Képek

 Ma végre megvettem az elemeket, na jó, majdnem mindet, mert bébi elem még kelleni fog, de az nincs a lidlben, és ma csak ott voltam. Az egyébként ahhoz az izzósorhoz kell, amit a teraszajtóra szoktam tenni. Itt jegyezném meg, hogy minden évben ilyenkor elhatározom, hogy veszek erre az ajtóra rendes fényfüzért, aztán mindig elfelejtem, és csak ilyenkor jut újra eszembe. Mindegy, ez már az idén is így marad, és legkésőbb hétvégén ott is lesz fény. 

De végre minden egyéb kis mütyür a helyén van, majdnem olyan, mint amilyennek megálmodtam. Persze mindig nagyobbat álmodok, mint amit meg tudok valósítani. 😊 

És akkor pár kép. 

Hétfő

 Az nem lesz újdonság, hogy azt írom, ma reggel is nagyon nehezen keltem fel. Pedig fegyelmezett voltam, és nem olvastam sokáig, 11-kor már mentem lefeküdni. Vagy akörül, de az biztos, hogy még nem volt fél tizenkettő. 

Egész nap nyomott voltam, nem volt kedvem beszélgetni, részt venni összeesküvés elméletekben, végighallgatni sokadszor is ugyanazokat. Mostanra elfáradtam az idei mindenfélében. Azt gondoltam kora tavasszal, amikor arra vártunk, hogy mikor kerülünk sorra az oltás kapcsán, hogy ilyenkorra már egy rossz emlék lesz az egész, valami, amit majd érdekességként mesélek el az unokáimnak. Ehhez képest kicsit úgy érzem, rosszabb a helyzet, mint valaha, csak már mindenki belefásult. Én jelen pillanatban nem látom azt, hogy hogyan lesz itt jó bármi is nyárig, amikor majd megint kevésbé lesz êletképes ez a vírus. 

Emiatt aztán nem nagyon vágyom vásárolgatni, pedig a Mikulás miatt szükség lesz rá, a húgom gyerekei még várják. Az egyémek is egyébként, akármekkora laklik is már, de nekik azért már nem kell nagy dolgokkal készülni. Simán boldoggá lehet őket tenni egy komolyabb mennyiségű édességgel (ez gyerekkorukban nem így volt). 

Remélhetőleg a kedd azért vidámabb lesz. 😊

Advent első vasárnapján

 A hit vasárnapja ez, rögtön az első, amikor az első gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. Az autentikus adventi koszorúkon három lila és egy rózsaszín gyertya van, a rózsaszínt a harmadik vasárnapon gyújtjuk. 

A hit mindenféle értelemben jelen volt, és még bűnbocsánatot is gyakoroltam magamban, amikor szembesültem azzal, hogy minden hitem és igyekezetem ellenére sem lesz ma még olyan itt semmi, amilyennek gondoltam. Erik felajánlotta a segítségét, de elfelejtettem elemet venni, és így pl jó pár világító ledsort nem tudunk feltenni a helyére. Nem is értem hogy felejtettem el, de nagyon mérges voltam magamra. Most épp egy jó kis kupleráj lett az eredménye a dobozok kipakolásának. De sebaj, szép lassan majd minden a helyére kerül, és most úgy lesz, hogy minden nap örülünk majd valami új szépségnek. 

Mondjuk lehet, hogy még pár apróság a helyére került volna, ha nem ülök le Fradi meccset nézni hatkor, de hát leültem, és megnéztem, ahogy Mezőkövesden szakadó esőben győzünk három góllal. Még jó, hogy nem is terveztünk menni, és élőben szurkolni, nem esett volna jól bőrig ázni. 

A világon semmi kedvem nincs holnap dolgozni menni, most valahogy elég volt ott mindenből és mindenkiből. De hát nincs sok választás, menni kell, úgyhogy majd valahogy legyőzöm ezt az érzést. 

Ti szoktatok valahonnan fehérneműt rendelni? Kellene vennem, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy személyesen nézelődjek bárhol is, viszont ilyesmit még sosem rendeltem. Szoktam egyébként ruhát a bonprixtől, a fiúk az about you-ról, de ez kimaradt. Igaz, mostanában,amikor alapozót kerestem magamnak (és még nem is vettem), rájöttem, hogy igazából nekem aztán fogalmam sincs ezekről a női dolgokról. Sem anyukám, sem a nagymamám sohasem használt semmi sminkcuccot, nem jártam kozmetikushoz, nagyjából úgy nőttem fel, hogy azt tudtam ezekről, hogy "úri huncutság". Ha esetleg én nagyritkán ki is festettem a szemem, vagy a számat, biztos, hogy kaptam is rá valami nem túl kedves megjegyzést. Így aztán túl sok kedvem nem is volt megtanulni soha. Most viszont már azért szükség lenne rá, lenne mit elfedni, vagy legalább kicsit másfelé terelni a figyelmet. Nézegettem már sminkes videókat a témában, vannak a youtube-on bőven, de ezekből azért még nem lett ehhez önbizalmam sem, meg még nem is tudtam meg, mi is állna jól nekem. Lehet, hogy jövőre kérek ebben segítséget valakitől, gondolom azért nem leszünk örökre a maszk mögé rejtve. 

