2020. okt. 31.

Ma is meccsnap


 És ez a mai tapasztalat meghozta magával azt a döntést, hogy akkor most egy darabig az idegenbeli meccseket nem látogatjuk majd. Ezek a vendégszektorok a fradistáknak kicsik. Akkor is, amikor nincs vírus helyzet, de akkor ez csak abban nyilvánul meg, hogy hatalmas harc van a jegyekért, és elég sokaknak nem jut. Most ez abban is megnyilvánult, hogy egymás hegyén hátán voltunk, a távolságot még véletlenül sem lehetett tartani, és sajnos, a szerdai pozitív tapasztalat ellenére most nem mindenki tartotta be a maszkviselési szabályokat. Ez utóbbi borzasztó nagy csalódást jelentett egyébként, de hát ugye semmi sem tökéletes. A hab a tortán az volt, hogy a meccs után visszatartották a vendégszurkolókat, amit sikerült egy szűk, alagútszerű helyen megtenni, ahol megint egymás nyakába liheghettünk. Mindezt egyébként azok a rendőrök, akik egyébként a maszkviselési szabályokat hivatottak ellenőrizni, büntetni miatta. Gondolom ez ilyenkor fel sem merül, csak az számít, hogy a "fradista csürhét" ne engedjék el. 

Szóval ezen tapasztalatok alapján inkább a tévében nézzük majd ezeket a meccseket. 

Ezt leszámítva jó hangulatú meccs volt, elhooztunk egy pontot a riválistól, és őrizzük az első helyet előttük. 


2020. okt. 30.

És csak esik

 Már tegnap délután is utáltam, amikor elkezdett megint esni az eső, de ma délután aztán már kifejezetten kedvem lett volna valami óriás létrát keríteni, hogy megkeressem a napot. Nagyon nehezen tudom elviselni ezt a sötétséget, és ezt a rengeteg párát. Sajnos ekkor létrát nem találtam, így a napot sem sikerült előcsalogatni. 

Na majd hátha hétvégén jobb lesz a helyzet. 

2020. okt. 29.

Majd egyszer

 Elmesélem, hogy mi az oka annak, hogy ma este már kilenckor fekszem az ágyban, és nem is nagyon tervezek már felkelni. Nyilván az is, hogx nagyon elfáradtam, és nagyon jól esik ágyban lenni. 

Nincs is már semmi dolgom, mert már fürödtem is..szóval akár aludhatok is reggelig, ha úgy sikerül. 

Hát erre még én is kíváncsi leszek. 

2020. okt. 28.

Micsoda meccsnap

 Hát nem is tudom, hogy lehet e bárkinek elmagyarázni, hogy mennyire vártuk ezt a napot. Nem pont így képzeltük tavasszal, azt reméltük, hogy mindenkinek lesz lehetősége itt lenni, aki csak szeretne. Ezt sajnos a covid felülírta, és így nekünk, akik most itt lehettünk, és szurkolhattunk a csapatunknak, még nagyobb kincs ez. 

Elképesztő élmény látni, hallani és érezni azt, amit eddig csak tévén keresztül volt lehetőségünk. Nem szégyellem, de bizony az én könnyeim potyogtak a BL himnuszt hallgatva. Nem tudom, mertem e erről àlmodni egyáltalán, hogy majd egyszer a gyerekeimmel együtt fogom ezt átélni. De végtelenül hálás vagyok érte, hogy megadatott, és oda raktározom el az emlékeim között, ahol a legféltettebb kincsek vannak. 

A meccs jó volt, a második félidő sokkal jobb, mint az első. 2:2 lett az eredmény, szereztünk egy pontot a bl-ben. 😊



2020. okt. 27.

Még csak kedd

 Hú, nagyon elfáradtam ma. Annyi mindent csináltam, annyi mindenre kellett odafigyelni, folyamatosan koncentrálni. Agyilag teljesen lezsibbadtam, és nagyjából akkor, amikor már azt gondoltam, hogy akkor most következhet végre az a rész, amikor már nem kell nagyon sokat gondolkodni semmin, a lidlben a pékség előtt ért utól egy telefon. A vonal másik végén arról érdeklődtek, hogy miért várakoztatjuk mindkét raktárunkbam az autóikat. Elmagyaráztam neki, hogy miért, de tudtam már akkor, hogy még hazaérkezés után be fogom kapcsolni a laptopot, és dolgozni fogok egy fél órát, hogy ezeket az autókat àtvegyék. Annyiszor megfogadtam pedig, hogy nem csinálom ezt, de mindig győz a lelkiismeret. Ezt meg most tényleg nekem kell megcsinálni, mert rám van bízva, hogy jól működjön. 

Mindegy, megcsináltam,és remélem, hogy a telefonáló hölgynek sikerült jól elmagyarázni, hogy mit kéne tenni ahhoz, hogy ne legyen ilyen fennakadás. (Ez hamar ki fog derülni, már rögtön holnap) 

Azt egyébként megfigyeltem már, hogy amikor ekkora a pörgés, akkor nagyon nehezen tudok kiszakadni belőle, és folyamatosan dolgozom fejben mindenhol. Pedig ez nem jó, mert felőröl. 

2020. okt. 26.

Hétfői bölcsesség

 Az anyaságomból és a munkámból adódóan annyi mindent tanultam magamról is, és az emberekről is, hogy most már simán elhiszem magamról, hogy bármilyen emberi kapcsolatokon alapuló képzést játszi könnyedséggel abszolválnám bármikor. Bár..az élet folyamatos tanulás, és bizony, az sem csak elcsépelt frázis, hogy a jó pap is holtig tanul. 

