Könyves péntek

 Ilyen még nem volt a könyves péntekek történetében. Ezen a héten három könyvet is olvastam. 

Az írónőtől még semmit nem olvastam ez előtt, de biztosan nem ez volt az utolsó. Kettő este volt mindössze a fürdőkádban. Nem olyan hatalmas olvasmány, továbbra is maradok a könnyed, könnyen emészthető könyveknél. Stílusában hasonló a szürke ötven árnyalata sorozathoz, igencsak szókimondó stílusa van (prűd és finom lelkű olvasóknak emiatt nem ajánlom), de annál azért könnyedebb és szerethetőbb történet. A klimaxtól sújtott lelkemnek kifejezetten jót tett egy ilyen mindent elsöprő, mindenféle érzelmet felvonultató, szinte meseszerű világban, ahol hétköznapi gondok nemigen fordulnak elő. Szóval ha egy kis pikáns szerelmi történet feldobna, akkor válaszd ezt. 

Ettől az írónőtől több könyvet is olvastam már, biztos voltam benne, hogy ez sem fog csalódást okozni, eddig minden könyve tetszett. Ez is. A címadó mondat szó szerint is, és képletesen is értendő, egészen bizarr és érdekes történetek kerekednek ki belőle a két főszereplő életében. Egy darabig a két élettörténet külön -külön zajlik, de aztán a végére az a cipő mégis közös lesz akkor is, ha egyébként egyáltalán nem igaz ez. Érdekesen vezeti végig a látszólag kis könnyed sztorin keresztül azt, hogy mi mindenre van hatással, ha tényleg egyszercsak egy teljesen másfajta életben találjuk magunkat. Ez is tetszett, és ezt bárkinek ajánlom. 

Ez pedig egy gyönyörű és fájdalmas szerelmi történet, két nem mindennapi fiatalról, akik "véletlenül" találkoznak össze. Nagyon komoly érzelmi hullámvasút, rengeteg költészet, fájdalmas családi események, és aztán egy egyáltalán nem egyszerű közös jelen, amiből nem biztos, hogy lesz jövő. Az írónő a legfájdalmasabb érzelmeket is olyan szépen írja le, hogy volt, amit többször is elolvastam ezek közül. Szóval, én ezt is ajánlom mindenkinek. 

Csütörtök

 Hajnalban mentünk ma dolgozni, négy és fél órát aludtam. Az ilyen hajnali ébredések nehezen mennek, de általában hisz perc alatt azért már magamhoz térek. Hát most nem sikerült ez egész nap, nagyon álmos és nagyon nyomi voltam. 

Pedig amúgy jó nap volt, jókat beszélgettünk a kollégákkal, amíg a főnökség és pár kiválasztott ember elmentek egy rendezvényre. Lehettem volna én is ott, a saját döntésem volt, hogy maradtam dolgozni. Nem is bántam meg egy percre sem. 

Délután pihentem, aludtam is egy kicsit a kanapén. 

Aztán este összetörtem egy üveg sört a spájzban, úgyhogy volt mit takarítani. 

Kupaszerda

 Ha megkérdezitek, hogy bánom e, hogy ma itthonról néztük a meccset, és nem mentünk hajnalban dolgozni, hogy aztán kapkodva összekészüljünk, és legalább másfél órán keresztül tegyük meg az egyébként ötven perces utat, akkor határozottan az a válaszom, hogy igen. Nem csak azért, mert láthattunk volna egy négy gólos győzelmet, hanem mert élőben láthattuk volna ezt is. 

Még a tévén keresztül is megkönnyeztem, amikor pályára lépett ez a 16 éves fiú. Akkora üdvrivalgást kapott, hogy öröm volt hallani. Az ilyen pillanatok örökre beégnek mindenkibe. 

Egyébként azért nem mentünk, mert nem volt kedvünk kapkodni, meg fázni, meg ilyenek. Mostanában kicsit lusták vagyunk, kicsit mindenkinek rossz kedve van, de senki nem is vallja be magáról, hogy valami baja van, még akkor sem, ha kérdezik. Na de majd csak lesz ez jobb is. 

Kedd

 Ma reggel úgy indultam dolgozni, hogy egy kicsit elkezdett a hó esni. Szerencsére épp csak ilyen nagyon apró, és épp csak pár percig tartott.  Hideg is volt megint, olyan, ami már napok óta nem, és én a hétvégi napsütéses időt már biztató jelnek tekintettem. Na mindegy, a tél nyert, marad még, nincs mit tenni. 

A hangulatomnak sem, és a közérzetemnek sem tett jót a hideg, egész nap hol itt fájt a hol ott, semmi nem volt jó. Pedig egyébként nemrég konstatáltam magamban, hogy dacára minden változásnak, még talán sosem mondhattam el magamról, hogy ilyen jól vagyok, mint az elmúlt évben. Szóval azért nem kéne ezt elrontani már. 

A nap csúcspontja ma is a kádban olvasás lesz. 

Kezdődik

 Minden a szokásos. A hétkezdés is, természetesen. Tényleg milyen jó lenne egyszer úgy ébredni hétfő reggel, hogy onnantól kezdve egész életemben azt csinálom, amihez kedvem van. Ha most újrakezdeném az életemet, biztosan valami olyan hivatást választanék magamnak, ami nem helyhez kötött. A mostanra megszerzett élettapasztalatommal felvértezve győzném meg magam arról, hogy mennyivel másabb életem lehetne. Nem cserélném el az eddigieket semmi pénzért sem, de hálás lennék egy másfajta jövőért. 

Nem tudok mit írni ma sem, mert nem történt semmi érdekes. 

Vasárnap

 Ma olyan szépen sütött a nap, hogy egesz nap azt sajnáltam, hogy itthon vagyunk, és nem mentünk el valahova. 

Bánatomban feláldoztam magam a házimunka oltárán, és megcsináltam egy csomó mindent, amit általában minden héten ugyanígy megcsinálok. Jó, volt azért amit most extraként bevállaltam a konyhában. Ez úgy nagyjából le is foglalta a délutánomat. Utána meg azon bánkódtam, hogy mindjárt vége is a hétvégének, és kezdődnek megint a semmit sem erő hétköznapok. 

Erik hazaért már ebédre, úgyhogy ma már nem hárman ebédeltünk. 

Meccsnap

 Nem is csak egy sima meccs, hanem a Derbi napja. Ami a meccsek meccse, mindennél fontosabb. Ezt a meccset mindenki meg akarja nyerni. Erik nincs itthon a hétvégén, egy barátjának a szülinapját ünneplik, így ő kihagyta ezt a meccset. Gondolom azért kicsit bánja, mert nyertünk, három gólt is szereztünk, a Dózsa még egyet sem. Az első félidő lehengerlő volt, az a fajta, ami miatt meccsre járunk. A második félidő már kevésbé volt élvezetes, de nem múlt rajta semmi már. 

Egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha valamikor majd úgy lesz, hogy ketten maradunk. Már így is, hogy csak hárman vagyunk itthon tök furcsa minden. Pedig hát Erik sem csap itthon nagy zajt, vagy ilyesmi, mégis tök más így.