Különös éjszaka volt

 Mondjuk nem úgy, ahogy abban a régi dalban volt, hogy miénk volt a sziget. Az, hogy ha ott csak ketten lettünk volna, és csak nézzük a vizet, egy kellemes emlék lenne most. Ez a különös éjszaka nem tartozik a legkellemesebb emlékeim közé, bár az is tény, hogy volt már sokkal rosszabb is. Az, hogy most rosszabbul érintett, mint eddig bármikor, az azért van, mert már nagyon régen nem fordult elő ilyen. 

Melegem volt nagyon, amikor lefeküdtem, kicsit mérges is voltam anyukámra, amiért begyújtott. Igaz, nálunk le vannak zárva a radiátorok, a hálószobában meg még nem is volt sohasem kinyitva. Az ablak is mindig nyitva van legalább egy kicsit, szerintem már nem is tudnék máshogy aludni. Ennek ellenére is meleg volt, és én sehogy sem találtam a helyem a saját ágyamban. Forgolódtam egy darabig, de semmi nem volt jó. Kinomban színeztem egy képet a telefonomon, az szokott segíteni abban, hogy el tudjak aludni, de most ez sem. Mire a telefonokat letettem, már éreztem, hogy valami nem kóser egyébként sem, nagyon pörgött az agyam. Mire végiggondoltam, hogy fel kéne kelni inni egy pár kortyot, a következő pillanatban már az volt, hogy Balázs rémülten nézett, én meg  nem értettem mitől van ez a fáradt érzés a lábaimban, mintha valami hegymászás után lennék. Mint megtudtam, volt egy lábrázásom, ami már ezer éve nem fordult elő, és sehogy sem értettem, hogy mitől. Főleg egy masszázsos nap után. 

Nagyon nehezen sikerült abból a furcsa állapotból kivergődni, ráadásul nem találtam magnéziumot (és ma elfelejtettem venni).. 

A lábaim még mindig (vagy már megint) nem az igaziak, de remélem ma elkerül ez az élmény. 

Hétfő

 Vagy csütörtök...mert lehet ez a hét akár olyan is, amikor két csütörtök és két péntek van. Az ilyen hétfő utálóknak, mint én, pont jó egy ilyen játék. Nem mintha ma lett volna időm azzal foglalkozni, hogy milyen nap van. Reggel egy jóféle migrénnel ébredtem, és hiába volt nagy a szám a múltkor, hogy többet így biztos nem megyek be, most nem volt más választásom, a kolléganőm szabadságon van. Szerencsém volt, mert időben elkaptam, a kávé után rögtön vettem be nospa fortét és algopirint, amikor beértünk dolgozni megettem a vészhelyzetre tartogatott kekszemet is. Egy óra múlva már egészen jól voltam. Kellett is ez, mert jó sok dolgom volt, oda is kellett figyelnem. 

Munka után hazasiettünk, Roli megsütötte addigra a halat Balázsnak, nekem is kitalálta a rizi hizit, csak le kellett üljünk az asztalhoz kézmosás után. 

Voltam masszázson is, nagyon jól esett, a nyakamat tök jól ki tudta masszírozni..Fájt kicsit, de a végeredmény már jó..

Meccsnap

 Tudom, nem nagyon szeretitek ezeket a posztokat, de sebaj. Nekem fontos része az életemnek, így aztán írni is fogok róla mindig. A mai meccsnap különösen fontos volt, hiszen ma a Derby napja volt, ami mindig a meccsek meccse az ősi rivális, az Újpest csapata ellen. Teltházas meccs volt, húszezernél is többen voltunk. Ez már önmagában is nagyon különleges hangulatot ad mindig. Itt ezen a meccsen mindenki szurkolt, mindenki felfokozott hangulatban volt, a legkisebbektől a legidősebbekig. 

Volt azért némi izgulnivaló még a meccs előtt, Dibusz megsérült, így a cserekapusunkra várt a nagy feladat. Szerencsére gond nélkül megoldotta, kapott gól nélkül lehozta. 

A hangulat parádés volt, lesz büntetés bőven majd, az biztos, mert volt mindkét tábor részéről mindenféle pirotechnika, és tűzijáték. (Mielőtt bárki aggódni kezdene, a tűzoltók ott voltak egészen közel, és figyeltek) 

A derbyt a mi csapatunk nyerte 3:0-ra, így ma is elégedetten jöttünk haza. 

A parkolóban még egy bónusz öröm is jutott, egy régi kedvenccel találkoztam, Telek Andrással, aki nagyon kedvesen szelfizett velem egyet. 

Van pár dolog

 Már sokszor elvetettem a gondolataim közül, de most mégis írni fogok róla, mert ma megint láttam a jelenséget a facebookon. Nevezetesen a születésnapi köszöntések..azt gondolom, vagyis inkább azt látom, hogy ami megjelenik bizonyos embereknél, ők gondolkodás nélkül kattintanak, és már küldik is a kötelező jókívánságot. Legyen bárki az illető, vagy legyen akár egy bútorbolt oldala. Az sem zavar egyeseket, ha egy már elhunyt embernek kívánnak boldog születésnapot, vagy épp odaírják, hogy Isten éltessen. Nagyjából ugyanez van a névnapokkal is, csak ott szűkül a kör, itt általában valaki elkezdi, és aztán ehhez csatlakoznak a többiek. 

Az idén nekem már nem mutatta a facebook a születésnapomat, nem is érkeztek tömegével a köszöntések. Kevés ember tudta, még azok közül is, akik egyébként tudják enélkül is.. Nem lettem ettől kevésbé boldog aznap, vagy szegényebb, de érdekes volt látni, hogy Balázsnak van igaza ebben is, és az emberek nagy többségét nem érdekli, csak rá van állva az agya arra, hogy amiről értesítést kap a fb-tól, annak küld valamit gyorsan, és részéről le van tudva..

Nem csináltunk ma semmit. Balázs főzött, és délután ő sütött gofrit is..Volt ugyan ebéd után olyan felvetésem, hogy menjünk valahová, de nem társult hozzám senki, így maradtunk..Pedig volt egy-két óra, amikor még a nap is sütött. 

Apropó, óra: el ne felejtsétek, hogy órát kell állítani, kezdődik a téli időszámítás. 

Végre péntek

 Az egy nappal rövidebb hét is elég fárasztó volt ahhoz, hogy ma nagyon örüljek annak, hogy végre péntek lett. 

Szakadó esőben, gyakorlatilag az éjszaka közepén mentünk dolgozni. De tényleg, 4:40-kor már magunk mögött csuktam be a kaput. Elég álmosak is voltunk mindketten, mert ugye megnéztük a meccset tegnap este, én meg utána mentem fürdeni. Volt már vagy fél egy is, mire elaludtunk. 

Délután nem is voltunk már túl aktívak, de a vásárlást letudtuk legalább. 

Meccsnap

 Belgiumban, így itthonról nézzük csak. Egyszer majd talán sor kerül arra is, hogy egy ilyen nemzetközi meccsen is ott legyünk külföldön is a vendégszektorban. Remélem, hogy még sok olyan év lesz, amikor erre lehetőség lesz. 

Munka után körmösnél voltam, és ma Fradi köröm készült. Igaz, Brigi szemei kicsit kikerekedtek, amikor mondtam neki, hogy sast kéne festeni, de ennél bonyolultabb kívánságaim is voltak már. 

Morgok

 Már este tizenegy óra van, ez azért mostanában olyan időpont már nálam is, amikor jó már lefeküdni. Most ez még egy kicsit várat magára, de már csak ez a blogposzt választ el a nap befejezésétől. 

Patrik reggel úgy jött ki a szobájából, hogy mondta, fáj a füle. Elindult azért dolgozni, azzal a tervvel, hogy mielőtt bemegy, elmegy fülészetre valamelyik nagyobb kórházban. Hát...érdekesen alakult a délelőttje, mert egyik kórházból küldték egy másik rendelőjébe, majd onnan egy harmadik rendelőbe. Senki nem érezte úgy, hogy akkor mi vagyunk itt az egészségügyi személyzet, ő pedig a beteg, aki fájdalmakra panaszkodik, akkor segítsünk neki. Három helyről küldték el szemrebbenés nélkül. Szerintem az ilyesfajta segítségnyújtás elmulasztása nem pénzkérdés, de felesleges lenne bármilyen jellegű vitába is bonyolódni a témában. Holnap reggelre szerzett időpontot, de azért még annak adott egy esélyt, hogy ma délután a helyi rendelés végén talán kap valami ellátást. De nem, innen is elküldték, mondván az orvos rohan ügyelni valahová. Négyből nulla. Szerintem nálam legkésőbb itt elszakadt volna a cérna, és nem tudtam volna még ezt a visszautasítást is méltósággal kezelni.

Úgyhogy a fülfájás maradt, ha szerencséje van, akkor holnap már el is látja valaki jó tanáccsal, esetleg valami gyógyszeres csíkkal a fülébe, vagy ki tudja..

Munka után fodrászhoz mentem, jól meg is könnyebbült a fejem a ritkítás után, végre levegőhöz jutott a fejbőröm. 

Fodrászat után épp csak hazaértem, már indulni kellett tovább. Nevelőapámat kellett alvásfigyelős vizsgálatára vinni Törökbálintra. 

Így aztán ma nem sokat voltam itthon..

Hétköznap

 Ma már mindenki ment a saját dolgára. Különböző időpontokban indultunk és érkeztünk haza, csak Balázs és én mentünk és jöttünk együtt. Meg azért mindig telefonálok haza ébresztő gyanánt, erre leginkább Eriknek van szüksége, aki pont olyan reggelente, mint én. Vagy még kicsit olyanabb is, mert ő nem is mindig tudja hol van. Nagyon vicces ilyenkor beszélgetni vele. 

A főnököm ma szabadságon volt, de azért rögtön reggel még küldött egy emailt, amiben adott jóféle feladatot, külön kiemelve az én részemet benne. Nem tett boldoggá vele. 