Szombat

Tegnap este, az egész napos pihenés után úgy jártam, hogy kiolvastam egy könyvet a fürdőkádban. Nyilván egy könnyed kis regény volt, nem igényelt komoly koncentrációt, csak hagytam magam sodródni az eseményekkel, és azon kaptam magam, hogy hoppá, kihűlt a víz, ami ennél az akril kádnál azért nem megy olyan gyorsan, és hoppá, a könyvnek is vége lett. Fogalmam sem volt róla, vajon hány óra van, de magamban mosolyogva a történteken, gyorsan megmosakodtam, törölköztem, stb, és kíváncsian siettem kifelé, hogy megtudjam hány óra van. Hát bizony már ma volt, fél egyet mutatott az óra. (Két és fél órán keresztül fürödtem, aztaaa)

Ennek megfelelően ma reggel is kilencig aludtam. Ilyenkor amúgy mindig sajnálom Balázst, aki minden nap hajnalban kel, mert pont olyan rossz alvó, mint közületek Tami és Teide, és a legtöbb esetben nem túl boldogan találom ilyenkor a kanapén. Mondjuk persze, logikus lenne, hogy mondjuk felébreszt, de attól sem lenne boldog, mert akkor meg én lennék morcos. Patthelyzet. 😊 

A dobozok lekerültek a padlásról, de még várják, hogy kibontsam őket, ma nem jutott rá idő a maratoni mosás-szárítás-ruhahajtogatás közben. Amennyi idő itt maradt, azt zsemle sütésre, és fátyol kalács sütésre használtam. 

Most pedig még nézem a Kezdő című filmet, amin nagyon jól szórakozom, és már el is képzeltem, milyen menő is lenne, ha egyszer kapnék egy ilyen szuperjófej 70 éves gyakornokot, mint aki a filmben van. Fiatalokhoz már volt párszor szerencsém, kíváncsi lennék a fordítottjára is. Akár még sor is kerülhet erre, amilyen érdekesen alakul mostanában a munkaerő kérdés. 

Lógós péntek

 Pont úgy lett, ahogy gondoltam. Aludtam kilencig, és a főzésen kívül csak annyi volt a "dolgom", hogy elmentem a körmöshöz. 

Jól is esett ez a mai napi semmittevés, a kevés gondolkodás. Kellenek az ilyen napok, és örülök neki, hogy ezt már belátom, és nem akarom mindenáron kisajtolni magamból azt, hogy akkor is csináljak meg dolgokat, amikor a hátam közepére sem kívánom. Régen mérhetetlen mennyiségű energiám volt mindenre, legalábbis most, amikor visszagondolok arra, mi mindenre voltam képes huszonévesen. Most nem megy, és lehet, hogy többet már nem is fog, de jól van ez így is. 

A padlásról nem kerültek még le a dobozaim, de még van egy kis idő rá, mielőtt balhézni fogok miatta. De már el is döntöttem, hogy ha balhézni kell, jövőre bosszút állok mindenkin, aki itt Grincset akár játszani. 

És akkor ne maradjon el a szokásos körmösnél jártam kép sem..

Csütörtök

 Ma reggel is olyan nehezemre esett felkelni, hogy mire beértünk dolgozni, már el is döntöttem, hogy ha sikerül mindent megcsinálnom, amit kell még a leltár előtt, akkor én bizony holnap nem megyek. Jó volt ez motivációnak is, mert gőzerővel csináltam mindent. 11-re már végképp eljutottam odáig, hogy mindenáron vágytam a holnapi szabadnapra. Szerencsére össze is jött, így most hosszú hétvégém lesz. 

Azt mondjuk nem gondoltam, hogy még kicsit aggódnom is kell amiatt, milyen is lesz ez a holnap, mert miután megettem egy tányér rakott krumplit, igen furcsán érzem magam. Hol hányingerem van, hol görcsöl a hasam, semmiképpen sem jó, de remélem csak átmeneti probléma. Attól, hogy nincsenek nagy terveim egyik napra sem még nem örülnék annak, ha valami gyomorizé miatt ágyba kényszerülnék. 

A mai masszázs időpontomat átrakattam jövő szerdára, most nem voltam erre ráhangolódva. Még nehezen viselem a hideget, ami már itt van. Jól viselni sosem fogom, de jobb lesz valamivel a helyzet, ha megszokom. 

Szerda

 Vasárnap lesz az éves leltár, erre készülünk már egy ideje. Természetesen ezzel kapcsolatban is vannak kiemelt fontosságú feladataim, amiket a napi mindenféle mellé kell beillesztenem. Amikor először hangzott el a főnökömtől az idén, hogy akkor a leltárak nyomonkövetése és ellenőrzése az én feladatom, azt gondoltam, nem gondolja ennyire véresen komolyan. De aztán mostanra kiderült, hogy nagyon is, mert folyamatosan elvárja a beszámolókat, időnként magához rendel, és várja, hogy akkor újra és újra végig vegyük, mit sikerült megoldani, mit nem, stb stb. Kicsit szivatásnak gondoltam eleinte, aztán rájöttem, hogy azért bízta rám, mert tudja, vagyok olyan lelkiismeretes, hogy mindennek utána fogok járni. Ma mondjuk még Balázs is segített egy nyomozásban, és miután ketten együtt megtaláltuk amit kellett, és egy nagy gonddal kevesebb lett, rögtön kellemes emlékké avanzsálta az addig nyomasztó terhet. Az biztos, hogy sokat tanultam menet közben a vizsgálódások kapcsán, már sokkal nagyobb rutinnal csinálom, és a leltár után már majd napi/heti rendszerességgel fogom csinálni, így sokkal könnyebb lesz. 😊 

Itthon nagy a csend, csak Roland zsizseg időnként. Múltkor megkapta Patriktól a laptopot (neki lett céges, kettőre nincs szüksége), azóta mindig akadnak újabb ötletei. Először kellett egy szék az íróasztalához, mert a réginek eltört a lába. Aztán akart másik íróasztalt is, mert ez nem jó, nem fér el rendesen a könyvespolc meg a szék, meg még a kormány is, ha forma 1-ezik. Aztán a hét elején azt tervezte, hogyan rendezzük át a szobáját, és monitort keresett. Elképesztő vehemenciával tudja ezeket előadni, győzköd, egyezkedik. Nem könnyű neki nemet mondani, vagy meggyőzni valamiről, amivel nem ért egyet. Ez egyébként az esetek többségében roppant szórakoztató, de van, amikor borzasztóan fárasztó is. 

