Húsvét vasárnap

 Ritkán zavar meg az óraállítás, általában úgy működik ez nálam, hogy ránézek az órára, és annyi az idő, amennyit mutat. Az októberit azért kicsit nehezebben viselem, mert utálom a sötétséget. 

Ma reggel azért egy pillanatra megzavart, hogy még olyan álmosnak érzem magam, pedig az óra már fél kilencet mutat. Aztán mire kiértem a konyhába, már meg is fejtettem az okát, és nagyjából ebben ki is merült nálam ez a dolog, semmi mást nem befolyásolt már. 

Patrik tegnap is eljött velünk a Balatonra, ma is volt itthon. Igaz, nem az egész napot töltötte ma sem itt, mert meccsre mentek egy barátjával, de értékelem azt is, hogy akkor is jön, ha nem feltétlenül ez az egyszerűbb. 

Azon kívül, hogy elkészítettem az ebédet, majd utána rendet raktam, felmostam, más nem történt ma. Volt Fradi meccs is, amit a tévén keresztül követtünk. Szerencsére úgy lett, ahogy a kis egyszerű mondókában van, hogy itt a húsvét, itt a nyúl, Fradi-Kövesd három null. 

Mindenkinek kívánok boldog ünnepet. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 

Végre..

 Végre voltunk ma a Balatonon. Ennek az időjárás is úgy örült, mint én, mert míg itthon kicsit borús idő volt, ott ragyogó napsütés, és szinte nyárias meleg várt. 

Nem sok minden változott mióta nem jártunk ott, de ez nem is volt elvárás, sőt... szeretem, hogy ismerős helyek várnak. 

Bármeddig tudtam volna maradni, süttetni az arcomat a nappal, hallgatni a madarakat, figyelni ahogy az emberek ugyanúgy örülnek a jó időnek és a Balatonnál, mint én. 

Bármeddig még most nem lehetett ott maradni, a fiúk meg egyébként sem osztoznak a céltalan ücsörgés okozta örömben, és még a sonkát is meg kellett főzni, úgyhogy délután hazajöttünk. 

A sonka is készen van, a fonott kalácsok is hűlnek már. A tiktok összes videóját megnéztem a napokban hatos fonás témában, de az a helyzet, hogy most már biztosan kijelenthető, ez nálam valami képességbeli hiányosság. Egyszerűen hiába látom, értem, a kezem nem tudja megcsinálni. De szerencsére van nekem egy roppant ügyes Roland nevű gyermekem, aki gond nélkül abszolválta ezt a kalácsfonás dolgot.

 

Könyves Nagypéntek

 A heti könyvem csak azért jött velem a könyvtárból, mert többször is oda vonzotta a pillantásomat, miközben sétálgattam a polcok között. Gondoltam, ha már így alakult, hát akkor hadd jöjjön. Az írónőtől még sohasem olvastam semmit ezelőtt. Csak itthon néztem meg miről is szól, és fel is sóhajtottam magamban, hogy na, már megint egy olyan könyv, ami egyszerre több idősíkon zajlik. Az idén ez már a sokadik. Sejtem egyébként, hogy nem véletlen ez, van dolgom a saját múltam és jelenem összefüggéseit feldolgozni.

A könyv nagyon jól megírt mű, olvastatta magát, azon kaptam magam esténként, hogy hú, már megint jól eltelt az idő, és észre sem vettem. A sztori is csak nyomokban olyan, amit már sokan megírtak mindenféle szereplőkkel és helyszínekkel. Nagyjából a háromnegyedét olvastam el, amikor már biztos voltam abban, mi lesz a vége, de még akkor azt nem tudtam, hogy fogunk oda eljutni, nem tűnt most olyan hosszúnak. Az lett a vége, amit gondoltam, érdekesen alakítva az eseményeket. 

Szívesen ajánlom, könnyed, kikapcsol,

Azért azt még megörökítem, hogy ma megsütöttem életem legelcseszettebb méteres kalácsát. Illetve nem is maga a süti lett elcseszett, csak a csokimáz a tetejére. De miután este tíz órakor fejeztem be, inkább gyorsan beraktam a hűtőbe, mielőtt mérgemben kivágom az egészet, majd reggel megnézem, hátha érdemesnek találom arra, hogy csináljak rá másik csokit. 

A mai nap egyébként ilyen volt, mert készült habcsókos-málnás-csokis kalács is...ott is voltak.problémák. A sütőben még úgy nézett ki, mint ami felrobbant, és voltak kétségeim afelől, hogy ehető lesz. Az lett. Ronda és finom. 

Az isler legalább jó lett. 

Csütörtök

 Ma nem dolgoztunk. Nem volt ez előre eltervezve, tulajdonképpen spórolni akartunk a szabikkal, de aztán múlt hét végén kipattant az ötlet a fejemből, hogy ha mindketten el tudunk jönni, akkor bizony hosszabbítsunk egy napot ezen az egyébként sem rövid hétvégén. 

Nem történt ma semmi extra, csak itthon voltunk, illetve rögtön ebéd után elmentünk vásárolni. Pár dolgot megcsináltam a halogatott dolgaim közül, de csak amihez kedvem volt. 

A szél rendületlenül fújt egész nap, délután már esett is néha. Remélem kitombolja most már magát a rossz idő, nekem bőven elég volt belőle. 

25

 Negyed évszázad. Pontosan ennyi idővel ezelőtt ezen a napon fogadtuk meg Isten szent színe előtt, hogy "vele megelégszem... mindenféle bajában.... holtomiglan, holtáiglan. Szeretem. 

Nem tudom, hogy mi a titok, vagy mi az, amitől még ennyi idő után is jó vele, hogy ha órákig nem látjuk egymást, akkor már örülök neki, amikor újra látom. Nem csinálunk semmi különöset, egyszerű, hétköznap életet élünk. Néha veszekszünk is, vagy valamelyikünk megsértődik a másikra..

Azt tudom, hogy a házasságban töltött évek csak erősítették az egymás iránt érzett szeretetünket.. Folyamatosan csiszolódunk egymáshoz, és változunk a változásokhoz, de az, hogy itt vagyunk egymásnak, állandó. 

A világ minden kincse a miénk így együtt. 

Szeret. Szeretem. Ma is újra a felesége lennék. 

Kedd

 Ez a mai nap is olyan sűrű volt odabent, hogy mire hazajöttünk, olyan érzésem volt, mintha már csütörtök lenne. Na mondjuk továbbra is azt gondolom, ez sokak jobb, mintha unatkoznánk, és csak néznénk az órán, ahogy telik az idő. 

Abból a szempontból hátrány ez csak, hogy itthon már nem nagyon van kapacitás semmire sem. Bár e téren is az a tapasztalat, hogy amikor már tovább van világos, akkor ez is változik. Ez meg már jövő héten is így lesz. 

Ma este is volt válogatott mérkőzés, ezúttal Koszovó volt az ellenfél. Nem volt minden percben élvezheti meccs, de nyertünk két góllal. 

Körmös hétfő

 Ma is nagyon korán kezdődött a nap, ötre mentünk dolgozni, de legalább fél kettőkor már jöttünk is haza. 

Négyre pedig időpontom volt, és lettek szép új körmeim..

Vasárnap

 Ma reggel úgy keltem, hogy majd leszakadt a derekam, és legszívesebben maradtam volna fekve. De nem maradtam, és mire az ebéd is elkészült, már olyan mérges voltam erre a fájdalomra, hogy úgy voltam vele, most akkor azért is megcsinálok mindent, amit kellene, legfeljebb majd nem tudok megmozdulni sem. Mondjuk a derékfájásomat nem annyira hatotta meg ez az egész, stabilan és kitartóan fájt, de legalább nem hagytam magam legyőzni. Így lett almás kalács, tiszta ágynemű, tiszta padló mindenhol, tiszta szaniterek, és vacsorára mézes mustáros csirkemell. 

Na azt nem mondom, hogy ezek után nem esett jól leülni, mert dehogynem..

