De komolyan...

 Azt már egy ideje figyelem, vagy inkább úgy mondanám, hogy feltűnik, hogy milyen sokan használják az olyan megszólításokat, hogy Drága xy.. elsősorban a Facebookon futok ebbe bele. Szülinapi, névnapi köszöntők során elsősorban, de egyéb kontextusban is szemet szúrt már. Nem is feltétlenül van ezzel baj, mert ismerek olyan néniket, akik valóban mindenkit úgy hívnak, hogy "drágaErzsikém, drágaMarikám" vagy kedveskémnek, drágaságomnak szólítanak mindenkit. Nekem ez is furcsa, mert az ilyesmi olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. De azoktól, akikkel azért beszélgettem már sokszor, és az életemben nem hallottam tőle kedveskedő, becéző szavakat igen furcsa ezt látni. Nem nagyon értem, hogy mire jó ilyenfajta álarcot viselni, és azt mutatni magáról, ami nem igaz. 

Mondjuk az a másik, hogy nem vágom mire jó előadni magát, hogy mekkora szupersztár, tökéletes anya, feleség, akárki, miközben nem az. Értem én, hogy mindenkinek vannak vágyálmai magával kapcsolatban, és akár a tökéletesség is lehet egy ilyen, de azzal, ha olyanokat posztolgatnak, ami csak részben igaz, de tök mást sugall, az saját maga becsapása is. És ez vajon hová vezet? 

Időzavar

 Az egészen szürreális élmény, hogy este háromnegyed nyolckor még világosban a télikabátomban, jeges, metsző szélben sétálok hazafelé a fodrásztól. Sehogy sem tudom összerakni ezt a hideget azzal, hogy nyári időszámítás van. Ha minden igaz, akkor azért már nem is kell olyan sokáig küzdeni ezzel az érzéssel. Mondjuk én azt sem bánnám, ha soha többé nem kéne télikabátot vennem, de ilyen biztos nem lesz. Igaz, jelen pillanatban annak is örülnék, ha egyáltalán el lehetne már rakni a szekrénybe. 

Ez a mai nap nem volt jó nap egyébként. Már rosszul kezdődött, az örök konfliktus forrás kettőnk között egészen komoly szintre emelkedett már reggel hat óra tízkor. Ugye Balázs az, aki nagyon korán ébred, és nagyon éber és aktív már hajnalban is. Ő szeret ilyenkor kényelmesen kávézni, olvasgatni, ráhangolódni a napra. Én pont az ellenkezője vagyok, este vagyok bármeddig is ébren, olyankor a magam kis tempójában lezárom a napot, reggel viszont szeretek még egy kicsit aludni, még két percre visszabújni a takaró alá, stb stb. Na ebből aztán adódnak viták, mert hát az bizony előfordul, hogy már vagy ötödször szól Balázs, hogy most már aztán tényleg kelhetnék, én meg még épp visszaszundikáltam. Így volt ez ma is, csak épp elpattant az a bizonyos húr. Ez aztán mindkettőnk napjára rányomta a bélyegét, nem volt jó. 

Most még nézzük a Magyar Kupa elődöntőt, éppen megszerezte a vezetést a Nyíregyháza, úgyhogy jelenleg ők állnak úgy, hogy a döntőbe jutnak. Na majd meglátjuk mire lesz elég a hátralévő idő. Nagy tragédia nem történik akkor sem, maximum nem megyünk a Puskás Arénába a döntőre. 

Amúgy

 A héten úgy alakult, hogy hétfőn ötre masszázsra volt időpontom, ma négyre körmöshöz, holnap fél hatra pedig fodrászhoz megyek. Ez tegnap azt jelentette, hogy munka után hazarohantunk, volt fél órám lezuhanyozni, átöltözni, és enni, aztán menni kellett. Ma rögtön munka után a körmöshöz mentem. Holnap egy vásárlás még belefér hazafele, de ha jót akarok magamnak, akkor úgy megyek a fodrászhoz, hogy előtte bepakolom a mosogatógépet is. Nagy esély van rá, hogy nyolc után érek csak haza. 

Mindamellett, hogy ezek jó dolgok, és tök jó, hogy beleférnek ilyenek, nem a szívem csücskei ezek a rohanós napok.

Kis pici lépés

 Ami mára kiderült, hogy egyébként semmi sem. Mégis itt belül, az én lelkemben meg ott van a büszkeség, hogy végül (igaz, kellett biztatás hozzá a családtól) megtettem magamért. 

