2023. jún. 30.

Péntek

 A szokásos pénteki korán kezdődő napon is túl vagyunk. Egy darabig most nem lesz ilyen, jövő héten pénteken már nem dolgozni megyünk majd. Ez után az elcseszett hét után még sokkal jobban várom, hogy már ott tartsunk. 

Még sikerült ma feltenni az i-re a pontot a heti őrülettel. Az utolsó simításokat végeztem a vasárnapi munka előkészítése kapcsán, amikor azzal szembesültem, hogy több napi munkám ment kárba, mert már nem úgy van semmi, ahogy előkészítettem. Úgyhogy ma dolgoztam még itthonról is, hogy helyre tudjam ezt hozni . Vagyis kezdtem elölről az egészet. Mindegy is, majd ezen idő túl leszek. 

Voltam ma megcsináltatni a körmömet is. 




2023. jún. 29.

Na

 Így csütörtökre tudtam pontot tenni annak a dolognak a végére, ami miatt szükség volt rám a régi munkakörömben.Ami az elején még feldobott, az mostanra már jó nagy teher lett, mert ezzel is úgy jártam, hogy a kisebb szívességből az lett, hogy minden rám maradt, mint a csacsira a füle. Közben a saját munkám egy része vár rám, mert többször is nekiálltam, de mindig ott kellett hagynom. A napi dolgokat kézben tartottam, a többi úszik. Van kettő olyan is, amit holnap muszáj gatyába ráznom, mert nincs több idő. 

De ez nem panasz most, csak kicsit le van amortizálva az agyam. Viszont cserébe úgy elröpült ez a hét, hogy csuda, és már holnap azt is dúdolhatom, hogy "mához egy hétre már nem leszek itt ..." 

Ma délután végre megint nyár volt, jól esett sétálva menni vásárolni. És aztán este láttam a tévében, hogy kivételesen a gazdák és én ugyanazon az állásponton vagyunk. Ők sem akarnak több esőt. 😊 

2023. jún. 28.

Szerda

 Ma már ébredéskor is nyomi voltam. Sosem ébredek könnyen, de ez most másféle nyomiság volt. Aztán amikor éreztem, hogy odakint kicsit sem kellemes nyári langyos levegő van, hanem sokkal inkább kissé hűvös, inkább tavaszias idő, akkor azért sejtettem, hogy ez a változás az, ami nem tetszik a szervezetemnek sem. 

Persze ilyenkor volt az a nap, amikor minden is megtörtént, amit nem szeretünk, mert jó sok plusz munkát és fejtörést okoz. 

Délután végre Freddy megkapta az oltását. Már hétfőn akartuk vinni, akkor nem rendelt az állatorvos, tegnap odamentünk, de nagyon sokan voltak, és már csak háromnegyed óra volt hátra a rendelési időből. De ma már sikerült jókor menni. Freddy persze várakozás közben mindenáron ki akart kezdeni egy labradorral, nem nagyon zavarta, hogy egyébként kicsit sem egy súlycsoport vele. Mázlija volt, hogy a labradorok egyébként sem olyan fajták, akik felvennék a kesztyűt ilyen kis kekeckedő bulldogokkal, aki meg velünk együtt várt, még az átlagnál is türelmesebb volt. 


2023. jún. 27.

Kedd

 Tegnap is és ma is a saját munkám mellett volt más is. Gyakorlatilag visszarepültem az időben, és ott találtam magam a négy évvel ezelőtti munkakörömben. Érdekes érzés volt. Gyakorlatilag mintha sosem hagytam volna abba, olyan természetességgel csináltam mindent. Erre egyébként büszke vagyok, mert az elődöm a régi munkakörömben is az elődöm volt, és emlékszem rá, hogy ő milyen gyorsan elfelejtett onnan mindent. Meg hát büszke vagyok arra is, hogy olyan sokféle dolgot meg tudok csinálni, ami nagyon kevés kollégáról mondható el. Igaz, ez a fajta tudás veszélyes is, mert könnyen átbillenhet oda a mérleg serpenyője, amikor csak kihasználnak emiatt. 

Jól esett egyébként egy kicsit mást csinálni, úgyis kezdtem unni az éppen aktuális, lassan gigaméretű excel táblámat.

Már csak 10 nap, és indulunk nyaralni. 


2023. jún. 26.

Sohasem

 voltam olyan jóeszű, jó képességű, mint a gyerekeim és Balázs. Mondhatjuk, hogy nem tőlem örökölték ezt a könnyedséget, amivel folyamatosan jó és jobb eredményeket érnek el. 

Sohasem történt az meg, hogy valaki többet látott bennem, és hitt bennem, támogatott, elismerte azt, ami jól ment nekem. 

Sohasem jöttem haza bizonyítványosztásról, évzáróról úgy, hogy bárki is azt mondta volna nekem, hogy ez igen..

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az én gyerekkoromban más világ volt, másképp működtek a szülő -gyerek kapcsolatok, mint most. Abban azért biztos vagyok, hogy ha csak egy kicsit is támogattak volna, sok minden másképp alakul. 

Tegnap megkérdezte Erik, hol dolgoztam diákként. A postaelszámoló központban voltam csekket válogatni. Hajnali négykor mentem, és délután négykor értem haza. Aztán kérdezte, hogy mit vettem az első fizetésemből. Egy kockás tornacipő, és egy hosszú, fekete szoknyát . A tornacipőre előtte hetekig ácsingóztam (és természetesen borzasztóan feltörte a lábamat). És a többi pénz hova lett? Oda kellett adnom a mamának, mondtam. Azt már elhallgattam előle, hogy kellett a pénz a húgom tankönyveire. 

Amikor ma Roli elém tette a bizonyítványát, és az oklevelet, amit kapott, ez mind eszembe jutott. Mert ugye onnan indultunk a középiskolába, hogy "nem lesz belőle semmi, mert lusta". Szerencsére itt vagyunk neki, és egy percre sem hagytuk neki, hogy ezt elhiggye. Minden szakmai tárgy ötös. Matek négyes. A magyar a nagy mumus (és ez nekem nagy fájdalmam, hogy neki nem tudtam átadni a könyvek, versek szeretetét), az valahogy nem sikerül hármasnál jobbra. De mindegy is, amikorra nagyon fontos lesz, majd tudni fogja amit kell. A lényeg, hogy van hite saját magában, és kihozza magából, amit tud. 

Remélem huszonöt -harminc év múlva arra fug csak ezekből az évekből emlékezni, ami jó volt neki. Ezek az évek erről szólnak. 

2023. jún. 25.

Vasárnap

 Kicsit nehezen indult ma a nap, de aztán meglett minden, amit mára terveztem. A kutyafürdetés volt a legfontosabb napirendi pont ma, holnap el kell vinni oltásra. Amúgy szeret fürdeni, nincs vele srmmi gond. A lépcsőn már nem tud feljönni sem, és lemenni sem, cipelni kell oda-vissza, de amint felérünk és leteszem, már indul is a fürdőbe. Ami miatt nincs sokkal gyakrabban fürdetve, az csak azért van, mert ilyenkor az egész lakást takarítani kell, elképesztő mennyiségű szőrt hagy maga után mindenhol. Jó, ezt el lehet osztani azért legalább néggyel, mert csak én vagyok nagyon háklis erre (is). Pont emiatt nem lettek annak idején szobakutyák. 

Mindegy, Freddy tiszta és illatos, a fürdő ki van takarítva, minden más is végigporszívózva, felmosva. 

Ennél izgalmasabb program nem akadt mára, de két hét múlva már a Balatonon leszünk...így már holnap is azzal a tudattal megyek majd dolgozni, hogy "jövő héten már megyünk nyaralni". Az milyen jól hangzik már..


2023. jún. 24.

Szombat

 Ma reggelre tényleg nagyot változott az időjárás, mondjuk ez már tegnap este is egészen biztos volt. A nagy vihart megúsztuk most is, volt szél is, eső is, de egyik sem volt nagyon vészes. 

Kicsit nekem egyébként kevés most ez a hőmérséklet, mégiscsak június vége van, azért a harminc fokot illik ilyenkor elérni. Na de mindegy is, semmi ráhatásom nincs erre. 

Természetesen megvártuk Balázst az ebéddel, így csak fel háromkor ettünk. Utána elvittik anyukámékat Balatonkenesére, az unokatestvére felajánlotta, hogy pár napra elmehetnek a nyaralójukba, a kulcsot hozták el, meg megnézték hol kell a gázt, vizet, áramot stb életre kelteni. Úgy volt, hogy együtt mennek az unokatestvérrel, aztán nekik másképp alakult. Majdnem nem is mentek így, mert a nevelőapám nem tud most ennyit vezetni, hogy oda -vissza megjárják a Balatont. Balázs hazajött, megemlítettem neki, mondta, hogy persze, vigyük el őket. 

Így aztán ma láttuk a Balatont. 



2023. jún. 23.

Péntek

 Szerintem nálam jobban csak Erik várta ezt a napot. Balázs csak azért nem, mert ő még holnap is megy. Az lesz a hetedik nap, amikor folyamatosan megy minden nap. 

Hajnalban, amikor indultunk 4:40-kor már világos volt, és jó párás meleg volt. Ez az évnek az az időszaka, amikor ilyen korán reggel már világos van, csak ilyenkor szeretek korán menni. 

Ma a régi munkakörömbe is visszasegítettem egy kicsit, tök jó, hogy nem felejtettem el semmit, gyakorlatilag gondolkodás nélkül meg tudtam csinálni, amit kellett. Még jövő hét elején is számítanak rám egy kicsit. Egyébként nem is rossz ez most, kicsit legalább kiszakadok valamennyi időre a saját feladataimból, amik nem a leghálásabbak éppen. Szerintem azokat is könnyebben fogom majd megcsinálni ettől. 

Fél kettőkor jöttünk haza. Azt már eldöntöttem tegnap, hogy akármilyen idő lesz, én megyek ma a könyvtárba. Ma abban is szerencsém volt, hogy a kedvenc könyvtárosom is ott volt, így még egy kis beszélgetésre is volt lehetőség. 


És hát nem jöttem haza üres kézzel most sem. 

Azt pedig még elmesélem, hátha nem tudjátok, hogy épp 40 éve nem látott csoda történik a Balatonon. Az új hajók érkeznek a vizen. Komáromból indultak a Dunán, és a Sió csatornán keresztül haladnak a Balaton felé. Két új komp, két hajó és két vontató hajó. Hajóimádó létemre követem a tudósítást, és nagyon sajnálom, hogy nem látom élőben, amikor megérkeznek Siófokra. Így is lenyűgöző, képeken látni. 



