Könyves péntek

 Az nagyon vicces, hogy amikor a címet írom ezeken a pénteki napokon, a könyves szó után a telefonom automatikusan megjeleníti a Kálmán szót is. Pedig én egészen biztos, hogy ezt a nevet sosem írtam le sehova sem. De jókat mosolygok rajta mindig. 

Ezen a héten végül befejeztem a múlt heti Grecsó könyvet. Nem, így az elolvasása után sem jött meg a kedvem az író további műveiből választani, talán majd egyszer. Mert egyébként azt azért pozitívumként mindenképpen meg kell említeni, hogy a nyelvezet, amit használ, és ahogy használja, szimpatikus. Nincsenek felesleges sallangok, egyszerű, tényszerű minden leírás és ábrázolás. A nyáron olvastam pl. Pető Péter Halálka című művét, hát ott egészen belefáradtam néha abba, hogy értsek magyarul..

Szóval a Grecsó könyv után valami könnyed, könnyen olvashatóra vágytam. Colleen Hoovertől több mindent olvastam már. Most a Minden tökéletesed című könyvét olvastam, kivételesen pdf formátumban. Néha van ilyen, bár továbbra is inkább a hagyományos könyv formátumot részesítem előnyben, de már nem zárkózom el teljesen a másik változattól sem. 

Az írónő könyvei eddig mindig tetszettek, most sem volt ez másképp. Varázslatos, ahogy bánik a szavakkal. Az érzelmeket olyan mélységben tudja írásban is átadni, hogy az ember szíve még olvasás közben is beleremeg vagy belehasad. Ez a mostani könyve is tele van drámával, mégsem éreztem magam egy percig sem rosszul olvasás közben. Sőt. Szerettem, ahogy ennyi fájdalmas küzdés mellett is ennyire szerették egymást, hogy olyan szépen élték meg a legrosszabb pillanatokat is. Igazából olyannyira magával ragadott az a rengetegféle érzelem menet közben, hogy pár óra alatt el is olvastam. 

Mindenkinek szívesen ajánlom, akik szeretik a mély érzelmű könyveket. 

De komolyan...

 Azt már egy ideje figyelem, vagy inkább úgy mondanám, hogy feltűnik, hogy milyen sokan használják az olyan megszólításokat, hogy Drága xy.. elsősorban a Facebookon futok ebbe bele. Szülinapi, névnapi köszöntők során elsősorban, de egyéb kontextusban is szemet szúrt már. Nem is feltétlenül van ezzel baj, mert ismerek olyan néniket, akik valóban mindenkit úgy hívnak, hogy "drágaErzsikém, drágaMarikám" vagy kedveskémnek, drágaságomnak szólítanak mindenkit. Nekem ez is furcsa, mert az ilyesmi olyan távol áll tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. De azoktól, akikkel azért beszélgettem már sokszor, és az életemben nem hallottam tőle kedveskedő, becéző szavakat igen furcsa ezt látni. Nem nagyon értem, hogy mire jó ilyenfajta álarcot viselni, és azt mutatni magáról, ami nem igaz. 

Mondjuk az a másik, hogy nem vágom mire jó előadni magát, hogy mekkora szupersztár, tökéletes anya, feleség, akárki, miközben nem az. Értem én, hogy mindenkinek vannak vágyálmai magával kapcsolatban, és akár a tökéletesség is lehet egy ilyen, de azzal, ha olyanokat posztolgatnak, ami csak részben igaz, de tök mást sugall, az saját maga becsapása is. És ez vajon hová vezet? 

Időzavar

 Az egészen szürreális élmény, hogy este háromnegyed nyolckor még világosban a télikabátomban, jeges, metsző szélben sétálok hazafelé a fodrásztól. Sehogy sem tudom összerakni ezt a hideget azzal, hogy nyári időszámítás van. Ha minden igaz, akkor azért már nem is kell olyan sokáig küzdeni ezzel az érzéssel. Mondjuk én azt sem bánnám, ha soha többé nem kéne télikabátot vennem, de ilyen biztos nem lesz. Igaz, jelen pillanatban annak is örülnék, ha egyáltalán el lehetne már rakni a szekrénybe. 

Ez a mai nap nem volt jó nap egyébként. Már rosszul kezdődött, az örök konfliktus forrás kettőnk között egészen komoly szintre emelkedett már reggel hat óra tízkor. Ugye Balázs az, aki nagyon korán ébred, és nagyon éber és aktív már hajnalban is. Ő szeret ilyenkor kényelmesen kávézni, olvasgatni, ráhangolódni a napra. Én pont az ellenkezője vagyok, este vagyok bármeddig is ébren, olyankor a magam kis tempójában lezárom a napot, reggel viszont szeretek még egy kicsit aludni, még két percre visszabújni a takaró alá, stb stb. Na ebből aztán adódnak viták, mert hát az bizony előfordul, hogy már vagy ötödször szól Balázs, hogy most már aztán tényleg kelhetnék, én meg még épp visszaszundikáltam. Így volt ez ma is, csak épp elpattant az a bizonyos húr. Ez aztán mindkettőnk napjára rányomta a bélyegét, nem volt jó. 

Most még nézzük a Magyar Kupa elődöntőt, éppen megszerezte a vezetést a Nyíregyháza, úgyhogy jelenleg ők állnak úgy, hogy a döntőbe jutnak. Na majd meglátjuk mire lesz elég a hátralévő idő. Nagy tragédia nem történik akkor sem, maximum nem megyünk a Puskás Arénába a döntőre. 

Amúgy

 A héten úgy alakult, hogy hétfőn ötre masszázsra volt időpontom, ma négyre körmöshöz, holnap fél hatra pedig fodrászhoz megyek. Ez tegnap azt jelentette, hogy munka után hazarohantunk, volt fél órám lezuhanyozni, átöltözni, és enni, aztán menni kellett. Ma rögtön munka után a körmöshöz mentem. Holnap egy vásárlás még belefér hazafele, de ha jót akarok magamnak, akkor úgy megyek a fodrászhoz, hogy előtte bepakolom a mosogatógépet is. Nagy esély van rá, hogy nyolc után érek csak haza. 

Mindamellett, hogy ezek jó dolgok, és tök jó, hogy beleférnek ilyenek, nem a szívem csücskei ezek a rohanós napok.

Kis pici lépés

 Ami mára kiderült, hogy egyébként semmi sem. Mégis itt belül, az én lelkemben meg ott van a büszkeség, hogy végül (igaz, kellett biztatás hozzá a családtól) megtettem magamért. 

Vannak dolgok, amik beárnyékolják a mindennapokat a munkám során. Szeretem csinálni, szerintem jól csinálom, szeretem azt, hogy vannak benne változók, időnkénti újra kell gondolni, finomhangolni. Reagálni az újdonságokra, stb. Ezek a tök jó részek, amik frissen tartják az agyamat, és nem hagynak belefásulni. 

És vannak azok a részek amik nem jók, mert nehéz megélni és elfogadni, hogy mások csak lavíroznak, ők úgyis megfelelnek. 

Egy darabig elég az, hogy van, ami néha tovább lendit. Aztán már nem elég. 

Múlt héten pénteken megpályáztam egy másik pozíciót házon belül. Volt egy kis pánik a kollégák részéről, amikor jeleztem. 

Ma hívtak, elmondták mit kellene csinálni, és beszéltünk az anyagiakról is. Kevesebb a pénz, így nem ez lesz az én utam. 

De felszabadít érzés, hogy már nem érzem azt, hogy nem hagyhatom cserben a többieket, hanem magamnak szeretnék jobbat  Nem megalkuvást, hanem valódi jót. Hiszek benne, hogy lesz ilyen. És ahhoz is elég bátor leszek majd. 

Mint valamikor

 Ma úgy ébredtem, hogy a hormonjaim visszarepítettek nagyjából 11-12 éves koromba. Szerintem ilyen zsigeri szinten akkor viselt meg ennyire egy hónap vége. Ez is akkora hülyeség, és úgy fel tudom húzni magam rajta, hogy tényleg még ezzel is muszáj az ember életébe beleszólni? Legalább 34 év eltelt úgy az életemből, hogy sohasem nyavalyogtam az ilyen dolgok miatt, nem zavart semmiben. Nem voltak olyan dolgaim, hogy jajj, engem kímélni kell, mert most vannak a nehéz napjaim, esetleg a fejem fájt. 

Most meg a napom nagy részét fekve töltöttem. Néha azért megcsináltam ezt-azt, de nagyon nehezemre esett. Közben felváltva idegesített a tehetetlenség és a fájdalom. 

Még jelen pillanatban is úgy fekszem a kanapén, hogy meleg vizes palack van a hátamon, ami egyébként nagyon jó érzés. 

Na szóval ez egy elég ramaty vasárnap volt. 

35 (és 22 is)

 Na meg meccsnap. 😊 

Ma úgy készülünk a meccsnapra, hogy Balázsnak és nekem volt egy kis titkos meglepink is ottanra. Erik fiunk a héten 22 éves lett, és hát mivel most ez egy olyan szülinap volt, amikor meglepetésre nemigen számíthatott, mert már amikor megvette a tévéjét, akkor megbeszéltük, hogy abba adunk amennyit adunk, de az a szülinapi ajándék is. Csak aztán eszünkbe jutott, hogy hohó, hát ezen a hétvégén meccsre megyünk, ott pedig van lehetőség egy jó kis meglepetésre. Le is leveleztem az illetékesekkel. 

A meccs előtt egy fél órával szóltunk neki, hogy azért majd figyelje a kivetítőt...kaptunk egy olyan igazi "Erikes" fülig érő mosolyt cserébe, és kicsit zavarban volt, és gyorsan hozzátette, hogy nemáár, anya. De figyeltem az arcát, ahogy mentek a köszöntések a kivetítőn, várta, mikor jelenik meg az övé, és nagyon örült neki. Mi meg vele, mert szeretjük, amikor örül, ő különösen őszintén tud mindennek. 

Minden mellé még egy nagyjából rém unalmas gól nélküli meccs után a 35. bajnoki címnek is örülhettünk (bár felhőtlenebb lett volna egy több gólos győzelem után ez az öröm) A szurkolók jó része a pályán ünnepelt együtt a csapattal, különleges látvány volt ez is. 

Könyves péntek

 

Nem jutottam el a héten a könyvtárba, úgyhogy választottam egy olyan könyvet, ami már egy ideje itt van a polcomon, a fiúktól kaptam. Még nem olvastam semmit az ítótól, de többször is találkozom már a nevével. 

A könyv kellemes olvasmány, még ha nem is a legvidámabb, és nekem egyáltalán nem az, ami nagyon olvastatja magát. Még nem is olvastam ki teljesen. Nem vagyok benne biztos egyelőre, hogy ettől az írótól még sok mindent fogok olvasni, de meglátjuk. 

Ha vidámságra vagy varázslatra, esetleg mesékre van szükséged, ne ezt a könyvet válaszd. 

Csütörtök

 Ma, a szokásoktól eltérően hajnalban mentünk dolgozni. Ez ugye általában csak a péntekre igaz, most megtoldottuk még egy nappal. 

Voltunk ma húsüzemi látogatáson. Összesen tizenhárman voltunk, a raktár mindhárom területéről változó létszámban. Különleges élmény volt, több okból is. Egyrészt, mert náluk is munkaidő volt, és így termelés közben láthattunk mindent, másrészt mert együtt vettünk részt Balázzsal. Voltunk már itt egyébként, de akkor nem dolgoztak, tulajdonképpen inkább csak nézelődés volt ez akkor. Jól be kellett öltözni nekünk is, ahogy bent is mindenkinek kell, hajháló, maszk, köpeny, lábzsák. Belépés előtt még az kell menni egy fertőtlenítő bigyón is, csak akkor enged be a forgóvillás kapu, ha már túl vagy ezen. Szóval nekem eddig sem volt kérdés, honnan veszek húst és felvágottat, ezután meg még annyira sem. Amit láttam, az lenyűgözött. Nagyon komolyan összehangolt munka folyik ott, mindenki profi. Láttuk hogyan darabolják a fél disznót (pár másodperc alatt kint volt az oldalas),, hogyan készül a debreceni, hogyan töltik a virslit, hogyan füstölik, láttuk a sonkákat a formában, láttuk hogyan kerül a dobozba a szeletelt hús, a szeletelt felvágott..Láttuk, ahogy a laborban vizsgálják a termék mintát. Nagyon sokan és nagyon keményen dolgoznak azért, hogy minden úgy kerüljön a vásárlókhoz majd, hogy mindenki elégedett legyen. 

Jó élmény volt ez ma. 

Délután nem sok mindentn  csináltunk, itthon voltunk. Én egy felmosás erejéig azért áldoztam a házimunka oltárán, és ez volt a legnagyobb vállalásom is erre a napra. 

Szerda

 Hát ez a mai nap elég érdekes volt. Napközben többször is rám jött a frász, mert olyan szédüléseim voltak, hogy az bizony ijesztően volt. Szerencsére mindig elmúlt úgy, ahogy jött. 

Nagyon nem esik jól ez a hideg, szerintem kétszer annyira tudok most fázni, pedig ez amúgy sem feltétlenül normális mértékű nálam akkor sem, ha csak úgy szimplán van meg.  De hiába nézem napjában többször is az időjárás előrejelzést, nem nagyon van benne kedvemre való. 

Mindenféle a keddi télben

 Hát a vasárnapi nyár után igencsak mellbevágó volt ez a mai időjárás. Már -már a hideg, esős november jutott róla eszembe...még szerencse, hogy már átállítottuk az órát, és nem sötétedett nagyon korán. Hát mindegy amúgy, mert ez a hideg már itt van, érdekes volt megélni, hogy korán reggel kevésbé volt hideg, mint délelőtt. 

Ma gondoltam rá, hogy fel kéne hívnom a fodrászt is egy időpontot egyeztetni vele, de aztán végül ez elmaradt. Közben eszembe jutott az is, hogy hajfesték is kell. Itt gondolkodom kell, hogy milyet is vegyek, mert ugyan minden szempontból elégedett vagyok azzal, amit most használok (syoss), csak az elmúlt két alkalom már viszketett a fejem, szóval lehet, hogy váltani kell. Az nem opció, hogy nem festjük be, de volt már, hogy márkát kellett váltani csak. Meglátjuk. Erről majd még beszélek a fodrásszal is, meg gondolkodom én is. 

Amúgy az nagyon érdekes tapasztalás, hogy mostanában elképesztően módon vagyok kívánós, és olyan dolgokat kívánok meg, amin én is rendesen elcsodálkozom. De persze itt nem arról van szó, mint amikor fiatalabb korunkban hirtelen kívánósak lettünk, de hasonló. Igyekszem kordában tartani, és ellenállni, bár szerencsére nem édességeket vizionálok magamnak. Kivéve azt a rácsos linzert, amit hétvégén ettünk Füreden, mert az bármikor jöhetne újra. És ha visszagondolok, hogy mi minden volt még ott a sütis pultban...

Kipróbáltam a DM saját márkás arctisztító habját. Nagyon jó érzés használni, nagyon kellemes, finom illata van. Én nem elemezgetem mi van benne, úgysem értek hozzá, még kb húsz év múlva majd azt mondják, na, azt aztán biztos nem szabad használni, úgyhogy olyanokat használok, amik nekem árban is jók, és használható is arra, amire való. 

Hétfő

 Reggel még tartott a tegnapi feltöltődés hatása, és egész jó kedvvel kezdtem neki a hétnek. Ez nem túl gyakori azért, úgyhogy jól meg is kell jegyeznem. 

Éreztem egész nap, hogy sajnos igaz lesz az a hír, hogy jön a rosszabb idő. Nem fájt a fejem, csak olyan kis nyomi voltam. Mostanra pedig már meg is érkezett a hűvös, és az eső. Nem örülök. 

Este amíg gyártottam a holnapi szendvicseket volt valami, ami eszembe jutott, hogy majd arról írok, de mostanra sikerült elfelejteni teljesen. Nem lehetett olyan nagyon fontos ezek szerint. 

Roland az idén érettségizik, de csak jövőre ballag majd. Ő már a legújabb technikusi képzés szerint jár, ami (szó se róla) elég hülyén van. Csak az alap tárgyakból érettségiznek, a szakma jövőre lesz. De az érettségi vizsgák után még ugyanúgy járnak majd suliba, mint előtte (csak más lesz az órarend), és így készülnek a szóbelire, hogy közben még lesz mindenféle tanóra is. Kicsit úgy érzem, nincs ez rendesen átgondolva. Azt mondjuk nem tudom, hogy ez mindenhol így van e, vagy iskolafüggő, de végülis mindegy is. Mindenképpen furcsa és amúgy kiszúrás is velük szemben. 

Legjobb vasárnap

 Ez a hétvége nagyon jól sikerült, annyi kívánságom teljesült...ugye kezdődött a brassóival tegnap, amit csak kérnem kellett, és megcsinálta Balázs. 

Aztán folytatódott ma azzal, hogy délelőtt a Balatonhoz mentünk. Az a Bagossy Brothers dal, amiben éneklik, hogy "Ha Balatonon járok, enyém a világ" abszolút az én dalom. 

Ma Füreden voltunk, és már Csopak előtt nagyon vártam a pillanatot, amelyikről tudtam, hogy az lesz az, amikor előbukkan a Tó, mert az a pillanat az, amikor egyszerre leszek nagyon boldog és nagyon nyugodt. Az a bizonyos megérkeztem érzés. Sejtem, hogy azért is szeretem ennyire a Balaton minden kis csücskét, mert itt még mindig jó volt minden. Itt nincsenek a hétköznapi problémák, sőt, itt problémák sem nagyon vannak. Itt szépségek, nyugalom, végtelenség, határtalanság, és mosolyok vannak. 

Ma is ez volt. Pedig sokan voltak, mégsem hallottam morgást sehol. Az emberek sétáltak, örültek a napsütésnek, élvezték a pillanatokat. 

Ettem végre fagyit is, amire ugyanúgy egész héten vágyakoztam, mint a brassóira. 

Mielőtt haza indultunk, még vettünk sütit az egyik kávéházban. Amikor karácsonykor itt voltunk, ettünk a jégpálya mellett tőlük isteni finom almás pitét. Már akkor megfogadtuk, hogy amikor majd jövünk, megkeressük őket. Mondtam a kávéházban, hogy elviselte szeretnék sütit, elmondtam milyet, és hogy kártyával szeretnék fizetni. Át kellett mennem a kisboltba a kávézó mellé oda hozták kis dobozban. És nem hiszitek el, a kis boltban a hölgy megismert, és megkérdezte, hogy lehet, hogy mi már találkoztunk? Mondtam, hogy igen, karácsonykor. És még arra is emlékezett, hogy akkor is két szelet pitét vettünk. Hát fülig ért a szám ettől a meglepetéstől. (Egyébként nagyon sokan voltak ott most is)

És még a Fradi is megnyerte a mai meccset is. Jövő héten alakulhat úgy, hogy a meccs után már az új bajnokcsapatot fogjuk köszönteni. 

Ó, bárcsak mégse jönne az a hidegfront. 

Szombat

 Tegnap hajnali négy órás kelés után fél tizenkettőig ébren voltam, úgyhogy ez után így aludtam reggel fél kiencig, mint a bunda. 

Nagyon jó dolgom volt, ma Balázs főzte az ebédet. Olyan finom brassóit csinált, hogy csak na. Hatalmas adagot megettem, nagyon jól esett. 

Volt ma itthon Patrik is, és csak azért nem ebédeltünk együtt öten, mert Erik dolgozni volt. Nem sokáig volt itthon Patrik, mert eljegyzési bográcsozásra ment a legjobb barátjához. Kicsit erre a hírre irigykedtem is..na nem tőlük a boldogságot, hanem hogy milyen jó lenne, ha nálunk is lenne egy olyan lány, akivel kölcsönösen így szeretik egymást. 

Nem sok kedvem van írni, most kicsit zavar, hogy látszólag magamban beszélek, és alig van még valaki, aki rendszeresen ír. 

Könyves péntek

 Még nem értem a végére, de biztosan nem tart ki jövő hét péntekig, úgyhogy inkább itt van a helye. 

Az írónőtől több könyvet is olvastam már. Ázok közé a szerzők közé tartozik nálam, akiknek a stílusára rá kell hangolódni. 

Most is így volt, körülbelül a hatvanadik oldalnál érkezett meg hozzám. 

A történet kicsit fájdalmasan szomorú, de már ott van az ígérete annak is, hogy lesz itt boldogság a végére. Nagyon szépen ír érzelmi ábrázolásokat, ezeket nagyon át tudom élni. 

Szívesen olvasom, és kíváncsian várom hogyan találka meg a boldogságot a két főszereplő. 

Csütörtök

 Ez a hét olyan nyögvenyelős, pedig repül az idő egyébként, de valahogy mégsem úgy telik, ahogy szeretném. Na jó, hát ha úgy telne, akkor nem is munkával tölteném az időm nagy részét. 

Most lesz az öt éves évfordulója annak, hogy ebben a munkakörben dolgozom, és most tök érzem is, amit szoktak mondani, hogy ötévente váltani kellene, mert kiég, belefásul az ember. Nem is a kiégést, mert amit csinálok, azt szeretem, inkább a közeg az, amibe beleuntam kicsit. Majd persze megint jön valami, ami továbblendít, nagyjából mindig ez a forgatókönyv..

Jól belefeledkeztem itt a kanapén a Liverpool -Atalanta meccsbe, de már vezet két góllal az Atalanta, úgyhogy gyorsan elmegyek fürdeni, hajnalban kelni kell.

Meccsnap

 Még van pár forduló hátra ebből a bajnokságból, amit jelenleg 11 ponttal vezet a csapatunk. A mai egy halasztott meccs pótlása volt, még valamikor februárban (?) lett volna esedékes, csak akkor még tartott a Konferencia Liga csoportkör. 

A Diósgyőr csapatával játszottunk. Azt nem mondom, hogy a meccs minden perce megérte, hogy azért, hogy ott lehessünk, négykor keltünk, és ötkor már dolgoztunk, majd aztán villámgyors bevásárlás, ebéd, némi rendrakás után már készülődni is kellett. De ugye ezeket nem számítja az ember..és viszonylag gyorsan feledésbe is merülnek a csalódott pillanatok, mert van helyette sok-sok élmény. Ma is láttunk egy csodagólt is, és nyertünk is. Ez jön velünk majd a hosszú távú emlékek között..

Változások

 Nem tudom pontosan megmondani azt, hogy mikortól datálódik minden változás, de mindegy is, mert nem ez a lényeg.  Egy évvel ezelőtt még biztosan másképp volt. 

- Folyadék fogyasztás. A valamikori napi 1 literből mostanra gond nélkül van napi 2,5, és valamikor még több. Persze nem minden nap egyforma, és sosem erőltetem magamba csak azért, hogy legyen meg az akármennyi. Iszok, mert jólesik, és pont annyit, amennyi jól esik. 

- Kávé fogyasztás. Réges régen napi négy -öt kávét is megittam. Feketén, cukorral. Tavaly ilyenkor szerintem már csak kettőt, esetleg hármat, mostanra csak reggel. Érdekes, hogy pont semmi köze az egésznek az álmossághoz. 

-A súlyom. A tavaly ilyenkori állapothoz képest kb 4 kg plusz. Az egyetlen olyan változás, aminek nem örülök. De majd meglátjuk ez hogyan alakul a jövőben. 

-A fejfájások. Nagyjából a tizedére csökkent mostanra..Neha rá is csodálkozom, hogy jé, már vagy két hete nem fájt a fejem. 

-Dohányzás. Klasszikus értelemben már nem cigizek. Iqost használok kb december óta. Mostanra az igazi cigit nem hiszem, hogy el tudnám szívni, de nem próbáltam. Tudom, hogy nem ez a legjobb megoldás, de ezt köztes állapotnak tekintem. Van tervem arra is hogyan lesz, ahogy ezt az iqosra váltást is egy kidolgozott stratégia mentén csináltam. 

Az, hogy mindezek miatt nem vagyok felhőtlenül boldog és elégedett, csupán annak köszönhető, hogy egyébként annyi szarság vesz körül, ami szétmarcangolja a lelkem..

Remélem jövő ilyenkor már e téren is sokkal jobb lesz minden.

Hétfő

 Olyan érdekes időzavarba kerültem reggel, amikor indultam dolgozni. Tiszta olyan volt, mintha egy nyári reggel lenne már. Napközi od párszor emlékeztettem magam, hogy amúgy még csak április van. 

Egyébként erről eszembe jutott, hogy vakskikod februárban beszélgettem bent az egyik takarító nénivel, aki mondta, hogy ő bizony emlékszik rá, hogy volt ilyen február nem is olyan nagyon régen. Én meg bőszen egyetértettem vele, hogy bizony, én is emlékszem, pont 22 éve volt, abban az évben, amikor Erik született. De azért akkor sem szaladt ennyire az időjárás, mert az is egy nagyon erős emlék, hogy amikor bementünk a kórházba 17-én, még nem volt semmi kizöldülcve, mire 24-én hazajöttünk, már minden tavaszba borult. 

Láttam ma pár videót a tiktokon az amerikai napfogyatkozásról. Lenyűgöző és félelmetesnek volt egyszerre, és persze, erről eszembe jutott az az 1999-es, ami nálunk volt. Az is érdekes élmény volt. Patrik egészen pici baba volt még. 

Na azért nem csak nosztalgiáztam ma, de ezen kívül nem sok említésre méltó dolog volt ma. 

Meccsnap

 Ma a nyárias időben mentünk meccsre. Megint korai kezdés volt, úgyhogy nagyon kellett igyekezni az ebédkészítéssel, és ebédeléssel, háromnegyed egykor indulni kellett. De tartottuk a tervet mindenben, már duruzsolt a mosogatógép, amikor indultunk.

Nem semmi meccs volt, szerintem hónapok óta nem volt ilyen hangulat, mint ma délután. Jó sokan is voltunk, a hivatalos nézőszám 17675. Azt lehetetlen elmesélni, hogy ilyenkor teljesen mindegy, hogy bankigazgató vagy, vagy éppen diák, mindenki ugyanúgy énekli hogy Hajrá Fradi, mindenki ugyanúgy hördül fel, ha kimarad a helyzet, és mindenki ugyanúgy ugrik fel a gólnál. Nagy élmény tud lenni, amikor ennek a vége győzelem is, mint ma. 

Szombat

 Ma reggel, saját magamat is meglepve, épp csak egy kicsivel ébredtem később, mintha dolgozni mentem volna. Pedig hétvégén általában be szoktam pótolni az alvás lemaradásomat, és legalább fél kiencig alszom. 

Balázs dolgozott ma, így nem készültem korai ebédre. Patrik is így időzítette az érkezését, mondjuk azért nem ebédre esett be. Tepsis krumpli volt az ebéd, meg sütöttem még almás kalácsot is, és kokuszkockát is. 

A héten hozattunk egy konténert, amibe a hátsó udvarból kezdtük el felszámolni a nagybátyámék által felhalmozott elképesztő mennyiségű szemetet, sittet. Azt most hagyjuk is, miért nekünk kell, miért nem vitették el ők, amikor keletkezett. Balázs, Erik és Roli már tegnap is rengeteg sittet pakolt bele, Roli és Erik délelőtt is lapátolt, talicskázott, aztán még délután együtt fejezték be. Legalábbis a konténer tele van.

Könyves péntek

 Erre a hétre rögtön kettőt is hoztam. Abból a műfajból, amit tudom, nagyon sokan megvetnek, és nem is nagyon sorolják a bármilyen irodalmi értéket képviselő művek közé. Meggyőzni senkit nem fogok, tiszteletben tartom az ilyen véleményeket is..

Az írónő előző könyveit is olvastam, van, amit többször is. Lehet azok vitatkozni, mennyire gáz, vagy káros a szürke ötven árnyalata könyvek bármelyike, de én akkor is úgy voltam vele, hogy a Stephen King könyvek hatására sem kezdtem mindenféle horrorcselekményeket (bár a Cujo olvasása után kicsit féltem a bernáthegyi kutyáktól) kitalálni és megvalósítani. 

Azok a könyvek akkor egy tabunak számító világról szóltak, és akár bevalljuk, akár nem, milliók fantáziáját mozgatták meg. 

Ez a két könyv (a másodikat még nem teljesen végig olvastam el, de hétvégén biztosan befejezem) is sok szexet tartalmaz, ez tény. És vannak benne bőven csúnya szavak is. Szóval széplelkű, prűd olvasóknak nem ajánlanám. De azoknak, akik szeretik a meséket, a meseszerű szerelmi történeteket nem túl nyálas formában, mindenképpen. 

Az írónő egyébként szerintem fergeteges stílusban ír, a meglehetősen szabatos kifejezés mellett gyönyörűen tud érzelmeket és gondolatokat leírni. De minden mást is úgy, hogy nekem például egészen filmszerű élmény olvasni, látom magam előtt folyamatosan az eseményeket. 

Ezek a könyvek úgy kellettek a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Elvarázsoltak, belemerültem a mesevilágba, és egészen kitárta a szívemet is.

Csütörtök

 A mai nap egyértelműen legjobb híre, hogy vettem magamnak kettő darab farmert. Már egy ideje nézegettem mindenfelé (ami ez esetben a mindenfelé webáruházat jelenti), de amikor végre találtam valahol árban is megfelelőt, vagy legalább megközelítőleg megfelelőt (nem adok 15-20 ezer forintot egy farmerért), akkor természetesen nem volt a méretemben. 

Aztán múlt héten a legkényelmesebb (és emiatt agyonhordott) farmernadrágom megunta a strapát, és elszakadt a combom belső felénél. Ami pont az a hely, ahol hiába is próbálom megvarrni, az első használat első tíz percében ugyanolyan lesz. Ebben persze az is benne lehet, hogy ez a varrás dolog is gátolva van az agyamban, és nem jól csinálom.. A fentiek miatt nem is próbálkozom már ilyesmivel..

