Egy kicsit más

 Ez a hétfő nem pont ugyanolyan volt, mint bármelyik másik, mert tudom, hogy a héten csak három napot dolgozom. Így azért könnyebb sokkal. Pedig egyébként minden pont ugyanúgy zajlott, mint bármikor máskor. Korán kelés, ugyanazok az arcok, ugyanazok a poénok, ugyanazok a feladatok. De ez mindenhol így van, legalábbis sejtésem szerint nagyon kevés embernek adatik meg az, hogy csupa móka és kacagás minden napja. 

Délután voltunk Tatabányán a kormányhivatalban, de úgy tűnik, tartoztunk az ördögnek, mert a gépjármű részleg csak négyig volt, mi meg négy óra kettő perckor értünk oda. Még mindig várjuk az egyéni rendszámos matricánkat, most már egy hónapja. Nem tudtuk meg, hogy megvan e már, úgyhogy ennek a kiderítése várat magára. 

A holnapi tanévkezdés kapcsán minden érintettnek kívánok egy tök jó tanévet, mindenki érje el azt, amit szeretne. De azért ne vegyétek véresen komolyan, mert csomó minden nem attól függ, milyen jegyek vannak a krétában. 

Utolsó nyári vasárnap

 Na nem valószínű, hogy az időjárásra lehet ezt mondani, legalábbis még a héten amikor néztem a harminc napos előrejelzést, akkor egészen nyárias hőmérsékletet jelzett szeptember végéig is. De a vakációzó gyerekeknek egy darabig most nem lesz ilyen gondtalan és felhőtlen szabadidejük. Kezdődik a hétvégi leckeírások, tanulások időszaka. 

Nálunk ez már alig befolyásol valamit, Roli még az egyetemen érintett, de az már tök más világ, mint a közoktatás. Holnap lesz a tárgyfelvétel, de azt már tudja, hogy kb milyen napokon lesz órája, így azt is be tudta már tervezni, hogy szeptemberben mikor megy dolgozni. Amilyen nehezen indult el, most aztán belehúzott rendesen, és megy minden alkalommal, amikor csak tud és lehet is. 

Ezen a vasárnapon sem történt semmi különös, ebédet csináltam, mostam, takarítottam, este Fradi meccset néztünk. Így is tök gyorsan eltelt a nap, és a hétvége, sokkal gyorsabban, mint ahogy szerettem volna. 

Szombat

 Minden a szokásos szombati menetrend szerint zajlott. Volt itthon Patrik is. Már sokkal jobban néz ki a keze szerencsére. A bordája még fáj, és a hasán lévő ütés helyén is lett egy jól kidudorodó vérömleny szerűség. Nyugodtabb lennék, ha látta volna orvos, de nem tudom rávenni, hogy megmutassa, mert ő feleslegesnek gondolja. Ahhoz meg már elég régóta felnőtt, hogy ha ő feleslegesnek érzi, akkor kitartson az álláspontja mellett. Az egyéb tanácsaimat azért megfogadta, csak ebben ilyen makacs. 

Délután voltunk Budaörsön az Auchanban. Ismét megállapítottam, hogy erre a shoppingolás dologra nem annyira vagyok ilyen körülmények között alkalmas. Idegesítően nagy ez a hely, indokolatlannak éreztem, hogy ekkora távolságokat kelljen megtenni egy -két dologért, úgyhogy nagyon gyorsan el is döntöttem, hogy nem nézelődök. Pedig amúgy kéne vennem pár dolgot, de nagyon nehéz lesz, az biztos. 

Könyves péntek

 

Az merő véletlen, hogy ugyanattól az írónőtől két könyvet is olvastam egymás után. Bevallom, észre sem vettem a könyvtárban, hogy így van. 

Ez a könyv nagyon tetszett. Egyáltalán nem volt zavaró, hogy több idősíkon játszódott, olyan szépen fonódott össze a két történet, mint ahogy egyébként is összetartozott minden korban valahogy mindenki. 

Az nekem teljesen új információ volt, hogy valóban létezett a házasságszerző intézménye, sohasem hallottam róla. Ebben a könyvben ez az intézmény lett bemutatva, némi kis varázslatot, meseszerűséget csempészve bele. 

Bátran ajánlom mindenkinek, könnyed, kellemes olvasmány. 

Csütörtök

 Most éppen, amikor ezt írom, ott kéne lennem a Groupama arénában, és drukkolni a Trabzonspor elleni visszavágón. Az ilyen meccseket egyébként is különösen szerettem mindig, kellemes idő van, telt ház. Nézzük a tévén keresztül, és azért fel tudom idézni még az illatokat is, úgyhogy simán el tudom képzelni, hogy ott vagyok. 