Erik osztálytársának még mindig pozitív a tesztje, nincs is túl jól, valószínűleg még a jövő héten is itthon lesznek. 

Kedd

 Ma reggel borzasztó fejfájással ébredtem, pedig épp tegnap voltam büszke magamra gondolatban, hogy milyen régen volt ilyen. Foghatom a hidegre, foghatom a hormonokra, vagy akármire. Vagy nem is kell fognom semmire. Szerencsére Balázs hozott gyógyszert, és még egy negyed órára vissza is tudtam feküdni, így már vállalható lett a munkába indulás is. 

A múlt heti viszontagságok után ma ma meglepően normális napom volt, megszűnt az a nyomás, hogy egyik napról a másikra kell megoldani mindent. Sokkal könnyebb így. 

Erik feltűnően csendes mostanában. Sokkal kevesebbet fecseg, sőt, vannak napok, amikor harapófogóval kell belőle pár mondatot kihúzni. Sejtem csak, hogy nagyjából fogalma sincs arról, hogyan tovább, vagy hogy mit is szeretne igazán. Ijesztő dolog felnőttnek lenni, és azt is el tudom képzelni, hogy a legkevésbé sem hiányzik neki az anyja okoskodása. Még hagyok neki egy kis időt, de aztán rá fogok szállni, és együtt szerintem sikerül kigondolni mi legyen. 

Hétfő

 Ahhoz képest, hogy hétfő is volt, meg hideg is, meg köd is, egész jókedvűen sikerült abszolválni a napot. És ez azért nem kis dolog, főleg, hogy mindenki tudja rólam, hogy nem csak mondogatom, hogy a működési hőmérsékletem harminc foknál kezdődik, tényleg így van. De úgy látszik, azért működgetek a hűvösebb napokon is. 

Arra sehogy sem sikerült rávenni magam, hogy elmenjek a pepcoba, vagy körülnézzek bárhol is, pedig hétvégén advent lesz. Még kellene gyertyát vennem az adventi koszorúra. És még a héten le kell bokszolnom azt is, hogy lekerüljenek a dobozaim a padlásról. Többen, többször is kijelentették, hogy nem kell semmiféle díszítés, de én szeretném. Egy csomó mindenben engedtem, belenyugodtam, hogy csak nekem tetszik, mindenki másnak hülyeség és pénzkidobás, de vannak dolgok, amikről nem akarok lemondani. 

Most estére azért elfogyott az energiám, megfájdult a fejem is, és fázom is. De még fogok olvasni egy jót, ami jól fog esni, ki fogja kapcsolni a zsizsegő agyamat. 

Meccsnap

 Egészen eddig kicsit el voltunk kényeztetve, aki az időjárást illeti, mert még nem kellett aláöltözet, és csak egyszer fáztunk, akkor is este kilenckor kezdődött a meccs. De ma azért feltöltöztem már rendesen, egy vékony pulcsi a Fradi pulcsi alá, aláöltözet a farmer alá, és két zokni. Gondoltam, hogy ebben a ködös időben szükség lesz rá. Igazam lett, mert még így is fáztam kicsit, pedig a meccsre ma végre nem lehetett panasz. Még mindig nem az igazi, valami hiányzik, de legalább már nem az a céltalan szerencsétlenkedés van kilencven percen keresztül. Ma kifejezetten szép pillanatokat is átéltünk, és győztünk 3:0-ra.

A meccs után is volt egy emlékezetes pillanatunk, amikor már a vasárnap esti forgalomban araszoltunk.a Telekom székház előtt. A szemem sarkából láttam, hogy jön mellettünk egy család a járdán, és nagyon nézik az autónkat. Épp kimondtam Balázsnak, hogy a rendszámunkat nézik, amikor a családból egy idősebb bácsi odalépett, hogy észrevegyük, mutatott a rendszámra, és mutatta a nemzetközi lájkjelet elismerően. Balázs visszaintett neki, és megnyomta a dudát köszönetképpen. 😊 

A többiek is ott voltak, csak ők ma a VIP szektor vendégszeretetét élvezték ki. 

Szombat

 Az a kívánságom teljesült, hogy nagyon jót és nagyon sokáig aludtam. Aztán az a kívánságom is teljesült, hogy ma csak olyan dolgokat csináltam, ami gondolkodás nélkül is könnyedén megy. 

Ma pedig megtörtént nálunk is, ami eddig még egyik hullámnál sem. Erik egyik osztálytársa pozitív lett, így azok az osztálytársak, akik nincsenek oltva, hivatalosan is karanténba kerültek, a többiek, köztük Erik is, csak iskolába nem mennek. Remélem mindenki könnyedén megússza. Elvileg Rolandot nem érinti, de azért mondtam neki, kérdezzen rá az osztályfönökénél, az a biztos. 

Végre péntek

 Még ezt a hetet megkoronázva ma is volt bőven mit csinálnom, de már ott volt a fény az alagút végén. Még az is belefért, hogy egy tegnapi elmaradásomat bepótoljam. Arra mondjuk nem voltam felkészülve, hogy még a főnököm is igényt tart rám a nap utolsó másfél órájában, de mindegy, azon is túl vagyunk, és aztán lehetett jó hétvégét kívánni.

Itthon persze nem úgy lett, hogy átöltöztem, és lefeküdtem, mert még kaját is csináltam, aztán felfedeztem hogy a hűtőben a kicsit ferdén álló dobozból, amiben a fokhagymás olaj van, szivárgott az olaj. Úgyhogy mese nem volt, azt bizony ki kellett takarítani. Mondjuk szigorúan csak belül, semmi másra nem voltam hajlandó. 

