Ez is megvan

 Ma volt szeptember utolsó szerdája, így véget is ért a képzés. Egy vizsgával zárult, aminek volt egy teszt része, meg egy gyakorlati része. A teszt nem sikerült túl jól, vagyis magamtól is jobbat vártam volna (ha pl lett volna felesleges idöm, amit rá tudtam volna még szánni), de a gyakorlati részben azért ezt tudtam ellensúlyozni. Lényeg a lényeg, sikeresen elvégeztem a tanfolyamot. 

Egyébként én, a lúzer, rögtön az első hűvösebb napon megfáztam, így most tüsszögök, orrot fújok, néha köhögök is. Ma reggel viccesen meg is jegyeztem, hogy nekem ilyen covid reciprok vírusom van, mert minden pont fordítva van, mint ott. Meglepő módon érzek ízeket is, szagokat is. Ha nem éreztem volna hétfőn, hogy fázom folyamatosan, akkor simán ráfognám, hogy allergiás lettem valamire. Nem mintha az jobb lenne. Egyeztettem a főnökséggel, mehetek e így dolgozni, de természetesen engedélyezték (ha nem vagyok nagyon rosszul). 

Remélem azért a hétvégére beígért 26 fok tényleg ideér. 

BL csoportkör

 Ez az az év, amikor minden furcsa, semmi sem a megszokott, és mégha bármilyen visszás is ez sokak szemében, sajnos igaz ez a focimeccsek nagy részére is. 

Ma este történelmet írt a csapatunk, tovább jutott a BL csoportkörbe. 25 évvel ezelőtt fordult elő ez utoljára, még tini lány voltam (de már együtt néztük Balázzsal a csoportkörös meccseket). Azóta megjártuk a poklot (és magunkkal is hoztuk), voltak már pillanatok, amiket az előszobában toporogva töltöttünk. De valami mindig hiányzott..egészen ma estig. Mert ma nem maradtunk az előszobában, egyenesen ott termettünk a nappaliban, ahol várjuk, kik lesznek az ellenfeleink, kiket sorsolnak mellénk csütörtök este. Nem lesz könnyű, sőt, nagyon nehéz lesz, majdnem lehetetlen a csoportkörből nem az utolsó helyen kiesni, de ez most az a csapat, amelyik tud 19-re lapot húzni, és jól kijönni belőle. 

Akárhogy is, a gyerekeim életében ez az első ilyen Fradi siker, és most titokban abban bízom, hogy az a bizonyos Szuperkupa mérkőzés úgy zajlott le, hogy van remény arra, hogy legalább egyszer élőben is halljuk a BL himnuszt cmefy ilyen csoportkörös meccsen. Együtt, mindannyian, hogy az is bekerüljön a családi emlékkönyvbe. 

Kaptam egy macit

 Van egy volt kolléganőm, aki eredeti szakmája szerint porcelán festő, de sejthető, hogy miért, nem dolgozik a szakmájában. Ettől függetlenül olyan gyönyörű dolgok kerülnek ki a kezei alól, ami számomra elképesztő csodaszámba megy. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik tudnak rajzolni, festeni, varrni. Ő mindegyiket nagyon magas szinten űzi. Ő készítette a fiúk összes ballagási szalagját, varrt már Patriknak fradis macit, rajzolt Rolinak Star Wars képet a szobájába a falra. 

Ma pedig meglepett engem egy macival. Azt mondta, már régóta készült rá, hogy majd egyszer készít nekem is egyet, és most jött el ennek az ideje. Hát, mit mondjak, nagyon meglepett, nagyon jól esett, majdnem el is sírtam magam a meghatódástól. A maci pedig annyira kis cuki.. semmiképpen nem szokványos, nincs belőle több, csak ez az egy, ami ráadásul névre szól, mert ott van a karján a nevem.. (sajnos nem Dius, de a munkahelyemen mindenki Diànak hív, így ez is teljesen rendben van) 

Vasárnap

 Szerencsére sikerült a tegnapi állapotot kialudni, és magam mögött hagyni, és ma reggel egészen meglepő módon úgy ébredtem, hogy volt bennem némi tettvágy is. Jó, nem az a fajta, amivel hegyeket lehet megmozgatni, de arra pont elég volt, hogy ma készüljön ebédre háromféle hús is a krumplipüré mellé. Az ágyneműt is lecseréltem, kimostam ma is egy adag ruhát, fel van mosva, porszívózva, sütő kitakarítva. Minden tányér, pohár, evőeszköz, lábos, serpenyő, fazék a helyén van, tiszta az összes wc, mosdó, fürdőkád, üresek a kukák. Az még tegnapi akció volt, de végre megint az összes maszk tiszta, és bezacskózva várja a holnap újrakezdődő bevetéseket. A tisztán tartás eddig is jól működött, az a sarkalatos pont mindig, hogy a tiszta visszakerüljön a saját zacskójába. Ilyen simítózáras zacskókat használunk erre a célra. Mindenkinek van sajátja, bár Roli és én hordjuk csak folyamatosan a mosható maszkokat, a többiek jobban szeretik az egyszer használatos verziót. 

Tanultam is este a szerdai vizsgára. Vannak még bőven szürke foltok, úgyhogy bele kell húznom. A folyamatot tudom, és meg is tudom valósítani a gyakorlatban, de vannak olyan fogalmak, kötelező elemek, amik nehezen maradnak a fejemben. 

Erik felpróbàlta ma az öltönyét, merthogy jövő héten pénteken szalagavatója lesz. Nem nyilvános az esemény, nem lehetünk ott, csak ők mennek, mi pedig majd online veszünk részt. Hát nem egy szívderítő dolog ez, de azok után, hogy Roli sem ballagott tavaly év végén, majdnem rezzenéstelen arccal vettem mindezt tudomásul. Erik szempontjából legalább az a rész jó, hogy nem kellett táncot tanulni. Pedig megnéztem volna még egyszer keringőt táncolni, de úgy tűnik, ezzel várnom kell az esküvőjéig. Az öltönyből kifogyott, lóg rajta, mint azon a bizonyos tehénen a gatya. Patriké jó rá, bár a nadrág kicsit bokavillantós, de ha neki jó, hát akkor nekem is. Azért holnap még rákérdezek nála, legkésőbb a ballagásra úgyis venni kell egyet neki. Feltéve ugye, hogy lesz ballagás..

 

Szombat

 Sokadszorra járok már úgy, hogy a hét közben tologatott dolgokkal a szombatot várom, hogy majd akkor aztán minden bele fog férni, mert annyi időm lesz, amennyit csak akarok. Közben meg szombaton úgy ébredek fel, mint akit agyonvertek, és nem hogy a halogatott dolgok nem férnek bele, de még az is csak épphogy, aminek muszáj. 

Így volt ez ma is. Az ebéd a Burger Kingből jött, de azért szerencsére legalább a szennyestartó üres lett. Azt magamban sem nagyon merem mondani, hogy majd holnap, mert ki tudja mi lesz..de azért remélem egy ebéd megfőzésére futja majd az energiámból. 

Egyébként meg fáj az összes porcikàm. 

Kimaszkolva

 Valaki még tavasszal, az első hullám idején szóvá tette nekem, hogy majd akkor okoskodjak a maszkviselésről, ha már tudni is fogom, hogy miről beszélek, mert napi sok órát van rajtam, nem csak addig, amíg bemegyek a boltba. 

A héten már maszkban dolgoztam, így akár feljogosítva érezhetném magam az okoskodásta, de egyébként nincs ilyen tervem. Az tény, hogy nem a legkellemesebb viselet napi nyolc-kilenc órán keresztül. Kell, hogy nagyjából két óránként kimenjek a dohányzóba, ahol a szabad levegőn le lehet venni. Azzal nekem nincs gondom, hogy kapjak benne levegőt, inkább azzal van, hogy amit kilélegzek, az egy idő után sok. Ilyenkor kell kimenni egy kicsit. A másik gond, hogy így, maszkban még kevesebbet iszom, mint eddig, pedig az már lassan művészet. 

Ami még bevált, hogy már a második naptól lecseréltem "félidőben", és dél után tiszta maszkban voltam. Ez is javított a komfortérzetemen. 

De eszemben sincs lázadni, nem hordani, értem, hogy egymást védjük ezzel. Nem lesznek ezek kellemes hónapok, de még mindig ez legyen a legnagyobb bajom. 

A mai outfit 

Fáradt, élménydús

 Tök jó nap volt a mai. Azt hiszem, örökre bevésődött az a pár perc, amit ma reggel közösen, munkaközi szünetet tartva töltöttünk az egyik pihenő helyiségben Balázzsal. Örök hála a technikának, ami lehetővé tette, hogy Balázs telefonján keresztül élőben nézhettük elsőszülött gyermekünk tévés szereplését. Szerintem mi ketten jobban izgultunk, mint ő, mert ahogy láthattuk, olyan volt, mint aki mindig ezt csinálta. Leírhatatlan érzés. Mint ahogy az is, ahogy rögtön az interjú után érkezett a kép Eriktől, aki tesi óra után rögtön a telefonját kapta elő, hogy az osztálytársaival nézze a bátyját. Már itthon mesélte el, hogy tök menőnek nevezték mindannyian, hogy Patrikot bajnoknak nevezték. Ez is olyan szívmelengető érzés volt, hogy fontos volt neki annyira a testvére, hogy számon tartotta az időpontot, és megnézte.

Hogy mennyire nem izgult Patrik, az is jól bizonyítja, hogy még a barátjával kötött fogadásának is eleget tett, és elmondta azt a két szót, amiről a fogadás szólt. 

Ez a reggeli élmény elég jó lendületet adott az egész naphoz, és munka után egy órával még masszőrnél is voltam. 

Mostanra viszont minden lendület elfogyott, és őrült fáradtság vett erőt rajtam. Már nem fogom tudni megvárni a Szuperkupa döntő végét sem, de már vezet a Bayern München most már ennek így kell maradnia. 

Sűrű nap volt

Ma volt a képzés utolsó napja. Jövő héten már a vizsga következik. Még nem látom magam nyomonkövetési szakértőként, de azért már nyomon vagyok. Az biztos, hogy kell majd egy kis időt rászánni még a tanulásra, és persze arra is, hogy összerakjuk a vizsgafeladatot. Ez utóbbi csoportmunka, hárman vagyunk a mi raktárunkból, akik egy feladaton dolgoznak, meg még rajtunk kívül két másik csoport van. Biztos megoldjuk, és valahogy az a vizsga is meglesz. 

Agyilag egyébként nagyon fárasztó egy-egy ilyen nap, pedig ma csak az az egy ember tartott mindent, aki egyébként szerintem a legjobban csinálja ezt, és rá sokkal könnyebb is figyelni is emiatt. Mégis olyan tömény, hogy délután kettő körül már nagyon nehezen fogott az agyam.

Patrik sütkérezik a nyeremény fényében, tv és rádió interjú miatt hívták ma. Az is kiderült már, hogy jövő nyárig felhasználható az utazás, így ezt választotta. Addigra már csak lehet szabadabban utazni majd. 

Este Fradi meccs volt, a BL play off meccs első meccse. Nagyon jól kezdődött, már majdnem hátra is dőltünk az ötvenkettedik perc után, és elkönyveltük, hogy ez sima győzelem, amikor hirtelen mégis izgulni kellett, mert pillanatok alatt rúgott az ellenfél előbb csak egy gólt, aztán egyenlített, és hogy ne legyen semmi sem egyszerű, átvették a vezetést is egy időre. Végül sikerült tizenegyesből egyenlíteni, és 3-3 lett a vége. Jövő héten itthon megint apait-anyait bele kell majd adni a küzdelembe, mert ott fog eldőlni minden. Mondjuk akkor sem leszek csalódott, ha nem sikerül a BL, de ha már itt vagyunk a kapuban, akkor csak sikerül azt az ajtót kinyitni is. Rég jártunk már ott, ideje lenne újra ellátogatni oda, és körülnézni egy kicsit. 

Büszke

 Patrik valamikor, pár héttel ezelőtt említette, hogy kitöltött egy online tesztet, és bejutott a nyolcezer induló közül a középdöntőbe. Jobban mondva küldött egy kifényképezett email részletet, amiben erről értesítik. Aztán amikor a Balatonon voltunk, kitöltötte a döntőbe jutásért is a tesztet. Egy pont híján lecsúszott a legjobb 12-ről, de már másnap felhívták, hogy valaki nem vállalja a döntőt, megy e helyette. Természetesen igent mondott. 

Tegnapelőtt este szólt, hogy nem alszik itthon, mert megy a döntőre ma reggel. Kérdeztem, mi a cél? Nyerni megyek, mondta akkor magabiztosan..

Aztán ma délelőtt háromnegyed 11 tájban csörgött a telefonom, és közölte velem, csak így, nemes egyszerűséggel, hogy megnyertem.😊 Azt hiszem, valami olyasmit mondtam és kapásból, hogy azta..va. Nagyon büszke vagyok rá. 

Elvileg, ahogy a képen is látható, egy kétszemélyes berlini utat nyert, de a helyzetre való tekintettel becserélheti egy telefonra is. Azt majd holnap tudja tisztázni, hogy meddig érvényes az ajánlat, mert érthető okokból szeretne utazni, de nem mostanában. 

Nekem meg ma megint új körmöm lett. Cicás-egeres. (A kép meg jó béna lett) 

És akkor hétfő lett

 ..és nagy hirtelen ott találtam magam újra a valóságban. Az egy hét álomvilág után kemény ébresztő volt, többször is meg kellett dörzsölni a szememet, hogy vajon biztos jól látom e magam körül a raktárat, és mindent, amit ott látok. Persze, jól láttam, persze, semmi nem változott, csak a vírus helyzet miatti szabályok lettek megint szigorúbbak. Természetesen szükség van ezekre, hiszen nagyon sokan vagyunk egy helyen, nagyon komoly kockázatnak vagyunk kitéve mindannyian nap mint nap. Vigyáznunk kell magunkra is, és egymásra is.

Balázs már el is utazott újra, mondjuk ezúttal csak két napra, egy vezetőképzésre, de jelen pillanatban nagyon furcsa, hogy nincs itthon. Még ebben a lakásban nem is aludtam egyedül. 

Patrik sincs itthon, ő Zsófinal maradt ma délután, mert reggel korán kell odaérnie valahova, onnan könnyebb lesz. 

Micsoda szerencse, hogy Erik és Roland itthon vannak. 😊 

Vasárnap

 Minden kimostam, minden megszáradt, minden a szekrényben van már. Ez csak azért volt fontos, mert nagyon utálom, amikor napokig mindenhol a szennyes ruhákat kell kerülgetni, meg folyton a szennyestartót üríteni. Jobb ez így, egyszuszra. Ami már nem száradt meg kint, az ment a szárítóba. 

A héten többször is volt szörnyű álmom, mindenféle témában, mindegyikből úgy ébredtem, hogy majd' kiugrott a szívem a helyéről. Nem tudom hova tenni, mert eddig az ilyesmi évente egyszer fordult elő maximum. 

Azt is álmodtam, hogy két napot dolgoztam, a harmadik napon belazasodtam, és nagyon rosszul voltam. Remélem azért ez nem válik valóra. 

Holnap meg is kezdem az első napot..

Újra itthon

 Ma este már itthon vagyunk. Most azt mondom, hogy az idén már nem szeretném többször összecsomagolni ötünket egy hétre, de persze, ez már a jövő héten változni fog, de lehet, hogy már holnap is másképp fogom gondolni, amikor minden tisztán a szekrényekbe kerül. Pedig egyébként szerintem nagyon profik vagyunk már ebben, gyakorlatilag másfél óra alatt minden be is van csomagolva, és ugyanennyi idő alatt ki is szoktak ürülni a bőröndök/táskák, dobozok. Azt azért elárulom, a teljesség igénye nélkül, hogy a táskákban van konyharuha, kávéfőző és hasonló finomságok is. Kávéfőző nélkül nem megyünk. 

Jó itthon lenni is, de nagyon jó volt még délelőtt a strandon ülni, és csak nézni a kacsákat/sirályokat, ahogy szépen visszafoglalták a vizet a strandolóktól. Gondolom alig várták már, hogy ez a rengeteg ember eltűnjön, és végre ne zavarja őket.

Holnap még akklimatizálódunk itthon, aztán hétfőtől kezdődik újra a verkli. 

Utolsó előtti

 És várhatóan az idén már nem lesz több balatoni kiruccanás..de ki tudja? Soha nem lehet tudni, mit hoz még a jövő, így akár az is előfordulhat, hogy lesz még bármikor egy-egy balatoni napunk, amikor csak azért jövünk, mert épp szükségünk van egy kis feltöltődésre. De ha az idén már nem is lesz ilyen, akkor is bőven elégedettek lehetünk mindennel, ami nekünk jutott a jóból. Igaz, nagyon sokan nem is gondolják, hogy lehet itt is emberi léptékkel élni, és ugyanúgy akár szendvicset vacsorázni, amihez a hozzávalókat a sparban vesszük meg, mint otthon. De lehet, és általában mi így is teszünk. Belefér ebédre valami valahol, de minden más pont úgy működik, mintha otthon lennénk. (És tulajdonképpen otthon is vagyunk) 

A hattyúk nem a legjobb barátaim, sőt..bevallom őszintén, kicsit sem szeretem őket, de ma az egyik strandon ücsörgős időnk közben azért még engem is le tudtak nyűgözni. 

Még tart

 A mi kis őszi csodahetünk. Néha eszembe jut azért, hogy egy hét szabadság alatt ilyenkor illene a világot megváltani, de legalább mondjuk egy nagytakarítást rendezni, függőben lévő dolgokat elintézni (pl végre befejezni a szavas történetet), meg ilyenek, amiért az ember lánya ősszel szabadságot vesz ki. De aztán gyorsan el is hessegetem ezt a gondolatot, mert sokkal jobb ez így, ahogy most van. Másféle takarítást tartok, és ez sokkal hasznosabb lesz hosszú távon, mint a tökéletesre suvickolt lakás. Legalábbis nagyon igyekszem minden pillanatban raktározni a szépet és a jót, elrakom magamnak a nehezebb napokra, és amikor csak kell, előszedem majd. 

Ma még majdnem egész nap nyárias meleg volt, a fiúk ebéd után még fürödtek is a Balatonban. Én már nem vállaltam be, addigra megérkezett a partra a szél, ami rendesen felkorbácsolta a hullámokat. Hideg szerencsére nem volt még ma sem, estére hűlt csak le annyira, hogy már kellett a kardigán. Holnapra elvileg megérkezik az ősz. 

Egy csodás szerda

 Ma Révfülöpön jártunk. Ez az idei nyaraláson kimaradt, és azóta már többször is tervben volt, hogy megyünk, és eszünk a Rév büfében egy hamburgert/lángost, a Móló cukrászdában egy fagyit, de aztán rendre meghiúsult. Na de ma végre semmi nem állt az utunkba. Révfülöp is azok közé a helyek közé tartozik, amiket különösen kedvelek, Nincs különösebb oka, egyszerűen csak szeretem a hangulatát, és persze, még sokkal jobban kedvelem azóta, mióta a kapitánnyal is jártunk ott egy bónusz sétahajózáson. Természetesen most is eszembe jutott ebéd közben is, mert az asztalunktól pont ráláttam arra a helyre a kikötőben, ahol utoljára volt a Szigligettel. Az is az ő helye már mindig. 

Este pedig néztük a mai BL selejtezőt. Természetesen ez is zárt kapus meccs volt, így csak a tévé előtt szurkoltunk, de az is nagy élmény volt megint. Főleg, hogy már a második percben megszereztük a vezetést. Egy olyan csapat ellen, aki tavaly csúnyán elintézte a sorsunkat (négy góllal kaptunk ki tőlük). Igaz, aztán egy öngóllal megnehezítettük a saját dolgunkat, de végül aztán mi nyertünk. Azt csak sejtem, hogy mi lett volna, ha ott lehettünk volna a Groupama Arénában, de majd lesz még olyan is. Most így örülünk, mert így lehet. 

Így jó

 Vannak ezeknek a napoknak nagyon pozitív hozadékai rám nézve. Tök jól ki tudok kapcsolni, nem rágódom mindenfélén, egyáltalán nem idegesítenek azok a dolgok, amik a sima hétköznapokban folyamatosan. Kivéve, amikor Erik és Roland egymást szekálják, mert az most is nagyon fel tud húzni. 

Jólesik ez most nagyon, főleg, mert tudom, hogy az utolsó negyedévben embert próbáló feladataim lesznek. És ezek csak azok, amiket már tudok. Amire meg nem is lehet felkészülni, az meg ki tudja, hogyan és mikor fog utolérni bennünket. 

Még nyáron sem volt ennyire egyértelmű, mint amennyire élesen most látszik, hogy a gyerekeim mennyire nem gyerekek már, és mennyire más dolgokat igényelnek tőlem, mint eddig. Sok mindent kell átalakítani magamban, hogy ezeknek az új igényeknek is meg tudjak felelni, mert eddig ugye mindig volt még kettő, de legalább egy kicsi, aki ugyanazt várta, mint előtte mindenki. Most meg hirtelen már senki nem kicsi, és előfordul, hogy akár egész nap is elvannak a maguk dolgaival foglalva, előfordul, hogy fogalmam sincs, miről (kiről) beszélnek. Ugyanakkor minden fontos dologban kikérik a véleményemet, segítséget kérnek. 

Jó lenne, ha most még lenne megint utánpótlás kicsikből, akik másfajta törődésre is vágynának, de azért, ha többen lettek volna tíz évvel ezelőtt, lehet, hogy kitéptem volna a hajamat is. 

De ezekből a napokból is őrzök majd értékes pillanatokat, vidám perceket, jeleneteket, és ez a lényeg. Remélem, hogy ilyen napjaink sokszor lesznek még, akárhány évesek lesznek is ők. 

Csodás hétfő

 Valószínűleg ez az utolsó olyan hétfő az idén, amikor nem sóhajjal, homlokráncolással kellett kezdeni a napot, így ezt igyekeztünk is kellőképpen kihasználni. Az idő olyan csodálatos, hogy kívánni sem lehetne ennél jobbat (bár titkos vágyam volt, hogy így legyen ezen a héten), majdnem olyan, mint júliusban volt. Kell a kardigán reggel és este, de csak nekem. 

A nyárias időt kihasználva ma délután Balatonfüreden voltunk. Ez is egy szerelemváros a Balatonon, olyan csodás hangulata van, olyan romantikus-meseszerű minden, szerintem nem lehet nem szeretni. Vacsoráztunk a Borcsa étteremben, fagyiztunk, sétáltunk, és természetesen élveztük minden pillanatát a nyugalomnak, a semmittevésnek. Ha otthon lennénk, nagyon aggódnék a vírus helyzet miatt, itt most ezt is kevésbé teszem. Sokkal inkább tudunk itt távolságot tartani, mint otthon, sokkal.nagxobb biztonságban érzem magunkat. Bár megtehetnénk ezt hosszú távon is. 

Bárcsak

 Egyébként is nagyon nagy vágyam/vágyunk egy balatoni nyaraló, és minden héten dédelgetjük a gondolatot, hogy ezt a vágyat tárgyiasítani tudjuk, de ilyenkor, amikor itt vagyunk, ez a vágy sokkal intenzívebb. Annyira más világ ez, annyira más érzés ilyenkor még a magam bőrében lenni is. Itt minden olyan könnyed tud lenni, itt más érzés egy problémán gondolkodni, más még az időérzékünk is. Nincs rohanás, nincs időhöz kötött program, nincs semmi kötelező dolog. Minden úgy történik, ahogy épp sikerül, és minden pont úgy is van jól, ahogy sikerül. 

Ma hajnalban szarvasbőgésre ébredtünk, ma este pedig a kikötő móló szélén ülve figyeltük, ahogy a naplemente közeledtével érkeztek vissza a kisebb-nagyobb vitorlások. És ma, kora délután még fürödtünk is a tóban. 

Hogy holnap mi lesz, ki tudja még..az biztos, hogy nem kell dolgozni menni, és ez már önmagában is fergetes érzés. 

Bekeretezzük

 Voltunk már az idén tavasszal a Balatonon, voltunk nyáron is, és most itt vagyunk ősszel is. Az vitathatatlan, hogy mindig más arcával találkozunk, de mindegyik gyönyörű. Nem tudnám megmondani, melyik a legszebb arca, de persze, a nyári Balaton a szívemnek legkedvesebb. 

A júliusi zsongáshoz képest most már sokkal visszafogottabb az élet, a vendéglátóhelyek nagy többsége már bezárt, a Balaton part készülődik a téli álomra. Még azért vannak most sokan, akik ebben az ajándék jó időben strandolnak (én nem próbáltam ki, de a fiúk azt mondják, jó a víz hőfoka. Még az is lehet, hogy majd én is letesztelem valamikor. 

Jó most itt lenni, jó kiszakadni kicsit a mindennapokból, és csak azzal foglalkozni, amivel muszáj. Ajándék lesz itt most is minden nap. 

Meccsnap

 Fő szabály volt eddig a meccsre járásnál, hogy amellett, hogy nem vihetünk be palackot, esernyőt, tilos eltakarni az arcot. Most ehhez képest ajánlott volt a meccsen is a maszkviselés. Furcsa, mekkorát változik a világ. Volt némi hezitálás egyébként arról, hogy menjünk, vagy ne menjünk, főleg a ma reggeli betegszám adatok után, de végül úgy döntöttünk, maszkban ugyan, de ott leszünk, mert ki tudja, hogy mikor lesz legközelebb lehetőség erre. Nagyjából egyébként mindennel így vagyunk már, addig, amíg lehet..

Nem kellett megbánni a döntésünket, mert nagyon jó meccset láttunk, öt gólt rúgtunk. Mindenki próbált minden energiáját átadni most, hogy majd szerdán, amikor azt a nagyon fontos BL meccset fogják játszani, még legyen valami emlékük ebből, legyen ami erőt ad az üres lelátón is. Meglátjuk, hogy sikerül az majd. 

Ez ma van

 

Még nekem is igen komoly számnak tűnik, és bevallom, igencsak büszke is vagyok rá.  Nem feltétlenül a tartalom miatt mostanában, mert születik rengeteg semmitmondó poszt bőven, de amiatt, amit jelent napi egy bejegyzéssel, mindenképpen büszkén húzom ki magam. Mert akárhogy is..közel 12 éve már, hogy minden nap (illetve volt idő, amikor csak majdnem minden nap) úgy fejeződik be, hogy belépek a blogger felületére, és leírom, ami épp eszembe jut. 

Ezek a kis szösszenetek eleinte leginkább túlélésre szolgàltak (és milyen nagy rendező az élet..ma skype-os megbeszélésen voltam, együtt azzal a nővel, aki miatt ez az egész indult), de szépen, fokozatosan eljött az idő, amikor a magam örömére, a mindennapok megörökítésére használtam már. 

Sokszor elmondtam már, hogy mennyit köszönhetek a blogolásnak, most már nem ismétlem magam. Sokkal több jót kaptam, mint rosszat, csomó kedves embert ismertem meg. Miattuk, és az ilyen emberek megismerésének lehetősége miatt nem lesz sosem zárt blogom. Ha valami miatt odáig jutnék, hogy be akarok zárkózni a világ elől, akkor inkább abbahagyom majd. 

De addig..még talán arra is van esély, hogy legyen ötezredik bejegyzés is. 

A mai napról

A múlt heti pozitív csalódás után ma sokkal nagyobb kedvvel mentem a képzésre, bár még mindig nincs bennem meg az az érzés, hogy de jó nekem. Ez lehet, hogy így is marad, mert nem a saját döntésem volt, hogy részt veszek ezen, tulajdonképpen szóltak, hogy akarom, és kész. 

Már az első fél óra után volt egy olyan sejtésem, hogy ebben a mai napban nem lesz sok pozitív, és ez aztán csak folyamatosan erősödött bennem. A mai fő előadó olyan végtelenül unalmas stílusban beszélt, ráadásul a hangszíne is idegesítő volt (nekem, mert emlékeztetett valakire, aki miatt sok keserű percem volt már). Tulajdonképpen csak az utolsó háromnegyed óra volt az, ami élvezetes volt. Rengeteg információt kaptunk, olyan töménységben, amit most úgy érzek, nem is tudott befogadni az agyam. De majd talán még ülepszik, meg átolvasom újra, ha megkapom az anyagot, és valami biztos megmarad. Vagy majd valahogy lesz. 

Mindenesetre nagyon elfáradtam, és olyan jó lenne, ha holnap reggel nem dolgozni kéne menni. Lenne egy csomó dolgom itthon még az utónyaralás előtt...

Sokkal jobb

A mai nap már sokkal jobb volt derékfájás/talpfájás ügyben. Nem tudom minek köszönhető, lehet, hogy ennyit számít, hogy Balázs még vasárnap este kicsit javított a cipőm talpbetétjén. Mindenesetre sokkal könnyebb volt így átvészelni a mai napot, hogy nem csak a szenvedésről szólt.
Munka természetesen van bőven, de nem baj. Ezt a pár napot már kibírom, akárhogy is.
Holnap megint képzésre megyek, remélem most is lesz olyan jó, mint a múltkor, és gyorsan telik majd az idő. Még utána szülői értekezlet is lesz Eriknél, remélem, hogy nem fogok késni.

Borzasztó

...éjszakám volt. Ez a derékfájás, talpfájás csak addig enyhült, amíg a fürdőkádban voltam, aztán ahogy kijöttem onnan, ott folytatódott, ahol abbamaradt. Nem is tudtam sehogy elhelyezkedni az ágyban sem, mert nem volt jó feküdni oldalt sem, hason sem, háton sem..fél háromkor még ébren voltam. Addigra mondjuk már nehezen tudtam volna eldönteni, hogy ez a folyamatos fájdalom zavar jobban, vagy a tudat, hogy nemsokára kelni kell, és még nem is aludtam.
Ennek fényében ez a hétfő igen pocsékra és kedvetlenre sikeredett, de szóra sem érdemes, mert már túl is vagyunk rajta.
Az események pozitív hozadéka, hogy bejelentkeztem masszázsra, csütörtökön megyek negyed hatra. Addig már nincs is olyan sok idő hátra. Utána pedig újjászületve még dolgozom egy napot, aztán irány a Balaton. Ja, dehogy..előtte még meccsre is megyünk.

Vasárnap

Balázs dolgozott ma, így tudtuk már jó előre, hogy ma biztos nem lesz semmi programunk. Patrik már tegnap elment itthonról, grilleztek a barátokkal, és utána Zsófinál aludt. Nem szólhatunk egy szót sem, mert előző hétvégén meg fordítva volt, Zsófi volt nálunk péntektől vasárnapig. Az a felállás inkább kedvemre való, de nyilván így igazságos, még akkor is, ha egyébként Zsófi szülei sokkal edzettebbek már e téren, mint mi, ott ő a legfiatalabb gyerek, míg nekünk ez egy új helyzet. De persze, semmi kifogásunk ellene, hogy is lehetne? Csak még azért furcsa négy személyre teríteni az asztalnál.
Nagyon szép idő volt, így lehetett volna ez egy tök jó nap is, ha nem keseríti meg az a folyamatos fájdalom, ami az ízületeimet sújtja. Minden porcikám fáj, a derekam, a talpam, a karjaim, borzasztó érzés. Párszor eszembe is jutott a doktor néni, akihez 14 évesen jártam. Fogalmam sincs a nevéről, akkor sem tudtam szerintem, egy orosz néni volt, aki a Villányi úti lakásában rendelt, és akihez úgy kerültem, hogy addigra már bármit kipróbáltam volna, csak ne fájjon semmi. Ő akkor azt jósolta, hogy még az ízületeimmel sok baj lesz, nem jó se a túl meleg, se a hideg. Már akkor megmondta azt is, hogy lesz baj az epémmel is, meg a vesémmel is, végül is miért pont ebben az ízület témában tévedne? Ha tudnám, hogy akkor milyen injekciókat adott, holnap mennék, és beadatnám. Akár ugyanúgy minden nap, mint akkor. De sajnos azokról a dolgokról nem maradt semmi írásos dokumentum, ahonnan ez kiderülhetne.
Azért ma este megfordult a fejemben, hogy holnap írok a masszőr csajnak, akihez jártam régen is, hátha valahogy találunk egy órát a héten, amikor tudnék menni hozzá. Hátha segítene valamit.
De még az is lehet, hogy holnap úgy ébredek, hogy nem is fáj semmi. Ez lenne a legjobb.

Szombat

A szokásos módon telt, ahogy a legtöbb helyen,. akiknél nem volt program. Főztem, mostam, felmostam. Közben azért persze volt idő pihenni is, telefont nyomkodni, tévét nézni, feküdni egy kicsit.
A ruhás szekrényünket is átnéztem, és legnagyobb döbbenetemre megint kikerült onnan három zsák ruha. Pedig jó ideje már, hogy nem vásárolgatunk össze-vissza (nekem pl közel egy éve nem sikerül kardigánt vennem, mert sehol nem találom meg pont azt, amit szeretnék, és nem engedek az elképzelésemből). Igaz, az előző selejtezések során még jó sok olyan volt, aminek megkegyelmeztem valamiért. Vagy azt gondoltam, hogy még majd hordani fogjuk, vagy valamiért kötődtem hozzá. De ennek is itt volt az ideje, hogy ilyenek miatt ne tartogassunk semmit. Ami nem volt rajtunk már tavaly sem, az egészen biztosan nem is lesz.
Egyébként még ma már jó sokszor eszembe jutott, hogy valami egészen hihetetlen módon, mához egy hétre megint a Balatonon leszünk. Elképesztő jó érzés már most is.

Péntek

Az első iskolai hétnek vége van. Azt most egészen nyugodtan ki merem jelenteni, hogy Roli jól választott iskolát, határozottan úgy tűnik, hogy jól érzi magát. Az elmúlt pár napban több mindent mesélt a napjairól, és a tanárairól, mint az utolsó két általános iskolás éveiben összesen. Remélem ez így is marad, mert ez a fontos.
Erikre jó gyorsan rászakadt az érettségi súlya. Már megkapták a töri és magyar tételeket, gondolom azért is ennyire gyorsan, hogy ha bármi történik, ezen már legyenek túl. Kicsit úgy látom, még van ijedve a hatalmas mennyiségtől, de szerintem menni fog ez neki, csak nem hiszi el.
Az iskolában továbbra is nagyon komolyan veszik a vírust, ma két gyereket is hazaküldtek, mert hőemelkedésük volt. Meg is mondták, nem vállalnak felesleges kockázatot, inkább legyen vaklàrma, mint hogy nagyobb baj legyen.
A munkahelyünkön is szigorítás következik, bizonyos dolgokban szigorúbb előírások vannak, mint tavasszal, de van, amiben még oda nem tértünk vissza. Nálunk még nem volt senki igazolt beteg azok közül, akik a raktárban dolgoznak. (Vagy legalábbis nem tudunk róla)
A pénteknek örülünk, jól jön egy kis szusszanás a jövő hét előtt.

Csütörtök

Nem volt kellemes érzés ma reggel megint dolgozni menni. Fáztam is, hűvösek már ezek a reggelek, nekem már kell ilyenkor a mellény is, különben kocognának a fogaim is biztosan. Meg aztán a fázáson túl, a tegnapi nap rendesen kibillentett a megszokott ritmusból, és olyan péntek hangulatot teremtett. Ennek megfelelően jött ma a szombat érzés..
De persze túl kellett magam tenni ezen, mese nincs, dolgozni kell, a fiúkat is kelteni kellett, bár Erik meglepő módon egészen hamar ébren volt. Neki volt nulladik órája is, és még utána egy jó pár, csak fél ötre ért haza. Még szerencse, hogy nem volt ma este edzés, még pont hiányzott volna neki egy jó másfél órás foci.
Roli nehezebben ébredt, ő elég nehezen áll át ezügyben az elmúlt időszak lazasága után arra, hogy időre kell ott lenni. Igaz, nem is volt ez sosem az erőssége.
Mindenki elfáradt már ezen a héten, éppen jókor következik megint a péntek..
Az meg különösen jó érzés, hogy már csak egy hét, és megyünk a Balatonra.

Egyszer szakértő leszek

Várhatóan még ebben a hónapban, mert pont öt alkalmas a képzés, és szeptemberben öt szerda van. Az utolsó lesz az a szerda, amikor majd vizsgázni kell, és aminek a végén nyomonkövetési szakértő leszek, és képes leszek arra, hogy egyedül is megtervezzek egy olyan rendszert, amiből a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb hatékonysággal meg tudjuk mondani egy bizonyos számunkra érdekes termék minden létező adatát. Ennek a felhasználói részével foglalkozom már egy ideje, rendszeresen vannak Nébih ellenőrzések, vannak termékvisszahívások (és itt mondom el, hogy minden ilyen témájú vevőreklamaciót nagyon komolyan veszünk, és mindegyikkel foglalkozunk is)
Nagyon tömény az anyag, nagyon kell figyelni is mindenre, ami elhangzik. Néha ez nem volt könnyű, mert a folyamatos figyelés is nagyon fárasztó. Így, hogy van némi alaptudásom, azért tudtam követni mindent, de anélkül elveszett ember lennék.
Szóval, jobb volt, mint vártam.

Ősz lett

Egy szempillantás alatt. Már tegnap napközben is minden erre mutatott, de aztán estére megérkeztek a felhők. Össze is csaptak rendesen a nyárral, hatalmas csihipuhit rendeztek. Bevetettek mindent, amit csak lehetett, volt égszakadás, földindulás, zengett minden. Az hagyján is, hogy fél éjszaka nem aludtam az ő vitájuk miatt, de akkorákat dörgött az ég, hogy még az ágy is mozgott alattam.
Persze az ősz nyert, és ma reggel nem csak hűvös reggelre ébredtünk, de még azzal is szembesültünk, hogy se térerő, se mobilnet, mintha hirtelen úgy tíz évet vissza is ugrottunk volna az időben.
Az ősz, a szél, és az eső kitartott egész nap, térerő és mobilnet azért dél körül már lett. Ez utóbbi a munkahelyünkön is okozott némi fennakadást, de ott is rendeződött végül.
Az első iskolai nap mindkét középiskolásoknak elég jól telt. Hazakerült minden nyilatkozat, amit ki kell tölteni. A maszk használatot komolyan veszik, ellenőrzik, számon kérik.
Holnap kezdődik a nyomonkövetési szakértő képzés, a kedvem nem jött meg hozzá, de mindegy. Majd végigcsinálom kedv nélkül.