Lazulós hétfő

 Arra használtam, amire való egy ilyen nap. Elintéztem, amit kellett, pizzát rendeltünk ebédre, ráérősen megcsináltam, amihez kedvem volt. Közben nagyon jó volt itthon lenni. 

Én egyébként az a fajta vagyok, aki követi a híreket folyamatosan, nem zárom ki, hogy esetleg kicsit könnyebb legyen, mert nem tudok semmit. Figyelek, olvasok, próbálok olvasni a sorok között, és közben próbálom elnyomni magamban azt az érzést, ami azt sugallja, hogy nem lesz ennek jó vége sehogy sem. Még akkor sem, ha szerencsénk van, és azt megússzuk, hogy testközelből megtapasztaljuk a háború borzalmait. Nyomasztó. Azért akárhogy is, lehet, hogy még visszasírjuk a kovid időket. 

Ma voltam az otp-ben, kellett szamlakivonat másolatokat kérnem az alapítványnak. Az nagyon szürreális élmény volt, hogy zárva volt az ajtó, és úgy lehetett bemenni, amikor valaki elintézte amit akart, és kinyitották neki az ajtót, hogy kiengedjék. Nem éreztem jól magam, amikor a belépésem után bezárták mögöttem az ajtót. Hogy erre miért volt szükség, az nem derült ki, mindenesetre jó volt, amikor végre kiszabadultam onnan. 

Vasárnap

 Ma sem történt semmi különös, próbáltuk kipihenni testileg-lelkileg a heti történéseket, és persze itthon tenni-venni a megszokott dolgokat. Lennének olyanok is, amik nem tartoznak ebbe a körbe, de továbbra sincs kedvem nagyobb takarítást tartani, szekrényeket átnézni, úgyhogy ezek maradtak. 

Erik a házi hírszerkesztőnk, elképesztő, hogy mennyi hírcsatornát olvas. Természetesen mindenkit képbe is helyez az eseményeket illetően, így mondhatom, hogy percrekészek vagyunk az orosz-ukrán események kapcsán. Nekem személy szerint továbbra is vannak fenntartásaim, és nem bízom abban, hogy képesek lesznek hamar lezárni, de remélem, hogy rám fognak cáfolni napokon belül. 

Holnap nem dolgozunk, el kell mennem tüdőszűrésre, meg van egy-két dolog, amit el kell intézni, de azért majd ki fogom élvezni azt is, hogy ez egy másmilyen hétfő. 

Erik és Roli is csak két napot megy suliba, aztán a hamvazószerda miatt szünet lesz náluk. Egyébként sincs semmi bajuk az egyházi iskolával, de ilyenkor különösen szeretik. 

Szombat

 Semmi extra történés, meccsnappal kiegészítve. Ahol szintén nem történt semmi extra, nyerni ma sem sikerült. Nagyon nem vagyunk ehhez a sikertelenséghez hozzászokva, nehéz is elhinni is, feldolgozni is. 

A meccs legjobb pillanata: 

És a szokásos családi szelfi...Roland nélkül, aki itthon maradt, mert kicsit megfázott. 

Péntek

 Pont elég volt erre a hétre a munkából ennyi, és éppen időben lett péntek. 

Délután körmösnél voltam, jót beszélgettünk. Az kicsit rosszul esett, hogy Balázsnak nem tetszik, de sebaj. Mondjuk lehet, hogy ha a rózsaszínt lemattította volna, szebb lenne, de szerintem így sem rossz. És ilyen még nem volt..

Háború

 Borzasztóan megrázó, hogy ma reggel arra ébredtünk, hogy a hetek óta tartó huzavona és mindenféle ígérgetés ellenére is Kijevben bombázni kezdtek az oroszok. 

Ha azt gondoltuk két évvel ezelőtt, amikor épp csak elkezdtünk jobban figyelni a covid hírekre a világból, hogy akkor most jön az a valami, amitől majd megtanuljuk értékelni az életet, a létezés csodáját, akkor mostanra már azt is tudjuk, milyen végtelenül naivan gondolkozunk erről. 

Nem tudom mit gondoljak, ahogy azt sem, kinek lehet még hinni. Azt látom, hogy nem lehet ezt félvállról venni. Kicsit úgy tűnik, megint rászabadult a világra egy őrült, aki felforgat mindent. 

Estére elfoglalták a csernobili atomerőművet is, ami azt hiszem, beszédes. ..

Úgy érzem, semmik vagyunk. Játékszerként tekintenek az életünkre, és minden azon múlik majd, épp hatost dob e az, aki következik..🙁 

Az isten mentsen meg bennünket attól, ami a legrosszabb forgatókönyv. 🙏

Mostanában én

 Éppen ma, amikor megkérdezték tőlem, hogy hány éves is vagyok én tulajdonképpen jutott eszembe, hogy most aztán már mondhatom, hogy nem csak nagyjából tartok az életem közepén. És ez, ha a mostot tekintem középnek, akkor nagyon optimista is vagyok. Nincs semmi bajom egyébként azzal, hogy az idén 44 éves leszek, nem érzem magam öregnek, nem gondolom, hogy de jó lenne inkább húsz évesnek lenni. 

Ami viszont sokat foglalkoztat, hogy valahogy a saját stílusom sem feltétlenül vagyok igazán én. Az egészen biztos, hogy inkább sportosnak számítok, mint nem, de ezen belül meg egyáltalán nem bánom, ha azért látszik, hogy nő vagyok. Itt azért ki is merül az én fantáziám a szűk farmer és egy valamilyen felső, pulcsi, esetleg kardigán témában. Pulcsiból inkább a kapucnis, mert azokban nem fázom. A színek tekintetében akadt némi fejlődés, mert már hordok a fekete, a fehér és a zöld mellett rózsaszínt és sárgát is, de minden egykaptafa. Amiről tudom, hogy nem üt el nagyon a megszokott-tól, olyat veszek mindig. Sosem volt önbizalmam, és sosem láttam példát sem magam előtt arra, hogy is lehet ezt jól csinálni. Ha valamikor voltak is erre próbálkozásaim, rendre nagyon gyorsan fel is adtam, mert egészen biztos, hogy anyám, vagy nagyanyám tett egy érdekes megjegyzést, amitől máris sz.ul éreztem magam. 

Balázs elismerte, ha valami tetszett neki, de nem az a bájolgós fajta. A ruhapróbàk halálra untatják, ha valamit veszek, és elküldöm neki a fotót a próbafülkéből, szinte mindig kapok egy szivecskét válaszul, és hogy vedd meg, ha tetszik. Mindig mondja, hogy neki mindenben szép vagyok, de hát ugye huszonkilenc év után mit is mondana? 

Egyre többet motoszkál bennem a gondolat, hogy csak el kéne mennem egy ilyen tanácsadásra, hogy mégis tudjam már meg valakitől, hogy mit vegyek fel, amiben úgy érzem jól magam, hogy közben mégis az is eszébe juthat bárkinek, hogy na, ez igen, így is lehet. Jó lenne, ha tudnék sminkelni, tudnám mit hova kenjek, stb, hogy az összhatás ne olyan legyen, mint egy elfuserált bohóc, hanem mintha nem is lenne, de mégis..

Mindehhez egyébként nem vagyok elég bátor, vagy mi. Vagy még nem vagyok elég kíváncsi. 

2022.02.22

 Ez az idei február igazán bővelkedett ezekben a misztikusnak tűnő dátumokban. Ugye ilyen volt már a másodika is, ilyen volt a huszadika is (ami ráadásul palindrom szám is volt, de ez a mai dátum a maga összes kettesével azért tényleg mindent vitt. Egyébként nem tudom ki hogy van vele, de így leírva tok jó ránézni erre a dátumra. Milyen jó is lesz azoknak, akik ezen a napon születtek, olyan vidámnak tűnik nekem ez a számsor. 

Azt nem bántam volna, ha a különleges dátum egy igazán különleges napot is eredményezett volna, de sajnos semmi olyan nem történt, ami miatt ezt gondolhatnám. Igaz, minden nap egy újabb csoda, de ezt nem igazán fogjuk fel, és annyira természetes is, hogy élünk és vagyunk, hogy fel sem tűnik milyen jó dolgunk van. 

Napok óta van ez az "úgy ennék valamit" érzésem, de fogalmam sincs, hogy mi lenne az a valami. Elég idegesítő, hogy még magamnak sem tudom kitalálni. 

Vissza a valóságba

 Ma hajnalban cseppet sem esett jól, amikor Balazs négy órakor ébresztett. Persze, mert egy órakor még ébren voltam, kb mint aki izgul az első munkanapja előtt. (pedig az a bizonyos első itt, ezen a helyen már éppen holnap nyolc éve lesz). Meg persze azért is, mert a múlt héten minden nap aludtam kilencig, és milyen jó is volt. 

