Az nem úgy van, hogy a világ megáll velünk együtt, ha az esne jól a lelkünknek, így a tegnapi fájdalmas reggel után is menni kellett tovább. Fel kellett hívni az állatorvost, meg kellett tőle tudakolni a tennivalókat. Freddyre is másképp kell most figyelni, szemmel láthatóan össze van zavarodva, nem találja a helyét. Sosem volt még egyedül, alig elhoztuk a testvérei mellől, máris kapott egy nagytesót. Arról fogalmunk sem lehet, hogy mi játszódik le a fejében, de látszik, hogy nem érti, hova lett Arti mellőle. Szívszorító volt látni ahogy fészkelődik a helyén, próbál minél kisebbre összekuporodni, hogy ne fázzon. Kapott még egy takarót, kapott párnát, mindenki foglalkozik vele, reméljük, hogy elég lesz. Sosem volt szobakutya, nem is gondolom, hogy most teljesen ki kéne szakítanunk a megszokott dolgai közül. Ez a tél nehéz lesz neki, de majd valahogy átvészeli, segítünk neki.
Közben Balázs egyik kollégájának a lánya beteg lett, így mindenki közülük épp karanténban van. A másik kollégának a dereka állt be nemrég, ő ezért nem tud jönni. Ketten maradtak a két műszakra, a hét minden napjára. Nem egészen ilyen decemberre számítottunk, bár méltó befejezése ennek az évnek ilyen téren.
Erik egy osztálytársa is otthon maradt ma lázasan, neki egy családtagja már covidos. Tegnap mentek először. Sanszos, hogy ha esetleg ez a fiú is pozitív lesz, akkor hamarabb kezdődik nekik a téli szünet.
Sokkal több emberről derül ki mostanában, hogy beteg, sokan vannak nagyon rossz állapotban. Sok oltott ismerős is van közöttük, van, aki kórházban is. Én sosem bántam egy percig sem az oltásokat, most még kifejezetten örülök, hogy már a harmadikon is túl vagyunk több, mint egy hónapja.
Nagyon fázom két napja, a vastag zokni nélkül már egy lépést sem teszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése