Utolsó nap

Rolinak korán kezdődött, vagy későn ért véget az utolsó előtti, mert ő tegnap este még a lellei kertmoziban megnézett valami új szuperhősös filmet. (Ha megölnek sem tudnám a címét) Háromnegyed tizenegykor kezdődött, egy óra körül lett vége. Balázs átment érte, mert vonat nincs már olyankor, azt meg nem tudtuj, hogy a rollert biztonságba tudja e letenni valahol, így ez tűnt a legjobb megoldásnak. 

 És aztán ma reggel az utolsó nap is eljött, mert akármennyire is szeretnénk, az idő ilyenkor sem áll meg, holnap haza kell menni. 

Azt nem mondom, hogy nem vagyok kicsit szomorkás is, de sokkal inkább vagyok hálás minden pillanatért, amit itt töltöttünk együtt. Voltak nehéz percek, és volt, amikor azt gondoltam, mennyivel egyszerűbb azoknak, akik ilyenkor már kettesben nyaralnak, de olyan hálás vagyok érte, hogy az összes gyerekünk velünk töltötte az idő nagy részét, és újabb emlékek születtek a már meglévők mellé. Egy csomó minden van, amiben már teljesen különbözőek, a világot sem egyformán szemlélik, egymást sem mindig kedvelik, de az közös pont, hogy minket szeretnek. Remélem, hogy ez így lesz amíg világ a világ, és még sok ilyen balatoni napunk lesz. 

Ma egyébként nagyon menő voltam, mert rollerrel mentünk Boglárról Lellére fagyizni, és én is így tettem meg ezt az utat. Jó, hát biztos csak nekem vagy dolog, de egyébként én borzasztóan féltem ettől, főleg mert van itt forgalom rendesen..Amikor először felvetették, akkor én rögtön mondtam is, hogy na, én inkább vonattal megyek..De aztán bevállaltam, és nem bántam meg egyáltalán. Az odaút után még elgémberedett a kezem, mert ott mêg azért a para is velem volt, visszafelé már nem volt ilyen gond. 

Strandoltunk ma is kétszer is, vacsora után még sétáltunk egy nagyot, ettünk gofrit és óriáspalacsintát. 

Még a naplementét is megcsodáltuk ma is, visszük magunkkal az emlékét fotó formában is, és a retinánkba égve is. 

Ma

 Ma elég nyűgös napom volt, ami szégyen gyalázat egy nyaralás alatt, na de ettől még előfordul. Nem aludtam jól egy kicsit sem, ráadásul elképesztően sok árvaszúnyog volt tegnap este és éjjel. Tudom hogy nem csípnek, de valami fergeteges hangjuk van így tömegesen, meg nem épp a legkellemesebb látvány, ahogy gyülekeznek, és pillanatok alatt komoly tömeggé fejlődnek. A sok forgolódás és nem alvás miatt aztán reggel úgy keltem, hogy az összes izmom, és a nyakam is fájt. 

Ma is voltunk azért strandolni is, bár sokkal kevesebb ideig mindkétszer, mert mostanra sokat hűlt a víz is már, nemcsak a levegő. Nagyon érdekes, hogy a szél miatt, ami leginkább a tó közvetlen közelében fúj, élőben tapasztaljuk azt a jelenséget, amire azt szokták mondani, hogy megbillen a Balaton. Érezhető és szemmel látható, ahogy a szél tolja kifelé a vizet a part felé. 

Füredi ebéd

 Én Balatonfüreddel is úgy vagyok, mint Boglárral. Nincs nyár anélkül, hogy ne legyünk ott is egy kicsit. Most is tervben volt, arra vártunk, hogy kicsit jobb idő legyen egy északi parti kiránduláshoz. Mára ugye lehűlést ígértek, így nagy gondosan mára be is terveztük az ebédet Füreden a Borcsa étteremben. Ez ott az a hely, amire egyszer véletlenül akadtunk rá, amikor a húgom kislánya is velünk volt, és mivel ő gluténérzékeny, nem volt mindegy, hova megyünk. Akkor ettünk itt először, és azóta minden évben legalább egyszer meglátogatjuk őket. Még sohasem csalódtunk semmiben, és ez most sem volt másképp. Balázs a fiúktól apák napjára kapott egy csomó sorsjegyet, meg egy meghívást ide ebédre a nyaralás idejére. 

