Újra itthon

 Ma kb olyankor keltünk, mintha reggeles műszakba mennénk dolgozni. Szerencsére nem oda mentünk, bár az sem volt kellemesebb érzés, hogy a hazafelé tartó repülőhöz megyünk. Torreviejából busszal mentünk Allicantéba. Tök jó kis járat ez, nem áll meg sehol máshol, csak a repülőtéren, körülbelül háromnegyed óra alatt ott voltunk. 

Az allicentei repülőtérről legendákat hallottunk és láttunk már, legalábbis azzal a repülőtársasággal kapcsolatban, amelyikkel mi is jöttünk haza. A legendákat mi sem fogjuk megcáfolni, még sosem volt ilyen nehézkes egyetlen beszállásunk sem, mint ez a mai. Ötből hárman voltunk táskaellenőrzésen, Erik kétszer is. Nagyon sok embert büntettek meg. A mi hátizsákjaink befértek a keretbe. Mindegy is, úgy tekintem ezt is most már, mint egy epizód az életünkben, ami majd bekerül a családi legendáriumba. 

Egy órás késéssel indultunk haza, nem is nagyon tudott behozni ebből semmit. Azért mire hazaértünk, már nem volt őszinte a mosolyunk. A hűvös idő és az itthoni hűvös lakás sem adott okot a derűre. 

Balázs igazi szülinapi ajándéka is megérkezett ma, mire hazaértünk. Igazán praktikus ajándékot kapott, mert megvettük neki a hűtőt, amit hónapok óta nézeget már, csak sokallotta az árát. Örült neki, még úgy is, hogy a garázsban várta, és még fel is kellett vinni a lakásba.

A délután hátralévő részében még elvittük Eriket és Patrikot Kelenföldre, aztán gyorsan megvettem ami holnapra kell. Roli és Balázs felhozták a hűtőt, beüzemelték. Közben kipakoltam a táskáinkat, elindítottam egy adag mosást, tettem -vettem. Pillanatok alatt este lett, és már a holnapi munkára is készülni kell. Nem vágyom rá egy kicsit sem. 

Az utolsó nap

 Ma már csak itt helyben voltunk, afféle levezető napot tartottunk. Mondjuk ez a város is akkora, hogy még bőven lehetnénk itt pár hétig, mire mindent fel tudnánk itt is fedezni, de azért sok mindent láttunk, sokfelé és sokat sétáltunk, sok helyen ettünk -ittunk. 

Ma egy tök jó helyen ebédeltünk, és itt aztán nekem is nagyon ízlett minden, degeszre jól laktam. Egyre kevésbé szokásom az ételeket lefényképezni, de ma még ez is eszembe jutott, és így meg is tudom mutatni mit ettem (igaz, már egy ilyen kis tekercset megettem, mire eszembe jutott..

Délután strandon is voltunk, ami elég szemtelen kijelentés október 13-án, én is tudom, és magamban én is úgy gondolok erre, hogy micsoda mázlista mindenki, akinek ilyenek a mindennapjai. Jó, én csak épphogy a lábamat tettem bele a tengerbe, mert a múlt heti vihar azért lehűtötte, de az is valami. 

Este még elmentünk sörözni -sangriázni, meg churrost enni, sétáltunk egy utolsót a tengerparti sétányon, és aztán visszajöttünk a szállásunkra összepakolni. Holnap még itt ébredünk reggel, de már otthon fekszünk le aludni. 

Nagyon jól éreztük magunkat, bármikor visszajövünk. 

Murcia és 50

 Ma volt az utolsó napja annak, hogy a kocsi még nálunk volt, így mára még terveztünk egy kirándulásra. 

l

Kicsit rövidebb lett az eredetileg tervezettnél, de nem gond, mert egészen biztosan nem most vagyunk itt utoljára, így lesz még alkalmunk bepótolni, ami most kimaradt. Murciaba mentünk, ami egy tőlünk kb egy órányi távolságra van. Ez is egy különlegesen szép nagyváros, egy nagyon kis szegletét láttuk csak abban a pár órában, amíg ott voltunk, de csodás volt minden ott töltött perc. 

Amikor visszaértünk Torreviejába, Balázs és Patrik visszavitték a kocsit, mi meg Rolival elrobogtunk tortáért, hiszen mégiscsak a mai nap legfontosabb eseménye az volt, hogy Balázs éppen ma lett 50 éves. Azt már korábban kifigyeltük, hogy honnan fogunk tudni beszerezni vagy egy kisebb tortát, vagy több szeletet, így célirányosan mentünk, és vettünk végül hét szelet tortát háromféle ízesítésben (öt szelet egyikből sem volt, és nem tudtuk eldönteni, kinek melyik lesz az igazi, így inkább többet vettünk). Még előkészítettük azt a meglepetést, amin tulajdonképpen szeptember eleje óta munkálkodtam már, és Roli segítségével lett teljesen kész. Az enyém volt a szervezés rész, az övé a kivitelezés. Az volt az eredeti terv, hogy 50 ember, az elmúlt 50 év különböző korszakaiból egy-egy rövid videós üzenet formájában kíván neki boldog születésnapot. Kellett menet közben kicsit módosítani az eredeti tervemen, mert a régi osztálytársai nekem elérhetetlenek voltak, de végül több, mint 50 ember üzenete érkezett meg, és lett belőle egy megható, emlékezetes 27 perces videó. Nagyon meghatódott, és nagyon örült neki, élmény volt látni az örömét. 

Az ünneplés után még a tengerparton is ünnepeltünk némi italozás, séta és vacsora keretében. Azt hiszem, sikerült örök emléket szerezni ezzel a nappal mindannyiunknak. 

