Csütörtök

 Voltak a mai napnak is mindenféle pillanatai, jók is, kevésbé jók is. Esett egy kevés hó is délelőtt, aztán sokkal több eső. 

Beszélgettem délután kicsit a volt kolléganőimmel, mindig örülnek nekem, amikor van időm átmenni hozzájuk. Ketten készülnek a nők 40-nel nyugdíjba menni közülük, az egyikőjüknek már megvan az idő hozzá, be is adta a papírokat, a másikuknak nyáron lesz aktuális. Mindketten tök jó korban vannak még, tök jól tartják magukat, és pont így a legjobb nyugdíjba menni szerintem. Még bármit meg tudnak tenni, tudnak akár utazgatni, akár kertészkedni, unokák körül besegíteni, Mindketten ilyesmit is terveznek, nagyjából az a céljuk csak, hogy élvezzék az életet. Ha nekem meg majd akkor, amikor elérem ezt az időt, lesz erre lehetőségem, én is ezt fogom választani. Remélem, hogy mindenféle értelemben jól leszek majd akkor is. (De majd akkor megírom) 

Most még nézem a Fradi meccset, Bulgáriában játszanak ma este az El rájátszásban, épp most rúgott gólt a Ludogoretz.Jövő héten hazai pályán lesz a visszavágó. Jó lenne azért, ha még ott lenne esély.

Szerda

 Amúgy ez a hétfőn emlegetett szeles szerda bejött...De már mindegy is, nem akarok ilyen időjárás figyelővé alakulni. 

Ma eszembe jutott, hogy vajon ha majd egyszer lesz unokám, hogyan fogom neki elmesélni azt, hogy réges régen telefonfülkéből telefonáltam. Emlékszem, itt volt a szomszéd ház előtt egy fülke, és volt olyan időszak, amikor bedobtam egy huszast, és gyakorlatilag addig beszéltem, amíg kedvem volt (vagy amíg nem jött valaki, aki telefonálni akart). Valami nem jól működött akkor, amikor ezt így lehetett csinálni, de természetesen senki nem jelezte ezt a matáv felé. És tök érdekes, de még mindig tudok egy csomó telefonszámot fejből. Ez egyébként már a gyerekeimnek is elég misztikus dolog, pedig ők még azért láttak telefonfülkét. 

Az meg külön érdekes, hogy a mi generációnk mekkora technikai fejlődést élt meg. Mintha több életet is élnénk egyszerre. 

Kedd

 Próbálom én azért meglátni a szép dolgokat is minden napban, és nagyon örültem ma például annak a pár percnek is, amikor sütött a nap. De ez most amúgy olyan, ami erőfeszítést igényel, és nem spontán csak jelen van magától. 

Valószínűleg hagyni kell, és majd elmúlik ez az időszak is, egyszer csak megérkezik a madárcsicsergős tavasz, és jó illatú lesz a levegő.. Mondjuk erős a kísértés bennem arra, hogy elébe menjek, vagy megkeressem valahol. 

Elaludtam a hátamat, és emiatt fáj egy kicsit a jobb lapockám környékén. Mostantól nem voltam masszázson, és épp a napokban gondoltam rá, hogy most már végigcsinálom ezt a fogorvosos mókát, és majd utána kérek időpontot. 

Hétfőn hó

 Reméljük nem úgy folytatódik a hét, hogy kedden köd, szerdán szél, csütörtökön csikorgó hideg, pénteken meg porfelhő lesz, mert akkor aztán már nem is tudom hova fogok zarándokolni innen. 

A fentiekből következik, hogy a mai sem az én napom volt még, sokat fáztam. A munkahelyi wc-ben hetek óta nincs fűtés, és úgy utálom már, hogy ott is minden alkalommal meg lehet fagyni. Többször is lett már jelezve, de nem történik semmi. 

Abban sincs változás, hogy még mindig nagyon álmos vagyok. 

