Könyves péntek

 

Ezen a héten kettő is, és majdnem három lett, de végül a sorozat harmadik részét nem fejeztem még be. 

Olyan sorozat, amire a borítóképek utalnak. Semmi nagyon komoly, semmi finomkodás, helyette rengeteg szókimondó szexualitás, szerelem, család, munkahelyi zűrök. Mondanám, hogy a valóság, de nagyon kevés kivételtől eltekintve azért ilyen valóság nem létezik. 

A sorozat kötetei testvérekről szólnak, értelemszerűen minden kötet egy-egy testvér története. Nincs hiányérzet egy -egy könyv befejezése után, és tök jól megoldja az átkötéseket is a könyvek között a testvérek életében. Jól olvasható, szórakoztató és tök jó kikapcsolódás a hétköznapokból, ha nincsenek olyan elvárásai az embernek, hogy csak szép szavakkal lehet írni. 

Hello, október

 Hát ez a szeptember jó gyorsan átadta a helyét a következő hónapnak, nagyon gyorsan megérkezett az október. Vagy legalábbis annak tűnt. 

Ma reggel vérvételen kezdtem, és ezzel értem a végére a májusban kapott beutalók alapján elvégzett vizsgálatoknak. Kicsit izgultam egész nap, hogy vajon milyen lesz majd a leletem, de az a helyzet, hogy húsz éves koromban sem volt ilyen tökéletes vérképem és vizeletvizsgálati eredményem. A D vitamin szintem közel van a minimum értékhez, de meghaladja. Ezzel az eredménnyel kell majd a háziorvossal konzultálnom, a többivel meg a nőgyógyásszal. 

Ma is tök jó idő volt, szeretem az ilyen napsütéses napokat.  Annak ellenére, hogy később mentem dolgozni, kettőkor én is hazajöttem Balázzsal és Erikkel. Volt olyan gondolatom, hogy majd megcsinálok ezt -azt, vagy elsétálok a pepcoba körülnézni, de végül semmi ilyesmi nem történt, csak lustálkodtam, mert jólesett.