Viva Espana

 Egy nagyon rövid, mindössze másfél órás alvás után fél egy körül keltünk, hogy aztán egy órával később elinduljunk a repülőtérre. Sosem merünk kockáztatni, és kevesebb időt ráhagyni, még az éjszaka közepén sem. 5:15-kor indultunk Allicanteba. 

Ha jól emlékszem, valamikor tavasszal foglaltuk le, ez az alkalom is szülinaphoz kötődik, most épp Balázs az, aki nem is akármilyen szülinapot ünnepel (majd hétfőn). Az eredeti tervünk az volt a fiúkkal, hogy teljesen titokban megszervezzük, és csak előtte este fogja megtudni, de közben ő is elkezdett szervezkedni, így kénytelenek voltunk beavatni, és egyeztetni a célokat. Rosszul nem járt senki ezzel sem. 

Reggel fél kilenc után pár perccel már meg is érkeztünk Allicanteba, ahonnan még busszal jöttünk Torreviejába, ahol a szállásunk van. Az érkezésünkkor még furcsán borús, felhős idő volt, de aztán kisütött a nap. 

Rengeteget sétáltunk ma, ettünk pár helyen, nézelődtünk. Igazából végtelen hosszúságúnak tűnt így, hogy gyakorlatilag éjfélkor kezdődött a nap, és most, háromnegyed kilenckor még épp csak visszaértünk a vacsorázásból, és a mai utolsó sétából. Ami azt illeti, most már eléggé fáradt is vagyok, de minden perc megérte a mai napból. 

Könyves és körmös csütörtök

 Rendhagyó módon ezen a héten átkerült a könyves nap csütörtökre, amire jó okom van. 

Holnap meg is mutatom majd, hogy hol is vagyunk. 

A múlt héten olvasott sorozat harmadik része ez a könyv. Nagyon beteg abból a szempontból, hogy az ilyen kapcsolatot csak egy nagyon szűk réteg képes elfogadni. Én is abszolút azok közé tartozom, akiknek ez nagyon meredek, és emiatt voltak is ellenérzéseim olvasás közben. De aztán annyira az került fókuszba, hogy ki milyen érzelmi mélységekbe kerül, hogy ez szépen el is vitt magával, és a legvégén már egészen természetesnek tűnt, ami az elején még nagyon gáz volt. Hatalmas adag nyitottság és liberális gondolkodás szükséges az olvasáshoz, de ha ez megvan, akkor tetszeni fog. 

És akkor a ma készült körmeim:

Jobb kéz 

Bal kéz 

Szerda

 Ma már egyáltalán nem volt kedvem menni dolgozni, mostanra már csak arra gondolok, ami majd pénteken már valóság lesz. Végülis azért dolgozunk minden nap, hogy az ilyen élményeket meg tudjuk valósítani.

Ma volt a heti projekt meetingünk. Szeretem ezeket, mindig érdekes, még akkor is, ha több a feladat utána jóval. Ma azért volt egy megrázó kezdés. Nem írom le a részleteket, de meglepő volt az is, ami elhangzott, és az is, ahogy elhangzott. Nagyon régen nem hallottam már olyat, hogy valaki képes volt nagyon kulturáltan, mégis nagyon határozottan elmondani a problémáit, és helyre tenni azokat, akik a problémát okozták. 

Délután végre megérkezett Patrik barátja, és kiszedte azt a gyökeret. Nem volt könnyű dolga,  mindenféle szerszámot és erőt bevetett, de végül ő győzött. 

Szerintem

 Már megint azon gondolkodom, hogy jövőre változtatom kell ezen a blogolás dolgon. Annyira semmitmondó és egyforma napjaim vannak, amiről nem lehet érdemben mit mondani. .

A lehetséges verziók, amiken gondolkodom: 

- akkor írok, ha valahová utazunk, vagy valami programunk van, amit érdemes megörökíteni 

- megpróbálok bizonyos témákról írni adott napokon (mint a könyves péntek), de félő, hogy nincs már ekkora fantáziám 

Lehetne még az is, hogy nem magamról, vagy a saját életemről írok, de egy úgynevezett véleményblog, vagy szemlézés nem feltétlenül az én világom. 

Még van időm kigondolni az irányt, de azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy valamilyen módon változni és változtatni kell. 

Közben ma megvolt az éves audit, sikerrel zártuk, pedig minden idők leghosszabb és legalaposabb auditja volt. Egészen érdekes megfigyelni ilyenkor, hogy ki hogy áll hozzá előtte, közben. Ilyenkor nagyon látszik, hogy kinek van magabiztos tudása, kik azok, akik csak lavíroznak, és kik azok, akik még azt sem nagyon. Egészen komoly tanulmányt lehetne írni erről. 

