Európa liga döntő

 Nagy nap van ma Budapesten. Egész Európa minden focikedvelő embere ide figyel most, a Puskás Ferenc stadionban rendezik ugyanis az idén annak a hosszú sorozatnak a mindent eldöntő meccsét, ami még valamikor tavaly nyáron kezdődött. Egy spanyol és egy olasz csapat mérkőzik meg egymással a trófeáért, a Sevilla és az AS Roma csapata. 

Ha jól tudom, még ilyen rangos futball eseményt nem rendeztek nálunk, ez most vizsgamunka. Egy ilyen rendezvényt lebonyolítani elképesztő munka lehet, rengeteg előírás van, rengeteget biztonsági szabály, és persze azért végsősoron azt kell szem előtt tartani, hogy a szurkolók és a játékosok is érezzék jól magukat, érezzék magukat biztonságban, és akár jöjjenek majd el újra hozzánk. 

Semleges nézője vagyok a meccsnek, nem drukkolok senkinek, csak annak, hogy jó meccs legyen. 

Uhhh

 Én vagyok a halogatás nagymestere és a kifogások remek kiötlője is, ha magamról van szó. Egyébként, ha bármi más helyzet/feladat van, amiben nem csak én vagyok egyedül érintett, rendkívül céltudatos és gyors reagálású tudok lenni. Most ennek az okait kár boncolgatni, hogy mitől lettem ilyen, tisztában vagyok vele, hogy mi vezetett oda, hogy gyakorlatilag önbizalom nélkül nőttem fel, mert mindig mire azt gondoltam volna valamiről, hogy na, ebben most jó vagyok, igen gyorsan közölte velem valaki, hogy miért nem. 

Amikor Balázs belépett az életembe, mindössze 14 éves voltam. Az alatt az egy év alatt, amíg a barátságból szerelem lett közöttünk, milliószor varázsolt el azokkal a nagy barna szemével, amikkel olyan érdeklődéssel figyelt mindig rám, mint még soha senki. Amikor először átölelt, és megcsókolt, elvesztem. Olyan gyengéd volt, olyan kedvesen ölelt..még most is beleborzongok az emlékbe is. Pedig azóta szinte minden nap részem lehet ebben. 

Na de elkanyarodtam az eredeti témától..szóval sosem voltam abban jó, hogy betartsak egy diétát, vagy ilyesmi. Mindig van egy jó okom, hogy nekem ez miért nem megy (pl hogy képtelen vagyok hosszabb időre jóllakottnak érezni magam, ha salátát eszem). Meg hát én magamnak külön nem főzök (bárki másnak kérés nélkül). 

Egyébként eddig e téren mázlim is volt, mindig könnyedén tartottam a súlyomat onnantól kezdve, hogy 14 éves koromban kivettêk a mandulámat, majd két évvel később az epeköveimet is. Ha volt is időnként átmeneti gond, simán kihagytam egy-egy étkezést, és rövid idő alatt rendben is volt minden. 

Ma megérkezett az épp aktuális Shein csomagom, amiben volt egy szoknya. Nagyon vágytam rá, elképzeltem magam benne, hogy milyen jó lesz. Minden nadrágom és pólóm s-es egyébként, és ugyan érzékeltem (meg a mérleg is mutatja), hogy felszedtem pár kilót, de az most nagyon rosszul esett, hogy ez a szoknya nem jó rám. Nem nagyon nem, ami miatt mondjuk rögtön el akarnám adni valakinek, de felvenni nem tudom. És most kéne, hogy akkor holnaptól kőkemény diéta és torna, mert lehet, hogy képes lennék egy hónap alatt annyit alakulni, hogy fel tudjam venni, de már a diéta gondolatára is megkivántam egy kis ropit. 

Majd azért valamit kitalálok...nem létezik, hogy azt a szoknyát ne tudjam felvenni. 

A hegymászóról

 Mint mindenki más, én is megrendülten hallottam az első híreket, amikor arról értesültünk, hogy nincs kapcsolat vele. Aztán amikor jött a hír, hogy látták, és elindulnak a sherpák kimenteni, akkor én is nagyon drukkoltam, hogy a reménytelen helyzet ellenére is sikerüljön. 

Azóta már mind tudjuk, hogy nem sikerült, és fél is adták a mentési kísérletet. Borzasztó tragédia ez. Nekünk, akiknek fogalmunk sincs arról, hogy ez a mászás ez nem olyan, mint hogy kimegyünk egyet sétálni, vagy túrázunk egyet a hegyekben. Egyébként mindannyian minden pillanatban ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy már nem lesz következő pillanat. Úgy is, hogy éppen most született gyerekünk, unokánk, most írtunk alá egy hitelszerződést, munkaszerződést, stb stb. 

Emberek milliói osztogatnak a Facebookon, az Instagramon, meg minden létező platformon, hogy kezdj el élni, tegyél meg mindent a céljaidért és az álmaidért. Ő pontosan ezt tette. Mindent feltett ezért az álomért. Láttam az utolsó videóját, amiben elmondja, hogy tudja, mennyire nehéz lesz. Tisztában volt a kockázatokkal, ahogy a felesége is tudta, hogy ez is megtörténhet. Biztos vagyok benne, hogy a búcsú pillanatában mindketten számoltak ezzel a végkifejlettel is, még ha minden energiájukat arra fordították is egyébként, hogy inkább a sikerben bízzanak. 

Nyilván mi, akiknek fogalmunk sincs erről a szenvedélyről nem tudjuk ezt elfogadni, hogy valaki képes így nekivágni, hogy tudja, előfordulhat, hogy a gyermeke apa nélkül nő fel.  De mindezt olyan jó lenne szép csendben végiggondolni, és nem valakinek a gyászán csámcsogni napokat.

Meccsnap

 Amikor kiderült, hogy pont ezen a hétvégén, jobban mondva vasárnap játszik a Fradi Mezőkövesden, ami alig húsz percre can Egertől, akkor csak nagyon rövid tanakodás után úgy gondoltuk, elmegyünk oda a meccsre. Úgysem jártunk még ott (pont a távolság miatt) 

Erik és Roli ma délelőtt vonattal jöttek Egerbe. Mi addigra már kicsekkoltunk a szállásról. Sétáltunk egyet velük is a Dobó téren, ebédeltünk egy pizzériában, és utána célba vettük Mezőkövesdet. 

A meccs ma sem érte meg a ráfordított időt, kikaptunk. Már megint. 

Volt ugyan regisztrációnk a bajnokavató/éremátado ünnepségre az MVM Dome-ba, de végül azt kihagytuk, nem érezte úgy senki, hogy kéne ünnepelni ez után a tavasz után. 

Ma is jó sok kilométer van bennünk, el is fáradtunk rendesen. Olyan jó, hogy holnap nem kell menni dolgozni. 

Szombati kirándulós

 Harmincezer lépés képekben. 

Csodákat láttunk, csodaszép helyeken jártunk megint. Voltunk a Fátyol vízesésnél, voltunk az egri várban, ettünk nagyon finom vacsorát. 

Az elmúlt két napban kiderült, hogy még kettesben is tök jók vagyunk együtt, bár mindkettőnknek furcsa volt ez a felállás. 

Egerből

 Délután kettőtöl lehetett elfoglalni a szállást, kicsivel tíz előtt indultunk otthonról, mert nem egyenesen az autópályán jöttünk, csak Gyöngyösig. Elmentünk a Kékestetőre előbb, ahol én emlékeim szerint még sosem jártam, Balázs is csak gyerekként. 

Az út odáig is lenyűgözően szép volt, az ottani kilátás és az egészen más levegő pedig leírhatatlan. 

Innen Recsk felé indultunk tovább, ahová már régóta készültünk, de valamiért mindig elmaradt. Nem is tudom elmondani milyen hatással volt rám, a kiállítás képeit nézve csak gyűlt a gombóc a torkombam, és aztán nem is bírtam tovább, elsírtam magam.  A barakkból pár perc után ki kellett jönnöm, azt éreztem, hogy olyan nagyon nyomaszt ez az egész, hogy nem tudok tovább itt lenni. Felfoghatatlan, ami ott megtörténhetett, felfoghatatlan, hogy ott hogy nem szűnt meg a világ is, hogyhogy még nő a fű egyáltalán. 

A megrázó élmény után külön jó volt, hogy Egerig is nagyon szép utakon jöttünk. Meglepően jó minőségű is az út, tényleg élmény volt végigjönni. 

A szállásunk különleges helyen van, egy középkori minihotel, Harry Potter, Gyűrűk ura és mindenféle egyéb ihletettségű a hely. Még sosem voltunk ilyen helyen, de egyszer mindent el kell kezdeni. 

Eger szép város, nagyon tetszik, hogy minden szép tiszta, szépen fel van újítva, de megőrizték a műemlék jellegét mindenhol. Jó nagyot sétáltunk, húszezer lépést tettünk meg ma. 😊

Kezdődik a hétvége

 Ma végre az utolsó munkanap volt a héten. Már vártam. 😊 

Az pedig külön jó most, hogy még majd egy plusz szabadnap is lesz, és a jövő hét is csak négy napos lesz. Ezt meg tudnám szokni. 

Holnap Egerbe megyünk, csak mi ketten. Ilyen nem fordult elő az elmúlt 24 évben. Nem csak az, hogy Egerbe megyünk, hanem az sem, hogy csak mi ketten, úgyhogy holnap este már majd onnan jelentkezem. 

Ez meg elém került, pont most, amikor igazából szembesítettem magam azzal, hogy nem szabad túl őszintének és nyitottnak lenni, mert utána kihasználják a gyenge pontjaimat. 

Szerda

 Ma olyan semmilyen nap volt munka terén, ami nem olyan nagy baj, mert igazából ahhoz semmi kedvem nem lenne, hogy pörögjünk, mint a búgócsiga. Mindig van a pörgésen kívül is mit csinálni, már csak azért is, mert mindig van bennem törekvés arra, hogy keressem azokat a pontokat, ahol lehet javítani/egyszerűsíteni a folyamatainkon. Ez az egyik olyan tulajdonságom, ami miatt nehéz is tud lenni ott nekem, alig pár embert tudok, akinek ehhez hasonló gondolkodása van. A többség tök jól elvan a megszokott dolgok mentén. Engem meg ez a sírba tud kergetni időnként. De mindegy is, mert ez nem fog változni. 

Délután Roli ment színházba az osztályával. Vicces volt, mert ő az öt órási vonattal ment Budapestre, Erik meg akkor érkezett haza onnan. Most meg együtt jönnek haza Patrikkal a tizenegykor érkező vonattal. 

Ma délután egyébként egy kicsit egyedül találtam magam itthon, és csak két percig gondolkodtam hogy mit csináljak, már nyúltam is a porszívóért, hogy akkor most gyorsan felporszivózok mindenhol, aztán felmosok, kihasználom, hogy senki nem kérdezi meg "itt már felmostál?". Utána jutott eszembe, hogy igazából le is ülhettem volna olvasni, vagy bármi...

Tetszik nekem

 Ez a nyárias meleg. Még nem vagyok kirobbanó formában, azért a napelemeim túl sokáig működtek tartalék erőforrásról, nem megy egyik napról a másikra a teljes feltöltődés. Ebben még nagy szerepe van annak is, hogy legalább egy hete nem aludtam normálisan. 

Munka után voltam ma a könyvtárban. Nem volt az a szokásos csendes élmény, ma délután gyerekprogram volt, jó sok kisgyerek volt, akik jól érezték magukat, beszélgettek, játszottak, szaladgáltak. Aranyosak voltak. 

Egyre inkább

Azt látom, hogy már nem csak nem íródnak a blogok, de egyre kevesebben olvasnak is ilyesmit. Nem csak itt nálam, mert végülis itt nincs min csodálkozni, hétről hétre kevesebb a nagyon személyes és nagyon mély információ, amit megosztok. Az meg nem igazán ad érdeklődésre okot, hogy a napi semmiségekről írok. Igaz, sohasem az volt a cél, hogy széles olvasóközönséget szerezzek. 

De látszik, hogy inkább mindenki egy insta szorít tesz ki, ahová elég egy fotó, és pár hashtaggel ellátott szócska. Sokkal több visszacsatolás érkezik ott, mint ezen a felületen, sokkal kevesebb befektett energiával. Akik igazán komolyan gondolják a közösségi létet, ők most már tik tok tartalmakat gyártanak, ami pörög ezerrel, és nagyon rövid idő alatt akár többezres tömeget is megmozgat. És nyilván ennek az is oka, hogy a többség egy telefonnal a kezében műveli ezeket a dolgokat, nem pedig az asztali gép vagy laptop előtt. 

Néha én magam is keresem az okát magamban is, hogy mi az, ami még mindig, minden este arra késztet, hogy leuljek a telefonommal, megnyissam a blogger felületét, és arra a bizonyos tiszta lapra leírjak pár sort. Oka egyébként nincs, csak annyi, hogy hozzám tartozik ez a felület, és lehet, hogy most nem írom le már, hogy mi az, ami nyomja a lelkemet, és nem számolok be arról, mi a politikai állásfoglalásom akármilyen közéleti témában, de még mindig akkor van vége a napnak, ha a blogger felületen rákattintok a közzététel gombra. 

Egyébként elárulom nektek, akik valamilyen rendszerességgel blogot irtok/írtatok, hogy továbbra is odakattintok a többség oldalára, és kíváncsian várom, lesz e új poszt. 

Közben meg azért gondolkodom, hogy merrefelé is kéne indulnom tovább ezügyben. 

Vasárnap

 Lett volna máshoz is kedvem ma, mint itthon lenni, de miután a tegnapi nap is "ment a levesbe", mert délelőtt a villanyszerelő volt itt, délután meg meccsre mentünk, így aztán a mai napot kellett arra szánni, hogy megtörténjenek azok az unalmas, de szükséges dolgok, amikre hét közben nem volt idő. 

Egyébként kár is lett volna mást tervezni, mert Erik torokfájással és bedugult orral ébredt ma reggel. Egyik fiam sem az a tipikus férfi beteg, ahogy Balázs sem egyébként, azért az nem jellemző rájuk, hogy semmiségek miatt nyavalyogjanak, de az látszik mindig, ha valaki nincs jól. Eriken látszott ma. Gondolom pár nap, és kutya baja sem lesz, ez csak ilyen "nyári nátha". 

Arra azért jutott idő, hogy egy kicsit sétáljunk délután. Nagyon jó volt, hogy végre egy szál pólóban is kicsit melegem volt. Én abban is benne lennék, hogy most annyi ideig legyen meleg, amennyi időn keresztül fáztunk már. 😊

Kár, hogy már vége is a hétvégének, de jövő héten csak négy napot megyek, pénteken már szabadságon leszek. 

Meccsnap

 Egész héten minden napra jutott valami, ami borzolta az idegeimet, vagy csak rosszkedvűvé tett. Már szerdán úgy voltam vele, ahogy a szurkolói dalban is van "csak a szombatra vársz". Azt gondoltam, hogy na majd ez a szombati meccs, ami teltházasnak ígérkezett elfeledteti a heti rossz dolgokat. Utolsó hazai meccs ebben a szezonban, már bajnokként. 

Azt már tegnap is egyfajta ünnepként éltem meg, amikor kisütött végre a nap. Ma reggel pedig a heti őszies idő után arra ébredtünk, hogy megérkezett a nyár. Így még jobban vártam a meccset, végre (az idén először) úgy mehetünk, hogy még egy kardigán sem kell. 

Nos..ehhez képest jó nagy csalódás ért..még az első félidőben csak-csak volt valami öröm is, vezettünk egy góllal, bár látszott, hogy itt aztán megint alig valakinek van kedve focizni. A második félidőben meg is lett ennek az eredménye, mert nem csak egyenlítettek, és aztán megfordították a meccset a debreceniek, de még erre is rátettek egy lapáttal, és így kikaptunk 1:3-ra. Nincs jelentősége, ugye már két hete bajnokok vagyunk, de ez azért nem bajnokcsapathoz méltó játék. 

Mindegy is. Kár már ezen mérgelődni. Jó idő volt, együtt voltunk, és ez akkor is győzelem, ha egyébként kikaptunk. 

Végre péntek

 És végre elállt az eső is. És végre megint volt ilyen tavasz érzése az embernek, amikor kint tartózkodott, és nem összezavarodva gondolkodtunk azon, hogy most akkor vajon tényleg visszafelé megyünk, és újra ősz lesz a tél után?

Azt sem bántam egy kicsit sem, hogy ez már az utolsó munkanap volt ezen a héten, mert egyébként is minden nap úgy mentem, mint aki a vesztőhelyre megy. Ebből az érzésből jó nehéz lesz kikecmeregni, de remélem, hogy ebben is segíteni fog majd az is, ha kevésbe lesz lehangoló az időjárás, 

Rendeltem ma estére megint az online shopól. Mostanra így szoktam, hogy péntek estére rendelek, amiben benne van az egyheti zsugoros mindenféle, az egyheti joghurt adag, mindenféle ez-az, ami kifogyott a héten, és a szombati ebédhez való. Hát most egy csomó mindent nem hoztak a rendelésemből, így aztán nem úszom meg a holnap délelőtti vásárlást. Na sebaj..

Csütörtök

 A tegnap esti sokkoló sztori még bőven velem volt egész délelőtt is, agyaltam folyamatosan. Közben a revoluttal is kapcsolatban voltam, három ügyintéző is foglalkozott a problémával. Mindenki segítőkész volt..

Aztán egyszer csak fel kettő tájékán azt látom, hogy hoppá, ott van a revolut számlámon a pénz. Hú, nagyon megörültem neki. Azóta kaptam emailt is tőlük, hogy ők ugyan visszautalták nekem, de előfordulhat, hogy a kereskedő nem fogadja ezt el, és akkor mégis levonják tőlem, de bízom benne, hogy nem így lesz. Most már próbálok nem idegeskedni ezen tovább. 

Gondolom ennek a hatására is, meg talán a végre megérkező melegfront hatására is egész nap fájt a fejem. Voltak nagyon nehéz negyed óráim, egyszer dél körül azt gondoltam, hogy na, én biztos ma még elájulok itt. 

Egyébként meg természetesen ma is esett egy csomó eső...

Hát így még nem

Olyan büszke voltam magamra, amikor már én is tudtam és mertem is telefonnal fizetni. És örültem, hogy már nem vagyok boomer, nem hordok magammal pénztárcát sem a boltba, mert hát ott van a telefonom. 

Én nem szoktam egyébként ezen kívül netes vásárlásokat kártyával fizetni, utalni sem, ehhez azért beszari vagyok. Egyedül a Fradi kártyámra töltöttem fel vele pénzt, simple pay-en keresztül. 

Ma este egyszercsak kapom az értesítést a revoluttól, hogy a booking.com-on fizettem 23 ezer forintot a kártyámmal... kikerekedett a szemem, és majdnem el is ejtettem a telefont ijedtemben. Balázst ébresztettem, hogy jajj, mit csináljak, mert én aztán nem vettem semmit. Még őt sem biztos, hogy meg tudtam győzni, hogy nem adtam meg sehol a kártyám adatait, pedig tényleg nem. Bejelentettük csalásként, a kártyámat letiltották. 

Én meg most ülök itt döbbenten, mert gyakorlatilag megloptak, és én még csak azt sem tudom hogyan..és most azt gondolom, hogy de bizony hogy boomer leszek, és nemhogy telefonnal nem fogok fizetni, de még bankkártyával sem. 

Nagyon szarul érint, azóta is kalapál a szívem. 

Kedd

 Most olyanom van, hogy nagyon semmi sem érdekel, nincs igazán türelmem sem semmihez. Megcsinálom, amit kell, a fennmaradó időben meg csak úgy vagyok, és hagyom magam sodródni az árral. Lassan egyébként az is előfordulhat, hogy ez szó szerint is megtörténik, ha még pár napig esik. Márpedig esni fog, úgy tűnik. Nem vagyok tőle boldog. Nem értek a mezőgazdasághoz, de azért gondolom most már nem ártana némi napfény is ahhoz, hogy az elültetett magok növekedni tudjanak. Már az sem sokat segít, ha arra gondolok, kell a Balatonba a víz. Mindegy, ez van, nem lehet ellene mit tenni, el kell viselni, de azért látom, hogy azoknak is elegük van most már, akik egyébként nálam kevésbé utálják az esőt és a borús időt. 

Szerintem körülnézek a Shein-en, hátha találok valamit, ami majd felvidit. És amúgy is már összeszedtem közel 2000 Ft kedvezményt pontokból, lassan érdemes lesz beváltani. 

Hétfő volt

 Már megint. Már szinte menetrendszerűen alig aludtam éjszaka, kettőkor már majdnem fel is adtam végleg ezt át alvás dolgot. Éppen amúgy is az időszakom van, amikor nem alszom jól, de ezek a vasárnap éjszakák még mindig rátesznek egy lapáttal. Sosem hittem volna, hogy egyszer ez velem történik. Mint ahogy azt sem tudom most elképzelni, hogy lesz olyan, hogy hajnalok hajnalán felébredek, és nem tudok visszaaludni. De aztán ki tudja, lehet hogy ez lesz a következő felvonás..

Ma már legalább az eső nem esett, de nagyjából ennyi pozitívumot tudok elmondani. Illetve azért nem, de a munkaidő nagy részére ez igaz. 

Voltam ma fodrásznál, igencsak rám fért már a hajfestés is, meg egy kis igazítás is. 

Na most már elég

 Nem akarok több esőt. Nem akarok borús időt, és nem akarok szelet sem. Elég volt ebből most már. Május közepe van, és fűteni kell, meg egész nap a lakásban kuksolni. Nagyon unalmas. Nagyon lehangoló. Jöjjön végre a napsütés, legyen jó idő..

Ma megint fáj mindenem, pedig már jó régóta nem volt ilyen, tök jól voltam. Tuti, hogy ez is az időjárás számlájára írható, úgyhogy ezért is legyen most már jó meleg. 

Vettem egyébként magamnak ezt: 

De még keresgélem mellé a nekem való kollagént (ebben nincs valami sok). Ezek a hatalmas méretű kapszulák nem a szívem csücskei, ezzel is meggyűlik a bajom (tök érdekes, régebben sosem zavart, akármekkora gyógyszert is kellett bevenni, most már ahogy ránézek, minden bajom van). Találtam ma egy folyékony állagút, de még hezitálok, mert egyébként a por alakú érné meg a legjobban, de ott meg az a bajom, hogy bele kell keverni valamibe. Nem tudom megmagyarázni, de a hideg futkos a hátamon az ilyenektől. Jó finnyás vagyok.. Valamivel pedig meg kéne alkudnom, hátha tényleg olyan csodás hatással lenne rám is, mint amit sok helyen olvasok. 

Meccsnap

 Ma csak ilyen itthonról szurkolós meccsnap volt. Jobb is, mert ha ezért a meccsért egészen Kecskemétig mentünk volna, biztos, hogy nem csak csalódott lennék, hanem nagyon mérges is. Természetesen már semmi jelentősége az egésznek, mert a bajnokságot megnyertük, de borzasztó volt nézni is ma este ezt a focinak nevezett valamit a csapatunk részéről. Lehet egy csomó külső körülményre hivatkozni, de felesleges, mert egyszerűen csak az történt, hogy esze ágában nem volt senkinek sem normálisan játszani. Ki is kaptunk..

Mindegy, el kell ezt gyorsan felejteni. 

Ma délután a nevelőapámat vittük mr vizsgálatra, amire tök meglepő módon tegnap szerzett időpontot a reumatológus. Az már biztos, hogy sokizületi gyulladása van, de vannak a röntgenen egyéb deformitások, amit szeretett volna inkább mr-rel megnézetni. Csakhogy a vizsgálatot mégsem vállalták, mert van egy műbillentyűje. A kardiologussal kell konzultálni, ha ő azt mondja, lehet, akkor megcsinálják, egyébként nem merik vállalni. Semmi sem egyszerű..

Kell még egyébként csontsűrűség vizsgálatra is mennie. Arra még nincs időpont. 

Péntek

 Nagyon nem volt kedvem a mai naphoz már. Már a hajnali ébredés után is az volt az első gondolatom, hogy lehetne megúszni ezt a mai napot, de legalább még aludni egy pár órát. 

Azért nagy nehezen túléltem, de tényleg nagyon nyűgösen telt. Ebben persze nagy szerepe volt az esőnek, a szélnek és annak a 12 foknak, ami mára jutott. 

Borzasztó, hogy még csak alig pár nap volt olyan, amikor nem kellett begyújtani. 

Csütörtök

 A nap legjobb része volt, amikor fél kettőkor már hazafelé indultunk. Akkor még azt éreztem, hogy olyan hosszú lesz ez a délután, hogy rengeteg mindent meg fogok csinálni, de ez a lelkesedésem már alig másfél óra múlva el is múlt. Addigra lecsengett bennem a mai százféle dolgot csinálok egyszerre munkatempó adrenalinja, és már voltam a körmömet kijavíttatni (egy helyen felhólyagosodott, majd aztán lett ott egy lyuk), elhoztam a farmeromat a varrónőtől, és be is vásároltam. Hazafelé még sétáltam is egyet, Balázs elém jött. Aztán itthon ettünk, elpakoltam, és elkövettem azt a hibát, hogy leültem a kanapéra. Na és itt már utol is ért a fáradtság, és el is vesztem az érzésben. Épp csak annyi erőt vettem magamon, hogy a konyhát rendberaktam, a többi időben a telefonomat nyomkodtam. 

De jól van ez így, holnap is lesz nap. Méghozzá péntek...

Szerda

 Semmi különös. 

Mindenki és minden rendben. A zavaró apróságokkal nem foglalkozunk, csak amennyit nagyon muszáj. 

Olvastam a napokban erről a Schobert Norbi ügyről, a 40 milliós bírságról, arról, hogy visszavonul. Egy csomó minden túl volt tolva tőle, főleg amikor már nagyon beindult a szekér, ezt mindenki tudja, aki valaha is látta/olvasta. Néha elképesztő baromságok jöttek ki a száján, ami miatt egy ország akadt ki rá, vagy röhögött rajta. Bennem azért mégis ott motoszkál a gondolat, hogy oké, értem én, hogy megtéveszthette az embereket, amikor azt állította, hogy meggyógyulhat a cukorbetegségből,  (És persze, tudom, hogy a mosogatógép tablettára is rá kell írni, hogy ne edd meg, hiába evidens a többségnek, hogy az bizony nem étel) de bizony annak idején, amikor Patrik öt évesen a magas vérzsírszintje miatt diétára kényszerült, akkor milyen jól jött nekünk a Norbi könyv. Egy csomó dologról nem is hallottam addig, amiket ő leírt. Mint ahogy hálás voltam akkor a Norbi pudingért, a rudiért, és a lisztjéért is, mert akkor még nem úgy volt, hogy az üzletekben a hűtő egyik felében volt bőven választék a high protein, a hozzáadott cukor nélküli termékekből. 

Én a mai napig elismerem, hogy a módszere működik, teljesen normális életet lehet élni vele. (És most már vannak az ő termékeinél olcsóbb alternatívák is).

Nem a 40 millió miatt sajnálom, még csak nem is amiatt, hogy visszavonul, de az, hogy tulajdonképpen azt sugallják, hogy a teljes munkássága hazugság volt, az szerintem nagyon erős. 

Természetesen attól mindenképpen el kell tekinteni az ő esetében, hogy személyesen mennyire szimpatikus vagy sem ő és a családja. Nem könnyű, mert mindenki elég erős személyiség, de nem is lehetetlen 

Masszázs nap

 Volt egy kevésbé jó része a napnak még dél körül, de szerencsére eszembe jutott, hogy van ötre időpontom masszázsra, és az majd milyen jó lesz. Jó is volt, a talpmasszázst bármeddig el tudtam volna viselni, most az a rész esett a legjobban. Majdnem el is aludtam közben. 😊 

Egyébként (gyorsan lekopogom) mióta új cipőm van, amit bent is hordok, meg úgy általában ez van a lábamon a lakáson kívül, nagyon jól helyre jött a lábam. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem fáj már, mert néha előfordul, de már -már elhanyagolható az előfordulása. Ez is skechers, csak ez aszfaltra való futócipő. Bent ugyan nem teljesen aszfalt, ami van, de ehhez hasonlít a legjobban. Balázs találta nekem, és nagyon örülök neki, hogy hallgattam rá. 

Hétfő

 Még mindig nem vagyok elragadtatva ettől a tavasztól, amit most annak hívunk, főleg, mert azt láttam az előrejelzésben, hogy megint lehűlés és eső jön. Gondoltam is rögtön, hogy nemár, ez már nagyon unalmas. Nálunk hétvégén sem volt az a hűdejóidő, szombaton délután már esett, vasárnap reggel szintén, szombat délelőtt volt egy pár óra napsütés, meg vasárnap délután. Ennél én sokkal többet szeretnék. 

És még mindig nem vagyok elragadtatva a hétfőktől sem. Mindig pont mire sikerül otthon átalakulni a munkahelyi baromságok okozta mindenféléből, addigra kezdődik ez elölről. A hétfők azért nem jók, mert ilyenkor látom a legélesebben azokat a dolgokat, amik egyébként zavarnak. Tenni maximum annyit tudok ellene, hogy nem veszek róla tudomást, de az sem könnyű. 

És azért sem vagyok elragadtatva a hétfőktől, mert vasárnap éjjel mindig nagyon keveset alszom. Most is éjjel fél kettőkor még ébren voltam...

Anyák napja

 Sosem volt nálunk túltolva semmilyen ünnepnap, tulajdonképpen az anyák napja is csak annyiban különbözik a többi vasárnaptól, hogy ilyenkor azért rendszerint kapok puszit is a gyerekeimtől (egyébként nem vagyunk egy puszis család). Az idén azzal is megleptek, hogy hoztak ebédet a Burger Kingből, meg kaptam egy Grecsó Krisztián könyvet is. 

Cserébe én délután csináltam nekik sportszelet sütit, meg ilyen potyogtatós meggyes sütit szénhidrát csökkentett verzióban, meggy helyett cseresznyével. 

Anyukám virágot kapott (petúniát szeretett volna az ablakaiba, a ládába, így azt). Magamnak is vettem három tő fehéret a teraszra (zöld cserépben van...), hátha nem nyírom ki. 

Koronázás és meccsnap

 Azt már régebben is említettem, hogy kicsit royalista vagyok, de ha az nem is, mindenképpen lenyűgöz a brit királyi család mindenféléje, de leginkább az a fajta hagyományőrzés, ami még mindig jellemző rájuk. Igaz, nem tudom mennyire mondható hagyományosnak, hogy két elvált ember (akik a házasságaik idején már megcsalták a házastársaikat) lett most a királyi pár, illetve Károly király az anglikán egyház feje is. Azért a koronázási szertartást végigkövettem a tévén keresztül, és minden fura ellenérzésem ellenére (a fent írtak miatt) is szájtátva néztem, és biztosan emlékezni fogok rá, amíg élek. 

Este meccsnap volt. Azzal a boldog tudattal indultunk, hogy már bajnoki címet is ünnepelhetünk. Jó sokan is voltunk, szerencsére sokan érezték úgy, hogy személyesen szeretnének ott lenni, nem csak a tévén keresztül nézni. A lelátói hangulat mat a meccs előtt is nagyon jó volt, a helyzet csak fokozódott, ahogy telt az idő. Amikor Lisztes Krisztián berúgta a második gólunkat, felrobbant az aréna. Imádom ezt a hangorkánt, és azt az energiát, ami ilyenkor felszabadul mindenkiben. Az éppen ma felnőtté váló Lisztes Krisztián pedig olyan pillanatok alatt lett mindenki kedvence, ami nem is tudom kinek sikerült ilyen hamar legutóbb. 

3-0-ra nyertünk, és ma este senki nem sietett haza. Még a lefújás után hosszú percekig ment az ünneplés. 💚 Tudom, kevesen értik mi lehet ebben olyan jó, de nagyon -nagyon jó. 

Bajnokcsapat péntek

 Az idén úgy lettünk bajnokok, hogy ezen a héten még nem is játszottunk. De ma este a Honvéd -Kecskemét meccsen a Honvéd győzött, így nekünk már meg is van a 34. bajnoki cím. Ötödször zsinórban, és nagyon jó érzés minden évben ott ünnepelni a lelátón. Ez mondjuk majd holnap lesz csak, amikor személyesen is ünnepelhetünk, de ennyit most már tudunk várni. 

Szép új körmökkel megyek majd holnap ünnepelni. 

És máris csütörtök

 Ma olyan gyorsan eltelt a nap, hogy csak néztem az előbb, hogy már mindjárt fél tíz. A munkában is így volt, igaz kettő helyett dolgoztam ma. De nem volt ezzel semmi bajom, legalább folyamatosan volt tennivaló, és nem is volt unalmas vagy monoton, pörgette az agyamat rendesen. 

Most hogy leültem, persze máris utolért a kicsit zombi érzés, de most már bőven belefér, hogy csak bámuljak magam elé, amíg bejutok a fürdőszobába a könyvemmel. 

Mai

 Ma megint érkezett olyan hír egy ismerősről, ami az embert a minden átértékelésére kényszeríti. Tegnap este lefeküdt aludni, és ma reggel már nem ébredt fel, álmában hagyta itt ezt a világot. Nem volt idős, középkorú csupán, teljesen normális, káros szenvedélyektől mentes életet élt. Sok ilyen van mostanában, sokkal több, mint amennyinek lennie kéne. És nem, nem szövök ezzel kapcsolatban semmiféle összeesküvés elméletet, továbbra is azt gondolom, az oltás szükséges volt, és mindenkit, aki ezeknek a vakcináknak a fejlesztésében, előállításában részt vett, csak és kizárólag a gyógyító szándék vezérelt. Azt is tudom, hogy a világon a legkomolyabb nyomonkövetés a gyógyszeripari termékeken van. Az egyetlen hiba (de abban a helyzetben még csak hibának sem biztos, hogy nevezhető), ami ezzel kapcsolatban történt, hogy nem volt idő arra, hogy megbizonyosodjunk arról, kinek milyen típusú vakcina lenne a leginkább való. De miután nagyjából mindannyian úgy vagyunk, hogy fogalmunk sincs a saját genetikai térképünkről, de legtöbben még a saját testünk sajátosságaival sem (gondolok csak arra, hogy pl valakinek a 110/70 vérnyomás a neki jó, másnak pedig a 130/90) , és sem idő, sem kapacitás, sem pedig túlzott igény sincs ezeknek a felderítésére, így aztán kaptuk, ami jutott. Akit a háziorvosa értesített, még csak-csak ott volt valami háttér információ a saját betegéről (mint ahogy nálunk Eriknek nem is adta be az Astra-t), az oltópontokon még ennyi sem. Szóval, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha bárki is összefüggést keres az oltások és az ilyen szomorú esetek, elhúzódó betegségek között, szerintem inkább ilyen irányban kell ezt keresni, mint leegyszerűsíteni oda, hogy mert megmérgeztek minket. 

De mindemellett ma újra felértékelődött bennem mindaz, ami van. Hálás vagyok érte, hogy ma is volt kinek enni adni, kifizetni a fogorvost, és azért is, mert ez megtörténhetett. Minden ilyen szomorú esemény után azt gondolom, hogy akkor tényleg a mának kell élni, és persze, tök jó előre tervezni, tök jó takarékoskodni későbbi célokra, de a prioritás akkor is az itt és most. Mert nem tudjuk, holnap is itt leszünk e, és pont úgy megyünk majd el, ahogy érkeztünk. Ami itt marad utánunk, az viszont legyen csupa jó, kedves emlék, amiket a jelenben tudunk megteremteni. 

Sunyi hétfő

 Ami ezúttal keddre esett. Milyen jó is volt így indulni ma reggel, hogy egy nap már el is telt s munkanapokból. Igaz, hogy egész héten időzavarban leszek miatta, de ezt ki lehet bírni, péntekre úgyis belejövök majd a napok kitalálásába. 

Voltak ma érdekes dolgok odabent, néha kételkedem abban, hogy tényleg felnőtt emberekkel dolgozom együtt, és nem egy rakás nagycsoportos óvodással. Félelmetes, hogy középkorú (velem egykorú, és akár idősebb is) emberek olyan slendrián módon végzik a munkájukat, és olyan kevés fejlődést mutatnak, hogy nem is értem néha, egyáltalán hogy maradnak életben. 

Volt egy érdekes beszélgetésem a közvetlen főnökömmel, aminek kapcsán végre kimondtam neki, amit már egy ideje kellett volna. Némi kis megkönnyebbülést jelentett, bár az érzés csak pillanatnyi, ismerve őt kicsit őrlődik majd rajta, és aztán minden így folytatódik, ahogy eddig is volt. 

De ennek a munkanapnak is vége volt háromnegyed négykor. Itthon pedig csak Erik és Roli tesztoszteron harcát kellett elviselni..amihez azért hozzászokni nem lehet, de kiváncsian várom, végül ki kerül majd ki győztesen, és mennyi ideig tart még. 

Jelen pillanatban nálunk esik az eső, és ugyan tudom, hogy a májusi eső aranyat ér, de azért nem bánnám, ha most már inkább a májusi napsütésnek örülhetnék. 

Megünnepeltem a munkát

Hajnali fél hatkor arra ébredtem, hogy egy ponton nagyon szúr a hátam vagy a mellkasom (nem volt teljesen egyértelmű, honnan is jön ez az érzés), és a levegővétel is fáj. Gondoltam is, hogy na basszus, este megosztottam itt azt az írást, és a karma máris lecsap rám, és infarktusom van. Kimentem a mosdóba, némi pánikban, bevallom. Aztán egy köhögés után elmúlt ez a szúró érzés, és megnyugodva, hogy nem kell mentő, meg ügyelet, még aludtam is. 

Azt már tegnap eldöntöttem, hogy hacsak ma reggel nem jelentkezik valami igény arra, hogy menjünk valahová, akkor én ma bizony végre kimosom a függönyöket és megpucolom az ablakokat. Azt nem mondom, hogy nem lettem volna könnyen csábítható mondjuk a Balatonra, de maradt az eredeti terv, aminek rögtön ebéd után neki is láttam. 

Patrik tegnap és ma Sopronban volt, a többiek ebéd után elmentek a rollerekkel a környékre, úgyhogy teljes nyugalomban láttam neki a régóta halogatott műveletnek.

 Nagyjából négy órás mutatvány volt a függöny vasalásokkal együtt, az utolsó fél órában már nem volt őszinte a mosolyom, és kedvem lett volna a függönyt inkább apró cafatokra felvágni, mint vasalni, de végül erőt vettem magamon, és készen lettem a Derby kezdetére. 

Újpesten volt a meccs, úgyhogy tévéből néztük. Egy Derby mindig sokkal különlegesebb minden meccsnél, és mindig sokkal fontosabb megnyerni, mint bármelyiket. Szerencsére ez most is sikerült, Budapest ma este is zöld -fehér.