Ebben az évben az utolsó

 Nem is tudom, mit lehet így, az év utolsó napján írni egy olyan felületen, ahol az év minden napján készült egy-egy bejegyzés valamiről, ami épp akkor fontos volt, vagy épp aznap történt, vagy épp akkor úgy éreztem magam. Így aztán nagyjából mindent tudtok rólam az idén is.

Meg ugye egyébként is, ennyi idősen már elég kiszámítható az ember, nemigen vannak nagyon komoly újdonságok az érdeklődési körömben. Mindig van olyan, ami kicsit más, mint előtte bármikor, mert mindig egy újabb élethelyzetbe kerül az ember, amihez alkalmazkodik valahogy. Jár ez időnként szomorúsággal, máskor nagy felismerésekkel, vagy akár csak elfogadással. 

Ma még, hagyományos módon (már lehet így hívni, évek óta így van ez) voltunk Siófokon egy idei utolsó Balaton -látogatáson. Megvolt a koccintás is (szigorúan alkoholmentes pezsgővel). Délután még készült egy adag tiramisu, mert mostanra már minden süti elfogyott szinte, és az milyen béna már, hogy nincs itthon süti.

Tök hagyományos módon virslit vacsoráztunk, és ilyenkor még én is önszántamból ezt eszem. 

A facebookra készült pár kollázs az év legjobb ilyen-olyan pillanataiból, és az idén olvasott könyvekből. Ez utóbbit szeretettel ajánlom Teide-nek szemezgetésre. Az elveszett nevek füzete az egyik nagy kedvencem volt. 

Mindenkinek boldog új évet kívánok. 😊

Szombat

 Karácsony óta valahogy olyan, mintha egy másik időzónába kerültem volna. Jobban mondva nagyjából azóta, amikor huszonharmadikán odaértünk Balatonlellére. Elindultunk a hóesésben, és odaértünk úgy, hogy sütött a nap, hónak nyoma sem volt. 

Az ott töltött napok sokkal inkább emlékeztettek a nyárra, mint a télre, épp csak a strandolás nem jutott eszünkbe. Annyira jó volt az a fajta gondtalanság, és időtlenség, hogy azóta is nehezen térek vissza a rendes kerékvágásba. 

Ehhez még jött ez a haláleset a családban, amitől hirtelen anyukám olyan fura lett. Borzasztóan megrázta az egész, nem tud vele mit kezdeni. Attól, hogy ő most így van, én magam is kicsit furán érzem magam, ez egy új helyzet, hogy kettőnk közül én vagyok a felnőttebb. 

Azt már nem is nagyon tudom hova tenni, hogy időközben ott tartunk, hogy ennek az évnek ez az utolsó előtti napja..

Egyébként már akartam írni, de még nem került rá sor, hogy vettem és szedem reggel és este a Remifemin plus-t. Elég gyorsan éreztem a jótékony hatását, nagyjából öt nap alatt megszűntek a hőhullámok, és azóta sem volt egy sem. Szedem mellé a d-vitamint is, mert mindenki azt mondta, hogy az is jó. Azt nem tudom mennyire van összefüggés, de mióta ezeket szedem, nem nagyon fájt a fejem. Illetve most pár napig a d-vitamint elfelejtettem (nem, lusta voltam elővenni a fiókból), és a második napon, amikor nem vettem be, fájt egy kicsit. Lehet hogy ezt tesztelni fogom, hogy tudjam, valóban van e összefüggés, vagy csak a véletlen hozta így. De a Remifemin plus-szal meg vagyok elégedve, szedni fogom tovább. 

Az év utolsó munkanapján

 Azt már tudom egy ideje, hogy az utolsó munkanapom lesz a méltó lezárása ennek az évnek, pontosan le is fogja képezni az egészet egy napba sűrítve. 

Ma jött a könyvvizsgáló. A legelső verzió az volt, hogy december 31-én érkezik majd. A főnökeim semmi kifogással nem éltek volna akkor sem, mert az sem zavarta volna őket, hogy az vasárnapra esik az idén. Így nézve tulajdonképpen még lehetek hálás is, hogy nem gondolták komolyan, hogy a vasárnap délelőttöt leltározgatással töltjük. 

Az a fentiek fényében semmi meglepetést nem okozott, hogy ez az elmúlt évek legrosszabb közös leltárja volt a valaha itt megfordult összes könyvvizsgálót beleértve. Mindent rendben talált, minden az volt, aminek lennie kellett, minden annyi volt, amennyinek lennie kellett, egyébként. Mindegy, túl vagyunk rajta, és jövőre elvileg nem én leszek vele majd. 

