Meccsnap

 Ez megint egy fotelszurkolós meccsnap, amit én azért bántam már akkor is, amikor a döntés megszületett, de elfogadtam a többség döntését. Más lehetőség nem is lett volna, mert így működik a demokrácia. Igaz, a mai nap messze van egyébként attól, amiről azt mondhatom, hogy de jó volt. Nem vagyok ma valami jó formában, már reggel tönkretette az egészet a szembesülés egy újabb 19 napos ciklussal. Nem is vágyok jól, fáj a fejem egész nap, néha szédülök is, és teljesen indokolatlanul húzom fel magam bármin.. Szeptemberben keresek egy normális orvost, mert úgy tűnik, a javulás erősen átmeneti volt. Remélhetőleg holnap sokkal jobb lesz a helyzet e téren, mert munka után még nagyon össze kell kapnom magam, hogy szombat reggel nyolc körül tudjunk indulni a Balatonra. 

A meccsen egyébként 3:0-ra vezetünk, összesítésben 7:,0-val jutunk be az Európai Konferencia Liga csoportkörébe. Még az eredmény változhat, de ez a csoportkörbe jutás teljesen biztos.  Azért remélem azokat a meccseket majd élőben látjuk, és akkor elmondhatjuk, hogy voltunk már Bajnokok ligája, Európa Liga és Európai Konferencia Liga csoportkör meccsen is. 

Szerda

Ma korábban mentünk dolgozni, mert korábban is jöttünk haza, háromra temetésre mentünk. Anyukám unokatestvére halt meg, tőle búcsúztunk. Egy reggel felkelt, készült a barátaival gyógyfürdőbe, de oda jár nem jutott el. Valószínűleg egy pillanat alatt történt vele, a fotelban ülve. Mindig azt gondoltam, annak, akinek mennie kell, ez a lehető legjobb verzió. Egyik pillanatban még itt, a másikban már máshol. Aki marad, annak nagyon nehéz. Annyi sok kimondatlan gondolat van. Van, ami csak azért, mert olyan természetesnek tűnik, hogy akár sosem öntjük szavakba, csak ilyenkor bánjuk meg.

A temetésen ott volt az apám is. Mármint a biológiai apám. Legalább tíz éve nem láttam már, de semmi más érzelmet nem váltott ki belőlem, mint hogy rácsodálkoztam milyen öreg. Ez már biztosan így marad köztünk, és vele kapcsolatban nem érzem, hogy valamit még valaha mondani szeretnék neki. Azt persze nem tudhatom, meg fogom e bánni, ez csak utólag fog kiderülni. 

Kedd

 Hát megérkezett a lehűlés. Nem tudom, hogy erre volt e igény, ami érkezett, de most már igazából mindegy is. 

Hajnali fél háromkor akkora dörgésre ébredtünk, hogy majdnem megállt a szívem is. Hirtelen nem is tudtam realizálni, hogy ez bizony nem annak a hangja volt, hogy valami katasztrófa történt, hanem "csak" a vihar. 

A fejem nem szerette a frontot, bár tök érdekesen nem fájt, hanem inkább csak olyan volt, ami fájni készül. 

Munka után voltam masszázson, ami tök jó volt.

 És mára ennyi.

Hétfő

 Ma jó korán kezdődött a nap, hajnali ötkor én voltam az első az irodában. Addigra már felébredtem rendesen, úgyhogy kihasználtam a magányos egy órámat, és kicsit alaposabban is takarítottam az asztalom környékét a szokásosnál. Jó sok mindent kellett megcsinálni ma is, gőzerővel kell készülni a karácsonyi és a mindenszenteki cikkek érkezésére. Komplett agyrém harmadfokú hőségriadóban rénszarvasos dísznek helyet keresni. 😁 

Az jó érzés, hogy tudom, csak ezen a héten kell kitartani, és utána megint van egy kis pihenő, ráadásul megint a kedvenc helyemen, így azért sok mindent könnyebb elviselni. 

Délután itthon hullámokban tört rám a fáradtság, de ellenálltam minden olyan kényszernek, ami arra csábított, hogy csak egy kicsit feküdjek le a kanapéra. 

De most azért már várom a pillanatot, amikor ágyba kerülök, csak előtte még olvasok egy kicsit. Most épp ezt: 

Meccsnap

 Délelőtt Balázs dolgozott, én elkészítettem az ebédet, sütöttem meggyes sütit, csináltam tiramisut. Mielőtt nekiálltam, voltam vásárolni is. Kipróbáltam ma is egy tiktokos receptet a szokásos rántott hús mellett ilyet is ettünk. 

Finom volt. 

Balázs kettőkor ért haza, akkor megebédeltünk, utána pedig épp elpakoltam, már készülhettünk is a meccsre. Mindig rácsodálkozunk, hogy nyáron korai időpontban kezdődnek a meccsek, télen meg rendszeresen este nyolckor. Fordítva logikusabb lenne..

Az első félidő az eredmény szempontjából parádés volt, tulajdonképpen már akkor meg is volt a végeredmény, ami 6-1 lett. Amúgy meg kicsit szenvedős is volt, végig oda tűzött a nap, izzadt mindenki rendesen. 

Patrik is ott volt, csak még a kép készítése pillanatában nem ért oda, utána meg már azzal voltunk elfoglalva, hogy legyezgettük magunkat. 

Szombat

 Szépen javul a bordamizériám. Meg mindig vannak fájdalmaim, de egyre kevesebbszer, és már nincs szükség fájdalomcsillapítóra sem. Ennek nagyon örülök, és meg is ünnepeltem azzal, hogy ma lehúztam, kimostam és visszahúztam az összes ágyneműt. Nem tűnik nagy dolognak, de két héttel ezelőtt még nem tudtam a ruháskosarat sem levinni a szárítókötélhez. 

Erik ma dolgozik, Patrik egy szülinapi buliban van, így hármasban vagyunk itthon. 

Holnap Balázs is dolgozik, aztán meccsre megyünk. Vélhetően az utolsó olyan meccs lesz egy darabig, amikor melegünk lesz a lelátón. 

Péntek

 Szeretem azt, amikor úgy ér véget a hét, hogy legalább a munkámban mindent megcsináltam, ami be volt tervezve. Mindig képlékeny, hogy sikerül e, mert mindig újra kell tervezni minden egyes napot, és még az sem mindig elég, mert bármikor történhet olyan, amitől borul minden. Mindamellett, hogy ez kiborító is tud lenni, pont ez a jó része is, ettől változatos, és ez az, ami folyamatosan gondolkodásra késztet. Épp ma mondta a kollégám (akivel egyébként mások szerint csodát tettem, és olyan tulajdonságait hoztam elő, amit soha senki nem nézett ki belőle), hogy velem azért jó együtt dolgozni, mert nem hisztirohamot kapok, ha valami van, hanem nekiállok gondolkodni hogy lehetne a legegyszerűbben megoldani. 

Ez a hét is így ért véget, minden készen van, amit beterveztünk, elégedetten álltam fel az asztalom mellől kettőkor. 

Végre rávettem magam arra, hogy hazafelé bemenjek a tescoba. Már a hét elején megnéztem, hogy clubcarddal most ott a legolcsóbb a mosópor is és az öblítő is, de minden nap kellett valami más máshonnan, két helyre meg biztos nem megyek, így ez halasztódott. De ma beszereztem ezeket is. 

Megérkezett a shein csomagom is ma, múlt héten vasárnap rendeltem meg, úgyhogy gyors volt. Mindennel meg vagyok elégedve, sikerült mindenből jó méretet rendelnem, a ruhák minősége is teljesen rendben van. 

Voltak beváltható pontjaim, és volt kedvezmény kuponom is a rendelésnél, így az egyébként is jó árból még jobbat tudtam csinálni. A bikiniből egyébként lehet, hogy megkockáztathattam volna az s-est is, bár az valószínűleg szorosabb lenne egy kicsit a kényelmesnél. De ez a short fazon bejött, most is ilyen alsóm volt, de abban ilyen vastag szilikon valami van a derékrésznél, ami elszakadt. Megvarrtam, de "morzsálódik szét" az a valami, így már első felvétel után el is engedte a varrást. Akartam rendelni egy ugyanolyat, az a bonprixtől van..csak az alsó lett volna 7000 Ft, azt sokalltam érte. 

Délután hajat is festettem. Akartam jövő héten fodrászhoz menni, de pont akkor nem dolgozik, utána héten meg nekem nem jó, így most a fetés rám maradt. Nem mondom, hogy volt hozzá bármi kedvem is, de a végeredmény azért már tetszik. 

