Megjöttünk

 ..berendezkedtünk.Azt most már hagyjuk, hogy természetesen most is megvolt a "nemvagynormálisennyimindennemférbeakocsiba" című monológ negyedórában (befért), aztán megvolt az évek óta ismétlődő visszafordulás is. Most a szép kártyámért, amiről végül kiderült, hogy Balázsnál van 😁 Én jól szórakoztam azon az ötperces jeleneten, ami lezajlott a kocsiban köztünk, amíg kiderült hol van, Balázs mosolya nem volt őszinte. 

Azt pedig fel kell jegyezni ide is, hogy ma, június 30-án én már nyakig benne voltam a Balatonban. 

És az első naplemente is gyönyörű volt. 

Egycsapásra péntek

 Végre eljött ez a nap is, amikor kedd után olyan szerda következett, ami tulajdonképpen péntek. Nem is akármilyen, mert ez után sok-sok nap következik, amikor nem kell mennnem dolgozni. Ma délután beállítottam a házon kívüli üzenetet a levelezőben, megjelöltem a kollégákat, akiket kereshetnek helyettem. Az kifejezetten jól esett, amikor leírtam, hogy a leveleket legközelebb július 18-án fogom olvasni.

Ma még voltam körmösnél is délután, vagyis inkább már este, mert nyolc óra volt, amikor hazaértem. 

Holnap Balázs meg délig dolgozik, addig én összepakolok. Holnap ilyenkor pedig már a Balatonról fogok írni. 

Ezt most elhoztam..

 Martint minden évben szülei elvitték a nagymamájához eltölteni a nyári szünetet és a szülők hazatértek másnap.

Egy nap a fiú azt mondta szüleinek:

 "Már nagy vagyok

Mehetek egyedül a nagymamámhoz? "

A vonat indulására várnak,elbúcsúznak fiúktól..

az apa még 

néhány tanáccsal ellátja a fiát. 

Amikor a vonat indulni készül, 

az apja a fülébe súgta:

 "Fiam, ha rosszul vagy bizonytalanul érzed magad,

Ez a tied!".

És betett valamit a zsebébe.

Most Martin egyedül van, ahogy akarta,

szülei nélkül először.

Csodálja a tájat az ablakon keresztül,

körülötte idegenek lökdösődnek,

nagy zajt csapnak.

Az emberek tesznek néhány megjegyzést az egyedüllétről.

Egy ember szomorú szemmel néz rá.

Martin most rosszul érzi magát

minden múló percben.

És most fél.

lehajtja a fejét ...

sarokba szorítva és egyedül érzi magát,

könnyekkel a szemében.

Emlékezett  apjára, aki

tett valamit a zsebébe,

remegve keresi,mi lehet az.

Megtalálva a papírdarabot..elolvasta,

rá van írva:

 - Fiam, én az utolsó vagonban vagyok!❤

Ez az élet,

el kell engednünk gyermekeinket,

bíznunk kell bennük.

De nekünk mindig ott kell

az utolsó vagonban figyelni,

ha félnek, vagy ha találnak

akadályokat és nem tudják mit tegyenek.

 Közel kell lennünk hozzájuk

amíg még élünk,

a gyereknek mindig szüksége lesz a szüleire.

 Örökké az utolsó vagonban ♥ 

Forrás: Fb

Rövid hét

 A héten már csak szerdáig dolgozom. A hétvége után ugyan még ez is erőltetett menetnek tűnik, de ahogy szokták mondani, ezt már fél lábon is ..

Ma végre sikerült megcsináltatni a két hete defektes roller kereket. Először itt volt a kerék a helyi bicikli szervízben, mert megkérdeztük, azt mondták, meg tudják csinálni. El is vállalták, mondták, hogy pár nap és kész, majd telefonáltak. Ez volt múlt héten hétfőn. Nem telefonáltak..szombaton felhívtam őket, hogy mi a helyzet..akkor szabadkoztak, hogy sok volt az elmaradásuk, de mindjárt nekiáll, és délig még kész is lesz. Tíz perc múlva telefonált, hogy hát nem tudja megcsinálni, mert nincs ilyen belsőjük, de szerdán hoznak, csütörtökre kész lesz. Múlt szombaton megint én hívtam őket, akkor azt mondta a srác, hogy jajj, hát eltört a szerszám. Kicsit felháborodtam, hogy miért nem szóltak, és aztán elhoztuk a kereket Nyugtáztuk, hogy akkor ezt a helyi vállalkozást mi ezentúl nem látogatjuk. 

Ma Erik és Roli elvitték a Határ útra, ahol a telefonban húsz perces várakozást ígértek. Ehhez képest először az a srác, aki akkor ott volt, közölte Erikkel, hogy hát ezt így nem lehet, kell hozzá a motor is, mert az első kerék. Majd miután telefonáltak Balázsnak, hogy baj van, és ő visszaküldte őket, hogy akkor kérdezzék meg meddig lehet odaérni, hogy még ma készen is legyen, egy másik szervizes megkérdezte, hogy minek kéne a roller, adja csak oda, mindjárt megcsinálja. És tényleg megcsinálta.  

Azt tudom, hogy nem egy könnyed munka ezekben a rollerkerekekben belsőt cserélni, de ez a fajta hozzáállás, amit a helyi szervízesek, és a másik helyen is az első srác tanúsított, szerintem gáz. Ha valaki nem akarja megcsinálni, azt mondja meg kerek -perec szerintem. Lényeg, hogy végül megoldódott. 

Voltam ma fodrásznál, nem sokat vágott, inkább ritkítani kellett (meg festeni), de szerencsére maradt bőven hajam így is. 

Vasárnap

 Balázs ma is dolgozott, úgyhogy ma azzal a napirenddel készültem eleve, hogy nem délben ebédelünk, hanem amikor végez. Én úgy szeretek enni is, és emiatt főzni is, hogy addigra legyen kész, mire az asztalhoz tudunk ülni, ne kelljen melegíteni. Általában jól ki is tudom számolni, hogy minek mikor kell nekiállnom. 

A tegnapi munka dolog azért nem hagyott teljesen nyugodni, folyamatosan idegesített, hogy nem lett teljesen kész, nehezen is aludtam el miatta tegnap éjjel, és jó korán fel is ébredtem. Magamra kellett parancsolni, hogy nem vehetem elő a laptopot, mert tudtam, hogy ha bekapcsolom, akkor már addig nem nyugszom, amíg nem lesz teljesen jó. Az meg legalább két -három óra lett volna...

Helyette, hogy biztosan jól elfárasszam magam, az összes ágyneműhuzatot lehúztam, kimostam,.ahogy az összes párnát is. Miután megebédeltünk megfürdettem a Freddyt, aztán felmostam, kitakarítottam a fürdőt, visszahúztam az ágyneműt, és már este fél nyolc is volt. 😊 

De legalább megvan a nyaralás előtti takarítás. Jelen pillanatban minden a terveknek megfelelően halad itthon. 

Holnap meg pontot teszek a munkahelyi dologra is..

Furcsa szombat

 Tudtam már tegnap, hogy ez ma nem szokásos szombat lesz. Azt mondjuk nem egészen így képzeltem, hogy a home office-ban töltött napon pont egy hétvégére esik majd. De ugye épp ezért érdemes pontosan fogalmazni, amikor valamit szeretnénk elérni. Majd ezentúl jobban figyelek...

Sokkal tovább tartott minden, mint előre gondoltam, és ahogy azt sejtettem, még maradt is megoldásra váró pár dolog, de délután kettőkor már nem volt hozzá elég agyam, hogy megcsináljam, még legalább két óra lett volna. Pedig azóta is folyton érzem a késztetést, hogy újra bekapcsoljam a laptopomat, és nekiálljak. 

Azért a mosásnak a végére értem, délután el is pakoltam mindent. Lett volna még, amit eredetileg erre a hétvégére terveztem megcsinálni, de már nem volt rá energiám. De majd átütemezem. 

Az nagyon jó érzés, hogy már csak három napot dolgozom a nyaralásig. 😊

Péntek

 Még nem felszabadultan sóhajtós péntek, hogy végre vége a hétnek, mert még holnap itthonról is kell dolgoznom, ráadásul olyan dolgot, ami azért kisebb gyonorgörccsel jár, mert ha nem lesz jó, azt utána nagyon nehéz lesz rendbe tenni. De talán sikerült mindent jól átgondolnom, és a megvalósítás is zökkenőmentesen lezajlik majd. 

Balázs ma itthon volt, rá is fért már egy nap pihenés, 11 napot ment előtte folyamatosan, ami nagyon sok, és nagyon fárasztó. Még holnap is itthon lesz, de vasárnap mennie kell. Sebaj, utána már azt a pár napot fél lábon is kibírjuk. 

A mindenféle aggasztó covid hírek, háború miatti szankciók, áremelkedésekről szóló híreket próbalom távol tartani, amennyire csak lehet. Struccpolitika, mert egyébként tudom, hogy fájni fog egy csomó minden, de legalább még egy kis ideig szeretnék gondtalan lenni, amennyire lehet. 