Rengeteg emberrel kerültem kapcsolatba az elmúlt huszonpár évben, a gyerekeken keresztül, a munkámon keresztül, és természetesen a magánéletem során is. Azt a következtetést bátran levonhatom, hogy nagyon kevés az igazán őszinte, érdek nélküli kapcsolat. De ugyanígy nagyon kevés az érzelem is. Mindegy ebből a szempontból, hogy pozitív, vagy negatív, mert egyiket sem érezteti senki. Jóval a kötelezően előírt távolságtartás előtt már létezett ez a jelenség, csak nem a szó legszorosabb értelmében. 

A gyerekeken keresztül nagyon hamar megtanultam, hogy jobb, ha inkább mindenki átlagos marad a többiek szemében, mert akármerre is lóg ki a sorból, azt nem nézik jó szemmel. Valamiért sokkal könnyebb így elevickélni a rengeteg szülőtárs között, mint magyarázkodni akár arról, hogy lehet, hogy ilyen könnyen tanul, vagy épp hogy lehet, hogy a másik meg épp csak átmegy matekból. 

A munkám során nagyon hamar megtanultam, hogy be kell állni a sorba, és lehetőleg csak úgy hangot adni a tudásomnak, vagy épp másfajta gondolkodásomnak, hogy inkább ötletnek, hangosan gondolkodásnak tűnjön csak. Az a pár év, amit így töltöttem, majdnem megnyomorított lelkileg. Ahogy az is megviselt, hogy amikor a vége felé már azt gondoltam, hogy egy csomó gondolatom, jószándékom célba ért, és végül azzal kellett szembesülnöm, hogy nagyjából minden hiába volt. 

A mostani munkám során nagyon sokat tanultam azzal kapcsolatban, hogy ki tudjak és ki merjek állni magamért. Nagyjából úgy kell engem ott elképzelni, hogy én vagyok egy kis pont, ami összeköti az összes inputot és outputot. Rajtam keresztül áramlik minden információ mindenről, ami végül majd egyszer a boltok polcain köt ki. Az első hónapokban irgalmatlan volt ez a nyomás. Aztán szép lassan megtanultam, hogy kivel hogyan lehet boldogulni. A többséggel jól működik a "húzd meg, ereszd még" taktika, és már tudják, hogy én is segítek, végtelenségig rugalmas vagyok, de cserébe ezt várom vissza is. Vannak kollégák, akik csodálják a türelmet, amivel kezelem a mindennapos nehézségeket. Pedig nincs mögötte semmi extra, csak a rengeteg tanulás eredménye, és az, hogy folyamatosan tanulok is tovább e téren (is)

Azt azért én kicsit mindig hiányolom, hogy nincs az emberi kapcsolatok többségében semmi személyes. Maximum látta, amit megosztottam a fb-on. 

Ez most megint egy ilyen hétfő esti bölcselet lett, fogalmam sincs milyen indíttatásból. 

2020. okt. 25.

Óraátállításos vasárnap

 Nekem nincsenek illúzióim, hogy ez az utolsó, vagy hogy majd tavasszal lesz az utolsó, de legyen úgy, hogy nem lesz igazam. Ezt a mostanit jobban utálom, mint a márciusit, mert ezt a korán sötétedést nehezen viselem. De hát mindegy, mert most már megtörtént, úgyhogy nincs más hátra, mint megbarátkozni a gondolattal, hogy alig pár hét múlva már sötétedik majd, amikor hazafelé jövök a munkából. 

Nálunk napok óta nem sütött a nap megint, vagy köd van, vagy esik az eső. Nagyon nyomasztó, és nehéz is valamit találni, ami ennek ellenére felvidít, vagy legalábbis pozitív gondolatokat eredményez. Egyébként is van más is, ami miatt van okunk aggodalomra, de erről most ennyit. Majd amikor túl leszünk rajta, akkor elmesélem. 

Ma sem voltunk sehol, csak itthon. Ettünk, mostam, tévét néztünk, és nagyjából így el is telt a nap. Holnap mennem kell dolgozni, miközben mindenki itthon lesz rajtam kívül. Nagyon fogom utálni, de lesz bőven dolgom, valószínűleg igen gyorsan el is fog telni az idő. 

Aki otthon tölti az őszi szünetet, annak jó pihenést, mindenki másnak pedig kitartást kívánok. Vigyázzatok magatokra. 

2020. okt. 24.

Ilyen sem volt még

 Nagyon bízom abban, hogy először és utoljára kellett ilyen döntést hoznunk, mint amit ma meghoztunk családilag. 

Ma ugyanis meccsnap volt. Nem akármilyen, hanem derbi, ami mindig különleges a Fradi háza táján. Erre minden fradista külön készül, mindenki ott akar lenni. Így volt ez most is nálunk is, egész héten vártuk. Láttuk, hogy úgy fogynak a jegyek, mint már nagyon régen nem. Akik lemaradtak a BL bérletekről, ezzel kárpótolták magukat. 

Aztán végül pont emiatt a teltházas esemény miatt végül ma délután úgy döntöttünk, ezúttal nem indulunk el, és üresen maradnak a székeink,. Akkor sem kockáztatunk, ha ez a mai már olyan meccs volt, ahol maszkot kellett viselni. Jövő héten van jegyünk az első hazai BL csoportkör meccsre, szeretnénk ott lenni, ki tudja mikor lesz erre legközelebb alkalom, ha most nem sikerül. 

Roli köhög már pár napja, és én is. Semmi más bajunk nincs, és remélem nem is lesz, de bármitől is köhögünk, valószínűleg fogékonyabbak vagyunk most minden felső légúti nyavalyára. Roliról egyébként konzultáltam telefonon a gyerekorvossal, de nem látta indokoltnak tesztet kérni, nincs láza, érez ízeket, szagokat, csak köhög. Patrik a foga miatt van kicsit sérülékenyebb állapotban. 

