Hétkezdés

 Most épp csak azért nem érdeke annyira, hogy épp megint hétköznap van, és dolgozni kell menni, mert kicsit több, mint egy hónap múlva megint a Balatonon leszünk egy egész hétig. Addig meg már akármi is jön, kibirjuk. 

Az intő jel egyébként (mindannyiunknak), hogy jó sokan vannak körülöttünk kisebb -nagyobb egészségügyi problémával otthon. Van olyan kollégánk, aki gyakorlatilag több, mint egy hónapja be van sárgulva, július eleje óta kórházban van. Rendszeresen érdeklődöm felőle, a sógorom óta különösen érzékenyen érintenek az ilyen jellegű problémák. Segíteni sajnos nem tudok neki, de azt gondolom, ilyen helyzetben mindig jól jön egy-két jó szó. Ami egyébként nekem nem kerül semmibe. Arról pont tegnap este beszéltünk Balázzsal, hogy milyen gáz, hogy azt tapasztaljuk vele kapcsolatban is (és az övé nem egyedi eset), hogy az együttérzés még minimális mértékben sincs meg a kollégákban. Inkább az a megközelítés, hogy "elment" betegallományba, és a többieknek milyen nehéz megoldani a nyarat így. Meg persze, hogy idióta volt, mert nem vigyázott magára. Hallgatva ezeket egyrészt tisztában vagyunk vele, hogy ha bármelyikünkkel történik valami, ami miatt hosszabb időre kiesünk a megszokott körforgásból, ugyanez lenne a helyzet. Másrészt elkeserítő, hogy tényleg senki nem is gondol arra, hogy ez egy súlyos állapot? Májunk csak egy van. 

Erik ma végzett a nyári kötelező gyakorlatával, jeles értékelést kapott. Örül neki, mert az rendben van, hogy diákmunkásként is jár oda dolgozni, de az más, mint ez a muszáj dolog. Más kérdés, hogy ideje ehhez hozzászokni, jövőre végez a tanulással, utána ez a nem szeretem kötelező dolog következik már. 

Még akartam írni valamiről, de menet közben elfelejtettem mi volt az, úgyhogy vélhetően nem volt nagyon fontos.

Vasárnap

 Mióta hazaértünk a Balatonról (tulajdonképpen már ott is) párszor feltette Balázs a kérdést, hogy sütsz majd nekem meggyes sütit? 

Erik pénteken megkérdezte, anya, csinálsz hétvégén tiramisut? 

Roland, amikor tegnap látta, hogy vettem babapiskótát és mascarponet is, megkérdezte, hogy majd legközelebb sütsz kókuszkockát is? 

Tegnap végül nem készült el a tiramisu, mert a dinnye miatt nem fért be a hűtőbe. 

Ma reggel úgy keltem fel, hogy na jól van, ha már megint esik, akkor ma megsütöm mindenkinek a kívánsága szerinti sütit. Patrik mondjuk nem kívánt, de ő csak ma hajnalban, vagy éjszaka valamikor ért haza, gondoltam, ő most kénytelen lesz abból választani, amit a többiek kértek. 

Így is lett, délig megsült, elkészült minden, utána álltam neki a húst panírozni. A krumplit már menet közben előfőztem, így csak a tepsibe kellett bepakolni, hogy megsüljön. 

Balázs háromnegyed kettőkor érkezett, akkor sült még az utolsó pár szelet hús. Ebéd után a süti mindenkinél népszerű volt, örültek neki nagyon. 

Délután még kitakarítottam a fürdőt, felmostam mindenhol. Vannak mozdulatok, amik nagyon fájnak, például jobb kézzel kihúzni a fiókot, vagy lehajolni cipőt venni, de nem mindig vészes. Remélhetőleg csak valami húzódás, ami pár nap alatt helyrejön. Ha nem, akkor megnézetem orvossal. 

Este még sétáltunk egyet, és ezzel vége is lett a hétvégének. 

Szombat

 Ez most egy olyan hétvége, amikor Balázs mindkét nap dolgozik. Így nyaralás után amúgy sem nagyon terveztünk volna komolyabb kiruccanást, úgyhogy programot éppen nem húzott ez át, de azért nem volt teljesen őszinte a mosolyom, amikor ezt csütörtökön mondta. Na sebaj, gondoltam, éppenséggel találok én magamnak tennivalót, nagyon keresgélni sem kell. 

Tegnap este már olyan álmos voltam mire ágyba kerültem, hogy elfelejtettem kivenni a húst a fagyasztóból, úgyhogy mennem kellett boltba. Ha már ott voltam, akkor gondoltam, beváltom a Rolinak tett ígéretemet, és veszek dinnyét. Ahogy behajoltam a dinnyés konténerbe, hogy ki tudja venni amit kiszemeltem, úgy megnyomta a széle a bordámat vagy mit, hogy hirtelen levegőt sem kaptam, és volt egy pillanat, amikor azt hittem, ott helyben elájulok..Aztán összeszedtem magam, és folytattam a vásárlást, de egész nap éreztem, hogy fáj az a valami, nem kellemes érzés. 

Ebédre gyros készült Erik kérésére, az idén először kukoricát is főztem. 

Erikkel ketten végigizgultuk a férfi vízilabda világbajnoki döntőt is. Világbajnok a magyar válogatott. ❤️🤍💚

Péntek

 Egész héten volt bennem egy furcsa, elveszett érzés, valahogy sehogy sem akartam visszatalálni a nyaralás után a hétköznapi kerékvágásba. Nem is erőltettem azért magamra semmi olyat, ami nagy erőfeszítést igényelt volna, de pont elég volt ez így is. 

A tegnap esti meccs után majdnem éjfél volt, mire ágyba kerültem. Négykor kelni kellett ma is, így ma sem döntöttük meg az alvással töltött órák rekordját. Na de mindig az a vigasz ilyenkor, hogy korán haza tudunk jönni. Mondjuk egyébként is muszáj volt, mert fél háromra körmöshöz mentem. 

24

 Patrik ma 24 éves lett. Ami önmagában még nem lenne durva, mert hát mégiscsak emlékszem én ennek a 24 évnek minden napjára. A durva rész az, hogy vele együtt nálam is eltelt ugyanennyi idő. Mondjuk emiatt jó, hogy fiatalon lettem anyuka, még annyira nem vészes a helyzet. 

24 évesen nyilvánvaló, hogy akkor is van már önálló élete, ha egyébként itthon lakik . Mondhatjuk úgy is, hogy leginkább önálló élete van, folyton megy valahova, vagy intéz valamit. Van elég komoly baráti társasága. Az nagy szívfájdalmam, hogy nincs társa, de neki jó így most. El kell fogadnom. 

A visszahúzódó kisfiú már csak emlék, mostanra nincs az a helyzet, ami megijesztené, de nincs az a társaság sem, ahol igen rövid idő alatt nem talál magának beszélgetőpartnert. 

Tegnap megünnepeltük itthon, mert ma ment a ZamJam-re. 

Mi pedig meccsen voltunk. A múlt heti csúfos vereség után sokáig kérdéses volt, Erik meg is vette a jegyét külön, mert ő mindenképpen ott akart lenni. Egy haverjával ment. Végül aztán Balázs is megvette a jegyeket, és ma este láthattuk élőben, hogy végülis megy a csapatunknak ez a foci dolog, győztünk 4-0-ra. 

Sikersztori

 Volt az a májusi revolut kártyás dolog, amikor lenyúltak tőlem 23 ezer forintot. Ugye akkor rögtön felvettük a kapcsolatot a revoluttal, beadtam a visszaterhelési kérelmet. Abszolút meg voltam velük elégedve már akkor is, több ügyintézővel is chateltem, megválaszoltam a felmerülő kérdéseket. Az új kártya díját visszatérítették nekem, kaptam tőlük a költéseim után egy bizonyos időszakra cash back-et (sose érte még meg ennyire, hogy sok pénzt hagyok a boltokban).  Az összeget ők már másnap visszautalták nekem, de felhívták a figyelmemet arra, hogy nem zárult le az ügy, egyeztetés alatt van részükről, így előfordulhat, hogy a legvégén mégis fizetnem kell majd. 