Aki esetleg arrafelé jár, ne hagyja ki az élményt. 😊

2023. jún. 22.

Mennyi?

 30. És hogy mi harminc? Azoknak az éveknek a száma, amit mi ketten már egy párként töltöttünk el. Pontosan kétszer annyi éve része már az életemnek, mint amennyi ideig nem volt az. Mozgalmas, tartalmas évtizedek vannak mögöttünk. Már egy évtizede kollégák is vagyunk, és nem lett igazuk azoknak, akik azt mondták, nem lesz ez így jó, mert megunjuk majd egymást, szó sem volt soha unalomról. Pedig van olyan, hogy beszélgetnünk sem kell ahhoz, hogy tudjuk épp mi jár a másik fejében. 

A legjobb nap volt az életemben az a harminc évvel ezelőtti. 

Remélem, hogy megadatik még az is, hogy a hatvanadik évfordulónkon is megöleljük majd egymást. 

2023. jún. 21.

Szerda

 Ma sem volt panaszom a hőmérsékletre, bár egész nap érezte a fejem azt a "nyomást", amitől aztán éppen most szakadt le az ég nálunk. Itt ülök a kanapémon bekuckózva, és hallom, ahogy a tetőablakot mossa az eső. Időnként a szemem sarkából látom a villámlást is, amit aztán elég gyorsan követ is a dörgés. Hát legyen, essen, tomboljon, csak senkinek ne okozzon kárt. 

Nagyjából eseménytelen nap volt egyébként, még mennek a mindenféle projektek megbeszélései, de szerencsére mindenki úgy gondolja, hogy a nyár az maradjon csak a tervezés -előkészítés ideje, közben mindenki menjen majd el szabadságra, és aztán majd ősszel belehúzunk a megvalósításba, ha az lesz a döntés, hogy így kell tennünk. 

15 nap múlva megyünk nyaralni, szerintem az idén a szokásosnál is jobban várom. Balázs is, én is nagyon fáradtak vagyunk, ami nem csoda, alig pár napot voltunk csak szabadságon. Addig már nem is leszünk, de most már fél lábon is kibirjuk addig valahogy. 


2023. jún. 20.

Nyár van, nyár

 Na ma aztán már nyár volt a javából. Kaptam is innen-onnan a megjegyzéseket, hogy az sem normális, aki ezt a meleget szereti, de miután én pont így gondolom azokról, akik a hűvös időért vannak oda, hát csak mosolyogva bevállaltam, hogy jaja, valóban nem vagyok normális. 

Egyébként szó se róla, most egy kicsit engem is fejbekólintott ez a berobbant nyár, de attól még olyan jó. 

Ezt a hetet nem szeretem, pedig még csak kedd van. Nagyon vontatott, nagyon idegesítő, és az ilyeneket nem igazán díjazom. Arról nem is szólva, hogy az elmúlt két napban többet vitatkoztunk Balázzsal, mint az elmúlt fél évben összesen. Nem komoly dolgokon, de most az is rosszul esik egyébként is, ha csúnyán néznek rám. 

A tegnapi furcsaságok nem múltak el teljesen, a gyomrom nagyon nem az igazi, de semmi több. Ne is legyen, bár ha belegondolok, nem lenne olyan nagy baj egy pár napos koplalás. 

Na de lássuk ma este örülünk e majd a meccs után. 

2023. jún. 19.

Hétfő a javából

 Úgy kezdődött, hogy még fél kettőkor színeztem a telefonomon, gondoltam, hátha az végre majd segít elaludni. Végül is bejött, mert miután letettem a telefont, már nem emlékszem arra, hogy túl sokáig forgolódtam volna.  Addig mondjuk tizenegytől volt minden, melegem volt, szomjas voltam, pisilni kellett, rám jött a tüsszögés, kényelmetlen volt a párna...szóval mint valami házsártos vén tyúk.A telefon kegyetlenül ébresztett háromnegyed hatkor, és aztán öt perc múlva Balázs is hívott. Nem esett jól felkelni, mert akkor persze már tudtam volna aludni. 

Délelőtt még csak-csak elvoltam, bár éreztem, hogy nagyon kevés volt az alvás, és az éjszakai tüsszentés sorozat után is éreztem, hogy olyan fura az orrom, mint mielőtt beteg lesz az ember. 

Aztán a helyzet fokozódott, hányingerem volt, a hasam is görcsölt, néha olyan szédülés tört rám, mint aki bármelyik pillanatban el is ájulhat. Alig vártam, hogy jöhessek haza, és már azon is gondolkodtam, hogy lemondom a fodrászt. De aztán összekaptam magam, és elmentem. Amúgy is nagyon megbántam volna holnap, ha még mindig a csúnya, lenőtt hajamat kell nézni. 

Erik rögtön az első gyakorlati napján 12 órát dolgozott, lehet mondani, hogy rögtön a mély vízbe ugrott. 

2023. jún. 18.

Vasárnap

 Balázs ma dolgozott, de miután ezen a héten most először volt rá lehetőség, hogy ha megvárjuk az ebéddel, akkor együtt eszünk, így nem is volt kérdés, hogy így lesz. Kicsit késői ebéd volt, fél három után, de nem baj. 

Patrik éjszaka megérkezett, jól érezte magát, sok mindent láttak, sok helyen jártak. És megint kaptam egy hógömhöt a gyűjteményembe.  

A késői ebéd után voltunk sétálni is. Ma csak öt kilométer volt, még várt rám a felmosás és a ruhapakolás. És ma délután már végre igazán nyár is volt. Ezt az időjárást szeretem én nagyon. 

Egyébként ma reggel rejtélyes torokfájással ébredtem. Eszembe is jutott, hogy tegnap séta közben bementem az egyik dohányboltba egy vizet venni, mert már majdnem szomjan haltam, és Balázs rám szólt, hogy lassan igyak..mire én vigyorogva megkérdeztem "nehogy megfájduljon a torkom?" Elmúlt aztán kb egy órán belül, de érdekes volt.

Holnap megint kezdődik a munka, nem várom. 

2023. jún. 17.

Szombat

 Ma reggel egy jó kis könyörtelen fejfájással ébredtem. Elszoktam már tőle, mostanában azért nem fáj annyira gyakran, mint régebben. De azért persze régi (nem szívesen látott) ismerősként üdvözöltem, és nekiláttam az ilyenkor szokásos gyógyszereket bevenni, stb stb. Azt tudtam, hogy nem múlik majd el teljesen egész nap, de azt mindenképpen el akartam érni, hogy az elviselhető tartományban maradjon. Ez sikerült, így ma is lett ebéd, lett tiszta ruha, tiszta ágynemű, és még sétáltunk is ma majdnem nyolc kilométert.

Délután csak Roli volt itthon, Erik dolgozni ment, Patrik még nem jött meg Milánóból. 

A válogatott meccs okozott némi csalódást, pedig csak fél szemmel néztem, mert akkor húztam vissza az ágyneműt. Jó lett volna egy gólt rúgni legalább, de hát sebaj.  Sok van még hátra a selejtezőkből. De remélem nem úgy lesz, hogy magunknak tesszük nehézzé. 

2023. jún. 16.

Végre péntek

 Hű, de jó volt ma arra ébredni, hogy már péntek van. Elfáradtam a héten megint, leginkább agyilag, de ez pont elég ahhoz, hogy gyakorlatilag használhatatlan legyek minden másra is. Van egy csomó minden, amit elterveztem magamnak a nyaralás előttre még (szeretem ezt, amikor már így tartom számon az időt) a munkában is meg itthon is. A munkahelyi dolgokkal haladok, de itt ugye azért nincs is meg az a lehetőség, hogy elcsábít a feladataimtól a kanapé. 😊 Itthon azért ez elég gyorsan megtörténik. Ma délután is pont ez történt, épp csak mostam egy adagot, meg elpakoltam a házhoz szállítással érkezett cuccot. 

A héten vettem egy ilyen jeges teát, mert nagyon kíváncsi voltam rá, mégis milyen lehet. 


Két napig gondolkodtam rajta, hogy mire hasonlít az íze, mire rájöttem, hogy a menzás tea volt ilyesmi. Egyébként finom, hidegen kifejezetten jólesik (és nem mellesleg ebből is gond nélkül meg tudok inni egy háromdecis pohárral is húzóra)



2023. jún. 15.

Emlékmaci

 Van nekem egy kolléganőm, akivel kapcsolatban mindig azt érzem, hogy az ő tehetségével méltatlan, hogy egy raktárban végez munkát. A mi családunknak már sok mindent készített. Ő festette a fiúk összes ballagási szalagját az évek alatt, minden őrültnek tűnő kívánságot megfestett. Varrt már nekünk Fradis macit, varrt névre szóló macikat, amiket ajándékba adtunk, rajzolt Rolinak Star warsos képet. 

Tavaly év vége felé pedig elkészült az a két különleges maci, amiről akkor azért nem irtam, mert az egyiket ajándékba szántuk apósomnak, utána meg megfeledkeztem róla. A héten megint eszembe jutott, amikor szomorú évforduló volt. 

Varrt nekünk ugyanis két emlékmacit. A sógorom ruháiból készültek, az első öltéstől az utolsóig kézzel. Amikor először beszéltünk róla, hogy szeretném erre megkérni, mindketten a könnyeinket nyeltük. Ő is ismerte a sógoromat, ami egyszerre tette nehézzé és könnyűvé a kérést. 

És aztán elkészültek. Amikor megláttam őket, szóhoz sem jutottam. Annyira szépen sikerült visszaadni a két maciban mindent. 





2023. jún. 14.

Megígértem

 Nemrégen tettem egy ígéretet, amikor az ötezredik bejegyzés dátumának a tippelésére biztattalak benneteket. VannilleCinnamon lett a nyertes, akitől ma megérkezett a kérés, hogy miről írjak. 

"Van valami, aminek megtételéről régóta álmodozol? Miért nem tetted még meg?"

Örök álmodozó vagyok, így elég hosszú listát is tudnék írni. De van egy, ami gyakorlatilag gyerekkorom óta nagy álmom. Mindig szerettem volna író lenni. Nagyon érdekelt az újságírás is, szívesen lettem volna Kadarkai Endréhez hasonló stílusú újságíró/riporter, elképesztő élmény lehet valakivel úgy beszélgetni, ahogy ő tud. De ennél is jobban vágytam arra, hogy egyszer egy igazi könyv borítóján az én nevem szerepeljen, és sok-sok embernek jelentsen kikapcsolódást a történet, amit én mesélek el. 

Hogy miért nem tettem még meg? Rengeteg könyvet olvasok, mindenféle műfajban, mindenféle nemzetiségű írótól, és rengetegszer megállapítom, hogy hozzájuk képest semmi tehetségem nincs. Azt tudom, hogy jól bánok a szavakkal, élőszóban és írásban is, azt hiszem, a szókincsem is elég gazdag, ahogy a fantáziámmal sincs gond. Mégis, az írás (még a blogirás is) egy olyasfajta lelkiállapotot igényel, amit a hétköznapok mindenféléje mellett nem könnyű elérni és fenntartani. Najó, ez inkább mentegetőzésnek tűnik. A teljes igazság nyilván az, hogy nincs elég önbizalmam hozzá, hogy úgy istenigazából nekiálljak. 

De ez az álom, ami annyira stabilan jelen van az életemben, hogy egészen biztosan van vele dolgom. 

2023. jún. 13.

Kedd

 Ma reggel meglepően hűvös volt, szívem szerint vissza is bújtam volna a takaró alá. Pedig Balázs beljebb húzta a tetőablakot, amikor elment hajnalban. Na de legalább sütött a nap. 

Egész nap úgy éreztem magam, mint aki beteg lesz, nem volt jó a közérzetem sem, fájtak az ízületeim. Időnként úgy éreztem, mintha lázas lennék. Kedvem lett volna hazajönni és ágyba bújni, de kitartottam. 

Patrik ma elrepült Milánóba, épp nemrég írt, hogy leszállt a repülő. Biztosan ez is egy jó élmény lesz. Vasárnap kiderül. 😊 Bár már előbb is, képeket biztosan fog küldeni. 

Mára ennyi, nincs kedvem semmihez. 

2023. jún. 12.

Nem tudom mi legyen a cím

 Érdekes..ma este egy régi blogoldal jutott eszembe, és rákerestem, vajon van e ott bármi hír mostanában. Nem, évek óta nem született új bejegyzés. Ami szomorú, mert tudom, hogy valamikor fontos volt neki is, igényes blogot vezetett. Aztán ha már ott jártam, az ő könyvjelzői közül a régi "ismerősök" blogjaira is benéztem. Vagy benéztem volna, mert rengeteg oldal már nem létezik, blog eltávolítva üzenettel szembesültem. Remélem, hogy azért az a sok emlék nem az enyészeté lett, és valahol van róla egy mentés a családi számítógépen. 

Szomorú ez, ahogy ezek az oldalak magukra lettek hagyva, és úgy maradtak ott, hogy az utolsó bejegyzés is azt sugallja, lesz még folytatás. Olyan, mintha be lett volna hajítva valahová az ágy alá, mint egy régi notesz. 

Pedig milyen jó is az, amikor azt látja az ember, hogy azok a kis cuki babák, akikben sok -sok éve gyönyörködtem, vagy velük izgultam az első ovis/iskolás napjukon, mostanra már éppen felnőttesedő fiatalemberek, fiatal hölgyek. 

Persze nem vagyunk egyformák, és sokan úgy gondolják, a tinédzser és fiatal felnőtt gyerekeink életét már nincs jogunk megosztani. Nyilván olyan mélységben nem is teszi már meg senki, mint amikor arról számolt be, hogy a kis egyéves mivel töltötte a napját, de azért lehet úgy is írni róluk, hogy vállalható legyen. 

Meg egyébként arra is tök kíváncsi lennék, ki hogy változott meg ennyi év alatt. 

2023. jún. 11.

Vasárnap

 Ma is nyugodt napunk volt, ma is voltunk sétálni is. Nem olyan sokat, mint tegnap, de majdnem ugyanolyan szép helyeken jártunk. Érdekes, hogy ugyanitt élek 45 éve, de sosem jártam gyalog a szomszéd faluban. Na nem is nagyon volt arrafelé dolgom, ha valamiért mégis, akkor meg kocsival mentünk. Balázs ide járt általános iskolába (a felső tagozatra), így neki azért vannak innen gyaloglós (de inkább tesi órás) élményei. 

Egyébként nagyon szép helyen lévő falu, egy völgyben van, egy csomó ház is úgy épült, hogy a telek adottságai miatt cölöpökön áll a ház egyik fele. Akárkivel találkoztunk, mindenki köszönt, itt még él ez a régi szokás. 

Eriknek jó élmény volt a tegnap esti munka, elég sokat mesélt is róla. Örülök neki, drukkoltam nagyon, hogy jó legyen. Elég introvertált személyiségű, mindig aggódom érte emiatt. Pedig egyébként olyan jó fej..

Nem sok kedvem van menni reggel dolgozni, többször is eljátszottam a gondolattal, hogy írok egy üzenetet a kollégáknak meg a főnökömnek, hogy nem megyek, de aztán nem tettem meg. Kicsit még most is bánom. 


2023. jún. 10.

Szombat

Hát nem arra ébredtem ma reggel, hogy süt a nap? Ó, annyira jó volt hogy ahogy a szememet kinyitottam, rögtön ez köszöntött. Azt hittem hirtelen, hogy valami másik világban találtam magam, de az ágy a miénk volt. 

Délelőtt gyalog mentünk vásárolni, ami így egy jó másfél órás program volt, de nem kellett sietni sehova, és tök jól esett végre a sok eső után kicsit kimozdulni. 

Ebéd után egy kicsit mindenki ejtőzött, aztán miután nyafogtam egy kicsit, hogy valamit csináljunk, vagy valahová menjünk..egy újabb sétára indultunk kettesben. Patrik akkor már elment, Erik is készült az öt órási vonattal (mindketten dolgozni mentek, ugyanoda.. némi csúsztatással.. igazából Erik váltotta Patrikot a Dürerben) Szóval elindultunk, én meg akkor azt gondoltam, hogy megyünk egy fél órát, de egészen más lett belőle. A bicikliúton elsétáltunk a szomszéd faluig. Ez így leírva snassz, de a bicikliút egy halastó mellett megy el (ott elkapott minket egy kisebb eső ami elől egy fa alatt találtunk menedéket), aztán átmegy az autópálya alatt, majd folytatódik gyönyörű tájakon, olyan madárcsicsergésben, és tücsök ciripelésben, hogy öröm volt hallgatni.  Láttunk vércsét, ahogy becserkészte komoly magasságból az áldozatát, majd egy pillanat alatt lecsapott rá, és már vitte is. Nagyjából két óra volt, amíg megjártuk, a mai lépésszámunk 17500 körül van. 

Az egyetlen kicsit kevésbé pozitív élményt csak a bogarak jelentették, amik ebben az esős-párás időben jó sokan voltak. 

Most pedig nézzük a BL döntőt, részemről drukkolok a Manchester City-nek. 

2023. jún. 9.

Péntek

 Természetesen hiába keltünk hajnalok hajnalán, az esőt nem tudtuk megelőzni, gyakorlatilag ilyen non stop szolgálatot tart napok óta. Pedig most már aztán elég lenne..


Ez is megvan, úgyhogy most már mindenki szépen énekelgesse a süss fel nap című gyerekdalt, hátha elég sokan leszünk, és végre valósággá válik. 🌞

Egyébként nem történt nagyon semmi, Balázsnak jó kemény munkanapja volt, de állta a sarat, ahogy kell. Fél kettőkor meg már indultunk is haza (ez a nagy előnye a borzasztóan korán kelésnek, hogy jó korán le is telik a munkaidő). Hiába volt mondjuk itt az egész délután, csak bent a lakásban lehettünk, mert mire felfogtuk, hogy na, végre elállt, addigra jött a következő adag eső. Mondjuk nagyon nagy kedvem amúgy sem lett volna semmihez, úgyhogy mindegy is. 

2023. jún. 8.

Most már uncsi

 Az eső, persze. Meg ez a folyamatos párás levegő, meg furcsa fények. A fejem három napja fáj egyfolytában, nincs semmi, ami elmulasztaná, és mostanra simán lenne kedvem már eret vágni is. Vagy keresni egy piócás embert. De leginkább elmenni valahová, ahol süt a nap, nem cseszeget senki, nem kell mindenféle hülyeséget elemezgetnem, és már a százmilliomodik excel táblát gyártanom az eredményekről. 

Nemrég jelezte a telefonom, hogy holnap is eső lesz. 70%-os esélyt adott erre, ami sem akkor nem tetszik, ha a terület ennyi százalékán lesz, ahol vagyok, sem akkor, ha ennyi esély van rá. Egyik sem jobb a másiknál egy fokkal sem. Igaz, mit is lehet várni, amikor ma Medárd napja van, és hát ma is esett. 

29 nap múlva megyünk nyaralni. Ez legalább egy biztató szám, és minden egyes nappal közelebb kerül. Elvileg addig már nem megyek szabira, de jelen állapotomban (minden sz@r) nehezen tudom elképzelni, hogy végig fogom csinálni. Az idén még csak három napot vettem ki. 

Na jó, nem hangollak le még benneteket is. 

2023. jún. 7.

5000

 Éppen ma van az a nap, amikor elérkezett az ötezredik blogposzt ideje. 

Senki nem találta el pontosan, de abból, amit VannilleCinnamon írt, arra következtetek, hogy ő bizony utánaszámolt, csak fals adatot kapott, mert volt pár sok évvel ezelőtti poszt visszaállítva piszkozatba, így azokat nem mutatta a számláló. Szóval kedves Vannille, ha szeretnéd, hogy írjak valamiről, akkor írd meg nekem. 

Egyébként nagy dolog ez az ötezer poszt. Sok évet rejt magában, sokféle érzelmet, jó sok percet, amit itt töltöttem, és jó sok embert, benneteket, akikkel kapcsolatba kerültem. 

Nagy dolog azért is, mert az egyetlen, amiben kitartottam magam miatt. Pedig voltak elbizonytalanító helyzetek, voltak kétségek. Tény, hogy nem vagyok már én sem annyira szókimondó és annyira nyílt magammal kapcsolatban sem, mint régen, az élethelyzet is teljesen más, mint a kezdetekkor, de mégis nap mint nap úgy zárom a napot, hogy leírom legalább pár sorban amit akkor éppen gondolok. 

Megmondom őszintén én most erre nagyon büszke vagyok. (És sokkal többet is írnék, ha nem reggel óta fájna a fejem) 

2023. jún. 6.

Tegnap és ma

 Nem elég, hogy már megint esik, és ború van (legalább hideg nincs), és ma pl olyan volt, mintha egy dunsztos üvegben találtam volna magam, még jutott aggódni való is. 

Tegnap fél egy körül hívott anyukám sírva, hogy jajj, baj van a nevelőapámmal, mert vérzik. Nem tudja mit csináljon, de el tudunk menni elvinni őket az orvoshoz, ha kell? Mondtam, hogy persze, nem kérdés, de az a helyzet, hogy szedi a vérhigítót, inkább hívjon mentőt. Azért ők mégis tudják mi a teendő. De megbeszéltük, hogy ha ő nem mehet vele, akkor telefonál, és már indulunk is, elvisszük utána. A mentő pár perc alatt itt volt, be is vitték a sürgősségire, anyukám is mehetett vele, így abban maradtunk, hogy hív majd a hírekkel. Nem voltam nyugodt, de reméltem, hogy nincs nagy baj. Szerencsére nagy baj nincs, de megint nagyon híg a vére, másképp kell szedni a vérhigítót. Az más kérdés, hogy egyébként az urologián először közölték, hogy hát ezzel azért nem kellett volna idejönni. No comment. De, kell. Öt óra körül hívott, hogy már biztos, egy leletet még meg kell várni, de aztán jöhet haza. Megbeszéltük mikorra érünk oda kb. Jól időzítettünk, alig megálltunk a parkolóban, már jöttek is. Nagyobb volt az ijedtség szerencsére, mint amekkora probléma van. 

Mire itthon mindent elpakoltam, elcsomagoltam a reggeli szendvicseket, és leültem a kanapéra, hogy akkor most már jöhet a lazítás..várt egy üzenet Patriktól. A véres kezéről, amit egy snitzerrel intézett el. Nézegettem a képer, na mondom basszus, ez jó mély is..de győzködött, hogy ne aggódjak, ellátják, még várják hogy elálljon a vérzés, és utána bekötözik. Kaptam is ntm sokkal később egy kötözött kezű képet, közben tisztáztuk, hogy mikor kapott utoljara tetanuszt. Nagyjából meg is nyugodtam, bár nagyon nehezen aludtam el, még egy órakor ébren voltam. Azt már csak reggel láttam, hogy fel  kettő után pár perccel írt, hogy mégis bement a sürgősségire, mert nem állt el a vérzés rendesen, összevarrták, kapott tetanuszt is, a barátja hozza haza most már. 

Ma volt reggel egy tök értelmetlen és érthetetlen affér a kolléganőmmel. Megmagyarázhatatlan volt, ahogy kikért magának egy olyan dolgot, amiben tegnap esze ágában sem volt segíteni, de egyáltalán részt venni sem Furcsa helyzetet generált vele, de mindegy. 

Délután korábban jöttünk kicsit haza (korábban is mentünk), Balázs és Erik mentek a háziorvoshoz a leleteikkel, illetve Balázs a jogsihoz az orvosit is megcsináltatta. Gyorsan végeztejk, a Gilbert kór mindenkinél megvan. Erik most épp jó értékeket produkált, amit ő úgy értelmezett, hogy meg is gyógyult, de tudjuk, hogy erről nincs szó, csak épp most egy jó periódusban van. Aztán mielőtt masszázsra mentünk Balázs próbálta online elintézni a jogsi hosszabbítást. Két nappal korábban lejárt a fotója érvényességi ideje, így kellett feltölteni magáról képet, aláírás mintát. Már a masszázs utánra halasztotta de így is.egy örökkévalóság volt, mire sikerült a fotó, semmit nem akart elfogadni. Majd aztán végre sikerült, jó hosszú várakozás után vonalban volt az ügyintéző, aki közölte, hogy hát be kell menni személyesen fényképet csináltatni, mert annyit fogyott, hogy a rendszer nem ismeri fel, hogy ez tényleg ő.  Magamban amúgy nagyon röhögtem, hangosan azért nem mertem. 

És közben folyamatosan esik az eső ..

2023. jún. 5.

Az elveszett nevek füzete

 Olvasom ezt a könyvet, az után, hogy a facebookon a Niok csoportban volt olyan hét, amikor minden nap legalább hárman ajánlották, és itt is írta valaki, hogy nagyon jó. 

Úgy csinálom egyébként, hogy onnan a csoportból le szoktam menteni a nekem tetsző könyvek borítóképét, és már legutóbb is így mentem a könyvtárba, hogy kér könyvet is így kerestem, kép alapján. 

Szóval, ha van ilyen egyáltalán egy olvasni szerető embernek, akkor mondhatom, hogy voltak elvárásaim ezzel a könyvvel. Az első pár oldal még nem az volt, amiből értettem volna, hogy mi ez a nagy rajongás mindenkitől, de mostanra beszippantott, és azon kapom magam, hogy szép sorban kerülnek elő az én virtuális piros füzetemben a nevek. Jó sok van áthúzva, indokolatlanul sok név mellett van, hogy meghalt, de vannak olyanok is bőven, ahová azt írhatom, hogy a kapcsolat ismeretlen okból megszakadt. 

Vannak neveim, ahol azt érzem, lehet, hogy ha lesz elég időm és energiám hozzá, akkor leírom magamnak a történetünket, legalább a saját oldalamról lezárom ezzel. Nem hiszem, hogy bármelyik névnek is van folytatása. 

Egy biztos, okkal ajánlották ezt a könyvet olyan sokan. A szomorúság mellett rengeteg pozitív érzést hordoz magában, rengeteg érzelmet szabadít fel, és rengeteg emléket idéz az ember elé. 

Ha tehetitek, olvassátok el ti is. 

2023. jún. 4.