Miután hazaértünk, ebédeltünk, engem annyira húzott az ágy, hogy muszáj volt kicsit lefeküdni a kanapéra. Naná, hogy be is aludtam kicsit. Mondjuk nem voltak nagy terveim egyébként sem már mára, úgyhogy éppenséggel nem baj, hogy így történt. 

:(

 Tavaly december végén a tűzesetünkről posztoltam, és akkor azt gondoltam magamban, hogy annál rosszabb év végénk sohasem lesz. 

Egészen ma hajnalig gondoltam ezt..Balázs egy puszival ébresztett három óra előtt tíz perccel. Az időpont is meglepő volt, de az még inkább, hogy én rögtön olyan éber voltam, mintha már délelőtt tíz óra lett volna. "Itt van az ügyeletes kocsi a ház előtt", mondta. Mindketten sejtettük, hogy baj van. A nagybátyám már tegnap sem volt jól, úgy volt, hogy ma reggel beviszik a kórházba, megvizsgálják, és majd meglátjuk. (Ő az a nagybátyám, akiről nemrég írtam, hogy mentőt kellett hívni hozzá). 

Aztán megnéztem a telefonom, és ott várt az üzenet anyukámtól, hogy a nagybátyám meghalt. 

Nem mesélem el a részleteket, mert borzasztó, és nagyon sajnálom anyukámat, hogy ezt át kellett élnie. Az orvos azt mondta, a nagybátyámnak nem fájt, nem érzett semmit, egy pillanat volt az egész. Legalább neki már nem fáj. 

Nem volt az az ember, akiről sok jót lehet mondani, nem volt sem kedves, sem nagylelkű. Nem volt sem jó apa, sem jó testvér. Nagybácsinak néha aljas volt, de bajban lehetett azért rá számítani. Mégis..itt volt az én életem minden napján, itt éltünk együtt. Látott engem kisbabaként, vitt engem mentővel életveszélyes állapotban az Apáthy kórházba (akkor mentősofőr volt). Ébresztett ő is minket éjszaka, mert lerobbant a kocsija, és én is ébresztettem őt, amikor Balázs orra az éjszaka közepén vérzett brutális módon. A gyerekeimet is látta felnőni, és a maga módján még büszke is volt rájuk. 

Ma hajnalban elment. Egy emberrel megint kevesebb fő tartozik a családunkhoz. A többiekkel pedig megint egy temetésen fogunk találkozni..😔

Már itthon

 Ma délelőtt sajnos haza kellett jönnünk, holnap már dolgozunk. Pedig ez most olyan jól sikerült kis utazás volt, amit bármeddig tudtam volna nyújtani még. 

De még ma is volt egy csodahajnal, amit Rolinak köszönhet most sikerült megörökíteni is. Továbbra is ő az nálunk, aki ilyen téren a legjobb. Mondjuk elképesztő türelemmel és kitartással utána is olvas mindennek. Ahhoz meg nekünk kell kitartás, ha valami ilyet elkezd elmagyarázni, főleg, mert leginkább angolul olvas ilyesmit, és úgy is van a fejében. Amikor erről beszél, angolul gondolkodik, és azt lefordítva adja át nekünk magyarul. Önmagában ez az egész bámulatos egyébként, csak néha kicsit kacifántos az egész. 

Elkészült a szokásos családi szelfi is természetesen. 

Itthon elég gyorsan kipakoltunk, a hazahozott szennyes azóta már kimosva, megszárítva a szekrényekben vsn. Délután elsétáltunk a boltba. Nem épp a Balaton part, de most ez is megteszi..

Karácsony második napja van

 Hát ma hajnalban olyan csodát láttunk, amit még eddig sosem. Lefényképezni nem tudtam, csak az emlékeim közé készült egy újabb kép. A telihold olyan gyönyörű ezüsthidat festett ide a Balatonra, amit csak tátott szájjal tudtam csodálni percekig..Hát ezek miatt a csodapillanatok miatt nem lehet megunni a Balatont sohasem. Mindig van még valami új, valami, amit még nem láttunk, ahol nem voltunk. 

Az időjárás is csoda volt ma, napsütés, 12 fok, nagyon jól esett sétálni délután. Sokan érezték így, nagyon sokan sétáltak a parton. A forralt bor jól esett így is, hogy nem volt nagyon hideg. 

Fél ötre moziba mentünk Siófokra, megnéztük a Semmelweis című filmet. Tetszett mindenkinek. 

A Mekiben vacsoráztunk, itthon még tartottunk egy újabb Sequence partit. 

Ez is egy jó nap volt. 

