Hát..

 Nem erről akartam írni, de szembe jött velem a facebookon, és annyira letaglózott, hogy bemásolom. 

🚑 Elmondom, hogyan fogsz meghalni.

Fáj a derekad már egy ideje, időpontot kérsz a háziorvoshoz. Ő beutalót ad, mondjuk, a reumatológushoz. Időpontot kérsz, kapsz is, 3 hónap múlva. Ő nem talál semmit, de nem is nagyon foglalkozik veled, pedig elég lenne egy ct. Visszamész a háziorvoshoz. Ő töri a fejét, elküld a nőgyógyászhoz. Időpontot kérsz, kapsz is, másfél hónap múlva. Ő sem talál semmit, de nem is nagyon foglalkozik veled, pedig elég lenne egy szimpla ultrahang. Kicsit vársz, mielőtt visszamész a háziorvoshoz, mert már ciki az egész. Aztán mégis, mert már nem csak a derekad fáj. Röstelkedsz, időpontot kérsz, háziorvos is kissé feszült, mondja, biztos idegi alapon van, manapság mindenkinek idegi alapon van minden. A tb, amit fizetsz, az nem idegi alapon van, az csak úgy van, értelme nem sok. Háziorvos elküld belgyógyászati vizsgálatra. Időpontot kérsz, bár január van, júliusra kapsz, hiába próbálsz egyezkedni a feszült asszisztenssel, gyűlöl, pedig nem is ismer. Kicsit elgondolkodsz azon, hogy miért ilyen undok, aztán arra jutsz, hogy nyilván azért, mert beteg vagy, és valahogy minden beteg eltér a normálistól, tehát deviáns, az meg macera, procedúra és meló, szóval megérted, hogy ismeretlenül is utál. Valahogy már így vagy magaddal te is. És még az a fájdalom is. És hogy teher lettél, nem csak az egészségügynek, de a családod is felbolydult.

Aztán a diagnózis... Azonnal kórház. Hirtelen felgyorsulnak az események, csak kapkodod a fejed, a harmadik nap reggel még azt gondolod, hogy lesz negyedik nap is. Nem lett, annyi volt az áttét. És képzeld, már egy hete halott leszel, de még mindig lesz olyan eredményed, ami nem készült még el.

Nem hiszed? ........ 🚑

/Rita Németh-Kovács /

A borzasztó ebben az, hogy valóban megtörténhet.. 

Szombat

 Ma szülinapi ebédre voltunk hivatalosak. A hét elején a nevelőapám 70 éves lett, anyukám pedig rögtön másnap 64. Úgy tervezték, hogy elutaznak valahová pár napra, de sajnos ezt a tervet egyelőre el kellett napolni, a nevelőapám nincs jól, nagyon komoly ízületi fájdalmai vannak. Még vizsgálják, nem derült ki mi is a baj pontosan.

Egy családi ebédet mindenképpen szerettek volna, ott voltunk majdnem mindannyian. A neveloapamnak fiatalabbik fia gyakorlatilag elérhetetlen, így ő nem, de mindenki más igen. 17-en voltunk. 

Az ebéd finom volt, jól érezte magát mindenki, jó nap volt. 

 

Péntek

 Ez a péntek is olyan volt, amikor nagyon korán mentünk dolgozni. Utálok hajnali négykor kelni, de egyébként meg hajnali öt és reggel hét között nagyon hatékonyan tudok dolgozni..

Fél kettőig bőven volt mit csinálni, csak úgy repült az idő. Jó volt ilyen korán hazajönni, még ilyenkor van egy egész délután, amikor bármit lehet csinálni. Najó, hát a bármihez nem nagyon volt már energiám, de azért az is jó, hogy háromra már kész volt az ebéd, ami máskor öt órakor történik meg legkorábban. 

A Pápa érkezése kapcsán, ahogy néztem őt 86 évesen, fájós izületek ellenére is olyan nagy szeretettel mosolyogni mindenkire, eszembe jutott, hogy micsoda példakép lehet Ő is a legtöbbünknek. Lehet, hogy én vagyok szentimentális már, de a közvetítés alatt, amikor a Bazilikába megérkezett, többször is azon kaptam magam, hogy a könnyeimet törölgetem a rengeteg érzelem miatt, ami átjárt. 

Csütörtök

 Ma is ugyanolyan nap volt, mint eddig a héten az összes többi. Mindannyian dolgoztunk, vagy suliban voltunk. Mindenkinek van minden nap bőven elfoglaltsága a kötelező dolgokkal, amikor késő délután hazaérkezünk szép sorban egymás után, már mindannyian leginkább csak arra vágyunk, hogy csak úgy legyünk. Néha az esik jól, hogy csak ülünk csendben, máskor az, hogy mindenkinek van valami mondanivalója. 

Azt mondjuk megfigyeltem már, hogy minél fáradtabb vagyok, és minél inkább szeretném sokáig kielvezni, hogy nem kell csinálnom semmit, annál gyorsabban telik az idő, és pillanatok alatt este lesz, amikor már készülni kell a következő napra. 

Szerda

 A héten egyedül találtam magam egy nagy rakás munka kellős közepén. Van ilyen, beteg lett a kolléganőm. Az biztos, hogy nem kell néznem az órát, mikor telik már le a munkaidő, inkább arra kell odafigyelni, hogy időben abba tudjam hagyni. 

Zsonglőrködöm a feladataimmal, hogy azzal se nagyon maradjak el, ami csak az én feladatom, közben a mindennapi ügyeket is kézben kell tartani. Épp a nyári szezon kezdete van nálunk (ez mindenképpen biztató, hogy arra készülünk, lesz nyár), mindenki egyszerre hozatja be minden akcióra a cuccait. Van abban valami borzasztóan lélekölő, amikor végre sikerül az ötvenféle bizbasznak helyet találni a raktárban, de már örülni sem lehet ennek, mert máris ott van a következő hetvenféle medence és strand tartozék, aminek még kellene hely. 

