Tegnap jobb volt

 Érdekesen alakult az éjszaka. Épp csak elaludtam, amikor fél egy előtt tíz perccel csörgött a telefonom. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor megláttam, hogy anyám hív. A kórházban akkorra végeztek a vizsgálatokkal, és úgy ítélték meg, nem kell bent maradni, kapott vízhajtót, írtak is fel neki, és akkor az éjszaka közepén indulhat haza. Még megkérdezte anyám a telefonban, hogy "vagy mondjam neki, hogy valahogy bírja ki reggelig?" Mondtam, hogy dehogy, egy széken ülve, ne már..öltözünk és megyünk. Nem volt a legkellemesebb utazás (egy órányira van tőlünk a kórház, ahová tartozunk), álmosak voltunk, akkor már tiszta pára volt minden, és elképesztő számú őzzel és szarvassal találkoztunk út közben. Elég szürreális élmény, ahogy egy csorda állat rohan az úton át, és ezt jó sokszor átéltük. Őszintén megkönnyebbültem, amikor végre hazaértünk. Már fél három volt. Szerencsére volt még idő hatig aludni (én majdnem fél hétig húztam az időt), de a lábam annyira fázott, hogy alig tudtam elaludni tőle. Már arra gondoltam, hogy veszek fel zoknit, de hallottam, hogy Balázs már szuszog, így nem akartam már ott szöszmötölni, nehogy felébresszem. 

A tegnapi napsütés mára már csak szép emlék volt, ma a köd vette át az uralmat. 

A munkahelyen egyre inkább bebizonyosodik, hogy felesleges külsőségek mellett, amik azt lennének hivatottak elérni, hogy jobban érezzük magunkat ott, mindenki csak nap mint nap újra és újra ki van zsigerelve. Kár értünk, főleg, mert van ott egy csomó értékes ember is. 

A fiúk közül Patrik határozottan jobban van, Erik még csak egy hajszálnyival, de ez napról napra javulni fog. 

Mostanra már komolyan érzem azt a pár órás alvást, a fútött lakásban is fázom.