Kedd

 Ez is egy olyan nap volt, amiről túl sok mindent nem lehet mesélni. Mondhatnám unalmasnak is, de azért az mégsem volt, mert kis apróságok színesítették kicsit a szürkeséget. 

A mai hideg nagyon nem volt a barátom, a csontjaimban is éreztem a szelet. 

A kezem még mindig borzasztó állapotban van, most már azért gyanús, hogy nem a hideg az oka, hanem a munkahelyi szappan vagy a papírtörlő. Most már vittem magammal egy kis törölközőt, ami egyébként arctörlő lenne, de tökéletes arra, hogy megtöröljem benne a kezem. Fogok vinni saját szappant is, meglátjuk ez mennyit segít a helyzeten. Rengeteg kézkrémet használtam már el, és egyik sem nyújt igazi segítséget, emiatt gondoltam arra, hogy talán ez lesz a megoldás. Az biztos, hogy az a papírtörlő olyan, mintha nyomtatóba való papír lenne ott, vagy egy tekercs tapéta. 

Hétfő

 Ma ilyen kis szomorkás nap volt. Hétfő is volt, a nap sem sütött túl sokat. Menni kellett dolgozni is, ahol a kollégák sem voltak túlságosan jókedvűek. Megértem, nekik is hétfő volt. 

Próbálom egyébként mindig napközben magamat kirángatni a munkahelyi melankolikus állapotból, és találni valamit, ami lendületet ad a napnak, de ma ebben sem voltam valami sikeres. 

Délután még úgy indultam haza, hogy ó, hát tök jó, nem is vagyok még annyira fáradt, majd valamit még kitalálok otthon, amitől lesz valami értelme a napnak. De aztán nem lett ebből semmi, mert elég gyorsan elkapott a lustaság. 

Na semmi gond, majd lesz holnap is nap, ami lehet jobb kedvű is és hatékonyabb is. 

Vasárnap

 Ez a mai nap nem teljesen az volt, ami az előzetes tervek szerint lett volna. Még a hét közepén az volt a terv, hogy majd ma jól elmegyünk a Balatonra, és sétálunk egy jót, kicsit töltődünk. Nem így lett, de sebaj, sok hétvége lesz még az idén, amikor ezt lehet pótolni. 

Helyette ebéd után elmentünk Patrikhoz, ittak egy kávét abban a parkban, ami úgy tetszik nekünk. Kicsit voltunk fent nála is, beszélgettünk, aztán hazajöttünk. 

Itthon megcsináltam a heti fürdőtakarítást, felmosást, és ennyi volt a hétvége. 

A másik téma, ami szintén tiktok videó nézés közben jutott eszembe, az a "tartalomgyártók" fogalom. Sok olyan videóba futottam bele, ahol azt magyarázzák akik mindenféle reklámot csinálnak a csatornájukon pénzért, hogy hát ez a tartalomgyártó munka ez milyen nehéz, és mennyi munka van vele, és hát egyáltalán ez az influenszer lét ez már -már felér a napszámos a mezőn nyáron kategóriával. Nálam már ott ilyen szemöldökemelős a dolog, hogy én azokat tekintem tartalomgyártónak, akik bármilyen témában időt, energiát nem sajnálva olyan információkat osztanak meg a követőikkel, ami érdekes. Tökmindegy, hogy a takarítás rejtelmei, vagy épp főzés, esetleg utazások, bármi, de nekem az számít, hogy látom mi mindent tett bele. Az, hogy egyik héten a szivacsokat reklámozva mosogat, másik héten meg ugyanazt csinálja egy másik termékkel a kezében, az nekem nem tartalomgyártó, hanem reklám ember. De nem biztos, hogy nekem van igazam, ez is olyan lehet, hogy kinek mi fér bele.

Szombat

 Ma minden a szinte szokásos szombati menetrend szerint zajlott. Balázs dolgozott, én délelőtt mostam, főztem. Patrik is megérkezett, így ötösben ebédeltünk. Délután beszélgettünk, tévéztünk, semmi extra. 