Tíz perceket engedélyeztem magamnak magánéleti dolgokra, ezek pont jók voltak arra, hogy egy -egy dolgot el tudtam intézni, pl vérvételre időpontot foglalni (június elsején már mehetnek is) , és közben kicsit az agyam is kikapcsolt. 

Balázs fogyása annyira látványos most már, hogy lépten-nyomon megjegyzik. Kevesen vannak, akik tőle érdeklődnek, inkább tőlem kérdezik először félve, hogy direkt fogyott e ennyit. Persze, értem ezt is, húsz kiló fogyás már olyan, ahol felmerül bárkiben, hogy csak nem beteg az illető. Mindenkit megnyugtattam, aki tőlem érdeklődött, hogy semmi baj nincs, így akarta. Van, aki sopánkodik, hogy jajj, már ne fogyjon többet, de leginkább elismerik és gratulálnak. Az egyik kollégám pont mondta, hogy nem csak tök jól lefogyott, de simán fiatalodott is vagy tíz évet. Nagyon jól csinálja egyébként, ha lenne ennyi akaraterőm, mint neki...á, ezt inkább nem is ragozom. 

Egyébként kíváncsiságból pár napja én is figyelem, hogy mennyit eszek. 1100 kalória körül van a napi bevitelem, ami kevés egyébként az átlaghoz (de kicsit kevesebb kéne, ha fogyni szeretnék). Az viszont látszik, hogy a szénhidrát sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint a fehérje. Fordítva lenne jó. 

Kedd

 Hát ma megint olyan őszies időre ébredtünk, amitől aztán rögtön elment az életkedvem is. Egyébként is már második éjjel aludtam nagyon keveset, ez sem dobott sokat a hangulatomon. 

Így aztán nem nagyon van kedvem ahhoz sem, hogy bármit is meséljek. Ma leadtam az új Shein rendelésemet, tegnap a bonprixtől rendeltem magamnak egy farmert. A múltkori pont jó lett hosszban is, most is az alacsony alkatra valót rendeltem, remélem ez is jó lesz. Amúgy ezeknek a csomagbontásoknak mindig van egy hangulata, tök jó például egy ilyen shein csomagot bontogatni, főleg ha úgy rendel az ember, hogy sok apróságot is. Apróságokból meg azért tényleg komoly mennyiséget kell a kosárba pakolni, hogy ingyen legyen a szállítás. Én mindig megvárom, amíg elérem azt az összeget, amíg már a szállítás ingyenes. Mondjuk a legtöbb helyről úgy szeretek rendelni, ha ez a költség nincs még pluszban rajta. 

Leteszteltem

 A chat gpt-t. 

Egyszer volt egy család, akik nyaralni mentek a Balatonhoz. Az első napon a gyerekek a focimeccsen voltak, míg a szülők a strandon pihentek. Az anya sütött egy finom sütit, amit a kávés bögre mellé tett a strandtáskájába.

A második napon egy nagy virágcsokrot vásároltak a piacon, amit az apuka a mamának adott ajándékba. Együtt sétáltak a tó partján, és a virágokat egy padon helyezték el, hogy jobban élvezhessék a kilátást.

A harmadik napon kimentek egy futópályára, ahol a gyerekek sokat futottak és nevettek. Azonban, az egyik gyerekük elbotlott és elkezdett sírni, de az anya átölelte és megnyugtatta.

A negyedik napon a család hajókirándulást tett, és az egyik állomáson kiszálltak, hogy egy séta keretében felfedezzék a környéket. Az apuka egy gyönyörű kilátás előtt állva, meglepte az anyukát egy csókkal.

Az utolsó napon a család kávézni ment egy helyi kávézóba, és az anya a sütit kínálta, amit az első napon sütött. Mindannyian boldogan kortyolgatták a kávét, és élvezték az elmúlt napokban megtapasztalt élményeket. A Balaton összeköti őket, és az itt töltött idővel emlékezetessé tették a nyaralást.

Vasárnap

 Annyi mindennel el vagyok maradva az itthoni dolgok közül, nem is tudom, hogy mikorra fogom magam normálisan utolérni. Nincsenek pedig túlzó dolgok ezek között, de van bőven olyan, amit hetek óta tologatok, mert vagy nem voltunk itthon, vagy nem volt kedvem hozzá, vagy nem voltam túl jól, és örültem, hogy azok megvannak, amik nagyon fontosak. Most hétvégén lett volna kedvem is, energiám is (a belső napelemeim egészen jól működtek már), most az idő volt kevés. De majd előbb -utóbb meglesz minden. 

Azt nem meséltem el a héten, és most is csak rébuszokban fogom, mert a teljes valós történetet nem írhatom le, hogy milyen megható gesztusban volt részem. Van valaki az életünkben, akit a Fradi meccsekről ismerünk. Én vagyok vele a legközvetlenebb viszonyban, mint ahogy ez általában jellemző is mindig azokra, akik nem a mindennapjaink részei egyébként. Sokszor beszélünk telefonon is, a meccsek előtt is mindig összefutunk. Hívjuk egymást információk miatt, hívjuk egymást jó hírrel, hívjuk egymást, ha csak beszélgetni szeretnénk valamiről. Szereti a családunkat, szereti, hogy ilyenek vagyunk, amilyenek. Nagyon sok embert ismerek, ilyen meccsekről származó ismetetségünk is sok van, de ő az egyetlen, aki kiemelkedik minden ismerősöm közül azzal, hogy hihetetlenül jó szíve van, és minden alkalmat megragad arra, hogy segíthessen. Ezen a héten felénk tett egy olyan nagylelkű és önzetlen gesztust, amit soha életemben nem fogok neki elfelejteni. Nem csak amiatt, hogy könnyebbé tett valamit, ami elsőre nagyon nehéznek tűnt, hanem ahogy ezt az egészet intézte. Amikor értesültem róla, rám egyáltalán nem jellemző módon szavakat sem találtam. 

