Megjöttünk

 Volt egy egyáltalán nem egyszerű munkanap még ma, még szerencse, hogy előre ledolgoztuk már azt az időt, amennyivel hamarabb eljöttünk ma. A kevesebb munkaidő viszont nem jelentett kevesebb munkát, de nem számított, ott lebegett a cél, hogy ma este már a Balatonon alszunk. 

Otthon még maradt egy kis pakolni való, és aztán be kellett legózni a kocsiba a bőröndöket, dobozokat. Ha bárki azt gondolná, hogy már kevesebb csomagunk van, mint amikor még játékokat is hozni kellett, hát nagyot téved. Nincs kevesebb, sőt..de Balázs már tök rutinos, egy szót sem szól, csak pakol, és jelzi, hogy teltház van. Ilyenkor jön még az, hogy nélkülözhetetlen kávéfőző egy szatyorban landol, és a lábamnál utazik. Meg még egy két apróság is..

Nem volt nagy forgalom, bár menet közben azért leesett, hogy csalóka az érzet, mert amúgy nem is péntek van, hanem szerda, és még nem a balatoni csúcsidőszak van most. 

A Balatonhoz megérkezni mindig egy kisebb ünnepnap nekem. Meglátni a hatalmas kéklő vizet minden alkalommal egy csoda. Minden ilyen alkalommal azt érzem, hogy hazaérkeztem, itt nyugalom van, más a levegő, másképp viselkednek az emberek. 

Kipakoltunk, belaktuk a házat, mintha tegnap mentünk volna innen haza. A fiúk már strandoltak is, én csak azért nem, mert addig felhúztam az ágyneműt. Este még sétáltunk egyet, természetesen megnéztük a kikötőt. Akkor kezdett beborulni, és feltámadt a szél is. Kicsit lehűl állítólag holnap a levegő, megint lélegzethez juthat mindenki. 

Holnap ilyenkor

 Már a Balatonról fogom este pötyögni  mindennapi posztot. Igaz, azt csak remélni tudom, hogy még este majd látok kettőig legalább. Még dolgozunk fél kettőig, és még van itthon egy kis pakolni való is, de az a terv, hogy ha a munkából hazajövünk, minél előbb induljunk. 

Most még az utolsó erőmet összeszedve felmosok, mert arra már biztosan nem lesz idő holnap délután,  de nagyon fog idegesíteni, ha nem lesz megcsinálva..hülye vagyok, tudom én is. 

Hétfő

 ..és már csak kettőt alszunk itthon, aztán megyünk nyaralni. Ez a gondolat nagyjából minden mást felülír, nem tudják nagyon elvenni a kedvem semmivel sem. Mondjuk nem is történt olyan, ami miatt rosszkedvűnek kéne lennem. 

A tegnapi költözés jól sikerült, minden rendben ment, mindent jól csináltam, mert semmilyen folyamat nem akadt meg. Ez jó hír, azért ez már vizsgamunka volt 

Balázs és Patrik megkapták a második oltásokat, lekopogom, eddig semmi mellékhatás nincs senkinél. Pedig féltettem őket nagyon, ahogy az első leterítette őket, el sem tudtam képzelni, mire lehet számítani. De ez így rendben van eddig, remélem, hogy éjjel sem lesz semmi. 

Voltam ma fodrásznál is, kicsit jobban elhúzódott, mint amire számítottam, így csak egy bőröndöt pakoltam össze. Mondjuk még mosok is holnap reggelre egy adagot, azok között is bőven akad olyan, ami kelleni fog. Mef egyébként olyan rutinom van már ebben a pakolasban, hogy holnap masszázs után másfél óra alatt kész is lesz. Bár az most nehezíti kicsit a helyzetet, hogy Patrik szombaton Berlinbe megy, így neki úgy kell pakolni, hogy csak azt, ami addig itthon, és ott nem kell neki. De megoldjuk szerintem azért. 

Vasárnap

 Azt egyáltalán nem bánom, hogy nem olyan a munkám, hogy rendszeresen kell hétvégén is dolgozni. Ez az alkalmankénti hétvégi túlóra is úgy felborítja a normális bioritmusomat, hogy most majd napokig azt sem tudom milyen nap van. Ráadásul akkora teher is ez, raktárrészeket költöztetni egyik helyről a másikra, gyakorlatilag a fizikai részén kívül minden az én feladatom. Hát, nem egyszerű, és mindig van, ami mégsem jó, ami nem úgy van, azt tudni kell gyorsan lereagálni, stb, stb. Mondjuk arra jó, hogy ez már a harmadik ilyen, hogy itt már legalább nem volt gyomoridegem napokkal előtte, de nem a legkellemesebb, hogy tudom, ma este már onnan fognak komissiózni, ami reggel még nem is létezett. De nem hívtak fel, úgyhogy biztos rendben megkezdődött minden. 

Még holnap lesz ezzel egy kis dolgom délelőtt, de aztán már délutántól igyekszem a nyaralás előkészületeire koncentrálni. 

Balázs és Patrik holnap kapja a második oltást..ők voltak a családból az elsők, akik kaptak, és most ők az utolsók is. De nincs ezzel semmi baj, ennek ennyi volt az ideje. Remélem, hogy ezúttal megússzák mellêkhatások nélkül, az első adag megijesztett rendesen. De ez valószínűleg holnap ilyenkorra már ki fog derülni. 

Szombat

 Ezen a héten úgy adódott, hogy a vasárnap munkanap lesz, így aztán ma próbáltam megduplázni az energiámat, hogy meglegyen minden, amit egyébként általában két nap alatt kell megcsinálni. Nem mondom, hogy fergeteges sikert arattam e téren, de azért a nagyon fontos dolgok megvannak. 

Az egyetlen vigaszom a holnapi munkanap miatt, hogy a jövő hét már csak három napból áll, és utána lesz időm mindent kipihenni. 

Minket a vihar szerencsére elkerült, még eső sem esett, csak egy kis lehűlést tapasztalunk. Még mindig harminc fok van szerencsére, azért én azt utálnàm, ha ennél kevesebb lenne. 