Minden ugyanúgy

 Mint minden nap, ma is ugyanaz volt minden. Kivéve, hogy ma fotelszurkolós meccsnap is volt, így az azért hozott némi izgalmat a rutinszerű unalomba. Főleg, hogy nyert a csapatunk ma is 0:4-re. Egyre közelebb kerül a Konferencia Liga csoportkör. Ami messze nem ugyanaz, mint az előző években, de ha abból a perspektívából nézzük, hogy nincs más magyar csapat, aki bármelyik nemzetközi kupasorozatban is idáig jutna, akkor nagy dolog. 

A klimától megint minden baja van a fülemnek, viszket, fájdogál.. Itthon nem használjuk ész nélkül, de bent az irodában a fiúk hajlamosak 17 fokra állítani, és olyankor fújja a hideget, mintha muszáj lenne...

Szerda

 Ma egész nap fájt a fejem. Hol jobban, hol kevésbé, néha olyan érzésem volt, hogy pillanatok választanak el attól, hogy összeessek. Nem szeretem ezt a fajta fejfájást, mert ez nem múlik el semmilyen gyógyszertől, mindegy, hogy mit eszek és mennyit, nem számít az sem, ha döntöm magamba a folyadékot. Ha szerencsém van, holnapra már jó lesz, mert éjszaka kialszom magamból. 

Szerencsére azért nem fektetett két vállra ez az egész. Munka után még elmentünk Balázs új szemüvegéért. Az Intersparban megvettük a fiúk szerint szükséges dolgokat a jövő héten kezdődő tanévre. Összesen hat darab vonalas spirálfüzetbe kellett beruháznunk. Hol van már az az időszak, amikor egy fél bevásárlókocsinyi mindenfélével jöttünk haza. Annak is megvolt a maga szépsége, de ez így jóval könnyedebb iskolakezdés már.

Kedd

 Ma is tombolt még a nyár és a kánikula, én meg minden alkalmat megragadok arra, hogy a D vitamin készleteimet feltöltsem. Pár hét múlva már csak emlék lesz ez, most kell még kihasználni. Az ilyenkor nem a legkellemesebb, hogy hosszú nadrágban és zárt cipőben kell lenni egész nap, de ennél nagyobb bajom sose legyen. Hazaérkezés után azért igyekszem minél hamarabb átöltözni, olyankor már nagyon jól esik felvenni a rövidnadrágot. Igaz, képes vagyok elég hosszú ideig ülni a negyven fokos teraszon, munka utáni levezetésképpen, az azért már hosszú farmerben még nekem is sok lenne. 

Még jövő héten szombaton elmegyünk egy hétre megint Balatonboglárra. A jelenlegi előrejelzések szerint kellemes kiránduló idő lesz, így lesz lehetőségünk bepótolni azokat a kirándulásokat, amikre nyáron nem mentünk el. Feltéve, hogy kedvünk is lesz hozzá. 

Ez ma

Nem olyan hétfő volt, amit szeretek, vagy amire olyan jó lesz visszaemlékezni, mint például az előző hétfőre. Igaz, minden napban van jó pár olyan pillanat, ami sokkal jobbá tesz egy munkanapot is. 

Jó meleg volt ma, pedig milyen sokan temették már ezt a nyarat, és néztek engem hülyének, amikor mondtam, hogy na majd csak figyeljétek, hogy a augusztus 20-a után sem lesz még vége a nyárnak. 

Egyébként meg nem történik semmi olyan, amiről érdemes lenne írni..

Vasárnap

 A mai ünnepnapon nem volt semmi programunk. A tömegrendezvények tekintetében továbbra is csak a focimeccseket részesítjük előnyben. Nekem az külön ünnep volt, hogy Balázs főzte az ebédet. Én csak a köretet készítettem hozzá, de így egészen más, hogy csak ennyit kell tennem. Ebédnél még mindenki itthon volt, utána Patrik ment a fővárosba, a többiek csak a helyi tűzijátékot nézték meg. Nekünk van egy kis tűzijáték fóbiánk ezen a napon, volt egy borzasztó élményünk 23 évvel ezelőtt Budapesten, azóta inkább kerüljük .

Van bennem egyébként egy csomó furcsa, megmagyarázhatatlan érzés. Nem tudom megfogalmazni sem, meg magamnak sem, de hagyom, majd csak lesz belőle valami, amit szavakba, vagy legalább gondolatokba tudok önteni. 

Szombat

 Ájultan aludtam nagyjából fél tizenkettőtől délelőtt kilencig. Nagyon jól esett, bár mégsem úgy ébredtem, mint aki képes akár hegyeket is megmozgatni. Mondjuk nem is volt ilyen tervem.. Délelőtt még kaptunk egy kis égi áldást, úgyhogy még a mosógépet sem indítottam el ma. 

