Vasárnap

 Olyan nap volt ez, amikor nagyon a lakást sem kellett elhagyni. Egész nap esett, és fújt a szél. Jó, azt tudom én is, hogy az eső kell, de a szél és a hideg nem lett volna muszáj mellé, nyugodtan eshetett volna úgy is, hogy közben van legalább húsz fok. 

Mindegy végülis, nem volt halaszthatatlan kültéri programunk. Végre kipróbáltam az új kárpit tisztítót, amit múlt héten vettünk a lidlben. Nagyon meg vagyok vele elégedve, szépen ki tudtam vele takarítani a kanapémból a foltokat, és még úgy is egész gyorsan száradt, hogy ablakot nem tudtam nyitni. Szeretni fogom szerintem. És az is tök jó, hogy nem egy batár méretű gép, könnyen el is fér. 

Megcsináltam a szokásos házimunkákat is. Menet közben elvitázgattunk a mindenféle terveinkről. Általában az utazások terén nagy egyetértés, és gyors döntések születnek nálunk, minden más elég nyögvenyelős. De nincs ezekből gond , előbb -utóbb minden megvalósul majd. 

Utolsó meccsnap

 Nem csak ebben a szezonban, hanem várhatóan hosszabb időre (vagy ki tudja meddig).Már tavaly is úgy volt, hogy nem lesz új bérlet, mert nagyon sok pénz egy évben, amit erre költünk. Aztán mégis lett, de azt hiszem, mindannyian megbántuk, mert ez a ráadás év már nagyon nem azt adta vissza, amit beletettünk mindannyian. Itt nem arról van szó, hogy nem lettünk az idén bajnokok, hiszen ez egy várható esemény volt, hogy egyszer megtörténik, sokkal nagyobb és komolyabb csapatokkal is előfordul. Sokkal inkább befolyásolta, hogy az év (fociév) szinte száz százalékban fáztunk a meccseken, hogy már semmilyen téren nem éreztük azt, hogy valóban számítana bármit is bárkinek, hogy akármit is félretéve ott vagyunk a lelátón. Nem kell ehhez az érzéshez sok egy szurkolónak, elég, ha azt érzi, hogy mindenki, aki a pályán van, pont annyira küzd, mint amennyire egy szurkoló tenné, ha ott lenne. 

Az utolsó meccs egyébként nagyjából olyan volt, mint az egész szezon. Voltak borzasztó percek, voltak unalmas időszakok, és voltak gólok, amik kicsit visszaadtak a reményből. 

Biztosan furcsa lesz majd, amikor kezdődik a bajnokság, hogy nem kell minden egyéb program esetén figyelni, hogy lesz e aznap meccs, vagy nem, és hogy nem indulunk majd a helyszínre, de majd lesz más. 

Délelőtt fodrásznál voltam, szerencsére pont akkor nem esett, így oda -visssza csak a szatyorban volt az esernyő. 

Patrik is volt ma itthon, együtt ebédeltünk, aztán ő ment a barátai szülinapját ünnepelni, mi meg ugye a meccsre. 

Nincs könyves péntek

Egész egyszerűen azért, mert nem olvastam el a héten, amit elkezdtem. Majd talán a jövő héten már végzek vele. 

Az már reggel jó hír volt, hogy ma péntek van végre. Nem volt könnyű felkelni, és nem volt könnyű kitartani sem addig, amíg haza lehetett indulni, de így lett.

Délután voltam megcsináltni a körmeimet, meg vásárolni, és nagyjából ennyi volt a nap. 

Csütörtök

 Frontok jönnek -mennek egész héten. Rég nem éreztem már meg ennyire ezeket, mint most. Azt nem tudom, hogy azért van egész héten ilyen furcsa hangulatom, lett ezek befolyásolják, vagy azért érzem meg ennyire a frontokat, mert amúgy sincs túl jó kedvem. A végeredmény szempontjából mindegy, de mégsem. 

Ez a tavasz sehogy sem tud igazán kibontakozni, pár igazi jó nap volt csak, a többi meg ilyen felejthető. Pedig egyébként mennyivel jobbak az olyan napok, amikor jó idő van, süt a nap, mint ezek a szeles, borús napok. Persze, én is tudom, hogy mindenki várja a kiadós esőt, mint a messiást, de általában az van, hogy ha esik is, utána hetekig fúj a szél. 