Volt ma nálunk mindenféle időjárás, eső, szél, napsütés felváltva. Már össze szerelték a padot a teraszra, de még nem esik jól kint ücsörögni. Na talán jövő héten már ez is eljön. 

Szombat

 Tegnap este nagyon fáradt voltam már, de csak végignéztük a válogatott meccset.Szerencsére elég volt az egy gól is a győzelemhez. Lőtt ugyan Schäfer Andris egy másodikat, de mire megünnepelték, már el is vette a Var les miatt. 

A meccs után már végképp nem kellett ringatni, és ma délelőtt fél tízig aludtam. Jól esett. 

Volt ma itthon Patrik, így együtt ebédeltünk, és együtt palacsintáztunk ebéd után. 

Délután csak úgy voltunk, cserélgettem a ruhákat a mosó és szárítógépek között. Estére minden tiszta és illatos lett, és minden a helyére is került. 

Hozzánk megérkezett a szélvihar és az eső, részemről remélem gyorsan megy is tovább.

Könyves péntek

 Nem tudom eldönteni, hogy szeretitek e ezeket a péntekeket, vagy nem, de egyelőre tartom magam ehhez. 

Azt talán már írtam korábban is, hogy nekem az olvasás elsődlegesen csak kikapcsolódást jelent. Nem nagyon olvasok mást, mint szórakoztató irodalmat. Nagyon sokat túráztatom az agyam napközben, a munkával kapcsolatos folyamatos készenlét e téren sokkal jobban igénybe vesz már, mint régebben, ennek néha az is az eredménye, hogy minden másra alkalmatlan vagyok. Keresgélem mindig az egyensúlyt, néha több, máskor kevesebb sikerrel, de az mindig bebizonyosodik, hogy az esti olvasások jot tesznek..Egy-egy jól megírt történet teljesen elvarázsol, beszippant, és más világba, másfajta lelkiállapotba kerülök. 

Amikor egy-egy szerző könyveit egymás után olvasom, az mindig tök jó, mert már az első könyvnél ráhangolódok az író stílusára. Most is így történt, és volt pár jó estém ennek a könyvnek a társaságában..

Kedves, de nem limonádé stílusú, komolyabb lelki eseményeket is érzékeltető történet. A Balaton parti helyszín különösen kedvessé tette, most is láttam magam előtt a partmenti helyszíneket, 

Én szerettem Nóri történetét is, ha van kedvetek hozzá, olvassátok el ti is. 

De attól még, hogy ma könyves péntek van, épp nézzük a Válogatottunk barátságos, felkészülési mérkőzését a törökök ellen. A kezdeti megilletődöttség után most már egészen jó perceket is láttunk. Hajrá magyarok! 

Csütörtök

 Ezen a héten egy percet sem tudtam még unatkozni. Ez nem olyan nagy baj, mert inkább zavar, ha nincs mit csinálni munkaidőben, és vadászni kell valami munkát, vagy elővenni valami olyat, ami nem véletlenül várat magára. Mondjuk nincs olyan pörgés, mint amit így húsvét előtt gondolnánk, de ebben is sokat változtak az emberek. A saját vásárlási szokásaim is megváltoztak, sokkal árérzékenyebb vagyok, mint régen. 

A húsvét egyébként sem olyan ünnep már, mint régen, nagyon sokan utaznak el ilyenkor, ők biztosan nem tartanak nagy bevásárlást előtte. És végülis....egy komolyabb bevásárlás árából már simán ki lehet fizetni egy olcsóbb helyen a szállást is. És akkor, ha nem otthon töltik az ünnepet, valódi pihenés és feltöltődés is lehet belőle. 

Roli ma este színházba ment az osztályával. Ma este már többször emlékeztettem magam arra, hogy ő is 19 éves már, tökéletesen talpraesett, nem kell érte aggódni. De tök érdekes, hogy hiába tudom egyébként, hogy ő is felnőtt már, mégis ott van bennem, hogy dehát ő a kicsi....

