Csak pihenünk

 Nálunk továbbra is maradt a köd, ráadásul ma már szitált is rendesen, így nem kívánt egyetlen porcikánk sem kimozdulni sehova. Vásárolni muszáj volt elmenni, felért egy tortúrával, de mindegy, túl vagyunk rajta. 

Mondjuk egyébként is nyűgösebbek vagyunk a megszokottnál, én nem tudtam aludni, mert fájt a lábam, kettőig olvastam a nappaliban a kanapén. Balázs sem tudott aludni, először azért, mert nem voltam ott az ágyban, utána meg azért, mert amikor végre ott voltam, és elaludtam, horkoltam. 

És tőlünk függetlenül Roli sem sokat aludt, neki a füle van bedugulva, nagyon idegesítette. 

Azért mindentől függetlenül nagyon jó volt, hogy na nem kellett menni dolgozni. 

Meccsnap

 Most még kicsit sűrű a program meccsügyileg, de már nem sokáig, mert november közepén a vb miatt kezdődik egy hosszabb szünet. Biztos furcsa lesz majd. 

Ma is a Groupama Arénában voltunk, a Zalaegerszeg ellen játszottunk, ami mindig különlegesebb hangulatú meccs, mert a ZTE és a Fradi szurkolók jóban vannak egymással. Hát igen, ilyen is van. 

Sikerült megnyerni a meccset, bár nem volt San könnyű, mint ahogy vártam, de sikerült. Sajnos lett egy komoly sérülés is a meccsen, az egyik játékosunk egy összefejelés után lent maradt a füvön eszméletlen állapotban. Az ilyen mindig nagyon ijesztő. Azt nem tudjuk mi van vele pontosan, de minden bizonnyal sikerült stabil állapotba hozni. Azt is láttuk, amikor elvitte végül a mentő. Nem tudom, hogy játékosként milyen lehet ez lelkileg, biztos nem könnyű ugyanúgy játszani egy ilyen eset után. 

Ma csak hárman voltunk, Patrik Szlovéniában van a hosszú hétvégén (lassan több kilométer lesz ebben a gyerekben, mint a kocsinkban), Roli meg van fázva egy kicsit, ő ezért maradt inkább itthon, szeretne szerdáig meggyógyulni. 

Szombat

 Ma reggelre sikerült kialudni magam. Kicsit óvatosan mozdultam meg az ágyban, amikor kilenc után felébredtem, gondoltam, hogy na, basszus, most jön a fejfájás ennyi alvás után, de ma mázlim volt, mert csak épphogy egy kicsit jelentkezett, leginkább azért, mert kicsit elfeküdtem a nyakam. 

Nálunk ma is köd volt, ami még szitált is, így nem is terveztük, hogy bárhová mennénk. Délelőtt elkészült az ebéd, utána megnéztünk két részt a Koronából. Szokás szerint mostam is, el is pakoltam a ruhákat, pedig ahhoz nagyon nem volt kedvem. 

Kicsit unalmasra sikeredett ez a nap, de van ilyen...

Péntek

 Alig két (talán két és fél) óra alvás után csak azért nem volt nagyon sz@r felkelni hajnalban, mert még akkor is ott volt a tegnap este minden érzése bennem. Igaz, egy pillanatig gondolkodtam, hogy vajon nem álmodtam csak az egészet, de gyorsan leesett, hogy nem bizony. 

Öt órakor már kissé kótyagos fejjel, de dolgoztunk. Azt nem mondom, hogy jólesett ez a mai munkanap, de most már túl vagyunk rajta, úgyhogy jó volt ez így. 

Szerencsére most egy elég hosszú hétvége következik, majd csak szerdán megyünk dolgozni, lesz idő pihenni. 

Itt a tavasz

 Úgy, hogy még tél sem volt. Hogy lehetséges ez? Hát kérem, nagyon egyszerű...a mi csapatunk nyerte az Európa Liga H csoportját. 

Mindez ma este történt, egy nem túl könnyű meccsen, de ezúttal mindenki ugyanúgy akarta, és mindenki tudta, hogy egy döntetlen is elég. Nem kell több. Nem is lett több, de pont jó is volt ez így. 

Ma este is történelmi pillanatoknak voltunk tanúi, Én a meccs utolsó perceiben már sírtam, de örömkönnyek voltak. Nem is tudom elmondani, hogy micsoda élményt adtak ezek a meccsek. 