Egyre több megint az ismerősök, kollégák között is a beteg, nagyjából látszik is az, ami a napi hivatalos adatokból is, hogy ez most aztán minden eddiginél több embert akar kicsinálni. Magamban kicsit csodálkozom is, hogy nincs komolyabb szigorítás, de biztos tudják, hogy mi miért történik. 

A hétvégére nincsenek más terveim, mint kipihenni a heti mindenfélét, kikapcsolódni, mert már álmomban is gyűjtőhelyeket keresgélek a díszdobozos alkoholoknak. 

Csütörtök

Ez a mai sem lesz hosszú és olvasmányos poszt, mert máris leragadnak a szemeim annyira elfáradtam, hogy nem csak mindenáron csukva szeretném tartani a szemem, de fáj a derekam is, meg kicsit fázom is. Már most várom a holnap délutánt, amikor majd hazajövök kettő körül, átöltözöm, és lehet, hogy egy kicsit majd betakarózva lefekszem. 

Egyébként teljesen eseménytelen napjaink vannak. Mindenki eljár iskolába, dolgozni, mindenki jól van. 

Szerda

 Továbbra sem unatkozom egy percet sem, de jól van ez így. Végül is az sokkal rosszabb, amikor nincs mit csinálni, és csak várja az ember, hogy végre teljen az idő. Erről mondjuk csak halvány emlékeim vannak, hogy ez milyen is. 

Voltam ma fodrásznál, és tényleg nem voltam bevállalós. Leginkább csak hátulról vágott, oldalt csak igazította, amit muszáj volt. Így is fázik kicsit a fejem most.. Eszembe is jutott, hogy jé, nekem van sapkám is, lehet, hogy lassan előszedem. 

Este nyolcra értem haza, úgyhogy sok vizet ma sem zavartam itthon. Nem baj, lesz majd hétvége, és majd akkor sor kerül mindenfélére. 

Most meg megyek és még olvasok a kádban egy jót. 😊

Bolondokháza

 Mindig bennem van az az optimizmus, hogy ha egyik nap nem is sikerül mindent megoldani, minden feladat végére érni, akkor majd biztosan a következő jobb lesz. Természetesen nem így szokott lenni, de ezt (még?) nem vették el tőlem, hogy minden reggel úgy menjek dolgozni, hogy az előző napi sz@rságokat elfelejtve, újult erővel vágjak neki mindennek. 

Nem könnyítik meg a helyzetemet, de úgy vagyok vele, mint a magne B6 reklámban: "bírom". 

Ma ott volt a könyvvizsgáló, pár óra alatt megvolt minden ellenőrzés, mindent rendben talált. Közben millió dolog halmozódott fel, amivel próbáltam megbírkózni. 

De négy órakor leráztam magamról mindent, és itthon már nem nyomaszt. Beszélni beszéltünk róla Balázzsal, de itthon már arra koncentrálok, ami jó. 

Épp ezért szeretném minél hamarabb előszedni az adventi díszeket, és idevarázsolni azt a különleges hangulatot, ami csak ebben az időszakban van. Amit az egyik oldalon elvesznek tőlem, azt ezzel remekül tudom kompenzálni. Egyelőre mondjuk a többség itthon leszavazott, nem tartanak igényt erre, de majd valahogy meggyőzöm őket. Ha már manóim az idén sem lettek, legalább a többi hadd legyen meg. 

Holnap megyek fodrászhoz, még nem lesz drasztikus változás, mert szerintem ő nem tudja ezeket megcsinálni, más fodrász gondolata meg ennél is idegenebb most, mint egy új frizuráé. Kicsit azért alakítunk rajta hátul. 

Sikeres gyermekünk

 Egyszer, még valamikor nagyon régen azt olvastam valahol, hogy az szerencsét jelent, ha valakinek a születési ideje csupa páratlan számból áll. Nem mélyedtem bele akkor sem, és azóta sem a számmisztika rejtelmeibe, de hajlamos vagyok elhinni ezt. Van nekünk egy ilyen gyermekünk, aki páratlan évben, páratlan hónapban, és páratlan napom született. 22 évvel ezelőtt. Azóta is páratlan és egyedi vele kapcsolatban minden. 

Az, hogy micsoda elképesztő agya van, egészen korán kiderült már. Ha nem én lennék az anyja, és nem követtem volna végig az útját kis mekegő csomag korától mostanáig, azt mondanám, á, csak nagyon elfogult vagyok. Persze, az is, de túl az anyai elfogultságomon is csak bámultam mindig a memóriáját, a gyors észjárását, a roppant széles spektrumú érdeklődési körét. Mindig, mindent tudni akart. Ha nem tudtunk segíteni, megkereste magának.a válaszokat és összefüggéseket. 

Nem volt társasági lény gyerekként. Oviban még félt a többiektől. Általános iskolában kevesen értették. Gimnazista korában kinyílt a világ, megérkeztek köré az igazi partnerek, és tanárok, akik inspirálták arra, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából. Az egyetemen komoly, céltudatos felnőtt lett. Megtalálta a barátait, szert tett egy rakás önbizalomra, jó kapcsolatokra. 

Most pedig, november eleje óta már nem diákmunkásként, hanem igazi munkaszerződéssel foglalkozott junior projektvezető lett belőle. Ezt csinálta eddig is, már az egyetem mellett is, Most már főállású munkavállaló, nagyon jó kezdő fizetéssel, juttatásokkal. Ha nem a fiam lenne, itigyelném. Így csak büszke vagyok rá.

Őszintén remélem, hogy az élete végéig ilyen sikeres lesz,és ilyen könnyedén sikerül neki minden,  mint az elmúlt 22 évben. 

Vasárnap

 Ma egy kicsit normálisabb állapotban keltem, úgyhogy gyorsan nekiláttam mosni, elmentem bevásárolni, porszívóztam. 

Ebéd után (ami nálunk kettőkor volt, mert akkor ért haza Balázs) elmentünk Káposztásmegyerre egy székért, amit Rolinak vettünk a marketplace-en. Egészen szürreális élmény volt Újpesten keresztül menni FTC rendszámmal. Láttuk az új Szusza Ferenc Stadiont is kívülről, még sohasem jártunk ott. 

Hazafelé más útvonalon jöttünk. Kár, hogy korán sötétedik, mert az egy kifejezetten szép útvonal, de már nem sokat élvezhettünk belőle. 

Jövő héten mennem kéne fodrászhoz, holnap fel kell hívnom, hogy mikor tud fogadni. Megint van rajtam egy kis hoppáré, hogy kéne valamit kezdeni vele, lehet, hogy le kéne vágatni. 

Ilyen most: 

Illetve ilyen volt kb két héttel ezelőtt, azóta nőtt, kopott a hajfesték is. 

Nézegettem ilyeneket, de tartok tőle, hogy ezeket nehezebb lenne kezelni, mint a mostanit. Ráadásul nagy eséllyel gyakrabban kéne hajat festenem is, mert a töve már mindenhol fehér. Az első egyébként nem lenne még olyan drasztikus változás, csak az egyik felén. 

A második az nagyon bevállalós lenne. 

Novemberi szombat

Ma olyan igazi novemberi időre ébredtünk, amit én aztán egy kicsit sem szeretek, de eszembe jutott, hogy pl Tami biztos örült ennek ma reggel. Ez mondjuk az én kedvemen nem sokat javított, de mégis jó a tudat, hogy legalább valaki szereti ezt. 

Az sem dobott fel túlságosan, hogy ugyan kialudtam magam, mégis ma is már ébredés után olyan fura volt a közérzetem. Nem mondhatom, hogy beteg vagyok, de kb olyan érzés, mint akiben ketyeg valami időzített bomba. Simán benne van, hogy miután tudom azt, hogy még jövő héten is nélkülözhetetlen leszek, nem engedem meg magamnak, hogy kitörjön rajtam bármi nyavalya, de belül már bőszen dolgozik, és csak a kínálkozó alkalomra vár, amikor végre két vállra tud fektetni. Volt már ere példa, így semmi meglepetés nem lesz a dologban. 

A nyakamon.is fedeztem fel furcsa kiütéseket, szerencsére nem pirosak, hanem fehérek, de nem tetszenek. Azon gondolkodom, hogy mégis rá kéne szánni magamat, hogy elmenjek kozmetikushoz, egyre gyakrabban bajlódok a bőrömmel. Persze, tudom azt is, hogy akár belső problémák miatt is tapasztalom ezt, és akár ez a fura érzés is közrejátszik a kiütések/pattanások megjelenésében is. Valószínűleg a hormonjaim sem működnek már olyan stabilan, mint eddig. Az mondjuk fura, hogy nem általános dolog negyven éves kor után mondjuk évente egyszer hormonpanelt nézetni mindenkinél, igaz..az sem általános, hogy legalább évente egyszer egy normál vérképet csinaltasson mindenki. Olyan sok mindenre derülhet fény, akár még időben is kiderülhetne egy kialakulóban lévő cukorbetegség, pajzsmirigy probléma, amikor még könnyebb lenne kezelni, mint amikor már komoly tüneteket okoz. Nyilván ez is utópia, mert a covid helyzet előtt sem volt ez közérdek, nemhogy most. 

Egyébként épp a fentiek miatt nem nagyon csináltunk semmit, ebédre csülköt sütöttem, mostam, tévéztünk.

Péntek

 Ma reggel annyira nehezemre esett felkelni, hogy elsőre nem is ment. Nem is tudom elmondani, hogy éreztem magam akkor, amikor Balázs először ébresztett. Nem csak fájt mindenem, de ahogy felültem félig, úgy kóválygott a fejem, hogy rögtön vissza is feküdtem. Ha megtehettem volna, akkor ma biztosan nem megyek be, de erről szó sem lehetett. Várt rám egy jó kis másfél milliós leltár többlet kinyomozása, amiről tudtam, hogy mindenképpen meg kell oldani még ma, de arról fogalmam sem volt, mennyi minden lesz, amit még ez mellett azonnal meg kell oldani. Ez sem az az időszak, amitől motivált lesz az ember. Pedig minden napot tiszta lappal indítok, és még akkor is igyekszem teljes erőbedobással végezni a feladataimat, ha az előző napon valami nem úgy sült el, ahogy kellett volna. 

Amikor már Balázs ki volt akadva teljesen amiatt, hogy én még mindig az ágyban fekszem nyakig betakarózva, miközben ő már akár indult volna, azért valahogy összekapartam magam, de hálát adtam az égnek magamban, hogy már péntek van. 

Pont olyan sok dolgom volt, mint amire számítottam, így aztán repült az idő, és arra eszméltem, hogy már csak jegyzem fel magamnak, hogy miket halasztok hétfőre. 

Délután végre voltam a könyvtárban, és akkora szerencsém volt, hogy nem csak egy csomó jó könyvet találtam, de még találkoztam is az egyik kedvenc könyvtárosommal. Beszélgettünk is kicsit, és aztán a könyvespolcok között magamba szippantottam a könyvek illatát, és azt az áldott nyugalmat is, ami csak egy könyvtárban van. 

Igaz, hogy a könyvtár után még bementem a sparba, és ott aztán az előzőleg elért zen állapothoz közelítő lelki állapotom egycsapásra meg is szűnt. Ott aztán olyan tömeg fogadott, mintha közelítene az armageddon, mindenki a kuponjait szorongatta, aztán a pénztárnál szembesült vele, hogy nagyjából semmire nem tudja rátenni, amire szerette volna, és ott kezdett el újratervezni, hogy akkor mi legyen helyette. Persze ettől nem haladt túl gyorsan a sor. Belőlem is azt váltotta ki a helyzet felismerése, hogy csak azt vettem meg, amihez a leggyorsabban hozzáfértem. 

Nem tudom még,nehogy a hétvégén mihez kész kedvem és energiám, ez majd alakul. Programunk nincs, Balázs vasárnap dolgozik, holnap meg temetésre megyünk 

Csütörtök

 Volt ma egy egész délelőttöt felölelő projekt megbeszélés, ami ugyan tök jó volt, mert rendesen megpörgette az agyamat, de az idő nagyon hiányzott, amit ott töltöttem, mert nem tudtam a napi dolgokkal foglalkozni. Mire nekiláttam volna, hogy utolérjem magam, addigra hívott a főnököm, és a következő órákat vele töltöttem leltárkiértékeléssel, és annak minden finomságával. Így aztán a mai nap nem tűnt túl hatékonynak, még akkor sem, ha egyébként ezek is fontos dolgok. 

Itthon szintén nem voltam hatékony, mert miután ettünk, kaptak enni a kutyák is, leültünk a tévé elé, és elkezdtük nézni a netflixen a nagy pénzrablást. Három részre ott is ragadtam, és máris este nyolc volt, amikor már csak a mosogatógépet pakoltam be, meg előkészítettem holnap reggelre a dolgainkat. Reggel nem vagyok alkalmas semmi másra, mint hogy felöltözzek, mosakodjak, kávézzak. 

A lábam sokkal jobb lett mostanra, bár érzem még azért, de nem olyan rossz már, mint volt. 

Máris karácsony

 Úgy kezdődött az egész sztori, hogy az egyik meccsnapon szembe parkoltunk egy olyan autóval, aminek egyénileg legyártott rendszáma volt. Semmi extra, három betű, három szám, de a betűk FTC. És akkor Balázs megjegyezte, hogy milyen jó lenne egy ilyen rendszám. 

Az ilyen kis "de jó lenne" megjegyzésekből születnek a legjobb ajándékok, meglepetések, ha az ember résen van, jól megjegyzi, és utána is jár. Én meg bizony ezt jól megjegyeztem, és már a következő héten utána is néztem hogy is lehet egy ilyet igényelni. Van ismerősünk, akinek szintén van ilyen egyéni rendszáma, tőle is érdeklődtem, hogy mi ennek a menete, hogy intézte, mennyi idő alatt lett meg, stb. Hat hetet mondott, ugyanannyit, mint a kormányablaknál az ügyintéző hölgy. Így aztán körülbelül három hete el is indítottuk az ügyintézést. Nem tudtam Balázst kihagyni belőle, mert az ő nevén van az autó, az ügyintézés az ő nevén kellett, hogy bonyolódjon, de imádtam az arcát, amikor az igénylést leadtuk. 

Egy picit módosítottunk az eredeti terven, mert a 076 számsort nem gyártották le ugyan, de valaki lefoglalta. A 078 viszont nem, ami pedig az én évjáratom, így ennél maradtunk. 

Gondoltuk, hogy majd karácsonyra pont meg is érkezik, esetleg egy-két héttel hamarabb is már. 

Ehhez képest ma hívták Balázst, hogy megérkezett az engedély is, és a rendszám is, mehetünk érte. 

Így lett nálunk már ma karácsony, és így lett új rendszáma az autónknak. 💚😊

Kedd

 Az rém uncsi lenne, ha arról írnék megint, hogy milyen intenzív napom volt. Hagyjuk is, főleg, mert igazából olyan álmos vagyok, hogy sok kedvem nincs is írni. 

Voltam masszázson, és a fájdalmak ellenére is nagyon jó volt, sokat javított a lábam, derekam állapotán. Több helyen is talált érdekes csomókat, amiket több-kevesebb sikerrel ki is tudott masszírozni. Néha felnyögtem, vagy felszisszentem, néha használta a masszázspisztolyt is. Elvileg két hét múlva megyek megint, de persze szükség esetén tudunk korábbra is időpontot egyeztetni. Meglátjuk. 

Megkezdődött

 Ez a hét is. Hajnalban indult a nap, számomra is meglepő módon annak ellenére is egészen könnyen keltem, hogy egyébként azt gondoltam, hogy na, most jön az, hogy nem fogok tudni lábra állni. Nálam jobban már csak Balázs volt jobban meglepve, hogy nem kellett fél órát könyörögni. Azt mondjuk kinyögtem neki rögtön ébredés után, hogy jajj, nagyon fáj a derekam, gondolom pont egy ilyen romantikus "jó reggeltre" számított így huszonkét év házasság után. Na persze én is jobban tudnám értékelni, ha valami szexi, cuki lányként tudnék kilibbenni egy ilyen hajnali négy órás ébresztő után. (Igaz, szexi és cuki húszévesen sem voltam), de most épp ez adatott, ez a lábfájás-derékfájás. Nem tudnám pontosan megmondani hol fáj, hogyan fáj, és vajon mi minek a következménye, de nem kellemes, az biztos. Holnap megyek masszázsra, remélem, hogy az majd sokat fog ezen segíteni. 

Ma is voltak, és holnap is lesznek nehéz pillanataim, nagyon sok megoldásra váró probléma van. Én nem tudom, kicsit olyan, mintha a világ utolsó karácsonyára készülnénk, és mindenki nagyon meg akarja adni a módját. Én nagyon szeretem a karácsonyt, imádom a mindenféle fényeket, díszeket, manókat, de vannak olyan pillanataim, amikor az összes ilyen csetreszt kedvem lenne betiltani. Nem tudom elmondani sem, hány óra munkám van már csak nekem az idei karácsonyban, és még csak november eleje van. Igaz, már szeptember közepén is ezzel foglalkoztunk.

A héten valamelyik nap megyek könyvtárba, legkésőbb péntek délután, már várom is az ottani hangulatot. 

Vasárnap

 Ma olyan igazi vasárnapot tartottunk. Nem ment a mosógép, nem főztem, nem csináltunk semmi eget rengető dolgot. Délelőtt elmentünk Balázs új szemüvegéért, ami teljesen meglepő módon egy olvasószemüveg. Nagyjából 43 éve szemüveges, de olyan még sosem volt, hogy neki külön lett volna olvasáshoz. Igaz, ajánlottak neki is a bifokális vagy multifokális lencsét, de még ő sem vállalta be, ahogy én sem. Mondtam is neki, hogy fogja fel úgy, hogy a korosztályunkban általában most kezdenek el olvasáshoz szemüveget hordani, az ő szeme is most igényli már ezt a pluszt. 

Ha már arra jártunk, akkor én meg vettem magamnak egy szabadidőruhát a Hervisben. Már tegnap megnéztem a neten, hogy milyenek vannak, nem volt nehéz dolgom. 

Ebédre hoztunk haza hamburgert. Majd aztán a fiúszakasz lecserélte a kerekeket a télire, én addig felporszívóztam. Voltunk vásárolni is, de utána már csak pihentünk, Fradi meccset néztünk (nyertünk is végre). 

Jó lenne, ha holnap is úgy kezdődne a hét, hogy nem kell dolgozni menni, de ez most nem így lesz. 

Szombat

 Ma délután Balázsnak céges "kötetlen" beszélgetős-bowlingozós programja volt. A részvétel nyilván kötelező volt, bár volt lehetőség két dátum közül választani. Nem volt nagy kedve hozzá, de mindig nehezen indul az ilyenekre, aztán végül jól érzi magát. Én mondtam neki, hogy csak menjen, és örüljön neki, hogy van ennyire fontos, hogy ilyeneken várják. Közöttünk természetesen nincs emiatt vita, vagy ellentét, de nekem nem esik jól, hogy az én esetemben csak a munkám fontos, de az ilyesmiknél már szóba sem kerülök. A tavalyi elismerés nagy dolog volt, csak aztán megkeserítette az egészet, hogy pár nap múlva olyan leb.ást kaptam, hogy a fal adta a másikat. Azóta meg a mindennapi robot van, mindig több munka, mindig nagyobb elvárások, és ennyi. Pedig egyébként nem robotok vagyunk, és jól esne időnként egy-két elismerő szó. De ebben csak annyi változás fog történni, hogy majd én is belefásulok annyira, hogy fel sem fog tűnni. 

Még mielőtt úgy jönne le, hogy csak a bajom van a munkámmal, leszögezem, hogy nem így van, alapvetően szeretem, amit csinálok, szerintem jól.ia csinálom, csak vannak dolgok, amik zavarnak. 

Ha már így alakult a nap, akkor mára beterveztem magamnak egy jó unalmas ablakpucolós-függönymosós délutánt. Kicsit rezgett a léc miatta, mert nehezen találtam kedvet hozzá, de végül persze nekiláttam, és most jó, hogy kész van. A függönyök zavartak, éreztem belőlük a porszagot. Még mindig nincs olyan függönyöm, amit ne kéne vasalni, mert még mindig kevésbé utálom a vasalást, mint a méricskélést, aztán keresgélés, neten nem jó, mert csak meg kéne tapogatni az anyagát, ha hosszú, le kell vágatni, ha anyagot veszek, be kell szegetni. Szóval, túl nagy tortúra. Ráadásul minden bizonnyal van egy kis ocd-m, mert muszáj egyformának lenni, legalabb valami szabály szerint. Pl.a két szélső utcai ablak, és a két középső egyforma.Legjobb lenne mind a négy, de ez már egyszer nem sikerült, kellett másik szabály. 

Péntek

 Nagyon nehezen aludtam el, miután majdnem fél kettőkor ágyba kerültem. Még bennem volt a csalódás érzés, amiért nem tudtam egy igazán jót szurkolni sem, felhőtlenül örülni sem. Aztán alig két óra alvás után arra ébredtem, hogy azonnal ki kell mennem a mosdóba. Próbáltam nagyon óvatosan, leginkább észrevétlenül kisurranni, mert tudtam, ha Balázs felébred, és meglátja, hogy ébren vagyok, azonnal eszébe jut, hogy akár fél is kelhetünk, és mehetünk dolgozni. Pontosan így is történt, mert természetesen nem tudtam elég észrevétlen lenni. Kértem azért még egy kis időt, mert szédültem az álmosságtól, és fájt a fejem. Végül még aludtam egy kicsit, és hatra mentünk, de borzasztóan fáradtnak éreztem magam. 

Erre az érzésre a legjobb jó sokat dolgozni, lehetőség szerint egyszerre legalább háromféle dologban benne lenni, Az vigasztalt, hogy legalább már péntek van, és ami nem lesz készen, az majd már a jövő hét problémája lesz. Nem a legkönnyebb félbe hagyni bármit is, de itthon nem dolgozom csak vészhelyzetben. 

Délután körmösnél voltam, ma csak ilyen kis egyszerűen nagyszerű körmeim lettek. 

Ma éjjel pedig kialszom magam. 

Meccsnap

 Ma igazi sz@r napom volt. Nem elég, hogy a nap nagy részében szakadt az eső, még annyi minden szakadt a nyakamba a munkában is, amiről tudtam, hogy nem fogom tudni megcsinálni. Volt közöttük olyan, ami nagyon nem az én dolgom lenne, de azért landolt nálam, mert tudták, hogy én majd megcsinálom. Azzal vigasztaltam magam, hogy majd este lesz egy jó meccs, ahol teljesen ki fogok kapcsolni. 