Szerda

Mesélt ma anyukám egy szomorú történetet az egyik rokonunkról. Az unokatestvére tavaly nyáron halt meg (egyébként döbbenet, hogy anyu két testvére és az unokatestvére is fél éven belül elmentek), az ő felesége azóta sem nagyon találja a helyét a világban, ráadásul nagyon magára maradt. Van ugyan két gyereke, és a lányánál unokák is, akikre régen nagyon sokat vigyázott, de most ők sem jönnek. Ok-okozati összefüggés van a dolgok között, merthogy elkezdett inni az özvegy, emiatt nem engedik hozzá az unokákat. Ő meg nyilván a magány és a szomorúság ellen menekül az italhoz, és ez a helyzet önmagát gerjeszti. 

Nagyon sajnálom őt, de kicsit mélyebbre tekintve, úgy, hogy nagyon sok mindent tapasztaltam már az elmúlt években, és hónapokban arról, mi mindent vált ki emberekből az, hogy a másik ember csak és kizárólag tőle függ, mit vált ki egy-egy haláleset. Nagyon nehéz jól csinálni, és valóban feltétel nélkül ott állni stabilan hátországként, mert nagyon sok mindenről sohasem beszélnek egymással az emberek. Arra pedig soha semmi nem készíti fel az embert, hogy a saját szülője majd olyan lesz, mint régen a gyerekei, és mindenben támogatásra szorul. Amíg csak gondolati szinten kell ezzel foglalkozni, addig teljesen evidens, hogy szükség esetén mindent meg fog tenni, hiszen pont ugyanígy működik ez visszafelé is, mint ahogy neki is természetes és evidens volt, hogy értünk mindent megtett (már aki). De láttam a nagymamám évekig tartó demens, és szinte teljesen magatehetetlen állapotát, és az ő ápolásával járó elvárást a nagyapám részéről, és azt is, amit tett ez az egész az anyukámmal. Sohasem tisztázták, hogy kinek mi lenne jó, soha, senki nem mondta ki, hogy mit gondol, mit érez. 

Szóval.. szomorú ez a történet, akármilyen aspektusból nézem is, de mindenkit meg lehet érteni. Mondjuk egyszerű lenne, ha arra lennénk szocializálva, hogy nem a hírekről és politikai eseményekről beszélgetünk, hanem hangot adunk az érzelmeinknek. 

Kedd

 Jó hideg lett ma reggelre, és ez engem minden előrejelzés ellenére is váratlanul ért. 

Jó sok munkám volt ma, nem is végeztem mindennel. Jó, éppenséggel meg is fog várni, de nem szeretem azt, amikor valamit ott kell hagynom félig megcsinálva. 

Nagyon álmos vagyok ma is, alig tudom nyitva tartani a szememet, úgyhogy ma sem sikerül egy normális posztot itt hagyni...

Hétfő

 Mintha nem is három napot töltöttem volna itthon...mondjuk amilyen furcsa lelkiállapotban vagyok mostanában, simán azt is bírnám, ha három hónapot lennék itthon, és még akkor sem hiányozna a mindennapi robot. Igaz, vigyázzak mit kívánok, ki tudja milyen formában talál vissza hozzám. 

Azt leszámítva, hogy kb senkinek nem volt kedve ehhez a mai naphoz, nem történt semmi extra történés, szépen eltelt a nap, ahogy szokott. 

Kellene vennem egy farmert és egy övet is, de a gondolat is elborzaszt, hogy valahova bemenjek, és próbálgassak meg válogassak.. Gondoltam hogy rendelek ugyanolyan farmert, mint aki jól van is, mert tökéletesen jó a mérete, de persze nem találok..Túl egyszerű lett volna..

Meccsnap

 Ma délelőtt elsétáltunk a boltba, aztán elkészült az ebéd, amihez én bepaníroztam a húsokat, Balázs pedig kisütött mindent, amíg én hajat mostam. 

Ebéd után elpakoltunk, és már készülődtünk is a meccsre. Még mindig nem az igazi valami, de legalább nem kaptunk ki. Igaz, nyerni sem sikerült. De sebaj. A lelátón jó idő volt, pont oda sütött a nap, az első félidőben kabát sem kellett. 

