A vébéről

 Természetesen folyamatosan mennek nálunk a meccsek, követjük az eredményeket és eseményeket családilag. Van, hogy a két nagyobb a barátaikkal nézik valahol, de a legtöbbet azért itthon látták ők is. Az most már mindig különleges emlék lesz nekem, hogy ennek a vb-nek a délelőtti meccseit is láttuk így közösen. Mindenki egy emberként drukkolt Tunézia nagyon szimpatikus válogatottjának, akiket először a mi Aissa Laidounink miatt néztük leginkább. 

Most már nekik nem szurkolhatunk tovább, mert ma hiába győztek a francia válogatott ellen, ugyanabban a csoportban az ausztrálok is nyertek, és jobb gólkülönbséggel ők jutottak tovább. 

Most megy a Lengyelország-Argentína és a Szaúd-Arábia-Mexikó meccs, innen is majd ketten jutnak tovább. 

Ami nagyon érdekes nekem, hogy ahhoz képest, hogy Katar nagyjából a világ végén van, nagyon sok szurkoló van minden országból. Azt hiszem, szinte minden meccs teltház előtt zajlott,.és ez tök jó. A lelátói képeken látni sok helyi viseletbe öltözött férfit. Mindenkin mindig hófehér és gyönyörűen vasalt az a valami (sajnos nem tudom a nevét), hozzá vagy fehér vagy piros fejfedő (azt sem tudom, hogy ez turbán e vagy máshogy hívják). Az meg bámulatos, hogy ebben a hagyományos, valláshoz kötődő öltözetben is a világ legtermészetesebb módján használják a legjobb telefonokat pl. 

Az is látszik, hogy itt aztán van pénz, minden stadionban kifogástalan és csúcsminőségű a fű.

Van itt egy kis válság

 Na nem olyan nagyon komoly, és ez is visszatérő dolog ebben az időszakban már hosszú évek óta. Biztosan én vagyok a balfék, de még ha azt gondolom is, hogy már túl vagyok régi dolgokon, feldolgoztam, stb, akkor is folyamatosan visszaköszön. De attól, hogy nem komoly, még rányomja a bélyegét a hangulatomra. Arról van szó, hogy most épp mindenhol olyan haszontalannak érzem magam. Épp nem teljesen világos, hogy most épp mi is az én feladatom, mert a meglévő sok mindent elkezdték szétosztani. Már az első ilyennél látszik, hogy fura a döntés, mert aki kapja, nem tudja mit kell csinálnia, nem érti, hogy miért ő, nem tudja hogyan fogjon hozzá. Tőlem várja a megoldást. Nem azt, hogy magyarázzam el, hanem hogy csináljam meg, ő meg majd elküldi, hogy kész. Faramuci helyzet. Ráadásul pont az a feladatom, amit egyébként szerettem csinálni. Majd azért megpróbálok beszélni erről a döntéshozóval, de nem hinném, hogy meg fogja változtatni az álláspontját. Vannak olyan dolgok is, amiknél látom, hogy már az első mozzanatok után hiányosságok vannak, de nem tehetem meg, hogy én szólok miatta, mert nem vagyok a felettese annak, akinek szólni kellene. 

Itthon sem mindig találom a helyemet. A sok-sok év folyamatos gondoskodás után most már nem nagyon van erre valós igény, legalábbis nem úgy, mint régen. Nem feltétlenül kérnek már tanácsot egy-egy döntés előtt, nem akarnak már mindent elmesélni. Volt erre idő felkészülni, de amikor nemrég eszembe jutott, hogy Roli is mindjárt 18 éves lesz, mellbevágott ez. Három felnőtt fiam lesz. Durva. 

És még ha ez nem lenne elég, most már megállás nélkül fázom is. 🙁

Ma már dolgozni kellett

 Nagyjából úgy keltem reggel, mint régen, amikor nem nagyon volt kedvem suliba menni. Ébredés után még jó pár percig figyeltem magam, hogy vajon van e bármilyen tünetem, ami miatt semmiképpen sem kelhetek ki az ágyból, dolgozni meg aztán végképp nem mehetek. Nem találtam ilyet, így aztán kénytelen voltam felkelni, felöltözni, és elindulni dolgozni. 

Vártak többen is, mint a messiást. Volt aki azért, mert ha én ott vagyok, nyugodtabb, van kitől tanácsot, megerősítést kérni, volt, aki azért, mert nem kell már engem helyettesíteni, és volt, aki annak örült, hogy végre van kihez szólni. 

Az persze jó érzés, hogy örülnek nekem, de a kedvemet nem hozta meg még. A szokásos napi rutinfeladatok gyorsan beszippantottak, de egész nap nem érkezett meg a lelkesedés, vagy az a lendület, amivel a munkámat szoktam végezni. Dr úgyis szokták mondani, hogy minden kezdet nehéz, hátha a holnap már jobb lesz egy fokkal. 

