Csütörtök

 Ami ma meccsnap is. Szerbiában játszik éppen a csapatunk az EKl-ben. Az első félidőben megszerezte a vezetést az ellenfél, jelenleg a reményeink a kupatavaszra éppen el is szállnak szépen. De még van majdnem egy egész félidő, amikor van lehetőség gólokat rúgni. Na majd meglátjuk. 

Nálunk nemigen esett hó, helyette eső volt egész nap, és nagyon hideg. Szerencsére azért nem ónos eső volt, de igen kellemetlen volt így is. 

Ma beszéltem a fodrászommal este, a héten már beszéltünk, kérdőjeles volt, hogy tudok e menni hozzá holnap délután, de jövő hét szerda lett belőle, úgyhogy még ki kell bírnom majdnem egy hetet. 

Hétvégén kicsit össze kellene szedni a gondolataimat karácsony témában, leginkább a húgom gyerekeinek az ajándék tekintetében, ami sosem egyszerű. 

Szerda

 Hát nem tudom miről.is mesélhetnék. Egy átlagos munkanap volt csak ez is. Mindig vannak a napnak jobb és kevésbé jó részei, és mindig az a legjobb, amikor már hazafelé indulunk. 

Ilyenkor télen még épp csak világos van, amikor indulunk, és még éppen nem megy le a nap, amikor hazaérünk. Ez borzasztóan ki tud csinálni, sokkal fáradtabb vagyok, mint a nyári időszakban.. Hiába, a napelemek nem úgy működnek ilyenkor. 

Az jó, hogy holnap már csütörtök van, az már fel lábbal a hétvége. De az viszont elég durva, hogy holnap már vége is lesz a novembernek..

Kedd

 Ma megint úgy ébredtem, hogy fájt a fejem. Mondjuk most szinte biztos, hogy elfeküdtem a nyakamat, attól van. Egész nap ki is tartott megint, pedig a fájdalomcsillapítótól.a tornáztatásig mindent bevetettem. Szerintem írok a Jézuskának, hogy hozzon nekem egy nagyon kényelmes párnát. 

Nekem már most nagyon hiányzik a nyár a hosszú napokkal, a napsütéssel, meg mindennel, amit jelent. Borzasztóan lehangoló ez a sötétség. 

Mondjuk a sötétség ellen majd hétvégén előkerülnek a díszek és a fények a lakásba. Roli épp hétvégén emlegette, hogy azt szereti, amikor már vannak idebent ezek a fények. 

Csak úgy magunk közt

 Egy kicsit sem olyan téma, amit átlagember a nyilvánosság elé tár. Persze, bennem is ott van azért a szemérmesség is, de talán pont amiatt, hogy a saját kérdéseimre sem nagyon sikerül választ találni sehol, én írok róla.. Igen, megint a klimax, vagy menopauza, vagy nevezzük bárhogy. 

A legelső furcsa tüneteim óta eltelt egy év is már. Többször, több orvosnál jártam az ilyen -olyan panaszaimmal, kérdéseimmel. Egy kivétellel mindenki segítőkész is volt, csak épp mindig volt egy még újabb elvégzendő vizsgálat, ami miatt érdemi előrelépés a mai napig sem történt. Azt mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyi ellátás milyen jelenleg, milyen várakozási idővel kell számolni az államilag finanszírozott szakrendeléseken. A csontsűrűség mérés vizsgálatra nem tudok időpontot szerezni, mert az idén már biztosan nincs, a januári időpontokat meg még nem is nyitották meg. A mammográfia, és a rákszűrés megvan egyébként, lassan úgy járok, azokat újra kell csináltatni. Hormonvizsgálat még nem volt. Szerintem annyira nem vették azért komolyan még, merthogy "csak" 45 éves vagyok. 

Csakhogy közben a helyzet fokozódik már egy ideje megint. Soha életemben nem voltam ennyire összezavarodva és elveszve a saját testemmel kapcsolatban, mint most. Nem tudom hova tenni ezeket a változásokat, mert egyáltalán nem érzem magam olyan öregnek, akinek ilyesmivel kell küszködni. Nem is hiszem el, hogy én, aki még most is bármikor bevállalnék egy kisbabát, ott tartok, hogy már nincs ezzel kapcsolatban döntési lehetőségem. 

Amikor két és fél héttel ezelőtt figyelmeztetett a naptáram először, hogy késik két napot, még nem zavart, volt már 21 napos ciklusom is, és 33 napos is. De az a figyelmeztetés azóta is ott van, csak a napok száma változik. Természetesen csináltam tesztet, volt bennem egy nagyon halvány kis remény, hogy hátha...de persze nem, szó nincs terhességről..