Mire hazafelé indultunk már esett az eső, pedig napközben még egész jó idő volt. Kicsit bántam, mert jól esett volna kiszellőztetni a fejem az egész napi raktárzaj és egyebek után. 

Hétfő

 Ez ma az a jó hétfő volt, amikor nem kellett dolgozni menni. Délelőtt begyúrtam a hamburger zsemlét. Amíg kelt, elmostam a fritut, mert bár egyre ritkábban használjuk, azért még nem teljesen kopott ki az életünkből. Forró levegős sütőnk csak egy van, már gondolkodtunk egy második beszerzésén, jól jönne párszor. Nagyon sokat használom a tűzhely sütőjét is, sokféle étel készül ott is, de az airfryerben másképp lehet sütni. 

A hamburgerzsemlék ma is nagyon jól sikerültek, a hamburger hús is finom lett, jót ebédeltünk. 

Ebéd után elmentünk sétálni, összekötöttük a kellemest a hasznossal, elmentünk apósomhoz, levágtam a haját. Összesen hét kilométer séta volt, illetve inkább kicsit tempós gyaloglás. Nekem nincs olyan sebességem, mint ahogy Balázs és Erik is tud gyalogolni (7,8-8-as tempót is tudnak, szemben az én max 4,8-ammal), de úgy vagyok vele, hogy ez is sokkal jobb a semminél, és ki tudja, lehet, hogy még lesz ez másmilyen tempó is. Tavaly ilyenkor erre a gyaloglásra sem vállalkoztam volna a térdeim miatt, úgyhogy tényleg bármi megtörténhet még. 

Itthon még felmostam, és kitakarítottam a fürdőt, aztán már csak a pihenés maradt. 

Vasárnap

 Természetesen ma is zuhogó esőre ébredtünk. Éjszaka is többször hallottam a tetőablakon, ahogy esik. Mint valami nyári zápor, időnként ráerősített, aztán elcsendesedett, és kezdődött elölről. Na sebaj, ha ez kell ahhoz, hogy cserébe ne legyen hideg, hát akkor legyen ez.

Ma is csak itthon voltunk, Erik kívánságára pudingot főztem. Igazi retro édesség, háromféle puding, és minden réteg között háztartási keksz van. Gyerekkoromban sokszor ettünk ilyet, és Erik is nagy rajongója. 

Este megnéztük a Diósgyőr -Ferencváros meccset, szerencsére nyertünk 1:2-re. Nem volt könnyű meccs. Teltház volt Miskolcon, évek óta várják már ott, hogy újra ellenünk játszanak. 

Jó, hogy holnap reggel nem kell még dolgozni menni. 

Úgy is lett

 Ahogy azt jelezték előre, ma reggel borús, esős, de kellemes hőmérsékletű időre ébredtünk. Szóval legalább az ablakok nyitva lehettek. 😁

Délelőtt megérkezett a spar online shopból a rendelés. Most már egy ideje úgy van, hogy heti egyszer, jellemzően szombat reggelre házhoz rendelem amit csak lehet. A nehezebb dolgokat mindenképpen, ezen kívül a hétvégi főzéshez szinte mindent ilyenkor szoktam megvenni, illetve a következő heti szendvics alapanyagokat is. 

Ebédre gyros készült, délután pedig sütöttem kókuszkockát és almás kalácsot. Mire ezekkel végeztem, lejárt a harmadik adag ruha is a száritóban, lehetett ezeket is elpakolni. 

Közben néha felszemmel belenéztem az épp aktuális focimeccsbe, ami ment a tévében, vagy leültem kicsit a telefonommal. 

Wow

 Hát hittem is, még nem is, de ma hajnalban tényleg tök jó idő volt. Amikor kiléptem a lakásból, kicsit össze is zavarodtam hirtelen, melegebb volt hajnali fél ötkor, mint hét elején napközben. 

Munka után sétáltunk is egy jó nagyot. A nap nem sütött, de hiába volt felhős nagyon, a szél fújt, úgyhogy biztosnak tűnt, hogy eső nem lesz. Séta közben pulcsiban melegem volt, de már nem mertem levenni sem, nehogy pont ettől fázzak meg. 

Voltam a könyvtárban is. Ahogy beléptem, már tudtam is, hogy miért volt az a gondolatom, hogy de bizony, ma mennem kell. Ott volt a kedvenc könyvtárosom is, már tök régen találkoztunk így. Kicsit beszélgettünk, könyvet is ajánlott. Elhoztam egy Kelényi Angelika könyvet is. Még sosem olvastam tőle semmit. A héten a halálhíre megrendített, gondoltam, ezzel megtisztelem az emlékét. 

Elfáradtam a héten megint, a főnököm még az utolsó órára is tartogatott agyzsibbasztó meghallgatást. Most lesz három nap kipihenni a heti mindenfélét. 