Ebéd után már kisütött a nap. Elmentünk sétálni, sikerült egy hat kilométeres kört tennünk. 

 Megnéztük a Liverpool meccset, ámuldoztunk, hogy Szoboszlai micsoda elképesztő formaban van. 

Ezen kívül nem sok minden történt. De ma ez pont jó volt így is. 

Pénteki körmös nap

 Ami még egy-két éve meg sem kottyant, az mostanra komoly kínokat képes okozni. Továbbra sem szívesen mondanék le ennek ellenére sem a meccsekről, de ma hajnali négykor, amikor Balázs ébresztett, majdnem sírva fakadtam. Éjfél után pár perccel kerültem ágyba, és nem is aludtam el azonnal, úgyhogy alvás nem sok jutott. Na mindegy is, mert mostanra már túl vagyok az egész napon, de egész nap velem volt az érzés, hogy bármikor el tudnék aludni..

Délután azért még gyalog mentem a körmömet újjá varázsoltatni. Balázs jó fej volt, mert elkísért, meg hazafelé is eljött elém, így aztán jó volt végülis, pedig az indulás pillanatában még tortúrának tűnt. 

És a körmöm még a nyár vidámságát szimbolizálja..

Munka és meccsnap

 Úgy jó azért kezdeni a hetet, hogy mindössze két munkanap van már csak a héten. Azt nem mondom, hogy bizonyos idő után nem lenne ez esetleg unalmas, de nagyon sok idő múlva történne csak meg, hogy ne örülnék annak, ha ez mindig így lenne. Semmi reális esély nincs erre, de azért néha jó eljátszani a gondolattal. 

A fonalat pillanatok alatt felvettem reggel érkezés után, nagyjából minden ugyanúgy folytatódik, mint ahol múlt hét pénteken abbamaradt. 

Munka után hazarobogtunk, ebédeltünk, aztán már készülni is kellett a meccsre. Hazaérkezés után nem egészen egy órával már úton is voltunk. Nem vártunk nagy hajtást a csapattól, mert múlt héten gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás Máltán, amikor 1:6- rá győzött a csapatunk, mégis okozott némi csalódást, hogy valóban igen lazán vették. Így is sikerült nyerni 2:1-re, de azért jó lenne már olyan igazi meccset látni, amit lefújás után azonnal vissza akar nézni az ember. 

Meccs előtt a pólóágyúból Erik elkapott nekem egy pólót, aminek örültem nagyon. 

És még ma is

 Még a mai nap is a henyélős napok közé tartozott. Tegnap este még azt gondoltam, hogy majd ma már azért kicsit aktívabb leszek, és egy-két régóta húzódó restanciámat majd végre most megcsinálom, de elég gyorsan lebeszéltem magam róla ma délelőtt. Végülis most már olyan mindegy, hogy majd mikor lesz kedvem hozzá. 

Ma is sétáltunk, kétszer is. Azt a tempót nemigen tudom tartani, amit Balázs szokott, amikor sétál, így ő az, aki lassít kicsit. Mondjuk ő a maga tempójában szokott nélkülem is menni, vagy Erikkel, akinek kevésbé okoz ez gondot. 

Holnap és holnapután már dolgozunk, aztán két hétig egyedül leszek, a kolléganőm megy szabadságra, de utána még nekünk is van egy hét Balaton. Ott majd lélekben elköszönök a nyártól, és megpróbálok felkészülni az őszre és a télre, amennyire lehet.

Erik szeptemberben elkezdi az utolsó tanévét, vélhetően véget is ér neki a gondtalanság majd ezzel. Persze, diákmunkásként belekóstolt már abba, milyen is minden nap dolgozni járni, de messze nem ugyanaz lesz majd már teljesen felnőttként. Hajlamos a kényelmességre, és pont ugyanolyan nehezére esik reggelente felkelni, mint nekem (de lehet, hogy neki még nehezebben megy), úgyhogy kemény lesz neki, de remélhetőleg valami olyan helyre kerül, amit szeret majd csinálni, és akkor könnyebb lesz. De ez még messze van. 

Ma csak

 Ma csak itthon voltunk, és élveztük azt, hogy mindketten sokkal jobban voltunk. Délelőtt ráérősen elsétáltunk a boltba az ebéd hozzávalóit megvenni, aztán mindenféle kapkodás nélkül elkészült az ebéd is. 

Jó volt itthon lenni, jó volt, hogy a fájdalom már nem akadályozott például a teregetésben. Jó volt, hogy hétágra sütött a nap, hogy este tökéletes nyugalomban ücsörögtünk a teraszon kettesben. 

És a legjobb, hogy holnap még lesz egy ilyen bármit csinálós napunk. 

Szabad hétfő

 Már amikor beírtuk ezt a három napot, akkor is ott volt a remény, hogy ilyenkor megint nyár lesz. Ugye volt az a kóbor ötlet is, hogy két éjszakát ott is tölthetnénk a Balatonon, de ahhoz, hogy egy valóban megvalósuljon, egy csomó minden hiányzott. Közben ugye lett ez a fájós valamim, ami adott egy plusz bizonytalanságot azzal kapcsolatban, vajon hogy fogjuk tudni jól kihasználni ezeket a napokat. És ha még mindez nem lenne elég, akkor péntek környékén megérkezett, és kíméletlenül lecsapott Balázsra a parlagfű allergia. Minden tünet egyszerre van jelen, amitől érthető módon borzasztóan érzi magát. Azt ilyen tünetek nélkül is nehezen viseli, ha valami nem úgy van, ahogy ő eltervezte, ilyenkor hatványozottan nehezen viseli. Egyébként nem haragszom rá ezért, mert tudom, hogy velem is előfordul egy-egy náthás napon, hogy annyira idegesítően csikizi az orromat meg a szájpadlásomat, hogy toporzékolni tudnék. 

Ilyen előzmények után ma reggel elindultunk Balatonboglárra vonattal. Én fél háromig ébren voltam, fél hétkor indultunk itthonról.. Balázs már az odaúton rengeteget tüsszögött, a szeme is jól bepirosodott. Azért ennek ellenére is élveztük az ott töltött időt, a Balaton ugyan jól lehűlt a múltkori nem éppen nyárias időjárás miatt, de tudtunk fürdeni többször is. A közeg, a környezet és ott minden pedig a lelkünknek nagyon kellett. 

Újra itt a nyár

 Végre megint nyári meleg van, én már nagyon vártam. 

Az éjszakát a kanapén töltöttem, mert sokkal jobban esett úgy feküdni, hogy megtámasztottam a hátam. Amúgy is csak az egyik felemen tudok aludni már hetek óta, ami nem az, amelyiket jobban szeretem, de most még az sem volt jó. Mindegy, legalább ma napközben megint jobb volt a helyzet. 

Voltunk ma meccsen is. Nem sok pozitívumot lehet kiemelni, de ide tartozik, hogy jó idő volt, találkoztunk barátokkal, és hogy a legvégén begyötört Lisztes góllal végül szépítettek az eredményen. De egyébként kikaptunk. Ez van. Mostanában sok ilyen van, de azért nem lehet hozzászokni. 

Szombat

 Meglepő módon ma már úgy ébredtem, hogy nagyon fájt a bordám. Mérhetetlenül unom már ezt a fájdalmat, meg azt a tehetetlenséget, amit okoz ez az egész, de sok választásom nincs, mint elviselni. Azért próbálom a végsőkig feszíteni a tűrőképességem határát most már, és nem csak heverészek a kanapén (abból is elegem van). Ma is gyalogoltam, teregettem, ruhát hajtogattam, ebédet csináltam. Igaz, lassabban megy minden,, és néha sírni tudnék a fájdalomtól, de nem adom magam. 

Ma délután beszéltem telefonon egy barátunkkal, aki el van épp keseredve. Van egy dohányboltja és egy kisebb "közértje". Egyébként az általam ismert összes ember közül a legsegítőkészebb, legönzetlenebb valaki. Már jó ideje küszködik a munkaerő hiánnyal, de most ott tart, hogy azért kell majd bezárni a közértet, mert nem talál embert. Tudom, hogy mennyit fizet, én a magam részéről már volt, hogy fontolóra vettem, hogy felmondok, és inkább elmegyek hozzá, mert jobban keresnék ott. És ez azt mondja nem elég. Van, aki kerek perec megmondja, hogy más, hát azt nem gondolta, hogy itt ennyit kell dolgozni. Van, aki kifogásolja, hogy nincs ideje (munkaidőben!) tiktokozni. Tök értetlenül állok az ilyenek előtt, mert nem értem, hogy ilyen világban hogy lehet ez, hogy csak úgy felmondok, mert nem tudok tiktokozni. Az érintett korosztály teljesen vegyes, nem lehet általánosítani, hogy csak a fiatalok ilyenek. Érdekes jelenség mindenesetre. Szívesen segítenék neki, de sajnos ötletem sincs a megoldásra 

Péntek

 Ugyan csak három napot dolgoztam a héten, és igazából nem kellett beleszakadni sem akkor sem, mégis alig vártam, hogy ma délután legyen. Volt pár agyalós, megoldandó probléma, de ma délelőtt már minden készen lett, és remélhetőleg most egy darabig az jó is lesz így. 

Ma már azt a taktikát alkalmaztam, hogy nem hagytam a fájdalomcsillapító hatását teljesen elmúlni, mert bármennyire is próbáltam minél kevesebb gyógyszert bevenni, túl sok szenvedéssel járt. Így azért napközben sokkal komfortosabb volt, most estére fáj már megint rendesen, de most már elviselem. 

Nagyon extra dolgokat nem terveztünk az itthonlét napjaira, egy napra biztosan lemegyünk a Balatonra, a többit meglátjuk. Én sem vagyok száz százalékos, Balázsnál is kezdődik az allergia szezon, úgyhogy majd ahogy jól esik. Legalább jó időt ígérnek. 

Csütörtök

 Most már úgy van, hogy ha csütörtök, akkor Konferencia Liga. Még nem múlt el senkiben sem a csalódás, de azt nem lehet, hogy csak azon kesergünk, ami akkor történt, így természetesen drukkolunk tovább a csapatunknak. Ma este a tévé előtt, mert Máltán játszottak (és ez nagyjából így is lesz megint az idegenbeli meccseknél), de így is lehet jó. Főleg, ha olyan az eredmény, mint ma este 1-6-ra győztünk. Jövő héten visszavágó Budapesten. 

Azért nem ezzel telt az egész nap, de azt leszámítva, hogy végre sütött a nap, és már a 23 fokot is elérte a hőmérséklet, más jó dologról nem nagyon tudok beszámolni. Borzasztóan megvisel most már ez a folyamatos fájdalom, felébredek éjszaka minden mozdulatomra miatta. De napközben is kétszer meg kell gondolni, hogy mozdulok meg. A tüsszentés és a csuklás nagyon tud fájni..

Na de holnap péntek...hajnali keléssel, korán hazaindulással. 

Egy kis munka

 Ma már voltam dolgozni. Nem esett jól, még úgy sem, hogy három napot megyek, és aztán a hétvégével együtt öt napot megint itthon leszünk. Ennyi henyélős nap után jól el is fáradtam, délután már nagyon kényelmetlen volt ülni is. Na de egy nap már ki van pipálva, már csak kettő maradt. 

Azt hagyjuk is, hogy mit gondolok arról, hogy reggel csak 11 fok volt. Borzasztóan ki vagyok akadva, tök sajnálom azokat, akik elmentek nyaralni, és még egy olyan igazán jót kirándulni sem tudnak, mert vagy esik, vagy a szél fúj, vagy hideg van. Na nem mintha bárki bármit tudna tenni ez ellen, rég el van rontva minden. 

Hoztam egy videót tiktokról. Elsősorban Taminak, aki nemrég írta, hogy a faluban náluk elindult egy szépítő összefogás, lehet hogy ebből is merít valami jó ötletet. Igaz, az most jut eszembe, hogy elküldhettem volna neki messengeren is. De Penny fantáziája is beindul szerintem ettől, úgyhogy jó helyen van ez itt. 

Kedd

 Ma még itthon voltam. Reggel megérkezett a GLS futárral a bordarögzítő, amit tegnap rendeltem meg. Jó lett volna a fáslis megoldás, ha nem gyűrődne meg, de ahhoz, hogy ez így legyen, nem kéne hogy legyen rajtam zsírpárna. Meg azért azt nem egyszerű egyedül felrakni. De szerencsére van ez a tépőzáras cucc, ami ugyan nem a legolcsóbb beszerzéseim közé tartozik, de legalább funkcióját tekintve teljesen jó. 

Ezzel a rögzítővel meg a fájdalomcsillapítóval egészen jól vagyok. Megfordult a fejemben egy-két ötlet, hogy mit is tudnék megcsinálni már, de végül nyugton maradtam, jobb a békesség alapon. 