Abban végig biztos voltam, hogy én nem adtam meg senkinek a kártya adataimat, abban még inkább, hogy ilyen célra nem használtam sohasem, így bíztam abban, hogy erről mindenki más is megbizonyosodik majd. 

Emailben folyamatosan kaptam a tájékoztatást tőlük, hogy még mindig nem zárult le a dolog, de ne aggódjak, nem feledkeztek meg róla. 

Aztán tegnap először az alkalmazásban kaptam értesítést, utána email formájában is. 

Egyébként azóta csak a virtuális kártyat használom, és nincs engedélyezve az internetes vásárlás (ha szükséges, arra az időre át tudom állítani) 

Kedd

 A mai borús -esős unalmas napot tök jól felvidította, amikor írt nekem egy régi, nagyon kedves blogos ismerős messengeren. Az apropó, ami miatt keresett nem éppen a legvidámabb volt, de olyan jót "beszélgettünk", és olyan jó volt kicsit hallani felőlük. Kicsit tovább is gondoltam ezt a dolgot, és formálódik a fejemben egy gondolat, de még érlelődik bennem. 

Egyébként végtelenül unalmas lett volna enélkül tényleg a mai nap, a munkaidő legizgalmasabb része a karácsonyi megbeszélés volt. Igen.. nemsokára rajtol a karácsonyi szezon. Azért még nem a boltok polcain lesz rögtön, de arra sem kell nagyon sokat várni már. 

Azért nagyobb kedvem lett volna inkább sétálni egyet a Balaton parton, mint arról beszélgetni hány cikk lesz majd karácsonykor, de az élet nem habos torta. 

Első nap

 Az éjszakáról, ami megelőzte a munkanapot, inkább nem is kéne írnom semmit, mert kritikán aluli volt. Először nem tudtam aludni, mert melegem volt. Aztán kicsit jobb lett a helyzet, akkor meg elkezdtem köhögni. Hogy ne kóhögjek, kijöttem inni, aztán orrot fújtam, aztán elmentem pisilni...ettől persze már úgy felébredtem, hogy kezdődött elölről minden. Nagy nehezen elaludtam valamikor egy óra után, akkor meg olyan baromságot álmodtam (valami háborús helyen voltam, ahol ellopták a telefonomat, láttam a pasit, utánamentem, hogy visszaszerezzem, de bántott..) Arra ébredtem, hogy valaki egyszerre nyöszörög és ébresztget. A nyöszörgő én voltam,  Balázs ébresztgetett. 

Ez után megint köhögtem, úgyhogy fogtam magam, és kijöttem a kanapéra aludni. 

Na, ilyen előzmények után mentünk ma dolgozni. Az a szerencse, hogy minden főnököm szabadságon van, így elég ráérősen tudok visszarázódni. Pont jó így. 

Visszarázódás

 A nyaralás utolsó előtti napjáig semmim sem fájt. De tényleg, se fejfájás (pedig a ciklusom vége pont a nyaralás közepére esett, és természetesen tűpontos 28 napos volt.. pedig most értékeltem volna egy kis késést is akár), se semmi más. Egyszer-kétszer éreztem a derekamat, vagy előfordult, hogy a térdemnek nem tetszett a sok sétálás, de ezeket nem sorolom ebbe a kategóriába. Ehhez képest ma győzött a fejfájás, egész nap nem múlt el rendesen. Gondoltam is rá, hogy valószínűleg bőven benne van az is, hogy semmi kedvem dolgozni menni, és már előre "fáj a fejem" mindattól, ami rám vár. Pedig most aztán tényleg elfelejtettem mindent, ami munkával kapcsolatos, még csak a leveleimet sem olvastam el..Na de ez már mindegy is, mert holnap reggel kezdődik újra a szokásos, unalmas körforgás. 

