2024. febr. 21.

Szerda

 Ez a szerda több mindenről is lehetne nevezetes, de igazából nem is lehet nevezetességeket kapcsolni hozzá. Hacsak azt nem, hogy reggel mondták a rádióban, hogy megérkezett az első gólya Akasztóra. Na, ő már remélhetőleg tud valamit, és nem véletlenül érkezett. 

Apropó, rádió...reggelente szokták hallgatni a kollégák az irodában a Rádió1-en Balázsék műsorát. Van Balázsnak az az erőltetett nevetése, amitől falra tudnék mászni, és ez nagyjából negyed óránként hallható. Ismerek egyébként személyesen is ilyen embereket, akik tudnak ilyet. Engem nagyon taszít, mert azt feltételezem magamban, hogy egyébként sem őszinte. De gondolom találkoztatok már a jelenséggel ti is. 

Délután voltam fodrásznál, kellett festeni is már, meg ráfért egy igazítás is minden téren. 

Addig a fiúk összerakták azt az egy maradék szekrényt. Kicsit fura az új helyén, de nem néz ki rosszul. Pénteken majd elpakolok végre mindent a helyére, és akkor lassacskán eljutunk megint egy rendezettebb lakáshoz. Az idén még ilyen nem is volt. De érdemes volt kicsit áldozni, bevállalni a káoszt, mert most sokkal szebb lett megint minden. 

2024. febr. 20.

Sunyi hétfő

 A tegnapi szabadságon töltött nap kissé összezavart mindent, így aztán ma többszörös is azt gondoltam, hogy ma hétfő van. Többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez ma ilyen sunyi hétfő, ami tulajdonképpen kedd. 

A délelőttöt egy maratoni megbeszélésen töltöttem. Nagyon nem szeretem ezeket, mert már régóta nem hiszek abban, hogy valóban érdemes több órákat beletenni ezekbe. Hiába vannak jó ötletek, valahol mindig elakad az egész. Arra jó volt, hogy már délben úgy érezzem magam, mint egy kifacsart mosogatórongy. 

Egyébként ezen kívül semmi említésre méltó nem történt. A kocsinkban kicserélődött az összes szűrő, meg olaj, meg ami még szükséges volt, így most már efelől is nyugodtak lehetünk. 

2024. febr. 19.

És kész

 Na most úgy vagyok vele, hogy egy darabig ne lássak semmiféle kuplerájt, port, takarófóliát, festő hengert, mert sikitani fogok. 

Egyébként is nehezen viselem az ilyenfajta felfordulást, ilyen rövid idő alatt kétszer egymás után meg már bőven túl van minden határon. Mondjuk az a nagy lakás átka, hogy még csak a lakás fele van készen, de a másik felére már "csak" a festés vár majd. Valamikor. Talán még az idén. 

Reggel korán keltünk, mert még ki kellett hozni a szobából a bútorokat, de már úgy volt előkészítve minden, hogy alig fél óra elég volt. Balázs a tegnapi szőnyegfelszedés után egész éjjel orrot fújt, és még a délelőtt nagy része is így telt, mintha a parlagfűszezon kellős közepén lennénk. Most vagy a szőnyegben volt egy rakás lappangó pollen, vagy időközben a por is komolyan betársult az allergének közé, nem tudom. Aggasztó volt a helyzet, egy kicsit el is küldtem tíz óra körül Roli szobájába lefeküdni. Addigra már vett be gyógyszert, evett fagyit, gondoltam talán még egy fél óra nyugalom hiányzik ahhoz, hogy jobban legyen. Szerencsére jobban lett, és délután kettő körül már nem úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat. 

Fél négyre lettek készen mindkét szobával, és kezdődhetett a takarítás, bútorok visszapakolása. Menet közben a függönyöket és az ágyneműt kimostam, megszárítottam, ablakot is pucoltam ott, ahol hamarabb végeztek, de a java még ezután következett. 

Fel kilencre a mi szobánk teljesen készen volt, a ruhák is a helyükre kerültek. Patrik régi szobája hellyel -közzel van készen, oda még egy szekrényt össze kell szerelni, de ez már a holnap feladata lesz. 