Mint ahogy el tudom képzelni magam a nap bármelyik pillanatában akár Tenerifén az óceán partján, akár Cipruson vagy Máltán a tengerparton, vagy a Balaton mellett is. Minden hely olyan hely ezek közül, amivel kapcsolatban csak olyan érzések jutnak eszembe, ami jó nekem. Ha (vagy legyünk pozitívak, és mondjuk úgy, hogy amikor) egy nagyobb pénzösszeg landol a bankszámlánkon, habozás nélkül fogom ezeket az élményeket tovább gyarapítani. 

Egyébként nem tudom, hogy más országok lakosai milyen emberek, amit én láttam ezeken a helyeken, nagyon nagy többségében pozitív volt, de azt nem tudom megítélni hogyan viszonyulnak a saját országukhoz, de az nekem végtelenül szomorú tapasztalás, ahogy mi, magyarok kezeljük ezt a jelenséget a Balatonnál, a Velencei tónál és a Tiszánál is. (Általánosítok természetesen, és mindemellett tisztelet a kivételnek, mert van azért) Azt is értem, hogy sokan haragszanak is pl a Balaton körül kialakult túlárazásra (én is), és ez is hozzájárul a helyzet kezeléséhez, és semmiképpen sem segít. De amire ebből ki akartam lyukadni, az az, hogy nem tudom van e még ilyen nép, aki ilyen kárörvendve nézi, hogy a természeti kincseink, a turizmusunk van veszélyben, és (bár erre talán nem kerül sor) sajnos előfordulhat, hogy az unokáink már nem strandolnak majd a Balatonnál. 

Mindenkinek van (lenne) abban felelőssége, hogy a tőle telhető mértékben és módon segítsen, legalább ne fordítsunk hátat ezeknek a helyeknek amiatt, hogy már nem ugyanolyan, mint volt öt -tíz évvel ezelőtt. A helyi vendéglátóknak pedig abban, hogy kicsit áldozzanak a busás haszonból, mert néha kettőt hátra kell lépni annak érdekében, hogy utána többet lehessen előre lépni. 

De nem én leszek az, aki megtalálja a megoldást ezekre, ahogy az sem, aki meg tudja változtatni az embereket. 

Szerda

 Ez a hét eddig nagyon gyorsan telik. Igaz, a héten gőzerővel láttam neki az elmaradt feladataimnak. Így, hogy leginkább ezzel foglalkoztam, sikerült is jól ráhangolódni, és egymás után megcsinálni az összes témát. Eddig ez hiányzott, hogy normálisan végig tudjam gondolni, és ne kelljen mindig valami másra is figyelni. Nem is tudtam, hogy ennyire nyomasztott, hogy még lóg a levegőben, de ma, amikor az utolsót is feltöltöttem, egészen megkönnyebbültem. 

Mondjuk szárnyakat nem kaptam a megkönnyebbüléstől, mert délután itthon már semmihez nem volt kedvem és energiám, de minden nem lehet azért tökéletes. 

Napok óta van bennem egy érzés, hogy úgy szeretnék valamit. Arról fogalmam sincs, hogy mi ez a valami, remélhetőleg azért valahol rábukkanok majd hamarosan. 

Nem tudom

 Nem emlékszem rá, hogy mikor vártam olyat, hogy végre gyógyszert szedhessek. Biztosan volt pedig már ilyen, például amikor a lábammal szenvedtem. De ez az örökös huzavona saját magammal most már végképp kicsinál. Hol lever a víz, hol fázom. Hol nem tudok aludni, hol bármikor, bárhol sikerülne. Vagy feszült vagyok, vagy teljesen közönyös. Szerintem mimdenf kipróbáltam, ami orvos nélkül lehetséges, épp csak a piócás ember maradt ki. De talán már csak a szeptembert kell kibírni, és megérkezik a megoldás. Nagyon várom. 

Hétfő

 Gondolom abban nincs semmi meglepő, ha azt mondom, hogy semmi kedvem nem volt reggel dolgozni indulni. Egy csomó sokkal jobb programot is el tudtam volna képzelni ezen kívül. Na de ez van, ezt kell szeretni.

Egyébként semmi extra történés nincs, minden rendben, mindenki teszi a dolgát. Mondhatnám úgy is, hogy meglehetősen unalmas nyár vége ez..