Ez a pár nap kihagyás pont jó volt minden szempontból. A lábamnak kifejezetten jót tett, néha már simán el is felejtettem, hogy szokott fájni is. Jót tett a lelkemnek is, mert kissé túltelítődött bennem egy csomó minden, amivel nem tudok mit kezdeni, nem tudok rajta változtatni, együtt kell vele dolgozni, de nem tetszik, nem szeretem, hogy így van. Nyilván nem is véletlenül fájt a torkom...

Az nem én vagyok, aki képes arra, hogy úgy csinálom a dolgomat, hogy csak azért, mert ezért fizetnek minden hónap elején. Szeretem az összes feladatomat jól végezni, szeretem magam körül a rendet, szeretem átgondoltan csinálni. És szeretem, hogy van benne rugalmasság, hogy mindig vannak új kihívások, és folyamatosan tudok tanulni valamit. Akikkel együtt kell dolgoznom, egyre szorosabban, nem ilyenek. Nagyon nem. És ők vannak többen. Így vergődök kicsit ebben az új helyzetben, és próbálom megtalálni ebben a felállásban is azt, ahogy a legjobb lesz. Kézenfekvő lenne megbeszélni, és voltak is erre irányuló kezdeményezéseim, de falakba ütköztem. 

Ez a hétfő azért egész jó volt, főleg, hogy munka után még voltam masszázson is. És must már csak egy egészen picit fájt, ami tök nagy sikerélmény. 

Szülőnek lenni

 A legnagyobb boldogság, és a legnagyobb ajándék, amit csak kaphatunk életünkben. Mondom ezt úgy, hogy lassan huszonhárom éves szülőség van már a hátam mögött, annak minden csodájával, örömével, aggodalmával, álmatlan éjszakáival. 

Sosem voltak nagy céljaim a gyerekeim helyett, sosem akartam nekik olyan életet, amit valaha én akartam élni. Sosem számított milyen jegyük van, mit gondolnak róluk mások. Egyetlen dolgot ígértem nekik még akkor, amikor épp csak kiderült, hogy minket választottak szülőként, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy boldogok legyenek. Időközben ehhez az is társult, hogy szeretnénk minél több álmuk, vágyuk megvalósításában részt venni. 

Erik az idén lesz húsz éves, és az idén megint ballag is, ezúttal már a technikumból. Ő az a gyerekünk, akiről épp a napokban írtam, hogy a legkevesebb önbizalma van. Cserébe viszont ő az a gyerekünk, aki azért időről időre megosztja a vágyait. Vannak földtől elrugaszkodott vágyak, amiken mosolygunk egy jót, és vannak, amik szöget ütnek a fejünkbe. 

Ilyen volt az a már sokadszorra elhangzott óhajtó mondat, ami a héten hangzott el, amikor egy Barcelona meccs részletet mutatott, hogy ó, mit nem adna érte, hogy ő egyszer ott szurkolhasson a Camp Nou-ban. (A kovid elvette tőle azt az élményt is, hogy élőben láthassa a Barcelona csapatát Budapesten, amikor a Fradival játszott...volt jegyünk, de már nem lehetett meccsre menni) 

Tegnap reggel keresgélni kezdtünk, hogy is lehet jegyet venni a híres Barcelona meccsére. Meglepően könnyedén, egyébként. Aztán, már Patrikot is bevonva, megnéztük, mikorra tudunk repülőjegyet foglalni nem horror áron. Amikor már ez a kettő megvolt, akkor már csak szállást kellett találni nekik arra a pár napra, de az airbnb-n keresztül fel óra alatt ez is megvolt. 

Április 29-én repülnek Barcelonába, és Erik nagy álma válik valóra. Nagyon boldog, és már eltervezte mi mindent fog megnézni a Barcelona-Mallorca meccsen kívül. 

Meccsnap

 Ha már sikerült pár nap alatt meggyógyulni, akkor természetesen nem hagytuk ki a mai meccsnapot. Kicsit aggódtam hét közben, hogy hiába van jegyünk, ezt most ki kell hagynunk majd. Utólag egyébként lehet, hogy jobb lett volna itthon nézni, mert akkor lett volna lehetőség átkapcsolni a tévét. 

Na sebaj, majd egyszer ez az időszak is már csak emlék lesz, és akkor azt is elmesélhetem az unokáimnak, hogy bizony, ezeket a reménytelen és kilátástalan meccseket is végigszurkoltuk becsülettel. 😊 

Péntek

 Ez most kivételesen nem az a péntek, aminek az egyébként szokásos módon szoktam örülni. Kicsit szomorkás, mert a pihenőnapok a végéhez közelednek, pedig egyébként jó volt itthon lenni. Határozottan jót tett a lábamnak is, mégiscsak igaza volt a dokinak, amikor már első körben pihenést javasolt. De most megígértem magamnak, hogy ha megint romlik a helyzet e téren, akkor adni fogok magamnak pár napot újra. 