Kész a kocsi

 Hétfőn ment a szerelőhöz, mert lassan esedékes a műszaki, és mert volt némi fékproblémája. Azóta ott dekkolt, kellett várni egy kicsit az alkatrészre, de ma már készen is van. Én nem értek ezekhez a dolgokhoz, de a listából, amit Balázs felsorolt, mielőtt odavitte az autót, gondoltam, hogy na, akkor most megint van helye százötvenezernek minimum. Ehhez képest pozitív meglepetés volt, hogy még a százat sem érte el a végösszeg, és mindent meg is tudtak csinálni. Másodikán lesz a műszaki vizsga, de így már csak formaság az egész. 

Volt más elintéznivalónk is ma, de erről majd akkor fogok csak mesélni bővebben, ha már túl leszünk ezen is. 

Nagyon tetszik ez a mostani időjárás, jó, a köd nem annyira vidám látvány, de az tök jó, hogy tavaszias meleg van délutánonként. 

Sékeneszpresszó

 Gondolom már nagyjából mindenki belefutott a címmel kapcsolatos valamilyen videóba. A lányt, aki az eredeti verziót készítette amúgy szoktam látni tiktokon, és én speciel nagyon szeretem ahogy magyarul beszél, tetszik az akcentusa. 

Na de hogy miért is ez a cím? Ez jutott ma eszembe, amikor kiderült valakiről, hogy sokkal nagyobb képmutató és még annyira sem egyenes, mint amit eddig gondoltam róla. Még mindig vagyok olyan naiv, hogy ezek a felismerések borzasztó nagy csalódást okoznak. És akkor eszembe jutott ez a sékeneszpresszó. Amit ha kimomd az ember, főleg, ha hallja hozzá az akcentust is, rögtön mosolyra húzódik a szája. Úgyhogy kicsit ízlelgettem ezt, és kicsit jobb lett. 

Valószínűleg több tiktok videót kell néznem, azoktól van esély felvidulni. 

Nahát

 Nem vagyok egy hiperaktív fajta, soha nem is voltam. Azt is sejtem, hogy leginkább amiatt van ez, hogy gyerekként olyan kis béna voltam mindenhez (meggyőződésem, hogy a mostani mérésekkel néznék az akkori önmagam simán lenne valami részképesség zavarom). Jó kis dagi kislány voltam, rövidre vágott hajjal, így jó darabig inkább voltam fiús alkat, mint lányos. Aztán ez a fiús alkat nagyjából 11 éves koromban elkezdett megváltozni, vagyis inkább pillanatok alatt átalakult pontosan az ellenkezője felé. Nem, fogalmam sem volt róla, hogy mit is kéne ezzel kezdeni, és akkoriban még maximum a popcornból lehetett a témában tájékozódni. Életemben nem kaptam anyámtól semmilyen felvilágosítást, vagy segítséget abban, hogyan is lehetne ezt a nőiességet jól megélni. Igaz, ő maga is ezt a mintát hordozhatta magában, és igaz, ő maga sem élt semmilyen női praktikával. 

Akkor éreztem először azt, hogy jó dolog nőnek lenni, amikor a már testileg átalakult mivoltomra először nézett úgy fiú, aki nem mellesleg nekem is tetszett, hogy attól fülig pirultam, de olyan izgalmas volt, hogy beleremegtem. 

Nem titok (de nem is vagyok rá büszke sem), hogy felháborítóan (a mostani eszemmel) korán veszítettem el a szüzességemet. Nem azért, mert annyira szerelmes voltam, hanem mert annyira kíváncsi. És mert más forrás híján a romantikus füzetekből merítettem minden tudásomat a témában. Azt persze nem gondoltam, hogy a valóság az első alkalom kapcsán messze nem olyan, mint egy romana füzetben, leginkább úgy nem az, hogy sem a fiú nem a legmegfelelőbb, sem a hely, sem az idő. Nem haragszom sem rá, sem magamra emiatt, ennek így kellett valamiért történni, de jó mélyen eltemettem az emlékeim között.

Azt hiszem egyébként az ilyenek miatt is szerettem volna olyan nagyon egy kislányt, hogy én másképp tudjam ezt anyaként átadni. 

Balázs mellett és vele más volt mindig. Nem az a romantikus, gyertyafényes vacsorás típus, és nem is a nagy szavak embere, de mellette valahogy mindig tudtam egy pillantásából, hogy na, most tetszem neki. Miután közel harminc éve vagyunk együtt, nem nehéz kiszámolni, hogy minden változásomnak tanúja volt. Látta, ahogy a rút kiskacsából egy időre hattyú lett. Látott a legjobb formámban, látott borzasztóan elhízva, látott magatehetetlen, önkívületi állapotban. 