Így ma este a tévé előtt szurkoltunk ki a Fradi győzelmet. Nem volt a legjobb élmény, biztosan sokkal jobb lett volna élőben, de ez most egy ilyen időszak, amikor tudni kell ilyen döntéseket is meghozni.  

2020. okt. 23.

Szabadnap

 Jól jött ez a nap, olyan jó volt, amikor rájöttem, hogy nem is szombat van, hanem péntek. 

Patrik délelőtt fogorvosnál volt, végre ki tudták húzni a fogát. Még nyáron kezdődött azzal a fogával a kálvária, akkor volt gyökérkezelésen, kapott ideiglenes tömést, majd most hétfőre volt időpontja a végleges tömésre. A két időpont között egyszer bekönyörögte magát soron kívül (jobban mondva időpont nélkül), mert azt hitte, kiesett a tömés, és fájt is neki, de a tömés venne volt, és nem nyúltak hozzá. Hétfőn nekilátott a doktornő, majd addig fúrta, vagy nem tudom mit csinált, hogy eltört a fog, és közölte, menjen szájsebészhez, mert nem tudja kihúzni. A hab a tortán, hogy meg is sértett itt valamit, amitől begyulladt, és irgalmatlan fájdalmakat okozott. Másnap reggel még Patrik bepróbálkozott nála, miután nem aludt egész éjjel, segítséget remélve, de nem kapott még egy jó szót sem nagyon. Eddigre talajt magánrendelőt, ahol fogadták elég gyorsan, aznap este. 

Antibiotikummal jött haza, nem mertek hozzányúlni, annyira begyulladt. Itt már volt láza is, ami a mostani helyzetben okozott némi fejtörést, de annyira összeköthető volt a fogmizériával, hogy (talán kissé elítelhető módon) csak az volt a cél, hogy azt gyorsan levigye valami, nehogy azért ne lássák el, mert magasabb a hőmérséklete a megengedettnél. Másnap kellett visszamenni, ez volt tegnap, de még akkor sem volt elég jó állapotban az a fog a húzáshoz, de már legalább egyáltalán nem volt hőemelkedése sem, és némiképp enyhült a fájdalom. Enni persze hétfő este óta nem tudott, még tegnap este is csak ilyen zacskós tésztalevest. 

Mára volt visszarendelve, újabb próbára. És ezúttal végre sikerült. Igaz, úgy hívott fel, hogy élete legrosszabb élménye volt, nagyon fájt neki, de túl van rajta. 

Ma már tudott egy kicsit enni is, de persze még messze nem sikerül jóllakásig. Négy kilót fogyott a héten. Bízom benne, hogy most már napról napra csak jobb lesz, nem rosszabb. 

2020. okt. 22.

Igazából

 Annyira csordultig vagyok érzelmekkel, mégis annyira bennem rekedt minden. Nem mondom ki a szavakat, amik belülről szétfeszítenek, nem sírom el azokat a könnyeket, amik miatt már jó sok gombóc volt a torkomban, és jó párszor bámultam a plafont alvás helyett. De ugyanígy nem kacagok, és nem ugrálok örömömben, nem ugrok senki nyakába. Nem tudom mikor alakult ez így, gondolom valamikor menet közben. Biztosan összefügg azzal, hogy a munkám során keménynek kell lennem, és határozottan kell reagálnom a helyzetek nagy részére. Biztosan összefügg azzal is, hogy a gyerekeim már inkább felnőttek, és önállóak, mint nem, és azt az űrt, amit az ő gyerekségük hagyott maga után, még nem voltam képes betölteni, ehelyett inkább keményen állom e téren is a sarat, és nem is gondolok soha tovább a holnapnál velük kapcsolatban. 

És természetesen összefügg azzal is, hogy gyakorlatilag a férjemen és a fiaimon kívül egyedül maradtam a világban. Ami részben az én döntésem, és hibám, részben másoké, és részben a sors alakította így.  

Nem tudom, hogy képes vagyok e rá, hogy változzak, változtassak, mert még nem látom azt sem, hogy ebben bárki is partnerem lenne, vagy például bárkinek is lenne e igénye velem kapcsolatban a változásra. 

De azt mondják, a felismerés már az első lépcsőfok. Az, hogy felmegyek e a lépcsőn, majd meglátjuk. 

2020. okt. 21.

Ember tervez

 A sors pedig közbeszól. A közbeszólás kapcsán pedig úgy alakult, hogy végül nem leszek holnap szabadságon. Borzasztóan sokkoló tragédia történt a kolléganőm családjában, aki tudna helyettesíteni, így neki kell otthon maradnia. Szerencsére nekem most ez leginkább csak kikapcsolódást jelentett volna, és nincs semmi olyan dolgom, amit ne lehetne máskirra halasztani. De valószínűleg ebben az esetben bármi áron is átszerveztem volna mindent. 

A nap legjobb híre mindenképpen az, hogy sikerült Balázsnak megvenni a BL meccsekre szóló bérleteket. Amikor elküldte a képet, hirtelen nem is hittem a szememnek. Aztán felfogtam, hogy mit látok...és majdnem hangosan felkialtottam örömömben. El sem hiszem, hogy megadatik ez...élőben hallani a BL himnuszt. Életre szóló élmény lesz. 

2020. okt. 20.

BL csoportkör

 25 évet várt minden Fradi szurkoló arra, hogy majd egyszer, majd valamikor, talán jövőre sikerülni fog bejutni a legjobbak közé, oda, ahol már igazi szupersztárok játszanak. Ma este kezdődött az a sorozat, ahol rögtön az első meccsén nem kisebb helyen játszottunk, mint a Camp Now, a Barcelona otthona. Nyilatkozták a játékosok a meccs előtt, hogy mekkora nagy dolog ez nekik is, volt, aki el is mondta, hogy egyszer már járt itt.,.nézőként egy meccsen. 