Elmentem ma a táppénzes papíromért, az ebédet Balazs főzte. A brassóija továbbra is verhetetlen, és mindenki nagyon szereti. Szerencsére most is sikerült jó adagot főzni belőle, még holnapra is maradt. 

Keresgéltem magamnak nyárra is egy, a mostanihoz hasonló skechers sportcipőt. Most fekete van, de szeretnék egy fehéret is. A világ legkényelmesebb cipője, legalábbis még akármilyen márkájú is volt a lábamon, egyik sem nyújtott olyan élményt, mint ez, amiben azt érzem, hogy de jó benne menni..Találtam egy-két helyen, még az árával barátkozom. Azt már rég elengedtem, hogy mindenféle vagy bármilyen cuki szandált vagy nőies cipőt nézegessek, mert jobbára csak pénzkidobás, nem tudom hordani, fáj a lábam is benne, meg a derekam is. Abból a korból meg már kinőttem, hogy fontosabb legyen a kinézet, mint a kényelem. 

Ez eldőlt

 Eriknek továbbra sincs túlságosan sok önbizalma, emiatt aztán hajlamosak vagyunk kicsit még mindig túlfélteni őt, de legalábbis nem feltétlenül teljesen tudatában lenni annak, hogy már mindjárt húsz éves lesz. Próbáltam rávenni, hogy legalább próbálja meg a felsőoktatást, jelentkezzen. Többek között azzal a nem nagyon titkolt szándékkal tettem ezt, hátha elhiszi végre magáról, hogy bármire képes. Nem tudtam meggyőzni erről, de a továbbtanulás gondolatát legalább elültettem benne. A tanárai is efelé terelgették, pedig nem beszéltem egyikkel sem, így közösen pedig célt értünk, és egyszer azzal állított haza, hogy akkor ő beadja a jelentkezését egy suliba erre a szakra: 

Volt már nyílt napon is, tetszett neki, amit látott. Természetesen miattunk nem is idegen ez a terület neki. Örülök a döntésének, és őszintén bízom benne, hogy több szakmával a kezében lesz már majd annyi önbizalma is, amivel elég magabiztosan fog bárhol helyt állni. 

Csak úgy

 "Nem tudom mikor lett bűn az evés. Mikor kezdett el az első 50 kilós nő azon hisztériázni, hogy egy kocka csoki az bűn, a szénhidrát vétek, a cukor a sátántól ered és a jóllakottság olyan érzés, melyért vezekelni kell. Nem tudom mikor lett bűn az öröm.

mikortól kezdték el szégyellni magukat az emberek meztelenül azért, mert a pornó és a média tökéletes testű és ordítva élvező hamis bálványokat citál eléjük. A szex a kövér, a szőrös, a fogyatékkal élő, a ragyás és a narancsbőrös embereknek is jár. Nem tudom mikor lett bűn az érintés.

Mikortól kezdtünk eltávolodni egymástól, rideg öltönyökbe bújni, nagy házakba bezárkózni, fejünket elfordítani, megmerevedni, közönyösnek lenni.

Nem tudom mikor lett bűn az őszinte beszélgetés és egymásra figyelés.

Ki dugta be először a fülét a villamoson, ki fordult el, mikor felszállt egy terhes nő vagy egy öreg ember, ki lépett rá bocsánatkérés nélkül a másik lábára, ki nem ment arrébb az ajtóból.

Nem tudom mikor lett bűn a pihenés.

Ki mondta először egy háromgyerekes anyának, aki ledőlt 10 percre, hogy semmirekellő, lusta, világ szégyene és haszontalan élősködő.

Ki zavarta le minden hétvégén a szüleinket a telekre dolgozni, ki keltette fel a vasárnapi ebéd után szundikálót, ki ültette belénk, hogy az olvasás, a bambulás, a meditálás mind haszontalan.

Nem tudom mikor lett bűn a nevetés.

Ki szoktatta le a gyerekeket a hangos kacagásról, az önfeledt kurjongatásról, a felnőtteket a spontaneitásról, a keserves helyzeteken való megváltásként jövő viccmesélésről, a paródiáról, az öniróniáról.