Az ilyen emberek ismeretsége nagy kincs, mert visszaadja a hitet abban, hogy ez a világ meg lehet jó is. 

Szombat

 Tegnap este olyan fáradt voltam, hogy a könyvemől is csak pár oldalt tudtam olvasni. Fél tizenegykor már ágyban voltam, ami nálam korai időpontnak számít, és ma reggel kilencig aludtam. Balázs akkor már javában tevékenykedett a nappaliban, ő sosem tud sokáig aludni, ha hatkor még ágyban van, az már nagy dolog. 

Még a múlt hétvégi mindenféle után maradt pár elrendezni való, azt próbáltuk ma teljesíteni. Nem lett száz százalékos siker még, de már közel a cél. 

Délután megfürdettem Freddyt. Mindig elég nehezen veszem rá magam, mert maga a fürdetés ugyan gyorsan megvan, szereti is, nincs vele semmi gond, de utána még egy óra, mire kitakarítok utána. 

Este tévében néztük a Fradi meccset. Csalódás volt, még szerencse, hogy van egy Lisztes Krisztiánunk, aki megmentette a csapatot a góljával. 

Péntek

 Ma is korán mentünk, de az volt a terv, hogy dél körül felmegyünk vért adni, ami nagyjából egy órát szokott igénybe venni a sorbaállással meg mindennel együtt, és onnan már megyünk is haza. Ebből csak az valósult meg, hogy dél körül felmentünk. 10-től volt egy megbeszélésem a főnökömmel, amit 11-kor félbeszakítottunk, mert elment ebédelni. Fel tizenkettő és dél között még folytattuk, majd aztán mondta, hogy akkor még menjek vissza a véradás után, még mindig van pár kérdése meg gondolata, amit még mindenképpen ma szeretne velem megbeszélni. Nála ez úgy néz ki, hogy egy gondolatra ráfűz még legalább ötféle ötletet, húsz kérdést, és közben még az is előfordul, hogy ha én más szemszögből közelítem meg a kérdést, akkor újabb kérdéscunami indul be. Az nem megoldás, hogy ülök passzívan és hallgatom, mert nem hagyja, de az bevált, hogy keretek közé szorítom (időben) még azelőtt, hogy elkezdjük. De ha azt mondom, hogy fél kettőkor mennem kell, akkor pontosan 13:30-kor még elmondja az utolsó mondatot, majd mondja, hogy akkor innen folytatjuk, és kösz, Dia. 

Néha nagyon haragszom rá, de egyébként jó vele dolgozni, csak nagyon fárasztó. De azt azért ma  megjegyeztem, hogy új taktikát kell alkalmaznom, és legalább öt perccel korábbi időpontot kell belőnöm, és akkor én is akkor mehetek, amikor én szeretnék. 

A véradáson minden rendben volt, bár a mostani hölgy nem szúrt olyan jól, mint akik eddig voltak, meg jól megfájdult a hátam egy ponton azon az ágyon, de annyi baj legyen. 

Ami azt illeti jól elfáradtam a héten, délután már nem is volt energiám semmihez. 

Csütörtök

 Ma is volt dolgunk munka után, így épp csak annyi időt töltöttünk itthon, amíg megsült az airfryerben a csirkemell, és megettük, aztán már mentünk is. Végre megérkezett a jyskbe a pad, amit a teraszra vettünk még húsvét előtt, azért mentünk. Ha már elmentünk Tatabányáig, akkor elintéztük a tankolást, a lemosattuk a kocsit. Még ezután itthon bementem a boltba, így már majdnem fél nyolc volt, mire hazaértünk. 

Balázs és Roli még össze is szerelték a padot, holnap délután már akár lehet ücsörögni a teraszon, ha nem esik az eső. 

Mondjuk ahhoz képest, hogy reggel ezt a pólómat vettem fel, elég jól túlteljesítettem a tervet. 

Szerda

A korán kelés csak amiatt nem volt nagyon szörnyű, hogy tudtam, fel kettőkor már majd a munkabefejezés gombra nyomhatok rá. Végre egy március vége óta húzódó problémát is sikerült felgöngyölíteni. Már jó sok órát töltöttem el azzal, hogy próbáltam rájönni, hol lett elrontva, amikor látszólag minden rendben van. De persze nem hagyott nyugodni, és időről időre újra nekiláttam, mert nem hittem el, hogy nem lesz meg. A kitartás meghozta a gyümölcsét, és ennek most örülök. 

Munka után orvosnál voltam. Ezúttal a bőrgyógyászat volt soron. Balázs ugyan múlt héten csak úgy random felállította a diagnózist, de legyintettem rá, hogy ja, persze. A doktornő nem volt szimpatikusabb, de csak az volt a bűne, hogy találkoztam már vele itt nálunk a rendelőben, és ott hát khhmm..nincs mit szépíteni rajta, igencsak bunkó volt. Mindegy, igyekeztem ezt elhessegetni, és a jelenre koncentrálni. Megnézte a nyakamat, és hát Balázs jól diagnosztizált, mert az valószínűleg csak egy furcsa egybeesés, hogy volt az a gyógyszerkiütés is, meg ez a kötőszöveti vagy érfal gyengeség is pont ott van. Nincs rá csodakrém (pedig azért volt egy ilyen titkos reményem), ha nagyon zavar, akkor ősszel vagy télen elmehetek egy lézeres esztétikai kezelésre, az segít ezen. Ajánlott egy krémet, amit kipróbálhatok, meg hát ki kell majd tapasztalni, hogy mi az, amitől nyugalomban van. 