A hőhullámok elképesztő mértékben vannak jelen, néha úgy érzem, simán belülről fel fogok gyuladni. Leginkább késő délután, este, és éjszaka vannak. 

Furcsa lelkiállapotban vagyok, hol a csillagokat is lehoznám bárkinek, hol pedig megmoccanni és megszólalni sincs kedvem..

Jövő héten keddre tudtam időpontot szerezni nőgyógyászatra. Nem tudom még magam sem, hogy mit várok, vagy mit szeretnék..lehet, hogy ha már itt tart ez a dolog, akkor hagyni kell, hadd intézze úgy a szervezetem, ahogy, és csak ezeket a kísérő tüneteket kell valahogy kezelni. Nem tudom. 

Azt tudom, hogy nagyon nehéz most a saját nőiességemet jól elhelyezni. 

Meccsnap

 Arra ébredtem reggel, hogy esik a hó, és áramszünet van. Ezt pont ilyen sorrendben konstatáltam magamban. Gondoltam is, hogy na, akkor még megpróbálok aludni egy kicsit, mert a hóesés nem a barátom, áram nélkül meg kávézni sem tudok, és hátha lesz olyan szerencsém, hogy mire újra felébredek, a hó eltűnik, és lesz áram. Nem pont így lett, mert talán húsz percet aludtam még. Már épp ott tartottunk, hogy a grillrácsra téve mécsessel melegítünk kávét (jó, ez az én agyamból pattant ki, Balázsra várt a megvalósítás), amikor visszajött az áram. Pont arra a húsz másodpercre, amíg a kávém meleg lett..Ezzel én már elégedett voltam, gondoltam, akkor részemről az sem nagy gond, ha csak dél körül lesz újra áram, mert akkor ma is megúszom a főzést. 😁 Ekkora mázlim azért nem volt, fél óra sem kellett, és működött minden rendesen. Na nem baj, tepsis krumplit csináltam, sütöttünk mellé az air fryerben csirkemellet..

A nagy hideg, a napközben is többszöri havazás miatt, és azért, mert nem mindenki van száz százalékos egészségi állapotban a mai meccsnapot mégis inkább itthonról abszolváltuk. A fagyoskodás nem hiányzott, de én azért bántam kicsit, mert ilyenkor legalább találkozunk ismerősökkel, beszélgetünk kicsit. Na sebaj...úgysem volt valami jó meccs ez sem.

Szombat

 Ma olyan szépen sütött a nap. De csak bentről volt igazán szép, mert odakint letépte a fejünket is a szél. Na sebaj, majd holnap, amikor meccsre megyünk, leszünk a levegőn eleget. 

Az ebéd a mekiből érkezett ma. Olyan szerencsénk nincs, hogy kihozza a foodora, de Balázs és Roli elmentek érte. Volt egy csomó utalványunk, amiket a véradásokon szoktak adni, szerencsére már múltkor eszembe jutott, hogy azok az idén év végén lejárnak, így most azzal fizettünk. Tudom amúgy, hogy a boltban is el tudtam volna költeni, de így mégis különlegesebb volt. 

Délután sütöttem almás kalácsot, kakaós csigát és csokis tekercset. Volt egy pár órás projekt, de örültem, hogy örömet szereztem vele. 

Péntek

 Ma délelőtt elmentem a táppénzes papíromért. Mielőtt indultam, megbeszéltem magammal, hogy az lesz a fokmérője annak, hogy kiiratom e magam hétfőre dolgozni, hogy az a húsz perces séta milyen lesz.  Ha elfáradok, lever a víz tőle, akkor még nem tartok ott, hogy hétfőn alkalmas legyek dolgozni. De nem volt ilyen, úgyhogy kezembe kaptam a papírt. Azt nem mondom, hogy nem esne jól akármeddig itthon lenni, de ugye a felnőttség arról is szól, hogy olyanokat is csinálunk, ami nem feltétlenül okoz örömet. 

Az más kérdés, hogy nem így kéne ennek lenni, mert egy ideális (és utópisztikus) világban mindenki megtalálná a maga számára boldogságot, elégedettséget is okozó pénzkereseti forrást. Gondolom, ha ez így lenne, akkor egészen másképp érezné magát mindenki a munkahelyén, egymást támogatva tudnánk dolgozni..Ez kihatna az életünkben minden másra is, kevesebb lenne a stressz (ami egyébként szerintem a mindenféle bajaink legalább nyolcvan százalékának okozója), többet mosolyognánk. 

