Könyves péntek

 Ezen a héten kettő könyvvel is. 

Az előző héten ennek a sorozatnak az első részét olvastam, és arról is csupa jót írtam. Ez a könyv még annál is jobb volt. Egész egyszerűen az elmúlt pár hónap legszebb könyve, és az írónő belépett abba a táborba, akitől mindent szeretnék elolvasni, ami csak kikerül a kezei közül. Szerelmi történet ez is, de olyan magas fokra emelte ezt a műfajty hogy valami külön nevet kéne rá kitalálni. Ez a könyv egy olyan mese, ami a két főszereplőt a pokol legmélyebb bugyraiból rángatja ki, és juttatja el őket végül a meseszerű, boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezésig. Csodás élmény volt olvasni, elvarázsolt minden este. 

A két Carian Cole könyv után elég éles váltás volt B.E Belle könyvet olvasni, kellett is jó pár oldal hozzá, hogy már ne vonjam fel a szemöldököm a szókimondó, vulgáris szavakért. De aztán a sztori elvitt magával, és szépen ott is tartott a végéig. Nem volt szokványos a befejezés sem, mert még a legvégén is okozott meglepetést. Izgalmas, mozgalmas könyv sajátos stílusban. Szerintem aki túl tudja tenni magát azon, hogy vannak benne csúnya szavak, azoknak mindenképpen jó olvasmány. 

Csütörtök

 Ez a hét minden nyűgösség ellenére is jó gyorsan telik. Ami akkor nem baj, ha holnap délután hirtelen lelassul majd minden, és ettől a hétvége jó hosszúnak tűnik majd. Nagy eséllyel nem így lesz, de aztán ki tudja.. mostanában azon sem lepődnék meg, ha szembejönne velem egy tyrannosaurus. 

A forróság miatt mindenki a végét járja már, teljes mértékben kifogyóban van mindenkinél a türelem is. Érthető okokból. Ma, amikor délután négykor hazaértünk, a barométer külső érzékelője szerint 46,6 fok volt odakint. Nagyjából ennyinek is éreztem, amikor hosszú farmerban és fekete zárt cipőben kiszálltam a lidl parkolóban a kocsiból. A héten minden nap egy kisebb ünnep volt, amikor hazaérkezés után levehettem a cipőt, zoknit és a hosszúnadrágot. 

Túl sok mindenről nem tudok írni, nálunk sem ez a hét az, amikor történik bármi is. 

Tudom már

 Most már rájöttem, hogy miért ilyen fura ez a nyár, és miért nem úgy élem meg, mint eddig. Ugye egész télen alig várom, hogy végre olyan idő legyen, hogy bármennyit kint lehet lenni a levegőn, elmenni ide - oda. Na ehhez képest ezen a nyáron gyakorlatilag többet vagyunk a lakásban, mint kint. És hát megmondom őszintén, ezt most így, ebben a formában unom már. Én azt a nyarat szeretem, amikor meleg van ugyan, de nem gyilkos forróság. Mondjuk ezzel biztos vagyunk még így páran. Kicsit egyébként emiatt az idei időjárás miatt szkeptikus is vagyok a téren, hogy érdemes e az eredeti terveinknek megfelelően rendbe tenni az udvart, vagy tök másban kéne gondolkodni (pl egy pillanatok alatt megnövő dzsungelt telepíteni szárazságtűrő fákkal és bokrokkal)

Megint fáj a fejem kb egy hete már. Nem úgy igazán, amire mindenképpen gyógyszert kell bevenni, hanem inkább tompán, és időnként beleszúr egy -egy ponton hol az egyik, hol a másik oldalon. 

A helyzet csak fokozódik

 Mármint a meleg terén. Most már a raktárban is érezhető a felmelegedés, pedig ilyen aztán sohasem történt még azóta, mióta itt dolgozom. Azt nem fogom senki orra alá dörgölni, hogy évekkel ezelőtt akartam már átrendezni az egyik raktárrészt, pont amiatt, hogy sose okozzon problémát a nyári meleg. Nem engedték, mert az a megszokott, hogy ott azok a termékek vannak. Hát jó..azért én majd szép lassan előkészülök erre, ne érjen váratlanul, ha mégis.  