Hazafele mondtam is Balázsnak, hogy hát még most időben van, hogy lecseréljen, mert úgy tűnik, hogy igencsak csúnya és csoffadt öregasszony lesz belőlem, csúnya bőrrel, térdfájósan.(az egyebekbe bele sem merek gondolni) Ő meg közben egyre jobban néz ki. 

Az viszont jó hír, hogy az ivás továbbra is jól megy, a napi 2,5, liter gond nélkül megvan minden nap, de van, amikor három is. Nem hittem volna, hogy ez nekem valaha ilyen könnyedén sikerülni fog. 

Kedd

Továbbra is daráljuk a napokat, minden napra jut valami, amit el kell intézni, utána kell járni. Kicsit ilyenkor azt érzem, hogy kevés az idő, ami rendelkezésre áll a munkaidő után, mert nap mint nap úgy járok mostanában, hogy van már este kilenc is, amikor leülök végre azzal a tudattal, hogy akkor mára megvan minden. Azért a mai napra jutott egy óra lazítás is, mert voltam masszázson, az idén először. Kicsit azért voltak fájdalmas pillanatok is az egy órában, de jó volt. 

Általában egyébként felpörget az, amikor ilyen intenzív és tevékeny időszak van az életünkben, de ma azt érzem, hogy nagyon elfáradtam. Pedig holnap nagyon korán kezdődik a nap, fel kettőig le kell dolgozni a munkaidőt, mert háromra van időpontom a bőrgyógyászatra. 

Jó hétfő

 Ez az a nap, amikor egy régóta dédelgetett álmom vált valóra. 

Igen, az ott egy kanapé a tetőablak alatt. Olyan régóta tervezgettem már, de még sosem volt meg minden együtt hozzá. Tegnap, amikor kipakoltunk innen, és vártuk Imit, aki lerakta a laminált padlót Balázs is azzal a szemmel nézte ezt a részt, amivel én már jó sokszor megnéztem. És aztán körülnézett a marketplacen, ahol ott volt ez a kanapé, ami a mi három személyesünknek az unokatestvére. És ott nagyjából el is dőlt, hogy akkor ez bizony kell nekünk. 

Ma pedig már ebből a kis kuckóból írom ezt a bejegyzést. 😊

És kész

 Ma délutánra annyi nyoma maradt ennek a csőtörés mizériának, hogy megint takarítani kellett. Meg mindent, amit ma kora reggel elpakoltunk a nappaliban, vissza kellett pakolni. A porszívót ma is csúcsra járattuk, de dacára a fájós derekunknak elégedettek vagyunk. Kihoztuk a helyzetből a maximumot szerintem. 

Meccsnap

 Ez a hét nem a láblógatásról szólt, mert minden nap volt valami még munka után is a megszokott dolgokon felül is. Így aztán a mai meccsnap úgy kellett, mint egy falat kenyér. Azt nagyon reméltük, hogy ez ma este tényleg a kikapcsolódást fogja jelenteni, és sok csalódottság után majd ma úgy jövünk haza, hogy "a győzelem a Ferencvárosé". És tényleg így lett. 

Délelőtt megvettük a laminált padlót, az alátétet hozzá, és megvettük a betonozáshoz is az anyagot. Háromnegyed 11 körül értünk haza, amíg én megcsináltam az ebédet, Balázs betonozott. És kész is lett elég hamar, mire a rántott húsok megsültek, már össze is volt takarítva minden. 

Péntek

 Ma az a péntek volt, ami nagyon korán kezdődött, ötre mentünk dolgozni, hogy fél kettőkor haza tudjunk indulni. Időpontom volt a körmöshöz fél háromra, utána még tervben volt elmenni a Diegoba megvenni a laminált padlót, meg amire szükség van. Ebből végül nem lett semmi, mert úgy ömlött az eső, hogy nem volt kedvünk elindulni. 

Erik volt ma segíteni Patrikéknak a Dürerbe. Hűtőt, dagasztógépet, pultot, ilyeneket vittek Csepelről. Tök bírom, ahogy egymással lebeszélik az ilyesmit, megoldják egymás között. Erik hívott, amikor végeztek, hogy indul haza, nem sokkal utána Patrik írt messengeren, hogy végeztek, Erik elindult haza, ő majd jön valamikor. És ezt nem kell kérnem sem, teljesen természetes, hogy lejelentkeznek. 

Rohan az idő

 És nem csak hogy már csütörtök volt, de pillanatok alatt megint ősz lett. Pedig még nem is volt tavasz sem. A nyarat meg emlegetni sem merem. Na mindegy, nincs mit tenni, ezzel kell most megint együtt élni, ahogy láttam nagyjából még egy hétig így is lesz. 

Megvolt ma a videós kárszakértés, meglepően flottul ment minden. Azt egy kicsit sem bántam, hogy nem személyesen jött. Vagyok annyira antiszociális, hogy nem szeretek bármilyen idegen embert beengedni a lakásunkba. A telefon kameráján keresztül így is meg tudott nézni mindent, amit akart. Most már be lehet temetni a krátert, ami a nappaliban van, és nem kell majd tovább letakarni egy bútorlappal. Na, azt még nem tudom hogy fogom elviselni, hogy megint betonozás szag lesz idegent, de majd arra gondolok, hogy ilyet sem kell többet csinálnunk, csak még most ezt ki kell bírni. 

Szerda

 Ma majdnem eseménytelen nap volt, leginkább a munka foglalt le mindkettőnket. Persze azért közben számolgattunk, keresgéltünk, amikor volt pár szabad percünk. Ma délután volt itt a srác, aki majd segít a laminált padlót újra lerakni, megbeszéltük hogy is lenne a legjobb. Ő még egy egészen más verzióval is előállt, mint amiben ki gondolkodtunk, de megvettük az ötletet. Kicsit több lesz vele a munka és a felfordulás, de a végeredmény jobb lesz így. 

Roli túlesett ma a gyökérkezelésen is. Nem engedte, hogy elkísérjem, mert úgysem lehet bemenni, csak neki, de amikor még hét óra után is elérhetetlen volt, akkor azért már nagyon ideges voltam. Hatra volt időpontja. Természetesen mindenféle borzasztóság megfordult a fejemben, idegességemben felhívtam Patrikot, hogy megkérdeztem tőle ez normális e hogy ennyi ideig tart. (nekem is volt gyökérkezelve fogam, de nem tartott ennyi ideig sosem). Ő megnyugtatott, hogy teljesen normális ez, neki volt másfél órás is, biztos, hogy nincs semmi baj. Még beszéltünk, amikor végül Roli negyed nyolckor hívott, hogy készen van, minden rendben. Május 3-án kell mennie a végleges tömésre. A húzás és a két fogkezelés ára nem gyenge, lehettem volna fogorvos is (ha valaha is lett volna erre ingerenciám). A lényeg, hogy végre nincsenek fájdalmai. Természetesen még a mai akció után kicsit érzékeny ott, ahol kezelték, de emlékeim szerint én egy ilyen gyökérkezelés után zokogva mentem ki a rendelőből, mert a csillagokat is láttam a fájdalomtól. (És aztán pár hónap múlva kiesett a tömés, eltörött a fogam, és kihúzták)

Csöves nap

 Ha van valami, amit ki nem állhatok, az a tehetetlen toporgás. Valamiért a sírba kerget az, amikor valami haladhatna is, de csak malmozunk helyette. Ebben a csőtörés ügyben is azzal is tele volt a hócipőm, hogy azt mondta a szerelő ember, hogy majd a nagybátyámon keresztül üzen, mikor tudnak jönni. Én meg már tegnap este azt gondoltam, amikor végignéztem a nappalin, hogy na, ennek itt nagyon gyorsan meg kell szűnnie, lehetőleg még ezen a héten. 

Délelőtt munka közben is azon morfondíroztam, hogy is kellene ezzel a jóemberrel felvenni a kapcsolatot, így, hogy facebookon nincs fent, a telefonszámát nem tudom. A nagybátyám meg kb olyan megbízható, mint egy kétéves gyerek (és ezzel jól lenéztem a kétéveseket), két napja haza sem jött.. itt jártam gondolatban, amikor beugrott, hogy hohó, hát van egy kolléganőm, aki ennek az embernek a feleségének a barátnője. Ráadásul mi is jóban vagyunk (sok évvel ezelőtt egy csomó fociedzést  és focimeccset fagyoskodtunk együtt végig). Írtam is neki teamsen, hogy megkérdezné e nekem a telefonszámot. Tíz percen belül meg is volt.

Első hívásra tudtam is beszélni vele, egy fél órát kért, addigra meg tudja mondani, de lehet, hogy még ma jönnek. Ó, mondom ez pont összevág azzal, amit én gondoltam. Nevetett, és mondta, hogy hív nemsokára. Az is meglepő volt, hogy nem kellett egy fél napig üldözni telefonon, de az méginkább, hogy fél óra múlva tényleg visszahívott, és mondta, hogy akkor nemsokára jönnek. Erik és Roli itthon voltak, ők elkezdték a telefonos instrukciók alapján az előkészületeket, de Balázs is elkéredzkedett, azért egy ilyen volumenű dolgot még nem nagyon hagytunk úgy megcsinálni, hogy valamelyikünk ne legyen ott. Velem meg most nem lettek volna előrébb, nem én voltam itt már az igazi segítség. 

Mire én hazaértem fél négy után, már készen is voltak. A takarítás csúnya részét is megcsinálta Balázs, a felvésett beton darabok már nem voltak ott, nekem csak a finomabb része maradt. Akadt ebből a finom porból mindenhol, de este nyolcra ki volt takarítva. 

Most már csak megvárjuk a biztosítót, szeretne e jönni, vagy videochatben egyeztetünk, vagy hogyan lesz, közben beszerezzük az új laminált padlót. Nem lesz unatkozás, majd csak ha már készen van. 

Húsvéthétfő

 És tényleg ott folytattuk, ahol tegnap abbahagytuk. Ráérősen elkészült az ebéd, végre megcsináltam a házi kfc csirkemellet, amit a tiktokról mentettem le valamikor. A coleslaw-t Balázs rakta össze, én csak a hozzávalókat soroltam. Nagyon finom lett minden, szerintem máskor is lesz még nálunk ebédre. 

Ma már sokkal szebb idő volt, mint az elmúlt napokban bármikor, de tudtuk, hogy még majd a padlót fel kell szedni, úgyhogy itthon maradtunk. Hát mit mondjak, nem volt szívderítő még nézni sem, amikor Balázs nekiállt, hát még neki csinálni. Mindennel ellenkezik, hogy olyat szedjünk szét, amivel egyébként nincs semmi baj, de mit csináljunk, ha egyszer ott jön fel az a cső? Ahhoz még csak szerelőablakot sem lehet hagyni, mert a padló alatt beton van. Á, utálom az egészet. Természetesen minden óvatosság ellenére is törött is pár, mindenképpen vennünk kell valamennyit majd a visszarakáshoz, mert csak két szál van tartalékban. Már nem lehet ilyet kapni, úgyhogy majd viszünk mintát, hogy a legjobban hasonlítót megtaláljuk. 

A holnapi munkakezdés nem hiányzik egy kicsit sem, gondolom ezzel így van mindenki. 

Húsvét vasárnap

 Ma is jó sokáig aludtam, igaz, amikor éjfélkor ágyba kerültem, azt éreztem, hogy át tudnék aludni akár egy egész napot is. 

Az mindig tök jól tud esni, amikor olyan nap van, hogy nem kell menni sehova, lehet mindent ráérősen csinálni, belefér, hogy ha van kedvem hozzá, akkor csinálom, ha nincs, akkor nem. Már jó régóta csak annyiban tartjuk az ünnepekhez kapcsolódó hagyományokat, hogy esszük az ilyenkor szokásos ételeket. Karácsonykor van díszítés a lakásban, húsvétkor nincs. Nekem ezek a mindenféle nyuszis izék nem igazán tetszenek, a tojásfa az aranyeső "haszontalansága" miatt megint csak nem a szívem csücske, így aztán nem erőltetem ezt.  Egyébként is mindenki jobban értékeli az ünnepek körüli nyugalmat, pihenést, mint bármi mást. 

Így telt ez a vasárnap is. A férfiszakasz délután elment focizni, én addig élveztem itthon egyedül a csendet. Aztán amikor hazajöttek már csak tévét néztünk, időnként valaki evett egy sütit, vagy valamit. 

Holnap szerintem innen folytatjuk. 

Nagyszombat

 Balázs ma délutános volt, ami roppant furcsa volt, nagyon régen nem volt már ilyen. Mondjuk az stílusos, hogy éppen nagyszombaton került rá a sor. Mindegy, végülis nem dőlt össze a világ, úgyis esett az eső, meg úgyis sütni készültem ma. 

Kellett még vásárolni is, mindent nem tudtam házhoz rendelni. Nagy bölcsen ezt is délutánra időzítettem, gondoltam, addigra már lemegy a nagy roham. Tömeg tényleg nem volt, de ráment azért egy jó óra. Majdnem három óra volt már, mire nekiálltam a sütésnek. Készült kókusz kocka, méteres kalács és fonott kalács (ez utóbbi szénhidrát csökkentett verzióban is) Jó lett volna mindezt úgy csinálni, mint a főzős műsorokban, hogy minden oda van készítve, meg a tálak is valahogy öntisztulók, de itt a magad uram élve érvényesült. Közben odatettem a sonkát főni, figyeltem mikor forr fel, hogy aztán tudjam mennyi idő kell neki. 

Még nem volt készen minden teljesen, amikor kezdődött a Fradi meccs. A méteres kalácsot félre is tettem, hogy majd a meccs után készre csinálom. Utólag jobban tettem volna, ha a meccset csak fél füllel figyelem. Megint kikaptunk, és ami még rosszabb, megint nem játszottunk jól. 

Mindegy. A meccs után kész lett a süti, elpakoltam mindent a konyhában. Kellemesebb elfáradtam. 

Nagypéntek

A zaklatott tegnapi nap után sikerült jót aludnom, kilenc után keltem csak fel. Nem sok mindent csináltam ma, még gondolkodom egy csomó mindenen. Egyébként hülyeség ez, mert igazából jobbat tennék magamnak, ha most nem foglalkoznék ezekkel a kérdésekkel egy pár hétig. De van az a hülye tulajdonságom, hogy nem tudok lekattanni egy -egy témáról. Na majd holnap már nekiállok valamit sütni, és azzal jól elfoglalom magam. 

Roli szerencsére azóta is jól van, szépen gyógyul a sebe. 

Patrik teljes gőzzel dolgozik a munkája mellett bevállalt másik projektjén. A legjobb barátjának van vállalkozása, vendéglátás területen. Április 27-én nyitnak a Dürer kertben, még addig van bőven tennivaló. Lassan érkezik a nekik készített pizzakemence is egyenesen Olaszországból. Sokat nem is látjuk mostanában, mert vagy dolgozni van, vagy interjúztat a Dürerbe, vagy festik a raklapokat, vagy takarítják a buszt, vagy épp focimeccsen van, hokimeccsen van, barátokkal találkozik. Jól csinálja egyébként, addig kell az ilyesmit űzni, amíg van hozzá energiája és kedve. Azt nem bánnám, ha mindemellett lenne mellette valaki, aki csak úgy önmaga miatt szereti, és esetleg néha kicsit lassításra bírja, de ezt nem én fogom eldönteni helyette. Meg persze nem is így működik ez. 

Erik élvezi a tavaszi szünetet. Épp az az időszaka van, amikor nem nagyon van kedve semmihez, de azért csinálja a sulit is, amikor úgy van, akkor megy dolgozni is. Elképesztő ötletei vannak időnként, néha mintha nem is majdnem 21 éves lenne, hanem egy nagyra nőtt gyerek. 

Csütörtök

 Őszintén szólva azt sem bánnám, ha már vége lenne a napnak olyan értelemben is, hogy az ágyamban alszom, és remélhetőleg elfelejtek minden sz.rságot, ami ma csak így fogta magát és ideömlött váratlanul. 

Voltam ma az orvosoknál, ahová időpontjaim voltak. Az ortopéd orvos szenzációsan jófej volt, nagyon kedves is. Megvizsgálta mindkét lábamat jó alaposan, szerencsére fizikai elváltozás nem tapintható. Azzal külön belopta magát a szívembe, hogy azt mondta, egyáltalán nem olyan vészes ez a lúdtalp, amilyennek én gondolom, teljesen átlagos. Meg is röntgeneztette a térdeimet, csak egy kismértékű porckopás látható. Porcerősítőt ajánlott, ha nyár végéig ez nem oldja meg, és nem szűnnek meg a panaszaim, akkor újra találkozunk, és akkor egy mri vizsgálatra is elküld. 

A nőgyógyász kevésbé volt szenzációs, igaz, egészen más korosztály is a két orvos. Az egy dolog, hogy kicsit belegázolt a lelkembe egy csúnyább megjegyzéssel rögtön a vizsgálat elején. Szerencsére azért azzal is foglalkozott, amiért mentem, de mellé még azért talált olyat is, amiről nem fogok írni, és még nem is tudok vele mit kezdeni. Ő az a fajta orvos volt, attól tök függetlenül, hogy mit mondott, vagy hogyan, akin látom, hogy tök jó szakember, de egyáltalán nem bánom, ha soha többé nem találkozunk. 