Vasárnap

 És el is érkezett a hosszú hétvége utolsó napja. Délelőtt nagyon nehezen vettem rá magam, hogy egyáltalán nekiálljak bárminek is. Pedig egyébként én szerencsés vagyok, mert amit az asztalra teszek, azt megeszik. Jó, nyilván nem olyat főzök, amit nem szeretnek, és igyekszem tekintettel lenni a mindenféle igényekre is. Végül azért lett ebéd, és mindenki jól lakott. Ebéd után a fiúk fát pakoltak, én meg nekiláttam a mindenféle apróságnak, amit halogattam napok óta, de meg kellett csinálni. A hűtőben kellett rendet tenni, a a fürdőt kitakarítani, felmosni, port törölni. Hát olyanok, ami mindenhol minden héten ott van az elvégzendő feladatok listáján. Megcsináltam mindent, most egy pár napig mondjuk, hogy rendben lesz. Vagy legalábbis elfogadható állapotú. 

Azt kicsit sajnálom, hogy nem mentünk sehova, még ha egyébként jó itthon is lenni, és megcsinálni amit kell, vagy ücsörögni. 

Próbálok megbarátkozni azzal, hogy most ilyen időszak jön, amikor a hétvégék kissé unalmasak lesznek, mert nem lesz meccs, ahová megyünk, és mindenki nehezen lesz mozdítható bárhová is, mondván, jajj, hadd pihenjünk már. Pedig annyi helyen nem voltunk még, és annyi mindent nem láttunk még. De nem akarok mindig én lenni az elégedetlen meg a duzzogó, úgyhogy csemvsm maradok, és majd, amikor úgy adódik, akkor örülök annak, ami épp lesz. 

Szombat

 Ma végre mindenki itthon volt egyszerre. 

Patrik szegény nagyon megjárta szerda este. Az egyik buszmegállóban várta az éjszakai buszt, amikor egy rolleres elütötte. A kezét nagyon csúnyán lezúzta több helyen is, a tenyerén is van egy jó nagy seb. Megütötte a bordáját is, mert a rolleres ráesett. Nem néz ki épp a legjobban emiatt, de még így is hálásak lehetünk, hogy ennyivel megúszta, és nem lett nagyobb baj. Azt hagyjuk is, hogy a rolleres is otthagyta segítség nyújtás nélkül, de a buszon sem kérdezte meg senki, hogy esetleg szüksége van e valamire. 

Könyves péntek

 Erre a hétre megint kettő is jutott, most éppen ilyen termékeny időszakom van ebből a szempontból. Volt ez már másképp is az idén, még ki tudja... még lehet, hogy lesz is. 

Szerettem ezt a könyvet, pedig nem hiszem, hogy az írónő fő műveként lehetne említeni. De még ha írt is ennél jobbat, akkor is ez egy olyan szépen megírt tisztelgés a kávéház előtt, amit már csak emiatt az érzés miatt is érdemes elolvasni. Emellett több emberi sorsot is figyelemmel kísérhetünk, akiket természetesen a kávéházban töltött idő köt össze, pedig mindannyian teljesen más személyiségek, más anyagi körülmények között élnek. Jó volt lelassulni esténként ebben a világban, kellemes olvasmány volt. 

Ez a könyv elég érdekes volt abból a szempontból, hogy olvasás közben többször is megváltozott a véleményem róla. Rögtön az elején felhúztam magam azon, hogy milyen hülyeség már gyakorlatilag az első oldalakon elárulni a titkot, hogy aztán utána meg úgy tegyünk, mintha nem tudnánk. Emiatt a könyv első harmadában nem szerettem olvasni, és semmi nem volt szimpatikus benne. Sem a történet, sem a főszereplők..aztán valahogy mégis közel került hozzám, még ha annyira nem is, hogy mondjuk szívesen olvasnám újra, vagy sajnáltam volna, hogy véget ért. De egészen tanulságos és érdekes volt abból a szempontból is, hogy egy közös titok mi mindent művel két ember lelkével, kapcsolatával, hogyan hat az életükre. Szóval végül azért értettem, hogy miért is tudatta rögtön az elején az írónő velünk ezt a dolgot, egészen más hatása lett volna mindennek, ha megfordítja, és csak a végén derül ki. Az egy másik könyv lett volna. Összességében tetszett, és sokféle gondolatot indított el bennem. 

Augusztus húsz

 Ma úgy ünnepeltük az államalapítást, hogy Balázs kollégáival együtt voltunk egy kerti partin az egyiküknél. Tulajdonképpen ugye az em kollégáim is, de mégis inkább az övé, mert ők dolgoznak egy helyen. De ez részletkérdés. Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon finomakat ettünk, nagyon jót beszélgettünk, este nyolckor jöttünk haza. Akkor is leginkább csak azért, mert Balázs reggel megy dolgozni. 