Nem tudom mikor lett bűn könnyűnek és boldognak érezni magunkat, ki oltotta be az első embert ennyi keserűséggel, bűntudattal, frusztrációval és bánattal, gyűlölettel, haraggal és rosszindulattal, de talán már nem is érdekel.

csak azt tudom, ha mindez bűn, akkor én mindenképp bűnös akarok lenni..." 

/Bihari Viktória/

Pihenő

 Nem mondom, hogy nem jött most a legjobbkor ez a torokfájás, mert dehogynem. Sőt, őszintén bevallom, hogy kaptam az alkalmon, hogy akkor most, ebben a helyzetben simán ki is használom azt, hogy mindenki kisebb pánikban van, ha valaki tüsszent kettőt, vagy köhint egyet, és azonnal covid jelentés, stb stb. A legkevésbé sem hiányzik, hogy az egyébként sem teljesen pozitív lelkemet még azzal mérgezzék, hogy csúnyán néznek rám, amiért bemegyek dolgozni "betegen". Mert amúgy fáj a torkom, meglepő módon kitartóan főleg a bal oldalon, de ha nagyon kéne, akkor ettől éppen járhatnék is dolgozni. Legalábbis régen, még a másik fajta időszámításban ez így volt, és ez is volt az elvárás. Felvetődött természetesen a home office gondolata is a közvetlen főnökömben, de ő nem engedélyezheti, a nagyobb főnökeim meg nem támogatják az én munkakörömben. Kicsit furcsa szitu, mert ugye itt van a férjem, aki meg így van itthon, de ő más pozíciót tölt be. Én a magam részéről nem nagyon bánom, bár nyilván van ennek is tanulsága. 

Délután beszéltem a háziorvosomal, aki természetesen mától táppénzre vett. Nem látta indokoltnak tesztet kérni, nincs nagy jelentősége, maradjak itthon, pihenjek. Ha meg csütörtökön is marad ez a torokfájás, akkor hívjam újra, akkor kelleni fog valami antibiotikum is, egyébként csak fájdalomcsillapító elég, ha szükség van rá. Beszéltünk a negyedik oltásról is, azt mondta, úgy tűnik két-három héten belül ez a mostani hullám lecseng, ha valóban így lesz, akkor őszig nincs szükség több oltásra. Ha mégsem ez lesz, akkor beszéljünk újra. Teljesen rábízom magam a véleményére, ahogy eddig is tettem azóta, mióta ő a háziorvosom. Eddig még sosem kellett csalódnom benne, pedig amikor még nem ismertem őt, azt gondoltam, biztos nincs ki minden kereke. Nagyon hangosan beszél, ettől kicsit olyan érzése van annak, aki csak az ajtón kívül hallja, hogy valami bekattant nála, de ez a látszat csalóka. Bármilyen bajunkkal mentünk eddig hozzá, mindennel foglalkozott a kellő mértékben, mindig tudta, mikor kell tovább küldeni, nincs nála felesleges sallang sosem. És ez pont az, ami szerintem egy háziorvostól elvárható. 

Csak utolért

 Ma még hajnalban elmentem dolgozni, azt gondoltam, hogy minden előérzetem becsapott, vagy másképp működött a szokásosnál, mert nem én lettem beteg, hanem Balázs. Aztán fél nyolc körül már változott is a helyzet, addigra fájt a torkom. Még nem nagyon, de már pont annyira, hogy tudjam, ebből mégis lesz valami. Voltam tesztelésen is, ma ilyen munkahelyi tesztelős nap volt. Negatív lett. A torkom viszont egyre jobban fájt, és időnként éreztem már a fülemet is. Na, itt jött el az a pont, amikor szóltam, hogy holnaptól ne számítsanak rám. Még a torokfájás csak-csak elviselném, akár maszkban is dolgoznék, de azt biztosan nem kockáztatom meg, hogy megint a fülem is fájjon, abból tavaly elég volt. 

Így aztán ezt a hetet itthon töltjük. Balázs home office-ban, én meg betegállomànyban. 

Vasárnap

 A tegnapi pihenőnap után ma már aktívabb napot tartottunk. Annál is inkább, mivel Balázs dolgozott, így nem adatott meg az egész nap együtt töltött nap öröme. Ő ráadásul nincs is jól, náthás. Nincs láza, nem köhög, csak tüsszög és folyik az orra. Az ő gyorstesztje is negatív lett, akárcsak az enyém valamelyik nap. Igazából úgyis az van a munkahelyen is, hogy ha negatív a gyorsteszt, akkor oltottként el is várják, hogy menjünk dolgozni, úgyhogy nincs mese. Annyira még nem rossz a helyzet, hogy magától azt mondja, hogy akkor felhívja az orvost (én már nem mennék így), főleg, hogy egy kollégája egyébként is beteg már, egy másik meg Valentin napi wellness hétvégén van, így aztán maradtak ketten. Hát remélem rosszabb nem lesz. 

