Még ma is itt

 De aki már unja, annak jó hírem van, holnaptól megint jönnek a jól megszokott, egyforma hétköznapok otthon. Pedig teljesen meg tudnám szokni ezt a fajta életet, ami itt van. Itt sem siet senki sehova, tök türelmes és normális mindenki. A központ rész környéke gyakorlatilag teljesen fel van túrva, minden utca úgy néz ki, mint egy háborús övezet, az üzletek, vendéglátó egységek bejáratai gyakorlatilag egy -egy raklapból összetákolt lépcsőn megközelíthetőek, de úgy tűnik, senkit nem zavar ez. A munkások félreállnak a turistáknak, és fordítva is. Bevallom, magyar emberként rendesen rá is csodálkoztam erre, én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyen helyzetekben mindenki néz a másikra, mint a véres rongyra, és legalább tízféle szitokszó hagyja el a száját, amíg elmennek egymás mellett. Ugyanez igaz arra is, hogy hányféle kultúrájú ember él itt egymás mellett békésen. 

Ma már csak ilyen lájtos napot tartottunk, és csak itt helyben sétáltunk (de itt nem keveset), meg akartuk nézni a napfelkeltét, de nem sikerült úgy látni, ahogy szerettük volna, mert hát persze, felhős volt. Nem baj, így is jó volt. Ma is voltunk repülőket nézni, későn ebédeltünk a (most már hívhatom így) kedvenc éttermünkben. Aztán egy rövid szusszanás után még sétáltunk, kávéztunk, majd aztán söröztünk/aperoloztunk. 

Most még összepakolunk, hogy ne mindent reggel kelljen, aztán holnap reggel elindulunk haza. És majd egyszer még biztosan visszajövünk. 

Húsvét hétfőn

 Ez is egy emlékezetes húsvét hétfő lesz majd a jövőre nézve. Ma Aiya Napán voltunk kirándulni. Természetesen busszal mentünk ide is, ahogy Nicosiaba. Már az utazás is egy jó élmény volt, egészen másféle tájakat láttunk, mint eddig Cipruson. Legnagyobb csodálkozásomra még legelő teheneket is. Simán azt gondoltam, hogy erre a szigetre minden ilyesmit úgy hoznak, és maximum gyümölcsöt, zöldséget termesztenek. Na, azt nem tudom, hogy ezt honnan vettem, mert sosem néztem utána, csak úgy ez volt bennem. 

Aiya Napa varázslatosan szép, itt olyan kék a tenger, mint Máltán. Sokkal inkább a turistákra, nyaraló vendégekre van berendezkedve, az látszik mindenhol, de minden nagyon szépen gondozott, nagyon jól kitalált. Olyan, amiről látszik, hogy itt is szeretik az embereket, akik ide járnak, és szeretnék, hogy jól érezzék magukat. 

Nagyon sokat sétáltunk, és nagyon sokat gyönyörködtünk mindenben. Ott is ebédeltünk az egyik strand mellett. Nagyon finom volt minden, és ilyen tengerre néző kilátással meg külön élmény volt. 

Négy óra körül értünk vissza, itt még ittunk egy kávét/narancslevet (erre a narancslére, amit itt préselnek a kávézóban simán rá lehet függeni), aztán persze megvolt a napi eső is, addig kicsit pihentünk, hogy este még tudjunk megint sétálni egyet. 

Húsvét vasárnap

 Ilyen húsvétunk még sohasem volt. Igazából leginkább csak azért tudjuk hogy húsvét van, mert ismerjük a naptárt. Itt Cipruson ortodox húsvétot ünnepelnek, ami nem most van, hanem majd jövő héten lesz. 

De annyira nem bántuk, hogy ez így alakult. 

Ma sétálós napot tartottunk, elmentünk a Makenzi beachre, ott tök jól látni a repülőket ahogy megérkeznek a szigetre. Sajnos az eső és a szél ma sem maradt távol, így korábban vissza kellett onnan indulni, mint ahogy terveztük, de sebaj. 

Délután az eső után is tudtunk még sétálni, érzi is a derekam, meg a lábaim..

Nicosia

 Azt már tegnap eldöntöttük, hogy ma elmegyünk Nicosiaba. Ehhez előbb mindannyiunknak szüksége volt egy kiadós alvásra, de ezt gond nélkül abszolváltuk. Itt nagyon kényelmes ágyunk van, és ugye tegnap este bőven elég fáradt is volt mindenki. 

Reggel napsütésre ébredtünk, és olyan jó meleg is volt, amit én szeretek. Összeszedtük magunkat, mindenki elkészült, elmentünk kávézni a tengerparti sétányra, és utána mentünk a buszhoz, amivel mentünk Nicosiaba. Egy óra buszozás, de nem is tűnik annyinak. Pont jól jött ki, ebédidő környékén értünk oda. Erik nézett ki egy helyet ebédelni, ami elsőre furcsa választásnak tűnt, mert egy nagyon picike hely volt, inkább kávézónak tűnt, mint olyan helynek, ahol ebédelni is lehet, de nagyon jó választás volt. Egy kedves, idős bácsi szolgált ki minket, nagyon finom grillezett csirkét és grillezett oldalast ettünk. A konyha valahol arrébb volt, mert a bácsi úgy ment el érte, és hozta dobozokban, amit aztán kitálalt nekünk tányérokra. Annyira szimpatikus volt, hogy még nagyon sokáig emlékezni fogok rá, és erre a kis helyre. 

Ebéd után átsétáltunk a török részre. Épp akkor énekelt a müezzin, és hívta imára az iszlám közösséget. Mindig lenyűgöz minden kultúra, az iszlám és a zsidó vallás pedig különösen érdekes számomra, valahol csodálom őket mindazért, ahogy ők hisznek, és hogy mennyire nem kérdőjelezik meg a vallásuk hagyományait. (Attól tekintsünk most el, hogy minden vallásnak vannak elvakult és elvadult követői, nem róluk beszélek) Ez a városrész az, ahová úgy lehet belépni, hogy a görög ciprusiak is ellenőrzik az útlevelet/személyit, és ugyanezt a török ciprusiak is megteszik, majd visszafelé ugyanígy. A "túloldalon" nagyjából minden is van, minden márkájú ruhát, cipőt, táskát árulnak (természetesen semmi sem eredeti), vannak éttermek, sörözők, piac, szuvenír bolt. Vannak részek, amik abban az állapotban maradtak, ahogy 1972 (vagy 1974?)-ben ott maradt, és vannak egészen modern, felújított részei is. Más világ, egyértelműen, a saját szabályaik szerint, de egy pillanatra sem éreztem azt, hogy itt bármitől tartani kéne. Vettünk pár dolgot, nézelődtünk, sétáltunk. Itt elkezdett az eső is esni, úgyhogy be kellett húzódni egy kicsit egy féltető alá, de aztán elállt szerencsére.

Háromkor indultunk vissza, itt Larnacán is esett, amikor visszaértünk, de szerencsére még tudtunk azért sörözni (és aperolozni) is, meg aztán jót vacsoráztunk is. Arra készültünk, hogy megnézzük a körmenetet, ami elvileg fél nyolckor indult, de hiába mentünk oda, és vártunk egy fél órát, nem úgy tűnt, mintha bármi ilyesmi is lenne. A földön már rengeteg elszórt virág volt, így lehet, hogy már korábban volt, és lemaradtunk. 

Még egyet sétáltunk a parton, vettünk esernyőket, és hazajöttünk pihenni.