Szerda

 Ez a hét valamiért borzasztóan lassan telik. Legalábbis az a része mindenképpen, amit a kötelező dolgokkal kell tölteni. Annyi energiát vesz el egész nap, hogy már nem is nagyon marad másra, amikor végre hazajövök. Oké, az elmúlt két napban az is minden energiámat elvette, hogy szenvedtem ezzel a valamiféle fájdalommal. Ami egyébként ma délelőtt varázsütésre megszűnt, és már csak néha érzem egy rövid időre. 

Ma délután végre kisütött a nap, és rögtön meg is érkezett a tavasz. Most már akár maradhat is szerintem. 

Keddi meccsnap

 Még ma is kitartóan fáj minden porcikám deréktól lefelé, ülni nagyjából a kínok kinját jelenti hosszabb ideig. Ennek ellenére azért dolgoztam is rendesen, és az idő nagy részében ültem. Korábban jöttem ma haza, mert mentünk meccsre. Egy elmaradt meccset pótoltak ma. Itt aztán megint ülni kellett jó sokat, meg ugye az oda-vissza út a kocsiban is csak így működik. Most háromnegyed tizenegy van, és már azzal biztatom magam, hogy még ezt a pár mondatot leírom, és elnyúlok előbb a kádban, utána meg az ágyamban, és majd úgy jó lesz. 

A meccset szerencsére megnyertük, nagyon mérges lettem volna, ha nem így történik. 

Hétfő

 Ez ma nekem egy nagyon furcsa nap volt. Már reggel azzal kezdődött, hogy nem töltött fel a telefonom. Újabban csinál ilyeneket, és egyébként marhára tud idegesíteni. Szerencsére tudtam vinni magammal a töltőmet, így ezt a problémát elég gyorsan tudtam orvosolni. 

Aztán már ébredéskor is fájt a derekam, ami kitartott egész nap. Estére mar nem csak a derekam, hanem a hasam alja is. El sem tudom képzelni, hogy mitől lehet, vagy mi ez. A mindig varázserővel bíró fürdőben reménykedem most, hátha esetleg fázott éjszaka, és csak attól van. 

Na és amúgy az időjárással sem vagyok elégedett. Ez a szaharai por a legkevésbé sem hiányzott az életemből. 

Vasárnapi választás

 Nem fogok politizálni. Eddig is nagyon ritkán tettem, most meg már régóta inkább sehol sem, mert egészen biztos, hogy legalább egy valaki félreérti, megsértődik, magára veszi, és én ilyenen senkivel nem vitatkozom. Tiszteletben tartom mindenki véleményét, és kész. 

Arra viszont egész életemben emlékezni fogok, hogy ma milyen sokan mentek el, és éltek a szavazati jogukkal. Még ilyen magas részvétel sosem volt, és én erre most büszke vagyok. 

Mi együtt mentünk mind az öten, meg is jegyezték, hogy milyen rendes család vagyunk, ahogy szépen egymás alatt írtuk alá az ívet. 

Szombati Balaton

 Tegnap délután Erik csak úgy a semmiből megkérdezte, hogy holnap nem megyünk a Balatonra? Egy ilyen kérdésre nem mond az ember nemet, így ma délelőtt fogtuk magunkat, és elmentünk Balatonfüredre. Millió dolog lett volna itthon, de nem baj, majd azok is meg lesznek valamikor. 

Nem volt még túlságosan meleg, de a nap szépen sütött, gyönyörű virágok vannak Füreden a Tagore sétányon, mindenféle színű tulipán, nárciszok. A Balaton is egész jól összeszedte magát itt, Füreden meg egyébként is minden olyan szép, rendezett. Már készen van a kikötő felújított bejárója is, az is szép, ízléses lett.

Sokan sétáltak, fagyiztak, ücsörögtek a sétányon. 

A harmonikás bácsi is megvan még, nélküle nem is ugyanaz lenne. 

Vacsorára megfőztem a húsvéti sonkát, es bepótoltuk a húsvéti vacsorát is. 🙂 

Nemkönyves péntek

 Ugyan utazott velem a repülőn egy roppant stílszerű könyv, de végül nem sok időt töltöttem olvasással a Cipruson töltött napokon, úgyhogy ezen a héten nem tudok még beszámolni egy újabb elolvasott könyvről. 

Ma négykor keltünk, ötkor már dolgoztunk. Nem esett jól a korán kelés sem, meg az a télies hideg sem, ami ma reggel is volt, de cserébe már fel kettőkor úton voltunk haza. Jól is jött ez, mert így még volt egy kis idő pihenni, mielőtt este meccsre mentünk. Ma ilyen egészen furcsa meccsnap volt, mert úgy mentünk, hogy jött velünk Erik is, de ő csak Kelenföldig, mert a Hősök terére tartott a koncertre. Roli az egyetemen volt, vele és Patrikkal a stadion előtt találkoztunk. 

Azt egy percig sem bántam, hogy vettem fel aláöltözetet is, meg a pulcsi alá is egy garbót, és a téli kabátomat vittem, mert csak egy hajszál híján nem fáztam..

Az első félidő borzasztó volt, a második szerencsére már egészen másképp alakult, és nyertünk is végül. 

Most fél tizenkettő van, és már nagyon várom, hogy a mai napnak vége legyen. Még gyorsan megpróbálom Eriket elérni messengeren, hogy tudjam, rendben van, és aztán megyek aludni. 

Akkor újra

Egy utazás után a hazaérkezés kevésbé rossz érzés, főleg, mert az ember a saját otthonába tér haza, ahol mégiscsak jó lenni, mert minden olyan, ahogy nekünk kényelmes, ahogy mi szeretjük. Nem véletlen az a mondás sem, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon. Igaz, még sokkal jobb lenne, ha ez az otthon egy tengerparti városban lenne, de igy sem rossz, ahogy van. 

Na de egy ilyen utazás után először dolgozni menni az valami brutálisan szar érzés. Mázli, hogy a héten csak kettő napot kell kibírni, és abból az egyik már el is telt ma. Olyan helyen voltunk napokig, ahol minden és mindenki élvezte az életet, jól érezte magát. Ma meg ott találtam magam egy full lehangolt társaságban, ahol tíz emberből kettő, akivel érdemes néha szót is váltani. 

Mindegy, el is telt ez is, délután voltam a lidlben, és aztán már csak itthon a napi dolgokat csináltam meg.