Ennek ellenére, és annak ellenére, hogy az eredmény bődületes különbséget mutat (5:1-re kikaptunk), mégis azt kell mondanom, hogy büszke vagyok rájuk, mert nem úgy álltak ott a pályán, mint valami megilletődött ovis csapat, hanem harcoltak, voltak helyzetek. Így is kell ezt, küzdeni mindig, feladni soha. 

Holnap kiderül, hogy sikerül e bérletet venni a hazai meccsekre, vagy nem. Jó lenne élőben is buzdítani a csapatot, nem csak a tévé előtt, de meglátjuk. 

Soha rosszabb meccset a mainál. 

2020. okt. 19.

Hát akkor hétfő

 Ezen a rövidnek ígérkező hétfőn sikerült legalább kétszer annyit dolgoznom, mint egy sima, átlagos napon szoktam. Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy itt mindenki hülye, és a helyzet fokozódni látszik. Pedig azt gondoltam, hogy ez már csúcsra van járatva, de nem, még mindig lehet ezt még tovább fokozni. De ennyit erről, bízom abban, hogy egyszer még majd véget ér az őrület, és visszatér minden és mindenki a normális kerékvágásba. 

Roland holnaptól itthon lesz. Nincs különösebb baja, de köhög. Ez sem a vészes fajta, inkább az az idegesítő, de jobb lesz ez így neki is, mrg mindenkinek. Tartsuk be a szabályokat, amennyire csak lehet. Hívtam ma az osztàlyfőnökét emiatt, egyetértett velem, a feladatokat megkapja majd az online felületen, az őszi szünet után meg majd meglátjuk. Szerinte nem mennek már vissza. 

Patrik ma volt a fogorvosnál, a nyáron gyökérkezelt, és akkor ideiglenes tömést kapott fogával. Most kapta volna meg a végleges tömést. Ehelyett kapott egy szájsebészeti beutalót, mert addig próbálkozott a doktornő, amíg eltörte a fogát, de nem fér hozzá már, kihúzni nem tudja. És persze most megint fáj neki. 

Erikkel minden rendben, a múlt pénteki töri kisérettségi sikerült. Mindenkinek kicsit kevésbé lett jó attól, ahogy egyébként szokott nekik a dolgozat, vagy bármi, de biztató kezdet. Lesz nemsokára magyar is. Egyébként neki is felajánlottam ezt a pár napot, ha már Roli marad, de azt mondta, ő megy, nem akar matekból lemaradni. Hát szóval, idáig is el lehet jutni. Nagy út volt.  


2020. okt. 18.

Hello, migrén

 Majd legközelebb pontosítok a kéréseimen, és nem csak úgy odavetem őket, mert tulajdonképpen minden megvalósult, csak épp semmi nem úgy, ahogy szerettem volna. 

Sütött ma a nap, csak épp fújt mellé a szél is, így aztán csak bentről tűnt úgy, mintha milyen jó lenne. És jutott ma pihenés is, csak épp azért, mert már ébredéskor is a migrén köszöntött először. Voltak jó fél óràk is azért, meg voltak ágyba kényszerített óràk is. De talán túl vagyok a nehezén, és a holnap már nem erről fog szólni. 

A hétvége ennyi volt, máris kezdődik újra a taposómalom. 

2020. okt. 17.

Szombati munkanap

 Jó régen volt már, hogy hat napot kellett dolgoznom, de a közeljövőben vár rám még pár ilyen (lehet, hogy decemberben), úgyhogy ez gyakorlásnak pont jó volt. Azt mondjuk nyugodtan meg is állapíthatom, hogy jelenleg úgy fest a helyzet, hogy rendesen ki is készített. Borzasztóan elfáradtam, és alig vártam, hogy egy kicsit lefeküdhessek. Aludtam is egy órát, mint egy kisbaba. Arra pont elég volt, hogy még azokat a minimum dolgokat meg tudjam csinálni, de csak pont ennyire. Nem baj, lesz holnap is nap, meg a jövő héten is hétvége. 

Néztem az időkép előrejelzését, a jövő hétre húst fokot is ígérnek. Örülnék neki, de egyelőre azt is beérném, ha a nap sütne már végre. Nagyon nehezen viselem a héten ezt a rengeteg esőt, és sötétséget. 

2020. okt. 16.

Péntek

 Ami még csak csütörtök jelen esetben, de ha meg azt nézem, hogy ez is milyen mozgalmas nap volt, hát simán beillett volna egy elfuserált hétfőnek is. De mostanában majdnem mindegy is, mit mutat a naptár, valahogy egyfolytában a teljesítőképességünk határán mozgunk. Tényleg nem is tudom, meddig lehet ezt még feszíteni, és ezt a szó minden értelmében értem. De nem én fogom feltalálni a spanyol viaszt ebben sem, én csak egy apró porszem vagyok a gépezetben. Így leginkább arra koncentrálok csak, hogy én is, és a család is úgy vészeljük át ezt az időszakot, hogy megmaradjon minden, ami nekünk fontos, és közben az egészségünk megőrzése mellett azért az ép eszünk is megmaradjon. Nem könnyű, és sokszor érzem azt, hogy legszívesebben magunkra csuknàm az ajtót, és ki sem mozdulnék nagyon sokáig. 