Karácsony első napja van

 Ma reggel is ugyanaz volt az ébredés, és nagyon meg tudnám szokni, hogy ha ez akár a hátralévő életemben végig így lenne, hogy már az ágyból a Balatont látnám. De majd hátha hétvégén kihúzzák pont azt az öt számot, ami nekünk jó. Annyi tervem van erre az esetre, hogy Hadházi Laci is kispályás hozzám képest, pedig neki is volt olyan comedy estje, amiben nagyon rákészült erre. 

És hétfő is volt, a jobbik fajtából, amit lehet szeretni. Az ebédet ma is házhoz hozták. Ez itt a déli parton nem olyan egyszerű, mint amilyen Füreden volt, de szerencsére azért nem is lehetetlen. 

Ebéd után Balázzsal kettesben voltunk Füreden. Komppal mentünk át, méghozzá az új komppal, ami nagy élmény volt. Már egy csomó képen láttuk, de élőben még nem, Siófokon nem nagyon jártunk a nyáron. De ez így pont jó volt nekünk, csak még különlegesebbé tette a mai napot. 

Füreden jó sokan voltak, a Tagore sétány nagy részét elfoglalja most a korcsolyapálya. Egészen különleges látvány, akik szeretik ezt a sportot, nekik biztosak nagy élmény is lehet itt végigmenni. Nekem a téli sportokhoz még annyi közöm sincs, mint a nyáriakhoz, így én csak maximum nézem az ilyesmit. De jót sétáltunk, ittam egy forralt bort, ettünk nagyon finom almás pitét és rácsos linzert a Karolina cukrászdából, és aztán hazajöttünk. 

Este még volt egy jó kis társasjáték parti itthon. Honfoglalóztunk és Sequence-eztünk. Honfoglalóban még csak -csak felvettem a versenyt, de a másik játékban naná, hogy legyőztek.

Boldog karácsonyt!

 Ma reggel úgy ébredtem, hogy felültem az ágyban, és láttam a Balatont. Ez már önmagában egy akkora ajándék, amitől rögtön tudtam is, hogy ma csak karácsony lehet. 

Délelőtt még vettünk egy-két dolgot a tescoban, mert az ebédet ugyan megrendeltem, a sütiket bedobozolva elhoztam, de azért az egész napra nem elég, és minden nem jutott eszembe tegnap.

Az ebéd egyik felét házhoz hozták, a másik feléért elmentünk..

Természetesen hoztunk magunkkal karácsonyfát is. Van egy pici műfenyőnk, még akkor vettük, amikor a régi, pici lakásban már végképp nem fért el egy karácsonyfa, ez volt a hűtő tetején. Azóta minden évben adventkor már díszíti a lakást, és volt velünk a füredi karácsonyunkon is, most pedig itt is. 

Nagyot sétáltunk este, nagyon jó volt, napközben pedig tévéztünk, teát ittunk a teraszon, gyönyörködtünk a naplementében. Jó most itt nekünk..

Mindenkinek Boldog karácsonyt kívánok. 

Leléptünk

 Azt nem árultam el eddig, pedig már október elején tudtuk, hogy így lesz, de mi ma összepakoltunk, és Balatonlelléig meg sem álltunk. Az idén itt töltjük a karácsonyt, csak mi öten. Pont jól jön a megint csak együtt töltött idő, az elmúlt hetekben nem sok idő jutott beszélgetésekre, sétákra, majd most. ..

Ezért kellett tegnap mindenképpen mindent megcsinálni, ma már csak az összepakolásra, süti dobozolásra kellett időt szánni. 

A tegnap este kezdődött havazás már hajnali négykor felébresztett, ahogy a tetőről zúdult le a hó, akkora robajjal járt, hogy ijedtemben majdnem kiugrottam az ágyból. Otthon havazik kitartóan azóta is, itt pedig napsütés fogadott minket, és elképesztő gyönyörű kilátás a Balatonra az apartmanból..

Home office

 Ami rengeteg embernek nem csak természetes már rég, de akár már egyenesen unják is, az nekem ma adatott csak meg. Azt kell, hogy mondjam, meg tudnám szokni. Azt biztosan kellene gyakorolni kicsit, hogy hatékonyabb is legyen a dolog, mert simán képes voltam inkább a munkával foglalkozni, mint amit most mellette is lehetett (volna) csinálni. Valamennyire működött párhuzamosan is a kettő, de messze nem úgy, ahogy én azt még tegnap este terveztem. Na de azt már tudjuk, hogy ez a hét a folyamatos újratervezések hete, nem kell meglepődni semmin. 