2024. febr. 18.

Mindenhol valami

 Ez a mai nap így telt, hogy folyton mindenhol minden volt, csak épp a helyén nem nagyon. Nem szólhatok egy rossz szót sem, mert Balázs a fiúkkal szinte mindent megcsinált, a szekrényekből kellett csak kipakolnom. 

Mindkét szobában felszedte a szőnyegeket, borzasztó mennyiségű por volt miattuk mindenhol. Az egészen biztos, hogy nálunk többet nem lesz padlószőnyeg. Egy életre megutáltam. Azt nagyon kíváncsian várom, hogy a por hogy alakul majd ezek után. Nyilván soha nem lesz olyan, nem lesz por, de azért várok javulást e téren. 

A mindenféle megpróbáltatások ellenére én almás kalácsot sütöttem délután Balázsnak, ő meg cserébe nekünk palacsintát vacsorára. 


2024. febr. 17.

Ma

 Ma megint öten ebédeltünk itthon, Patrik is megérkezett. Az ő kívánságára készült a húsleves után krumplipüré, cordon bleu és uborka saláta. Vitt belőle magával holnapra is. Na mondjuk nem mintha aggódni kéne, hogy enélkül éhezik, mert főzni is tud (és néha szokott is), és a rendelések tárháza is nagyjából végtelen. 

Az ebédkészítés-ebédelés és az ebéd utáni elpakolás után már inkább csak pihentünk, holnap erőltetett menetben kell két szobát kiüríteni, a bent lévő bútorokat is kihozni. Ez a mostani két szoba már mindenkinek púp a hátára, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez után már végre minden a helyére kerülhet, eltűnik az étkezőből a laminált padló stóc, nem lesz több lapra szerelt bútor a falnak támasztva. Majd csak túl leszünk rajta ..


2024. febr. 16.

Péntek (könyv is van)

 Ez ma egy elég mozgalmas péntek volt. Hajnali négy előtt már elkezdődött, amikor Balázs először ébresztett. Nem keltem fel rögtön, még legalább fél órát töltöttem a takaró alatt, néha még aludtam is pár percet. Ebben nagyon különbözőek vagyunk, ő szeret reggelente nagyon ráérősen készülődni, kávézik, olvasgat (engem ébresztget), míg én szeretek minél tovább az ágyban lenni. Nekem elég reggelente akár egy negyed óra is mindenre indulás előtt. De jól ismerem magam, minden így van előkészítve este, hogy már csak a táskámba kelljen beletenni. 

Elég sok minden jutott mára a munkahelyen is, de legalábbis nagyon gyorsan eltelt a nap. 

Délután muszáj volt kicsit lefeküdni, talán egy fél órát aludtam is. Végül még eddig nem lettem beteg, de továbbra is érzem időnként, hogy szúrkál/fájdogál a fülem. 

Könyves péntek azért nincs ma, mert még küzdök ezzel a könyvvel: 



2024. febr. 15.

Meccsnap

 Ma csak itthonról, tévén keresztül, mert Görögország azért nincs túl közel, még akkor sem, ha repülővel már nem nagyon vannak elérhetetlen távolságok. Egyszer majd szeretnék egy ilyen külföldi meccsre is elmenni a csapatunknak szurkolni, de ez anyagi megfontolásból nem mostanában lesz. Mondjuk ez a meccs nem is feltétlenül érte volna meg, mert kikaptunk az Olimpiakosz csapatától 1:0-ra. Nem játszottunk rosszul pedig, voltak tök jó perceink, meg egy lesgól is rögtön az elején. Na majd jövő hét a visszavágót már élőben látjuk, reméljük ott a végeredmény is nekünk kedvez majd. 

Elkezdtük ma délután kipakolnl a szekrényeket, hétfőn a maradék két szoba is sorra kerül majd. Végre eltűnik majd az étkezőből a laminált padló halom. Mondjuk amíg majd eljön az érzés, hogy de jó, készen vagyunk, elég sok munka van, de utána egy darabig le van a gond az ilyenekről.