Meccsnap

 Fél tizenkettő van. Még úton vagyunk haza egy újabb győztes meccsről. 

Kedd

 Gondolom nem csak én vagyok úgy folyamatosan, hogy ha kicsit nem figyelek oda, akkor simán maga alá temetnek a feladatok. Nem feltétlenül én vagyok a tervezés és az időgazdálkodás szupersztárja, de azért a jók közé sorolom magam általában. Ez a hét eddig nem egy átlagos és általános hét, a tennivalók megsokszorozódtak, az idő nem lett több, ami rendelkezésre áll, és még mindennek a tetejébe én is kicsit be vagyok lassulva. Ez a három így együtt nem a legjobb trió, de majd szépen alakul minden. 

Nem nagy készülődés előzi meg nálunk a tanévkezdést. Erik vett ma pár spirálfüzetet maguknak, és ennyi volt a nagy beruházás. Majd ha valami kell, ami eddig nem, és nincs itthon,azt megvesszük valamikor. 

Most már körülbelül két hete fáj megint a térdem, vannak mozdulatok, amiktől csillagokat látok, úgyhogy azt hiszem kell időpontot kérnem az ortopédiára. Igaz, azt sejtem előre, hogy ha meglátja a ludtalpamat és a bokasullyedesemet, rögtön mondja majd, hogy az lenne a csoda, ha nem fájna. 

Hétfő

 Egészen különös és kicsit különleges élmény volt ma hajnalban amikor a munkahelyi laptopomon megjelent az értesítés "hamarosan napkelte" Rögtön mosolyra is húzódott a szám ettől. Sajnos olyan szerencsés azért nem voltam, hogy az iroda ablakából lássam is, ahogy megtörténik, de mindent azért nem akarhatok egyszerre. 

A korán kelés ellenére egészen komoly lendülettel vágtam neki a hétnek, és tök jól ki is tartott a lendület egész nap. Szükség is volt rá, kicsit muszáj volt előre dolgoznom, mert holnap és holnapután jön hozzám gyakornok, akinek egy csomó olyat is el kell mondani, meg kell mutatni, ami most nem feltétlenül kerülne elő. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy munka szempontból nem hogy véget ért a nyár, de rögtön keményen fejest ugrunk a mécsesek világába, és már a küszöbön toporog a karácsony is. 

Megérkezett az első villanyszámla, ami nagyjából annyi (kicsit kevesebb), mint amit a kalkulátorral számoltunk. A mostaninál 15 ezerrel több. Valamilyen rejtélyes okból letölteni nem lehet, mert papír alapú számlár jelez (vagy nyolc éve nem jött postán ilyesmi nekünk)

Meccsnap

 Végre jót aludtam. Lehet, hogy négykor kéne kelnem minden nap, hogy eléggé fáradt legyek este tizenegyre, mert tegnap este nem volt olyan gondom, hogy forgolódtam volna. Ezt majd holnap le is tesztelem, mert korán megyünk dolgozni. 

Délután meccsre mentünk. Jó meleg volt, még bőven oda sütött a nap fél hatkor, amikor kezdődött. De nem bánom, sokkal jobban utálok fázni, mint izzadni. És különben is, ki emlékszik már a melegre, amikor mesterhármast láttunk ma? Rövid volt ez a hétvége, de jó volt. 😊

Szombat

 Megvolt a mai plusz munkanap. Elfáradtam, de legalább olyan kilencven százalékos sikerrel jártunk. Csak azért nem száz, mert nem minden lett elsőre pont olyan, amilyennek szerettem volna. Nem baj, hétfőn majd meglesz a finomhangolás, és akkor majd jó lesz. 

Délután pont egyszerre érkeztünk haza Patrikkal, aki Szegedről jött a SzINről haza. A többiek is megvártak minket az ebéddel. Ezt úgy szeretem bennük, hogy nekik is fontos, hogy együtt ebédeljünk. 

Nagy dolgokra már nem voltam képes délután, de a ruhákat legalább elpakoltam, amit reggelre kimostam. Igaz, sok mindent nem is kellett csinálni, tegnap szinte mindennel végeztem. 

A nap jó híre, hogy megvan a Fradi Európa Liga meccseire is a bérletünk, az idén is élőben nézhetjük majd ezeket a meccseket. 

Péntek

 Ma sem keltem könnyebben, mint a hét bármelyik napján. Ez gondolom holnap sem lesz másképp, valamiért még mindig sokkal nehezebben alszom el este, mint eddig bármikor. De mindegy, majd csak eljutok oda, hogy fordul a kocka. 

A munka ma sem volt unalmas és egyhangú, Dr csak úgy repült az idő. Mire észbe kaptam, már egy óra volt, amikor kezdődött az El csoportkör sorsolás. Azért a szöveges tudósítást nyomon követtem. Nem kaptunk sztárcsapatot, de túl könnyű ellenfeleket sem. 

Délután vártuk a sparos házhozszállítós kocsit. Meg gyorsan bementem a dm-be is, mert az holnap délután már nem lesz nyitva, amikor jövünk haza. 

Freddyt is megfürdettem, majd ez után ki kellett takarítani a fürdőt. De most van egy szép tiszta bulldogunk is meg egy szép tiszta fürdőnk is. 

Csütörtök

 Valami furcsa transzban töltöttem eddig a hetet, köszönhetően a furcsa éjszakáimnak. Még ma reggel is úgy ébredtem, mint akit agyonvertek, de már érezhető volt, hogy valami változott pozitív irányban. Igaz, délelőtt borzasztóan fájt a fejem, de aztán szerencsére elmúlt egy fájdalomcsillapító és egy kávé után. 

Már biztos, hogy szombaton is dolgozni fogok. Volt időm rákészülni, nem rázott meg nagyon, majd amúgy is csak utólag lesz rossz, hogy kevesebb lesz a hétvége. 

Ma van az El playoff visszavágója, amit abból a kényelmes nyugalomból nézhetünk, hogy négy gólos előnyünk van, és mar-már a múlt héten biztos volt a csoportkör A meccs egyébként ennek megfelelően nem is túl izgalmas, a holnapi csoportkör sorsolás több izgalmat ígér. 

Nem nagyon

 Volt a mai naphoz kedvem. Olyan elgyötört állapotban ébredtem ma reggel, hogy azt nem is tudom kifejezni. Fájt mindenem, a fejem is kába volt. Hú, nagyon nem esett jól, hogy nem lehetett visszafeküdni. Nem is múlt el egész nap sem teljesen, voltak félórák, amikor sírva tudtam volna fakadni. Persze pont ma kellett órákat tölteni nyomozással, ami mindig úgy elszívja az energiámat, hogy alig bírom a szememet is nyitva tartani. Mindegy, eltelt ez a nap is. 

Erik is megkapta ma az évnyitóra a meghívóját, Roli osztályfőnökétől is megérkezett az email ezzel kapcsolatban. Elég fura, hogy jövő héten már kezdődik a tanév, nem tűnt úgy, hogy már ennyi idő eltelt az évzáró óta. 

Kedd

 Megmondom őszintén, hogy két napja olyan borzasztóan nehezen alszom el megint, hogy már azon gondolkozom, hogy egyáltalán érdemes e éjjel egy óra előtt lefeküdnöm. Pedig fáradt vagyok, és álmosnak érzem magam, de ahogy lefekszem, vége is van ennek. Nem tudom elképzelni sem mitől van ez. Nyilván foghatom a hormonjaimra, az időjárásra, meg bármire, de már előfordult ez mostanában párszor, és szerintem nincs benne szabàlyosság. Mondjuk naplót nem vezetek azért erről, mindig abban reménykedem, amikor egy-egy ilyen időszaknak vége van, hogy soha többet nem fordul elő. 

Voltam ma munka után masszázson, jólesett, reményeim szerint ez is segíteni fog ma este. 

Nagyon úgy fest a dolog, hogy ezen a héten ház napot kell dolgoznom, de biztos majd csak csütörtök környékén lesz. Nem rajongok érte, de ha menni kell, hát menni kell. 

Nem tudom kinél hogy van, de én piacra nem jutok el, gyümölcsöt, zöldséget (is) a sparban és a lidlben szoktam venni, de már hetek óta alig tudok valami gyümölcsöt hazahozni. Dinnyét sokat vettem, és talán csak kétszer volt olyan, hogy nem volt nagyon finom. A barack mindig kőkemény, és ha megveszem, hogy majd itthon egy-két nap múlva jó lesz, inkább "összeaszik", mint hogy megpuhulna. Ha minden igaz, holnap lesz termelői piac délután is, lehet, hogy megnézem, hátha szerencsém lesz.  

Mindenki itthon

 Délután negyed ötkor már újra mind az öten itthon voltunk együtt. Erik is megérkezett Debrecenből. Nem volt túlságosan bőbeszedű, de jól érezte magát. Szemmel láthatóan hulla faradt, gondolom nem sokat aludtak az elmúlt pár napban. Ez annak a fényében nem a legjobb, hogy épp múlt héten figyelmeztettem rá, hogy kezd sárgulni a szeme, kicsit kevesebb időt töltsön éjszaka az online térben, és korábban feküdjön le, mert senkinek (de leginkább neki) nem lesz jó, ha megint nem lesz jó a májfunkciója. 

A főnököm ma reggel nagyon lelkesen fogadott, kicsit még akkor is megmelengette a lelkemet az a mondat, hogy "végre megint itt vagy", ha egyébként tudom, hogy leginkább szét akar hajtani. Rögtön az első fél órában már rám is zúdított egy csomó mindent, és még mondta volna, ha nem mondom neki, hogy najó, kicsit álljunk meg, lassítson, mert még a múlt hét végével is képbe kell kerülnöm, vannak állandó feladataim is a hétfőkre, ne akarja, hogy rögtön menekülőre akarjam fogni. Elvigyorodott, és aztán már hagyott nyugodtan dolgozni. 

Lehet egyébként, hogy én vagyok az egyetlen, de én már utálom is az esőt. Jó, amúgy tudom, a föld...még a tavak, kell...de hát mit csináljak, ha nem szeretem? 

Éjjel megint nem aludtam. Negyed háromig olvastam a kanapén, de hiába mentem be akkor is lefeküdni, még vagy fél órát forgolódtam.

Esős vasárnap

Ma is esett szinte egész nap. Olyan idő van, amit Tami szokott emlegetni, hogy amint augusztus huszadika van, meg is érkezik az ősz. Azért én remélem, hogy ha olyan húdemeleg már nem is lesz, de még egy darabig több lesz a napsütés, mint nem. Ezt a félhomályt egyre kevésbé szereti a szemem, és miután zavar a látásban, így aztán egy kicsit sem szeretem. 

Csendesen töltöttük a mai napot is, délelőtt főztem, mostam is két adagot. Patrik is megérkezett, de csak átmenetileg, mert ment is tovább valami koncertre. Erik csak elvétve jelentkezik, de azért a napi egy megvan, ehhez tartja magát. 

Roli szemmel láthatóan unatkozik egyedül, pedig már rég elmúlt az az időszak, amikor együtt, egymással lennének egész nap. 

Holnap már megyünk dolgozni, ami nem hiányzik egy kicsit sem. De még mindig van mire várni, úgyhogy semmi vész. 

Augusztus húsz

 A szokásos semmi extra nap volt ez nálunk, nem nagyon szoktunk mi erre a napra programot szervezni. Annyiban azért extra volt mégis, hogy tegnap este szembesültünk a ténnyel, hogy a bojler hőfokszabalyzója megadta magát. Balázs ugyan megpróbált ma reggel valamit mókolni rajta, de nem olyan a baj, amit így meg lehetett oldani. Hétfőn majd veszünk bele másikat, addig megoldjuk. 

Nem volt ma egy kicsit sem jó idő, esett az eső sokat, jól le is hűlt a levegő, egész nap huszonkét fok körül volt. Azért ha jobb idő lett volna, akkor délután valami kisebb kirándulásra rábeszéltem volna Balázst, így nekem sem volt kedvem. 

De az sem rossz egy kicsit sem, hogy egész nap azt csinálunk, amihez épp kedvünk van. 

Láblógatós nap

 Ma reggel Erik elment Debrecenbe barátokkal. Majd csak hétfőn jön haza. Patrik sokkal többet van házon kívül, mint amennyi időt itthon tölt, róla is tudtuk egyébként, hogy mára is van programja, és holnapra is. Roli az egyetlen, aki itthon van. Ő vett magának egy okosórát tegnap. Ma már át is lehetett venni, az apjával mentek érte. Ha már egyébként is olyan helyen voltak, akkor vettek a burger kingben ebédet, így aztán ma főzni sem kellett (és a mosogatás is gyorsan megvolt) 

Délután voltunk vásárolni, anyukám is kovidos, így nekik is megvettük, amit kért, gyógyszertárból is elhoztam a gyógyszerét. Nincs nagyon rosszul szerencsére, de jól sem. A nevelőapám gyakorlatilag egy nap lázzal lerendezte az egészet. 

A maradék időben pedig csak úgy voltunk. Telefont nyomkodtunk, tévét néztünk. Délután ideért a beígért front, szerencsére nem volt annyira vészes, mint amit ígértek meg tegnap, de esett is, volt villámlás -dörgés. Ez így bőven elég is. 

Meccsnap

 Végtelenül unalmas, tudom, de na megint meccsen voltunk. Az egy nagyon jó döntés volt pár héttel ezelőtt, hogy erre a pár napra szabit írtam be, pedig akkor még fogalmam sem volt arról, hogy ma meccs lesz, arról meg főleg, hogy fél hétkor kezdődik majd. Ebben a melegben nem volt a legjobb ez a korai kezdés, főleg, hogy 16ezer embernek volt jegye, érdemes volt viszonylag korán érkezni, hogy mindenki gördülékenyen bejusson. Van már tapasztalatunk arról, hogy milyen 38 fokban a lelátón, tudjuk, hogy kb hány óráig süt ide ilyenkor a nap. Vittünk magunkkal törölközőket, ami jól is jött bevizezve a nyakunkra téve, a kis szívoszálas üdítőket a fagyasztóból vettem ki, hogy minél tovább hideg maradjon. Ennek ellenére azért kicsit mindenkit megviselt a meleg. Szerencsére minden izzadtságcseppet megért a ma este, mert nagy fölénnyel nyert a csapatunk. 

Balatonos nap

 Az eredeti tervek szerint csütörtökön akartunk menni, mert akkor lesz a legmelegebb nap a héten. Aztán ezt újra kellett tervezni, mert közben kiderült, hogy csütörtökön meccsnap is lesz, ráadásul nem is este nyolckor, hanem fél hétkor, így az sem jó, hogy onnan egyenesen a meccsre megyünk, mert nagyon korán kell visszaindulni. Így lett ez a nap a befutó. Ma is csak négyen mentünk, Patrik dolgozott is, fodrászhoz is volt időpontja, és ma is vonattal. Van ennek a vonatozásnak oda a Balatonra egy különleges feelingje, ami miatt még nekem sem esik olyan nehezemre, pedig én annyira nem kedvelem ezt az utazási formát, mint a család többi tagja. De így még jó is szokott lenni, hogy oda megyünk. 

A második kávémat ma délelőtt is már Bogláron ittam, és ez után már sétáltunk is a strandra. Ma nem kellett a széllel megküzdeni, nagyon szép nyári nap volt. Alig két hete voltunk ott utoljára, de azóta nagyon sokat apadt a víz. Láttunk már ennél rosszabbat is itt, de döbbenetes volt első pillantásra. Ez mondjuk nem vette el a kedvünket semmitől, jól kiélveztük a nap minden percét. A tó vize egyébként alacsony, de szép tiszta ott, ahol nem bokáig ér csak. A bokáig érőben nagyon komoly algásodás van, ami kicsit undi, de ez egy élővíz, és bár nem értek hozzá, gondolom ez természetes folyamat ilyenkor. 

Balázs szemüvegén az egyik orrtamasz eltört, és le is esett. Jól jött, hogy ismerjük Boglárt, mint a tenyerünket, így tudtuk hova lehet fordulni segítségért. Alig háromnegyed óra alatt megjártuk Erikkel, kicserélték neki, így a nap hátralévő részében sem kellett kényelmetlenül érezni magát a szemüvege miatt. 

Finomat ebédeltünk, ma is palacsintáztunk is, de az sajnos nem volt ma az igazi, nagyon vastag volt a tésztája, ráadásul melegített volt. Na sebaj, az idén már nem eszünk ott úgysem, majd jövőre meg tiszta lappal indulunk. 

Jó kis nap volt, szerettem 

És már péntek is

 Így azért ki lehet bírni, hogy megfordult a héten a hétköznapok és hétvégi napok aránya. Nyilván ha így lenne, akkor az elkölthető pénzösszeg is csökkenne egészen komoly mértékben, ami nem esne jól, de ez a másik rész ez többször is jól jönne. 

Nem volt túlságosan mozgalmas nap ez a mai. Az összes főnököm szabadságon van, így aztán csend van és nyugalom. Kicsit olyan vihar előttinek is tűnik, de majd kiderül. Ami nagyon fontos volt, azt ma sikerült elintézni. Reméltem, hogy így lesz, mert mert ha hétfőn újra ezzel kellett volna foglalkozni, sokkal nehezebb lett volna már megoldani. 

A nevelőapám covidos. Szerencsére nincs nagyon komoly baja, lázas volt csak, meg néha köhög, de az sem vészes. Még így is eléggé kétségbe van esve, igaz, ő egyébként is minden betegségtől jobban fél, mint az átlag. Műbillentyűje van, és cukorbeteg, ezért félősebb az átlagnál. 

Balázs már egy hete szedi az allergiája miatt a gyógyszerét, ami remélhetőleg az idén is segít kordában tartani a tüneteket. Az egyéb mellékhatások megviselik rendesen, de a komoly allergiás rohamok elmaradása remélhetőleg kárpótolja. 

Rolinak megérkezett ma az értesítő, hogy mikor mehet a tankönyveiért. Nálunk ugyan már rég nem nagy fakszni az iskolakezdés, leginkább abban érint majd csak, hogy esténként szendvicset fogok gyártani, de jól rácsodálkoztam erre, hogy már tankönyv? 

Egyébként meg egy csomó embernek valahogy augusztus húsz után már vége is van a nyárnak, mintha tennénk egy pontot a nyár végére. Én mindig az utolsó pillanatig kiélvezem belőle, amit csak lehet, és minden évben remélem, hogy a szeptember is még inkább a nyárhoz sorolódik majd, mint az őszhöz. 

Hétkezdet

 Már megint úgy jártam, hogy éjjel kettőkor még ébren voltam. Addigra mondjuk már lehet, hogy amiatt is, mert jól felidegesítettem magam azon, hogy nem hiszem el, hogy nem vagyok képes a saját ágyamban úgy elhelyezkedni, hogy öt percnél tovább legyen kényelmes, és képes legyek csukva tartani a szemem. Természetesen volt mindenféle bajom....átmelegedett a párna, összegyűrődött a párna, aztán a takaróval is ugyanez volt..ha kitakaróztam, akkor a vadlimat is fújta a ventilátor, ami idegesítő érzés, ha betakaróztam, melegem volt. Viszkettem, pisilni kellett, szomjas voltam...szóval utáltam az egészet. Aztán persze reggel hatkor valami daru kellett volna, ami kiszed az ágyból, és egész nap olyan voltam, mint aki bevett valami lassítót. 

Balázs ma már nem dolgozott, ő egész héten szabadságon van, én csak szerdától. 

Délután munka után átoltoztem, és elmentünk egy közeli étterembe apósom születésnapja alkalmából. Meg sosem jártunk itt, és annak ellenére, hogy hangulatos kis hely, nem vagyok biztos benne, hogy jövünk még. Nem volt pedig semmi negatív élmény, de nem volt meg az a valami sem, ami miatt vissza szeretnék menni majd mindenáron. De elraktároztam a közös családi pillanatok közé is, meg a jó hétfők közé is. 

Meccsnap

 Jó kis vasárnap volt ez a mai. Nem történt ugyan semmi extra. Itthon csak a szokásos dolgok történtek, finomat ebédeltünk, ebéd után a szokásos vasárnapi felmosás-fürdő takarítás volt a program. 

A meccsre hatkor indultunk, kezdés előtt bementünk a Fradi shopba, megvettük az új mezeket. Sajnos nincs mindenkinek, mert kicsit fura a méretezése, Rolinak és Patriknak pont az l és az XL közötti lenne jó, de az ugye nincs, így ők inkább nem kértek. 

A meccs jó volt, ezúttal nem csak annak örülhettünk, hogy együtt vagyunk, és jó idő van, hanem az eredménynek is. 

Körmös nap

Péntek

 Ma is kora hajnalban kezdődött a nap, háromnegyed öt előtt pár perccel zártam be az ajtót mögöttünk. Most már kell ilyenkor villanyt kapcsolni, nem kel már olyan korán a nap, mint egy hónappal ezelőtt. Kár, pedig azok a hajnalok, amikor ilyen korán már a nap is éppen kezd előbukkanni egészen más érzést adnak az embernek. 

A munkanap még kora reggel egészen unalmasnak ígérkezett, de aztán megváltozott ez, és végül délig ki sem látszottam a tennivalókból. 

A korán kelés ilyenkor azzal is jár, hogy korán tudunk hazajönni, ma is már fel kettőkor indultunk. Azt mondjuk nem mondhatom, hogy nagyon jól kihasználtuk a délután hátralévő részét, mert nemhogy nem csináltunk semmit, de még mindketten el is aludtunk egy-egy órára. De nem baj, nem maradtunk le semmiről sem. 

Csütörtök

Tele vagyok mindenféle érzelemmel, gondolattal, de nem tudom szavakba önteni. Megélem egyelőre, és majd ha már meg is tudom fogalmazni, akkor elmondom. 

Szerda

 Mindössze négy órát sikerült csak aludnom, vagy nagyjából annyit, mert kettőkor még ébren voltam, akkor vettem be fájdalomcsillapítót, mert nagyon fájt a fejem. Délelőtt nem is volt emiatt semmi sem jó, párszor olyan érzésem volt, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne elájulni. Szerencsére azért ez nem történt meg, sikerült összeszedni magam. 

Elő kellett készülnöm egy holnapi ellenőrzésre, egy kijelölt biotermék minden létező dokumentációja kell tavaly május óta. Jó monoton tud ez lenni, néha éreztem is, amikor a beszkennelt szállítólevelek között keresgéltem, hogy már összefolyik a szemem előtt a sok szám és betű. De ez a leglassabb az egészben, ezt muszáj volt ma, nem tudom reggel hány órakor jön, lesz e még erre idő. 

Meccsnap

 Megint csalódással záruló. Még akkor is, ha egyébként csak annyi történt, hogy nem a BL playoff lesz a következő állomás, hanem az EL. Ettől még a mai nap nem volt a legkellemesebb meccsélmény, de lesz ez még biztosan jobb is. 

Ezen kívül azért persze dolgoztunk is napközben, de ez is felejthető volt, pedig még némi sikerélmény is jutott. 

Hétfő

 Szeretem az olyan hétfőket, amikor nem munkával kezdődik a hét, lehet addig aludni, amíg csak szeretnénk, lehet ráérősen ébredezni, 

Minden bizonnyal jót tenne nekem, ha lenne lehetőségem legalább időnként home office-ban dolgozni, de így sem rossz, hogy jól beosztva a szabadságokat időnként jut egy kis lógás. 

Nálunk ma esett az eső, igaz, most is úgy volt, mint legutóbb, hogy utána feltámadt a szél, és nagyon rövid idő alatt fel is szárított mindent. Pedig egyébként nem esett olyan kevés. 

Vannak terveim az őszi-teli időszakra, nem ilyen rezsicsökkentéses témában, de sok minden másban ideje a változásnak. Semmit nem vések kőbe, meg nem is fogadkozom. Az valósul meg, amihez lesz elég energiám, és ami többet ad majd, mint amennyit követel. 

Vasárnap

 Azt tegnap este nem is írtam, hogy ez a szeles időjárás jól megtréfált, mert nem tűnt olyan nagyon komolynak a napsütés, hogy szigorúan óránként kenjem magam. Már amikor hazaindultunk, éreztem a combomon, hogy ott bizony leégett. Nem annyira, hogy fájjon, mert azért valamennyi naptej jutott rá, de annyira igen, hogy ne legyen kellemes érzés felvenni a nadrágot. Ez az érzés még ma is megvan, de szorgosan kenem (most már) panthenollal és dermazinnal. Még szerencse, hogy holnap is itthon leszek, és még nem kell hosszú farmert felvennem. 

Ma ilyen kis nyugodt napunk volt, annyi extra volt csak benne, hogy a háromnegyed hatkor kezdődő Puskás Akadémia - Újpest meccset megnéztük élőben Felcsúton. Kicsit fura volt semleges nézőként focimeccsen lenni, nem is volt valami fergeteges meccs, de nem baj. 

Jó kis nap

 Jó korán keltünk ma reggel, mert már tegnap este megvoltak a vonatjegyek Balatonboglárra. Meg valamikor a hét elején beszéltük meg, hogy szombaton tartunk egy Balatonos napot. Egyszer majdnem megfutamodtunk, mert csütörtökön azt mutatta az időkép, hogy ma már viharos szél is lesz, még eső is. De aztán arra jutottunk, hogy bátrak leszünk, és ha nem lesz strandolás, akkor majd kitalálunk ott valamit. Olyan nincs, hogy unatkozzunk, vagy ne érezzük jól magunkat. 

7:40-kor indult a vonat Kelenföldről, odáig kocsival mentünk, a P+R parkolóban hagytuk az autót. Patrik nem jött velünk, mert neki már volt leszervezett programja péntek éjszakára is, és szombatra is. Ma reggel akkor érkezett haza az éjszakai pecázás után, amikor mi keltünk. 

Fel tízre értünk Boglárra, ahol legelőször is ittam egy kávét a Mávéházban (imádom a nevét), majd indultunk is a strandra. Ott már azért fújt a szél, a vonatról is láttuk már, hogy igen komoly fodrozódó hullámok vannak, de hideg nem volt, és még a víz is kellemes hőmérsékletű volt. Olyannyira, hogy szerintem még ennyi év alatt sosem történt az meg, hogy annyira élvezték a vizet, hogy órákat töltöttek bent. A hullámlovaglás nagyon bejött mindenkinek. Én azért a hullámokkal óvatosabb duhaj voltam, de én is jó sokszor voltam a vízben. Nem mellesleg tök jó színem lett megint. 

Finomat ebédeltünk, ettünk palacsintát, ittunk hosszú lépést, limonádét, és élveztük a gondtalan napot. 

Hazafelé késett a vonatunk fél órát, de ez sem zavart senkit. 

Csodabogár

 Azt mondták ma nekem, hogy vagy én vagyok, aki nem teljesen normális, vagy pedig én vagyok az, aki kapcsolatban vagyok az Orakulummal. Mindezt azért, mert mondtam, hogy bárhogy is, én nem látom sehogy sem magam előtt, hogy fázni fogok, vagy nem tudok megélni, nem engedhetek meg magamnak néha valamit csak azért, mert jó nekem. Semmi kényszer nincs bennem, olyan dolgokra, mint amiket egy csomóan terveznek. Azt nem mondom, hogy kicsattanok az optimizmustól, vagy hogy nem nézem meg jobban a boltban, hogy mit veszek, mint mondjuk egy évvel ezelőtt, de ennél nagyobb para nincs bennem. 

Szóval azt nem tudom, hogy végülis melyik kategóriába tartozom, bár azt hiszem nem túl vastag választóvonal van a kettő között. 

Délután voltam fodrásznál, még mindig nem vágattam a hosszából, csak hátul. Ez is teljesen meglepő azért velem kapcsolatban. 

Három napos hétvége következik most, hétfőn sem megyünk dolgozni. 

Csütörtök

 Kicsit unalmas nap volt ez ma, olyan vihar előtti csend van mindenhol. Azt azért őszintén remélem, hogy a vihar, ha megérkezik is valamikor nem lesz túlságosan pusztító semmilyen értelemben. 

Délután korán itthon voltunk, így volt időm (és még energiám is) felmosni, ruhákat elpakolni. Ezen kívül tényleg nem sok minden történt, csak úgy vagyunk, próbálunk valami motivációt találni a mindennapokra, néha több, máskor alig valami sikerrel. Az mondjuk jó, hogy még szinte minden héten van mit várni, nekem ez mindig segít. 

Szerda (meccsnap)

 Ma is minden ugyanúgy zajlott, ahogy egy átlagos hétköznapon szokás. Dolgoztunk, aztán itthon megvolt minden szokásos alapdolog. Hattól meg néztük az újabb BL selejtező meccset, ami ezúttal Bakuban volt. Nem voltak túlzott elvárásaim, csak annyi, hogy ne kapjunk ki. Azt gondoltam ott kint nekünk nem lesz jó, majd itthon jövő héten kell nyerni. 1-1 lett, és az látszott, hogy egyébként tényleg nem volt jó semmi sem igazán ott. 

Valamelyik nap kaptam ezt a videót, és mióta megnéztem, elég sok mindenen gondolkodom. Közelebb áll hozzám ez a megközelítése mindennek, mint nem. Akinek van kedve hozzá, nézze meg. 

Kedd

 Borzalmas fejfájással ébredtem ma, és ugyan elmúlt délelőtt a borzalmas része, de úgy belassultam, hogy egy csiga hoztam képest világrekordot döntött volna bármiben. Na sebaj, nem kell mindig pörögni, de azért nem lett volna baj, ha nem egy munkanapon történik ez. Így nem volt túl könnyű túlélni. 

Délután megérkezett a Spar online shopos rendelésem, szerencsére minden, amit kértem, így csak annyi dolgom volt, hogy elpakoljak, meg összevágjam a dinnyét. 

Érdekességként említem csak meg, hogy a mi villanyóránk olyan, aminek az óraállását nem lehet bediktálni. Ilyen kísérleti valami, amit egyszer, tíz éve kb idehoztak, azóta meg nem lehet tőle megszabadulni. Na mindegy is. Majd meglátjuk .

Augusztus

 Ma már elkezdődött a nyár utolsó hónapja, ami nekem nem jó hír. Én nagyon élvezem a meleg nyári napokat, sokkal jobb és könnyebb ilyenkor minden. De az én kedvemért sem fog megállni az idő, pedig szerintem most nagyon sokan aláírnák, hogy maradjon sokáig nyár. 

A hétfő ellenére sem volt ez rossz nap, pedig dolgoztunk is. De délután voltam masszázson, és ha a masszázs önmagában nem lenne elég, akkor Móni pozitív személyisége még garantálja, hogy az egy óra elteltével úgy jövök ki, mint akit kicseréltek. 

Soha rosszabb hétkezdest..