Ma még azért volt idő lazítani is, természetesen olyan itthoni módra csak, mert mellette voltunk vásárolni, készült ebéd, ki lett mosva az összes ruha, törölköző. Vanishes áztatással sikerült eltüntetni a naptej foltokat a fehér pólókból, ennek örülök nagyon. 

Balázs két hetes kényeztetése után ma még gofrit is sütött, ami nagyon jól esett. 

Itthon

 Ma reggel még lementünk a tóhoz, feltöltődtünk az ottani békés hangulatban a hazaindulás előtt. Magamba szívtam mindent, amit láttam, elraktároztam az összes érzést, amit keltett bennem.  Az elmúlt két hét minden napján olyan tökéletes volt minden, olyan könnyed és olyan békés. Még akkor is, ha Roli és Erik bármikor, bármin képesek egymás torkának esni. 

Nem voltunk külföldön, nem láttunk világot, nem utaztunk kettesben, nem all inclusive foglalásunk volt egy szállodában, de az a helyzet, hogy nekem ennél több, mint ahogy most nyaraltunk, nem kell. A szállás három percre volt a Balatontól, az ebédért és a vacsoráért annyit kellett tenni, hogy vagy telefonáltunk, vagy odasétáltunk, ahol szerettünk volna enni. Minden híresztelés ellenére továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy lehet normális áron nyaralni, csak kicsit át kell gondolni, körül kell nézni. 

Fél 12-re értünk haza, ebédet hoztunk magunkkal a Burger Kingből. Nagyjából fél háromra már az összes bőrönd ki volt pakolva, míg én ezzel foglalkoztam, Balázs palacsintát sütött. Miután minden a helyére került, egy adag mosott ruha a kötélen száradt, egy a szárítógépben,még elmentünk Tatabànyára kocsit mosni, meg venni egy-két dolgot. 

Estére, mire a megszáradt ruhákat is összehajtogattam, azért már elfáradtam. 

Utolsó nap

 Pont ugyanolyan gyorsan eltelt az itt töltött két hét, mint ahogy minden olyan esemény szokott, ami jó. Ma volt az utolsó olyan napunk, amikor még itt ébredtünk reggel, de még itt is alszunk. Esőre és lehűlésre ébredtünk, kicsit lehangoló is volt. De aztán rájöttünk, hogy ha már így alakult, akkor akár el is mehetünk még Badacsonyba, ahhoz pont jó idő van. Igaz, már csak négyen, Patrik hazament, mert ma estére BetonHofi koncertjegye van, de sebaj. Majd szeptemberben visszamegyünk ötősben is. 

Délutánra azért jó idő lett, még egy utolsó strandolásra is lementünk. És akkor most elmondhatom, hogy két hete minden nap voltam a Balatonban. És minden nap ültem a partján is. És minden nap sétáltam mellette. És még mindig nem unom, akkor sem, ha milliószor láttam már ugyanazokat a dolgokat. Soha nem ugyanolyan akkor sem. 

Holnap délelőtt hazamegyünk, és tudom, jó lesz hazaérni, szeretem az érzést, amikor belépek az otthonunkba, és körülnézek. De azért holnap este elindítom a visszaszámlálót szeptemberig..

Továbbra is

 Még élvezzük a semmittevést. Olyan jól megy már, hogy jelen pillanatban el sem tudom képzelni, hogy fogok a jövő héten dolgozni menni, és kibírni az egész napot a betonrengetegben, ahelyett, hogy amikor kedvünk tartja sétáljunk egyet, vagy elmenjünk fagyizni. Igaz, ma elkezdett fájni a torkom, úgyhogy akár még az is előfordulhat, nem is így lesz. Na mondjuk remélem, hogy nem leszek beteg, és csak a klíma az, ami kicsit megviselt. Nem járattuk eszetlenül, otthon sem így szoktuk, de kicsit mindig érzékeny voltam rá. 

De az biztos, hogy ez a közel két hét úgy hiányzott, mint egy falat kenyér, és olyan jót tett lelkileg -szellemileg, amit szavakkal el sem lehet mondani. 