Amúgy tényleg, tegnap is néztem a sajtótájékoztatót, ahol szó volt az aszályról, meg a vízgazdálkodásról, és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg miért nem foglalkoztak ezzel többet, jobban azok, akikre ez bízva volt? Nekem ez ilyen magyar "betegségnek" tűnik, hogy sosem (vagy nagyon kevesen és nagyon ritkán) foglalkozunk eleget azzal, hogy előre gondolkodjunk, megelőzve a kritikus helyzeteket, hanem inkább utólag kapkodunk. Pedig tegnap is elmondta az a vízügyi szakember, hogy bánnak megoldások, és lehet másképp csinálni. De akkor miért nem? Mint ahogy azt sem értem, hogy pl már húsz évvel ezelőtt is láttam Győr környékén nagyon sok nagy területű földeken öntözőrendszereket, vajon ebbe az irányba miért nem mentek el többen, akár valami olyan megoldással is, hogy az esővizet dolgozzák vissza öntözésre. Ezek biztosan borzasztóan költséges beruházások, de én mindig úgy gondolkodtam, hogy ami hosszú távon szolgál engem, vagy a megélhetésemet, abba érdemes befektetni. De persze, tök laikus vagyok a témában, és lehet, hogy simán csak könnyen kibicelek. 

Szerda

 Ez ma nekem nagyon szenvedős nap volt. Nem tudom, hogy fogjam az időjárásra, vagy a hidegfront nélkül is ilyen lett volna, de nagyon nyűgös voltam egész nap. Kb úgy, mint amikor legjobb lenne az ágyból ki sem kelni, mert úgysem jó semmi. Álmos is voltam egész nap, kedvem sem volt semmihez, így aztán borzasztó lassan telt a munkaidő.

Itthon egy fokkal azért jobb volt, de messze volt attól, amivel elégedett lennék. 

Na de nem lehet mindig minden jó. 

Kedd

 Ma tök jó rövid napom volt a munkahelyen, mert már fél egykor indultam haza. Időpontom volt délután a nőgyógyászatra, így volt időm itthon még lezuhanyozni és kényelmesen elkészülni. 

A doktornő tüneményes volt, nagyon meg voltam vele elégedve. Minden kérdésemre türelmesen válaszolt, megvizsgált, megcsinálta a szűrést. Kaptam egy pár beutalót vizsgálatokra, ha ezek meglesznek, az eredményektől függően beszélünk majd a hormonpótlási lehetőségekről, és majd eldöntöm, melyiket szeretném. Így, egy év után azért nem olyan irányba ment mégsem a gyógynövényes támogatás, ahogy az elején indult, és most a doktornő azt mondta, hogy a mindenféle tünet, ami zavar engem még bármeddig is eltarthat. Még ezen van időm gondolkodni, olvasgatni a témában, de nem zárkózom el ettől.

Éjszaka borzasztó rosszul aludtam, egy szörnyű álomból felébredve alig tudtam visszaaludni, aztán reggel meg alig bírtam felkelni. Remélem ma azért már jobban megy majd ez az alvás dolog. 

Hétfő

 Ma reggel megint dolgozni kellett menni, és természetesen ott minden ugyanolyan volt, mint mindig. Vannak néha apró változások, de ezek nagyon ritkán tartósak csak. Mindig próbálkozom valamivel, amitől élhető lesz az életemnek ez a része is. Hol jobban megy, hol kevésbé. 

De ez egyébként is így van minden mással is. Van egy csomó minden, amit tervezgetek, utánanézek, aztán végül mégsem lesz belőle semmi. Van, amihez nincs elég kitartás bennem, van, amihez nincs elég türelmem, van, amihez nincs kedvem meggyőzni másokat. És van, amiről belátom, hogy mégsem nekem való. 

Ma született unokája az egyik gyerekkori barátunknak. Kicsit irigylem az érzés miatt, biztosan fantasztikus lehet. De majd átélem, amikor itt lesz az ideje, és már most tudom, hogy nagyon boldog leszek..