Kedd

 Ma nem tudok semmi érdekeset mesélni, mert nem történt semmi. Azon kívül, hogy ma már vége is lett az év első hónapjának. Visszagondolva, nem is volt ez olyan szörnyű, nem? 

Két napja nem érem el a fodrászomat, pedig nagyon rámférne egy festés és egy kis igazítás. Hajlamos rá, hogy bárhol ottfelejtse a telefont, időnként meg is szokta úsztatni a mosogatóban (főállásban egy céges büfében dolgozik).úgyhogy bármi lehet. Ha holnap sem sikerül, megpróbálom az otthoni számukat, hátha nagyobb sikerrel járok. 

Ideteszek egy videót, ezt próbálom megcsinálni...hát egyelőre messze vagyok attól, hogy a kezeim így összeérjenek. 

Fázós, havas hétfő

 Szegény hétfő...nem elég neki, hogy már csak úgy önmaga miatt is kicsit haragszik rá az emberek nagy része, ezt a mai hétfőt még az is tetézte, hogy borzasztóan hideg volt. Igaz, reggel úgy tűnt, cserébe lesz napsütés, ami majd kicsit szebbé varázsolja a napot, de aztán aljas módon délutánra bekúsztak a nap elé a felhők, és havazni kezdett. Az nekem nem vigasz, hogy dehát január van, ilyenkor ennek így kell lennie. Utálok fázni. 

Na mindegy, ez van, még gondolom így lesz ez egy darabig, jobb, ha megbarátkozom a gondolattal. 

Most már le merem írni, mert hivatalos a dolog. Patrik február végén új munkahelyen kezd IT Project manager -Downstream pozícióban. Nem írom le a cég nevét, de nagyon nagy cég, nemrég készült el a híres-hírhedt irodaházuk a Lágymányosi híd környékén. Az interjú is nagyon komoly volt, több körben zajlott, az utolsó megmérettetés két órás volt. Aztán nem sokkal utána megérkezett az ajánlat, ami olyan, hogy nekem is, Balázsnak is tátva maradt a szánk. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert még 24 éves sincs, és ezt mind önerőből érte el. Nincs ismerős, nincs hátszél. Túl van az első felmondásán is, ami nem volt könnyű neki, mert sokat köszönhet a mostani főnökének. Akkor, amikor kifordult a világ önmagából, esélyt adott neki, lehetőséget a fejlődésre, bizalmat. Jól is működött mindez, de anyagilag nincs ott több, fiatalon pedig ez nagyon számít. Voltak mostanra csalódást okozó döntések is, ami nyilván sokat lendített azon, hogy végül a váltás mellett döntött. A felmondási idejét becsülettel végigdolgozza, azt mondta, az utolsó pillanatig ugyanúgy, mintha még lenne ott sok holnap, mert így érzi helyesnek és így korrekt. 

Azt hiszem, a sok minden mellett, ami szülöként büszkeségte adott okot már eddig is, ez a kis sztori az, ami leginkább azt igazolja, hogy jól csináltuk, amit csináltunk, mert sikerült egy értelmes, becsületes, egyenes embert nevelnünk. 

Vasárnap

 Jó volt ma itthon lenni, és csak annyi időre kimozdulni, amíg vásároltunk. Jól esett idebent lenni a meleg lakásban, ráérősen tenni-venni. 

Sütöttem ma nutellás kifliket, egy teljesen új kelt tésztás recepttel. Nagyon finom lett, úgyhogy nem most készült utoljára. Itt találtam. Egyébként is nagyon szeretek kelt tésztát készíteni, mindig egyfajta varázslatként élem meg, ahogy felfut az élesztő, ahogy utána megkel a tészta. Az illata meg kifejezetten a gyengém. 

Az új szárítógép nagy kedvencem. Az a helyzet, hogy meg is döntötte a folyékony mosószerrel mosás teóriàmat, mert ma azzal mostam, és nagyon finom illatú ruhák kerültek elő a szárítóból. Úgyhogy lehet, hogy csak az volt a baj, hogy szegény elődje akkoriban már a nyugdíjazására készült. 

 

Meccsnap

 Ó, milyen jó lett volna ezt az idei első hazai meccset szikrázó napsütésben, és lehetőség szerint egy pólóban nézni. Ehelyett mindenből dupla réteg volt rajtam, egy pléden ültem, eggyel pedig be voltam takarózva. Ennek ellenére is fáztam. Pedig voltunk ennêl sokkal hidegebb időben is már. Gondolom most az is közrejátszott, hogy november elején voltunk utoljára. 

Nem is nagyon érte meg ezt a fagyoskodást, mert nem volt sem jó, sem gólgazdag meccs. Leginkább olyan volt, ahol nagyon senki nem is akart semmit, pont ennek megfelelően 0-0 lett az eredmény. 

Roli és Erik ma a VIP szektor vendégei voltak, még tavaly nyerte ezt Roli a nap szurkolója játékon. Ők legalább kiélvezték a vendéglátást, 

Végre péntek

 Hát így a hét utolsó munkanapjára már elég hideg is lett, meg eléggé el is fáradtam, így pont szerencse, hogy már csak ma kellett kelni. 

Délelőtt kaptam egy emailt a könyvtárból, olyan jófej és kedves könyvtárosok vannak, hogy látta, hogy lejártak a könyveim, meghosszabbította nekem. Én is megtettem már egyszer, de közben lejárt az egy év, meg kell újítanom a tagságomat, és csak addig a dátumig hosszabbodott meg. Ez a kedvesség most külön jól jött, mert még van, amit nem olvastam el, meg túl nagy kedvem nem is volt ma kimozdulni. 

Itthon elindítottam egy adag mosást, mert ma már aztán mindenképpen ki akartam próbálni a szárítógépet. Ugyanúgy Electrolux, mint az előző volt, mégis másképp működik már. A legérdekesebb változás, hogy nem érezni a meleget, mert nem előrefelé fújja ki, mint eddig. De nagyon csendes, tökéletesen megszárított mindent, maradhat. 

Amíg dolgozott, én bekuckóztam a nappaliban a kanapén egy takaró alatt, és még egy kicsit aludtam is. 

Csütörtök

 A nap jó híre, hogy ma megérkezett a szárítógép. Az eredeti tervek szerint már hétfőn itt kellett volna lennie, de miután onnan, ahonnan rendeltük még kedden sem érkezett meg, azt a rendelést visszamondtuk, és rögtön megrendeltük egy másik helyről. Ott kellett volna kezdeni, mert már többször is vásároltunk tőlük. Most is a vásárlás után kicsivel már telefonáltak, egyeztetni a szállítást. Ma pedig kora délután meg is hozták. 

Még élesben nem próbáltam ki, de holnap eljön ennek is az ideje. 

Brrr

 Hát én ma úgy átfagytam, hogy még most, este kilenckor is épp csak kezdek kiengedni. Voltak vendégek nálunk a raktárban, attól a vonalkódokkal foglalkozó cégtől, akiknél képzésen voltunk már többen is. A hűtött területen kezdtünk, mert ott a kollégának el kellett mennie korábban ma. Eltöltöttünk ott két órát majdnem, és hát ennyi idő alatt azért rendesen átjárt az ottani hideg. Ha még nem fáztunk volna eléggé addig is, a húsok között is eltöltöttünk jó húsz percet, ahol nagyon-nagyon hideg van. 

Egyébként nagyon érdekes volt látni, hogy mindannyian milyen komoly viszonyt ápolnak a vonalkódokkal. Mint a gyerekek a játékboltban, úgy nézegették mindenhol ezeket.

De nemsokára befekszem a kádba a könyvemmel, és ott aztán jól át fogok melegedni. 

Tavaszi szezon

 Van az MLSZ -nek ez a furcsa időszámítása, ami szerint már kezdődik a tavaszi szezon. Szombat este már majd ott leszünk élőben a lelátón. 

Ma este már volt egy meccs, ami egy elmaradt őszi meccs pótlása volt (ami egyébként augusztusi időpontban maradt el...mondom én, hogy furcsa időszámítás van). Zalaegerszegre nem utaztunk el, ezt a meccset itthonról néztük. Elsőre nem volt rossz, főleg ennyi kihagyás után. Sokat javít az utólagos megítélésen, hogy nyertünk. 

A fiúk mindketten jobban vannak, Eriknél szerencsére nyoma sincs már semminek, Rolinak még azért ma sokat fájt a feje. Lekopogom, de úgy tűnik, hogy mi, többiek megúsztuk. 

Így sem jártam még

 Ma munka után még beszaladtam a lidlbe, mert ugyan a cipekedős dolgokat házhoz rendeltem a spartól, de volt, amit készlethiány miatt ki kellett vennem a kosaramból, meg olyan is, amit elfelejtettem. Meg van, amit egyébként is inkább a lidlben veszek. 

Elég gyorsan összeszedtem, ami kellett, a pénztárnál jó sokan voltak, de azért haladtunk. Én már gondolatban otthon jártam, egyébként is ilyenkor már rohanok. A kasszás fiú a szokásos tempóban blokkolta, amit vásároltam, ők is mindig sietnek. Végeztünk, lepittyentettem a bankkártyamat, kezembe nyomta a blokkot, és már jöttem is. Revolut kártyát használok már egy jó ideje, erről sms-t nem kapok, csak push értesítés érkezik, de most az is később jött. Akkor, amikor már itthon voltunk. Elhűlve néztem az értesítést, hogy elutasított tranzakció.  Előkotortam a szatyorból az addig blokknak hitt cetlit, amin szintén ott virított, hogy elutasítva. Egy pillanatra lefagytam, hogy basszus, én eljöttem fizetés nélkül. 

Aztán két percen belül már vettük vissza a cipőnket, kabátunkat, hogy akkor visszamegyünk fizetni.

Hát...néztek rám furcsán, amikor szóltam, hogy miért jöttem. Azt mondták, egyszer már volt valaki, aki ugyanígy visszament, de nem ez a jellemző. A fiú, akinél fizettem (vagyis akinél nem), azt mondta, neki sem jelezte a gép rögtön, mire észrevette, én már nem voltam sehol. Hát nem szoktam ácsorogni, bámészkodni, igyekszem haza..

Retro hétvége

 Tartottunk itt a hétvégén egy kis időutazást. Nem a mi tervünk volt, hogy így legyen, és nem is arról szólt, hogy piros arannyal pöttyözött párizsis szendvicset ettünk vacsorára. Még csak nem is gyerekkorunk filmjeit néztük újra. 

A hét elején tönkrement a szárítógépünk. Próbaltuk megcsináltatni, az alaplapon valami panel volt a ludas, de persze nem sikerült. Az új panel 100ezer forint, és hiánycikk. Így aztán, miután a sokkot kihevertük azzal kapcsolatban, hogy 6 és fél év alatt a duplájára emelkedett az ára, mégiscsak megrendeltük az újat. Természetesen nem érkezett meg, talán majd holnap, így lehoztuk a padlásról a ruhaszárítót, meg kölcsönkértük apósomtól is, amit neki adtunk. Még mióta itt lakunk, nem voltak így szárítva a ruhák, furcsa is egyébként, hogy két nap alatt sem sikerült üresre mosni a szennyestartót, és még mindig van pár vastagabb pulcsi, ami nem teljesen száraz. 

Aztán éjszaka úgy jártunk, hogy kettőkor megjelent nálunk Erik, mert hányt. Ez is úgy nagyjából tíz éve fordult elő utoljára, azota nem találkoztunk ezzel a hányós vírussal. (Mondjuk tök jól megvoltunk nélküle) Egészen kicsik voltak még, amikor legutóbb az éjszaka közepén szőnyegpucolasra adtam a fejem. Meg tegnap éjjel. Ágyneműt húztam, szőnyeget sikáltam. Aztán adtam gyógyszert Eriknek, odakészítettem neki egy műanyag tálat, ha ha még szükség lenne rá. Feküdt a takaró alatt, látszott rajta, hogy borzasztóan érzi magát, csak a két, szinte fekete szeme látszott ki, de olyan hálásan mondta, hogy "köszi, Anya!",mintha valami elképesztő hőstettet hajtottam volna végre. 

Még ma sincs jól, de már nem hányt (mondjuk vettem dedalont). Délután látzas is volt, de evett egy kevés héjaban főtt krumplit, meg kekszet. 

És aztán lehet, hogy a sztori folytatódik, mert este Roli is jelezte, hogy nagyon görcsöl a gyomra meg a hasa. A tálat bekészítettem neki is, hátha legalább a szőnyegpucolós rész elmarad. 

Szombat

 Továbbra sem vagyok csúcsformában. Ha nagyon őszinte akarok lenni, nagyon átlagos formában sem. Lehet mondani, hogy ez a január nem az én hónapom, de másokkal is megtörténik ez. 

A vérnyomásom ezzel az új gyógyszerrel nem a legjobb, hétfőn telefonálok reggel az orvosnak, lehet, hogy hogyan tovább. Nem csodát várok pár nap alatt, de azt azért megtapasztaltam azzal az ACE-gátlóssal, hogy már egy szemtől sokkal jobbakat mértem. 

Tegnap nem mutattam meg az új körmeimet, mert le sem fényképeztem, de ma pótolom azért. 

Ma egy pillanatra megállt a világ

 December vége felé írtam a kolleganőnkről, akiről akkor derült ki, hogy borzasztóan agresszív, gyógyíthatatlan agydaganata van. 

Ma fél tízkor jött a telefon a fiainak, mindketten dolgoztak épp. Ahogy a testvére is. Az ember valamiért abban a pillanatban tudja, hogy ez most az a hívás. Borzasztó volt látni, ahogy mindannyian sokkos állapotban indultak azonnal. Egy pillanatra ott és akkor megállt nálunk a föld forgása is. Nem lehet együttérző, vigasztaló szavakkal sem kifejezni azt, amit az ember ilyenkor érez. Mindenféleképpen ott van a gondolatainkban, minden ilyen szomorú esemény kapcsán újra és újra szembesülünk a saját halandósagunkkal, és azzal, hogy egy perccel sem fogunk itt több időt eltölteni, mint ami meg lett nekünk tervezve. 

Egész nap nem ment ki a fejemből. Csak ötven éves volt. 

Tanultam ma új szavakat

 Ma megint orvosnál voltam. A héten másodszor. Először kedden, vittem magammal a telefonomon a vérnyomásnaplót, amiben voltak szép számmal pirossal és narancssárgával jelölt értékek. Mindketten tudtuk, az orvos is, meg én is, hogy ezt már kezelni kell. Nem csak olyan tesséklássék módon, hogy ha néha felmegy, akkor vegyek be egy gyógyszert, mert többször volt 150 környékén a felső érték, és 90-100 között az alsó, mint ahányszor nem. Megbeszéltük mit szedjek, hogy szedjem, mennyi idő múlva menjek vissza. Adott még beutalót vérvételre, és úgy váltunk el, hogy akkor optimális esetben három hét múlva találkozunk. 

Tegnap reggel bevettem az első gyógyszert. A vérnyomásom már kilenckor a sokkal ideálisabb tartományban volt (130/89), de megjelentek rajtam a kiütésszerű valamik. Tegnap még nem tudtam visszamenni hozzá, reggel rendelt, így ma reggel is bevettem a mai adagot (reggelre kevésbé volt feltűnő ez a valami). Ugyanúgy meg is jelentek ezek az izék, a két kezemen, és a nyakamon meg a mellkasom felső részén (úgy nagyjából pólókivágás mentén). Nem pöttyök ezek, inkább ilyen pici ereknek tűnnek. 

Ma délután visszamentem az orvoshoz, megmutattam neki. Nem klasszikus gyógyszerkiütés tényleg, inkább angioödéma. Szerencsére nagyon kis adag gyógyszert írt fel, ezért nem nagyon súlyos formában jelentkezett. Pat perc alatt összerakta magában, és rögzítésre került az adataimban is, hogy ACE-gátlót nem kaphatok, mert a Tensiomin is ilyen hatással volt rám, és az is ilyen gyógyszer. Láttam, ahogy gondolkozik, majd megkérdezte, köhögök e többet a szokásosnál. Majd aztán mikor igennel feleltem, megkérdezte, mikor voltam covidos.  Mondtam, hogy sosem volt pozitív covid tesztem. Pedig nagy valószínűséggel az voltam, és emiatt a bradikinin nevű valami a szervezetemben túl sok, és ez okozza azt, hogy ezt az ACE-gátlót nem tudom szedni. Azóta már utána olvastam, és tényleg van ilyen (bár elhittem neki is, csak kínai volt az egész) 

Lényeg a lényeg, kaptam másik gyógyszert megint, amiben semmi olyan nincs, ami az előző kettőben. Remélhetőleg ez most már jó lesz, aztán ez a bradikinin valaha még visszaáll a normális szintjére, mert egyébként ez az ACE-gátló nagyjából 80féle vérnyomáscsökkentőben van benne..

Azt végképp nem tudom mikor lehettem covidos, mert mindig csináltam tesztet, ha voltak valamilyen tüneteim, és sosem lett pozitív. Nincs mondjuk jelentősége. 

Szerda

 Egész éjjel szakadt az eső, és még reggel is úgy indultunk dolgozni, hogy esett, mintha muszáj lett volna neki. Ha ez mind hó lett volna, azt hiszem, lettek volna érdekes helyzetek. Ma új megvilágításba helyeztem ezt az eső-dolgot magamban, és úgy tekintek rá, hogy az én szeretett Balatonom minden cseppnek örül, és minden cseppjére szüksége van. Azért azt semmiképpen sem gondolnám, hogy meg tudom szeretni az ilyen időjárást, de kevésbé utálom így, és már ez is valami. 

Egyébként nem történt ma sem semmi extra, csak úgy szépen eltelt a nap, és már túl is vagyunk a dolgos hétköznapok nagy részén. 

Ebben a nehéz

 ... gazdasági helyzetben. ...ez az a mondat, amit ebben az évben már most megutáltattak velem. Minden nap többször is elmantrázzák nekünk, mintha egyébként senki nem tapasztalná a saját bőrén is. Mindezt olyan hangsúllyal, hogy még akkor is rögtön öngyilkos gondolatai támadnak az embernek, ha egyébként addig jó kedve volt. 

Nyilván mindenkiben ott van egy bizonyos fokú bénultság, frusztráltság, aggodalom, düh, csalódottság, meg még ki tudja mennyi negatív érzés Én is szoktam kicsit jobban nekikeseredni egy -egy váratlan nehézség kapcsán, de aztán viszonylag hamar keresem a megoldást. Min lehet változtatni, ami nem jár túl sok áldozattal, mi az, amit tudnék másképp, jobban csinálni. Azt mindenki tudja már rég, hogy úgy nem megy, hogy csak várjuk a csodát. (Főleg, ha nem is hiszünk benne, hogy csodák léteznek)

Újabb hét

 Már a harmadik hét kezdődött el ma ebből az évből. Ami most még jó hír, mert jelen pillanatban minden nappal közelebb kerülünk a nyári időszámításhoz, és már csak pár hét kell ahhoz, hogy négy óra körül ne ilyen furcsa szürkületben induljunk haza. Én nem tudom egyébként ki találta ki annak idején a munkaidő fogalmát, vagy hogyan alakult ki ez a nagyjából általános rend, hogy az "irodai" munkarend fél nyolctól négyig, vagy nyolctól fél ötig tart. Igaz, még a múlt században dolgoztam egy francia multinak, ahol kilenctől hatig szólt a munkaidő, mert ők ragaszkodtak az egy órás ebédszünethez. Sehogy sem értették, hogy nekünk erre nincs igényünk, inkább mennénk haza fél órával hamarabb. 

Szerintem sokkal célravezetőbb és célszerűbb lenne mindenhol valami rugalmas munkaidő, mert vannak, akik korán kelnek, és a hajnali órákban tudják a legtöbbet kihozni magukból, vannak, akik a délutáni órákban tudnak csúcsokat teljesíteni. Azt minden normális felnőtt ember tudja, hogy a rábízott feladatokat el kell végeznie. Szerintem sokkal boldogabb és elégedettebb emberek élnének a világban, ha lenne ebben egy kis szabadságuk. Egyáltalán nem lenne ördögtől való, hogy akár az ügyfélszolgálatokon (vagy bárhol, ahol ügyes-bajos dolgot lehet intézni) lenne korán reggel vagy későn este is valaki. Meggyőződésem, hogy egy ilyen döntésnek pozitív hozadéka lenne mindenhol. 

Na persze nem lesz ilyen, mert a végletekig ragaszkodunk az agyonszabàlyozott keretek közé szorított mindenhez. 

Én pl, ha választhatnék, hattól fél háromig, vagy fél héttől háromig dolgoznék. Ott még marad idő délután is, nem csak az van, hogy az ember hazaesik, és már este is van..

18

 Mától nincs már egy olyan gyermekem sem, aki nem felnőtt korú. Még akkor is furcsa és kicsit szomorkás érzés, ha egyébként ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezentúl azt csinál, amit akar, és nem fogja kikérni a véleményünket, vagy nem hallgat majd ránk. Mégis, hát ő a kicsi, a mi Rolikánk, szinte felfoghatatlan, hogy ennyi idő eltelt azóta, hogy egy hideg, de napsütéses szombat este úgy döntött, hogy akkor ma találkozni szeretne velünk. Pont úgy született, ahogy azóta is történik vele és körülötte minden. Nem tűrt ellentmondást, mégsem okozott túl sok gondot. A legszebb születése volt a három fiú közül, sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, ahogy nagy komolyan megnézett magának. Annyi mindent olvastam addigra a a szülésekről, főleg Eriknél készültem nagyon egy háborítatlan szülésre, mégis nagyon meglepődtem, amikor nem sírt, csak nézelődött. Akkor kezdett csak sírni, amikor maceràlni kezdték a kötelező dolgokkal. 

Ő az a gyerekünk, akivel mindenféle élményben részünk volt. Ízig-vérig gyerek volt, aki minden csínytevésben benne volt, aki többször volt gipszelve, mint mi, többiek összesen. 

Érdekes személyisége van, ami érdekli, azt olyan mélységben elemzi ki, ami már-már mániákusnak tűnik. Elképesztő tudása van a naprendszerről, a forma 1-ről, most már a fociról is. Remek érzéke van a fotózáshoz, a fotószerkesztéshez, és úgy beszél és ért angolul, mintha nem is magyar lenne. 

Nagyon kíváncsi vagyok rá, végül mi lesz majd az, amiben megtalàlja a neki legjobb utat. 

Az elmúlt 18 év egy izgalmas kaland volt vele, és remélem, hogy még sok ilyen izgalmas kaland vár ránk. 

Sok év telt el, de nemrég tudtam meg, hogy a kádas fotó sztorija az, hogy Erik minden alkalommal rábeszélte, hogy üljön csak be, anyáék örülni fognak neki. 

Szombat

Nincs semmi izgalmas történés nálunk ma sem. Itthon voltunk, főztünk, ágyneműt mostam, tévéztünk. 

Ezek most megint nem a kedvenc napjaim, ma is fájt a fejem egész nap. Nem nagyon, de ahhoz eléggé, hogy zavarjon. A vérnyomásom is meglepően magasra ment ma, néha már kicsit aggódom is, hogy a végén még kiderül, hogy nem csak a hormonjaim őrültek meg, de minden más is. Legalábbis most úgy néz ki, hogy semmi sem működik már normálisan. Úgy kéne nálam is, mint az elavult programoknál, egy szoftverfrissítés sok mindent megoldana. 

Azt lehet mondani, hogy egyike vagyok annak a sokmillió nőnek, aki az élete nagyon kevés pillanatában volt teljesen elégedett magával, de azért egészen jól elfogadtam magam ebben a tökéletlenségemben. Azon kívül, hogy a hajamat festem, hogy ne legyen teljesen fehér, semmi mást nem takargattam sosem. Most viszont néha kedvem lenne elbújni valami sarokban, senki ne lásson, ne akarjon beszélgetni, és most először egy kicsit sem szeretem magam. Borzasztó, hogy sokkal többet tudnék enni, mint valaha. Ezeknek a falási rohamoknak ellenállok, amennyire csak tudok, eszem a barnarizs tallért (persze, az is hízlal). Borzasztó, hogy folyamatosan figyelnem kell magamra, mert vagy a fejem fáj, vagy a vérnyomásom nem jó, vagy olyan szívdobogásom van, ami ijesztő. Néha ráz a hideg, máskor indokolatlan helyzetekben melegem van. 

Szóval...nem csak a húszéveseké a világ, de tény, hogy húszévesen egész más a világ. 

Kezdődik a hétvége

 Ma már arra ébredtünk, hogy péntek van. Ami nem is volt baj egy kicsit sem, mert ma már nagyon nehezen keltem. Igaz, hatra mentünk, pont egy órával korábban, mint ahogy szoktunk, és a fejem is fájt már ébredéskor. (És ez így is maradt egész nap)

Valamiért a főnököm mindig pénteken kap észbe, hogy mennyi mindent nem csinált meg, és persze ilyenkor próbál mindent egyszerre megoldani. Úgy kezdi, hogy reggel nyolc körül elindítja a kérdések lavinájàt, küld pár választ a napokkal azelőtt küldött leveleimre, ilyeneket, hogy "erről ma beszéljünk". Tíz óra körül még rámsóz egy-két sürgős, azonnal elintézendő dolgot, és szól, hogy az összes többivel akkor majd ebéd után foglalkozunk. Ami jó esetben azt jelenti, hogy dél körül már visszaér, de fél egykor még benne van valamiben. Itt már kicsit türelmetlen vagyok, mert részemről megvagyok mindennel, és kettőkor indulnék haza, de tudom, hogy van olyan az átbeszélendő dolgok között, amire hiába viszem neki a megoldást, ő is meg fogja nézni még legalább háromféle módon, mire kettő előtt tíz perccel eljutunk oda, amit én már tudtam ma reggel kilenckor is. 

Jobb napjaimom jól szórakozom rajta, és lenyűgöz az alaposságával, rengeteget tanulok is tőle közben. Rosszabb napjaimom a falra mászok tőle, 

Délutánra azt terveztem, hogy majd vásárlás után lefekszem egy kicsit, vagy nézünk valami filmet, de aztán már nem volt nagyon kedvem egyikhez sem. Ilyen tesséklássék módon néha megcsináltam valamit, vagy csak leültem egyik helyről a másikra. 

Mindenki hülye

 Elég sokféle csoportnak tagja vagyok a facebookon. Nem az a fajta, aki aktívan posztolgat, vagy kommenteket ír, inkább a csendes megfigyelő fajta. Vannak olyan csoportok, ami nem kötődik semmi tematikához, inkább csak ilyen játszóterek. Leginkább már küzdőterek, mert bárki bármilyen témát vet fel, nagyjából az ötödik ember biztosan beszól neki. Aztán indul a lavina, és a végén már mindenki oltogat mindenkit. 

De ugyanez már igaz azokra a csoportokra is, ahol pl recepteket, vagy fotókat osztanak meg. Ha valamelyik főzős csoportban kérdést tesznek fel, érdemi válaszok helyett oltogatás kezdődik, miért nem használja a keresőt, van már olyan öreg, hogy ilyen hülye kérdést nem is kéne feltenni, stb.

Azt nem mondom, hogy én szentéletű vagyok, és mindenkit szeretek. Mióta ilyen férfias világban dolgozom, nekem is megy, hogy csípőből tudjak úgy válaszolni, hogy ne legyen több kérdés, de nem tudom megérteni, miért jó ez a fajta közösségi lét. Ha csak kötözködni tudnék, akkor inkább meg sem nyitnám ezeket az oldalakat. Azért felnőtt emberek vagyunk (elvileg), talán tudni kellene viselkedni. 

A másik, ami sehogy sem fér a fejembe, hogy vannak olyan emberek, akik valakit olyan szinten kipécéznek maguknak, hogy minden pillanatukat azzal töltenek, hogy ez után az ember után nyomoznak, posztoljàk, szerintük mit hazudik. Van ilyen a Facebookon is, szerintem a többség hallott is róla, hogy pl Norbi (igen, az a Norbi) feljelentést is tett már ilyen miatt. De futottam már bele tiktokon is olyan videóba, amiben egy egy egyébként tök hétköznapi, Angliában élő magyar hölgyön gúnyolódnak, nyomozzàk, mit csinál. Milyen emberek, akiknek ez a szórakozásuk? 

És csak mondom, akikről fentebb írtam, nem kamaszok, hanem felnőtt, középkorú, és akár idősebb emberek is. Akik olyan előszeretettel szidják a fiatalokat...pedig ha valamit, azt igazán meg lehetne tőlük tanulni, hogy azzal foglalkoznak, ami az ő dolguk. 

Szerda volt

 Ma a tegnapi rengeteg eső után kisütött a nap. Egyik nap tél van, másik nap tavasz. Én már nem tudom elképzelni, hogy itt még lesznek kemény mínuszok, meg hó. Pedig még bőven van rá idő, csak ez most nekem valahogy nincs az elképzelt jövőben benne. 

Ez sem volt egy hűdeizgalmas nap. Mindig találok magamnak munkát, abban nincs hiba, csak furcsa ez a vihar előtti csend. Mintha mindenki várna valamire. Nem tudom mi lehet az, de majd kiderül. Ma már felvetődött bent a húsvét témája, amire fel is vontam a szemöldökömet, hogy na, azért álljunk már meg egy kicsit, még van otthon szaloncukor...

Itthon ma sem volt nagy kedvem megváltani a világot, de leginkább már semmihez sem, csak ülni, és bambulni a telefonomat. 

Kedd

 Ez egy jó unalmas nap volt, esővel, széllel, hideggel. Legjobb lett volna ezt a napot úgy abszolválni, hogy nem kell az orromat sem kidugni. Ilyen még nem mostanában lesz, az első szabadságos nap március 16-ra van betervezve. Addig még mondjuk történhet bármi, ami miatt kellhet egy-egy nap. 

Roland ma már úgy jött haza, hogy megint beteg. Még csak az orrát fújja, de holnap már küldöm is orvoshoz, nem hiányzik, hogy megint hetekig ne tudjon meggyógyulni. 

Patrik már napok óta nincs a legjobban, ő nem náthás, viszont nem hall. Már volt orvosnál, de csak annyit mondott neki, hogy használjon orrspray-t, meg próbálja sokszor fújni az orrát, hátha az majd segít. Hát én ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok, de legyen így. 

Erik jól van, ők online vannak suliban márciusig, aminek örül, mert így tud menni dolgozni, a teamsre onnan is be tud csatlakozni. Nálunk szerencsére mindenki tud egyszerre több dologra is figyelni, így nem aggódom. Meg egyébként is 21 éves lesz az idén...

Ezt utálom

 Mármint azt, hogy van legalább két dolog, de inkább több (csak kettő az, ami jobban előtérben van), amit meg kellene változtatnom, de ha csak rá gondolok már van is bennem egy kisebb pánik. Sosem voltam akaratbajnok, és a nagy elhatározások embere sem. Tudok kitartó lenni, de nem mindenben. 

Van ez a cigiügy, ami a legégetőbb probléma, és életem legnagyobb függősége. Másban is hajlamos vagyok ilyesmire, de ez mindent visz. Van egy csomó minden, amivel össze van kötve a cigizés bennem. Nem csak arra gondolok, hogy a kávé mellé rágyújtok, vagy evés után, vagy ha befejezek valamit. Akkoriban szoktam rá, amikor a szüleim vàltak. Kettőjük közül apám cigizett, anyám folyton morgott miatta. Nekem meg ott volt ez lázadásnak. Arra akartam hasonlítani, aki eldobott, és semmiképpen sem akartam olyan lenni, mint akit elhagytak. Ez akkoriban biztosan nem volt ennyire tudatos, mint amennyire most tisztában vagyok már vele. Amúgy is azt gondoltam, mint minden kamasz gyerek, hogy én sokkal különb leszek majd, mint a szüleim, és majd akármikor abba tudom ezt hagyni. Azzal nem számoltam, hogy közben még volt rám egy csomó olyan hatása is, ami jó volt nekem. Fogytam, mert kevesebbet ettem. Magabiztosabb lettem, mert menőnek éreztem magam. 

Aztán ebből az egészből komoly függôség lett. Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy eljön a nap, amikor nem gyújtok rá. Rosszul vagyok a gondolattól is, hogy majd emiatt megváltozik az anyagcserém, meg a jóég tudja mi, és meg fogok hízni, ami egyébként is elég könnyen megy most, a mindenféle hormondolog miatt. 

Ez meg a másik, ezek a plusz kilók...ami miatt egy pár dolgon változtatni kellene...és ennek a gondolatától is rosszul vagyok. 

Lehetett volna egyébként az is a cím, hogy én, a balfék. 

Vasárnap

 Ma tényleg alig csináltam valamit, erre jó volt, hogy tegnap egész délután tettem-vettem. Főzni kellett, de abban sem volt semmi nagy kihívás, rántott hús volt, meg sült krumpli. Szêpen egymás mellett dolgozott a két fritu, meg az airfryerben is sült a hekktörzs Balázsnak és Patriknak. Ez utóbbi szerkezetet karácsonyra kaptuk, és ugyan voltak vele kapcsolatban fenntartásaim, de el kell ismernem, tényleg jó. Még a sült krumpli is finom abban is. Igaz, nekem azért jobban bejön az olajban sült verzió, de ha szagmentes sütést szeretnénk, akkor tök jó az airfryer is. 

Kicsit furcsa a derekam, nem is tudom eldönteni, hogy fáj e vagy nem, vagy egyáltalán a derekam az, vagy a vesém, vagy mi a bánat. Eszembe is jutott Tami, akinek a héten voltak hasonló gondjai...de eddig azért blogon keresztül nem terjedt semmi ilyesmi. 

Megnéztük ma a Korona utolsó két részét is. Károly és Kamilla sehogy sem tudja magát egy kicsit sem megszerettetni, pedig nézhetném úgy is az ő kapcsolatukat, hogy milyen nagy szerelem lehet ez, minden nehézség ellenére kitartottak egymás mellett..a végeredményt meg ugye tudjuk. De egyébként is olyan borzasztónak gondoltam a sorozat nélkül is, hogy ezt a bizonytalan, naiv, szerelmes kislányt ilyen helyzetbe hoztak. Nem gondoltam sosem, hogy Diana csak áldozat, de valakinek fel kellett volna ismerni (például, mert ez lett volna a Korona érdeke), hogy nincs ő felkészülve erre az életre. Na de ez már mindegy is, szomorú ez a történet az ő szempontjából. 

Karácsonytalanítás

 Tegnap este egy hirtelen ötlettől vezérelve megnyitottam a spar online shop oldalát, hátha tudok még hétvégére rendelni. Hát nemhogy hétvégére, de ma délelőtt 10-12 óra közötti időszakra sikerült. Örültem nagyon, gyorsan meg is rendeltem mindent, ami eszembe jutott. 

Ma reggel negyed kilenckor úgy ébredtem, hogy rácsodálkoztam, hogy máris reggel van. Gyakorlatilag úgy tűnt nekem, hogy mozdulatlanul aludtam egész éjszaka. 

Délelőtt nekiálltam a borzasztó mennyiségű szennyest eltüntetni, ennek mindig az a legrosszabb része, amíg szétválogatom a ruhákat, melyik melyik adagba kerüljön. Azt itt elmondom, hogy egy ideje tesztelgetem azt a kardinális kérdést, hogy mikor marad illatos a ruha. Most már egészen biztos vagyok benne, hogy a folyékony mosószer nem a barátunk ilyen szempontból. Ha azzal mosok, bármilyen öblítőt is használok, nem lesz illatos. A mosóporral pedig mindig. Úgyhogy még nem tudom hogyan legyen, de azt hiszem a folyékony változatokat egy időre hanyagolom. 

Aztán még az ebédkészítés előtt nekiálltam a karácsonyi dekorációt elpakolni. A karácsonyfát tegnap Balázs és Roli leszedték, mire hazajöttem, már a padláson volt minden. Ma a többi rám várt. Nem szeretem elpakolni, mert nagyon lehangoló, de próbálok mindig arra gondolni ilyenkor, hogy majd milyen jó lesz megint elővenni. Kicsit furcsán üres most minden, és még a fények hiányoznak. 

A díszek elpakolása után kellett egy alapos porszívózás, meg felmosás. Aztán, mire ez készen lett, már hajtogathattam a ruhákat. De megvan minden, holnapra nem sok tennivaló maradt. 

Péntek

 Végre ma sütött a nap, és volt olyan is délelőtt, amikor kint voltunk cigizni, hogy az volt az érzésem, nemsokára beköszönt a tavasz. Én is tudom, hogy az csak nekem lenne jó, minden más miatt nem szabad még, hogy így legyen, de az a pár pillanatig tartó érzés jó volt. 

És ha már tegnap leírtam, mik azok, amik idegesítenek, akkor ma leírom, mik azok, amiktől biztosan mosolyogni fogok. 

- Ha valaki rámmosolyog 

-ha meglátom a messenger üzenetet Eriktől, aki mindig úgy kezd mindent, hogy "Anya", ezt elküldi, és csak utána írja a többit. 

-ha valamit sikerül befejezni 

-ha süt a nap

-ha meglátom a Balatont (képen is) 

-ha valami jól sikerül

-ha meglátok valakit, akit már rég láttam 

És van még millió alkalom, amikor fel sem tűnik, de én vagyok az, aki képes úgy is mosolyogni, hogyha tök egyedül vagyok ugyan valahol, de eszembe jut valami. 

Apró hülyeségeim

 Gondolom nem csak én vagyok úgy, hogy vannak mindenféle kisebb -nagyobb dolgok, amik pillanatok alatt fel tudnak idegesíteni. Na nem arra kell gondolni, hogy rögtön a plafonon vagyok tőle, de azért nem mindig elég ezeknél egy nagyobb sóhaj. 

Ilyenek: 

- ha a mosogató széle vízcseppes

-ha a konyharuha egy gombócba van gyűrve

-ha a szekrényben az összehajtogatott ruhák össze vannak borítva

- ha a szemetesből bármilyen szagot érzek

- pörköltszag 

- ha a muszáj szót valaki ly-jel írja 

-ha nem helyesen használják a -ban, -ben toldalékot)

-ha valaki nyilvános helyen kihangosítva telefonál/videochatel

-ha behajtják a könyv sarkát könyvjelzőként

-ha a Facebook poszt úgy kezdődik, hogy amikor..