Péntek

 Ma is hajnali négykor kezdődött a nap, ötkor már dolgoztunk. Ilyenkor, amikor tényleg nyár van, akkor tök jó ilyen korán menni, mert már világos van, még éppen nem kelt fel a nap, de már majdnem. Ilyenkor, kora hajnalban is már érezni, hogy meleg lesz, de még olyan a levegő, amit mindenki szeret (és rajtam ilyenkor még kardigán van). Az is könnyebbé teszi a korán kelést most, hogy már számolom vissza a napokat, és ugyanígy vagyok a nyaralásig elvégzendő feladatokkal is. 

Minden napra jut itthon is valami, a napi dolgokon felül is. Dr most ez is másképp megy, valamelyik nap a régóta halogatott spájz rendrakást is megejtettem. 

Rolinak ma volt az "évzáró", ami tulajdonképpen annyit jelentett, hogy az osztályfőnök odaadta a bizonyítványt, és kész, Na nem bánkódott egy percet sem amiatt, hogy nem kellett ünneplő, nem volt semmiféle beszéd, pont jó volt ez így is.és hát akkor tessék, a tavaly mindenféle lustahülyének beállított gyerek kilencedikes bizonyítványa, amit nagyon kevés erőfeszítéssel szerzett meg. 

És még körmösnél is voltam ma délután. :)

Csütörtök

 Nagyon hosszú, és leginkább borzasztó munkanapunk volt. Egymástól függetlenül, mindkettőnknek.

Volt pár nap, még valamikor télen, meg aztán kora tavasszal is, amikor nagyon nem voltam megbarátkozva azzal, hogy ilyen korán megyünk nyaralni. Leginkább az volt a bajom vele, hogy utána még jó hosszú a nyár, és már nem lesz mit várni. De aztán persze rájöttem, hogy vannak hétvégék is, és a hétvégéket egy csomó mindenre lehet majd használni.

Most viszont már kifejezetten hálás vagyok érte, hogy ez a dátum ilyen közel van. Vasárnap letudjuk a raktár következő elkészült szakaszának a költözését, meglesz a féléves leltár is. Már úgy megyek majd nyaralni, hogy tudni fogom a karácsonyi szezon édességet hogy S mint szeretnék lebonyolítani (az iskolaszezon nálunk jövő héten már kezdődik) Ezek mind rendesen igénybevették az agykapacitásimat, pont jókor jön majd a lazítás, pihenés. 

Várom. 

Nem lesz kopasz

 De ez csak az utolsó percekben dőlt el. Nagyon sokáig tartott, amíg csodát láttunk ma este. Vezettünk a németek ellen a félidőben, szép játékkal, okos játékkal, És így ment ez jó sokáig, már olyan percek is voltak, amikor a portugál-francia meccs miatt a csoport második helyén voltunk

Aztán egyenlítettek, egy szerencsétlenül kapott potyagóllal, de erre is tudtunk rögtön válaszolni. Ezt a kis fiatal DAC játékos Schäfer Andrást ma még jobban a szívembe zártam, a mai meccsen nyújtott teljesítménye messze a legjobbá tette nekem mindenkinél. Gólt fejelt. Küzdött mindenki, mint az oroszlán, nem volt semmi baj a játékkal. Talán csak megint egy pici szerencse hiányzott. Egyenlített a német válogatott, és az az eredmény már nekik volt jó, húzták is az időt rendesen. 

Nem jutottunk tovább, de bármelyik másik csoportból sikerült volna. 

Nincs miért szégyenkezni, nincs miért búslakodni. Büszkék lehetünk. ♥️🤍💚

28

 Ennyi éve már annak, amikor elcsattant (nem, ez nem igaz, mert finom és gyengéd csók volt, nagyon kedves öleléssel) az a bizonyos első csók. Ma már majdnem csak történelem, de egy örökre belémégett pillanat. Nem tudom megmondani, hogy mitől voltam olyan biztos benne, de szinte azonnal egészen biztosan tudtam, hogy mi már mindig egy pár leszünk. Gondolom most ezt úgy mondanák, hogy működött köztünk a kémia. Pedig egyébként a mi kapcsolatunk sosem a kémiától volt igazán hangzatos, és jól működő. Nem, nem voltunk fiatal korunkban sem az a kifejezetten romantikus pár. Nem voltak gyertyafényes vacsorák, nem utaztunk kettesben. Mindketten különböző okokból voltunk sérültek (ezt persze már csak most, ennyi év távlatából tudom), és mindketten megtaláltuk egymásban azt a fajta kiegyensúlyozott szeretetet, amire a leginkább szükségünk volt. 

28 évvel ezelőtt még tulajdonképpen gyerekek voltunk, én fiatalabb voltam, mint most Roli. Mégis, a világ legtermészetesebb módján simultunk bele egymás életébe. Minden nap találkoztunk, ahogy azóta is nagyon kevés nap telt el egymás nélkül. Hiányzunk is egymásnak, ha valamiért külön töltünk egy-egy napot. 

Ő nagyon korán magára maradt. Erős szó, hogy kidobták otthonról, de valami ilyesmi történt. Onnantól a magunk kezdetleges módján minden nap méginkább arra törekedtünk, hogy nekünk, kettőnknek együtt legyen jó. A mai napig emlékszik az első rántott sajtra, amivel megleptem, épp nemrég mesélte a gyerekeknek. Ahogy legendás életem első csokis piskótája is, mert azt bizony úgy elrontottam, hogy a kutya sem ette meg. 

Van olyan barátunk, aki kezdettől fogva ismer bennünket. Épp nemrég mondta, hogy igazából nagyon utált minket akkor, amikor összejöttünk, de nem is érti miért, mert tényleg olyan természetes, hogy összetartozunk. 

Az együtt töltött évek alatt összecsiszolódtunk, ismerjük egymás minden rezdülését. Együtt nőttünk fel, együtt őszülünk, együtt ráncosodunk (az őszülésben is, és a ráncosodásban is én vezetek). 