Csütörtök

 Ez a hét kicsinál engem teljesen ezekkel a szélsőséges hőmérsékletekkel. A fejfájás most már én magam vagyok, szerintem nagyon meglepő lesz, ha majd egyszer megtörténik, hogy nem fáj. De ez van, nem tudok mit csinálni. Amit lehetett, kipróbáltam már. 

Ennek ellenére azért minden megy ugyanúgy, mint máskor. Szerencsére ma már csütörtök volt, így már csak egy nap van a hétből, amit munkával kell tölteni. 

Körülöttem megint egy csomóan betegek, azok is, akik velem egyidőben, vagy előttem voltak. Azért remélem, hogy nem tér vissza hozzám is valami nyavalya. 

Balázs szegény elfeküdte a hátát, Erik megmasszítozta ugyan, de fáj neki, nem mindegy, hogy fordul.

Patrik holnap Prágába utazik a hétvégére, nekünk nincs különösebb tervünk, mert esőt és szelet jósolnak. Ha mégis másképp lesz, majd lehet, hogy mi is újratervezzük.

Úgy látszik

 Mostanában ezek a szerdák a fejfájós napjaim. Ma reggel is már így ébredtem, és már az is biztos, hogy így is fogok lefeküdni. Már azzal sem strapálom magam, hogy bármilyen fájdalomcsillapítót vegyek be, mert tudom abból, ahogyan fáj, hogy majd egyszer csak valamikor elmúlik. Nem ez volt a hét legjobb napja eddig, de csak emiatt. Remélem reggelre megint elmúlik, vagy legalábbis kezelhető mértékűre szelidül, mint múlt héten is. 

Kicsit egyébként aggódom emiatt az izraeli dolog miatt. Valahogy a távolság ellenére is félelmetesebb, mint az ukrán-orosz háború. 

Na jó, nem tudok többet írni ma, semmire sem alkalmas át agyam már..

Kedd

 Ma véradós nap volt nálunk, ma is együtt mentünk Balázzsal. Most már ez a többedik alkalom, amikor így van, de még mindig olyan különleges élmény. 

Most meg nézzük a Litvánia -Magyarország meccset.Messze nem az az élmény, mint szombat este volt, jelenleg épp vesztésre állunk még, de még van idő megfordítani is. Nem mintha úgy tűnne, hogy erre most nagy esély van, de ki tudja..

Brrrr

 Hú, milyen hideg volt ma reggel. Elő is kerestem egy melegebb zoknit reggel, és nem is bántam meg, a vékonyabb fajtában biztos, hogy fázott volna a lábam. 

Még ma is folytatódott a pénteki sztori a munkahelyemen, a meghallgatás hivatalos része is lezajlott. Fárasztó másfél óra volt, de ma már kevésbé viselt meg, mint pénteken. Úgy látszik, ebbe is bele lehet jönni. 

Eriknek ma kellett leadni hol tölti majd le a gyakorlati idejét. Szeretett volna hozzánk jönni, és kézenfekvő is lenne, ha már logisztika és szállítmányozás szakirányon tanul, de sajnos a raktár nem akkreditált duális képzőhely. Semmi logika nincs ebben, mert a legkézenfekvőbb lenne megtalálni az utánpótlást az ilyen gyakorlati időkben, de ilyen téren sajnos fényévekkel vagyunk elmaradva. Még ha esetleg találtam volna valakit, aki érdemben foglalkozott volna ezzel, és esetleg átgondolja, hogy érdemes lenne megkötni azt a szerződést, akkor is kifutottunk volna az időből, délután háromig le kellett adni, hogy hova megy. 

A múlt héten mutatott könyvet már kiolvastam, azóta elkezdtem egy másikat. Érdekes a sztori, egy nő autóbalesetet szenved, és ennek következtében az utolsó 12 év kiesik az emlékezetéből, sem a férjére, sem a gyerekeire nem emlékszik. Az egy dolog, hogy az író meglovagolja az "uralkodó és alárendelt" szexuális viszonyt a könyvben, de ha ezen túl tud lépni az ember, akkor jó könyv. El sem tudom képzelni, hogy lehet ezt megélni akárkinek a szemszögéből is. Mondjuk addig jó, amíg csak olvasok ilyeneket. 

Vasárnap

 És tényleg megérkezett az ősz. Nem vártam, teljesen jól éreztem magam a kicsit fáradt nyárban, ami még a napokban is volt. De tudjuk már egy ideje, hogy ez bizony nem kívánságműsor, meg különben sem lenne olyan, hogy mindenkinek ugyanaz jó. Mese nincs, meg kell barátkozni azzal, hogy az időjárás is a naptárhoz igazodik már.  

Ma is ilyen semmilyen nap volt, csak itthon voltunk. Természetesen találtam magamnak elfoglaltságot, ahogy mindenki más is. Jó kis csendes nap volt egyébként. Igaz, mostanában elég sokszor van már így,  hogy mindenki magára csukja a szoba ajtót. Nem mindig értékelem ezt, de ez mondjuk a legkevésbé sem szempont. 

