Holnap meló

 Remélem, hogy nem bánom meg, hogy ma délután azt mondtam a háziorvosomnak, hogy nyugodtan kiírhat már holnaptól dolgozni, nem szükséges még egy napot ráhúzni. Igaz, van olyan kollégám, aki még ma délben is azt írta, maradjak otthon egész héten, nem érdemlik meg, hogy menjek. Amúgy igaza van, és még magam is hülyének gondolom magamat, mert tényleg nem érdemlik meg, én meg még mindig túlságosan lelkiismeretes vagyok. De ez már nem sokat fog változni. 

Ma délután egy kicsit sétáltunk is, nagyon szépen sütött a nap, és ahol zavartalan volt ez a napsütés, ott nagyon kellemes meleg is volt. Árnyékban még bőven kell a télikabát, de már van egy kis tavaszillat a levegőben. A séta jól esett, de még bőven érződik, hogy jó punnyadt vagyok. Na sebaj...van idő. 

 Megnéztem ma a nyaralás visszaszámlálót, már csak 128 nap. Március végén már kevesebb lesz, mint 100. Az már igazán jól néz majd ki. 

Patrik tegnap kezdett az új munkahelyén, eddig minden rendben, még tart az ismerkedős szakasz, de azt hiszem, nem kell majd megbánni a döntését. 

Új hét

Új hét kezdődött ma, remélhetőleg azt az ígéretet is magával hozza, hogy most majd mindenki rendbejön teljesen. Az a rész mindenkinél pipa, hogy már elrakhatjuk a lázmérőt és a lázcsillapítót. Amivel Roli és én is küzdünk még, az az étvágytalanság, illetve mindketten érzünk furcsa undort bizonyos ételek, szagok iránt. Nagyon -nagyon furcsa, de a húst nyers állapotában nemigen tudom elviselni. Ma voltam egy hét után vásárolni a lidlben, a húsos hűtők előtt olyan gyorsan elhaladtam, hogy aki látott, biztos azt gondolta, nem vagyok teljesen normális. Azért remélem ez elmúlik hamarosan. 

Az édes ízeket nagyon kívánom, ölni tudnék egy adag palacsintaért, de sokat semmiből nem tudok enni. Ez mondjuk nem olyan nagy baj, hogy ez a kettő így együtt van jelen, pillanatok alatt vissza is híznàm azt a két kilót, amit lefogytam. 

Elvileg arra készülök, hogy szerdán már megyek dolgozni. Nem hiányzik egy kicsit sem, de arra pont jó lesz egy ilyen hétközi kezdés, hogy hamarabb hétvége lesz. 

Vasárnap

 Ma reggelre megint visszatért a télies hideg. Nem örülök neki, én azért miközben itthon nyomtam az ágyat már jól beleéltem magam a tavasz ígéretébe, ami a szellőztetésekkor is beköszönt a nappaliba. 

Ma már azt lehet mondani, hogy egészen jól vagyok. A fáradtság még könnyen utolér, de már nem akarok minden áron feküdni. Pont egy hét jó intenzív betegeskedés volt ez. Na, azért még túlzásba nem viszek semmit, de szépen, apránként felveszem most már a fonalat. 

Délután megnéztük a Fradi meccset. Ma Debrecenben játszott a csapatunk, ahová majd egyszer szeretnénk elmenni, de inkább valami melegebb időt választanék egy ilyen kiránduláshoz majd. Nem volt pedig rossz meccs, nyertünk is 0:2-re. Sajnos ma is megsérült egy játékosunk, ráadásul az egyik fő kedvencem. Remélem, hogy nem nagyon súlyos.

Roli még nem nagyon van jobban, bár ma már legalább láztalan ő is. 

Nincs miről

 Nem tudok miről írni. Még jelen van nálunk ez a kórság, de ma már azért volt ahhoz is energiám és erőm, hogy próbáljam kiirtani. A fiúk ágyneműit kimostam, a párnákat, takarókat is hatvan fokon, pusztuljon belőle minden, ami csak valahogy is idetalált. Két szobában is lefertőtlenítettem a bútorokat, kilincseket, sajnos a többire ma már nem futotta az erőmből. 

Balázs főzött ma is, nem tudok elég hálás lenni érte, mert a főzés egyébként sem a szívem csücske, most meg mindennél nagyobb tortúra lenne. Főleg, mert a gyomrom nem az igazi még, és pont úgy irritálnak a szagok, mint egy várandós kismamát. 

Egyszer

 Valamikor réges régen, még Patrik is óvodás volt, amikor így jártunk ezzel az inflenza dologgal, mint most. Akkor is szép sorban ledöntött mindenkit a lábáról, és akkor is Balázs volt az egyetlen, aki szerencsésen megúszta. Úgy látszik, hogy a történelem időnként tényleg ismétli önmagát, még ilyen kis dolgokban is. 

Minden reggel azzal a reménnyel ébredek, hogy na, ma már majd biztosan egy csomó minden sokkal jobb lesz. Azt nem mondom, hogy azért pici javulás sincs, de most már azért tényleg unom nagyon ezt a kanapén fetrengést. 

Ma Roli volt, aki nagyon komoly lázban égett, 39,4-et is mutatott a lázmérő. És nem csak a délben lezajlott El sorsolás tartotta lázban, bár azt is izgatottan vártuk mindannyian. (A Bayer Leverkusen lesz az ellenfelünk a nyolcaddöntőben). Visszatérve Rolihoz, szegény megint jól lebetegedett, neki néha a hangja is elmegy. 

Most már azért azt gondolom tényleg kedvére kitombolta itt magát ez a kórság, valahogy jó lenne távozásra kényszeríteni.  

A hétvégére csak az a terv, hogy erőt gyűjtsek minél többet..Mondjuk még kedden megyek majd vissza a dokihoz, legkorábban szerdán megyek dolgozni. Addigra rendben leszek teljesen. 

Ma már

 Kezd alakulni a helyzet, és most már el tudom azt is képzelni, hogy lesz még olyan is, amikor nem fog fájni minden izületem, és nem fáradok el attól, hogy bepakolom a mosógépbe a ruhákat. De a mai napot már sikerült láz nélkül abszolválni, és ezt nagyon tudtam értékelni. Pár apróbb dolgot meg is tudtam csinálni már, és ez jó. Természetesen nem holnap állok neki a nagytakarításnak, de az elmúlt napokhoz képest értékelem az apró kis javulást is. 

A nap meglepetése viszont, hogy ma reggel torokfájással ébredtem. Ennyi nap láz után ..na mindegy, ezen már nem lehet segíteni, majd lesz valami azzal is. 

10 év

 Éppen ma van 10 éve annak, hogy elkezdtem dolgozni ezen a munkahelyen. Szerintem egy csomóan emlékeztek még rá, hogy mennyire be voltam tojva az egésztől. Mozgalmas tíz év volt. Egy csomó mindenben tanulságos is. 

Vannak nehézségek, voltak is mindig, de eddig is mindig sikerült legyőzni, remélem ez után is így lesz. 

Akárhogy is, azt hiszem lesz itt még húsz éves évforduló is.. legalábbis rajtam nem fog múlni. 

Csak fekszem az ágyon

 A dalból mondjuk csak annyi igaz még, hogy csábít az álom, azon kívül semmihez sincs erőm sem, kedvem sem. Nagyon régen viselt meg ennyire betegség, talán utoljára akkor voltam ilyen beteg, mielőtt ide beköltöztünk. Akkor jó sokáig tartott, mert tüdőgyulladásom volt, bent a kollégák természetesen jól ki is találták, hogy nem is vagyok beteg, csak a költözés miatt maradtam itthon. Háromféle antibiotikumot szedtem be, mire kicsit javult a helyzet, de hát ki akarta ezt akkor megmagyarázni? Meg minek is olyanoknak, akik gyártottak valami elméletét. Azóta persze mindannyian kerültek már hasonló helyzetbe, mert akárhogy is, sajnos mindenkivel megtörténhet, hogy hosszabb időre kidől, át is értékelték az ilyen gondolataikat. 

Sajnos úgy tűnik, már tovább is adtam ezt a vírust, mára Patrik is nagyon rosszul van, a tünetei ugyanazok, mint nekem. Erik is fejfájásra panaszkodik, félek, hogy holnap már ő is az ágyat nyomja. Balázs és Roli tartják a frontot, bevásárolnak, kaját csinálnak, almát pucolnak, gyógyszert hoznak, mosogatnak. Ha nem lennék ilyen ramatyul, élvezném is ezt a fajta kényeztetést, így csak hálás vagyok érte. Külön megbeszélte a főnökével, hogy korábban jön haza a héten, mert beteg vagyok, nem is nagyon tudok az ágyból felkelni. Rendes volt egyébként a főnöke is, mert azzal reagálta le, hogy ez természetes. 

Ma este is csak azt tudom írni, amit tegnap is, hogy remélem, holnap már tényleg lesz érdemi javulás. 

Influenza

 Legalábbis azt mondta az orvos, hogy ez így elég klasszikus influenzának tűnik. Pihenjek sokat, ha szerdáig nem lesz változás, akkor telefonáljak, ha pedig ne adj' Isten, fájna a hátam, akkor menjek be, mert akkor kelleni fog egy röntgen, amúgy is hajlamos vagyok a tüdőgyulladásra. 

Egyébként reggel, amikor Balázs kelt, hozott egy lázcsillapítót, mert 38,6 volt a lázam, egy órával később úgy ébredtem, hogy olyan szinten levert a víz, hogy az ágyneműt is le kellett húzni. Szerintem az életemben sosem izzadtam még meg ennyire. 

Egész nap a kanapén feküdtem, nagyon fájtak a lábaim. A lázam egész nap 37,9 és 38,1 között volt, amire nem veszek be semmit. Estére felkúszott 38,6-ig, arra vettem be egy gyógyszert. 

Mindent megcsinált Balázs, csak a mosogatógépet pakoltam be este, de az alatt a pár perc alatt is többször levert a víz. 

Hát csak remélem, hogy holnap már azért kicsit legalább jobb lesz. 

Így jártam

 Tegnap ugye a migrén gyötört meg reggel, ma pedig tök meglepődtem, mert úgy ébredtem, hogy az összes végtagom nagyon furcsa, mintha egy hosszú túra után el lenne fáradva. Fáztam is. 

Megittam a kávémat, és aztán beraktam a lázmérőt, olyan fura érzés volt továbbra is minden. Hát ja, a lázmérő 38-at mutatott. Nagyon nem is ment lejjebb egész nap, pedig felváltva vettem be algopirint meg rubophent. Feküdtem egész nap, mert nagyon fáj a derekam meg a lábaim. 

Holnap munka helyett az orvost hívom, aztán meglátjuk. Gondolom influenza szerű izé. 

M betűs nap

 Úgymint migrén, amivel ébredtem ma reggel, és ami miatt a délelőtt kicsit sem olyan volt, mint amilyennek szerettem volna. Balázs ágyba hozta nekem a gyógyszereket, és már az online rendelést is átvette, mire nekem sikerült olyan állapotba kerülni, hogy gondolhattam arra, hogy felkelek. Még akkor is kicsit úgy tűnt, hogy nagy vállalás volt, mert mire felöltöztem, megittam a kávémat, kétszer is levert a víz, úgyhogy még egy órát ücsörögtem inkább, ilyen jobb a békesség alapon. 

Ebéd után már sokkal jobb volt a helyzet, bár azért tudtam, hogy vékony jégen táncolok csak, bármikor újra elkezdődhet az egész. Szerencsére nem így lett. 

És M, mint meccsnap. Szerencsére ma nem fáztunk, még csak aláöltözet sem kellett. Azért ezt így tudnám értékelni, ha ennél hidegebb sosem lenne. Ma sem életünk legjobb meccsét láttuk, döntetlen lett, de nem baj. 

Péntek

 Jó korán kezdődött, Balázs mag hajnali négykor ébresztett. Nem volt biztos, hogy a kollégája tud ma jönni, így inkább mentünk időben, hátha szükség lesz arra, hogy a délelőttös műszakot ő vigye. Ehhez meg kezdés előtt egy órával már ott kell lenni, megtervezni, hol mennyi embernek kell dolgozni, hogy minden időben készen legyen, és a szállítás vihesse az üzletekbe. 

Egyébként köztudott rólam, hogy utálok korán kelni, ez a hajnali négy meg nálam még éjszaka, de az első húsz percben túlestem azon a sokkon, hogy már nem lehet aludni. Ennyi idő kellett, amíg rávettem magam arra, hogy a takaróm alól előjöjjek. Ezek a reggeli ébredéseim megérnének egy misét egyébként. Balázs erről úgy nyilatkozna, hogy szörnyű tortúra engem kiimádkozni az ágyból, de mint tudjuk, nem ezért szeret, de az nagy dolog, hogy ennek ellenére is szeret. 

A munkanap egész jól telt, de a legjobb azért az volt, hogy háromnegyed kettőkor már jöttünk haza. Itthon megebédeltünk, aztán pedig elmentünk vért adni. Balázs még sosem adott, és most, hogy kiderült a héten, hogy nem történt semmi egetrengető a vérvételen sem, így már be merte vállalni. A véradóban olyan kedves volt mindenki, hogy szavak sincsenek rá. Pedig nem lehet könnyű egész nap maszkban és kesztyűben emberek vénáit szurkálni. És szinte biztos, hogy ők sincsenek agyonfizetve. Mégis mindenki mosolygott, legalább tízszer megköszönték, hogy mentünk. Szerintem az idén még ennyi kedves emberrel egy helyen nem találkoztam. 

Hazafelé még vásároltunk, itthon meg akadt némi pakolnivaló, de azért pihentünk is. Mostanra mondjuk már majd' leragad a szemem, és még csak nyolc óra van. 

Kispéntek

 Ma már ott tartottunk, hogy lehetett azt mondani, hogy holnap már péntek, de jó. 

Jó hideg reggelre ébredtünk megint, pedig azt hittem, hogy már nem lesz mostanában -8 fok. Tévedtem, mert lett. Mondjuk inkább nem is szólok egy szót sem, mert inkább hideg legyen, mint bármi más. Ma délután megint volt földrengés Törökországban, délelőtt Horvátországban, Új-Zélandon is borzasztó, ami történik. Úgyhogy mi itt, akármilyen nehéz is sok mindenben, nagyon szerencsések vagyunk. Ezt azért mostanában párszor elmondtam magamnak is, mert hajlamos vagyok én is arra, hogy inkább a rossz dolgokat veszem észre, vagy azoknak szentelek nagyobb figyelmet. 

Munka után voltam a háziorvosnál. Még most kaptam vízhajtót a gyógyszer mellé, és más időpontban kell bevennem, nem reggel, hanem inkább délelőtt. Meglátjuk. Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy előáll valami csodaszerrel végre. 

A hét közepe

 Az a jó a szerdákban, hogy már elmúlt a hét kezdete okozta nyűglódés, de már ott vigyorog a háttérben a péntek ígérete. Ilyen szempontból a legtökéletesebb nap a héten. Igaz, megfigyeléseim alapján a többség pont ilyenkorra veszi fel a fonalat munka terén, és igazából ilyenkor kezdenek el aktívan tevékenykedni. 

Én ilyen szempontból teljesen kiegyensúlyozott vagyok szerintem, tök jól megtanultam beosztani a feladataimat, meg tudom saccolni mire mennyi idő kell, nagyon ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Már a váratlan helyzeteket is jól kezelem, nem esek pánikba tőlük. 

Az mondjuk tök érdekes, hogy a munkában ez ilyen jól megy, itthon azért nem. Biztos benne van, hogy itthon nem nagyon van annak tétje, ha mégsem csinálok meg valamit, amit kigondoltam, legfeljebb magammal szúrok ki. 

Micsoda romantika

Hú, micsoda programunk volt ma reggel kettesben. Emlékezetes lesz, mert ilyen még sohasem fordult elő eddig a közös harminc évünk alatt. Együtt voltunk vérvételen ma reggel munka előtt. Már amikor az időpont megvolt, magamban akkor is ezen vigyorogtam, hogy na, ki mondhatja még el, hogy ilyen Valentin napi programja volt. 

Azóta már a leleteink is megvannak, majd csütörtök délután megmutatjuk a háziorvosnak. 

Természetesen mentünk dolgozni is, mindössze fél órát késtünk, igazából nem is maradtunk le semmiről sem. 

A nap ez után már a szokásos mederben haladt tovább, nem volt semmi, ami külön lendületet adott volna..

Tegnap is, ma is nagyon fáradt voltam, leginkább csak arra vágytam, hogy feküdjek, ne is kelljen se gondolkodni, se arrébb tenni semmit. Hagytam magam az érzésnek. 

Új hét

 Ma egy újabb hét kezdődött, új reményekkel lehet nekivágni a mostani dolgos hétköznapoknak. Már az mindenképpen jó kezdetet jelentett, hogy nem volt nagyon hideg, de egész nap sütött a nap. 

Egyébként sem volt rossz nap, pedig nagyon nehezen szabadulok attól a nyomasztó érzéstől, hogy mennyi fiatal halt meg mostanában a környezetünkben. Borzasztó veszteségek, hatalmas próbatételek ezek, és olyan pofánvágós érzés, hogy nagyjából annyi az életünk, hogy kerül egy fekete zászló a munkahely bejáratához, elhangzik pár részvétnyilvánítás, és kész, ennyi volt. Persze, nem állhat meg az idő, de mégis. Értelmetlen és megmagyarázhatatlan tragédiakkal vagyunk körülvéve, gyakorlatilag csúcsra van bennünk járatva a folyamatos szorongás. 

Sejtem, hogy ti, többiek, akik még azért életben tartjátok a blogjaitokat valami ilyesmi miatt nem írtok. Mert a mindennapok banális kis hülyeségei nem bíztos, hogy szót érdemelnek akkor, amikor emberek tízezrei halnak meg földrengés miatt, emberek százezrei harcolnak egy háborúban lassan egy éve. Ehhez képest úgy tűnik, a saját örömeink nem feltétlenül illőek, a saját gondjaink semmiségek, de mi itt most ezekkel az érzésekkel vagyunk azok, akik. Most kell élni, megélni minden pillanatot, megőrizve belőle a legtöbbet, amit lehet a rendelkezésünkre álló minden eszközzel, mert nem tudjuk mennyi időnk van. 

Úgyhogy leírom, lefotózom, elmesélem, megosztom...mindig épp azt, ami ahhoz a naphoz tartozik. Addig, amíg csak meg tudom tenni. 

Vasárnap

 Végre ma már nem volt olyan őrült hideg, mint eddig. Amikor a kávémat ittam a teraszon, még a nyitnikéket is hallottam. Remélem, hogy ez már jót jelent. 

Egyébként ma sem volt programunk, csak itthon voltunk. A szennyestartó üres lett, a ruhák tisztán, illatosan visszakerültek a szekrényekbe, fiókokba. Amikor már szép kupacokban vannak, akkor mindig nagyon elégedett vagyok, de egyre nehezebb ezeket a kupacokat összerakni. Nézegetem már a lakást, hol is lehetne jobb helyet találni erre a ruhahajtogatásra, de még nem találtam meg. Az nem volt a legjobb döntés, hogy nem lett külön mosókonyha is. Mondjuk ez akkoriban eszembe sem jutott, egészen más prioritásokban gondolkodtam. Akkor abból a pici lakásból ezt megtervezni egy teljesen más lelkiállapot volt, mint most lenne. Emlékszem, hogy hányszor emlegettük régen, hogy ó, milyen jó lenne, ha háromnál több lépést is tudnánk tenni a lakáson belül. 

Megint jó gyorsan eltelt a hétvége. Nagy kedvem lenne itthon maradni egy-két napot, de minden erőmmel kitartok. Az első két nap szabim március 16-17-re van beírva. Már csak egy hónap. 😊

Szabad szombat

 Na nem mindenkinek. Balázs is, Erik is dolgozott ma, így aztán kicsit borult minden, mert az mégsem járja, hogy hétvégén is külön ebédeljünk. Igaz, jobb is volt így, mert az online rendelésem 10-12 közötti idősáv helyett egy órakor érkezett meg, és az ebédhez való is volt benne. Mire megérkezett, azért már volt bennem egy kisebb pánik, hogy akkor lassan mégis boltba kell mennem, ha ebédelni akarunk. De végül minden készen lett, mindenki megérkezett. 

Sütöttem ma finn tepsis palacsintát is ebéd utánra. Már egy ideje el volt mentve a telefonomban könyvjelzőként. Szkeptikus voltam vele, de egyáltalán nem rossz. Volt egy zacskó piros gyümölcs mix a fagyasztóban, azt tettem bele. Azt nem tudom, hogy mikor lesz ilyen legközelebb, de egy nasinak jó volt. 

Közben letelt a három hónap norcolut kúra is. Így a harmadik hónap végére egy tökéletesen szabályos ciklust sikerült produkálni, ami tök jó. A mindenféle egyéb tünet is háttérbe szorult, alig valami maradt, és azt is csak azért veszem észre szerintem, mert figyelem.. Márciusban kell visszamennem, így lesz egy hónap, amikor már nem lesz ez a gyógyszer, kíváncsian várom hogy lesz. 

Ja, és délután megnéztünk egy borzasztóan unalmas Kisvárda -Fradi meccset is. Hát még szerencse, hogy nem mentünk el Kisvárdàra egy gól nélküli döntetlent megnézni. 

Végre péntek

 Ez egy kifejezetten nyűgös hét volt minden szempontból. A legegyszerűbb a hidegre fogni, de igazából, ha teljesen őszinte vagyok, akkor azért be kell vallanom, hogy bőven van baj velem a hideg nélkül is. Rendszeresen megsértődök rajta, amikor Balázs olykor figyelmeztet, hogy van nem is kevés dolog, amin bizony változtatnom kell sürgősen, ha jó akarok magamnak, de egyébként tudom, hogy ha nem is mindenben, de azért nagyon nagy százalékban igaza van. Nem tudom magam sem, hogy miért hagyom például, hogy folyamatosan lehúzzanak a kollégáim. Ismerem a problémát, változtatni csak akkor tudnék a helyzeten, ha máshol dolgoznék. Tudom, hogy ők nem fognak változni, mert nekik így pont jó minden. Azon kell dolgoznom, hogy a mindennapokban ne dühítsenek, ne is vegyem észre a zavaró dolgaikat, mert azt semmiképpen sem szeretném, hogy lehúzzanak a maguk szintjére. Nem könnyű, mert alapvetően nyitott és barátságos ember vagyok, nagyon nehezemre esik az, hogy bárkit is levegőnek nézzek, ráadásul ők mindenképpen jóban akarnak lenni velem. Valahogy megtanulom. Ha ez menni fog, minden más is sokkal jobb lesz. 

Délután voltam körmöt csináltatni, ahová ugyan úgy mentem, hogy jajj, most aztán ehhez nincs kedvem, de végül azért jó volt ott lenni. Jót beszélgettünk, most fog nősülni a legidősebb fia, és nemsokára nagymama is lesz. Egyébként egyidősek vagyunk, régesrégen együtt lógtunk a középiskolából. 

Már csak most vettem észre, hogy nem így kellett volna összerakni az ujjaimat, de már mindegy.  A lényeg látszik. 

Csütörtök

 Ma kicsit szenvedős napom volt. Nem fájt semmi kifejezetten, de többször megszédültem, néha volt olyan érzésem, hogy mindjárt fájni fog a fejem. Ez utóbbi nem következett be, de alig vártam, hogy hazajöjjünk. Itthon le is feküdtem egy kicsit, nagyon jól is esett, új erőre kaptam tőle, és ezek után már nem esett olyan nehezemre elmosogatni meg rendet tenni a konyhában. Pedig egyébként mostanában rendesen el vagyok kényeztetve, Balázs nagyon sokszor főz, és minden evés után úgy készíti oda a mosogatnivalót, hogy el is van öblítve, épp csak be kell pakolni a gépbe. Igazából most teljesen megfordult a kocka, és neki van több energiája mindenhez, nem nekem. 

Szerda

 Ma már több fokkal "melegebb" volt, mint tegnap. Egészen más perspektívába helyeződik a nulla fokhoz egészen közeli hőmérséklet a mínusz tíz után. Egyébként rajtam kívül fázik mindenki más is itthon, ami miatt dörzsölhetném a tenyerem, hogy végre tudják mit érzek én, de nincs bennem ilyen érzés. 

Roli az, aki a leginkább megsínyli mindannyiunk közül az energiaárak emelkedését, mert náluk a suliban kemény spórolás van, és nagyon sokat fázik. Nem is volt még sosem ennyit beteg, mint az idei tanévben. Jobb lett volna, ha náluk is inkább online nyomják márciusig legalább. 

Elég lehangoló most megint minden, nagyon sok a szomorúság és a reménytelenség a világban. Néha arra gondolok, milyen igazuk is van azoknak a fiataloknak, akik most azt mondják, nekik biztosan nem kell gyerek, mert ez a világ egy sz@r hely. Egyébként meg ez is szomorú, mert a világ a gyerekektől, az ő csodás ártatlanságuktól és boldog mosolyaiktól szebb. 

Ahogy olvasom (vagy leginkább ahogy nem) mindenki hasonló hangulatban van..

Kedd

 Ma reggel megint úgy ébredtem, hogy fáj a torkom. Csak az egyik felén, csak egy ponton (úgyhogy ma többször is ellenőriztem a tükörben, hogy mi van ott). Kicsit a fülem is érzékeny, de egyelőre nem tűnik komolynak a dolog. Érdekes, hogy most már vagy harmadszor történik ez rövid időn belül, mégsem lesz belőle végül olyan betegség, amivel aztán orvoshoz mennék. Vagy épp ezért tér vissza, de olyan hülyeségnek tűnik ezzel orvoshoz menni. 

A hideg kicsinál, minden energiámra szükség van ahhoz, hogy el tudjam viselni. Legszívesebben egész nap egy jó meleg takaró alatt feküdnék. Megértem a téli álmot alvó állatokat, tök igazuk van, hogy ennek nem teszik ki magukat. 

Múltkor láttam fb-on egy Kanadában készült videót, ahol -30 fok volt, fújt a szél, és havazott. Hát nekem ez egy rémálom, nem tudom elképzelni, hogy maradnak ott az emberek életben. Pedig elég sokan élnek ott, így biztosan nem lehetetlen. 

Volt ma egy furcsa konfliktusom a kolleganőmmel. Szólt a főnökünk, hogy menjünk, mert beszélnünk kell valamiről. Ő nem jött, mert nem volt kedve, meg majd úgyis elmondom. Így is lett, elmondtam mi a feladat, amin jól felhúzta magát. Már a harmadik ilyen szitokáradatnàl tartott, amikor mondtam, hogy minek idegeskedik feleslegesen, úgyis meg kell csinálni. Ezen még jobban felhúzta magát, és itt már engem is betámadott. Nem álltam le vele, mert felesleges lett volna, személyeskedésben jobban otthon van, mint én, egyébként is ócska dolognak tartom az ilyet. Majd lenyugszik, akkor gondolom újra előkerül a mézesmázas álarc. De eddig is tartottam az egészséges távolságot, ezután még inkább így lesz. Játszmákba nem megyek bele. 

És ti, hogy vagytok? Hogy birjátok a hideget? 

Amíg mi

 Itt a hideg miatt panaszkodunk, addig Törökországból és Szíriából megrázó képek és videók járták be a világot ma. Nem is tudom elképzelni, ami ott most is van, és hogy ott is ugyanúgy megy tovább az idő, mintha mi sem történt volna. Pedig többezer ember halt meg, nagyon sok ezren sérültek meg, és ki tudja mennyien váltak otthontalanná. Nagyon sajnálom őket. 

Ilyenkor persze mindig átértékelem a saját problémáimat, gyakorlatilag semmiségek. Ehhez képest. Néha mégis képes vagyok világvége hangulatba kerülni a kis marhaságok miatt. 

Meccsnap

 Tegnap azért félve néztem az időjárás előrejelzést, hogy vajon ma mire készüljünk. Az nyilvánvaló volt, hogy több réteg ruhát kell felvenni, de azt nem nagyon tudtam elképzelni, hogy ha még ma is olyan borzasztó erős szél fúj, akkor hogy lesz. 

Szerencsére reggelre elállt a szêl, és nálunk nem is volt annyira hideg, mint amit ígértek. Ettől függetlenül a farmer alatt most nem alaöltözet volt, hanem egy pamut szabadidőnadrág, a pulcsi alatt még egy pulcsi, és zokniból is két vastag került a lábamra. És természetesen vittem két plédet is. Egyiken ültem, a másikkal takaróztam. A meccs utolsó negyed órájában azért kicsit fáztam, addigra hűlt le nagyon a levegő. 

Szerencsére ma megérte, mert nyertünk. Ráadásul ez egy Derby volt, a magyar bajnoki meccsek között a legfontosabb. 

Szombat

 Ma délelőtt volt a kolleganőnk temetése. Nagyon sokan voltunk, ha látta valahonnan, hogy mennyien jöttek el az utolsó búcsúra, biztosan meghatódott volna. Sajnos ez a borzasztó szél kicsit elvett mindenkitől a búcsú közben, mert nagyon kellett arra koncentrálni, hogy talpon tudjunk egyáltalán maradni. 

Arra számítottam, hogy mire hazaérek, a fiúk várnak az ebéddel. Helyette arra érkeztem, hogy a csirke ugyan bent van a sütőben, de a sütő nem megy. Meg egyébként is néma csend volt..úgyhogy egy pillanat alatt leesett, hogy itt áramszünet van. Egy óra után pizzát rendeltünk, mert addigra már nagyon éhesek voltunk, és azt meg sejtettük, hogy ha másfél óra alatt nem lett áram, akkor nem öt percen belül lesz. És még szerencsénk is volt, mert nálunk három óra után már volt, de láttam a városi csoportban, hogy vannak olyan utcák, ahol még este hétkor sem volt. A csirke egyébként végül vacsora lett. 

A szél tombol rendesen még most is, és nagyon hideget hozott magával. Remélem ez az utolsó fellángolás a télből. 

Úgy alakult

 ...hogy az időjárás keretbe foglalta a hétköznapokat, mert pont olyan idő volt ma is, mint hétfőn. Hideg, hó, eső, szél ..minden, ami nagyon rosszul tud esni a magamfajta napsütés szeretőnek. 

De egyébként látom, hogy most már nagyjából mindenkinek elege van a fázásból, és mindenki alig várja, hogy kitavaszodjon. 

Roliék ma a Terror Házában voltak. Nem sokat mesélt, de nála általában így van ez, majd egyszer csak eszébe jut valami, és akkor fogja elmondani miket látott. Lehet, hogy annyi idő eltelik, hogy nekem már gondolkodnom kell rajta, vajon mikor is volt ott, de őt így szeretjük. Nagyon nagy élmény kell hozzá, hogy azonnali beszámolót kapjunk. 

Csütörtök

 Rémesen unalmas ez a hét. Vagy én vagyok rémesen nyűgös, és emiatt azt sem venném észre, ha lenne valami kicsit is izgalmas dolog. Az meg végképp fel sem merül, hogy én tegyem bármivel is izgalmassá. 

Ma volt pár óra, amikor kétségbeejtően fájt a torkom egy ponton. Borzasztó fájdalom volt, már majdnem be is beszéltem magamnak, hogy van valami tályog a mandulámon, de ha ez nincs is, minimum valami eszméletlen méretűre nőtt már. A fejfájásokkal harcedzett vagyok, de minden mást, ami a fejem környékén fáj, nagyon nehezen tudok elviselni. Természetesen a mosdóban le is ellenőriztem, hogy nincs ott semmi szörnyűség. Vettem be egy fájdalomcsillapítót, aztán eszembe jutott, hogy van a táskámban air wick cukorka, ami nagyon mentolos. Elszopogattam egyet, és már fél óra múlva sokkal jobb lett. (előbb is eszembe juthatott volna) 

Szerencsére holnap már péntek, ami majd korán indul, és munka szempontjából korán is ér véget. Hátha lesz valami vidító hatása rám. 

Fotelszurkolós meccsnap

 Ma egy kicsit sem bántam, hogy nem indultunk délután Paksra. Rögtön munka után indulni kellett volna, de egyetlen porcikám sem vágyott volna esőben, szélben, hidegben útnak indulni. 

Itthon néztük, a meleg nappaliban, és pont jó volt ez így is. A győzelem megvan, pont ugyanúgy tudtunk örülni a gólnak is, csak annyi hiányérzet volt bennem, hogy az ilyen meccseken jó találkozni az ismerősökkel. 

Erik vizsgázott ma a féléves anyagból. Eredményt még nem tud, mert írásbeli volt, de azt mondta, elég jól ment. 

Sikerült ma beszélnem a fodrászommal, hétfőn megyek hozzá.