Dius gondol... mit is?
Szándékosan választottam most olyan könyvet, ami inkább a nyálas semmiség kategória, mint komoly irodalmi értéket képviselő regény. Arra tökéletes, hogy jól kikapcsolja az embert, bár ebből a műfajból sem kiemelkedő.
Az írónő stílusa tetszik, a szereplők kicsit furák, mert egyetemisták, mégis olyan életet élnek, mint egy középkorú pár. A konfliktusaik is kissé eltúlzottak.
De jól szórakoztam vele, és még van pár rész a sorozatból.
Érzésre legalábbis. Ugye tegnap este a prágai Vaclav Havel repülőtérről posztoltam, este tizenegykor landoltunk Budapesten. Hála istennek, hogy elérhető a city break parkoló ilyen földi halandóknak is, mint mi, mert ennek köszönhetően egy óra múlva már itthon voltunk. Na de az akkor is már éjfél volt...és még akkor villámgyorsan kipakoltunk a hátizsákból, amíg mindenki végzett a fürdéssel, addig megcsináltam a szendvicseket a mai munkába menéshez. Fél kettőkor kerültem ágyba, és négy negyvenkor kelni kellett. A mi fit alkalmazás be is jegyezte, hogy az alvásminőségem rossz volt. Inkább csak rövid, szerintem.
Muszáj volt korán menni, mert délután időpontunk volt Erikkel a fogorvoshoz. Amikor ezt az időpontot megbeszéltük, kicsit benéztem, hogy mikor is érkezünk haza Prágából, simán az vizionáltam, hogy délután jövünk haza. Pedig egyébként tudtam, hogy nem (csak nem sejtettem). Mindegy, tudom magamról, hogy néha belebakizok az ilyenekbe..
A munka természetesen nem esett jól, a kevés alvás miatt duplán nem.
A fogorvosnál minden rendben volt, készen van a másik nagy tömésem is. Már csak egy kicsi van, meg a fogkőleszedés, és azzal az összes saját fogam rendben lesz.
Mire onnan hazaértünk, már szédültem néha a fáradtságtól, de még volt ma egy Fradi meccs is, amit nézni kellett legalább a tévében. Szerencsére ma jó meccs volt, meg is nyertek, így holnap a mi csapatunkat sorsolják majd a legjobb 8 között az Európa Ligában.
Most már este tíz óra, úgy érzem magam, mint aki még soha életében nem tudott aludni. De mindjárt már az következik
Ma fordul a kocka, és úgy lesz, hogy ma reggel még itt ébredtünk, de már nem itt fekszünk le majd, hanem otthon. Igaz, az már holnap lesz, amikor ágyba kerülök, de ez részletkérdés.
11-kor kellett elhagyni a szállást, addig még mindenki összepakolt, telefont töltött, kávéztunk, reggeliztünk. A repülőnk csak este tízkor indul, így ma még bőven volt időnk a város olyan részeit is felfedezni, ahol még nem jártunk az elmúlt napokban. Szerencsére tök jó idő volt, sütött a nap is. Jártunk mindenféle hatalmas emelkedős részeken, volt, ahol alig bírtam már felmenni, de végül csak megcsináltam.
Ebédeltünk, kávéztunk, söröztünk több helyen is, de azért már öt óra körül eléggé megviseltek voltunk, addigra jól esett volna már kicsit kényelmesebben ülni, vagy épp csak elnyújtózni egy kicsit. Ehelyett még egy utolsó vendéglátóegységbe is betértünk, de igazából már senki nem nagyon kért semmit. Onnan busszal jöttünk a repülőtérre, ami jó hosszú út volt (mondjuk időnk éppen pont volt).
A tömegközlekedés egyébként egészen kiváló, bőven lenne mit tanulni nekünk, magyaroknak is. A buszon, villamoson is lehet jegyet venni (nem feláras), és nagyon sűrűn járnak egymás után. A belvárosban csak villamosok járnak, buszokat ott nem láttunk, a troli is csak a közelébe jön a belvárosnak. És metró is van több vonalon is közlekedik.
Sokkal kellemesebb hely, mint ahogy én azt képzeltem, örülök, hogy itt is voltunk.
Ma kb ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk a sétát. Jó, nem teljesen, mert ugye a kiindulási pont ugyanott volt. Ma felsétáltunk a várhoz. Ami azért szó szerint meredek vállalkozás volt, és elég szívdobogtató érzés volt feljutni odáig. Szó szerint is, és átvitt értelemben is. De megérte a megemelkedett pulzusszámot, és az elfáradt lábakat is, mert lenyűgöző volt odafent.
Nagy szerencsénk volt, láttuk a déli őrségváltást a Mátyás kapunál. Ilyet sem láttam még sohasem (hasonlót sem élőben), úgyhogy ez is nagy élmény volt.
Ma is nagyon finom ebédet ettünk, egy nagyon kellemes helyen. Egyébként tök érdekes, hogy itt a sörözők és éttermek kilencven százaléka olyan, ahová nem lehet teljesen belátni. Az csak ilyen saját következetés, hogy talán azért, hogy sem az utca embere ne azt bámulja ki mit eszik/iszik, sem az, aki bent ül, ne foglalkozzon azzal, hogy mi van odakint. Bármi is az ok, mindegyik helynek ettől olyan kis meghitt, otthonos hangulata van. Ma is elfogyasztottunk így öten pár liter sört, na de azt itt ki számolja?
