December 1

 Ez a nap volt az 13 évvel ezelőtt, amikor az akkori furcsa, kétségbeesett állapotomban jó ötletnek tűnt elkezdeni blogot írni. 

Megvan még az érzés, emlékszem rá. Ahogy arra is, milyen izgalmas volt megalkotni ezt a blogoldalt. Emlékszem az első kommentekre, az első rendszeres olvasóra. Akkoriban sokkal több időm volt mindenre, sokkal tartalmasabb posztok is születtek, és még egészen kicsi gyerekeim voltak. Roland akkor volt három éves, kiscsoportos óvodás. 

Az azóta eltelt években a blog mindig egyfajta stabil támasz volt, ahogy ti, akik rendszeresen olvastok is, egyfajta barátokká lettetek.

Mostanában nálam is kicsit semmitmondóbb már a napi bejegyzések témája, és ennek sokféle oka van. Gondolkodtam már azon, hogy elég volt, de kicsit olyan, mintha a gyermekemet hagynám cserben éppen most, a kamaszkor küszöbén. 

Büszke vagyok erre a 13 évre, és örülök neki, hogy akkor így döntöttem. 

Vannak száraz statisztikai adatok is. 

A bejegyzések száma kicsit csalóka, mert van pár, amit később visszatettem piszkozatba (ez a 4447.bejegyzés) 

Ezt a statisztákat viszont nagyon szeretem.