A fiúk egyfolytában intéznek valamit a héten, van, aki okosórát javíttat, cipőt küld vissza, van, aki sörcsapot szerez szülinapi bulira, meg étlapot tervez, van, aki focis kártya lelőhelyet keres, és kontrollert vesz. Valaki mindig épp úton volt Budapestre vagy onnan haza.. 

Balázs a stabil pont. Ő az, aki mindenkinek segít, aki elvisz, elhoz, aki megcsinálja helyettem, aki elintézi, utánajár. Nagy szerencse, hogy van nekem. 

Na szóval

 Nincs törés, nincs repedés, nem lát semmi ilyesmit a röntgen szerencsére. A háziorvosom tök jó fej volt (mint mindig), írt fel fájdalomcsillapítót, megbeszéltük hogy szedjem, mivel kombináljam. Mondta, hogy érdemes megpróbálni befáslizni, vagy bármivel rögzíteni, az segít a fájdalom elviselésében, és a melegen tartás is segíthet a fájdalomcsillapításban is. Egyébként nagyjából hat hét, mire teljesen elmúlik. Azért ő talált pozitívumot is a sztoriban...ha a bordám nem véd meg, most már májműtéten lennék, mert az nem bírta volna ki ezt a traumát. Hát így nézve tényleg szerencsés vagyok. Még holnap itthon leszek, szerdán megyek dolgozni. Kiírt volna egész hétre, de már így is épp elég haszontalannak érzem magam, napok óta csak heverészek a kanapén. 

A gyógyszer egyébként egészen jól hatott, a fáslis megoldás is bejött. Rendeltem egy erre való rögzítőt, az azért szerintem kényelmesebb lesz, ha megjön. 

Vasárnap

 Az ma egyértelműen eldőlt, hogy holnap munka helyett orvoshoz megyek. Azért én meg magamban a tegnapi egész napos szenvedés után is adtam esélyt annak, hogy majd jobb lesz ez magától is, de Balázs ellentmondást nem tűrően közölte, hogy na neeem, most már nézzék meg, legalább azt tudjuk, hogy igazából nincs ott semmi, és csak idő kérdése, hogy majd valamikor elmúlik. Így aztán beláttam, hogy nélkülem sem dől össze a világ most sem munkafronton, és abba sem fogok belepusztulni, ha elmegyek az orvosi rendelőbe. Azt majd még reggelig meglátom, hogy a sebészetre megyek vagy a háziorvoshoz. Igazából azt hiszem bármelyik verziót választom is, mindkettőjükkel kell majd találkozni. 

A szenvedésem miatt Balázs volt bevásárolni, a főzésben is sokat segített. Délután gofrit is sütött megint. 

A Videoton - Ferencváros meccset itthonról néztük. Jó meccs volt, bár többször voltunk infarktus közeli állapotban. Végül 3-5-re győztünk. Mondjuk soha rosszabb meccset ennél. 

Szenvedős szombat

 Szóval...ma megbántam nagyon, hogy nem mentem egész héten orvoshoz. Mostanra eljutottam oda, hogy fájdalomcsillapító nélkül nem bírom. Nagyon fáj. Olyan fájdalom, mint amikor beszorul a levegő, és van az éles fájdalom pár pillanatig. Csak ez nem pár pillanatig tart, és nem egy pontban fáj, hanem kb tenyérnyi kiterjedésben..Az a leggyötrelnesebb, amikor le kell hajolni valamiért. 

Még azért hiszek a csodákban, és remélem, hogy holnapra elvarázsolódik..

Végre péntek

 Na hát ma reggel megint érdekes időjárásra ébredtünk. Úgy május vége felé szokott ilyesmi lenni. Oké, sejtettem, hogy jól lehűlt a levegő miután egész éjjel szinte szakadt az eső, de arra számítottam, hogy úgy, ami nyáron megszokott egy eső után, hogy épp csak egy vékony kardigán az, ami jól esik, az is csak az ilyen nyápicoknak, mint én vagyok. 

Napközben azért jobb idő lett, de most estére megint beborult. Mindegy is, úgy látszik ez az idei nyár már csak ilyen furcsa marad.

Reggel már rögtön az első órában megtalált a főnököm, így péntek alkalmából gondolta, hogy nem akarja hogy unatkozzak, osztogatta a feladatokat, mintha legalábbis valami világvége közeledne, és még előtte meg kell mindent csinálni. Azért kétségbe nem ejtett, megoldottam mindent. 