Arra érkeztünk haza, hogy tuti biztos, hogy nálunk van csőtörés, a bejövő víz csöveinek összeillesztésénél. Ami remek hír, mert ugye bontani kell, a nappaliban fel kell szedni egy részen a laminált padlót, feltörni a betont. Kaptam egy kisebb idegrohamot a hírre. Főleg amikor eszembe jutott, hogy azért nem lett az a rész kicserélve, mert a nagyapám nem engedte, hogy a vizesek az ő fürdőjükben is dolgozzanak (ott jön fel ez a cső). Most legalább muszáj, és minden sokkal nehezebb így. 

És aztán hogy mindenképpen felkerüljön az i-re a pont még Balázs bankkártyáját is le kellett tiltatni. Belefutottunk egy adathalász oldalba, ami olyan tökéletesen van megcsinálva, hogy egyikünknek sem tűnt fel. Sosem szoktuk egyébként az éles kártyát használni, van paypal is, revolut is erre a célra, de most valamiért (lehet hogy a napi sokkhatások miatt) azt adta meg. Szerencsére a bankunk intelligens, és azonnal blokkolta a kártyát, és nem tudtak egy forintot sem levenni. Nagyjából háromnegyed órás telefonos várakozás után le is lett tiltva, és megigényelte az újat helyette. 

Ennyi mára. Remélem ezzel meg is volt a bűvös hármas, és nyugodtabb télies napok jönnek. Na mondjuk azon már nem is kell gondolkodnom hogy takarítsak e holnap, mert ha jövő héten betont törnek, hát akkor lesz itt por bőven. 

Szerda

 Borzasztó sz@r anyának éreztem magam, mert Roli ma délután egyedül ment foghúzásra. Mondjuk mielőtt a sárga földig lehordtam magam, emlékeztetettem magam arra, hogy egyébként egy felnőttkorú fiatalemberről beszélünk, aki talpraesett, meg minden. De azért egy foghúzás...na. hát felnőttkorban sem szívderítő élmény. Patrik elkísérte azért oda, ahová mennie kellett, de megvárni nem tudta ő sem, mert interjúztatott épp. Cserébe viszont megkérte az egyik barátját, hogy helyettünk legyen ott (ha már vagyunk ilyen balf.ok, hogy mindenki dolgozott közülünk) amikor végez, ha ne adj isten nem lenne jól, vagy valami, akkor legyen aki segít neki. Máté meg tök jó fej volt, és ott volt. 

Roli egy hős, teljesen jól viselte, nem volt megrázó élmény neki. Kihúzták, összevarrták a helyét, jövő héten pénteken kell mennie varratszedésre. Egy fogát kell majd még gyökérkezelni, és egy bölcsességfogat kell majd kiműteni valamikor, de nem sürgős. 

Ma letudtam a hét utolsó munkanapját. Nem ez volt a legpihentetőbb nap, főleg a három órás megbeszélés a főnökömmel délután. Mindig megállapítom, hogy tök jó vele együtt dolgozni, de rémesen alapos, és mindig elképesztő sok kérdése van mindenről. Emiatt aztán bőven teszünk mindig kerülő utakat a megoldás felé vezető úton.

Este még fodrásznál is voltam. 

Kedd

 Majdnem eseménytelen nap volt. De aztán megint kiadtam, amikor Roli hívott, hogy telefonáltak neki a fogorvostól. Megnézték a röntgent, de fogat húzni menjen el a Szentkirályi utcába, mert ők nem tudnak időpontot adni, azt sem tudják mikor lesz rendelés..és jövő héten kedden menjen be egy beutalóért a szájsebészetre, mert a bölcsességfogait ki kell műteni, ferdén akarnak nőni, nincs is helyük, stb stb. Hát azért nekem ez most megint az a kategória, amire azt tudom mondani, hogy na mindenki menjen a francba. Múlt héten is azért volt már ott, mert fájt a foga. Nem elviselhetetlen fájdalom, de folyamatosan jelen van. Erre egy héttel később is azt mondják, hogy menjen máshová a bajával. Én nagyon megértő tudok lenni, meg elfogadó is, és tökre értem, hogy rendszerszintű probléma van. De hogy egy orvos elküldjön egy fájdalmakkal élő embert, az gáz. Egy foghúzás legrosszabb esetben is nagyjából tíz percet vesz igénybe a fogorvos idejéből. 

Úgyhogy most majd ezért is külön fizetünk. Mert természetesen egy magánrendelésen már holnap is tudják fogadni. 

Nagy klisé, de nagyon igaz, hogy csak beteg ne legyen az ember. 

Szerintem

 Az időjárás visszafelé lapozott a naptárban. Csak így lehet, hogy április eleje van, és épp csak hat fokot mutatott a hőmérő, de még ennél is kevesebbnek tűnik olyan hideg szél fúj. Most már nagyon unom. Inkább lett volna mínusz tizensok fok decemberben és januárban, de lennénk már túl ezen. Igaz, a mínusz tizensok fokban tuti megfagytam volna. 

A munkahelyen egy hete nem megy már a fűtés, ma reggel is olyan hideg volt az irodában, hogy pillanatok alatt átfagyott mindenem. Van ugyan egy klíma, amivel lehet azért fűteni, de elmúlt már dél is, mire érezhető volt valami. Próbáltam úgy dolgozni, hogy égjen a kezem alatt a munka, hátha legalább az majd segít egy kicsit, de a fázás nem lett jobb tőle. 

Az vigasztal, hogy ezen a héten csak három napot dolgozom, ennyi bőven elég is lesz belőle szerintem. 

Itthon szinte mindenki fújja az orrát, ami nem olyan nagy csoda. Senki sem beteg igazán, de senki nincs kirobbanó formában sem. 

Még nem sikerült a húsvéti bevásárlást összeraknom fejben sem, mondjuk olyan nagyon nem is gondolkodtam rajta. Nyilván sonka, csemege hagyma és retek lesz a listán, ezen kívül nem tudom. Nem készülünk sehova, Balázs szombat délután dolgozik még. Ha esetleg jó idő lesz, akkor lehet hogy elmegyünk valahová egy kirándulásra, de nem tervezek előre. 

Meccsnap

 Ma délután meccsre mentünk. Az elmúlt hetek sikertelenségei és bosszankodásai miatt nem a megszokott lelkesedéssel vártuk az indulást, de azért mindannyiunkban ott volt a remény, hogy hátha ma majd fordul a kocka. A kocka éppen nem fordult még eléggé, de olyan élményben volt részünk, ami velem elfeledtette, hogy ma este sem sikerült otthon tartani a három pontot, mert csak döntetlent játszottunk a MOL Fehérvárral. 

Mégis...a második félidőre becserélték ifjabb Lisztes Krisztiánt. Az édesapja fiatalkorunk nagy sztárja volt a Fradiban, így már rögtön a neve miatt is szeretjük. 17 éves csupán, de ma este mindkét gólunkat neki köszönhetjük. 12 ezer ember repült vissza az időben, és énekelte újra, hogy "Lisztes Krisztián sallalala..". Én persze amilyen kis szentimentális vagyok képes voltam mindezt megkönnyezni. Mert egyébként nagyon is megható volt ez így. Tudtam, hogy az édesapja is itt van, ahogy egyébként is minden meccsen, és elképzeltem azt a mérhetetlen büszkeséget, amit érezhetett abban a pillanatban. Sokat adott ez az élmény most, hálás vagyok érte, hogy átélhettem. 

Egyébként (a képen talán nem látszik) nem aludtam túl sokat az éjjel. Lefeküdtem jó fáradtan, azt gondoltam, pár perc alatt majd már alszom is. Hát nem. Ahogy leért a fejem a párnára mintha valami másik dimenzióba kerültem volna. A fáradtság érzés huss, eltűnt, maradt a helyén a lábaim fájdalma, amitől sehogy sem találtam a helyem. Próbálkoztam én mindennel, egy óra körül aztán úgy döntöttem, inkább kiköltözök a kanapéra. Erre a döntésemre először Balázs csodálkozott rá, aki felébredt, pedig nagyon csendesen próbáltam kilopózni hónom alatt a takarómmal. Nem nagyon értett egyet ezzel, de rám hagyta. Aztán Patrik is jól rám csodálkozott, amikor fél kettőkor hazaérkezett. Ő azért szintén gyorsan túl lépett az egészen. Megbeszéltük, hogy mindent, ami rajta volt bepakol a szennyesbe, mert a bográcsozás után borzasztó szaga van a ruhájának, megosztotta velem, hogy őzdarabolás közben az ujjából is sikerült egy kicsit vágni, és aztán elment lefeküdni. 

Ezek után eszembe jutott, hogy van még itthon elvileg fájdalomcsillapító tapasz, úgyhogy előkerestem. Egyet ragasztottam a lábam legfájdalmasabb pontjára, egyet meg a derekam és a lábam találkozási pontjára. 

Még itt nem volt vége a vándorlásnak, mert kettő körül megérkezett Erik, aki orrspray-t keresett. Ő nem nagyon kommunikált, teljesen lesokkolta hogy ott vagyok a nappaliban. 

Fel háromkor még megnéztem az órát, és szamolgattam, mikor fog majd világosodni. Aztán a következő emlékem az, hogy Balázs ébreszt fél hétkor, hogy nemsokára kezdődik a forma 1, és Rolival szeretnék nézni. Betámolyogtam az ágyamba, és még aludtam fél kilencig. 

Azért remélem, hogy ma éjszaka nem ismétlődik meg ez a kálvária. 

Április

 Hát nem semmi, hogy ma már április van. Csak úgy száguld az idő, lassan felfoghatatlan ütemben. Bár pont nemrég beszélgettünk erről a könyvtárban, hogy mostanra eljutottunk oda, hogy non-stop kapjuk a mindenféle információt, gyakorlatilag nincs is sem idő, sem lehetőség arra, hogy olyan igazán pihenjünk, mint ahogy még a nagyszüleink tették. Ők szerintem hírből sem ismerték a stressz fogalmát. Azt nem mondom, hogy soha semmin nem idegeskedtek, mert gondok mindig, minden időszakban voltak. Arról is meg vagyok győződve, hogy szóba korosztály annak is köszönhetően él elég hosszú életet, hogy ők még az életük legalább felét úgy élték le, hogy nem voltak agyonnyomorgatva mindenféle hírrel, fogalmuk sem volt a politikáról. Napközben foglalkoztak a saját munkájukkal, amikor besötétedett, akkor pedig már készülődtek a lefekvéshez. 

Szóval igazából szerintem az itt a legnagyobb baj a mi generációnk körül főleg, hogy mi még egy egészen ingerszegény, egyszerű világba születtünk bele. Mire felnőttek lettünk, olyan fejlődésen ment keresztül a világ, amit nem is feltétlenül voltunk képesek jól lekövetni. Alkalmazkodtunk, használjuk ezeket a csoda eszközöket, de ha nagyon komolyan végiggondoljuk, arra sem volt idő, hogy mindezt tudatosan csináljuk. Csak mentünk a világ után, nehogy lemaradjunk. Közben meg legbelül nem vagyunk erre teljesen alkalmasak. És ebből a kettőből lett szerintem ez a sokféle lelki gond, egészségügyi gond, és ez a sok frusztrált ember. 

Visszafelé ugyan már nem változik semmi, és nem is lenne az jó már. Csak remélem, hogy már tartunk ott, hogy bármi jön is, nem megyünk mélyebbre emberileg. 

Természetesen ilyen gondolatok közepette minden házimunka el lett végezve, minden ruha tisztán és illatosan a szekrényekben van, és kakaós csiga is sült délután.