De ma, miután megkérdeztem egy kollégától, mégis hol vette a farmerját, és elárulta, hogy a kínai boltban, gondoltam, na, akkor ma oda megyünk, és én farmer nélkül nem jövök ki. 

Sikerrel jártam, rögtön kettőt is vettem. Mondjuk négyet próbáltam fel, de ez jó arány. Még ki nem mostam, úgyhogy holnap még a kevésbé kényelmesben megyek dolgozni, de ezt már fél lábon is kibírom. 

Kupaszerda

 Ez a mai nap sem volt az enyém, pedig jól indult, Csak aztán jött egy nagyon igazságtalan és nagyon jogtalan leb.szás, ami olyan nagyon rosszul esett, hogy nem is tudtam megemészteni még most sem. Nyilván muszáj lesz, ha nem is megemészteni, de túllépni rajta, de ez már csak a holnap ígérete marad. 

Kárpótlásul, ha nem is élőben, de ma este meccsnap is van. Magyar kupa negyeddöntő, amit a Diósgyőr ellen játszunk, eddig eredményesen, vezetünk két góllal. 

Borzasztó nehéz feladat számomra, hogy találjak valamit, amit szívesen mozognék a sétáláson kívül. Biztos ez is olyan egyébként, amit meg lehet szeretni, és be lehet építeni a mindennapokba, láttam egy csomó mindenkinél már. De bevallom, én erre nem láttam példát senkitől. Igaz, egy csomó minden másra sem, amit meg csinálok, de jól jellemzi a hozzáállásbeli és elhatározásbeli problémáimat, hogy pl amikor sétálunk, az esetek többségében kapunk erre egy félig gúnyos megjegyzést anyámtól. Na ezt csak azért írtam le, mert tök jól érzékelteti az egész gyerekkoromat. Akkori mindig az volt, hogy mégis mit akarsz te, amikor a saját lábadban elesel, stb stb. De ebből az árnyékból ki kell lépnem, mert minden más tünetem tök jól rendeződött ezzel a perimenopauza dologgal kapcsolatban, de a kilók szaporodnak. Ennél kevesebbet enni nem tudok már, az egészen biztos, ezzel kapcsolatban a fehérje bevitelemen kéne növelni, de még akkor sem megy, ha egyébként szeretem a húsokat. 

Szóval van itt mivel foglalkozni..

Sunyi hétfő

 Ez volt ma. Merthogy kedd, de mégis pont olyan volt, mintha egy hétfő lenne. Az érzést még megkoronázta, hogy szakadó esőben és szélben indultunk reggel. Nagy szerencse, hogy nem megyünk messzire, mert azt még külön utáltam volna..

Szerencsére azért voltak jó dolgok is ma is. Végül a nap is kisütött, és voltam ma masszázson is. És ahogy ott nagy bölcsen megállapítottuk, ez az óraállítás okozta tovább van világos olyan, mintha varázspálcával kapnánk egy jó adag energialöketet. 

Húsvéthétfő

 Olyan jó kis nyárias idő lett volna, ha ez az őrült, viharos szél abbahagyta volna a tombolást. De sajnos nem volt ilyen szerencsénk, egész nap, megállás nélkül fújt. Az külön érdekes, hogy ilyen viharos szélben mégis itt volt az a porfelhő..

Hát mindenképpen érdekes időjárás volt ezen a húsvéton, az már biztos. Annak örülök, hogy mi szombaton voltunk a Balatonon, szerintem aznap volt a legzavartalanabb jó idő. 

Patrik ma is itthon volt, ma is együtt ebédeltünk. Természetesen nem mulasztották el a locsolást sem, gondoskodtak róla, hogy ne hervadjak el. Erik és Roli megvárta amíg Patrik ideért, és együtt locsoltak, mint ahogy eddig mindig, kicsi koruktól kezdve. Az ilyen dolgaiktól mindig repes a szívem, mert ez olyan természetesen jön nekik. 

Délután jórészt csak pihentünk, én magamban többször is azon örvendeztem, hogy hétfő van, és nem a munkahelyen vagyunk. Sajnos a kedd már nem okoz majd ilyen örömet. 

Húsvét vasárnap

 Ritkán zavar meg az óraállítás, általában úgy működik ez nálam, hogy ránézek az órára, és annyi az idő, amennyit mutat. Az októberit azért kicsit nehezebben viselem, mert utálom a sötétséget. 

Ma reggel azért egy pillanatra megzavart, hogy még olyan álmosnak érzem magam, pedig az óra már fél kilencet mutat. Aztán mire kiértem a konyhába, már meg is fejtettem az okát, és nagyjából ebben ki is merült nálam ez a dolog, semmi mást nem befolyásolt már. 

Patrik tegnap is eljött velünk a Balatonra, ma is volt itthon. Igaz, nem az egész napot töltötte ma sem itt, mert meccsre mentek egy barátjával, de értékelem azt is, hogy akkor is jön, ha nem feltétlenül ez az egyszerűbb. 

Azon kívül, hogy elkészítettem az ebédet, majd utána rendet raktam, felmostam, más nem történt ma. Volt Fradi meccs is, amit a tévén keresztül követtünk. Szerencsére úgy lett, ahogy a kis egyszerű mondókában van, hogy itt a húsvét, itt a nyúl, Fradi-Kövesd három null. 

Mindenkinek kívánok boldog ünnepet. Teljen úgy, ahogy nektek a legjobb. 

Végre..

 Végre voltunk ma a Balatonon. Ennek az időjárás is úgy örült, mint én, mert míg itthon kicsit borús idő volt, ott ragyogó napsütés, és szinte nyárias meleg várt. 

Nem sok minden változott mióta nem jártunk ott, de ez nem is volt elvárás, sőt... szeretem, hogy ismerős helyek várnak. 

Bármeddig tudtam volna maradni, süttetni az arcomat a nappal, hallgatni a madarakat, figyelni ahogy az emberek ugyanúgy örülnek a jó időnek és a Balatonnál, mint én. 

Bármeddig még most nem lehetett ott maradni, a fiúk meg egyébként sem osztoznak a céltalan ücsörgés okozta örömben, és még a sonkát is meg kellett főzni, úgyhogy délután hazajöttünk. 

A sonka is készen van, a fonott kalácsok is hűlnek már. A tiktok összes videóját megnéztem a napokban hatos fonás témában, de az a helyzet, hogy most már biztosan kijelenthető, ez nálam valami képességbeli hiányosság. Egyszerűen hiába látom, értem, a kezem nem tudja megcsinálni. De szerencsére van nekem egy roppant ügyes Roland nevű gyermekem, aki gond nélkül abszolválta ezt a kalácsfonás dolgot.

 

Könyves Nagypéntek

 A heti könyvem csak azért jött velem a könyvtárból, mert többször is oda vonzotta a pillantásomat, miközben sétálgattam a polcok között. Gondoltam, ha már így alakult, hát akkor hadd jöjjön. Az írónőtől még sohasem olvastam semmit ezelőtt. Csak itthon néztem meg miről is szól, és fel is sóhajtottam magamban, hogy na, már megint egy olyan könyv, ami egyszerre több idősíkon zajlik. Az idén ez már a sokadik. Sejtem egyébként, hogy nem véletlen ez, van dolgom a saját múltam és jelenem összefüggéseit feldolgozni.

A könyv nagyon jól megírt mű, olvastatta magát, azon kaptam magam esténként, hogy hú, már megint jól eltelt az idő, és észre sem vettem. A sztori is csak nyomokban olyan, amit már sokan megírtak mindenféle szereplőkkel és helyszínekkel. Nagyjából a háromnegyedét olvastam el, amikor már biztos voltam abban, mi lesz a vége, de még akkor azt nem tudtam, hogy fogunk oda eljutni, nem tűnt most olyan hosszúnak. Az lett a vége, amit gondoltam, érdekesen alakítva az eseményeket. 

Szívesen ajánlom, könnyed, kikapcsol,

Azért azt még megörökítem, hogy ma megsütöttem életem legelcseszettebb méteres kalácsát. Illetve nem is maga a süti lett elcseszett, csak a csokimáz a tetejére. De miután este tíz órakor fejeztem be, inkább gyorsan beraktam a hűtőbe, mielőtt mérgemben kivágom az egészet, majd reggel megnézem, hátha érdemesnek találom arra, hogy csináljak rá másik csokit. 

A mai nap egyébként ilyen volt, mert készült habcsókos-málnás-csokis kalács is...ott is voltak.problémák. A sütőben még úgy nézett ki, mint ami felrobbant, és voltak kétségeim afelől, hogy ehető lesz. Az lett. Ronda és finom. 

Az isler legalább jó lett. 

Csütörtök

 Ma nem dolgoztunk. Nem volt ez előre eltervezve, tulajdonképpen spórolni akartunk a szabikkal, de aztán múlt hét végén kipattant az ötlet a fejemből, hogy ha mindketten el tudunk jönni, akkor bizony hosszabbítsunk egy napot ezen az egyébként sem rövid hétvégén. 

Nem történt ma semmi extra, csak itthon voltunk, illetve rögtön ebéd után elmentünk vásárolni. Pár dolgot megcsináltam a halogatott dolgaim közül, de csak amihez kedvem volt. 

A szél rendületlenül fújt egész nap, délután már esett is néha. Remélem kitombolja most már magát a rossz idő, nekem bőven elég volt belőle. 

25

 Negyed évszázad. Pontosan ennyi idővel ezelőtt ezen a napon fogadtuk meg Isten szent színe előtt, hogy "vele megelégszem... mindenféle bajában.... holtomiglan, holtáiglan. Szeretem. 

Nem tudom, hogy mi a titok, vagy mi az, amitől még ennyi idő után is jó vele, hogy ha órákig nem látjuk egymást, akkor már örülök neki, amikor újra látom. Nem csinálunk semmi különöset, egyszerű, hétköznap életet élünk. Néha veszekszünk is, vagy valamelyikünk megsértődik a másikra..

Azt tudom, hogy a házasságban töltött évek csak erősítették az egymás iránt érzett szeretetünket.. Folyamatosan csiszolódunk egymáshoz, és változunk a változásokhoz, de az, hogy itt vagyunk egymásnak, állandó. 

A világ minden kincse a miénk így együtt. 

Szeret. Szeretem. Ma is újra a felesége lennék. 

Kedd

 Ez a mai nap is olyan sűrű volt odabent, hogy mire hazajöttünk, olyan érzésem volt, mintha már csütörtök lenne. Na mondjuk továbbra is azt gondolom, ez sokak jobb, mintha unatkoznánk, és csak néznénk az órán, ahogy telik az idő. 

Abból a szempontból hátrány ez csak, hogy itthon már nem nagyon van kapacitás semmire sem. Bár e téren is az a tapasztalat, hogy amikor már tovább van világos, akkor ez is változik. Ez meg már jövő héten is így lesz. 

Ma este is volt válogatott mérkőzés, ezúttal Koszovó volt az ellenfél. Nem volt minden percben élvezheti meccs, de nyertünk két góllal. 

Körmös hétfő

 Ma is nagyon korán kezdődött a nap, ötre mentünk dolgozni, de legalább fél kettőkor már jöttünk is haza. 

Négyre pedig időpontom volt, és lettek szép új körmeim..

Vasárnap

 Ma reggel úgy keltem, hogy majd leszakadt a derekam, és legszívesebben maradtam volna fekve. De nem maradtam, és mire az ebéd is elkészült, már olyan mérges voltam erre a fájdalomra, hogy úgy voltam vele, most akkor azért is megcsinálok mindent, amit kellene, legfeljebb majd nem tudok megmozdulni sem. Mondjuk a derékfájásomat nem annyira hatotta meg ez az egész, stabilan és kitartóan fájt, de legalább nem hagytam magam legyőzni. Így lett almás kalács, tiszta ágynemű, tiszta padló mindenhol, tiszta szaniterek, és vacsorára mézes mustáros csirkemell. 

Na azt nem mondom, hogy ezek után nem esett jól leülni, mert dehogynem..

Volt ma nálunk mindenféle időjárás, eső, szél, napsütés felváltva. Már össze szerelték a padot a teraszra, de még nem esik jól kint ücsörögni. Na talán jövő héten már ez is eljön. 

Szombat

 Tegnap este nagyon fáradt voltam már, de csak végignéztük a válogatott meccset.Szerencsére elég volt az egy gól is a győzelemhez. Lőtt ugyan Schäfer Andris egy másodikat, de mire megünnepelték, már el is vette a Var les miatt. 

A meccs után már végképp nem kellett ringatni, és ma délelőtt fél tízig aludtam. Jól esett. 

Volt ma itthon Patrik, így együtt ebédeltünk, és együtt palacsintáztunk ebéd után. 

Délután csak úgy voltunk, cserélgettem a ruhákat a mosó és szárítógépek között. Estére minden tiszta és illatos lett, és minden a helyére is került. 

Hozzánk megérkezett a szélvihar és az eső, részemről remélem gyorsan megy is tovább.

Könyves péntek

 Nem tudom eldönteni, hogy szeretitek e ezeket a péntekeket, vagy nem, de egyelőre tartom magam ehhez. 

Azt talán már írtam korábban is, hogy nekem az olvasás elsődlegesen csak kikapcsolódást jelent. Nem nagyon olvasok mást, mint szórakoztató irodalmat. Nagyon sokat túráztatom az agyam napközben, a munkával kapcsolatos folyamatos készenlét e téren sokkal jobban igénybe vesz már, mint régebben, ennek néha az is az eredménye, hogy minden másra alkalmatlan vagyok. Keresgélem mindig az egyensúlyt, néha több, máskor kevesebb sikerrel, de az mindig bebizonyosodik, hogy az esti olvasások jot tesznek..Egy-egy jól megírt történet teljesen elvarázsol, beszippant, és más világba, másfajta lelkiállapotba kerülök. 

Amikor egy-egy szerző könyveit egymás után olvasom, az mindig tök jó, mert már az első könyvnél ráhangolódok az író stílusára. Most is így történt, és volt pár jó estém ennek a könyvnek a társaságában..

Kedves, de nem limonádé stílusú, komolyabb lelki eseményeket is érzékeltető történet. A Balaton parti helyszín különösen kedvessé tette, most is láttam magam előtt a partmenti helyszíneket, 

Én szerettem Nóri történetét is, ha van kedvetek hozzá, olvassátok el ti is. 

De attól még, hogy ma könyves péntek van, épp nézzük a Válogatottunk barátságos, felkészülési mérkőzését a törökök ellen. A kezdeti megilletődöttség után most már egészen jó perceket is láttunk. Hajrá magyarok! 

Csütörtök

 Ezen a héten egy percet sem tudtam még unatkozni. Ez nem olyan nagy baj, mert inkább zavar, ha nincs mit csinálni munkaidőben, és vadászni kell valami munkát, vagy elővenni valami olyat, ami nem véletlenül várat magára. Mondjuk nincs olyan pörgés, mint amit így húsvét előtt gondolnánk, de ebben is sokat változtak az emberek. A saját vásárlási szokásaim is megváltoztak, sokkal árérzékenyebb vagyok, mint régen. 

A húsvét egyébként sem olyan ünnep már, mint régen, nagyon sokan utaznak el ilyenkor, ők biztosan nem tartanak nagy bevásárlást előtte. És végülis....egy komolyabb bevásárlás árából már simán ki lehet fizetni egy olcsóbb helyen a szállást is. És akkor, ha nem otthon töltik az ünnepet, valódi pihenés és feltöltődés is lehet belőle. 

Roli ma este színházba ment az osztályával. Ma este már többször emlékeztettem magam arra, hogy ő is 19 éves már, tökéletesen talpraesett, nem kell érte aggódni. De tök érdekes, hogy hiába tudom egyébként, hogy ő is felnőtt már, mégis ott van bennem, hogy dehát ő a kicsi....

Szerda

Mesélt ma anyukám egy szomorú történetet az egyik rokonunkról. Az unokatestvére tavaly nyáron halt meg (egyébként döbbenet, hogy anyu két testvére és az unokatestvére is fél éven belül elmentek), az ő felesége azóta sem nagyon találja a helyét a világban, ráadásul nagyon magára maradt. Van ugyan két gyereke, és a lányánál unokák is, akikre régen nagyon sokat vigyázott, de most ők sem jönnek. Ok-okozati összefüggés van a dolgok között, merthogy elkezdett inni az özvegy, emiatt nem engedik hozzá az unokákat. Ő meg nyilván a magány és a szomorúság ellen menekül az italhoz, és ez a helyzet önmagát gerjeszti. 

Nagyon sajnálom őt, de kicsit mélyebbre tekintve, úgy, hogy nagyon sok mindent tapasztaltam már az elmúlt években, és hónapokban arról, mi mindent vált ki emberekből az, hogy a másik ember csak és kizárólag tőle függ, mit vált ki egy-egy haláleset. Nagyon nehéz jól csinálni, és valóban feltétel nélkül ott állni stabilan hátországként, mert nagyon sok mindenről sohasem beszélnek egymással az emberek. Arra pedig soha semmi nem készíti fel az embert, hogy a saját szülője majd olyan lesz, mint régen a gyerekei, és mindenben támogatásra szorul. Amíg csak gondolati szinten kell ezzel foglalkozni, addig teljesen evidens, hogy szükség esetén mindent meg fog tenni, hiszen pont ugyanígy működik ez visszafelé is, mint ahogy neki is természetes és evidens volt, hogy értünk mindent megtett (már aki). De láttam a nagymamám évekig tartó demens, és szinte teljesen magatehetetlen állapotát, és az ő ápolásával járó elvárást a nagyapám részéről, és azt is, amit tett ez az egész az anyukámmal. Sohasem tisztázták, hogy kinek mi lenne jó, soha, senki nem mondta ki, hogy mit gondol, mit érez. 

Szóval.. szomorú ez a történet, akármilyen aspektusból nézem is, de mindenkit meg lehet érteni. Mondjuk egyszerű lenne, ha arra lennénk szocializálva, hogy nem a hírekről és politikai eseményekről beszélgetünk, hanem hangot adunk az érzelmeinknek. 

Kedd

 Jó hideg lett ma reggelre, és ez engem minden előrejelzés ellenére is váratlanul ért. 

Jó sok munkám volt ma, nem is végeztem mindennel. Jó, éppenséggel meg is fog várni, de nem szeretem azt, amikor valamit ott kell hagynom félig megcsinálva. 

Nagyon álmos vagyok ma is, alig tudom nyitva tartani a szememet, úgyhogy ma sem sikerül egy normális posztot itt hagyni...

Hétfő

 Mintha nem is három napot töltöttem volna itthon...mondjuk amilyen furcsa lelkiállapotban vagyok mostanában, simán azt is bírnám, ha három hónapot lennék itthon, és még akkor sem hiányozna a mindennapi robot. Igaz, vigyázzak mit kívánok, ki tudja milyen formában talál vissza hozzám. 

Azt leszámítva, hogy kb senkinek nem volt kedve ehhez a mai naphoz, nem történt semmi extra történés, szépen eltelt a nap, ahogy szokott. 

Kellene vennem egy farmert és egy övet is, de a gondolat is elborzaszt, hogy valahova bemenjek, és próbálgassak meg válogassak.. Gondoltam hogy rendelek ugyanolyan farmert, mint aki jól van is, mert tökéletesen jó a mérete, de persze nem találok..Túl egyszerű lett volna..

Meccsnap

 Ma délelőtt elsétáltunk a boltba, aztán elkészült az ebéd, amihez én bepaníroztam a húsokat, Balázs pedig kisütött mindent, amíg én hajat mostam. 

Ebéd után elpakoltunk, és már készülődtünk is a meccsre. Még mindig nem az igazi valami, de legalább nem kaptunk ki. Igaz, nyerni sem sikerült. De sebaj. A lelátón jó idő volt, pont oda sütött a nap, az első félidőben kabát sem kellett. 