-fütyörészés

-céltalan lábdobogás (pl az irodában van, aki úgy koncentrál, hogy közben dobog a lábával) 

És ez biztos nem is minden, csak ami eszembe jutott pár perc alatt. Jó kis lista, lehet mondani, hogy háklis vagyok. 

Ködbe burkolózva

Ma reggelre megint akkora köd lett, hogy az orrunkig sem láttunk. Tök jó lett volna, ha ez egy olyan reggel lett volna, amikor megtehetem, hogy megfordulok az ágyban a másik oldalamra, és alszom tovább. Ehelyett már 6:20-kor egy sms-t kaptam a főnökömtől, hogy amint beérek, keressem meg a leltár miatt. Gondoltam is, hogy talán az éjszaka valaki eltüntette a raktárkészlet felét, vagy ilyesmi. Ennél sokkal banálisabb volt a gondja, mondtam is neki, hogy legközelebb ne hozza már rám a frászt kora reggel. 

Ma már megvolt a bejelentés nálunk a béremelésről. Még azt én pl nem tudom mennyi lesz a konkrét besorolási bérem, azokat hirdették ki, amik sok embert érintenek, illetve annyit mondtak el, hogy átlagosan 14 százalék az emelés mértéke. Az egyéb juttatások is megmaradnak, szép kártya, és a 13.havi fizetés is. Nem mondom, hogy hűha, de azért az én várakozásaimat felülmúlták, én rendkívül pesszimistán azt gondoltam 10 százalék sem lesz. Attól próbálok eltekinteni, hogy ez azért bőven alatta marad az inflációnak, mert azt józan paraszti ésszel is tudtuk, hogy olyan mértékben nem tudnak adni. 

Valamiről még akartam írni, de elfelejtettem, hogy miről is. 

Kedden

 Ma már legalább láttunk az orrunkon túl is, és ez sokkal elviselhetőbb volt így, mint a tegnapi borzasztó és nyomasztó köd. 

Kicsit még évkezdős feeling van a munkában, még jó sokan vannak, akik nem is dolgoznak. Ugyan nekem kezdődött hétfőn a jövedéki termékek leltárja, holnap emiatt jön a könyvvizsgáló is, de azért marad idő olyan dolgokra is, amik kicsit sziszifuszi munkák, és máskor nem tudom ezt csinálni, csak ilyen nyugisabb időszakban. 

Közben keresgélem, hogy mi lenne az, amit csinálhatnék a szabadidőmben az olvasáson és a telefonnyomkodáson kívül. Néha jó sorozatot nézni, de ez nagyjából heti egy-két alkalmat jelent. Fogalmam sincs mihez lenne kedvem, vagy mi lesz végül, de bárhol olvasgatok, figyelem, hátha valami "megszólít". Ami nem pálya, az az ilyen -olyan sportolási lehetőség, ahhoz nekem nincs kedvem. Maximum a sétálás, ha jó idő van. 

A fiúk mind jól vannak, Erik jár dolgozni, Roli most már nem ment, elfáradt a karácsony előtti héten, jövő héten meg már iskola van. Már bőven előfordul, hogy akkor is csend van, ha mindenki itthon van. Ezt nem is nagyon tudtam elképzelni kiskorukban, meg nem is hittem el, hogy ilyen majd lehetséges lesz, és tessék. Néha egyébként hiányzik is. Persze, nem vagyok normális, tudom én is. 

Pont úgy

 Olyan ködre ébredtünk ma reggel, hogy alig láttunk az orrunkig is. Gondoltam is, hogy na, ez pont olyan kezdete az év hétköznapi részének, mint amit már mindenhonnan hallani, olvasni, meg amire célozgattak is már munkahelyi berkekben is. Próbálom ezeket figyelmen kívül hagyni, de bekúszik mindenhová, pont, mint a szitáló köd. 

Nekem amúgy lenne egy csomó ötletem hatékonyságnövelésre, átszervezésre, de ezeket megtartom magamnak, mert senki nem kíváncsi rá. 

Egyébként mindenkin látszik egy nagyon fura csüggedelem, vagy reménytelenség. Még a covid kezdete idején sem volt ez így. Igaz, az azóta eltelt időben megtapasztaltuk, hogy mindig van egy kicsit félelmetesebb, és rosszabb az előző helyzetnél. 

Én még tartom magam, és csak időnként kap el a pesszimista hullám. Vagy borzasztóan mérges leszek, mint ma délután a lidlben, amikor megláttam, hogy egy zsemle 75 Ft lett. Pár hónapja még 39 Ft volt ugyanez. Majdnem a duplája lett mostanra, ami a pofátlanság netovábbja. Muszáj lesz rávenni magam, hogy délutánonként inkább megcsináljam én magunknak. 

Hello 2023

 Nemrég valaki azt mondta nekem, hogy a páratlan évek mindig jobbak, mint a párosak. Nekem nincsenek ilyen megfjgyeléseim, de semmi kifogásom nincs a dolog ellen. Legyen így, és nyugodtan szárnyalja túl az előző évet jó dolgok terén. 

Van az a népi megfigyelés is, hogy olyan lesz az egész évünk, amilyen a mai nap. Nos, akkor csuda jó dolgom lesz, mert Balázs fog főzni, nekem csak az ebéd utáni mosogatás marad, meg a felmosás. De fogunk sokat sétálni, sorozatot nézni. Ezt sem bánom, lehet így. Mondjuk ha ez a főzés dolog megvalósul, minden mást bevállalok zokszó nélkül. 

Holnap már kezdődik is a munkanapok sorozata megint, lehet mondani, hogy nem volt túl sok időnk lábat lógatni így év végén. Gondolom holnap párszor elírom majd a dátumot, kell egy kis idő mindig, mire átáll teljesen az agyam az új évszámra.