Nem hiszem, hogy innen, ahol most tart a világ, és az emberiség el lehet jutni oda, ami ideális lenne, sokkal egyenesebb út vezet jelenleg a még aljasabb, még lelekrombolóbb világ felé. Szomorú..

Ezért jó időnként kicsit kiszakadni ebből az egészből, és csak itthon lenni, még akár ilyen áron is, hogy egy betegség kell hozzá. Hacsak nem pont azért betegszik meg az ember, mert pont akkor már szüksége van erre a kis kiszakadásra. 

Most már

 Biztos, hogy megmaradok, meg az is, hogy valóban a javulás útjára léptem. Még azért nem most kell bármilyen erőnléti megmérettetésen részt vennem, de nem is cél ez egyelőre. 

Azon gondolkodtam, hogy csak az én életem során egy ilyen nátha/megfázás/vírus kezelése is milyen sokféle volt már. Gyerekkoromban rögtön írtak fel sumetrolimot vagy maripent, gőzölni kellett. Aztán volt az az időszak, amikor a gőzölésre úgy tekintettek, mint valami emberiség ellen elkövetett rémtett, nagyjából ezzel egyidőben tűnt el a sumetrolim és a maripen is, és érkeztek a mindenféle forró italporok, ami természetesen rögtön csodaszerként robbant be a köztudatba. Ma már azért mind tudjuk, hogy azt a csodaként elkönyvelt hatást a brutális koffein mennyiség érte el elsősorban, amit azzal is elértünk volna, ha egy aspirint egy energiaitallal veszünk be. Aztán megjelentek ezeknek az italporoknak a tabletta verziói is, mellé az orrspray-k. Abból is volt egy, meg a tengervízes, ma már van olyan választék, hogy csak győzze az ember eldönteni, melyiket válassza. 

Vannak még a vitaminokra, illóolajokra esküszők, vannak, akik nagyjából semmiben sem hisznek, és vannak, akik szerint minden az oltás miatt van..

Én egyébként abban hiszek, hogy mindenkinek ismernie kell a sajátosságait, és ahhoz ragaszkodni, ami már bevált. Nem baj, ha az épp nem divat, vagy mások nem úgy csinálják. 

Egy fokkal jobb

 Ma már egy kicsit jobban voltam. Azért még az erőnlétem nagyjából a béka feneke környékén van, de legalább már nem alatta. Még nagy dolgokat nem tervezek, de már felporszívóztam ma. Micsoda örömök. 😁

Látom egy csomó fényképen, videón, hogy rengeteg helyen már nem csak a karácsonyi díszítés van készen teljes pompájában, hanem a karácsonyfa is. Úgyhogy megállapítottam magamban, hogy nem(csak) a multikkal van a baj, akik már október közepétől tolják az arcunkba a karácsonyt, hanem azért az emberekkel is. Ha ilyesmire is gond nélkül rá tudják venni az embereket (márpedig ez színtiszta manipuláció, amivel ezt elérték), akkor bizony ez mindig így is lesz. Mert ha most sikerült október közepén, akkor jövőre megpróbálják majd pár nappal, esetleg egy héttel hamarabb, és ha megint bejön, és beindul a versenyszellem (vagy csordaszellem?), akkor ezt minden évben el lehet játszani. Egészen komoly pénzeket lehet így az emberek zsebéből kivarázsolni karácsonyig. 

Szeretem a karácsonyt, és az adventi időszakot. Advent idején. Nem három héttel hamarabb, és nem öt héttel tovább. Akkor, amikor annak van az ideje. Nem azért, mert vaskalapos vagyok, hanem mert szerintem ez így jó. Azt is elfogadom, hogy másoknak másképp jó, csak nem értem. 

És csak az ágyat nyomom

 Több, mint idegesítő, hogy ma is az egész napot az ágyban/kanapén fekve töltöttem. Na jó, azt a kb másfél órát leszámítva, amíg megcsináltam az ebédet. Az, hogy ez az idén, sőt, alig egy hónap leforgása alatt már másodszor fordul elő, egészen példátlan. Rám ez sohasem volt jellemző,. Úgy látszik, már csak múlt időben mondhatom el ezt magamról. 

Az történik egyébként, hogy ha nem fekszem, akkor maximum negyed óra elteltével fáj minden porcikám, és fázom. Így aztán fekszem. Nyomkodom a telefonomat, olvashatók, tiktok videókat nézek, tévét nézek, ilyesmi. Nagyjából halálra unom magam közben, és próbálom feltalálni a gondolatokkal vezérelhető portörlö szerkezetet. 

Hát ez van. Legalább kipihenem magam. 

