Hétfő

 Na azt az első prágai éjszakát még fogjuk emlegetni majd sokáig, és jókat fogunk nevetni sok év múlva is azon, hogy éjfél körül, amikor már a sokadik próbálkozásom volt sikertelen azzal kapcsolatban, hogy el tudjak aludni (nagyon puha a matrac, és nagyon kényelmetlen a párna is), egyszercsak "besüppedt" alattam a matrac egy érdekes hang kíséretében. A röhögéstől alig bírtam megszólalni Balázsnak, és biztos tök mókás látványt nyújtottunk, ahogy én tartom a matracot, közben a könnyeim potyognak már a nevetéstől, ő meg az ágyrácsot próbálja visszaigazítani. Második próbálkozásra sikerült csak, de az már kitartott szerencsére. 

Pár órát azért sikerült aludni, de reggel hatkor úgy pattantam ki az ágyból, hogy ó, hála az égnek, végre reggel van. Akkor még esett az eső, kicsit aggódtam is, hogy jajj, ki akar megint esernyővel mászkálni, de szerencsére nyolckor már nyoma sem volt ennek. 

Ma csak gyalogos kiránduláson voltunk, de egészen komoly lépésszámot produkáltunk, kora délután az első kör után 14000 lépés volt, most estére 22000-el zártunk. 

Megnéztük természetesen a Vencel teret (de ez épp felújítás alatt van), az Orlojt, átsétáltunk a Károlyi hídon, megnéztük a Lennon falat, a Kafka mozgó szobrot. Nagyon finom kacsát ettünk ebédre knédlivel és párolt káposztával, voltunk két nagyon régi, és nagyon tradicionális sörözőben. A második helyen még a harmónikás is zenélt nekünk, miután megtudta, hogy magyarok vagyunk, magyarul énekelte, hogy "az a szép, akinek a szeme kék.", illetve az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Az Arany tigris nevű sörözőben járt már Hrabal, Clinton és Merkel is, és még rengeteg ismert ember látogatása van megörökítve a falakat díszítő fotókon. 

Az U Fleku pedig egy hatalmas múlttal rendelkező söröző, ahol főzik is a sört, nem csak mérik. 1499 óta foglalkoznak ezzel, egészen elképesztő történelmük van már. 

De igazából az egész város egy élő történelemkönyv. Bámulatos, hogy mennyire szépen megőrizték a történelmüket, milyen gondossággal vigyáznak ezekre, és milyen gond nélkül fér el egymás mellett ez a rengeteg, nagyon régi szobor, műalkotás, és a modern világ. 

Azt gondoltam még tegnap, érkezés után is, hogy hát azért Prága nem feltétlenül lesz a nekem tetsző hely, de abszolút az. És ma sem hagytam ki a sörözést sem. 

Hello, Prága.

 Ez a mai nem egy megszokott vasárnap, mert már megint az van, hogy nem ugyanott vagyunk már, ahol ma reggel ébredtünk. 

Ez még Patrik karácsonyi ajándéka, családi prágai utazás. Ő már járt itt barátokkal, mi még csak most először. 

Alig ideértünk, elkezdett esni az eső, de Máltán is így kezdődött, és végül tök jó utazás lett belőle, így lesz ez most is biztosan. 

Ma még nem sok mindent láttunk, de voltunk már sörözni. Még én is sört ittam, hogy nézne már az ki, hogy pont itt nem azt kérek én is. Na nem lesz ebből rendszer, de nem volt rossz. Egy közös emléknek meg mindenképpen jó. 

Szombat

 Rögtön azután, hogy elmesélem, hogy csak annyiban volt más ez a mai nap egy átlagos szombattól, hogy voltam fodrásznál, majd teszek fel egy kérdést is.

Szóval legelőször is alaposan kialudtam magam ma éjjel. Tegnap este már szédültem az álmosságtól mire lefeküdtem végre, és akkor még ráadásul megjelent a szobában egy légy is, ami halálra idegesített, és tök nehezen aludtam el miatta. De aztán amikor sikerült, akkor igazán jó volt, bepótoltam a heti lemaradást. 

Délelőtt elindítottam a mosást, megcsináltam a gyrost, aztán fél tizenkettőre mentem fodrászhoz. Csak festette a hajamat, nem engedtem most vágni belőle, meglátjuk meddig bírom most. 

Megvártak az ebéddel, így nem kellett egyedül ennem. Délután befejeztem a mosást, végre kitakarítottam a hűtőt kívül -belül. Kicsit tovább tartott, mint gondoltam, úgyhogy a ruhák elpakolása jól eltolódott, de meglett az is. 

Na és akkor a kérdés. Nemsokára megérkezik a 6000. poszt. Mit gondoltok, mikor? 

Könyves péntek

 

A sok "nyálas" könyv után most egy komolyabb következett, ami a már -már (részemről) unalomig elcsépelt témában íródott. Megint a második világháború, megint Hitler. Megint egészen másképp feldolgozva a történtek, egy nem tudom hányadik szemszögből.

Ez is egy olyan könyv, ami megtörtént események alapján íródott. Mondjuk ebben a témában azért elég ritka a fikció, mindegyiknek van valóságalapja sajnos. 

Nem volt annyira elsöprő és lebilincselő stílusú könyv, mint sok más elődje, helyenként nekem talán túl sok volt a részletgazdag leírás. És nem az lett a végkifejlet sem, amit én gondoltam. A végén még ott volt az a csavar, ami miatt maradtak bennem kérdőjelek. 

Azoknak ajánlom, akiket érdekel a téma. 

Csütörtök

 Voltak a mai napnak is mindenféle pillanatai, jók is, kevésbé jók is. Esett egy kevés hó is délelőtt, aztán sokkal több eső. 

Beszélgettem délután kicsit a volt kolléganőimmel, mindig örülnek nekem, amikor van időm átmenni hozzájuk. Ketten készülnek a nők 40-nel nyugdíjba menni közülük, az egyikőjüknek már megvan az idő hozzá, be is adta a papírokat, a másikuknak nyáron lesz aktuális. Mindketten tök jó korban vannak még, tök jól tartják magukat, és pont így a legjobb nyugdíjba menni szerintem. Még bármit meg tudnak tenni, tudnak akár utazgatni, akár kertészkedni, unokák körül besegíteni, Mindketten ilyesmit is terveznek, nagyjából az a céljuk csak, hogy élvezzék az életet. Ha nekem meg majd akkor, amikor elérem ezt az időt, lesz erre lehetőségem, én is ezt fogom választani. Remélem, hogy mindenféle értelemben jól leszek majd akkor is. (De majd akkor megírom) 

Most még nézem a Fradi meccset, Bulgáriában játszanak ma este az El rájátszásban, épp most rúgott gólt a Ludogoretz.Jövő héten hazai pályán lesz a visszavágó. Jó lenne azért, ha még ott lenne esély.

Szerda

 Amúgy ez a hétfőn emlegetett szeles szerda bejött...De már mindegy is, nem akarok ilyen időjárás figyelővé alakulni. 

Ma eszembe jutott, hogy vajon ha majd egyszer lesz unokám, hogyan fogom neki elmesélni azt, hogy réges régen telefonfülkéből telefonáltam. Emlékszem, itt volt a szomszéd ház előtt egy fülke, és volt olyan időszak, amikor bedobtam egy huszast, és gyakorlatilag addig beszéltem, amíg kedvem volt (vagy amíg nem jött valaki, aki telefonálni akart). Valami nem jól működött akkor, amikor ezt így lehetett csinálni, de természetesen senki nem jelezte ezt a matáv felé. És tök érdekes, de még mindig tudok egy csomó telefonszámot fejből. Ez egyébként már a gyerekeimnek is elég misztikus dolog, pedig ők még azért láttak telefonfülkét. 

Az meg külön érdekes, hogy a mi generációnk mekkora technikai fejlődést élt meg. Mintha több életet is élnénk egyszerre. 

Kedd

 Próbálom én azért meglátni a szép dolgokat is minden napban, és nagyon örültem ma például annak a pár percnek is, amikor sütött a nap. De ez most amúgy olyan, ami erőfeszítést igényel, és nem spontán csak jelen van magától. 

Valószínűleg hagyni kell, és majd elmúlik ez az időszak is, egyszer csak megérkezik a madárcsicsergős tavasz, és jó illatú lesz a levegő.. Mondjuk erős a kísértés bennem arra, hogy elébe menjek, vagy megkeressem valahol. 

Elaludtam a hátamat, és emiatt fáj egy kicsit a jobb lapockám környékén. Mostantól nem voltam masszázson, és épp a napokban gondoltam rá, hogy most már végigcsinálom ezt a fogorvosos mókát, és majd utána kérek időpontot.