Ennyi év alatt megszámlálhatatlanul sok emlékünk van. Jók, rosszak, fergeteges pillanatok, hatalmas drámák, veszekedések, nevetések, büszkeségek, sikerek, kudarcok. Örültünk együtt gyerekszületésnek, gyászoltunk együtt nagyszülőt, testvért, barátot. 

Minden ilyen pillanat az összes többiben velünk van. Kitörölhetetlen nyomot hagy, folyamatosan formál, alakít, a lényeg mégsem vàltozott meg soha, egyetlen percre sem. 

Mindketten ugyanúgy szeretjük a másikat, mint akkor, azon a bizonyos 28 évvel ezelőtti estén, amikor rajtunk kívül csak a hold és a csillagok voltak még ott, amikor először vallottuk ezt be egymásnak. 

Jófajta hétfő

 Az ilyen hétfőket nagyon szeretem, amikor nem megyek dolgozni. A hétfő egyébként is mindig hülye nap, a kezdeti lötyögés után általában egyszerre tör rá mindenkire a buzgó tettvágy, és fél órán belül nálam köt ki minden. Ez mondjuk így lesz holnap is, de mindegy. 

Az még tegnap késő esti jó hír, hogy két nappal előbb megyünk nyaralni. Az idén nagyon korán megyünk a megszokotthoz képest, de nem baj, bármikor jó. Így meg, hogy még rá is tehetünk egy kicsit, még jobb. Úgy lesz, hogy jövő héten szerdán, munka után már indulunk is. Balázsnak biztosan kell még dolgozni egy napot elsején, mert a fizetéseket ki kell számolni, de remélhetőleg gond nélkül meg tudja oldani onnan is. Nekem is lesz olyan egyébként, amikor el kell küldenem egy statisztikát, de nem bánom. Fél óra sincs, annyit kibírok. Egyébként, ha egyszer megtehetném, simán tudnék akár egész nyáron is a Balatonról dolgozni. 

A mai szabadnapot arra használtuk, hogy elmentünk vásárolni. Vettem magamnak két bikinit. Azért kettőt, mert olyan olcsó volt, hogy azt gondoltam, ennyiért simán beruházok a következő öt évre. Az egyik fekete fehér pöttyös, a másik rózsaszín levélmintás. A kik-ben vettem, a felső is, az alsó is 920 Ft. Vettem magamnak egy szoknyát is, ez a mostani divat igazán jól jön nekem, a sportcipőt lánynak. El is képzeltem már magamon a rózsaszín tornacipőmmel. 

Dêlután befejeztem a konyha takarítást, most olyan, mint új korában. 

Az eb meccseket szorgosan követjük, természetesen. Eddig még mindet láttuk. Kíváncsian és izgatottan várjuk, mi lesz szerdán a német-magyar összecsapás vége. És nem csak azért, mert Erik azt mondta, ha továbbjutunk, kopaszra vágatja a haját. (legyen úgy, hogy le kell beszélnem erről) Azért is, mert olyan jó lenne ezt is átélni. Az szinte kizárt, hogy ha sikerül is, ott nem lesz vége rögtön, mert a várható ellenfél Hollandia. Vagy Belgium. Nagyon nagy falatok. Bár...a franciák is azok voltak. Na majd meglátjuk. Én büszke vagyok az eddig elért eredményre is. 

Egyébként napok óta pocsékul alszom, vagyis inkább nagyon nehezen alszom el. Éjjel is minden bajom volt már, kimentem, már a nappaliban is lefeküdtem, hátha a kanapén könnyebb lesz, de persze nem. Végül valamikor negyed kettő tájban elaludhattam (egykor még megnéztem az órát), hogy aztán fél kettőkor egy borzasztó rémàlomból ébredjek. Ellopták a kisbabámat épp. Szerencsére nem folytatódott tovább, amikor sikerült visszaaludni, és ez után már sikerült is reggelig. 

Én így

 Ma, amikor délelőtt olvastam Teide posztját arról, hogy úgy döntött, egyelőre felfüggeszti a blogolást, akkor megint felsejlett bennem, hogy ó, hányszor jutott eszembe nekem is az elmúlt hónapokban, hogy kész, elég volt, mert nem tudok már úgy írni, mint valamikor réges régen. Annak meg olyan semmi szaga van, amikor mindig arról írok, hogy mennyire fáradt vagyok, vagy milyen sok munkám van, stb stb. Az tudatos egyébként, hogy nem írtam a szivárványos dolog kapcsán, az megint csak tudatos, hogy nagyon kevés politikai témáról írok véleményt. Semmiképpen sem szeretnék megbántani senkit sem pro, sem kontra, ráadásul mindig azt is gondoltam, hogy pl a politikai hovatartozásom totálisan magánügy. Nem àllok le senkivel vitatkozni erről, maximum itthon, szigorúan szűk családi körben. De itt ugye kéznél van egy diplomás szakember a témában, vele azért sok mindenről lehet ebben a témában. 

De aztán nem hagytam abba, mert a semmi szag ellenére is több ez a semminél. Valami, ami zárja a napot, ami egy biztos pont az életemben mindig, minden helyzetben, és ez jó dolog. 

Ma egyébként kicsit felemás napom volt, már ami azt a pénteki furcsa érzést illeti. Ugye tegnap nyoma sem volt, a világot ki tudtam volna fordítani a négy sarkából. Erre ma megint olyan kis béna voltam, hogy semmi nem ment úgy, ahogy gondoltam, vagy szerettem volna. Azért megcsináltam az ebédet, kimostam, és egy kis csendes pihenő után nekiálltam a konyhát kitakarítani. Rég volt már olyan igazi mindentkipakolós szekrénytakarítás. A tegnapi lendület nyomán azt gondoltam, hogy ez bizony gyerekjáték. Nos, nem volt az. És nem is tudtam megcsinálni az egészet, az utolsó előtti felsőszekrénynél feladtam. Nem baj, még holnap is itthon leszek, hátha sikerül holnap..vagy majd valamikor. 