Szombat

Ma Balázs dolgozott, én délelőtt voltam vásárolni. Ebédre mézes mustáros karaj készült és tiktokos sült krumpli saláta (nagyon finom, akit érdekel, keressen rá) 

Délután a fiúk nekiálltak egy kinti tárolót kipakolnl és előkészíteni a lomtalanításhoz amit lehet. Én nem nagyon tudtam nekik segíteni, féltem, hogy összetalálkozom valami egérrel. Ami aztán így is lett, és sikítva szaladtam ki onnan..úgyhogy én inkább csak pár jó szóval támogattam őket. Közben néha feljöttem, mert készült az almás kalács is, amihez időnként szükség volt rám.

Este még elpakoltam a ruhákat, amiket ma mostam, és ennyi volt a mai nap. 

Könyves péntek

 Az előző két könyv után most nagyon reménykedtem, hogy ezúttal nem fogok mellé. Az mondjuk igaz, hogy mindkét könyv lebomló a saját nem túl fényes lelkiállapotom miatt volt rám olyan hatással, amilyennel. 

Általában úgy választok könyvet, hogy csak találomra leveszem a polcmak arról a részéről, ahol a könyvtári könyvek laknak, amikor nálam vannak. Nem is sok fény van ott esténként, így egészen addig meglepetés a választásom, amíg be nem érek a fürdőszobába. 

Ennek a könyvnek a borítója minden nap megmosolyogtat, az első alkalommal rögtön el is vesztem miatta a saját emlékeimben is.

Könnyed kis semmiségre számítottam, gondoltam lesz mindenféle strandos sztori, némi szerelmi szállal megspékelve, de azért annál több. Érdekesen ír az írónő, nagyon sok mindent nagyon sokszor inkább sejtet, mint egyértelműen leír, de tetszik..

Most ezt jó olvasni, úgyhogy örülök neki, hogy itt van a második része is, és rögtön tudom olvasni azt is. 

Csütörtök

 Ami egyben szerencsére péntek is, legalábbis a munkanapok szempontjából. Korán kezdődött, hajnali négykor Balázs már keltegetett. Nehezen indult a nap, nehezemre esett felkelni, de aztán egészen jól alakult. Ehhez biztosan köze volt annak is, hogy ma tök jó, tavaszias idő volt megint, szépen sütött a nap. 

Munka után voltunk még vásárolni, aztán még gyalog is volt egy körünk. Jól esett sétálni, pedig amúgy fáradt voltam, de az egész heti munka után külön jó volt kiszellőztetni a fejünket. 

Láttunk fiatal srácokat rövidnadrágban és pólóban. Na, azt nem tudom ő mit vesz majd fel nyáron, ha meleg lesz, de most semmiképpen sem éreztem azt, hogy ez az időjárásnak megfelelő ruházat. Itthon Erik is télen -nyáron rövidnadrágban van, de azért odakint még nem így jár..

Szerda

 Ma hajnalban valamikor arra ébredtem, hogy hangosan nevetek. Ez engem is nagyon meglepett, az azért nem jellemző rám, hogy ilyen vidám vagyok bármilyen korai időpontbam is. Balázs le is volt döbbenve rendesen, és kérdezgette, hogy mit álmodtam, de sajnos fogalmam sincs róla. De érdekes lehetett, mert most az emlék hatására is fülig szaladt a szám, pedig itt ülök egymagamban a kanapén. Érdekes az ember agya. Az enyémről mondjuk tudjuk, hogy időnként előfordulhat kisebb -nagyobb kontakthiba, de ezt megszoktuk már. 

A vérnyomáscsökkentő jól funkcionál, ma már mondjuk kicsit mintha túl is teljesítette volna a tervet, mert volt már csak 106/70-es vérnyomásom is. Ettől aztán úgy szédültem, és olyan kótyagosnak éreztem magam, hogy ihajj.. A két véglet...és egyik sem jö. 