Advent

 Elkezdődött ma az advent időszaka. Nálunk is előkerültek a díszek, fények, amik most is olyan különleges hangulatba öltöztették a lakást. Régi ismerősök, és mindig van köztük egy-egy újabb is, bár az idén nagyon visszafogott voltam, és csak egy piros házikós ledes bigyókát vettem. Pedig annyira szeretem ezeket a kis csetreszeket ilyenkor, hogy bármennyivel el tudnék szöszmötölni. 

Ma volt az utolsó nap itthon, nyugiban, holnap már menni kell dolgozni. Roli is megy suliba, nagyon remélem, hogy nem szed össze azonnal valamit, még messze nem száz százalékos. Mondjuk én sem, mindketten használjuk még az inhalálós gyógyszert. 

Szombat

 Minden évben ilyentájt rámtör a takarítási láz. Ehhez nem a karácsonynak van köze, hanem inkább annak, hogy ilyenkor költöztünk be. Amit ugye megelőzött egy jó nagy felfordulással járó átépítés. Ha jól emlékszem, akkor nem sokkal a befejezés előtt tüdőgyulladásom volt, minden bajom volt, hogy semmit nem tudtam csinálni. Azért a hajrára meggyógyultam, és amikor végre minden készen volt, turbó módba kapcsoltam. Azt nem is tudom, akkor honnan vettem ennyi energiát, de sikerült. 

Na, szerintem ez az emlék dolgozik bennem újra ilyenkor, és ez vezet oda, hogy a konyhát úgy takarítom ki, hogy minden ki van szedve a szekrényekből, fiókokból, minden le van mosva, stb, stb. Alapjáraton is szeretem magam körül a rendet, de azért annyira nem vagyok elvetemült, hogy ezt minden hónapban megcsináljam. Ez a mai konyhatakarítós akció kb öt óra volt. A hátam érzi S folyamatos ácsorgást, meg székre felmászást/lejövést, de nagyon elégedett vagyok magammal és a végeredménnyel. 

Ugyanide várom holnap az ebédet valakitől, hogy így is maradjon minden. 😊

Péntek

 Ma csak főztem, más házimunkát nem csináltam. A tegnapi megpróbáltatások után nem is nagyon mertem tervezni semmit, meg tudtam azt is, hogy fél háromra körmöshöz megyek, fél hatra meg fodrászhoz, úgyhogy nagyon komoly dolgokra nem is lenne idő. Délelőtt be kellett mennem Roli igazolásáért, mert az hétfőn lemaradt. Nagyon szép idő volt, kellemesen melegített a nap, még jól is esett egyet sétálni. 

És akkor az új körmöm:

Amilyen hülye vagyok

 Tegnap nagyon belelkesültem attól, hogy jól vagyok, meg hogy az ágynemű olyan jó illatos lett...meg aztán azt is fejembe vettem, hogy én aztán most minden bacit, vírust és atkát elpusztítok a mosógépben hatvan fokon. Így ma az összes függöny is a mosógépben találta magát. Én meg utána úgy magamat, hogy van 14 db nagyon jó illatú, de borzasztóan gyűrött függönyöm, amit ablakpucolás után ki kell vasalni. Nem, ezek nem lógják ki magukat, és nem elég hozzá a kézi gőzölő. 

Nagyjából az utolsó előtti ablaknál éreztem, hogy ezt most túlvállaltam, de onnan már nem volt visszaút, és ugye még ott vártak a függönyök. Miközben vasaltam, nosztalgiával gondoltam vissza arra a három darab ablakra a kis lakásunkban, amivel tokkal -vonóval végeztem maximum fél óra alatt. Mondjuk akkor meg az volt a bajom, hogy nincs több ablak. ..ki érti ezt? 

Azért kitartottam, és kivasaltam mindent, de megszenvedtem vele, mint Krisztus a kereszten. Még most nincs is bennem meg az az elégedett érzés, ahogy az ablakokra nézek, mert még fáj mindenem, de holnap már örülni fogok neki, hogy megcsináltam. 

Alakul

 Roland még tegnap késő este olyan borzasztóan köhögött, hogy megfordult a fejemben az is, hogy ma reggel megint az orvosnál kell majd kezdenünk, meg az is, hogy még egy óra így, és én bizony mentőt hívok, mert meg fog fulladni. Nem kellett szerencsére, mert aztán el tudott aludni, és álmában nem kínozza. 

Aztán ma úgy ébresztettem tíz után, akkor is csak azért, mert be kellett venni már a gyógyszerét. Már délelőtt is úgy tűnt, kicsit jobban van, és ez így is maradt egész nap. Kevesebbet köhög jóval, mint eddig. Remélem nem kiabálom el, hogy ez most már így is marad. 

Azon felbuzdulva, hogy én is ma is kicsit megint jobban voltam már, lehúztam az összes ágyneműt. Érdekes felfedezést tettem mosás -szárítás közben. Már egy ideje küszködök azzal a problémával, hogy nem marad illatos a ruha mosás és szárítás után. Próbáltam már mindent, másik öblítőt, mosóparfümöt, kiskutya fülét is...erre ma, amikor az ágyneműt trisóval és mosóporral mostam, mindennek olyan jó illata maradt, hogy azt gondolom, a folyékony mosószer lesz a ludas. Ez egyébként már máskor is gyanús volt, mert a fehér ruhákhoz használok trisó+mosópor kombót, és azok a ruhák sokkal illatosabbak. Most majd tesztelem ezt az elméletet, esetleg próbalok másféle folyékony mosószert (most perwollt használok), mert mosóport egyre nehezebb beszerezni. Van valakinek más folyékony mosószerrel tapasztalata? 

Kedd

 Az azért most nem is jön rosszul, hogy ilyen furcsa időpontban van a vébé. Teljesen jó erre a lábadozós időszakra, már délelőtt 11-kor van meccs, és ha épp úgy adódik, akár este tízig remek (vagy kevésbé értékelhető) szórakozást nyújt. Láttunk már borzasztóan unalmas meccset, láttunk már nagyon izgalmasat, láttunk rengeteg gólos meccset, láttunk nagy drámát, láttunk olyat, ahol Fradi játékosért szoríthattunk. Még tippjátékot is játszunk négyen. Egyelőre vastagon utolsó vagyok, de van még meccs bőven, bármi lehet. Mondjuk a győztes meghívja a többieket egy vacsorára, úgyhogy nem olyan nagy baj ez a negyedik hely. 😁

Én azt hiszem, egy kicsit azért már jobban vagyok, legalábbis képes voltam mosni, főzni, és még vacsorára kakaós csigát és kalácsot sütni is. Azt nem mondom, hogy nem fáradtam el, meg azért menet közben is többször leültem egy kicsit a kanapéra. A köhögésem egy kicsit jobb most. Roliról még óvatosan fogalmaznék, azért nem történt még látványos javulás, igaz, még csak a második adag gyógyszert vette be mindegyikből. 

Azt leszámítva, hogy ez a nyavalya a legkevésbé sem hiányzott az életünkből, itthon lenni nem olyan rossz. Még jobb lenne, ha minden elmaradásomat meg tudnám csinálni..

Akkor maradunk itthon

 Ma reggel kettesben Rolival elbattyogtunk az orvoshoz. Akkora köd volt, hogy az orrunkig is alig láttunk, külön jót tett ez annak, hogy egyébként is felváltva köhögünk. Nem voltak kevesen az orvosnál, de ez várható volt, hétfőnként mindig sokan vannak. Mindegy, időnk volt, kivártuk szépen a sorunkat. Mindkettőnket megvizsgált, Roli helyzete rosszabb sajnos, hallani a jobb oldalon valami szörcsögést. Miután már három hete beteg, így drasztikus módszerhez folyamodott, három napig kap szteroidot, mellé antibiotikumot, és egy inhalaciós port.

Ha ettől javul a helyzet, akkor jövő héten elmehet iskolába, de nem tesizhet, és ködös időben a lehető legkevesebb időt töltheti kint, ilyenkor inkább hozni-vinni kéne a suliba. Ez utóbbit nem lesz egyszerű megoldani, de majd valamit kitalálunk.

 Meg is röntgenezték, szerencsére nincs látható beszűrődés. 

Nálam is hallott egy kis sípolást, ugyanolyan inhalaciós port kaptam én is, és a héten szigorúan itthon kell maradnom. 

Balázs sincs csúcsformában még mindig, szerintem kevés volt az az idő, amennyit ő itthon töltött. Remélem, hogy nem esik vissza, és lesz betegebb. 

Erik ma már dolgozott, de épp az előbb már hőemelkedése volt...azt hiszem elkapkodta egy kicsit ő is, még kell neki pihenés. 

Patrik van a legjobban közülünk, Legalább valaki. 

Vasárnap

 Mondhatni minden ugyanolyan volt, mint tegnap. Kivéve, hogy ma Balázs dolgozott. Természetesen, mint minden ilyen napon, ma is megvártuk az ebéddel. 

Ebéd után nem sokkal kezdődött a forma 1, amit a fiúk persze mindannyian néztek. Szerencsére ma már alig vitatkoztak közben, de azért biztos, ami biztos alapon én inkább elmentem a közelükből, mindenre felkészülve. 

És ma délután elkezdődött a híres-hírhedt katari foci vb is. Kár, hogy egy ilyen világesemény körül ennyi botrány van, nem méltó hozzá. De nem megyek ebbe bele. Jó lenne, ha majd inkább a fociról, a nagy gólokról, az emlékezetes meccsekről lenne inkább szó, ahogy annak lennie kell egy ilyen esemény kapcsán. A nyitómeccs Katar és Ecuador meccse volt. Megnéztük, borzasztóan unalmas volt, a katari válogatottnak nem sok köze volt a focihoz. 