Pedig mióta tudjuk

 Ha jól emlékszem, ötödik osztályos volt Roli, amikor az akkor még egészen új osztályfőnöke már közölte velem, hogy valami nem stimmel vele, és vizsgáltassam ki. Nagyjából akkoriban alakult ki köztünk az a viszony, ami végigkísérte a négy évet, és a végére aztán teljesen meg is romlott. Nem mondom, hogy ez része a mindennapjainknak, de minden iskolai dolognál itt kísért az ő szelleme. Mert egy csomó minden másképp zajlott volna, ha kevésbé utálja a gyereket. Nagy szerencse, hogy egyébként Roli nem egy lelkizős fajta, és nem viselte meg, csak mindig épp akkor, amikor valami történt. 

Ma, épp miután Rolit elvittük az évzáróra, összetalálkoztunk a lidlben. Meglátott, borzasztóan zavarba jött, és épp csak kinyögött egy köszönést. Nem szép dolog, tudom, de nagy elégtételt éreztem, mert tudtam, hogy tudja már, mennyire rosszul ítélte meg. 

Annak örülök, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az a gyerek, akiről már hosszú évek óta tudjuk másoktól, hogy hülye, lusta, és soha nem lesz jó semmire....mégiscsak képes helytállni mindenféle cseszegetés nélkül. Ma még oklevelet is kapott. ...

29 évvel ezelőtt

 Ugyanilyen meleg nap volt, azzal a különbséggel, hogy este sem volt borús az ég. Már élveztük a gondtalan nyári szünetet, ami akkor még azt jelentette, hogy azt csináljuk, amihez kedvünk van. 

Semmi különös nem volt a napban, egészen késő estig. Az együtt töltött délután után, amikor már sötétedett, megtörtént az a bizonyos csók, ami aztán megváltoztatott mindent. Már akkor is pont olyan otthonos volt az ölelése, és olyan természetes volt vele lenni, mint most. 15 éves voltam, nem tudhattam még, hogy az érzés, amit akkor éreztem, nem csak a fülig szerelmesség érzése volt, hanem a megérkezés érzése is. 

Hálás vagyok minden pillanatért, minden egyes napért. 

Kedd

 Minden nap tartogat újabban valami kihívást, amire pedig nem feltétlenül vágynék. Igaz, azt is tapasztalom, hogy ez a folyamatos pörgés azért tök jól karbantartja az agyamat is, mert az ilyen időszakokban valahogy összeszedettebb és kevésbé feledékeny vagyok, mint a nyugis napokon. 

A héten megint helyettesítek is a hűtött területen. Nincs nagyon sok tennivaló, de akad minden napra valami. Arra már a múltkor is rácsodálkoztam, és most is megint, hogy ott mennyivel segítőkészebb és jobban felkészült mindenki, mint a mi részünkön. De az is lehet, hogy nálunk mindenki borzasztóan lusta, és úgy áll hozzá mindenhez, hogy más is odaférjen. A frissáruban meg tudja mindenki, hogy a tennivalókat el kell végezni a lehető legrövidebb időn belül. Kár, hogy összeférhetetlenség miatt nem dolgozhatok ott mindig, ez a fajta hozzáállás jobban illik hozzám. 

Munka után elhoztuk a boglári kulcsot, aztán még elvittünk az apácákhoz pár zsák ruhát. Éppen mise volt a templomban, így nem találkoztunk, de már kaptam üzenetet, hogy megtalálták őket, és köszönik szépen, holnap napközi után ki is osztják őket. Ezért nem hirdetem meg sohasem ezeket a ruhákat, felesleges lenne párszáz forintért árulni őket, amikor tudom, hogy lesz, aki holnap nagyon fog örülni, hogy rátalált egy kabátra például, és nem kell azon gondolkodnia, hogyan fogja megvenni. Emlékszem, hogy én is milyen hálás voltam annak idején, ha valakitől kaptunk ilyen segítséget. Azt meg egyébként is őszintén hiszem, hogy az Univerzum így van egyensúlyban, ha mindig az segít, aki épp megteheti. Mindenkinek van valami, amit adhat a másiknak, akinek épp az a valami hiányzik. És ez néha semmibe nem kerül, csak egy kis odafigyelésre van szükség. 

Egyébként eltelt most már a tizenharmadik nap is a negyvenből, éjszaka talán esett, de napközben nem. 