Akkor megint

 Nem is tudom mikor volt ilyen, hogy egymás után két hónapban is voltam betegállományban. Nem mintha bármit is számítana, hogy volt e már ilyen. Most így jártam, itthon nyomom az ágyat. Nem vagyok lázas, de pont annyira vagyok ramatyul, hogy csak.a fekvés essen jól. Hát mindegy, ha így, akkor így..nem erőltetek semmit, mert nem éri meg. 

Vasárnap

 Ma hajnalban arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt az orromon. Nagyon sokszor voltam már náthás, de ilyen intenzív orrdugulással még sosem kezdődött. Borzasztó érzés volt, főleg hogy hiába fújtam orrspray-t, hiába fújtam ki, semmi nem történt. Jól fel is húztam magam rajta, hogy hajnali négykor ezért nem aludhatok. Előtte egy órakor azért voltam kint, mert pisilnem is kellett, meg szomjas is voltam. 

Már fogtam a takarómat meg a kispárnámat, hogy akkor megyek, és majd a kanapén elvergődök magammal, amikor Balázs már mondta is, hogy nem, majd ő, mert úgyis nézni akarja a forma 1-et kora reggel. És azzal a lendülettel kikapcsolta a tévét, kiment, és rám csukta az ajtót. Jól meg is sértődtem pár percre, hogy na, fasza, itt hagyott becsukva, mint valami rossz gyereket. De persze azért ez az érzés elmúlt, egy idő után kidugult az orrom is, és még aludtam is. 

Roland hasonló állapotban ébredt, mint én, elég hamar el is dőlt, hogy akkor nekünk holnap nem az a klasszikus hétfő lesz, hanem az, amikor hívom majd a háziorvost. 

Az ebédet leginkább Balázs készítette, én már csak a sütési fázist felügyeltem. 

Délután megnéztük a magyar válogatott utolsó Eb selejtező meccset. Montenegró ellen játszottuk, már "csak" a csoportelsőség volt a tét. Az első félidő nem volt a legjobb, de aztán a másodikra egy másik fokozatra kapcsoltak, és nem csak gyönyörű gólokat, de elképesztő védéseket is láttunk. Egy csoda volt ez a sorozat, minden fociszerető magyar ember álma vált valóra. 

Szombat

 Délelőtt megérkezett az online shopból a bevásárlás, így ma nem kellett elmenni sehova vásárolni. Volt ugyan, amit elfelejtettem rendelni, vagy épp nem hoztak, de egyik sem olyan, ami ne érne rá holnapig. 

Ebédre kolbásszal töltött szűzpecsenyét ettünk krumplipürével. Sütöttem sütit is, múlt héten láttam egy kevert almás süti receptet, azt sütöttem meg. Finom lett. 

A mosásnak is a végére értem ma, el is pakoltam a ruhákat. Ma is egy Kadarkai podcastet hallgattam közben, így azért nem olyan unalmas a hajtogatás. 

Szabadnap

 Ez a mai szabadságom töltött napom sem arról szólt, hogy megváltottam volna a világot, vagy legalább felszámoltam volna a mosásra váró ruhakupacot. Helyette fél hétkor még angyali nyugalommal visszafeküdtem, és aludtam is fél tízig. Na mondjuk akkor, amikor másodszor felébredtem olyan sötét volt, mintha legalább már esteledne. 

Ebédre gyrost csináltam, az hamar meg is van, és szereti is mindenki. 

Délután voltam körmösnél, tök egyszerű körmeim lettek, de most ez pont jó. 

Hello, EB!

 Ma este futballtörténelem íródott Bulgáriában. Olyan régen volt ilyen, hogy pótselejtező nélkül jutott ki a magyar válogatott az Eb-re, hogy még csak tervben sem voltam akkor. Ma este ezt is megéltük. Igaz, nem volt egy kicsit sem sima ügy, de én nagyjából erre is számítottam az előzmények ismeretében. Nagyon fontos játékosaink sérültek meg, nélkülük most sokkal nehezebb minden. És még ott volt az az egy hétig tartó huzavona a bolgár szurkolók miatt, hogy hol is lesz ez a meccs megrendezve. Gyakorlatilag az utazás pillanatban dőlt el, hogy akkor hova is kell utaznia a válogatottnak. Na de már ez is majd csak a történelem része lesz. Része az útnak, ami tulajdonképpen Németországba vezetett Bulgárián, Montenegrón, Szerbián és Litvánián keresztül. 

Ma este ott azzal az utolsó pillanatos öngóllal sokak álma vált valóra, sokak rengeteg munkája térült meg. 

És nem, nincs most itt az ideje károgni, bezzegakórházakranincspénzezni. Ma este büszkének kell lenni. Mert van mire.

