Olyan vidáman ébredtem ezen a hétfő reggelen. Sütött a nap, és pont akkor kezdődött a hivatalos munkaidőm, amikor kinyitottam a szemem. Még el is vigyorodtam a gondolatra, hogy simán megtehetem, hogy a másik oldalamra fordulok, mert ugyan hétfő van, de én aztán ma nem dolgozom.
De nem fordultam a másik oldalamra, mert ha már buzgott bennem a napsütés okozta vidámság, gondoltam, most gyorsan le is húzom az àgyneműt, mert végre nem úgy állok neki, hogy jajj muszáj, hanem épp ehhez van kedvem. Azt mondjuk elfelejtettem, hogy ma Luca napja van, és ilyenkor nem szabad házimunkát végezni a babona szerint (azért remélem nem hoztam magunkra semmiféle rontást), de mire ez eszembe jutott, már úgyis mindegy volt.
Közben Erik is torokfájással ébredt, így ő felhívta a háziorvost a teendők miatt, én meg készültem az ebéd főzéshez. Kapott a felhőbe gyógyszert, teszt nem lesz. Pénteken mehet az igazolásért, illetve ha nem javul, csütörtökön újra telefonálni kell.
Az is külön jólesett ma, hogy mindent nyugiban tudtam csinálni, és az meg különösen, hogy pont ugyanúgy együtt ebédeltünk, mint hétvégén.
Az beárnyékolta azért már a délutánt, hogy a nevelőap.megint kórházba került. Továbbra is fulladt, ma anyukám kért beutalót röntgenre, ott meg kiderült, hogy mellhartya gyulladása van. Azt nem nagyon értem, hogy ez a múlt héten hogyhogy fel sem merült, de már mindegy is. Jelen pillanatban is még ott ül a sürgősségin, elvileg éjfélre lesz laborlelet. Azt nem tudom, hogy esetleg akkor még előfordulhat az is, hogy ellátják gyógyszerekkel, és hazaküldik, vagy mi lesz..
Azért összességében jólesett itthon lenni, kikapcsolni kicsit abból az őrült világból, ami a munkahelyünk sajátossága most már hosszú ideje. És így csak négy napot kell ezen a héten ott tölteni. Sőt, a jövő héten is, mert pénteken már nem dolgozom. Az utolsó héten meg csak két nap lesz..ezt azért már fél lábon is .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése