Már megint

 Megint úgy jártam vasárnap éjjel, hogy nagyon nehezen tudtam elaludni. Azt hittem, hogy a múlt heti hajnali kettőig tartó ébrenlétem lesz minden idők negatív rekordja, de sikerült még ezen is túltennem, háromnegyed háromkor néztem meg utoljára az órát. Ennek megfelelően igencsak zombi üzemmódban voltam egész nap, időnként voltak jobb-rosszabb periódusok. 

Azért külön hálát adtam mindenkinek, akinek köszönhető, hogy Roli szülői értekezletén részt vehettem online is. Szerintem sírva is fakadtam volna, ha még munka után oda kell mennem az iskolába. De így egészen tűrhető volt, végighallgattam mindent, ami az ágazati vizsgákkal kapcsolatban elhangzott. Roli már a teljesen új technikusi képzésben tanul, gyakorlatilag mindenki menet közben értelmezi a szabályokat. Egy biztos, év végén informatikából vizsgázni kell, írásban is, és gyakorlati vizsga is van. Ha az nem sikerül, akármi is volt év közben, nem mehet tovább. Vannak bizonyos vakfoltok meg a rendszerben, de bízom benne, hogy mire Roli odajut, mindenkinek minden világos lesz. 

Jelen pillanatban egyébként úgy áll a helyzet, hogy Eriknek sem ér még véget a tanulás, mert az a terv, hogy még megy tovább. Nem főiskolára, vagy egyetemre, pedig nem csak én, hanem a tanárai közül is egy-kettő megemlítette neki, hogy megpróbálhatná, de még van cél. Természetesen támogatjuk ezt, örülünk neki, hogy meg tudjuk tenni. 

Rengetegen betegek körülöttünk, nem tudok elég hálás lenni érte a sorsnak, hogy ötünk.közül még mindannyian megúsztuk. Vagy ha nem, hát észre sem vettük, hogy átestunk rajta. 

Szeles vasárnap

 Reggel azért megbántam, hogy tegnap nem tudtam magam rávenni a vásárlásra, mert ma már muszáj volt, és hát ebben a tomboló szélben a legkevésbé sem esett jól. De mindegy, már rég túl vagyunk rajta. Ezen kívül nagyon ki sem mozdultunk, mert minek is. Bentről is bőven elég volt látni, ahogy tombolt. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a Balatonnál micsoda hangzavar van ilyen szélben, és levegőt sem lehet kapni a parton. Azért annyira nem vagyok bevállalós, hogy ezt is akarjam látni élőben. 

Délután sütöttem zsemlét és kakaós csigát, és persze gondolatban folyamatosan készültem az esti Újpest-Fradi meccsre. Erre nem is készültünk úgy, hogy élőben ott leszünk, az időjárás miatt meg jobb is, szerintem akkor sem indultunk volna el, ha van jegyünk. De tévéből is jó élmény volt, végre láttunk egy olyan félidőt, amilyet szeretünk. Az meg persze a hab a tortán, hogy mi nyertünk. 

Jövő héten kénytelen leszek konzultálni az orvossal, mert elfogyott a gyógyszerem, amit felírt, és már másnap ugyanúgy fájt a lábam. Nem tudom lehet e belőle még egy adagot szedni, vagy mit kéne vele kezdeni, de ez így biztosan nem lesz jó. Pedig úgy reménykedtem..

Semmi nap

 Elég sok ilyen napom van mostanában, amikor csak örülök annak, hogy vagyok, de nincs kedvem semmihez. A semmit szó szerint kell ilyenkor érteni. Nem főztem, nem voltam vásárolni, nem mostam hajat, nem takarítottam. Mert nem volt kedvem. Ahhoz volt, hogy csak úgy legyek, és kész. Ha nagyon nekiállnék elemezgetni, hogy mi lehet ennek az oka, biztosan meg is találnám, de nem állok neki. Van, amit tudok elemezgetés nélkül is, a többit meg azért nem tudom, mert nem akarom tudni. 

Tegnap megérkezett a másik falra is a balatoni kép, és ma fel is került, így most bárhol vagyunk a nappaliban, mindenhol Balatonboglár is ott van. 

Péntek

 De jó volt ma arra ébredni, hogy ma már péntek van. Igaz, hogy végül a hét legunalmasabb napja címet is kiérdemelte ez a mai, de inkább egy unalmas nap, mint egy olyan, ami tele van idegeskedéssel. 

Korábban jöttünk haza, Rolanddal voltunk bőrgyógyászaton. Két szemölcsöt is lefagyasztottak a lábujjáról. 

Itthon meg már nem volt semmi extra történés. Összepakoltam kicsit, felporszivoztam. Hat óra körül már nem bírtam tovább, és kicsit muszáj volt lefeküdnöm, mert minden porcikám fájt. Aludtam is majdnem másfél órát, remélem azért majd este is tudok aludni. 

Meccsnap

 Hű, ezt most nagyon vártam. Nagyon kellett a lelkemnek ez a fajta kikapcsolódás, kíváncsi voltam milyen lesz az első meccs az új edzővel. Szerencsére annyira hideg sem volt, mint a hét elején, bár nyilván kicsit fáztunk annak ellenére is, hogy rendesen felöltöztünk. 

Annak ellenére sem volt csalódás igazán, hogy kikaptunk, meg hogy még látszik, hogy nem olyan a játék, mint kéne. (a csapat nagy része kovidos volt a közelmúltban). Minden másért kárpótolt a "végre" érzés, hogy találkoztam Fradi barátokkal, beszélgettünk, örültünk egymásnak, mert mindenki jól van. 

És nem mellesleg tökéletesen elfelejtettem minden hülyeséget, amivel az elmúlt napokban traktáltak. 

Már megint igazam lett

 Nem azért esik jól a lelkemnek, mert egyébként is jó érzés az ilyesmi, hanem azért, mert ha valaha is voltak minimális kétségek bennem afelől, hogy borzasztóan elfogult vagyok a saját gyerekeimmel, és olyat látok beléjük, ami nincs is, azért mostanra ezek teljesen eltűnnek. Nem ismertem félre egyiket sem, nem tettem rosszul, hogy bíztam abban, hogy a bennük lévő tudás, és mindenféle képesség elő fog kerülni megfelelő helyen, megfelelő időben. Nem a jegyek érdekesek most sem, ahogy akkor sem voltak azok, amikor mindkettőről meg azt kellett bizonygatnom, hogy az a kettes az nem a tudása, hanem az épp aktuális megítélése kapcsán lett kettes. 

Tegnap és ma hazahozták a félévi bizonyítványokat.

 

Kedd

Érdekesen furcsa nap volt ez ma. Olyan, mintha lenne valami a levegőben, de sehogy sem tudom kiszimatolni, hogy ez a valami vajon jó lesz, vagy épp ellenkezőleg. 

Az mindenképpen jó volt, hogy ma már nem volt annyira hideg, mint tegnap. És az is biztató hír, hogy tegnap megérkezett az első gólya Vörsre. Hát akkor már csak nem tart ez a tél olyan sokáig, nem? 

Holnapután meccsre megyünk, és annak ellenére is tök várom, hogy tutira fázni is fogunk. 

Egyébként meg nem történik semmi olyan, ami arra lenne érdemes, hogy írjak róla, így aztán ez is egy ilyen rettenetesen unalmas és semmitmondó poszt lett. 

-12

 Épp tegnap számoltam utána Penny posztja alatt, hogy tök jól állok alvásidővel, amikor is úgy jártam, hogy éjjel kettőkor még nem aludtam. Utána meg álmodtam valami teljesen értelmetlen és lehetetlen marhaságot. Ebből az álmomból ébresztett Balázs hatkor, még éppen a hatása alatt voltam, és mivel.ő is benne volt, hát nagy bőszen el is kezdtem neki magyarázni. Amikor ott tartottam hogy valami nőt meg őt együtt emlegettem, akkor ő már érdeklődéssel figyelt, vajon mi sül ki ebből, én meg teljesen elvesztettem a fonalat. Azt hiszem jobb is ez így, hogy ez már az örök feledés homályába merült. 

Ezzel a nagyjából négy óra alvással borzasztó volt a lakásból kilépve megérezni azt a hideget, ami odakint várt. Már a kocsiban ültünk, amikor még mindig hitetlenkedve néztem a hőmérő, hogy ez tényleg -12 fokot mutat. 

Délután vettem is gyorsan két csokor tulipánt, hogy legalább kicsit becsempésszek valamit, ami már a tavasz ígéretet hordozza magában. 

Vasárnap

 Nem merem elkiabálni, de mintha egy nagyon kicsit jobb lenne ez a lábfájás dolog. Nagyon reménykedem benne, hogy megúszom a továbbiakat, és jó lesz ez a két gyógyszer. 

Egyébként rájöttem, hogy én egy csomó mindenben már akkor is ilyen divatosan tudatos voltam, amikor még erről nem is tudtam. Na nem csak úgy, hogy végig tudtam, hogy mit miért csinálok (úgy is), de pl a vásárlás is ilyen nálam. Nem ész nélkül szoktam ezt-azt venni, hanem ha valamire szükségem van, akkor jól megnézem a kínálatot, és azt veszem meg, amit ár-érték arányban a legjobbnak gondolok. Mostanában az élelmiszer vásárlás kivételével én is inkább az online vásárlást részesítem előnyben. Ruhát a bonprixtől szoktam leginkább magamnak, ott a 36/38-as méret még mindig pont jó volt mindenből. De ott is úgy szoktam, hogy kinézek valamit, elrakom kedvencek közé, és amikor olyan akció van, hogy kedvezmény is, és ingyen szállítás is, akkor rendelem meg..

Múltkorában kerestem leggingset, amit meccsnapokon a farmer alá fel tudok venni, de nem úgy érzem benne magam, mint akit gúzsba kötöttek. Találtam is egy helyen, ami szimpatikus volt, tök jó leárazások is voltak, na, még egy combzoknit is tettem a kosaramba, gondoltam azt meg kipróbálom munkába..aztán nem rendeltem meg, mert nem csak csomagolási költséget számoltak fel a postaköltség mellé, de még külön 1100 ft-ot arra is, hogy utánvéttel akartam fizetni. Hát ez nekem nem fér bele, hogy kifizessek 2700 ft-ot pluszban ilyenekre. Akkor nem kell, eddig is meg voltam nélküle. 

De pl én nagyjából egész életemben előre elkészítettem mindent másnap reggelre. Amikor a gyerekek kicsik voltak, a ruhàik is élő voltak készítve, most már az nyilván nincs, meg már nagyon régóta csak saját magamnak kell eldönteni mit vegyek fel. De ezen kívül minden más a mai napig is. Nálam az elképzelhetetlen, hogy reggel kelljen kapkodni azzal, hogy vajon milyen szendvicset csomagoljak. 

Ahogy az is mindig úgy volt, hogy este minden el van mosogatva, és el is van pakolva a mosogatóból. Ha a mosogatógép megy, abban benne marad, mert általában azt akkor indítom el, amikor lefekszem. 

Régebben egy kalendárium veszett el a fejemben, és minden nap tudtam, ki mikor jön haza, hova kell mennie, hány órára, stb..most ez már a naptár segítségével megy csak, de azért úgy még megy. Igaz, itt is leginkább már csak a saját dolgaimra kell figyelni, mindenki intéz magának mindent. 

És hát..azt nem tudom mennyire felel meg bármelyik mostanában divatos modellnek, vagy életfilozófiának, de az is nagyon régóta úgy van, hogy úgy élek, ahogy jól esik. Azt eszem, amit megkívánok, akkor mozdulok ki, amikor kedvem van, oda megyek, ahol jól érzem magam, stb stb. És ez szerintem így is marad, kivéve, ha amiatt kell változtatnom, nehogy a föld ne keringjen tovább. 

Szombat

 Arra ébredtünk, hogy már megint behavazódott minden. Szerencsére mellette hétagra sütött a nap is, így azért kevésbé sokkoló volt az élmény. Gondoltam is már reggel, hogy na, szegény Patrik, ma délután felszáll a repülőre 16 fokban és napsütésben, és mire itt leszáll este, már mínuszok fogadják majd. Gondolom múlt héten ez kellemesebb volt fordítva. (És azóta ezt meg is erősítette, hogy így volt) 

Tegnap megérkezett az első megrendelt vászonkép, ma fel is került a falra. Nem kicsi, 180*120 cm. 😊 Egyébként ezt csak az tudja, aki élt egészen pici lakásban, de fergeteges érzés, hogy van ekkora szabad falfelületünk. Most van itt a nappaliban saját Gömbkilátónk. 

Már várom, hogy megérkezzen a szembe falra is, azt egy másik nyomdából rendeltük. 

Az ilyesmi egyébként csak nekem olyan, amitől mindig elolvadok? 

Szabadnap

Ha nem lett volna egy egész munkanapnyi plusz órám, akkor biztos nem maradtam volna ma itthon, de örülök neki, hogy így alakult. Főleg amiatt, mert ma végre összeszedtem magam, és ha már egyébként is volt dolgom a rendelőben, bementem a háziorvoshoz is, és elővezettem neki ezt a lábfájás dolgot. Pontosan ugyanazt mondta, amit múltkorában Klára írt nekem az egyik posztomnál. Isiász. Kaptam szteroidos gyulladáscsökkentőt, meg még egy gyógyszert, elvileg ettől jobbnak kell lennie. Ha nem, hát akkor az szívás, mert akkor aztán ki kell vizsgálni, mri, ct, stb. Tartózkodnom kell egy ideig a nehezebb fizikai munkáktól is, még szerencse, hogy nem terveztem semmi ilyesmit. Nagyon remélem, hogy jó lesz ez a gyógyszer.

Az orvosos kört lerendeztem meg délelőtt, aztán főztem itthon, egy adag ruhát mostam is. Volt idő pihenni is, úgyhogy jó nap volt ez így. És most tök jó érzés, hogy még két nap van itthon. 

Furcsa nap

 Rég volt már, hogy ennyire komoly hatással volt rám a telihold, meg frontok, mint most. Vagy csak a véletlen hozta így, és csak magamban raktam össze ezeket egybe. Ami nagyon furcsa, hogy nem a fejem fájt (azt nem is furcsállottam volna), hanem valahogy minden olyan furcsa volt ma. Voltak szédülés pillanataim, volt fél óra, amikor a szívem környékén fájt-szúrt. Ez elég ijesztő volt, és nem is tudtam vele mit kezdeni. Már ott tartottam, hogy akkor szólok Balázsnak, hogy engem azonnal vigyen haza, de az utolsó pillanatig húzni akartam ezt, tudtam, hogy nagyon megijedne. Szerencsére aztán ahogy jött, úgy el is múlt, de nem voltam az igazi egész nap. Délután, miután hazajöttünk, muszáj volt kicsit lefeküdnöm is, egy fél órát meg aludtam is. 

Szerencsére holnap már itthon leszek, azt hiszem, pont jókor..

A hét közepe

 Ma is úgy indult a reggel Rolinál, mint tegnap. Azzal a különbséggel, hogy még itthon voltunk, amikor megtörtént az első orrfújás, és amit követett is az orrvérzés. Szerencsére hamar elállt, és gyorsan meg is tanulta, hol és hogyan kell összenyomni az orrát, hogy hamarabb elálljon. Az világos volt, hogy az iskola offos így. Felhívtam a háziorvost is, aki legnagyobb döbbenetemre nem kezelte olyan lazán ezt a dolgot, mint gondoltam, mert azt simán rávágta, hogy nem, hétfőn még nem mehet suliba, majd csak szerdán, és csináljunk egy gyorstesztet otthon, hátha benyalta az omikront, mert az ő korosztályában jó sokan betegek. Küldött a felhőbe köptető receptet, ha szükség lenne rá, és ha nem javul péntekig semmit, akkor telefonáljak újra. 