Végül azért ma végre kapott csokit is az isler is, a zserbó is. A bejglik a tepsiben várják a reggeli sütést. És most, este tizenegyre a kimosott négy adag ruha is el van már pakolva. Még amúgy gondoltam volna ma sütni csokis-narancsos pöfeteget, de kénytelen voltam elhalasztani máskorra. 

Voltam ma a könyvtárban, mert kellett még nyomtatnom színesben egy ajándék kupont, és így megörültem, mert ott volt a könyv, amit már egy ideje szeretnék elolvasni, annyi jót olvastam róla a Niok csoportban a facebookon. Ha tényleg olyan jó, fogok róla írni. 

Csütörtök

 Már tök jól kezelem, hogy minden napot többször is újra kell tervezni, már nem is idegesít, csak megteszem. Van, amit napok óta csak tologatok ide -oda, talán holnap sor kerül arra is..

Ma délután újra lett festve a hajam, végre nem az a béna barnás-őszes árnyalat van a fejemen. 

Kicsit nehezen álltam neki, de készen létt végül a zserbó is. Vagyis hát már csak arra vár, hogy csoki kerüljön a tetejére. 

Holnap itthonról dolgozom majd. Sok dolgom nem lesz azért, a reggeli statisztikát kell megcsinálni mindenképpen, meg ami a napi rutinhoz tartozik. 

De legalább lesz időm mosni is, és nem kell méga este nekiállni válogatni, bekészíteni a mosógépbe. 

Az van

 Már szerda van, és azon kívül, hogy tegnap este meglekvározódott a linzer is, és az isler is, más nem történt. Úgy volt, hogy ma fodrászhoz megyek, mert újra kell festeni, ledobja az új festéket a hajam (úgyhogy nem lesz több kísérletezés), de aztán négykor kiderült, hogy nem megyek, mert közben neki máshogy alakult, de elfelejtett szólni. Átraktuk holnapra. Így amit holnapra terveztem, az borul kissé. A vásárlást gondoltuk elintézni akkor helyette, el is mentünk Tatabányára a plázába, a húgoméknak kellene még ajándékot venni. 

Az ma újfent bebizonyosodott, hogy nem nagyon vagyok alkalmas a shoppingolásra, és nem adok pénzt bármilyen hülyeségre sem. Nem vettünk semmit. Bementünk a Tesco-ba is, ahonnan szintén üres kézzel jöttünk ki. De legalább lemosattuk a kocsit, és tankoltunk is. 

A Müllerben sem vettem ajándékot, de ott legalább tök jól éreztem magam, és bármeddig tudtam volna nézelődni. 

Az ajándék meg szerintem valami újabb nyomozós játék kupon lesz, majd holnap kitalálom, hogy olyan legyen, ahová el kell menni, vagy otthoni szabadulószoba inkább.

Holnap ilyenkorra meg szerintem készen lesz a zserbó is.

Kedd

 Ma reggelre nálunk akkora kód lett, hogy alig láttunk az orrunkig is. Hideg is volt, ezzel a nyirkos hideggel meg amúgy is a világból ki lehet üldözni. Fáztam egész nap, és ettől elég kedvetlen is voltam. 

Annyiszor hallottam már ezt a "két ünnep között" kifejezést mostanában is, hogy kezdem kicsit utálni. 😁 Főleg, hogy olyan jelentőségteljesen használják egy csomóan, mintha legalábbis valami új időszámítás kezdete lenne. Nyilván azoknak, akik otthon vannak már, vagy pár napon belül elérkezik ez az időszak, tényleg egy másik időszámítás lehet, ezt nem vitatom, de egyébként nincs túl nagy jelentősége szerintem annak a pár napnak. 

Nálunk még mindig hiányzik egy-két ajándék, szerintem csütörtök délután kell rászánni az időt. Mondjuk munka után és zserbósütés előtt. 

Hétfő

 Vágyakozva gondolok vissza minden ilyen időszakban azokra a régi karácsonyokra, amikor még itthon voltam, és ilyenkor már teljes lázban és pánikban voltam, hogy minden meglegyen időben, minden süti elkészüljön. Imádtam minden percét, és mindig nagyon sajnálom, hogy ugyanazt már nem tudom újra megteremteni. Nem csak a fiúk miatt, magam miatt is sajnálom, mert én is minden alkalommal olyan jól éreztem magam. 

Persze az is jó, ami most van, és most is lesz minden, ami valakinek fontos valamiért, de egy icipici hiányérzet marad azért. 

Ma már dolgoztam. Ahhoz képest, hogy az üzleteinkben már október közepétől karácsony van, nálunk csak némi díszítés és a karácsonyo zene az, ami árulkodik arról, mi közeledik. Egyébként nincs szó meghittségről, lelassulásról. Talán a covid első éve volt az egyetlen nagy kivétel ez alól, akkor tudtunk mindannyiszor igazán hálásak lenni mindenért és mindenkiért, aki velünk ünnepelt. 