Mire hazaért, készen volt az ebéd, mondjuk ez inkább úgy felel meg a valóságnak, hogy úgy időzítettem az ebéd elkészültét, amikorra ő is megérkezett. Ezek a közös családi ebédek fontos részei az életünknek. 

Délután hajat festettem, felmostam, meg a szokásos vasárnapi fürdőtakarítást is megejtettem. Pont készen lettem a Fradi meccs kezdetére, így a mai győzelmet már teljes nyugalomban néztük végig. 

Szombati pihenőnap

 Mondhatom, hogy már hagyományt teremtünk vele, hogy szombatonként nem főzünk, hanem valahonnan rendelünk kaját, és azon kívül, hogy a mosógép és a szárító teszi a maga dolgát, nem csinálunk semmit. 

Egyikünk sincs jó passzban, kellenek az ilyen napok. 

Az a borzasztó érzés nincs már, amit csütörtökön éreztem, de továbbra is megvan az, hogy valami nem kerek, csak nem tud rajtam kijönni rendesen, bármi is ez. 

Péntek

 Minden héten nagyon várom, de most, főleg a tegnapi nap után különösen örültem neki, hogy ma péntekre ébredtünk. Reggel sokkal jobban éreztem magam, azt gondoltam, hogy jól kialudtam magam, és ez elég is volt, így aztán nem sokat gondolkodtam azon, hogy menjek e dolgozni. 

A tűrőkepessegem nem volt épp a legjobb, valami rám egyáltalán nem jellemző belső feszültség van bennem, ami olyan hatással van rám, hogy pillanatok alatt felhuzom magam. Igyekeztem leplezni, de nem volt könnyű. 

Munka után még elmentem vásárolni, aztán megcsináltam pár dolgot, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy este hétre már megint fájjon minden porcikám, és a huszonnégy fokos lakásban is fáztam. Lázam nincs, néha a torkombam érzek ilyen csípős érzést. Mostanra eljutottam idáig gondolatban is, hogy most már mindegy, azt sem bánom, ha beteg leszek, de ha úgy kell lennie, akkor ne húzzuk ezt a végtelenségig, essünk túl rajta. 

Hozzánk délután megérkezett a hidegfront, beborult, és jó hideg szél is fújt. Pedig délelőtt még olyan szépen sütött van nap. 

Furcsa nap

 Reggel úgy ébredtem, mint akit éjjel jól agyonvertek, és még minimum valami teherautó elgázolt. Nagyon nehezen tértem magamhoz, de gondoltam, biztos öregszem, és már nem bírom úgy az esti meccseket, mint régen, majd jobb lesz egy kávé után. Kettő után sem lett jobb, és még a gyönyörű, tavaszias napsütés sem sokat javított a helyzeten. Betegnek éreztem magam, sőt, egy idő után már meg voltam róla győződve, hogy egészen biztos, hogy nem csak a kovid éppen aktuális variánsát kaptam el, de még mellette legalább háromféle egyéb kórt is. Minden tagom nehéz volt, nehezemre esett a járás, felemelni a kezemet, időnként szédültem, néha fájt a fejem is. Elég szürreális élmény volt. Közben persze dolgoztam, igyekeztem normálisan elvégezni a feladataimat, de háromkor feladtam, és hazajöttünk. 

Itthon volt egy gyorsteszt, amit megcsináltam, de persze negatív lett. Ha dolgozik is bennem akármi, nem mutatja ki. Egyértelmű tüneteim meg nincsenek (bár ahogy olvasom mostanában, gyakorlatilag mindenféle tünet van már), van viszont három oltásom, ismerve a háziorvosomat, gondoltam, kár most őt ezzel zargatni, pcr tesztet nem fog kérni, de majd meglátom mi lesz reggel. 

Volt pár dolog, amit mindenképpen venni kellett, így a sparba azért bementünk, de a vásárlás után csak bepakoltam a mosogatógépet, és lefeküdtem. Aludtam is fél kilencig (azt azért őszintén remélem, hogy emiatt nem hajnali kettőig leszek ébren). Valamivel jobb lett a helyzet, de még nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez így is marad. Holnap már péntek, korábban jövök haza egyébként is, ha nem nagyon muszáj, akkor nem maradok itthon, de ha ugyanúgy ébredek, mint ma reggel, akkor nem kínozom magam. 