Vettem délután tesztet, megcsináltuk, de negatív. Szerencsére. Pedig Erik már befenyitette, hogy ha pozitív, akkor aztán a közelébe sem mehet. 

Ezt leszámítva nem történt semmi, csak ment minden a maga útján. 

Csak egy kedd

 Régen úgy volt, de már nekem is csak halvány emlék csak, hogy ha kedd, akkor Belgium. Patriknak most úgy van, hogy ha kedd, akkor Porto. Ma mentek át Lisszabonból Portóba, vonattal. Már eddig is szereztek csodás emlékeket, meg olyanokat is, amiket majd az unokáiknak is fognak mesélni, pl hogyan "hozták" le a tériszonyos barátjukat a hegytetőről. Nem aggódták azért túl, még videózni is volt idő "mentés" közben. Később majd az utókornak mutogathatják úgy is, hogy politológusok egymás között..

Miközben ők ott kikapcsolódhak, mi itthon éljük a kis szürke hétköznapjainkat. Némi színt és izgalmat vitt a mai napba, hogy Roli háromnegyed hétkor hívott (ötre mentünk dolgozni, telefonon ébresztettem fél hét előtt kicsivel, így egészen biztos voltam benne, hogy valami történt, azért hív), hogy hát van egy kis baj. Vérzett az orra, és a lepedője is olyan lett, mit csináljon vele. Hát a legkevésbé sem izgatott a lepedő probléma, mert arra koncentráltam, hogy mi az, hogy vérzett az orra? Nálunk senki nem ilyen orrvérzős fajta, egyszer történt ilyen Balázzsal, jó pár napig volt kórházban utána. Kérdezgettem fáj e valamije, elállt e, stb, hallottam a válaszaiból, hogy nem is érti miért aggódom. Csak kifújta az orrát, és utána ez lett. Megnyugtattam, hogy a lepedőt majd délután kimosom, és megbeszéltük, hogy ha bármi furcsát érez napközben, szól a suliban is, és hív engem is. Szerencsére nem volt már később semmi gondja. 

Ma voltam a munkahelyi tesztelésen délután. Rég próbáltam már ennyire pozitív lenni, mint ott és akkor, de ez kevés volt, maradt a negatív eredmény. Pedig ilyen tünetmentes lógásnak örültem volna. 

Balázs tegnap is, és ma is sikerrel megküzdött nekünk meccsjegyekért, így most már biztos, hogy jövő héten már megyünk focimeccsre. A fagyoskodás része annyira nem hiányzik, de minden más igen. 

Voltam ma masszázson is, most sokkal jobban sikerült a lábamat is rendbetenni, mint két hete. Remélem, hogy holnap is ezt fogom érezni, és nem lesz megint kicsit rosszabb a helyzet. 

Egyébként nektek is feltűnt, hogy ez a január sokkal gyorsabban telik, mint ahogy a januárok szoktak? 

Ez a hétfő

 Egyáltalán nem az a hétfő volt, amit bármikor is majd visszasírok, vagy úgy fogok rá emlékezni, hogy ó, micsoda remek kis nap volt ez. Mondjuk nem feltétlenül a hétfő tehet róla, de valahogy mégis mindig úgy van, hogy ezek a hétkezdő napok csak kevésszer adják meg azt, hogy szívesen emlékezzek rájuk vissza. 

Szerencsére mondjuk olyan sem történt, ami rossz lenne, hacsak azt a borzasztó erejű szelet nem számítjuk ide, ami délután majdnem feldöntött. Nem is tudom elképzelni, milyen lehet egy forgószél, vagy egy hurrikán, mert ez gondolom annak csak valami kistestvére lehet, mégis iszonyatosnak tűnt. Eszembe is jutott, hogy ez az az időjárás, amit még a Balaton mellett is utálok, mert ilyenkor nem lehet a part közelében megmaradni. Nem csak hatalmas robajjal jár, ahogy a szél és a víz találkoznak, de levegőt is alig lehet venni.  

Ma megint nagyon fáj a lábam is, itthon már minden létező pózt kipróbáltam, hátha megtalálom azt, ahogyan jó, de nem sikerült. Úgy unom már..holnap megyek megint masszázsra, nem is tudom mit mondjak neki..hagyja békén a fájós részt, és inkább hozzá se érjen, vagy inkább próbáljon meg mindent, ami segíthet. 

Pihenőnap

 Ma szigorúan vasárnapot tartottunk, és csak lógattuk a lábunkat. Az ebédet házhoz hoztuk, így nem kellett túl sok energiát fektetni bele. Ugyan a mosógép ma is dolgozott, meg a szárító is, de azért ahhoz nem volt szükség nagy erőfeszítésre, hogy bepakoljam-kipakoljam. 

Tévét néztünk, beszélgettünk, néha együtt, néha külön-külön panaszkodtunk, hogy jajj, valami sehogy sem az igazi, mert hol itt fáj, hol ott..ilyen hullámszerűen hol jobban, hol kevésbé érzünk ezt-azt, de semmi sem olyan komoly, hogy mondjuk orvosért kéne kiàltani. Még nálam csak-csak "megszokott" ez, mert nekem gyakran vannak mindenféle bajaim, de Balázsra ez nem jellemző egyáltalán. Na majd meglátjuk, hogy végül mi lesz ebből. 

Múltkor vettünk egy fotóstól két fotót, és ma délután végre kiválasztottuk, hogy melyikből mekkora vászonképet rendelünk. Ha meglesz, majd a falon megmutatom. 

Patrik jól érzi magát, Lisszabonban ma 17 fok volt. Tegnap este meccsen voltak, küldött képeket a stadionból, meg videót. Maga a meccs nem volt valami jó, de biztosan nagy élmény volt ott lenni. 

Hozzánk meg holnap megint hidegfront érkezik, már kaptam értesítést a telefonomra, hogy szélviharra kell számítani. 

A mai napról

 Még szerencse, hogy tegnap este gyanús lett nekem, hogy mostanában kell mennem körmöshöz, így még pont időben néztem meg, hogy igen, ma reggel fél hétre van időpontom. Nem dobott fel a dolog, mert ez azt is hozta magával, hogy ma is fél hatkor kellett kelnem, ráadásul Balázs dolgozott. Ez utóbbi miatt izgultam, mert hajlamos vagyok elaludni, és nem felébredni a telefonra sem (mondjuk jó hangosra állítottam), meg hát attól sem voltam túlságosan feldobva, hogy egy jó fél órás sétával indítottam a napot. De sikerrel abszolváltam minden kihívást, és pontosan fél hétkor ott voltam. Ő sem volt kipihentebb nálam, mert elfelejtett fényzselét tenni rá, így még mehettem is vissza.  

Volt ma nálunk egy szülinapos is, mégpedig Roland, aki ma 17 éves lett. Még belegondolni is borzasztó, hogy jövő ilyenkor az összes gyerekünk felnőttkorú lesz már. Még mindig ő a legidegesítőbb cím tulajdonosa itthon, mert bármit vesz a fejébe, attól nem lehet eltántorítani, és nem hagy egy perc nyugtot sem addig, amíg meg nem nézzük, amit mutatni akar,, végig nem hallgatunk valami végtelen sztorit valamiről, ami őt nagyon érdekel. Ami érdekli, abból egyébként elképesztő módon felkészül, mindent elolvas, megnéz, utánajár. Az angol tudása fenomenális, bármit megért, bármit elmond. A suliban is megtalálta önmagát, jó jegyei vannak, szereti, érdekli. Mondanám, hogy már megint igazam lett, de ezt máskorra tartogatom. Egyébként rendetlen, és örök halogató ilyen téren, illetve kissé furán kezeli az idő fogalmát. Általában pontos, ha pontosan tudja az időpontját valaminek (pl busz indulás), de a tágabb fogalmak nem nagyon hatják meg. Neki simán belefér a mindjárt fogalmába az is, hogy majd egy óra múlva..Ebben gondolom még sokat fog változni. 

A belseje szebb a tortának, ott szépen látszik a háromféle csoki réteg, de azt lusta voltam lefényképezni. 

Péntek

 Ma reggel pontosan ugyanilyen voltam: 

Még az is megfordult a fejemben, hogy telefonálok, hogy én bizony ma nem megyek. Minden porcikám fájt, a fejem búbjàtól a talpamig. De aztán emlékeztettem magam arra, hogy még csak január van, és az idén már kevesebb szabadságot kell beosztani, Roland is elérte azt az életkort, amikor már nem jár utána pótszabadság. Így aztán bementem, és még azt is mondhatom, hogy hasznosan és hatékonyan töltöttem a munkaidőmet. 

Hétfőtől szigorítás lesz nálunk a vírus helyzet miatt, lesz újra tesztelés is egy héten háromszor, minden nap tizenöt embert tesztelnek közülünk. Minden területről vannak a tesztalanyok között. Kedden én is megyek majd. Illetve a céges buszokon újra az ffp2-es maszk kötelező. 

Délután elvittük Patrikot Kelenföldig, ott találkozott a barátaival, és együtt mentek a repülőtérre. Csak néztük, ahogy egy túrahátizsákkal a hátán indult az aluljáró felé, és mindkettőnknek az jutott eszébe, hogy milyen jól teszi, hogy így bejárja Európát. A radaron láttuk, ahogy felszállt a gépük, kicsi késéssel indultak. Valószínűleg már aludni fogok, amikor majd jelzi, hogy megérkeztek Lisszabonba. 

Sűrű nap volt

Mindemellett nagyon fárasztó is. Most van fél tíz, és mostanra jutott el odáig a làbam, hogy már elviselhetetlennek tűnik. De ki fogom bírni most már addig, amíg bejutok a fürdőbe, mert a kádban majd jobb lesz sokkal. Most már kicsit bánom, hogy nem mentem el végül orvoshoz, de délután, amikor erre lehetőségem lett volna, egészen más dolgok foglalkoztattak. 

Leginkább az,.hogy akkor most jött el az a pillanat, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy nem vagyok/vagyunk betegek. Felváltva voltunk elég rosszul, kevésbé rosszul, és vacakul. Természetesen semmi.rgyértelmű tünet, de mindegyikünknél volt fejfájás, izomfájdalom, nálam délutánra hányinger, hátfájás is. Volt itthon két teszt, ilyen orrbanyúkálós gyorsteszt. Nekünk még soha nem volt ilyen élményünk, és nem is fogunk erre rákapni. Mindketten negatív tesztet produkàltunk, így covid ügyben megnyugodhattunk (amennyire lehet egy gyorsteszttől), és megállapítottuk, hogy valami más bajunk van, vagy egyszerűen csak annyira fáradtak vagyunk, hogy már kilátszik..

Voltam könyvtárban is, hoztam haza jó könyveket, lesz minden estére olvasnivalóm egy darabig. 

Patrik ma volt pcr teszten, negatív lett, így minden gond elhárult az utazás.előtt. (Portugáliában kérik a negatív tesztet mindenkitől, oltás számtól és típustól függetlenül) 

Brrr

 Hát ez nem az én hetem. Szívesebben lennék medve, vagy papucs orrán pamutbojt, minthogy a lábamat kidugjam nemhogy a lakásból, de inkább a jó meleg takaró alól sem. 

Az persze kárpótol valamelyest, hogy ugyan borzasztó hideg van, de egész nap süt a nap. És ott, ahol zavartalan ez a napsütés, ott azért érezhető az is, hogy tud melegíteni. 

Patrik holnapután utazik Portugáliába, ott azért valószínűleg én is jobban érezném magam most, de nagyon örülök, hogy neki megadatik megint újabb élményeket szerezni, újabb helyeket megismerni. 

Holnap ötre megyünk dolgozni, de lesz a korai kezdésnek jó oldala is, fél kettőkor már jövünk is haza. Ha minden igaz, akkor délután eljutok a könyvtárba is..

Csak egy kicsit

 ..lett jobb a lelkemnek a tegnap után, de azt nem is vártam, hogy majd ma reggel úgy ébredek, hogy minden happy. Azt mondjuk nem mondom, ha arra ébredtem volna ma reggel, hogy hét ágra süt a nap, és van már vagy húsz fok, az aztán mindent felülírt volna. De erre még várni kell pár hónapot.

Egyébként tök semmitmondó és eseménytelen nap volt, amit azért feljavított, hogy kétszer is kávéztunk együtt napközben Balázzsal, illetve hogy vacsorára hozott whoppert. 

Hülye hétfő

 Az nagyon szánalmas lesz, hogy arról akarok picsogni, hogy kaptam fizetésemelést, de nem annyit, amennyire számítottam. Ja, mielőtt valakinél már itt teljesen kivágom a biztosítékot, annak, hogy bármire is szàmítottam, az az előzménye, hogy múlt héten már bejelentették azokra a munkakörökre az aktuális emelést, amiket tömegesen töltenek be. Sajnos nem voltam sosem teljesen hülye matekból, így könnyedén ki tudtam számolni, hogy ez hogy néz ki százalékos arányban. 

Nem értem el azt a százalékot. Nagyon nem. És még akkor is szarul érint, ha egyébként a munkaszerződés szerinti alapbérem egyáltalán nem rossz. Még csak nem is feltétlenül àtlagos. 

Értem egyébként ennek az egésznek az okait, tisztában vagyok vele, hogy mi miért történik. Ettől persze nem lesz ez jobb érzés. 

Természetesen holnap már majd más színben fogom ezt látni, és tudatosítom magamban, hogy amin most puffogok, az nevetséges abból a helyzetből szemlélve, amiben akkor voltam, amikor annyi volt a bruttó fizetésem, amit már leírni is szégyellnék. És azért a pénzért olyan munkát végeztem, aminek minden percét utáltam..Ez azért most messze nem igaz, szerencsére. 

Azért munkából hazafelé megvigasztaltam magam a lidlben egy meleg cipzáros kardigánnal és két meleg zoknival. Mégse menjen már teljesen pocsékba ez a hétfő. 

A lábfájásom napi egy ibumax 600-zal egészen elviselhető. Csak jól kell időzíteni, hogy mikor veszem be, mert ha túl korán, nem tart ki egész nap, ha késön, akkor meg van másfél-két óra tömény szenvedés. 

Csendes pihenő

 Ez volt ma nálunk. Egész nap. Jó, a mosógép és a szárító azért zajongott, meg ment a tévé is, de igazából csak a gépek, eszközök voltak aktívak, mi mindannyian csak úgy ücsörögtünk, feküdtünk, és élveztük, hogy épp semmi dolgunk nincs. 

Nálunk most nincs hó (és én le is mondok róla, ha lehet), reggel még szépen sütött a nap is. Hideg volt, de az a fajta, amit könnyebb elviselni, mint amikor köd van, vagy fúj a szél. 

Tegnap este láttam műsort a bbc world-on, alvászavarokról szólt. Volt benne egy fiatalember, aki hasonló dologgal küszködik, mint az én làbrázásom. Nála mondjuk rosszabb a helyzet, mert ő úgy riad fel erre.a lábrázásra, hogy rögtön borzasztóan meg van rémülve, és csapkod, kiabál. Emiatt aztán már nem is alszanak együtt a feleségével, mert féltek, hogy kárt tesz az asszonyban. Volt ilyen alvás megfigyelésen, ott derült ki, hogy a lábrázás okozza ezt. Az pedig attól van, hogy nem termel elég dopamint az agya. Kapott gyógyszert, meg azt kellett kipróbálni, hogy minél többet alszik, hogy ne tudjon kimerült állapotba kerülni, hátha így elkerülhető lesz az a mélyalvás, ahol ez előjön..Érdekes volt. Nálam annak idején csak a magnézium hiány került szóba, semmi más. Igaz, nem is voltam ilyen alvás szakértő helyen. 

Szombat

 Ahhoz képest, hogy aludtam tegnap délután is, sikerült a szokott időben elaludnom. Reggel fél kilenckor ébredtem, úgyhogy mondhatjuk, hogy bepótoltam a pár nap alatt keletkezett alváshiányt. Az árnyékolta csak be ezt a jó érzést, hogy már reggel is fájt a lábam. Kicsit napközben időnként jobb volt, de az ülés továbbra is katasztrófa. 

Ebédre cordon bleu készült, a hagyományos sonkával-sajttal töltött verzió is, és olyan verzió is, amibe hagymával párolt-pirított csirkemájat tettem. Ez utóbbi is nagyon finom volt. 

Délután kicsit filmezni akartunk, de végül semmi kedvünkre valót nem találtunk a netflixen sem, sorozatot meg most nem akartunk elkezdeni. Pár filmet néztünk 10-15-20 percig, aztán feladtuk. 

Elpakoltam.a karácsonyi díszeket, most kicsit kopárnak tűnik minden, de majd visszakerül pár tavaszi dolog, és akkor jobb lesz a helyzet. 

Végre péntek

 Ez a hét az a hét volt, amikor tényleg örömünnep a péntek délután. A hideg sem volt rám túl jó hatással, délután itthon két takaró alatt feküdtem, hogy végre ne fázzak. Kicsit meg is ijedtem, hogy talán beteg vagyok, még lázat is mértem, de szerencsére nem mutatott semmi aggasztót. Mondjuk a két takaró alatt aztán sikerült jól elaludni is, lehet, hogy ezt majd éjjel emlegetni fogom. 

A hétvégén semmi programunk nincs, Balázs holnap is dolgozik, ami ráadásul már a hetedik napja lesz egyfolytában, mert neki vasárnap kezdődött a hét. Sajnálom miatta, mert ő is nagyon fáradt, de legalább a vasárnap majd itt lesz pihenésre. 

Program nélkül is lesz azért mivel eltölteni az időt, az adventi díszeket is el kell pakolni, meg mellette még van millió apróság, és nagyobb dolog, amit meg kéne csinálni. De majd ahogy adja magát a helyzet, nem aggódom semmin. 

Csak egy vers

 Mit kaptál, csak a jellemem.

Külcsín vagyok, semmi más.

Azt remélted, kell legyen

a lét mögött identitás.

Nem számoltál a többivel,

bár formában nincsen hiány.

Hogy vagyok, még nem tölti fel

kongó egzisztenciám.

Szeretni puszta illemtan.

Ki üres, részed nem lehet.

Semmim sincs, de velem van

az, hogy elengedtelek.

/Závada Péter - Macskakör/

Konzervatív vagyok

Lehet, hogy nem ez a legjobb cím, mert egyébként azért nem feltétlenül így van, de bizonyos dolgokban biztosan maradi vagyok. Ilyenek a mindenféle megtervezett életmódok, étrendek, napirendek. Nem mondom, hogy nincs ezekben egy csomó jó dolog, de én mindig olyan ember voltam, aki úgy szereti élni az életét, hogy épp azt csinálom, ami jól esik. Azt eszem, amit megkívánok, akkor fekszem le, amikor fáradtnak érzem magam, stb stb. A múltkor láttam valami alkalmazást, ami szól, hogy le kell feküdni, mert kiszámolja mennyi alvásra van szükségem. Hát..már a gondolattól is felidegesítettem magam azon, hogy ágyba parancsolna este nyolckor, mert mondjuk négykor kelni kell, közben meg tizenegyig minimum vergődnék az ágyban, mert nem tudok aludni. 

Azt is elismerem, és tisztában vagyok vele, hogy nem összehasonlítható a nagyszüleink genetikája és életmódja a miénkkel, de azt egészen biztosan tudom, hogy még csak nem is hallottak olyan élelmiszerekről, amik most állítólag a legjobbak nekünk. Szerintem inkább az élelmiszeriparnak jó, mint ahogy meggyőződésem az is, hogy az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően ismerjük az allergiákat, és a mindenféle érzékenységeket. Megkóstoltam sok mindent ezek közül én is, de nem épültek be az életembe, és már nem is fognak szerintem. 

De nem tudom magamévá tenni azokat a trendi szupernő sugallatokat sem, amik szerint mindig lehetsz csúcsformában, ehhez csak százmillióféle segítő emberre van szükséged, sőt, meg is kell tenned..és akkor mindenhol is legjobb leszel. Szerintem meg mindenkinek az életéhez hozzátartozik minden, a jó napok, a rossz napok, amikor szépnek érzi magát az ember, amikor rút banyának. Nem gáz néha összeomlani, szar anyának érezni magad, nem gáz, ha épp azt érzed, te vagy a legjobb. Ez mindegyik tök normális, csak helyén kell kezelni. Egyébként is folyamatosan formálódik és alakul a személyiségünk, mindig idomul az épp aktuális élethelyzetünkhöz, a körülményekhez. Nyilván van mindenkinek egy alaptermészete, ahol a betonbiztos alapok maradnak, de minden más folyton változik. A tíz évvel ezelőtti önmagam pl már összeomlott volna azoktól a terhektől, amik mostanában voltak a vállamon.