Most pedig barátkozom a gondolattal, hogy a nő, aki lettem az eltelt 44 év és pár hónap alatt megint egy átalakulás küszöbén áll. Tetszik, nem tetszik, akármennyire is nem tűnik nekem sem komoly kornak ez az életkor, elkezdődött egy nem szívmelengető változás. Nem jó érzés egyébként, és épp a múlt héten állapítottam meg magamban, (amikor azon gondolkodtam, hogy ha biztos vagyok abban, hogy semmiképpen sem lehetek várandós, mennyi idő telik el úgy, hogy ha orvoshoz megyek, nem néz komplett hülyének), hogy igazából mégiscsak milyen jó az, amikor egy jól működő női testben lakom, mint egy ilyen furcsa összevisszaság. 

Azt láttam egyébként példaként magam előtt, hogy amikor már ez az időszak elérkezik, akkor azt a kevés jól megélt nőiességet is el lehet engedni. Na ezt nem szeretném, így azt hiszem, ha azt szeretném, hogy ha nem is szerelmes regények függönyolvasztós ágyjelenetei legyenek a mindennapok részei, azért még lássam azt a bizonyos otthonosan biztonságos (és mindent magában hordozó) pillantást Balázstól, le kell győznöm azt a kis esetlen, fiús, dagi lánykát. 

A kör most fog bezárulni. 

Vasárnap

 Voltak még tegnap nagy terveim mára. Ilyenek szerepeltek a listámon, hogy zsemlét sütök, meg üresre mosom a szennyestartót, meg még valami sütisütésen is gondolkodtam. Este még onnan indult a merész tervezgetés, hogy tudtam, főzni nem kell, mert maradt tegnapról annyi, ami mára is pont elég lesz. 

Aztán ma reggel úgy ébredtem, hogy éreztem, ebből pillanatok múlva borzasztó fejfájás lesz. Elkéstem mindennel, mert hiába vettem már be gyógyszert, ittam kávét, ettem kekszet, nem hatott. Így aztán a délelőttöt arra áldoztam, hogy megpróbáltam legalább talpon maradni (vagy inkább ülve). Ezzel is kudarcot vallottam, mert be kellett látnom, jobb lesz ha lefekszem. Dél körül kezdett a helyzet az elviselhető kategóriába lecsitulni. Ez az állapot, amikor még fáj, de már kb kétóránként adagolt fájdalomcsillapítóval kordában tartható. Itt már persze sem kedvem, sem erőm nem volt semmihez, így maradtak ma is az "amit nagyon muszáj" dolgok. 

Voltunk ma moziban is, megnéztük a Blokád című filmet. Nekem tetszett, sok mindenre emlékszem abból az időszakból, leginkább arra, hogy gyerekként milyen félelmetesnek tűnt ez az egész taxisblokád. És az is nagyon megmaradt emlékként, hogy apám aznap, amikor elkezdődött, milyen nehezen jutott haza. 

Meccsnap is

 Már párszor bebizonyosodott, hogy kicsit fordítva műlködöm a nagy átlaghoz képest. Most például abban, hogy engem nem hangolt le a szerdai kupakudarc csak épp arra a kis időre, amíg vége lett a meccsnek. Sőt, ez a mai meccset jobban vártam, mint mostanában bármelyik magyar bajnokit. Valamiért meg voltam róla győződve, hogy ma ez egy nagyon jó meccs lesz, afelől meg semmi kétségem nem volt, hogy győzni fogunk. Ebben az érzésben nem nagyon osztozott a családból senki, főleg mert sok éve kikapni járunk Felcsútra. 

Egyfajta jutalomként is tekintettem a ma délutánra a mai munkanap után. Ami egyébként a vártnál kicsit nehézkesebb volt, nem minden úgy sikerült, ahogy tetveztük, mert van, ami kimaradt az előzetes számításból. De megoldottuk. Majd még némi finomhangolás kelleni fog a jövő hét elején is, de az oroszlánrész megvan. Balázs ebéddel várt haza, és tök jó fejek voltak, mert ugyan csak negyed háromkor tudtam hazaindulni, mégis megvártak, és együtt ettünk. 