Ezek most

 Most épp ilyen betegeskedős időszakban vagyunk..A saját nyűgjeimet már ecseteltem eleget. Amúgy nagyon meglepő módon jövő hét szerda délutánra kaptam időpontot neurológiára. Tök jó, hogy ilyen hamar, ugyanakkor jajj, ilyen hamar? Az előéletem miatt a neurológia nekem nagyobb mumus, mint a fogorvos.De nem lehet az ember beszari, főleg nem akkor, ha arról van szó, hogy jobb lehet ettől egy csomó minden. 

Közben Balázs lebetegedett. Már egy-két napja kapar a torka, mára már az orrát is fújja. Még eljött reggel dolgozni, de tíz órakor már jött is haza, belátta, hogy jobb lesz most itthon. Délutánra Erik is úgy érkezett haza, hogy neki is fáj a torka, és tüsszög orrot fúj. Remélhetőleg pár nap alatt túl is lesznek rajta, és mi, többiek ezt megússzuk. Kicsi rá az esély, de ki tudja..

Mindennapi fejfájásomat

 ..add meg nekem ma is..És mintha csak kértem volna, pontosan úgy is lett. Ma viszont már eljutottam odáig, hogy felhívtam a háziorvosomat, adjon valami tanácsot, mégis mit csináljak, mert ez már egészen embertelen, ami hetek óta tart. Volt ötlete, azt mondta, próbáljuk meg a pulzusomat csökkenteni, mert ilyen elhúzódó fejfájásnál ez be szokott jönni. Írt fel gyógyszert, meg fájdalomcsillapítónak flectort.. Kell időpontot kérnem neurológiára, vérvételre, szemészetre. Beszéltünk a hormonális érintettségről is, az sincs kizárva, de itt nem stimmel az idő hosszúsága szerinte. Hát én nem tudom. Vannak másféle változások is az életemben, amit neki elmondtam (írni még direkt nem írtam róla). Mindkettőre azt mondta, ez abszolút jó is dicséretes változás, de most akkor kísérletezni kell, és megtalálni egy jó egyensúlyt. 

Hát ja, az jó lenne. De az sem baj, ha megjelenik tündérkeresztanya a varázspálcával, és megold mindent egy pillanat alatt. 

Agyfasz

 Van pár dolog, amitől agyfaszt tudok kapni. Első helyen van a logikátlanság. Régebben elnéző voltam a mindenféle logikát nélkülöző hülyeségekkel, mostanában már a világból ki lehet vele kergetni. De ez leginkább csak a munkám során érint, és szinte biztos, hogy mostanra már bőven kimerült az ilyen irányú toleranciám. 

A helyesírási hibáktól. Leginkább a muszáj ly-jal írva az, amitől azonnal a plafonon vagyok.  

Meg attól, amikor látom leírva, hogy "Drága x.y, nagyon boldog névnapot kívánok!" Na, ettől a drága kezdetű megszólítástól a hideg is kiráz. (Bocsánat, ha valaki használja, attól még én így érzem)

De a legesleg....amikor valaki úgy ír nekem levelet, hogy Szia Diána! Brrrrrrrr, hát nem tehetek róla, de helyből utálom az illetőt, pedig szegény csak a nevemen szólít. Nagyon sokáig mindenhol Diana voltam, pont azért, mert ezt a Diánázást utáltam...pillanatok alatt Dianna lett belőle. 

Szóval, ha valaki fel akar idegesíteni, egész egyszerűen csak írjon nekem egy levelet, hogy: Drága Diána. Muszály lenne újra megtervezni a már háromszor tesztelt új folyamatot, egy másik nagyon fontos szempont került előtérbe.

Ezzel így biztosan célt lehet érni..

Meccsnap

 Mondtam csütörtök este, hogy vasárnapig nem megyünk meccsre, és úgy is lett. Ma viszont mentünk. Szerencsére a nap is kisütött ma már, és a szél is elállt, ami tegnap este még jó erősen fújt. Meleg azért nem volt, de arra van a takaró, meg a több réteg ruha, hogy ne fázzunk ilyenkor sem. 

A derekam nem volt eléggé bebugyolálva, azt most érzem egy kicsit, de majd egy jó meleg fürdő szerintem elég lesz, hogy utána jó legyen megint. 

Azon kívül, hogy együtt voltunk, más öröm nem nagyon volt ezen a meccsen, mert nemigen sikerült semmi azon kívül, hogy kaptunk egy gólt, és azzal ki is kaptunk. Na nem baj, ez most egy ilyen meccs volt, majd lesz jobb is. 