Kupaszerda

 Természetesen focikupa, mi más. És természetesen Fradi meccs,.mi más.  

Minden szép és jó volt, nyertünk is, amivel továbbjutott a csapatunk a következő fordulóba, ahol, mint már tudjuk az azóta lezajlott sorsolás eredményeként a Honvéd lesz az ellenfél. 

Ma megnéztük az Ilovszky Rudolf stadiont, még nem voltunk itt. A kezdés előtt a nagyon látványos fenyshow-val hangolódott mindenki. Ilyesmi van az MTK otthonában is, de mégsem ugyanez azért. 

Egyetlen dolgot rontottam el csak, elfelejtettem fájdalomcsillapítót bevenni indulás előtt, a meccset meg végigálltuk. Voltak fájdalmas pillanataim mire a meccs után a kocsiba ültünk. (Április 8-ára van időpontom a reumatológushoz) 

Kedd

Ma sem történt semmi. Dolgoztunk, a fiúk iskolában voltak, majd mindenki hazajött, sikerült együtt enni is. Kinek ebéd volt, kinek vacsora, de ez nem számított. Érdekes volt közben hallani Erik szájából, hogy milyen furcsa az, hogy vannak osztálytársai, akik még hétvégén sem esznek együtt. Tényleg furcsa, de ők ezt szokták meg, esetleg így szeretik. Annak örülök, hogy nálunk sosem kell kérni senkit arra, hogy üljön az asztalhoz, nálunk ez így természetes. Az kevésbé idillikus, amikor épp az asztalnál ülve esik egymásnak Erik és Roli, de hozzá tartozik a mindennapokhoz. 

Hétfő

 A szél nekem sosem volt a barátom, mostanára meg egyenesen utálom is. Minden porcikámban érzem ahogy fúj, a huzat felidegesít, szóval tök jól meglennék nélküle. De azért ma is volt részünk bőven benne, ahogy a nagyanyám mondta mindig "a Kálmánt szolgálatba állítottak". 

Reggel úgy riadtam fel a telefonom hangjára, hogy majdnem infarktust is kaptam ott helyben. Nem nagyon voltam egy pillanatra képben, hogy honnan jön a hang, és leginkább miért zenél, aztán leesett. Arra kíváncsi vagyok, hogy valaha is lesz e belőlem olyan, aki hajnalban kukorekol. Nem tudom elképzelni, de hát bármi megtörténhet. 

Ma este egyébként már körülbelül százat tüsszentettem, ami nem túl jó ómen. Reménykedem, hogy egy jó fürdő csodát tesz, és nem lesz ebből semmi. Nagy befolyásom nincs erre, majd meglátjuk mi lesz. 

Köszönöm a gyógytornás ötleteket. Úgy döntöttem, előbb szeretném tudni mi van ott, ahol fáj, vagy van e ott valami egyáltalán. A héten kerek időpontot reumatológushoz, és onnan majd megyek tovább. 

Vasárnapi meccsnap

 Nem lennék igazi fradista, ha holmi fájdalom visszatartana a szurkolástól. Meg hát nagyon mástól sem egyébként, hát miért pont ezt hagynám ki? 

Utólag egyébként jobban tettem volna, ha itthon maradok, megkíméltem volna magam egy hatalmas csalódástól. Csúnyán kikaptunk a Pakstól, ami persze nyomasztó és nem jó, mégsem dőlök a kardomba, mert egyébként a győzelmen kívül minden mást megadott, ami ilyenkor feltölt.  

Szombat

 Ma is pont olyan laza és semmittevő napot tartottunk, mint múlt szombaton. Hívjuk inkább lábpihentető napnak. 😊 Azt nem mondom, hogy nem voltak olyan gondolataim, hogy mi mindent kéne megcsinálni, de minden ilyet elnyomtam magamban. Minden megvár, ami nem nagyon fontos, és majd amikor eleget pihent a lábam, akkor újult erővel fogom tudni megcsinálni. Egyébként találtam videót, amin kifejezetten ilyenre van nyújtógyakorlat. Az a lényege, hogy terdelesbol kell felemelkedni, úgy hogy a lábak végül teljesen nyújtott állapotba kerüljenek, és azt kell 10 mp-ig megtartani. Nem tudom megcsinálni, mert nem tudom kinyújtani a lábam. Azért próbálkozom, mert simán lehet, hogy kicsit le vannak tapadva az izmok, és ez esetleg tud változni majd. Kicsit unom már, hogy ekorul forog a világom, hogy minden mozdulatomra figyelni kell, de majd csak..