A felpörgetett tempó mellett a mai napra azért jutott jó is, mert ma megint körmösnél voltam. Még a hét elején küldtem neki egy képet azzal a szöveggel, hogy ezt imádnám. És megcsinálta nekem. Én nem tudom magamnak lefényképezni, a fiúkat meg elfelejtettem megkérni, de holnap pótolom a hiányosságot, mert ezt látnotok kell. És tényleg imádom, és legalább megint van valami, amire jó lesz minden nap ránézni, és mosolyogni fogok. 

De azt már amúgy eldöntöttem, hogy a hat napos munkahét után jövő héten csak három napot fogok dolgozni, és így a jövő hét tök jó lesz. 


2020. okt. 15.

Csütörtök

 Azt gondoltam még délelőtt, hogy végre lesz egy esőmentes nap a héten, amikor a hőmérséklet is egészen barátságos az elmúlt napokhoz képest. De már kora délután még is változott erről a véleményem, mert akkor már megint esett. Borzasztó ez a rengeteg eső,és ez a folyamatos szürkeség. Ráadásul én hülye, bevállaltam egy szombati munkanapot is, amit már most bánok, mert utálni fogom az egészet, de már mindegy. Úgyis dolgozik Balázs is, Eriknek meccse lesz, Roli meg megy kenyeret osztani a közösségi munka jegyében. 

A maszk hekkelés bejött, sokkal jobb így, kevésbé párásodik, mint eddig. 

2020. okt. 14.

Meghekkeltem

 A maszkomat. Vagyis rögtön azt a kettőt, amit holnapra mostam,vasaltam. Ebben az esős, párás, hideg időben sokkal többet küzdök már én is azzal, hogy a szemüvegem folyton párás. Baromi idegesítő, és ugyan gond nélkül látok szemüveg nélkül is, de akkor is hülyén érzem magam tőle, hogy leveszem, várom, hogy lemenjen róla a pára, meg hogy a leheletem alkalmazkodjon a benti hőmérséklethez. Ma ajánlotta az egyik kolléganőm, hogy próbáljam meg az eldobható maszkból kiszedni a merevítőt, és beletenni valahogy a sajátomba. 

Este még is csináltam, kellett hozzá egy jó fél óra, mire kibontottam egy kicsit a varrásnál, beledugtam, majd aztán rájöttem, hogy ha nem akarom féloldalasra csinálni, akkor még egy helyen meg kell bontani. Nem volt egyszerű az én nulla kézügyességemmel középre varázsolni, de végül sikerült, és holnap le is tesztelem élesben, hogy jó lett e. Majd elmesélem, hogy ha másnak is szüksége van rá, akkor tudja, hogy bevált e.

2020. okt. 13.

Itt mindenki hülye?

 Itt? Mindenki...-mondták ezt anno az Üvegtigrisben. Azon kapom magam napjában többször is, hogy csak nézek körül, és felteszem ugyanezt a kérdést, amire természetesen a válasz is ugyanez. Az a jó rész benne, hogy hallom az eredeti hangsúlyt, és ettől azért eltűnik az éle az egésznek, és akár mosolyogni is képes vagyok. Néha kínomban, és kicsit kényszeredett is ez a mosoly, de addig azért van remény, amíg van. 

Mondjuk épp ma beszéltünk arról a közvetlen főnökömmel (aki sokkal inkább kolléga, mimt főnök), hogy mennyire frusztráló ez a rengeteg hülyeség, amivel minden nap megküzdünk. Legalább harminc féle dolog van elkezdve, és félretéve, mert egyik nap még az a legfontosabb, következő nap már hátrébb kell sorolni. Természetesen lesz olyan nap, amikor majd ezt a hátrasorolt dolgot hirtelen előkapjàk, és számon kérik, hogy miért nincs még kész. 

Ha megkérdezné tőlem egy vadidegen ember, hogy mi a munkám, nem is tudnám egy mondatban elmondani, mert már magam sem mindig tudom. Van egy hivatalos megnevezése, ami sok mindent lefed, és még több minden belefér. Már rég sokkal több minden tartozik hozzám, mint akkor, amikor átvettem ezt a munkakört. Jobb napjaimon azt gondolom, azért, mert alkalmas vagyok rá, hogy sok mindent bízzanak rám, rosszabb napjaimon meg azt, hogy azért, mert én vagyok az egyetlen lúzer, akire úgy lehet rábízni, hogy tudják, még fogja oldani. 

De azért a héten ez a két nap eddig olyan volt, hogy csak ültem az asztalomnàl, fogtam a fejem, és a maszkom mögött mosolyogva kérdeztem, hogy itt mindenki hülye? Az iroda másik feléről pedig érkezett is a válasz: Itt? Mindenki. 

És szerencsére nagyjából itt véget is ért a mai munkanap. 

2020. okt. 12.

Ősz van

 Berobbant az ősz ma reggelre, sőt, nekem ez már majdnem tél is, legalábbis megfordult a fejemben, hogy reggel már a téli kabátomban megyek majd dolgozni. És itt az ideje, hogy a szaggatott farmeromat is elrakjam egy időre, mert fázik a térdem a szaggatásnál. 😁 

Sosem voltam az az ember, aki nagy terveket szövöget előre, inkább az az igazi carpe diem típusú ember vagyok, aki mindig épp azt csinálja, amihez kedve van. Vagy azt nem, amihez nincs. Volt is, és van is még bennem valamennyi megfelelési kényszer, még bekódolt dolgok is akadnak még mindig, de egyre inkább elhagyom ezeket. Nem is tudom követni az épp aktuális étkezési/életmódbeli trendeket, de megmondom őszintén, nem is feltétlenül érzem ezt szükségesnek. Nem azért, mert nem fogyhatnék le pár kilót, nem lehetnék sportosabb, szexisebb, kreatívabb, meg még egy csomó minden más is, de ezek jelen pillanatban nem mozgatnak engem. Eddig is ösztönösen működtem (kisebb-nagyobb kudarcokkal), ezután is inkább befelé figyelek. Évek óta nem iszom tejet, mert nem jó nekem utána. Nem fáj a hasam, még semmi ilyesmi, de rossz tőle a gyomrom. Ugyanez a helyzet a tojással is. Legalábbis a rántottával, tükörtojással, omlettel. Finomak, de utána nem jó a közérzetem. Így ezeket nem eszem. 

De ugyanígy vagyok egy csomó minden mással. Ha álmos vagyok, akkor lefekszem, és hétvégén bűntudat nélkül alszom akár kilencig is. Ha idegesít valaki, akkor ott hagyom, ha nincs időm valamire, megmondom. 

A gyerekeimet is ösztönösen neveltem mindig. Eddig is, ezután is tisztában voltam vele, hogy vannak dolgok, amiket nem mondanak el, de ez nem is érdekel. Sosem kutattam a holmijuk között, sosem néztem bele a telefonjukba, és továbbra sem nézem a krétát sem. Első dolgom volt minden értesítést kikapcsolni. Nincs rá szükség. Amit akarnak, elmondjàk. Amit nem, az meg legyen az ő titkuk. Nekem is van, volt is mindig. Látom rajtuk, ha bajuk van, megkérdezem, mi a baj, de nem baj, ha azt mondja semmi. El fogja mondani, ha itt van az ideje. Eddig jól működtek az ösztöneim, és továbbra is azt gondolom, csak támogató és szerető családi háttér kell, minden mást megtalálnak maguknak. Akkor, amikor ennek itt van az ideje. Patrikkal nagy szerencsénk volt, ő nagyon korán megtalálta önmagát, kitűzött egy célt, és elérte (vagyis lassan itt tart már) Erik nehezebben érik, mindenben más, mint a bátyja, de lassan már ő is eljut oda, hogy meglesz a cél. Roli, a folyton változó, ide-ida csapongó, aki nagyon messze van még mindentől, de azt gondolom, mindenkit meg fog lepni majd, mert benne mindannyiunkból van egy kicsi. Egy kis zseniagy Patrikból, egy kis makacs állhatatosság az apjából, egy kis macsó lazaság Erikből, és egy adag érzékenység belőlem. Ezek így együtt nagy dolgokra is képesek lesznek, ha majd akarja. De ha nem, hát az sem nagy baj. 

És a covid kapcsán is az ösztöneimre hagyatkozom továbbra is. Nem állok be egyik táborba sem, mert nincs is értelme szerintem. Mindenkinek van igaza is, meg mond elferdített dolgokat is. Én gondolok valamit, és a szerint élek, cselekszem. Pont nem érdekel, hogy ez a szomszédnak tetszik, vagy nem, vagy mit gondol rólam. 

Hát és hogy ezek miért pont az ősz kapcsán jutottak eszembe? Jó kérdés..de azt hiszem, rég nem írtam így, hogy nem gondolkodtam, csak úgy jöttek ezek maguktól. Ha még jöttek, hát biztosan nem véletlenül. 

2020. okt. 11.

Vasárnap

 Ma sem tudok semmi izgalmasról beszámolni, mert nem történt velünk/nálunk semmi. Ez is egy olyan vasárnap volt, amikor tettünk-vettünk, pihentünk. Én délután fejfájással is küzdöttem, amin nem segített se gyógyszer, se fekvés, de végül azért estére feladta, és elmúlt. Igazából lehetséges, hogy leginkább az a szénhidrát bomba nutellás croissant volt az, ami végre távozásra kényszerítette, és így utólag, igazán eszembe juthatott volna előbb is ez. Mármint megenni. 

Nem nagy kedvvel vágok neki a jövő hétnek sem. Vár rám egy csomó nemszeretem dolog, többek között a könyvvizsgáló is. Meg úgy egyáltalán, leginkább most arra vágyom, hogy mindenki hagyjon békén, és hadd foglalkozzak magamban a saját kis nyomoraimmal. Ha lenne még elég szabadságom, biztos, hogy záros határidőn belül ki is vennék legalább egy hetet ere a célra. De persze nincs ilyen gondom, azzal a három nappal, amivel még rendelkezem az idénre. 

A kedvemen az sem fog segíteni, hogy esőt ígérnek pár napig. Nekem nem hiányzik. 

2020. okt. 10.

Szombat

 Ahhoz képest, hogy kicsit ideges voltam Erik első bulija miatt, meglepően jól aludtam. Ebben mondjuk sokat segített a heti fáradtság, meg az a sok éves tapasztalat, amit Patrik éjszakai kimaradozásai kapcsán szereztem. Reggel persze első dolgom volt lecsekkolni, hogy itthon van e, minden rendben van e vele. Szerencsére itthon volt, békésen aludt az ágyában. Az mondjuk látszott, hogy gyakorlatilag úgy, ahogy leért az ágyra, már aludt is, mert még a farmer is rajta maradt. 11-kor ébredt. Jól érezte magát, és teljes döbbenetének adott hangot, amikor elmesélte, hogy voltak, akik nagyon csúnyán sokat ittak, és rosszul voltak. Nem gondolom, hogy vele ez sosem fog előfordulni, de jelen pillanatban úgy áll a helyzet, hogy őt ez a piálás dolog nem érdekli. 

Balázs dolgozott ma, így csak fél háromkor ebédeltünk, amikor már ő is hazajött. Az ilyen napokon mindig megvárjuk, ne kelljen egyedül ennie. 

Délután nem nagyon csináltunk semmit. Elpakoltam a tiszta ruhát, amit ma mostam, felköszöntöttük a húgomat, aki S héten lett negyven éves. 

Este pedig örültünk, mert a Magyar Kupa sorsoláson a mi városunk focicsapata mellé sorsolták a Frafit. 

2020. okt. 9.

Végre péntek

 Ó, de jó volt ma reggel úgy indulni dolgozni, hogy ez az utolsó munkanap. Még mára is jutott mindenféle földi jó, bírom, hogy a főnököm a szabadsága alatt is képes telefonálni azért, hogy hangot adjon a nemtetszésének. Egy pillanatra sem képes abbahagyni a munkát, talán csak akkor nem dolgozik, amikor alszik. Nagyjából ilyen elvárásai vannak felénk is, de próbálom "nevelni", és ragaszkodni hozzá, hogy szorítkozzunk a munkaidőre, és dolgozzunk a munkahelyünkön. De persze, valamennyire mindannyian megszállottjai vagyunk az egésznek, mert ha nem így lenne, már nem is csinálnánk. Sikerélmény elvétve akad csak, így csak ez a megszállottság lehet a magyarázat. 

Na de végre péntek, és végre két óra lett, amikor lehetett hazajönni, és egy hétvége erejéig otthagyni mindent, elfelejteni mindent, és csak az itthoni dolgokra koncentrálni. 

Meglepően nehezen ment fejben az otthagyás, még másfél órával a hazaérkezése után is dolgozott bennem a benti feszültség. Azt éreztem, hogy semmihez nincs türelmem, semmi nem érdekel, mégis amerre néztem, mindenhol láttam valamit, amivel foglalkozni kéne, és csak felhúzott ez is. Végül úgy döntöttem, hogy akkor elmegyek a könyvtárba, méghozzá gyalog, mert szükségem van arra, hogy kicsit kiszellőztessem a fejem. Ez volt a legjobb döntés, amit hozhattam, mert séta közben végre nem járt az agyam a munkán, a könyvtárban találkoztam kedves emberekkel, hoztam magamnak jó könyveket. Ennyi elég volt hozzá, hogy aztán letudjam a rossmannban a glamour napokat, még vásároljak még a sparban is pár dolgot. Azért nagybevásárlást nem tartottam, annyi energiám nem lett, de arra még jutott, hogy a kosarakból a tiszta ruhákat összehajtogassam végre, meg a napi mindenfélét megcsináljsm. 


2020. okt. 8.

Csütörtök

 Ezt a mai napot megmentette a napsütés, és a masszázs, amin délután voltam. Ezek nélkül ez is olyan lett volna, mint az előző három. Nagy szerencse, hogy így alakult, mert elég kétségbeejtő lenne, ha négy napból négy nem jó. 

Holnap meg már péntek, ami akármilyen is lesz, a pénteksége sok mindent felülír majd. 

Erik holnap bulizni készül. Először készül ilyen helyre, rögtön egész éjszakás program. Nyilván nem tehetünk vele olyat, hogy nem engedjük el, de valamiért érte már most sokkal jobban aggódom, mint Patrikért annak idején. Vagy csak azt már elfelejtettem. De bízom benne, hogy minden rendben lesz, jól fogja magát érezni. 

2020. okt. 7.

Szerda

 Ez a hét nem az én hetem. Minden nap rengeteg munkám van, végeláthatatlan szélmalom harc minden. Emiatt nehéz valami motiválót találnom, ami tovább visz, de még eddig sikerült plusz motiváció nélkül is. 

A megfázásom kilencven százalékban elmúlt, egy kis köhögés maradt még belőle. Mondjuk ma már megint több sorozatot tüsszentettem itthon, és ezt egyre inkább annak tudom be, hogy egész nap maszkban vagyunk. Ez utóbbi egyébként abszolút megszokható, de kicsit sem kellemes dolog. Gyakorlatilag nem veszem észre, hogy rajtam van, tehát nem zavar, de amikor lehetőség van a szabad levegőn levenni, az nagyon jó érzés. A kilencedik órában viszont már észreveszem azt is, hogy rajtam van, és türelmetlenül várom, hogy kiérjek a parkolóig, és levehessem. Az arcbőröm sem hálás ezért a megpróbaltatasért. 

A gyerekek iskolájában gőzerővel készülnek fel mindenre IS. Nem tudom eldönteni, hogy csak előrelátás, vagy már tudnak valamit, amit mi még nem.De ki fog ez derülni..

Az pedig nagyon mélyen megrázott, hogy a mai elhunyt betegek között van egy 21 éves lány. Borzasztó. Egyidős Patrikkal, és nincs tovább semmi. 

2020. okt. 6.

Még csak kedd

 De már annyi mindenben fáradt el az agyam, hogy ma délután el kellett gondolkodnom rajta, hogy milyen nap van. Érzésre mintha már a csütörtöknél kéne tartanunk, de addig még lesz közben egy szerda is. De azért próbálok kikapcsolni legalább akkor, amikor itthon vagyunk. Nem könnyű, főleg, hogy Erik és Roland olyan szinten űzi az elmúlt hetekben a tesztoszteron harcot, amivel nekem eléggé tele van a hócipőm. Értem én ezt az egész folyamatot, de ez nem mindig elég ahhoz, hogy megálljam szó nélkül. Pedig amúgy azt is tudom, hogy legjobb megoldás, ha hagyom ezt rájuk, és véletlenül sem szabad egyik párját sem fogni, mert az csak olaj a tűzre. 

Majd csak túl leszünk ezen is. 

2020. okt. 5.

Ma csak ennyi

 Ma nincs kedvem írni. Stresszes nap volt a munkában, itthon sem volt teljesen felhőtlen minden (nincs baj amúgy) 

De legalább voltam fodrásznál. 



2020. okt. 4.

Meccsnap


 Ma megint mehettünk meccsre, és ez a mostani helyzetben sokkal különlegesebb esemény, mint egyébként. Mert ugye bármikor megtörténhet az is, hogy megint akármefdig majd nem mehetünk sehová, így ezeket az alkalmakat külön meg kell becsülni. Nem vitázom már régóta senkivel foci témában, mert tisztában vagyok vele, hogy ez sokaknak vörös posztó, és pont emiatt, hogy elkerüljük a felesleges vitákat, és rosszindulatú beszólasokat, azt a szokásunkat, hogy ezt az örömünket megosszuk a közösségi felületen, felfüggesztettük. 

Azt azért fontosnak tartom elmondani, hogy a meccsre járók legalább kilencven százaléka maszkban jön. Nagyon sokan végig maszkban is vannak. Mindenki használja a kézfertőtlenítőt is, és szemmel láthatóan sokkal kevesebb az olyan gólöröm, ahol idegen emberek is egymás nyakába ugranak. De persze, vannak olyanok is, akik nem foglalkoznak semmivel, csak élvezik, hogy ott vannak. Lassan eljutok oda, hogy minden álláspontot meg tudok érteni, mert egyébként úgysem tudjuk, hogy ki csinálja jól, legjobb elfogadni mindenkit úgy, ahogy van. 

A mai meccs egy külön ünnep is volt, mert most "találkozott" először a csapat a szurkolókkal azóta, miután kedden sikerült a csoportkörbe jutni. Hát...mit mondjak? Libabőrös élmény volt ez a fajta éltetés, ezt is oda rakom el, ahol a soha nem felejtem el emlékek vannak. És nyertünk is, pedig már az első percekben megszerezte a vezetést a Puskás Akadémia. Szerencsére nekünk van egy Isael-ünk, aki ma kétszer is betalált az ellenfél kapujába. 


2020. okt. 3.

Szombat

 Nem történt ma semmi különleges, hacsak azt nem soroljuk oda, hogy tényleg 26 fok volt. Igaz, nem az az igazán élvezhető idő, mert közben azért olyan szél fújt, hogy majd' letépte a fejemet, de ezzel ki tudnék egyezni akármefdig. (nem a széllel) 

Furcsa volt, mert a nap jó részében csak hárman voltunk, Eriknek meccse volt Érden, Patrik Zsófinál volt már tegnap délután óta. Biztos sokszor lesz majd még ilyen, de most még furcsa, az életünk nagy részében mindig itt nyüzsögtek körülöttünk mindnyájan. Azokra a dolgokra, amikre akkor vágytam, már nem annyira vágyom, sőt visszagondolva, azt sem értem, mi bajom volt nekem akkor. Persze, emlékszem még, milyen fárasztó volt folyamatosan rendelkezésre állni, válaszolni mindenre, játszani, enni adni, öltöztetni, fenekét törölni, orrot fújni, de mostanra már olyan szép emlékekké szelídült minden. Azok a napok is, amikor nagyon nehéz volt. 

És eddig nem mertem írni, nehogy elkiabáljam, de nagyon úgy tűnik, Rolinak tényleg csak az általános iskolához kötődött a szeptemberi gipsz...mert elmúlt a szeptember, és nem jártunk a balesetin, nincs gipsz a kezén. Ez is egy korszak vége...de ennek azért nagyon örülök. 

2020. okt. 2.

Szavak sem kellenek

 


Ma volt a szalagavatója. Nélkülünk, csak az osztálytársak, tanárok, iskolatársak jelenlétében, maszkban. Kicsit sem hagyományos módon, de az idén semmi sem az. Lehet, hogy ha várnak januárig, akkor már lehetett volna egy klasszikusnak mondható forgatókönyv szerint lebonyolítani, de itt egyébként is mindig korán van,hogy amikor már a tanulásra kell koncentrálni, akkor már ne táncpróbák , és egyebek vegyék el az időt. Még aztán korántsem biztos, hogy januárban jobb lesz a helyzet. Természetesen nagyon rossz ezt így megélni, mert az élete egyik fontos pillanatában nem voltunk vele. 

Néztem ma az öltönyben, és eszembe jutott, hogy milyen kis bátortalan, bizonytalan volt kicsi korában...hogy az óvodában csatakosra izzadt a sírástól, annyira nem akarta, hogy ott hagyjam. 

Ma pedig ment jóképűen, magabiztosan, és hazatért a végzősök szalagjaval. Olyan büszke vagyok rá. 

2020. okt. 1.

Fárasztó nap

Leginkább természetesen agyilag, mert mostanában megint úgy jönnek egymás hegyén-hátán a feladatok és tennivalók, mintha muszáj lenne. A héten már biztosan nem állok neki, de jövő héten fogok magamnak csinálni egy sorrendet ezekkel kapcsolatban, mert nem győzöm. 
A napot feldobta Patrik rádiós szereplése, amit sikerült meghallgatni munka közben is. Elképesztő, hogy milyen jól csinálta, élvezet volt hallgatni a beszélgetést. Nem csak azért, mert az én gyerekem, mert egyébként a rádiós műsorvezető is nagyon jó volt. Az meg külön szívmelengető volt, hogy Roli, aki itthon hallgatta, hogy rajongott az egészért. 
És ma este megtudtuk azt is, kikkel fog játszani a Fradi a BL csoportmeccsein. Erik egyik nagy álma valóra válhat, ha minden jól megy. Jön a Barcelona. Meg a Juventus, és a Dynamo Kijev. Szerintem tök jó lesz ilyen nagy csapatok ellen is megmutatni mit tudunk, nagy élmény lesz biztosan a játékosoknak is Messi és C.Ronaldo ellen játszani.