Masszázs nap

 Úgy hozzászoktam már ahhoz, hogy kéthetente járok az egy órás masszázsra, hogy ma már éreztem, hogy letelt már a két hét, és vártam, hogy délután mehessek. Jól is esett nagyon, az meg különösen, hogy a bal kezemből sikerült eltüntetni azt a hatalmas csomót, ami fájdalmat ugyan nem okozott még, de már éreztem, hogy valami fura ott, leginkább olyan volt, mint amikor nagyon elfárad. Volt pár perc, amikor sziszegtem, meg láttam a csillagokat, de utána fergeteges megkönnyebbülés volt. Azóta már többször rácsodálkoztam, hogy mintha nem is az én kezem lenne.😊 

Ez volt a nap legjobb része, a többi túl sok említést nem érdemel, nem történt semmi. 

És már csak egy hónap, és megyünk nyaralni. 

Elkezdődött

ez a hét is. A szokásos hétfői hangulatban mentem. Nagyjából úgy, mintha én lennék Garfield. Azért igyekeztem hamar felvenni a fonalat, és túljutni azon az érzésen, mennyire nem akarok ott lenni. Szükség is volt a fonal felvételére, volt na maratoni megbeszélés a főnökkel. Kicsit sem értünk egyet, de ezt félre tudom tenni, és el tudom fogadni, hogy most épp nem az számít, hogy mit gondolok, hanem hogy hogyan fogom megcsinálni, amit kértek. 

Az a rész volt a legjobb, amikor elindultam haza, és Balázs jött értem (ő ma szabadnapos volt, mert hétvégén majd dolgozni fog). Elmentünk vásárolni, aztán jöttünk haza. Az is mindig olyan jó érzés, hogy a gyerekek bármit csinálnak is, rögtön jönnek köszönni, nem csak úgy odakiabálnak a szobából. 

Patrik ma is küldött képeket, jól vannak, minden rendben. Egyébként múltkor olvastam Teide-nél, hogy az ő fia nem nagyon jelentkezett, amikor elutazott. Nálunk, amikor Patrik először ment.több napra Erdélybe, akkor tisztáztuk, hogy minden nap jelentkezni kell. Elég pár szó telefonon, de ez legyen. Akkor is betartotta, azóta kérni sem kell, senkitől. Bárhol járnak, jön egy-egy fénykép, rendszeresen jelentkeznek. 

Vasárnap

 Ma, miközben tettem-vettem, volt időm gondolkodni egy csomó mindenen. Érdekes dolgok jutottak eszembe, többek között azon gondolkodtam, hogy hány ember van, akiknek állítólag fontosak vagyunk, gyakorlatilag pedig ha valamelyikünk nem érdeklődik felőlük, akkor maximum egy lájkra futja a facebookon. De ha írok neki, vagy felhívom, akkor "ó, én is akartalak már hívni". Hát persze...én még ma reggel jöttem le a falvédőröl. Persze, biztosan mi is hibásak vagyunk, mert lehet, hogy kellett volna egy csomó mindent "erőltetni", vagy épp több mindent kellett volna "lenyelni", nem észrevenni, nem meghallani.  Már mindegy, mert ezek így alakultak, de ezek miatt sokkal óvatosabb vagyok már. Van három lépés távolság azokkal is, akikkel jobb viszonyban vagyok, mint csak szimpla ismerős, kolléga. Jobb ez így, mert kevesebb csalódás ér. Bár nyilván magányosabb is. 

De fogjuk fel úgy, ahogy régen mindig a mama mondta, "aki nem jön, annak nem kell hazamenni". 

Szombat

 Hát nem egészen arról álmodoztam tegnap, ahogy ma végül telt ez a nap. Bár sejtettem tegnap is, hogy az álom csak álom marad, mert én is láttam időjárás előrejelzést. Annyit meg azért már nekünk is meg kell tenni a mostani érdekesen alakuló gazdaságú helyzetben, hogy csak úgy nem indulunk el a Balatonhoz. Persze, bármikor jó ott lenni, ez vitán felül áll, de mégis jobb úgy, hogy nem kell attól tartani, hogy letépi a fejünket a szél, vagy megázunk, Na meg persze már voltunk is ott a héten. Azt nem mondom, hogy jólesett tudomásul venni, hogy tényleg megérkezett a hidegfront, de hát a tények makacs dolgok. 