Hát ez sem jött össze, mert meccs ugyan volt, de messze nem az, amk a felhőtlen örömről és kikapcsolódásról szólt volna. Nagy szerencse, hogy egyébként nincs probléma a vérnyomásommal, mert egy-egy ilyen meccsen simán infarktust kapnék. Azt tudtam, vagyis inkább sejtettem az elmúlt hetek után, hogy győzni nem fogunk, de azért abban reménykedtem, hogy jó játékkal, küzdelemmel legalább egy pontot szerzünk. Nem sikerült. Sem a pontszerzés, sem a jó játék. 

De legalább együtt voltunk. 😉

Szerda

 Azon jókat mosolyogtam, hogy ez a tiktok dolog ekkora meglepetést okozott mindenkinek. Nem is értem, miért, főleg mert azt el sem árultam, hogy van pár olyan népszerű zenés-tancos videó, aminek hatására, ha bárhol meghallom a zenét, máris mozgok rá. Párszor már hurrogtak le miatta a gyerekeim, hogy "Anya, viselkedj már" 😁 Ez amúgy nagyon vicces, amikor ők nevelnek engem. 

Ma is igen komoly fáradtság érzés volt rajtam egész nap, kora délután voltak pillanatok, amikor szédültem is. Még mindig az oltás utóhatásának tudom be. 

Az tök jó, hogy már el is telt a hétköznapok fele, pont elég is lenne ez így minden héten. Legalább a téli időszakban. Azt hiszem, Tami írta ugyanezt, hogy milyen jó is lenne a négynapos munkahét, és nagyon egyet is tudok ezzel érteni. Ha megkérdeznék tőlem, hogy fizetésemelést szeretnék, vagy inkább a négynapos munkahetet, szemrebbenés nélkül az utóbbit választanám. 

Kedd

Azon gondolkodtam ma este, hogy miről írjak, hogy ne legyen benne az egyhangú és unalmas napom sem, az időjárás sem, meg úgy egyáltalán, lehetőleg maradjak ki belőle én. Ez utóbbi nem igazán lehetséges, mert ez itt az én blogom, az én unalmas életem, és az én mindennapjaim. Rólam szól, ahogy megélem a mindent és a semmit is. Valóban nem élem azt a fajta divatos életet, ahol mindenki önmegvalósít, önfelfedez, stb. Sosem voltam alkalmas arra, hogy magamra erőltessek olyan dolgokat, ami nem én vagyok. Voltak időszakok az életemben, amikor muszáj volt mindent magamba fojtani, amikor nem volt szabad kimutatnom semmiféle érzelmet. Nagy árat fizettem érte, és nagy utat jártam be azóta. De ez már a múltam része, emlék csupán. 

Na de...akkor ma írok arról, hogy mit is szoktam csinálni a telefonommal a kezemben. Nyilván használom telefonálásra is, elsősorban a munkámmal kapcsolatban. Ezen kívül a leggyakrabban használt alkalmazásaim a messenger, a facebook, a pinterest, a chrome böngésző, a home design nevű játékom, a skype és a tiktok. Használom még az instagramot, a myspar appot, a fradi appot, a telefonomon olvasom a leveleimet, és itt írok blogot is. Vannak letöltve más alkalmazások is, de azokat nem nagyon használom. A messengeren tartom leggyakrabban a kapcsolatot az ismerőseimmel, és napközben ide érkeznek a családi csoportba a mindenféle üzenetek a gyerekektől is. A facebookon mostanában leginkább csak a csoportok bejegyzéseit nézem, az utóbbi hetekben jellemzően a karácsonyi témájú csoportokét. Ezerféle manót csodáltam már meg, és rengeteg olyan képet, videót néztem meg, ki hogyan csinálja. Ha lenne kézügyességem, már elleptek volna minket a manók. A pinteresten gyűjtöm a recepteket, és a köröm ötleteket. A home design az a játék, ahol kikapcsolódásképpen lakberendezek, most már több éve. Voltak ezen kívül más játékok is, amikkel játszottam, de ez maradt a favorit. 

Mindenszentek

 Az évnek ezek azok a napjai, amikor sokkal gyakrabban és egészen másképp is eszünkbe jutnak azok az emberek, akiknek már csak a szívünkben maradt az emlékük. Egészen másképp gondolunk azokra, akik idős korukig velünk voltak, vagy akiknek a halálakor még mi magunk gyerekek voltunk, mint azokra, akik fiatalon hagytak itt minket. Én mindig őszintén hittem abban, hogy van másik életünk, emiatt kicsit másképp viszonyulok a temetőhöz, másképp gondolok rájuk. Van, akivel várom a viszontlátást, mert vannak befejezetlen beszélgetéseink, lettek volna még kérdéseim. Mindannyiukra emlékeztünk ma mi is, itthon is, és a temetőkben is. 

Még mindig nem vagyunk teljesen jól sem én, sem Balázs. Én ma már itt tartottam gondolatban, hogy kicsit bántam ezt a harmadik oltást, de természetesen csak azért, mert idegesít, hogy ennyire elhúzódik most ez a furcsa érzés. Még ma is minden porcikám fájt, és minden mozdulat nehezemre esett. Így aztán a délutánt sorozatnézéssel töltöttük. Jó lenne, ha holnap már legalább közel lennék a normális állapotomhoz, mert megint nem csak a saját munkámat kell majd elvégeznem, és az így nem lesz könnyű. De majd megoldom, mert muszáj lesz. 

A fiúk nincsenek feldobva a holnapi iskolakezdéstől, meg tudom őket érteni. De nemsokára lesz téli szünet.