Szombat

 Ma megint egy furcsa szombat volt. Most még a furcsaságot is tudtuk fokozni, mert ma nem csak Balázs, hanem Roli is dolgozott. Ezen a nyáron nagyon komolyan vette ezt a munka dolgot, és amilyen nehezen indult neki, végül olyan nehezen hagyja abba. Hétfőn már egyetemére megy, de ma még bevállalta a hatodik napot is a héten. Megy majd még tovább is, a jövő hét egyetemi hét, akkor nem, de utána megint. Pedig amúgy szerintem most már ráférne egy kis pihenés is. 

Erik itthon volt végül, pedig eredetileg úgy volt, hogy megy el valahová, de aztán őt legyőzte a fáradtság, és inkább itthon maradt. Át is aludta a délelőttöt. 

Én előzetesen mindenféle világmegváltó tervet szőttem erre a délelőttre, de aztán közbe szólt az, hogy úgy ébredtem, kapar a torkom. Jól fel is húztam magam rajta, mert rövid időn belül ez már a második ilyen. Pedig amúgy sejtem, hogy bőven köze van ahhoz, hogy tárva - nyitva hagyott ablaknál takaró nélkül alszom el. És éjszaka is fel szoktam arra ébredni, hogy ha betakarózom, akkor olyan melegem van, hogy megizzadok. És hát persze hogy akkor jön az, hogy azonnal lerúgom magamról a takarót. Nemrégen mesélte nekem Balázs, hogy valami műsorban látta, hogy igazából a megfázás nem létező jelenség, hanem csak olyankor, amikor az ember fázik, azzal van a szervezete elfoglalva, hogy ezt a jelenséget lekezelje, és emiatt fogékonyabb bármit elkapni. Na én azért ezt a fentiek miatt fenntartással kezelem. De persze bármi lehet. Próbálok mindenféle csodaszert bevetni, hogy ne érezzem a torkomon ezt a hilye érzést (mondjuk pálinkát még nem ittam), remélem nem tart sokáig, és nem is lesz rosszabb. 

Könyves péntek

 Ha már ugye múlt héten "szóba került" Timivel, és ha már találtam is olyan CoHo könyvet, amit még nem olvastam, akkor naná, hogy ezzel kezdtem a könyvtárból kölcsönzött könyvek olvasását. 

Hát még most sem tudnám megmondani, hogy szerettem vagy sem, de az egészen biztos, hogy nagyon furcsa, mondhatnám beteg könyv volt ez. Leginkább szerintem ez is volt a cél, gondolkodásra késztetni az olvasót, megmutatni, hogy mindenki lehet fura és normális egyszerre, mert igazából minden csak nézőpont kérdése. Lakhatsz egy templomban egy hatalmas káoszban, minden zugban egy családtaggal úgy, hogy közben láthatatlan maradsz. Mindenki furcsa, és valahogy mindenki láthatatlan a másiknak. Természetesen azért eljut a történet arra a pontra, amikor történik valami, amitől mindenkinek kinyílik kicsit a szeme. Igazából innentől sokkal szerethetőbb az egész, de semmiképpen sem az, amit valamikor is szeretnék újra elolvasni. Fura módon egyik karaktert sem kedveltem igazán. 

De az épp kissé depressziós korszakomban nem volt ez rossz olvasmány. 

Végre

 Ma voltam kardiológián. Végre május óta sikerült bejutni. Ez már önmagában egy sikersztori azok után, hogy heteken keresztül teljes sikertelenség volt az időpontfoglalás bárhová is. De sokkal örömtelibb volt az, amikor az EKG és a szívultrahang után azt mondta az orvos, hogy a szívem tökéletesen egészséges. Végre találtunk egy olyan szervemet, ami hiba nélkül működik. Fel is dobott ez a hír nagyon, pedig nem is gondoltam arra, hogy bármit is találhatnak itt. Azért jó volt hallani ezt, na. 

Ma emiatt csak fel fél tizenegyre mentem dolgozni. Ezt a csökkentett munkaidőt meg tudnám szokni. Tök jó volt, hogy reggel kényelmesen ébredtem, mostam egy adagot, elpakoltam minden reggel használt cuccot a konyhában. Ha kicsit tudatosabb lettem volna tegnap a vásárlásnál, akkor még főzni is tudtam volna, de nem volt itthon minden ahhoz, amit csináltam volna, boltba menni meg azért nem volt időm. 