Ma volt

 Ma is egy ilyen egészen hektikus és nem szokványos munkanapom volt. Két hete helyettesítek is a saját munkám mellett ennek minden jó és rossz oldalát megtapasztalva. Igaz, ezekből a napokból mindig inkább azt hozom csak magammal, hogy erre is képes voltam, és sikerült úgy megcsinálni, hogy talán észre sem vették, hogy nincs jelen az, aki egyébként ezzel foglalkozik mindig, mert minden jól működik. Abban van egy kis nehézségem csak, hogy amire ilyenkor nem marad időm, az marcangol, és nehezen szabadulok a bűntudattól, de ez a végtelen maximalizmusom miatt van. Annyit már fejlődtem, hogy nem dolgozom munkaidő után, hogy enyhítsek ezen az érzésen, hanem hagyom, hogy legyen most így.

A mai napból hoztam egy teljesen új tapasztalást is, mert interjúztatni is voltam. Érdekes volt, mert volt olyan korú, aki a gyerekünk lehetett volna (Balázzsal voltam, ő tartotta a tájékoztatót), és volt, akit egészen fiatalon még bácsinak tekintettem volna. Tök érdekes volt látni, hogy mennyire másképp is voltak jelen ebben a helyzetben. A fiatal fiúk igazi kíváncsisággal, előremutató kérdésekkel, az idősebbek meg inkább félelmekkel, kételyekkel. Én is szoktam tapasztalni a közvetlen kollégákkal is a generációs különbségeket, és Balázs is sokszor mondja, hogy mennyire másképp kell kezelni a húsz éveseket, mint az ötven körülieket. Ahogy ma megmutattam nekik a raktárt, beszéltem nekik pár dologról, kísérgettem őket a személyes interjúra, meg utána ki a raktárból az jutott eszembe, hogy mennyire jó lenne, ha képesek lennénk inkább erőforrásként tekinteni arra, hogy ugyanazon a területen van minden korosztály is jelen, és tudnánk a lehető legjobban felhasználni mindenkinek a saját erősségeit ahelyett, hogy mindenáron mindenkire ugyanazt a kabátot erőltetnénk rá. És ez mindenre igaz szerintem, nem csak a mi munkánkra. 

Én hiszek abban, hogy nem kell mindent mindenáron agyonszabályozni ahhoz, hogy jól működjön. 

Kedd

 Az a jó ezen a héten, hogy olyan kis rövid. Mondjuk én is, Balázs is és Roli is dolgozik pénteken is, de legalább lesz egy szabadnap előtte. De azért ez az augusztus húsz mindig már jelzi a nyár végét, és bennem meg amúgy is van hiányérzet a nyár kapcsán. Na nem hiszem, hogy bármi is még történik augusztus végéig, ami ezt a hiányérzetet feloldja. 

Láttam ma a felhívást, hogy holnap megnyílik a jelentkezés a babasimogató önkéntes programba. Gondolkodtam rajta, hogy jelentkezem, de aztán inkább mégsem, mert valószínűleg a szívem szakadna meg minden alkalommal, amikor ott kéne hagynom őket. Mondjuk ez a babasimogató név kicsit fura nekem, mert rögtön az állatsimogatóra asszociálok róla. De valahol azt is olvastam egyszer, hogy nem lehet felvenni ezeket a babákat, csak simogatni őket, lehet, hogy ezért így hívják. (De lehet higy ez nem is így van, nem tudom)

A gyógyszer határozottan használ, sokkal jobban vagyok már. 

Bahh

 Lehet hogy gyorsan felejtek, vagy egyébként tényleg elég régen voltam így leterítve ilyen nyavalyától. Jó, volt helyette másféle, az is igaz. Mindenesetre nehezen felidézhető, hogy mikor volt utoljára, hogy ennyire fájt a torkom, a légcsövem, és sokkal jobban esett szép csendben lenni, mint megszólalni. Természetesen azért dolgozni mentem, pedig még reggel öltözködés közben is gondolkodtam. Nem azért amúgy, mert én vagyok a munka hőse, vagy épp jelöltetni szeretném magam valami mártír avatáson, hanem mert akkor is kéne valamit megcsinálnom, ha egyébként betegállományban lennék. Akkor meg már ne keressek kevesebbet érte. Annyit legalább megtettem, hogy felhívtam a háziorvosomat. Vele kapcsolatban egyébként meggyőződésem, hogy ott van az ország tíz legjobb háziorvosa között. Most is tök jó fej volt, kifaggatott, köhögnöm kellett, hogy hallja. Írt fel gyógyszert, köptetőt, ellátott mindenféle jó tanáccsal, nem ítélkezett, nem bírált. Még azt is elmondta hogy lesz elérhető szerda után ügyelet, ha mégis szükségem lenne rá. Bízom benne, hogy a négy napi gyógyszer tökéletesen elég lesz, és jól leszek már az első két nap után. 