Amikor mindennel végeztem, amit elterveztem, azzal szórakoztattam magam, hogy karácsony környékére utazásokat terveztem. Csak álmodozom, hacsak addig nem érkezik valahonnan egy nagyobb összeg váratlanul, de álmodozni is jó néha. 

Szombat

 Balázs ma is dolgozott sajnos. Pedig egyébként az volt a tervünk a fiúkkal, hogy kihasználjuk a várhatóan egy darabig utolsó napsütéses szombatot, és elmegyünk a Balatonra. Hát ez nem így lett, de nincs semmi gond, majd máskor is lesz még erre lehetőség. 

Így aztán izgalmas dolgok nem történtek egészen estig, amikor elkezdődött a Magyarország-Szerbia meccs. Sajnos élőben nem vagyunk ott, csak Patrik ment, aki a barátain keresztül tudott jegyet szerezni. Most meg a nyolcvanhetedik percben 2:1-re vezetünk, délelőtt ezt az eredményt tippeltem. Nagyon nehéz most már tartani az eredményt, csak remélem, hogy a hosszabbítást is kibírják a focistáink. Sokat jelentene ez az újabb három pont. 

Azt egyébként itthonról is öröm nézni, hogy meccsről meccsre mindig teltház előtt játszik a válogatott, látszik, hogy a magyar ember a sikereket szereti, és ennek a Rossi féle fiatal válogatottnak vannak sikerei. 

És vége.... A mérkőzés győztese a magyar válogatott. ❤️🤍💚

Péntek

 Ez ma nem volt éppen egy laza hétzáró nap, sőt. Eléggé meg is viselt, amit ma láttam és tapasztaltam, nem jó érzés szembesíteni valakit a hibájával. Túl vagyunk rajta, legalábbis az első felvonásán ennek a nem éppen kellemes sztorinak. Hétfőn még lesz folytatása, de addigra helyre teszem magamban ezt az egészet, és megpróbálom szigorúan csak a munkám részeként tekinteni rá, nem gondolok emberi sorsokra, nem próbálok rájönni az okokra sem. 

Micsoda szerencse, hogy pont ma délutánra volt időpontom masszázsra, soha jobbkor nem is jöhetett volna ez..

Nagyon nem maradt energiám már semmihez sem délután, hajnali négykor keltünk, úgyhogy most már alig várom, hogy a könyvemmel bevonuljak a fürdőbe, aztán pedig aludjak egy jót. 

Lassan

 Kezdődnek a hosszú esték, amikor jönnek a bambulós időszakok is itthon. Ilyenkor vannak nálam a mindenféle tervszövögetős, mindenen gondolkodós órák. Ahhoz már egy ledolgozott munkanap után fáradt vagyok, hogy igazán aktív legyek, de annyira sosem, hogy ne járjon valami a fejemben. Mindig van rengeteg akármi a fejemben, a hülyeségektől kezdve a teljesen komoly dolgokig. Ezekről ritkán beszélek, még ritkábban írok, mert ismerem magam annyira, hogy simán van olyan, hogy ami egyik nap még szimpatikus, és akármit megtennék érte, az egy pár nap múlva már egyáltalán nem érdekel. Nyilván ez a két véglet, és a kettő között még millió variáció létezik. Ráadásul sem a türelmem, sem a kitartásom nem a régi már. Régen bármennyi ideig képes voltam kutatni az után, ami éppen érdekelt, legyen az valami, amit még akartam szeretni, vagy valami, amiről többet akartam tudni. De ugyanígy sokkal kevesebb türelmem van a beszélgetésekhez is. Azokkal, akikről bizonyos idő után kiderül, hogy bármi miatt nem azok az emberek, akiknek érdekel a véleménye, vagy a sorsa, már teljesen minimálisra csökkentem a kommunikációt. Akik naponta találkoznak velem, nyilván furcsán méregetnek a változás miatt, és látszik, hogy magukban elkönyveltek valaminek, ami nem igazán pozitív jelzős szerkezetű lehet, de nem baj. A játszmák unalmasak, az pedig fárasztó és felesleges, hogy úgy tegyek, mintha nem látnám, hogy kihasználnak. Vannak, akik régóta nem láttak, nem beszéltek velem, amikor igen, akkor is én kezdeményeztem. Már nem várom, hogy majd másképp lesz, és elfogadtam, hogy más irányba haladt az életünk, így alakult. 

Szeretem egyébként itthon a csendet, szeretem, amikor rend van (nagyjából heti egy ilyen nap van), és nagyon szeretem a kanapés kuckómat, ide vonulok el esténként. Még keresem ide a nekem leginkább megfelelő párnákat, de pl ehhez sincs elég türelmem. 

Fejfájós szerda

 Már úgy ébredtem, hogy borzasztóan fájt a fejem. Ismerem már annyira a saját fejfájásaimat, hogy tudtam rögtön, ez ilyen egész napos program lesz. Természetesen úgy indultam dolgozni is, hogy a reggeli kávé mellé vettem be fájdalomcsillapítót is, és reménykedtem, hogy azért sikerül az elviselhető kategóriában tartani. Fel kilencre megbántam, hogy bementem, addigra sokkal rosszabb volt, és megfordult a fejemben az is, hogy hazamegyek. De még próbálkoztam nem kevés mennyiségű szénhidrátbevitellel, ez szokott segíteni, Kicsit tényleg jobb is lett, így maradtam, de egész nap hol jobban, hol kevésbé fájt. 