Már csak kilenc nap

 Azt nem is tudom, hogy írtam e, vagy csak akartam múlt héten, hogy végülis nem elsején megyünk, hanem harmincadikán délután. Ez a plusz egy éjszaka is sokat jelent. Amúgy is simán cimborálnék az ördöggel is, ha megadatna, hogy bármikor, bármennyi időt ott tölthessek. De így már csak kilenc nap, és már csak hetet fogok dolgozni addig. Igaz, már ma is azt éreztem, hogy nem bírom ki ezt sem. Annyi minden van a nyakamban még addig, de a cél lebeg a szemem előtt. 

Ma gondolom sokan emlegettetek, mert ez már aztán tényleg az én időm volt, de tudom, a többségnek ez már sok. Őket sajnálom azért, de bevallom, én nagyon élvezem. 

Volt pár furcsa napom is mostanában, és ugyan amiatt nem izgultam egy cseppet sem, hogy esetleg többen leszünk, de az nem esik jól a lelkemnek, hogy úgy tűnik, lassan készülődnöm kell egy újabb korszakra. De egy alkalom még nem a világ, elhessegetem a gondolatot is inkább. 

Ez a Náray könyv nem egészen az, amit vártam (nemsokára végére érek az elsőnek). Olyan irgalmatlan a tempó, amit alig győzök feldolgozni. És ugyan valóban nagyon jó stílusban ír, de kiakaszt vele, hogy mindenki meghal..Mondjuk arra már most kíváncsi vagyok, mi lesz még a következő két könyvben. 

Apák napja

 Csak pár éve kezdték itt nálunk is ünnepelni, ahogy látom, azért egyre több család életének lett ez is egy ünnepnap, akárcsak az anyák napja. Valamelyik nap láttam egy tiktok videót egy ovis apák napjáról is. Nagyon cukik voltak. 

Én azóta tudom nagybetűvel írni az Apa szót, mióta látom, hogy Balázs milyen apja a gyerekeinknek. Azóta tudom, hogy valóban létezik olyan Apa, aki feltételek nélkül szereti a gyerekeit, aki bármikor, bármit megtesz értük. A saját életemben ezt nem tapasztaltam meg, nálunk mindig ára volt annak, hogy kapjak egy kis figyelmet, vagy törődést. És aztán az lett a vége, ami. ..

Nagy feneket nem kerítettünk a mai napnak (az anyák napja sem jár extra dolgokkal nálunk), végülis teljesen természetes részünkről, hogy mi vagyunk a fiaink szülei. Ők azért gondoltak rá, és mire hazaért a munkából, beszereztek neki pár kaparós sorsjegyet ajándékba. Örült neki, bár szerintem az igazi ajándék az volt neki ma is, hogy amikor hazaért a munkából, itthon vártuk mindannyian, és együtt ebédeltünk. 

Szombat

 Nem nagyon van mit mesélni a mai napról. Megvolt a szombati fejfájós nap, de nem hagytam magam leteríteni. A szokásos szombati mosónap is megvolt, négy adag gyűlt össze a héten. De már minden a szekrényekben van Ezen felül extra dolgokra azért már nem nagyon volt energiám, majd talán holnap. (Vagy akkor sem) 

Egyébként most már magamban úgy tervezek mindent, hogy még a nyaralás előtt kell megcsinálni/elintézni, vagy ráér utána is foglalkozni vele. Van ilyen is, olyan is..

Pénteki büszkeség

 Ma volt az a nap, amikor Roli az ágazati alapvizsga gyakorlati részére ment. Ő látszólag nem izgult, de én azért annál inkább. Akkor meg már főleg, amikor még délben sem tudtam róla semmit. 10 órakor kezdődött a vizsga, még tegnap is azt mondta, hogy kb masfél óra. Azt sejtettem, hogy az eredményhirdetést is meg kell várni, de még ma reggel is a lelkére kötöttem, hogy azonnal jelentkezzen, ha már túl van rajta. Még egy órakor sem volt elérhető messengeren sem, de aztán negyed kettő körül végre jelentkezett. Azt írta, nehezebb volt, mint várta, de azt gondolja, 70 pontja legalább lesz. 

Meg kellett várni, amíg mindenkiét kijavítják, csak utána volt eredményhirdetés. Fél hatkor írt, hogy mehetünk érte, most mennek be az eredményhirdetésre. 

Kicsit elcsigázottan jött, megviselte az egész nap, melege volt a hosszú fekete nadrágban és fehér ingben, de ott volt a kezében az igazolás a sikeres vizsgáról. Kicsit alulértékelte magát, mert a 70 pontnál többet ért el. 😊 Büszkék vagyunk rá. 

Csütörtök

 Ez nem volt az én napom. Már fejfájással keltem, és nem is múlt el kora délutánig. Amikor végre megszabadultam ettől, akkor kezdődött a mindenféle gyomor és hasfájás, ami még kitart most is. Jelem pillanatban egy lyukas garast sem adok érte, hogy reggel dolgozni megyek. Pedig nem terveztem szabadnapot.