Most még megy a Magyarország-Görögország barátságos meccs, ami egyben Dzsudzsák Balázs búcsúmeccse is. 

Ez most más

Csak amiatt volt világos, hogy ma szombat van, hogy ma már Balázs is itthon volt, egyébként semmi hurrá hétvége hangulatom nem volt. Balázs, Patrik és Erik túl vannak a nehezén, bár mindenkinek van még valami, ami nem az igazi. Rolit nagyon kínozza a száraz köhögés, ami minden köptetőnek ellenáll. Kicsit az az érzésem, nem is köptetőre van itt szükség, hanem valami köhögéscsillapítóra. Holnap mehetne a válogatott meccsre a sulival, de nem hiszem, hogy ott lesz, már csak azért sem, mert hétfőn így nem mehet még suliba (hiába is menne, haza fogják küldeni), jön majd velem együtt az orvoshoz. 

Nálam nagyon hullámzó még minden. Megcsináltam minden fontos dolgot, de pl a főzésben (pont egy órat vett igénybe mindennel együtt) úgy elfáradtam, hogy  utána inkább lefeküdtem egy kicsit. 

Nyomi

 Azt gondoltam, hogy ma már sokkal jobban leszek, még akkor is, ha a többieknél nem ez a tendencia volt megfigyelhető. Nálam is csak gondolati síkon létezett ez, mert egyébként rosszabb volt a mai nap, mint a tegnap. 

Nem is nagyon tudok miről írni, minthogy egész nap ez a szenvedés ment csak, pár percnyi valamit csinálás után pihenni kellett, mert fájtak a lábaim. 

Nem nagyon van türelmem semmihez sem, mert amúgy meg idegesít ez a bénaság, kicsit sem vagyok most erre ráhangolódva. 

Na majd talán holnap már jobb lesz minden. 

Csütörtök

 Hát ilyen furcsa napom már rég volt. Ahhoz nem voltam elég jól, hogy örülni tudjak a munkamentes napnak, és ki tudjam használni bármire, amit a hétköznapokban egyébként mindig szeretnék. De nem voltam annyira rosszul sem, hogy ne érezzem azt a késztetést, hogy valami hasznos dolgot csináljak. Persze hiába éreztem, mert egyébként fájnak az izületeim is, még a talpam is, ahogy rálépek, így jobb híján csak tengődtem egész nap így. 

A fiúk kicsit jobban vannak, még köhögnek azért. Nekik nem okoz gondot a semmittevés, tök jól bírják az ilyesmit akármeddig. 

A háziorvosommal csak telefonon beszéltem. Mindig lenyűgöz a memóriája, most is tudta azt is velem kapcsolatban, hogy nem szokott egyszerűen lezajlani nàlam az ilyesmi, úgyhogy van a felhőben minden eshetőségre gyógyszer, és hiába mondtam, hogy én már hétfőn megyek akár dolgozni, nem ment bele, hétfőn látni akar. Nyilván igaza van, én is inkább a kötelességtudatom miatt gondoltam ezt a hétfőt. 

5/5

 Ez az izé, vírus, vagy legyen bármi (leánykori nevén nátha) jött, látott, és győzött. Ma délutánra sikerült engem is utolérnie, délben már éreztem, hogy akkor a fontos, erre a hétre tervezett dolgaimat munka terén ma meg kell csinálnom. Azért volt bennem egy kóbor remény, hogy ha hazaérek, és kicsit átmelegszem, akkor csoda történik, és elmúlik ez a minden porcikám fáj érzés, és a torkom sem fog fájni. 

Amíg megnéztünk két részt a Koronából, egész jó is volt a helyzet, gondoltam is, hogy mégiscsak vaklárma ez, és dehogy leszek én beteg. De persze hülyeség lenne kísérteni a sorsot, inkább megadom magam, és holnap már nem megyek, hátha időben elcsípem, és akkor a jövő hét már úgy kezdődik, hogy jól leszek teljesen. 

Ha egy üzlet beindul

 Kezdődött ugye Balázs megfázásàval minden, amit most már sohasem tudunk meg honnan sikerült beszerezni. Kicsit igazságtalan voltam, amikor férfináthaként emlegettem, mert egyébként nem olyan beteg sosem, mint amit ez az elnevezés sugall. 

Mára az összes fiú is becsatlakozott, nagyjából addigra, mire az apjuk már jobban van valamennyire. Roland még elment reggel suliba, mert nem tűnt úgy, hogy ez olyan lesz, amivel itthon kell maradni, de hazaküldték, mert fújta az orrát, és tüsszentett is párat. Eriknek nagyon fáj a torka, alig tud beszélni is. Patrik is hasonló tünetekkel van, neki az arcürege is fàj. Mindenki volt orvosnál, de senkinek nem kell gyógyszert szedni, csak itthon maradni a héten, pihenni, teát inni, ilyesmi. 

Én még tartom a frontot, gyártom a teát kancsószámra. Mondjuk nem leszek megsértődve, ha ebből a buliból kimaradok. 

Hétfő

 Ma reggel is olyan ködre ébredtünk, hogy alig láttunk az orrunkig. Már lassan fél sem tűnik egyébként, inkább az lenne furcsa, ha nem így lenne. Azt nem mondom, hogy nem lehangoló, mert dehogynem, de legalább minden nap úgy indul, hogy játszhatunk egy tippjátékot azzal kapcsolatban, hogy ki találja el, mikor süt ki a nap. A pesszimisták ilyenkor azt tippelik, hogy ki sem fog sütni. 

Ma már Eriknek is fájt a torka. Volt még suliban is, meg suli után dolgozni is, de várhatóan a hétre ennyi volt...délutan fél háromkor írt, hogy annyira fáj a torka, hogy enni sem tudott. Ez pedig nála azért már komoly fájdalmat jelent, főleg mert na rántott húsos szendvicset vitt, salátával, majonézzel, abból meg akármennyit meg tud enni. Egyébként vele kapcsolatban is megint igazam lett (13), mert nagyon sokan azt gondolták, hogy ő aztán úgy el van kényeztetve, meg kényelmesedve, hogy esze ágában nem lesz majd dolgozni. Nem volt könnyű találni valamit, mert azért ezeknek a diákmunka hirdetéseknek a hetven százaléka csak megy, de inkább biztonsági tartalék a cégeknek, mint realizálható munka. Azt nehezen fogadta el rajtam kívül mindenki, hogy nem akar vendéglátó helyeken, vagy kasszában dolgozni. Én értettem, hogy miért, ismerem az érzést, amikor olyan bizonytalan valaki saját magában, hogy folyamatosan azt gondolja, mindenki azt nézi, ő milyen béna. Kiálltam mellette, amikor Patrik vagy Balázs szóva tette időnként, hogy neki aztán semmi nem jó, és drukkoltam, hogy csak egy valami legyen olyan, ahol majd olyat csinálhat, ami nem taszítja. Jól drukkoltam, és úgy is lett, ahogy gondoltam. Tisztességgel, becsülettel helytáll, jelentkezik, amikor csak lehet. Suli után rögtön odamegy, este ér haza. Amúgy (nem kéne ilyet mondani egy húszéves fiatalemberre), de cukipofa, amikor hazaér egy-egy ilyen 13-14 órás nap után, és meséli, hogy miket csinált aznap. 

Ma reggel megkaptuk a családi pótlékot, amit nem utaltak november elején, ezek szerint elég volt a levél és az iskola látogatási igazolás. 

Fotelszurkolás

 Nem nagyon volt mostanában ilyen, hogy amikor megérkezett az email a jegyvásárlási lehetőségről, akkor nem rohantunk hanyatt-homlok a jegymester oldalára, de a mai meccsre már így történt. Jól ráéreztünk egyébként, mert én még csak mondhatom, hogy sokkal jobb a helyzet, Balázsra ez egyáltalán nem igaz, így biztosan nem mentünk volna. Így ma délután a fotelból és a kanapéról néztük a meccset. Jó volt így is, bár nyilván nem ugyanaz, mint élőben. 

Ma már azért volt pár dolog, amit meg tudtam csinálni. Szigorúan a meccs előtt és után, természetesen. 

Patrik Bécsben volt ma, egy baráti meghívásra mentek, RailJettel. Biztos jó élmény volt, majd holnap elmeséli. Sok minden mást is, de ezt különösen jól csinálja, hogy amikor csak teheti, utazik valahová, mindenhol tömegközlekedést használ. 

Erik és Roli egyelőre hozzá képest remete életmódot él, nagyon ritkán mennek valahová. Gondolom majd náluk is sokat fog ez még változni. 

Az a baj

 ..hogy mindig gondolkodom valamin, mindig tervezgetek, aztán meg rendre pofára is szoktam esni, mert ugye ember tervez...

Így volt ez ma is. Már talán a múlt hét végén születtek a tervek a fejemben, hogy majd ez lesz az a hétvége, amikor nem megyünk meccsre, lesz bőven idő mindenre. Hét közben az is kiderült, hogy ma főznöm sem kell, apósom húslevest főz, meg bundás zsemlét. Így aztán már születtek is a tervek a fejemben, hogy akkor mi minden fér bele a mai délelőttbe. Nagyjából füstbe is ment minden, sokáig aludtam, Balázs nàthásan ébredt (sajnos várható volt, napokig a füle fájdogàlt, tegnap már a torka is), és nálunk is az a helyzet, hogy a férfinátha a világ legsúlyosabb betegsége, épp csak papot nem hívunk ilyenkor (de orvoshoz menni, az hülyeség, mert majd vagy elmúlik, vagy hát lehet, hogy bele is hal..). A délelőtt eltelt annyival, hogy voltunk a gyógyszertárban, meg bepakoltam egy adag mosást. 

Ebéd után még mindig nem érkezett meg a lendület a tervekhez, itt már sejtettem, hogy amolyan füstbe ment terv lesz ez.. Megnéztünk egy részt a Koronából. Aztán pedig következett a napnak az a része, amit még véletlenül sem terveztem... felváltva fájt a gyomrom és a hasam, félóránként látogattam meg a wc-t. A harmadik ilyen alkalom után már pont úgy éreztem magam, mint akibe épp csak hálni jár a lélek. Annyi időre sikerült összeszedni magam, amíg elpakoltam a ruhákat. 

Ma sem váltottam meg a világot. De nem is biztos, hogy a világnak szüksége lett volna erre. 

Péntek lett

 Ennek örömére délelőtt egyszer csak a nap végre legyőzte a ködöt, és onnantól csak úgy ragyogott. Micsoda látvány és micsoda érzés volt meglátni, és megérezni a simogató meleget, amit hozott magával. Ha nem lett volna elég az az öröm, hogy ez a hét utolsó munkanapja, akkor még ez is ott volt mellé. 

A mai nap is villámgyorsan eltelt, az külön jó volt, hogy kettőkor már jöttünk haza. Sütöttem pizzát, mondjuk nem kellett túl sok energiát fordítanom rá, mert a tésztát a lidlben vettem. Csirkemellet pirítottam még rá, került rá sonka, szalámi és lilahagyma is, meg persze sajt. Pizzaszósz helyett fokhagymás tejföl volt az alap. Nem lett a legtökéletesebb, mert a tejföl is kicsit lefolyt a tészta alá is, meg a szalámi is több zsírt engedett ki magából, mint amit gondoltam, de a fiúk éhesek voltak, így nem reklamáltak miatta. 

Kellett egy körmömet újra csináltatni, mert a héten lepattant, de elég gyorsan kész is volt. Utána még beszaladtam zsemléért a sparba, pont sikerült beleszaladni a helyi nyugdíjas klub összes nénijének a vásárlása közepébe, de próbaltam nagyon gyorsan összeszedni ami kell, hogy azért ne kelljen túl sokat sorba állni a kasszánál. Az önkiszolgáló kasszát szoktam használni, jobban szeretem, mint a hagyományost. 

A hétvégére nincs terv. Balázs napok óta bajlódik a fülével, hol fáj, hol "csak" be van dugulva, ma már a torka is fájt egy kicsit. Én sem vagyok száz százalékos, ma már én is éreztem fülfájást is. Remélem nem leszünk azért betegek. 

Máris csütörtök

 Ezen a héten repül az idő. Nem is nagyon fogtam fel ma délutánig, hogy már csütörtök van. Igaz, minden napra jutott bőven tennivaló, nem is mindig jutok a feladatok végére. Mondjuk mindegy is, mert másnap úgyis kezdődik minden elölről. Leltáridőszak van... várható valamikor a könyvvizsgáló, akár a NAV is megjelenhet a jövedéki termékek ellenőrzése miatt. Egyik jobb, mint a másik. Nem szokott probléma lenni, betartjuk az előírásokat, de azért mindig ott van, hogy valaki hibázhat..

Közben gőzerővel próbálják a karácsonyi időszakot minél több termékkel ellátni, mindenkinek minden rögtön kell. Egy csomó minden változik, amihez muszáj alkalmazkodnunk, de ehhez egy rakás szabályzatunk szorul átalakításra, újra kell gondolni folyamatokat. Egyébként lehetne ez egy nagyon izgalmas dolog is, ha nem lenne ott az, hogy az ember nehezen függetleníti magát a magánemberként megélt nehézségek miatt. De lehet, hogy a munka miatti szemléletváltás akár segíteni is fog abban, hogy a magánéletünkben is át tudjuk gondolni, mik azok, amik inkább csak megszokásból vannak velünk, és már nem visznek előre. 

Meccsszerda

 Ma reggel hatra mentünk dolgozni, hogy fél háromkor haza tudjunk jönni, mert négykor már indulni kellett az őszi szezon utolsó hazai meccsére. Még szombaton lesz egy meccs Kispesten (oda most nem megyünk), aztán jön egy hosszú szünet a világbajnokság miatt. 

Nem olyan nagy baj ez, mert pont jól is jön már, tömény és fárasztó hónapok voltak ezek ilyen szempontból is. Jó lesz egy kis nyugalom e téren, bár biztos vagyok benne, hogy pár hét múlva már hiányozni fog. 

Ma sem kellett még a télikabát, de azért a vastag zokni mellett vehettem volna harisnyát is, mert kicsit fáztam. 

Ja, és ma Roland nyerte a nap szurkolója játékot, január végéig lemeccseljük itthon, ki megy vele a VIP szektorba. 

Ködös kedd

 Hú, micsoda ködre ébredtünk reggel...és hú, hogy utálom ezt. Pedig egyébként van benne egy csomó sejtelmes szépség is, igaz, ezt jobban tudnám értékelni egy erdőszéli házikóból. Ropogna a tűz a kandallóban, betakarózva ücsörögnék, és csak annyi dolgom lenne, hogy nézelődjek. Így lehet, hogy egy-két napig még tetszene is. 

Ezt a hétköznapi részét nem annyira tudom értékelni, mert azon túl, hogy rémesen nyomasztó a fényhiány, a nyirkos hideg bekúszik minden porikàmba. Brrr

Zajlik javában az év végi leltár, ad feladatot bőven minden napra. Feladatokból egyébként is jól állok mindig, ez még most egy plusz minden napra. 

Ma munka után mentünk vásárolni. A tescoban kezdtünk, de egy csomó minden nem volt, amit szerettem volna, így átmentünk a lidlbe. Ott sem kaptam meg mindent, de elment rá háromnegyed óra. Kicsit megint olyan a boltban a helyzet, mint a covid elején, vannak bizonyos termékek, amiket nem lehet kapni (vagy mindig rosszkor megyek), ami meg van, ott jól meg kell nézni az árcimkét. Karácsonyi bizbaszból nincs hiány, mindenhol roskadásig van minden édességgel is, díszekkel is, játékokkal is. 

Próbàlnék egyébként sokkal tudatosabban és előrelátóbban vásárolni, de így nem megy, hogy hol ezt nem kapok, hol azt. 

Na majd lesz valahogy. 

Hétfő

 Nem történt ma sem semmi rendkívüli, azt leszámítva, hogy mennyire felhúztam magam azon a pofátlanságon, amivel a boltban szembesültem ma. Ma ugyan csak zsemlét kellett vennem, de ha már ott voltam, gondoltam, veszek még a fiúknak ice teát. Tegnapról mára egy csomó árat kicseréltek, láttam olyat is, ami egy nap alatt 150 ft-tal lett drágább, úgy, hogy egyébként ugyanaz van kint, mint tegnap délelőtt. Ez már bőven súrolja nálam azt a határt, ami nem csak pofátlanság, de egyenesen szemétség. 

Azzal meg egyébként is tele van a hócipőm, hogy mindenhonnan ömlik ránk a sz@r, mindenki továbbhárítja a maga megnövekedett költségét. Nekünk meg nincs hová hárítani, marad a szamolgatás, mit lehet, mit nem. Utálom ezt, mert nem dolgozunk kevesebbet...na mindegy is, kár ezen mérgelődni, mert változni ettől nem fog semmi. 

Meccsnap

Döntetlen lett végül, az utolsó percekben kaptuk az egyenlítő gólt. Egyébként jó hangulatú meccs volt, igaz, itt Fehérváron mindig nagyon jó a szurkolás, ezért szeretünk ide jönni. A döntetlen sem okoz nagy gondot, elhoztunk egy pontot, vezetjük a bajnokságot. 

Kicsit egyébként alulöltöztünk, még nem vettünk fel télikabátot, meg aláöltözőt sem, fáztunk is. Az nagy ötlet volt tőlem, hogy vittem termoszban teát, a meccs után a kocsiban jólesett mindenkinek. 

Szombat

 Ma nem volt semmi programunk, Erik dolgozni volt, és nekem is be kellett mennem este másfél órára, letesztelni, hogy a raktárkezelő rendszer adatbázis migrációja után minden rendben van e. Szerencsére rendben volt, egyik folyamatban sem tapasztaltunk semmi rendelleneset. 

Cigánypecsenye volt ebédre, utána még sütöttem almás pitét. Nagyon érdekes, de még sohasem sütöttem ezelőtt, mondjuk valószínűleg azért, mert én nem szeretem, így fel sem merült bennem sütiötletként. Anyukám szokott sütni, olyankor mindig hoz belőle a fiúknak. Na, az enyém nem olyan lett, mint az övé. Az mondjuk kézenfekvő lett volna, hogy tőle kérdezem meg a receptet, de igazából ez csak utólag jutott eszembe. De egyébként mindenki evett belőle már többször is, így biztos nem rossz. 

Péntek

 Ma is jó korán kezdődött a nap, már egy csomót dolgoztam, amikor a laptopom értesítési sávjában megjelent, hogy "napkelte". Ez mindig megmosolyogtat, szeretem látni. Még akkor is, ha a négy órakor keléssel nem vagyunk barátok. 