Elche és ami még belefért

 Ma is kirándultunk egyet, ezúttal Elchében voltunk. Ide egyébként eredetileg focimeccsre is terveztünk menni, de aztán a La Liga meccs jegy árait látva végül ezt elengedtük, mert mégsem a Barcelona jött játszani, ami miatt fontos lett volna nálunk bárkinek is. De focimeccs nélkül is tökéletes volt. Megnéztük a pálma parkot, a datolya fesztivált, ebédeltünk egy venezuelai gyorsétteremben. 

Abszolút ez a világ az én helyem, itt lenne az, ami a nekem való éghajlat, mentalitás. A konyha nem feltétlenül a szívem csücske, de meg tudnék alkudni. 

Hazafelé megálltunk a rózsaszín tónál, ami valóban rózsaszín, és kb a sósnál is sósabb. 

Még be volt mára tervezve egy strandolás a helyi legnagyobb strandon, el is mentünk, de addigra feltámadt a szél, úgyhogy én már csak a parton ücsörgést vállaltam be, a bátrabbak természetesen fürödtek is a tengerben. 

És még itt mindig nem volt vége a napnak, mert még voltunk a sétányon vacsorázni, és sörözni (én sangriát és aperol spritzet ittam). 

Igazából itt meg is állhatna az idő. 

Allicante és Benidorm

 Senkit nem kellett tegnap este álomba ringatni, nagyjából 21 és fél óra ébrenlét után már szinte fájt a létezés is. Ennek megfelelően sikerült jól aludni, pedig egy elég forgalmas helyen van a szállásunk egy utcára a tengerparti sétánytól, és nem éppen olyan itt az élet esténként, mint otthon. Nagyon furcsa volt úgy ébredni reggel fél nyolckor, hogy még sötét volt, de látni a tengerparton fél órával később a napkeltét azért nagyon jó volt. 

Béreltünk autót, most nem az ittlétünk teljes idejére, hanem csak mától hétfő estig. Balázs és Patrik átvették ma, és nem sokkal később már úton is voltunk Allicantéba. Tőlünk körülbelül háromnegyed órára van. Jó nagy forgalom volt, de minket ez nem nagyon zavart, bármire van bármennyi időnk. Allicante csodaszép város, természetesen mi is megnéztük a híres főutcát, ahol olyan a kövezet, mintha hullámozna, és aztán a "gombás" utcát is. 

Itt ebédeltünk egy kis helyen, ahol utcai asztalok voltak. Kicsit kalandos volt, mert amit Erik és Balázs kinézett magának az étlapon, arra mondta, hogy nincs. Aztán választottak mást, Balázsét elfelejtette, Roli rendelésének meg az egyik része lemaradt. De ennek ellenére sem maradt rossz szájíz bennünk, ebből is lesz egy jó emlék majd. 

Innen még továbbmentünk Benidormba, ami szintén egy nagyon felkapott tengerparti nyaralóhely. Hát szó, ami szó, lenyűgöző a hatalmas, szállodáival, apartmanházaival, egymás szoros szomszédságába épült huszonakárhány emeletes nagy toronyházak mindenhol. A tengerparti strand lenyűgözően szép, és szépen rendben is van tartva. De itt kaptunk egy kisebb kultúrsokkot attól, amit láttunk. Nagyjából mindenhol angol emberek voltak, és úgy tűnt, hogy leginkább rájuk is vannak berendezkedve, mert minden vendéglátóhelyen angol meccsek mentek a kivetítőkön, elképesztő hangerővel szurkoltak mindenhol. Ahol nem, ott csak elképesztő hangerővel és tömegben ittak és karaokeztak félmeztelenül, vagy épp Flinstones családként legénybúcsút tartottak. Szóval ez a hely az, ami bár nagyon impozáns, nagyon szép, de nem nekünk való. 

Hat óra körül értünk vissza Torreviejába, itt még lementünk a partra sétálni, aztán beültünk egy helyrey ahol a fiúk ittak egy-egy sört, aztán elkezdődött a Barcelona meccs, és végül nem csak a meccset néztük végig, de közben meg is vacsoráztunk. Patrikkal churrost is ettünk, nagyon finom volt. 

Viva Espana

 Egy nagyon rövid, mindössze másfél órás alvás után fél egy körül keltünk, hogy aztán egy órával később elinduljunk a repülőtérre. Sosem merünk kockáztatni, és kevesebb időt ráhagyni, még az éjszaka közepén sem. 5:15-kor indultunk Allicanteba. 

Ha jól emlékszem, valamikor tavasszal foglaltuk le, ez az alkalom is szülinaphoz kötődik, most épp Balázs az, aki nem is akármilyen szülinapot ünnepel (majd hétfőn). Az eredeti tervünk az volt a fiúkkal, hogy teljesen titokban megszervezzük, és csak előtte este fogja megtudni, de közben ő is elkezdett szervezkedni, így kénytelenek voltunk beavatni, és egyeztetni a célokat. Rosszul nem járt senki ezzel sem. 

Reggel fél kilenc után pár perccel már meg is érkeztünk Allicanteba, ahonnan még busszal jöttünk Torreviejába, ahol a szállásunk van. Az érkezésünkkor még furcsán borús, felhős idő volt, de aztán kisütött a nap. 

Rengeteget sétáltunk ma, ettünk pár helyen, nézelődtünk. Igazából végtelen hosszúságúnak tűnt így, hogy gyakorlatilag éjfélkor kezdődött a nap, és most, háromnegyed kilenckor még épp csak visszaértünk a vacsorázásból, és a mai utolsó sétából. Ami azt illeti, most már eléggé fáradt is vagyok, de minden perc megérte a mai napból.