Még nem az a nap

 Ez még most nem az a péntek, aminek lennie kellene normális esetben, mert végül tényleg megyek holnap. Úgy hiányzik most ez, mint púp a hátamra, de ha minden igaz, ez egy darabig az utolsó mozzanat a nagy raktárrendezés kapcsán. Egyetlen elődöm sem mondhatja el magáról, hogy ennyiféle átalakítást csinált meg, mint én. Az ember azt gondolná, hogy már kisujjból kirázom, és ez igaz is a folyamatokra, mert bármikor az éjszaka közepén felébredve is létrehozok akármennyi tárhelyet, mégis még mindig rommá idegesítem magam azon, hogy minden jó legyen. Ezzel telt a mai munkanap is...a tervezés-előkészítés utolsó mozzanataival, meg némi gyomorideggel. 

Amikor hazajöttünk, akkor már próbáltam nem erre gondolni, főleg mert el kellett mennünk bevásárolni. Holnap nem tudok menni, vasárnap meg nem lesz nyitva semmi. Ha minden igaz, nem felejtettem el semmit...de majd úgyis kiderül ez. Az biztos, hogy a revolut kártyán lévő egyenlegem megint vészesen közel került a nullához. 

Tegnap és tegnapelőtt este elolvastam Fábián Janka Árvízi napló című kisregényét. Nagyon sok mindent olvastam már tőle, nagyon jó stílusban ír. Most is annyira rabul ejtett, és olyan sokáig voltam a hatása alatt. Hála istennek egy ekkora tragédiát sosem kellett átélnem, de teljesen át tudtam élni a naplóíró főhősnő érzéseit. 

Csütörtök

 Ma reggel jó hideg volt már, ez már olyan igazi csípős hideg volt. 

A héten ma először megbántam, hogy végül nem maradtam itthon legalább pár napot a hétvégi nyavalya után. Végül is egészen eddig úgy volt, hogy jól vagyok, reggelente fújtam csak az orromat párszor. Ma már köhögök is, és ez akár megelőzhető lett volna. Van itthon izlandi zuzmó kapszula, azt vettem már be, de szerintem holnap veszek egy üveg lándzsás útifű szirupot is. Ez a duó már bevált máskor is. Az nem opció most már, hogy itthon maradok, most már végig kell csinálnom a hetet túlórástól. 

Meg egyébként sincs idő nagyon belemerülni valami betegségbe, szombaton is meccs lesz, csütörtökön is, stb..stb...

A hét közepe

 A héten megint minden nap nagyon nehezemre esik felkelni, minden reggel még legalább tíz percre visszavackolom magam a takaró alá, és pillanatok alatt csukódik is vissza a szemem. Ha Balázs nem lenne, akkor biztosan el is késnék csúnyán emiatt. Szerencsére ő reggelente teljesen éber már jó korán, és engem is noszogat, hogy most már nincs több idő, muszáj erőt venni magamon. 

Kicsit furcsa csend volt ma egyébként munka terén, legalábbis a múlt heti őrület után már majdnem gyanús is. 

Munka után elsétáltam a könyvtárba, sajnos nem volt szerencsém, és nem a kedvenc könytárosaim voltak ott, de azért olvasnivalót találtam, a séta meg annak ellenére is jólesett, hogy hazafelé már elég jól fújt a szél. 

A mai nap kellemetlen meglepetése volt, hogy kiesett a Fradi a Magyar kupából, kikapott az Iváncsa csapatától 3:2-re. 

Kedd

 Már reggel úgy ébredtem, hogy fájt a fejem, aztán ez egész nap velem is volt, váltakozó intenzitással. Szerencsére azért nem ekörül forgott minden, jó sok mindent kellett egyébként is megoldani ma is. 

Ezen a héten szombaton is kell dolgoznom, még az utolsó szakaszt meg kell csinálni a raktár átrendezésből. Ehhez jó sok mindent kell előkészíteni, nagyjából 8 ezer raklap árut érint. Nem kell mindent szó szerint megfogni és átrakni máshová, de pont az a nehezebb, ami "csak" helyet vált, de mégsem mozdul. Van csekklistám, nehogy kimaradjon valami, és az utolsó pillanatban kelljen vele kapkodni. Közben persze a napi dolgok is mennek folyamatosan. De így szép az élet, ha nem unalmas. 

Ma reggel anyukám azzal fogadott minket lent a kapuban, hogy képzeljük el, a szomszéd kisboltban 1500 Ft lett egy kiló kenyér, és 800 Ft egy túrós batyu. Azért ez már az a fajta áremelés, ami lehet, hogy a pékség szempontjából indokolt lehet, de hogy egyenesen vezet oda, amitől menekülni akar ezzel. 

Hétfő

 A kis nyugodt, lábadozós, láblógatós hosszú hétvégénknek már véget is ért. Kicsit hamarabb, mint ahogy igazán jólesett volna, de sajnos az idő sohasem áll meg. Pedig élveztem volna még itthon lenni, és tulajdonképpen jó nagy hülye is vagyok, hogy nem kaptam az alkalmon ezzel a kis nyomi megfázásos valamivel. De már mindegy...