Délután voltam fodrásznál, és levágattam a hajam. Megnőtt most már annyira, hogy a nyakam aljáig ért. És most, hogy ilyen hosszú volt, minden reggel a tükörből egy sokkal idősebb valaki nézett rám, és nem tetszett. Úgyhogy ma véget vetettem ennek a hossznak, és most csak a fülem aljáig ér. Ritkítani is kellett már. Festette is, melírozta is. Ott töltöttem két és fél órát, de tök jó volt most ez így. És most ez így tetszik. Lehet, hogy pár hónap múlva kezdem megint elölről, nálam nem lehet tudni..

Hétkezdés

 Semmi jót nem lehet várni ettől a héttől, legalábbis kevés esély van arra, hogy könnyű lesz jól érezni magunkat. Nyilván minden nap adunk esélyt ennek, és semmi értelme annak, hogy csak szorongjunk vagy idegeskedjünk rajtunk kívül álló dolgokon. Amit tudunk, megtesszük most is, és ezután is így lesz. 

Hétfő reggel, mint a hétfők többségében, dolgozni indultunk. Nem nagy kedvvel, az tény, mert egy csomó jobb dolgot is tudnék csinálni helyette, ha mondjuk más, szerencsésebb csillagzat alatt születtem volna. Különösebb okom így sincs panaszra, csak mostanában egyébként is a kedvetlen és elégedetlen időszakomat élem. Afféle középkorú h.p. lett belőlem,amit igyekszem visszafogni, de néha azért előbukkan. 

Van egy határidős munkám is, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy még nagyon gondolkodni sem volt kedvem rajta. 

Vasárnap

 Még mindig szoknom kell, hogy egyre többször vannak olyan napok, amikor csak ketten vagyunk itthon Rolival. Ez a hétvége is egy ilyen furcsa hétvége volt. Pénteken hazajött Patrik, és ugyan sikerült nem egész egy óra alatt ebédet csinálnom, és együtt ebédeltünk (még Roli nélkül), de utána Erik már ment is. Roli fél öt körül hazaért, Patrik háromnegyed hatkor már indult a barátaival éjszakai pecázásra. Szombat reggel ide jött haza aludni, délután ment csak haza, addigra Roli már elment moziba. 

Balázs egész hétvégén dolgozott. 

Erik ma este érkezett meg. (És kaptam tőle egy állóporszívót)

Én meg csak úgy követem az eseményeket, igyekszem képben lenni, hogy aki éppen itthon van, annak legyen épp az, amit szeret, vagy szívesen enne. 

Ma a víz és áramspórolás érdekében lemondtam a hajmosásról. Amúgy alig vártam volna, de kedden megyek fodrászhoz, így ez most pocsékolás lett volna, és inkább csak komfortcélokat szolgált volna, mint valódi szükséget. Kis dolog, kis segítség, de úgy gondolom, az ilyesmi is számít. 

Nehéz lesz

 Olyan régóta mondják már a klímakutatók és szakértők, hogy egyszer majd elfogy a víz, és olyan meleg nyarak lesznek, ahol a harminc fok hűvösnek számít. És olyan nagyon nem foglalkozott vele igazán senki. Időnként előtérbe került, aztán megint nem. Hétköznapi emberként is pont így éltem meg, természetesen tudtam, hogy vannak olyan történések, amik miatt már egy csomó minden sosem lesz a régi, mégsem sejtettem, hogy ez valóban be is következik. 

Ahogy azt sem, hogy pár évvel a covid után most egy egészen másféle kihívás vár ránk, és ha nem is ugyanolyan, de mégis nagyon hasonló összefogásra és fegyelmezettségre van szükség. (Mondjuk az elmúlt hat év történései után nem lepne meg az sem, ha jövő hónapban megérkeznének a földönkívüliek) 

Sokan vagyunk, sokféle élettel, sokféle szokással, vérmérseklettel, hittel és politikai hovatartozással. De most nem számít ez, hogy ki kicsoda, vagy kire szavazott, vagy jár e templomba. Csak az, hogy mindenki tegyen valamit, ami segít ezt a helyzetet valahogy átvészelni. Azt gondolom, a legkisebb dolog is számít.