Ha szerencsém van, holnap, mire felébredek, már elmúlik. Legalábbis a tapasztalataim alapján így kell lennie. Délutáni még azt mondtam, ha esetleg holnap reggel is így fog fájni, akkor nem megyek dolgozni, hanem elmegyek orvoshoz, de ezt nem biztos, hogy be fogom tartani. 

Kedd

 Balázs ma itthon volt, így "egyedül" mentem dolgozni. Ami nem igaz teljesen, mert elvitt reggel. Neki kellett ez a nap egyedül itthon, biztos hogy élvezte azt a kis időt, amit úgy töltött itthon, hogy csend volt, nem kellett mennie sehová. Múlt héten nekem is volt benne részem, és nekem is jól esett az a pár óra, ami így telt. 

Egyébként nem történik semmi nálunk, mindenki dolgozik és iskolába jár. Amikor hazaérünk, mindenki örül, hogy már itthon lehet. 

És mostanában megint az jár a fejemben, hogy nem nagyon van már miről írnom, így lehet, hogy mégsem tart majd ki bármeddig ez a blog, mert ezeknek a semmitmondó posztoknak semmi értelme sincs.

Hétfő

 Kicsit fejbekólintott ez a hidegfront, pedig hát éppenséggel volt idő felkészülni rá. Az egy dolog, hogy a megzúzott bordám is fáj tőle, de még mellé minden egyéb bajom is van. Jó, nem lehet mindent a frontra fogni, mert például a vesém fájdalmasságának nem sok köze lehet a mai időjárásnak. Na mindegy is, nem olyan vészes a helyzet, szerintem egy-két jó meleg fürdő csodát fog tenni. 

Ma már dolgoztam, volt mit bepótolni a múlt hétről. Nem is értem a végére mindennek, de az fura is lett volna egyetlen nap alatt. Furcsa volt egyébként ott lenni, sokkal jobb volt itthon, de ez mindig így van pár nap után is. 

Meccsnap

 Ma úgy keltem fel, hogy azt gondoltam, nincs az az isten, hogy ma is én főzzek, az még végképp kizárt, hogy bármilyen rántott dolog is lesz ebédre. Tettem egy gyenge próbálkozást arra vonatkozóan, hogy mondjuk valaki csinálhatna helyettem valami ebédet, de gyorsan kiderült, hogy ez most nem fog összejönni, enyém marad a feladat. 

Nem sokkal később már úgy találtam magam, hogy paníroztam a gombát, a májat és csirkemellet is. Úgyhogy lett bőven rántott mindenféle is, és még fűszeres csirkemell is készült. A máj egyik részét az air fryerben sütöttem, egyáltalán nem rontott az ízvilágon és a minőségen, és még azon sem kellett aggódni, hogy majd pattog az olaj, úgyhogy fogom máskor is ott sütni. 

Ebéd után összepakoltam, a szárítógépet kiszedtem, átraktam a törölközőket. Háromkor indultunk a meccsre. Kicsit kellemetlen volt a hőmérséklet is, és a szél is már, úgyhogy kérdés sem volt, hogy kell a kabát is már. A meccs végére a sálat is körbetekertem a nyakamon, addigra már jól esett, ahogy melegített. Ma is 2:2 lett az eredmény, de ma ez nem volt olyan örömteli egy pont, mint csütörtökön. Sebaj, még most lehet tanulni a hibákból. 

Szombat

 Ma reggel kilencre jött a villanyszerelő, aki végre megcsinálta, hogy a külső lámpákat három különböző helyről is tudjuk fel és lekapcsolni. Nem volt egyszerű a megvalósítás, mert sok évvel ezelőtt is így kértük, de aztán a nagyapám belemókolt, mi még nem voltunk itthon amikor az a villanyszerelő végzett. Na mindegy is, ezen már több éve kimérgelődtük magunkat, egy darabig éltünk is azzal együtt, hogy nem úgy van, de mostanra azért meguntuk. Kellett egy csomó mindent kötözgetni hozzá, meg persze a mostani villanyszerelő elmondása szerint nem is volt teljesen egyértelmű elsőre, hogy ki kivel van. Oké, azt is tudjuk, hogy ezek a szakemberek egymás után dolgozva nem nagyon tudnak jót mondani a másik munkájáról, de az is tény, hogy az eredeti villanyszerelőnk azért nálunk is csúnyán leszerepelt már akkor, amikor nálunk a vége felé járt a munkájával. Ott már kellett könyörögni, hogy ideérjen, volt más is, amiről később kiderült, hogy mégsem úgy csinálta, ahogy megbeszéltük. Most ez rendben van, a srác, aki csinálta egyébként is kollégánk, fiatal is, így remélhetőleg ha a jövőben még szükség lesz rá, lesz kihez fordulni. 