A munkanap gyorsan eltelt, folyamatosan volt mit csinálni. Fél kettő előtt kicsivel megállt minden, elment az internet, úgyhogy ezt jelnek tekintettem a hazaindulásra. 

Délután voltam körmösnél, ez a mostani sokkal jobban tetszik, mint az előző. 

Nincs kedvem

 Nem volt ez olyan rossz nap egyébként, de kicsit versenyt futottam az idővel, párhuzamosan intéztem a családi pótlék mizériát meg a munkával kapcsolatos mindenfélét. Természetesen ilyenkor van mindig az, hogy nem is elég kétfelé figyelni, legalább három dolog fut egyszerre. Mindegy, minden megvan, a levelet feladtam a Kormányhivatalnak, benne az igazolás a sulitól, majd várom, hogy mit reagálnak. 

Volt ma meccsnap is. Abszolút tét nélkül, mert az már a múlt héten biztossá vált, hogy csoportelsőként jutottunk tovább. Azért jó lett volna azt látni, hogy ennek ellenére is tök jól tudunk játszani, de nem éppen ez volt a helyzet.(ki is kaptunk Törökországban 1:0-ra) Na sebaj...most még van pár bajnoki meccs, aztán egy hosszú szünet következik. 

Ma egyébként nagyon fáztam, nem is nagyon értem, hogy miért, bár gondolom aludhattam volna többet is akár, meg a szél sem volt a legkellemesebb. Azt csak remélem, hogy nem leszek beteg, elég sokan vannak most ilyen-olyan tünetekkel otthon. Van, aki kovidos, van, aki csak megfázott. Én mindegyik nélkül jól megvagyok. 

Levelet kaptam, lájf

 Abból a tértivevényes fajtából...a Kormányhivataltól. Amíg kibontottam, gondolkodtam, hogy mit akarnak tőlem, rögtön három levélben is. Még Balázs meg is jegyezte, hogy biztos ahány gyerek, annyi levél, de gyorsan lehűtöttem, hogy a Kormányhivatal szemszögéből ketten már egyáltalán nem számítanak. 

Aztán kibontottam, és a vérnyomásom rögtön fel is ugrott abba a tartományba, amit már a vérnyomásmérőnk pirossal jelez. Kaptam ugyanis egy határozatot, hogy Roland után már nem vagyok jogosult családi pótlékra, mert a NSZFH jelentése szerint a fent nevezett gyermek tanulói jogviszonya 08.31-én megszűnt. A másik levélben felszólítanak, hogy az október elején szerintük jogalap nélkül igénybevett támogatást utaljam vissza, a harmadik levélben pedig az utazási kártyáját kérik vissza. Mindezt valami főispán nevében...

Természetesen rögtön telefont ragadtam, hogy akkor azon melegében tisztázzuk is ezt a kérdést. Nagyjából negyed óra várakozás után sikerült élő emberrel beszélni, aki csak megerősítette, hogy hát de bizony, hozzájuk ez az adat érkezett, de hát akkor kérjek egy tanulói jogviszony igazolást, és írjam le pár sorban, hogy ez a helyzet, és levélben (!) juttassam el hozzájuk. Nem, nem lehet elektronikusan, csak így. 

Az ominózus gyerek a múlt héten kapott ösztöndíjat attól a hivataltól, akik lejelentették, hogy megszűnt a tanulói jogviszonya. Van érvényes diákigazolványa, benne van a matrica annak rendje-módja szerint. 

Csak ez jut eszembe erről az egészről: 

Meg azért eljátszottam a gondolattal, hogy vajon a három levél helyett nem lehetett volna, hogy egyet küldenek, amiben mondjuk megkérnek egy adategyeztetésre? 

Azért holnap megkérdezem az iskolában, hogy ugye a megfelelő gyereket jelentették ki onnan, és nem keverték össze Eriket és Rolandot? Meg hát kérek egy tanulói jogviszony igazolást...

Megkerestük

 Most, hogy már napok óta beköltözött hozzánk ez a nyomasztó, mindent szürkeségbe borító köd, úgy döntöttünk, mi ma addig megyünk, amíg meg nem találjuk a napot. Najó, hát ez tök jól hangzik, de egyébként nem teljesen így történt, eredetileg gyertyát gyújtani indultunk Balatonboglárra. 

Az egy isteni ajándék volt, hogy amikor odaértünk, ott éppen kisütött a nap. Nem csak hogy kisütött, de olyan jó meleg volt, hogy ha nem bokáig jártunk volna a lehullott falevelekben, azt hittem volna, hogy május eleje van. 

Annyira jólesett ez a jó idő, és sétálni ott így. Gond nélkül el tudtam volna ott tölteni az egész délutánt. 

Erre most nem volt lehetőség, mert Roli itthon maradt, nincs jól még mindig, meg aztán túl sok mindent nem is tudtunk ott csinálni.