Ennek ellenére abszolút el tudom fogadni, sőt, vannak, akikre fel is nézek amiatt, hogy ők valami mentén élik az életüket. Biztosan jó dolog lehet. 

Kedd

 Már megint fáj a lábam. Most kevésbé van az az idegesítő érzés benne, amitöl folyton mozgatnom kell, cserében a bal combom külső részétől indulva fáj egészen a térdemig, illetve a másik irányba a derekamig. Elgondolkodtam rajta, hogy vajon hova is kéne ezzel mennem, hogy esetleg kiderüljön mi ez. A masszőröm szerint a piriformis van begyulladva, és az csinálja, tegnap próbált is mindenféle módon segíteni.A masszázspisztoly volt a leghatékonyabb, de túl sokáig nem bírtam elviselni. 

Ülni egyébként nagyon rossz, tekintettel arra, hogy a munkám mostanában leginkább monitor elé szegez, kínlódás volt a mai nap is már. Mire négykor hazajöttünk, már rázott a hideg a fájdalomtól. 

Lehet egyébként, hogy a tegnapi masszázs felerősítette átmenetileg a tüneteket, de ha ez van, az egy-két nap alatt ki fog derülni. 

Ha rosszabb lesz, akkor meg úgyis kénytelen leszek valami orvosnak.megmutatni.

És már el is kezdődött

 Érdekes, hogy milyen semmiségnek tűnik egyik évből átlépni a másikba, mégis szinte mindenki kicsit túlmisztifikàlja,  és mindenféle tanulságot von le az előző év történéseiből, próbál úgy nekimenni a következő évnek, hogy az majd a soron következő elszámolásnál a lehető legjobb mérleget hozza. 

Közben pedig azt hiszem, igazából egyetlenegy feladatunk van ilyenkor. Hálásnak lenni mindenért, ami megadatott. Annyi minden van, amit természetesnek tekintünk, és csak akkor jut eszünkbe, hogy másképp is lehetne, amikor valakiről hallunk(olvasunk) valami szörnyűséget, megrendítőt. Az elmúlt pár napban annyi borzasztó hír érkezett fiatalokról, akik autóbalesetben haltak meg, aki füstmérgezést kapott, aki családi erőszak áldozata lett. Az elmúlt hetekben/hónapokban nagyon sokan mentek el, fiatalon, életerősen. Borzasztó. 

Elmondhatatlan, hogy mennyire hálás vagyok érte, hogy mi mindannyian itt vagyunk egymásnak. Néha a sírba kergetjük egymást, néha unalmas, hogy mindig ugyanazt csináljuk, de élünk, egészségesek vagyunk, és ez jelenti a mindent. Nagyjából fogalmunk sincs ennek a jelentőségérőll, amíg nem látjuk a másik oldalt is. 

Vasárnap

 Ma is olyan szép, tavaszias idő volt. Meg tudnám szokni, hogy innentől már ilyen lesz mondjuk március közepéig, utána pedig szépen, fokozatosan emelkedik a hőmérséklet, ahogy hosszabbodnak a nappalok, úgy  lesz egyre melegebb és egyre több a napsütés. Nálam mondjuk a csúcshőmérséklet elég magasan van, de megelégszem azzal is, amit még mindenki el tud viselni, ha cserébe nagyon sokáig úgy van. 

Ma mosómasát játszottam, és csúcsra járattam a mosógépet meg a szárítót. És még így is csak egy adag ágyneműt mostam, és a törölközők közül is kimaradtak a fürdőlepedők. Közben elkészült az ebéd, rántott hús és fasírt volt. Rendet raktam a hűtőben is, volt pár lejárt/tönkrement zöldség és felvágott is. 

Ha majd hétvégén elrakom az adventi díszeket, utána a spájzban is össze kell pakolnom. Most nem férek oda rendesen, mert itt vannak a dobozok, amiben majd visszakerül a padlásra minden. 

Holnap reggel mindenki megy iskolába, Erik nagyon nyögvenyelősen, egész decemberben itthon volt, értem én, hogy nem nagyon fűlik a foga hozzá. Időnként előjön azzal is, hogy ő bizony februárban kiiratkozik, és elmegy dolgozni. Szerencsére tudjuk, hogy nem gondolja ezt olyan nagyon komolyan. 

És holnap délután végre masszázsra is megyek, most már érzi is minden porcikám, hogy régen voltam. 

Január 1

 Azt hiszem, mi egész évben a konyhában leszünk. Legalábbis a mai történések erre engednek következtetni, mert folyamatosan készült ott valami, vagy az elkészült valami után pakoltunk.el. De nem baj, mert egyébként is kissé elhanyagoltam már ezt a főzés dolgot, és elmentünk a végtelen egyszerű, de roppant unalmas rántott dolgok irányába. Mondjuk Erik és én bármeddig el lennénk rántott húson, de a többiek azért szoktak időnként reklamálni. 

Amikor nem főztünk, nem ettünk, nem mosogattunk, akkor meg pihentünk, tévét néztünk, ilyesmi. 

Holnap Balázs megy dolgozni, tegnap este üzent a kollégája, hogy adott a kutyának inni, és úgy maradt, volt nála az ügyelet. Ő ment volna vasárnap, de így Balázs megy. Kár, hogy így alakult, ráfért volna még egy nap pihenés, de természetesen ilyen helyzetben nem ez a fontos.