Így aztán nem sok minden történt ma itthon, mert nem volt kedvem a további szorgoskodáshoz. Pedig egyébként nyugodtan csinálhattam volna valamit az unatkozás/telefon nyomkodás helyett..de már mindegy. 

Patrik tegnap hajnalban elrepült Görögországba, ma voltak az Akropolisznál. Mit ne mondjak, azért ott lehet, hogy én sem unatkoztam volna ma. És az ottani 32 fok is közelebb áll hozzám. 😊 

. 

Péntek

 A mai szabadságon töltött napomat jól kihasználtam. Végre rászántam magam, és az összes ablakot megpucoltam, az összes függönyt és sötétítő függönyt kimostam, kivasaltam. Jó pár órás művelet volt, de most olyan jó illat van, és olyan jó ránézni az ablakokra. Meg a kocsit is kiporszívóztam, ez is sok hónapja halogatott dolog volt már. Jólesett a lelkemnek, hogy kész vannak ezek. Már csak száz dolog van ezen kívül a halogotatt dolgok listáján. 😂

44

 éves lettem én. Nem tudom ezeket a negyven valahány éveket magammal kapcsolatban összeegyeztetni, de ennek ellenére is ennyi ez. 

Nem volt teljesen titok, mert kénytelen volt elárulni Balázs, hogy valamire készülnek, amikor az előző masszázs időpont után mondtam neki, hogy a szülinapomon megyek majd megint. Kicsit furcsa arcot vágott először, aztán mondta, hogy hát jobb lenne egy másik nap, mert ők már kitaláltak valamit.

Így történt, hogy ma már nem dolgoztunk, Roli nem ment suliba, hanem a napot Balatonfüreden töltöttük. Megcsináltuk a nyomozós játékot, megint nagyon jól szórakoztunk közben. Sétáltunk a Balaton parton, ebédeltünk a Borcsa étteremben, ettünk egy soprano fagyit, még egy kicsit sétáltunk, majd hazajöttünk. Pont így volt tökéletes, ahogy volt. 

Ha ilyen lesz, máris várom a negyvenötöt. 😊 

Szerda

 Voltak a mai napnak mindenféle történései, de minden eltörpül amellett a borzalom mellett, ami Amerikában történt. Minden szülő rémálma, hogy a gyerekével történik valami baj, minden szülő legnagyobb rémálma, hogy olyankor történik valami, amikor nincs ott, és nem tud segíteni. Azt még a legvadabb, legborzasztóbb rémálmokban sem lehet elképzelni sem, hogy a gyerekem elmegy reggel iskolába, és valami bekattant idióta lelövi. Azt nem is tudom elképzelni sem, hogy mit éreztek ezek a szülők, ameddig várták, hogy kiderüljön, ki sérült meg, ki nem élte túl. Azt sem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet ezt túlélni, hogyan lehet elfogadni. 

Hajlamos vagyok egy csomó mindenben nagyon megengedő, és liberális lenni, de azért ez, hogy bárkinek lehet otthon fegyvere, amivel bármikor képes mások életét elvenni, ez nekem sosem fért bele. Tőlem lehet valaki hülye, csinálhat magával bármit, drogozhat, fültágítót is hordhat, tele is tetováltathatja magát. Lehet nyugodtan meleg, lehet hindu, vagy jehova tanúja. Ezek közül egyik sem veszélyes másokra. De hogy fegyver legyen otthon? És sokadszorra történhessen meg ilyen ebben a világban, éppen most, amikor mindannyian az életünkért vagyunk hálásak...

Borzasztó. 🙁

Kedd

 Hát én valahol lemaradtam, mert teljesen váratlanul ért a ma reggeli eső és hűvös. De sok idő nem volt ezen merengeni, főleg, mert vagy fél órát elszórakoztam azzal, hogy még jól bekuckóztam a takaró alá a hűvös ellen. Balázs meg ilyenkor már teljesen ki van akadva, ő már réges rég munkába indulásra készen áll. Meg is szokta ilyenkor ígérni, hogy itthon hagy, de szerencsére azért még idáig sosem fajult a dolog. 

Nem volt jó napom ma a munkában. Egy múlt heti megbeszélésen már jutottunk valamire egy témában, erre ma kezdeni kellett mindent elölről, mert mégsem jó úgy.  Mindegy, a héten már holnap lesz az utolsó munkanap, azt kibírom. 

