Dius gondol... mit is?
Ma is jó korán kezdődött a nap, sőt, igazából a nap még fel sem kelt akkor..merthogy ötkor már dolgoztunk. Szerencsére ma kettőkor már haza tudtunk jönni.
Rolinak vettünk ma pulcsit, átmeneti kabátot, pólókat, nadrágot, így most már nyugodt vagyok, hogy nem fog megfagyni. Na persze csak én fázom, ők nem. (De én helyettük is)
Fehér ingek kivasalva, holnap reggel kezdődik az iskola. Lesz, ahogy lesz, bármit megoldunk.
Hétfőn tizenegy órát dolgozni nem teljesen az, amiért egy hétfőt lehet szeretni. De már túl vagyok rajta, és a vártnál sokkal jobban bírtam.
Azt sokkal nehezebben viseltem, hogy munka után két helyen voltam olyan hétköznapi és egyszerű dolog miatt boltban, mint zsemle..és sehol nem volt, sem a sparban, sem a lidlben. Egy pillanatra el is gondolkodtam, hogy vajon már holnap kezdődik az iskola, és ehhez vásárolt be így mindenki, de aztán meggyőztem magam, hogy addig még van egy nap. Azt nem is akarom elképzelni, hogy holnap délután mi lesz majd. Mondjuk holnap már kettőkor jövök haza, de nem azt terveztem, hogy azonnal rohanok a boltba. Igaz, ha minden kötél szakad, majd sütök itthon, de kicsit elszoktam már tőle.
Patrik holnap este elutazik, holnapután reggel repülnek Görögországba. Irigylem őket, ott biztos jó idő van még.
Annak ellenére is, hogy kb másfél óránként fent voltam éjjel, mert borzasztóan viszketett az ujjam, amit pénteken megcsípett a darázs, jól kezdődött ez a nap, mert sütött a nap. Tényleg nem vagyok nagyigényű, ennyi már elég is.
Sokáig nem élvezhettük, mert kora délután már meg is érkeztek a felhők, és háromtól folyamatosan esett, dörgött, villàmlott. Mindezt még tetézte, hogy hat adag mosott ruha várt rám, és ha még ez sem lenne elég .ma délután forma 1 is volt. A műszaki verseny nem is volt verseny, mert Belgiumban is esett az eső, de volt egy többórás maratoni forma 1 műsor, amikor mindenki várta, hogy mi lesz, közben a músorvezetők anekdotáztak. Na, hát ha a múltkor említettem, hogy itt bizony a forma 1 nehezített pálya, mert mindenki másnak drukkol. Ez a mai esemény kifejezetten hardcore volt a témában, a végére mindenki haragudott mindenkire. Szerintem a következő futam idején áramszünet lesz, biztos, ami biztos.
De azért a ma történteknek kapcsán kicsit elgondolkodtam, hogy mégis Roli a legnagyobb vesztese ennek a covidnak, mert gyakorlatilag a humorérzéke is eltűnt, és bőven akadnak kommunikációs nehézségei. Mindenhez még 16 és fél éves is, szóval nem könnyű ez most vele, de remélem, hogy azért kicsit kinyílik a világ neki is majd. De épp emiatt, amilyen ő most,kicsit féltem tőle, hogy a világ nem visszanéz majd, mint Weöres Sándor versében, hanem jól pofánvágja majd. Ez utóbbiból is sokat lehet tanulni, de csak nem 8gy kell. ..
A keddi BL csoportkör után ma a Debrecen csapatát fogadtuk a soron következő bajnokin. Nem voltak annyian, mint a Young Boys ellen, de ez így szokott lenni, csak az igazán elhivatott szurkolók vannak ott minden meccsen. De nincs ezzel baj, bár sokkal jobbak a teltházas meccsek, de ugye volt már rosszabb is..
Annak is örültem volna, ha napsütéses meccs lett volna, de a napot ma sem nagyon láttuk sajnos. Én majdnem fáztam is pulcsiban.
Az első félidő megint borzasztó volt, ez mostanában már majdnem a megszokott, de szerencsére a második félidőre szépen összeszedték magukat, és végül 4:2-re nyertünk.
Ma sem volt sokkal jobb a helyzet hőmérséklet terén, de legalább az feldobta a mai napot, hogy péntek van. Ez a hűvös idő lehangol, és az energiàmat is igen csak a minimumon tartja, így a munkahelyi feladatok éppen elegek is voltak. Korábban jöttünk haza, mert a péntek rövidebb nap, és ennek köszönhetően azt éreztem, hogy temérdek időm van még estig. Jól ki is használtam, mert lefeküdtem, és két órát aludtam, mint az ovisok ebéd után. Nagyjából fogalmam sem volt róla ébredés után, hogy milyen nap van, hol vagyok, és egyáltalán..és ezzel meg is pecsételődött már a nap további része is, mert ugyan jót aludtam, de teljesen el is lustultam. Sebaj, majd ha úgy lesz kedvem, idöm és energiám, akkor megváltom a világot.
Ja, és ma reggel megcsípte egy darázs az ujjamat a dohányzóban. Most még mindig kb kétszer olyan vastag, mint alap állapotban, de már legalább nem olyan vörös, mint eleinte volt. Én nem értem mit esznek rajtam ennyire az idên ezek a darazsak, az elmúlt 43 évben összesen nem csípett meg kétszer, most meg egy hónapon belül..
Ma hajnalban nyolc fok volt, amikor dolgozni mentünk. Össze is zavarodtam igen gyorsan, hogy vajon átaludtam egy-két hónapot, és máris október van, vagy mi történt itt? Erre végképp nem vagyok felkészülve. Ez bizony hideg. Mint ahogy a délutáni 18 fok sem volt a szívem csücske. De nincs mit tenni, mert ezen aztán nem lehet változtatni.
Délután voltam masszíroztatni, nagyon jó volt most is. Így, hogy most már elég hosszú ideje járok kéthetente, tök jól kezelhetők a csomóim. Mindig van, de már csak ritkán fájdalmas annyira, hogy felszisszenjek.
Valamikor muszáj lenne Rolinak hosszú nadrágot venni, mert jövő héten bizony szükség lehet rá. Nem lesz könnyű, mert nem rajongunk a ruhavásárlásokért.
Úgy hívják, hogy hivatalos távollét egész pontosan. Már hetek óta tudom, hogy a mai napot a másik raktárunk oktatótermében fogom tölteni, sok olyan kollégával együtt, akiknek csak a hangját ismerem, esetleg váltottunk már levelet egymással. Nyilván nem az ismerkedés volt az elsődleges cél, hanem annak a hosszú és igen érdekes útnak az előkészítése, ami az új raktárkezelő rendszer bevezetéséhez kell. Szerencsére még bőven van idő előkészülni, évek telnek el, mire majd egyszer valaki nagy levegőt vesz, és lekapcsolja a régit, ami az elmúlt 20 évben már jó szolgálatot tett, de nyugdíjazni kell, nincs hozzá több fejlesztői háttér.
Kíváncsian vártam a kollégákat is, a másik raktárt is, ami itt mifelénk afféle "bezzeg raktár", mert legendásan sokat hangzik el, hogy bezzeg ott...megoldják, elfér, stb..
A kollégák abszolút pozitív hatással voltak rám, majdnem szégyenkeztem is kicsit, mert ők minden értelemben sokkal motiváltabbak, pozitívabbak, mint mi. Ez már pár mondat után teljesen nyilvánvaló volt, mindenki rengeteg ötlettel, kérdéssel érkezett. Rám mondjuk csak időnként jellemző (még), hogy az egyébként kreatív, fejlődést szerető énem háttérbe szorul, és átveszi az irányítást a "jóvanazúgy" én, de nagyon sok helyi kolléga inkább ez utóbbi állapotban van. Az okait is tudom ennek, de nem az én dolgom ezt feltárni, és változást elérni.
A raktár inkább csalódás volt, mint nem. Hatalmas, sokkal nagyobb, mint a miénk, de nálunk nagyobb a rend, és sokkal komolyabb rendszerezettség is van. Tény, hogy nekik bizonyos dolgokban nehezebb dolguk is van (a nagyság átka), de ez sajnos nagyon látszik is.
Egy órával a munkaidő vége előtt értünk haza, de már nem mentem be. És jólesett....
Sorsdöntő nap volt ma. A tét nem volt kicsi, a BL csoportkörbe jutás. Nem a mi csapatunk volt az esélyes, főleg, hogy a múlt héten kikaptunk Svájcban. Mégis, 24ezer Fradi szurkoló vett ma este jegyet, abban bízva, hogy ezúttal is sikerül 12. játékosként tovább juttatni a csapatunkat, még akkor is, ha a BL csoportkör inkább egy szép álom, mint a realitás.
Sokáig úgy állt a helyzet, hogy együtt megcsináljuk. De aztán a játékosok elfáradtak, a szurkolói hangok is haloványabbak voltak már, még ha minden láb a pályán, és minden hang a lelátón még próbált új erőre kapni,és az utolsó erővel is kiharcolni a sikert.
Végül aztán a papírforma igazolódott, az álom álom maradt csupán, és nem BL csoportkörbe jutottunk, hanem az El csoportkörben folytatjuk az európai szereplést.
Nem történt semmi baj, fergeteges hangulatú meccsen voltunk, örök emlék marad ez is, ahogy ma este az Arénában felcsendült a BL himnusz.
Megérkezett a lehűlés, és vele együtt menetrendszerűen megérkezett a minden porcikám fáj érzés, meg a nyomiság. Pedig szedek magnéziumot, kialudtam és kipihentem magam az elmúlt négy napban rendesen.
Azt hiszem, olyan időjárás az idén már nem lesz, ami nekem a legoptimálisabb, így majd kénytelen leszek valahogy megszokni ezt a mostanit, meg majd a hűvösebbet is.
Patrik hazaérkezett ma egy hét után, de már nincs is itthon. Hozzá kell ehhez szökni, és az is jó, hogy azért még van ideje ránk is. Igaz, készül még jövő héten Görögországba, ami megint egy jó ideig tartó távollét lesz. De persze, eszünk ágában sincs beleszólni, lebeszélni (ez utóbbi úgysem sikerülne), a saját pénzéből utazik, nagyon gondosan szervezték meg, és persze, mikor lásson világot, ha nem most, amíg még fiatal.
Erik és Roli nem várják a tanévkezdést, amit teljesen meg is tudok érteni. Van abban valami félelmetes, hogy ennyi idő után újra ott kell majd ülni az iskolapadban. Nincsenek azzal kapcsolatban semmi illúzióim, hogy a vírus és az online oktatás hatására bármi is változik majd. És biztosan furcsa és félelmetes lesz újra ennyi osztálytárssal együtt lenni a teremben.
Nagy faksznit nem csináltunk az iskolakezdésből, vettem pár darab füzetet, és kész. Ezen kívül majd még Rolinak kell valami tornacipőnek, és meg is vagyunk. Szeretem, hogy már ilyen végtelenül egyszerű ezzel kapcsolatban minden.
..amíg majd lesz megint miről írnom (pl. kedden meccsnap lesz), addig mutatok egy verset a gyűjteményemböl, hogy mégse maradjatok olvasnivaló nélkül.
Ma sem volt semmi programunk, csak itthon voltunk. Volt ugyan egy kis mehetnékem, mert az idő pont alkalmas lett volna gyakorlatilag bármire. De azt aztán nem tudtam volna megmondani, hogy hova is szeretnék menni, vagy mit szeretnék csinálni. Ilyenkor meg az a legjobb, ha maradunk.
Lenne amúgy itthon mit csinálni, ha lenne hozzá egy kicsi kedvem is. De persze ilyenkor, amikor ráérnék, akkor nincs semmi hangulatom ilyesmihez. Majd amikor kedden dolgozni megyek, akkor biztos épp a munkaidő kellős közepén fog eszembe jutni, hogy milyen jó lenne kipakolni a szekrényeket.
De ilyen is van, úgyis nemsokára kezdődik az ősz, és sokat kell majd bent lenni, majd akkor is lesz még erre lehetőség. Az biztos, hogy meg fog várni.
Holnap végre rá kell szánni magunkat, és a felújítási támogatáshoz a hiánypótlásra beküldeni mindent. Azt nem is firtatom, hogy hogy van az, hogy olyan dologra is felszólítottak, hogy adjam be hiánypótlásként, amit egyébként nem kötelező beküldeni. De nyilván én vagyok a hülye, és azért nem értem. Beküldjük, és kész. És remélem, hogy sikerül mindent jól küldeni, mert ha nem, akkor buktuk is az egészet.
Mi pont olyan csendesen ünnepeltük az ország születésnapját is, mint ahogy a sajátjainkat szoktuk. Nem voltunk ma sehol, bár voltak ötletek, de végül maradtunk. Tömegrendezvényre ilyenkor pont huszonegy éve már, hogy nem vágyunk. Akkor szereztünk egy életre szóló traumát a Batthyány téren. Nekem ugyan megfordult az idén a fejemben már, hogy talán legyőzhetnénk végre ennyi év után, mert a gyerekeink emiatt nem vettek részt sosem a fővárosi tűzijátékon, de megkönnyebbülés volt, amikor Balázs azt mondta, hogy menjünk, ha akarunk, de ő biztosan nem.
Az, hogy gyakorlatilag teljes semmittevéssel telt a nap, csak azért nem baj, mert még van három nap, amikor nem kell dolgozni menni.
Ezen a héten szerencsére mindkettőnknek ma volt az utolsó munkanapja, ráadásul mindketten csak kedden megyünk legközelebb. Ez jó, kell megint egy kis távolság, egy kicsit sok volt ezen a héten minden, és mindenki. Azt veszem észre magamon, hogy egyre többször figyelmeztetem magam arra, hogy nem jó ez az út, amin épp járunk. Látom magam körül azokat az embereket, többek között (és elsősorban) a saját férjemet is, akikre felnézek, akiktől a legtöbbet tanultam, és akiket példaként állítottam magam elé, hogy mindannyian egyszerre kezdtek el kiégni. Vagy talán inkább egyszerre alszik el bennük a tűz. Ettöl én is össze vagyok zavarodva. Szeretnék nekik segíteni, leginkább Balázst szeretném kiszabadítani ebből a furcsa helyzetből. De másokban is próbálom tartani a lelket, olyankor is összeszedni még pár bátorító gondolatot, vagy egy biztató mosolyt, amikor minden ötlet elfogyott, és csak a morgások, az egymásra mutogatások, és a gondterhelt sóhajok maradtak. Közben belül sikít bennem egy hang, hogy kell találni egy mellékutat, és nagyon gyorsan fel is kell azt fedezni. Nem, mindenkit nem tudok oda magamnak vinni, és nem is az én dolgom a mások útját megtalálni.
Közben pedig továbbra is szeretem, amit csinálok, még az ilyen nehéz helyzetekben is. Szeretem a változatosságát, és szeretem azt is, hogy az állandóan változó dolgok között mégis van egy kis szabályosság is. Így aztán az biztos, hogy nem munkahely váltásban gondolkodom. Ezen kívül nem biztos semmi sem.
Most van az az időszakom, amikor nagyon szeretnék nőies kenni, közben meg akkor sokkal jobban érzem magam kényelmes pamut rövidnadrágban, mint egy farmerban. Szeretném olyan fiatalos lendülettel élni a napjaimat, ami már nincs meg, csak az emlékeimben. Vágyom a dédelgetésre, vágyom rá, hogy megkívánjanak, hogy úgy csókoljanak, hogy alig kapjak levegőt.
Gondolom, hogy ez a négy nap legalább arra elég lesz, hogy kicsit minden ülepedjen bennem.
Minden fradista izgatottan várta a ma napot, amikor az első meccs van a BL rájátszásban. Nem itthon kezdtünk, hanem Svájcban, az ellenfél otthonában. Még ha elvárás nincs is bennem, bennünk, akkor is ott van az emberben az a kis motoszkáló vágy, hogy milyen jó lenne megmutatni a világnak, hogy a kis, mindenki által lenézett magyar csapat is tud meglepetést okozni. Még akkor is, ha reálisan nézve, nem sok keresnivalónk van a Bl-ben, sokkal inkább való ez a csapat az Európa ligába, ahol lehetnek akár szép sikereink is. De mégis, a BL az más..ott a nagy csapatok vannak, ott lehet sok pénzt keresni. A pénzből pedig lehet tovább építeni a csapatot, stb stb.
Jól kezdődött, mi szereztünk vezetést, de nem sokáig örülhettünk. Mindenféle érzelmi hullámvasúton ültünk már, volt itt kihagyott tizenegyes, volt kiállítás, de jelen pillanatban még úgy néz ki, hogy a papírforma igazolódik, és ki fogunk kapni. Ez a kilencvenegyedik perc.
De semmi baj, jövő héten itthon visszavágó..és még bármi megtörténhet. Legrosszabb esetben El csoportkör, amiért sok magyar csapat a fél karját odaadná.
Tegnap este még akkor sem hittem el igazán, hogy tényleg jóval hűvösebb lesz ma, amikor már a telefonomra is megérkezett az értesítés, hogy ma 12 fokkal lesz hidegebb. Minden előrejelzés is ezt mutatta, de még este kilenckor is meleg volt, és tulajdonképpen nyoma sem volt semmiféle viharnak. Két órával később aztán már kezdtem elhinni, amikor feltámadt a szél.
Ma reggel pedig borzongva felvettem a kardigánomat is, és még a mellényemet is. Egy kicsit sem volt melegem még így sem. Sőt...hát ha ciki, ha nem, én bizony ma fáztam.
A frontnak köszönhetően igen nyomott is voltam, el tudtam volna aludni bárhol és bármikor. De ha minden igaz, akkor még ezen a héten újra élvezhetem a meleget és a napsütést. Ma pedig azok örülhettek, akik ezt a hűvösebb időt szeretik.
Unalmas dolog az időjárásról írni, de igazából nem nagyon tudok másról, mert épp ez a mai lehűlés volt a legizgalmasabb dolog ezen a napon. De még csak kedd van, annyi minden jó dolog történhet ezen a héten.
Eszeveszett tempóban megy az idő, alig kettőt pislogunk, és mindig újabb hétfő van. Nagyjából minden ugyanolyan, olyan, mintha valami sormintát követnénk. Én azért mindig próbálkozom kicsit színt vinni az unalmas hétköznapokba, akkor is mosolyogni, amikor egyébként mindenki csak fásultan, belefáradva a problémák megoldásába vonszolja magát. Néha ők győznek le engem, és olyankor nekem is egész nap borzasztó hangulatom van.
Nem titok, szerintem sokszor írtam már, hogy az ünnepek előtti napok nálunk mindig borzasztóan sok munkát jelentenek. Az augusztus huszadikák évek óta a legnagyobb mumust jelentik. Az számomra elképesztő, hogy egy csomó okos emberrel vagyunk körülvéve, mégis ugyanazokat a hibákat követjük el.
Ma külön küldetésem volt az egyébként agyonstrapált főnököm arcára néha mosolyt csalni, de sikerült.
Itthon minden rendben, már a hétvégét tervezgetjük. Elvileg vasárnapra van meccsjegyünk, de kilencvenkilenc százalék, hogy el fogják halasztani a nemzetközi szereplés miatt (kell három nap a két meccs között, az így nem teljesül) Az időjárástól is függ, hogy hogyan alakul, hogy esetleg megint Balaton, vagy valami más lesz belőle. Majd meglátjuk. És az már most tök jó, hogy a háromnapos hétvége négynapos lesz, még hétfőn sem megyünk.
Ez is egy olyan vasárnap volt, amikor Balázs dolgozott. Ezekre a napokra általában nem tervezünk semmi programot, mert csak a munkaidő kezdete biztos, az meg hajnali ötkor van. Így, ha fél kettőkor haza is tud jönni, már fáradt mindenhez. De ez most egy másmilyen vasárnap volt, mert éppen ma lett 73 éves apósom, így a szülinap alkalmából valahová el akartuk hívni egy ebédre (uzsonnára). A helyzetet kissé bonyolította, hogy Patrik tegnap este már átmenetileg lakhelyet váltott, Zsófiék elutaztak, ő vigyáz náluk a kutyára és a házra. Na de nem véletlenül van egy projekt menedzser és két logisztikus is a családban, találtunk kompromisszumos megoldást, amivel nem csak a terv valósult meg, de bónuszként még egy régi (egy éves) ígéretünket is beváltottuk.
Így kötöttünk ki ma délután Csepelen a Periferico pizzázóban, amit Patrik barátja működtet. Szürreális élmény volt, egy régi lottózóból lett pizzéria, magán viselve a szocializmus minden borzasztó báját. Magunktól lehet, hogy sosem ülünk ott le, de mekkora balgaság lenne ez esetben külsőre ítélni. Életem legfinomabb pizzáját ettem itt. És még a pizza után meglepetés desszertet is kaptunk, isteni finom mézes görög joghurtot barackkal és dióval. Azt, hogy egyébként Andris "csak" hobbiból tanulta meg a pizzakészítés rejtelmeit, észre sem venni. Szóval, ha valaha arra jártok, ne hagyjátok ki, de csak nagyon éhesen menjetek.
Még elhittük Patrikot Budakalászra, és utána jöttünk haza. Jó kis délután volt.
Jó meleg nyári nap volt még ma is. Nem baj, továbbra is szeretem, még az ilyen meccsnapi kánikulákat is, amikor olyan időpontban van meccs, amikor még teljes erőbedobással tűzi a nap a lelátót, és a műanyag széken mozdulatlanul ülve is izzad az ember.
Semmi gond ezzel, addigra már úgyis túl voltam három adag ruha teregetésen (természetesen a ruhaszárító kötél is a túzö napon van), és leszedésen. Egyébként is az idei év nagy újdonsága számomra, hogy a fejemnek melege van, és egyre többször veszem észre, hogy jé, izzad a homlokom. 😁
A meccs maga ma is olyan borzasztóan lehangoló játékkal indult, mint két héttel ezelőtt, de szerencsére azért sikerült ma gólokat is rúgni, és végül igen meggyőző fölénnyel 4-1-re nyerni.
Az együtt töltött élmény ma is elraktározódott, ahogy a családi szelfi is.
Tudtam volna még aludni reggel, és még vissza is sunnyogtam az ágyba öt percre, miután Balázs már sikeresen (legalábbis ő annak gondolta) kiimádkozott onnan. Ezt olyankor úgy csinálom, hogy csukott szemmel fekszem, de közben fülelek, hogy ha esetleg hallom, hogy a hálószoba felé közelít megint, akkor kipattanok, mint aki egyébként már bőszen készülődik. Mondjuk olyan is volt már, hogy egy ilyennél nem a fülelés volt az erősebb, hanem a csukott szem, és naná, hogy arra riadtam fel, hogy egy felháborodott férj áll az ágyam mellett, és épp a fejemre olvassa, hogy olyan vagyok, mint a gyerekeim, nem lehet engem kiszedni az ágyból, de ő aztán most biztos, hogy már indul is, és én megyek, ahogy akarok. Szerencsére szeret annyira, hogy ezt még sosem tette meg, és nap mint nap meg is küzd becsülettel ezzel az ébresztési procedúrával.
A munkanap nem volt olyan vészes, mindennel végeztem, amivel akartam.
Munka után körmösnél voltam. Talán ilyen zöld még nem volt.
Nehéz napjaink vannak, mióta visszatértünk a nyaralás után. Tesszük a dolgunkat, mert tenni kell, meg egyébként is mindkettőnkre nagyon jellemző a kötelességtudat, és az alaposság is. Szeretjük a kihívásokat is, és nem szeretünk unatkozni, de van, ami sok. Semmi mást nem tudunk tenni annak érdekében, hogy megmaradjon az ép eszünk, és még legyen bennünk életvidámság is, mint hogy megragadunk minden lehetőséget arra, hogy ott töltődjünk fel, ahol a leginkább sikerül ilyenkor nyáron.
Így történt, hogy ma megint megszöktünk egy napra a Balatonra. Sajnos azt nem sikerült jól összelogisztikázni, hogy mindenki tudjon jönni, mert amikor hétfőn beszéltünk róla, az biztos volt, hogy nekem a szerda és a péntek nem lesz jó, Balázs a pénteki pihenőnapját át tudta rakni csütörtökre, Patrik sajnos nem tudta a mai programját más napra tenni, így ő nem jött velünk. Ennek ellenére azért jól éreztük magunkat, és ő sem neheztelt ránk.
Ma is vonattal mentünk, és ma is Bogláron voltunk. Minden olyan, mintha haza mennénk, a strandbüfében megismernek minket, mintha csak azok közé tartoznánk, akiknek itt van a házuk. Ez egyébként tök jó érzés. Ma azt is kipróbáltuk, milyen egész nap a strandon lenni, és plédet téríteni a fűre, nem csak a törölközőt letenni a strandolás idejére, majd egy jó fürdés után visszasétálni a házhoz. Így is jó volt minden, úgyhogy tényleg az a helyzet, hogy a Balatonon lenni minden formában jó. Bármikor.
Olyan színem van már, hogy lassan saját magamra sem ismerek rá a tükörben sem. Szerintem ilyen barna még soha életemben nem voltam.
Még van tervem egyébként egy másik szökős napra is, és van terv a szeptemberi utónyaralásra is. Egészen biztos, hogy az idén sem fogom megunni a Balatont, mert előfordulhat, hogy nem is valósul meg minden az idén.
Olyan nagyon fáradt vagyok, mint akinek még nem is jutott semmi pihenés az idén. Pedig erre nem panaszkodhatok, mert volt bőven. Mégis, reggelente alig tudok kimászni az ágyból, egész nap velem van az érzés, hogy de jó lenne lefeküdni egy kicsit. Nem adom meg magam minden szíre-szóra, és igyekszem a jó dolgokra koncentrálva tenni a dolgom. Örülök a melegnek, nekem sokkal jobb így, mint amikor hűvösebb az idő.
Voltam ma fodrásznál délután, nem vágattam túl sokat, leginkább csak hátul. Leginkább a hajfestést akartam megúszni, hogy ne nekem kelljen, mert azt nagyon nem szeretem.
Holnap megint megszökünk egy napra, jól kiszellőztetetjük a fejünket. Jó lesz, már várom.
Ezúttal itthonról szurkolós meccsnap volt. Mondjuk kicsi az esély arra, hogy ott lettünk volna Prágában, ha az UEFA engedte volna a vendégszurkolók belépését is. Na de ez csak este hétkor volt előtte még természetesen ledolgoztuk becsülettel a mai munkanapot is. Kaptam tegnap két nagyobb volumenű feladatot, amikhez semmi kedvem, és semmi motivációm nincs, de meg kell csinálni, úgyhogy azért belekezdtem, hátha menet közben majd megjön a kedvem is. Még itt nem tartok, de az egyiknek a fele már készen van. Agyzsibbasztó, 8gy pont jól is jött, hogy mára volt időpontom masszázsra. Abban az egy órában jólnel.us felejtettem mindent.. majdnem elmud aludtam, miközben a talpamat masszírozta.
És aztán következett az esti meccs. Nagy volt a tét, továbbjutás a BL play off-ba. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy jó meccs volt, mert a legkevésbé sem. Se szépen, se jól nem játszott senki, de csak egy gólt kaptunk, így mi jutottunk tovább. Egy nálunk sokkal esélyesebb csapat esett ki, és ez nagy dolog. Még nem derült ki, ki lesz az ellenfél, most megy az a meccs, ahol ez el fog dőlni, de mindegy is. Az biztos, hogy megint legalább egyszer hallani fogjuk a BL himnuszt a Groupama Arénában.
Ez megint egy olyan hétfőre virradó éjszaka volt, amikor mindösszesen két és fél órát sikerült aludnom. Nem tudom, hogy miért ilyenek ezek a vasárnap éjszakák, de ez már a sokadik ilyen. Pedig nem fekszem le napközben, még véletlenül sem kockáztatom meg, hogy elnyomjon a buzgóság. Igaz, az biztosan nem segített, hogy elég felfokozott hangulatban feküdtem le, mert hozzánk is megérko a vihar este pillanatok alatt, és Patrik még épp úton volt hazafelé. Figyeltem én is, ők is az időkép radarját, ami azt mutatta fél tizenegykor, hogy mire tizenegykor beér a vonat, már nem fog esni. Egyébként úgy is lett, mert kb negyed óra alatt túl voltunk a zivataron, de pont mire megnyugodtam volna, újra éktelen villámlásba kezdett. Patrik ugyan meg volt győződve róla, hogy gond nélkül hazaér, és rollerrel amúgy is csak hat perc az egész, engem nem győzött meg, felébresztettem Balázst, hogy menjen érte. Egyébként természetesen Patriknak lett igaza, és nem esett már, de nekem így volt megnyugtatóbb.
Aztán az eső miatt nem mertük nyitva hagyni a tetőablakot, és ez nagyon zavart. Nem volt melegem, de kicsit sem volt komfortos. Fél kettőig emiatt forgolódtam, aztán valahogy csak sikerült elaludni, de már háromkor arra ébredtem, hogy egyrészt azonnal ki kell mennem a mosdóba, másrészt ugyanilyen sürgősen ki kell nyitnom az ablakot is. Még itt megint sikerült egy órát aludni, de négykor már kelni kellett, úgyhogy pont, amikor már jó lehetett volna, már le is kellett mondani róla.
A nap nagy részében jól bírtam, voltak kisebb holtpontok,amikor állva is el tudtam volna aludni, de természetesen gondoskodtak róla, hogy ez eszembe se jusson.
Egyébként emlékeztek még arra, amikor az új szemüvegem kapcsán írtam, hogy milyen nehéz megszokni? Nos, mostanra nélküle akadnak gondjaim. Ha nincs rajtam, már nagyon nem tudok olvasni. Emiatt kell új szokásokat felvennem. Sosem fürödtem szemüvegben, de most kénytelen vagyok, ha olvasni is szeretnék.
Mára már semmiképpen sem tervezhettünk semmit, Balázs hajnali ötre ment dolgozni, Patrik reggel kilenckor indult a barátja pizzériájába segíteni. Hárman maradtunk itthon. Persze, lehetne ezt úgy is, hogy akkor mi hárman csinálunk valami programot, de azok nem mi vagyunk. Ilyenkor, amikor hétvégén Balázs dolgozik, az ebéddel is megvárjuk. Kevés rosszabb dolog van, mint a vasárnapi ebédet egyedül enni.
Negyed háromkor érkezett, jól időzítve pont akkor szedtem ki az utolsó adag rántott húst a serpenyőből, mire átöltözött, és megmosakodott, már meg is volt terítve.
Eddigre az elektromos rollert már felváltva jól bejáratták, nagyon élvezik. De ez így van jól. Rolit nehéz most kimozdítani itthonról, főleg nélkülünk, vagy cél nélkül, de ma elképesztő útvonalakat járt be. Gondolom előbb-utóbb a fényképezőgép is állandó tartozék lesz a rolleren, és készülnek majd érdekes fotók. És mindez majd még azon a szeptemberi balatoni héten még hatványozódni is fog.
A nap további része eltelt csak úgy, egy kis ruhapakolással, felmosással, pihenéssel. Sajnos az idő most sem állt meg, és már vége is a hétvégének.
Ahogy kezd visszatérni a nyár, úgy múlik el az a hihetetlen enerváltság és fáradt érzés, amit gyakorlatilag egész héten alig bírtam legyőzni. Ezzel végérvényesen el is dőlt, hogy nekem ez a legalább harminc fok a működési hőmérsékletem. Ez rossz hír kicsit, mert az év nagy részében bőven harminc fok alatt van a hőfok, így aztán nagyon kevés ideig vagyok képes csúcsrajáratva működni. Na de eddig is jó voltam így is, gondolom ez nem is fog változni. Meg majd nem reklámozom ezt a felfedezésemet nagyon.
Ma leginkább kipihentük a tegnapi napot ..hát mondjuk amennyire lehet pihenésnek nevezni a fahordást, egy heti szennyes mosását, teregetését, hajtogatását. Közben beiktattunk egy budapesti utat, vettünk kettő darab elektromos rollert ma délután. Ennek a sztorija onnan indult, hogy Patrik többször használta már a lime-okat, amikor dolgozni ment, vagy csak bárhová Budapesten. Bejött neki, annyira, hogy el is határozta gyorsan, hogy ő bizony vesz egyet magának. Aztán tegnap reggel, amikor a kocsit leraktuk a P+R parkolóban, Eruk és Roli is kipróbálta. Már eleve gondolkodtak ők is, hogy szeretnének ők is,de ott ez végképp eldőlt. Az övékébe mi is adtunk pénzt, Patrik most is részletekben fizeti ki nekünk.
Én még nem mertem kipróbálni sem, mert jó gyorsan is tud menni, és kicsit félek, hogy leesnék róla. De egyszer azért majd rászánom magam.
Ja, és ma voltunk az állatorvosnál is az aktuális helyzetjelentést megtenni. A vízhajtót lehet már csökkenteni napi kêtszer félre, egy hét múlva újra meglátjuk, így mi a helyzet. A szívgyógyszert kell szedni élete végéig most már. Legalábbis most erre van a legnagyobb esély. De nagy öröm, hogy ma már teljesen olyan volt, mint szokott. Végre..
A múlt héten már elterveztük, hogy ezen a héten pénteken nem dolgozunk, és a nyaralás alatt nyert hajójegyeket fogjuk "elhajózni". Nem csak azért választottuk a leghosszabb hajóutat, mert Balázsnak és nekem a nyeremény jóvoltából nem került semmibe, hanem azért is, mert a kedvenc hajónk jár a legkedvesebb balatoni városunkból egy másik szívünknek kedves helyre. Hogy még fokozni tudjuk az élményt, vonattal mentünk, és Erik kérésére vittünk magunkkal egy hátizsákban strandcucvot is, mert ő szerette volna kipróbálni az északi parti strandolást is.
Jó korán keltünk, a 06:40-es vonattal mentünk Kelenföldről. Kicsit ugyan zombi üzemmódban lézengett Balázson kívül mindenki (ő az egyetlen közülünk, aki mindig hajnalban ébred teljesen magától), de mindenki elkészült időben. Mehettünk volna talán az eggyel későbbi vonattal is, de nem mertük megkockáztatni, hogy egy esetleges késés miatt ne érjünk oda időben a kikötőbe. Reggel még kellett a hosszú nadrág, kardigán kombó, de már Bogláron levseréltük rövidnadrágra. Ehhez a művelethez nagyon jó volt a strandon az öltözőkabin, pillanatok alatt megoldottuk.
A hajón rengetegen voltak, nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire sok embert egy hajón. Kicsit más élmény volt így, de elvenni nem tudott belőle semmit,. Viszont van egy csomó olyan emlékük erről a hajóútról, amin még sokat fogunk együtt nevetni.
Tihanyban ebédeltünk, majd tênyleg bementünk a strandra. A fiiúk és Balázs fürödtek is, én kihagytam ezt, csak a padon ücsörögtem. De ez is tök jó volt. Az kicsit hiányzott, hogy nem mentünk fel ezúttal az apátsáigig, de majd egy következő alkalommal megint az következik.
A hazafelé hajóút is kalandos volt, egyrészt a tömeg miatt, másrészt mert pont áthajóztunk egy zivatarfelhön, ami egyszerre volt félelmetes és bámulatos látvány.
A hazavinatozást azzal tettük felejthetetlenné, hogy első osztályon utaztunk, illetve kipróbáltuk az utasellátót is. Az első osztály nagyon tetszett, az utasellátó kevésbé, de el tudom fogadni, hogy péntek este már kifogytak egy csomó mindenből, így majd valamikor kapnak még egy esélyt.
Jó hosszú nap volt, mert este tízre értünk haza, de minden pillanata nagyon jó volt, szerintem megint nagyon sok emlék született ma.is, amit sokszor fogunk emlegetni.
Napközben éreztem azt, amikor sokadszor zendített már rá az eső, hogy bizony mindjárt csütörtököt mondok. Én bizony faztam is ma, és mély együttérzéssel gondoltam azokra, akik épp valahol nyaralnak, és arra számítottak, hogy augusztus elején csakis jó idő lehet. De nem mondtam csütörtököt, mert folyamatosan emlékeztettem magam arra, hogy ez bizony már péntek munka szempontjából, mert holnap nem megyek. Jobb is. Mostanában a négynapos munkahetek is bőven elégnek bizonyulnak, értem azokat, akik így nyilatkoztak, amikor volt a témában valami reprezentatív kutatás. A mostani őrült világban szükség lenne arra, hogy a pihenéssel, kikapcsolódással töltött időt növeljük, de ahogy látom, inkább a másik irányba megyünk el. Gondolom mindenki részéről van egy versenyfutás is az idővel, ki tudja mit hoz a szeptember. Na de én csak a saját sorsomért vagyok felelős, minden mással foglalkozzanak mások inkább.
Arti javult valamennyit, ma már evett is egy keveset. Látszik, hogy könnyebben lélegzik, de még nagyon gyenge és erőtlen is. Ami nem csoda ebben az állapotban. A gyógyszereket Balázs fecskendővel adja be neki, így egészen biztosan oda kerül, ahová kell.
Holnapra mindenki vuduzza a napsütést légyszi, mert kirándulni megyünk. De erről majd holnap mesélek.
Izgalmas nap volt ez a mai. Nem csak azért, mert tudtuk, ma este nagy feladat vár ránk, ki kell szurkolni a győzelmet a BL selejtezön a mi csapatunknál sokkal esélyesebbnek gondolt Slavia Praha ellen.
De délelőtt még hívtam az állatorvost Arti miatt, aki tegnap este már igen aggasztó állapotban volt. Izgultam miatta, hogy ne legyen a doki szabadságon, hogy el tudjon jönni megnézni. Aztán amikor elértem telefonon, és megbeszéltük, hogy jön, akkor már azért izgultam, hogy mit fog mondani. Negyed tizenegykor hívott anyukám, ő, Erik és Roli asszisztáltak a dokinak, hogy a szívével van gond, kapott injekciókat, de délután be kell menni a rendelőbe receptekért. Freddy szemét is megnézte, őt vinni kell majd vizsgálatra, szinte biztos, hogy valamilyen anyagcsere betegsége van, attól ilyen a szeme. A műtétet nem javasolja, mert félmillió forint, és nem biztos, hogy sikerül. Délutánig azon izgultam, hogy vajon nem azért nem hagyott itt receptet, mert nem akarta a gyerekek előtt mondani, hogy nem lehet már meggyógyítani Artit.
Délután munka után egyenesen hozzá mentünk. Kapott Arthur szívgyógyszert, vízhajtót, és káliumot. Nincs szó arról, hogy szenved, vagy nem tud már teljes életet élni, csak, mint az idős embereknek, neki is beteg lett a szíve. Most először a vizet kell lehajtani róla, és közben a napi egy szívgyógyszert is adni. Aztán majd meglátjuk hogyan reagál, és a helyzethez alkalmazkodva megtaláljuk a megfelelő terápiát.
Ilyen izgalmak után kifejezetten jól esett szurkolni, és még jobb volt, hogy a mai szurkolás célravezető volt. Igaz, hogy messze nem tökéletes játékot mutattak ma este sem, de nyertünk. Nagyon fontos győzelem ez.
Még ma sem voltam hú, de remek formában. Nagyjából olyan vagyok, mint aki legalább egy hete nem aludt, pedig most nincs ilyen gondom. De majd csak elmúlik ez az állapot, mondjuk visszatér a zavartalan napsütés, és az jó hatással lesz rám.
Péntekre terveztünk családi programot, most még nem jósolnak valami remek időt akkorra, de sebaj, jól fogjuk érezni magunkat, akárhogy is alakulnak majd a külső körülmények.
Ebből következik, hogy a héten már csak két napot kell dolgozni, ami jól hangzik, mert így akkor már a fele idő eltelt a hétből.
Már hallottam ma vitatkozni embereket a harmadik oltásról, gondolom lassan komolyan bekúszik ez a téma újra a mindennapokba, és majd megint kezdődnek a mindenféle megjegyzések az oltást kérők és az elutasítók között. Mármint hogy ki a hülyébb a másik szerint. Én a magam részéről inkább hajlok afelé, hogy kérni fogom, de majd csak szeptember elején válik ez aktuálissá. Aki nekem eddig is hiteles forrás volt a témában, ajánlja, így ellenérzésem nincs.
Valamikor a közeljövőben rá kell szánnom magam a szekrények átnézésére. Azzal a szemmel is nézni kell majd a fiúk szekrényeit, hogy talán iskolába fognak járni. Rolinak valami tornacipő is kell, hátha szükség lesz rá. Nagy faksznit nem csinálunk ebből sem, de azt hiszem, egy-két farmer mindenkinek kelleni fog. Nem lesz jó móka beszerezni, mert utálnak ruhát próbálni.
Ma duplán nemszeretem nap volt ez. Szimplán a hétfősége miatt sem, és amiatt sem, hogy ez a lehűlés rám fordított hatással volt, mint a többségre. Már úgy keltem fel, mint aki egy percet nem aludt, és aztán egész nap nyomott voltam, szédültem, minden bajom volt. Hiába, régóta tudom, hogy csak egy bizonyos hőmérséklet felett működök rendesen..
Az sem dobta fel a hangulatomat, hogy most épp Arhur az, aki nincs túl jó bőrben a bulldogok közül. Már hétvégén sem volt az igazi, de aztán úgy tűnt, hogy hála a probiotikumnak, amit adtam neki, erőre kapott. De nem eszik, alig iszik, és olyan kis bágyadt. 13 éves, van ízületi problémája. Lehet, hogy elfáradt szegény, és megöregedett nagyon, de azért rossz nézni. Róla egyébként is azt gondoltam, hogy elpusztíthatatlan, mert mindenböl talpra áll. Remélem, hogy még most is így lesz.
Talán a kedd majd jobban kedvemre való lesz.
Még jó, hogy mára nem terveztünk semmit, mert biztos nem lett volna jó érzés, ha az időjárás miatt kell lemondani róla. Volt itt ma minden, az égzengéstől kezdve a viharos szélen keresztül a szikrázó napsütésig. Az esti vihar már a levegőt is lehűtötte, én, a kis fázós már kardigánt is vettem fel.
A fiúk forma 1-et néztek ma. Nagyobb élmény őket hallgatni közben, mint a futamot nézni. Ez az a sport, ahol mindenki szimpatizál valakivel, de ezek a személyek nem ugyanazok. Így aztán folyamatosan megy a szakértés mellett egymás cseszegetése is. Roli a legnagyobb szakértő a témában, de vannak igen sajátos értelmezései bizonyos dolgokról. Vitatkozni nem nagyon tud, ráadásul semmiképpen sem nyugodt akkor, ha nem hallgatják végig, vagy ha nem értik, amit mondani akar. Természetesen ezzel a két bátyja tökéletesen tisztában van, ahogy azzal is, hogy kik azok a pilóták, akiket nagyon nem szeret, így ha nagyon unalmas a verseny, akkor ötpercenként bedobnak valami izgalmas témát. Nagy szerencse, hogy a fociban egy csapatnak drukkolunk, nehéz lenne ezt a meccseken is kellő humorral kezelni.