Hozzánk megérkezett a front, ma egész nap borús idő volt, és időnként egy kevéske eső is esett. Nem éppen mérhető mennyiség, még a port sem biztos, hogy elverte, de a levegő lehűlt. 

Arra meg ma este jöttem rá, hogy valószínűleg az is a bajom, hogy tök sok minden volt másképp ezen a nyáron, mint eddig. "Csak" egy hetet voltunk nyaralni, nem mentünk meccsekre, és még most úgy van, hogy a szeptemberi utónyaralás is elmarad. Pedig ilyenkor már azt szoktuk várni. Racionális gondolkodással persze most ezt így kell csinálni, de azért nem olyan könnyű megélni. 

Vasárnap

 Ma Balázs dolgozott, Erik elment Pestre, így délelőtt ketten maradtunk Rolival. Bevásároltam a lidlben és az eco familyben, aztán megfőztem az ebédet.

Délután vittünk Patriknak is az ebédből, mert ugyan volt itthon tegnap is, meg tegnapelőtt is, de mindkét nap máshová ment még tőlünk, nem haza, így nem vitt semmit. Szeretem azért legalább egy-két hétköznapját könnyebbé tenni, úgyhogy most így, hogy vittünk neki ma, nyugodtabb vagyok. 

Hazafelé felvettük Eriket, aki így megúszott egy vonatozást. 

Sajnos nem sikerült a hétvégén kilábalni ebből a valamiből, de persze vagyok olyan őrült, hogy úgy tervezem, megyek reggel dolgozni. 

Szombat

 Még nem vagyok teljesen jól, de végülis nem lett olyan borzasztó ez az egész, mint amire gondoltam még csütörtökön. Ettől függetlenül megvisel, és baromi rossz kedvem is van. Semmi okom rá, de attól még ez van. 

Csupa olyat írnék most a amit később megbánnék, így inkább nem is írok. 

Könyves péntek

 

Sohasem olvastam még olyan könyvet, ami fekete lapokra fehér betűkkel van nyomtatva, és bevallom, az első pár oldalon még kicsit zavart is ez.

De aztán ez a könyv is magával ragadott, és az sem érdekelt volna különösebben, ha lila betűkkel van, mert olyan wow élmény volt ez is, hogy a végén azt bántam, hogy már vége is van. 

Zseniális a történet, az, ahogy meg van írva, ahogy mindig van benne egy újabb csavar, és még újabb, de semmi nem erőltetett.  

Abszolút értem mitől van ekkora rajongótábora az írónőnek, tényleg fantasztikus, ahogy ír. Pont azt adta ez a könyve is, amiért én olvasni szeretek. Tökéletes kikapcsolódást a mindennapokból. 

Csütörtököt mondtam

 Na csak félig, mert azért még nem annyira vészes a helyzet, mint amilyen lúzerségnek érzem, hogy nyáron megfázok. Vagy valahonnan összeszedtem valamit, ezt ugye nem tudom. Egy biztos, már tegnap délután is fáztam. Aztán ma reggel úgy ébredtem, hogy majd megfagytam. Jó, egyébként 14 fok volt, de indokolatlanul nagyon fáztam. Meg egész délelőtt. Aztán dél körül megérkezett az a csikizős érzés az otromba, és ilyen fura gyengeség érzés. Egész délután is ilyen folyton váltakozó volt minden. Nem mondom azt, hogy beteg vagyok, de nyilvánvaló, hogy nem vagyok teljesen egészséges sem. A holnapi napot még megoldom, aztán ha hétvégén nem múlik el, vagy legalább nem lesz jobb, akkor hétfőn megyek orvoshoz. 

Szerintem ilyen még nem is volt velem sosem. Na de még él bennem a remény, hogy holnap úgy ébredek, mintha ez a mai meg sem történt volna. 

Szerda

 Most nem írom le ugyanazt, pedig nagyjából másolhatnám a tegnapi napot egy az egyben. Mondjuk vélhetően mindenki így van ezzel, hogy szinte minden nap egyforma.