A nyolcadik nap is eltelt eddig eső nélkül, de most épp dörög az ég..

Szerda

 Az nem túlzás, hogy ma reggel mindenki a tegnap esti elképesztő, fantasztikus és történelmi jelentőségű focimeccsről beszélt. Nem titok, a harmadik gólnàl elsírtam magam. Sosem láttam még ilyet a magyar csapattól valós időben (mert naná, azt a 6:3-at láttuk felvételről), igazi katartikus élményt nyújtott. Napközben is többször felemlegettük, mindenhol erről cikkeztek egész Európában. Hihetetlenül jó érzés. 

A munkanap ma is gyorsan eltelt, sok dolgom volt, sokat is kell még a nyaralásig hátralévő két hétben gondolkodnom, terveznem, előkészítenem. Néha nagyon elegem is van belőle, jó lenne kicsit unatkozni is, de majd egyszer eljön ez is. 

Munka után elvittük Freddyt az állatorvoshoz , megkapta a szokásos kötelező oltását, átesett egy alapos fültisztításon és körömvágáson. Teljesen be volt zsongva a szagoktól, meg a kutyáktól. 

Eltelt közben a hatodik és a hetedik nap is a negyvenből eső nélkül. 

Hajrá Magyarország!

 A mai nap sem tartozott a legkönnyebb napok közé, de ez így lesz még egy darabig. A nyaralásig biztosan, és aztán majd még az után is. Az ad erőt mindenhez, hogy amíg ez így van, biztosan nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg bármikor is feleslegessé válok. 

Délután voltam masszázson, jó volt, közben jót beszélgettünk is. Aztán még itthon elpakoltam a konyhában, kivasaltam Rolinak a fehér inget, mert holnap megint vizsgázik. 

Most pedig nézzük az angol-magyar meccset, és legnagyobb örömünkre vezetünk. Bárcsak ma este is sikerülne...🇭🇺

Hétfő

 Ez nem olyan volt, mint a múlt heti. Még csak a sunyi keddre sem hasonlított, mert végig igazi hétfő volt. Ott kezdődött az egész, hogy már múlt héten is tudtam, hogy ma Balázs délutános lesz. Amikor három évvel ezelőtt nekem megszűnt a kétszakos munkarend, és végre nála is stabillá vált az, hogy az esetek kilencven százalékában egy szakba jár, ha helyettesít, akkor az inkább reggel, vagy hétvége, ez nagy àldás volt. Végre pótolhattuk az elveszett időt a rengeteg állandó éjszakás műszak és váltott szám után. Így aztán szívből utálom, amikor ő délutános. 

Ehhez képest egy végigszívott délelőtt után, amikor három ember munkáját csináltam egyedül (csak úgy repült az idô), kora délután megtudtam, hogy péntek kivételével egész héten délutános lesz, és hétvégén is megy egy napot. Ez van. Nem esett jól, na. 

Az ötödik nap is eltelt közben a negyvenből, és ma bizony esett. 

Vasárnap

 A negyedik nap a negyvenből, és ma sem esett. Pedig egyébként ma búcsú volt nálunk, és a búcsú napján már gyerekkoromban is mindig esett az eső. Mi nem voltunk, már nagyon régóta nem járunk, sajnos lesüllyedr az egész a gagyi műanyag vackokat árusító piacfélére..és pár körhintás van még rajtuk kívül. Azt olvastuk a helyi fb csoportban, hogy a körhintákon 2000 Ft volt egy menet..Nem semmi. 

Gyerekkoromban tényleg ünnep volt ez a nap, alig vártuk, hogy ebéd után induljunk végre. Nagyon sok mindenre felülhettünk, és mindig kaptunk valami szép ruhát is. Hatalmas élmény volt minden évben. Még arra is emlékszem, amikor már elég nagyok voltunk, és visszamehettünk este is, a kivilágított körhintákat megnézni. Kár, hogy így "elaljasult", lehetne még akár most is vonzó családi program is. Olyan sok gyönyörű dolgot készítő ember van a környéken, ilyenkor milyen jó lenne, ha ők jönnének.

Balázs nincs túl jól, mindkét füle be van dugulva, időnként fáj is. Férfiból van, egyelőre hallani sem akar (hehe .ez mondjuk jól hangzik ebben a kontextusban) orvosról, mert majd biztos magától is helyrejön. Pedig látta a szenvedéseimet annak idején. 

Ma délután végre kipakoltam a mi szobánkból azokat a ruhákat, amik már nem jók, nem tetszenek, stb..ami tönkrement, azt kidobtam. Ami még használható, bezsákolva várja, hogy elvigyük az apácákhoz majd. Volt egy nagy rakás farmer is, ami már nem jó senkinek, ezeket elvittük egy kolleganőmhöz, aki macikat varr, ő még tudja ezeket hasznosítani. 

Szombat

 Kár, hogy nem azt írom, hogy szombati meccsnap, jó lett volna egy teltházas Puskás Arénás meccsen ott lenni. Ez most kimarad, de lesz még alkalom rá. Mondjuk azt sem bánom, ha a Fradi BL csoporkörös meccse lesz ez az alkalom. Abszolút kompromisszumképes vagyok. 

Ez a harmadik nap a negyvenből, és ma, itt nálunk nem esett. Úgyhogy már meg is dőlt ez a "negyven napig mindig esik" megfigyelés. Az egyébként csak felnőttként lett nekem egyértelmű, hogy ez a mindig nem azt jelenti, hogy egyfolytában, hanem hogy minden nap. Ez kb olyasmi, mint ami sokaknak még felnőttként is magyarázatra szorul, nevezetesen a "Csiga biga gyere ki, ég a házad ideki.." dalocska. Itt mindenki arra gondol, hogy az ég egy ige, nem pedig főnév. Pedig úgy van értelme, mert ha kijön, akkor a szabad ég alatt találja magát. 😊 Emlékszem, pár évvel ezelőtt a kollégákkal is téma volt ez a kis dalocska, és mindenki döbventen nézett, amikor mondtam, hogy dehogy tűz van ott. 

Nem csináltunk ma (sem) semmit, csak az itthoni dolgokat. Voltak percek, fél órák, amikor ez nagyon rosszul érintett, főleg, amikor a zoknikat párosítottam. Mire az összesnek meglett a párja, kaptam egy kisebb idegrohamot. Ez egyébként még nekem is fura volt, mert az ilyesmi sohasem volt rám jellemző. Remélhetőleg csak valami furcsa bolygóállás okozta ezt ma, és nem változok majd át valami sárkánnyá. 

Most pedig mindjárt kezdődik a meccs. Hajrá magyarok. 🇭🇺

Péntek

 A második nap a negyvenből, és az után, hogy egész éjszaka esett, még reggel háromnegyed hatkor is esőben mentünk dolgozni. Szerencsére azért már elég korán abbahagyta, és nyolc óra körül már a nap is kisütött.

A hét utolsó munkanapja sem volt unalmas, minden főnökömmel volt megbeszélés. A maguk módjan még mondjuk úgy, hogy meg is dícsértek, azzal, hogy "kihoztad a maximumot a lehetőségekből". És ezzel akkor a következő hónapokra el is láttak folyamatos plusz feladatokkal. Na de sebaj, az sosem baj, ha nem unatkozunk, és az sem egy utolsó dolog, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy nem számítanak rám. 

Kettőkor viszont szélsebesen robogtunk kifelé, pont elég is volt ennyi a hétre. (Egyébként láttátok a hírt, hogy a Telekom tesztelni fogja a négynapos munkahetet?)

Fél háromkor már a körmösnél voltam, majd még utána elmentem végre a könyvtárba is. Nem voltam ott nagyon sokáig, mert rengeteg jó könyvet találtam pillanatok alatt  Még beszélgettünk kicsit, aztán elmentem boltba, és ennyi volt a mai nap aktív része. Itthon már nem éreztem magamban semmi kedvet bármit is csinálni, úgyhogy hagytam is..

Első nap a negyvenből

 Ezt a napot rögtön ki is pipálhatjuk a megfigyelős naptárban, mert esett. Néha ömlött is inkább. De mindegy, ennyit erről, mert én Medárd nap nélkül is utálom. 

Rolinak ma kisérettségije volt, a szóbeli rész. Matek, töri és magyar. Az írasbelik jók lettek mindhárom tárgyból, ma a magyar azért nem ment. Kettes lett. Ami egyébként nem olyan nagy dolog önmagában, mert elég régóta tudjuk, hogy ez a tantárgy borzasztóan távol áll tőle Nem is tudom, hogy ő hogyan nem örökölt tőlem semmit e téren, de hát a matek, az informatika, a földrajz sokkal inkább az ő világa. Meg az angol nyelv. A matek és a töri négyes. Mindez mondjuk nem is sokat kéne, hogy számítson, mert minden a jövő héten esedékes ágazati alapvizsgán múlik. Szerencsére az ugye az informatika. Ami miatt kár az egészért, az az, hogy szerette volna elérni az ösztöndíj legmagasabb sávját. Ez nem sikerült. Látom rajta, hogy nagyon csalódott, és gondolom, hogy ez azért most akkora csalódas, amire fog emlékezni. 

Szerda

 És Medárd nap. És esett. Úgyhogy most majd negyven napon keresztül figyelem, hogy esik e, hogy fény derüljön a népi megfigyelés helyességére. Bár ugye simán lehet, hogy a klímaváltozás miatt már ez sem ugyanaz. Ha nem lesz ennyi napon keresztül eső, nem leszek szomorú. 

Meglepő módon nem fájt a fejem, és nem voltam kába sem. Ezt sem hittem volna pár évvel ezelőtt. 

Munka után még gyorsan elmentünk felvágottat és pékárut venni, aztán ettünk itthon, és még volt kedvem hajat festeni is. Próbáltam számolgatni, hogy még nyaralás előtt hogy fér bele a legjobban, de igazából sehogy sem az igazi. Majd még megpróbálok azon a héten fodrászhoz menni, kicsit úgyis vágni kell belőle, és amiatt úgyis festeni kell. 

Ez egy sunyi kedd volt

 Mert minden pillanatában a hétfőre emlékeztetett, emiatt aztán elvette azt az örömet, amit okozhatott volna, hogy egy nappal később kezdődik a hét. 

De lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, és egyébként is nehezebben megy mostanában minden. Van ennek egy csomó oka, vannak feldolgoznivaló érzéseim is többek között. Meg ebben benne van, hogy soha még nem fordult elő, hogy ennyire kevés szabadságot vettem ki az első félévben, mint most, pedig a stresszfaktor csúcsra van járatva. A szabival. egyébként spórolok, az idén  már nincs pótszabadság egyetlen gyerek után sem, csak az életkorom után. Azt kicsit bánom a mindenféle történések hatására, hogy amikor olyan nagyon fájt a lábam, nem maradtam itthon betegállományban. Senki nem értékelte egy kicsit sem, magamat viszont akkor csúnyan megszivattam. Talán nem kiabálom el, ha azt mondom, hogy most már túl vagyok rajta, és majdnem ugyanolyan, mint új korában. 

De azért volt ma jó is, munka után még elmentünk a takkoba Tatabányára, volt pár kuponom, amj ma lejárt, és szerettem volna venni egy-két dolgot. Vettem két nadrágot. Máshova már nem mentem be, Balázs kint várt, és amúgy sem volt valami jó napja, nem akartam sokáig váratni. Még majd valamikor lehet hogy elmegyek a C&A-ba. Meglátjuk. Van a fejemben egy-két elképzelés mit szeretnék, de nem dől össze a világ akkor sem, ha ezek nem lesznek. 

A héten valamikor könyvtárba is szeretnék menni, elfogyott az olvasnivalóm, és túl sokat nyomkodom a telefont. 

Hétfő

 Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy be kéne vezetni a négynapos munkaheteket. Ezzel jelen esetben majdnem kompenzálódna az, hogy a fizetésemelést el is vitte már az áremelkedés, mert ezzel a plusz egy nappal pl lenne energiám több mindent itthon saját kezűleg elkészíteni, és kevesebb pénzt kéne költeni pl pékárura. Ez természetesen csak álom, mert senkinek eszébe sem jut ilyen. Pedig szerintem remek ötlet. 

Addig is, amíg valaki nem veszi át az ötletemet, hát kiélveztem azt, ami ma jutott a plusz szabadnappal. Semmi extra egyébként, pedig reggel felvetettem, hogy a facebook szerint ezen a napon évek óta a Balatonon vagyunk, hát ma is indulhatnánk. Nem arattam osztatlan sikert az ötletemmel, maradtunk. 

Kaptam viszont Beától egy képet délelőtt, aki Balatonfüreden töltötte a hétvégét. Látta a hajómat, és annyira kedves volt tőle, hogy nem csak gondolt rám, de le is fényképezte nekem, és el is küldte. 

Délutam jutott idő házimunkára is, pihenésre is, sétálni is voltunk. Jó volt. 😊

Pünkösd vasárnap

 Mondhatjuk, hogy ez nem olyan hétvége, amit nagyon szeretek. Még csak nem is olyan, amilyet terveztem..A legrosszabbkor van bennem mindenféle hiányérzet és feszültség, amit nem mindig tudok magamban tartani. De mindegy is, majd túl leszek ezen is, már csak 25 nap van a nyaralásig. 

Kétségtelen, hogy ez volt a nap fénypontja...pedig én sütöttem. 