Ilyen ez

 Ma nem fájt a fejem, cserébe időről időre volt egy-egy hőhullám, ami meglepett. De még mindig inkább ez, mint az a nyomorúságos fejfájás, ha már muszáj valaminek lenni. Még mindig vár rám egyébként egy csontritkulás vizsgálat, és majd ha az is meglesz, utána lehet szó bármiféle kezelésről, ami talán megszüntetné ezeket. Igaz, mindig úgy van, hogy mire teljesen elhatározom magam, hogy na most aztán már tényleg kérek időpontot, elintézem, akkor biztos, hogy jön valaki valami rémsztorival az ilyen hormonpótló gyógyszerről, és máris elbizonytalanít. Hát úgyhogy majd lesz valahogy. Most megint előszedtem azt a gyógynövényes ízét, amit vettem, remélhetőleg nem felejtem majd el bevenni. Tesztelhetnék egy hónapot így is, van e különbség. Jobban mondva inkább kettőt, mert úgy lenne értelme, minden második hónap az, ami egyforma. 

A hőhullámok mellett komoly édességéhség is gyötört, de bármi eszembe jutott, amit mondjuk sütöttem volna, mindenhez hiányzott valami, az eső meg esett..Végül Balázs mentett meg, sütött palacsintát..

Péntek

 Ma szabadságon voltunk. Van még pár napunk, és úgy döntöttünk, hogy az ilyen hétköznapi meccsnapok után pénteken nem megyünk (még lesz egy decemberben is). Igaz, hogy nem olyan nagyon későn van a meccs, de jobb ez így, hogy nem kell hajnalok hajnalán kelni. 

Azt mondjuk nem sejthettem előre, hogy tervezni sem lehetett volna jobban. Hát ugye ez is csak nézőpont kérdése, de jobb volt ez így, ha már így kellett lennie. Sokat küszködtem a fejfájással mostanában, de ahogy ma ébredtem, az minden eddiginek a hatványozott alakja volt. Először próbáltam, hogy nem is kelek fel, hátha még egy kis alvás csodát tesz. Elhelyezkedtem, Balázs párnáját is bevetve, és még aludtam is. De pont az ellenkezője sikerült, még jobban fájt. A kávé és a gyógyszerek nagyon lassan kezdtek hatni, gyakorlatilag délig csak feküdtem. Próbáltam mozdulatlanul amikor megvolt az a pont, ahol éppen nem volt borzasztó..

Így aztán ma a pizzériában készült az ebédünk, és a futár hozta. 

Nem múlt el egyébként teljesen egész nap sem, de már kevésbé volt elviselhetetlen. Nem úgy, mint az eső, ami csak esett egész délután...

Meccsnap

 Ma EKl csoportkör meccs volt. Háromnegyed hétkor kezdődött, négykor indultunk itthonról, okulva abból, hogy legutóbb nagyon neccesen értünk oda..Ma is teltház volt, nem akartunk újra azon stresszelni a beléptető kapuknál a tömegben, hogy beérünk e a kezdősípszóra. Korábban mentünk dolgozni, hogy korábban tudjunk hazajönni.. 

Jól tettük, hogy időben indultunk, így is másfél óra alatt értünk oda, hatalmas volt a forgalom Budapesten, pont addigra értünk be, mire mindenki indult a munkából hazafelé. 

A meccs nem volt rossz, kis csalódás, hogy nyerni nem sikerült, csak döntetlen lett, de egyébként szép eredmény ez is. Vasárnapig most nem megyünk meccsre. 

Nem tudom mi legyen a cím

 Valamelyik reggel jutott eszembe, és kérdeztem Balázst a kocsiban, amikor dolgozni mentünk, hogy emlékszik rá, amikor gumikesztyűben jártam vásárolni? Mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta, amikor még adott időben mehettünk csak, még csak bizonyos számú ember lehetett bent, stb stb. Tényleg olyan, mintha száz év eltelt volna már, pedig azért nem volt olyan nagyon régen. 

Most ez nem tudom hogy jutott eszembe megint, hacsak nem arról, hogy egyébként azt gondoltam megosztani veletek, hogy mennyit változott bennem az elmúlt években ez a vásárlás dolog. Még élénken megvan bennem annak az élménye, amikor az első Cora nyitott Magyarországon. Balázs már a nyitás előtt ott dolgozott, így voltam olyan szerencsés, hogy a hivatalos nyitás előtti megnyitón is ott lehettem. Az egy csoda volt akkor. A legelső napon mentünk vásárolni, legalább fél órát álltunk sorba, hogy bejussunk. Olyan dolgokat lehetett venni, amit még akkor nem nagyon lehetett máshol. Nagyon sokáig jártunk minden hónapban oda nagybevásárlást tartani, és még mindig emlékszem arra is, hogy egy telepakolt bevásárló kocsinyi mindenféléért 25 ezer forintot hagytunk ott. Akkor még egész tömbben vettük az ementáli sajtot, amit most pl meg sem nézek inkább. 