Szombat

Ma Balázs dolgozott, én délelőtt voltam vásárolni. Ebédre mézes mustáros karaj készült és tiktokos sült krumpli saláta (nagyon finom, akit érdekel, keressen rá) 

Délután a fiúk nekiálltak egy kinti tárolót kipakolnl és előkészíteni a lomtalanításhoz amit lehet. Én nem nagyon tudtam nekik segíteni, féltem, hogy összetalálkozom valami egérrel. Ami aztán így is lett, és sikítva szaladtam ki onnan..úgyhogy én inkább csak pár jó szóval támogattam őket. Közben néha feljöttem, mert készült az almás kalács is, amihez időnként szükség volt rám.

Este még elpakoltam a ruhákat, amiket ma mostam, és ennyi volt a mai nap. 

Könyves péntek

 Az előző két könyv után most nagyon reménykedtem, hogy ezúttal nem fogok mellé. Az mondjuk igaz, hogy mindkét könyv lebomló a saját nem túl fényes lelkiállapotom miatt volt rám olyan hatással, amilyennel. 

Általában úgy választok könyvet, hogy csak találomra leveszem a polcmak arról a részéről, ahol a könyvtári könyvek laknak, amikor nálam vannak. Nem is sok fény van ott esténként, így egészen addig meglepetés a választásom, amíg be nem érek a fürdőszobába. 

Ennek a könyvnek a borítója minden nap megmosolyogtat, az első alkalommal rögtön el is vesztem miatta a saját emlékeimben is.

Könnyed kis semmiségre számítottam, gondoltam lesz mindenféle strandos sztori, némi szerelmi szállal megspékelve, de azért annál több. Érdekesen ír az írónő, nagyon sok mindent nagyon sokszor inkább sejtet, mint egyértelműen leír, de tetszik..

Most ezt jó olvasni, úgyhogy örülök neki, hogy itt van a második része is, és rögtön tudom olvasni azt is. 

Csütörtök

 Ami egyben szerencsére péntek is, legalábbis a munkanapok szempontjából. Korán kezdődött, hajnali négykor Balázs már keltegetett. Nehezen indult a nap, nehezemre esett felkelni, de aztán egészen jól alakult. Ehhez biztosan köze volt annak is, hogy ma tök jó, tavaszias idő volt megint, szépen sütött a nap. 

Munka után voltunk még vásárolni, aztán még gyalog is volt egy körünk. Jól esett sétálni, pedig amúgy fáradt voltam, de az egész heti munka után külön jó volt kiszellőztetni a fejünket. 

Láttunk fiatal srácokat rövidnadrágban és pólóban. Na, azt nem tudom ő mit vesz majd fel nyáron, ha meleg lesz, de most semmiképpen sem éreztem azt, hogy ez az időjárásnak megfelelő ruházat. Itthon Erik is télen -nyáron rövidnadrágban van, de azért odakint még nem így jár..

Szerda

 Ma hajnalban valamikor arra ébredtem, hogy hangosan nevetek. Ez engem is nagyon meglepett, az azért nem jellemző rám, hogy ilyen vidám vagyok bármilyen korai időpontbam is. Balázs le is volt döbbenve rendesen, és kérdezgette, hogy mit álmodtam, de sajnos fogalmam sincs róla. De érdekes lehetett, mert most az emlék hatására is fülig szaladt a szám, pedig itt ülök egymagamban a kanapén. Érdekes az ember agya. Az enyémről mondjuk tudjuk, hogy időnként előfordulhat kisebb -nagyobb kontakthiba, de ezt megszoktuk már. 

A vérnyomáscsökkentő jól funkcionál, ma már mondjuk kicsit mintha túl is teljesítette volna a tervet, mert volt már csak 106/70-es vérnyomásom is. Ettől aztán úgy szédültem, és olyan kótyagosnak éreztem magam, hogy ihajj.. A két véglet...és egyik sem jö. 

Délután volt nálunk egy rég nem látott kedves vendég. A régi olvasók biztosan emlékeznek rá, hogy van nekünk egy majdnem lányunk, akit háromévente koráig mondhatni mi neveltünk. Kicsit mostanra megkopott a folyamatos kapcsolattartás, de azért tudunk egymásról mindig. Örültem neki..

Kedd

 Nehezen keltem ma reggel, mondjuk ez várható volt, miután nagyjából még ott tartottam az elalvási fázisban, amikor már a következő pillanatban aludtam volna, és elkezdett ömleni az eső. Jól meg is ijedtem, és egy pillanat alatt ki is ment az álom a szememből, és aztán még forgolódtam egy ideig, mire aztán elaludtam. 

A nap egészen jól eltelt, pedig nem nagy kedvvel indultam neki ma sem. 

Délután voltam masszázson, az jó volt, jól esett még a lelkemnek is. 

Hétfő

 A februári tavasz után azért már nem esik jól egy esős-szeles, hűvösebb nap. Én egyébként sem vagyok ennek az időjárásnak nagy rajongója, a mostani lelkiállapotomban meg még kevésbé. 

Mondjuk változtatni sem tudtam rajta, maximum azt tudtam volna tenni ellene, hogy felülök egy repülőre, ami elvisz egy jó meleg, napsütéses helyre, de most épp azért erre sincs lehetőségem. 

Egyébként egy teljesen átlagos hétfő volt ez a mostani, amikor senkinek semmi kedve dolgozni. Az legalább jó hír a hétre, hogy csak négy napot kell menni. 

Balázs ma itthon volt, cserébe majd szombaton megy. Nem a legjobbak ezek a külön töltött szabadnapok, de ilyen is van. 

Tegnap befejeztem a könyvet, amiről pénteken írtam. Végül azért az utolsó 70 oldalra megérkezett a hangulata is..Most majd valami vidámabbat választok. 

Vasárnap

 Azt hiszem, kicsit depressziós vagyok, vagy valami olyasmi. Még magam sem tudom eldönteni, hogy azért, mert egy csomó mindenről és mindenkiről lehullt a lepel, vagy azért, mert én magam jó nagy talány vagyok a magam számára. Vagy a kettő együtt sok csak. 

Nagyon sokat és nagyon nagyokat csalódtam az idén már. Sok mindent nyeltem is le már, mert voltak helyzetek, amikor megpróbáltam elmondani a gondolataimat, de annyit se ért, mintha itthon Freddynek elmeséltem volna, amikor vacsorát kap. Így aztán arra jutottam, hogy ezt a részt elengedem, nem beszélgetek feleslegesen senkivel. Igaz, emiatt kapok furcsa pillantásokat, na de majd hozzászokik mindenki. Én is. Mert egyébként nehéz, 

Minden porcikám arra vágyik, hogy érezzem, hogy szeretnek, hogy süsse a nap az arcomat, miközben hallgatom a Balaton hullámzását. De nem akarok senki mást magam mellett látni, csak Balázst és a fiúkat. Nem akarom, hogy bárki más hozzám szóljon, semmiképpen se érintsen meg, még egy kézfogás erejéig sem. 

Gondolom, miután minden mindennel összefügg, így ezeknek az érzéseknek, és a vérnyomásomnak is közük van egymáshoz. Utóbbiból ma már sikerült jót is mérni, úgyhogy van remény arra, hogy a többi is jó lesz majd. 

Szombat

 Tök jól kialudtam magam ma reggelre, mondjuk tegnap közel húsz órát voltunk ébren, úgyhogy nem nagy csoda, hogy amikor már ágyba kerültem, szinte azonnal el is aludtam, és reggelig szinte mozdulatlanul voltam. 

Szerettem volna ma menni a Balatonhoz, de elhalasztottuk, nem volt elég jó idő hozzá. 

Helyette délelőtt boltban voltunk, aztán elkészült az ebéd, délután Balázs lefestette a fürdő plafonját. Nagyon szép fehér lett, pedig egyébként nem is látszott olyan nagyon koszosnak. Egy helyen még kellett javítani, ott jelenleg szárad a glettelés, majd holnap elkészül teljesen.

Könyves péntek

 A könyvtárban a kortárs magyar szerzők külön válogatott polcán jött szembe velem, és éppen már akkor nem voltam a legjobb formában, gondoltam, akkor ezt most elviszem, hátha nekem is menedék lesz. 

Lett is, meg nem is. A Balaton, mint helyszín a lehető legjobb, és rendszeresen bele is feledkezem a tájleírásokba, próbálom betájolni, hol is van ez a Balatonszépe. 

Időközben rájöttem, mert utánanéztem, hogy van ennek a könyvnek egy előzménye is, de azt hiszem azért nem olyan nagy baj, hogy nem azzal kezdtem. A történet attól függően lebilincselő vagy éppen borzasztóan unalmas, hogy épp milyen hangulatú napom volt aznap. Nem a legkönnyebben olvasható, nagyon sok olyan hosszú és bonyolult gondolatfolyam van benne, amik közben el lehet veszíteni a fonalat. 

Két szálon fut a cselekmény, egyik szál az 1920-as években, másik pedig 1942-ben. Egyik időszak sem könnyű a történet főhőse, a "bolond báró" számára, de valahogy mégsem váltja ki belőlem az igazi együttérzést. 

Még nem olvastam el teljesen, de megkímélt őszintén, várom a végét. 

Csütörtök

 Letelt a magamnak méricskélésre adott egy hét, úgyhogy ma délután, munka után elmentem a háziorvoshoz. Vittem magammal a telefonomra letöltött vérnyomás applikációban az adatokat. És háát, igen, ezt kezelni kell azért, de biztos, hogy ez pontosan amiatt van, amit én is gondolok, azok a fránya hormonok..Írt fel gyógyszert, amiből napi egyet kell bevenni, reggel, amikor még jó magától is. Merthogy nem a magasat kell levinni, hanem a normálist kell ott tartani. Hát jó. Legyen így. Gyógyszert kiváltottam, holnaptól már majd reggelente beveszem..

Szerda

 Olyan furcsa továbbra is minden, ma többször is rácsodálkoztam, hogy még csak szerda van, valahogy olyan érzésem volt, mintha már a csütörtöknél kéne tartanunk. Nem vagyok jól, de igazából nem mondhatom azt sem, hogy rosszul érzem magam, vagy beteg vagyok. Egyszerűen csak nagyon furcsán érzem magam a bőrömben. A vérnyomásom néha már előfordul, hogy a normális tartományban van, de ez a ritkább. A fejem kótyagos a nap nagy részében, de egészen ma estig még nem fájt egyszer sem. Most épp bepótolja ezt. 

Tök jó lenne csupa vidám dologról beszámolni, de ez most megint nem az az időszak, amikor a pozitív dolgokra tudok koncentrálni. Szerintem egész életemben még nem voltam ennyire furcsa és ellentmondásos érzelmekkel sem magam felé, sem a világ felé. Van bennem egy csomó minden összezavarodva, ugyanakkor olyan éles kontrasztokat látok, olyan más megvilágításba helyeződtek emberek, helyzetek, érzelmek. 

Azért őszintén remélem, hogy végül normális maradok, és nem a teljes elhülyülés kezdeti tüneteit tapasztalom. 

Kedd

 Ma egészen érdekes nap volt. Elég gyakran szállóige nálunk bent a híres Üvegtigrisből származó párbeszéd ("Itt mindenki hülye? Itt? Mindenki") Ma reggel nyolc órára már túl is voltunk ezen, és megállapítottuk, hogy itt bizony mindenki...

Nem tudom mi lehetett a levegőben, de szinte mindenki feszültebb volt a szokásosnál, mindenkinek volt valami furcsa dolga ma. 

Én is elkövettem kisebb -nagyobb figyelmetlenségeket, néha egészen úgy éreztem magam, mintha nem is ezen a bolygón lennék. 

És aztán délután még megadta magát a mindenféle social media is. Nyilván semmi összefüggésben nincs a dolgok között, de azért érdekes egy nap volt így mindennel együtt. 

Hétkezdés

 Meglepő módon nem volt ma olyan tipikus hétfő érzésem, mint szokott lenni. Ebben biztos, hogy nagy szerepe van annak, hogy már egészen tavaszias a levegő. Én is láttam, hogy még a héten várható némi lehűlés, de már remélhetőleg csak erősen átmeneti lesz az. Na de majd ez kiderül. 

A munkaidő sem telt unalmasan, volt benne némi újdonság, amin kellett gondolkodni, de az sosem baj, ha így kell tenni. Az más kérdés, hogy világok omlanak össze bennem, amikor látom, hogy milyen sokan nem tudnak logikusan gondolkodni. 

Még napközben megkaptam az sms-t, hogy elkészült a személyi igazolványom, úgyhogy munka után elmentünk érte. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, bár reggel ébredés után nem volt vele gond. Azt az állapotot kéne egész nap fenntartani. 

Meccsnap

 Ma már nem esett az eső, sőt, ma is tök jó tavaszias idő volt, de beértem egy boltba sétálással. Nem egy Balaton part, de ha figyelembe veszem a parkban lévő nádas melletti belvíz mennyiségét, akkor akár oda is képzelhetem magam. Minden csak egy kis fantázia kérdése. 

Patrik megérkezett ma ebédre, úgyhogy azért nem telt úgy a hétvége, hogy ne lett volna egy családi ebéd. Túl sok időt nem töltött itt, mert meccsre mentünk, de ott is együtt voltunk. 

Nyertünk is 2:0-ra, jó idő is volt, úgyhogy ez egy jó délután volt. 

Naná, hogy hétvégén

 Romlik el az idő, és esik egész nap. Pedig arról álmodoztam hét közben, amikor a csodás tavaszias, napsütéses időben dolgoztunk, hogy majd hétvégén jól elmegyünk valahová egy nagy sétára. Ez az álom most nem valósult meg. 

Így a mai nap csak itthon telt. Az ebédfőzésre ma nem volt gondunk, apósom hozott nekünk gulyást. De készült tiramisu Eriknek, fánk airfryerben Balázsnak és Rolinak..

Patrik ma nem jött, mert vendégeik voltak, majd holnap jön haza. 

A vérnyomásom ma sem remekelt, egészen pocsék számokat mutatott akárhányszor mértem. Még kap egy hetet, addig írom, aztán elmegyek a háziorvoshoz. 

Könyves péntek

 Majdnem két hét ment el ezzel a könyvvel, és majdnem le is tettem félúton. Ritkán van ilyen egyébként, de előfordult már, hogy valamit elkezdtem, de végül mégsem fejeztem be. Az írónőtől egyébként sok könyvet olvastam már, és azt is tudtam, hogy kicsit nehéz felvenni a fonalat, mert minden könyvében elképesztően sok szereplőt foglalkoztat nagyon aktívan. Elég komolyan kell figyelni, hogy tudjam követni ki kicsoda. Ez a könyv ráadásul egy régebbi könyvének a folytatása, így az, hogy azt nem mostanában olvastam, nem könnyítette meg. 

A sztori egyébként nem egy mélyen szántó valami. Rachel valaha alkoholista volt, de sikeresen leszokott, és mostanra ő maga is egy ilyen intézményben dolgozott segítőként. Körülbelül a háromszázadik oldalig semmi extra nem is volt ebben, amíg meg nem jelent a holt férj, és ki nem derült, hogy Rachelnek volt egy halva született kislánya, akinek a születése után gyógyszer függő lett. Egészen addig, amíg ezzel a volt férj nem szembesítette, azt gondolta, hogy egy másik nő miatt ért véget a házassága. Végül persze felismerte, hogy emiatt hagyta el a férje, és ezzel együtt egy csomó más felismerést is tett. 

A könyv végére újra együtt volt a volt férjével, és így egy kedves kis lezárás lett ezzel. 

Végül nem bántam meg, hogy nem hagytam abba a kezdeti unalmasság után, mert azok a mindenféle gondolatok és érzések, amik felszínre kerültek a szembesülések során nekem is jót tettek sok szempontból. 

Körmös nap

 A mai napban az volt az egyik jó, hogy plusz órák miatt korábban jöttünk haza. 

A másik pedig, hogy voltam körmösnél, és ha már itt van a jó idő, akkor lett ilyen tavaszias hangulatú körmöm. 

Szerda

 Ma voltam üzemorvosnál kora délután. Én ugyan nem aggódtam, de a kollégák elárulták, hogy ők azért kicsit kétségbe voltak esve, hogy mi lesz velük, ha nem lesz jó a vérnyomásom, és nem enged dolgozni tovább. Egyébként ott is magas volt, elsőre is, aztán mondta, hogy lazítsak, sóhajtsak párat. Másodszorra magasabb lett, mondtam is neki, ne mondja, hogy lazitsak, nyugodjak meg, mert nem vagyok ideges, de ettől leszek .. Harmadszorra még mindig 160/99 volt, de ott elengedte a méricskélést. Megbeszéltük menet közben, hogy volt már ilyen, és akkor is voltam a háziorvosnál, majd most is elmegyek. Minden mást rendben talált, így majd csak jövő ilyenkor találkozunk. Így mindenki megnyugodhatott, bár a probléma nem oldódott meg, de majd foglalkozunk azzal is. 

Munka után voltam az okmányirodában (vagy kormányablak?), le fog járni a személyim, de nem várom meg azt az időpontot, mert lesz mostanában olyan ügyintézésem, amihez kelleni fog. Nem lenne célszerű nem új személyi igazolvánnyal csinálni. Nagyon gyorsan végeztem, nagyon kedves volt mindenki, pedig úgy mentem, hogy vajon bejutok e, mert hiába szerettem volna időpontot foglalni, nem volt szabad, csak március végére. De gondolom valahogy úgy van beállítva, hogy délutánra nemigen lehet foglalni, legyen hely azoknak is, akik csak így mennek, mint most én is. 

Most pedig még nézzük a Debrecen -Fradj kupameccset, már a hosszabbítás második félideje van, nemsokára tizenegyesek döntenek majd valószínűleg. Meglátjuk hogy alakul..

Kedd

 Megmondom őszintén, már volt időm bőven barátkozni azzal a gondolat, hogy akkor most azok az éveim következnek, amikor nem csak több erőfeszítés kell tennem saját magamért, és másképp kell magamra gondolni, de időnként előfordul az is, hogy egyszerűen csak átveszi az irányítást a belső hatalom. De azt hiszem, ehhez nekem a világ összes ideje sem lesz elég. Az lehet, hogy a saját makacsságom, korlátaim és meggyőződéseim is sok nehézséget jelentenek, de azért helyenként már ezekből is engedtem. Azt még azért mégsem gondolnám, hogy akkor most gyakorlatilag újra kellene saját magamat alkotnom, de már magam sem tudom mi is lenne jó. Egy biztos, életemben nem volt még ekkora teher nőnek lenni, mint mostanában. Minden arról szól, hogy éppen mit miért és hogyan befolyásol az, hogy éppen vajon hogy állnak a hormonjaim. Ami egyébként csak teória, mert nem lehet normálisan mérni, és egyébként sincs semmi összehasonlítási alap. Honnan is tudnánk, hogy vajon milyen volt régen, amikor soha fel sem merül még csak hasonló vizsgálat sem. 

A legtöbb, amit tehetek magamért, hogy hallgatok az ösztöneimre, és a lehető legtöbb olyan dolgot megtenni, ami jó nekem. 

Ezek mentén ma délután munka után még könyvtárban voltam. Nem volt teljes az élmény, pedig Balázs bevállalt velem egy sétát is (és ez mindig jó), az egész napos vérnyomás mizéria azért éreztette a hatását, nem tudtam ott sem teljesen kikapcsolni, de sokat segített a könyvek illata, és az ottani, semmivel össze sem három nyugalom. 

Majd holnapra is kitalálunk valamit..

Jól kezdődik

 Ez a hét. Már eleve nagyon furcsa volt reggel felkelni. Nem az a szokásos jajj, tudnék még aludni érzés, hanem valami egészen fura, nagyon ólmos fáradtság. 

Aztán délelőtt többször is jó kótyagos volt a fejem, de ezt ráfogtam arra, hogy nem ittam még eleget. 

Itthon megmértem a vérnyomásomat. 141/98. Najó, hát kicsit lefekszem, biztos az időjárás, meg a hormonok..egy óra fekvés után 152/104. 

Pedig amúgy nem mondanak, hogy rosszul érzem magam. Igaz, azt sem, hogy minden jó. Azért kicsit most megijedtem. 

Szerdán üzemorvoshoz megyek. Ilyen vernyomatr mér, kitér a hitéből is. Bízom benne, hogy holnap már nem ilyen lesz, és csak valami átmeneti zűrzavar. 