Így is érzem

 

Tegnap éjjel nem döntöttem negatív rekordot az elmúlt hét alvásidejével kapcsolatban, de azzal mindenképpen, hogy milyen nehezen sikerült elaludni. Pedig már volt egy egész jónak tűnő rutinom erre. Nem olyan,ami követendő, mert ez az applikáció is mindig figyelmeztet, hogy korábban kéne elaludni, de önmagamhoz viszonyítva elég jó volt. De most már elbizonytalanodtam. De lehet, hogy tegnap csak nem fáradtam el eléggé. 

Ma a rémes alvásomnak köszönhetően azért nem vagyok valami fitt, úgyhogy talán ma éjszaka sikerül majd újra jót aludni. 

Holnap lesz az éves audit bent, ami minden évben maga az őrület, és mindannyian a pokol legmélyebb bugyraiba kerülünk, ha valami balul sikerül, így ma már szinten tartották bennünk a rettegést, és még az utolsó simításokat is el kellett végezni. Reggel majd még ráerősítünk biztos. Nem tudom hanyadik alkalommal csináljuk már, de minden évben ugyanaz a para van körülötte, mint először. Nem baj, ezen is túl leszünk majd. 

Vasárnap

 Én nem tudom amúgy, hogy ez csak mifelénk van így, vagy máshol is, de azt már sokadszorra tapasztaljuk meg, hogy bármilyen munkára is szeretnénk találni valakit, nagyon sok kört kell futni hozzá, hogy aztán valaki tényleg meg is csinálja. Most ez amúgy elég igazságtalan módon pont annak kapcsán jutott eszembe, hogy megkértem pénteken Patrik egyik barátját, hogy jöjjön már el a Stihl fűrésszel, és próbálja meg kivágni azt a fa gyökeret, ami már két munkás brigád után is még mindig itt van a földben. Meg is beszéltük, hogy vasárnap reggel jön, de aztán reggel írt, hogy inkább hétfő vagy kedd délután jönne, mert tegnap sokáig dolgozott (tudom, mert Patrik este hétig várt rá, aztán feladta), ma mégsem fér bele. Semmi gond, róla történetesen tudom, hogy nem fog átverni. 

De pl favágásra (hasogatás, darabolás) már többen is megígérték, hogy ekkor és ekkor jönnek, és már persze azóta kerestem is őket, újabb időpontot ígértek, amit újfent nem tartottak be. Szóval gondolom, hogy akkor mégsem úgy van, ahogy eredetileg állították, hogy ó, bármit megcsinálnak, mert minden forint jól jön. 

Én meg kevés dolgot utálok jobban, mint amikor hülyének néznek. 

Ma a nap nagy részében hárman voltunk csak itthon. Délelőtt Balázs nézte a végtelen hosszúságú Forma 1 futamot, én megcsináltam az ebédet, mostam egy adag ruhát, meg persze közben folyamatosan gyártottam magamnak a mindenféle feladatot fejben. Ebéd után kitakarítottam a fürdőt, végre kiselejteztem a mosdó alatti tároló dobozt. Aztán elmentünk az Etele plázábay Balázsnak volt időpontja szemvizsgálatra. Ha már ott voltunk, Roli vett magának egy szabadidő nadrágot, Balázs egy átmeneti kabátot. Én is megnéztem pár dolgot, de nekem annyira nem tetszett meg semmi. Még megnéztem a libriben, hátha megérkezett már a könyv, aminek a megjelenésére várok, de nem jártam szerencsével.

Hazafelé kerülővel jöttünk, kicsit kirándultunk ebben a gyönyörű őszi napsütésben. Már vannak helyenként igazi ősz színű fák. 

Itthon még gyorsan felmostam, aztán megérkezett Erik is, és pillanatok alatt este lett, és vége is a hétvégének. 

Szombat

 Ma megint úgy jártam, hogy egy csomó mindent elterveztem, és aztán a felét sem csináltam meg végül. Semmi nem tragédia, hogy elmaradt, csak ez már a sokadik ilyen alkalom volt.

Volt itthon ma Patrik is, de csak négyesben ebédeltünk, mert Erik viszont nincs itthon a hétvégén. Balázs is dolgozott ma, úgyhogy délelőtt még ketten voltunk Rolival. 

Valamelyik nap láttam a héten, hogy ma van Balatonlellén a Murci fesztivál, és az egyik táskahorgolós lány is megy. Akkor még úgy volt, hogy Balázs vasárnap dolgozik, és volt olyan tervem, hogy rábeszélem arra, hogy menjünk el. Aztán egy táska árát otthagytam a gyógyszertárban a héten, meg még az is változott, hogy Balázs mikor dolgozik. Pedig amúgy tökéletes idő lett volna ehhez a programhoz. Na majd legközelebb.