Vágyakozva gondolok vissza minden ilyen időszakban azokra a régi karácsonyokra, amikor még itthon voltam, és ilyenkor már teljes lázban és pánikban voltam, hogy minden meglegyen időben, minden süti elkészüljön. Imádtam minden percét, és mindig nagyon sajnálom, hogy ugyanazt már nem tudom újra megteremteni. Nem csak a fiúk miatt, magam miatt is sajnálom, mert én is minden alkalommal olyan jól éreztem magam.
Persze az is jó, ami most van, és most is lesz minden, ami valakinek fontos valamiért, de egy icipici hiányérzet marad azért.
Ma már dolgoztam. Ahhoz képest, hogy az üzleteinkben már október közepétől karácsony van, nálunk csak némi díszítés és a karácsonyo zene az, ami árulkodik arról, mi közeledik. Egyébként nincs szó meghittségről, lelassulásról. Talán a covid első éve volt az egyetlen nagy kivétel ez alól, akkor tudtunk mindannyiszor igazán hálásak lenni mindenért és mindenkiért, aki velünk ünnepelt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése