Ma délelőtt sajnos haza kellett jönnünk, holnap már dolgozunk. Pedig ez most olyan jól sikerült kis utazás volt, amit bármeddig tudtam volna nyújtani még.
De még ma is volt egy csodahajnal, amit Rolinak köszönhet most sikerült megörökíteni is. Továbbra is ő az nálunk, aki ilyen téren a legjobb. Mondjuk elképesztő türelemmel és kitartással utána is olvas mindennek. Ahhoz meg nekünk kell kitartás, ha valami ilyet elkezd elmagyarázni, főleg, mert leginkább angolul olvas ilyesmit, és úgy is van a fejében. Amikor erről beszél, angolul gondolkodik, és azt lefordítva adja át nekünk magyarul. Önmagában ez az egész bámulatos egyébként, csak néha kicsit kacifántos az egész.
Elkészült a szokásos családi szelfi is természetesen.
Itthon elég gyorsan kipakoltunk, a hazahozott szennyes azóta már kimosva, megszárítva a szekrényekben vsn. Délután elsétáltunk a boltba. Nem épp a Balaton part, de most ez is megteszi..
Milyen helyes fiatalemberek lettek, még mindig hihetetlen, hogy így elrepült az idő és a blogodon keresztül láttam én is, ahogy felnőnek. :)
VálaszTörlésIgen, nekem is nagyon hihetetlen, hogy három felnőtt fiam van.
Törlés