Majdnem dél volt, amikor elmentek, még gyorsan össtetakarítottam utánuk, mert a padlásról hoztak le port rendesen. 

Aztán nekiálltam az ebédnek, sörben sült mustáros -hagymás tarját sütöttem krumplipürével. Finom lett, és egyáltalán nem száradt ki még úgy sem, hogy semmi zsiradékot nem használtam hozzá. Desszertnek készült krémtúrós-barackos pite. Olyan mekis utánzat, leveles tésztába került a krémtúró, és az apróra vágott barack (konzerv). Attól idegenkedtem, hogy olajban süssem ki, a forró levegős sütőben nem tudtam megfordítani, így végül a sütőben sült. Finom lett egyébként, bár kifolyt egy kicsit a krémtúró. 

Délután már csak úgy voltunk, Balázs a hatodik munkanapja után volt már, ő elég gyorsan elpilledt a kanapén. Én gondoltam rá, hogy elmegyek a pepcoba, de aztán egyedül nem volt kedvem, meg egyébként is van egy furcsa fájdalmam a derekamnál, amiről még nem tudtam eldönteni, hogy a vesém az, vagy a derekam, vagy esetleg más, így annyira nem is esett volna jól sétálgatni és shoppingolni. 

Ezt a könyvet olvasom most, jó könyv, tetszik. 

Péntek

 Ma elég furcsa napom volt. Fejfájással ébredtem, ami ugyan elmúlt, de itt maradt utána egész napra egy furcsa érzés, amitől néha elég bizonytalan voltam. Délután voltam a körmömet megcsináltatni, nem is kértem semmi extra dolgot, mert ott a széken ülve több olyan pillanatom is volt, amikor azt éreztem, percek kérdése csupán, és el fogok ájulni. Nem is tudom miért volt bennem az a gondolat, hogy minél előbb menjek, amikor egyébként ha megtörtént volna, ott jó helyen lett volna, mert ismernek, és lett volna segítségem is. Vagyok annyira önfejű, hogy ennek ellenére is bementem még a dm-be, ott is volt pár furcsa érzés, több percet töltöttem a borotvapengék tanulmányozásával pusztán csak azért, mert nem mertem megmozdulni. 

Balázs jött elém, megbeszéltük, hogy hazasétálunk majd együtt. A sétálás kicsit kizökkentett ebből az állapotból, de mire hazaértünk, már azt éreztem, azonnal a wc-re kell mennem. Az ájulás elmaradt szerencsére, a bizonytalanság maradt, és borzasztó fáradtság érzés is társul mellé. Eszembe is jutott, hogy ja, hát az oroszlán sosem alszik...

Meccsnap

 Na nem, most nem vagyunk ott, mert éppen Firenzében játszik a csapatunk. Nem is rosszul, az első félidőt mi nyertük, de még hátravan a második játékrész. A papírforma szerint nem mi vagyunk ennek a meccsnek az esélyesei, meglátjuk. Én részemről azzal is elégedett lennék, ha sikerülne egy pontot szerezni, de persze a legjobb az lenne, ha nyerni tudnánk. Drukkolunk nagyon. 

Szerencsére sokkal jobban vagyok, ma egy régóta halogatott/tologatott feladatomat tudtam le. Valamiért hajlamos vagyok arra, hogy ágyneműt, törölközőt nagyon nehezen selejtezek le. Mondhatnám, hogy leginkább sosem..egészen a mai napig. De most könyörtelen voltam, és mindent, ami szakadt, rongyos, használhatatlan tulajdonképpen, bezsákoltam, nem foglal felesleges helyet végre. Ha már kipakoltam a komódot, gondoltam akkor most itt az ideje annak, hogy elhúzzuk a komódot, és mögötte/alatta is ki legyen rendesen takarítva. Ezzel meg kellett várnom Balázst, egyedül nem tudtam elmozdítani. Ő azért annyira nem örült ennek az akciónak, nem számított rá, hogy arra érkezik haza, hogy a nappali helyén egy hatalmas kupleráj fogadja. De végül minden portalanítva lett komódon belül, alatta, mögötte ..és azt, hogy közben azért sikerült összeveszni is, majd elfelejtjük. Mindenesetre holnapra nem tervezek olyat, amivel ilyen meglepetést okozok. 

Ma

 Voltam ma személyesen is az orvosnál. Bevallom, jobban kedvelem a telefonálós rendelését, hatékonyabb és kevésbé frusztráló. És még maszkot sem kell felvenni hozzá. Tudom, amúgy nem kötelező, de a mi háziorvosunk mindenkinél, akinek felső légúti panaszai vannak, ragaszkodik hozzá, hogy csak maszkban mehet. Nincs ezzel semmi baj egyébként, csak már elszoktam tőle, hogy órákig rajtam legyen. Jó sokat vártam, a várakozás második órájában már kezdtem türelmetlen lenni, pedig nem kellett sehova sietnem. Megkaptam a táppénzes papíromat, hétfőn mehetek dolgozni, feltéve, hogy ugyanígy javulok tovább. 