Csak úgy mondom

 Egyszer már úgy futólag kérdeztem, mit gondoltok, mikor írom meg az ötezredik bejegyzést, de mindenki átsiklott a kérdés felett, vagy csak nem volt kedve senkinek sem megtippelni. De most megkérdezem megint, hátha van valaki, akinek van kedve tippelni. Úgy lenne menő, ha valamit felajánlanék, ugye? Na de legyen. Azt nem merem ajánlani, hogy elmegyek vele egy fagyira/sütire/kávéra, mert előfordulhat, hogy a helyes tipp a világ másik feléről jön, és félek, hogy azt nem tudnám betartani. De az lehet akár, hogy arról fogok írni (ésszerű keretek között), amit ő szeretne. 

Ma reggelre jóval hűvösebb időre ébredtünk, mint amit az elmúlt napokban megszoktunk, és napközben sem volt túlságosan meleg. Hát ilyen is van, ilyenkor is. Ennek ellenére sem volt rossz napunk, főzni nem kellett, házhoz jött az ebéd. Ilyenkor látszik, hogy még akkor is rengeteg időt és energiát emészt fel a főzés, ha nem vagyok az a fajta, aki órákat tölt a konyhában. Előfordul, de nem ez az általános. Jobban szeretem az olyan ételeket, amik másfél - két óra alatt maximum készen vannak. Sok más háziasszonnyal együtt én is azokat szeretem a legjobban, amihez egy edény vagy egy tepsi elég.. Délután pihentem is, pár dolgot csináltam is, Erik nagy örömére tiramisu is készült. 


2023. jún. 3.

Szombat

 Ma reggel nagy meglepetésemre megint úgy ébredtem, hogy deréktól lefelé az összes porcikam fájt. Rég volt már ilyen szerencsére, és nagyon nem is hiányzott ez az érzés, de úgy látszik, ez nem kívánságműsor. Azért kitartottam egész nap fájdalomcsillapító nélkül, és annak is ellenálltam, hogy csak feküdjek.

Párszor elképzeltem, hogy milyen jó lenne most a Balaton parton lenni, és hekket enni, vagy lángost, és sétálni nagyot a parton. Amikor már nagyon fáj, akkor megpihennék egy kicsit egy padon, és aztán mehetnénk tovább. Ilyenkor, amikor már a nyári hónapoknál tartunk, minden nap a csodában reménykedem, ami megadja és lehetővé teszi, hogy legyen ott egy házunk, ahová akar egész nyárra is leköltözhetünk. Igaz, ehhez az is kéne, hogy dolgozhassunk home office-ban, vagy maximum heti két napot bejárva (azt még be is vállalnánk, másfél óra reggel is, délután is). Vagy az sem baj, ha akkora csoda történik, hogy munkára gondolni sem kell. Ott a Balaton mellett mindig megvan az a fajta nyugodtság bennem, ami hiányzik a mindennapokból. Mert persze, meg lehet tanulni félretenni a sérelmeket, nem észrevenni dolgokat, de az hosszú távon nem az a megoldás, amitől el lehet érni a zen állapotot.A nyugodtság érzés mellett én szeretem azt is, amikor nyáron életre kel a part, és sok-sok ember érzi jól magát. 

Szóval ilyen gondolatokkal próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmakról, több-kevesebb sikerrel. 

2023. jún. 2.

Körmös nap

 A múlt héten lett volna esedékes a szokások alapján de ugye pénteken már nem voltunk itthon, így egy héttel későbbi időpont lett belőle. Már a héten látszott is, hogy ideje lesz menni, és újra varázsolni, igencsak viseltes volt már. Ráadásul a Shein-es rendelésemmel megjöttek a köröm matricák is, amiket rendeltem, azt is vártam, hogy kipróbáljuk. Még indulás előtt tíz perccel is azon lamentáltam, hogy melyiket vigyem magammal. 

Gyalog mentem, és tök jó volt sétálni egyet. Szerencsére az eső elkerült minket, pedig amikor jöttünk haza a munkából, igen csúnya felhők gyülekeztek, és hallottuk azt is, hogy nem messze tőlünk jégeső esik. 

És akkor a matricás köröm : 




2023. jún. 1.

Csütörtök

És már június első napja van. És ma reggel tiszta nyár illat volt, amit nagyon szeretek. Olyan más ilyenkor minden, amikor már reggel is érezni a levegőből, hogy ma jó meleg nap lesz, és a madarak megállás nélkül csicseregnek..
Azt is szeretem, amikor ébredés után már nem azért nehéz kibújni a takaró alól, mert hideg van (hanem szimplán csak álmos vagyok)
Más ilyenkor minden, valószínűleg tényleg napelemmel működhetek, mert könnyebb ilyenkor bármit megcsinálni, elviselni. 
Az igazán ideális az lenne, ha egész nyáron nem kéne a munkahely közelébe se mennem, de majd egyszer ennek is eljön az ideje. Remélhetőleg. 

Ezt a négynapos munkahetet is továbbra is tudnám támogatni. Bőven elég is lenne ennyi a munkából. 
Azt tegnapi elfelejtettem írni, hogy voltam életem első mammográfiai szűrővizsgálatán. Kicsit azért tartottam tőle, mert volt aki azt mondta, hogy hú, hát az fáj, de végülis csak kicsit kellemetlen volt. Ennyi kellemetlenség meg azért belefér.