Advent harmadik vasárnapja

 Az öröm vasárnapja. Ezúttal meccsnap is volt ezen a vasárnapon, és végre tényleg örülhettünk is, mert láttunk egy győztes meccset.. Az külön öröm volt, hogy ma nem volt olyan nagyon hideg sem. Az meg a bónusz, hogy ma lehetett forralt bort is venni, méghozzá nagyon cuki pohárban..

A karácsonnyal sehogy sem állunk, arról például ma még fogalmam sincs, hogy anyukám és a nevelőapám mit fog kapni. Nagyon rossz passzban vannak, a nevelőapám hónapok óta nincs jól, szeretnék nekik valamit, ami kicsit kirángatná őket ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből. Kézenfekvő lenne egy kisebb utazás, vagy valami program, de a nevelőapám már nem nagyon tud vezetni, csak itt helyben. Az sem lenne gond, hogy el kell vinni őket, megoldanánk, de nem vagyok benne biztos, hogy jelen helyzetben ez nem egy újabb, megoldásra váró probléma lenne inkább, mint jó ajándék. Egyébként is nehéz nekik ajándékot venni, de most még nehezebb lett. Lassan teljesen kifutok az időből. 

Amúgy

 Azt teljesen elfelejtettem az idén, hogy december elsején blogszülinap volt itt. Pedig már tizenöt éve minden évben megemlékeztem róla. Na de most már ez így alakult. Hátha majd a tizenhatodikat nem felejtem el. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy fáj a torkom. Elég furán ráadásul, olyan egyszerre fáj és kapar, de olyan valószerűtlen érzés, hogy nem is tudom. Mindegy, nem leszek beteg megint. Ettem mézet, jobb híján. A meleg teát egyáltalán nem kívántam, jobban esik a hideg. Beszélni nem esik jól, viszont ha sokáig nem teszem, utána jó nehéz megszólalni. Na majd meglátjuk mi lesz ebből. Leginkább semmi, remélem. Holnap még meccs van. 

Megsütöttem ma a linzerek és az islerek tésztáit. Linzer kb 60 db lesz a lekvározós mutatvány után, az islert nem számoltam. Zserbó és bejgli biztosan lesz még, más nem tudom. 

Körmös nap

 Lehet mondani, hogy jó magasról teszek mindenféle hagyományra, meg elvárásra, meg úgy egyáltalán az idén a karácsonyra is...de bizony ma is lógós nap volt. 

Még csak főzni sem főztem ma semmit, a pizzafutár hozta az ebédet. Aztán délután sétáltunk egyet a körmösig, ahol elkészültek a karácsonyi körmeim.

Hazafelé is sétáltunk, Balázs eljött elém Erikkel. 

Pont jó volt ez így. 

Kiszurkoltuk

 A kupatavaszt az Európai Konferencia Ligában..Elég volt egy döntetlen ehhez, és pont egy döntetlen is lett a végeredmény. 1-1. Van egy nagyon pici hiányérzet az emberben, mert mi vezettünk, és ők egyenlítettek, így nem lehettünk csoportelsők, és így kell még nekünk még egy meccset játszani ahhoz, hogy ott tartsunk, ahol már jártunk egyszer. Vagy majdnem ott, mert ez nem az Európa Liga. De ez ma így jó volt, ahogy volt. Jó meccset láttunk, annak ellenére is, hogy ha 0-0 lett volna az eredmény, az is jó lett volna mindkét csapatnak. 

Szerda

 Ma délelőtt fél tízig aludtam. Erre biztos van, aki felhúzza a szemöldökét, de hát ez van. Mondjuk olyan sötét volt az eső miatt, hogy alig hittem a szememnek, amikor az órára néztem, de mindegy is. Ez a csapadék dolog most már nekem azért kezd az agyamra menni. Tegnap kicsit jó volt, mert sütött a nap, legalább az utat meg a járdákat felszárította, erre már este kezdődött megint az eső. A kertekben áll a víz a föld tetején, gondolom ugyanez a helyzet a földeken is. Szóval most egy jó darabig elég lenne már. 

Már lehúztam az ágyneműt, amikor eszembe jutott, hogy ma Luca nap van, amikor nem nagyon szabad házimunkát végezni, de mondjuk tök mindegy, mert főzni és mosogatni is kell mindig. Még most egyébként sem úgy húztam ágyneműt, hogy jajj, most már aztán muszáj, hanem mert ilyen kedvem volt, így ez nem munka. 😁

Voltam délután könyvtárban, addigra elállt az eső, úgyhogy még sétálni is sikerült egyet. Szerencsémre a kedvenc könyvtárosaim voltak ott, még kicsit beszélgetni is volt idő és lehetőség. Egy csomó tök jó könyvet hoztam magammal, jókat fogok esténként olvasni. 