❤️🤍💚

 Ma este a Puskás Arénában olyan pillanatokat élhetett át az a 31 ezer gyerek, akik részt vehettek a zárt kapus meccsen, amit nemcsak a szüleik, de még a nagyszüleik sem biztos, hogy láttak már. 

Magyarország válogatottja 60 év legyőzte az angol válogatottat egy tétmérkőzésen. Néztem a meccset, és nem nagyon hittem el, amit láttam, merthogy jól játszottunk Az angolok ellen, akik az Eb-n ezüstérmesek lettek. Fantasztikus pillanatok voltak, még így, tévén keresztül is. Ezek a gyerekek életre szóló élményt szereztek ma este. 

Randim volt

 A születésnapomra Patriktól két színházjegyet kaptam. 

Az már akkor biztos volt, hogy Balázs nem tud velem jönni, mert délutános, és kettő kollégája is szabadságon lesz, így tutira nem lehet ezen változtatni. Az is biztos volt, hogy Patrik sem jök velem, mert ő még Görögországban lesz. 

Roli volt, aki azt mondta, hogy ő szívesen eljön velem. Azt azért tudtam, hogy nem feltétlenül neki való a darab, de azt mondta, még ez sem zavarja, akkor is elkísér. 

Így ma délután randim volt a legkisebb fiammal. Meglepő módon tetszett neki az előadás, és egyáltalán nem talàlta unalmasnak. Egy-egy pikánsabb résznél azért kicsit zavarba jöttem, és óvatosan sandítottam rá,..de már sandítás közben eszembe jutott, hogy jaaaa, hát amúgy mindjárt 18 éves lesz. 

Mucsi Zoltán hatalmasat alakított, egyébként is nagyon bírom, ez csak fokozta ezt. 😊 

Csütörtök

Ma jó sűrű napom volt, jó sok mindennel kellett foglalkoznom. Próbálkozom pedig azzal, hogy csak olyan hetvenöt százalékkal teljesítek, hogy maradjon energiám itthonra is, de csak időnként sikerül. Az nem megy, hogy valamit nem csinálok, vagy csak olyan tesséklássék módon. Azért jobb a helyzet, mint télen, de nincsenek illúzióim. Ez csak a napsütésnek köszönhető. 

Roli a héten a legjobb írásbelit produkálta az osztályában a töri kisérettségin, ami elég menő. Annak fényében meg főleg, hogy egyébként sem a töri, sem a magyar nem tartozik a kedvelt tantárgyak közé.  Az eredménytől függetlenül is nagyon örülök, hogy úgy néz ki, vele kapcsolatban is igazam lesz...mondjuk ki higgyen benne, ha nem az anyja?

Szerda

 Most is száguldanak a napok, ami csak abból a szempontból jó, hogy a munkaidő is egy-egy szempillantás alatt eltelik, de sajnos itthon sem lassul a tempó. Pedig az már tök jó, hogy háromnegyed kilenckor még nincs sötét. Szerintem egyébként az időjárás még nem érte utol a naptárt, de azt mondják, ehhez kell hozzászokni, mert ez már ilyen (és még ilyenebb) lesz. 

Az egyébként megrémiszt, ami a világban zajlik, és a világgal történik. Nem úgy, hogy lenne bármilyen túlélési stratégiám, de úgy már igen, hogy gondolkodjak azon, vajon milyen alternatív lehetőségek vannak az életünkben. Azt gondolom, hogy mindamellett, hogy sosem éltünk ilyen dőzsölésben (és itt nem arra gondolok, hogy a szó szoros értelmében így lenne), mégsem voltunk még sohasem ennyire szegények. Leegyszerűsítve én ezt gondolom a világ legnagyobb bajának, mert a boltokban bármikor bármit megvehetünk, de az érzelmeink eltűntek. Olyanok vagyunk, mint a zombik. És nagyjából úgy is élünk. 

Sajnálom nagyon a gyerekeimet, mert mindannyian tök jó fejek, tök jó eszű, tök normális emberek, de jövőt tervezni nem tudnak. Még jövő ilyenkorig sem, nemhogy hosszabb távra. Persze, vannak azért elképzeléseik, de úgy, ahogy mi terveztünk 20-25 évesen, úgy most nem lehet. Akkor sem volt már könnyű pedig, amikor mi voltunk ennyi idősek. Nem is látom most azt, hogy mi lenne, amitől ez megváltozna. 

De azért nem ezek a gondolatok töltik ki a mindennapjaimat, szerencsére sokkal vidámabb dolgok is eszembe jutnak. Mint például, hogy pont egy hónap múlva már a Balatonról fogok írnj ilyenkor.