Vasárnap

 És megint visszatért a tél. Mondanám, hogy egyébként meg megmagyarázhatatlan rossz kedvem is van, de ebből csak az az igaz, hogy rossz kedvem van. Megmagyarázni meg tudom épp. Az elsődleges ok pont ez a tél dolog. Ennél kevesebb ideig sem rajongok érte, mostanra meg már nagyon elegem van belőle. A másodlagos sokkal személyesebb, és most még erre nem is akarok jobban kitérni. Olyan dolog történt, amire nem számítottam, ami egyáltalán nem volt benne a pakliban, és ami miatt nem jó a közérzetem, és gondolkodnom is kell. Mindegy, majd valami lesz. 

Ma volt itthon Patrik, így ma ötösben ebédeltünk. Csináltam egy hadseregnek is elég kaját, amiből persze vitt is, de még így is maradt. Valahogy kevesebbet ettek, mint amire számítottam. Na sebaj. 

Nagyon másról nem is tudok mesélni. 

Szombat

 Tegnap voltam megint fogorvosnál. Most már nem a foghúzás volt a program, az a kevés, ami maradt, szerencsére már menthető. A töméshez is kaptam érzéstelenítőt, így egyáltalán nem volt megrázó élmény. Pedig sokáig tartott, a végére már kicsit untam is, főleg mert már nagyon jó lett volna, ha végre a nyálszívó eltűnik a számból. De nagyon szépen megcsinálta, igazi wow élmény volt meglátni a tükörben. Este nyolcig hatott az érzéstelenítő, addigra már közel jártam az éhhalálhoz is. Nagyon fáradt is voltam a hajnali kelés után, de korán lefeküdtem, és ma reggel nyolcig aludtam. 

A mai nap a szokásos tevékenységekkel zajlott. Balázs dolgozott, így csak kettőkor ebédeltünk. Kimostam mindent, délután visszavittünk a sinsaybe egy farmert, ami nem lett jó. Online rendeltem még januárban, de sehogy nem sikerült eddig eljutni az intézéshez. Pont hazaértünk a Fradi meccsre, amit nagy reményekkel kezdtünk nézni, aztán nagyon csalódottak voltunk a végére. 

Ma este megint elképesztő módon álmos vagyok.. lehet hogy a közelgő front van rám ilyen hatással. 

Könyves péntek

 Ilyen még nem volt a könyves péntekek történetében. Ezen a héten három könyvet is olvastam. 

Az írónőtől még semmit nem olvastam ez előtt, de biztosan nem ez volt az utolsó. Kettő este volt mindössze a fürdőkádban. Nem olyan hatalmas olvasmány, továbbra is maradok a könnyed, könnyen emészthető könyveknél. Stílusában hasonló a szürke ötven árnyalata sorozathoz, igencsak szókimondó stílusa van (prűd és finom lelkű olvasóknak emiatt nem ajánlom), de annál azért könnyedebb és szerethetőbb történet. A klimaxtól sújtott lelkemnek kifejezetten jót tett egy ilyen mindent elsöprő, mindenféle érzelmet felvonultató, szinte meseszerű világban, ahol hétköznapi gondok nemigen fordulnak elő. Szóval ha egy kis pikáns szerelmi történet feldobna, akkor válaszd ezt. 

Ettől az írónőtől több könyvet is olvastam már, biztos voltam benne, hogy ez sem fog csalódást okozni, eddig minden könyve tetszett. Ez is. A címadó mondat szó szerint is, és képletesen is értendő, egészen bizarr és érdekes történetek kerekednek ki belőle a két főszereplő életében. Egy darabig a két élettörténet külön -külön zajlik, de aztán a végére az a cipő mégis közös lesz akkor is, ha egyébként egyáltalán nem igaz ez. Érdekesen vezeti végig a látszólag kis könnyed sztorin keresztül azt, hogy mi mindenre van hatással, ha tényleg egyszercsak egy teljesen másfajta életben találjuk magunkat. Ez is tetszett, és ezt bárkinek ajánlom. 

Ez pedig egy gyönyörű és fájdalmas szerelmi történet, két nem mindennapi fiatalról, akik "véletlenül" találkoznak össze. Nagyon komoly érzelmi hullámvasút, rengeteg költészet, fájdalmas családi események, és aztán egy egyáltalán nem egyszerű közös jelen, amiből nem biztos, hogy lesz jövő. Az írónő a legfájdalmasabb érzelmeket is olyan szépen írja le, hogy volt, amit többször is elolvastam ezek közül. Szóval, én ezt is ajánlom mindenkinek.