Tegnap óta szedem a remifemin plus-t. Azt írja a tájékoztató, hogy legalább két -három hét mire lesz valami hatása. Kíváncsian várom. Majd beszámolok róla, hogy mit tapasztalok, hátha másnak is jól jön. 

Kedd

 Erre a hétre be is fejeztük a munkát. Nem mondom, hogy nem volt elég belőle bőven még így is, de túl vagyunk rajta, és ez most tök jó érzés, gyakorlatilag vasárnap estig azt csinálunk, amihez kedvünk van. 

Hétkezdés

 Ma nem volt olyan rossz ez a hétfő. Leginkább az volt ennek az oka, hogy tudtam, ez egy különleges hét lesz, mert valóra válik egy titkos vágyam. Megfordul ugyanis az arány, két nap munka után öt nap hétvége következik.

Voltam ma masszázson is, az idei utolsón..Nagyon jó volt, a talpaim különösen szerették. Mondjuk a talpmasszázst kb bármeddig bírnám. 

Karácsonyi ajándékok terén még nem történt semmi előrelépés, ötletszinten sem nagyon. Odáig jutottam, hogy keresgéltem azért a húgom kisfiának, de még nem rendeltem semmit, mert valahogy nem az igazi. 

Havas vasárnap

 Ma reggelre megint behavazódtunk. Hajnalban felébredtem, ki kellett mennem mosdóba, Balázs akkor már készülődött dolgozni (még négy óra sem volt) Akkor néztem a tetőablakot, még nem volt semmi ilyesmi, pedig láttam én is a telefonomon az előrejelzést, hogy ez várható hajnalban. Megnyugodva visszaaludtam. Aztán Balázs hívott (nem tudom hány óra volt, mert addigra a tetőablakot elsötétítette a hó, így elveszett minden időérzékem), hogy a fiúkat keltsem majd havat lapátolni, nehogy anyám álljon neki. Én azzal a lendülettel ahogy letettem a telefont, vissza is aludtam, fél nyolckor ébredtem újra, de természetesen már elkéstem, addigra ellapátolta. Ez nálunk generációk óta így van kódolva, hiába is mondom, hogy ne csinálja, mert majd megcsináljuk. Vagy hamarabb kelünk, mint ő, vagy ez van. A következő kört azért már a fiúk csinálták, és szerencsére ez elég is volt. 

Semmi extra nem történt egyébként, szerencsére az újabb Fradi vereséget is csak tévében láttuk. 

Szombat

 Tegnap este úgy elfárasztottam magam, hogy mire ágyba kerültem, már az ájulás kerülgetett. Mostanában egyébként sokszor van ez az érzésem, hogy el fogok ájulni, és ez mindig aggaszt azért kicsit. Nem úgy, hogy folyton ezen gondolkodom, de ott sunnyog azért a kisördög. Pedig szerintem nagyon sok mindenen változtattam, sokkal többet pihenek, mint eddig valaha, nem sanyargatom magam. Elkezdtem októberben a kalóriaszámolást is, de felfüggesztéttem, mert úgy éreztem, amellett, hogy az jó volt, hogy két -három kiló lement rólam, hiányzott a szénhidrát. Most meg arra nincs már energiám, hogy még azzal is kísérletezzek, mi az, amivel tudom helyettesíteni, vagy pótolni. Azért nem zabálom tele magam sütivel, de ha megkivánom, megeszem. 

Voltunk ma a szemüvegemért, ami rekordgyorsasággal elkészült. Az már most biztos, hogy olvasni sokkal jobb ebben, de valószínűleg cserélgetni fogom egy darabig minden egyébhez. Aztán ki tudja, lehet, hogy végül mégis úgy döntök, hogy megcsináltatom azt a verziót, ami még nem multifokális, de már tudja azt, hogy nem kell cserélgetni.

Vettem a Deichmann-ban egy bokacsizmát. Nem azt, amit eredetileg kinéztem magamnak, mert az élőben mégsem tetszett, hanem ezt. 

Ez egyébként élőben jobban néz ki. Jó melegnek tűnik, belül is van bélelve. 

Az ebédet a meki főzte ma. Délután sütöttem egy almás kalácsot, meg csináltam sport szelet sütit is. Kellett volna a spájzban is rendet tenni, de ahhoz már nem maradt semmi energiám..