Ami a másik furcsa bajom, és most már kifejezetten idegesít is.. folyamatosan olyan íz van a számban, és olyan illat az orromban, mint a frissen vasalt textil illata. Lehetne ez jó is, de így, hogy mindig érzem, így most már borzasztó inkább. El sem tudom képzelni mi lehet ez, vagy mit lehetne kezdeni vele. Próbáltam már utána olvasni, de csak annyit találtam, hogy a posztcovid egyik tünete, hogy fantom szagokat éreznek. De én nem tudok róla, hogy covidos lettem volna. Na mindegy, remélem majd a balatoni levegő ezt is elmulasztja. 

Pótolva

 Nagyjából mindent bepótoltam ma, ami tegnap kimaradt. Az alvással kezdődött, este 11-kor lefeküdtem, és reggel nyolcig ki sem nyitottam a szemem.  Egészen kicserélt állapotban ébredtem. 

Délelőtt gyorsan megcsináltam az ebédet, hogy Erik, aki a szurkolói zónába készült ma meccset nézni, tudjon még ebédelni. Patrikkal ott találkoztak, ő Zsófinál van egyébként, de jó fej volt, és elment az öccsével. 

Ebéd után elmosogattam, összevágtam.a dinnyét (nálunk megmaradt az a szokás, hogy műanyag dobozba kockazom, és úgy kerül a hűtőbe..kiskoruk óta így van, és azt hiszem, így is marad már) 

Aztán leszedtem a függönyöket, és még a meccs kezdetéig meg is pucoltam az összes ablakot, szúnyoghálót. 

Természetesen a meccset nem hagytam ki, arra az időre mindent félretettünk, és míg barátok a Puskás Arénában a helyszínen, a fiaink kétharmada a szurkolói zónában, mi hárman itthon, a tévé előtt szurkoltunk. És micsoda meccs volt...egy kisebb csodával felért, amit láttunk. Nekünk ez a döntetlen felér egy győzelemmel. Még most is borzongok attól a góltól, 

A meccs után még kivasaltam a függömyöket, hogy vissza tudjam tenni, felmostam, elpakoltam végre a héten kimosott ruhákat is. Úgyhogy ez egy eredményes és fárasztó nap volt. 

Roli tegnap kapta a második oltását, éjszaka be is lázasodott. A kis pupáknak nem jutott eszébe szólni, csak szenvedett magában (ahhoz még rutintalan, hogy az eszébe jusson, vegyen be lázcsillapítót) Illetve, azt mondta, nagyon fázott, és nagyon fáradt is volt, azt gondolta, azért fázik, mert tárva-nyitva van az ablak, megy a ventilátor, de ahhoz nem volt ereje, hogy felkeljen, azt el is felejtette, hogy délután oltást kapott..Balázs reggel még 38 fokos lázat mért neki, kapott egy algopirint, és fél óra múlva jobban lett. A fáradtság maradt ma is, de ez akár attól is lehetett már, hogy keveset aludt. 

Péntek

 Hát ma reggel nem az a tipikus péntek érzés kapott el,.és nem volt semmi hurrá, végre hétvége érzés bennem. Úgy keltem fel, hogy nem csak ijesztő volt a kinézetem, de úgy is éreztem magam, mint egy zombi. Nem tudom megmondani sem, mikor volt utoljára, hogy ennyire fáradtnak, kimerültnek érezzem magam, ráadásul ez ilyen látványos legyen. Nem is múlt el teljesen, egész nap velem volt ez a zombiság..kicsit ijesztő is volt az egész, és minél inkább nem tudtam magam "uralni", és rendezni a soraimat, annál ingerültebb lettem. 

Még tegnap is voltak terveim ma délutánra, hova megyünk, mi mindent fogok elintézni, megvenni, stb. Ehhez képest mindent a minimumra csökkentettem, mert minden nehezemre esett. Végül egy kicsit feküdtem is, de aludni nem tudtam. Annyit elértem ezzel, hogy a hajamat sikerült befesteni. 

Remélem reggelre kialszom ezt, mert nem lenne jó ilyen zombiként tölteni a hétvégét. 

Büszkeség

 Érzelmileg igencsak megterhelő ez a mai nap. Határtalanul büszke vagyok, és közben kicsit szomorkás is. Természetesen a büszkeség az erősebb, és gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, hogy bizony, kicsit pityeregtem is a meghatottságtól ma többször is. 

Patrik államvizsgája is jelesre sikerült, nagyon komolyan méltatták a vizsgáztatók, amikor felhívták az eredménnyel. A teamsen keresztül államvizsgáztak, megadott időben hívták Kicsit megtréfálta a sors, mert az előtte vizsgázó lány visszaadta a tételt, és majd inkább januárban próbálkozik, emiatt őt fél órával korábban hívták. Miután levizsgázott (az Európai integráció mélyítésének főbb csomópontjai; Max Weber; anarchizmus), volt pár szabad órája az eredményhirdetésig. Itt beszéltünk telefonon, jelezte, hogy túl van rajta, akkor azt mondta, jól ment, szerinte négyes vagy ötös lesz. Két óra múlva hívott, hogy ötös-ötös, és hogy mennyi jót mondtak róla. (Na, ez után volt egy kis elérzékenyülés)

Nem sokkal később már kapták a hírt, hogy nem lesz diplomaosztó, csak nekik adják át előre egyeztetett időpontban. Ennek nem örülünk, de ez van, el kell fogadni. 

Aztán délután következett Erik, aki ma ment az érettségi záróünnepségre, ami egyben az évzárójuk is volt.

Először megkapták az év végi bizonyítványt, amiben azért vannak szép dolgok. Fizikából és angolból dícséretet is kapott. 😊 

Majd pedig megkapták az érettségi bizonyítványt is végre, ami mellé még bezsebelt itt is egy dícséretet az angolért. 

Még a tágabb családon belül is olyan sokszor volt az a helyzet, hogy Eriket nem tartották képesnek ilyen eredményeket elérni.. olyan sokszor hallottuk, hogy ó, hát Patrik egy szupersztár, és persze, a többiek is okosak, de hát mégsem ugyanaz. Az a helyzet, hogy de, pontosan ugyanúgy vagyunk büszkék mindkettőjükre. Egyik eredmény sem több, vagy kevesebb a másiknál. Egyik gyerekünk sem több, vagy kevesebb. Mindkettőjükre (mindhármójukra) egyformán vagyunk mérhetetlenül büszkék, és nagyon hálásak vagyunk érte, hogy az ő szüleik lehetünk. 

Szerda

Jó hosszú nap volt ez a mai. Együtt keltem a nappal (tényleg, láttam az ablakból), és nekem még nincs vége, pedig a nap már nyugovóra tért lassan két órája. 

Nagyon érdekes eseményről nem tudok beszámolni, minden megy rendben a maga útján. Voltunk ma látogatóban a Balatonnál, egész pontosan Almádiban, Patrikot hoztuk haza a csapatépítőről. A többiek még maradtak egy éjszakát, de neki holnap délelőtt államvizsga van. Úgy volt, hogy vonattal jön, de gondoltuk, lehetünk jó fej szülők, és ennyit igazán megtehetünk, így több idő jut neki ott. Az meg nekünk is jó, hogy láthattuk a Balatont, még ha csak futólag is. 

A hét elejei munkahelyi ramazuri is tisztázódik lassan, én meg alkalmazkodom a helyzethez, mert úgy egyszerűbb. 

Magyar EB

 Minden sportszerető embernek minden rangos esemény nagy dolog. Ezen belül mindenkinek van, ami közelebb áll a szívéhez a többi sportnàl. Van, aki a teniszezőket szereti, van, aki az úszókat, van, aki a röplapdát, stb stb. A világon a legtöbben a fociért rajonganak, és most épp a foci egyik nagy tornája zajlik, az Európa Bajnokság. Több rendező ország van, köztük Magyarország. Már ez önmagában történelem..az, hogy ráadásul még a mi nemzeti tizenegyünk is kijutott, és pályára léphet, küzdhet a bajnokságban a pontokért, megint csak hatalmas nagy dolog. Messziről indult ez a mostani válogatott, rengeteg munka, hatalmas csalódások kísérték őket, kaptak hideget-meleget. 

A szerencse nem feltétlenül a barátjuk, mert még most is egy jó nehéz csoportba kerültek, ahol nagyjából a pontszerzés is esélytelennek tűnik. 

De ez eltörpül amellett a tény mellett, hogy a mi kis magyar játékosaink ma este például Cristiano Ronaldo ellen léptek pályára. És dacára az eredménynek, ami miatt nyilván mindenkiben van némi csalódottság, mégis büszkék lehetünk. Mert ugyan a balsors megint lecsapott, és az utolsó percekben három gólt is kaptunk, mégis közel nyolcvan percen keresztül élt az álom. Közel nyolcvan percen keresztül már az látszott, amire olyan régóta várunk, hogy ez a csapat képes folyamatosan fejlődni, hogy ez a csapat nem ijed meg a címvédő bajnoktól sem. Őszintén hiszem, hogy nem fog megijedni szombaton a világbajnoktól sem..és talán elöbb utóbb az oly sokszor megénekelt balsors sem fog sújtani bennünket. 

Addig pedig szurkolunk rendületlenül..Hajrá, magyarok! ♥️🤍💚

Erős kezdés

 Az ember azt gondolná, hogy most, hogy fellélegezhettünk egy kicsit a covid járvány okozta megpróbáltatások után, és még a nyár is végre ideért, minden könnyebb lesz. Főleg, hogy már egy hete maszk nélkül dolgozhatunk, ami ugyan roppant furcsa még mindig, de mégis könnyebbséget jelent. 

Na ehhez képest már ma úgy jöttem haza, hogy bár ne is kéne mennem már a héten. Egyik egyeztetés követi a másikat, aminek se teteje, se alja, mert még mindig nemhogy nem egyet akarunk, de minél többen kapcsolódnak be, annál nagyobb a katyvasz. Én meg ott állok valahol a katyvasz közepén, az abc összes betűjét felhasználom már a különböző verziók előkészítéséhez. Ma eljött az a pillanat is, amikor legszívesebben azt mondtam volna, oké, akkor mondjátok már meg, hogy legyen, és úgy lesz. Belefáradok most már, pedig híres vagyok az optimizmusomról és a megoldóképességemről is. De ez most olyan, ami már kicsit sem lelkesít, kicsit sem tud feldobni, nem érzem azt, hogy a papíron, fejben eltervezett dolgokat alig várom, hogy lássam a valóságban. Fog ez változni, persze, de most jó lenne, ha majd csak a nyaralás után kéne ezzel foglalkozni. (Nem így lesz) 

Közben itthon készül a tető, akadtak persze kisebb problémák itt is,.ami stressz forrás, de ezek elvileg csak átmeneti dolgok. Már látszik a szép új tető is, de most már csak akkor mutatom meg, amikor teljesen kész lesz. 

Szerencsére a visszaszámláló működik a telefonomon..néha rá is kell néznem, hogy gyűjtsek némi erőt. 

Nyomoztunk

 Karácsonyi ajándék volt magunknak egy nyomozós játék. Akkor, amikor felfedeztem a https://www.landventure.hu/ oldalon, azt gondoltam, tavasszal már mehetünk is, pont jó is lesz kimozdulni a téli bezártság után. Nem véletlenül Balatonfüredet választottam a városok közül. Azzal nem számoltam akkor, hogy ez a tavasz még teljesen más lesz, mint aminek lennie kellett volna, de nem aggódtam, hiszen amikor megkaptam a kódot, akkor az is kiderült, hogy 365 napig érvényes. 

Múlt héten is tervben volt már, hogy beváltjuk a kupont, de végül Patrik Zsófinál volt, így erre a napra halasztottuk. Végül is jobb is volt, mert sokkal jobb idő volt, mint múlt héten, még ha nem is volt olyan zavartalan napsütés, mint tegnap. 

A nyomozás nagyon érdekes, és azt hiszem, felejthetetlen élmény volt. Rég nevettünk ennyit együtt, mint abban a kicsit több, mint egy órában. 

Ez is egy ilyen pillanatban készült, és jelen pillanatban ez a kedvenc képem magunkról. 

Füreden megszámlálhatatlanul sokszor jártunk már, de most olyan részeit is felfedeztük, amit eddig még nem is láttunk, vagy pl sokszor elmentünk mellette, mégsem tűnt fel, hogy ott van az, ami. 

Szerintem akinek kedve van hozzá, mindenképpen próbálja ki valahol, valamikor. Nagy élmény végigcsinálni, nagy élmény a keresgélés, és nagy élmény az is, amikor sikerül megfejteni, és kinyitni a széfet. 

Szívszorító

 Ma este nem csak Európa, de azt hiszem az egész világ azért drukkolt, hogy ott, azon a koppenhágai stadion gyepén sikerüljön újraéleszteni azt a 29 éves dán fiatalembert, aki csapata legjobbjaként a 42. percben váratlanul összeesett. 

A meccs élő adásban ment, a kamera is pont őt vette, mert neki dobták be a labdát, a labdát felé mozgott, amikor látszott, hogy kicsit furcsán mozog, mint aki tántorog, majd a gyepre zuhant. Érik a tv előtt ülve ösztönösen felkialtott még, hogy jesszus, meghalt. (Azt már később mondta ő is, Balázs is, hogy mindketten látták az arcát abban a pillanatban, amikor földet ért, és az arca akkor nem az ő arca volt) 

Szerintem ahogy mi itthon, a szurkolók ott a stadionban néma csendben néztük, ahogy a csapattársak takarásában zajlik az újraélesztés, ugyanez történt rengeteg másik család nappalijaban is. Időnként látszott, hogy még mindig a mellkasát nyomkodják, olyan sok időnek tűnt már.  A csapattársak és az ellenfél játékosai is sírtak, imádkoztak, álltak némán, megrendülten. Egyszer mutattak a barátnőjét, ahogy a játékoskijáró előtt àll zokogva. 

Nem tudom hány perc telt így el, amikor végül hordágyra tették, és elindultak vele ki a stadionból, kísérte őt a komplett csapata. 

Körülbelül tíz percet kellett várni arra, hogy megérkezzen a hír, sikerült az újraélesztés, stabil állapotban kórházba szállították. 

Sokkoló volt látni ezt a tragédiát. Őszintén remélem, hogy maradéktalanul felépül, és minden rendben lesz vele. 

Péntek

 Pont úgy lett a mai nap, ahogy én azt tegnap gondoltam. Még szerencse, hogy ma rövidebb napunk volt, mert ennyi pont elég volt belőle. Nem szeretem az ilyen maratoni hosszúságú egyeztetéseket, azt meg kifejezetten utálom, amikor hetekig rágódunk valamin, és egy idő után ott tartunk, hogy sokkal távolabb vagyunk a megoldástól, mint a legelején. De ezt erre a hétre már elfelejthetem, mert végre elkezdődött a hétvége. 

Ma délután, hosszú idő után először igaziból is voltam a könyvtárban. Hát micsoda jó érzés volt az a könyvillat, és az ottani hangulat. Örültek nekem, pedig nem is azok az emberek voltak ott, akiket a leginkább kedvelek. Rendesen be is táraztam olvasnivalót magamnak, és nem is hoztam el mindent, amit találtam. 

Elkezdődött ma este az Eb is, egy éves késéssel. Még most is nagyon szomorú látvány, hogy egy római stadionban ilyen kevés néző van, Ott még vannak korlátozások. 

Csütörtök

 Ma váratlanul nem jött a főnököm dolgozni. Ez alapesetben jó szokott lenni, mert az ilyen napokon jutunk egy kis levegőhöz, de most nem örültem neki. Tegnap volt egy megbeszélésünk, ami egyszer félbeszakadt, mert jött hozzá egy kilépő kolléga, aztán félbeszakadt, mert jött a futár, és végül pedig kezdődött egy másik, online értekezlete. Így aztán nagyjából nem is jutottunk előrébb egyik dologban sem, ami miatt beszéltünk, olyan nyitott kérdések maradtak, amikre kellene a válasza ahhoz, hogy tudjam tervezni a továbbiakat. De ugye ezekre a kérdésekre még ma sincs válasz, pedig másokat is be kell vonnom, és határidő is van. 

Gondolom holnap majd megpróbál mindent fél óra alatt megoldani, és borzasztóan ki lesz akadva, hogy nem úgy haladunk, ahogy kéne. Egyébként meg tudnám oldani nélküle a dolgok nyolcvan százalékát, de mindent jóvá kell hagyatni. Van, amihez ő egyedül nem is elég. 

Volt pár helyzet, amikor volt több kidolgozott stratégiàm, előre felkészülve minden lehetséges válaszra, de most ehhez már se kedvem, se energiám nincs. 

Ez is vele jár

 Olyan sokszor hallottam, hogy kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Olyan sokszor legyintettem is rá, főleg, hogy akkor még az életünknek abban a szakaszában voltunk, amikor minden nap külön kihívás volt, három kicsi gyerekkel, anyagi nehézségekkel. Nagyjából azt gondoltam, nincs, ami azt tudja überelni, amikor háromból kettő lázasan, fülgyulladással feküdt, a harmadiknak még akkor volt az első kruppos rohama, és kórházba került. Ezt a helyzetet tényleg nem nagyon überelte még az sem, amikor mindenki összeszedte a hányós vírust, vagy hol az egyikkel, hol a másikkal mentem sebészetre hol egy felszakadt szemöldök, hol egy lezúzott comb miatt. 

Mostanra ezek mind nosztalgikus emlékké szelidültek. A nagy gond szerencsére azért elkerült minket, még senki nem okozott nagyon komoly fejfájást (és remélem ez már így is marad) Az aggodalmak nyilván mások már, mint kiskorukban. 

Azt is sokszor hallottam, hogy nahát, három fiad van, majd elviszik őket a lányok. Erről mindig úgy gondolkodtam, hogy nem viszik őket, hanem majd hoznak ők lányokat. Azt gondoltam, hogy bármilyen lány lesz is mellettük, nem úgy fogom kezelni őket, mint valami közellenség, aki el akarja rabolni a fiamat. Túl sok tapasztalom nincs még a témában, mert egyik fiunk sem egy szoknyapecér (ez néha aggodalom forrása). Patrik mellett most már Zsófi lassan egy éve ott van stabilan. Sokkal gyakrabban náluk, mint nálunk. Próbálom ezt reálisan kezelni, és azt látni benne csak, ami a valóság, ott könnyebb dolguk van, Zsófi testvérei idősebbek, nem laknak otthon, nálunk meg mindenki itt van. Szeretnivaló lány, csupa mosoly, jókedv, bűbájosan kedves arca van. Nem szégyenlős, nem kéreti magát, nem válogat, szóval rosszat nem is tudnêk rá mondani. Mégis néha nehezen kezelem, hogy az életüknek egy jelentős részéből kimaradok, nem osztják meg velem. Pedig nagyon igyekszem, mert láttam rossz példát arra is, hogy valakit nem tud elengedni maga mellől a szülője, meg arra is, hogy valakit túl korán enged el. Mégsem könnyű. De nem akarom elrontani, és igyekszem folyamatosan tanulni minden helyzet kezelését. 

Minden napra egy

 Ötös. Ma Patrik zsebelte be a szakdolgozata értékelésére a jelest. Azért ez nagy dolog, mondhatjuk, hogy az utolsó egyetemi tanévében kitűnő eredménnyel végzett. Sem félévkor, sem év végén nem volt más jegye, mint ötös. Már "csak" az államvizsga van hátra június 17-én, és lesz egy diplomás fiunk. 

Eriknek is ma hivatalossá vált az összes érettségi jegye, ma volt az iskolában az érettségi elnök, és minden javítást elfogadott. Neki is június 17-én lesz a záróünnepség. Aznap mindkét felnőtt fiunknak lezárul egy korszak az életében. 

A tetővel haladtak, bár megmondom őszintén én kicsit elégedetlen vagyok, mert egy óra körül hazamentek. Értem én, hogy melegük volt, és biztos elegük is, de még igazán maradhattak volna, mert a másik felén is tudtak van haladni valamennyit. De ne legyek ilyen hajcsár. 

Tető projekt

 Hónapokig tartó szakember vadászat után, amit Balázs bonyolított le végtelen türelemmel, és kitartással, majd hosszú hetek várakozása után ma reggel begördült az autó a házunk elé, ahonnan kiszállt az a két fiatalember, akik remélhetőleg a héten (de maximum a jövő héten még) szorgos munkával új tetőt tesznek a fejünk fölé. 

Nagyon meglepő lesz, és kicsit sem sablonos..szürke lesz. 😁 Igazodni fog ahhoz a kis részhez, ami már öt évvel ezelőtt elkészült, meg a ház külsejéhez is. Nem utolsósorban persze a mi ízlésünkhöz is. 

Jó, hogy itthon voltam ma, mert egy kisebb félreértést sikerült tisztázni még időben. A fürdőszobai kis ablakot majdnem megszüntették, mert a főnök úgy emlékezett, csak a veluxok maradnak. Gyorsan tisztáztam velük, hogy meg ne próbálják, mert ugyan nem szép, és nem is nyitható, de a célnak tökéletesen megfelel, jön rajta be egy csomó fény, szeretjük így, ahogy van. 

Kicsit takarítottam is, mostam, főztem, és élveztem, hogy hétfő van, és nem a munkahelyemen vagyok. 

A kezdet 

Lesifotó az ominózus kisablak belső felétől..Eriknek egyébként ez a rémálma, hogy be fognak nézni hozzá az ablakon keresztül. 😁 

A nap meglepetése Roland nevéhez fűződik, aki ma kisérettségizett matekból. Írásbelit még nem tudja, de a szóbeli ötös lett. Büdös kölyök, mennyit vitatkoztunk hétvégén, hogy készüljön rá, tanuljon, de csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy "Anyaaaa, nem hiszed el, hogy tudom?" Hát bevallom, nem hittem el...és tessék, tényleg tudta. 

Balatoni hangolódás

 Nem mintha szükség lenne rá bármikor is, hogy egy kis balatoni kiruccanáshoz de még inkább a nyaraláshoz hangolódni kelljen...de ugye ez az idei is egy speciális év, amikor van itt mindenkinek minden, és a kötelezőket nyomtuk/nyomjuk rendületlenül, közben eltelt majdnem az év fele már úgy, hogy kikapcsolódásra, feltöltődésre nem nagyon volt lehetőség. Hiányzott is mindenkinek már, a Balaton is. 

Ma végre tettünk egy rövid látogatást Füreden, éség az sem zavarta, hogy ott éppen akkor nem is volt nyár. Be volt borulva, még az eső is szemerkélő kicsit, és csak 18 fok volt, de ettől még nagyon jót lehetett ott sétálni, ettünk fagyit is. Nem voltak sokan, gondolom leginkább az időjárás miatt, de Füred gyönyörű, mint mindig, a Balaton végtelenje megnyugtató, mint mindig. 

25 nap múlva megyünk nyaralni, de szerintem addig még lesz balatoni kirándulás is. 

A bácsi is megvan, szerencsére. 😊

Nnnaa

 Hát mondom én, hogy ezen a hőmérsékleten kezdek el működni. Ma annyi mindent megcsináltam, mint máskor két-három nap alatt. Nem éreztem magam menet közben fáradtnak, csak most, amikor már leültem, ért utol. De végül is már este kilenc óra van, és minden ágynemű és rongyszőnyeg frissen mosva, a kutyák megfürdetve, kitakarítva mindenhol. Persze ebéd is lett, vásárolni is voltam. 

És a legjobb, hogy még mindig van két napom itthon, mert hétfőn sem megyek. Ez mondjuk nem volt előre betervezve még csütörtökön, de közben jelezték a tetősök, hogy hétfőn jönnek, így akkor itthon maradok, hogy megfelelő fogadtatásban részesítsem őket. Nem bánom egyébként egy kicsit sem, ezután már majd nyaralni megyünk, akkor leszek szabin, úgyhogy pont jól jön ez. 

Péntek

 Hát jó kis nap volt ez, és nagyon jól tettem, hogy nem mentem dolgozni. Így legalább kedvemre kiélvezhettem a szinte nyárias meleget. Na jó, legyen nyárias, ez már megfelel annak is. Túl sok extrát nem vittem azért a szabadnapba, de üres a szennyes tartó, voltam körmösnél, csináltam gyrost és rántott cukkinit, 

Kaptam ma ajándékot is egy kedves ismeretlentől, aki tegnap írt nekem, hogy ő már régóta olvas engem, és kapott egy ajándékot a munkahelyén, amivel ő nemigen tud mit kezdeni, de szívesen nekem adná. Küldött egy fotót is hozzá, egy Fradi sál volt a képen. Már a tegnapi üzenete is hatalmas mosolyt csalt az arcomra, ma pedig már itt is volt vele a postás. Nagyon örülök neki, meg is ígértem a kedves ajándékozó Timinek, hogy a következő meccsre elviszem magammal (mármint a sálat). Akkor majd mutatok kêpet is, úgy lesz az igazi. 

Csütörtök

Nagyon nem szeretek korán kelni, de azt nagyon szeretem, amikor látom a napfelkeltét. Érdekes ez a napimádatom, minden formájában nagy rajongója vagyok. Valaki, aki ért ezekhez a dolgokhoz, biztos tudna rá mondani valamit. 

Nagyon szerettem napközben is ezt a varázslatos, zavartalan napsütést, egészen más ilyenkor minden. Olyan életszagú..mindenki sokkal vidámabb, mosolygósabb, és ez jó. 

Biztosan nem csak nekem van most már nagy szükségem arra, hogy legyen körülöttem sok-sok mosolygós ember. Még nem vagyok biztos benne, hogy teljesen felkészültem arra, hogy bárhol, bárkinek lássam a mosolygós száját is, de szeretem látni a mosolygós szemeket is. 

Az biztos, hogy rám olyan hatással volt az elmúlt év távolságtartása, maszkviselése, óvatossága, amiből nehéz lesz engednem. Pedig alapvetően nyitott ember vagyok, emberszerető is, de soha még ennyire esendőnek nem éreztem magam, mint ebben a vírus helyzetben. Nem tudom, mennyi idő telik majd el, mire gondolkodás nélkül képes leszek kezet nyújtani valakinek, vagy a családon kívül bárkit megpuszilni. (Na mondjuk sosem voltam pusziszkodós fajta) A munkahelyen szó van róla, hogy lassan levehetjük a maszkot. Ez jó hír, mert voltak felmérések oltottság, védettség témában, és ezek szerint elég magas arányú a védettség, ha ilyenen gondolkodnak. De még most idegenkedem attól, hogy majd odajön valaki hozzám, és leül mellém maszk nélkül, hogy megbeszéljünk valamit. 

De ha a nap süt, minden sokkal könnyebb lesz. 

Szerda

 A tegnapi lendületnek már reggel sem volt semmi nyoma, mire beértünk dolgozni, már el is döntöttem, hogy ha csak valamelyik kollégámnak nincs nagyon sürgős-fontos-halaszthatatlan dolga, akkor én ezen a héten pénteken nem megyek. Szerencsém volt, mert senkinek nem volt semmi terve erre a péntekre, így gyorsan lecsaptam rá. 

Napközben is velem volt ez a fékezett tempó, néha volt egy-egy fél óra, amikor jobban pörgött az agyam, de jó sokat ásítoztam is. 

Mire hazaértünk, már fájt a nyakam, és egy kicsit ettől a fejem is, nyűgös is voltam, úgyhogy túl sok energiát már nem fektettem itthon semmibe. Nem is volt honnan merítenem már, úgyhogy csak hagytam, hadd teljen el a nap. 

Jó nap

 Rég írtam már ilyen címet...és bőven itt volt az ideje. Remélem, hogy a június végig ilyen lesz, és tele lesz pozitív élményekkel, jó érzésekkel, napsütéssel. 

Ma megcsinálták a kéményünket, amit már csak a Szentlélek tartott össze, és minden nagyobb viharnál attól féltünk, hogy összedől végleg, és valakit agyoncsap. Nem volt egyszerű találni valakit, aki elvállalja. Tény, hogy nem a legjobb munka, ráadásul jó magas tetőnk van. Egyszer már volt valaki, aki azt mondta, megcsinálja, de aztán elérhetetlenné vált. Közben a dolog nálunk sürgető lett, mert legkésőbb a jövő héten jönnek a tetőt csinálni (kézen fekvő lett volna, hogy ők csinálják, de ez kőműves munka), addigra meg kellett lennie. Szerencsére Balázs talált valakit, aki valóban ide is jött, és készen is van. Horror áron, természetesen, de ez mostanában megszokott ebben az iparágban. A fiúk voltak csak itthon, leginkább Erik, mert Patrik dolgozott közben, ők tudósítottak az eseményekről. A padláson keresztül közelítették meg, ezt jó, hogy nem láttam...ahogy azt sem, hogy a tetőablakon keresztül mentek ki a tetőre. Kire hazajöttünk, minden készen volt, és össze is volt takarítva. 

A képet eredetileg ide szerettem volna beilleszteni, de a blogger nem így gondolta. 

Reggel örömhír várt odabent is. Egy hónapok óta húzódó projekt végére került pont ma, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az én kezdeményezésemre sikerült ide eljutni. Persze, plusz munka lesz vele, de egy csomó minden vàlik egyszerűbbé, hatékonyabbá miatta. Jó sok érvelés, utánajárás és egyeztetés van mögötte, de megérte.. 

Délután masszíroztatni is voltam. Még most is vannak folyamatosan csomóim itt-ott (most pl a karjaim vannak oda egy kicsit e téren), de hosszú idő után ma először nem az volt az érzésem utána, mint akit kétszer agyonvertek, hanem az az igazi feltöltődős érzés.