagy teljességgel elképzelhetetlennek tűnt, azt most könnyedén megoldottam. Pedig egyébként másképp érzékelem én is már a hőmérséklet emelkedését, mint pár évvel ezelőtt, de továbbra is sokkal inkább így, mint fázva. 

Mondjuk a heti hangulatomon biztosan sokat segít az is, hogy tudom, szombaton utazunk. 

 

Keddi szomorú hír

 Szomorú nap ez, elment egy nagy színész, akit szerintem mindenki szeretett. Mindenki ismerte a hangját, mindenki látta valamelyik filmben,vagy színdarabban. Én egészen a mai napig nem tudtam, hogy beteg. Igaz, az ilyesmi nem tartozik a nagy nyilvánosságra. 

Megrendültem a hír hallatán. Remélem, hogy Zolit nem felejtette el felhívni.. 

Újabb hét

 Ma újabb hét kezdődött. Rögtön úgy kezdtem, hogy fél éjszaka ébren voltam, és aztán persze alig bírtam reggel felkelni. Nem tudom amúgy, hogy miért nem tudtam aludni, csak forgolódtam, pedig mielőtt lefeküdtem, már jó álmosnak éreztem magam. 

Ma volt nálunk belső audit. Kicsit túlpörögte minden vezető, már múlt héten is teljes készültségben volt mindenki, pedig most már olyan sokszor abszolváltuk ezt élesben is, hogy azt gondolná az ember, mindenkinek minden a kisujjában van. Ami egyébként így is van, csak mégis valamiért kell ezen a szinten tartott rettegés az ilyen helyzetekben. 

Nagyjából biztos voltam benne, hogy majd én kapom a nyomonkövetési feladatot, és így is lett. 

Délután korán hazajöttem, és így volt bőven idő még gyalog menni vásárolni, kényelmesen csak úgy lenni. Megnéztük a sajtótájékoztatót a kormányülés után, jó hosszú volt most is. Kíváncsian figyelem minden nap az újabb és újabb eseményeket, érdekes időszak ez Magyarország életében. 

De a legjobb része a hétnek ez lesz..