Szóval ma délelőtt útnak indultunk. Az volt a terv, hogy Szántódról átmegyünk komppal Tihanyba, és onnan Füredre, majd ugyanígy vissza. Aztán Szántódon olyan borzasztó sor állt a kompra várakozva, hogy inkább nem vártuk ki, elmentünk körbe..Ez is egy jó verzió, mert egyébként nemigen járunk Fűzfőn, így még azt is láthatjuk. 

Az ebéd nagyon finom volt most is, egy baj van csak vele, hogy sohasem tudok desszertet rendelni, mert nem fér belém egy falat sem már. Ebéd után egy nagyon rövid sétát tettünk, ezúttal én voltam, aki rövidített rajta, mert úgy jól laktam, hogy megfájdult a gyomrom, jobbnak láttam nem feszíteni a húrt. Tihanyban is csak a komphoz mentünk, majd szeptember elején sétálunk egyet ott is. 

A kompon találkoztunk egy sok éve nem látott hajós fiúval, még a Szigligetről ismerjük. Köszöntem neki, beszéltünk pár szót, de aztán átértünk Szántódra, és neki dolgozni kellett, nekünk meg távozni. A fiúk mondták is, hogy na, én név szerint köszöntem neki, de ő biztos nem tudja én ki vagyok. De tudja, mert nemrég írt nekem messengeren, hogy örült a mai találkozásnak, és írjak neki, ha erre járunk, egy kávé mellett beszélgethetnénk. 

Délután még strandoltunk is, bár sokat hűlt a víz, és megjelentek a hullámok is megint, de ez nem tartott vissza bennünket. 

A kedd is

 Ma is laza, semmittevős napot tartottunk. Ez az idei ilyen nyaralás, leginkább csak pihenünk, és vagyunk. Volt már olyan is, amikor elképesztő sokat mentünk, de most ez így is jó. A bőröm lassan fejest ugrik már a testápolós flakonba, úgy kiszárítja a víz. A fehér pólóink sírva könyörögnek egy jó vanishes áztatásért, hogy még tudjanak szabadulni a naptej miatti sárga foltoktól. Mondjuk ettől én is agyf.t kapok.. szinezékmentes naptejet vettem (elvileg), és mégis ott vannak a foltok. Mondjuk kiütéses az idén nem lettem (és ez az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagy dolog), szóval ez a rész legalább pozitív változás naptej ügyben. A foltok meg tavaly is kijöttek, reméljük az idén is így lesz. Már elhasználtunk két flakon 50 faktoros naptejet, ez is új rekord a nyaralások alatt. 

Este tévéből néztük a Fradi meccset. Én felvetettem, amikor elkezdték árulni, hogy menjünk, de leszavaztak, mert túl későn kezdődik, nem jön már vonat, drága a jegy, stb. Pedig ez egy olyan jó kis meccs volt, amin jó lett volna ott lenni élőben is, öt gólt rúgtunk. Ezt bizony jó volt nézni. 

A meccs után még megtartottuk a hagyományos győztes meccs utáni strandos sétánkat, és ennyi volt a mai nap. 

Kár, hogy az ilyesfajta gondtalanság olyan kevés időre adatik meg..

Jó hétfő

 Ezt a hétfőt most elraktározom magamban a következő hetek kezdeteire, mert most pár hétig nemigen lesz ilyen. De most még csak a pihenés, és a semmittevés a program. Bármit lehet csinálni, bármikor. Akár azt is, hogy órákig csak ülök és nézek magam elé, mert a világon semmi sem múlik ezen. 

Reggel elsétáltunk kávézni, ahogy minden reggel eddig. Nagyon finom kávét főznek a Mávéházban, és már rég tudják melyikünk milyen kávét iszik, csak megérkezünk, és már készül is. Szeretem ezeket a reggeleket. Roli jön velünk, aki egyébként nem kávézik, de itt ő is szokott inni egy tejes kávét. A kávé után tovább sétálunk reggelit beszerezni, vagy a Sparba, vagy a pékségbe. Majd aztán kicsivel később teszünk egy rövid sétát a partra, és a padunkon ülve figyeljük, ahogy kezdődik a nap a strandon is. Ilyenkor jönnek a kutyás emberek, mindenféle fajtájú kutyával, sétálnak, játszanak velük, van, amelyik gond nélkül megy a vízbe is. 

A délelőtt további részében felébred mindenki, vannak, akik már délelőtt mennek a strandra is, mások csak sétálni, és mindig van, aki várja itthon, hogy meghozzák az ebédet. 