Péntek, az én napom

 ...testem a zenére hangolom. Azt hiszem, így van ennek a dalnak a szövege. Nos, hát az én esetemben nem igazán kerül ez szóba, de azért a pénteket akkor is szeretem. Ilyenkor általában korábban megyünk, de korábban is jövünk, és ez a tény mindig felvillanyoz annyira, hogy legyen bennem elég lendület és lelkesedés a hét utolsó munkanapján. Van azért, amit nem tudtam befejezni ma sem, mert egy hete várok.a főnökömre már, de úgy vagyok vele, ha neki nem fontos, akkor nekem sem..

Kettőkor hazajöttünk, gyorsan megsütöttem a cigánypecsenyét, meg hozzá a krumplit, és miután megebédeltünk, mentem a körmöshöz. 

Csütörtök

 Reggel úgy keltem fel, jobban mondva úgy kecmeregtem elő az ágyból, hogy én aztán biztos, hogy ma délután lefekszem, amint hazaérünk. 

Aztán persze nem így lett. Munka után még elmentünk Tatabànyára a telenorhoz ügyet intézni, aztán egy nagyon gyors vásárlás után még beadtuk Erik sportcipőjét a cipészhez, mert elszakadt a fűzőtartója. Már fél hét volt, amikor hazaértünk, úgyhogy már nem feküdtem le. 

Mostanára (21:10 van) úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger. A legkevésbé sem kényelmes ülni, és szétvág az ideg attól, hogy folyamatosan fájdalmaim vannak, és nem tudok tenni ellene semmit. 

Holnap kéne venni egy csomó mindent, de ha arra gondolok, hogy több helyre is kell ehhez menni, és még körmöshöz is megyek, hát..nem vonz egyáltalán. De majd valahogy erőt veszek magamon mindenhez. 

Mindig tanul valamit az ember

 Ma délelőtt megint telefonáltam a háziorvosomnak. Egyszer megkért, hogy tíz perc múlva hívjam vissza, de még akkor is hallottam, amikor már felvette, hogy épp valakinek tesztet intéznek. Majdnem csak szégyelltem is, hogy én ilyen kis banális lábfájdalom miatt hívom, de jelen pillanatban engem ez visel meg. Mondanám, hogy szerencsére csak ennyi, de kicsit sem érzem magam szerencsésnek miatta. Elmondtam neki, hogy addig nagyjából jó volt, amíg tartott a gyógyszer, de ahogy elfogyott, már másnap kezdődött minden ugyanúgy. Nem egy hitegető fajta, nem áltatott hiú reményekkel egy pillanatra sem, mondta, hogy ez így nagyon nehéz lesz, hogy folyamatosan terhelem, hónapokig is eltarthat. Ugyanazt a gyógyszert meg egyszer nem írhatja fel, mert szteroid van benne, de egy másikat azért elküldött a felhőbe. Aztán azt mondja, jó lenne, ha tudná denevérpadon nyújtani. Fogalmam sem volt róla, hogy mi az a denevérpad, de persze megkerestem. Csupa jót olvastam róla, bár van némi bizarr is benne. Nem hiszem, hogy most megrendelem, mert nem az az árfekvés, amit hirtelen felindulásból elköltök ilyesmire, de azért persze felcsigázott. Megmutatom, hogy ne kelljen keresgélni senkinek, aki hozzám hasonlóan méf sosem hallott erről. 

Kedd

 A végtelenül unalmas és egyhangú hétköznapokat az szokta csak megtörni mostanában, hogy valakiről (kollégák, ismerősök) kiderül, hogy kovidos, vagy meccs van. Na jó, még azért ide sorolható minden második héten a masszázs, és minden harmadik héten a körmös is. Ezen kívül nem tartogat sok izgalmat vagy pörgést egy nap sem. A pörgés mondjuk csak bizonyos mértékig hiányzik, és ha jobban belegondolok, lehet, hogy sokkal jobb is így, mert ha beindul valami, az többnyire az őrületig szokott fokozódni. 

Szinte észrevétlen csendben telt el a január, és minden nappal közelebb kerülünk a tavaszhoz. Most már minden héten veszek két csokor tulipánt, ezek az asztal közepén vannak egy vázában. Nagyon szeretem a tulipánokat, és olyan rövid ideig lehet bennük gyönyörködni, hogy ki kell használni minden napot, amikor megtehetjük. Minden nap kicsit visszább vágom a szárukat, minden nap kapnak friss vizet, így bírják egy hétig.