Tihany -Füred

 Olyan még nem volt, hogy egy nyaraláson legalább egyszer ne mentünk volna át az északi partra, ott is leginkább Tihanytés Balatonfüredet meglátogava. Most sem maradt ez el. Volt egy családi vb-s tippjátékunk, ahol az volt az egyezség, hogy a győztes fizet egy ebédet/vacsorát mindenkinek, és a vesztes választja ki, hogy hol lesz ez. Ezen a versenyen Patrik nyert, és Roli volt az utolsó, így volt mára asztalfoglalásunk a füredi Borcsa étterembe. Az menet közben derült ki, hogy Patrik barátai is épp Füreden lesznek ma, így ők is velünk ebédeltek. Többen is vagytok, akik már többször emlegettétek a saját blogjaitokon K.E-t, hogy mennyire szeretitek a podcastjeit, és jutottatok eszembe, amikor ma vele ebédeltünk. Pont olyan, mint ezekben a podcastekben, szimpatikus volt nagyon élőben is. 

Előtte megálltunk Tihanyban, ahol végigsétáltuk a szokásos útvonalat. Az apátság elejéről már lekerült végre az állványzat, elkészült a dombon is egy csomó minden már, sokkal szebb, mint tavaly. Nem voltak olyan sokan, mint szoktak, de lehet, hogy csak az volt az oka, hogy a napon 41 fok volt. Ettünk kürtőskalácsot, megvettük a következő pöttyös bögrét és fakanaltartót a gyűjteményünkbe, és utána indultunk Füredre. 

Ott is szinte minden változatlan, a bácsi a padon ott volt, és harmonikázott. A Tagore sétány gyönyörű, mint mindig. 

Ötre értünk vissza Boglárra, gondoltuk még strandolunk egyet, de pont mire bementünk a vízbe, elkezdett esni, és indulhatunk is vissza. 

A Fradi meccset néztük a tévében, nem lettünk tőle boldogok. Elképesztő szégyen, ami ma megesett velünk. Az egyetlen "haszna", hogy a meccs után pár órával már bejelentették, hogy az edzőt elküldték. Nem, nem az edző játszik, tudjuk..de ami itt tavasz óta folyik, az bizony leginkább az ő hibája. Meglátjuk hogyan tovább a Konferencia Ligában. 

Kedd

 Este negyed tizenegy van, ideért a szél, már esett egy pár csepp eső is. A szél itt mindig sokkal erőteljesebb, mint otthon szokott lenni, főleg, mert közel vagyunk a parthoz. De nem baj, itt ezt is szeretem, ez is hozzá tartozik a Balatonhoz. 

Napközben még bőven volt alkalmunk strandolni is, fagyizni is, sétálni is, jó meleg nap volt megint. Annyira jó ez a gondtalanság, úgy élvezem, hogy nem nagyon kell gondolkodni, tervezgetni, lehet minden éppen úgy, ahogy adódik, vagy épp amihez kedvünk van. Még eddig nem jött össze a lottó fődíj, amivel ezt akármeddig lehetne így folytatni, de nem adom fel. Van itt egy ház az utcában, amit százmillió forintért árulnak, azt megvennénk, felújítanánk, és ha az megvan, majd kitalálunk valamit még. 

Apróságok

 Vannak minden napra érdekes apróságok, amiken vagy mosolygok, vagy elképedek, vagy épp helyzettől függően épp akár mindkettő is előfordul. 

Nagyon cuki kisgyerekek vannak minden nap a strandon, mindig teljes átéléssel csinálnak mindent. A homokozóban nagyon komoly alkotások készülnek, a vízben vagy hangosan kacagnak, vagy épp hangosan bömbölnek. 

Vannak komoly felkészültséggel érkező társaságok, akiknél a másfél méter átmérőjű rózsaszín flamingó az egyik alap tartozék. Azt vettem észre, hogy ez a valami egyszer kerül vízbe, onnantól kezdve pedig törölköző tartóként funkcionál. 

Voltam már fültanúja mindenféle beszélgetésnek, tegnap pl végighallgattam két tizenket éves forma kislányt, ahogy megállapították, hogy ők biztosan nem lesznek ilyenek, mint a szüleik, különösen az anyukájuk..egyikőjüknél tutira nem lesz konyha sem, és nem lesz ilyen, hogy egész nap robotol, és csak olyan dolgokat fog csinálni, ami tetszik neki, mert az hülyeség, hogy csak mindig pénzt keres, aztán a gyerekeit cseszegeti. Neki amúgy sem lesz gyereke sem. 

Ezen a beszélgetésen jót mosolyogtam magamban, és gondoltam, hogy de jó lenne találkozni velük 30 év múlva, és megkérdezni, hogy sikerült e megvalósítani. 

De ma pl amíg a padon ülve vártam a többieket, hogy ők is megunják a vízben töltött időt egy nénivel beszélgettem, akiről alig öt perc múlva már tudtam, hogy van itt egy nyaralójuk, mert ugyan nagyon sokáig boglári lakosok voltak, de elköltöztek. Mindig visszavágytak, különösen a férje. Van három felnőtt fiuk, de unoka sajnos még nincs, pedig a legfiatalabb is 34 éves már. 

Szeretem, hogy van erre időm, és élvezem, hogy mindenfélét látok -hallok strandolás, fagyizás, sétálás közben. 

Hűha

 Váratlan és meglepő lesz, amit most írni fogok, de ma aztán meleg volt úgy istenigazából. Délutánra már a Balaton vize is helyenként termál fürdő jelleget öltött, nem csak azért, mert végeláthatatlan embertömeg ücsörgött, feküdt a vízben, hanem mert a hőfok is jobban hasonlított a termálfürdők medencéihez. 

Ennek ellenére este elsétáltink a Borudvarba, ahol megittunk közösen két üveg rozé bort (meg egy flakon szódát). 

És a végére egy gyöngyszem. Én még ilyet nem láttam. A blokkon egy idézet van. 

Szombat

 Ma megint megtelt az összes boglári strand, sőt..voltunk fél hét után Lellén fagyizni, és ott is ugyanez volt, elképesztő embertömeg mindkét városban. Az látszik egyébként, hogy elég sokan vannak, akik hétvégére jönnek, illetve ma volt a szálláshelyeken turnusváltás, gondolom sok helyre jöttek hosszabb időre is. 

Mi leginkább a strandon érzékeljük a tömeget, azért ma épphogy találtunk helyet annak a pár törölközőnek, meg a flakon naptejnek, amit mi ilyenkor magunkkal viszünk. Apropó, naptej...van valakinek ötlete, mivel lehetne kiszedni a fehér pólókból azokat a sárgás csíkokat, amik a naptej miatt lettek? Mosodában voltunk már egyszer, de sima mosással nem jött ki belőlük. Nem nagyon gáz, de azért zavaró. 

Ilyet használunk. 

Akartam egyébként reklamálni a dm-nél, mert szinezékmentesnek vettem, de az oldalon a termékleírásban megtaláltam, hogy a textíliákon foltot hagyhat. Kár, hogy nem jutott eszembe hamarabb utána olvasni. A címkén nem hiszem, hogy van ilyen, de azt amúgy sem tudom elolvasni még szemüveggel sem. 

Strandolást ma is csúcsra járattuk, nagyon sok árnyalatot barnultam már az idén.  

Este pedig kiélveztük a naplementét a kedvenc helyünkről. Ezek a képek már utána készültek. 

Mai

 Ma reggel még akkora pára fogadott minket, amilyet még nem is láttunk sohasem, pedig van pár balatoni nyár és nyárutó mögöttünk. Tényleg, azt tegnap nem is meséltem el, hogy a délutáni vihar előtt épp lent voltunk a strandon. Nem a vízben, csak a kedvenc padunkon..Már láttuk, hogy a viharjelző a legmagasabb fokozaton működik, de még jó sokan voltak a vízben a fürdőzők is, vitorlásokkal is. A felhők elég gyorsan közeledtek, amikor egyszer csak villogó lámpákkal, szirénázva érkezett a vízi rendőrség (mentő?), és megafonon keresztül felszólított mindenkit, hogy menjenek kifelé a vízből. Ilyet sem láttunk még sohasem. 