Vannak dolgok, amik beárnyékolják a mindennapokat a munkám során. Szeretem csinálni, szerintem jól csinálom, szeretem azt, hogy vannak benne változók, időnkénti újra kell gondolni, finomhangolni. Reagálni az újdonságokra, stb. Ezek a tök jó részek, amik frissen tartják az agyamat, és nem hagynak belefásulni. 

És vannak azok a részek amik nem jók, mert nehéz megélni és elfogadni, hogy mások csak lavíroznak, ők úgyis megfelelnek. 

Egy darabig elég az, hogy van, ami néha tovább lendit. Aztán már nem elég. 

Múlt héten pénteken megpályáztam egy másik pozíciót házon belül. Volt egy kis pánik a kollégák részéről, amikor jeleztem. 

Ma hívtak, elmondták mit kellene csinálni, és beszéltünk az anyagiakról is. Kevesebb a pénz, így nem ez lesz az én utam. 

De felszabadít érzés, hogy már nem érzem azt, hogy nem hagyhatom cserben a többieket, hanem magamnak szeretnék jobbat  Nem megalkuvást, hanem valódi jót. Hiszek benne, hogy lesz ilyen. És ahhoz is elég bátor leszek majd. 

Mint valamikor

 Ma úgy ébredtem, hogy a hormonjaim visszarepítettek nagyjából 11-12 éves koromba. Szerintem ilyen zsigeri szinten akkor viselt meg ennyire egy hónap vége. Ez is akkora hülyeség, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy tényleg még ezzel is muszáj az ember életébe beleszólni? Legalább 34 év eltelt úgy az életemből, hogy sohasem nyavalyogtam az ilyen dolgok miatt, nem zavart semmiben. Nem voltak olyan dolgaim, hogy jajj, engem kímélni kell, mert most vannak a nehéz napjaim, esetleg a fejem fájt. 

Most meg a napom nagy részét fekve töltöttem. Néha azért megcsináltam ezt-azt, de nagyon nehezemre esett. Közben felváltva idegesített a tehetetlenség és a fájdalom. 

Még jelen pillanatban is úgy fekszem a kanapén, hogy meleg vizes palack van a hátamon, ami egyébként nagyon jó érzés. 

Na szóval ez egy elég ramaty vasárnap volt. 

35 (és 22 is)

 Na meg meccsnap. 😊 

Ma úgy készülünk a meccsnapra, hogy Balázsnak és nekem volt egy kis titkos meglepink is ottanra. Erik fiunk a héten 22 éves lett, és hát mivel most ez egy olyan szülinap volt, amikor meglepetésre nemigen számíthatott, mert már amikor megvette a tévéjét, akkor megbeszéltük, hogy abba adunk amennyit adunk, de az a szülinapi ajándék is. Csak aztán eszünkbe jutott, hogy hohó, hát ezen a hétvégén meccsre megyünk, ott pedig van lehetőség egy jó kis meglepetésre. Le is leveleztem az illetékesekkel. 

A meccs előtt egy fél órával szóltunk neki, hogy azért majd figyelje a kivetítőt...kaptunk egy olyan igazi "Erikes" fülig érő mosolyt cserébe, és kicsit zavarban volt, és gyorsan hozzátette, hogy nemáár, anya. De figyeltem az arcát, ahogy mentek a köszöntések a kivetítőn, várta, mikor jelenik meg az övé, és nagyon örült neki. Mi meg vele, mert szeretjük, amikor örül, ő különösen őszintén tud mindennek. 

Minden mellé még egy nagyjából rém unalmas gól nélküli meccs után a 35. bajnoki címnek is örülhettünk (bár felhőtlenebb lett volna egy több gólos győzelem után ez az öröm) A szurkolók jó része a pályán ünnepelt együtt a csapattal, különleges látvány volt ez is. 

Könyves péntek

 

Nem jutottam el a héten a könyvtárba, úgyhogy választottam egy olyan könyvet, ami már egy ideje itt van a polcomon, a fiúktól kaptam. Még nem olvastam semmit az ítótól, de többször is találkozom már a nevével. 

A könyv kellemes olvasmány, még ha nem is a legvidámabb, és nekem egyáltalán nem az, ami nagyon olvastatja magát. Még nem is olvastam ki teljesen. Nem vagyok benne biztos egyelőre, hogy ettől az írótól még sok mindent fogok olvasni, de meglátjuk. 

Ha vidámságra vagy varázslatra, esetleg mesékre van szükséged, ne ezt a könyvet válaszd.