Meccsnap

 Végül úgy alakult, hogy ez egy olyan meccsnap lett, amikor volt ugyan jegyünk, de mégis itthonról szurkoltunk. 

Balázs már tegnap sem volt túl jól, nem úszta meg, hogy múlt héten több kollégàja is betegen ment dolgozni, köhögtek, prüszköltek az irodában. Már akkor is gondoltam magamban, hogy ezek az emberek semmit sem tanultak az elmúlt időszakból, mert eszükbe sem jutott otthon maradni, vagy maszkot felvenni. Igaz, nem is küldte őket haza senki.  Ez lett a vége, hogy na már Balázs nem jött dolgozni, mert ugyan nem lázas, nem köhög, de folyik az orra, gyenge. 

És így maradtunk inkább itthon a meccsről is, mert az igaz, hogy nagy szurkolók vagyunk, de az egészség fontosabb. 

Kikaptunk egyébként. 1-3-ra. Igaz, ennyivel bőven jobb csapat a Real Betis. 

Mindenki itthon

 Ma este fél tíz után már újra öten voltunk itthon. Patrik már délután megérkezett a csapatépítőről, Roli csak este. Természetesen tele van élményekkel, nagyon jól érezte magát. Mindenkinek hozott ajándékot, pedig nem vitt sok pénzt, mégis gondolt mindenkire. Az külön szívmelengető, hogy nekem hozott egy hógömböt a gyűjteményembe. 

Az is megmosolyogtatott, amikor pakoltam ki a táskáját, hogy a nedves törölközőt betette egy zacskóba. Az ember nem is gondolná, hogy ilyesmi is megragad bennük, mert ezt nem tanítottam meg külön sosem, de milliószor látta már, hogy így csinálom. De ugyanilyen tőlünk látott "szokás" alapján tette el a belépőket, amiket kaptak. 

Holnap lóg egyet a suliból, hadd pihenjen egyet a nagy utazás után, majd pénteken megy. Bár akkor sem lesz sokkal kipihentebb, holnap este meccsre megyünk. 

Kedd

 A mai végtelenül unalmas keddet leginkább az dobta fel, hogy a kezdeti borongós időt végül legyőzte a napsütés, és még Rolitól is kaptunk csodás képeket, amiket tutajozás közben készített, illetve később küldött döbbenetes, hátborzongató és lenyűgöző képeket Auschwitzból is. 

A maga szomorúságában (és csak az szomorú, amilyen sebességgel rohan az idő) az, hogy már a kicsi is akkora, hogy bárhol és bármikor képes boldogulni, végtelenül megnyugtató érzés. Persze, jól bele is lehet halni az érzésbe, illetve jól el is lehet lustulni tőle, de ezeket a szélsőségeket leszámítva, jó érzés. 

Az egyik mai kedvenc képemet megmutatom, és aztán megyek aludni, mert mindjárt fél 11, és négykor keltünk. 

Hétfő

Ma reggel Roli útnak indult Lengyelországba. Izgatott volt, ami érthető, hiszen nemigen jutott neki kirándulás élmény az iskolás éveiben. Talán utoljára hatodikos korában volt, vagy hetedik év elején, aztán egy darabig azért nem mentek, mert az osztályfőnöke ilyesmire nem igazán volt alkalmas, utána meg a covid helyzet nem tette lehetővé. Már messengeren beszéltünk "többször" is ma, küldött képeket, jól érzi magát. Remélem életre szóló élmény lesz neki. 

Patrik csapatépítő van, az idén már másodszor, úgyhogy gondolom ez a csapat nagyon stabilan megépül most már. Jó nekik, bár az idő lehetne jobb is..igaz, szerintem a legkevésbé sem érdekli őket, hogy milyen idő van. 

Erik maradt itthon, elvileg ő pénteken megy majd a volt ofőjével kirándulni. Ő csak egy napra, de egyébként is szombaton valami szülinapi buliba megy. Ezt az információ ma érkezett tőle, gondolom, ha valami dolgom is lesz ennek kapcsán, azt is megosztja majd. 

Meccsnap

 Nem csak egy sima, éppen a sorban következő meccsnap volt ma, hanem a meccsek között a legfontosabb. A Derby. Minden fradistának, és minden újpesti szurkolónak a meccsek meccse, a két ősellenség összecsapása. A lelátókon pont ugyanolyan küzdelem folyik, mint a gyepen, és mindenki nyerni akar mindenáron. 