A karácsonyi ajándékok terén is nagyon komoly lemaradásban vagyok, pedig össze kell szedni magam, mert kifutok az időből, amíg még tudok online is. 

Végre péntek

 Na pont így éreztem én ezt a hetet, de most már péntek este van, mondjuk, hogy túl vagyunk rajta. A hétvége meg biztosan jó lesz ezek után. 

Délután a fiúk lehozták nekem a dobozokat a padlásról, így végre előkerültek a díszek és a fények is. Nagyon elfáradtam mire elkészült, de most tetszik, és már jövő héten tök jó lesz hazajönni úgy, hogy világítanak majd a lakás több pontján is..

"A semmi ágán

 ..ül szívem, kis teste hangtalan vacog."

Így vagyok most én is, ahogy József Attila írta. 

Valahogy semmi sem kerek. Folyton fáradt vagyok, mert (és) nem alszom jól. Szétszórt vagyok, nem tudok rendesen koncentrálni. Nem jutnak eszembe tök nyilvánvaló dolgok nevei, és előfordul, hogy a finommotorikus mozdulatokkal meggyűlik a bajom. A hangulatom a béka feneke alatt van leginkább. Borzasztóan hiányoznak mellőlem a barátok, de kb a falra mászok tőle, ha valaki annál a három lépés távolságnál közelebb akar kerülni. 

Persze, mindent elolvastam a hormonális változások egyéb hatásairól, meg azt is tudom, hogy a decemberi egyébként is nehéz időszak ilyen szempontból, nagyon sok a sötét idő, de a megszerzett tudás most még csak egy adathalmaz a fejemben, tart a feldolgozás. 

Nem segít ezen a tény, hogy a velünk együtt élő idősebb generációk (kettő is, ugye) úgy tűnik egyszerre robbannak le. Támogatni kell őket lelkileg abból a kevés erőből, ami még van, meghallgatni akár minden nap is ugyanazokat a problémákat. Nem tudunk segíteni, csak azzal, hogy elvisszük őket, ahová kell, megcsináljuk, amit már nem tudnak, próbálunk tanácsot adni, és aztán nem plafonon lenni attól, hogy semmit nem fogadnak meg.

Természetesen mi is behavazódtunk rendesen, az én hangulatom ettől sem lett jobb most, mert jelen pillanatban sok mindent látok ebben, csak nem a szépet. De a hiba e téren bennem van, tudom. 

De legalább holnap már péntek lesz. 

Szerda

 Pörög ez a hét megint rendesen, már szerda este van. 

Ma végre eljutottam a fodrászhoz, már nagyon rám fért a hajfestés. Most egy új festékkel festettünk, van a Rossmann-nak egy saját márkás hajfestéke, olyat vettem. A feketével mondjuk nagy bakot azért nem lehet lőni, maximum gyorsabban kopik majd, de ez sem feltétlenül mérvadó nálam, mert egyébként is elég gyorsan nő a hajam, a töve meg hófehér, úgyhogy nagyon nagy lenövést nem lehet hagyni. 

Éppen hazaértem a meccsre. Ma Mezőkövesden játszott a csapatunk, egy elhalasztott meccset pótoltak ma este. Szerencsére ma végre sikerült nyerni, éppen ideje is volt már. 

Mai orvosos

 Voltam ma szemvizsgálaton. Egy picit romlott a szemem közelre, és javult egy picit távolra. Ugye milyen érdekes? Megrendeltem az új szemüveget is. Nem biztos, hogy teljesen jól döntöttem, mert a legolcsóbb verziót választottam, de majd kiderül. 

Aztán voltam nőgyógyászati vizsgálaton is. Nagyon kedves doktornő volt. Megvizsgált, megnyugtatott, hogy nincs semmi bajom, éppenséggel korainak korai még, hogy ezzel kell foglalkozni,  de nincs mit tenni. Igazából mire ide eljutottam, már pont elég volt nekem ez, hogy megerősítette, nincs semmi baj, csak épp zajlik valami a szervezetemben. Azt már eldöntöttem, hogy hagyom a maga útján haladni ezt a dolgot, és majd kitapasztalom mi lenne nekem jó. A lehetőségek tárháza nagyjából végtelen ma már. 

Tél

 Ez a december úgy tűnik az idén nem viccel, mert ma reggel -9 fok volt, amikor mentünk dolgozni. Egy kicsit sem tetszett, sőt, mondhatom úgy is, hogy borzasztóan rosszul esett ennyire fázni. Sokkal jobb érzés amikor egy vékony kis kardigán is elég , vagy akár az sem kell. Na mindegy, csak ki kell bírni valahogy tavaszig. 