Ma este viszont volt részleges napfogyatkozás. Mindig érdeklődéssel követem az ilyen eseményeket, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy szükség lenne speciális szemüvegre, vagy valamire, amin keresztül figyelni lehet, úgyhogy csak Roli és mások fotóin láttam igazán. Emlékszem arra a bizonyos 1999-esre, az egy kicsit félelmetes is volt. Ebből sok mindent nem lehetett érzékelni itt nálunk, de a képeken szép volt. 

Kedd

 Ma reggel együtt mentünk hárman dolgozni. Erik és én reggelente nem vagyunk túl lelkesek és beszédesek, Balázs az, aki hármunk közül a legaktívabb ilyenkor. Mondjuk ez szerencse, mert ugye ő vezet, ahhoz meg nem árt, ha nem félig alszik még. 

Roli is megy minden nap dolgozni egészen augusztus végéig. Fáradt nagyon, és jó sokat fogyott is, de eldöntötte, hogy végig megy még augusztusban, és nem is adja fel. Egyébként szemmel láthatóan jót is tett neki ez a tapasztalás, egy csomó mindent másképp lát. 

A munkanap gyorsan eltelt, jó sok mindent kellett csinálnom, a délután pedig itthon egészen nyugis volt. 

Hétfő

 Ma nem volt idő unatkozni munka közben, sőt..jól be is kellett osztanom mindent, hogy se kapkodni ne kelljen, de ne is maradjon el semmi. Ezen a héten kettő kolléganőt is helyettesítek, úgyhogy nem csak a hétfő ilyen, hanem várhatóan az egész hét, de nem baj. 

Délután vártam a tescos rendelést, ami tök szokatlan módon másfél óra késéssel érkezett csak meg. Szerencsére semmi olyan nem volt benne, ami addigra már kellett volna, de azért kicsit idegesítő volt, hogy nem tudom miért nem érkezett meg. Aztán kiderült, hogy egy autóval kevesebb volt délutánra, emiatt aztán az egyiknek már nem fért bele, a másik meg még nem tudott indulni. Végül persze megérkezett, és a futár többször is elnézést kért, csak fura volt, mert általában az a jellemző, hogy kicsit korábban érkeznek, nem később. 

Szerintem azt nem is meséltem, hogy az apám a végrendeletében a húgomra és rám hagyta azt a tulajdonát, ami soha nem is létezett. Emiatt aztán most hivatalosan le kell mondani arról, amit sosem tudtunk volna megkapni. Neki is, nekem is, és a gyerekeinknek is. Én értem, hogy az ügyvéd, aki a végrendeletet elkészítette, nem ellenőrzi a tulajdonát, csak azt, hogy az illető beszámítható e valóban, és megfelel e a végrendelet annak, aminek kell. Azt kevésbé értem, hogy valaki hogy nincsen tisztában azzal, hogy mi az övé, és mi nem. Főleg, mert egyszer már le is mondott erről a tulajdonáról a váláskor, szintén a mi javunkra, és akkor a bírónő felvilágosítitta, hogy at OTP-s kölcsön van csak a nevén. Még meg is kérdezte, hogy tisztában van vele, hogy adósság fizetésről mondott le a gyerekeinek? Na mindegy, én a magam részéről egyébként sem vártam semmit ettől az embertől (amíg élt, addig sem volt rá képes, hogy bárkinek bármit is adjon önzetlenül), de tök jól meglettem volna anélkül, hogy ilyen papírokat töltögessek ki, és postázzak. 

Vasárnap

 Ma elvittük az új kocsinkat a Balatonhoz. Jó, igazából fordítva történt, de a lényeg végülis az, hogy ma Badacsonyban voltunk. Olyan útvonalon mentünk, ahol még sosem. Ez is véletlenül alakult így, de jók az ilyen véletlenek. Nagyvázsony és Mencshely felé jártunk. 

Badacsonyban ebédeltünk az Alapozó Falatozóban, aztán ettünk egy fagyit az olasznál. Gondoltunk rá, hogy Keszthely felé indulunk haza, és a déli parton is végigmegyünk, de végül nem kockáztattuk a vasárnap délutáni autópálya forgalmat. 

Tihanyban rengetegen voltak, így ott nem álltunk meg, és kimaradt Füred is ezúttal. 

De jól éreztük magunkat, jól teljesített a kocsi is minden téren. 

Itthon már csak pár apróságot kellett megcsinálni, de egész könnyedén ment egy ilyen nap után. 