Ebéd után kisorsoljuk ki mosogat, összepakolunk, és készülünk a közös strandolásra. Ez az egyetlen biztos időpont, amikor mindenki jön, később és korábban már vérmérséklet függő. 

Ma voltunk palacsintázni is ez után  strandolás után, majd megint átöltöztünk, és mentünk vissza a vízhez. Mire leértünk a partra kicsit beborult, és kiadták a viharjelzést is. Az egyébként az idén nagyon látványosan jól működő dolog, hogy abban a pillanatban, amint kiadják a másodfokú viharjelzést, a vizibicikliket már teszi is a kölcsönzős fiú vissza a tartókra, és nem lehet kölcsönözni. De ettől még strandolni lehetett, sőt... micsoda élmény kerekedett belőle. Pillanatok alatt feltámadt a szél, és olyan hullámokat korbácsolt, amiből igazi hullám lovaglás lett egy idő után. Hű, nagyon jó volt. Én "csak" másfél órát bírtam, addigra annyiszor terített be a víz, hogy már a torkom -orrom- szemem is tele volt, muszáj volt kijönni. Balázs és a fiúk még maradtak. Teljesen lefáradva és éhesen jöttek haza. 

Megrendeltük a vacsorát, amit ma tök gyorsan ki is hoztak. Vacsora után még sétáltunk is egy nagyot, ma is megcsodáltuk a naplementét is. 

Balatonátúszásos vasárnap

 Az egészen biztos, hogy én sosem mondhatom majd el magamról, hogy megúsztam a Révfülöp -Balatonboglár távot. Egészen prózai oka van: nem tudok úszni. Pedig amúgy kedvem lenne hozzá (mármint az átúszáshoz), mert tök jó lehet, de maradok annál, hogy követem az eseményeket, és szorgalmasan nézem a hajókat a partról, ahogy hozzák-viszik a két part között az úszókat, a kísérőket, a csomagokat. 

Ma sem nagyon lehetett volna Bogláron egy tűt sem elejteni, nagyon sokan jöttek, mindenféle korosztályból. Kicsit nehezebben lehetett mozogni a városban napközben, de nem volt vészes. 

Délután strandoltunk, este sétáltunk, naplementét néztünk. A szúnyogok minősíthetetlen létszámban vannak jelen, nem nagyon lehet este normálisan kint ülni miattuk. 

Lehűlés, kirándulás

 Ma megérkezett az ígért lehűlés, reggel esőre ébredtünk. Már tegnap az volt a terv, hogy ha ma tényleg hűvösebb lesz, akkor elmegyünk Badacsonyba hajóval. Patrik ma elment a fővárosba, már szólt hét közben, hogy szombaton programja lesz. 

A reggeli eső azért kicsit elbizonytalanított bennünket, induljunk e vagy ne. Jártunk már úgy Badacsonyban főszezonban, hogy esett az eső, és zárva volt minden. Egy kicsit tanakodtunk még, de aztán végül csak neki indultunk. Reméltem nagyon, hogy nem bánjuk meg. A hajóút első részében esett még, így először bent utaztunk, aztán kicsit ki tudtunk menni a fedélzetre, de Badacsonyba is úgy érkeztünk, hogy még esett. Azért szerencsére volt élet, a kikötő környékét nagyon szépen felújították, szép és modern minden. 

Badacsonyban megebédeltünk, majd utána mentünk egyet a városnéző kisvonattal. Fergeteges az az ember, aki vezeti ezt a járművet, nagyon magával ragadó az, amit menet közben mesél, és ahogy elmeséli. Az külön nagyon érdekes volt, hogy két helyen is láttunk őzeket. Az egyik a szőlőtőkék között volt, a másik kettő pedig egy mező szélén legelte a füvet. Nagyon szépek voltak. Nagy élmény volt ma is. 

Badacsonyból Fonyódra mentünk vissza , onnan pedig vonattal jöttünk Boglárra. 

Azt nem írtam még, de pár napja kicsit beteg vagyok. Ilyen megfázás szerű dolognak tűnik, azt nem tudom, hogy a klíma miatt, vagy a sok strandolás következménye, esetleg valami egészen más. Na, emiatt a valami miatt azért nagyon elfáradtam, de minden perce megérte. 

Kis pihenés után még itt helyben is sétáltunk este egy nagyot, megnéztük az átúszás helyszínét (minden készen áll), a kikötőt, a Borudvart. Mindenhol jó sokan voltak, jó látni.