Az volt az eredeti terv, hogy ma hajnali öttől fél kettőig dolgozunk, beugrunk Roliért, és elvisszük az oltásra. Gondoltam még majd gyorsan beugrok zsemléért és péksütiért a lidlbe A terveim szerint legkésőbb háromkor már itthon lettünk volna, és még egy kicsit tudtunk volna pihenni a meccs előtt.
Nos..a tervekbe beleszólt először az időjárás. Mert itt bizony a nap nagy részében ónos eső esett, és borzasztó hideg is volt. A gondolat is fájt, hogy este kilenckor a lelátón fogunk fagyoskodni. Azt mondjuk már elég korán megbeszéltük, hogy ónos esőben inkább itthon maradunk, nem kockáztatjuk meg, hogy baja legyen akármelyikünknek, vagy az autónknak, netán még legyen valami baleset az úton éjszaka hazafelé, ami miatt nem tudunk hazajönni.
Aztán délelőtt hívott anyukám sírva, hogy a nevelőapámat viszi a mentő, mert nagyon rosszul van. Szívbeteg, cukorbeteg, és voltak mostanában furcsa éjszakai rosszullétei is, de ez a mostani komolyabbnsk hangzott. A vérnyomása nagyon magas volt (190), így rögtön beküldték a sürgősségire. Amikor hazaértünk, még nem volt semmi más hír, minthogy megvizsgálták, vért vettek, kapott kétszer a nyelve alá gyógyszert, hogy levigye a vérnyomást. Anyukámnak sincs jogsija, így itt végkéu eldőlt, hogy nem megyünk meccsre, mert vagy őt kell hazahozni, vagy az összekészített táskát kell neki bevinni. Öt körül derült ki, hogy hazajöhet, nem találtak semmi különöset, de kapott gyógyszert.
Így esett, hogy (hó is esett), hogy ma este a fotelból szurkolunk. Kicsit fura érzés, de nagyon én sem bánom, hogy nem kell megfagyni.
Azért remélem a héten már nem történik semmi váratlan.
Jobbulást a nevelőapádnak, Dius!
VálaszTörlés