A reggeli pára után igen gyorsan visszatért a nyár, délelőtt is már jó meleg volt. A kora délutáni strandolás után gyalog mentünk fel a Várdombra, ahol az új Lombkorona tanösvény van, amit mindenképpen szerettem volna végigjárni. Az én ötletem volt az is, hogy gyalog menjünk fel, de végül én voltam az, aki alig bírta szusszal az utolsó lépcsőket. Ezen az erőnlét dolgon van mit javítani, az biztos. De megérte, 

A lombkorona sétány lenyűgöző látványt nyújtott, még ebből a perspektívából nem láttuk a Balatont..

A naplemente ma nem volt teljesen zavartalan, de a kikötőbe megérkezett ma a Boglár nevű hajó. (A Nemzeti Regatta kapott új nevet). Természetesen megnéztük. Nemzeti Regattaként nem tartozott a kedvenceim közé, de így, az új nevével azért sokat javult a helyezése. 

Két eső között

 Ma gyűjtöttünk 17 ezer lépést, és megebédeltünk a balatonlellei Kishegyen, a Majthényi présházban. Ilyen kilátással azért nem minden nap költ el egy ebédet az ember. Nem is lehet hétköznapi szavakkal elmondani, látni kell, ott kell ülni, és átélni, részese lenni a páratlan és végtelen csodának. 

Nagyon finom volt a cigánypecsenye, és bőven jól is laktunk mindannyian. Elkövettem azt a hibát, hogy nem tudtam ellenállni a mákos gubának. Nagyon finom volt, de úgy túlettem magam, hogy még most sem hevertem ki teljesen. Legközelebb majd valamikor holnap dél körül leszek éhes szerintem. 

Az eső itt is megvolt reggel is, délután is, és este is. Remélem most egy darabig mindenki fellélegzett, kiszellőzött..

Néha azért szoknya is van rajtam..

Volt már ilyen

 Nem tudom pontosan hány évvel ezelőtt, de volt már ilyen nyaralásunk, amikor gyakorlatilag nonstop a vízben voltunk. Na, ez a mostani is ilyen eddig. Tőlem ugyan mehetnénk bárhová, de a fiúknál nem lennék népszerű, ha előállnék valami kirándulás ötlettel. Pedig voltunk már nagy kánikulában Tihanyban is, de azért akkor még kisebbek voltak, sokkal könnyebben meggyőztem őket bármiről, mint most. 

Nincs ezzel baj, mert az tény, hogy jól esik a vízben lenni, és az is tény, hogy ez a fajta semmittevés igazán pihentető, néha már - már unatkozom is. Na ez utóbbi jó értelemben vett unatkozás, mert egyébként az tök jó, hogy a legkomolyabb döntés, amit meg kell hozni, hogy mit egyek az utca végén lévő büfében. A lángos nyert, füstölt sajtos - tejfölös (1600 Ft) 

Pizza, strand, lazítás

 Van itt egy új szokásunk, ami kicsit "kényszerből" született, de elég gyorsan a szívemhez nőtt, és hiányozni is fog otthonról. 

Balázs mindig nagyon korán kel, mire én fél hét tájban ébredek, ő már visszafelé jön a reggeli gyors tempójú sétájából. De megérkezik, és utána elsétálunk kávézni az állomás melletti Mávéházba. Nagyon finom kávét főznek (az apartmanban meg csak egy kotyogós kávéfőző van,amivel ugyan nincs baj, de nem a legfinomabb kávét főzi), minden reggel így kezdjük a napot. A kávézás után átsétálunk a sparba, és megvesszük a reggelinek valót. 

Kirándulást továbbra sem nagyon tervezünk, a strandon, illetve a vízben töltjük az időt. 

Ma mondjuk pont voltunk máshol is. Balatonszemesen ebédeltünk egy kis pizzériában, amit már kinéztünk magunknak régebben, de eddig mindig vagy zárva volt, vagy épp ebéd után voltunk. Érdemes volt ide elmenni, nagyon hangulatos kis hely, és nagyon finom pizzát ettünk..