Ez bizony megvan

 Vagytok itt jó sokan, akik Eriket egészen kicsi korától végigkísértétek a beszámolókon keresztül az iskolás évein. Nagyon sok mindent meséltem az általános iskolás évek alatt. Lehet mondani, hogy én még ennyiszer nem bizonygattam senkiről, hogy teljesen félreismerik, teljesen más úton kellene őt megközelíteni. Hihetetlen csalódás és kudarc volt, hogy senki nem hitt nekem, és nagyon komoly presztízsveszteséget szenvedett nálam emiatt a pedagógus társadalom. Ebből az elképesztő kudarcból hatalmas megkönnyebbülés volt kikerülni, és megtapasztalni, hogy nem csak létezik a tiszta lap egy új iskolában, de léteznek még yam pedagógusok is, akik látják a fontos dolgokat, akik értik a kamaszokat, akik azért vannak a pályán, mert szeretik a gyerekeket, szeretik tanítani őket. 

Én magam is tele voltam bizonytalansággal, amikor Erik középiskolás lett. Tudtam, hogy bármire képes lenne, de láttam, hogy olyan károkat okoztak benne, ami miatt nem csak magában nem hitt, de abban sem, hogy van értelme iskolába járni. 

Innen indultunk, és most, öt évvel később egy hihetetlen jóképű, széles mosolyú fiatalember sétált ki reggel öltönyben a középiskola legutolsó vizsgájára. Izgult, láttam, én meg meg sem mertem szólalni, csak odakészítettem még egy csokit a szendvicsek mellé, és búcsúzóul mondtam pár bátorító szót. Napközben rengeteg járt a fejemben, izgultam érte, néha azon kaptam magam, hogy gombóc van a torkomban. 

Aztán valamikor kora délután jött egy szűkszavú üzenet a családi messenger csoportba "elvileg ötös lett a vizsgám." Itt már könnybe is lábadt a szemem, lopva törölgettem, nehogy a kollégák meglássák, zömmel fiatal fiúk, úgysem értenék..

Azért itt már megkönnyebbültem, hogy biztosan sikerült, innentől azért drukkoltam, hogy hadd legyen tényleg ötös, hadd érezze azt az elsöprő büszkeséget, amit megérdemel. 

Negyed négykor küldte a képet: 

Elmondhatatlan érzés. Célba ért. 

Vasárnap

 Meg reggel fejfájással keltem, de ez már a kezelhető verzió volt szerencsére. Ma sem történt egyébként semmi nálunk. Balázs dolgozott, délután forma 1-et néztek, aztán elmentek focizni. Én tettem-vettem, de ez sem az a hétvége volt, amikor sor került volna az elmaradt mindenfélék közül bármire is. 

Erik holnap vizsgázik, úgy látom, most azért izgul. Leginkább az zavarja, hogy a vizsga négy részből áll, és ha csak egy is nem sikerül, akkor kuka az egész. Természetesen mondtam neki, hogy miért is ne sikerülne, de megértem, hogy izgul. 

Roli is ír kisérettségiket a jövő héten, magyarból, matekból és töriből is. Neki az ágazati alapvizsga majd júniusban lesz. Az is egyébként ez a szivatós, hogy ha ott nem sikerül, akkor megbukik, akármilyen jegyei is voltak egész évben. 

Azért ezekhez képest, amikor én jártam suliba, elég felhőtlen volt az érettségiig minden. 

Szombat

 Megérkezett a menetrendszerű fejfájás ma reggelre, és ahogy az lenni szokott, egész nap itt is maradt velem. Pedig igyekeztem kitessékelni mindenféle módszerrel, de nem én voltam az erősebb. Azért teljesen nem hagytam magam leteríteni, megcsináltam mindenféle dolgomat. Igaz, kicsit lassabban, mint normális esetben, de ez nem számított. Sütöttem délután fonott kalácsot, meg nutellás muffint is. Egyik sem lett világbajnok, de azért ehető. 

Péntek

A hét utolsó munkanapja elég gyorsan eltelt, egész jó hangulatban is, de azért kicsit sem bántam, hogy kettőkor már jöttünk haza.

Sok időm nem volt itthon, mert mentem körmöshöz, épp csak ettem pár falatot, átöltöztem, és már menni is kellett. Nem nagyon volt ötletem, hogy mit szeretnék, úgyhogy végül most önmagamhoz képest nagyon egyszerű körmöm lett, de ilyen is kell. 

Megérkezett ma a bonprixes csomagom, de megint csalódnom kellett, úgyhogy többször nem rendelek tőlük farmert, mert ez is nagy. Pedig egy farmerom a héten tönkrement, jó lett volna helyette. 

Csütörtök

 Érdekes nap volt ez a mai. Jó sok dolgom is volt, meg még volt egy másfél órás megbeszélésem is a főnökkel. Ami egyébként jó hangulatban telt, meg nagyjából hasznos is volt, csak nem számítottam rá ma. Szerencsére azért nem vagyok felkészületlen sosem. 

Munka után rögtön fodrászhoz mentem, festeni kellett a hajamat, és ha már ott voltam, akkor egy kicsit igazittattam is a hajamon. Csak hátul.vágott belőle, a többi maradt, ott már majdnem megvan az a hossz, amit gondoltam. Aztán a végén lehet, hogy mire teljesen megnő mindenhol, megunom, és levágatom. Volt már ilyen.  

Ha minden igaz, Eriknek megvan a diákmunka. Érdekes, hogy ő már a második gyerekünk, akivel átéljük ezt is, mégis, valamiért érte jobban aggódunk, mint Patrikért. De biztos jó lesz neki, és jól is fogja csinálni. 

Holnap már péntek, ami jó, mert korán jövünk haza (mondjuk korán is megyünk). 

Szerda

 Már megint olyan dolgokat találtam ki magamnak, amit nem olyan egyszerű beszerezni. Legalábbis ha nem valami gagyit szeretnék. Ez a baj azzal, hogy nem szegényes a fantáziám. Bár amikor olyan kedvem van, akkor nagyon jól elszórakoztatom magam a keresgélésekkel is. 

Voltam ma vért adni. Meg is jegyezte egy kolléga, ak a mellettem lévő ágyon volt, hogy jó, hogy esküdni mert volna rá, hogy nekem zöld lesz a vérem abban a zacskóban. 😁 Meglepő módon nem az volt.  

Egyébként minden ilyen alkalommal eszembe jut, hogy milyen sokáig nem adhattam vért, és most milyen jó, hogy nincs semmi akadálya. Gyógyszert nem szedek most már nagyon régóta, és jelen pillanatban (el ne kiabáljam) úgy tűnik, nagyon jó ötlet volt nem hordani az acélbetétes cipőt,és megvenni azt a párnát is,  nagyon sokat javult a lábam. 

Grrr

 Na, ez a hidegfront egy kicsit sem volt most a barátom. Egyébként sem vagyok nagy rajongója, meg még úgy istenigazából bele sem melegedtem a napsütésbe. De nem is az zavart igazán, hogy be van borulva, meg esik, hanem hogy olyan vagyok, mint aki egy hete egyfolytában napszámban van. De mindegy, majd jobb lesz ez, remélem. 

Ma egyébként, rám egyáltalán nem jellemző módon azon kaptam magam, hogy megfogalmazódott bennem, az ezer éve halogatott dolgaimat beírom a naptáramba, mert egyébként sosem jutok ezeknek a végére. Ilyen dolgok vannak egyébként, mint szekrényeket átnézni, selejtezni (ami még használható, átvinni az apácákhoz). Ablakot is kell pucolni, meg függönyt mosni, a fürdőre is ráfér egy alapos takarítás. Aztán van egy nadrág, amit már nagyon ideje lenne visszaküldeni, az ovis alapítvány dolgait is végre rendesen megcsinálni. Na, ezek közül semmi nem hoz lázba, ezért is maradtak el eddig. Gond nélkül tiktokozok inkább bármelyik helyett. 

Telihold és még hétfő is

 Ez a kettő együtt, meg mindaz, amit hozott magával nem éppen a legoptimistább és legvidámabb énemet hozta elő. Nem vagyok azért tomboló sárkány, legalábbis kifelé nem mutatom, de jet napja nagyon rosszul alszom. A minden egyéb miatt, aminek szintén a telihold az oka dagadtnak és csúnyának érzem magam, és ezen nem segített, hogy az egyik tavalyi terdgatyám nem úgy áll rajtam, ahogy emlékeztem rá. Gondoltam is rögtön, amikor felvettem, hogy akkor most kell azonnal valami éhség sztrájkba kezdenem. Persze nem lesz így, mert majd ez a gatya is jobban fog állni rajtam pár nap múlva, amikor kevesebb vizet tart már vissza a szervezetem. 

Holnap belső audit lesz nálunk, aminek már múlt héten is volt egy felvonása, meg ma is egy. Ilyenkor mindenre is oda kell figyelni, de hiába, mert úgyis olyat fognak észrevenni, ami mellett elmentünk legalább húszan, és senkinek fel sem tűnt. Ilyen hatalmas dolgokra kell gondolni, mint hogy nem merőlegesen volt lerakva a raklap a kijelölt helyre. 

Mindegy, túl leszünk rajta, délutánra talán már mindenki megnyugszik. 

Bérmálás

 Ma Roli nagy napja volt a zsámbéki templomban. Mindig hálás leszek a sorsnak, amiért egymáshoz irányított minket annak idején Johanna nővérrel, aki nem csak Erik osztályfőnöke volt négy éven keresztül (most Rolinak hittant tanít), de az ő személyisége hozta el a fiúknak azt, hogy a templomba járás nem jelent nyűgöt, a miserend, az imádságok és a hit az életük természetes része. Mi is hívő emberek vagyunk, de csak mi ketten nem biztos, hogy ilyen könnyedén elértük volna, hogy mindketten bérmálkoztak is már. 

Rolinak Erik lett a bérma keresztapja, ami ugyan kicsit furcsa lehet, de nekünk nagyon szívmelengető volt látni őket így is. Megható volt látni őket, nyeltem nagyokat, hogy ne tudjanak a könnyeim kicsordulni. 

Meccsnap

Gondolom nektek végtelenül unalmas, hogy már megint meccsen voltunk. De egy kis ideig most ez az utolsó, mert ma véget ért a mi csapatunknak a 2021/2022-es bajnokság. Sokféle érzelmet éltünk meg a meccseken, voltak szörnyen csalódott napok, és voltak olyanok is, amikor annyira feldobódtunk, hogy nehéz volt másnap egy szürke hétköznapot megélni. Voltak olyan meccsnapok, amik könyv szervezést igényeltek, voltak olyanok, amin nem tudtunk mindannyian részt venni. Mindent együtt nézve a mérleg mindenképpen pozitív, sok-sok órát töltöttünk együtt, szereztünk felejthetetlen emlékeket, új barátokat. Innen folytatjuk a következő szezonban is. 

A hiányzó szülinapi buliba ment ma 

Péntek

 Kicsit lazább péntekre számítottam, mint amilyen végül lett belőle, de mivel már este van, nincs is jelentősége annak, ami a munkahelyen történt. Főleg, mert végül meg is oldódott a dolog, csak jó sokat kellett vele dolgozni. 

Délután viszont nem erőltettem még magam már itthon (vagy inkább ma sem), ami elég felelőtlen dolog volt részemről, figyelembe véve, hogy tudom azt, hogy ezen a hétvégén nem lesz sok időm az itthoni dolgokra. Már mindegy is, mert a pihenést választottam, és jól is esett. 

Csütörtök

 Hű, micsoda nyárias meleg volt ma. Ez már bizony az az időjárás, amit én is szeretek, ilyenkor már egészen jól működöm. 

Kicsit fáradtak voltunk a tegnap esti izgalmak után, de cseppet sem bántuk ezt a fáradságot, biztos, hogy ma is mentünk volna, ha újra átélhetjük. 

Roli volt ma az osztályával robot kiállításon. Tetszett neki, mutatott képeket is, de szerintem leginkább annak örült, hogy már fel kettőkor itthon volt. 

Várom a holnap délutánt, amikor már hazafelé jövünk a munkából. Nincs túl sok kedvem bemenni se, jól el tudnám foglalni magam itthon is. 

Kupagyőztes bajnokcsapat

Ma este egy újabb történelmi pillanat részesei voltunk a Puskás Arénában. Közel negyvenezren voltunk, akik kíváncsiak voltak a kupadöntőre. 