Délutánra jól kimélyítették az udvaron a térkövezéshez a helyet, tök fura így. 

Most még nézzük a Celtic-Fradi meccset, a 34. percben vezetünk egy góllal. Sok van még hátra, de jó lenne nyerni. Meglátjuk. 

Tessék, történés

 Szóval most akkor egy pár napig nem lesznek olyan napok, amikor nem történik semmi. Ma megérkeztek azok az emberek, akik az udvarunk egyik felén, és a ház mellett megcsinálják a térkövezést, meg elbontanak egy kerítést és egy sufnit. Az eredeti terveink szerint ennél többet is csináltak volna, de az árajánlat után kellett azért alkudni magunkkal, hogy miből tudunk engedni. Ez egyébként nem az erősségünk, mert jobban szeretjük úgy csinálni a dolgainkat, hogy amit elkezdünk, azt be is fejezzük. De ez most így lesz, képzeletben három részre osztottuk a telket, és ez az első harmad. 

Reggel még egy viszonylag rendezett udvaron mentem keresztül, amikor dolgozni mentem. Délutánra meg már egészen másképp nézett ki. Most inkább hasonlít háborús övezetre, mint udvarra, de jövő héten már jó lesz. 

Tudom én

 Van egy csomó nagy igazság, amit az ember tud, vagy másoktól tud meg. Olyankor meg is állunk egy kis időre, átgondoljuk, bólintunk egyet, vagy biccentünk, hogy aztaa, ez milyen igaz, vagy hogy aztaaa, nekem is ezt kéne kipróbálni/megcsinálni. Aztán a pillanat elmúlik, és tovább sodor a saját valóság, amibe nem feltétlenül fér bele komfortosan az a másik igazság. A nem komfortos dolgokat meg ki szereti, ugye? Másnak a cipője nem kényelmes, szorít, vagy lötyög még akkor is, ha annak a másnak a lábán olyan jól mutat. 

Azt veszem észre magamon, hogy van egy csomó igazság, amiről tudok, és lehetne az enyém is, de csak kósza gondolatok maradnak. Sosem voltam az a valaki, aki saját magáért megtett olyan dolgokat, amik másokban ellenérzéseket váltottak ki. Még csak olyan ruhát sem veszek fel soha többé, amire valaki olyan megjegyzést tett, ami nekem nem esett jól, vagy nem erre számítottam. Sosem harcoltam a férjemen és a gyerekeimen kívül senkiért és semmiért. Annyi mindent hagytam elhitetni magamról már gyerekként is, hogy igen, bőven lenne min dolgozni magamon. De nem teszem, mert még attól is tartok, mi lehet utána. Szóval jól van ez így, pedig dehogy van jól. 

Voltam ma a háziorvosnál, végre megmutattam neki a csontsűrűség mérés eredményét. Mit mondjak? Simán rávágta, hogy hát ez jó ... lett. És nem, nem vettem tőle rossznéven, mert csak egy tök őszinte reakció volt. Kért ő is laborvizsgálatot, mert mindenképpen kezelni kell, az eredménytől függ, hogy ő is tudja, vagy kell hozzá reumatológus is. 

Hétfő

 Meglepő módon ma esőre ébredtünk. Lehet, hogy ez csak nekem volt meglepetés mondjuk. Igaz, nem böngésztem az időjárás előrejelzését a hétvégén. 

A mai nap legjobbja abszolút az volt, hogy korábban jöttem haza. Aztán a második legjobbja az volt (és egyben egy régóta halogatott dolog is letudva), hogy voltam masszázson. Ez most az a fajta volt, ami nem csak kellemes pillanatokat okozott, de ezt tudtam előre. 

És ez a mai is egy ilyen végtelenül semmitmondó és unalmas poszt. Mégis át kéne gondolnom újra ezt a minden nap írok dolgot. 

Vasárnap

 Ma sem történt semmi extra, csak ilyen teljesen átlagos itthoni nap volt. Nem váltottuk meg a világot, csak a saját kis világunkban maradtunk. Abban volt ebéd készítés, aztán kisebb takarítások, Forma 1, magyst kupa, La liga és Premier Legue meccs is. 

Egy baj volt csak ezzel a mai nappal: túl hamar véget ért.