Vasárnap

 Az így pár nap után már biztos, hogy nagyon jó döntés volt ez a szőnyegmentesítés. Egészen más levegő van a szobákban, sokkal jobb. Úgy tűnik, valamennyivel kevesebb a por is, ami ráadásul sokkal gyorsabban és hatékonyabban eltüntethető egy porszívózással. Roli már most sokkal kevesebbszer fújja az orrát, pedig egy ideje már borzasztóan sokszor (és nagyon idegesítően) trombitált. 

Ma sétáltunk egyet délelőtt a boltba, aztán végül, mivel Balázs és Roli visszavitték a két bontatlan csomag laminált padlót a Diego-ba, a Burger King főzte az ebédünket. Na jó, nem teljes egészében, mert csak szendvicset hoztak, amihez az airfryerben sütöttem krumplit, Balázsnak hús is ott sült, ő nemigen eszik ilyen helyről, vagy legalábbis nagyon ritkán. De jó volt így is, szeretem az ilyen gyorsan elkészülő ebédeket. 

Délután megcsináltam a szokásos vasárnap délutáni takarítást, végre a könyveket is visszapakoltam a helyükre. 

Meccsnap is volt, nem is akármilyen. Most csak tévén keresztül drukkoltunk, de a csütörtöki csalódottság után alaposan kárpótoltak mindenkit. Öt gólt rúgtunk Újpesten. Ez a győzelem mindig édesebb az összes többinél. 

Ha szombat

 Akkor együtt ebédel a család teljes létszámban. Ma kicsit későn, mert Balázs dolgozott, és ő ugyan többször is mondta délelőtt, hogy ne várjuk meg, együnk nyugodtan, de senki nem hallgatott rá, nem volt kérdés, hogy majd akkor lesz ebéd, amikor mindenki itthon lesz. 

Párszor már eszembe jutott, hogy hogy is lesz ez akkor, amikor majd egyszer talán lesz olyan is, hogy mindenki hoz magával még egy embert, mert most is jó nagy edényekben főzök, jókora mennyiségek fogynak mindenből. De természetesen meg fogom oldani azt is, mert ugyan a főzés nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, de az majd egy tök Mád helyzet lesz már. Úgy gondolom most, hogy úgy lesz, hogy már előtte nap is arra fogok készülniük, hogy másnap mindenki haza érkezik. Szerintem minden lányt szeretni fogok a fiaim mellett, mert az alap nálam, hogy aki a gyerekeimet szereti, azt én is szeretem. 

Na de jó messzire szaladtam előre, ezek egyelőre csak álmok, képzelgések. 

Patrik nem sokat mesél arról, milyen nélkülünk, de mindig megerősíti, hogy minden rendben. Amiben bizonytalan, azzal kapcsolatban felhív, vagy ír messengeren, és megkérdezi, minden mást megold. Mondjuk sejtettem, hogy így lesz, elég talpraesett gyerek volt mindig is. 

Végre kipakoltam az összes zsákot. Meg vagyok elégedve, mert még maradt hely is a szekrényben úgy is, hogy a mi szobánkban a komód egyik feléből is átpakoltam a meccsre járós ruhàinkat. 

Holnap még a könyveket is visszapakolom, és kész minden. Mondanám, hogy egy darabig látni sem akarok semmi pakolni és takarítani valót, de ismerve magunkat, két hét múlva már majd a következő valamit tervezgetjük. 

Péntek

 Három óra alvás után mentünk dolgozni, és meg is beszéltük, hogy legközelebb akkor megyünk ilyen későn kezdődő meccsre, ha másnap tudunk szabadságra menni. Most is tervben volt, csak mire meglett a hivatalos időpont, Balázs kollégája már lefoglalta a repülőjegyeket. De semmi gond ezzel, csak már nem megy olyan könnyedén sem az ébredés ilyen kevés alvás után, sem végigcsinálni a következők napot. 

Munka után kettőre temetésre mentünk. Most nem családtagtól szerencsére, hanem egy kedves ismerőstől búcsúztunk. Nagyon megható polgári szertartás volt, már az első zeneszám alatt sem bírtam könnyek nélkül, és aztán, ahogy a szónok elbúcsúzott tőle a két fia nevében, hát teljesen kikészített. Minden mondatból áradt, hogy mennyire szerették egymást ő és a gyerekei. 

Ezek után alig vártam, hogy itthon lehetőségem legyen egy kicsit ledőlni a kanapéra, már fájt nyitva tartani a szememet. Aludtam is kb másfél órát, utána még nekiálltam végre Erik szobájából is kihozni a hét elején óta ott parkoltatott zsákokat. Napok óta össze van szerelve már a szekrény, ahová el kellett ezeket a holmikat tenni, de még eddig nem volt időm rá. 

A zsákok kipakolása kapcsán rájöttem, hogy Balázsnak már megint igaza volt, és az a két paplan, amit nem használtunk már vagy három éve feleslegesen foglfljs nálunk a helyet, úgyhogy szerintem holnap elvisszük adományba. Nincs baja, csak nekünk már nincs rá szükségünk. 

Meccsnap

 Nem túl nagy reményekkel vágtunk neki azért ennek a mai Konferencia Liga meccsnek, de szurkolóként mindig az a dolgunk, hogy akkor is ott legyünk a csapat mögött/mellett tizenkettedik játékosként, ha alig van esély is bármire. 

Este kilenckor kezdődött a meccs, teltház volt ennek ellenére is. Az ilyen meccsek különlegesek, mindig van egy plusz emiatt. Ezúttal csak nekünk, szurkolóknak volt különleges, a csapatunkon nem látszott, hogy ugyanazért küzdenének, amiért mi is ott vagyunk a hétköznap késő esti időpont ellenére. 

Így aztán most véget is ért a Konferencia Liga sorozatunk. Látva a mai játékot, jobb is ez így, egyelőre nagy még ez a kabát, nőni kell még hozzá, erősödni, fejlődni. 

Emlék lesz ez a kupatavasz is, ha nem is túl édes emlék, de nem csak a szépeket őrizzük. 

A bajnokságban és a Magyar Kupában folytatjuk tovább. 

Szerda

 Ez a szerda több mindenről is lehetne nevezetes, de igazából nem is lehet nevezetességeket kapcsolni hozzá. Hacsak azt nem, hogy reggel mondták a rádióban, hogy megérkezett az első gólya Akasztóra. Na, ő már remélhetőleg tud valamit, és nem véletlenül érkezett. 

Apropó, rádió...reggelente szokták hallgatni a kollégák az irodában a Rádió1-en Balázsék műsorát. Van Balázsnak az az erőltetett nevetése, amitől falra tudnék mászni, és ez nagyjából negyed óránként hallható. Ismerek egyébként személyesen is ilyen embereket, akik tudnak ilyet. Engem nagyon taszít, mert azt feltételezem magamban, hogy egyébként sem őszinte. De gondolom találkoztatok már a jelenséggel ti is. 

Délután voltam fodrásznál, kellett festeni is már, meg ráfért egy igazítás is minden téren. 

Addig a fiúk összerakták azt az egy maradék szekrényt. Kicsit fura az új helyén, de nem néz ki rosszul. Pénteken majd elpakolok végre mindent a helyére, és akkor lassacskán eljutunk megint egy rendezettebb lakáshoz. Az idén még ilyen nem is volt. De érdemes volt kicsit áldozni, bevállalni a káoszt, mert most sokkal szebb lett megint minden. 

Sunyi hétfő

 A tegnapi szabadságon töltött nap kissé összezavart mindent, így aztán ma többszörös is azt gondoltam, hogy ma hétfő van. Többször is emlékeztetnem kellett magam, hogy ez ma ilyen sunyi hétfő, ami tulajdonképpen kedd. 

A délelőttöt egy maratoni megbeszélésen töltöttem. Nagyon nem szeretem ezeket, mert már régóta nem hiszek abban, hogy valóban érdemes több órákat beletenni ezekbe. Hiába vannak jó ötletek, valahol mindig elakad az egész. Arra jó volt, hogy már délben úgy érezzem magam, mint egy kifacsart mosogatórongy. 

Egyébként ezen kívül semmi említésre méltó nem történt. A kocsinkban kicserélődött az összes szűrő, meg olaj, meg ami még szükséges volt, így most már efelől is nyugodtak lehetünk. 

És kész

 Na most úgy vagyok vele, hogy egy darabig ne lássak semmiféle kuplerájt, port, takarófóliát, festő hengert, mert sikitani fogok. 

Egyébként is nehezen viselem az ilyenfajta felfordulást, ilyen rövid idő alatt kétszer egymás után meg már bőven túl van minden határon. Mondjuk az a nagy lakás átka, hogy még csak a lakás fele van készen, de a másik felére már "csak" a festés vár majd. Valamikor. Talán még az idén. 

Reggel korán keltünk, mert még ki kellett hozni a szobából a bútorokat, de már úgy volt előkészítve minden, hogy alig fél óra elég volt. Balázs a tegnapi szőnyegfelszedés után egész éjjel orrot fújt, és még a délelőtt nagy része is így telt, mintha a parlagfűszezon kellős közepén lennénk. Most vagy a szőnyegben volt egy rakás lappangó pollen, vagy időközben a por is komolyan betársult az allergének közé, nem tudom. Aggasztó volt a helyzet, egy kicsit el is küldtem tíz óra körül Roli szobájába lefeküdni. Addigra már vett be gyógyszert, evett fagyit, gondoltam talán még egy fél óra nyugalom hiányzik ahhoz, hogy jobban legyen. Szerencsére jobban lett, és délután kettő körül már nem úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban elájulhat. 

Fél négyre lettek készen mindkét szobával, és kezdődhetett a takarítás, bútorok visszapakolása. Menet közben a függönyöket és az ágyneműt kimostam, megszárítottam, ablakot is pucoltam ott, ahol hamarabb végeztek, de a java még ezután következett. 

Fel kilencre a mi szobánk teljesen készen volt, a ruhák is a helyükre kerültek. Patrik régi szobája hellyel -közzel van készen, oda még egy szekrényt össze kell szerelni, de ez már a holnap feladata lesz.