Jövő hét utáni héten itthon leszünk három napot. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne találni valami olcsó szállást és elmenni akkor is mondjuk.a Balatonra (ez meglepő, hogy oda vágyom..), de nagyon érdekes módon a szállásadók akkor sem adják ki két éjszakára (minimum öt, de inkább hét), ha egyébként üresen áll abban az időszakban a ház/apartman. Ugyanúgy, ahogy az árból sem engednek azok sem, akik alig egy-egy hétre tudják csak kiadni az ingatlanjukat.. Érdekes szemlélet, én pl úgy gondolkodnék (még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy a takarítás miatt sem a legjobb, ha csak három napot van valaki), hogy ha az árból nem akarok engedni, akkor kiadom rövidebb időszakokra is, mert biztosan sokan vannak, akiknek így férne bele anyagilag. De az tuti, hogy kitalálnék valamit, mert annál nagyobb luxus nemigen van, mint hagyni üresen állni, és abban a rövid időszakban sem keresni vele pénzt, ami egy-egy évben rendelkezésre áll. Na de majd amikor a lottó nyereményünkből veszek egy házat erre a célra is, akkor majd arról is fogok írni, hogy én hogy csinálom. 

Ja, és hogy most már legyen meg a mindennapi helyzetjelentés a bordámról, vagy miről...hát ma fájt eddig a legjobban..

Csütörtök

 Megy a Fradi meccs, a múlt heti Ekl selejtező visszavágója Írországban. Összesítésben jelenleg 5:0-ra vezetünk, azt hiszem itt már nincs miért aggódni. Mondjuk szép is lenne, ha lenne aggódni való. 

Ma este a Kecskemét és a Zalaegerszeg már elbúcsúzott a selejtező után, mindketten kikaptak sajnos A Debrecen még játszik, ők jelenleg hosszabbításra állnak, meglátjuk. 

Voltam ma délután fodrásznál, épp sikerült hazaérnem az eső előtt. 

Még mindig fáj a bordám, ráadásul most már a térdeim is. Ez utóbbiak nem azért, akiért a bordám, de roppant kellemetlen, a lépcsőn felfelé is, lefelé is a csillagokat látom. 

Ez a hét valahogy nem az én hetem, jó is hogy holnap már péntek lesz. 

Szerda

 Nem volt valami izgalmas a mai nap sem. Olyan furcsán indul ez az augusztus, mintha már nem is nyár lenne. 

A bordám vagy nem tudom mim továbbra is fáj, Balázs már mondta, hogy nézessem meg, de igazából nem tudom mire mennék vele, mert bármi történt is, semmit nem tudnak vele csinálni. Gondolom majd idővel jobb lesz. Idegesítő mondjuk, de ez van. Annyi eszem meg azért van magamtól is, hogy nem terhelem semmivel sem feleslegesen. 

Patrik keze jó csúnyán bevérzett mára a tegnapi véradás után, úgy néz ki, hogy túl szoros volt a kötés rajta, mert nem a szúrás helyén van,  hanem fölötte, ahol a kotés volt. 

Roli volt ma moziban, egy osztálytársával nézték meg az Oppenheimert. Tetszett neki, az külön is, hogy magyar színész is játszik benne (Haumann Máté). 

Ja, de..azért volt ma jó is.. találtunk három napot augusztusban, amikor mindketten egyszerre el tudunk jönni szabira, úgyhogy azt gyorsan be is terveztük. Bármire jó lesz az a pár nap. 

Kedd

 Azért nagy mázlink volt, hogy amikor mi nyaralni voltunk, akkor tényleg nyár volt. Legalábbis az a fajta, amit én igazi nyárnak hívok. Az, amikor korán reggel sem kell egy vékony kardigán sem, de még zokni sem. Azóta is elég hektikus az időjárás, nálunk például ma délután öttől kisebb megszakításokkal esik. 

Voltunk ma vért adni. Roli is jött velünk, élete első véradása volt. Vagyis lett volna, mert nem sikerült tőle levenni a vért. Nem azért, mert rosszul lett, hanem egyszerűen csak nem folyt. Lehet, hogy nem ivott eleget, lehet, hogy nem találták el jól a vénáját, nem tudjuk. Szerencsére nem élte meg rosszul, legközelebb megpróbálja a másik kezéből, és a mostaninál sokkal többet is iszik majd..

Még mindig fáj az a valami, amit szombaton a dinnye vásárlásnál megzúztam. Most már azért idegesít.