Azért nem volt tipikus hétfő, mert olyan szépen sütött a nap, hogy emiatt még a hétfő is szebb lett. 

Délután voltam körmösnél, a pénteki lemondott időpontomat máris tudtuk pótolni. Most nagyon kis semmilyen lett a körmöm, jónak ígérkezett pedig, amikor kitaláltuk, de aztán mégsem az igazi. 

Vasárnap

 Tegnap este úgy feküdtem le, hogy bevettem egy algopyrint és egy kalmopyrint, és megígértem magamnak, hogy ha kibírom, hogy nem dugom ki a lábam sem a takaró alól, akkor reggel úgy ébredek, hogy már jól leszek Itt vissza kis köszönt a gyerekkorom, mert a mama mondta mindig, hogy ha a kalmopyrin után gyorsan bebújunk az ágyba, és nyakig betakarózunk, akkor gyorsabban gyógyulunk. Hát most mindenki döntse el, hogy ez mennyire bullshit, mert én bizony reggel úgy keltem, mint aki feltámadt. 

Azt nem mondom, hogy egyáltalán semmi bajom már (de ugye nem is ezt ígértem, én balga), de klasszisokkal jobban vagyok. Ma már például még sem fordult a fejemben, hogy holnap orvoshoz kéne mennem. 

Ebéd után sétáltunk egy jót, nagyon jó melegen sütött a nap, és azon kívül, hogy jó sok kutya megugatott bennünket, nem sok emberrel találkoztunk. 

Délután még sikerült kicsit takarítani is a Fradi meccs előtt, amit ezúttal tévében néztünk. Jobb is volt ez így, egy vesztes meccset sosem jó élőben látni. 

Hogyan is

 Hónapok óta téma mindenhol a világon a mostani mindenféle válság. Nálunk is folyamatosan téma, Balázs az, aki a legsötétebben látja a helyzetet, aki hetente többször agyal mindenen. Nyilván ez fakad abból, hogy ő kezeli a bankszámlánkat, ő utalja a mindenféle szolgaltatólnak a számlákat, és ő az, aki hónap végén szembesül az egyenleggel is. Ugyan az ő egyébként is inkább pesszimizmusra hajlamos gondolkodása mellett ez most biztos, hogy plusz teher, de jobb ez így mindenképpen. Ő jobban tud spórolni is, mint én. Azt nem gondolom magamról, hogy valaha is két kézzel szórtam volna a pénzt, de voltunk úgy is, amikor jobb, hogy nem tudtam mennyi pénzt tudtunk félretenni, mert akkor esetleg hajlamos lettem volna valami herdálásra. 

Én most is megelégszem azzal, hogy vannak dolgok, amiket már nem veszek meg, mert olyan túlzó mértékben emelik az árát, amire azt mondom, hogy na nem. Átgondoltabban vásárolok, jobban figyelem az akciókat. Eddig is vettem szinte mindenhol a saját márkás termékeket is, sosem ragaszkodtam a mindenféle márkákhoz. 

Azt sejtem, hogy még ez sem feltétlenül elég, mert ezzel csak ott tartunk, hogy elég a kettőnk fizetése mindenre, de visszagondolva az előző válságban a helyzetünkre, amikor csak egy fizetés és egy gyes+családi pótlék volt a jövedelmünk, nekem ez elég. 

Nem akarok rettegni és számolgatni, nem akarom magunknak bevonzani, hogy annyira az anyagiak körül forog minden, hogy majd elkezd minden tönkremenni, csak hogy megtanuljuk, a spórolásért mindig fizetni kell. 

Továbbra is úgy gondolom, hétről hétre kell ésszerűen élni, és akkor megleszünk, ahogy eddig is. 

Péntek

 Amikor a hét legelején elterveztük, hogy pénteken nem megyünk dolgozni, olyan terveim voltak, hogy délelőtt elmegyek a piacra, mert már ezer éve nem jártam ott. Gondoltam hogy délután meg majd a körmös után bevásárolok a hétvégére, vagy ha nem lesz kedvem hozzá mégsem, akkor meg nem. 

Ma reggel úgy ébredtem, hogy a torkom ugyan rendben van, de most már aztán rendesen elfogult az orrom. Így aztán minden tervem dugába is dőlt, körmöshöz sem mentem így. Szerintem csak a tegnap esti meccs utóhatásának köszönhető, hogy nem éreztem magam egy rakás szerencsétlenségnek, csak egy kisebb kupacnak. 

Van egy hétvégém meggyógyulni, azért ez is valami. 😊

Meccsnap

 A mai csupa öröm és boldogság, izgalom, gólöröm, szurkolás...Olyan igazi foci volt ez ma,  pillanatok alatt eltelt egy-egy félidő. Mindkét kedvencem gólt rúgott. 💚

Ez menő

 Kaptunk ma emailt Patriktól, ő vette meg a meccsjegyeket, és azt küldte el. 

Ez menő. 😊 

Az annyira nem menő, hogy a gyomormizéria után, ami mára már egészen jól rendbejött, ma a torkomat kezdtem el érezni, hogy olyan fura. Még a holnapot bírja ki, mert este meccsre megyünk, aztán ha muszáj, akkor pár napot valahogy kibírok. Jobb lenne, ha úgy maradnék itthon pénteken, hogy csak örülhetek egy szabadnapnak, de ez most már nem biztos, hogy rajtam múlik. Mindenesetre jó forró fürdőt vettem ma, és most veszek be egy kalmopyrint, hátha kiűzi belőlem a gonoszt. 

Kedd

 Arra ébredtem ma, hogy Balázs a szokottnál is korábban ébresztget, mondván, korábban kéne mennünk, mert a kollégájának a dereka megint beállt, már a cipőjét sem tudta átcserélni amikor beért dolgozni. Ilyenkor természetes, hogy az ember segít, de azért átsuhant a fejemen, hogy még szerencse, hogy nem lettünk igazán betegek. 

A mai nap a nagy megbeszélések napja volt, pár gondolatébresztővel, pár továbbra is megoldásra váró dologgal. Egy kisebb csoportnak okoztam némi fejtörést, és a levelem olvasása után biztosan emlegették anyukámat is, de éppen ma érkezett el az a pillanat, amikor már muszáj volt tőlük segítséget kérni. Még nem tartunk ott, hogy a segítséget megadják, az első reakciók azonnal olyanok voltak, amik inkább azt voltak hivatottak erősíteni, hogy ők bizony mindent jól csináltak. Türelmes ember vagyok..

Itthon minden rendben, szerencsére.

Valami izé

 Tegnap Balázs úgy jött haza a munkából, hogy ő természetesen leül velünk az asztalhoz, de ne haragudjak, egy falatot sem tud enni, mert olyan rossz a gyomra, hogy mindentől undora van. 

Aztán lefeküdt, aludt is két percen belül, és még ugye a meccsen is voltunk, ahol ugyan nem volt felhőtlen és gondtalan a szórakozása, de már csak kicsit volt fura a gyomra. Egy fél perecet evett, még egy pohár vizet ivott csak. Azért mire hazaértünk, már nagyon vágyott az ágyba, fürdés után bekapcsolta a klímát, hogy kicsit melegítse fel a nappalit, és már aludt is. Reggelre kicsit megint jobban lett, evett is egy péksütit. Étvágya továbbra sem nagyon van, de pár falatot már azért tud enni. 

Derült égből ma délelőtt aztán nekem is hasonló tüneteim lettek. Hányinger, furcsa undor, aztán később, amikor ez kicsit enyhült, akkor szédültem. 

Semmi komolynak nem tűnik, mert ennyiben ki is merül az egész, nincs se hányás, se hasmenés, semmi ilyesmi, csak ez a fura érzés. Mondanám, hogy valami gyomorrontás, de a fiúk is ugyanazt ették, amit mi, nekik meg hála istennek semmi ilyesmi nincs. 

Vettem hazafelé B6 vitamint, abból vettem be, aztán majd meglátjuk. Remélem holnapra nekem is jobb lesz. 

Meccsnap

Már egy ideje nem voltunk élőben meccsen, kezdett is már hiányozni. Szerencsére ma már mehettünk, és szerencsére egészen jó idő is volt. 

Kicsit összevissza voltunk ma, mert Roli és apósom a VIP szektorba mentek, Balázs nyerte legutóbb a nap szurkolója játékon a két jegyet oda. Patrikot meghívták egy színházi előadásra, oda is vip meghívás volt. Okozott neki némi dilemmát hogy is menjen, de végül úgy döntött, nem illik egy ilyet visszautasítani..

Így aztán ma csak hárman voltunk a saját helyünkön. Kicsit fura volt, de a meccsélményt nem rontotta el. Főleg mert nyertünk is két góllal. Jó bemelegítés volt a csütörtöki El meccs előtt. 

Szombat

 Miután tegnap este szembesültem a ténnyel, hogy a kineziológiai tapasz miatt egy helyen kiütéses lett a lábam, nem mertem rá újat tenni. Így aztán reggel úgy ébredtem, hogy fáj a lábam. Sebaj, felhúztam a térdbandázst, úgy is egész jó volt. 

Szépen sütött a nap, így egy adag ruha kint száradt,. Igaz, hoztam be a ruhákkal együtt vagy három poloskát is. Nálatok is megjelentek az idén a poloskák soványabb változatai is? Nálunk van mindenféle, zöld, barna, kövér, sovány. Mindenhol van szúnyogháló, mindenhol le is van húzva, de így is rendszeresen bejut egy-kettő. Szerencsére nem parázok tőlük, hidegvérrel ki is nyírom az összes betolakodót. 

Egy szép, őszi péntek

 Nem vagyok nagyravágyó, így aztán azzal is beérem, hogy hétköznapra esik egy ilyen szép, napsütéses nap, és csak a cigiszünetek idején élvezhetem, hogy bizony, a napnak még ilyenkor is van ereje melegíteni. 

Érdekes nap volt a mai, mert amíg általában a péntekek nyugisak (fél lábbal már mindenki otthon van), addig ma volt valami különös őrület a levegőben. Nem mindenki ugyanazt akarta, de abban a többség egyetértett, hogy engem kell megtalálni a probléma megoldásához. Ha mindent nem is, de a legfontosabbakat azért meg is oldottuk. A többi meg már a következő hétre maradt. Ezt nem nagyon szeretem egyébként, mert idegesít, ha valamit félbe kell hagynom, de már mindegy. 

Délután volt idő kikapcsolódásképpen sorozatot nézni, két részt néztünk a Koronából. Azt nem tudom, hogy lehet egy-két évadot egy nap alatt megnézni, nekem azért vannak olyan részek, amik annyira telítettek érzelmileg, amik sokáig foglalkoztatnak. Alapvetően Királynő párti vagyok, de azért értek már vele kapcsolatban csalódások. 

És máris csütörtök

 Valami hihetetlen tempóban telik a hét megint. Ma el kellett gondolkodnom reggel, hogy most tényleg csütörtök van már, vagy csak én gondolom azt? Este lefekvés előtt tök jól sikerült beragasztanom S térdemet kineziológiai tapasszal. Már akkor éreztem, hogy mekkora megkönnyebbülést jelentett. Lehet, hogy ennek volt köszönhető, hogy olyan jót aludtam, mint már egy hete nem. 

A nap is sütött ma, és a reggeli hideg után délutanra igencsak kellemes meleget varázsolt. Nagyon jó volt. Egyébként nagyon érdekes, de nálunk még zöldek a falevelek. Lehet, hogy azért, mert rengeteg eső volt, nem tudom, egy kicsit sem értek ehhez. 

Este meccs volt, El meccs ráadásul. Belgrádban játszottunk a Crvna Zvezda csapatával. Nem volt jó élmény még itthonról sem, csúnyán kikaptunk 4:1- re. Jövő héten lesz lehetőség a szépítésre. 

Csak telik a hét

 Szépen, nyugodtan telnek a napok, mindenki teszi a dolgát, kinek éppen aznapra mi van előirányozva. Eriket érik csalódások a diákmunkák kapcsán, mert hiába van millió hirdetés, hiába jelentkezik, nem hívják. Ahol volt egy délutánt, oda még következő héten egyszer tudott menni, azóta nem kérnek diákot. Értem, és ő is érti az okokat, mindenki tisztában van vele, hogy mindenkinek nehéz, és mindenki ott spórol, ahol tud. Az mondjuk szerintem sokkal tisztességesebb lenne, ha nem hirdetnék magukat folyamatosan. Nagy szerencse az ő esetében, hogy nem a megélhetésére kell pénzt keresni. 

Furcsa hangulatban vagyok a napokban, olyan bekuckózós kedvem van. Vár rám a jövő héten egy nagy munka, amit el kell kezdenem előkészíteni, de eddig úgy alakult a hét, hogy erre nem jutott idő. Fejben ugyan megvan a terv, de az azért még kevés, mert ahhoz, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon, még pár excel táblát össze kell raknom...meg egy csomó minden mást is. 

Kedd

Állítólag a héten megérkezik a vénasszonyok nyara. Kicsit szkeptikus vagyok, de várom, hogy így legyen, hátha megint hátrébb kerülnek a fiókomban a melegebb zoknik. 