Szombat

 A nap legjobb része mindenképpen az volt, hogy nem én főztem, hanem Balázs. Mindamellett, hogy nagyon szeretek a családomról gondoskodni, a főzés az, amit nagyon szívesen hagyok rá bármikor. Kérni ritkán szoktam tőle ezt, de amikor ő ajánlkozik, akkor természetesen örömmel elfogadom. 

Délután csak egy kevés házimunkát csináltam meg, aztán este megnéztük a Fradi -Real Madrid edzőmeccset. Csak a tévén keresztül, mert brutális jegyárak voltak. Szerencsére nálunk senki nem Real Madrid szurkoló, így bőven jó volt tévén keresztül is. Egyébként nem is volt rossz meccs, 1:2 lett a végeredmény a spanyol csapat nyert. Mondjuk ezt azért lehetett sejteni, teljesen más színt az övéké. 

Könyves péntek

 Ezen a héten kettő könyvvel is. 

Az előző héten ennek a sorozatnak az első részét olvastam, és arról is csupa jót írtam. Ez a könyv még annál is jobb volt. Egész egyszerűen az elmúlt pár hónap legszebb könyve, és az írónő belépett abba a táborba, akitől mindent szeretnék elolvasni, ami csak kikerül a kezei közül. Szerelmi történet ez is, de olyan magas fokra emelte ezt a műfajty hogy valami külön nevet kéne rá kitalálni. Ez a könyv egy olyan mese, ami a két főszereplőt a pokol legmélyebb bugyraiból rángatja ki, és juttatja el őket végül a meseszerű, boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezésig. Csodás élmény volt olvasni, elvarázsolt minden este. 

A két Carian Cole könyv után elég éles váltás volt B.E Belle könyvet olvasni, kellett is jó pár oldal hozzá, hogy már ne vonjam fel a szemöldököm a szókimondó, vulgáris szavakért. De aztán a sztori elvitt magával, és szépen ott is tartott a végéig. Nem volt szokványos a befejezés sem, mert még a legvégén is okozott meglepetést. Izgalmas, mozgalmas könyv sajátos stílusban. Szerintem aki túl tudja tenni magát azon, hogy vannak benne csúnya szavak, azoknak mindenképpen jó olvasmány. 

Csütörtök

 Ez a hét minden nyűgösség ellenére is jó gyorsan telik. Ami akkor nem baj, ha holnap délután hirtelen lelassul majd minden, és ettől a hétvége jó hosszúnak tűnik majd. Nagy eséllyel nem így lesz, de aztán ki tudja.. mostanában azon sem lepődnék meg, ha szembejönne velem egy tyrannosaurus. 

A forróság miatt mindenki a végét járja már, teljes mértékben kifogyóban van mindenkinél a türelem is. Érthető okokból. Ma, amikor délután négykor hazaértünk, a barométer külső érzékelője szerint 46,6 fok volt odakint. Nagyjából ennyinek is éreztem, amikor hosszú farmerban és fekete zárt cipőben kiszálltam a lidl parkolóban a kocsiból. A héten minden nap egy kisebb ünnep volt, amikor hazaérkezés után levehettem a cipőt, zoknit és a hosszúnadrágot. 

Túl sok mindenről nem tudok írni, nálunk sem ez a hét az, amikor történik bármi is. 

Tudom már

 Most már rájöttem, hogy miért ilyen fura ez a nyár, és miért nem úgy élem meg, mint eddig. Ugye egész télen alig várom, hogy végre olyan idő legyen, hogy bármennyit kint lehet lenni a levegőn, elmenni ide - oda. Na ehhez képest ezen a nyáron gyakorlatilag többet vagyunk a lakásban, mint kint. És hát megmondom őszintén, ezt most így, ebben a formában unom már. Én azt a nyarat szeretem, amikor meleg van ugyan, de nem gyilkos forróság. Mondjuk ezzel biztos vagyunk még így páran. Kicsit egyébként emiatt az idei időjárás miatt szkeptikus is vagyok a téren, hogy érdemes e az eredeti terveinknek megfelelően rendbe tenni az udvart, vagy tök másban kéne gondolkodni (pl egy pillanatok alatt megnövő dzsungelt telepíteni szárazságtűrő fákkal és bokrokkal)

Megint fáj a fejem kb egy hete már. Nem úgy igazán, amire mindenképpen gyógyszert kell bevenni, hanem inkább tompán, és időnként beleszúr egy -egy ponton hol az egyik, hol a másik oldalon. 

A helyzet csak fokozódik

 Mármint a meleg terén. Most már a raktárban is érezhető a felmelegedés, pedig ilyen aztán sohasem történt még azóta, mióta itt dolgozom. Azt nem fogom senki orra alá dörgölni, hogy évekkel ezelőtt akartam már átrendezni az egyik raktárrészt, pont amiatt, hogy sose okozzon problémát a nyári meleg. Nem engedték, mert az a megszokott, hogy ott azok a termékek vannak. Hát jó..azért én majd szép lassan előkészülök erre, ne érjen váratlanul, ha mégis.  

Délután voltam fodrásznál, és levágattam a hajam. Megnőtt most már annyira, hogy a nyakam aljáig ért. És most, hogy ilyen hosszú volt, minden reggel a tükörből egy sokkal idősebb valaki nézett rám, és nem tetszett. Úgyhogy ma véget vetettem ennek a hossznak, és most csak a fülem aljáig ér. Ritkítani is kellett már. Festette is, melírozta is. Ott töltöttem két és fél órát, de tök jó volt most ez így. És most ez így tetszik. Lehet, hogy pár hónap múlva kezdem megint elölről, nálam nem lehet tudni..

Hétkezdés

 Semmi jót nem lehet várni ettől a héttől, legalábbis kevés esély van arra, hogy könnyű lesz jól érezni magunkat. Nyilván minden nap adunk esélyt ennek, és semmi értelme annak, hogy csak szorongjunk vagy idegeskedjünk rajtunk kívül álló dolgokon. Amit tudunk, megtesszük most is, és ezután is így lesz. 

Hétfő reggel, mint a hétfők többségében, dolgozni indultunk. Nem nagy kedvvel, az tény, mert egy csomó jobb dolgot is tudnék csinálni helyette, ha mondjuk más, szerencsésebb csillagzat alatt születtem volna. Különösebb okom így sincs panaszra, csak mostanában egyébként is a kedvetlen és elégedetlen időszakomat élem. Afféle középkorú h.p. lett belőlem,amit igyekszem visszafogni, de néha azért előbukkan. 

Van egy határidős munkám is, de annyira nincs kedvem hozzá, hogy még nagyon gondolkodni sem volt kedvem rajta. 

Vasárnap

 Még mindig szoknom kell, hogy egyre többször vannak olyan napok, amikor csak ketten vagyunk itthon Rolival. Ez a hétvége is egy ilyen furcsa hétvége volt. Pénteken hazajött Patrik, és ugyan sikerült nem egész egy óra alatt ebédet csinálnom, és együtt ebédeltünk (még Roli nélkül), de utána Erik már ment is. Roli fél öt körül hazaért, Patrik háromnegyed hatkor már indult a barátaival éjszakai pecázásra. Szombat reggel ide jött haza aludni, délután ment csak haza, addigra Roli már elment moziba. 

Balázs egész hétvégén dolgozott. 

Erik ma este érkezett meg. (És kaptam tőle egy állóporszívót)

Én meg csak úgy követem az eseményeket, igyekszem képben lenni, hogy aki éppen itthon van, annak legyen épp az, amit szeret, vagy szívesen enne. 

Ma a víz és áramspórolás érdekében lemondtam a hajmosásról. Amúgy alig vártam volna, de kedden megyek fodrászhoz, így ez most pocsékolás lett volna, és inkább csak komfortcélokat szolgált volna, mint valódi szükséget. Kis dolog, kis segítség, de úgy gondolom, az ilyesmi is számít. 

Nehéz lesz

 Olyan régóta mondják már a klímakutatók és szakértők, hogy egyszer majd elfogy a víz, és olyan meleg nyarak lesznek, ahol a harminc fok hűvösnek számít. És olyan nagyon nem foglalkozott vele igazán senki. Időnként előtérbe került, aztán megint nem. Hétköznapi emberként is pont így éltem meg, természetesen tudtam, hogy vannak olyan történések, amik miatt már egy csomó minden sosem lesz a régi, mégsem sejtettem, hogy ez valóban be is következik. 

Ahogy azt sem, hogy pár évvel a covid után most egy egészen másféle kihívás vár ránk, és ha nem is ugyanolyan, de mégis nagyon hasonló összefogásra és fegyelmezettségre van szükség. (Mondjuk az elmúlt hat év történései után nem lepne meg az sem, ha jövő hónapban megérkeznének a földönkívüliek) 

Sokan vagyunk, sokféle élettel, sokféle szokással, vérmérseklettel, hittel és politikai hovatartozással. De most nem számít ez, hogy ki kicsoda, vagy kire szavazott, vagy jár e templomba. Csak az, hogy mindenki tegyen valamit, ami segít ezt a helyzetet valahogy átvészelni. Azt gondolom, a legkisebb dolog is számít.