A munkakedvem ma itthon maradt, mert nem sok hasznos dolgot csináltam. Sürgős semmi nem volt, de éppen most pont alkalmas lenne ez az időszak arra, hogy a régen halogatott dolgoknak nekiálljak. Csak épp a kedv hiányzik hozzá. 

Tegnap este még befejeztem Kelényi Angelika egyik könyvét, amit a könyvtárból kölcsönöztem ki. Még soha nem olvastam tőle semmit ezt megelőzően, de nagyon kellemesen meglepett. Nem egy nagy sztori, de nagyon jó stílusban írt, vitt magával folyamatosan. Szerintem fogok még olvasni tőle. 

Advent első vasárnapja

 És meccsnap. Bevallom, nálunk most inkább ez utóbbi volt a hangsúlyos, bár jobban tettük volna, ha inkább az adventi hangolódásra szánjuk az időnket és az energiánkat. Mert az még hagyján is, hogy ma sem nyertünk, meg még egyetlen nyomi kis gól sem volt egész meccsen, de még meg is fagytunk. Pedig ma nem csak én öltöztem be, de mindenki szó nélkül vette elő az aláöltözetet, mindenkin dupla zokni volt. Én még takaróval is készültem (és kellett is), de így is nagyon fáztunk. Nem is értem, voltunk már ennél sokkal hidegebb időben is, ami kevésbé esett rosszul, mint ez a mai. 

Szombat

 Nem tudok beszámolni sem karácsonyi hangulatról, sem adventi készülődésről, egyik sincs még jelen nálunk. Mondjuk minden évben külön könyörgést tartok a dobozaimért, amik a padláson vannak, de most még csak egyszer szóltam miatta, ez nem is számít igazán. Holnap úgysem lesz ilyesmire időm, meccsre megyünk délután, úgyhogy majd jövő héten startolok rá erre a könyörgés dologra..

Megvolt ma az Eb csoportok sorsolása. Izgalmas volt, hogy vajon hová kerülünk, és milyen jó, hogy már nem kell azon izgulni, hogy vajon a pótselejtezőn sikerül e legyőzni az ellenfelet, mert most sima út vezetett az Eb-re. Tudom, keveseket izgat ez a téma, de azért legyetek képben Ti is.

2024 nyarán Németországban ezeket az országokat kell legyőzni először. 😊

Hello, december!

  Az év legfurcsább hónapja szerintem. Akárhogy is, kicsit mind várjuk, vagy teremtjük (vagy várjuk és teremtjük) a csodát, mindenkinek van valami, amitől igazán kedves az adventi időszak. Ugyanakkor mindannyian így, vagy úgy, de értékeljük is az évet, számot vetünk egy csomó mindennel, ami nem feltétlenül a legpozitívabb dolog mindig. Mondjuk lehet úgy csinálni, hogy csak a jóra koncentrálunk, csak az nem teljesen őszinte. 

Az elseje rögtön hozott magával egész napos esőt, pedig a kollégám egész nap csak azt hajtogatta, hogy pedig ma Elza nap van, úgy illene, hogy legyen hó..😁 Természetesen többször el is indította az ominózus Jégvarázsos dalt, figyelte, mit szólok. De neki elnézem, ő az egyik, aki rengeteget segít nekem abban, hogy az egyébként nem könnyű mindennapokat kicsit könnyedebben tudjam végigcsinálni. Pedig, ha nem lennénk kollégák, szerintem soha nem lett volna olyan szitu, amikor mi ketten egyáltalán beszélgetni kezdünk..

A tegnap esti meccs végül komoly izgalmakat hozott, már-már feladtuk a reményt, hogy a döntetlennél jobb eredmény születik, amikor a 87. percben Pesic ráfordult, és góóóól. Újvári Máté kommentálásában sokkal jobb ez, mint leírva, látni és átélni még jobb volt. Az izgalmak hatására viszont nem volt nagyon könnyű elaludni, ráadásul alig egy óra alvás után felébredtem, ki kellett jönnöm mosdóba, meg inni. A lábaimon úgy kiszáradt a bőröm, hogy muszáj volt bekennem, és fürdés után elfelejtettem. Persze ettöl az egésztől felébredtem rendesen, nem tudtam azonnal visszaaludni, ötre meg mentünk dolgozni. 

Nem volt őszinte a mosolyom, amikor Balázs ébresztett. Délutánra éreztem is ezt a nagyon kevés alvást, szeressétek korán itthon voltunk, és így kicsit ledőltem délután. Lett volna éppen dolgom is, de megvár minden. Úgyis legalább kétszer annyi idő lett volna minden ilyen nyűgösen.