A fiúk egyébként élvezik, hogy itthon vagyok, és minden nap valami olyan ebéd van, amit mindenki szeret, de egyébként nem fél óra az elkészítése. Ma a tepsis krumpli után még kakaós csigát is sütöttem, igazi kánaán volt, örültek neki. Erik különösen, őt a kakaós csigával bármikor le lehet venni a lábáról. 

Minden napra egy?

 Úgy látszik, ez egy ilyen hét, minden napra jut egy magyar Nobel-díj. Ma Krausz Ferenc kapta az elismerést két másik társával együtt. Hát megjegyezni sem lehet, hogy a fizika milyen ágában jeleskednek ők. Biztosan mindannyian nagy koponyák, én már azt sem értettem, amikor olvastam, hogy miért kapták. 

A mai nap híre még, hogy Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya délután magyar állampolgár lett. Természetesen már olvastam erre is fikázós kommentet (nincs igazából olyan téma, ahol ne lenne), de én azt gondolom, részünkről a megtiszteltetés, hogy fontosnak érezte ezt. Egyébként is évek óta egy közülünk már, most hivatalossá tette. 

Ma Roli itthon volt, mert a tanárai valami csapatépítőn voltak. Tegnap úgyis fura volt ez a nagy csend, nem bántam, hogy ma megint volt körülöttem valaki. 

Eriket megint megcsipkedte valami éjszaka. Ez most már nem először fordul elő, előszó meg volt győződve róla, hogy ágyi poloska. Akkor ágyneműt mostam külön a huzatot, külön a párnát, takarót, szétszedtük az ágyat, a matracot... megszűnt a dolog. Azóta már kétszer kelt úgy, hogy a combján ott vannak a csípés nyomok. Természetesen ma megint ágyneműt mostam, de miután találkoztam több pókkal is a szobájában, így én inkább ez utóbbira tippelek. De ma azokat is likvidáltuk remélhetőleg. Meglátjuk most meddig lesz nyugalom e téren. 

Van egyébként a másik fajta poloskából is bőven, pedig módszeresen kinyírom, amelyik betéved hozzánk. Nem tanulnak belőle..

Az első

 Ma történelem részesei lehettünk megint, mint már olyan sokszor az elmúlt években/évtizedekben. Igazából minden, ami történik, valamikor történelem lesz, de amíg az, ami.a mi családunkban történt ma, csak nekünk érdekes, és esetleg van akkora jelentősége a ma történteknek, hogy majd egyszer az utódaink is még emlékezni fognak rá, és többgenerációs anekdota lesz egy ma reggeli szelfi kérés, addig az, hogy ma Karikó Katalin Nobel-díjat kapott, a világon mindenkinek emlékezetes lesz. Ott lesz a neve, mint első magyar nő, aki ebben az elismerésben részesült. 

Volt az Agymenőknek egy része, amikor Sheldon és Amy Nobel-díjat kaptak, és amikor hallottam Karikó Katalin telefonhívásának a sztoriját, ez a rész jutott eszembe. Nem tudom elképzelni sem azt a rengeteg munkát, kutatást, ezt a fajta okosságot, ami ilyen mértékű. 

Arra viszont emlékszem, hogy három évvel ezelőtt ilyentájt még minden milyen kilátástalan volt. Csak vártuk a híreket, aggódtunk, és talán abban sem voltunk biztosak, hogy valaha még lesz ugyanolyan, vagy legalább hasonló életünk, mint a covid előtt volt. 

Nekem sosem volt semmi ellenérzésem az oltással kapcsolatban, nem éreztem azt, hogy bárki ártani akar nekem ezzel. Ennek a hölgynek pedig egész életemben hálás leszek azért, mert nem csak okos, de elképesztő kitartás is van benne. Mert azt azért sejthetjük, hogy az ilyen eredmények és elismerések nem csak úgy hullanak az égből két jól sikerült képlet után. 

Az pedig majd még kiderül, hogy lesz e irodalmi Nobel-díjasunk is. 

Vasárnap

 A tegnapi után a mai nap is igazából arról szólt, hogy csak a legszükségesebb dolgokat tettük meg, vagyis készült egy rakás rántott hús, hagymás krumpli, sült krumpli ebédre. Délután Balázs sütött palacsintát, az övé mindig nagyon finom, én sosem tudtam ilyen palacsintákat sütni. Az meg tök jó fej dolog tőle, hogy csak úgy nekiáll. 

Nem vagyok jól, de azért van bennem némi bűntudat szerűség, amiért nem megyek dolgozni. Hülyeség, de ez van. Nyilván a feladataim nem lesznek megcsinálva, így mondhatjuk, hogy nem maradok le semmiről. És az is egészen biztos, hogy csak magammal szúrnék ki, ha most nem maradnék itthon. 

Az biztos nagyon furcsa lesz, hogy egyedül leszek itthon napközben, nagyon régen nem volt már ilyen..