Mostanában eljutottam odáig, hogy nem árt odafigyelnem, hogy mennyit nassolok, mert azt vettem észre, hogy egyre könnyebben kúsznak fel rám a plusz kilók, és már nem az a helyzet, hogy elég pár nap koplalás, és helyre is áll minden, mert ami felkúszott, az már ragaszkodik is hozzám. Első körben nagyon minimálisra csökkentettem a csoki fogyasztásomat. Meglepő, de ez jól megy, maximum heti egy-egy sport szelet, vagy csokis-mogyorós moments fogy el. Helyette viszont elfogy napi egy ilyen: 

Elvileg nincs túl magas kalóriatartalma, nekem be is jön. Balázs mindig fintorog, amikor eszem, mert nem szereti az illatát, de ez nem nagyon tart vissza a ropogtatástól. 

Megmondom őszintén

 ...hogy mostanában azért nem írok nagyon komoly dolgokról, mert az a tapasztalatom, hogy élőszóban is szinte mindig mindenki eljut oda, hogy belekeveri a politikát mindenbe. Ehhez meg itt végképp nincs kedvem. Bőven elég elviselni a különböző vélemények egyáltalán nem kulturált bírálatait a Facebookon, vagy akár a boltban sorbaállás közben.  Ez az egyik ok. A másik pedig az, hogy lassan elfogynak azok a mélyebb tartalmú mondanivalóim, amiket nyilvánosan is meg akarok osztani. 

Egyébként is szerencsés vagyok, mert ugyan van itthon még három nem éppen egyszerű korban lévő fiam is, de mindenki olyan normális életet él, hogy nem nagyon van szükség aggodalomra, vagy különösebb irányításra. Mondjuk ez az évek többségében eddig is így volt, igazán nem lehet okom panaszra. 

Abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy nem kell amiatt aggódnom, lesz e vajon munkahelyem jövő hónapban, vagy fél év múlva is, mert tökéletesen biztos vagyok benne, hogy a saját munkámat olyan színvonalon végzem, ami senkiben sem ébreszt egy pillanatnyi kétséget sem afelöl, hogy szükség van e rám. 

Ami pedig azért néha megingat, vagy fájdalmat okoz, esetleg többet gondolkodom rajta, azt már szeretem inkább megtartani. 

Vasárnap

 Valamikor évekkel ezelőtt volt már családi nap a munkahelyünkön. Nagyon régen is, amikor még a gyerekek egészen kicsik voltak, és volt egy, amikor már kicsit nagyobbacskák voltak, de már csak foszlányokban emlékeztek rá. És volt egy ma. Amikor megkérdeztem a fiúkat, érdekli e őket, megnézik e megint az azóta kibővült és átalakult munkahelyünket, mindenki azt mondta, hogy persze, jönnek Ez már akkor is nagyon jólesett, és azóta is melengeti a kis lelkemet, hogy habozás nélkül mondtak igent. Ezek szerint őket pont úgy érdekli a mi nélkülük töltött életünk, mint minket az övéké. 

A hét elején szóltak Balázsnak, hogy ő is csoportot fog vezetni. Pár nappal később már tudtuk azt is, hogy minket az ő csoportjába osztottak be fél tíztől. Annyira helyes volt, ahogy innentől külön készült is, hogy a fiainak minél több mindent tudjon elmondani. 

Jól sikerült, a fiúknak tetszett, amit láttak, úgy láttam büszkék is az apjukra. És tök jó volt velük együtt ott lenni. 

A térkép, amit ő varázsolt ilyen színesre..

Még szerencse, hogy volt ez a jó dolog ma délelőtt, mert a délutáni meccsnap nem adott okot örömre. Igaz, nem érdemes nagyon búslakodni sem miatta, de attól még egy vereség sosem esik jól. 

Szombat

 Ma sem kellett semmi kinti programot csinálnunk. Nem is volt tervben, így legalább nem ért semmit csalódás ezügyben. 

A térdem rendületlenül fáj, ma már Balázs a kezembe nyomott egy fájdalomcsillapítót, amikor már ülni sem volt jó. Igaza volt, magam sem értem miért nem vettem be hamarabb, mert segített egy kicsit. Előszedtem Erik régi focis cuccai közül egy térdbandázst is, ez is eszembe juthatott volna már napokkal ezelőtt is. 

Azért szerencsére nem vagyok még teljesen tehetetlen, így lett ebéd is, üres lett a szennyestartó is, és még a fürdőben is megvolt a szokásos heti takarítás. 

Néztünk pár részt a Koronából, nagyon tetszik továbbra is.