Aztán viszonylag gyors ütemben indult el a tesco-k, sparok térhódítása, elérhetőbb közelségbe kerültek a különlegesebb termékek is, és a nagyobb választék. Mire a gyerekeim felnőttek, már bőven lett itt körülöttünk mindenféle bevásárló hely, volt valami olyan tendenciát, hogy nagyjából öt évente jött egy újabb hálózat, aki hódította. Ilyen volt nálunk a Lidl (Aldi nincs). Én is nagyon szerettem náluk vásárolni, nagyon sok nagyon jó minőségű sajtot, tejterméket, felvágottat árulnak. 

De mostanra nálunk nagyon sokat romlott a színvonal, a zöldség, gyümölcs választék sem olyan már, mint akár tavaly ilyenkor, a pékség kifejezetten kiábrándító. Még mindig van pár dolog, amit náluk veszek, de egyre ritkábban megyek be, mert több csalódást okoz, mint nem. 

Mostanra egyébként is jobban preferálom az online bevásárlást, nem hiányzik egy kicsit sem az a fajta vásárlás élmény, amikor a kocsival sétálunk a polcok.között, végigböngészve mindent. 

Már csak az lenne ennél is jobb, ha lenne egy olyan igazi pékség, ahol tudnék venni finom pékárut. 

Kedd

 Az elmúlt pár napban megint rosszul alszom..Nehezen is megy az elalvás is, és jó sokszor fel is ébredek. Tegnap éjjel egykor felébredtem arra, hogy nagyon melegem van. Amíg kimentem mosdóba, addig kijjebb nyitottam a tetőablakot. Pár perc elég is volt, mert kintről azért jó hűvös levegő jött már be. Aztán még megébredtem háromkor is, és még egyszer fel őt körül. A fél ötös megébredésnél voltam olyan álmos, hogy ránéztem az órára, és nagyon örültem, hogy még aludhatok tovább. 

Reggel persze pont fordítva volt minden, akkor a felkelés esett nehezemre, és akkor meg fáztam, és jól esett a takaró alatt feküdni. 

Nem gondolom, hogy ez valaha is változni fog, pedig sok minden egyszerűbb lenne, ha ez történne. 

Egyébként ebben a fiúk is inkább rám hasonlítanak.

Hát én nem tudom

 Tudom, tudom, nem népszerű most ilyet írni, de az a helyzet, hogy nekem tetszik ez az új Tóth Gabi szám. Igaz, csak annyiban foglaltam állást a témában, hogy azt gondoltam, hogy hát bizony, aki k..nak öltözik, ne csodálkozzon, ha meg..ák. Az meg ugye egyébként is nagy truvàj (ahogy a gyerekeim mondanák), hogy mindenki nyilvánosan nem csak állást foglaljon az ilyesmiben, de minimum az életvezetési tanácsok mellett még el is átkozzák nagyjából az ükunokáját is. 

Igaz, legjobb lenne ilyenkor csendben hagyni elülni az indulatokat, és hagyni, hogy majd az internet népe elfoglalja magát Győzikével, aki újabban a Fradi meccseken parádézik, és utána napokig -hetekig szájkaratézik Curtisszel, de ugye vannak, akik szeretik, ha foglalkoznak velük. Vagy nem tudom, hogy ezt szeretik e, vagy csak valóban azt gondolják, hogy na, megtaláltam azt, amivel egyszer s mindenkorra pontot tesznek a dolog végére. És így születik pl.egy ilyen dal. Ami egyébként értő hallgatással nagyon mély érzelmű, és nagyon szép dal. 

Egyébként meg tudjuk, hogy örök igazság, hogy kenyér és cirkusz kell a népnek. Mindenki tudja a szerepét is ebben..

Vasárnap

 Nem voltam ma valami csúcsformában. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy ma sem. Azért ma már ennek ellenére aktívabb voltam, mint tegnap. Ebéd után sütöttem egy almás kalácsot, kakaós csigát, és nutellás muffint. A muffin borzasztó rossz lett, én nem is értem. Gyakorlatilag azért lehet mondani, hogy egy muffint nem lehet elrontani, de ez valahogy mégis olyan lett, amit legszívesebben rögtön a kukába dobtam volna. Még nem tettem meg, de csak azért, mert sajnálom a nutellát, amit elhasználtam bele. Meg még kap egy esélyt, a hátha holnapra jobb lesz. 