A meccs olyan volt, amit vártam, még délelőtt írtam a fradis messenger csoportban, hogy olyan meccset várok, ahol fel sem merül, hogy nem mi nyerünk. 

Így is lett. A múlt héten bajnoki aranyat ünnepeltünk, ma este kupagyőzelmet. Ez egy igazán jó hét..

Csak egy kedd

 A napsütés, és a jó idő mindent képes sokkal jobb színben feltüntetni. Így van ez a munkával töltött idővel is. Szinte repült az idő, mindenkinek sokkal jobb kedve is van most, mint az elmúlt hetekben bármikor. Pedig nincs kevesebb dolgunk, csak mégis más úgy, hogy ha közben kimegyünk egy-egy cigiszünetre, akkor nem a szél tépi le a fejünket, vagy épp megfagyunk, hanem ezekben a percekben jut idő élvezni a napsütést. 

A mai nap egyik említésre méltó eseménye Balázs kollégájához kapcsolódik, aki nagyon jó fej volt, mert felajánlotta, hogy elcseréli Balazzsal a szombati műszakvezetést, hogy mi el tudjunk menni a Gyirmót-Fradi meccsre. 

És ma már igazából is voltam masszázson.

Meggyőződéssel hülye

 Hát lehet hogy tényleg nem tudok már csak naptárral létezni, legalábbis azzal, ami a telefonomon van, és figyelmeztet is arra, ha valami dolgom van. Feltéve, hogy nem felejtem el oda sem beírni. 

Ma munka után nagy kapkodás közepette villámgyorsan krumplit sütöttem a tegnapi maradék sült csirkéhez (meg ilyen fagyasztott csoda pulyka cordont, hogy mindenkinek elég legyen). Éves után gyors zuhany, mert ma masszázs. El is mentünk, és a kapuban gyanús lett, hogy ajjajj, ott valami nem stimmel. Előkaptam a telefonom, megnyitottam a messengert, ott beszéltük meg pénteken (a Giro miatt kellett variálni, előtte meg a reptérre mentünk..szóval ez már a harmadik időpont volt), hogy kedden öt óra. 

Kicsit ciki volt, de azért jót nevettem magamon. Ezentúl mindent rögtön beirok, mert nem hagyatkozhatok már a memóriámra (az sem a régi már) 

Lazulós vasárnap

 Olyan sok dolog van, amit már hetek óta halogatok. Hétköznaponként még vagyok olyan optimista, hogy azt gondolom a péntek délután és a vasárnap este közötti idő végtelen, és ebben a végtelenségben én bármire képes vagyok. De tényleg, szerintem ilyenkor azt gondolom magamról, hogy én vagyok wonderwoman. Azzal ilyenkor még nem kalkulálok, hogy előfordulhat olyan, hogy nincs kedvem, vagy másképp alakul minden, mint ahogy fejben megkomponáltam. Vagy például úgy járok, mint tegnap és ma. Tegnap tudtam ugye, hogy meccsre megyünk, pénteken elintéztem a bevásárlást este, erre már ne legyen gond. Az volt a terv, hogy délelőtt elpakolom a ruhákat, megfőzök, ebéd után felmosok, hajat mosok, aztán mehetünk. Délelőtt hívott az egyik szomszéd néni, segítséget kért, mert elfelejtette a jelszavát a levelezőjéhez. Ebéd után átmentünk hozzá Erikkel, eltöltöttünk ott vagy háromnegyed órát, de nem tudtuk megoldani, mert nincs másodlagos email cím megadva, nem volt elmentve sehova...

Felmosás ugrott...ráadásul még meg is szivattam magam, mert ki akartam próbálni a gőzölő ízét, amit még a mosogatógép vásárlásakor kaptunk ajándékba. Béna is voltam hozzá, meg még a szekrény ajtajarol a por is összemaszatolta..kimostam ugyan gyorsan, a vasalóval.próbáltam megszárítanj..persze nem sikerült, és már csak negyed óra volt az indulásig. Végül Fradi mezben ment.😊 (A VIP szektorban van dress code, de természetesen a Fradi mez elfogadott)

Este már úgy jöttünk haza, hogy majd megvesztem a fejfájástól. Vettem ugyan be fájdalomcsillapítót, és reméltem, hogy kialszom, de persze nem így történt. A mai nap emiatt vallott csúfos kudarcot. A főzés és a felmosás azért megvolt, minden más maradt. 

Majd jövő héten megint jól eltervezem ezt a wonderwoman dolgot. 😊

Bajnokavatás

 A mai meccsnap azért volt különleges, mert abszolút nem számított az eredmény, mondjuk ez látszott is, mert simán kikaptunk három góllal az MTK-tól. A legkevésbé sem érdekelt, egy kicsit sem bántott, hogy kikaptunk. Arra készültünk mindannyian, ami a meccs után történt. A csapat megkapta az aranyérmeket, és a kupát is, mindezt úgy, hogy minket, szurkolókat is beengedtek a pályára. Egészen különleges élmény volt rálépni a gyepre, hihetetlen illata van. Azt nem tudom elmesélni, milyen érzés volt, ezt valaki vagy érzi, 3s tudja, vagy nem. 

Giro D'Italia

 Volt itt már napok óta mindenféle találgatás és érzelem az esemény kapcsán, mert minden ilyet, komoly útlezárások kísértek. Pont kora délután, amikor mindenki hazafelé tart a munkából. Persze, érthető, hogy rosszul tud ez esni, meg hogy rossz érzés az, hogy pontosan senki nem tudta, mit is jelent az autós átengedési pont. Nekünk volt b tervünk a hazaút kapcsán, de szerencsére màzlink volt, és még gond nélkül jöttünk a megszokott útvonalon. Már ott voltak a körforgalomnàl a tűzoltók is, a rendőrök is, meg a mentők is, de az még csak a kötelező rendezvény biztosítás része volt. A fiúk természetesen nézték a tv-ben az élő adást, és minket is magával ragadott elég hamar, hiszen ismerős helyeken jártak már akkor, majdnem Székesfehérváron. 

Tettem-vettem, közben figyeltem a versenyt, és elég hamar el is döntöttem, hogy akkor én meg sétálok egyet az utca végére, és megnézem élőben, ahogy majd elhagyják a városunkat. Sosem láttam még élőben ilyet, és nagy eséllyel nem is fogok többször (bár jövő héten szerdán a Tour de Hongrie is erre megy). Sokan gondolták így, mint én, Roli és Erik rollerrel indult valami jó helyre, ahol fényképezni is lehet, Patrik sem hagyta ki. Balázs volt a Jolly Joker itthon, ö küldte, hogy épp hol járnak, ő maradt a tévé előtt. 

Nagy élmény volt az a kb 20 másodperc, amennyi idő alatt a mezőny áthaladt. Na mondjuk emlékezetes másodpercek, az biztos. Örülök, hogy ez is láttam. 

Ha felétek is mennek még holnap, vagy vasárnap, ne hagyjátok ki szerintem 

Nem is tudom

 Néha nagy komolysággal felvetem magamban, hogy akkor hagyom ezt a blogírás dolgot én is, mint a többség. Aztán amikor odáig jutok gondolatban, hogy akkor kitűzöm magamban a végső határidőt, amikor majd az utolsó poszt megjelenik, el is akad a folyamat, mert nem tudok jó dátumot. Mégiscsak megosztanám még az idei nyaralásokat, meccsnapokat. De ha már az idén még írom, akkor legalább még jövőre is egy kicsit, amikor Roli is 18 éves lesz. Meg aztán meg annyi minden fog történni, amiről majd biztosan szeretnék mesélni. Úgyhogy nem állok be ebbe a sorba (sem), és marad ez a blogolás. 

A mai nap nem az a nap volt, amire szívesen fogok emlékezni. Csalódnom kellett több emberben is, csúnyán leszerepeltek előttem azzal, amit tettek. Meg csak nem is az a legrosszabb, hogy egy bizalmas információt kértek, és aztán szemrebbenés nélkül megmondták kitől volt, hanem hogy gond nélkül azt hazudták, hogy ez nem történt meg. Felfogom tanulságként. Lesz még alkalom arra is, amikor ugyanezeknek az embereknek az arcára fagyasztom a magabiztos mosolyt. 

Holnap itt megy majd nálunk a Giro D'Italia verseny első szakasza. Emiatt még bizonytalan, hogy hogyan jutunk haza, mert gyakorlatilag a várost kettévágják a lezárással. Az egyik felében egyáltalán nem lehet közlekedni majd, a másik felébe terelnek mindenkit. De mindegy, nem volt még ilyen, biztos megoldjuk majd valahogy. 

Meccsszerda

 A tegnap esti izgalmak után, amit a fiúk hazaérkezése okozott, nem volt könnyű ma reggel felkelni. De ha kell, akkor azért összeszedi magát az ember. Most is így történt, és hétkor már felelősségteljesen végeztük a dolgunkat a munkahelyünkön. Van egy-két dolog, amivel el vagyok maradva, mert mindig közbejönnek a napi dolgok, amivel rögtön foglalkozni kell. Nem baj, majd biztosan azok is meglesznek valamikor. 

Délután meccsre mentünk. Az utolsó előtti hazai meccs volt ma a bajnokság vége előtt. Már tét nélkül, de ez igazából nem számít, mert természetesen minden meccset meg akarunk nyerni, bajnokhoz méltóan. 

Jó kis Fradi délután volt, mert nem csak láttunk nyolc gólt, és nyertünk 5:3-ra, de Erik a pólóágyúból kilőtt pólók egyikét elkapta (és aztán Rolinak adta), Patrik pedig megnyerte a nap szurkolója játékot, így ő (és várhatóan az egyik barátja) a hivatalos bajnokavató meccset a VIP szektorból nézi majd. 

Mozgalmas nap

 Nem volt a legjobb napom ma bent, kicsit hisztis volt a főnök, minden baj volt, semmi sem volt jó..nagyon utálom az ilyet. Simán helyre tudnám tenni, csak ugye nem lehet, mert mégiscsak ő a főnök. Mindegy is, végül is eltelt ez a nap is. 

Este megérkeztek a fiúk, vigyorogva jöttek a repülőtéren felénk. Milyen jó is volt látni őket, messziről is látszott, hogy minden piszkálas ellenére is jó testvérek. Patrik még maradt Budapesten a barátaival BL meccset nézni, de azért amíg a budafoki útra elvittük, sokat meséltek együtt is. Utána már csak Erik, aki tele van élménnyel. 

Ma is egy új hét

 Kezdődött el. Nekünk csak egy ugyanolyan, mint bármelyik másik, de nagyon sok családban ez AZ a hétfő volt, amikor elkezdődött az érettségi vizsgák hete. Gondoltam Tami Ádámjára és Vivi Mátéjára sokszor ma délelőtt, ahogy az anyukáikra is, mert emlékszem rá, hogy amikor az én fiaim írták, idegesebb voltam, mint ők. Tudtam én, hogy minden rendben lesz, abszolút biztos volt benne, hogy bármi is lesz a feladatokban, megbírkoznak vele, mégis..ez már olyan sorsfordító is lehet. A drukkolást természetesen folytatom a fiúknak egész héten, hátha van valami haszna is. 😊

Tegnap egyébként roppant menőnek gondoltam magam, mert az összes ágyneműhuzatot lehúztam, kimostam, visszahúztam, mindenhol kiporszívóztam (az ágyak alatt/mellett is), felmostam mindenhol, sütöttem kalácsot és zsemlét (végül is a munka ünnepe volt, nem?) Szóval este itt veregettem a saját vállamat, hogy hú, simán megcsináltam, és nem is fáj a lábam sem..erre na reggel mindenhol fájt. Szóval azért annyira nem volt ez sima liba, csak később jelentkezett. Egy magne B6 sokat segített, természetesen csak délután vettem be, azt nem hordok magamnál minden eshetőségre.Mondjuk így, hogy ennyivel megúsztam, bátrabb leszek ezentúl. 

Anyák napja.. másképp

 A mai anyák napja nálunk olyan volt, amilyen még sohasem. Mégis, most volt az, amiről szól az anyaság. Éppen ma teljesült Erik egyik legnagyobb álma, ma van a Barcelona meccs. Előtte voltak a Barca múzeumban, ahonnan rengeteg képet küldött. Magukról csak egyet csináltak, azt is azért, mert kértem, de ott is annyira látszik az arcán a megilletődöttség, hogy könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam. 

Erről szól nekem 23 éve minden pillanat. Ismerni minden rezdülésüket, minden vágyukat, és kísérni őket az útjaikon. Amikor pedig minden adott hozzá, akkor egy-egy álom megvalósításában is segítünk. Ez (is) a dolgunk szülőként.