A múlt héten láttam egy tiktok videót, amiben arról beszélt a lány, aki készítette, hogy mik voltak azok, amik neki régen a gazdagságot jelképezték. Kedvet kaptam tőle, úgyhogy én is leírom (a teljesség igénye nélkül), hogy mik voltak azok, amikről gyerekként, fiatal felnőttként, de még akár kisgyerekes szülőként is azt gondoltam, a gazdagok kiváltsága. 

- Ételt rendelni bármikor 

- Étteremben enni 

- Gyorsétteremben enni 

- Gyorsétteremben nem kuponos akciós ételt enni 

- Nyaralni menni 

- Repülővel utazni 

- Márkás cipőt/ruhát venni 

- Cukrászdában sütit enni 

- Télen fagyit enni 

-  Téli reggel fűtött lakásban ébredni 

- Könyvesboltban vásárolni 

- Focimeccset nézni élőben 

- Koncertre menni 

- Gardrób szoba 

Így hirtelen ezek jutottak eszembe. Nagy részét ma már megengedhetem azért magamnak, ha nem is minden nap, de időnként igen. De az érzésre emlékszem, milyen volt, amikor nem. És nektek, mik ezek, mi jut eszetekbe?

Könyves péntek

 

A sorozat befejező része, de még nem az utolsó könyv..

Ez a könyv már olyan volt, ami azért kicsit mélyebbre ment érzelmileg, mint ahogy számítottam rá. A szereplők már mindannyian ismerősek voltak, emiatt is másképp hatott rám minden, ami történt még a végkifejletig. Ráadásul annyira érzelem és annyiféle probléma jelent meg itt is, hogy időnként csak kapkodtam a fejem, hogy te jó ég, még ez is 

Nem bántam meg hogy elolvastam. 

Fogorvosos csütörtök

 Ma hajnalban mentünk dolgozni. Balázsnak muszáj volt, én meg azért csatlakoztam, mert délután fogorvoshoz volt időpontom, és korán mentem haza. Hajnalban nem volt őszinte a mosolyom azért, nagyon utálom ezeket a reggeli felkeléseket, de onnantól, hogy ráveszem magam arra, hogy elhagyjam az ágyamat, már nincs gond. 

A fogorvoshoz most már úgy mentünk Erikkel, mintha csak a boltba mennénk. Semmi félelem nincs bennünk, tudjuk, hogy ha nem is minden kellemes ott, nem is borzasztó élmény. Emiatt nagyon hálás vagyok azért, hogy megtaláltam ezt az orvost. Szerencsére jóval fiatalabb, mint én, így jó eséllyel nagyon sokáig számíthatok rá. Ma megcsinálta az utolsó fogtömést is, és leszedte a fogkövet is. Megkaptam az ajánlatot a pótlásokra. Még azért kell spórolni rá, de az a tervem, hogy megcsináltatom. 

Erik mai kezelése kevésbé volt vidám, neki több tömést is csinált, egy órán keresztül tartott. Neki még van pár kisebb javítani való, de nagyon szépen halad ő is ezekkel. 

Fél hétre értünk haza, már nem nagyon volt sem kedvem, sem energiám semmihez, így nem is csináltam semmit. 

Most meg nézzük a Fradi meccset, és drukkolunk egy jó eredményért.

Szerda

 Ez egy nagyon hosszú hét nekem most. Minden napot kínszenvedés végigcsinálni, mert folyamatosan van valami nyűgösködni valóm. Pedig amúgy ezek nélkül tök jó lenne minden. Az kiakaszt teljesen, hogy a jobb kezem valami önálló életet él. Ez az, amelyik indokolatlanul ki van száradva, ami fáj is. Mellé még mindig fázik, és a tenyeremnek van egy része, amiről még eldönteni sem tudom, hogy hiperérzékeny, vagy épp az ellenkezője, tök érzéketlen. Jó hülye érzés, az egyszer biztos. 

Szerencsére már csak két nap, és aztán a hétvége biztosan sokkal jobb lesz. 

Mondjuk azt csak így óvatosan és zárójelben mondom, hogy legutóbb, amikor márciusban pénteken 13-a volt, éppen elkezdődött a covid miatti karantén. Ugye mintha eltelt volna azóta vagy száz év...