Jártunk Prága legszűkebb utcájában, ahol lámpa irányítja, hogy le tud e menni az ember.
És tényleg azt érzem most, hogy annak ellenére, hogy leszakad a lábam, mert ma is mentünk huszonötezer lépést, és még azért a holnapi nap is itt lesz (este repülünk haza), hogy elképzelhető, hogy még visszajövünk egyszer, mert itt is jó lenni.
Na azt az első prágai éjszakát még fogjuk emlegetni majd sokáig, és jókat fogunk nevetni sok év múlva is azon, hogy éjfél körül, amikor már a sokadik próbálkozásom volt sikertelen azzal kapcsolatban, hogy el tudjak aludni (nagyon puha a matrac, és nagyon kényelmetlen a párna is), egyszercsak "besüppedt" alattam a matrac egy érdekes hang kíséretében. A röhögéstől alig bírtam megszólalni Balázsnak, és biztos tök mókás látványt nyújtottunk, ahogy én tartom a matracot, közben a könnyeim potyognak már a nevetéstől, ő meg az ágyrácsot próbálja visszaigazítani. Második próbálkozásra sikerült csak, de az már kitartott szerencsére.
Pár órát azért sikerült aludni, de reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, hogy ó, hála az égnek, végre reggel van. Akkor még esett az eső, kicsit aggódtam is, hogy jajj, ki akar megint esernyővel mászkálni, de szerencsére nyolckor már nyoma sem volt ennek.
Ma csak gyalogos kiránduláson voltunk, de egészen komoly lépésszámot produkáltunk, kora délután az első kör után 14000 lépés volt, most estére 22000-el zártunk.
Megnéztük természetesen a Vencel teret (de ez épp felújítás alatt van), az Orlojt, átsétáltunk a Károlyi hídon, megnéztük a Lennon falat, a Kafka mozgó szobrot. Nagyon finom kacsát ettünk ebédre knédlivel és párolt káposztával, voltunk két nagyon régi, és nagyon tradicionális sörözőben. A második helyen még a harmónikás is zenélt nekünk, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, magyarul énekelte, hogy "az a szép, akinek a szeme kék.", illetve az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Az Arany tigris nevű sörözőben járt már Hrabal, Clinton és Merkel is, és még rengeteg ismert ember látogatása van megörökítve a falakat díszítő fotókon.
Az U Fleku pedig egy hatalmas múlttal rendelkező söröző, ahol főzik is a sört, nem csak mérik. 1499 óta foglalkoznak ezzel, egészen elképesztő történelmük van már.
De igazából az egész város egy élő történelemkönyv. Bámulatos, hogy mennyire szépen megőrizték a történelmüket, milyen gondossággal vigyáznak ezekre, és milyen gond nélkül fér el egymás mellett ez a rengeteg, nagyon régi szobor, műalkotás, és a modern világ.
Azt gondoltam még tegnap, érkezés után is, hogy hát azért Prága nem feltétlenül lesz a nekem tetsző hely, de abszolút az. És ma sem hagytam ki a sörözést sem.
Ez a mai nem egy megszokott vasárnap, mert már megint az van, hogy nem ugyanott vagyunk már, ahol ma reggel ébredtünk.
Ez még Patrik karácsonyi ajándéka, családi prágai utazás. Ő már járt itt barátokkal, mi még csak most először.
Alig ideértünk, elkezdett esni az eső, de Máltán is így kezdődött, és végül tök jó utazás lett belőle, így lesz ez most is biztosan.
Ma még nem sok mindent láttunk, de voltunk már sörözni. Még én is sört ittam, hogy nézne már az ki, hogy pont itt nem azt kérek én is. Na nem lesz ebből rendszer, de nem volt rossz. Egy közös emléknek meg mindenképpen jó.
Rögtön azután, hogy elmesélem, hogy csak annyiban volt más ez a mai nap egy átlagos szombattól, hogy voltam fodrásznál, majd teszek fel egy kérdést is.
Szóval legelőször is alaposan kialudtam magam ma éjjel. Tegnap este már szédültem az álmosságtól mire lefeküdtem végre, és akkor még ráadásul megjelent a szobában egy légy is, ami halálra idegesített, és tök nehezen aludtam el miatta. De aztán amikor sikerült, akkor igazán jó volt, bepótoltam a heti lemaradást.
Délelőtt elindítottam a mosást, megcsináltam a gyrost, aztán fél tizenkettőre mentem fodrászhoz. Csak festette a hajamat, nem engedtem most vágni belőle, meglátjuk meddig bírom most.
Megvártak az ebéddel, így nem kellett egyedül ennem. Délután befejeztem a mosást, végre kitakarítottam a hűtőt kívül -belül. Kicsit tovább tartott, mint gondoltam, úgyhogy a ruhák elpakolása jól eltolódott, de meglett az is.
Na és akkor a kérdés. Nemsokára megérkezik a 6000. poszt. Mit gondoltok, mikor?