Délután volt nálunk egy rég nem látott kedves vendég. A régi olvasók biztosan emlékeznek rá, hogy van nekünk egy majdnem lányunk, akit háromévente koráig mondhatni mi neveltünk. Kicsit mostanra megkopott a folyamatos kapcsolattartás, de azért tudunk egymásról mindig. Örültem neki..

Kedd

 Nehezen keltem ma reggel, mondjuk ez várható volt, miután nagyjából még ott tartottam az elalvási fázisban, amikor már a következő pillanatban aludtam volna, és elkezdett ömleni az eső. Jól meg is ijedtem, és egy pillanat alatt ki is ment az álom a szememből, és aztán még forgolódtam egy ideig, mire aztán elaludtam. 

A nap egészen jól eltelt, pedig nem nagy kedvvel indultam neki ma sem. 

Délután voltam masszázson, az jó volt, jól esett még a lelkemnek is. 

Hétfő

 A februári tavasz után azért már nem esik jól egy esős-szeles, hűvösebb nap. Én egyébként sem vagyok ennek az időjárásnak nagy rajongója, a mostani lelkiállapotomban meg még kevésbé. 

Mondjuk változtatni sem tudtam rajta, maximum azt tudtam volna tenni ellene, hogy felülök egy repülőre, ami elvisz egy jó meleg, napsütéses helyre, de most épp azért erre sincs lehetőségem. 

Egyébként egy teljesen átlagos hétfő volt ez a mostani, amikor senkinek semmi kedve dolgozni. Az legalább jó hír a hétre, hogy csak négy napot kell menni. 

Balázs ma itthon volt, cserébe majd szombaton megy. Nem a legjobbak ezek a külön töltött szabadnapok, de ilyen is van. 

Tegnap befejeztem a könyvet, amiről pénteken írtam. Végül azért az utolsó 70 oldalra megérkezett a hangulata is..Most majd valami vidámabbat választok. 

Vasárnap

 Azt hiszem, kicsit depressziós vagyok, vagy valami olyasmi. Még magam sem tudom eldönteni, hogy azért, mert egy csomó mindenről és mindenkiről lehullt a lepel, vagy azért, mert én magam jó nagy talány vagyok a magam számára. Vagy a kettő együtt sok csak. 

Nagyon sokat és nagyon nagyokat csalódtam az idén már. Sok mindent nyeltem is le már, mert voltak helyzetek, amikor megpróbáltam elmondani a gondolataimat, de annyit se ért, mintha itthon Freddynek elmeséltem volna, amikor vacsorát kap. Így aztán arra jutottam, hogy ezt a részt elengedem, nem beszélgetek feleslegesen senkivel. Igaz, emiatt kapok furcsa pillantásokat, na de majd hozzászokik mindenki. Én is. Mert egyébként nehéz, 

Minden porcikám arra vágyik, hogy érezzem, hogy szeretnek, hogy süsse a nap az arcomat, miközben hallgatom a Balaton hullámzását. De nem akarok senki mást magam mellett látni, csak Balázst és a fiúkat. Nem akarom, hogy bárki más hozzám szóljon, semmiképpen se érintsen meg, még egy kézfogás erejéig sem. 

Gondolom, miután minden mindennel összefügg, így ezeknek az érzéseknek, és a vérnyomásomnak is közük van egymáshoz. Utóbbiból ma már sikerült jót is mérni, úgyhogy van remény arra, hogy a többi is jó lesz majd. 

Szombat

 Tök jól kialudtam magam ma reggelre, mondjuk tegnap közel húsz órát voltunk ébren, úgyhogy nem nagy csoda, hogy amikor már ágyba kerültem, szinte azonnal el is aludtam, és reggelig szinte mozdulatlanul voltam. 

Szerettem volna ma menni a Balatonhoz, de elhalasztottuk, nem volt elég jó idő hozzá. 

Helyette délelőtt boltban voltunk, aztán elkészült az ebéd, délután Balázs lefestette a fürdő plafonját. Nagyon szép fehér lett, pedig egyébként nem is látszott olyan nagyon koszosnak. Egy helyen még kellett javítani, ott jelenleg szárad a glettelés, majd holnap elkészül teljesen.

