Hétkezdés

 Ma egy egészen rendhagyó hétfő volt. Abból a szempontból mindenképpen, hogy egyáltalán nem úgy kezdődött, ahogy azt vártuk, vagy amire készültünk. Balázsnak az éjszaka közepén jött az üzenet, hogy az egyik kollégája beteg lett. Ő lett volna a délutános. Aztán hajnali fél négykor jött a következő üzenet a másik kollégától, aki megkérdezte, ébren van e. Ekkor már ébren volt, mert rezgett az óra a kezén, hogy jelezze az üzenet érkezését. Na, ez a kolléga volt, aki jelezte azt is, hogy igazából ketten maradtak, és hát akkor Balázs lesz a reggeles műszakvezető. Így ő hajnali ötre dolgozni ment, én meg szerezhettem magamnak reggelre fuvart. Na de ez bármikor benne van a pakliban, hogy valakivel történik valami, ami miatt mindent át kell szervezni. Az nyilván nem jó, hogy bárkivel bármi ilyesmi történik, de az mindig megnyugtató, ha nem mi vagyunk azok, akik miatt borul minden. Inkább a másik oldalon jó lenni ilyenkor. 

Ennek megfelelően Balázs egész napja ilyen szürreális volt, és a munkaidő végén majdnem csak úgy menekült haza. 

Nekem is jutott ma mindenféle feladat, de legalább gyorsan eltelt a nap, mire kettőt pislogtam, már jöttem is haza. 

Itthon szerencsére minden rendben van. Elvittük a felesleges ruhákat a ruhagyűjtő konténerbe, már egy ideje várta bezsákolva az alkalmat. Ma délelőtt a jövő heti utazásunk utolsó tudnivalói is eljutottak hozzánk. Most már nagyon várom, biztos nagyon jó lesz. 

Vasárnap

 Azt egészen nyugodtan kijelenthetem, hogy borzasztó módon punnyadt vagyok. A tegnapi udvari tevékenység után ma reggel úgy ébredtem, hogy olyan helyeken is izomlázam van, ahol nem is tudtam, hogy van izmom. Pedig amúgy nem is gondolok úgy magamra, mint egy lusta valaki, aki meg sem mozdul. De nyilván olyan igazi mozgásokat nem végzek. Azt nem gondolom, hogy most majd ettől a felismeréstől hirtelen megváltozik minden, sosem voltam ez a típus, de majd megpróbálok valamit mégis kitalálni, mert mégiscsak öregszem azért, és a nem használt izomzatom inkább leépül már, mint nem. De most tök más dolgokkal vagyok elfoglalva, nem érek rá ebbe túl sok energiát tenni. (Meg egyszerűbb is nem foglalkozni vele) 

Ma volt itthon Patrik, úgyhogy ötösben ebédeltünk. Mindig teljesen más hangulata van egy ilyen ebédnek, még akkor is, ha a négyesben ebédeléshez képest látszólag csak annyi a változás, hogy eggyel többen vagyunk. Mondjuk az eggyel több jelen esetben pont az, amitől kerek egész lesz minden. 

Mostanra Erik is, és én is kezdünk végre egészen jól lenni, most épp Roli kezdi fújni az orrát. Pedig már reménykedtem, hogy ők ketten megússzák. 

Este elvittük Patrikot Kelenföldig, hazafelé olyan gyönyörű naplementét láttunk. 

Ezek Erik fotói, aki sétálás közben gyönyörködött benne. Elképesztő színek voltak. 

Szombat

 Ma jól kialudtam magam végre. De onnantól, hogy kilenckor felébredtem, gyakorlatilag egészen este nyolcig folyamatosan tettem -vettem. Mostam is, főztem is, sütöttem is, az udvaron is rendezkedtem. Igazából minden olyan kis semmiségnek tűnik, mégis nem csak egész nap tartott, de ráadásul jól el is fáradtam. 

De ez a mai napsütéses idő határozottan jó hatással volt rám. Végre sehol semmi szél, meg felhő. Nagyon szeretem. 

Könyves péntek

 

Ó, anyám, már megint micsoda elképesztően szívszorító téma. Nem tudom, hogy ez a nő honnan tud ennyi olyan történetet kitalálni, amikben az olvasó nem tud kívül helyezkedni, és csak olvasó maradni. Beyah és Sámson különleges története is olyan, ahol annyi minden történik, annyira nehéz és fájdalmas sors jutott mindkettőjüknek az éppen csak felnőttség ellenére is. 

Egészen különleges módon kísérhetjük Beyah egyéniségének fejlődését. 

Megrázó, tanulságos és különleges élmény volt olvasni. 

Kíváncsi vagyok

 

Megláttam ezt a videót, és az jutott eszembe, hogy egészen biztos, hogy én ott lennék a pasi mögött és csinálnám vele/utána, a fiúk és Balázs a másik oldalon. Balázs valószínűleg felvenné, a fiúk meg mondogatnák vigyorogva, hogy jajj, anya, de gáz vagy. 😁 

Na de kíváncsi vagyok rá, hogy Ti melyik oldalon lennétek? 

Kész

 A térkövezés. Csak elfelejtettem lefényképezni, de majd megmutatom, hogy mi van most a múlt heti lövészárok helyén. Volt még ma reggel egy kis egyeztetésre szükség, mert nem minden volt teljesen úgy, ahogy lennie kellett, meg tegnap este szembesültünk csak azzal, hogy elfelejtettünk valamit kérni. De szerencsére megoldottak mindent. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel a céggel, nagyon szépen és nagyon korrekten dolgoztak. Ritka már az ilyen, de ők tényleg itt voltak, amikorra mondták, úgy csinálták, ahogy kértük. Nem kellett senkit hívogatni, figyelni, keresni százszor. Ha sor kerül a hátsó udvarra is, vagy bármi hasonló dologra (van még tennivaló, csak pénzkérdés minden)y akkor is őket fogjuk keresni. 

Egyszer majd gondolom a rengeteg portól is megszabadulunk, ami most mindent beterített. 🙂

Kedd

 "Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak. Nagy bánata van a cinegemadárnak. 

Szeretne elmenni, ő is útra kelni, de cipőt az árva sehol sem tud venni. " 

Ez a vers jutott ma eszembe többször is, amikor a hideg szélben álltam. Igen, megterhelő volt az a hőkupolás időszak, embert próbáló hőséggel, de nekem fázni még mindig sokkal rosszabb. Pedig nekem is voltak ezen a nyáron nehéz napjaim. Na mindegy, ezzel kell most megbarátkozni, ez lesz hónapokon keresztül. 

Kicsit bánom egyébként, hogy tegnap nem mentem orvoshoz, mert ugyan nem vagyok kifejezetten betegnek mondható, de teljesen egészséges sem. Most meg már megy a kolléganőm szabira csütörtöktől, majd csak kedden jön legközelebb, így nekem menni kell. Mindegy, megígértem magamnak, hogy ha elsejéig nem leszek makkegészséges, akkor elsején megyek dokihoz. 

A térkövezés lassan kész lesz, vannak még javítanivalók is, meg a ház fala mellett vágni kell (természetesen egy egyenes fal sem volt), de talán holnap meglesz minden.