Délután volt meccs, itthon néztük végig, ahogy kikaptunk Kecskeméten (már megint). Nem volt jó nézni, még akkor sem, ha ez benne van, nem lehet minden meccset megnyerni. 

A sarki fényről lemaradtam, csak a neten láttam képeket, nagyon szépek azok is.

Szombati semmittevés

 Ma igazi szabadnapot tartottuk. Nem ment a mosógép, nem csináltunk semmi házimunkát, azon kívül, hogy kétszer fél órát töltöttünk az ebéd és a vacsora készítésével, meg utána bepakoltam a mosogatógépbe.

Délután átmentünk Felcsitra a Pancho Arénába meccset nézni, a Puskás Akadémia a Diósgyőr ellen játszott. Hát... igazából az volt a legpozitívabb, hogy ugyan fáztunk egy kicsit, de legalább igazi jó, tiszta, falusi levegőn voltunk. A meccs egyébként egy gól nélküli döntetlen lett. 

A fejem ma is fájt, de ma teljesen kezelhető tartományban maradt, egy szem fájdalomcsillapító el is mulasztotta. Ez az elmúlt hetek tapasztalatai után igazi wow élmény volt. 

Péntek

Már nincs abban semmi meglepő, hogy ma hajnalban is arra ébredtem, hogy nem csak úgy szimplán fáj a fejem, hanem rohadtul fáj. Arra jó ez az egész, hogy lassan sikerül oda fejlesztenem az ilyen irányú fájdalomtűrő képességemet, hogy csak akkor derül ki rólam, hogy van valami ilyesmi, ha elárulom. Állítólag az azért lebuktat, ha beszélek, de egyébként meg ilyenkor nem éppen a beszédes oldalam jön elő. Na mindegy is, a délelőtt ma is így telt, de azért nem állt meg az élet, dolgoztam, mintha minden rendben lenne..

Azt azért próbálom megfejteni, hogy mi lehet a fő irány fejfájás ügyben, mert úgyis akkor jutok csak előrébb, ha magamnak kitalálom, hogy mi okozhatja. Utána esetleg már van esélyem segítséget kérni..

Délután itthon szerencsére sokkal jobb volt a helyzet, egy fél órát még szundítottam is a kanapén..

Az egyébként tök érdekes jelenség, és csak mostanában figyeltem meg magamon, hogy vannak olyan tulajdonságok, amiket az egyik emberben kifejezetten kedvelek, míg a másik ember meg taszít emiatt. Például vannak a tiktokon sokan, akik ilyen -olyan vlogokat készítenek. Általában kisgyerekes anyukákat szoktam látni. Na, náluk figyeltem ezt meg először. 

Milyen nap van?

 Aki eddig a héten képben volt, hogy milyen nap is van, ma az is összezavarodott teljesen. Mert olyan volt, mintha hétfő lenne, de közben csütörtök volt. Ez mondjuk sokkal jobb így, mintha forditva lenne, de az biztos, hogy rendesen össze tudja keverni az ember fejében a dolgokat. 

Az már napközben eszembe jutott, hogy mindenképpen meg kell örökítenem írasban is, hogy ma már már november másodika van, de a téli kabátom még a szekrényben van. Bár.. igazából szerintem ez lenne a normális, a november még őszi hónap. Ősszel meg ne kelljen téli kabát. Mondjuk én akkor sem szomorkodnék, ha többet nem is kéne felvenni, de nyilván ilyen nem lesz. 

Öt órát sem aludtam éjjel, úgyhogy mostanra olyan vagyok, mint akin kétszer átment az úthenger. 

Meccsnap

 Ma is meccsre mentünk, este nyolckor kezdődött a Magyar Kupa éppen aktuális fordulójában a mi meccsünk. A nagy mumus Puskás Akadémia csapatát fogadtuk. Azt azért nem gondoltuk, hogy összesen 132 perc kell hozzá, hogy sikerüljön továbbjutni, de így lett. A hosszabbítás hosszabbításában Abu Fani egy kezezés után nagy nehezen megadott tizenegyesből szerezte meg a negyedik gólunkat, amivel végül kiharcoltuk a továbbjutást. 

Negyed tizenkettő van, nagyjából húsz perc múlva leszünk otthon, és még egy óra minimum, mire majd ágyba kerülök. Nem lesz vidám holnap reggel sem az ébredés. 

Patrik is ott volt, csak később érkezett, mert kupameccs maratont tartottak ma délután, a Vasas meccsről érkeztek, szinte a kezdésre.