Könyves péntek

 A könyvtárban a kortárs magyar szerzők külön válogatott polcán jött szembe velem, és éppen már akkor nem voltam a legjobb formában, gondoltam, akkor ezt most elviszem, hátha nekem is menedék lesz. 

Lett is, meg nem is. A Balaton, mint helyszín a lehető legjobb, és rendszeresen bele is feledkezem a tájleírásokba, próbálom betájolni, hol is van ez a Balatonszépe. 

Időközben rájöttem, mert utánanéztem, hogy van ennek a könyvnek egy előzménye is, de azt hiszem azért nem olyan nagy baj, hogy nem azzal kezdtem. A történet attól függően lebilincselő vagy éppen borzasztóan unalmas, hogy épp milyen hangulatú napom volt aznap. Nem a legkönnyebben olvasható, nagyon sok olyan hosszú és bonyolult gondolatfolyam van benne, amik közben el lehet veszíteni a fonalat. 

Két szálon fut a cselekmény, egyik szál az 1920-as években, másik pedig 1942-ben. Egyik időszak sem könnyű a történet főhőse, a "bolond báró" számára, de valahogy mégsem váltja ki belőlem az igazi együttérzést. 

Még nem olvastam el teljesen, de megkímélt őszintén, várom a végét. 

Csütörtök

 Letelt a magamnak méricskélésre adott egy hét, úgyhogy ma délután, munka után elmentem a háziorvoshoz. Vittem magammal a telefonomra letöltött vérnyomás applikációban az adatokat. És háát, igen, ezt kezelni kell azért, de biztos, hogy ez pontosan amiatt van, amit én is gondolok, azok a fránya hormonok..Írt fel gyógyszert, amiből napi egyet kell bevenni, reggel, amikor még jó magától is. Merthogy nem a magasat kell levinni, hanem a normálist kell ott tartani. Hát jó. Legyen így. Gyógyszert kiváltottam, holnaptól már majd reggelente beveszem..

Szerda

 Olyan furcsa továbbra is minden, ma többször is rácsodálkoztam, hogy még csak szerda van, valahogy olyan érzésem volt, mintha már a csütörtöknél kéne tartanunk. Nem vagyok jól, de igazából nem mondhatom azt sem, hogy rosszul érzem magam, vagy beteg vagyok. Egyszerűen csak nagyon furcsán érzem magam a bőrömben. A vérnyomásom néha már előfordul, hogy a normális tartományban van, de ez a ritkább. A fejem kótyagos a nap nagy részében, de egészen ma estig még nem fájt egyszer sem. Most épp bepótolja ezt. 

Tök jó lenne csupa vidám dologról beszámolni, de ez most megint nem az az időszak, amikor a pozitív dolgokra tudok koncentrálni. Szerintem egész életemben még nem voltam ennyire furcsa és ellentmondásos érzelmekkel sem magam felé, sem a világ felé. Van bennem egy csomó minden összezavarodva, ugyanakkor olyan éles kontrasztokat látok, olyan más megvilágításba helyeződtek emberek, helyzetek, érzelmek. 

Azért őszintén remélem, hogy végül normális maradok, és nem a teljes elhülyülés kezdeti tüneteit tapasztalom. 

Kedd

 Ma egészen érdekes nap volt. Elég gyakran szállóige nálunk bent a híres Üvegtigrisből származó párbeszéd ("Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki") Ma reggel nyolc órára már túl is voltunk ezen, és megállapítottuk, hogy itt bizony mindenki...

Nem tudom mi lehetett a levegőben, de szinte mindenki feszültebb volt a szokásosnál, mindenkinek volt valami furcsa dolga ma. 

Én is elkövettem kisebb -nagyobb figyelmetlenségeket, néha egészen úgy éreztem magam, mintha nem is ezen a bolygón lennék. 

És aztán délután még megadta magát a mindenféle social media is. Nyilván semmi összefüggésben nincs a dolgok között, de azért érdekes egy nap volt így mindennel együtt. 