Ma (is) mi ünnepeltünk, mi voltunk a jobbak. Mindenhol. A játékosaink több gólt rúgtak (és közel sem annyit, amennyit lehetett volna), a szurkolóink kitettek magukért, és végigszurkolták a meccset. Zengett a lelátó, volt minden, amit ilyenkor illik felvonultatni. Lesz büntetés is biztosan, mert mindkét oldalon volt némi füstbomba is. 

Szombat

 Ma az a nap volt, amikor nem történt semmi. Akik az éjszakát házon kívül töltötték, ma hazaértek (Erik délelőtt, Patrik délután), így most megint teljes létszámban vagyunk. 

Szép idő volt, ezt én nagyon sokáig szeretném még, hogy így legyen. De ezt tudja rólam mindenki. 

Tegnap kaptam kölcsön a hétvégére egy iqos készüléket. A kollégák kilencven százaléka már ezzel a kütyüvel cigizik, mindenáron meg akarnak téríteni engem is, mert ez sokkal jobb, nem büdös, nincs benne kátrány. Szkeptikus vagyok vele, de csak azért hoztam el, mert azt is mondták már többen, hogy a heets után (ez a belevaló cigi töltet neve) már nem tudták elszívni a rendes cigit, mert undorító íze volt. Gondoltam, ha erre a szintre eljutok, az már fél siker. Maga a készülék egyébként drága (20-25ezer forint), egy doboz heets is 1500, spórolni nem lehet ezzel sem. Egyelőre nem vagyunk barátok, mert inkább ettől van undorom, nem a cigitől, de nem adtam fel teljesen. Meglátjuk. 

Péntek

A péntek mindig jó, utolsó munkanap, rövidebb ideig is kell bent lenni, és az is igaz, hogy pénteken kevesebb is a tennivaló, mindenki a hétvégére készül. 

Délután körmösnél voltam. Ilyen színű sem volt még sohasem. 

Sajnos sehogy sem sikerült úgy fotóznom, hogy ne csillanjon be, de az ott egy esernyő, alatta pedig egy fiú és egy lány. 

Estére egy gyerekünk maradt, a két felnőtt házon kívül töltik az éjszakát. Nem mondom, hogy nem furcsa nagyon, de gondolom, hozzá kell szokni ehhez is. 

Csütörtök

 Nagyon nehéz volt ma reggel felkelni, rég volt már ilyen, hogy fél egykor feküdtem le, és hatkor kelni kellett (volna). Ráadásul olyan fejfájással ébredtem, hogy alig mertem megmozdulni is. Balázs hozott két fájdalomcsillapítót, azt bevettem, és még negyed órát visszafeküdtem. Úgy gondoltam, az pont elég lesz arra, hogy kiderüljön, fel tudok kelni, vagy olyat kell tennem, amit még sohasem, fejfájás miatt maradok itthon egy napot. Nem volt erre szükség, sikerült felkelnem, és ugyan kicsit kábán és bizonytalanul, de mentem dolgozni. 

A munkanap egész gyorsan eltelt, a főnökség csapatépítőn van, így mindenki szépen nyugodtan csinálhatja a maga dolgát, nincsenek hirtelen felindulásból tartott végtelen megbeszélések, 

Délután voltam masszíroztatni, nagyon jó volt. Pont jó ez a kéthetente egy óra, jól hozta is szoktam már, nagyjából egy-két nappal az idöpont előtt szoktam érezni, hogy a hátamban már van csomó, és a lábaim is ilyenkorra érzik már, hogy de jó lenne egy masszázs. Pedig néha sajnálom az időt rá, de aztán mindig úgy van, hogy utólag már nem is értem magam, amikor azon gondolkodom, esetleg át kéne térni a havi egy alkalomra. 

Holnap már péntek. Ahogy Rolit elnézem ma, már alig várja, hogy utána szombaton ki tudja aludni magát. Mondjuk ebben egyetértünk. 

Meccsnap

 Kiszurkoltuk a győzelmet, pedig nem volt valami jó meccs. De a győzelmet nem kell megmagyarázni, főleg nem a MOL Fehérvár elleni győzelmet. Egy góllal jobbak voltunk. 

Nem volt melegünk, de elég aktívan szurkolunk hozzá, hogy ne fázzunk. Azért azt nem bántam meg, hogy vettem fel egy vastag zoknit is. Kellett. 

Kedden hétfő

 Tudtam én előre, hogy egy pillanat alatt a nyakamba szakad majd minden, amitől múlt héten sikerült megszabadulni. Nyilván ez így lesz mindig, amíg nem mi leszünk az ötöslottó egyetlen nyertesei. Illetve közben persze néha elmenekülünk egy kicsit, hoszabb-rövidebb időre. 

Egyébként semmi érdekes nem történt, hacsak az nem számít annak, hogy estére csak úgy magától megfájdult a jobb bokám, és nem kellemes érzés rálépni.

Lógós hétfő

 Tegnap délután odáig fajult bennem a "mégnemakarokdolgoznimenni" érzés, hogy szóltam a főnökömnek, és a kollégámnak, aki helyettesíteni szokott, hogy én bizony ma még szeretnék csúszón lenni, ha nem dől össze a raktár nélkülem még egy napig. Mindketten jó pihenést kívántak még a mai napra. Jó fejek, na. Mondjuk biztos, hogy fordított esetben én is így reagáltam volna. 

A pihenés, és a Balaton part elvonási tünetek mellett egész nap felváltva adagoltam a ruhákat a mosógépbe, majd a szárítóba. Egy adag ágynemű maradt, azt már csak azért nem indítottam el, mert már reklamáltak a "szárítószag" miatt. Ezen kívül minden a szekrényben van már. 

Érdekes érzés egyébként ez a mostani hazajövetel, rosszabb, mint nyáron a hosszú nyaralás után. Biztos, hogy azért, mert tudom, az idén már nem lesz ilyen. Meg persze azért is, mert ezen a héten sokkal inkább ki tudtam kapcsolni, és semmivel sem foglalkozni, mint nyáron. Nyáron fontos volt a sok program, mindent át akartam élni, mindent látni akartam, egy percre sem megállni. Akkor az úgy volt tökéletes, most meg ezzel a csendességgel. 

Nehéz lesz felvenni újra az őrült ritmust, újra részt venni a mókuskerékben, hajtani akkor is, ha egyébként nem értek egyet mindig az iránnyal, ahová tartunk. Vagy inkább úgy pontosabb, hogy ezek mindenféle elágazások nem olyanok, ahová szívesen megyek. Az nem megoldás, hogy ne foglalkozzak vele, csak menjek gondolkodás nélkül, és azt néztem csak, hogy minden hónapban megérkezik a bankszamlàra a fizetés, mert akkor nem is lennék többé saját magam. Mégis muszáj függetleníteni magam egy csomó mindentől. Ez lesz az ősz nagy feladata. 

Van már időpontunk a harmadik oltásra, Rolinak nem javasolja a háziorvosunk, elfogadtuk, és egyelőre akkor ő nem kap. Mi pedig mind a négyen modernát fogunk kapni október 28-án. 

Roli jövő hét elején Auschwitz-ba utazik az iskolával, illetve Lengyelországba, és oda is ellátogatnak. Az iskola nyerte pályázaton az utat, csak költő pénzt kell vinnie. Nagyon fel van dobva ettől, nagyon várja. Az nem volt kérdés, hogy elengedjük e, bár természetesen féltjük, mert még mindig képes hajmeresztő dolgokra, de majd itthon izgulunk, ő ettől hadd érezze jól magát. 

Patrik épp ekkor csapatépítő lesz, mondjuk ő országhatáron belül marad, de nem lesz itthon. Erik így pár napig egyke lesz, ami még sosem fordult vele elő, így ő meg ezt az érzést várja. 

Ez a hét egyébként sűrű lesz, szerdán meccsre megyünk, csütörtökön masszázsra megyek, pénteken körmöshöz, vasárnap pedig megint meccsre. Nem fogunk unatkozni. 

Újra itthon

 Ma már csak ilyen kis laza félnapunk volt a Balatonon. Nem volt könnyű nekiállni összepakolni, főleg, mert ma is még olyan jó melegen sütött bá nap. De erőt kellett venni magunkon, mert most már következnek a dolgos hétköznapok. 

Rutinos csomagoló vagyok, nagyjából egy óra alatt minden össze volt pakolva, és sorakoztak a bőröndök és táskák. Balázs is nagyon rutinos már a csomagtartó megtöltésében, pedig a két rollert nem egyszerű bepakolni három bőrönd és két táska mellé. De megoldottuk, természetesen. 

Itthon még mindig megvolt az érzés, hogy de jó itt lenni megint, a retro konyha után a szép, modern konyhában. Kb egy óra alatt a kipakolás is megvolt, még egy adag ruha mosása és szárítása is belefért. 

Agyilag nagyon pihentető volt ez a hét, nagyon jól ki tudtunk kapcsolni mindketten. Nagyon sokat jelentett mindkettőnknek, és sokat fogjuk emlegetni még szerintem. Érdekes élmény ilyenkor ott lenni, mert a nyári egészen más világ után itt ilyenkor egyfajta álomszerűen lelassult világ van. Olyan nagy a csend, amitől pillanatok alatt teljes nyugalom száll meg. Az ember akaratlanul is ehhez a csendhez, és lelassult világhoz alkalmazkodik, órákat lehet eltölteni azzal, hogy csak azt figyeljük, épp honnan süt a nap. Fantasztikus. Örök emlék marad ez a hét is. 

A Balatoni hajózás napja

 Amikor először láttam az eseményt a Bahart facebook oldalán, azonnal megdobbant a szívem, mert tudtam akkor már, hogy ezen a héten épp a Balatonon leszünk. Rögtön be is jelöltem, hogy "ott leszek", és már csak azért kellett drukkolnom, hogy az idő is jó legyen, és a család kevésbé "hajóbuzi" ágát is rá tudjam venni, hogy elmenjünk. Szerencsés ember vagyok, az összes fiam rábólintott rögtön az első kérdésre. Balázs közel annyira szereti a hajókat, mint én, neki a tömeg nem a barátja, de most még ő is szívesen indult neki. 

A tegnapi esőnap után ma napsütésre, de hidegre ébredtünk, így legalább afelől nyugodt voltam, hogy elázni nem fogunk. Komppal mentünk át Szántódról Tihanyba, onnan alig pár perc alatt már Füreden voltunk. Itt már kicsit borús és szeles idő volt, de nem volt vészes. Találtunk parkolóhelyet is, az étterem közelében, ahová délre foglalt nekünk asztalt Patrik. 

Fantasztikus élmény volt látni a balatoni flotta összes hajóját egymás mellett felsorakozva. (Illetve két komp hiányzott, ezek szolgálatban voltak). A beszédekből nem sokat hallottunk, ahhoz messze tudtunk csak megállni a Tagore sétányon. Akkor képest, hogy nem volt agyonpromózva az esemény, rengetegen voltak. 25 évente van ilyen, amikor felsorakoznak a hajók, és díszszemle is van. Nem fogom elfelejteni, az biztos, és remélem, 25 év múlva újra itt lehetek. 

A díszszemle után elmentünk ebédelni, nagyon finomat ettünk ismét a Borcsa étteremben. 

Még megálltunk Tihanyban sétálni (itt is nagyon sokan voltak), fagyizni, gyönyörködni a kilátásban, rácsodálkozni, hogy ilyenkor is minden gyönyörű ott is. 

Itthon még lementünk a partra, és kipróbáltam végre az elektromos rollert is. Nagyon paráztam tőle, és nem is fogom rendszeresen használni, de jobb élmény volt, mint itt vártam. 

Nagyon jó kis nap volt ez, tele élménnyel, amire nagyon sokáig emlékezni fogok. 

Péntek

 Úgy lett, ahogy az előrejelzésekben meg volt írva. Ma reggel esőre és hűvösre ébredtünk, amit még szél is kísért. Nem mondom, hogy repestem az örömtől (és az is eszembe jutott, hogy a többség egész héten dolgozott, iskolába járt, pont a hétvégére romlik el az idő), de nem szólhatok egy rossz szót sem. 

Délutánra az eső elállt, voltunk sütizni, meg egy kicsit sétáltunk is. Estére pedig még a nap is előbukkant. 

A kisöcsik tűlnőttek rajta 😊

Csütörtök

 Még mindig nem unjuk azt, hogy egész nap azt csináljuk,amihez épp kedvünk van. Biztos eljönnek az idő,bármikor már vágynánk valami tennivalóra, de ezt nem tudjuk letesztelni, azért ezek a gondtalan balatoni napok is meg vannak számlálva. 

De ma még élveztük a nyárias meleget, többször is voltunk a parton, és élveztük a nyugalmat, az elénk táruló fantasztikus látványt. Valószínűleg ma utoljára tudtuk megnézni a naplementét is, holnaptól nagyon ígérik a rosszabb időt. 

Este megnéztük a Fradi meccset is, biztató kezdet után végül kikaptunk a Bayer Leverkusentől. Erre számítottunk, így nagy csalódás nem ért bennünket. 

Balázst érte ma egy kisebb baleset, rosszul lépett, és a rosszabbik bokája kicsit megsérült. Azt próbálta védeni inkább, amikor érezte, hogy baj lesz, de így most a térde is fáj, mert arra esett rà. Nem lilult be a bokája környéke, de kicsit be van dagadva. Remélem reggel azért lábra tud majd állni. 

Szerda

Ma is gyönyörű időnk volt, olyan erősen tűzött a nap, hogy megjelentek a lábamon a kiütések. Ebből akkor már szerintem egyértelmű, hogy ez bizony a naptól van, de nem érdekel, továbbra is élvezem, és nem fog eltántorítani semmitől sem. Mondjuk azért azt próbálom nem elfelejteni, hogy majd jövő nyárra vegyek egy olyan fajta naptejet, amit több helyen láttam ajánlani az ilyen problémákra, mert az jó lenne, ha az a pár nagyon viszketős nap nem lenne. De ha lesz, hát azt is kibírom. 

Sokat sétáltunk ma, órákat töltöttünk azzal, hogy csak ültünk egy padon, és néztük a tavat, ahogy percenként változott a színe, mindig kicsit másképp sütött a nap. A kacsák, sirályok, hattyúk lassan teljesen vissza is foglalják, még ha vannak is még strandolók, csak az igazán bátrak fürdenek. 

Tényleg kívánni sem lehetett ennél szebb időt, de valami ilyesmit kívántam magunknak. 

Ma este pedig Patrik is megérkezett hozzánk, megint teljes a család. 

Kedd

 Tényleg úgy van, hogy azt csináljuk, amihez épp kedvünk van, amellett, hogy mindketten egy nap egyszer a telefonokon elolvassuk a céges leveleket, a fiúk is nyomon követik az iskolai életet. Nem görcsöl rá senki semmire, nem állunk neki dolgozni sem, leckét írni sem, csak épp naprakészen tartjuk magunkat. 

Ma például grillkolbászt ettünk ebédre, ami előtt sétáltunk a strandon, utána elmentünk fagyizni, és voltunk ma egy olyan kikötőben, amit eddig csak a másik oldalról láttunk, jobban mondva csak és kizárólag hajóról. Nem tudom, hogy eddig miért maradt ki, lehet, hogy azért, hogy most duplán rácsodálkozzunk, micsoda gyöngyszemet találtunk a balatonszemesi kikötőben. Nagyon-nagyon szép, elképesztő hajókkal, vitorlásokkal, és látvánnyal. 

Még strandoltunk is ma, mármint Roland, mi továbbra is maradtunk annál a verziónàl, hogy térdig elég. De ennek megvan az az előnye (meg annak, hogy rajtunk kívül még hárman voltak a vízben), hogy a vízben állva is fotóztam. 

Szeretem hétfő

 Meg tudnám szokni biztos jó sokáig, hogy így kezdődjön a hét, ahogy ma. Felébredtem hatkor, de eléggé fáztam ahhoz, hogy egy gyors fürdőszoba látogatás után még visszavackoljam magam az ágyba. Aludtam is még nyolcig, ami jól is esett. Az meg még csak feldobta a hangulatomat, hogy gyorsan rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs más dolgom ma, mint élvezni mindent, amit ez a nap tartogat. Nagyon jól esett, hogy nem kellett semmi különösebben fontos dolgon gondolkodni, nem kellett időre menni sehova. Majdnem mindenki itt van velem, aki fontos (Patrik is napokon belül csatlakozik hozzánk),.és ez így pontosan elég is. 

Voltunk ma Badacsonyban, már tegnap megbeszéltük, hogy ma ott fogunk ebédelni. Kocsival mentünk, a hajóút irreálisan drága lett volna, de nem bántam egy kicsit sem, mert nagyon szép út volt, nagyon szép a táj, a Balatont ezerféle szögből láttuk, mindenhonnan másképpen gyönyörű és lenyűgöző. 

Hazafelé komppal jöttünk, így nem ugyanazt láttuk akkor, mint délelőtt, amikor mentünk. Nagyon jó kis kirándulás volt. Semmi extra, mégis pont jó. Még strandon is voltunk ma, a nap nagyon kellemesen melegít, bár ahhoz már kevés, hogy a vizet is olyanra melegítse, ami fürdésre csábít, de azért térdig simán bementem. Roland nem szívbajos, ő elmerült nyakig egy pillanat alatt, és váltig állította, hogy tök jó a víz. 

Este még naplementét is láttunk, most meg már hallani a szarvasbőgést.