Hétkezdés

 Meglepő módon nem volt ma olyan tipikus hétfő érzésem, mint szokott lenni. Ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy már egészen tavaszias a levegő. Én is láttam, hogy még a héten várható némi lehűlés, de már remélhetőleg csak erősen átmeneti lesz az. Na de majd ez kiderül. 

A munkaidő sem telt unalmasan, volt benne némi újdonság, amin kellett gondolkodni, de az sosem baj, ha így kell tenni. Az más kérdés, hogy világok omlanak össze bennem, amikor látom, hogy milyen sokan nem tudnak logikusan gondolkodni. 

Még napközben megkaptam az sms-t, hogy elkészült a személyi igazolványom, úgyhogy munka után elmentünk érte. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, bár reggel ébredés után nem volt vele gond. Azt az állapotot kéne egész nap fenntartani. 

Meccsnap

 Ma már nem esett az eső, sőt, ma is tök jó tavaszias idő volt, de beértem egy boltba sétálással. Nem egy Balaton part, de ha figyelembe veszem a parkban lévő nádas melletti belvíz mennyiségét, akkor akár oda is képzelhetem magam. Minden csak egy kis fantázia kérdése. 

Patrik megérkezett ma ebédre, úgyhogy azért nem telt úgy a hétvége, hogy ne lett volna egy családi ebéd. Túl sok időt nem töltött itt, mert meccsre mentünk, de ott is együtt voltunk. 

Nyertünk is 2:0-ra, jó idő is volt, úgyhogy ez egy jó délután volt. 

Naná, hogy hétvégén

 Romlik el az idő, és esik egész nap. Pedig arról álmodoztam hét közben, amikor a csodás tavaszias, napsütéses időben dolgoztunk, hogy majd hétvégén jól elmegyünk valahová egy nagy sétára. Ez az álom most nem valósult meg. 

Így a mai nap csak itthon telt. Az ebédfőzésre ma nem volt gondunk, apósom hozott nekünk gulyást. De készült tiramisu Eriknek, fánk airfryerben Balázsnak és Rolinak..

Patrik ma nem jött, mert vendégeik voltak, majd holnap jön haza. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, egészen pocsék számokat mutatott akárhányszor mértem. Még kap egy hetet, addig írom, aztán elmegyek a háziorvoshoz. 

Könyves péntek

 Majdnem két hét ment el ezzel a könyvvel, és majdnem le is tettem félúton. Ritkán van ilyen egyébként, de előfordult már, hogy valamit elkezdtem, de végül mégsem fejeztem be. Az írónőtől egyébként sok könyvet olvastam már, és azt is tudtam, hogy kicsit nehéz felvenni a fonalat, mert minden könyvében elképesztően sok szereplőt foglalkoztat nagyon aktívan. Elég komolyan kell figyelni, hogy tudjam követni ki kicsoda. Ez a könyv ráadásul egy régebbi könyvének a folytatása, így az, hogy azt nem mostanában olvastam, nem könnyítette meg. 

A sztori egyébként nem egy mélyen szántó valami. Rachel valaha alkoholista volt, de sikeresen leszokott, és mostanra ő maga is egy ilyen intézményben dolgozott segítőként. Körülbelül a háromszázadik oldalig semmi extra nem is volt ebben, amíg meg nem jelent a holt férj, és ki nem derült, hogy Rachelnek volt egy halva született kislánya, akinek a születése után gyógyszer függő lett. Egészen addig, amíg ezzel a volt férj nem szembesítette, azt gondolta, hogy egy másik nő miatt ért véget a házassága. Végül persze felismerte, hogy emiatt hagyta el a férje, és ezzel együtt egy csomó más felismerést is tett. 

A könyv végére újra együtt volt a volt férjével, és így egy kedves kis lezárás lett ezzel. 

Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam abba a kezdeti unalmasság után, mert azok a mindenféle gondolatok és érzések, amik felszínre kerültek a szembesülések során nekem is jót tettek sok szempontból.